Déli tengerpart

A sziget déli részén levő szép homokos tengerpart több üzlettel, kávézóval, búvárkodási és vizisportolási lehetőséggel.

Valamiért senki nem figyelt arra, amit a helikopterút alatt a börtön előtti kalandjaimról meséltem, és nagyjából öt perc után Komédiásnak is elege lett, ezért befogta a számat. egyszer még megölöm azt a szert. Egyáltalán hogy lehet egy ilyen takonylényt megölni? Mindenesetre így nagyon unalmasan telt az út, és nagyon jól esik végre kinyújtani a tagjaimat, ahogy leszállunk a tengerparton. Kihalt a környék, de kezdésnek teljesen elég az az egyetlen kocogó, aki tágra nyílt szemekkel bámul a kis csapatra. Talán, ha elég gyorsan mozdulok, sikerülhet előbb odaérnem, mint, hogy Komédiás megállíthatna. Csak egy gyors mozdulattal elvágom a torkát, onnantól meg azt csinál ez a dög, amit akar.
~ Arról ne is álmodj!
- A francba! Kérlek, csak egyet hadd...
~ ...öljek meg, hogy kicsit bemelegedjek,aztán... Hé, miért nem hagysz beszélni?! Már alkudozni se lehet?!
~ Engem nem fogsz meggyőzni, úgyhogy fel is adhatod! Az a feladat, hogy gyilkolás nélkül kapcsoljuk le ezeket a szemétládákat, szóval azt is fogjuk tenni. És ne haragudj meg, de nem akarom, hogy a civilek hallják, hogy azért, könyörögsz, hogy megölhesd őket...
~ Komédiás, mi? Tényleg te vagy a legsótlanabb alak, akivel valaha találkoztam.
Teljesen átveszem a teste fölött az irányítást. Tanulja meg, hogy ez jár, ha nem marad nyugton! Kameshez fordulok, és Cletusénál mélyebb hangon, hogy felismerje, hogy én beszélek, így szólok:
- Van valami terv, hogy merre kezdjük a keresést?

Szerencsére minden probléma nélkül megkapta Steven a kívánt felszerelést és még időben vissza is ért a helikopterhez. Bár a repülő út első pár percében Cletus folyamatosan arról pofázott, hogy milyen pitiáner kis szánalmas élete volt korábban, szerencsére Komédiásnak hamar elege lett és gondoskodott róla, hogy a többieknek az út hátralevő részében nyugodt sétarepülésnek tűnjön. Bár az út egy óra volt, még is Steven számára jóval gyorsabban eltelt az az idő, mikor Cletus nem beszélt, mint amikor igen. Egyszerűen ki nem állhatta azt az alakot. Komédiás viszont egyelőre úgy tűnt tudja kezelni és a szimbióta személyiségével egyelőre nem volt gondja Stevennek. Az út második felén a csapat úgy mond fekete bárányától próbált meg némi információt szerezni Steven, így hát Árny felé fordult.
- Cletus és James történetét ismerem, hiszen ugyan az mint az enyém. De a tiédet nem. Egy ilyen hatalom mániás alak, aki gyakorlatilag eladja a lelkét a kormánynak a hatalomért cserébe, hogy hogy még nem került börtönbe vagy legalább a körözési listára fel? – Kérdezte meg tőle bár az eddigiek alapján nem vett volna rá mérget, hogy válaszolni fog.
                Miután megérkeztek a szigetre és fenn állt a kérdés, hogy mit csináljanak, Steven rájött hogy még egy valamit hoznia kellett volna Washingtonból, de a nanitok miatt meg is feledkezett róla, hogy nem tud csak úgy egy gondolattal felcsatlakozni a világhálóra.
- Szétnézhetnék a világhálón, hogy hátha van valami információ morzsa arról, merre is lehet ez az maffia szerű csapat, de ahhoz szükségem lenne egy számítógépre és elégé sok időre. Sajnos már nem úgy megy, mint régen. De előtte beugorhatnánk egy helyi bűnözőhöz, akivel ideérkezésem során találkoztam. Ő hátha tud valamit a konkurenciákról. Nem túl sok, de ha másnak nincs jobb ötlete, akkor kezdetnek ez is megteszi.

