Az űr

by **Tyranis** Vas. 22 Jan. 2012, 17:36

Az űr végtelenje, szerte az univerzumban.

by **Tyranis** Kedd 24 Jan. 2012, 11:46

//Előzmény: Bolygó körüli űr//

A villanás után Galactus társaságában érkezett meg a végtelen világűrbe. Igazából nem okozott számára túl nagy nehézséget, hogy ideérkezzenek, de már ezzel is túl voltak. Már csak keríteni kellett a Bolygófaló számára egy ideális helyet, ahol megkezdheti a táplálkozást. A megfelelő hely kiválasztása nehezebb volt, mint bárki is gondolta volna, nem lehetett csak úgy ráengedni valamelyik helyre. A skrullokra szüksége volt, így nem lett volna célszerű az entitást az Androméda-galaxisba elvinni, aztán ott voltak a madáremberek. Akik éppen arra az odlalra állnak, hogy a másik ellenfél legyőzhető legyen, ha megszegi a békét. És a kree-k, ha csak a nagy birodalmakat nézzük és a kicsiket nem. Igaz valamelyik ilyen jelentéktelenre könnyedén rá lehetett volna engedni, de akkor az is meglehet, hogy senki sem szerez róla tudomást és nem hallják meg jó ideig, hogy visszatért. Ami pedig roppant kellemetlen tudna lenni. A nagy birodalmak pedig úgyis legalább négy számjegyű bolygókkal rendelkeznek, a kree-k pedig úgy-ahogyan mindig, vagyis most leginkább pártolják a Földet, legalább is egy vádlójuk és a Kék Körzet is. Ami pedig nekik nem volt jó, az anyja pedig ott tartózkodott. Káoszkeltés volt a célja, amit igazából nem kedvelt, jobban szerette a tiszta munkát, de most erre volt szükség, hogy megtehessék, amit akarnak. Kree-Lar. Nem az anyavilág ugyan, de a főváros jelenleg. A legfontosabb dolgok úgyis valószínűleg Hala-n voltak, így számolta ki, következtette ezt is. ő maga is logikusan ott tartaná a fontos dolgokat, hiszen onnan indultak el a kree-k.
- Ma már a Kree-Lar-on vacsorázol Bolygófaló! – jelentette ki.

by **Tyranis** Szer. 25 Jan. 2012, 10:36

Várakozóan nézett a Bolygófalóra, aki pedig a csillagokkal teli űrt kémlelte. Igen, odaát a Csatabolygó dimenziójában nem voltak fények, csillagok, azokat a Túlontúli kihagyta, amikor megkreálta a helyet, pusztán játékból. Mert csak egy gyermek volt, semmi egyéb; egy gyerek, aki unatkozott, és szinte végtelen hatalommal bírt. Innen lehetett tudni, hogy visszatértek, mert újra voltak csillagok. Nem egyetlen egy Nap volt a dimenzióban, hanem megszámlálhatatlanul sok.
- Tartottad magad ahhoz, amit ígértél.
- Én nem a cselszövő vagyok Galactus! Az én célom nem a káosz okozása, hanem a halálé. Azt ígértem, hogy visszahozlak, hát itt vagy. Egy naprendszerrel odébb található Kree-Lar. Ez a Kree Sztelláris Birodalom peremvidéke. Ha közelebb viszlek túlságosan feltűnő lett volna. De téged ismerve, a rólad hallott hírek alapján, ez a rövid táv nem okoz gondot, még jelen állapotodban sem. Ha szükségem lesz rád, hívlak.
Az entitásra emelte a tekintetét és bólintott neki, hogy mehet amerre akar. Szótlanul és egykedvűen figyelte, ahogyan a lény eltűnt a szemei elől, ahogyan elindult a Kree-Lar felé. Már indult volna vissza a másik dimenzióba, amikor „megtorpant”. A kíváncsisága nem engedte egyelőre, hogy hazatérjen. Ritkán érzett ilyet, így még meg is lepődött egy kicsit, kevés dolog volt, amit a szimulátorokban nem látott, és az egyik ilyen dolog pedig a Bolygófaló táplálkozása volt. Ami pedig szinte tanulmányozásért kiáltott, a saját szívének dobbanásait hallgatta, igen, vagy nem. Végül ő maga is elindult a kree bolygó felé, hogy megnézze, hogy a planéta miként is pusztul el az entitás kezei között. Végül is, ennyi halállal nem minden nap találkozik Thanos leánya sem.

by **Tyranis** Csüt. 26 Jan. 2012, 13:04

Órákkal később tisztes távolságból figyelte az aszteroidamezőt. Ennyi maradt csupán a hajdani szép tengerekkel és erdőségekkel teli bolygó, a Kree-Lar helyén. Érdekesnek találta Galactus táplálkozási szokásait, és miközben a bolygó felfalását figyelte azon gondolkodott, hogy egy hasonló gépet miként lehetne építeni, hogy egyszerre akár több helyen is végre lehessen mindezt hajtani. A bolygó energiáit szipolyozta ki és a végén az egész magába roskadt, a rajta levő lények, gyárak és hasonlók nem számítottak. De most legalább visszaszerzi az erejét az entitás és utána már képes lesz arra, amit szántak neki. Látta, hogy voltak túlélők, menekültek, akiket akár el is intézhetett volna, de nem állt szándékában. Had tudja meg az univerzum, hogy Galactus újra itt van és újra veszély fenyegeti az univerzumot. Túlságosan is ellustultak és elkényelmesedtek, hogy csak az egymást érintő veszélyekkel foglalkoztak és vele nem törődtek. Most… talán kell jó pár év, hogy újra beleszokjanak abba, hogy több felé kell figyelniük. Ez kellően több idő lesz Tyranis számára, mint akart, ahhoz, hogy megtegye a következő lépéseket. Azzal, hogy a Földön mi is zajlik annyira törődnie sem kell, Magneto megoldja, hiszen megkapta a lépéseket, logikusan követve egyszerű megoldani őket, még a legnyomorultabb lény sem ronthatná el. Mikor erre gondolt csapott bele a felismerés, hogy ezek emberek, a létezésük is már logikátlan, így mégis kell rájuk figyelmet fordítania. De egyelőre furcsán jóleső érzéssel figyelte az egykori kree főváros bolygó romjait, maradványait.

