Damda Hotel

Hivatalosan ez egy hotel, de ez csak a hivatalos név. Valójában ez egy kaszinó is. Egy hét emeletes épület, szintenként húsz szobával, a földszinten egy kaszinó, étterem és kint egy teniszpálya meg egy medence.

Kiszállok, és végigmérem itteni lakhelyünket. Mind a szálloda, mind a kaszinó kellemesnek tűnik, már csak azt kell kipuhatolnunk, hogy mennyire lesz lehetőségünk a saját szabályaink szerint játszani. Ezután én is hátramegyek a csomagokhoz, ahol Gunny és a táska küzdelme fogad.
- Hagyd, majd viszem én. - ajánlom fel széles vigyorral, miután egy pár másodpercig nézem, ahogy próbálkozik. Kiveszem a saját cuccomat, majd felkapom az övét, és a többiekkel együtt, Ameliától már lemaradva megindulok befelé.
~ Egyre jobb ez a nap. - mondom magamnak, amikor Gunny felajánlja, hogy állja a beugrókat. Rám is fér mondjuk, mert még mindig nem vagyok milliomos. Igazából nagyon fura, hogy olyan pénz van nálam, amit nem törvénytelenül szereztem, és szinte nem is tudom, hogy mit kezdjek a vele. Ez persze így nem igaz, de attól még szokatlan ez az új életstílus, bár nem mondom, hogy kellemetlen. Pláne így, hogy a társaim nem ellenségei egy kis nem egészen szabályszerű mókának, már csak a (nem is olyan) régi idők emlékére is.

Én nem éppen a móka kedvéért jöttem és ebben a formában nem is érzem indokoltnak ezt a kis kaszinózást. Még ha akarnak is ott valamit haladni a munkával akkor is jobb osztani a csapatot. Persze ez elég merész válasz lenne a buszon ülve ezért úgy válaszolok, ahogy illik mikor figyelnek. Mint mikor még a legnagyobb problémám az volt, hogy bekerülünk-e a középiskolai bajnokságba...
- Nem nekem való az ilyes fajta móka, megnézem inkább milyen a szigeti klub élet. - Megejtek még egy mosolyt, de már ugrok is ki a csomagommal Amelia után. Én is gyorsan le akarom dobni a csomagomat, aztán jó turista fejjel nekilátni a szigetnek. Szívesen társalognék még Dannyvel a kezdeti X időszakról, de lesz még rá időnk. Nekem meg dolgom van most, ránézek az órára, csak rutinból, majd a recepció felé lépdelve előkészítem a személyimet hátha szükség van rá.
Közben pedig azon filózok, hogy hol érdemes elkezdeni az ismerkedést, az űrhajót maximum pletykákból ismerhetem, majd meg a mellékes pedig az ország gazdaságával kapcsolatban meg nem épp a magam fajtának való. Közgázon nem éppen én voltam a spíler, nem volt jellemző...

Csendesen ülte végig az utat, bár tekintete igyekezett minél többet befogni a környezetből. Ahogy felvetődött a kaszinó gondolata, egy hümmögés után még inkább magába zárkózott. Nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy ebben az öltözékben, mely különösségével gazdagságot sugározhat, illő lenne megjelennie ott, ám ugyan ez a körülmény visszafogott viselkedést is igényelt, melyben "ura parancsait" követve semmi illetlent vagy a szokások ellen valót nem tesz. Különös volt új szokásrend szerint játszani, megfontoltan cselekedni, s talán több leckére lett volna szükség. Ilyesfajta gondolatok közepette a szavakra nem jutott idő. Ahhoz túl gyorsan érkeztek meg.
A hotel a kaszinóhoz méltóan impozánsan emelkedett föléjük. Ahogy kiszállt, nem feledkezett meg arról, hogy szemügyre vegye a helyet, a ruha redői megrezdültek, ahogy felemelte a fejét, ám ahogy befelé indultak, Alima-ként már tartózkodott a feltűnő bámulástól. Szerencsére az öltözék sok lehetőséget rejtett.
Odakinn még elmorzsált egy "Redben-t" a kulcs felvételes dologra, majd csomagja után nézett. Az alkalomra kellően nőies kis gurulós táskája volt, így nem törhette meg az illúziót valami túlzottan turistás megjelenéssel.
-Lehet hogy jobb lenne, ha az asztalok helyett a bárban halásznék.- úgy tűnt nem csupán ő gondol arra, hogy esetleg másfelé is kiterjesszék a szimatolást.
-De szívesen erősítem a szurkolótábort bárki mellett.-mondta, miközben ő is elindult befelé. Dolgozni jöttek, nem szórakozni, de az asztalok mellett, a bárban vagy a szórakozóhelyeken az oldottabb hangulat könnyen érdekes pletykákat hozhatott.