Egy kevés magaslati levegőzés és tájszemle után megjelennek a többiek is, ami azt jelenti, hogy ideje felszállni a gépre, s így is történik, az pedig azonnal indul is. Az úton jómagam nem foglalkozok különösebben a többiekkel, nem többet, mint amennyit eddig is tettem, néha, ha megszólal valamelyik akkor vetek rá pár tekintetet, majd pedig ismételten kinézek az ablakon és maximum nemtörődöm módon hallgatom a történetét, már ha sor kerülne erre, de az elmebeteg nagyjából öt perc után befogja, vagy a szörnyetege fogja be a száját, a többi pedig ugyan úgy csendben van. Végül nagyjából félúton jön el az, amire nem számítottam, valaki hozzám szól s azért, hogy érdeklődjön, hogy miért is vagyok én a csapatból a kilógó tag, igaz, ennek több oka is van, de ő most kifejezetten a börtönre gondol.
- A sorsom úgy akarta hogy ne így történjen. Szellemlovasként ügyködtem a démoninvázió alatt, egészen addig amíg a sátán meg nem unta, hogy nem úgy ugrálok ahogyan ő fütyül és nem érdekeltek a fenyegetései. A lényeg, hogy valószínűleg ezért nem kerültem börtönbe, ezért is. - Plusz mert csendesen eléltem magamnak anélkül, hogy bárkit fölöslegesen lemészároltam volna. Egy darabig ismét csendben maradok, ennyivel bőven letudtam a választ, tudnék még mit mondani, bőven van mit mondani magamról, de nem tartozik rájuk, viszont most hogy mondtam magamról valami apró kis információ morzsát, kicsit kíváncsi lettem magam is, bármennyire is kellemetlen ezt belátnom...
- Mi a történetetek, hogyan kerültetek börtönbe?... Kivéve te, te egyértelmű eset vagy. - Nézek Cletusra, tipikus elmebeteg, bárkit megölne a szórakozás céljából, de a ragacs szinten tartja, vagy legalább is nem engedi cselekedni, még, aztán egyszer az is be fog csavarodni tőle, már most megmondom előre az egyértelműt, a másik kettő pedig ki tudja, értelmesnek néznek ki mind a ketten, így az ő történetük valamilyen szinten felkeltette az érdeklődésemet.

Az érkezés egyszerűen megy, nekünk pedig bele kéne vetnünk magunkat a nyomozásba. Az már más kérdés, hogy miként, felmerülnek ötletek, amikre nem reagálok, csak némán nézek szét a parton, figyelem a kocogókat. Nem vagyok nyomozó, semmilyen tapasztalatom nincs ebben, mágus vagyok, ilyesmivel sosem foglalkoztam korábban.

Miután Steven végig hallgatta Kames-t, ő is elregélte a történetének lebutított és rövid verzióját.
- Alternatív valóságból származom, ahol része voltam annak a kormánynak dolgozó csapatnak, amely elpusztította ott az emberteleneket, majd aztán ide kerültem. Az itteniek ennek és a ténynek, hogy még mindig nem nagyon kedvelem az emberteleneket, nem nagyon örültek és állítólag részt vettem a Magneto elleni merényletben is, de tekintve hogy az jóval az előtt történt, hogy ide kerültem, szerintem, az itteni a jelentések szerint már halott alteregóm, bűneit próbálták a nyakamba sózni. Röviden ennyi.


A földön még mielőtt elindulhattak volna, egy új alak jelent meg előttük, termetéhez képest rendkívül gyorsan és elégé figyelemfelkeltő módon is. Steven meg se próbálta követni őt a szemével, hiszen tudta hogy úgy is csak elszédülne tőle, inkább próbált a hangra koncentrálni. Azonban akár hogy is próbálta ezt, a végén amikor a férfi elcsendesült már nem értette hogy mi volt a neve?
- Hogy ki? – Ordította visszajelezvén, hogy ha már elején is nagy volt a szája, akkor ne pont a neve említésénél csituljon már el.
- Fogadjunk egy tízesbe hogy ő és Cletus egy hét alatt vagy kinyírják egymást, vagy legjobb haverok lesznek. – Szólta oda Árnynak, miközben végignézte ahogy az új fiú oda sétál Kames-hez. Ekkor tűnt fel Steven-nek, hogy mi miatt is lesz még is egy kicsit veszélyesebb a fickó, mint alapból gondolán az ember, ugyan is Kames nem volt hatással a képességére, azaz nem olyan mutáns képessége van mint pl Steven-nek is.
- Nos ha továbbra sincs senkinek más ötlete, akkor szerintem váljunk szét. Én és Komédiás elmegyünk a már korábban említett fickót megkeresni, hátha tud valamit. Ti hárman pedig menjetek és nézzetek szét a kikötőben. Valószínűsíthető hogy azon keresztül érkeztek meg, és mivel még újak a városban, ott még talán akad valami nyom. Bárkinek kérdése, óhaja, sóhaja vagy esetleg jobb ötlete? Ha nincs, akkor menjünk. Ha minden igaz ezután normális ágyban aludhatok anélkül, hogy akárki tűket szurkálna végig a gerincoszlopomban, szóval szeretnék mielőbb túl lenni rajta.

