Dokkok

A hajó dokkjai, itt található meg a Revenant is. Így innen indul a csapat a feladati elvégzésére és ide is érkeznek.

- Legalább nem csak én származom a földröl - mondja Jelly, majd hátbaveregeti a fickót, közben követi a többieket a hangárba. Ekkor látja meg a kisebb hajót. Most jött a fekete leves.
Egy sorozatgyilkost kell elkisérni.
- Ennyit megölt? Jószagú atya úr isten. - mondja, ekkor jött rá, hogy mire vállalkozott. Persze, nem fog elszabadulni, minden hülye filmbe ez van. Nestor felé fordult.
- Az a Klyn ekkor egyfajta börtönbolygó, ugye?
Nem hallott róla semmit az itt tartozkódása alatt.

Amint hallgatom, hogy mit követett el a fickó, ökölbe szorul a kezem. Jól megnézem a képet.
- Ennek a patkánynak már régen halottnak kéne lenni - mondom megvetően - Soha nem értettem, hogy az ilyen szemétládák miért élhetnek, mikor annyi jó embernek pedig halnia kell. - érezhető a hangomon a fájdalom, még nem tettem túl magam a múltkori eseten.
Kallarkkal az oldalunkon viszonylag nyugodt vagyok, tudom mire képes a fickó, ezért nagy baj nem történhet, még ha ki is szabadul a fogoly.
Higgadtan készülődök, viszem a fordítót, a lézerfegyverem, nitrogén palackokat és a maszkomat is ellenőrzöm a ruhában.
Amint a kezembe veszem a fegyvert, egy pillanatra megállok.
~ Egy kree katonáé volt, aki szolgálat közben halt meg. Hihetetlen milyen jó állapotban van, az előző tulajdonosa biztosan nagy becsben tartotta és vigyázott rá. Egy kree katonának a fegyvere a legnagyobb kincse. Rengeteget tudok a lézerfegyverekről, csukott szemmel szétszedem és összerakom ha kell, de addig soha nem jutottam el, hogy saját fegyverem legyen. Mindegy, a kree hadsereg már a múlté, és soha nem fogok visszatérni. Kíváncsian várom majd Unspoken első lépéseit, de egyelőre most már feladat van. Ezt a patkányt kell odavinni ahová való. Egy kicsit még örülnék is, ha szökni próbálna, ugyanis akkor szétlőhetném azt a gyilkost. ~ ezzel a fegyveremet a tokjába helyezem, majd én is a fedélzetre lépek.

Amíg rólam folyik az elmélkedés biccentek a fajtársamnak. Megpróbálok formális lenni, de semmi képp se vagyok kedves a gesztusommal. Csak amennyit a forma elvár, az ilyen militarista jellegű csapatoknál. Csak a biccentés nem több. De amaz kicsit közvetlenebb, mint reméltem. Ezt mindenképp tapasztalom mikor hátba vág párszor. Kicsit ugyan felmordulok, de utána hozzá fordulok.
- Magam is örülök a fajtársaknak, de örülnék ha mellőzné az ilyesfajta közeledéseket a jövőben. - Jegyzem neki, majd a kedves kapitányhoz, Nestrohoz fordulok, hogy neki is válaszolhassak.
- Nem akarom önöket hátráltatni és szeretném hinni, hogy megvannak a képességeim, hogy megvédjem magam. De én diplomata vagyok és kutató, a képességeim csekélyek ha harcos mércével mérjük azokat. - Hadarom el gyorsan, majd kis szünetet tartok, míg egy mélyet lélegzek, a legkevesebb feltűnést keltve.
- Nem leszek a terhükre... - Teszem még hozzá, majd amint észre veszem mennyire erőltetik a rabunk kivesézését én is inkább csöndben maradok és figyelem a tájékoztatót amit nem vártam el a kapitányunktól a személyem felé. Először csak magamnak jelezve teszem a szám elé az ujjam, majd lecsúszik a kezem mikor már nem figyel rám senki, hogy én is csak hallgathassak, a szemüvegem mögül oldalasan tekintve a kapitányra.

Átérünk a hajóra amivel menni fogunk. A kapitány levezet minket a fogoly "rezidenciájára". Tyra ellenőrzi a biztonsági intézkedéseket a fogollyal kapcsolatban. Mellé állok én is és figyelek, nehogy valamit ne vegyünk észre. Úgy tűnik minden rendben van, amikor Tyra végez rámosolygok majd odébb állok.
Megkeresem Lar'syee-t, mivel a múltkori óta nem nagyon volt alkalmunk beszélni. Nem a legmegfelelőbb alkalom, de úgy érzem tisztáznunk kell. Mellé állok olyan közelre, hogy hallja amit halkan mondok neki.
- Ne haragudj Elina, hogy a múltkor úgy elviharoztam. Úgy viselkedtem mint egy óvodás. Remélem nem haragszol. - egy pillanatra megfogom a karját, hogy érezze nincs egyedül, majd ha nincs mondanivalója akkor eljövök mellőle.
- Jó ötlet Nestor, Tirzusz után vállalom én. - mondom neki, majd a kapitány felé fordulok. - Merre lesznek szobáink? - kérdezem tőle, majd ha megkapom a választ elindulok oda.

Követem a többieket, a tőlem megszokott módon, senkihez sem szólok egy szót sem, csak hallgatom hogy miről beszélgetnek. A újonnan érkezett két ember közül az egyik úgy tűnik hogy eléggé fenn hordja az orrát, és ez kissé irritálóan hat rám, de nem vészes, mert végül is ha jól értem, csak átutazó. A hajón amíg a többiek átvizsgálják a dolgokat, jómagam neki dőlök hátal a falnak, ölbe teszem a kezeim és figyelek, figyelembe véve hogy nem igazán értek az ilyen dolgokhoz, úgy érzem hogy nem az én feladatom ezt ellenőrizgetni. Igaz, kellemetlen lenne ha az a személy a belsejéből valahogy kiszabadulna, de többen lennénk rá, és valószínűleg kapna egy alapos verést " innen aztán nem mész sehova te tömeggyilkos senkiházi patkány!" jelzővel, amit őszintén szólva szerintem megérdemelne. Nestor szavaira bólintok, bár én szerettem volna elsőnek lenni, de így is megfelel.
- Rendben. - Hörgöm. - Mennyi időnként váltunk? - Teszem még hozzá a kérdést. Még végül akaratlanul is arra az emberre nézek, amely diplomatának vallja magát. Az utolsó mondata kicsit megragadt az agyamban, nem is igazán tudom hogy miért, ám úgy érzem hogy kényszeresen mondanom kell rá valamit.
- Ebben egészen biztos vagyok... - S valóban, elég intelligensnek tűnik ahhoz, hogy ne okozzon problémát.