Hood felkapja a legtöbb nehéz táskát legyen az bárkié.
- Menjünk majd én viszem ezeket.
Bent máris rájönnek, hogy ők turisták. Hood kinézete mindent elmond nekik. A kulcsokat egy útlevéllel tudják átvenni. Amelia megkapja a kulcsokat és megindulnak felfelé.
- Na eldöntötték a hölgyek, hogy ki vállal be egy férfi szobatársat?
Kérdezi Hood. A harmadik emelten a 304, 305, 306-os szobákat kapták meg.

Máshol:
Tyranis egy üvegfal mögött egy börtönben fémbilincsekkel van egy ágyhoz kötve. Kint katonák és tudósok nézik.
- Nos?
- Nem jutottunk sokra. A sebei hihetetlenül gyorsan gyógyulnak,d e nagy küzdelemmel szereztünk tőle mintát. Még nem tudjuk mi lehet. Semmi hozzá hasonlóról nincs adatunk és a hajón is egy példány volt belőle.
- A kard?
- A fegyvere. Egy vörös követ fog még mellette, de egyik se engedi el. Az ujjait nem bírtuk szétfeszíteni. A terveink szerint levágjuk őket, hogy megvizsgálhassuk a fegyvert és az ékkövet.
A lány szemei lassan kinyílnak.
- Ébredezik!
- Gázosítsák el a szobát!
A maró zöld füst elkezd beáradni,d e a lány lerántja magátról a fémbilincseket és lebegve felemelkedik.
- Lelnő...
A lány látja a kezében a követ ridegen felnéz.

A bázis megremeg a robbanástól és egy emberi lak kirepül a füstből.

A remegés, riasztója, vörös fények ébresztik fel Whadalecet és Csőrit, mindketten egy-egy cellában ülnek. Ágy, mellékesség, semmi több. Kamerázott termek és egy folyosó, amin pont szemben vannak egymással. A folyosótól egy üvegfal zárja el őket. Azon látszanak a vörös lámpák és hallatszik a sziréna. fekete vértes katonák rohannak egy irányba.

Kicsit sajnálom, hogy Axe nem jön velünk, de abban van igazság, hogy jó, ha több helyen is nézelődünk. Elveszem Ameliától a 304-es kulcsot, majd megragadom a táskámat, és elindulok a többiekkel együtt fölfelé a lépcsőn. A harmadik emeletre érve be is nyitok a szobába, és levágom a táskámat az egyik ágyra. Nincs sok időnk rendezkedni, mert tíz perc múlva Amelia már meg is szeretné tartani az eligazítást a feladattal kapcsolatban. Nem is pakolok még ki, csak azért nyúlok a táskámba, hogy ellenőrizzem, hogy a botom megvan-e. Ha mindent rendben találok, Axe-hez fordulok.
- Na mesélj, merre jártál az utóbbi időben? -kérdezem mosolyogva. - Nem volt szép tőled, hogy ott hagytál egyedül ezzel a sok fura emberrel.
Persze nem úgy mondom, mintha tényleg haragudnék rá, vagy bajom lenne a többiekkel, csak viccnek szánom a megfogalmazást. Bár kétségtelen, hogy tényleg fura társaság, de ez egyre kevésbé tűnik zavarónak.

