Az űr

by **Thorhalla** Szer. 21 Márc. 2012, 09:40

A Negatív zóna jelentés részét kitevő űr. A rendes dimenziótól eltekintve itt nincs fagyos idő és levegőt is lehet venni. A távolban bolygókat látni és az űrt mindenfelé aszteroidák tarkítják.

Az űr UNCANNYXMENANNUAL_3_PREVIEW5

by **Tyler** Szer. 21 Márc. 2012, 11:12

-Tudom, hogy szívesebben törsz be orrokat, mint lövöldözöl, de ha blokkolják a képességed, még jól jön. Legfeljebb nem lövöldözöl vele, hanem lenyomod valaki torkán....-
Vigyorgok rá, majd a kezébe adom, és rákulcsolom a kezét. Kicsit megszorítom, és rámosolygok. Egyfajta bocsánat kérés, az elmúlt időben a viselkedésem miatt. Még gyakorlok egy kicsit, mikor a teleportálás után, az űrben találjuk magunkat.
-Hé tudok levegőt venni.....-
Jelentem ki a nyilván valót, majd megpróbálok körbe nézni, van-e valaki a közelükben, vagy valami épület, de egyenlőre csak aszteroidákat lát, és a távolban bolygókat.
-Ide sem jönnék nyaralni....-

by **Adam Taylor** Szer. 21 Márc. 2012, 14:51

Grigorij kiismeri az új fegyvert elég gyorsan. Nagyon pontosak. Pontosabbak mint az általa használt pisztolyok. Aztán figyeli a többieket. Az egyik srác piszkosul gyorsan mozog. Egyszerűen szemmel követni is nehéz. Végül lejár az egy óra. A kree visszatér és elmondja, hogyan megy az átjárás.
- Praktikus karperec. - mondja Grigorij. Amikor a kapu megnyílik azonnal Manó után veti magát fegyverét előre szegezve. Aztán körülnéz. Meglátja, hogy hova kerültek. Megpróbál valahogy egy sziklára kerülni. Közben persze körülnézni, és fedezni az átjárót. Biztosítani akarja a csapat többi tagját. Nem akar kellemetlen meglepetéseket. Valamint várja Yusuf parancsait.
- Igen tudunk. - erősíti meg mosolyogva. A következő mondatra elvigyorodik.
- Az is igaz, de legyünk csendesek. - fejezi be. Még mindig mosolyog és figyeli a környezetet. Ha tud megpróbál kicsit körülnézni és lehetséges tüzelési pozíciókat keresni. Ahol esetleg ellenséges lövészek lapulhatnak meg.

by **Albert Shear** Szer. 21 Márc. 2012, 21:36

Bár próbált tapogatózni kérdéseivel, Zam nem sok esélyt adott neki. Ezért nem igazán tudta, hogy mire számítson a Zónában. Egyik társuk eltűnését nem is fogja fel igazán, hiszen már az űrben lebegnek. Visszatartja a levegőjét. Fél lélegezni. Valójában fél a haláltól. Azt fel sem fogja, hogy nem fagy meg. Stressz helyzetbe kerül és ezzel együtt teljesen megfeledkezik az alap tanulmányairól. Aztán meghallja Manó hangját és ő is levegőt vesz. Nagy levegőt. Majd sóhajt. ~ Rendben. Akkor... ~ megszólal Grigorij is s elkezd pörögni az agya.
- Tegyük az ellenkezőjét. Legyünk hangosak...Howlett, Manó. Egyes pár. Ramirez, Wilcox. Kettes. Ethan, Hamilton. Hármos. Taylor, Argernon. Négyes. - Miután beosztotta a párosokat, mindnek mutatott egy-egy ellentétes irányt. - Induljatok el. Fél órát haladjatok előre. Ha belefuttok valakibe próbáljatok kérdezősködni a fantasztikus négyes után. Ha ellenségesek, vonuljatok vissza erre a pontra. Nem kell feltétlenül hősködni. Csak óvatosan. Fél óra vagy releváns információ után is térjetek vissza ide. Kérdés?

by **Quentine Constantine** Csüt. 22 Márc. 2012, 13:57

A gyakorlás nem sok mindent változtatott meg, lőttem már eddig is mindenfélével, ezzel egy kicsit más, de megszokható. A teleportálás után az első ami feltűnik, hogy nincs gravitáció. Csak ezután kapcsol, hogy ez az űr, és még mindig tud lélegezni. Valahogy nem áll össze a kép, a Negatív zóna nem egészen az ellentettje a másiknak, de határozottan barátságosabbak a körülmények, legalábbis eddig. Yusuf rögtön párokba oszt minket, én meg jót mosolygok azon, hogy induljunk el.
-Mégis hogyan? Oké, én tudok repülni, de a többiek gravitáció nélkül nem nagyon tudnak haladni. És ahogy elnézem, ezek az aszteroidák mozognak is, totál el fogunk tévedni, mert nincs biztos pont, ahová visszajöjjünk. Szerintem ezt jobban át kéne gondolni.
Közben megjelennek a szárnyaim, és próbálgatom a mozgást, gondolom, hogy könnyebb lesz haladni, mint a Földön, mert nem kell a saját súlyomat fenntartani. Végül kiterjesztem a tudatomat, és megnézem, van-e valaki elérhető közelségbe, akár állati, akár fejlettebb intelligenciával rendelkező lény az.

