Abdahul - Démonok Ébredése

A csapat egy sikátorba érve kifújhatta magát. Sikerült elég messze jutni a tömegtől és egy ideig biztonságban vannak. Lohan elkezdet kikérdezni a férfit akivel az utcán találkoztak az előbb. Mindenki jól láthatta, hogy mi történt az idegen kezével.
- Értem, szóval nem tudod, hogy mi folyik itt. Akkor nekem kell elmagyaráznom. - A férfi sóhajtott egyet és elkezdte a mondandóját. – Röviden a lényeg, hogy megnyílt egy átjáró a pokol és a föld között. A démonok azon keresztül képesek átjönni. Mi azért vagyunk itt, hogy bezárjuk azt a kaput. Mint ahogy láthattad az emberek mind agyatlan zombikká váltak. Bár te sem jártál valami jól, de még mindig jobb mintha arra a sorsra jutottál volna mint ők. A Vatikánnál a hozzád hasonlóakat fertőzötteknek nevezzük. Az átalakulásod megkezdődött, de valami miatt abbamaradt, így a karod rendelkezik démoni erőkkel, de az emberi elméd megmaradt. Azonban bizonyos érzelmek hatására életbe lép az az állapot amit mi őrületnek hívunk. Ilyen esetben az elméd teljesen elborul és mindent megtámadsz ami a közelben van. Az őrület lehet ideiglenes, de akár végleges is. Ha ilyen formába kerülsz és veszélyt jelentesz ránk akkor kénytelenek leszünk megölni téged. Ezt az állapotot két érzelem válthatja ki főként. Az első a düh a másik a félelem. Tudom, hogy sokat kérek ha azt mondom, hogy próbáld meg ezeket az érzelmeket kiőlni magadból, de meg kell próbálnod mindenki érdekében. – Mondta Abdulnak. – Sajnos a probléma, hogy soha nem fog eltűnni, de így is lehetsz hasznos tagja csapatunknak és ha túléled a küldetést akkor a Vatikán is szívesen fogad. Sok hasonló él ott. Viszont az egyetlen előnye, hogy nem öregedsz. Bár nem vagy örökéletű, de úgy 200 évig simán élhetsz még. – Mondta mosolygova. Nem mintha ez túl nagy vigasz lenne számodra. Hirtelen egy zombi jelenik meg a sikátor végében onnan ahonnan jöttetek.
- Úgy néz ki, hogy utolértek bennünket. Mennünk kéne tovább különben megint elkezdhetünk harcolni velük amit most nem kéne. – Mondta és már indult is. Hamarosan arra lettetek figyelmesek, hogy a nap már lenyugvóban van. Órák teltek el mióta találkoztatok Abdul-al. Egy nagy gyárépület vakapui előtt álltatok meg.
- Ha minden igaz a gyárnak teljesen üresnek kell lennie így tökéletes lesz arra, hogy éjszakára meghúzzuk magunkat. – Többen Abdul, Lohan és még páran felfeszítették az ajtót majd miután mindenki beért behúzták maguk után. Beljebb menve egy kis szobában álltok meg. Nincs ott más csak egy régi faasztal, néhány könyvespolc és rengeteg irat. Valószínűleg valami iroda szerűség lehetett. Lohan odasétált az asztalhoz. Bal kezét az asztalra tette közben jobb kezével a levegőben egy fénygömböt csinált közben valamit mondott, de ti egyáltalán nem értettétek, hogy mi az. A fénygömb nem vúlt túl fényes, így a démonok nem veszik észre a kiszűrődő fényt, de pont elég ahhoz, hogy lássatok szobába.
- Na ti maradjatok itt! Te viszont velem jössz! – Mutatott Rá Abdul-ra. Elindultatok hát egy nagy fém ajtónál álltatok meg messze a többiektől. Az ajtóra egy nem üzemel tábla volt ragasztva. Lohan benyit és egy nagy hűtőház tárul eléd, ami nem meglepő hiszen egy húsfeldolgozó üzembe vagytok. Miután te is belépsz az ajtót becsukja utánad.
- Ideje egy kicsit többet megtudnod az új erődről -

