Az űr

2048. április 13. hétfő – Jupiter környékén
Résztvevő: Will Slade

Reménykedve szállok fel a levegőbe, egyre magasabbra és magasabbra. Rövidesen a páncél meg is teszi a szükséges lépéseket, hogy életben tudjak maradni az űrben, és rövidesen ki is érek oda. Az utazás sebességétől kis híján felfordul a gyomrom, de miután hozzászokom, már egész jónak tűnik a dolog. Az űrben a Jupiter felé haladva elakad a lélegzetem. Még soha nem jártam az űrben és álmodni se mertem róle, hogy ilyen módon fogok valaha is kijutni. Ha akarnám, akár tök nyugodtan elugorhatnák a Marsra, vagy a Holdra vagy akárhová, nem lenne nagy dolog. De nekem most a Jupiter felé kell menjek, mert egy idegen flottát kéne megállítani. A hosszú út mindenfelé visz, aszteroidamezőktől kezdve, a széles űrig, minden, de rövidesn elérek a Jupiter egy holdjához, és a flotta már közel van. Itt kell megakasztanom őket.....de mégis hogyan? E tény fölött elsiklott a figyelmem, mégis hogy szálljak szembe egy egész flottával egymagam? Páncél, van valami ötleted, hogy mégis hogy állítsam meg őket? A páncél erős, meg minden, de itt egy egész flotta az ellenfelem. gondolom, és már csak a remények maradnak. Remélem azért eljut az idejövetelem híre ahhoz a másik Nováshoz, mert őszintén szólva...félek.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

Nagy slamasztikába kerültem. Minél jobban tudatosul bennem a helyzet súlyossága, annál inkább parázok. Egy egész flottát kéne megállítanom, amik valami totál ismeretlen helyről és céllal jöttek, és azt se tudom, hogy mit tudnak, mire képesek és sajnos nem áll mögöttem egy Novás légió, de még egy szövetséges se. Csak én és a flotta. Időközben a flotta egy kicsit se mozdul, sőt, mintha valamit csinálnának a Jupiternél. Annyit látok, hogy nem egy kisebb hajó hatol be a Jupiter légkörébe, a nagyobbak meg valami szívócsővel szívnak ki...valamit, mintha a Jupiter egy űrbéli benzinkút lenne, ők meg csak nyaralni mennek. Sajnos, azonban nem így van, és ez aggasztó.
- Több tucatnyi módja van a megállításnak, mind harci, mind nem harci módon. - mondja a páncél egy hosszas néma csönd után. Nem harci módon? Talán beszéljek velük? Nem tűnik jó ötletnek, de valahogy meg kell állítani őket. Csak mondj pár lehetőséget. A legjobbakat. gondolom, közben pedig a flottát figyelem. Nem lesz ennek jó vége és valaki a sebeit nyalogatva fog hazakullogni. Csak ne én legyek az.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

- Nincs felhatalmazásom válaszolni a kérésre – mondja a páncél. – Erre csak a Világelme adhatna felhatalmazást. - mondja, majd elhallgat. Figyelj, az egész Nova hadtestet kiirtották, tehát ne gyere nekem a hülye felhatalmazásokkal. Tanácsot kértem, nem azt, hogy mond meg, mit tegyek. Csak tanácsot, mert itt állok a Jupiternél egy egész idegen flotta ellen és egyedül nekem kell megállítanom őket. Tudtommal semmi szuperfegyver nincs elrejtve a páncélban, szóval kell egy terv és akár tetszik, akár nem segíteni fogsz! fakadok ki gondolatban. A helyzet szörnyen kilátástalan, szóval nem tudom, hogy mit tegyek. Egy egész flotta ellen kéne menjek egyedül és semmi tervem sincs az ég adta világon. Hirtelen fájni kezd a fejem, majd hirtelen újra látomásom lesz. Egy félhomályos helyiségben vagyok. Valahol bent vagyok és látom a Jupitert, de valami elválaszt tőle. Mintha be lennék zárva egy szobába, és a Jupiter mögött valami hatalmas jelenik meg. majd a látomás véget ér. Pokolba is. Talán foglyul fognak ejteni és végig kell néznem az egészet? Ha igen, akkor ez nem valósulhat meg. Valamit ki kell találnom. Légyszi, csak egy kicsit segíts.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

A páncél felé intézett kéréseim süket fülekre találtak.
- A tanáccsal kiváltódna az, hogy neked kellene gondolkodni – mondja a páncél. – Nem az én feladatom az, hogy tanácsot adjak, vagy a Nova helyett gondolkodjam. Ezen funkcióim a végéhez közelednek, csupán Idaho volt, aki ezt programozta belém, de mivel ő elhunyt és a testében levő biochip lebomlik a funkcióim eredeti állapotba állnak vissza. - majd ekkor csapódik belém a látomás, és mikor véget ér, a páncél már teljesen érzelemmentesen közli velem, hogy visszaállt az eredeti állapotába. Remek, most már tényleg egyedül maradtam, ennél rosszabb már nem is történhetett velem. Ekkor észreveszem, hogy három vadászgép a flottából elindul felém. Én meg az a nagy szám. Ha egyedül vagyok, akkor nincs mit tenni, úgy néz ki fel kell vennem a harcot. Tudtommal van beépítve a karokba valami fotonágyú-izé, de talán van még benne valami extra cucc. Páncél, az elérhető fegyverekről kérek egy listát. gondolom magamban érzelemmentesen. Remélem erre azért válaszol, vagy legalább is kiír valamit, mert sürgetően fogy az időm. Talán ha ezeket a vadászokat szét tudnám kapni, és valahogy felhasználnám a fegyvereit a flotta ellen, akkor az talán beválna.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

Az adatok, amiket a páncél adott két ok miatt is rosszak. Az egyik, hogy csak a fotonvető van fegyvernek, meg valami gravitonikus erő, bár egyiket se tudom, hogy kezeljem; talán rá kell erre is gondolnom. A másik, pedig, hogy kiír egy csomó érthetetlen adatot, amiből egy szót se értek. Ami pedig a legosszabb, hogy nem tudom, hogy ezek a "fegyverek" érnek e valamit a gépek ellen. Apropó gépek. Oda se figyelek, de a gépek már előttem vannak, és ami a legrosszabb, alakzatba rendeződnek, jobb híján bekerítenek. A távolság talán 5-10km lehet közöttünk, de ez nem tántorítja el őket attól, hogy tüzet nyissanak. Szinte azonnal menekülni kezdek, lehetőleg feljebb szállni(az űrben van fent, meg lent?), majd valahogy mozgás közben a fotonvetőket elsütni. A karommal célba veszem az egyik gépet, majd Tűz. Fotonágyú izé tűz! gondolok rá, hátha elsül a fegyver. Mindeközben sebes mozgásban maradok, és igyekszem kitérni a tűzerejük* elől.


///* gyors és kis lézerizéket lőnek, vagy egy hosszabb, folyamatos lézersugárt? ////

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

A lövéseim szánalmasak voltak, ugyanis mint kiderült, a fotonágyú nem éppen távolsági fegyver, erről a hatótávja árulkodik. Az ellenséges gépek lövedékével viszont már más a helyzet, az elején még nem is látom, hogy mit lőnek felém. Miután közelebb érnek, akkor tűnik fel, hogy mik is száguldanak felém. Rengeteg kis lézerlövedék, lassú lézernyaláb és....rakéták. Mielőtt közel érhetnének, azonnal elindulok felfelé, majd lehetőleg igyekszem minél gyorsabban repülni, lehetőleg távol a lövedékektől. A rakéták azonban nagyon ragaszkodnak hozzám, mert követnek, ezért rá kell kapcsolnom. Gyorsabban, gondolom, miközben repülök, és próbálok a lövedékektől távol, de a Jupiterhez közel maradni, de a rakéták még mindig nagyon szeretnek engem. Hát, ha annyira ragaszkodtok hozzám. Igyekszem a Jupiter Io nevezetű holdjához közelíteni, addig is cikázva menni össze vissza, majd a holdat az utolsó pillanatban kerülöm ki, remélve, hogy a rakéták becsapódnak. Ezek után célba veszem a gépeket, és elkezdek cikázva feléjük repülni, majd lehetőleg felülről támadni a fotonágyúkkal, mikor már elég közel vagyok. Elég őrült ötlet, de nem tudok mást tenni. Útközben megkérdezem a páncélt Ez a gravitonikus izébizé hogy működik?

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

A nagy sebességnek köszönhetően úgy, ahogy le tudom rázni a rakétákat, amik még mindig nagyon ragaszkodnak hozzám, közben pedig agyalhatok, hogy mit is fogok tenni. A legnagyobb hibát ott követem el, hogy megkérdezem a sisakot, hogy hogy működik a gravitonikus erő, mert ekkor rengeteg adatot kezd feltölteni a fejembe, és nem veszem észre a körülöttem zajló eseményeket. A fájdalom az első, amire felfigyelek, ugyanis valami becsapódik a hátamba és minden elsötétedik.
Mikor magamhoz térek, rögtön sajogni kezd a hátam, de ez azt is jelenti, hogy még élek. Még. A földön fekve nézek körül, hogy megtudjam, mégis hol vagyok. Egy kis cellaszerűség lehet, majd mikor felállok, meglátok egy ajtót és azzal szemben egy ablakot, amin keresztül meglátom a Jupitert és a flottát. Hol a pokolban vagyok? Páncél, hol vagyok? kérdezem magamban, de nem jön válasz. Elkezdem vakargatni a tarkómat, és észreveszem, hogy a sisak nincs rajtam. Miután végignézek magamon, azt is meglátom, hogy az egész páncél eltűnt rólam, szóval nagy bajba kerültem. Az ablakhoz sétálok, majd eszembe jut a látomásom. Egy üvegfal mögül látom a flottát, majd valami nagy jelenik meg.... a pokolba! Azonnal ki kell jutnom innen, de gyorsan, ezért ajtóhoz rohanok és megpróbálom kinyitni.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

Az ajtó kinyitása elméletben könnyűnek tűnt, csak el kellett volna fordítani a kilincset. A gond az, hogy az ajtón egy fia kilincs sincsen, valamint ha nem öszpontosítok nagyon, akkor még az ajtót se látnám. Egy rövid balszerencsétlenkedés után végre kinyílik az ajtó, és egy folyosón találom magamat. Azonban előttem azonnal elhalad egy hatalmas macskaszerű, kiborgizált....izé. Szerencsémre nem vesz észre, hanem tovább megy és lassacskán fel is szívódik én pedig fellélegzem. Ez közel volt. A folyosón egy csomó ajtó található, amik talán börtöncellák lehetnek, de vajon hol lehet a páncélom? Vajon hová tehették? Nem lenne sok értelme minden ajtón benézni, mert akkor csak lebuknák, de talán a folyosó végén lévő lépcsőnél több esélyem van. Rögtön elindulok abba az irányba, de csak óvatosan, lassan és minden sarkon először benézek és nem rohanok fejjel előre egy olyan szituávióba amit alig értek meg. Remélem nem lesz gond.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

Miután az izé elhalad, lassan elkezdek abba az irányba menni amerre megy, hátha találok arra valamit. A probléma az, hogy gőzöm sincs, merre is vagyok pontosan és a legtöbb ajtó pontosan ugyanolyan, mint a többi, egy kis, beláthatatlan cellaszerűség. Azonban lehet látni a külsején egy panelszerűséget is, amivel nagy eséllyel ki lehet nyitni őket. Bármi lehet a cellákban, szóval talán ki kéne nyitni párat, talán nem, nem tudom. Rövidesen egy elágazáshoz érek, ahol mindkét irányban lépcsőket találok, lefelé és felfelé vezetőket. Sajnos azonban a lépcsők alján, illetve tetején bármi leselkedhet rám, és nincs kedvem újra csapdába esni. Talán be kéne nézni pár cellába, hátha valamelyik fogvatartott tudja, hogy mi merre van, és feltehetőleg együttműködő típus. A lépcsős elágazástól hátrálok pár métert, majd az egyik jobb oldali cellát megpróbálom kinyitni és benézni. Ha üres, akkor egy másikkal próbálkozom.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

Az elhatározás, hogy benézek a cellákba kissé elhamarkodott ötletnek tűnik. Már az is gondot okoz, hogy megértsem, hogy hogyan is nyílik ki a cellaajtó, nehogy véletlenül valami kivégzés vagy riasztó, vagy éppen önmegsemmisítő gombra nyomjak. Attól függetlenül bepróbálkozok az egyik ajtónál és rövid próbálkozás után sikerül az ajtót kinyitni, mindenféle robbanás nélkül. A cella lakója, ami pontosan ugyan olyan mint az én cellám, valami nagyon furcsa szerzet. A bőre lila, a haja zöld és tele van tetoválásokkal, a hegyes füléről már nem is beszélve. Egy kis ideig csak nézek bambán, mire ő nő szólal meg, miszerint hibát követtem el.
- Szívesen esetleg? - mondom, majd meglepődök egy kissé. Az idegen nő mégis hogyan tud emberi nyelven beszélni, ráadásul pont angolul. Ez elég fura. Hirtelen azonban felharsannak a riasztók, és azonnal rájövök, hogy miért is volt ez nagy hiba, talán mégis megnyomtam valami riasztó gombot.
- Éppen azért engedtem ki, hátha maga tudja, hogy hol a kijárat. - mondom neki válaszul - És a páncélom. - teszem hozzá. A gond az, hogy akárkik is legyenek "azok", a zajra biztosan mindjárt itt lesznek, és nekem meg fogalmam sincs arról, hogy hol is vagyok pontosan.
- Egyáltalán azt se tudom, hogy most hol vagyok. - jelentem ki, majd megvárom a nő válaszát. Az viszont biztos, hogy valamerre gyorsan el kell tűzni.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

A nő sajnos egyáltalán nem segítőkész és már szinte bánom, hogy benyitottam. Én, meg a hülye ötleteim. Ami a legrosszabb, hogy fogalma sincsen, hogy hol merre hány méter, tehát a helyzetem változatlan. Vagyis rosszabb, mert a riasztó zaja idevonzza azokat az...izéket, akármik is legyenek azok, amik a hajón vannak. A nő további szavai viszont nagyon feldühítenek. Nem elég, hogy alapból rossz a helyzetem, még rátesz egy lapáttal, ahelyett, hogy próbálna segíteni. Abban viszont igaza van, hogy ebben a szituációban engem fognak összeverni a "rabszolga kereskedők", akik pillanatról pillanatra egyre közelebb érnek.
- Kösz a semmit. - mondom a nőnek, majd azonnal kirohanok a cellából, és az őrség érkezésével ellentétes irányba kezdek rohanni, bármerre is vigyen az út. Lehetőleg gyorsan megpróbálok elszelelni a helyről és ha szerzek egy kis előnyt, akkor kinyitok egy-két cellát, hátha valami börtönlázadás-félét létre tudok hozni, mint a filmekben. Egy kis káosz elég sokat tudna segíteni, mondjuk az lenne a legjobb, ha a rabok át tudnák venni a hajó irányítását és lehetőleg nem a rossz oldalon állnak, ergo nem akarnak megölni engem és a Föld teljes lakosságát. A menekülés és potenciális cellanyitogatás közben azonban odafigyelek, hátha találok egy helyiséget, ahol valami fegyver, vagy a páncélom van elrejtve.

2048. április 13. hétfő – Jupiter körüli űr
Résztvevő: Will Slade

A folyosóra kirohanás után rögtön észreveszem az állítólagos rabszolga-kereskedőket, aki a bőrszíntől eltekintve majdnem olyanok, mint egy ember. Azonban ennél is rosszabb az, hogy ők a cellák irányából jönnek, tehát a börtönlázadásos ötletemnek befellegzett, így a lépcsők felé kezdek futni. A lépcsőkhöz elérve azonban egy eléggé bonyolult kérdés vetül fel: Fel vagy Le? Gondolkozni azonban nincs időm, mert az üldözők már lőnek rám, ezért amilyen gyorsan csak tudok, lefelé kezdek rohanni a lépcsőn. Ha mázlim van, akkor lent valami fegyverraktár-féleség van, és talán még a páncélomat is megtalálom. Ha nincs szerencsém, akkor az is lehet, hogy belefutok egy másik csapat rabszolga-kereskedőbe, akik ugyanúgy lőni fognak rám. Akármi is vár rám lent, csak futok és igyekszem lerázni az üldözőimet, mert jelenleg más nem nagyon számít. De vajon mit keresnek űrbéli rabszolga-kereskedők a Naprendszerben?