Mindenkiről meg lehet tudni valamit, én viszont meg vagyok elégedve azzal a kevéske információmorzsával, amit elmondtam, ha érdekli őket valaha valami akkor azt úgyis megkérdezik, de nem fogják, ismerem az embereket, ha egyszer elmennek valami mellett akkor az többet nem jut eszükbe, ahogyan nekem sem jutna, főleg ha fölöslegesnek is titulálom egyben. Mindenesetre is leszálltunk már, hamarosan pedig jön egy üzenet, azzal egyben pedig egy elmosódott alak, ami egészen tisztes távolságban áll meg tőlünk és kezdi produkálni magát. Lesajnáló tekintettel mérem végig az ordibáló alakot, egyáltalán nem ismerős, úgy van öltözve mint egy pankrátor, valószínűleg az is, egy képviselője a hamis sportnak, akárhogyan is, nem foglalkozok vele különösebben, főleg attól a ponttól kezdve, hogy elcsendesedett, a figyelmemet Stevenre terelem át miután hozzám szól.
- Tartom. Bár a ragacsa nem fogja hagyni hogy ez megtörténjen, már amíg az maga be nem csavarodik tőle, mind tudjuk hogy csak idő kérdése. - Nekem legalább is egyértelműnek tűnik, de nem sértegetésből mondom, amit, a hanglejtésen a torzan mély hangom ellenére is kivehető, hogy semmi ilyesmi nincs az egész mögött, szimpla tényközlés, ha pedig kikapok, nos, nincs mit veszítenem, pénzt sem igazán, nem is azért vagyok itt, nem is hiszem, hogy kapni fogok, nem tűnik számomra logikusnak. Hamarosan egy kezdetleges terv is előáll, amire szolidan vállat vonok, ha pedig senkinek sincs ellenvetése akkor elindulok annak az irányába, ha valaki mégis hisztizne akkor úgy tíz méter után megállok és türelmetlenül hátra tekintek, de amúgy folytatom az utamat ha pár másodperc után nem áll le az illető, de nem hiszem hogy erre sor fog kerülni.

Még nincs is időnk elindulni, mielőtt a fülesünkbe szólnának, hogy jön még valaki. Pislogok kettőt, már meg is látom az alakot a távolban, ahogy rohamosan közeledik. Még egy elmés megjegyzésre sincs időm, amikor már meg is érkezik. A börtönben sokszor nincs jobb dolga az embernek, minthogy tévét nézzen, szóval rögtön felismerem Killbanet a pankrátort. Sose szerettem... Unottan hallgatom a színpadias belépőjét. Azt hiszem ideje lenne egy újat írnia, már tavaly is ezzel jött. Meg ez a Motörhead... Ilyen régi ízléstelen szarra senki sem vonul be akit komolyan lehet venni. Megáll az eszem. Azt hittem, hogy én leszek a bohóc a kis kompániánkban, de úgy néz ki, ez még nálam is nagyobb idióta.
- Hallod, te köcsög, tudom ám, hogy csaltál, amikor megverted Flash Kinget! - köszöntöm.- Megvetted az egész MaxERŐ-t, mi, te szarházi?! Tudod mikor váltottam át a PowerHousera? Amikor te lettél az igazgató a MaxERŐ-nél. És onnantól kezdve az egész blokk azt nézte, mert nem mertek nekem ellentmondani. Szóval büszke lehetsz magadra, hogy legalább húsz rabbal esett miattad a műsorod nézettsége.

~Úristen...