by **Tyranis** Szomb. 28 Jan. 2012, 12:25

Továbbra is ott maradt miután Galactus távozott, még arra is kíváncsi volt, érdekelte, hogy miként is fognak a kree-k reagálni arra, ami történt. A hajtóműveikkel ugyanis igencsak hamar vissza kellett, hogy érjenek. Legalább arra számított, hogy arra visszajönnek, hogy ellenőrizzék, hogy tényleg Galactus végzett-e a bolygóval, vagy pedig valamilyen más dolog. Mint egy nega-bomba például. Igaz a számításai szerint az sokkal, de sokkal nagyobb pusztítást végzett volna, mintsem ez. Most, hogy belegondolt, az sem lett volna utolsó, ha a madárembereket ugrasztja a kree-knek, vagyis fordítva. Majd a következőnél, és ezúttal a skrullok lennének azok, akik nem vennének részt a háborúban. Nem is emlékezett rá, hogy valaha ilyen történt volna, igaz az egészet úgy kellene időzíteni, hogy már nincsenek istenek, már senki sem tarthat igényt a lelkekre, és mind a Halálhoz kerülnek. Igen, abban a percben kellene ledobni a nega-bombát, amivel galaxisok jelentős részét ki lehet irtani. Ez remek tervnek hangzott, már csak szüksége volt a bombákra, bombára. Ahogyan egy bandázsra is, hogy át lehessen menni a Negatív-zónába. Ki tudja, hogy arra milyen dolog lehet, amivel itt győzelmet arathat. Az apja soha sem mesélt erről, de az ő dicsőségére és emlékére igazán megtehetné mindezt. És még az úrnőt is remekül szolgálná vele. Hátha van ott valóban valami, amivel könnyen győzhetnek, könnyebben, mint amit most nézett ki magának és tűzte ki célul. Ebben a pillanatban jutott eszébe Zyro, és így a bolygó körül keringő hatalmas ház, amiben Galactus lakott. Annak az adatbázisában is ki tudja, hogy mi lehet még. Koncentrálni kezdett, majd visszaugrott a másik dimenzióba a Csatabolygó körül, hogy átnézze Galactus hajójának számítógépét, remélvén, hogy tanul belőle valamit.

//Folytatás: Bolygó körüli űr//

by **Tyranis** Vas. 03 Jún. 2012, 12:35

//Előzmény: Tarnax VII//

Csupán néhány pillanatig volt odahaza a Csatabolygón, épp csak addig, hogy feltűnjön, majd teleportált is tovább az űr végetlenjébe. Nem is tévedett sokat távolságilag, mint hitte volna. Egy olyan naprendszerbe érkezett meg, aminek nem voltak bolygói, bármelyik más esetben úgy gondolta volna, hogy a Bolygófaló evett meg mindent, de a csillag, egy kékóriás túlságosan is fiatal csillag volt még ahhoz, hogy kialakulhasson körülötte bármilyen bolygó is. csak néhány millió, százmillió éves lehetett, csillagászati mértékkel nagyon, de nagyon fiatal. Még talán el is időzött volna a csillag tanulmányozásával is, hátha ezt a fajta energiát, amit ez sugárzott fel lehetett volna valamire használni, de nem volt itt az idő, sem a megfelelő eszközök mindehhez. Végignézett a naprendszerben és végül sikerült is nem olyan távol kiszúrnia magától a hatalmas építményt. A Bolygófaló ezúttal is gigantikus méretű szerkezetet épített, amennyire a lány megtudta állapítani ez már megint legalább akkora volt, mint maga a Jupiter, egy hatalmas gázóriás. Soha sem értette meg, hogy minek volt erre szüksége Galactusnak, hacsak nem a gyorsabb táplálkozás érdekében, de annak meg nem volt igazából jelentősége, hiszen hacsak nem volt éheztetve, mint a másik dimenzióban, akkor mindegy, hogy mennyire gyorsan végez egy bolygóval, az energiák ugyanúgy megmaradnak. Nem várt túlságosan sokáig, nem figyelte ilyen távolról a szerkezetet, hanem repülni kezdett felé. A házigazda úgyis hamarosan megtudja, hogy itt van, vagy már tudta is, így készülhetett a fogadására.
Az űr 1525487-worldship

by **Tyranis** Hétf. 04 Jún. 2012, 19:39

Legalább egy fél, ha nem egy földi óra kellett Tyranisnak ahhoz, hogy az űrben repülve megérkezzen az építményhez. Természetesen megtehette volna, hogy hazateleportál, majd pedig vissza egészen Galactus házáig, de volt ideje, ahogyan a Bolygófalónak is. Két szinte halhatatlan entitás, akiknek nem kellett az idővel törődni, mert annak nem volt jelentősége. Az csupán az egyszerű halandók gondja volt és nem pedig az olyan lényeké, mint az övék. Tyranis tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az első generáció az örökkévalókból hatvanötmillió évesek lennének, plusz-mínusz egy-kettő évmillió. De az olyan nagyon ennél a kornál már nem számított. Az apja és a nagybátyja a harmadik generáció utolsó tagjai, legfiatalabbak a maguk hat-hétezer évével. És mégis olyan hatalmas, hogy rettegik a nevét. Pontosan tudta, hogy a legtöbb örökkévaló nevét nem is tudják meg soha sem a galaxisok népei, mert passzívak, jól megvannak azzal, ami jutott nekik. A semmivel. Megfigyelők, nagyon-nagyon ritkán beavatkoznak, de nem volt jellemző. Nem volt logikus tőlük, hogy mindazt, ami nekik jutott, csak így elpazarolják. Még a celestialok is használták amit megalkottak, új fajok létrehozása, technológia és még sorolhatta volna. Lehetséges lett volna, hogy azt a tökéletességet akarja elérni a többi fajtársa? Pedig a logika azt diktálta, hogy nem létezik tökéletesség, bár tisztában volt vele, hogy ez is csak nézőpont kérdése. Az övében nem létezett, soha semmi sem lehetett tökéletes, csupán megközelíthette valami azt és ő erre törekedett, hogy minél inkább megközelítse mindazt. Ezen és ehhez hasonlókon gondolkodott, mígnem megérkezett végül a szerkezet közvetlen közelébe. A szemeivel már távolról kiszúrt egy pontot, hogy hol is tudna bemenni ennek a szerkezetnek a belsejébe, így egy ilyen zsilipet, vagy dokkot kihasználva repült be és szállt le odabent a talajra.

