Új-Atlantisz (Atlanti-óceán)

Több vízalatti városból álló városközösség, ahol együtt élnek Atlantisziak, embertelenek, emberek és mutánsok.

Hát sajnos a teljesen reális alternatíva, miszerint Derek nem tud tenni semmit a két Lovas hatalmas ereje ellen beigazolódik, így nem marad más mint a várakozás és a levegő után kapkodás, lassan elfogy az oxigén és nem tudunk mit tenni, gyakorlatilag már mozogni sincs erőnk, egy mázlink van csak, hogy ez nem fojtogatás vagy vízbefojtás így előbb jó eséllyel az eszméletünket veszítjük el, aztán nem éljük át a fulladásos halál minden pillanatát. És ez be is következik hamarosan elnyel a sötétség és már nem is tudok magamról.
Ki tudja mennyi idő telik el az eszméletlenség és az öntudatlanság állapotában, nem érzek semmit, csak egy idő után arra leszek figyelmes, hogy valami változás történik és szépen lassan felébredek, nem tudom, hogy hol vagyok, mikor vagyok vagy egyáltalán milyen formában vagyok jelen. Ezért először egy kis időt várok, hogy észhez térjek és, hogy beálljon a kép, és majd csak utána kezdek gondolkodni.

Lassan már egészen kitisztul a kép és sokkal jobban felfogom a körülöttem lévő világot, mint az előbb mikor éppen csak felébredtem, itt van David is és valahol a tenger alatt lehetünk, lévén az ablakon kitekintve olyan mintha egy óceáni világot látnék, lehet azt is látok, még nem vagyok benne biztos. Úgy tűnik, hogy élünk és nem a túlvilágon vagyunk, aztán a következő ami feltűnik az fényviszony, nincsenek vakító fények inkább kellemes félhomály szerűség uralkodik a termen, kellemes így ébredés után, könnyebben megszokja a szem, bár mondjuk én már a templomban is egész tisztán láttam. Végül pedig egy mozgásra leszek figyelmes, az árnyak közül előlép egy fiatal vörös csaj, David itteni felesége, gondolom egy ideje már figyelt és várta, hogy felébredjünk. Ránézek Davidre, majd visszanézek a nőre és ezt megismétlem még kétszer, kíváncsi vagyok nagyon David reakciójára.
~ Nem maradt róla egy kép sem... érdekes. Vajon miért?
Hirtelen elmosolyodom nem is kicsit, igazából nevetni is támadna kedvem de visszafogom magam.
~ Danny-boy, Danny-boy, hát ez hatalmas, ez kész. Danny-boy. Általában nem tudom értékelni az ilyen megjegyzéseket, de ez akkor is... ez adja. Várjunk, Új-Atlantisz, akkor tényleg az óceán alatt vagyunk, három kilométerrel, innen is jó lehet menekülni.
- Nem. -válaszolok Aurorának- Csak enyhén paranoiás, szerintem végig azon fogok gondolkodni mi lesz ha valami/valaki betöri az üveget, vagy ilyesmi. De ez nem gond.
És valóban máris ezen jár az agyam, honnan jön a veszély és mire kell folyamatosan figyelni.

