Déli államhatár

New Jersey legdélibb pontja, az államhatár széle, ahol a világháború alatt egy katonai kikötő üzemel, ez mára elhagyatott.



Az eredeti topic

Ammon Einarson | Előtörténet | Kree invázió 5 | Játékos társak: Cody Atkinson,Rain Akerman

Bólintottam alla, hogy menjünk közelebb, beljebb mi is majd figyeltem csak, hogy mi tölténik. Leméltem, hogy nemsokála haza fogunk menni melt mál mennék játszani vissza vagy legalább lohangálni a keltben. Amikol viszont minden elkezdett fulává válni akkol belekapaszkodtam Kalen-be ahogy váltam és figyeltem, hogy most mi is fog lenni egészen addig amíg nem változott meg minden kölülöttünk majd állapodott meg egy új helyben. Éltetlenül néztem kölbe, megint máshová kelültünk de nem tudhattam, hogy most ez mál a mi időnk-e vagy sem. Viszont az biztos volt, hogy sokkalta többen lettünk megint. Sok mindenki akiklől nem tudtam, hogy kicsodák is. Ezélt nem is volt ellenemle, hogy Kalen mögött maladva ne csináljak semmi hülyeséget de azélt valamennyile készenállva esetleg alla, hogy elkelljen futnom innen. Lemélem, hogy ők nem fognak úgy halcolni mint az iskola előtt volt.


Hjuchia Sakura | Előtörténet | Mókus alakban

A gyerek legalább nem akart halálra dögönyözni, ez már jó volt viszont öröm az ürömben, hogy a hely elkezdett elváltozni, torzulni a kép majd az egész végén egy teljesen másik helyen kötöttünk ki mindannyian, még a fáraó is. Gyorsan mérve fel a körülöttünk lévőket akik nemsokkal utánunk érkeztek meg a helyre az már biztos volt, hogy valami az idővel körülöttünk még mindig torzulva lehet és semmiképp sem jó. Ki tudja most majd mi lesz de egyelőre tartottam a mókus alakját a nő kezében. Az új arcok közül mintha egyet felismernék, de nem voltam benne biztos. És pláne nem akartam kideríteni, hogy hányan ismernének meg engem ebből a hirtelen támadt tömegből. Kellemetlen egy szituáció, ha ezek harcba fognak bocsátkozni akkor kénytelen leszek menekülőre fogni akárhogyan is. Nem sok védelmet nyújt ez a forma itt és most. Azért ha úgy dönt a csajszi, hogy letesz a földre akkor meg is lépek gyorsan a közelükből elsőre, hogy aztán egy közeli fedezékből figyelhessem tovább az eseményeket. Vajon most már a saját időnkben vagyunk? Ha igen akkor már nagyon sok indokom nincs is a közelükben maradni csupán minél több információ begyűjtése persze, ezért körbe is nézek, hogy támpontokat találjak ami árulkodhat a helyzetről.

Nem láttam elsőre semmit se ami segíthetett volna nekünk, miközben pedig vizsgáltam a fáraó kinézetű alakot véletlenül meg is vágtam magam egy kicsit. Megtöröltem a kézfejemet az ujjammal de csupán erre volt időm mielőtt káosszá kezdene változni minden körülöttünk. Belassult az idő majd láttam még, hogy a robbanások beindulnak de azok is lassan. Ahogy felegyenesedek Karen és Ammon felé indultam meg, talán elhúzni őket távolabb a robbanástól akarhattam de végül nem tettem semmit mert a környezetünk megváltozott a mi időnkbéli veszélyteremmé majd nem sokáig úgy maradva minden ismételten megváltozott. Megérkeztünk valahova a fáraó külsejű alakkal, majd a tér kezdett hullámzani és újabb emberek jelentek meg még egy alakkal feküdve a földön és aztán ez megismétlődött. Mintha csak három külön csoport ugyan azzal az emberrel épp most esett volna be ki tudja milyen időben épp most. Egy gyors pillantással látni lehetett, hogy a három földön fekvő bár más ruhákban van mintha ugyan az az alak is lenne. Más idejéből valószínűleg. Több mint egy tucatnyian lettünk itt és ki tudja kinek milyen szándékai vannak éppen. Karent, Ammonnal mögötte bujkálva betereltem magam mögé elsőre. Nem tudom még mit tudnék tenni de ha arra kerül a sor akkor meg kell majd védenem őket. Persze ott van, hogy Karen is talán tud harcolni ha kell, nem tudom mennyi tapasztalata van ebben és lehet hogy jobb lesz az ha csak a gyerekre vigyáz míg majd mi intézkedünk Atkinson úrral.
A jobb kezem ezért félig magam mögött is van, a késem közelében. Nem éppen egy távolsági harci dolog és inkább közelharc esetében jó ha megakarom magam védeni nem baj az ha nem kell kutakodnom utána ha valaki ránk rontana. Ha minden furcsaság eddig nem lett volna elég akkor még a három testet lilás fény is körbevette. Nem próbáltam ki, hogy ránk milyen hatással lehet de reméltem, hogy semmi káros ránk nézve hiszen úgy festett mintha egymásra reagálnának. Ha más nem úgy fest, hogy a saját időnkben vagyunk most. Egyelőre még nem történt semmi azért figyeltem az embereket körülöttünk, hogy még is ki milyen szándékkal is lehet majd felénk. Remélve persze, hogy semmi rosszal.