by **Tyranis** Hétf. 04 Jún. 2012, 19:55

Ahogyan beért a szerkezetbe rá kellett jönnie, hogy ez pontosan ugyanolyan felépítésű, mint amilyen volt a másik a Csatabolygó körül. Akkor pedig valószínűsíthetően, logikusan ott kell lennie, ahol a korábbi állomáson is. Ezt behatárolva indult el az egyik irányba, mert úgy számolt vele, hogy arra kell mennie. Persze még így is benne volt a lehetőségek végtelen tárházában, hogy akár éveket is eltölthet idebent mire egyáltalán megtalálja azt, hogy a Bolygófaló merre is van. Az épület ugyanis nem volt olyan, hogy ránézés alapján meg lehessen mondani, hogy melyik az eleje és melyik a vége. Sőt, az egészet igencsak nehéz volt behatárolni még egy olyan zseniális elme számára is, mint amilyen maga Tyranis volt. Nem volt rajta kiindulási pont, hogy merre menjen, nem volt meg a helye a hídnak, sem az eleje és a hátulja a hajónak. Pedig ez logikusan elvárható lett volna bármelyik űrhajótól. Ezt leszámítva. Ahogyan a folyosókon haladt végül az egyik fal mellett felvillant egy holografikus kép, ami mutatta az utat. Attól a helytől kezdve, ahol most ő volt egészen addig a pontig, ahova mennie kellett. Nem számolt azzal, hogy Galactus csapdába csalná a „szövetségese” sem tartozott a cselszövők közé. Ahogyan itt volt megállapíthatta, hogy a hatalmas hajót ismét hússzor volt nagyobb, mint a Csatabolygó, aminek a méretei is már a Szaturnusszal vetekedtek. Hatalmasnak minősült. Kíváncsi volt arra is lassan, hogy a Bolygófaló honnan volt képes ennyi anyagot szerezni ehhez és ilyen hamar felépíteni mindezt. De talán majd egy másik alkalommal, amikor időszerűbb lesz mindez. Negyed óra repüléssel meg is érkezett ahhoz a ponthoz, amit a számítógép kijelölt neki, az ajtó a helység előtt magától nyílt ki és belépve a hatalmas gömb alakú helységbe megpillantotta az immáron legalább kétszáz méter magas Galactust, ahogyan az holografikus képeket nézett valamelyik naprendszerről.

by **Tyranis** Kedd 05 Jún. 2012, 17:22

Csöndben állt meg Tyranis pár lépéssel az ajtó után és figyelte azt a holokivetítést. Amióta tudott az entitás létezéséről igencsak érdekelte, hogy az miként választja ki azokat a bolygókat, amiket felfal. Persze tudta, hogy amikor vannak hírnökei, akkor azok választják ki a megfelelőket, de amikor nincs, akkor ő miként. Láthatóan ugyanúgy tanulmányozás útján, mint mások, például Tyranis és Thanos is tenné. Úgy tudta, hogy vannak olyan személyek, akik nem vélték értelmesnek a Bolygófalót és egyesek még ösztönlénynek is tartották, de mindez csak hamis és hiú ábránd volt, az entitás is hatalmas intelligenciával rendelkezett, amit ki is használt. Ez még veszélyesebb ellenféllé tette, mintsem korábban a lány gondolta volna.
- Ezúttal miért érkeztél?
- Csupán látogatóba, lenyűgöző, hogy ilyen rövid idő alatt máris felépítettél egy újabb házat magadnak.
- Amennyire észrevettem tudós vagy, minden bizonnyal zavart, hogy a másikat elpusztítottam és nem tudtad megvizsgálni.
- Valóban így van, kíváncsi lettem volna rá, érdekel az, hogy miként táplálkozol, az egész folyamat.
- Pedig nem tűnsz olyannak…
- Olyannak, akit érdekelne a tudomány?
– Igen.
- Érdekes, pedig tudós vagyok, inkább annak tartom magam, mintsem hódítónak és a Halál hírnökének. A feltett célom, hogy megértsem a halál tudományát és ehhez igencsak sok háttértudás szükségeltetik.

by **Tyranis** Szer. 06 Jún. 2012, 18:59

A Bolygófaló hátranézett, le a lányra, aki még mindig ott állt, ahol megvetette a lábát a belépés után. Tyranis felnézett rá, valószínűleg, logikusan nézve az entitás nem ezt a választ várta tőle, sőt nem is gondolta volna, hogy ilyesmit fog hallani. Ezt a tényt pedig Tyranis nem sűrűn szokta megosztani másokkal, de Galactus valahogyan más volt. Neki az éveshez ölnie kell, igaz szinte mindenkinek, de ezt a lény olyan nagyszámban művelte, hogy az már-már lenyűgözte a lányt. Ha lettek volna érzései, akkor minden bizonnyal valamilyen szintű rajongást is érzett volna valószínűleg, de így csak az elismerés jutott.
- Nem számítottál ilyesmi válaszra – mondta.
- Valóban nem, ha nem az lennél, aki felajánlanám, hogy legyél a hírnököm.
- Abban az esetben el is fogadnám, de a jelenlegi helyzetben nem. Emiatt is érkeztem, nincs hírnököd. Ilyen pedig az ismert történelmedet tekintve nagyon kevés alkalommal fordult elő. Van már jelölted?
- Nincs, de neked igen.
- Igen, nekem van egy, akit kinéztem számodra. Mit szólnál egy földi mutánshoz?
- Ott csak mutánsok vannak éppen.
- Ő eredetileg is annak született, az emberek pedig egyébként is már kétszer legyőztek. Most a saját fajtájuk béli hozhatná el a vesztüket.
Az entitás visszafordult a holoképek felé. Tyranis biztosra vette, hogy éppen most mérlegeli és dönt arról, hogy miként is válaszoljon. Egy újabb érvágás lenne a társaságnak, ha Galactus igent mondana és még saját maga is közelebb kerülne a tervei végrehajtásához.