by **Ammon Einarson** Csüt. 22 Márc. 2012, 16:29

Lorna elmagyarázta egézs egyszerűen mi is ez a hatodik érzék dolog. Kicsit nem tetszik ez a megérzés dolog. Mindig is taktika, logika és a megfelelő felkészültség volt szempont, na persze még a tudás is és a szituációk megfelelő kezelése. Megérzés alapján sosem mentünk ki vagy tettünk bármit is. De talán itt ez is belefér a sorba.
Az idő leteltével gyülekezünk ismét és az én feladatom is eljött, hogy a kaput kinyissam. Kevés tétovázással az elején de végül megnyitom a kaput amin a többiek rögvest mennek is át. Utolsóként lépek át a kapun, ha mögöttem záródik akkor ne kényszerüljön bárki is ottmaradni.
Átérve elképesztő a látvány, kis csodálással is benne de főként a környezet felmérésének céljából tekintek körbe. Az elhangzottak közül csak a vezetőé releváns most. Nevemet nem hallottam ugyan ez nem jelent semmit. Bizonyos, hogy nekem is kiosztja majd a parancsot így a kinevezett párokat jegyzem meg, hogy ki ki mellé került be s merre lettek elküldve irányilag, ha a létszám a későbbiekben hibádzna vagy felcserélődnének az rögvest észlelve legyen ha ismételten összegyűlünk és meglegyen az információ is, hogy merre keljen keresni a hibádzó embereket.

Elrepül az az egy óra amit kaptunk még indulás előtt majd egy gyülekezés és Aian meg is nyitja a kaput. A többiek után megyek én is át és mit ne mondjak furcsa érzés. Űrben lebegünk, nem fagytunk azonnal halálra és még a levegő is van. Yusuf felé fordulva hallgatom miként is osztja párokra a csapatot, érdekes felállás így elsőre de Taylor legalább tud lőni így a távolsági része az övé lesz. Megpróbálok odalebegni mellé, hogy legalább látszatra is meglegyen a felállás indulás előtt, rohanni nem kell rögtön. Rachel pontja helytálló. Nem tudnánk visszatalálni ide, hacsak nem pont az ő segítségével nem. A hangoskodást gondolom úgy érti, hogy ne sunnyogjunk az aszteroidák mögé bújva és nem is üvöltve mint az idióták.
Körbenézek én is, megfigyelem a terepet és az aszteroidákat is. Másik "világ" ide vagy oda és pár törvényre való fittyet hányása talán az aszteroidák ettől függetlenül adott pályát követhetnek és nem mind néz ki talán ugyan úgy sem. De ez túl sok talán, hogy arra lehesen építeni. Minden esetre most a csapat vezetője tisztán adott gondolom meg is tudja oldani az egészet.

by **Bishop** Csüt. 22 Márc. 2012, 19:39

A főnök rögtön be is oszt minket párba, nekem végül is teljesen mindegy, ha kell én bárkivel jól együttműködöm, de társamnak igaza van. Az űrben vagyunk, és van levegő, ez elég fura, össze vissza lebegnek aszteroidák.
~ Ez érdekes, a mi világunkba ha egy aszteroidán vagyunk, egy aszteroida mezőben, egyetlen másik aszteroidát se látunk, akkora a távolság, itt meg itt lebegnek körülöttünk, tényleg kicsi lehet ez a hely, itt mindenféle lény lesz... és mégis? Mi adja itt a fényt? Meg a hőt? Felesleges ezen elmélkednem itt lehet mások a fizika törvényei.
Közben körbe nézek, hátha jön itt valami ellenség, szürke kis emberke lézerpisztollyal, vagy egyáltalán ki tudja, nem szeretem az ennyire idegen környezeteket.

by **Steven** Csüt. 22 Márc. 2012, 20:29

Ahogy átlépek a negatív zónában, olyan mint ha csak álmodnék. A hihetetlen látvány miatt meg is feledkeztem arról a paradoxonról, hogy épp az űrben vagyok, lélegzem és nem fagyok halálra. Pedig elméletileg ez nem lehetséges.
- Pedig szerintem az egyik legcsodálatosabb hely ahol valaha is volt. – Válaszoltam Manó megjegyzésére és komolyan is gondoltam. Elvégre még is csak az űrben vagyunk az isten szerelméért. Kiskoromban mindig is sokat ábrándoztam arról, hogy így repkedjek az űrben. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is valóra válik. Az viszont hogy majd hogyan mozogjunk, jogos kérdés volt. Mivel nem fulladtunk meg, ezért valószínűleg van levegő, ha csak nem a testünk változott meg. Szóval a legjobb tippem az lenne, hogy úszni kéne. A levegő ellenállása bár gyenge lehet, de mivel nincs gravitáció ezért ez a gyenge hatás is meglátszhat. Mivel a távolban látni bolygókat, ezért valószínű, hogy ott lehet gravitáció, szóval kételkedem benne, hogy hasonló rendszerrel lehetne repülni, mint az Elődök Földjén, de azért azt is megpróbálom, mielőtt az úszásos elméletemet kipróbálnám. Ha egyikkel sem sikerül, akkor várok valamilyen megoldást miközben lebegek.

