Kita Horigome (Nyko) lakása

Hát választ nem igazán sikerül kapnom, inkább indokot, hogy a pisztolyokat ne eresszem le. Míg egymással foglalkoznak, látom hogy Shyrok oldalaz, lassan a farkammal terelni kezdem az ajtó irányába, hogy hozzon erősítést, vagy legalább kulcsot, mielőtt nagyobb gond is lesz… A zár kattan, de tekintetem a két fickón van és bár ismerős az egyik, és olyan, mint az eltűnt polgármester, most nincs nagyon időm ezzel foglalkozni. Az épület megremeg és a sárkány még úgy fest, hogy túl eleven. Shyrok kiront a szobából, mire én is megindulok, mert látom, hogy mi is készül… a két pisztollyal másik célra tartok hirtelen, pontosabban a lánc tartó oszlopát veszem célba és ahogy megindulok úgy nyitok rá tüzet… A pillanatok olyan lassúnak tűnnek, ahogy egyik golyót lövöm ki a másik után és közben indulok meg az ajtó felé amilyen gyorsan csak tudok… hamar ürül a tár, de nem teljesen, s testemmel fordulok az ajtó felé, hogy kirohanjak. Mancsaimból kihull a két pisztoly, s megragadom a láncot. A pisztolyok mintha végtelen sebeséggel siklanának a levegőben ahogy elengedtem őket és a lendület viszi ököt az ajtón kívülre. Minden olyan lassúnak hat, látom Shyroko t magam előtt, ahogy lassít annyira, hogy a lánc után nyúljon és most már ketten rohanunk, remélhetően mindkettőnk ereje elég lesz a szabaduláshoz, hogy a lánc megadja magát, mikor megfeszül, s mindketten képesek legyünk tovább menekülni a oldalra lépcsőház felé, hogy elhagyjuk a szintet, már ha addig lesz esélyünk eljutni.

Ahogy a balhé még jobban elkezdődik megindulok az ajtó felé és ki is osonok rajta, hogy Segítségért rohanjak. Nyko lehet erős, de láncon van, így hátrányban van teljesen a másik kettővel szemben, még ha azok gyengébbek is, mint ő de erre meg semmiféle bizonyíték sincsen. Azonban megtorpanok mikor megremeg az épület és visszanézek.. az események láttán szinte megfagy bennem a vér, amit igen hamar nem várt felmelegedés is követhet. Lassítani kezdek még kicsit vissza is fordulok, fel se fogom a lövések hangját, vagy, hogy a pisztolyokat elengedi Nyko, csak oda fordulok, hogy elkapjam a láncot és vele együtt rohanjak… erősen kapaszkodok bele láncba, hogy amint megfeszül nagyot ránthassak rajta, hogy kiszakadjon, vagy el.. most lényegtelen, csak adja meg magát a lánc és képesek legyünk fedezékbe húzódni. A fegyverek se olyan fontosak egyenlőre, csak jussunk fedezékbe…