Megélni meg hozzá a legrosszabb szögből az ember életének legborzalmasabb pillanatát nem jó dolog. Sőt kimondottan szörnyű. Cody valószínűleg már észrevették a diákjai, hogy egy elég kemény fickó, aki szinte bármilyen helyzetben képes nyugodt és összeszedett maradni. Most viszont mikor az új helyszínre érkeznek akkor azért látszik rajta a feszültség. Az kezei ökölben vannak és a tekintete pedig nagyon megviselt. Sokat kivett belőle ez a kaland. Nagyon örülne ha vége lenne, de nem ilyen naiv. Vesz néhány mély lélegzetet és kicsit lelazul. Ettől még mindig fáradt marad agyilag, de legalább nem akar beleütni akármilyen érzések nélküli tárgyba. Előveszi a telefonját és próbálja meghatározni, hogy most már a saját idejükben vannak-e és hol. Ha sikerül akkor átadja a mobilt Karen-nek.
-Minden rendben. Értesítsd a SHIELD-et és a birtokot bár előbbi valószínűleg már úton van. Biztos feltűntünk a mágusoknak.
Az érkező társaságok számára sem túl megnyugtatóak, de valakinek meg kell szólalnia és annak neki kell lennie.
-Üdv! Cody Atkinson vagyok a Xavier intézet második számú igazgatóhelyettese és az X-men vezetőhelyettese. Amíg megérkezik valamelyik felelős szerv valamelyikük fel tudna világosítani minket, hogy mégis mi folyik itt?
~Jó lenne ha nálam lenne a fegyverem. Gyanús társaság.~
Gondolja a kutyaember, aki egy gyógyszerfüggő srác, apokalipszis fia és egy lány társaságában van, aki bármikor fel tud gyulladni.

Augustus Graves

Mikor Augustus látja az atomot felrobbanni akkor neki vége. Nem találja meg a vallását és imádkozik, nem mond valami dicső dolgot, de még csak nem is büszkén belenéz a halál szemébe. Egyszerűen csak üvölt. Torka szakadtából üvölt. Civilhez képest nagyon sokáig bírta, sokan még a New Yorkiak közül is bekattantak volna azoktól amiket ő látott ma és bírta méghozzá méltósággal. De, azt hogy egy atomot túléljen méghozzá anélkül, hogy bármi hatása lenne rajta tudja jól, hogy kizárt és logikátlan dolog. Ha túl is éli a robbanást akkor is lehet, hogy olyan fertőzést kap el, amibe szintén belehal csak sokkal szörnyűbb módon. A halál egyszóval teljesen bizonyos. Pedig ő élvezte az életet és olyan életet élt, amire büszke is lehet. Nem elégedett meg vele, hogy jó helyre született, a saját akaratából is értékes eredményeket ért el, mint üzletember, mint sportoló és a magánéletében is. Tervei is voltak és még nagyobb jövője. A nagyapja halála után az apja komolyabb felelősséget bízott volna rá. Apja halála után pedig ő lett volna a család feje. Komoly céljai voltak. Nem akar meghalni. Nem halhat meg. Bepánikolt és bár nem a legdicsőbb dolog, de üvölt félelmében. Mikor észreveszi, hogy egy másik helyen van csak akkor hagyja abba, de még így is remeg egész testével. Az imént esett át egy halálközeli élményen. Talán elnézhető. A hangja is kicsit megtörtebb inkább motyogás.
-Hol, mikor vagyunk?
A bundás fickó mikor elkezd beszélni akkor felé néz, fel is ismeri a tv-ből meg az újságokból, de nem reagál. Kicsit máshol jár. Ő most besokallt.