by **Tyranis** Csüt. 07 Jún. 2012, 16:16

Hosszú percek teltek el szótlanul, Tyranis türelmesen várakozott, valószínűtlennek tartotta, hogy más ennyire nyugodt és szóltan lett volna egy ilyen helységben, egy ilyen entitás társaságában, de ő más volt, mint mindenki más. Nem nagyon tudott olyasmi személyről, mint amilyen ő volt. Még gondolkodás tekintetében sem. Talán az idő múlásával a hozzá hasonlóak nem törődtek, és ők gondoltak úgy a környezetükre, hogy az változik túlságosan is gyorsan. Ez a szinte halhatatlan lények egyik nagy hátránya volt.
- Legyen! – szólalt meg végül a Bolygófaló.
Azt nem mondhatta, hogy nem fog benne csalódni, logikusan mindez kiszámíthatatlan volt, túlságosan is sok volt az ismeretlen és a változó ahhoz, hogy ehhez pontos értéket és eredményt lehessen mondani és kapni. Így csak biccentett az entitásnak. Ettől kezdve egyetlen dolga volt, hogy megtalálja az említett mutánst és idehozza. Mindez csupán két szemvillantás lesz majd. Amint ott van a közelében átviszi a csatabolygóra, majd pedig idehozza. Azt pedig tudta, hogy Galactus igencsak meggyőző tud lenni, hogyha azt akarja elérni, amit tényleg akar. Annak a kis mutánsnak nem sok választási lehetősége lenne, csak az, hogy a hírnöke legyen. Galactus hozzá és az apjához képest nem minősült gonosznak, vagyis nem lehetett ennek tartani, ő csak evett, az kellemetlen mellékmozzanat volt, hogy lakott bolygókat kellett elfogyasztania. Ismerte az Ezüst Utazó legendáját, hogy miként is lett ő Hírnök, ha megakarta menteni a saját bolygóját, akkor Hírnökké kellett válnia, minden bizonnyal ugyanez lesz a sorsa a kis mutánsnak is.
- Mindez mennyi időbe fog telni? – kérdezte még.
Mintha olyan nagyon siettek volna, a lány egyelőre még nem tudta, lehet, hogy öt perc, de lehet, hogy néhány nap. Attól függően mennyire siet.

by **Tyranis** Pént. 08 Jún. 2012, 15:36

Egyelőre még mindig nem felelt, a fejében a megannyi lehetőséget számolgatta hihetetlen sebességgel. Megannyi logikus és lehetséges eseménnyel számolt, hogy miket és hogyan lehetne végrehajtani, hogy miként tudná idehozni azt, akit kinézett magának. Fontos dolog volt, hogy ne tudják meg, hogy ő volt. Ezt nem kellett volna most ilyen egyszerűen felfedni, hogy ő maga továbbra is kapcsolatban áll Galactussal, vagyis, hogy az egyik társ eltűnésében is szerepet játszott. Mert az nem volt túl nehéz kitalálni, hogy ő hozta át Galactust és azt sem, hogy valószínűleg nem csak azért, hogy Kree-Lart felfalja. Ez nem volt túl nagy dolog eddig, ez egy olyan bolygó volt, ami bármi máskor is az entitás útjába eshetett volna, mint a skrullok anyavilága is korábban.
- Ha nagyon sietős, akkor akár néhány napon belük is. Ha nem, akkor két-három hét. De úgy gondolom, hogy számunkra az idő nem fontos.
Galactus bólintott, akkor a néhány hét volt a megfelelő válasz. Ezalatt nem kell semmit sem elkapkodnia, teljesen nyugodtan és mindenre felkészülve mehet oda, hogy úgy kapja el a kiszemelt áldozatot. Elcsalva a többiektől, anélkül, hogy bárkire számíthatna, egy kietlen helyen, csak leütni és utána már itt is volt, itt tér magához a Bolygófaló társaságában, ha jól csinálja, akkor az nem is fogja tudni, hogy ki hozta őt ide és mi történt vele. Csak a legvégső dolog lesz az, amivel szembekerül. Mindez persze így szépen és túl tökéletesen hangzott, a kivitelezés nem lesz ennyire az. Mindazonáltal nem tekintette ellenfélnek azt, akit kiszemelt, persze jól bánt a fegyverekkel és a képességével, de Tyranishoz nem ért fel, egyik sem, akik ott voltak a Földön, vagy Asgardon a kortársai közül. Egyik sem rendelkezett majdnem hatezer évnyi tudással, sem annyira képzett gyilkosnak, mint ő maga a fiatal kora ellenére.