by **Serena Davidson** Pént. 23 Márc. 2012, 09:57

//Előzmény: Kék Körzet, Hold//

Továbbra is furán néztem Manóra, mert nem tudok más közelharcot, mintha csak a karmaimat használni? Alapból is közelharcra kaptam kiképzést már azok előtt, hogy ezen képességem jelentkezett volna egyáltalán. Nem vette, el a pisztolyt, szépen letettem vissza az asztalra, aki akarja majd elteszi, hátha nekik jobban jön. Shywa eltűnt Mephisto kacajával együtt, nem fog hiányozni. Azt sem értettem, hogy miknek jött vissza egyáltalán. Aian vitt is minket a gyakorlás lejárta után a másik helyre, ahol pedig már az űrben lebegtünk. Azonnal fogtam be az orromat is a számat, nehogy véletlenül is kiengedjem a levegőmet. A pánik első pillanatai után fogtam fel, hogy nem fázok, nem fagytam halálra, hallani a többieket és állításuk szerint még lélegezni is lehet. Ekkor mertem csak a tüdőmben levő levegőt kifújni, majd próbálkozni a légzéssel, ami még működött is. körbenéztem, félelmetes volt az egész, de mégis gyönyörű. Egy pillanatra vicsorogva néztem Yusuf-ra, amikor Manóval osztott be, mintha nem tudná, hogy mi volt közöttünk és hogyan lett vége! Szándékosan akart kellemetlen helyzetbe hozni ezzel és szívatni engem? Még megkapod pubi, ne aggódj! Nem szoktam fizetlenül hagyni az ilyesmit.
- Rachel, telepatikusan tartod velünk a kapcsolatot? – kérdeztem. – És nyomkövetőt kellett volna hoznunk, amit magunkra tesszük, hogy megtaláljuk egymást, ha szétválunk…
Mindezek után megpróbáltam valahogyan odébb jutni arról a helyről, ahol lebegtem, hogy egy aszteroidához érjek és arról lökhessem tovább magam.

by **Thorhalla** Pént. 23 Márc. 2012, 14:58

2046. november 16. – Az űr, Negatív zóna
Amire mindenki rájöhetett, hogy nem kellett repülni tudni ahhoz, hogy mozogni lehessen ideát. Tény, hogy úgy gyorsabban lehetett és könnyebben, de aki nem volt erre képes az is képes volt haladni lassanként. Leginkább, mintha az úszással próbálkozott volna valaki, úgy lehetett haladni is. A szkennerek és egyéb kütyük, amiket még a csapat kapott, azok életjeldetektorok voltak, hő alapon működőek és a szemüvegre is rá lehetett csatlakoztatni. Az említett szemüvegek pedig amiket éjjellátásra, infrára és hőlátásra lehetett beállítani, illetve zoomolás is volt bennük közelre és távolra is.
Egyelőre a csapat nem sok mindent látott, mert a legtöbb repkedő aszteroida akkora volt, hogy mindent eltakart a szemük elől és nem láttak túl távolra.

Résztvevők: Yusuf Azeem Omni és Zen Aian Khalil
A páros marad csak ott, ahonnan elindultak, innen pedig egyelőre még tökéletesen nyomon tudják követni a többieket, mert nem jutottak egyelőre olyan messze, hogy ez ne történhessen meg.

Az űr 00120

Résztvevők: Lorna Howlett és Ethan Jackson
Lorna és Manó az aszteroidák felé indultak meg, arra, amerre nagyobb darabok voltak. ez nyugatra volt Yusuféktól. Azokra sikerült is felmászniuk, megkapaszkodni, hogy majd onnan mehessenek tovább. Körbenézve láthatják a többieket is ők nagyjából, azonban ami leginkább feltűnő számukra, mintha valami mozogna a repkedő törmelékek között.

Az űr 00120

Résztvevők: Andrew Ramirez és Rachel Wilcox
Rachel és Andrew előrefelé indultak meg, arrafelé egyelőre semmi sem látszott igazából, csak úgyszintén hatalmas sziklák, amik repkedtek mindenfelé. Azok között haladva egyelőre nem láttak semmilyen dolgot, amit kerestek volna, azaz bolygót, vagy értelmes életet. Azonban egy idő után mintha suttogást hallanának, vagy éppen távolról jövő halk beszédet. Több személy beszélgethet, de egyelőre nem látják őket és még távol esnek Rachel képességeinek határán is, így nem érzékeli őket.

Az űr 00120

Résztvevők: David Ethan és Daniel Hamilton
A két egymást különösen nem kedvelő fiú lett egy párba osztva, így továbbra is remekül élvezhették egymás társaságát. Jobb híján nekik is aszteroidák felé kellett megindulni, ők keleti irányba tették meg mindezt a kiindulási ponttól. Előttük is egy hatalmas darab tornyosult, legalább lehetséges, hogy egy kilométer magas is volt és közel három kilométer széles is lehet. Így sok időbe tellene, hogy megkerüljék. Amikor közel értek a sziklához, hegyhez lefele nézve élőlényeket pillantottak meg és egy bolygót, amit eddig a törmelékek miatt nem láthattak.
Az űr 555950-the_annihilation_wave

Résztvevők: Grigorij Taylor és Hjuchia Algernon
A két fiatal fiú hátrafelé indult, az egyetlen olyan irányba, amerre még senki sem indult korábban. Ők néhány perc után már láthatták, hogy a sziklák közül, mintha fény, napfény villanna meg, amikor éppen úgy mozdulnak, majd erről valóban meg is bizonyosodhattak. Ahogyan a fénybe értek, az melegebb volt, mint a környező rész, mint ahol lebegtek és haladtak. Ahogyan sikerült úgy mozdulniuk, és egy sziklára mászni, érni a narancssárga napot láthatták a távolban, a távolban egy zöld bolygót is látni lehetett, illetve egy aszteroidán lebegő hatalmas kastélyt is.
Az űr 819322-42

Bocsi a rövidecske részekért, csak így nehéz olyan sokat írni mindenkinek, főleg fájó fejjel.