Tristan Winkelhock


Tristan is elég komoly dolgokon megy keresztül bár ő katonaként és tisztként jobban viseli. Mikor a mutánsisten megjelenik akkor őszintén ledöbben, de közben már elemzi is a helyzetüket.
~Nyílt összetűzés esetén még nekem sem lenne esélyem ellene. Sem fegyverrel sem puszta kézzel. Talán feltartani ha tudnám míg a többiek eltűnnek. Az egyetlen lehetőség a menekülés.~
Majd jön is egy támadás ami elsöpörné őket is és a gondolatot, hogy Tristan talán feltartani ha tudná, azt a mutáns férget, de történik valami. Valami mágia. A felettesére néz, hogy ő csinálja-e, majd az öregre, aki eddig nem mutatott semmi érdemlegeset, de nem. Sőt egy új helyen találják magukat. Ez nem tetszett Tristan-nak mivel ez nagyon nem úgy nézett ki mint Wakanda. Határozottan nem. Sőt nem is az volt mivel egy mutáns korcs, aki a korcs iskola igazgatóhelyetteseként és a hősködő korcsok vezetőhelyetteseként mutatkozott be is itt van.
~Szánalmas, hogy csak helyettesként vagy valaki.~
Az egyik kölyök láttán elkerekednének a szemei ha még meglennének. A kölyök kiköpött apokalipszis. Ez valami hülye vicc akar lenni? A felettesére néz, hogy mit tegyen. Ha kell nála van fegyver és tüzet nyit a korcsokra. Főként a kutyára és a kis korcs istenre célozva. Ha a mágus fickó nem tesz semmit, de az öreg igen és valami nagy baromságot, ami miatt a helyzet úgy követeli akkor is tüzet nyit a célpontokat ugyan úgy választva ki. Katonaként és tisztként nem kéne hallgatni az ilyen vágyakra, de szívesen golyót eresztene abba a dögbe meg a kölyökbe meg a többi mutánsba, aki itt van. A másik csapatban is van egy mutáns csaj. Lehet ők is valami korcsok egytől-egyig. Van rájuk elég golyó?

Uhh... Hirtelen nagyon felgyorsultak az események. Éppen a páncélos srácot vizsgáltam, amikor megjelent még valaki, aztán a valahogy kisültek a nanorobotok is, de még alig pislogtam párat, felrobbant egy atombomba...
~Ogun segíts!~ennél hosszabb imára nem maradt időm. Sima tűztől már többször megvédett, de nukleáristól... szerencsére nem kellett megtudnom, hogy mi lett volna, mert hirtelen elteleportáltunk. Tényleg mozgalmas egy pár perc volt!
Egy kikötő közelébe érkeztünk, és az X-men már várt ránk. A vezetőhelyettest szinte azonnal felismertem, a többieket már nem annyira. Egyedül a szürke gyerekre figyeltem fel. Butaság, de valahogy egy lupine természetesebbnek hatott, mint hogy még valaki szürke legyen.
Nem sokkal később egy újabb csapat érkezett, és ők is hoztak egy eszméletlen személyt. Varázsló félék voltak (legalábbis ketten biztosan), de még egyiküket sem láttam korábban. Nem hiszem, hogy bármi közük volt a voodoohoz. (Mi amúgy sem szoktunk részt venni a hősködésekben...)
Cody Atkinson beszéde után egyértelmű lett, hogy senki sem érkezett tervel, így én is a hatóságok hívása mellett voltam. Az én telefonom viszont sajnos kiégett (csak remélni tudtam, hogy nem tartósan), tehát ezzel már nem tudtam mit kezdeni.
Szívesen beszéltem volna az X-ekkel, csak hát nem tudtam volna nekik mit mondani. A "Sziasztok, én is mutáns vagyok!" nem hiszem, hogy jó kezdés lett volna... A varázslókkal is válthattam volna pár szót, de valamiért szokatlanul feszültnek látszottak... Ezért inkább csak tovább ácsorogtam, és néztem az időutazó(ka)t.