A helyzet egy rövid ideig esélytelennek tűnik. A golyók meg se kottyannak az oszlopnak. Mit is vártam, hiszen ez a hely arra volt hivatott, hogy ha kényelmesen is, akkor is a cellám legyen, de nem.. ennyitől nem fogom feladni.. egyszerűen nem szabad feladnom, hogy pontosabb legyek. Ketten rántjuk meg Shyrokkal a láncot és úgy fest az egyik fickó is besegít míg a Polgármester forma inkább kipróbálja a toronyugrás egy új változatát ejtőernyő nélkül. Minden bizonnyal nem csak úgy ugrott, hanem volt terve is, de ez jelenleg nem volt olyan fontos, mint az, hogy a padló eltűnik a mancsom alól és egy rövidke zuhanás következik. Csak egy emelet és jó macska módjára érek talajt Shyrokkal együtt. Csak a gépies fazont látom, a másikat nem. Hőt érzek fentről, látom a fényt, s meghallom Shyrok hangját ahogy kimondja amire én is gondolok.
- Mesternek esélye sincs túlélni, ha esetleg már nem halt meg.
Legszívesebben csendre inteném, hogy ne mondjon ilyen hülyeséget, de érzem, hogy igaza van. Most valami véget ért, ahogy tekintetem lefelé irányítom a lánc végén lévő oszlop darab felé, mely már csak ott lóg, semmihez se kötve, s egy pár pillanatig elmerengek fel se fogva hogy valaki kérdez valamit.
A gépies hangú alakra nézek, aki megint felteszi azt a kérdést, amit lényegében Nyko is feltett neki korábban és ő se válaszolgatott nagyon. Nykora pillantok, aki úgy fest gyászol, majd vissza az alakra.
- Shynomy Rokana vagyok, a lakás egyik lakója, ahova bezuhantak és ami most lángokban áll. Fiatal szolga lány vagyok, aki Kita Horigime – mutatok Nykora – ellátásáról és szórakoztatásáról gondoskodik, hogy ne le... – hangom elakad Nyko morgását hallva.
Ahogy magamhoz térek és meghallom Shyrokot morogni kezdek, majd hangom keményebbé válik
- Elég volt. – nézek Shyrokra mérgesen, majd az alakra. – Ideje lesz magának is bemutatkozni, főleg mert én kérdeztem előbb – szemmel tartom az illetőt egy ideig, majd a romokat nézem át, hogy látom e a fegyvereimet, ha igen, akkor hamar magamhoz veszem őket, feltekerem a láncot és megindulok kifelé a lakásból. Tudom merre vezet le a központi lépcsőház így arra veszem az irányt.
- Nyugodj meg kérlek, ez nem old meg semmit… kérlek, lassíts már Nyko…
- Nem tudok… főleg mert most még több gondunk lesz, mint eddig – válaszolok Shyroknak és halaok tovább.
Lehajtom a fejem a válasz után, tudom, hogy miért lesz nehezebb mostantól, eddig egy nagyon fontossal nem kellett törődnünk sose mióta szükséges volt, most viszont nekünk kell megszerezni. Haladok Nyko után, a lépcsőház felé, hogy lejussunk. a régi életünk lángokban, s nincs visszaút se.

Az alak nem túl bőbeszédű és Nyko mellkasára rakom a kezem, még mielőtt az adott válasz miatt neki rontana, bár ahogy érzem a mozgásából nem igazán törődik eme válasszal, ahogy magával a fickóval se. Nem söpri félre a kezem, magam elől, csak rám néz, mire engedem menni az ajtó felé és csak megindulok utána… haladok utána, míg nem Nyko megáll előttem két tetem mellett
Ahogy haladunk kifelé tekintetem megakad két holttesten… esélyük sem volt. ahogy közelebb érek hozzájuk megállok mellettük és lepillantok rájuk. Hátra pillantok Shyrokra, majd bökök a fejemmel, hogy menjen tovább.
A két tetem nekem nem tűnik érdekesnek, nem ismerek rájuk és mikor Nyko jelez megyek is tovább és szemmel tartom az alakot aki csörtetni kezd előre mint valami őrült vadállat. Akár egy vámpír aki menekül Nyko és a szinte teljesen biztos végzete elől.
Lassan letérdelek az egyik tetem mellé és megvizsgálom. A nyaklánc, mely oly ismerős vonzza magára jobban a tekintetem. Lassan érntem meg, az emlékek záporoznak, majd egy súhaj kíséretében elveszem a nyakláncot a megégett testtől, s néma ima szavai hagyják el ajkaim. Halandó tett egy élőholttól egy halott lelki üdvéért. Két érmét látok meg a talajon, majd a két tetemre teszem. Újabb csendes szavak hagyják el ajkaim, majd felállok. Nyakamba veszem a nyakláncot, lehunyom a szemeim egy pillanatra, majd megindulok előre a többiek után. A láncot mely eddig a rabságom jelezte közben a derekam köré tekerem, hogy ne zavarjon a mozgásban túlzottan s ezután sietősebbre veszem lépteim,hogy beérjem Shyrokot. Míg más nem lát, addig a falon futok körbe-körbe majd pedig Shyrok mellé érve a lépcsőn folytatom a futást.
- Gyorsan el innen, ha még egyben a másik fickó akkor meg kell találnunk. Talán ő beszédesebb, mint a másik. – mondom rohanás közben.
- Rendben – mondom, miután Nyko beér és gyorsítom a lépteim de csak annyira, hogy biztosan tudjak manőverezni.
Ahogy haladunk és esetleg sérültet látok akkor lassítok majd megnézem hogy van. Sietnék én is, de nem bármi áron. Az ő biztonságukért harcoltam mindig, és ez most se változik meg, még ebben a nehéz időben se.