by **Tyranis** Kedd 12 Jún. 2012, 15:26

Igazából már tényleg semmi dolga sem volt itt, így még egyszer ránézett a Bolygófalóra, majd megfordult és lépett néhányat a kijárat irányába. megvárta, amíg az ajtó magától kinyílik és ő maga kilépett a folyosóra. Az ajtó bezáródott mögötte és ismét egyedül maradt. Nem volt már olyan sok dolga, csak kigondolni, hogy mit is óhajt majd megtenni. Mármint a kiszemelt mutáns elkapásán és idehozatalán kívül. Az volt a könnyebbik eset, azon gondolkodott, hogy mennyi ideig húzhatja majd, hogy végre tényleg elmenjen a negatív zónába, amire amúgy is kíváncsi volt. Még az apjának is felhozta mindezt és Thanos is egyetértett, hogy arra a helyre mindenképp érdemes elmenni. Már csak azért is, mert nincsenek adataik arról a helyről és érdemes lenne megnézni, hogy mi is van ott. Feltérképezni, megvizsgálni, a lehetőségek száma végtelen volt, főleg, hogy már tudta, hogy a földiek jártak ott. Ez pedig teljesen elfogadhatatlan volt a számára, számukra. Negyed évszázadig nem foglalkoztak velük, erre úgy hálálták meg, hogy majdnem mindent tönkretettek és elpusztították az apja testét. Mindezek után nem engedhették meg azt a luxust maguknak, hogy lépéselőnyt hagyjanak azoknak. Bármikor újra felléphettek volna ellenük és most már nem állnának le annyinál, mint korábban. Így muszáj volt Tyranisnak felkészülnie és úgy tennie, ahogyan. Kellemes, lassú sétában haladt végig a folyosókon, hogy elérhesse a hozzá legközelebb álló olyan helyet, amin kiérhet az űrbe és mehet tovább a dolgára. Nem akarta megsérteni a házigazdát, és nem akart gondot okozni azzal, hogy itt vált dimenziót az építményen belül. Nem ismerte a helyet olyan jól és nem tudta, hogy ez miféle károsodást okozhat a házban. Így ezek után logikusnak tűnt, hogy jó néhány ezer kilométerrel a hely vonzás és gravitációs mezejétől fogja mindezt megkísérelni. Ez már kellően távol volt ahhoz, hogy minden rendben menjen.

by **Tyranis** Kedd 12 Jún. 2012, 20:48

Legalább újabb negyed óra volt, hogy megtalálja azt a helyet, hogy ki tudjon menni a házból. Egy hangárt választott erre, noha semmilyen jármű nem volt ott, de a kialakítás annak felelt meg. A pajzs intelligens módon szűnt meg előtte, ahogyan odaért hozz és úgy reppent ki a végtelen világűrbe. Ettől a pillanattól kezdve volt korábban, hogy nem volt szabadott lélegeznie, mert nincs mit, de most a bandázsnak hála ezt is megtudta oldani és olyan volt, mintha bármilyen légkörrel rendelkező bolygón lett volna. Persze zéró gravitáció mellett. Odébb repült, hogy onnan induljon majd tovább, amikor a távolban felfedezett valamit. Nem volt olyan messze tőlük, így még szabad szemmel is képes volt kiszúrni, egy nagyobb aszteroida volt az. Aminek nem lett volna szabad ott lennie, hiszen a hatalmas kékóriás, ami ebben a rendszerben volt napként még túlságosan is fiatal volt ahhoz, hogy nekiálljon összegyűjteni a gravitációjával az anyagokat ahhoz, hogy bolygókká formázza. A dolog pedig üstökös mag nem lehetett, mert a nap túl erős volt és túl meleg, már régen csóvát kellett volna húznia. A közelben pedig nem volt más naprendszer, amiből befoghatott volna egy aszteroidát. Így logikusan arra a következtetésre jutott, hogy valaki idehozta, nagyon gyorsan az elmúlt órában. Arrafelé repült és ahogyan közelebb ért egy alakot vett észre az aszteroidán állva.
Az űr 138272-137108-death

Fekete csuhás ruha, női alak, már tudta, hogy kicsoda az és teljesen logikus volt, hogy úrnője feltűnjön, mert egy beszélgetés vele már jócskán érett. Főleg, hogy el kell mondania, hogy odahaza mit érte el. A Halálnak erről tudnia kellett. Odarepült és leszállt az aszteroidán, féltérdre ereszkedett az entitás előtt.
- Úrnőm! – mondta. - Parancsolj velem!

by **Tyranis** Csüt. 14 Jún. 2012, 21:15

A Halál végül intett neki, hogy álljon fel és Tyranis teljesen nyugodt, lassú tempóban tette meg mindezt. Ez meglepő volt a Haláltól, vagyis ez a találkozó. Noha tudta az apjától, hogy bármikor és bárhol felbukkanhat és előfordult már, hogy kislányként jelent meg az apjának a Kyln-en és máshol is az univerzumban, de vele ilyen még nem. Tudta, hogy a Halál nem mehet át a Csatabolygóra, mert nem hozzá tartózik és a létsíkján máshova esik. Azt valami más teremtette és ott egyetlen halálistennek és ilyesmivel foglalkozó entitásnak nem volt hatalma. Még Mephisto-nak és Hela-nak sem. A Halál egyelőre kivárt és, ahogyan a lány ránézett látta, hogy az úrnője Galactus házát fürkészi. Logikusan nézve neki csak jó volt, hogy a Bolygófaló itt volt újra, főleg, ha olyan bolygót falt fel, akiknek a lakosaira ő maga tarthatott igényt és ez is cél volt, hogy olyan planéták legyenek az étlapon csak. A Kree-Lar ilyen volt, révén a kree-k nem igen hittek semmilyen konkrét istenben, mert tiltott volt. Pama volt talán az egyetlen, akihez, de ő nem számított igazán.
- Az aktuális Raziel halott – mondta a Halál. – A lelke már a megérdemelt helyen vezekel, soha sem lett belőle Író.
- Amennyire tudom úrnőm, helyette lesz valaki más. Hogyan sikerült tőrbe csalnod?
- Az az Író adta fel, akivel kapcsolatban állunk. Úgy nézel ki, mint aki mondana valamit.
Tyranis persze tudta, hogy nem nézett ki úgy, mert érzések nem tükröződtek rajta, és nem is érzett semmit, de a nő képes volt a gondolataiban olvasni, vagyis belelátni a lelkébe, így pedig nem volt nehéz kitalálni.
- Valóban, az apámról van szó. Sikerült megoldanom, hogy a lelke, a molekulái ne keringjenek körbe a Csatabolygón. Újra életben van, egy géptestben.

