Dokkok

Az aszteroida dokkjai, kívülről álcázva vannak, így a bejárat is főleg sziklafalnak látszik.

Jivi-nek sok munkájába tellett míg végül sikerült ezzel a szervezettel felvennie a kapcsolatot. A mestere valamiért úgy gondolta, hogy egy ilyen feladat majd segít neki formálni a jellemét és megtanul türelmesebbnek lenni. Majd kiderül. Szerzett magának menő kabátot és kalapot álruhának és egy lézerfegyvert meg egy nem működő légzőmaszkot. Utóbbit csak azért, hogy a fémtartályba amiben a levegőnek kéne lennie elrejthesse a fénykardját. Anélkül csak nem megy be a biztos halálba. Át is kellett esnie nem egy próbán mire végül sikerült elérnie, hogy maguk közé fogadják őt. Csakhogy tévedett. Talán valami mérget juttattak a szervezetébe vagy ki tudja, de a lényeg, hogy egy ismeretlen helyen tért magához és a felszerelését elvették.
~Mi történt? Felfedeztek volna? Lebuktam? Nem az nem lehet. Akkor valószínűleg már nem is élnék. Hacsak nem akarnak valamit tenni velem. Akár az is lehet, hogy ez egy újabb próba. Nem szabad pánikolnom. Fenn kell tartanom az álcámat.~
Ahogy ezt végiggondolta úgy változott a bundája színe is míg végül a nagyon világos szürkén állt meg. Az erő segítségével próbálta átvizsgálni a környezetét. Közben csak feküdt és fogta a fejét mintha nehezére esne észhez térni. Az eredménytől függetlenül utána felült és megkérdezte a többieket.
-Hé lányok! Nem mondom, hogy nem tetszik a társaság, de ti tudjátok mit keresek itt?

Ruházata:

Ethiriel dan Luthar


Napok, hetek, hónapok teltek el a mesterem elvesztése és a bérgyilkos pályafutásom kezdete óta. A bolygó, ahol kikötöttem, elég jó helynek bizonyult. Korrupt, sötét alvilág, rengeteg megbízás, vér és pénz. Eleinte nagyon élvezetes volt az egész, de nincs annyi pénz, vagy kiontott vér a világon, ami elnyomná az elveszetségemet. Szükségem van valakire, akire felnézhetek, akit szerethetek és szolgálhatok, mert máskülönben semmi vagyok. Fél ember, aki nem találja meg a hiányzó felét.
A magányomtól elszakadva egy igen jövedelmező megbízásba futottam, mégpedig valami Fekete Nap bizonyos tagjainak kivégzése ügyében. A fejpénzek magasak voltak, ezért is vágtam bele a dologba. Mindössze be kellett épüljek az említett szervezetbe.
Hosszú idő után persze végül sikerült kapcsolatba lépjek a Fekete Nap képviselőivel, majd pár vizsgáztatás után itt is vagyok. A neheze pedig csak most jön.
A hajóra a szokásos, fekete öltözetembe szállok fel, felszerelkezve a dobókéseimmel, valamint a csodálatos, rózsaszín napernyőmmel, ami mellesleg a legkedvencebb eszközöm. A végébe ugyanis egy kiugrasztható penge van elrejtve, a nyele pedig igazából a fénykardom, valamint maga az ernyő nagyon szép, és remek kiegészítő. Sokat dob a külsőmön.

Kiütöttek. Nem tudom hogy, ki, vagy mikor, de egy teljesen üres hangárban térek magamhoz, a padlón feküdve. Kábultság ide vagy oda, megérzem, nem vagyok egyedül. Reflexesen nyúlok az egyik késemért...de nincs meg. Egyetlen késem sincs meg, valamint egy rövid felmérés után észreveszem, a napernyőm sincs nálam. Legalább a ruháim megvannak.
- Kettőt és könnyebbet.- mondom az egyik "útitársamnak", aki...egy nagyon aranyos plüssállat! Nagyon nagyon cuki, főleg abban a kis kabátban meg a kalapban. Kár, hogy nem rózsaszín, akkor extracuki lenne. A másik ittlévő pedig egy nagyon csinos, szőke, páncélos hölgy.
- Legalább a társaság kellemes.- jegyzem meg megkönnyebbülve. Pedig a történtek után rossszabbra számítottam. Például egy beképzelt férfira, aki rögtön okoskodni, meg parancsolgatni kezd. Rögtön ki is törném az állkapcsát, nekem holmi férfi nem parancsolgathat.