Szemügyre vette az idegen kezét, illetve annak eltorzultságát. Egy darabig csak nézte, vagy inkább csak bámulta. Majd ahogy elkezdte Lohan a magyarázást, inkább azt kezdte figyelni, hogy a lehagyottak utánuk jönnek e.
- Itt vannak. - Szól a többieknek, riasztva őket, hogy újra társaságuk akadt.
Mögötte már meg is jelent egy újabb zombi. Mivel a sikátor végében állt, és úgy tekintett a sarkon túlra, közel volt hozzá a megjelenő lény, így kardjával hamar lecsapta. A parancsot hallva csatlakozott a többiekhez, és folytatta tovább a mutatott utat. Már egy jó ideje meneteltek.
- Kezd sötétedni. - Jelzi kétségét a csapat felé az éjjeli menetelést illetően.
Egy gyárhoz értek. Az ajtót felfeszítették, megérkeztek az első esti szállásra. Körülnézett a szobán belül, ahova értek. Semmi használhatót nem látott. A felszólítást hallva megvárta, míg továbbáll, majd a többiek felé tekintett.
- Megyek, körülnézek kicsit. - Ezzel elindult feltérképezni a gyárat esetleges más kijárat után, illetve ha talál, az mennyire védett, nehogy éjszakára meglepetés érje őket.

Némi futás árán sikerült lehagynunk az üldözöinket. Bár ez nem volt valami nagy szám tekintve, hogy csoszogásnál nagyobb sebességre nem voltak képesek. Egy kis idő után elértünk egy sikátorba ami tisztának tűnt. Ott egy kicsit kifújtuk magunkat. Akkor közelebbről megtudtam nézni a fickó karját. Ilyen jelenséget csak könyvekben láttam de megpróbáltam nem bámulni. Tudom milyen másnak lenni. Mikor először beszéltem az álmaimról mindenki megbámult és bolondnak tartott. Tudtam ő nem egy szörny és oka van amiért ilyen lett. Úgy gondoltam akárcsak minket őt is kiválasztotta a mindenható, hogy megvédelmezze az emberiséget. Ezt közöltem az idegennel is és kellemesen tapasztaltam nem valami vallási fanatikusnak nézett. A főnök ezután kicsit félre hívta az idegent.
Amíg ők elvannak én egy teli tárat teszek a pisztolyokba és várok. Tudom jól vagy a főnök vagy a zombi de valami jönni fog.