-Tartok tőle, hogy inkább fennakadást okoznék, minthogy hasznot hozzak odabenn- biccentett az együttérzésre, mely csak megerősítette abban, hogy jobb, ha több csoportban keresgélnek. Nem bánkódott, csak kicsit üresnek érezte magát. Kényelmesebb lett volna ha másként sikerül megoldani az álcát, de bízott abban, hogy így is megfelelő támogatója lehet a csapatnak... talán csak a megfelelő társaságot kell meglelnie, és amint megvan, és tevékeny lehet, végre talán elmúlik a feszengés. A dolgok eddig jól alakultak.
Cica csendes nyugalommal szobrozott a szobakiosztáskor. Nem ugrott a lehetőségért, hogy Hooddal legyen, hagyta sodródni magát az eseményekkel, és csendesen figyelmesen bandukolt a csapat nyomában.Csak az eligazítás ígéretére kapta fel a fejét.
-Már várom.-mondta egy árnyalatnyi izgalommal hangjában.
-Akkor.. mi maradtunk?-miután a többiek lassan elszállingóztak a szobák felé, még feltette a kérdést.

Mindenki megkapta a kulcsát és bement a szobájába. A szobák egészen kényelmesek. Két ágy, egy asztalt, egy tévé és egy fürdőszoba van mindegyikben. A legtöbb szín világos barna vagy aranyszínű.
Hood a lányra néz és az egyik ágyra vágja a táskáját.
- Ezen landolt. Ezt kérem.
Mondja nyugisan.
- Nem baj, ha én mennék zuhanyozni? Úgy érzem, hogy a saját levemben főttem meg.
Várja az engedélyt, ha megkapja akkor megindul a fürdőbe.

Börtön:
Lar'syee nem lát ki a többi cellára. Koncentrálni kezd és lassan szétfeszíti az üveget. Mikor az széttörik a padló elektromosan kezdi e sokkolni. Az izmai megfeszülnek és a padlóra zuhan így még több ponton éri az elektromosság. Lassan a légzése is akadozik a sokkolástól.

Mire behúztam a táskámat a szobába már erősen ziháló állapotban voltam.
- Máskor emlékeztessetek, hogyha emberré teszem magam ne cipeljem magammal a közel 20-30 kilós asgardi íjász felszerelésemet – kapkodtam levegő után.
A szabad ágyra dőltem és ott szedtem még sűrűn a levegőt. Normál íjat azonban mégsem keríthettem, mert azaz első kifeszítés után darabokra törne, amint visszaveszem a saját alakomat. A kérdésére felültem az ágyon, ez az előbbi mutatvány után nem is tűnt olyan lehetetlen ötletnek.
- Persze, hogy nem. Ugye nem bánod, ha csatlakozom hozzád? – kérdeztem.
„Anyu” kiszabott tíz perce nem volt elég semmire sem. Igazából nem vártam nemleges választ, meg sem fordult a fejemben, így már keltem fel a helyemről, a topomat pedig útközben a fürdő felé vettem le és hajítottam hátra az ágyra.



~ Börtön ~
Sikerült az üveget szétfeszítenie a pajzzsal, azonban ekkor olyasvalami történt, amire nem számított. Az áram miatt csak felnyögni volt ideje és a földre rogyott. Az összes izma, mintha egyszerre görcsölt volna be, legalább olyan erős fájdalommal is járt mindez. Nem fog meghalni, nem egy ilyen helyen és nem így. Mindez nem lenne méltó egy shi’ar harcimadárhoz, de még egy átlagos shi’ar harcoshoz sem. Nem akart túlságosan sokáig várni, főleg, hogy már levegőt is nehezebb volt vennie. Minden erejét összeszedte és a fájdalom, illetve görcs ellenére igyekezett megfeszíteni az izmait és nem levegőt venni. Ha sikerült kellő erőt szereznie, akkor fellöki magát a földről, előre felé, hogy a levegőbe kerüljön. Ha sikerül, akkor repülve, lebegve igyekszik megállni a levegőben. Most igyekszik ügyelni arra, hogy esetleg csápok jönnek a falból, amik megpróbálják leszedni, vagy katonáknak feltűnik az, hogy éppen szökik. Ha támadás indul felé, akkor az elől próbál kitérni. Ha nem sikerül a levgőbe emelkednie és megmaradni ott, akkor csak előrefelé vetődik, hogy kiérjen a folyosóra, remélve, hogy mivel arra katonák is futkostak, az már nem lesz elektromos padlóval ellátva.



A megbeszéltek alapján Tyranissal most nem kell írnom, csak ha kapja a magánkalandot.