by **Tyranis** Szer. 20 Jún. 2012, 14:15

Halál hátrafordult és ránézett a lányra. Mivel éppen nem emberi, hanem koponya arca volt, így Tyranis semmit sem tudott leolvasni a nő arcáról. Úgy volt logikus, hogy a nő megdöbben mindezen, hiszen kijátszani őt igencsak nehéz volt. Főleg, hogy egy rövid időre még az örökkévalók lelke is hozzákerül, amíg nem támadnak fel úgymond. Igaz a Csatabolygó dimenziója igencsak távol esett bármelyik isten befolyásától, és még az alapvetően halálisten Einar Thorsonnak sem volt ott befolyása. Pedig ő ott élt majdnem negyed évszázadon át. A Halál végül intett a lánynak, hogy folytassa, ami pedig máris jó jelnek volt tekinthető.
- Mivel neked nem volt hatalmad ott a lelke felett és, hogy idővel visszatérhessen hozzád, ezért volt erre szükség. Tisztelem az apámat annyira, hogy ezen szenvedést ne engedjem neki. Ő hozzád tartozik és tisztában van vele, ezért tettem, amit tettem és nem ellened való cselekedetként. A hűsége még mindig a tiéd úrnőm.
- Ebben nem kételkedtem – mondta a nő. – Mikor szándékozik visszatérni?
- Egyelőre nem tudom, logikusan úgy számolható, hogy néhány hét, egy-két hónap, amint megszokta az új testét és annak minden funkcióját. Érthető, hiszen évezredekig élt egy organikus testben és most pedig egy gépit kapott, mert a réginek még sok idő kell, hogy újra tökéletesen összeálljon. Számítottak rá, hogy ez megtörténhet és elégették a testet. A jelentős részt összegyűjtöttem és egy sztáziskamrában regenerálódik. De ha az a parancsod értesítem, hogy máris látni akarod őt és visszahozom.
- Nem, ráér, az idő nem lényeges. Ha úgy érzi, hogy immáron képes lesz arra, hogy újra elém álljon, ahogyan megszokta az új testet elég lesz akkor visszajönnie. Jó szolgálatot tett ahhoz, hogy ezt engedjem neki.

by **Tyranis** Csüt. 21 Jún. 2012, 12:18

- Értem úrnőm, átadom az apámnak mindezt.
- Hogyan állnak az ügyeink? – kérdezte a Halál.
- Egyelőre minden a tervek szerint úrnőm. A V-13 most lett visszaküldve a Földre, hogy beépülve a kellő időben hatástalanítani tudja majd azokat, akiket hatástalanítania kell. A kree álcája és programja igencsak jóra sikerült. Sikerült az energiatámadásaimnak hála pontosan azt a képességet megszereznie, amit kellett neki.
- Nagyszerű, és a vírus?
A vírus igencsak fontos szerepet játszott, már egy ideje elkészítette, ami az emberek logikátlanságát is bizonyította, hogy valószínűleg még senkiben sem merült fel, hogy miért is rossz az, hogy mindenki mutáns azon a világon. Természetesen előnyei is vannak, de a legnagyobb hátrány is. Az apja is régen kidolgozott egy tervet, hogy a teljes realitást fészekké változtatja, utána pedig egyetlen vírus kellett volna csupán csak, hogy mindenki elpusztuljon az azonos DNS miatt. ugyanez volt a helyzet most is, és erre megvolt a megfelelő vírus is, ami már korábban tombolt a Földön. Amelyik mutáns elkapta az belehalt alig 24 órán belül. Ellenszer nem volt, de nem fertőzött meg mindenkit. Ezen kellett változtatnia Tyranisnak.
- Az Örökségvírus feljavított verziója a szimulációk szerint tökéletesen működik. Persze mindez steril körülmények között volt és a szimulációk sem lehetnek pontosak. De számításaim szerint a fertőzőképessége 99,99%. Az esetleges előforduló mutáció pedig a fennmaradó 0,01%-ra is hatással lesz és nem marad élő mutáns a bolygón. A többi faj pedig egyelőre érdektelen. Azoknak a száma kellően elhanyagolható ahhoz, hogy gondot okozzanak.

by **Tyranis** Csüt. 21 Jún. 2012, 12:42

- És ha az örökkévalók úgy döntenek, hogy megakadályozzák és meggyógyítják a vírust?
- Nem lesz rá idejük. Kapcsolatba léptem a deviánsokkal, a megfelelő pillanatban megtámadják az örökkévalókat és azoknak nem lesz idejük azzal foglalkozni, hogy miként is fejlesszenek ki megfelelő gyógyszert a vírusra. Eddig sem foglalkoztak azzal, hogy mindenki mutáns lett. Később, ha akarnák sem lesz lehetőségük rá.
Bárki más mindezt teljesen elégedetten és talán gúnyosan, fellengőzve mondta volna, hogy micsoda eszes és zseniális tervet alkotott, de Tyranis nem. Ezeket a mondatokat különösen az tette félelmetessé és hátborzongatóvá, hogy érzelem nélkül hangzottak el. Egyetlen érzelemre utaló nyom sem volt. Mintha nem éppen milliárdok halálát taglalná, hanem csak annyit, hogy miként alakul a tőzsde állása, vagy mit kertészkedett odakint a kertben a délutáni hőségben.
- Jól gondolom, hogy hírnököt akarsz találni Galactusnak?
- Igen. Nem árt, ha az univerzum megtudja, hogy újra visszatért és nem lehetnek biztonságban, mert ki tudja, hogy mikor ér le hozzájuk. Noha a logikus az, hogy Kree-Lar pusztulása már felhívta a figyelmet minderre.
- Rendben van, folytasd, amit elkezdtél!
Tyranis még biccentett, bólintott a Halálnak, mire az eltűnt onnan, ahol eddig voltak, az aszteroidával együtt, így a lány már csak az űrben lebegett tovább. A kékcsillag felé nézett és a kezét a szeme elé emelete. A kirakósban egy újabb darab került a helyére. A teljes kép pedig már nem volt olyan messze, főleg, hogy a Halál is tudta, hogy a vírus nem volt olyan fontos, mivel valami teljesen mást akarnak tenni. Ennek a híre csak elterelés a tényleges dolgoktól. Valamitől, ami majd alapjaiban rengeti meg az univerzumot.