Steven nem örült a hírtelen jött népszerűségnek. Zavarta, hogy folyton egy „rajongóba” botlott és autogramokat kéregettek tőle, így hát úgy döntött hogy az új képességének gyakorlásával, leveszi magáról ezt a terhet. A 3. izgatott rajongóval történő búcsúzó kézfogásnál, Steven lemásolta az arcvonásainak a jellegzetességét, hogy ezáltal elváltoztassa a külsejét és ne ismerjék fel. Persze a ruhája és testalkata még midig ugyan olyan volt, de inkább nézzék valami rajongónak, mint hogy folyton megállítsák. Amennyiben Cletus vele jött, akkor a ház előtt olyan 20 m-rel megállt, hogy beszéljen vele.
- Komédiás, szeretném ha átvennéd most az irányítás Cletus teste felet. A gyilkolási vágyát még ezek a gyógyszerek se tudták elnyomni, a kontaktra meg jó lenne csak akkor ráhozni a frászt, ha máskép nem akar beszélni. Jut eszembe ha ő is nézte a tv-t, akkor nem elképzelhetetlen hogy, ha egyáltalán otthon van, akkor amint bekopogunk hozzá a hátsó udvaron próbál majd meg eliszkolni, úgyhogy készüljünk majd fel rá, ha esetleg futni kéne utána. – Ezután a házhoz, majd egészpontosan az ajtóhoz sétált, itt visszaváltoztatta az arcát eredeti állapotúra és bekopogott, majd várt hogy valaki kinyitja-e. Ha esetleg túl sokáig nem hallani semmit akkor jelez Komédiásnak, hogy nézzen hátra, hátha éppen kimászni próbál az ablakon.

Killbane tovább folytatja a színpadias dumáját, és a végére egészen belehergeli magát. Elvigyorodom a szimbióta-maszk alatt, amikor felajánlja, hogy küzdjek meg vele a műsorban. Lehet, hogy meg is teszem. Aztán persze meglepődnek, amikor élő adásban cafatokra tépem ezt a bohócot, de onnantól már mindegy. Kajánul vigyorgok a felindulásán, és bár ezt nem láthatja, a hangomból hallhatja, amikor így szólok:
- Meglepődnél, ha tényleg kiállnék ellened, mi? Meglátjuk, hogy mennyire fogják szeretni a rajongóid, amikor...
- Most már elég legyen! -vágok közbe. - Szánalmas, amit műveltek.
Átveszem Cletus teste felett az uralmat, és Stevenhöz fordulok.
- Induljunk. - mondom.
~ Kezd már kurvára idegesíteni, hogy mindig ezt csinálod!
~ Majd ha képes leszel enélkül is használhatóan viselkedni, akkor abbahagyom.
A tervnek megfelelően követem Stevent. Már épp tervezném visszaadni Cletusnak az irányítást - igyekszem takarékoskodni az energiáimmal- amikor meglátom, hogy mennyi ember között fogunk áthaladni. Még időben meggondolom magam.
Már nem is vitatkozom ezzel a takonnyal. Arról nem volt szó, hogy más fogja irányítani a testemet. Ahogy az utcán megyünk végig, az emberek sorra jönnek oda hozzánk, hogy autogrammot kérjenek. Komédiás az én kezemmel szépen aláírja a papírokat, miközben én minden erőmmel próbálok a torkuk után nyúlni de nem megy! Megrohannak a régi szép emlékek, még a börtön előttről. Amikor szabadon ölhettem.
~Meg akarom ölni mindet, hallod?! Egyszer úgyis rá fogok jönni, hogy hogy kell téged kicselezni!
Ahogy haladunk el az emberek között, Cletus egyre csak mondja az őrült szövegét arról, hogy ölni akar. Egyre nehezebb elviselni. valahogy rá kell jönnöm, hogy hogy tudom engedelmességre bírni. Más nem jut eszembe, mint hogy néha hagyom ölni. Undorodom a gondolattól, hogy bárkit az ő keze közé adjak, de ez az egyetlen pénznem, amiben üzletelni lehet vele. Talán az ellenségeinket... A parancs szerint nem szabad, de talán ki tudom harcolni Kamesnél vagy feljebb. De még nem merek ígérni neki semmit, szóval tűrnöm kell a duruzsolását. Igyekszem minél jobban kizárni a tudatomból. Közben én is felveszek egy másik arcot (nem Cletusét), és valami hétköznapi ruhává alakítom a külsőmet, hogy ne állítsanak meg minket lépten-nyomon. Amikor megérkezünk, arra már Stevennek nem kell kérnie, hogy vegyem át Cletus teste fölött az irányítást, a többire pedig bólintok, hogy megértettem. Én is az ajtóhoz megyek, majd ha nem válaszol senki, és Steven jelez, megkerülöm a házat.