A beszélgetésük hallgatva kissé meglepődök. Habár eddig nem tűnt vezető alkatnak Lohan, most megmutatta, hogy van egy kis tapasztalata és tudása ehhez a feladathoz. De nem ez az egyetlen meglepő dolog történik ebben a kis félreeső sikátorban. Végigmérve a túlélőt, és hallgatva a történetét nem kis meglepetés számomra, hogy egyáltalán itt van és még él. Több bevetésen is részt vettem már, és több városban is jártam, ahol zombik és hasonló démonok jártak-keltek az utcákon. De egyikben sem találkoztam egy túlélővel sem. Így nem is láttam még, hogy mivel jár az, ha nem változol át agyatlan élőhalott torzszülötté. Megvallom őszintén, nem szívesen lennék a férfi helyében, de még mindig jobban járt azoknál, akiket percekkel ezelőtt tucatjával daraboltam fel. Lohan mondandója végén néhány lelketlen teremtmény jelenik meg, követtek minket. Még méterekkel mögöttünk járnak, és sebességükből adódóan nem is érnének még el hozzánk egy darabig. Ennek ellenére egyik tapasztalatlan fegyverforgatónk már el is indulna, hogy kiiktassa őket. Öreg hiba lenne, ezért kardom mellkasa elé emelem, természetesen lapjával.
- Hagyd őket, ha végzel velük, a halálsikolyaikra a környék összes dögje felfigyel, ez pedig nagyon nem éri meg nekünk. – közlöm vele csendes, nyugodt hangon.
Ezután, hogy megerősítsem szavaim mellkasánál lévő kardommal kissé megtolom abba az irányba, melybe társaink indultak. A csapatot én zárom, hogy megakadályozzam a további bakikat, melyekből kifolyólag még több időveszteséggel kellene számolnunk. Az utunk órákkal később a lenyugvó nap narancsvöröses fényében zárul, alkonyatkor már veszélyes a kint lét, és ezt vezetőnk is tudja. A sötétben ezek a tehetetlen lények hatalmas erőre tesznek szert, mellyel még nekünk, kiképzett harcosoknak is meggyűlhetne bajunk. Szerencsére egy elhagyatott gyárba botlottunk, bár valószínűleg nem a véletlenen múlt, hanem vezetőnk városismeretének köszönhetjük ezt az éjjeli menedéket. Miután felfeszítettük az ajtót és beljebb mentünk egy kis irodaszobába vettük be magunkat. Lohan egy halványan izzó fénygömböt idéz, mely miatt a szobában kellemes lány fény terül el. Lohan és Abdul kimentek, nem vagyok szakértő, de valószínűleg a változásairól fogja tájékoztatni, amit órákkal ezelőtt a csapatot beérő zombik meghiúsítottak. Habár a hangnem nem tetszik, amivel a parancsot adja, egyet értek vele, a kószálás ilyen esetben veszélybe sodorhatja a küldetésünk. Így amikor hallom, hogy az a srác, aki már a sikátorban is gondot okozott, azt tervezte, hogy körbenéz. Meg kellett állítanom, és mivel közelebb volt az ajtóhoz, ezt gyorsan meg kellett tennem. A képességem aktiválva ez nem is jelent problémát számomra, a testemen használva sebességem megnövelve számára úgy tűnhet, hogy egy szempillantás alatt termek előtte. Az ajtót becsukom, majd háttal neki dőlve jelzem, hogy innen senki nem megy sehova. Ha ez nem lenne elég még néhány mondatot is hozzáfűzök.
- A parancs egyértelmű volt, mindenki itt marad! Ha ez valakinek nem tetszik a vezetőnknél bepanaszolhat, bár ehhez vissza kell érnie. – mondom a végén egy kis mosollyal.
Ezt követően a sarokban lévő eldőlt fotelt az ajtó mellé állítom, majd szépen leülök. Mivel kardjaim már eltettem, egyik pisztolyom helyezet az ölembe, ha esetleg néhány démon ránk találna. Ezután már nincs más dolgom, mint két társunk visszatérésére várnom.

Tao
Bementek a szobába és látod ahogy Lohan egy újabb fénygömböt készít és a szoba közepén a plafonon helyezi el a gömböt. Tökéletesen bevilágítja a teret és mivel nincsenek ablakok így nem kell félni, hogy a démonok észreveszik a fényt.
- Szóval a fizikai erőn kívül mást nem tudsz használni? Érdekes ilyenkor már... – Lohan hirtelen abbahagyta a mondatot és erősen a kezedet kezdte figyelni. Néhány másodperc csönd után szólalt meg újra.
- Akkor kezdjük az elejéről. A kéz a fizikai erőn kívül mágikus adottságokkal ruház fel. Jelen esetedben kétféle mágia típus van. Az egyik a tűz a másik az idéző. A tűz részét gondolom nem kell magyarázni, de az idézőt már annál inkább. – Beszéd közben az egyik közeli falhoz sétált majd ujjával egy téglalapot rajzolt a falra. Ahol az ujja a falhoz ért ott aranyszínű csík jött létre. Mikor kész lett a rajz hirtelen egy kép jelent meg. Olyan volt mintha egy tv-t néznél. Hirtelen a képen a többi embert pillantod meg akik a szobában várakoznak.
- Az idézők képesek kisebb démonokat, lelkeket megidézni és azokat használni. Nem egyszerű, de elég erős. Az egyetlen hátránya, hogy nagyon magabiztosnak és határozottnak kell lenned. Ha egy pillanatra is meginogsz az általad idézet lényeg ellened fordulhatnak és ez egy igen kellemetlen dolog. A tűz mágia ugye a tűz manipulálásán alapul. Ez főleg a nagy tömegek ellen hatásos míg az idézés során az általad idézet lény csak egy ellenfélre tud koncentrálni. Válassz melyiket szeretnéd megtanulni? – A kérdés egyszerű volt, már csak a döntést kell meghoznod ami már nem annyira egyszerű.

