Re: Az űr

by **Albert Shear** Hétf. 09 Ápr. 2012, 23:03

~ Bejött... ~ nyugtázza a két hatalmas lény első csapásait. Aztán a visszaérkezőkre tekint. Mindenkit meghallgat, majd int, hogy induljanak el abba az irányba, ahonnan Grigorijék jöttek vissza. Bár az orosz nem mondta ki, miért is tette volna, de Yusuf úgy érezte, hogy ők látták a várat, ahova menniük kell.
Miközben előre haladnak gondolkodik a következő utáni lépésen. A feladat adott, az irány megvan. A hadsereg nem akadály. Illetve nem lehet. Hiába gondolná, hogy "ezek mindent képesek elszúrni", ez eddig úgy működtek, ahogy Yusuf elvárta tőlük. ~ Többé-kevésbé ~ tekint Grigorijra, aki a csapat renitense. Bár éppen arra gondol, hogy az első bevetése. ~ Még ha profinak is vallja magát, velünk először van terepen. ~ fut át a gondolat az agyán, mentve a férfi becsületét. Amikor elég távol kerültek a harcoló nagy lényektől és még nem túl közel a várak ellen vonuló hadsereghez, Yusuf megállót iktatott be, egy rejtett zugban. Mikor mindnyájan összegyűltek Yusuf rövid elmélkedés után utasításokat osztogat.
- Khalil, Howlett, Algernon. Lopózzatok közel a hadsereghez. Ha egyenruhát, vagy a miénktől nagyon eltérő, egységes viseletet hordanak, szerezzetek ruhákat. Hozzátok őket vissza. A terv az, hogy a csapat átlopakodik a seregen és bejut a várba. Megkeresi a négyest, vázolja nekik a helyzetet és kijuttatják innen őket. Én és Taylor pedig kiderítjük mi folyik itt, azaz felkeressük a hadsereg vezérkarát és zavart okozunk. Amíg a kis triumvir beszerzi a felszerelést, mi meghúzzuk magunkat. Ti induljatok, ha kérdés van, visszatértetekkor feltehetitek. A többiektől kérdem. Minden tiszta?

by **Quentine Constantine** Kedd 10 Ápr. 2012, 15:13

Ezért volt ez a nagy felhajtás? Mire odaérünk, két nagyobb darab űrszörny tépi egymást. Kérdően, kicsit viccelődve lefitymálóan nézek a többiekre, akik a sziklák mögött próbálnak bujkálni.
-Na húzzunk innen, a vár arra van - mutatom az irányt. - És ahogy mondtam, a vár ura Blastaar. Az F4 jutatta őt trónra, miután segítettek legyőzni öhm... Annihilust, azt hiszem. Most az ő vendégszeretetét élvezik gyerekestül, szóval nem csak négy utasunk lesz visszafelé valószínűleg.
A vár felé indulunk, én meg egy pár percre belefeledkezem az egész küldetésbe, és más szemmel kezdem nézni ezt a helyet. Barátságos, ha úgy vesszük. Az első szembejövő segített nekünk mindenféle kérdés vagy feltétel nélkül, és ez a két szörny... A Földön talán nincsenek hasonlóak? Yusuf megállj parancsa téríti vissza gondolataimat a feladatra.
-Nekem van kérdésem: hogyan segít a vezérkar összezavarása abban, hogy "kiderítsétek, mi folyik itt"? Csak felzavarjátok az állóvizet, keresni kezdik a behatolókat, és megnehezítitek a dolgunkat, miközben információt nem igazán ad semmiről. Inkább egy foglyot kéne ejteni, még ha nem is a vezérkar tagja, azt tudhatja, mikorra tervezik a támadást, hányan vannak, és mire képesek.

by **Ammon Einarson** Kedd 10 Ápr. 2012, 17:20

A szörnyek miket visszahoztak a többiek egész jól egymásnak mennek és minket már nem is "észlelnek". De már nem kell törődni velük, tovább megyünk, vissza a kastélyhoz. A belopakodás hárman véghezvihető. Azon a részen viszont mikor az egyenruha szerzés ha nagyon eltérő a miénktől, na ott felvonom a szemöldököm.
~ Ember gí van rajtam, Aian meg egy cseszett csillagkép... Egyedül Rachel az aki nem tűnik ki ennyire....~
Na de mindegy, szóval szereznünk kell. Biztos van egy raktár ahonnan ki tudunk párat hozni, biztonságosabb mint őrökről, katonákról leszedni.
Rachel szavai után helyeslően biccentek egyet.
- Csendben elbambulnak, ám ha zűrzavar lesz csupán a rutin törik meg. Nehezebb kiszámítani merre mozognak el és nem fog a figyelmük lankadni.
A kastély körül állomásozókra nézek, ilyen távból könnyebb kiszúrni egy esetleges rést ahol átjuthatunk. Ha látok ilyet akkor takarásba kerülve amennyire tudok indulok el, hogy közelebb kerüljek. De annyira nem rohanok előre, már amennyire úszva előre lehet rohanni, hogy messze kerüljek Lorna-től és Aian-tól. De mindketten könnyebben mozognak így nekem muszáj gyorsabban de nem óvatlan.

A két monstrum egymásnak veselkedik. Mi elhagyjuk a helyszínt és a megadott irányba indulunk meg mindannyian. A kis megállókor újbóli csapatfelosztás következik. Ám a mostani felderítő csoport hármunkból fog állni és hang nélkül. Igazi felderítésnek ígérkezik. Bár nem értem teljesen a terveit az ami rám vonatkozik tiszta így nem foglalkozom a rám nem eső résszel. Biccentéssel nyugtázom a többiek szavai után majd mikor megindulunk a kastély felé szólok Lornahoz és Algernonhoz.
- Álcázva haladok felettetek.
Mikor jelzik, hogy értették az után kapcsolom be az álcázásomat és tűnök el a szemük elől ez által. föléjük repülök és a környezetet pásztázom. Ha a feltehetőleg ellenséges seregből vagy más lényből látok meg egyet mely útvonalunk keresztezné vagy egyenesen belefutnánk azt rögtön rádión jelzem nekik egy álj-al majd egy létszámmal és identitással.

by **Serena Davidson** Kedd 10 Ápr. 2012, 17:47

Miután megérkeztünk a többiekhez a csápos lényünk neki is esett a hatalmas bogárnak, a másik csapat lénykéjének. Legalább kivételesen nem mi voltunk az ízletesebb vacsora. A ritka és már-már egyedi pillanatok egyike. Az utolsó páros is visszaér és megtudtuk, hogy merre is van az arra, vagyis merre kell majd mennünk, hogy megtaláljuk az F4-et és a családjaikat. Mert mint kiderült az is van. Végtére is a mi szüleinknek is voltak gyerekeik, így ez annyira nem is volt csoda, tekintve, hogy ők is legalább harminc, vagy még több éve itt voltak. A fekete topomra és bőrnadrágomra pillantottam, majd a ninja ruhában levő Al-re és a csillagtérképre. Hát ha szerinte megtudjuk oldani. Nem voltunk ám feltűnőek, még jó, hogy elvileg mindhármunknak ment a lopakodás, jobban, mint a többieknek. Igaz azt hiszem David ruhájában volt álcázó berendezés.
- Meglesz – mondtam.
Biccentettem Aian-nak, amikor mondta, hogy felettünk lesz. Az egyik szikláról ellökve magam a parancsok után elindultam arra, amerre elvileg a hadsereg található.

Az űr - Page 3 00120

Tao: Az még mindig Blastaar (direkt írtam 2db A-val mert úgy írja a nevét a wookie)

by **Bishop** Kedd 10 Ápr. 2012, 22:32

Visszaérünk és félelmeim egyáltalán nem vállnak valóra, a többiek két hatalmas dög gladiátor játékát nézik. Egy ideig szemlélem a dolgot, elég hihetetlen ez a csata és a környezet is a lebegő sziklákkal stb... Aztán a vezető szól, mi a felállás, mi a terv.
~ Egy egész hadsereg ostromolja a kastélyt... Miért ostromolják? Ha viszály van akkor nem lenne az F4 kötelessége legalább addig maradni, amíg a helyzet rendeződik? Nem könnyű a helyzet az biztos.
Kicsit gondolkodóra fogom a témát, de nem látom értelmét ezen mélázni, lesz, ami lesz. Inkább koncentrálok a feladatra, át kell lopózni egy hadseregen az ellopott ruhákkal és a családdal rendelkező csapatot meggyőzni, hogy jöjjenek vissza és segítsenek nekünk. Lehetnek még itt problémák, azokból meg már volt elég, jobb lesz előre felkészülni. De egyenlőre a seregről se tudni semmit... egyáltalán, hogy mozognak ilyen környezetben?

by **Thorhalla** Szer. 11 Ápr. 2012, 10:59

2046. november 16. – Az űr, Negatív zóna
Résztvevők: Yusuf Azeem Omni, Ethan Jackson, David Ethan, Daniel Hamilton, Grigorij Taylor, Andrew Ramirez és Rachel Wilcox

A csapat meghúzta magát, amíg a másik három illető, akik el lettek küldve a kastélyhoz elindultak arrafelé. A társaság halhatta, hogy a hátuk mögött a csatazaj kezdett alábbhagyni, ha valaki megnézi, hogy miért is történt mindez, akkor láthatta, hogy mind a két lény igencsak súlyosan megsérült és inkább mindkettő a visszavonulást választotta. Azonban ekkor tűnhet fel, hogy a nagy bogár nem teljesen volt élőlény, hanem némileg gép is volt, ez volt az oka annak, hogy olyan könnyedén lőhetett lézert is, amikor Daniellel és Daviddel futott össze.

Az űr - Page 3 00120

Résztvevők: Zen Aian Khalil, Lorna Howlett és Hjuchia Algernon

A hármas elindult, ha Aian besegített a másik kettőnek, hogy megfogta őket, akkor hihetetlen gyorsan letudták a távot, amíg megérkeznek a kastély környékére. Azonban, ami fogadta őket közel sem volt az, amit megtudtak. Igaz Algernon már látta korábban is, hogy szó sem volt ezen a helyen ostromról, és erről most Aian és Lorna is meggyőződhetett. Semmilyen harci cselekmény nem volt ezen a helyen, csak állomásoztak mintegy őrségben azok, akik a kastély körüli aszteroidákon voltak. Támadást senki sem indított és nem is tűnt mintha arra készülnének. Ahhoz túlságosan is nyugodtak voltak. Volt olyan kisebb csoport, akiket le lehetett volna ütni, de ruhájuk nagyon nem volt, amit el lehetett volna lopni. Ahogyan arról sem értesítette a páros Yusuf-ot, hogy a beöltözés nem igen fog menni. Ugyanis ezek a lények, noha humanoidok voltak, de közel sem hasonlítottak egy emberhez, vagy olyasvalakihez, aki a csapat tagja volt.
Az űr - Page 3 1608483onward003

by **Tyler** Szer. 11 Ápr. 2012, 12:32

Nos ez is jobb, mint a semmi, és egyenlőre nem is amortizáltak le minket, vagy mi egymást. Hárman máris elviharzanak a kastély felé, álruhát szerezni vagy mi fene.
-Szóval már gyerekeik is vannak.....-
Jegyzem meg félhangosan utalva az f4-re. Ezzel csökken az esélyünk, hogy vissza vigyük őket. Ha itt jól megvannak, hát nem is tudom mivel tudnánk meggyőzni őket, hogy térjenek vissza velünk. Egy olyan világba, ahol Magneto uralkodik, plusz a nővérem enyhén ki akarja nyírni a galaxis egészét. Remek nyaralás lehetne belőle.....
A két lény abbahagyja egymás püffölését, ráadásul az egyik mintha félig gép lenne. Persze ezen sem lepődök meg.
-Mi a helyzet gyerekek? Valami fejlemény?-
Szólok a rádióba, remélve hogy nem keveredtek semmiféle harcba azok hárman.

by **Sarah** Szer. 11 Ápr. 2012, 14:08

Szóval három tagot elküld Yusuf hogy ha jól értem derítsék fel a terepet, de főleg hogy hozzanak cuccot, azonban mivel nekem úgy tűnik semmi dolgom, így csak meghúzom magam, szinte felfekszem az egyik sziklára, és pihenek, plusz pihentetem az álcázót is, ráfér már a kicsikére, jól szolgált itt is, habár ezen ki csodálkozik? Precíziós műszer, és eddig még sosem kellett benne csalódnom, s csak egyszer ment tönkre, az is már nem is emlékszem hogy miért, csak hogy ilyen is történt, ami igaz nem valami frankó, meg talán elkerülhető is lett volna, de... Ó megvan, az a rohadék sárgadinnye tette tönkre azt hiszem, vagy nem? Nem érdekel az ő hibája és ezzel le van tudva, mert ha nem akkor is, és így járt, többet nem is érdemel, részemről legalább is nem. A csatazajok múlni.. Hallatszanak, én pedig érdeklődve lesek vissza arra amerről jöttünk, s amit látok egy halom pusztítás, nem a környezetben, a lényeken, meg hogy az a bogár az nem is annyira bogár, vagyis az, nagyon is az, csak egy szinttel fentebb áll, amolyan...
- Beszarás... Egy nagyra nőtt kiborg csótány, mégsem annyira fejletlenek ezek az itteni népek, legalább is biztos hogy nem az evolúció egyik csodája az a mocsok. - Majd a beszéd végén leveszem a maszkot is a fejemről, kicsit had szellőzzön a kobakom, majd oldalba bököm Yusufot.
- Vágod hogy van álcázó a ruhámban ugye? - Csak szimpla érdeklődés, valamilyen szinten örülök hogy nem lettem kiküldve, jól érezhetem itt magam, viszonylag jó társaságban, csak egy ember képes innen felidegelni, legalábbis nagy átlagban, és mindenki tudja hogy ki az, a többiekkel vagy jól elvagyok, vagy csak elvagyok, úgy be kell ismernem hogy eléggé megszerettem a társaság nagy részét.

by **Ammon Einarson** Szer. 11 Ápr. 2012, 16:28

A haladásunk túl lassú és fárasztó lenne miután csak én vagyok képes repülésre így ésszerűbb a rásegítésem a haladásra így Lorna és Algernon oldalát fogva viszem őket. Nem égetnek így felesleges energiát és igen hamar oda is érünk. Egész közel, hogy láthassuk a humanoidokat és a kastélyt is magát. Itt már elengedem őket és az állomásozókat veszem szemügyre.
- Nincs semmiféle harci szituáció, egyenruha szerzése nem lehetséges és felesleges.
Mondom a felderítő társaimnak majd bújok vissza az aszteroida mögé és kikapcsolom az álcázót mostra. Míg itt maradunk nem szükséges használnom és felesleges energiapocsékolás lenne ami még szükséges lehet később.
A bejövő rádióadást elég korainak érzem, hisz csak most indultunk el, a problémát pedig jeleztük volna lehetőség szerint. Minden esetre választ adok.
- Háborús helyzet jelei nincsenek. Ruházat beszerzése felesleges, a lények külseje nagyban eltér a miénktől.
Válaszolom a rádióba majd a többiekhez fordulok.

Aian besegítésével hamarabb odaérünk a kastélyhoz és nem kell pattognunk. Arra ,hogy nincs csata kidugom a fejem és körbenézek én is. Inkább Grigorij nézelődött én a hátunkat figyeltem akkor de ez így...
~Hopsz, várjunk csak, milyen műsort nézett az a mafla akkor? Na mindegy ez az én saram is...~
Elgondolkozom merre, hogy legyen tovább és miután rádión visszaszól a csillagképünk szólalok csak meg.
- Mivel a katonák valószínű, hogy a kastélyhoz tartoznak akkor és a kastély az a Fantasztikus négyes barátja talán ésszerűbb beinvitáltatni magunk mint észrevétlen beosonni.
Kicsit megvakarom a fejem és Aian-ra nézek.
- Bár az álcázóddal simán bejuthatsz... Szerinted Lorna?

by **Serena Davidson** Szer. 11 Ápr. 2012, 17:48

Hagytam, hogy Aian átkaroljon és így haladjunk előrefelé. Hamarosan pedig meg is érkeztünk oda, ahova kellett. Megvakartam a tarkómat, amikor megláttam, hogy nincs is ostrom sőt, semmilyen olyan állapot nincs itt, ami arra utalna, hogy ilyesmi lett volna a közelmúltban. Ezt nem tudom, hogy miként lehetett ennyire elnézni ennyire. Elfintorodtam, azok a lények humanoidok voltak igaz, de közük sem volt az emberhez. Úgy tudom, hogy a korai filmekben hordtak csak ilyen ágyékkötőket a színészek és a páncélok, akiken volt néhány sem hiszem, hogy annyira elrejtettek volna minket. Bólintottam Aian-nak.
- Még ha fel is vennénk hasonlót sem hasonlítanánk – mordultam fel egyetértően.
Rádión nekem már nem kellett szólnom a többieknek Aian megtette helyettem, majd Al-re néztem, jó kérdés volt. Elvileg nem akartunk túl nagy gondot és háborút, sem harcot, akkor pedig a belopakodás nem volt a legjobb ötlet. A nyíltan besétálunk és elmondjuk, hogy mit szeretnénk lett volna a jobb lehetőség.
- David is képes álcázásra, de ha lebuknak, akkor kiderül, hogy itt vagyunk és bukjuk az esetleges vendégszeretetet – mondtam. – Általában nem szeretem a nyíltan fedjük fel magunkat, de nem tudjuk, hogy mire képesek, így lehet, hogy jobban járnánk a főkapun való besétálással.

by **Bishop** Szer. 11 Ápr. 2012, 19:43

Kinézek a szikla mögül, és arra számítok, hogy egy nagy bogár meg egy űrpolip néma csöndben fog velem farkas szemet nézni, mert, hogy rájöttek, okosabb minket megenni közösen, mint egymással harcolni. Szerencsére ez nem így volt.
- Pedig én a rovarra tettem... -mondom kicsit jó kedvűen.
Ezután jönnek a jó hírek, semmiféle ostrom sincs, nem kell lopakodni, vagy egy egész hadsereget legyőzni. Most sikerült hirtelen belegondolnom, hogy ez a csapatlétszám nem is kevés, mármint itt vagyunk heten meg még kint tízen.
~ Azért ennyi emberrel már lehet valamit kezdeni, főleg, ha nem is sima emberek vagyunk, talán így Yusuf vezetésével most elég jó eredményeket is elérhetünk.

by **Steven** Szer. 11 Ápr. 2012, 20:29

Miután sikerült a két ellenséges lényt egymásnak ugrasztani és eltávolodtunk tőlük, csendben hallgattam és figyeltem az eseményeket. David megjegyzéseit szokás szerint elengedtem a fülem mellett, főleg mivel nem értettem miért olyan mérges. Mindketten megúsztuk komolyabb sérülések nélkül. Miután megfelelő távolságba kerültünk a lényektől, kiderült hogy tudjuk hol vannak azok akiket kerestünk, de elvileg fogságban voltak egy jól védet helyen, így Yusuf úgy döntött néhányunkat elküldi felderítőként, a többieknek pedig addig várniuk kell.
Amíg várakoztam a két hatalmas lény csatáját néztem, miközben egy aszteroidába kapaszkodtam. Egyelőre nem tudtam mit szólni a többiek beszélgetéséhez, de a környezet szépsége és vadsága épp elégé lefoglalt ahhoz, hogy ne unatkozzak addig, amíg nem jött a felderítőktől az üzenet, miszerint nem tűnnek ellenségesnek az említett katonák, így felmerül a lehetőség, hogy csak egyszerűen besétáljunk.
- Szerintem egy próbát megér, hogy megtudjuk vendéglátóak-e az emberekkel szemben vagy sem. – Jegyzem meg, ám közben továbbra is az óriások harcát nézem, bár a csata már rég véget ért. Mint kiderült az a lény, ami minket üldözött, nem mutáció árán szerzet lézer fegyvereket, így azt hiszem valószínűleg tényleg intelligens életformáról vagy legalább is annak nyomairól van nála szó.

by **Albert Shear** Csüt. 12 Ápr. 2012, 14:13

Yusuf Grigorijra tekint. Nem szólal meg, csak nézi néhány másodpercig. Aztán tekintetét Manóra emeli. Felvonja a szemöldökét és nézi néhány másodpercig a férfit. Aztán aktiválja a rádióját.
- Rendben. Térjetek vissza. Nem kell öltözet, barátságosak leszünk. - deaktiválja az adót s tekintetét Manóéba fúrja. - Senkitől, ismétlem senkitől sem kérhetsz számon semmit, az engedélyem nélkül. Én vagyok a központ. Én érdeklődöm a hogylétetek felől, ha érdekel. Velem kommunikáltok a rádión, ha éppen nem akció közben vagytok és taktikai, ismétlem taktikai közlendőtök van. Megértettél?
Aztán Davidra tekint és félmosoly keretében mélázni kezd néhány másodpercig. Bár őt magát korábban nem kötötte le a két hatalmas lény harca, nem húzta vissza társait, akik esetleg érdeklődőbbek voltak. Azt gondolta, hogy majd később magyarázza el nekik miért érdemes lehúzni a fejüket, ha két hatalmas űrszörny épp verekszik. Még ha távol vannak is. Aztán újra visszatér az értelem szikrája szemébe.
- Most már tudom, Ethan. Ahogy Khalilnak is. Remek...
Megvárja amíg az előre küldött csapat visszatér, csak az után folytatja.
- Mivel elpazaroltunk egy csomó időt, Grigorij téves helyzetértékelése miatt, felgyorsítjuk az eseményeket. Ethan és Khalil hátramaradnak. A többiekkel elindulunk a kastély felé. Megpróbálunk barátságosan, békésen bejutni. Talán nem is fognak velünk foglalkozni. Ha beüt a baj, akik hátramaradtak még mindig megpróbálhatnak rejtve bejutni a kastélyba. Grigorij. Mentálisan nem tartalak teljesen felkészültnek. Ezért tegyél le minden fegyvert, ami nálad van. Algernon. Ha végzett, motozd meg légyszíves, hogy nincs-e rejtett fegyvere. Ha ezzel megvagyunk, indulhatunk.

by **Thorhalla** Szomb. 14 Ápr. 2012, 10:03

2046. november 16. – Az űr, Negatív zóna
Résztvevők: Yusuf Azeem Omni, Ethan Jackson, David Ethan, Daniel Hamilton, Grigorij Taylor, Andrew Ramirez, Rachel Wilcox, Zen Aian Khalil, Lorna Howlett és Hjuchia Algernon

A megbeszéltek alapján mind a két csapat elindult, hogy félúton találkozzon – megbeszélve Paci-val – és néhány perccel később mindez meg is valósul. Erről a helyről még nem látszott a kastély, mivel el volt takarva jó néhány aszteroida mögé, de a jótékony hatása az is volt, hogy annak lakossága és az akörül levő humanoidok sem láthatták a csapatot. Ha Algernon engedelmeskedik a parancsnak, amit kapott, akkor csak azokat a fegyvereket találja meg, amiket a Kék Körzetben kapott. Mindezek után pedig a csapat elindul és David, illetve Aian hátramaradnak. A többiek pedig visszaérhetnek addig, ameddig eredetileg a trió előrehaladt. Itt meglapulhatnak, ha akarnak és nem veszik őket észre, de csak annyi szükséges, hogy felálljanak és akkor már láthatóvá is vállnak az ismeretlen harcosok előtt.

by **Ammon Einarson** Szomb. 14 Ápr. 2012, 13:12

Barátságos megközelítésre jutnak társaim ígyhát nem ellenkezem. A parancsnok visszahív minket gyülekezőre, két társam segítem visszafelé is ahogy ide, hogy ne arra menjen energiájuk el és az időnk se, hogy lassan tudnak csak haladni ezen körülmények között.
Félúti találkozási pontnál mindenki megjelenik és most is két részre osztódik csapatunk. Én és az Ethan nevezetű maradunk hátra. Egy pillanatra nem tudom eldönteni, hogy most melyikükről is beszél ám ez majd kiderül mikor mindenki elindul és csak ketten maradunk majd hátra. Grigorij megmotoztatása és fegyverelvételét nem értem. Nem lőtt vagy ölt meg senkit sem, fegyvereit nem használta. A fél korrekt információ amit adtak ilyesfajta következményeket von maga után itt? Egyre furcsább ez nekem.
Maradok hátra míg a többiek elindulnak. Remélem nem lesz szükség közbeavatkozásunkra. Mégis két intelligenciával rendelkező nép fog egymás között kommunikációt fojtatni. Ha olyan hatalmas szörnyek közé mennének akkor aggódnék, de így nem frusztrál.

Hát jó. Szóval megint oda-visszát játszunk, de legalább most félúton van a találkozó és Aian besegítése sokat segít a haladásban. Takarásban gyűlik össze mindenki és hallgatom a parancsnok utasításait. Szóval ketten hátramaradnak mi meg barátságosan odasétálunk. Ami meglep, hogy engem kér meg, hogy motozzam meg. Felőlem, nekem aztán mindegy. Megvárom míg leteszi a fegyvereket és megmotozom utána de semmi más nincs nála mint amiket kaptunk is a kék körzetben.
- Tiszta.
Ellépek mellőle majd meg is indulok a többiekkel a kastély felé. Ott állunk meg ahol mi is nemrég így csak fel kell állni és integetni, hogy lássanak minket. Minden esetre fedezékben várom meg míg Yusuf nem jelez vagy mondja, hogy menjünk.

by **Albert Shear** Szomb. 14 Ápr. 2012, 15:35

A némileg kínos lefegyverzési jelent után folytatják az útjukat a békésnek tűnő sereg felé. A katonáktól néhány méterre állnak meg egy rövid pihenőre. Yusuf végigtekint a lapuló csapaton. A bizakodó, elszántnak tűnő arcokból ő is erőt merített. ~ Túl kell élnünk...legalábbis nekik túl kel. ~ Egy nagy levegő után feláll és célirányosan elindul a kastély kapuja felé. Nagyon reméli, hogy társai is így fognak tenni. Bár szemei folyamatosan körbe-körbe járnak, veszélyt keresve. Várja, hogy őrök szólítsák meg, megállítsák a kis csapatot. Reményei szerint ki tudja magyarázni a bizonyítványukat és nem sok atrocitás fogja érni őket.
- Csak nyugalom. - szól hátra a többieknek. - Mintha a Park evnyún sétálnánk. Jó kis tesztje lesz ez az idegeinknek. Csak nyugalom.

by **Adam Taylor** Szomb. 14 Ápr. 2012, 19:48

Grigorij mosolyogva figyeli a társait. Amikor Yusuf a fegyverzetről és alkalmatlanságáról beszél. A végén vigyorogva pillant rá. Bal kezét az övére teszi a pajzs kapcsolójához. A jobb keze továbbra is lazán áll. Ha párbajra kerül a sor tudja kit kell leszedni. Yusfra néz aztán elneveti magát. A férfi most a már párak által hallott enyhén őrült nevetését hallatja.
- Két dolgot mondok neked főnök. - nyomja meg a szót. - Egy nem vagyok hajlandó fegyvertelenül és fedezet nélkül besétálni oda. - biccent a tábor a felé. - Az aktív harci esemény hiánya semmit nem jelent. - teszi hozzá. Közben végig Yusufot és Lornát figyeli. Amikor Al felé lép csak rámosolyog. - Öcsi, állj le! - szól rá játékos mosollyal. A férfin látszik, hogy szélesen és kedélyesen mosolyog. Az őrült fény nem csillog olyan erősen a szemében mint általában. - Yusuf te azt állítod, hogy a vezetőnk vagy. Érdekes módon eddig nem viselkedtél úgy. Miért a két legjobb túlélő képességű csapattagot hagyod hátra? Úgy látom annak ellenére, hogy katonai múltad van észt nem adtak mellé. Valamint azt mondod én vagyok a sátán? Nem tudom ki volt az aki ismeretlen terepen szétszórta az embereit. Fedezet nélkül hagyva két csapatot is. Szóval ki is az alkalmatlan? Ki is az aki még azt sem tudja mit csinál? Ethan nem tud lőni. Jó esetben is szörnyen. Szóval? Akkor engem kérdőjelezel meg? "Főnök" akkor fogom letenni a fegyvert, ha indokot látok rá. Bemegyek ha azt akarod és nem fogok lőni. Addig nem amíg nem kell. Szóval vagy elkezdesz itt arcolni vagy teszi mindenki a dolgát. Engem azért kaptatok, hogy biztosítsam a hatékonyságot. Nem te kértél fel. Aki felkért pedig tudja, hogy alkalmas vagyok. Végezd a dolgod katona, és csináld jól. - fejezi a be a monológot a fegyvereit nem adja át. Ha Yusuf a beszéd alatt egyszer is a fegyverei felé mozdul Grigorij azonnal lelövi őt. Mellkasra céloz és legalább 4-5 lövést elenged gyors egymás utánban. Valamint ezzel párhuzamosan aktiválja a pajzsát is. Ha lőnie kell utána azonnal elengedi a fegyvert. Nem akar harcolni a társaival.

by **Sarah** Vas. 15 Ápr. 2012, 02:48

A főnöknek csak biccentek egyet, bár azt hittem hogy tisztában van az ilyen dolgokkal, kinek milyen a felszerelése, és hogy mire is képes, de végül is valamiért annyira nem lep meg a dolog, talán azért mert... Hát hogy is fogalmazzam, ő sem tudhat mindent, bár tanácsos, de na, most ez van és kész, és ezen fennakadni vagy szörnyülködni vagy bármi negatívat levonni egyáltalán belőle szimplán csak fölösleges. Megvan a terv, és hát logikusnak tűnik, bár erősen kétélű a dolog, de ha nem akarunk ellenségesnek kinézni akkor valóban ez tűnik a legjobbnak, és bár a többségnek nincsen problémája, úgy tűnik hogy Grigorijnak nagyon ellenére van a fegyvereinek elvételezése... Úgymond, én a magam részéről egyetértek a főnökkel, az alak nem százas, és jobb ha nem eresztjük egy csapat izé közé felfegyverezve. A beszéde közben vissza veszem a sisakom, majd pár könnyed mozdulattal kerülök be mögé, mint aki csak úszkál, úgyis annyira Yusufot figyeli, s alapból valószínűleg nem tennék semmit, de viszont konkrétan kijelenti hogy nem tudok lőni, ami lássuk be, eléggé fáj azok után hogy még a szimulációban is én végeztem ki azzal hogy torkon lőttem...
- Szóval nem tudok lőni eh? - S ezzel megbököm a tarkóját a puska csövével.
- Most az egyszer maradj inkább csendbe és tedd amit mondanak neked, a mi türelmünk is véges ám, s az előbbi hangnemed, és többünk által a szimulációban átélt tapasztalatok alapján úgy vélem hogy többen is igazat adhatunk Yusufnak. - Abszolult komoly szavakkal mondom, nem tetszik amit leművel, s tovább igazából nem is foglalkozok vele, csak sarkon fordulok, vagyis evickélek, majd elindulok a többiektől kissé leszakadva. Igazából csak néhány emlék jut most az eszembe, meg pár ötlet arra hogy hogyan nézne ki ha fejbe lőném, és hát szebben mint ahogy azt elsőre mások gondolhatnák. Szóval csinálom amit nekem mondtak, hátramaradok azzal az... Aian vagy hogy is hívjákkal, és csak figyelem hogy mi történik, vagy ha kell akkor fedezek ugye, mert ne csak meresszem a szemeimet.

by **Bishop** Vas. 15 Ápr. 2012, 16:14

Én már nem értem, hogy mi folyik itt, de komolyan. Gyorsan lepergetem magamnak, Yusuf nem találta megfelelőnek Gorgot, hogy fegyver legyen nála, ezért lefegyvereztette, ami Gorgónak nem tetszett ezért Yusuf összes hibáját gyorsan a képébe vágta, amire Ethan a tarkójához tartott fegyvert. Mint valami őrült társaság akiknek fegyvert osztogatott egy arab terrorista. Én ezt komolyan nem értem, hogyan lehetséges ez így egyik pillanatról a másikra. Közben fürkészem az arcokat, azok mindent elárulnak.
~ Ez az orosz fickó, vagy nagyon hülyének néz minket, és azért van ilyen jó kedve, vagy egyértelműen nem százas. Egyébként itt mindenkinek akkora egoja van, hogy a küldetés már nem is érdekli. Elvégre amíg mi itt szórakozunk, úgy észre vesznek, hogy aztán csak azt vesszük észre, hogy sok idegen értetlenül bámul minket, utána meg majd magyarázkodhatunk.
A kábító pisztolyom eddig szépen bent volt a tokban, most is marad csak leoldom a rögzítőt, ha kell akkor gyorsan menjen a dolog. Legszívesebben tenyerembe temetném az arcom, és elmormolnék valamit, de ez persze nem oldana meg semmit.
- Na elég lesz ebből. -teszem hozzá erőteljesen- Senkinek se hiányzik a csapaton belüli viszály! Főleg nem az egymás fegyverrel fenyegetése, sőt ellenséges helyen ez elég szánalmas is! Ha személyes gondotok van, majd máskor lerendezitek. Mindenki más a csapatban, és bárki hibázhat. Nem kell egymást sértegetni...
Remélem legalább ez rendezi a dolgokat, nem szeretem mikor egyszerűen minden átmegy káoszba anélkül, hogy bármi értelme és oka lenne.
~ Én is mondhatnám, hogy csigák vagytok hozzám képest, csak semmi értelme nem lenne.
Ha azonban még se menne úgy, ahogy elterveztem, akkor nincs más hátra elő kell kapnom a pisztolyt az egyik kezembe, az egyik katanámat a másikba és így adjak egy kis hitelt a szavaimnak.
- Most azonnal befejezni!

by **Albert Shear** Vas. 15 Ápr. 2012, 20:45

Már már nekiindulnának, amikor Grigorij megszakítja az események alakulásának tökéletes fonalát. Lassan megfordul és szembenéz a nagydarab fél-orosszal. Amikor rászól Algernonra, Yusuf bólint. Így jelezve, hogy ne motozza meg a társát. Aztán a fegyverekkel mozgolódó társaira pillant, miközben Taylor beszél.
- Ethan, Ramirez. Vissza és le a fegyvert. Grigorij sem akar problémát okozni sem nekünk, sem saját magának. - mondja barátságos hangon. Aztán megváltozik. Hideg lesz és éles. Cseppet sem ingerült, vagy ellenséges. Egyszerűen kifejezéstelen. - Grigorij. Talán nem volt olyan személy, aki hangosan vagy magában, le ne hurrogott volna a kék körzetben. Mégis mind képesek voltak együttműködni velem. Téged kivéve. Nem kell jönnöd. De ezennel nem vagy a csapat tagja. Mint mondottam nem tartalak mentálisan felkészültnek. Ha visszatérünk a földre, hivatalos panaszt emelhetsz ellenem. Ha visszatérünk a földre én is külön jelentést fogok írni rólad. Ha döntéseimért bárki előtt felelnem kell majd, megteszem. De neked itt és most, nem tartozom elszámolni valóval. A döntéseimet nem kell megmagyaráznom. Nekik sem. Félreértés ne essék. De ők elfogadják. - Azzal Yusuf hátat fordít Grigorijnak. - Még valami. Nem jöhetsz velünk. Veszélyezteted a csapat tagjainak testi épségét. Maradj itt. Ha túléljük a küldetést, ide küldetek érted és hazaviszünk. Mert még a magadfajtákat sem hagyjuk hátra...- azzal fogta magát és elindult újra a tábor irányába, annak reményében, hogy több intermezzo nem zavarja meg a küldetésüket.

//A bejegyzés a mesélő tudtával került fel. Annak tartalma azonban nem volt egyeztetés tárgya.//

//Mások ne írjanak kétszer, köszi! Nefi//

by **Quentine Constantine** Hétf. 16 Ápr. 2012, 20:49

Megint kezdődik a cirkusz, ahogy elindulunk, hogy ismét bizakodva, barátságosan közelítsünk Negatív Zónabeli ember(féle)társainkhoz, Grigorij és Yusuf egymás torkának esnek, sőt, még David is felkapja a vizet. Ezen már nincs kedvem nevetni, a fickó kinyírt minket a szimulációban, és látom a szemeiben, hogy most is megtenné. Oké, nem a szemeiben látom, hanem a gondolataiban, olyan nagy bűn olvasni bennük? Mikor Yusuf kiteszi a csapatból Grigorijt, úgy döntök, jobb rövidre zárni a vitát. Behatolok Grigorij tudatába, nem kapott semmiféle kiképzést telepátia ellen, így gyerekjáték az emberi agyát manipulálni. Egyetlen paranccsal mélységes álomba lököm a barátunkat, amiből még nagyobb zajongás sem kelti fel egy könnyen.
-Főnök, legközelebb nyugodtan szólj, ha gond van, nem csak a rádión, tudod - mutatok a halántékomra, valamiért mindig ez a telepátia jelzése. - Mert ez majdnem rosszul sült el. Megjegyzem, Grigorij épp azon gondolkodott, hogy ha a fegyvereid felé mozdulsz, agyonlő téged. De nyugi, csak elaltattam, itt fog lebegni még vagy 8-10 óráig. Na, mehetünk? - Kérdem természetes hangnemben, aztán azért Davidnek még odasuttogok, mikor elindulunk. - Már nagyon érett, hogy kiüssem a fickót.

by **Steven** Hétf. 16 Ápr. 2012, 21:37

Az idegen lények küzdelme véget ért, ám a mi társaságunkban egy új helyzet volt kialakulni. Hiába a pár hetes kiképzés, ahol csapatmunkára tanítottak bennünket, egyesek még is képtelenek voltak teljesíteni a parancsokat. Csak lebegtem a társaság körül és figyeltem az eseményeket, tartottam tőle, ha beleszólok még jobban elfog fajulni a dolog. Másrészről nem értettem mire ez a nagy felhajtás. Grigorij szemében ismét megcsillant az a valami, amit eddig csak démonok szemében láttam (már ha volt szemük).
- Most.. még is mi folyik itt? – Kérdezem érdeklődve bár senki számára sem címeztem ezt a kérdést, egyszerűen csak hangot adtam annak, hogy teljesen összezavartak.
~Miért ált ellen Grigorij a felettese utasításának. Hogy érti, hogy a fedezet nélkül megyünk be. Miért gondolja, hogy rossz ötlet volt szétszóródnunk, ha egyszer bejött és mindenki sértetlenül megúszta? Miért kezeli ezt a helyet egyáltalán katonai helyzetként? Senki nem mondta hogy harcolni megyünk. Senki nem mondta, hogy itt mindenki az életünkre akar majd törni, senki nem mondta, hogy egyáltalán szükségünk lesz azokra az átkozott fegyverekre, amiket egyáltalán magunkkal hoztunk. Ezek után aztán persze még David és Endrew is beszáll a szócsatába és bármelyik pillanatban elkezdhetnek tüzelni egymásra (igaz csak kábító fegyverrel, de még is). Miért nem lehet ezt későbbre tartogatni? Nem értem az embereket.~ A csapat csak nem egy harmada már belefolyt a vitába, ami nem igazán tűnt úgy, hogy egy könnyen rendeződne. Kíváncsi tekintettel néztem körbe a többieken, és kérdeztem most már nekik célozva.
- Ezt most miért csinálják? – Miután Yusuf megindult a vár felé én is utána lendültem, majd hagytam, hogy a tehetetlenség magával vigye a testem.
- Soha nem voltam a Park evnyún, de örülök, hogy ezek szerint a Földön is van egy ehhez hasonló hely. – Válaszoltam Yusuf-nak, bár nem értettem, hogy most miért kéne idegesnek lennünk. Az F4 segítette a jelenlegi uralkodót a trónra jutatni, így kétlem hogy ellenségesek lennének az emberekkel szemben. Mindenesetre mosolyogva haladtam a vár felé, és egy dallamot dúdolgattam közben, amit már nem is tudom hogy mikor halottam, de most valahogy eszembe jutott és nem tudok szabadulni tőle.

by **Serena Davidson** Kedd 17 Ápr. 2012, 09:20

A parancs szerint hát elindultunk visszafelé, hogy félúton találkozzunk a többiekkel, ami meg is történt. Igaz ott végül elszabadult a pokol, ami a legmeglepőbb volt számomra az Ramirez kirohanása. Őt eddig teljesen nyugodt valakinek ismertem meg, akit szinte semmivel sem lehet kihozni a béketűréséből, bár láthatóan ez igencsak sikerült most. Igen, éreztem, hogy lesz még valami, mert már a Kék Körzetben is élő fába belekötött az új srác, és ezen az itteni kinti helyzet sem segített.
- A szerencsétek, hogy nincs itt az apám – morogtam.
Aki ismeri úgyis tudja, hogy micsoda megkönnyebbülés és milyen nagy fenyegetés volt ez. Ő már régen szétkapta volna őket. Nem tudom, hogy Rachel-nek sikerül-e, amit akar, de a parancs, az parancs volt, és így el kellett indulni.
- „Park evnyú”? – kérdeztem. – Az olyasmi lehet, mint otthon a hősök szobraival kitett sétány?
A választ remélem valaki megadja, de addig is követem a többieket és szemmel tartom az idegeneket, ki tudja, hátha mégis támadni készülnének.

//Folytatás: A kastély//

by **Thorhalla** Kedd 17 Ápr. 2012, 15:45

2046. november 16. – Az űr, Negatív zóna
Résztvevők: David Ethan, Grigorij Taylor és Zen Aian Khalil

Az egész ügynek végül Rachel tesz pontot a végére, ahogyan belenézett Grigorij fejébe, láthatta, hogy valószínűleg csak üres szavakkal fenyegetőzik és nem ártana a csapatnak, de ennek ellenére a félangyal elintézi, hogy szavakkal se okozhasson több kárt. Az alvás parancs kiadása után Grigorij számára elsötétedett a világ és békés álomba szenderült.

Az űr - Page 3 00120

Résztvevők: Yusuf Azeem Omni, Ethan Jackson, Daniel Hamilton, Andrew Ramirez, Rachel Wilcox, Lorna Howlett és Hjuchia Algernon

A csapat pedig végre valahára el tudott indulni az idegen faj képviselői felé, és így a kastélyhoz is.

Az űr - Page 3 00120

Mindenkinek a kastélyhoz fogok írni, a hátramaradt feleknek is. Így ott folytatjuk.

by **Thorhalla** Szer. 09 Május 2012, 14:07

2046. november 30. péntek – Negatív zóna, Űr
Résztvevők: Bard Thorson és Zen Aian Khalil (+ szülők és BA)

Miután megnyugtatták Aian-t, hogy a bandázs nyugodtan maradhat nála, mert a toronyba úgysem képes vele bejutni Tyranis, így nála maradtak. Ami pedig kapóra jött, főleg, hogy két héttel a korábbi események után Bard is végre hazatért. A szülők ismerték, így mire a fiú megérkezett már egyik csapattársa sem volt ott, hogy megfizessen nekik azért, mert hátrahagyták Lorna-t. Azonban a szülők és a Bosszú angyalok már készen voltak arra, hogy induljanak Aian-nal és Barddal együtt a Negatív zónába. Amíg az előkészületek zajlottak beavatták Bardot is a részletekbe, hogy miként maradt ott Lorna és mi is történt valójában. A toronytól kissé távolabb nyitotta meg Aian az átjárót és miután mindenki áthaladt rajta mindenki a lebegő aszteroidák között talált magát az űrben lélegezve és lebegve a semmiben a távolban pedig nagyon messze látszott is az ominózus kastély, amit Aian egyből megismert.

by Ajánlott tartalom