Úgy tűnt mindennel végeztünk. A hatóságok úton voltak, és semmi bajunk nem esett. Egyedül a találkozómat sajnáltam. Arról biztosan lekéstem, és nem tudtam, hogy hogyan fogom megmagyarázni... Még fényképet sem tudtam készíteni.
Sokáig nem történt semmi, csak vártuk, hogy eljöjjenek értünk. A három eszméletlen időutazó körül lévő derengő burok nem volt semmilyen hatással ránk, de aztán vibrálni kezdett, és a helyzet megint megbolondult. Különböző időkből jelentek meg épületek, élőlények és növények... egyik sem ártott nekünk, de azért gondolom ennek nem szabadott volna történnie. Ötletem sincs, hogy ilyenkor mit tehettem volna. Az időnek tudtommal egy loa sem parancsol, így még imádkozni sem tudtam igazán (kivéve persze Legbához). De imával eddig még egy problémát sem tudtam megoldani. Persze nem várhattam el a loáktól, hogy csak úgy csodát tegyenek a kedvemért... Azért örültem volna neki.
- Ennek így kell történnie? - kérdeztem Svanhildtől. A szellem eddig mindig tudta, hogy mit kell csinálni, talán erre is számított...

Ammon Einarson | Előtörténet | Kree invázió 5 | Játékos társak: Cody Atkinson,Rain Akerman

Nincs kellemes kölnyezet, ez még nekem is leesik, és csomóan engem néznek mintha valami lenne az alcomon ami még fulábbá tesz mindent. Kalent hagyom telefonálni és lemélem, hogy hamal kifognak jönni is éltünk melt kezd elég lenni ebből a kalandból. A mókus is elment ezélt a hálom bácsit nézem akik fekszenek a földön. Fulcsa delengés van kölülöttük, csupán kölülöttük egy ideig melt elkezd utána mindenhol lenni és hullámzani a kölnyezetünk ismét. Bele kapaszkodok Kalen néni pólójába miközben fülkészem a megjelenő válosokat és eldőket amik váltják egymást.
- Most mi lesz?
Kéldezem tőle aggódva kissé, előszöl az időnkből a múltba mentünk, aztán meg vissza a mi időnkbe csak máshová és most lehet a jövőbe kelülünk? Ha igen lemélem utána vissza haza ismét.
- Nem kéne allébb mennünk? El tőlük?
Lehet, hogy az a baj, hogy a hálom bácsi az egy helyen van és mi is, lehet ha allébb mennénk akkol minden megjavulna nekünk.


Hjuchia Sakura | Előtörténet | Mókus alakban

A lány letesz én pedig arrább is szaladtam majd mivel fák is voltak így felszaladtam az egyik közelire és onnan figyeltem a társaságot. Egyik csoport sem tudta, hogy mi folyik itt viszont az én végszóm az a telefon hívás volt. Nem várnám meg míg kiérnek a hatóságok de még mindig nem tudom mi is a három alak a fáraó kilétén felül ez többnek tűnik. Nem maradnak persze nyugton a testek se és a vibrálás körülöttük végül a környezetre is elkezdenek kihatni ismét és össze vissza váltakozni kezd. Remek, most meg már nem is vagyok benne biztos, hogy elkéne távolodni a társaságtól. Nem kecsegtető, hogy véletlenül valami ismeretlen időbe lyukadjak ki mert rosszkor léptem messzebb a testektől. Kénytelen vagyok várni, jobb ötlet híján, hogy ez az egész leálljon. A francba is kell nekem ilyenekbe belekeverednem... Pedig remekül indult a nap és mi lett a vége. Remélem, tényleg nagyon remélem, hogy nem valami eltorzult időben fogok rekedni a kis látogatásom miatt..