Sam, Fornesh, Borzi
A sikátorban Fornesh rögtön le akarta rohanni a közeledő teremtményt, de szerencsére Letalis-nak volt annyi esze, hogy megállítsa tárást. A szavak mellé segítségül hívta kardját is melyet Fornesh mellkasához szegezett így bírta rá, hogy ne csináljon őrültséget. A gyárba érve Lohan elmegy Abdullal és parancsba adja, hogy maradjatok ott, bár láthatóan egyesek nem igazán veszik figyelembe a parancsokat. Letalis ismét a beveti magát és megállítja a kifelé igyekvő csapatot. Hirtelen hangos dübörgésre lesztek figyelmesek. Mindannyian felkészültök a legrosszabbra. A könyvespolc mögötti fal hirtelen átszakad. A polc előredöl, de szerencsére senki sincs az útjában. Amint a por eltűnik láthatóvá válik az ellenfeletek. Elsőre egy szobornak tűnik. Pont olyan mint amit az előcsarnokban láttatok. Valójában viszont egy kődémon. Nem túl erős, de jó kis próba lesz, hogy mit is tudtok valójában.
//Elnézést az esetleges fogalmazási hibákért, de hajnali 1-kor örülök, hogy még látok XD
Fornesh figyelj oda a feltételes módra ha csinálsz valamit mert nem úgy működik a dolog, hogy odamész és lecsapod hanem odamész és MEGPRÓBÁLOD lecsapni. Ez azért fonost mert sokminden közbejöhet és nem biztos, hogy eltalálod(nincs meg a +2 találatra XD Warhammer poén XD)
A fénygömb amit Lohan otthagyott a figyelő szem névre hallgat. Alapvetően felderítésre van, de ad egy kis plusz előnyt számotokra. Először is követi a csapatot. Ennek köszönhetően láttok a sötét ellenére is. Ha a csapat szétválik akkor a démon felett lesz majd. A másik fontos segítség, hogy megszünteti a démonok éjszakai bónuszát, szóval olyan mintha nappal küzdenétek vele.
A démon így néz ki csak nincsen kardja. Viszont mint látható 4 keze van és elég masszív:D//

Amíg Lohan elment az újonccal nálunk kezdetét vette a széthúzás. Egyikünk el akart menni mire a másik a parancsra hivatkozva megállította. Majd fölálított egy fotelt a földről és az ajtónak támasztotta, hogy senki ne tudjon kimenni. Kicsit furcsa volt tőle, hogy így kiált Lohan parancsa mellet mert eddig láthatóan nem értett vele egyet. A civakodásukat egy hangos zörej szakította félbe a könyves polc mögül. Majd a fal hirtelen átszakadt de szerencsére senki nem került a polc vagy a fal törmelékének az útjába. Amint a por leszállt a fal túloldalán olyan négykarú szörnyeteg tűnt fel ami nagyon hasonlított egy kőszoborra ami mellet elmentünk. Nagydarab volt és négy karral rendelkezett.
Azonnal egy fénysugár varázslattal kezdem a támadást majd előkapom a két pisztolyomat és az egész tárat kiürítem a lényre. Egyik pisztollyal a fejére a másikkal a mellkasára célzok. Ha kiürültek a tárak előkapom a kardomat és megpróbálom levágni a karjait majd a fejét.

