A város (Új világ)

Az egykori Párizs területén levő város, az Új világ szövetsége Európát és a Közel-keletet foglalja magába.

Az Afrikai mészárlás elképzeléséről szóló eszmecserében nem folyok bele, nem az én dolgom és nem is érdekel, inkább azokról a bizonyos szörnyszülöttekről gondolkodom.
~ Rendkívül meggyőző folyamatos összehangolt mentális kapcsolat több ezer, tízezer, százezer, millió állomás ami mindegyike egy önálló intelligens elme, testük is ellenálló és kiválóan alkalmazkodnak. Tisztában vannak vele, hogy jelenleg ők a legfejlettebbek mégsem pazarolják arra az energiájukat, hogy másokat írtsanak ki, nem kockáztatnak, nem éri meg nekik. Nagyszerű. Ezeket a lényeket tényleg komolyan kell venni, ha már csak az egyikkel is összeakaszkodunk hamar vége lehet a dalnak, plusz gondolom a technikai fejlettségük se semmi, megvannak a megfelelő eszközeik. Csak az a mázli, hogy nem agresszívak.
A teleportkarperec használatát Davidre hagyom, én kivárom amíg ő megoldja a dolgot, én nem sietek most sehova, úgyis fel kell készülnöm lélekben, hogy megitn belefuthatunk valami nem éppen kellemes dologba. A teleportálás után szokás szerint alaposan körülnézek és elemzem a környezetet, mindent megjegyzek amit tudok és már alapból érdekességeket, esetleges fenyegetést keresek. Azután módszeresen keresek valami támpontot, ami alapján megjegyezhetem a helyzetünket, végül pedig már a tárgy lehetséges helyét próbálom kitalálni, bár az még nagyon bizonytalan. A hely egyébként szép modern és hatalmas, ahogy azt el is vártam, szeretem az ilyen monumentális dolgokat.
- Merre kezdjük?

Nagy alakú gömb szerű épületek jellemzik a várost elég modernnek tűnik kinézet alapján, a technológiai fejlettséget alátámasztja a sok repülő jármű is. Elkezdek gondolkozni, hogyan is kellene bemennünk, hiszen nincsenek akadályok, látszólag nincsenek, de valamilyen védelmi rendszernek akkor is lennie kell.
- Nem tudom. Elég fejlettek, nagy az esélye, hogy észrevesznek és akkor kénytelenek leszünk velük kapcsolatba lépni. Mivel nem agresszívak gondolom nem bántanak de lehetséges, hogy elkapnak és bezárnak vagy esetleg kiraknak minket és megmondják nem jó ötlet visszamenni. Megpróbálhatnánk álcázni magunkat, de lehet akkor is észrevesznek és mikor lebukunk csak még gyanúsabbá válunk. Ezektől függetlenül be kell mennünk.
Miután megosztom a gondolataimat már egyértelművé válik, hogy mit fogunk csinálni teljesen normálisan, a környezetet figyelve óvatosan vigyázva elindulunk gyalog be a városba. Ahol lehet próbálok nem feltűnő lenni és nem ott menni ahol látnak, hanem inkább megbújni valaminek a takarásában vagy ilyesmi. Együtt haladok a társammal, hogy ne veszítsem el őt, egy ilyen nagy helyen nem túl jó ötlet.

David elindul én pedig csak követem, először közelebb megyünk magához a városhoz, hogy többet lássunk és meg tudjuk határozni hol lehetne a legjobban besurranni, társam már ki is néz egy eléggé elhagyatottnak tűnő szűk utcához hasonló sikátor szerű bejáratot. Nekem megfelel és egy bólintással jelzem ezt, igen mehetünk arra, majd az álcázós megjegyzést is egy ehhez hasonló bólintással nyugtázom, hallottam megértettem felesleges ezért kinyitni a számat, hogy megerősítsem vagy kommentáljam. Inkább arra koncentrálok amit csinálok teljesen nyugodtan próbálok sétálni lehetőleg nem túl feltűnő helyen, valaminek a takarásában. Közben tekintettemmel a környezetemet fürkészem, honnan érkezhet egy támadás, honnan figyelhetnek minket, van.e bármilyen feltűnő dolog csapdára vagy megfigyelő rendszerre utaló jel, nyom. Közben szépen haladok tovább, amerre lehet és amerre biztonságos, ha David bekapcsolja az álcázót, ám legyen, majd csak jön utánam, ahogy azt mondta.

Ahogy közel érünk és belépünk a város területére világossá válik valami, a földön, az utcákon nincs élet, egyszerűen semmi nem közlekedik itt, csupán az egész talaj szintbe van hozva valamilyen betonszerű anyaggal, erre vannak ráépítve az építmények alapjai és kész, másra nem is szolgál itt az alsó szint. Felnézek és látom a sok fölöttünk mozgó járművet de még a legközelebbi is igen csak messze van, nem hiszem, hogy megláthatnának innen.
~ Talán már egyáltalán nem is figyelik mi történik idelent, hiszen itt soha nem történik semmi, ez jó hír, hiszen kisebb az esélye, hogy észrevesznek. Ugyanakkor, ha valakinek mégis csak feltűnik, hogy itt mozgás van akkor az nagyon gyanús lesz nekik és utána fognak nézni. Áldás vagy átok? Jelenleg inkább áldás.
Haladok tovább a terv szerint, be a város központjába, egyenesen nem zavartatom magam, a hatalmas gömb alakú épület felé, valóban onnan a legkönnyebb eljutni bárhová is, és valószínű, hogy ott lehet a legtöbb információt begyűjteni.