by **Tyranis** Szomb. 23 Jún. 2012, 15:49

Azzal, hogy ismét egyedül maradt tudott gondolkodni. A legtöbb idejében úgyis ezt tette, gondolkodott. Tudta, hogy mi lesz a következmény annak, ha azt a valamit kiengedik, de nem zavarta. Ő furcsán állt a halálhoz, ha meg kell halni, hát megfog és az úrnőjéhez kerül. Örökkévaló révén tudta, hogy előbb vagy utóbb valószínűleg újra össze fog állni és visszakerülni az élők sorába, még ha ez sok időbe is telhet. Nem aggódott, talán ha lettek volna érzelmei, akkor megtette volna, de egyébként így nem. Az úrnője is magabiztos volt ezzel kapcsolatban ő sem aggódott amiatt, hogy valami rosszul sülhet el. Rá valószínűleg nem lenne hatással, hiszen mégis a realitás egyik leghatalmasabb entitásáról van szó, aki mögött még Galactus is eltörpül. Ha az, amit terveznek és sikerül, akkor a dolga véget ér, valószínűleg az ő jutalma is a halál lesz. De ez még nem volt biztos, azt tudta, hogy az apja mindenáron a szerelméhez akart kerülni, de Tyranist ez sem érdekelte különösebben, csak az, hogy tehesse a dolgát, kutathasson. Annak ellenére, hogy a tudása milyen nagy volt még mindig nem érezte úgy, hogy eleget tud és nem ártott bővíteni a tudástárát. De most először is haza kellett mennie, hogy az apjával is közölje, hogy mire jutottak a Halállal és azt, hogy a nő örömmel fogja őt látni, bármikor is tér vissza a fő dimenzióba. Elővette a kardját, majd hasított maga előtt vele, a szürkés villanás után pedig már újra otthon volt.

//Folytatás: Romváros//

by **Tyranis** Szomb. 21 Júl. 2012, 15:34

//Előzmény: Romváros//

Ezúttal kénytelen volt vadászgépet is vinni magával, hogy így folytathassa a kutatást és a szkennelést. Nem lett volna egyébként szüksége rá, de hatalmas területet kellett átnéznie, és ha nem hoz gépet magával, ami képes arra, hogy fénysebesség feletti tartományban is tudjon közlekedni, akkor lehetséges, hogy még évezredek múlva is itt kellett volna lennie, mert nem jutott volna semeddig. Révén pontos információkat nem sikerült találnia arról, hogy a Xandar rendszer merre is van. Logikusan nézve pedig a Worldmind már régen távozott abból a rendszerből, amikor a Xandar faj kihalt. Ezt még tudta, hogy így történt, nagyon-nagyon régen. És azóta pedig szinte csak a Novák tudtak a helyről. Ha a skrullok is tudtak volna, akkor minden bizonnyal már régen kisajátították volna az egészet. Vagyis megtalálták volna a módját annak, hogy mindezt megtegyék. A villanás után máris az űr végetlenjében volt, itt nem volt olyan könnyű dolga, mint Galactus esetében, akiről pontosan tudta, hogy merre keresse, mert az az entitás szinte elbújni sem képes. Ez más volt, egy igencsak fejlett faj, de a celestial technológia elől logikusan nem volt esélyük elbújni. Ahhoz nem voltak eléggé fejlettek. Otthonról szerencsére volt mintája arról, hogy milyen nyomokat hagy a nova erő, így legalább ennyi kiindulópontja volt, hogy ezt a fajta energiajelet keresi és próbálja beazonosítani, hátha a Worldmind még mindig sugároz effélét és ezek alapján a nyomára bukkanhat. Persze a hatékonyság is fontos volt, amit úgyszintén nem tudott, hogy milyen távolságból lehetséges mindezt érzékelni. Így egyelőre az egyetlen dolgot tette, amit tudott, nekiállt a környező naprendszereket leszkennelni abban a régióban, három parsecen belül, ahol most ő is volt.

by **Tyranis** Kedd 24 Júl. 2012, 11:50

Egyelőre semmilyen eredményre nem jutott itt ebben a rendszerben. Logikusan az esélye végtelenül pici volt az egésznek, hogy egyből megtalálja azt, amit keres. Így igazából ez olyan semmilyen érzésű nem volt, hogy nem lett meg. Nem is hitte, hogy elsőre megtalálja. A logika miatt a szerencsében sem hitt. Nem volt ilyesmi, csak a logikus lépesek. Így jobb híján a naprendszer határában belépett a szubtérbe, hogy fénysebesség feletti sebességgel haladva hamarosan megérkezzen egy következő rendszerbe, hogy ott folytassa, amit már elkezdett. Azonban a következő ugrás sem hozott sikert, sem pedig az azutáni és az azutáni. Logikusan nézve az is megoldás lett volna, hogyha random helyekre megy és ott folytatja a keresést, de ez az egész a nagy számok törvénye miatt sem biztos, hogy sikerrel járna és lehetséges, hogy pont amiatt vesztené el a célt, mert ebbe belefogott és a két nap múlva megtalálás helyett harminc év múlva találja csak meg. Persze az is lehetséges, hogy pont amiatt lesz így, mert nem vált át a keresés közben. Egyetlen megoldás sem volt jó ebben a helyzetben így. Folytatta tovább és tovább az újabb ugrálásokat és szkenneléseket, megvolt az az előnye, hogy örökkévaló és nem kell neki emiatt sem ennie, innia, sem pedig aludnia heteken, ha nem hónapokon keresztül, így nagyon-nagyon sokáig idekint lehet. Teltek és múltak a napok, de még mindig nem sikerült semmit sem találnia, helyette jó pár lakható bolygót fedezett fel, volt, amelyiken talált életet, de volt, amin nem. Ha mást kutatott volna, akkor minden bizonnyal már hatékony lett volna, de mivel nem ilyen bolygókat keresett, így hasztalan volt eddig az egész. Lassan eltelt egy egész hét is, és akkor végre az egyik csillagködből furcsa energiajeleket és sugárzást fogott. Így hát arra vette az irányt. Több száz naprendszer átvizsgálása után, minden átkutatása után, egy csillagködben találta meg végül, amit keresett.