Hát ez is egy érdekes helyzet lett... Lassan már fel sem fogom venni a véletlenül és a semmiből előpattanó embereket és emberek tucatjait ha így folytatódik mindez mert még egy napos délutánból is egy tér és időtorzító estém lesz. Öröm az ürömben, hogy legalább senki sem támadott ránk, vagy esett neki bárki a másik torkának, ez már jó. Viszont láthatóan senkinek sincs sok ötlete arról, hogy mi is történhetett vagy csupán nem akarja megosztani rögtön. Mindenki inkább ugrásra készen van mintsem értetlenül ácsorogva. Atkinson úr odaadja a telefonját Karen-nek, hogy hívja fel a hatóságokat, ez nem is jutott eszembe. Ha más nem ők aztán tudni fogják, hogy miképp kell kezelni ezeket a térgörbüléseket. Nem mintha a jelenlegi helyzetünkön ez sokat tudna most segíteni mert a három alak körüli fények nem akarnak eltűnni, sőt erősödni is látszanak majd minden körülöttünk megint változni kezdett. Hol dzsungelt vagy valamilyen erdő tűnt fel, aztán városban voltunk, valamilyen elképesztően modern városban ami a jövő lehetett. A jövő majd a múlt, oda vissza ugrált. A három alak is különböző időkből van, az egyik bizonyára a fáraók idejéből való viszont a páncélos akár a mi időnkből is lehetne hiszen bár nem annyira hétköznapi de van már rengeteg hasonló testpáncél de akkor is vagy a jelen vagy a jövőből lehet. A harmadik az egyetlen a furcsa öltözetével aki inkább a kettő között lehetne de nehéz megmondani. Ammon szavai pedig érdekesen hangzanak. A három alak miatt van az egész de kétlem, hogy ha csak úgy elmegyünk mellőlük a saját időkben kötünk ki. Megeshet az is, hogy épp az aktuálisan látott időbe kötünk ki és talán még el is szakadunk egymástól. Minden esetre közel maradok Karenhez és a gyerekhez, itt van a közelben Atkinson úr is és egyelőre inkább rá hagynám a döntést, hogy miképp cselekedjünk. Őszintén megpróbálnám az eltávolodást a férfiaktól de nem vagyok benne biztos egy picit sem, hogy ez lenne a jó ötlet.

Cody kérdésére a többi csapattól hallgatás és sutyorgás lett a válasz. Részben Ammon miatt. Ez mondjuk érthető. A fiú nem kicsit hasonlít az apjára. Viszont ő a Xavier iskolától van itt és az X-men tagja a kérdéseire pedig nem kap válaszokat. Ez ebben a helyzetben gyanús. Kivéve a szőke fickó esetében aki feltűnően olyan feldúlt mint ahogy egy ilyen helyzetben egy normális embernek kéne lennie. Karen jól kezeli a helyzetet és át is veszi a telefont. Méghozzá ő intézi is a SHIELD-et míg Cody egy szót sem tud az idegenekből kinyerni. Az igazgatóhelyettest feltűnően zavarja a hallgatás.
-Mondjon már valaki valamit kérem!
Nincs megelégedve a többiekkel és nem lazíthat. A diákjától visszaveszi a telefont.
-Köszönöm Karen.
Az újabb időutazásokra ő közelebb lép a saját diákjaihoz és figyeli mi fog történni. A gyerekek idegesek és ez érthető.
-Maradjatok együtt! És jobb ha a testek közelében vagyunk. Még csak az kéne, hogy egy ismeretlen időben kössünk ki.
Az igazat megvallva fogalma sincs mi történik és hogy nem kéne-e messzebbre menniük. Viszont reméli, hogy jól gondolkozott és tudja, hogy neki nem lehet bizonytalannak tűnnie mert akkor mindennek vége.
~Egy személy három énje egy helyen. Talán ez lehet a gond. Minek kéne ilyenkor történnie? Bárcsak itt lenne egy mágus vagy ilyesmikben jártasabb.~

Augustus Graves

Vele nem is foglalkozik senki. Ő meg csak néz döbbenten. A sivatagban vannak. A távolban valami katonai létesítmény. A bumdás fickóval sem törődnek a többiek. Egy lány hívja a SHIELD-et és azt mondja, hogy a saját idejükben vannak. Augustus a hajába túr és megállapítja, hogy teljesen leizzadt. Fürödni szeretne, kinyitni egy üveg whiskey-t és a mai nap már ki sem kelni az ágyból. Holnap összeszedi magát normálisan és intézkedik mindennel kapcsolatban. Most bele sem akar gondolni, hogy mivel kapcsolatban kell intézkednie. Előveszi a telefonját, hogy ő is intézzen egy fuvart majd magának, de azt kell tapasztalnia, hogy ez nem fog menni. Erről eszébe jut, hogy ma még orvosoknak is látnia kéne őt, hogy megmondják jól van-e. Az, hogy nem érzi magát rosszul egy dolog, de mégiscsak látott egy atomrobbanást. Erről is jut eszébe, hogy van nála egy szivar. Épp előkeresné mikor megint változik a környezetük. Ő meg csak néz és fájdalmasan felnyög.
-Mikor lesz ennek már vége a pokolba is!