Megtudom, hogy még van egy igen fejlett embertelen pajzs is, ami véd a víztől, hát jó nekem ez végül is elég, inkább akkor a környezetem kezdem figyelgetni, a falakat a padlót, a plafont az egész szerkezetét a termet, mindent, új hely és nagyon érdekel. Közben lassan kezdem magam összeszedni felülök az ágyban ellenőrizem végtagjaim, izmaim és minden egyebet ami a mozgáshoz lehet szükséges, kinyújtóztatom a kezeim és nyelvemmel végigsimítok a számban.
~ Érdekes. Valami nagyon hasonló reakciót vártam Davidtől, néz mint borjú az újkapura és nézegeti a csajt, hogy most mégis mi van ő a jövőbeli felesége, erre mit mondjon. Nagyon szórakoztató, kedvem lenne kicsit elemezgetni, de... hát végülis megtehetem.
Továbbra is figyelem őket, érdekesnek tartom az egész szituációt, nem szólok bele nem akarok zavarni, inkább csak figyelem mi lesz ebből, meg majd mi lesz ha esetleg találkozik jövőbeli önmagával. Aztán elfordítom a fejem és ujjaimmal szemeimhez nyúlok és gyengéden megnyomom őket, valami beléjük ment.
~ Jó le kell állnom, nem túl jó másokat figyelni is elemezgetni, nem szabad visszaesni.
Összeszedem magam amennyire tudom, hogy mozgásképes legyek és minden érzékszervem is jól működjön ne legyen semmi baj. Nem szólok bele a beszélgetésbe, David úgyis elmondja amit el kell.

Kiderül, hogy Aurora nem is olyan rég vette át a felügyeletet Derektől, akit hála az égnek sikerült kihozni és nem jutott azoknak a Lovasoknak a kezére, azoktól visszaszerezni nem kis munka lett volna. Új és fontos információ, a gyerek hasában volt a tárgy, fogalmam sincs hogyan kerülhetett oda, lehet megette és a tárgy egy iránytű ami másik két alkatrész felé mutat, azokat kellene megkeresni. A feladat világos David már fel is tett néhány fontosabb kérdést. Bár azt nem értem Yusufnak és Victorianak most éppen mi köze hozzá, de gondolom meg vannak az okaik amiért maguknál akarják tudni Genezist.
~ Persze, megyünk mi, ez nem gond. Vagy talán jobb lenne ha mást küldenének? Áh nem, mi kellünk mert ugye vannak azok a csapdák... Akkor gyorsan össze kellene szedni magam. Vagy miért nem küldenek mégis inkább másokat, elvégre mi csak nemrég ébredtünk fel, lehet nem éppen a legjobb ötlet nekünk kimenni, kellenének emberek nekem ilyen helyzetekre. Huh, valami van velem én nem szoktam ilyenekre gondolni... mostanában.
- Természetesen megyünk mi.
Felállok és elveszem a ruháim, szükség lesz rájuk na meg a saját kondíciómra is, már egy tárgy megszerzése is épp elég nagy teljesítményt igényelt, ki tudja mi vár minket a másik kettőnél, főleg ha külön-külön megyünk.

Felöltözünk és felszerelkezünk, gyakorlatilag már készen állunk, a megfelelő információkat is megszereztük már, csak azt kellene eldönteni, hogy hol is kezdjük, én magam pont ezen gondolkozom most.
~ Logikus a városban kezdeni, mert akkor a két Lovas zavarása nélkül elhozhatunk egy alkatrészt, ami azután biztonságban marad. Utána elmegyünk búvárkodni, az mégis csak veszélyesebb bizonyos szempontból, és ha ott akármi is történik velünk azért már egy alkatrész biztonságban lesz, a többiek dolgát ezzel nagy mértékben megkönnyíthetjük. Meg alapból gyorsabb ha az elején lerendezzük a biztosabb választást és akkor utána lehet koncentrálni a másikra, én erre fogok szavazni. Jah szóba jött Derek is, hát igen nem könnyű a helyzet, de majd csak eldől, én nem állok senki pártján.
- Európára voksolok.
Nekem már nincs olyan sok kérdésem, talán csak egy lenne de biztos vagyok benne arra is érkezik majd a válasz a szörnyszülöttek részletesebb ismertetésével együtt. Egyelőre várakozok.