Hmm, úgy látszik nem akarja igazán részletezni a munkát, amit szerzett, de nem baj. Előbb-utóbb úgyis kiderül, ha számít. Nem bírom megállni röhögés nélkül én sem, ahogy előadja a tomboló Logan-t, bár a másik paródia áldozatával még valószínűleg nem találkoztam.
- Hát, érdekes egy társaság. -kezdem a választ a következő kérdésre - Azért ezen az időutazás-dolgon egy kicsit meglepődtem. És Amelia direkt kihasználja a helyzetet! Képzeld el, milyen volt, amikor először találkozunk, és rögtön a nevemen szólított. Aztán az első megbeszélésen mindössze két kisebb-nagyobb családi veszekedés tört ki, én meg lehet, hogy egy kicsit túl messze mentem azzal, hogy új fiúként kiálltam Zaphire mellett Ameliával szemben. De komolyan, mit tehettem volna?
Egyre lelkesebben mesélem a történetet, és az utolsó mondatot egy cinkos mosollyal is kísérem. Most nem hagyom magam elszomorítani azzal, hogy a lány foglalt. Annyira nem is komoly az egész, hogy megérje szenvedni miatta.

A krogen készen áll a szökésre, a folyosón rohangáló lények ismerősek neki... A Fellegvár hőseinek az egyik egykori tagja... Hasonlítanak rá...
Ezek emberek, vagy mutánsok.
Földiek...
- A Földön vagyunk - mondja a társának.
Az szökni próbál, bevet egy shi'ar mágiát, amivel szétrobbantja az üveget, de a következő pillanatban elektromosság szökik a nő testébe. Whadelac nem bírja nézni, ahogy a társa kínokat él át.
Meg kell mentenie.
Azonban volt egy új ereje, amivel segítenie lehet neki. A krogen lehunyja a szemét, és koncentrálni kezd arra, hogy mit szeretne...
Azt szeretné, hogy ha a nő alatti padló megrepedne, ezzel elpusztulnának a shi'art kínzó elektrodák.
Együtt jutottak ki a Saakar poklából, a nőből jó préda lenne, de nem halhat ilyen méltatlan halált. Koncentrál, és véghez akarja vinni ezt a mutatványt.

Egy biccentés, és megrezdül az öltözék. Talán egy mosoly is megbújik alatta válaszként, de a leányzó már indul is a szoba felé. Nem szívesen ácsorog tétlenül. Odabenn kissé bizonytalanul néz körbe, majd leteszi a táskáját, hogy legalább kis barátait előhúzhassa. Egy pilalnatig elmerengett kezében tartva őket, majd megrezzent a szavakra, és felnézett. Óvatos volt, de csupán mozdulatai árulkodtak erről.
-Gondolod, hogy nem lenne baj belőle?- ösztönös kérdés volt, a kényelmetlenségektől való szabadulás vágyával, majd Szehmet kihúzta magát, körülnézett, és fülelt is egy kicsit, hátha észrevesz bárit, ami veszélyes lehet. Végül aztán úgy döntött, engedélyezhet magának egy kis kényelmet, és hozzálátott, hogy levegye az öltözéket. Hirtelen a levegő nem csupán hűvösebbnek, de édesebbnek is hatott.
-Hú...- mondta ahogy kibújt belőle, s hallani lehetett néhány csont roppanását, melyek elgémberedett tagjaiban "lélegeztek fel" végre. Gondosan tette a ruhát az ágyra, hogy lehetőleg ne gyűrje meg, majd kiszabadította a farkát, és nyújtózott egy nagyot.. Végre igazán önmagaként.
-Mintha egy örökkévalóság lett volna..- jegyezte meg, s máris sokkal könnyebbnek érezte magát.
-Remélem gyorsak leszünk. Kicsit úgy érzem, túl gyorsan mondtam igent a küldetésre.- A megkönnyebbülés könnyedsége beszédessé is tette, bár még most sem fejtette ki, hogy nem pusztán a kényelmetlenség, de saját formája miatti óvatos rossz érzés is ott lapul mélyen.. Persze a kényelmetlenség vajmi keveset számított, ha szükség volt rá.
-Mi lesz a konkrét feladatunk?- indult el, keresve a mosdót, hogy felfrissítse magát egy kicsit, közben pedig mintegy mellékesen kérdezve.