Épphogy leülök hangos dübörgés hallatszik az egyik szekrény mögötti fal felöl. Felállok, kardjaim előrántom, majd várok. Amint a fal átszakad és a könyvespolc elmozdul azonnal láthatóvá válik a lény, egy egyszerű kődémon volt az, pedig rosszabbra számítottam. Régebben láttam már pár ilyen dögöt, nem sokkal áll egy zombi felett, sem erejét, sem sebességét tekintve nem jelenthet kihívást számomra. De éjjel még sosem küzdöttem meg ilyen teremtménnyel, így érdekel, hogy most mekkora kihívást is jelenthet számomra. A rövid, másodpercekig tartó helyzetelemzés után észreveszem, hogy a Lohan által itt hagyott fénygömb a lény feje fölé telepedett, láthatólag zavarja is a dögöt ez a kis fény. Szóval erre való, tudtam, hogy nem egy egyszerű fénygömb, hisz arra én is képes vagyok. Tovább viszont már nem vagyok hajlandó türtőztetni magam, az ocsmány lénynek pusztulnia kell. Képességemet használva sebességem megnövelem és a környező terét pedig lecsökkentem, így szinte olyan, mintha csak én mozognék, míg mindenki más csak áll. A másodperc tört része alatt a lény háta mögött termek, majd megpróbálom egy pontos vágással elmetszeni a nyakát. Ha ez sikerül, akkor visszasétálok a fotelemhez, ha nem, akkor ejtek rá néhány igen mély vágást, hogy érezze a kardjaim törődését.

Sam, Fornesh
A démon kitöri a falat és az első kezébe akadó embert el is kapja. Nem volt elég gyors, így ez lett a veszte. A lény egy pillanat alatt kettétépte. Esélye sem volt ellene. Először James támadott egy fénysugárral, de az gyakorlatilag meg se karcolta a démont. Letalis lelassította az időt maga körül. Ez kívülről úgy nézett ki mintha őrült sebességgel lenne képes mozogni. A lény mögött jelent meg és néhány vágást ejtett rajta, de semmi sebet sem ejtett rajta. Letalis valójában összekeverte egy másik kő démonnal aki valóban meghalna ennyitől, de nincs olyan szerencséje, hogy pont egy ilyen könnyű ellenfelet kapjanak ki. A démon üvöltött egy hatalmasat. A hangja fülsértő volt. Mindenki aki a terembe volt befogta a fülét, hogy megszabaduljon a hangtól. Letalis ennek köszönhetően kiesett a koncentrációjából és ennek köszönhetően a képessége megszakadt. A szerencséje, hogy messze volt a lénytől, mert valószínüleg ő lett volna az első akit megpróbál elkapni. A bőség zavarában a lény nem tudja, hogy hova kapjon elsőnek, de hamar kiszemel magának egy közelben lévő speciális katonát. A férfi csak úgy szórta a golyókat a lénybe, de azok nagy része lepattant róla. Egy két lövedék azonban megakadt a jobb felső vállába. A lény hangos ordítással jelezte a fájdalmát, bár ez nem volt olyan fülsértő mint az előbb.

Tao
Lohan egy ideig figyeli, hogy mit csinálnak a többiek. Kicsit elfintorodott amikor látta, hogy a lény széttépi az egyik emberét.
- Ez egy kellemetlen fejlemény. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen lény képes kifogni a csapaton. - Nagyot sóhajt és folytatja tovább. - Látszik , hogy nem nagyon voltak még éles bevetésen. Na akkor vágjunk is bele az oktatásba. - Zsebéből előkap egy öngyújtót és megragadja a démon kezdet. Kicsit megijedsz mikor alá teszi a lángot. Reflexszerűen próbálod elrántani, de ő nem hagyja. Hamar észreveszed, hogy egy kis melegségen kivűl semmi mást nem érzel.
- A legnagyobb fegyver a démonok ellen ha rendelkezel a képességeikkel. A legtöbb ilyen lény tűztámadásokra képes, amiket te gond nélkül le tudsz védeni ezzel. Viszont nem mindegyik démon ellenálló a tűzzel szemben, ami nagy előnyt jelenthet számodra - mondja neked majd kihúzza a gyújtót a kezed alól és elteszi. - Gondolja erre a melegségre és képzelj el egy tűzlabdát. Nem ígérem, hogy elsőre menni fog, és normális körülmények között nem siettetnélek, de ha harmadszorra sem sikerül akkor kénytelen leszek drasztikusabb módszereket alkalmazni - Mondta jéghideg tekintettel. Már már hátborzongató volt.
- A lényeg tehát, hogy gondolj a melegre és a formára. Nincs más dolgod, Próbálj minden mást kizárni az elmédből.