Tristan Winkelhock

A felettese nem reagál. A bundás korccsal pedig senki nem törődik. Az egyik lány hívja a SHIELD-et. Ez nem jó rájuk nézve. A saját idejükben vannak, de állítólag negyed óra múlva itt lesznek. Ebből Tristan hamar leszűri a lényeget. Nem HYDRA által kézben tartott területen vannak. Ha tenni akarnak valamit akkor, azt gyorsan kell tenniük. Sőt az öreg, aki eddig semmi hasznát nem mutatta és Tristan szerint alkalmatlan a szolgálatra egy gyanús dolgot vet fel. Mégpedig, hogy szellemlovas is itt van. A helyzetük nagyon rossz. 
-Mennyi a teleportáció határa. Ha menekülnünk kell akkor megoldható lesz?
Mert a SHIELD kezébe nem akar kerülni. Főleg mivel az ő kezében meg HYDRA technológia van. Meg a szemében is. Akárhogy is, de gyorsan kell majd dönteniük. Csakhogy valami más is történik ugyanis elkezd a környezetük változni. A hadnagy erre nem kapott kiképzést, hogy ilyenkor mit kéne csinálnia. Talán lelőnie az egyik ilyen világító alakot? Nem biztos. Apokalipszis nem bírja a fickót. Aki, pedig Apokalipszis ellensége az lehet, hogy nekik barátjuk.

//Mivel a fele társaság nem írt, én meg nagyon pocsékul voltam szombaton lesz új kör.//

Gyorsan történnek az események, de valahogy ezzel együtt igen lassan is. Hirtelen megjelenik Apokalipszis. Csak úgy, besétál az ajtón. Káromkodnék, de inkább valami hasznos dologra fordítom az életemből hátralevő pár másodpercet és elkezdem a teleportációt. Ahogy nyúlok a társaimért hirtelen minden lelassul. Hosszú perceknek tűnő pillanat után elteleportálunk. Az biztos, hogy ezt nem én csináltam. Mielőtt rendesen körbenézhetnék már megyünk is tovább. Még pár ugrás amire végre megállunk. A mi öregünk mellett már két másik férfi is fekszik, láthatóan ugyan azok. Nem tudom ki ő, de ha az élete valahogy az időben szétszakadt, akkor elképzelhető ez a hatás. Főleg, ha valamilyen idő utazó esetleg teleportáló. Legalábbis elméleti szinten, bár nem vagyok biztos benne. Az időutazás meglepően titokzatos téma, még nekem is. Gyorsan felmérem a terepet és látom, hogy nem vagyunk egyedül. Mindenféle civil vesz minket körbe. És ott van Apokalipszis gyerek verziója is. De nem úgy tűnik, hogy a múltban vagyunk, főleg nem annyira régen, hogy a mutkó istent gyerekként lássuk. Egyenlőre intek Tristannak, hogy ne lépjünk fel ellenségesen. Ekkor az öreg szól, hogy az egyik civilnek kinéző férfi a szellemlovas. Ahogy ránézek, hirtelen furcsa érzésem támad. Mintha ismerném és már láttam volna. Olvastam róla könyveket, de abban nem sok szó esett az emberi gazdatesteiről. Ki lehet ez a férfi? Nem sok időm van ezen gondolkodni, mert hirtelen tovább változik az idő, úgy tűnik a paradoxon megpróbálja kigyógyítani magát. Ez akár sikeres is lehet. Vagy mind meghalunk. Inkább megfogom a két társam vállát és felkészülök rá, hogy azonnal elteleportáljak, amint kicsit stabilizálni látszódik.
- Ne aggódj, bőven elég- súgom az aggódó férfinek.