Szálloda:
Hood meglepődve néz ki a lassan érkező meztelen lányra.
- Ez most komoly?
Zavartan vállat von.
- Oooké.
Mondja megadóan és próbál természetesen viselkedni. A zuhany után töröközik és egyszer méregeti a lányt egyszer meg elfordulva néz minden mást. nem tudja eldönteni melyik a jobb. Mi számít rossznak vagy jónak. A töröközést elnyújtja annyira, hogy Gunny végre kimenjen a fürdőből és még vár egy kicsit, hogy mikor visszaér a lányon biztosan legyen némi ruha.
- Újra LA-ban érzem magam, kivéve a furry részt.
Morogja az orra alá mielőtt visszamegy Gunny mellé.

Börtön:
A krogen ötlete jó volt, de a vastag fém padló elzárta őt a földtől. Érezte annak az erejét és tudta, hogy képes lenne segítségét kérni, de nem bírta megragadni. Mikor a shi'ar lány nagy erőt vett és kiakart repülni az ajtóban már őrök várták. Hiába a manőverezés még túl gyenge volt. Ez sem repülés volt csak egy ügyesebb ugrás. E közben találta őt el több őr az elektromos botjával. Az újabb sokkoktól elvesztette az uralmát és Whadalec üvegének csapódott fejjel. Az üveg megrepedt és a lány vére végig folyt rajta, ahogy ő lassan a padlóra csúszott. Alig látott a feje fájt és az őrök azonnal ütni kezdték a botokkal.

Egy bólintással nyugtázom, amit Max mond, majd én is pólót váltok, amíg ő a mosdóban van. Jó érzés tiszta ruhát venni, főleg, hogy még újdonság, hogy mindig van rá lehetőségem. A kaszinóba valószínűleg valami elegánsabb kell majd, de ahhoz még jó lenne le is zuhanyozni, úgyhogy most csak egy fehér pólót veszek fel. Egy kicsit lejjebb tolom a nadrágomat hátul, hogy legalább, amíg itt vagyunk kiszabadíthassam a farkam. Elég kellemetlen, hogy a nadrágomban kell tartanom, de hát ez van. Amikor tudatosul bennem, hogy ez végiggondolva mennyire kétértelmű, nem bírok megállni egy széles vigyort. Amikor Axe végez, megkérdezem:
- Indulunk akkor?
Ha igennel válaszol, kissé kelletlenül visszaigazítom a nadrágom, majd kilépek az ajtón. Ha ő is kijött, bezárom, majd elindulok Ameliáék szobája felé. Odaérve a biztonság kedvéért kopogok, és amikor szólnak, hogy szabad, csak akkor nyitok rájuk.
- Mi megvagyunk. -mondom mosolyogva.

Megkönnyebbült mosoly volt a válasz a szoba biztonságára, és persze az arcáról lerítt, hogy említeni sem kellett volna a speciális szabályokat. Szehmet hangulata sokkal könnyedebb lett, hogy végre szabadon mozoghatott.
-Hatszázezer... Az tetemes szám.. ráadásul úgy, hogy senki nem látta őket...-döbbent meg. Egy kisebb városnyi ember, aki nincs sehol...
-Ennyi embert elrejteni nem kis nehézséget és költséget jelenthet... -mióta a Piramist igazgatta bőven belelátott a pénzügyi dolgokba, és sok mindent átértékelt.
-A mindennapos szükségletek.. a lakhatás.. oktatás.. egészségügyi ellátás... Kell hogy ezeknek legyen valami nyoma.- morfondírozott. Ha nem bízott volna az információban, valószínűleg letudta volna azzal, hogy a hír kacsa, annyira valószerűtlennek tűnt, hogy valaki, vagy valakik ennyit fáradjanak a nyomok eltüntetésével...
-Nem.. ha rejtőzködnének... megoldhatnák könnyebben.. - elköltözni a nem befogadó környezetből sokkal könnyebb lett volna, mint megpróbálni emberi vagy mutáns eszközökkel leplezni az ottlétüket. Huzamosabb ideig amúgy is idegőrlő a bujkálás...
Aztán amint kopogás hallatszik, taktikusan elvonul a fürdőbe, míg ki nem derül, barát-e vagy potenciális ellenség az érkező.