Hirtelen máshol vagyunk, ugyanaz a félhomály felismerem, meg a víz is árulkodó, ez megint Atlantisz, és én itt meg is állok kicsit.
~ Én azt hittem molekulákra bontanak, börtönbe zárnak, megesznek élve, vagy legalább az a fotel nyel le minket, a ládák felrobbannak vagy valami hasonló. De nem, ők ideadták a fajuk kiirtásához szükséges két dolgot, amit már rég el kellett volna pusztítaniuk, ehelyett nekünk adják, hogy irtsuk ki őket. Elnézést, még a szemünkre hányták, hogy gyilkosok vagyunk, micsoda bosszú ez tőlük. Hát én már elég régóta ez nem számít, na de akkor is, ez a mentalitás bizarr, de lehet valamilyen érthetetlen jó szándék áll a háttérben. Soha nem fogom őket megérteni...
Időközben tekintetemmel igyekszem valaki mást is találni a teremben rajtunk kívül, vagy legalább egy ajtót, hogy kimehessünk ha nincs itt bent senki és ezeket a tárgyakat letehessük valamilyen biztonságos helyen.
~ Sokkal könnyebben ment ennek a két tárgynak a megszerzése mint valaha is hittem volna, értelmes beszélgetés és gondolkodás kellett hozzá, ritka, nagyon ritka az ilyen Magneto uralmában, sajnos, talán mégsem olyan furcsák ezek a Szörnyszülöttek.
- És most jön majd a búvárkodás, ugye?

//Elnézést nem tudtam, hogy egy-vagy két reag kell, így megpróbáltam kettőt írni, remélem nem gond//

- Nem is szakítottál soha félbe. - mondom Davidnek, persze azért a hangsúlyból meg a mimikámból leszűrheti, hogy tudom mire gondol, csak éppen már nem foglalkoztat a dolog. De attól még tök jó, hogy bocsánatot kért. Egyébként természetesen nem a gyengélkedőn vagyunk hanem egy másik szobában és itt van egy asztal is, ahová lerakhatom a ládát, na nem mintha nehéz lenne csak nem szeretek dolgokat tartogatni a kezemben, majd ha megint vinni kell onnan felkapom, addig meg nem zavar. Kinyílik az ajtó és derek lép be, baseball felszerelésben, még a láda is nála van, na tessék hát szerintem nem így néz ki egy tömegmészáros.
~ Aurora néni... de vicces, ez jó. És tényleg, Jack mondta, hogy hány gyerekük van meg minden, na de akkor is, meglepő ezt így hallani. Fura, na mindegy, ez mégiscsak a jövő.
- Nem csináltak belőled bolondot nyugi, baseballhoz tényleg ilyen ruházatra van szükség, ne aggódj. És igen, ezekért mentünk.
~ Futva jött elénk, milyen rendes tőle.
Várok amíg meg nem érkezik Aurora, addig úgy sem tudok mást csinálni.

Várakozás közben David megpróbálja kinyitni a csomagot, nekem ez eszembe se jutott, mert egy nem tudom mi van benne, ki szabad-e nyitni másik meg, hogy annyira nem fúr a kíváncsiság, hogy egy tartályt lássak amire gondolom rá van írva milyen halálos vírus van benne, vagy a szétterjesztő szerkezetet nézegessem, de nem szólok bele ő tudja mit akar csinálni. Nem sikerül kinyitnia a ládát, közben Aurora is megérkezett és közölte, hogy mágikusan vannak lezárva.
~ Ügyeltek arra, hogy még véletlen se kerüljön rossz kezekbe vagy ha már ott van mágia tudás nélkül ne nyithassák csak úgy fel, okos.
Közben Derek elmegy játszani, még utoljára hátra néz én meg rámosolygok, valami biztatás képen.
~ Remélem ha kiadják Afrikának azért Yusuf megnézi, hogy kit akarnak elítélni. Mert egy tök rendes gyerekről van szó, nem egy tömegmészáros zsarnokról, legalábbis szerintem. De nem vagyok profi.
Nem is figyelek egy darabig az elhangzott szavakra de azért hallom őket és pár másodperccel később gyorsan feldolgozza ezt az agyam, persze a differencia érzékelhető, de ez engem speciel nem zavar. Nem agyalok sokat, válaszolok utána Davidre nézek.
- Részemről mehetünk.