Nem nagyon ugrott egyik techie sem a lehetőségre, hogy ők legyenek a hősök. Ehelyett egy nekem teljesen véletlen ember jött be a szobába, majd amikor meglátott minket. Mire követtük vissza a folyosóra már eltűnt. Vele együtt a testek is. Úgy tűnik nem mi mentettük meg őket, pedig nem lett volna rossz ezzel eldicsekedni Mrs. Millernek. Közben az idő viszont telt és szinte már hallani lehetett az atombombát. Sajnos szó szerint. A távolban már látni a vakító fényt. Nem tudom, hogy az azt kísérő Mephisto nevetés az atombomba tulajdonsága, vagy csak a főnököm akarja tudatni velem, hogy már kész a fogadásomra. Közben minden lelassul, ami a pletykák szerint egy biztos jele a halál előtti pillanatoknak. A fura lilán világító pasasról nem volt szó, de nem lehet minden pletyka 100%-ig igaz. Aztán hirtelen mégsem halunk meg hanem elteleportálunk. Meg még párszor. Így legalább nem hiszem egy percig sem, hogy a mennyországban vagyok. Hirtelen aztán megállunk és úgy tűnik túléltük. És ami még jobb, hallom a Lovas üvöltését az elmém sötét zugaiból! Nem gondoltam volna, hogy ennek egyszer örülni fogok. Miután visszatérek az atomrobbanás okozta sokkból, rájövök, hogy én itt valamilyen hivatalos személy vagyok.
- Darren Cain, SHIELD ügynök.- mondom miközben meglengetem a jelvényemet.- Mindenki őrizze meg a nyugalmát. - Ezután jobban szét nézek, felmérve, hogy kiket is hozott ide a sors. Egy gyerek Apokalipszis, nyilván. De úgy tűnik, hogy senki más nem reagál rá ijedten, szóval gondolom én vagyok lemaradva a dolgokkal. Aztán van még három turistának kinéző férfi. Akik közül az egyik igen ismerős. De nem, az nem lehet. - Elnézést, megkérdezhetem hogy hívják?- fordulok a fiatal férfi felé, aki éppen a mellette álló kettő másik vállát fogja. Nem sok esélye van, de meg kell próbálnom.
Mielőtt azonban választ kaphatnék, megint el kezd hullámzani körülöttünk az idő. Constantine szavaira gyorsan mellé ugrok és megpróbálom felkapni az öreg verziót. Valószínűleg ő a legkönnyebb. Ha sikerül, akkor rá dobom a harmadikra. Ha nem, akkor a Lovast is előhívom. Ezeket gyorsan egy helyre kell tenni, különben rossz lesz nekünk. Nos, rosszabb.

Ammon Einarson | Előtörténet | Kree invázió 5 | Játékos társak: Cody Atkinson,Rain Akerman

Mindenki aki meglát csak néz kelek szemekkel lám mint valami fulcsaságla amit nem kéne, hogy lássanak. Nagyon, nagyon zavaló ez és félig Kalen mögött állva a pólóját végle elengedve végle kilépek mögüle egy csendesebb pillanatban és feléjük mutogatva szólalok meg.
- Mit néztek ennyile? Nem láttatok még szülke bőlűt? Én mál kéket is láttam meg ami világított szálnyakkal!
Mondom molcosan a szavakat egy kicsit el is telelve a figyelmemet a gyomolfolgató tájképlől több kevesebb sikellel. Nagyon bosszantó, hogy mindenki csak lám néz és mintha valami szellemet látna majd megy a "dolgála".
Abban viszont amit kiötöl az akit Constantine nek hívnak segítséget kap egy shield-es ügynöktől is és összeteszik a testeket. Amitől az egész kép még losszabb lesz és még gyolsabban váltakozik. Leelesztem a kezemet és egy pillanatla csak nézem az időváltozást kölülöttünk míg nem teszem a szám elé a kezemet.
- Ugh, nem élzem jól magam...
Ez egy kissé nagyon is gyomorforgató egy dolog. Még jobban is attól, hogy ránk meg nincs is hatással csak mindenre körülöttünk.


Hjuchia Sakura | Előtörténet | Mókus alakban

Jónak tűnik, hogy azért kellően közel maradtam a társasághoz elnézve az egyre gyorsuló képváltásokat. Persze az nem sokat segített a helyzeten, hogy az egyik időközben bemutatkozott mint egy Shield ügynök de semmi újdonság, csak azokkal szokott gond lenni amelyeket már messziről felismerem és most nem volt ilyen helyzet. Persze ettől függetlenül nem volt jobb a helyzet. Csendben figyeltem, hogy mit csinálnak a jelenlévők, volt közöttük minden féle a saját dolgával elfoglalva persze de volt ott egy pár fő aki nekilátott annak, hogy akkor meg is oldja talán a helyzetet és egymásra pakolta a három alakot ami a végeredményképpen csupán felgyorsította az egész időváltakozásokat. A messzi szirénák és helikopterzajok persze akármelyik idősíkból vagy épp többől is érkezhetett. Egy ilyen anomáliát már biztosan az összes idő érzékelte ami már elég közeli volt még a mostaninkhoz és persze minden jövőbeli, biztosan azokban is látványos lehetett ez az egész de legalább nem lettünk többen. Persze lehet, hogy ez a baj is, hogy a három test nem mind? Csak lesz szerencsénk rá, hogy beesik még egy ide a semmiből. Azért körbe forgok kereső tekintettel hátha van egy valahol "bujkálva" lilás fénnyel körbe véve.