by **Tyler** Pént. 23 Márc. 2012, 15:56

A főnökre pillantok, bólintok neki. Bár Lornának láthatólag nem tetszik a párosítás. Legalább lesz időm beszélgetni vele. Rendbe kell tenni ezt a dolgot kettőnk közt. A kütyüt rácsatlakoztatom a szemüvegre, így elméletileg most már látom a közelben lévő életformákat is.
Könnyebben mozgok, mint vártam. Hasonlít az úszásra ahogy mozogni kell, ráadásul a régi képességem is hasonlít, akkor is valahogy így kellett mozognom, mint most.
-Tudom, hogy nem fekszik ez a párosítás.....de azt hiszem, jobb lenne ha kibékülnénk, vagy legalább kezdhetnénk újra a barátságunkat...nem tudom meg nem történté tenni a Szellemlovas átkot, de nem bánom, egyrészt mert értettek tettem. Az ár talán túl nagy volt....és a régiek közül, a családom közül szinte csak te maradtál....nem szeretnélek elveszíteni, emiatt....szóval talán esetleg szép lassan lehetnénk megint barátok?-
Kérdezem félszegen, majd felkapom a fejem, mintha a meteoritok közt mozogna valami.
-Te is láttad?-
Kérdezem halkan, majd körbefordulva, megtorpanva próbálom kivenni, hogy mi mozog körülöttünk. Hátha az életdetektor kiszúrja.

by **Serena Davidson** Pént. 23 Márc. 2012, 20:40

Kissé nehézkesen ment a mozgás az elején, de a végére belejöttem és még, amikor a sziklákhoz értünk, akkor arról is el lehetett lökni magunkat, így ez is könnyített. Én a szemüveget nem vettem fel, a saját érzékeimben sokkal jobban bíztam, mint a gépekben. Manóra néztem a szavai után és nem tudtam a fancsali ábrázatomat leplezni. Nem értette, nem emlékezett, így nem értette ezt az egészet.
- Nem veled van bajom pubi! – mordultam fel. – A fenébe Manó! Szerettelek! Több, mint egy évig voltunk együtt, majdnem kettő, neked adtam az ártatlanságomat! Erre az a vörös balfék elvette tőled! És te semmire sem emlékszel a velem töltött időből, mégis mit vártál, hogy mosolyogjak és érezzem jól magam?! Ez legalább annyira rossz volt, mintha tényleg meghaltál volna… nem, rosszabb! Mert láttalak minden nap, rád néztem és te nem láttál olyannak… nem tudtál semmit sem abból, ami megtörtént.
Soha sem mondtam el neki, hogy mi is bánt, eddig. Most már könnyebb volt, mert már csak barátként tekintettem rá újra és nem pedig szerelemmel. Még mindig fontos volt, persze, mind azok voltak, akikkel együtt nőttünk fel, Shywa-t kivéve, és Freyr-nek sem tudtam megbocsátani, talán idővel egyszer… felsóhajtottam.
- Én eddig is barátként gondoltam rád, csak nehéz… remélem megérted – mondtam.
Arra kaptam a fejemet, amerre a mozgást látta, és én is valamit a szemem sarkából. Bólintottam, hogy láttam, megpróbáltam beleszagolni a levegőbe, hogy hátha van valami szaga és próbáltam a sziklákon úgy mászni, hogy újra megláthassam.

by **Sarah** Vas. 25 Márc. 2012, 18:21

Az elmúlt pár órában nem igazán társalogtam a többiekkel, bár ettem egy keveset, de úgy az étvágyam se igazán jött meg, bár finomnak finom volt persze, de valahogy mégsem sikerült túlzottan megkívánni, maximum a szemeimnek. Daniel kérdésére sem válaszoltam, ámbár igaz, elmentem kipróbálni az új felszerelést, csak hogy valami alap sejtésem legyen róla hogy mi a különbség az otthoni dolgok között, és az úr ketyerék között, és ne éles harcban kelljen szerencsétlenkedni vele, ha sok az eltérés. Magamhoz vettem még pár energia cellát is, és egy hevedert is persze, hogy ne kelljen állandóan tartani a puskát. Magamra öltöm még időközben a páncélom, természetesen, hiszen ha már ilyen kedvesek voltak hogy utánam hozzák a felszerelésem, akkor már legalább ne hagyjam itt ugyebár, majd pedig követtem a többieket a negatív zónába.

Elsőnek enyhén szólva meglepődtem, és reflexből próbáltam levegőt venni, és még meglepőbb módon sikerült is, ez pedig elég szokatlan, hiszen tudtommal az űrben nem igazán lehet lélegezni, és elvileg rettenetesen hideg van, de itt semmi ilyen zavaró tény nincs, vagy csak nekem nem tűnik fel? Nem, látszik a többieken is hogy senkinek semmi baja. Mivel nem tudok repülni, csak törökülésben lebegve figyelem a többieket, amíg kitalálják hogy mi legyen, s végül csapatba osztanak minket, aminek őszintén szólva nem örülök, bár valószínűleg csak azért nem mert a sárgadinnyével kerültem egy csapatba. Még egy dolog, hogy párak már rá is jönnek hogy úszó mozdulatokkal lehet haladni, ami megint furcsa, de más haladási módszerünk úgy sincs.
- Ha halottan hozom vissza... Nem én voltam. - Mondom még a többieknek, majd megindulok a nekünk kiadott irányba. Végül egy kis haladás után utunkat állja egy nagydarab kavics, és hát mint minden jó paraszt ember, első dolgom hogy odaérve szétnézek, s magunk alatt eléggé aggasztó dolognak leszek a szemtanúja. Idegen életformák... Szervesek, és azért aggasztanak igazából mert nem tudom hogy ezek most velünk vannak, vagy ellenünk.
- Van ötlet sárgadinnye?... - Kérdem, csak mert nekem nincs, gondolom nem akarjuk elárulni nekik hogy ott vagyunk.