Én voltam az első aki rátamadott ara köszörnyetegre. Kinyújtottam a kezemet majd elmormoltam gyorsan egy két varázsszót. A tenyerem erre világítani kezdett majd fényárban uszott után pedig egy fénysugár tört elő az újbegyeimből. Úgy vága át a sötétséget akár kés a vajat majd hatástalanul érte el a szörnyeteget. ennyi erővel akkár zseblámpával is villágíthattam volna. De szerencsére mások többeredménnyel jártak mint én. Az egyikük valahogy fénysebeségre kapcsolt és allig láttam a mozgását. egy pillanat múlva a dög mögött jelent meg és vadul csapkodta annak hátát sajnos hozzám hasonloan eredménytelenül. A lénynek talán egy kiss kelemetlenséget okozott a társam ugyanis úgy elüvöltötte magát, hogy mindannyian befogtuk a fülünket. az nem egy egy szokásos dühös üvöltés volt hanem egy dobhártya szagattó vérfagyasztó üvöltés. amint a zaj elmult kissé csöngött a fülem de attól még jól láttam hogyan válogat az emberek között a golem. Egy katonát szúrt ki magának aki kétségbe esésében golyozáporral árasztotta el a lényt. Minden golyó hatástalanul pattant le rola kivéve ami a jobb felső válában. Ezt a lény hanghatással jelezte ami nem volt olyan borzalmas mint az elöző.
Harci pozva állva mindkét pisztolyom teljes tartalmát beleresztem a lény válába és utána megidfézett fény lövedékekkel folytatom a zárotüzet.

Szomorúan veszem tudomásul, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint azt vártam, a rengeteg démon rengeteg féle, és közel sem ismerem mindet. A tervem addig tökéletesen működött, amíg a lény mögé kerültem, de vágásaimmal nem sok kárt voltam képes okozni a dögben. Ennek eredményeként próbáltam minél távolabb kerülni tőle. De arra nem számítottam, hogy egy ilyen hátborzongató kiáltást hallat. A kiáltás egy pillanatra kizökkent a koncentrációból és a képességem megszakad. Ilyen még szinte sose fordult elő velem. De szerencsére ekkor már eléggé távol álltam a lénytől, így nem érhetett el. De nem volt valami jó a helyzet, a lény látszólag sokkal erősebb, mint azt sejtettem, már csak azt kéne megtudni, hogy hogy talált ránk. De ezt majd az elpatkolása után elég lesz kitalálni. Látom, hogy mialatt én eljöttem a lény mellől rendesen megadják a módját a támadásnak, a golyózáporban már csak az a bökkenő, hogy nem használ. A lövedékek kis százaléka éri csak el a célját. De ez is bőven elég, mivel a lény tudtunkra adta, hogy fájdalmat okoztak neki a golyók, akkor is, ha csak kis mértékben. Kardjaim gyorsan elteszem, és pisztolyomat veszem elő, ugyan látom, hogy a golyók többsége nem éri el a célját, de ha a sebesült vállát támadom, az talán számít. Becélzom, és ráeresztek néhány lövést, melyeket képességemmel felgyorsítom, illetve a többi megfelelő irányba tartó lövedéket is gyorsítom. Így a kevés, de jó pályát leíró lövés is elérheti a célját. Ha a lény felém támadna lelassítom magam pedig gyorsítom, hogy ne érhessen el.