Nem foglalkozok tovább az elmebeteg és a feltűnési viszketegséges vitájával, szimplán megyek előre amerre kell, a gond csak az, hogy nem gondoltam végig különösebben az útvonalat, hogy mik a lehetőségek és hogy melyik mit von magával, így hamarosan a tömeg közepén találom magam, ami eléggé... Kellemetlen. Sokan arról álmodnak, hogy rajongók ugrálják körbe őket, nekem viszont nincs szükségem sem a feltűnésre, sem a hírnévre, tudtam, hogy ezt fogja magával vonni ez az egész, de nem ezért jelentkeztem a programba. Úgy látom, hogy nem én vagyok az egyetlen aki ugyan így vélekedik a rajongókkal kapcsolatban és az egész kialakult helyzetről, s bármennyire is meglepő, végül néhány biztonsági őr terelgeti távolabb az embereket s teszik fel az egyértelmű kérdést. A pankrátor kezd végül beszélni, méghozzá pontosan úgy, mint ahogyan megszokta, tökéletesen eljátssza, hogy ő a tökéletes hazafi polgár, szégyenletes és én a magam részéről az egész helyzetet egy undorodó tekintettel tudom le.
~ Valóban nem több mint egy színészkedő féreg. ~ Már a sport mivoltja is egyértelművé tette s meg sem fordult a fejemben, hogy akár valóban tudhat is valamit, ahogyan ezután sem fog, a legszívesebben kitörölném a létezésből, még magát az emlékét is, csak akkor meg a többit kapnám a nyakamba... Nem tudom, hogy mi gátolna meg abban, hogy őket is ugyan úgy kiírjam a valóságból, de talán nem is ezen kéne gondolkodnom, nem, még egyenlőre nem, amíg nem lépnek olyat ami miatt ezt kell reagálnom, addig nincs okom mit lépni, hiszen nincsenek céljaim sem amik érdekében lépnem kéne, mágiát kell tanulni, de más nincs, viszont ha egyszer elég tudásom és hatalmam lesz majd kerítek magamnak valami külön elfoglaltságot.

Steven-t meglepetésként érte a fájdalom, amikor használta az új erejét és arccserét hajtott végre, aminek az lett a hatása, hogy néhány szikra végig is futott a folyamat során az arcán. Egy pillanat szünet kellett is neki hogy összeszedje magát és tovább tudjon haladni.
- Ehhez még hozzá kellesz szokni. – Nyögte ki enyhén zihálva. Az ajtónál nem tudta időben visszaváltoztatni az arcát, így a férfi nem ismerte fel őt, és rájuk csapta az ajtót. Normális esetben erre az lett volna Steven válasza, hogy berúgja az ajtót és egy kis elektrosokkal emlékezteti arra, hogy kinek is köszönheti a nyavalyás életét ez a féreg, de Steven megvolt róla győződve, hogy folyamatosan monitorozzák minden egyes lépésüket, így egyetlen kihágást sem követhettek el, mindent szabályosan kellett csinálni. Ezen felül furcsállta kissé, de a kényszert se érzet hogy megtegye, csak egy kis suttogás hoz hasonló érzést, mikor a gondolat felmerült a fejében.
~ Úgy tűnik azok a gyógyszerek igencsak jól teszik a dolgukat, ha sikerült így elnémítaniuk téged. ~ Időközben beérkezett egy rádió üzenet, miszerint a hiányzó két tag is megérkezett, amire Steven rögtön reagált is.
- Rendben! – Majd ennyivel le is tudta a dolgot.
- Épp elegen vagyunk ide mi ketten is… Legalább tudjuk hogy itthon van. – Mondta Komédiásnak, majd bedörömbölt az ajtón és ezúttal be is kiáltott. Ez idő alatt sikerült visszaváltoztatni az arcát az eredetivé bár a fájdalom jele ismét megjelentkezett néhány szikra kíséretében.
- Ideje a törlesztésnek Hátvakaró! – Tekintve hogy anno Steven volt az aki folyamatosan így hívta, így valószínűleg rájön majd a férfi, hogy jobban jár ha segít nekik. Avalonban tett látogatása és a démonok elleni harc között történt, hogy Steven találkozott a férfival (akit utólag kiderült hogy Adam-nek hívnak) egy sikátorban és megmentette az életét, amikor is egy banda néhány tagja megakarta ölni őt. Senki nem hallt meg, de utólag kiderült hogy jó okkal akarták a férfit megölni. A Hátvakaró becenév onnét eredt, hogy mikor háttal állt neki Steven, akkor az addig rejtett karmaival megtámadta őt annak reményében hogy eliszkolhat. Ez persze Steven nanitjai miatt nem sikerült túl jól és Adam látván, hogy itt nem győzhet az életéért könyörgött. Végül az lett a vége hogy Steven elengedte, de figyelmeztette, tudja hol lakik ő és a családja, így ha a jövőben felkeresi, akkor meg se próbáljon neki hátat fordítani. Akkoriban még Steven nem tudta hogy miért is lenne rá szüksége, de azzal tisztában volt, hogy elégé jól ismeri a helyi bűnszövetkezeteket.