by **Ammon Einarson** Vas. 25 Márc. 2012, 18:42

Minden párba osztott csapat a megadott irányba elindul. Én maradok a parancsnokkal a kiindulási ponton miután nem mondott mást és egyértelműen a kettős felállás szerint ezt a csapatot mi fogjuk alkotni. Nem tudom, hogy ő mit is tervez itt pontosan, esetleg azt, hogy mi itt maradva leszünk a jelzőpont, hogy hova kell visszatérnie a többieknek, de lehet mást forgat a fejében. Minden esetre csendben várom, hogy utasítással lásson el vagy ha nem is az sem baj. Sose volt problémám a csendben várakozással és most sem okoz gondot. Némán lebegve mellette néha feljebb emelkedve, néha lejjebb. A sisakom jelzi még a többieket és láthatóak is még körben, ám lassan ki fognak érni a hatótávjából és nem lesznek jelezve a detektoromon de ha bármi is felénk közeledne azt jelezni fogja megfelelő reakcióidőt adva számunkra a felkészülésre.
Bizonyosnak kéne lennie, hogy van terve és vészterve is mégis nem ismerem itt ezeket az embereket annyira, hogy mégis bizonyos legyek ezekben. Nem töltöttem itt annyi időt, hogy megértsem a gondolkodásmódjuk.

Mindenki megindul szépen, ki épp hogy tud haladni. Hát a mozgás egész jó de mégis zavaró ez a félig úszómódszerűség. Mégis csak nincs talaj a lábunk alatt. A mi utunk egész hamar lesz furcsa és érdekes. Ahogy kicsit távolabb kerülünk előbukkannak bolygók és egy nap is ami érezhetően melegebbé teszi ezt a terepet már. Ami a legfurcsább az egészben, hogy az egyik aszteroidán egy kastély van. Nem igazán bizalomgerjesztő bár nem hiszem, hogy itt bármi is bizalomgerjesztő lesz számomra. Grigorij felé fordulok, arcomon kis tanácstalansággal, hogy most mi van, mi legyen. A kastélyhoz nem igazán akarok odamenni, nem bizalomgerjesztő, mert kitudja, lehet, hogy rögtön ránk támadnak vagy valami hasonló, de az is lehet, hogy nincs ok aggódni. A bolygóra meg nem tudom hogy kerülhetnénk a felszínére. Bár végül is...
- Próbáljuk meg körbejárni, felmérni a terepet mielőtt közelebb mennénk bármelyikhez is.
Javaslom majd várok, hogy egyetért vagy más ötlete van-e esetleg neki is.

by **Albert Shear** Vas. 25 Márc. 2012, 22:49

- Máris tudnak parancsot teljesíteni, ha egy másik dimenzióba kerülünk...- jegyzi meg csendesen miután csak ketten maradnak. Aztán körbenéz. Magaslatot keres, ahonnan beláthatják a környéket, illetve búvó helyet, ahol meghúzhatják magukat ha baj van.
- Ha letelik a csapatoknak kijelölt idő, várj még közel tizenöt percet. Aztán mutass nekik utat, ide vissza. Remélem képes vagy rá. - elfordul és megpróbál a legközelebbi jól védhető pont felé evickélni. Majd megáll és visszafordul. - Tudom,hogy ez nagyon rossz ötlet. De ez van. Addig is légyszíves repülj feljebb és ha tudod tartsd szemmel a csapatokat és jelents...
Azzal újra elfordul és megpróbál olyan helyet keresni ahol a háta védve van és jó a rálátása a gyülekezőpontra. Tudja jól, hogy most a várakozás percei jönnek, amelyek idegölőek lehetnek ezen a számára teljesen ismeretlen helyen.

by **Steven** Vas. 25 Márc. 2012, 23:19

Az úszás ötlet végül is bejött, bár jobban örültem volna, ha úgy lehet itt is repülni, mint az Elődök Földjén.
~ Kíváncsi vagyok itt is van-e olyan létsík és ha igen, akkor milyen lehet, és ott kik élnek.~ Gondolkodtam miközben David-del haladtunk. A környezetett próbáltam kihasználni, hogy gyorsabban haladjunk és közben folyamatosan figyeltem a szemeimmel. Azokban jobban megbíztam, mint a modern technikában, így az érzékelők figyelését inkább David-re bíztam. A szemüveg azért a fejemen volt, de a homlokomra húzva, nem a szememre. Úgy voltam vele, hogy az hasznosabb, ha már tudom hova kell nézni vele.
- Fura hogy mindig egy csapatba osztanak minket. – Jegyeztem meg menet közben, majd aztán egy hatalmas sziklához értünk. Már épp néztem volna, hogy merre felé kerülhetnénk meg leggyorsabban, amikor is megláttam, mi is van alattunk, és már is értelmét is vesztette, hogy megkerüljük a sziklát.
- Hm.. Először is próbáljunk meg elbújni néhány kisebb aszteroida mögött. – Mondtam Davidnek miközben már néztem is, hogy van-e olyan búvóhely, ahonnét mi jól rálátnánk a lényekre, és ugyanakkor takarva is legyünk. Utána a szemüveggel normál, infra és hő látással is megnéztem őket közelebbről, valamint az érzékelők segítségével azt is megpróbáltam megállapítani, hogy milyen messze vannak tőlünk. Arra is megpróbáltam rájönni a viselkedésük alapján, hogy vajon intelligensek vagy csak szimpla állatok, valamint hogy veszélyesek lehetnek-e vagy sem, bár ha sikerül is, akkor se lesz teljesen biztos az eredmény, mert hát még is csak egy idegen fajról van szó.
- Nos.. A parancs az volt, hogy legyünk hangosak és kérdezősködjünk az itteniektől. Szóval szerintem két lehetőség van. Vagy te mész oda miközben én.. nézlek és ha baj van akkor álcázol és vissza jössz ide, vagy én megyek oda és ha baj van bekapcsolom a pajzsot, te meg fedezel. Én arra szavazok, hogy én menjek, mert ha esetleg nem olyan a szemük, mint a miénk, és álcázva is látnak téged, akkor én sehogy se tudlak téged fedezni.

by **Quentine Constantine** Hétf. 26 Márc. 2012, 12:02

-Ilyen távolságokból nem nagyon fog menni, mindenki más felé megy, nehéz egyszerre mindenkit összefogni. De jobb híján megpróbálom.
Ezzel elindulok Andrew-val, ami azt illeti, érdekes csapatbeosztás, de még az is lehet, hogy jó ötlet volt. Ő is tud haladni, bár lassabban mint én, úgyhogy egyelőre megyek előre, és kémlelem a terepet.
-Próbálj az aszteroidákon ugrálni, talán úgy gyorsabb - adom a tippet, és közben tovább kémlelek. A szemüvegemre csatlakoztatom az életjelkeresőt, és bekapcsolom a hődetektort is, hogy ha az F4-et nem is, de talán a nyomaikat megtaláljuk.
Kisvártatva hangokat hallok, így megpróbálom az említett telepatikus csatornát létrehozni a csapat tagjai közt. Hannah egy hónapon keresztül verte a fejembe a technikát, meglátjuk, élesben is sikerül-e. Ha létrejön a telepatikus konferenciabeszélgetés, akkor üzenetet küldök a többieknek.
~Azt hiszem, mi találtunk valamit, beszélgetést hallani.~ Egyelőre csak ennyit mondok, aztán majd folytatom a jelentgetést, ha alakul a dolog. A hangok irányába nézek, a szemüveggel közelítek, és detektorokkal próbálom megtalálni a beszélgetőket, miközben bevárom Andrewt, és innentől már szorosabban mellette maradva haladok tovább a hangok felé.
-Pszt - jelzem Andrew-nak ujjammal a szám előtt, hogy igyekezzünk csendesek maradni, hátha nem barátságosak a beszélgetők, és jobb, ha mi vesszük észre őket először.

by **Adam Taylor** Hétf. 26 Márc. 2012, 13:01

Grigorij lecsapja a szemüvegét, hogy ne lássák mogorva tekintetét, és aktiválja a hőlátást. A legnagyobb hőforrás felé induló csapat után szól hangosan.
- Óvatosan! Egy darabban szeretnélek látni titeket. - fejezi be, aztán Algernon után megy. Követi a fiút. Növekvő hőmérsékletet és pár villanásnyi hőjelet érzékel. Próbál aszteroidáról aszteroidára mozogni.
"A csapatvezető felosztotta a csapatot teljesen feleslegesen, ha valakinek vissza kell vonulnia nem lesz időnk védelmi zónát kialakítani. Darabokra szednek minket. Ha most megtámadják a csapatot a túlélés esélyei a nullához stagnálnak." gondolja magában. A másik férfi kérdésére rá pillant.
- Persze, hogy nem fogunk berohanni oda. Javaslom, hogy maradjunk együtt. Nem volna jó ötlet még jobban megosztani a csapatot. Egyenlőre figyeljük meg innen. Minden fénytartományban ami a rendelkezésünkre áll aztán életjel detektorral is. Szerintem ilyen messziről már működik. - mondja a fiúnak Grigorij. Aztán ő maga is ezt teszi. Ha megkapja a telepatikus üzenetet megpróbál válaszolni.
"Hagyd a munka nagy részét Andrewra. Inkább a kapcsolatra koncentrálj." - próbálja sugallni a gondolatokat és mellé még pozitív érzelmeket is. Nem szeretné, ha a lány bepánikolna attól, hogy ő is itt van. Közben csinálja tovább a saját dolgát is. Valamint azon gondolkodik, hogy ő hátrahagyta volna a csapatvezetőt és a transcepset. Valamint még két katonát az ő védelmükre. Lehet, hogy kissebb lenne a felderítendő terület, de mégis biztosabb a túlélés. Ennyire elnyújtani egy csapatot idegen helyen. Legalább a visszavonulást biztosította a főnök. Nem jó ez így. Ha visszaérnek Rogers-el beszélni fog erről. Yusuf jó vezérnek tűnt, de most sorra hozza a rossz a döntéseket. Amik a csapat életébe kerülhetnek. Megint kapkodnak. Az angyalok még mindig úgy kapkodnak mintha zöldfülű kölykök volnának. Rengeteg türelmet kell beléjük verni. Ha ez nem történik meg akkor ő ott fogja hagyni őket. Nem akar miattuk meghalni. Ha végzett a szkenneléssel. Akkor elemzi az eredményeket. Megnézi hátha tudnának valahogy elektromágneses jeleket vagy egyéb sugárzást mérni. Jó volna megtudni, hogy akik otthon vannak mennyire primitívek avagy fejlettek.

by **Thorhalla** Kedd 27 Márc. 2012, 11:11

2046. november 16. – Az űr, Negatív zóna
Résztvevők: Yusuf Azeem Omni és Zen Aian Khalil
Mostanra a többiek elvesztek szem elől, de ahogyan Aian feljebb emelkedett még látta a többieket nagyjából. Mind a ketten érezhetik, hogy képesek telepatikusan kommunikálni Rachel-lel a lány még nem volt olyan távol, hogy kiessen a két férfi a telepatikus hatókörből.

Az űr 00120

Résztvevők: Lorna Howlett és Ethan Jackson
A páros figyelte, hogy mit is láthatott, hogy mi mozgott, amíg ezt teszik Manó azt érezhette a lábán, hogy valami rácsavarodott, egy hatalmas csáp egy része volt, ami leginkább a polipokéra hasonlított. Mielőtt bármit tehetett volna a csáp megrántotta a lábát és ettől a hátára zuhant a sziklán, a következő pillanatban pedig egy másik csáp Lorna-t csapta hason és legalább jó száz métert repült ennek hála elfelé a lány a távolba.
(Csápok: lásd odafent 3. kép)

Az űr 00120

Résztvevők: Andrew Ramirez és Rachel Wilcox
A hatalmas távolságok miatt Rachel csak Aian-nal és Yusuffal tud kapcsolatot tartani, illetve Lorna-val, mivel évek óta a lánnyal van a legjobb kapcsolatban, így vele már-már természetesen tud könnyedén is ilyen távból. Ahogyan a páros közelebb ért, Rachel csak egyetlen tudatot érzékelt, de annak sem volt képes az elméjében olvasni, mintha egy falba ütközött volna. Végül sikerült is megpillantania a személyt, akit érzett, a nő egyedül volt. A másik hang pedig egy holografikus képtől érkezett, akivel láthatóan az angyalnő beszélgetett.
Az űr Helix_(Negative_Zone)_(Earth-616)

Résztvevők: David Ethan és Daniel Hamilton
A páros egyelőre meglapulva próbált az egyik aszteroida mögött maradni, hogy ott döntsék el, hogy ki induljon előre és mit is tegyen a két furcsa hatalmasra nőtt bogárral szemben. Azok pedig láthatóan végül sikerrel kiszúrták őket, mert az egyik pontosan abba az irányba fordult, amerre a páros rejtőzött és lassan el is indult feléjük.

Az űr 00120

Résztvevők: Grigorij Taylor és Hjuchia Algernon
Grigorij nem tudta Rachel-t elérni, valószínűleg a távolság volt túl nagy a telepatikus kapcsolathoz. A két fiatal férfi végül a közös megállapodás alapján nekilát annak, hogy megpróbálja körbejárni a kastélyt. Az hatalmas, ahogyan közelebb érnek már látják, hogy az egész irdatlanul monumentális, ekkora építményt nem igen láttak korábban a Földön sem. Ahogyan közelebb érnek megpillanthatják, hogy a hely közel sem kihalt, a hatalmas kastély körül megannyi katona is állomásozott.
Az űr 662747thewaron42

by **Ammon Einarson** Kedd 27 Márc. 2012, 23:29

Kapok is végül utasítást mely szerint mozdulok is meg. A kiindulásról már nem lettek láthatóak társaink ám mikor felemelkedek magasabbra még egy ideig tudom őket követni. Nem tudtam Rachel képességét még megszokni így akaratlanul is megrándulok mikor a nő hangját hallom. Üzenete alapján értelmes lények töltik be az űrt ebben a világban. Ez könnyíthet dolgunkon ám fenn áll annak az esélye is, hogy tőrbe csalhatnak minket. Túlságosan nagy az információ hiány, hogy eldönthessük kommunikáció vagy agresszív fellépés a megfelelő.
~Nyugtázva~
Adom a visszajelzést majd körbeforogva mindenki helyzetét akit látok még felmérem.

Végül is egyetértünk abban, hogy egyikünknek sincs szuicid hajlama így óvatosan felmérjük elsőnek. Hatalmas az egész, ahogy egyre többet látunk belőle már már hihetetlen, hogy képes volt valaki egy ilyent építeni. Viszont nem szabad elmerengeni a látványán mert nem kevés katona állomásozik körülötte. Mintha csak valami háború kellős közepébe csöppentünk volna. Rossz érzésem van. Egyik meteorit mögött megállok úgy hogy takarásban legyek és a hátam neki támasztom, hogy a kastély mögöttem legyen és arrafelé nézek amerről jöttünk. Intek Grigorij-nak, hogy húzódjon ő is ide le majd ha odaér akkor halkan szólalok csak meg.
- Pásztázd őket, figyelek a hátunkra.
Majd vissza fordulok és nézem amerről jöttünk és oldalra is. Néha néha fel le is tekintve mivel most szinte bárhonnan érkezhetnek. És ezt a mennyiségű katonát megítélve biztos vannak őrjáratok is. Azt pedig nem kéne váratlanul kapni.

by **Adam Taylor** Szer. 28 Márc. 2012, 00:30

Grigorij nem örül. Nem észlel semmilyen komoly technológiát. A mágiához nem ért. Ezért úgy gondolja nem érdemes tovább figyelni őket. Aztán amikor odaér a társához az megszólal. A szavaira elgondolkodik.
- Én inkább nem kockáztatnék. Menjünk vissza és tegyünk jelentést. Valahogy Koordinálni kéne a keresést. Viszont minden bizonnyal kiestünk Rachel körzetéből, vagy kiütötték őt. Ami azt jelenti bajban vagyunk, mindkét esetben. Próbáljuk megtalálni a főnököt és elmondani mit találtunk. Mielőtt még ezek találnak meg minket. - mondja a katonák felé intve és közben már a visszavonulás lehetőségeit figyeli. Ha a társa is egyetért vele elindul visszafelé. A férfin látszik, hogy mogorva. Algernon nem tudhatja, hogy miért. Valójában azért dühös, mert a kommunikáció megszakadása a legrosszabb dolgok egyike egy koordinált csapat alkalmazása során.
"A francba is, hogy csinálhatott ekkora marhaságot. Teljesen szétforgácsolni a az erőnket, és pont egy háború közepén. Remélem már fel is morzsolnak minket mire rendeznénk a sorainkat." - morgolódik magában visszafelé menet.

by **Tyler** Szer. 28 Márc. 2012, 08:06

-Persze meg értem...nem lehetett könnyű...de örülök, hogy lassan rendeződik a dolog...sajnálom Bardot....-
Szólok halkan, hisz ott voltam én, aztán most meg Bardot vesztette el. Nem lehet könnyű.
Próbálok körbe szemlélni, hátha meg pillantom azt a valamit, ami itt szlalomozik körülöttünk. Hát nem kell, sokáig nézelődnöm....
Valami csáp a lábamra tekeredik és a közeli kavicshoz vág. Egy pillanatra kiszakad a tüdömből a levegő, majd ahogy tudok, átalakulok és az engem tartó csápot próbálom egy láng csóvával megégetni, hogy elengedjen. Majd elrugaszkodva kicsit távolabbkerülni a polip szerű izétől, majd egy nagyobb tűzgömbbel megkínálni.

by **Sarah** Szer. 28 Márc. 2012, 14:31

- Aha... Aha.. - Igazolom ezzel hogy hallom amit Daniel mond, de a hanglejtésből érződik hogy nem igazán értek egyet.
- Figyelj ha fel akarod falatni magad akkor tegyed csak nyugodtan, de engem ne vonj bele, mert most komolyan, szerinted mit érnék kábító lövedékekkel ekkora lények ellen? Nem tudhatjuk hogy mennyi lövés kellhet csak az egyikbe ahhoz, hogy elkábuljon, és még akkor is ott van a másik, valamint nem tudhatjuk hogy hogyan kommunikálnak, és ha van a közelben több is, akkor csak még nagyobb szarban vagyunk... Gondolkodj, nem véletlenül adtak nekünk fegyvereket, valószínűleg tudták hogy nem barátságos közegbe küldenek minket, és nem biztos hogy az a legjobb megoldás amit a " főnök " Kitalál, mármint ez a zajcsapós dolog. - S itt veszek egy nagyobb levegőt, eleget beszéltem, és azt hiszem elég jól kifejeztem a véleményemet. Ami eztán feltűnik, nos az talán kicsit több mint aggasztó, az egyik lény megindul felénk. Aktiválom az álcázást, és kézbe veszem a puskát.
- Próbálj meg elrejtőzni, most kiderül hogy látnak-e így... És ha gáz van, próbálj meg szikláról sziklára rugaszkodva haladni, gyorsabb mint az úszás. - Gondolom én, nem sokat tudok ugyan az űrről, de általános iskola egyik alap tanítása: ami az űrben megindul, az megy amíg valamibe bele nem ütközik... Remélem itt is így van. S itt próbálok meglapulni, és csak figyelni, remélhetőleg elkerülhető egy kellemetlen összetűzés, s ha mégsem akkor megpróbálok elrugaszkodni a nagyranőtt kavicstól, ami mögül az előbb kémleltünk, egy másikhoz, és bele ereszteni 1-2 lövést a rovarba, ha agresszívan viselkedik, de ezt csak akkor kísérlem meg ha valóban nincs más megoldás... S akkor nézzük hogy majd itt megyek-e valamire a veszélyteremben tanultakból... Ha ezt megússzuk baj nélkül, keresni kell egy másik utat.

by **Bishop** Szer. 28 Márc. 2012, 21:30

Szépen haladtunk a megadott úton, társamnak jó ötlete támadt, őr repült én meg aszteroidáról, aszteroidára próbáltam magam lökdösni, így gyorsabb volt. Majd suttogást, később beszélgetést halottunk.
~ Nem tetszik ez nekem, olyan érzésem van, mint amikor figyelnek, azt meg nem szeretem. Ki vagy mi lehet ez?
Később meglátjuk a dolgot, egy nőszemély, aki páncélos angyalnak néz ki, beszélget egy hologrammal, ettől elfog a Star Wars érzés, aszteroidák, holobeszélgetés, stb... Első dolgom megnyomni övemen a gombot, így aktiválni a pajzsom. És jobb ha nem csapok zajt, meg semmi, csak óvatosan vigyázva kicsit arrébb menni, ne zavarjuk köreiket, de azért lássuk őket.
~ Remélem barátságos, megértő, valamilyen nyelven beszélő valaki...

by **Serena Davidson** Csüt. 29 Márc. 2012, 09:57

De ő hazajön, míg te pubi soha sem kapod vissza az emlékeidet! Bár a mikor jön vissza igazán jó kérdés volt, amire nem tudtam a választ.
- Köszönöm, de ő vissza fog jönni – mondtam.
Vissza fog, mert megígérte, visszajön a gyűrűért… értem. De ezen nem volt idő merengeni, mert a következő pillanatban láttam, hogy Manó elesik én pedig már kaptam is egy hatalmas ütést a gyomromba. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd igencsak távol értem „földet” a lökés után. Azonnal néztem körbe, hogy volt-e a közelemben valamilyen aszteroida, amiről ellökhetem magam, vissza Manó irányába, mert egyébként átkozottul lassan érnék vissza.
- Itt Lorna! – szóltam a rádióba. – Támadás alatt állunk, a helyi fauna egyik képviselője Szellemlovast akar reggelizni!
A karmaim máris kipattantak a helyükről, ha tényleg volt aszteroida, akkor arról ellököm magam, hogy visszaérhessek, ha nem volt ilyen, akkor az úszás módszerével, ahogyan az előbb is haladtunk próbálok a leggyorsabban visszaérni.

by Ajánlott tartalom

Az űr

Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr

Re: Az űr