Tao
Minden erődet koncentrálva próbáltad meg létrehozni a tüzet. Sokfelé kalandozott a gondolatod. Persze mindig próbáltál a melegre és a tűzre gondolni, de sajnos ez nem volt elég. A tűz egy pillanatra megjelent a kezedbe, de azonnal ki is aludt. Egy szempillantás volt az egész.
- Tudom, hogy nem könnyű, de muszáj minden mást kizárnod a gondolataidból. Semmi más ne járjon fejedbe csak amit létre akarsz hozni. Szükségünk van az erődre. Láthattad te is, hogy egy emberünket már elvesztettük pedig még az első napnak sincs vége. Figyelj és próbálkozz. Ne feledd még két lehetőséged van. - Mondta Lohan és tovább figyelte a harcot.

Sam Borzi
Észrevettétek a lény lehetséges gyenge pontját. Mindketten előkapjátok a fegyvereiteket és elkezdtetek lőni rá. A találatok nagy része nem talált célt, de azért egy része igen. A lény újabb fájdalmas ordításokat hallatott és összevissza hadonászott. A többi ember a szobában szintén lőni kezdte a lény. A szörny egyre dühösebb lett. Rácsapott a földre ami rázkódni kezdett és beszakadt. Egy szintet zuhantok. Az esés kellemetlen volt, de mindenki megúszta. Ami igazán aggasztó volt, hogy a démon teljesen eltűnt. Nem esett le veletek, de feletek sem volt. Mintha felszívódott volna. Ahova leestetek egy raktárnak tűnt. Sok doboz mindenhol. A terem másik végébe egy ajtó volt ami valószínűleg az előcsarnokba vezet.

Végre a többiek is rájöttek ez nem nem egyszemélyes játék és ők is beleszálltak a buliba. A golyók úgy záporoztak mint az eső ősszel. A legtöbbje nem talált viszont ami igen az igencsak felingerelte a betonfejű barátunkat. Egyre jobban kiabált és csapkodott akár egy hisztis gyerek. Addig csapkolodott a péklapát méretű kezeivel míg beszakadt alattunk a padló. Hanyatt fekve értem földet de azonnal felugrottam és mivel a portól nem láttam semmit kitártam a fegyveres karjaimat mindkét irányba. Figyeltem mik mozognak a gomolygó porban de hamar kiderült csak a csapatársaim voltak azok. Mindenki megvolt kivéve a kődémont. Bizonyára elment ugyanis a főnök kis fénygömbjét sem láttam ami eddig a lény feje felett világított. A kezem továbbra is kinyújtva van arra az esetre ha mégis előtűnne a bestia a semmiből. Kicsit arrébb tőlem észrevettem egy ajtót.
-Megyek lecsekkolom azt az ajtót valaki addig figyeljen a hátamra- erre elindulok megnézni nyitva van-e az ajtó és hogy biztonságos-e. Ha esetleg zárva lenne mindig kéznél lévő vajkésemmel szempillantás alatt kinyitom.

A lövedékek gyors iramban sorakoztak egymás mögé, szinte arra várva, hogy becsapódhassanak a démon testébe. Az eredmény akár az előbb, kevés éri el a célját, de az a kevés újra megteszi a hatását, a lény fájdalommal a hangjában ordít fel ismét. S mostanra már sikeresen fel is kapta a vizet, bár ez várható volt, végül is egy csapat fegyveres próbálja kicsinálni... Dühében karjaival koordinálatlanul csapkodott, majd a földre vágta végtagjait. Az ütés ereje akkora volt, hogy a padló belerázkódott, majd le is szakadt alattunk. Ebből adódóan zuhanni kezdtünk az alattunk lévő szintre. Gyors reflexeimnek hála kis mértékben sikerült lassítanom a zuhanásom sebességét, így szinte meg se ütöttem magam. Amint földet értem felpattantam, hogy azonnal készen álljak a démon támadásának hárítására. De erre nem volt szükség, a lény eltűnt, és a helyzetét jelző fénygömböt sem láttam. Se a szintűnkön, sem az emeleten. Ez nagyon nem tetszett, de most inkább az új helyzetünket kezdtem pásztázni.
- Raktár. – jegyzem meg csendesen.
Körülöttünk dobozok és ládák sokasága. A túloldalon egy ajtót is felfedezni vélek. Az egyik vatikáni már el is indult, egyedül, a csapatot hátrahagyva. Na ez aztán tökéletes, az itt lévők biztosan az elit? Már kezdek kételkedni benne. Azt hiszem itt az ideje annak, hogy egy kicsit megzabolázzuk a társaságot, mielőtt mindenki elpatkolna Lohan érkezéséig.
- Megállj! – szólok a távolodó férfinek ellentmondást nem tűrően – Nem jó ötlet egyedül kószálni, együtt megyünk. Nyolcan vagyunk, és szeretném, ha ez a szám nem redukálódna… - teszem hozzá. Elindulok a kijárat felé, közben intek a többieknek is, hogy induljanak el. Remélhetőleg követik az utasításokat. Amint mindenki odaért az ajtóhoz elindulunk.
- Most mehetünk, a legjobb lesz, ha megkeressük Lohan-t. – adom ki az utasítást.