Mind a ketten hátrébb húzódunk, megmondom őszintén jobban örülök amíg ez a nyomorult tőlem elfordulva beszél, legalább nem hallom annyira azt a sok ökörséget, s kis boldogító bónusz, hogy az adóvevő is megszólal a fülemben, miszerint még ketten érkeztek.
~ Jó, teljes a cirkuszunk... ~ Különösebben nincs mit hozzászólnom, nincs rá okom, hogy kommentáljam a központ számára, hogy hallottam az üzenetet, ellenben amikor valamelyik beszélni kezd arra szemforgatással reagálok, igaz ezt senki sem látja, de nem is nekik van szánva.
- Lassan komikus, hogy minden második tag téged támad le elsőnek. - Valamilyen szinten szánalmasnak találom az emberek ezen viselkedését, nem tudom, hogy mi alapján találják meg pont őt, de ameddig nem engem zargatnak, addig maximum szánalmasnak, és mint most, esetenként komikusnak ítélhetem és nem különösebben zavarónak és idegesítőnek, mint ahogyan a rajongók megtalálják az embert. Közben fél füllel figyelem azt, amit az őrök beszélnek, vagyis az egyik őr és egy idősebb nő, drog, betörések, növekvő bűnözés, rendben van, de részemről ez is ennyi, had beszéljen tovább a mű sportoló, ameddig nem nekem teszi addig had tegye, amíg nem kezd megint politikai kampányszövegeket dobálni, mert egyszer az ilyenek miatt biztosan meg fogok fojtani valakit, nem tudom még, hogy kit, nem tudom, hogy miként, de csak idő kérdése... Most viszont próbálom nem felhúzni magam ezen, mint ahogyan már oly sokszor tettem, békésnek kell lennem ahhoz, hogy megfelelően használhassam a hatalmamat, különben maximum megfontolatlan lépéseket tehetek, ezt pedig nem tervezem megengedni magamnak, egyenlőre nem, s ha egyszer több hatalomhoz jutok, mert egyszer be fogom fejezni a tanulmányaimat a hagyatékommal kapcsolatban, s akkor még óvatosabbnak kell majd lennem, de az még odébb van.

A férfi néhány goromba szó után bevágja az ajtót. Megtorló nem volt elég határozott, de hagyom, hogy hadd intézze a dolgot saját belátása szerint, végtére is ő ismeri a fickót, én nem nagyon tudnék mit kezdeni vele, vagyis a szabályzatnak megfelelően nem. Így hát továbbra is Steven mögött állok aki újra bekopog. Közben a rádión bejelentkezik az utolsó két tag. Akkor már csak a asgardi marad, akivel nem találkozunk. Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz az Osborn-féle Amerika Kapitány és Rozsomák, de gyanítom, hogy ők sem lesznek sokkal épebbek, mint a többiek.
~ Mi a franc van ezekkel, hogy nem tudtak időben jönni? Elég rondán elkéstek... Legalább Amerika Kapitánytól azt várná az embere, hogy tartja magát az időpontokhoz. Rettenetes, milyen világban élünk, már semmi sem szent.
Rekedten röhögni kezdek, de persze csak fejben, mivel a beszédemet még mindig ez a köcsög Komédiás irányítja. Az arcomra csak egy vigyor ül ki, és a nevetésből csak pár kisebb köhintés marad. Ezeket még ő sem tudta megakadályozni.