A hely egyértelműen hatalmas és gigantikus, ami nekem nagyon nagyon tetszik talán kicsit túl nagy, de az nem baj én szeretem az ilyen túlzottan extrém nagy dolgokat és az sem zavar, hogy itt lent nincs élet, ez is csak a modernséget tükrözi, ahogy a köríves vonalak. Sokat kell sétálnunk ami nekem kifejezetten jót tesz, hiszen közben tudok kicsit pihenni mármint szellemi szinten, nem pörög mindig az agyam, szépen kitisztulnak a gondolataim is. Eltelik egy csomó idő és még mindig nem történt semmi, de ekkora én már sejtem, hogy kiszúrtak minket, csak bölcsen megfigyelnek és nem rohannak le rögtön, legalábbis én ezt tenném és számomra ez a logikus.
Aztán hirtelen valamilyen hangot hallok és megérkezik elénk egy gépezet benne egy szörnyszülöttel, kinézetre nem is tűnik annyira szörnyszülöttnek, így tőle nem félek inkább az a nagy gép zavar, valószínű, hogy rendfenntartó vagy védelmi szerepet lát el, így fegyverzetnek is lennie kell, igen modern fegyverzetnek. Egy lépést hátra felé teszek meg, hogy lássa nem akarok bajt, én is köszönök rögtön társam után.
- Üdvözlet... elnézést, mi nem akarunk bajt. Tudna esetleg segíteni?

Az illető szeme olyan mintha megvillanna pedig csak egy pillanatig egy hályoghoz hasonló valami lepi el, lehet hogy ez az a híres alkalmazkodó képességük, nem tudom már eldönteni mert hihetetlen sebességgel felénk iramodik, ez még nekem is túl gyors mire felfognám, hogy mi van most és arrébb lépdelhetnék rég elkapott a karomnál fogva. Egyszer megpróbálok szabadulni de miután nem kicsi fájdalmat okoz így inkább hagyom és kíváncsian várom, hova is fog minket vinni. Bedob egy hatalmas csarnokba, odabent nincs semmi csak egy hatalmas üres tér, valahogy számítottam erre a hely nagyságát illetően. Kisvártatva egy elég idegen külsejű nő emelkedik ki a padlóból, olyan mint valami spirituális vallási vezető. Már a nevünkön szólít minket, ez már tetszik. David köszön csak éppen nem tudja, hogy, de nekem már rögtön pörög is az agyam.
~ "Ők uralják Európát és a Közel-keletet és az Anya vezeti őket, ő volt az első."
- Homo Sapiens Supreme... Holnap gyermekei... Akkor ön bizonyára az Anya. Tiszteletem.
Én ezzel be is fejeztem a beszédet egy ideig, David már úgyis elmondta a lényeget.

Úgy látszik gondolatom helyes volt és vaklóban az anyával állunk szemben, nos én valami nagyobbra, mármint tényleg valami nagyobb emberszerű lényre számítottam lévén itt minden óriási, de nekem ez is megfelel. Figyelem a beszédét, a stílusát, a megfogalmazását és az információkat.
~ Az ember érdekes lény valóban, de itt mindenki ha jól emlékszem Homo Sapiens csak a harmadik szócska változik, így a megállapítás kicsit érdekes az ő szájából. Nekem meg nincs bajom se a sok fajjal se az evolúcióval, nem az a gond, gond ott van ahol a háborúk, a vezetőknél, ők okozzák a gondot. De én nem szólok bele. Mert lehet nincs igazam.
- Ha jól tudom, akkor nem fogunk senkit és semmit elpusztítani, nekem legalábbis nem célom, de lehet rosszul lettem tájékoztatva. Elvileg a tárgyak csak arra kellenek, hogy ez a világ ne a mi jövőnk legyen, hanem egy másik világ jövője, de ehhez annyira nem értek.

Egy másik alak is érkezik, megfordulok és látom, hogy a földből kiemelkedik egy hatalmas gépezet, amit ha jobban megnézek élőlény, olyan mintha élőszövetekből lenne egy gépezet, hátborzongató, ahogy a két különböző szemű xenomorphokhoz hasonló fejű alak is, egyszerűen rossz ránézni, már az is rossz érzés, hogy néz minket, de még hogy mintha elemezgetne, kíváncsian firtatna minket, gondolom neki is megvan a megfelelő telepatikus képessége, így most leveszi amit kell. Úgy tűnik, hogy végzett legalábbis már nem érzem azt a különös érzést, utána pedig a feje visszatranszformálódik normálissá.
~ Valamilyen biológiai mentális antenna lenne az a kinövés? Ezek tényleg szörnyszülöttek...
Várok és emésztgetem a hallottakat, ki kellene irtani egy népet, a két szerkezet darab, tárgy, vagy akár, hogy is nevezem pedig egy vírus és annak a terjesztője lenne?
~ Várjunk csak mi ez az egész? Itt valaki vagy hazudik, vagy nem mondtak el nekünk mindent és most ebben szenvedünk... valami itt nem kerek az biztos. Vagy az Anya és ez az ismeretlen hazudik, vagy a jövőbeli énjeink nem tájékoztattak rendesen. Meg kellene kérdezni, oh David már meg is teszi.
- Igen. Örülnék én is ha végre tiszta lenne a kép. Én nem fajok kiirtására szerződtem.
~ Nem fogok én itt senkit kiirtani akármilyen cél érdekében is, cél szentesíti az eszközt elv nem működik, hiszen mindenki aki gonosz, nem mondja, hogy ő gonosz, azt hiszi valamilyen jó cél érdekében teszi amit tesz. Vagy önös érdekből. De talán van egy kivétel... nem. Nem. Nem szabad.