Tao
Lohan erősen figyeli, hogy mit csinálsz. Láthatóan most már komolyabban veszed és nagyon koncentrálsz. Minden mást kizársz, míg végül csak a tűz marad. Nem is olyan egyszerű mint azt elsőre gondoltad. Csak úgy kiüríteni az elmédet és semmi másra nem koncentrálni. Minnél jobban próbálsz arra az egy dologra figyelni annál nehezebb. Néha egy-egy dolog eszedbe jut, de minden erőddel azon vagy, hogy kizárd ezeket a kósza gondolatokat. Mikor kinyitod a szemedet látod, hogy a kezedben semmi sincs. Még csak egy másodpercre sem sikerült megidézni a tüze. Látod Lohant aki elégedetlenül ingatja a fejét, közben a kis képre néz ami a démont mutatja.
- Tudom ígértem még egy lehetőséget, de sajnos erre nincs most időnk. Ha nem tudod használni az erődet, akkor csak hátráltatni fogod a csapatot, amit nem engedhetek. -
Lohan összetette a két kezét mintha imádkozna és valamit mormolt, amit nem értettél. Hamarosan egy aranyszínűen fénylő háromszög jelent meg a padlón pontosan alattad. Majd feletted a plafonon is. Hirtelen egy aranyszínű energiamező vett körbe.
- Ez egy védőpajzs amiből csak akkor tudsz kiszabadulni ha használod a tűz mágiát. Ugyanakkor kizárja a levegőt is, így csak azzal gazdálkodhatsz ami bent van. Úgy alakítottam ki, hogy fél órára elegendő levegőd legyen. Azonban minden félresikerült tűzmágia 1 percet emészt fel az idődből. Azt ajánlom, hogy ne terelje el semmi a gondolataidat - mondta és kisétált a szobából.

Sam, Borzi

A raktár hátborzongatóan csöndes. Nem lehet hallani a lény morgását, de még a fénygöb halk sercegő hangját sem. Együtt szép lassan az ajtó felé sétáltok. James lép oda az ajtóhoz. Megérint a kilincset és lenyomja azt. Az ajtó láthatóan nyitva van, ám ebben a pillanatban a démon nekiront az ajtónak és a fal nagy részével együtt áttöri azt. Letails és James hátrazuhannak mivel ők állnak elől. A talpon maradtak rögtön lőni kezdtek, de ez nem állította meg a hatalmas monstrumot. Egyenest Letails felé haladt. Mielőtt elérte volna őt megtorpant. Sőt megmerevedett mint egy kőszobor. Mikor a lény által csinált por leült látni lehet, hogy két fényből készült kötél van beleszúrva a két vállába. A kötelek megfeszültek és a lény hátraesett. Hirtelen Lohan jelent meg és a lény mellkasára ugrott. A démon üvölteni készült, de ő egy határozott mozdulattal beledöfte a kardját a lény szájába és véget vetett az életének.
- Húúú fiúk ez meleg helyzet volt - jegyezte meg miközben rámosolygott a bambán álló emberekre.

// Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem tudtam lenni, de most folytatjuk//