Öltözet:

Az erő segítségével nem sok megnyugtató dolgot tudott meg. Talán az annak számít, hogy nem egy hullahegy közepén ébredtek fel hanem mindenki csak alszik. A szőke nő viszont halálosan higgadt vagyis profi, a másik csinos leány pedig a sötét oldal egyik embere és még valami, amit ő maga sem tud biztosan megállapítani, hogy mi lehet. Legalább annyira taszítja az a lány őt mint vonzza a kíváncsiság, hogy mégis ki. Előbbi érzését viszont nem mutathatja ki.
-Valóban. A jelenlévők szimpatikusak, de jó lenne ha valaki körbevezetne minket. Egyébként az én nevem Oki Ozuar. Bennetek kit ismerhetek meg?
Kel fel és jár körbe, hogy jobban megnézze a helyet. Hátha mondjuk rálel a felszerelésére. A nő célzására, hogy mi történhet ha fegyvert találtak náluk egy kicsit szürkébbé válik a bundája majd ismét világosabb lesz.
-Az nem volna túl szerencsés fordulat. Nem azért akartam ide csatlakozni.
És még nem is hazudott.

Ethiriel dan Luthar


Az ébrenlévők, és a földön fekvőkön kívül senki más nincs a közelben, ami érdekes, bár nem igazán ismerem a különböző szekták meg klánok "beavatási ceremóniáját". Talán ezeknél az a szokás, hogy az újoncokat kábán bedobják a hangárba, vagy valami hasonló. Legalább valaki várhatott volna ránk, vagy hagyhattak volna üzenetet, vagy valami hasonló.
Hogy lelepleztek volna, azt erősen kétlem, hiszen rajtam kívül senki se tud az igazi célomról, sőt ha akarnám, a beépülést könnyen leválthatnám jelentkezésre is. De ez nem opció, a fejpénzek nagyon csábítóak, viszont mindent a maga idejében.
Először a helyzettel kellene kezdeni valamit.
- Valóban. - mondom a fogadóbizottság hiányának furcsaságára, közben felkelek és nyújtózom egyet - Az első.- közlöm, mikor a nő a fegyverekről, meg a reflexes mozdulataimról kezd beszélni, amit mondjuk nem értek. Ez nem egy békés, barátságos, cukorral bevont szervezet, szóval a tagjai se azok. Csak nem hihetik azt, hogy teljesen fegyvertelen, képzetlen alakok fognak majd jelentkezni, meg amúgy is lefegyvereztek. Akkor mégis mitől kellene tartani?
Bár fegyver nélkül is ki tudom tekerni valakinek a nyakát...
- Ethiriel, de hívhattok Ethi-nek is. - mutatkozom be, miután a plüssmaci is elmodja a nevét. Nincs szükség álnévre, vagy ilyesmire,  hiszen senki se küldött, és senkihez se tartozom....ez utóbbi nagyon fájó pont...
- Ön pedig? - kérdezem a hölgytől, majd ha semmi más nem fog történni, leülök a földre, majd egy kicsit körbeszimatolnék az Erővel. Hátha kiszúrok valakit, vagy valamit, amivel kezdthetek is valamit.

A bemutatkozás lehetséges aközben is, hogy szétnéznek hátha találnak valamit. Az pedig, hogy nem ismeretlenek igazán megéri, azt a pár szót. Ezt Jivi ki is fejtette volna a nőnek ha az el tudta volna mondani mire nincs idejük. Csakhogy ez nem sikerült. A riadó hangjára a padawan felkapta a fejét és idegesen szétnézett.
~Lebuktam! Ezt nem hiszem el lebuktam! Biztos megtalálták a kardomat és ezért történt. Nem kellett volna hoznom. Nekem annyi ezt egyáltalán nem így terveztem. Még meg sem sikerült tudnom semmit és a mestert sem informálhattam.~
A bundája is egyre sötétebb lett és ahogy meghallotta a figyelmeztetést akkor már nagyon sötét színű szürke. A nő megjegyzésére bólint.
-Rendben, de ne szokj hozzá a parancsnokláshoz.
~Bár lehet ideje sem lesz, hogy hozzá szokjon.~
Ezzel négy lábon hisz úgy gyorsabb elindult a terminál felé. Ha nem látta akkor fel is ugrált hátha észreveszi. Ha elérte akkor pedig ahogy a nő mondta megpróbálja leállítani a pajzs leengedését vagy bezárni az ajtót.