by **Tyranis** Vas. 05 Aug. 2012, 17:23

A csillagköd remek búvóhely volt a Világelme számára, hiszen az rengeteg interferenciát termelt és különböző sugárzásokat, amik az átlagos szkennereket könnyedén át tudták verni és azok nem fogtak semmit sem. Egyszerűen minden ilyen vak volt ezeken a helyeken. Persze Tyranis számára mindez nem volt zavaró, hiszen a vadászgépe örökkévaló, azaz celestial technológiával készült. Az univerzum legfejlettebb technológiája. Nem elég, hogy álcázva a saját hajóját nem tudták felfedezni, de számára nem jelentett a köd sem gondot ahhoz, hogy ott szkennert használjon és az eredményt hozzon a számára. Így tudta kiszúrni az ott rejtőző magányos számítógépbolygót. Amennyire tudta ez egy mesterséges bolygó volt, az egészet a Xandariaiak építették. A bolygó pedig tökéletesen megfelelt arra, hogy a Hadtest bázisa legyen, számítógépek voltak rajta, lakhelyek, kutató- és kiképzőállomások. Még élelmiszert és vizet is képesek voltak itt előállítani, de amennyire megtudta állapítani most a szkennelés után, hogy az egész bolygó aludt és nem működött. Logikusan következtetve csak le volt kapcsolva a bolygó és azért nem működött és nem pedig tönkrement. Ha tönkrement volna a hely, akkor nem lett volna már az anyja sem a hadtest tagja. De mindez majd kiderül akkor, amikor leszáll és nekiáll annak, hogy utánanézzen az egésznek. Amikor közelebb repült a géppel már sikerült kiszúrnia, hogy merre is vannak a dokkok, némelyikben még vadászgépek és nagyobb űrhajók is voltak, illetve egy igencsak furcsa dolgot észlelt. Igencsak gyenge energiaforrást és életjelet. Túl gyenge volt ahhoz, hogy ébren levő lény legyen az. Elképzelhető volt, hogy volt még valaki ebben a hatalmas komplexumban, aki életben volt, főleg, hogy ez több hatalmas város volt összekapcsolva. Így nem is volt igazán kérdés, hogyha megtalálta akkor meg is fogja mindezt az egészet vizsgálni.

by **Tyranis** Vas. 05 Aug. 2012, 17:26

Néhány percig még pásztázta és távolról vizsgálta az egészet, majd hamarosan, amikor innen távolról átvizsgálta az egészet közelebb vitte a gépet és az egyik dokkban le is tette a gépet.

//Folytatás: Xandar//

by **Tyranis** Kedd 11 Szept. 2012, 12:45

2046. december 6. csütörtök – Az űr, Naprendszer
Résztvevők: Zyro Tao

Loki meglehetősen találékonynak bizonyult, olyan helyen ért ki a kis gép a Föld légteréből, hogy pontosan a bolygó másik felén volt a Hold, takarásban. Hogy a szkennerek a lehető legkevésbé tudják venni ezt a hajtót. Hiszen a kree bázis, a Kék körzet köztudott volt mindenki számára, így az is, hogy figyelik a bolygóra érkező űrhajókat. Azonban nem kellett sok Loki-nak és mielőtt még feltűnhetett volna a hajó bárkinek belépett vele a hipertérbe. Ekkor dőlt csak kissé hátrébb és válaszolt Zyro elmélkedésére.
- Mindenki sztereotípiák szerint ítélkezik – mondta. – Te magad is megteszed időnként. Nekik bőven elég, hogy kree vagy. Évezredek, ha nem évmilliók óta folyamatosan háborúznak egymással. Azt gondolod, hogy képes leszel ezen változtatni és megértik azt, hogy te különb vagy mindnél? Ne reménykedj.
Felsóhajtott.
- És mielőtt bármilyen védekezésbe is belekezdenél… az öcséd inkább ember, mint kree, sőt semmi kree-s nincs benne, te inkább kree vagy, mint ember. A bátyád a fajotok elitpéldánya lehetne, méltó utóda Ronan-nak, és maradt a húgod, aki inkább örökkévaló, mintsem kree. Ezért nem mertek ellene fellépni, annak ellenére, hogy Thanos nincs itt két és fél évtizede, az őrült titánra mindenki emlékezik és rettegi a nevét. Rólad ez nem mondható el.

by **Godlaw / Tao** Szer. 12 Szept. 2012, 16:04

Elgondolkodom, azon, amit Loki mond, miközben az étellel a kezemben visszatérek a székbe, leülök, és hozzálátok az evéshez.
-Igazad van, időnként én is sztereotípiákra támaszkodom. Megkönnyítik a döntéseket, leegyszerűsítik az életet, és gyorsabban lehet dolgokat kategorizálni. És embereket. De azért ezt is lehet ésszel csinálni - teszem hozzá, és folytatom az evést. Ahogy beléptünk a hipertérbe, a nézelődésnek lőttek, azt sem látom, hol járunk, merre megyünk, milyen bolygók mellett haladunk el, és mikor fogunk megérkezni a célállomásra.
-Talán mondhatnám, hogy Tyranis báttya vagyok, hátha ettől legalább némileg megszeppennek - válaszolom már inkább viccelve, mint komolyan gondolva a dolgot.
-És te? Mi a terved? Mit nyersz ebből az egészből? Tudom, milyen volt az eredeti Loki, és ha klónozás során a személyiségéből is kaptál valamit, biztos vagyok benne, hogy nem a vörös hajú nőnek dolgozol. Mégha ő azt is hiszi.
Az ugyan nem derült ki, hogy ki volt a nő, csak gyanítom, hogy April Cinnamon, de nem kaptam rá választ, mikor megtippeltem. Persze a dolognak talán már semmi jelentősége nincs, ha minden az ő tervük szerint halad végig.

by Ajánlott tartalom

Az űr

Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr