Re: Sakaar

by **Tyranis** Vas. 12 Aug. 2012, 11:57

Egy újabb nap, a számításai szerint, révén nem tudta, hogy mennyi ideig volt eszméletlen, noha nem gondolta soknak, legalább négy hónapja volt már ennek a hajónak a fedélzetén. Négy hónap tehetetlenség, főleg, hogy a hordozható számítógépe is elveszett azon a bolygón, így itt szinte mindent a semmiről kellett kezdenie. Vajon az apja laborjában a szkenner jutott valamire és felfedezett még néhány ékkövet? Ennyi idő alatt könnyen lehetséges. De ha már nála lenne a vörös, akkor legalább egy lépéssel közelebb lenne ahhoz, hogy az apját visszahozza. Illetve ha meglenne a kő, akkor azzal sokkal könnyebben találná meg a többit is, mert jelzik egymás útját. De ami kezdett aggasztóbbá válni, hogy immáron négy hónapja nem evett és nem ivott. Még jó két-három hónapig biztosan ki fogja bírni, ennyit korábban is kibírt, és akkor nem volt létszükség, hogy kibírja, hanem csak teszt volt. Most pedig ez létszükség, teljesen örökkévalóként soha sem kellett volna ennie, vagy innia, de félvérként nem ismerte a saját lehetőségeinek határát, így ezt sem tudhatta pontosan. Úgy számolt vele, hogy megfogja érezni, ha ezekre lesz szüksége, révén ismerte tökéletesen a saját testét, így nem volt kétséges, hogy felismeri, ha ilyenekre lesz szüksége. Tehát ezzel egyelőre foglalkoznia sem kellett. Lenézett a padlóra, egészen eddig kézenállásban volt, visszaereszkedett a földre és nyújtani kezdte az izmait, egy kis pihenés, és az izmok gyakorlatban tartása. Ez is benne volt a mindennapos teendőiben, ahogyan a meditáció, a gondolkodás és az igencsak sok munka is. Lassanként szépen felállt a napirendje ennyi idő után, munka, ameddig az izmai nem tiltakoznak ellene, utána lazítás, meditáció, gondolkodás, egy kis edzés, ha szüksége van rá minimális alvás, majd pedig visszatérés a munkára, ami a hajó irányításának átvételére összpontosult, illetve arra, hogy végre megtalálja Deathlok-ot, hogy hol is rejtőzik a hajón.

by **Tyranis** Hétf. 13 Aug. 2012, 12:10

Még egy új nap, legalább is a belső órája szerint így érezte, miután kinyújtotta az izmait és nekiállt a szokásos meditációnak és annak, hogy a szervezetét regenerálja molekuláról molekulára. A szükséges feladatok, ezek voltak az első dolgok, amiket a tudatra ébredése után el kezdett csinálni. Remek emlékezete volt, emlékezett arra, hogy kiszedték a tartályból, ahogyan arra is, hogy a robotok gondoskodnak róla, majd a gépre. Fájdalmas volt, ahogyan a gépek miatt kezdett nőni a csontjai hirtelen nőttek nagyot, mindene, pár óra alatt a kéthónapos csecsemőből egy húsz év körüli fiatal nő lett. A tudást ezek után kapta meg, már előtte is igazán okos lehetett, legalább is, ami egy vele egykorú gyermekre igaz, de itt jött a hatezer évnyi tudás, amit az apja is tudott. Már tudta, hogy micsoda, hogy mik a természetesek számára, ahogyan ez is, hogy miként tartsa magát remek formában és hogyan erősítheti és hívhatja elő azt, amire szüksége van. Emlékezett mindarra, amiket feltöltöttek a fejébe, ahogyan. A fájdalomra, hogy akkoriban még előfordult, hogy a fájdalom miatt álomba sírta magát, amíg meg nem értetette, hogy kicsoda és micsoda ő. Ahogyan megtanulta elnyomni az érzéseit és a fájdalom nem hátráltatta ettől kezdve, csak erősítette, még keményebb munkára sarkalta. Megtanulta, hogy miként ismerje fel mozdulatból is az ellenfelei legkisebb szándékát, ahogyan először ölt, amiként a jelleme kialakult, az eltöltött idők, amikor az apjával volt és együtt terveztek dolgokat, építettek. A bolygó a fészekkel, a királynőjük megölése és boncolása, ahogyan a hímeké is. A leckék a szimulációban, főleg a Csatabolygóé, ahogyan végül nem si tudta, hogy hányadszorra futott neki, de a végén mindenki halott volt, Vérontó, az istenek, az anyja, a mutánsok, a hulk, az emberek. Mindenki. Ez volt az utolsó lecke, utána mire felébredt egyedül volt a feladattal, ami miatt most itt volt és mint eddig semmit, ezt sem fogja elbukni.

by **Tyranis** Szer. 15 Aug. 2012, 13:05

Még egy nap a végeláthatatlan hosszúságban, már az idejét sem tudta, ez így nem volt pontos, másodpercre pontosan megtudta volna mondani, hogy mióta van a hajó fedélzetén, legalább is attól a ponttól kezdve, hogy magához tért az eszméletvesztés után. Az utóbbi napban közelebb merészkedett az ellenfeleihez és próbálta felmérni, hogy hányan is lehetnek és mire képesek. A kardja szerencsére tökéletes volt ehhez, ahogyan a szellőzőcsövek is, amikben mozogni lehetett. Kevesen voltak, akiknek lett volna bármilyen képessége is, a királynő, az árnyék papok, legalább is így hívták egymást, de ezek most nem mentek semmire az erejükkel, majd csak akkor fognak, ha egy bolyóra érnek. A krogen is ilyen lett, ami pedig a shi’ar nőt illette logikus volt, hogy telepata, ezen meg sem lepődött, de az, hogy még volt neki valamilyen misztikus ereje az volt az érdekes. Azt egyelőre nem tudta, hogy miben merül ki mindezt, csak annyit tudott róla, hogy az apja is mágiaként hivatkozott erre a misztikus erőre. Amit még megtudott, hogy az asgardiak ezen képessége részben olyan, mint amit ők is használnak, a kozmikus erőket manipulálják, de hogy a többi is ezt teszi-e, azt már nem tudhatta. Most már tényleg igencsak jó lenne, ha végre felboncolhatta volna a nőt, a krogent, a királynőt, a bogarakat, a vörös és a szürke sakaari-akat. Legalább teljes profilja lehetett volna arról, hogy miféle lények is ezek és növelhette volna az anatómiai ismereteit is. Idővel, mást talált ez a szó idegesített volna, vagy nyugtalanságot okozott volna, de nála nem. Volt ideje, bőven volt. Rá nem vonatkozott a tényleges „halandók” szabályai, évezredekig, vagy ki tudja, hogy meddig elélhet. Addig is, igazából az idő is neki dolgozott, ő maga kibírta élelem és víz nélkül, de akikkel megosztotta a hajó fedélzetét nem. Nekik kellemetlen lesz, ha mindezek a létükhöz szükséges dolgok kifogynak. Neki pedig csak várakoznia kellett mindehhez.

by **Tyranis** Csüt. 16 Aug. 2012, 10:01

Ismét egy új nap, egy újabb, amikor ismét nem jutott semmivel sem közelebb abban, amit meg akart tenni. Most volt szerencse, hogy nem voltak érzései, mert minden bizonnyal valaki más már frusztrációjában és dühében régen felfedte volna azt, hogy jelen van a hajón. Ő csak csöndesen elfogadta mindezt, mert a logika ezt diktálta, hogy mást nem tehet meg. Noha még számára is kissé nehéz volt elfogadni és elismerni, hogy nem boldogul. A gond tényleg az volt, hogy semmi olyan nem volt a hajón, amit használhatott volna. Ha a legminimálisabb konzol vagy panel meglett volna, akkor már régen nem itt lett volna, de nem volt ilyesmi a hajón. Mindezeknek hála még azt sem tudta belőni, hogy merre lehet a központi számítógép, ami mindent vezérel. Persze megoldás lett volna, hogy tönkretegye a hajtóművet, de akkor itt ragadnak a nagy semmi közepén és évek is beletelhetnek, mire újra olyan helyre jut, ahonnan visszajuthat az apja laborjába. Így tehát az ilyesfajta szabotázs elfogadhatatlan volt és nem túl hatékony. Ezt az opciót Tyranisnak ki kellett zárnia. A hajó technológiája teljesen idegen volt számára, amíg nem tanulmányozta, korábban nem igen látott hasonlót, hasonlítani tudta volna máshoz, de akkor is új volt. Jelen helyzetben örült volna, ha lett volna a hajón shi’ar csillagkapu, mert akkor már hónapok óta megérkeztek volna arra a helyre, ahova tartottak, de így? Nem igen volt más opció. Mivel nem tehetett mást a lebontott falból és a kábelekből próbált valami terminált építeni, de nem voltak megfelelő eszközök hozzá, bármennyire is jó volt és a tudása is bármekkora volt, nem volt képes arra, hogy egy üres helységben létrehozzon egy holografikus, vagy monitoros terminált. Ez még talán ment is volna, de az igencsak nagyban nehezítette a dolgát, hogy mindezt továbbra is teljesen észrevétlenül kellett megtennie, úgy, hogy senki se jöjjön rá az ittlétére.

by **Tyranis** Pént. 17 Aug. 2012, 12:10

Még egy nap ebben a végeláthatatlan utazásban. Összeszerelésre váró alkatrészek voltak Tyranis orra előtt, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy végre egy működő kis számítógépet kapjon. Persze mindez össze sem volt azzal hasonlítható, amivel korábban rendelkezett és még volt belőlük az apja laborjában, de egyelőre ez is megtenné. A hegesztéssel legalább már nem kellett fáradnia és a módjával ötletelni sem, hiszen amióta rájött, hogy képes a szemeiből is lézert lőni és mindezt sikeresen gyakorolta azóta ezt tudta erre is használni. egyelőre azzal nem jutott tovább, hogy mi is lehet, vagy hol lehet az férfi. Amit tudott, hogy nem hallott róla beszédet senkitől, amikor fülelt és kémlelte az itt utazókat. Logikus volt az, hogy egyikkőjükről sem tudtak semmit. A logikus és jó kérdés pedig az volt, hogy egy ekkora hajón meddig lehet egymás mellett bújócskázva ellenni, amíg nem botlasz bele a másikba? A válasz eddig a több hónap volt és reálisan nézve akár a végtelenségig megtörténhetett. Élt még egyáltalán? Valószínűleg igen, de a kérdés továbbra is az volt, hogy merre rejtőzik. Logikus következtetés volt, hogy ő építhette, vagy hozhatta a hajót, de a helyiek azt mondták, hogy a király építtette. Valami volt ebben a történetben, ami nem tetszett a lánynak. A lentiek nem ismerhettek ilyen technológiát, a férfi pedig felismerte, tudta, hogy ki az anyja, logikus volt következtetni, hogy a kiborg, vagy a kree-kkel, vagy az emberekkel állhat kapcsolatban. Hiszen azt még tudta a lány, hogy az anyja utoljára a földiekkel volt, mivel a Csatabolygón az apját és Galactust kivéve mindenkit arról a bolygóról hoztak el. A kree-ket azonban elvetette, hiszen felidézte, hogy mit mondott a férfi, az Angyalok küldték? Ez pedig egy földi csapat megnevezése volt. lehetséges lett volna, hogy a kiborg valahonnan titokban irányítja a hajót és neki haza, azaz a Földre tartanak?

by **Tyranis** Pént. 24 Aug. 2012, 10:45

Egy újabb nap, ő maga türelmes volt az elfojtott és talán nem is létező érzései miatt, de mostanra kezdte a türelmét veszteni. Ez a hajó egyáltalán nem volt logikus, amennyi ideje jöttek, már régen fel kellett volna fedezni a teljes univerzumot, de még mindig nem valószínű, hogy nem haladtak el egyetlen bolygó mellett sem. Ha pedig igen, akkor miért is nem kapcsolt be a hajóban valami, hogy letegye az utasokat? Logikusan az itt működő számítógépnek tudnia kellett volna, hogy a hajón utasok vannak, akik előbb vagy utóbb ki fognak fogyni a készletekből. És a hajó építője egészen biztosan nem halálhajónak és temetőnek tervezte meg ezt a helyet. Akkor pedig mi lehetett a gond? Egy kree, shi’ar, vagy skrull hajtóművel mindaz, ami itt volt nem történhetett volna meg, az egyik csillagkaput használ, a másik kettő a fénysebesség feletti tartományban közlekedik a szubtérben. De még ott is előfordulhatnak olyasmik, amik csillagkapu elven. Azaz féregjáratot nyitnak aközött a két hely között, ahol közlekedni akarnak és néhány perc alatt megteszik a távot. A jó kérdés újra, hova tarthat a hajó? Az építéssel továbbra is nagyon lassan haladt, ennyire még életében nem volt tehetetlen, még csecsemőként sem. Egyelőre tényleg nem tehetett semmit, noha egyre inkább ellenállhatatlanabb sugallat volt benne, hogy menjen, végezzen mindenkivel és bontsa apró részeire a hajót, hogy megtalálja a kiborgot és az ékkövet, ami nála volt. csak az a kő számított, illetve az, hogy megölje a férfit. A férfi őrizte Vérontót, a szimbionta tudta, hogy Thanos lánya, de legalább már halott volt, a kiborg viszont rájött, hogy ki az anyja. És ha valaha is eljut a Földre, logikus volt, hogy az anyja tudtára hozza, ahogyan az is, hogy az „Angyalokat” számon kérje, hogy miért is akarták megölni. az anyja pedig nem tudott róla, hogy van egy lánya, ami pedig kellemetlenségeket okozhatna, ha kiderítenék, hogy kicsoda is ő valójában.

//Folytatás: Damda Hotel//

by Ajánlott tartalom