Ethiriel dan Luthar


Az Erőt használva rengeteg előnyhöz jutok szinte mindig, ahogy most is. Mindössze egy röpke betekintés is elég a környezetem végigkémleléséhez, bár nem épp azt veszem észre, amire számítottam.
Elsőnek a körülöttünk fekvőkről tudom meg, hogy nem halottak, csupán alszanak. Nem mondom, a hullahegy mindig jó hatással volt a közérzetemre, de ez is jó, azt hiszem. Legalább nem csak mi vagyunk itt, ez pedig elősegíti a beépülésemet.
A második dolog a két ébren lévő személy vizsgálata, amivel észreveszem, hogy a nő hihetetlenül nyugodt, higgadt. Nem várom el, hogy fejvesztve pánikoljon, de ez a hatalmas higgadtság nagyon érdekes. Ellenben a kis plüssmaciról már más véleményen vagyok, mert bizony Erőhasználó. Mégpedig erőteljesen világos, ami szöges ellentétben áll az én sötétségemmel. Elég zavaró, mert egyrészt így lehet, meg kell majd öljem őt. Ha én kiszúrtam az erejét, gondolom ő is tudja, vagy meg fogja tudni az enyémet.
Másfelől pedig nem fér a fejembe, hogy egy ilyen személy mit keres egy ilyen helyen. Rajta kell tartanom a szememet, mert eléggé kíváncsivá tett a kis plüss.
A higgadt nő éppen mondana valamit, mikor megszólal a hangos riasztó, ami egyértelműen nem jó jel. A hangárajtó ki fog nyílni, tehát el kell innen tűnni azonnal. De hogy miért nyílik ki, nem tudom, engem biztosan nem leplezhettek le, nincs miért gyanakodniuk se. Szóval vagy a nő, vagy a világos plüss a hunyó, de ez most nem fontos. Léc.
A nő rögtön parancsba adja, hogy segítsek az ajtóhoz húzni az alvókat, míg a plüssmaci kinyissa az ajtót. Érdekes, a nő parancsoló hangja a mesteremre emlékeztet. Mintha egy pillanatra az ő hangját hallanám, miközben parancsokat oszt, amiket én....Fenébe is! Ő nem a mesterem, erre pedig nincs időm!
Gyorsan megragadom az egyik kábult lábát, majd amilyen gyorsan csak tudom, odacipelem az ajtóhoz. Aztán ha van időm, megpróbálkozom még egyel, de ha nincs....kár értük. Nem dobom oda az életem senkiért se.

Ethiriel dan Luthar


Amíg a plüssmaci az ajtót próbálja kinyitni, addig én és miss rejtélyes a kábultakat cipeljük. Már egyet oda is juttattam, de nincs sok időnk, tehát Plüssnek sietnie kellene. Remélhetőleg nem csak puha és aranyos, hanem okos is, különben mind odaveszünk, ahhoz pedig nincs sok kedvem. Elég nagy a jutalom bizonyos fejekért, én pedig be tervezem gyűjteni, hogy aztán egy kis időre kinyújtóztathassam a végtagjaimat. Kitaláljam, mihez kezdjek az életemmel, bár ez biztos bonyolult lesz. Sose kellett magamnak tervezgessek, de...erre most igazán nincs időm.
Amíg plüssmaci az ajtóval szenved, én gyorsan visszamegyek egy másik alvóért, és igyekszem az ajtóhoz vinni. Közben viszont elcsodálkozom a nőn, aki lenyűgöző módon viselkedik. Végtelenül higgadt, a riasztónál se hezitált, rögtön tudta, mit kell tenni. Szerintem még egy tűzviharral karöltött tömegmészárláskor is képes lenne hidegfejjel gondolkodni. Higgadság, felkészültség, erő, és még jól is néz ki, tiszteletet parancsoló külső....csodálatos.
A kábát igyekszem minél gyorsabban az ajtóhoz vinni, ha kell, minden erőmet beleadom, és ha utánna még van rá időm, hozok még egyet. Közben azonban odafigyelek a nőre, hátha ad valami új parancsot, vagy valami hasonló.

~DT-B3N~

A Fekete Nap neve egyre inkább elterjedt, és felkértek, hogy szerezzek róluk információkat. Pár hónapnyi csempészélet után - hiteles kellett legyen az álca - sikerült is összehozzak egy találkát. Természetesen átlagos, az álcámnak megfelelő ruhákban jelentkeztem, egy jól látható pisztollyal az oldalamon. A csempészek gyakran pimaszok, és bár sejtettem, hogy nem fognak fegyverrel, ismeretlenül a közelükbe engedni, attól függetlenül meg akartam mutatni, hogy fittyet hányok a szabályokra, és vegyék el tőlem ha akarják. A kiválasztás során is ki-ha-én-nem hozzáállással adtam a fasza csávót, és úgy tűnt sikerült bekerüljek a szerencsés kiválasztottak közé. Azonban egyszer csak képszakadás, és ismeretlen helyen tértem magamhoz.
Még a pulzusom sem emelkedett meg a hirtelen helyszínváltás következtében, a kiképzés során gyakran játszottak ilyet velünk a kiképzőink. Körülnéztem, és felmértem a helyzetet. Láttam egy szőke nőt páncélban, és egy másikat, feltűnő, civilnek tűnő kinézettel, illetve egy kis szőrös csempésznek kinéző alakot, akik talpon voltak, és sokan feküdtek. Megfigyeltem, hogy látok-e még páncélosokat a fekvők között, miközben feltápászkodtam. Valószínűleg csak a felszerelésünket bántották, és a ruhánkat nem, de ha csak ő tarthatta meg a páncélját, az gyanús.
Megnéztem a zsebeimet, és felmértem, hogy mi van nálam. Datapad, komlink, holoprojector, scramble-key, ezeket keresem, a pisztolyomra nem is számítok, de ha nálam van, akkor azt jóleső meglepődéssel fogadom. Odasétálok az ajtóhoz, miközben végigfuttatom az agyamban a helyzetet.
- Engedj ide, menj segíts a többieknek. - mondom barátságosan a kis lénynek, a vállára téve a kezem. Ha nem mozdul, akkor fizikai erővel próbálom odébb mozdítani, és megnézem a zárat. Nem számítok rá, hogy túl komplex lenne, és úgy tűnik még szűk egy percünk van. Egyelőre csak úgy csinálok, mint aki ért hozzá, és tudja mit csinál, miközben gondolkodom. Ha csak a nőn van páncél, akkor lehet hogy ő a fekete nap embere. A legjobban úgy lehet megismerni valakit, ha stresszhelyzetbe teszed, például egy ilyenbe. Egyébként is, minek vesződtek volna a begyűjtésünkkel, ha utána egyből megölnek minket. Aztán az is lehet, hogy ez tényleg teszt, de a kegyetlen fajta. Ha elbukunk, akkor ennyi volt, nem voltunk méltóak, kár vesződni velünk. Minden esetre jobb lesz, ha nem kockáztatok. Attól függően, hogy mi van nálam - key, vagy datapad - az egyikkel megpróbálom feltörni a zárat, természetesen ha mindkettő nálam van, akkor a kulcsot választom.

ruha/kinézet:

Ethiriel dan Luthar

Hatvan másodperc, azaz egy teljes percünk van a pajzs megszűnéséig és az elkerülhetetlen halálig. Reményeim, hogy a plüssmaci kinyissa az ajtót, nem igazán látnak napvilágot. Az ajtó zárva, és még van öt eszméletlen, rólunk nem is beszélve.
Négy eszméletlen. Mindössze a hölgy újabb parancsa során veszem észre, hogy az egyik kába már magánál van, és szerencsére nem kezd töketlenkedni, hanem megpróbálkozik ő is az ajtóval. Remélhetőleg ő több sikerrel jár, igazán nincs kedvem most elpatkolni.
Habár korábban megjegyeztem, nem fogom odadobni az életem senkiért se, sem pedig kockáztatni, a hölgy kitartása lenyűgöz. Pont ezért most egy helyett megpróbálnám a maradék két kábát egyszerre az ajtóhoz húzni, minden erőmet és kitartásomat beleadva. Ha kell, beleszakadok, de meg kell tenni. Nem azért, mert olyan kedves és jószívű vagyok, vagy mert ez lenne "helyes", hanem...csak. Ezen nincs értelme most agyalni.
Ha a két illető cipelése nagyobb gondot okoz, akkor az egyiket kénytelen vagyok ott hagyni, és amint kinyílik az ajtó, ha kinyílik, az összes odacipeltet be kell taszigálni, mielőtt lejár az időnk.

Első és nagyon olyan irányba halad, hogy utolsó padawani önálló küldetése Jiwi-nek eddig teljes sikertelenség. Az ajtók nyitásához ért hisz ilyen eszközök használata hozzá tartozik a kiképzéséhez, de az a kellemetlen meglepetés éri, hogy hozzáférése nincs hozzá. Valami más ötlet kéne. Vakarja a fejét és gondolkozik. Valahogy fel kéne törnie vagy szét kéne nyitni és úgy belenyúlni. Ekkor érkezik egy fickó, aki szintén magához tért. Jiwi nagyon örülne neki ha annak a pasasnak tényleg lenne ötlete.
-Hozzáférés kéne. Fel tudod törni?
Ha nem akkor bizony tényleg arrébb kell őt tenni. Ugyanis nagyon szeretne valamit tenni. Márpedig a testek cipelésében nem fog tudni segíteni. Ezt pedig a karakteréhez hűen szóvá is teszi.
-Segítsek? Mit? Kapjak fel egyet a vállamra? Remek ötlet!
~Nagy a gond és a legrosszabb, hogy zavart vagyok. Valahogy nagyon nem így terveztem ezt az egészet.~

//Egész nap szétment a fejem, így bocsánat, de nem lesz este kör, lehet, hogy holnap napközben pótlom, ha nem, akkor szerdán kaptok újat.//

~DT-B3N~

Amikor odaértem, feltett egy kérdést a szőrmók, pedig ez nem az a pillanat volt, amikor bájcsevegni kellene. Mindenesetre úgy vettem, hogy egy válasz gyorsabb, mint a néma erőszak, úgyhogy bólintottam, miközben már feleltem is.
- Nagyon valószínű. - ezek után már tényleg nem húztam az időt, nekiálltam cselekedni. A leváltott alak, akit félretoltam úgy tűnt nem sokat csinált eddig, bár nem tudom, hogy mióta próbálkozott a zárral. Mindenesetre nem tűnt túl hatékonynak, most is beszélni kezdett teljesen feleslegesen, hogy mégis mit csináljon a többi eszméletlennel. Nem méltattam válaszra, csupán elkönyveltem ostobának. A zárnak egy csatlakozója van, nekem egy datapadom van, láthatja hogy itt fizikailag képtelen lenne bármit csinálni, amíg a többieknél akár stabil oldalfekvésbe is helyezheti a testeket, vagy csak segíthet nekik odébb húzni a testeket, hogy gyorsabban haladjanak, illetve kevesebb energiát veszítsenek. Mindenesetre most a zárral foglalkoztam, úgy tűnt nincs hozzáférésem a rendszerhez, de szerencsére volt nálam egy scramble key. A kulcs lényege, hogy villámgyorsan töri fel a rendszereket, azt mondják róla, hogy gyorsabban találja meg a kódot, minthogy képes lenne az inputot bevinni. Ha minden igaz, akkor ezzel átverhetem a rendszert, hogy megfelelő jogosultságom legyen, és egyszerűen kinyithatom az ajtót. Ha ez megtörtént, akkor átmegyek- remélhetőleg mire odaérek a többiek átdobálják a testeket - és ahogy átértem, a túloldalról próbálom meg becsukni - hiszen hiába megyünk át egy ajtón, ha nem csukjuk be magunk mögött, akkor nem sokat értünk el vele. Az ajtó nyitási sebességét figyelembe véve igyekszem úgy időzíteni, hogy az utolsó másodpercben záruljon az ajtó, ezzel a lehető legtöbb időt adva az eszméletlenek mentésére, mégse kockáztatva a saját épségünket. Aki ez alatt átért, az átért, aki nem, az így járt.

ruha/kinézet:

Ethiriel dan Luthar


Kissé túlbecsültem a fizikai erőmet. Bár fürge és hajlékony vagyok, két ájultat cipelni nem olyan egyszerű. Szerencsémre megjelenik a plüss, és segít a cipelésben, így mindkettőt oda tudjuk húzni. De ennyi volt.
Harminc másodperc maradt hátra, viszont még van négy eszméletlen. Az idő azonban max annyira elég, hogy be tudjuk dobálni az idehúzottakat az ajtón, valamint magunkat menteni, amint az a tenyérbemászó férfi megberheli a zárat. Ami egyenlőre még zárva van.
Mondanám a többieknek, hogy a maradékot már nincs idő megmenteni, de gondolom ezt ők is tudják. Ha esetleg a nő, vagy a szőrmók mégis megpróbálna odamenni hozzájuk, megpróbálnám visszatartani őket. "Nincs rá idő. Vagy magunkat, meg az idehozottakat mentjük, vagy mind meghalunk." mondanám nekik, ha ilyesmivel próbálkoznának. Azért remélem egyikük se olyan hülye, vagy jólelkű, hogy ez megforduljon a fejükben. Nagyon remélem.
Amint a pasi kinyissa az ajtót, megpróbálnák minél több eszméletlent átjuttatni, de persze a saját életemet is menteném. Négyen gondolom csak sikerül minél többet átjuttatni, a többieknek meg egyszerűen nincs szerencséjük. Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, érdekelnek egy kicsit is.

A fickó nem tűnt túl biztosnak a dolgában, de Jivi azért hagyta dolgozni. Panaszkodni meg panaszkodott, de azért odament segíteni a lánynak a testekkel. Ennyit is tudott tenni a földön fekvőkért. De még van ideje. Fél perce.
~Talán.~
Ha a lány próbálja megállítani akkor igyekszik négykézláb elsuhanni mellette.
-Neked nincs rá időd. Én egyet még lazán megmentek.
Szól vissza a lánynak mintha csak a sértett büszkeségéről lenne szó. Valójában meg akar legalább még egyet menteni. A legközelebbi testet próbálja meg odahúzni és ha az ajtó kinyílik akkor azon bevinni. Pedig sötétszürke bundája is jelzi, hogy nagyon nem tetszik neki ez a dolog. Egyrészt nincs felkészülve a halálra másrészt van benne egy elnyomott hang, ami megkérdőjelezi, hogy megéri-e az életét kockáztatni ismeretlen bűnözőkért. A későbbiekben majd ezen a gondolaton el kell gondolkodnia. Igaz nem hallgatott rá, de a puszta jelenléte is zavarta őt, hogy egyáltalán eszébe jutott.

~DT-B3N~

Tovább tartott a zár feltörése, mint amire készültem, ami miatt nagyon időszűkében lettünk hirtelen. Siettem az ajtó túloldalára, de késő volt, és lejárt az idő, nem tudtam bezárni. Persze nem is kellett, mert megjelent a vizsgáztatónk, ő közölte velünk, hogy lejárt az idő, ami nem lepett meg, fejben számoltam a másodperceket. Néztem, ahogy keltegeti a koloncokat, aztán felénk fordult, és elkezdte a fejmosásunkat. Ha hagyott időt válaszolni, akkor meg is tettem.
- Ha nem hagyunk hátra egyet sem, ugyan úgy hullák lettünk volna. Minden tisztelettel, értelmetlen lett volna visszamenni a többiekért, mert akkor nem csak én halok meg velük együtt, de azok is, akiket amúgy megmenthetnénk, akiknek az élete számít. Ha időben le tudom zárni az ajtót, akkor legalább azok megmenekülnek, akiket sikerült az ajtó közelébe hoznunk. Mivel az egyetlen ember, aki úgy tűnt, hogy ért a zárakhoz - mutatok a kis szőrmókra- visszament, így nekem kellett a zárhoz sietnem, hogy biztosítani tudjam, hogy az időben zárul. Valóban célszerűbb lett volna, ha én hozom a testeket, és ő vár a zárnál hogy az utolsó pillanatban zárhasson, azonban összeszokatlan csapatként nem volt meg a megfelelő koordinációnk, hogy a lehető legtöbb társunkat menthessük. - adtam magyarázatot. Persze nem vártam, hogy elfogadja, és hogy bármin változtasson. Ha a seregben lettünk volna, meg se próbálkozom vele. Azonban a karakterem, a nagyszájú csempész nem hagyhatta ennyiben, hogy kioktassák.

ruha/kinézet:

Ethiriel dan Luthar

Idióták. Alig maradt idő, talán ha tíz másodperc van hátra, az ajtó még zárva, de a plüss és a nő még mindig a kábultak megmentésére sietnek. Semmi esély arra, hogy idehúzzák őket, és még túl is éljék, de mégis mennek. Tévedtem velük kapcsolatban, azt hittem tudatában vannak, hogy ha mennek, meghalnak. Kár értük, a nőért főleg.
A nemrég felkelt alak sikeresen ki tudja nyitni az ajtót, amin mindketten azonnal be is sietünk...hogy aztán visszapattanjunk egy ott álló fickóról.
Tehát csak egy teszt volt az egész. Semmi életveszély, még az eszméletlenek nagy része is csak színészkedett. Elismerésem, erre igazán nem számítottam, de nekem így is jó. A lényeg, hogy élek, és még mindig bent vagyok.
- Hogy miért is? - húzom fel a szemöldököm a fickó kijelentésére, de a hangom teljesen nyugodt marad - Szó sincs hátbaszúrásról, meg cserbenhagyásról, mindössze logikus gondolkodásról. Mi értelme visszamenni, ha már nincs rá idő? Ha visszamegyek, meghalok, valamint senkit se tudtam megmenteni. 1kijut, és 9 megal, vagy mind a 10 elpatkol, melyik a jobb? Néha nem lehet mindenkit megmenteni, és még győzni is. - felelem annak a nagypofájúnak, és ahogy hallom, a zárfeltörőnk is így látja.
- De ha ez egy olyan rózsaszín, cukormázas, szivárványmackós szervezet, ahol inkább elszúrják az összes küldetést, mert valaki beütötte a kislábujját, akkor tényleg nincs itt keresnivalóm. Egy hátramarad, akkor mindeki hulla? Ezzel a gondolatmenettel nem mennék sokra. - váltok hirtelen könnyedt hangsúlyra, miközben egy hajtincsemmel babrálok, és végig mosolygok, mint egy ártatlan kislány.
Mosolygok, de közben figyelem a fickót is. Milyen fegyvere van? A jelenlegi pozíciójából vajon hogyan tudna támadni? Mi járhat a fejében? Az arcát fürkészem, hogy lássam, a szavaim vajon milyen reakciót váltanak ki. Felhúzom őt, vagy még mindig tesztel? Kiderül, méghozzá gyorsan.
Talán a fejvadászat itt véget ér, talán nem, még nem biztos. Viszont jelen esetben készen kell álljak, hátha a pasas megpróbálna behúzni/ellökni/megpofozni, vagy valami hasonló. Ez esetben megpróbálnék kitérni, majd hátraugrani, bár...kétlem, hogy támadna. Azzal csak saját magát járatná le.

Jivi és a nő is csak azért is megpróbált legalább egy ájultat még megmenteni még megmenteni. Ami nem járt sikerrel, kinyílt a kapu és meghaltak mind. Elméletben. Gyakorlatban ugyanis nem történt semmi azon kívül, hogy nem túl kedves kinézetű alak nem túl kedvesen megjegyzi, hogy Jivi-n kívül mindenki megbukott. A kis padavan pedig büszkén kihúzza magát és bólogat, hogy bizony-bizony így kell, ezt csinálni. Majd ez a büszke mosoly lehervad mikor meghallja a humanoid férfi kifakadását és hazugságait. Hirtelenjében a szája is tátva marad és benne marad a szó. Csak tátog, mutogat és a bundája pedig a szivárvány szinte minden színét felveszi egymás után. Ezt a pofátlanságot. Mikor végre szóhoz jut akkor meg is mondja.
-Hát ez hülye! Én? Én? Én? "Engedj ide, menj segíts a többieknek"
Utánozza a fickó stílusát ahogy mondta.
-Ezt mondta hát hallottátok ti is, hogy ezt mondta. Én kérdeztem, hogy meg tudja-e csinálni nem mondta, hogy nem. Nem akartam elkezdeni veszekedni vele mert arra már tényleg nem volt idő. Eltesz a pultról miközben, azt sem tudja mit csinál és még rám is keni a marha.