Oké, oké csak nyugalom. Senki sem aggresszív egyelőre szóval ez már valami. Mikor páran még bemutatkoznak végre Atkinson úr után úgy érzem nekem is kéne már legalább, most hogy már nem érzem mindjárt nekünk esnek a következő pillanatban.
- Rain Akerman, - lépek közelebb közben, hogy segítsek nekik akkor ebben a tervben, hogy közelbe pakoljuk az alakokat hátha az segít a helyzetünkön és mivel valószínű ahhoz vagyok a legközelebb aki velünk érkezett így a fáraó ruhás mozgatásával segítek. - szintén az X-ek től.
Remélem elnézi most nekem Atkinson úr a kis füllentést mivel még hivatalos vagy bármi féle felvételem nem volt igazán az x-ek közé csupán szeretnék közéjük kerülni a közeljövőben ha már befejeztem az iskolát. Viszont nem hiszem, hogy ezzel most fog foglalkozni mert ahogy egymáshoz került a három férfi a fény erősebbé vált és minden felerősödni látszott abból amit ők okoznak, vagyis még gyorsabban kezd változni körülöttünk az idő és a helyszínek. Hát ez nem jött be... Legalább már igazi rulett ha kiakarnánk magunktól menekülni a zónából, hogy milyen időben kötünk ki. Nem éppen a legjobb lehetőség de legalább hallani a kihívott csapatokat. Remélem, hogy kifognak tudni húzni minket innen vagy megszüntetni az egészet. Biztosan van nekik ilyen tapasztalatuk. Össze raktuk őket, más nagyon nincs amit tehetnénk.
- Valami más ötlet?

Ajajj, hajajajj! Valami nagyon nem volt rendben. A kapitány nem válaszolt, viszont a vidék szokatlanul váltogatni kezdte a kinézetét... Niteris nem egészen értette, hogy mi történt. Alighogy elvetette az elméletet, miszerint csak Rémálom játéka az egész, azonnal valami random hülyeségbe ütközött, ami nem lehetett valóság. Mert az őslények és a futurisztikus városok nem lehettek igaziak! A démonokkkal és sötét istenekkel teli világban is kellett lennie legalább ennyi értelemnek! Vagy mégsem?
Valaki megpróbálta egymásra pakolni az időutazókat, de látszólag ez csak tovább rontotta a helyzetet. A kapitány meg várakozást rendelt el, és ismét teleportálni akart. Niteris nem nagyon  örült az ötletnek, a szellemlovas jelentősen előremozdíthatta volna az ügyét, az időutazó begyűjtése fontosnak tűnt, valamint a Mini-Apokalipszisnek is laborban lett volna a helye.
Ám a sok tennivaló ellenére a kapitány figyelmen kívül hagyta Niteris nagyon hasznos javaslatát, és továbbra is visszavonulást tervezett. Így végül a démon sem ment magánakciókra, hanem csak figyelte a közelgő helikoptereket.

Végre voltak akik megszólaltak. Az egyik alak be is mutatkozott és mint kiderült SHIELD ügynök. Ez egy megnyugtató hír volt. Bár néhányan nem létező vagy láthatatlan alakokkal társalogtak egy srác csak most tért magához és viszonylag összefoglalta mi történt velük amiből Cody nem sokat értett csak annyit, hogy ők sem értették mi történt.
~Robbanás Vegas-ban? Mármint az atom? Bár ott nem tudom, hogy lettek volna élőholtak.~
Rain bemutatkozásával kapcsolatban Cody nem reagál. Azért megjegyzi a dolgot. Ha a fiú az X-ekhez szeretne tartozni ő nem fogja akadályozni. Az ő szemében már bizonyított a fiú. Támogatja is ha szükséges. Ammon kis kirohanásán ha tudna akkor mosolyogna. Tudja jól milyen zavaró még idősebbként is ha megbámulják az embert. A kis srácnak pedig még rosszabb lesz. Azért reméli Karen intézi és nem kell közbeszólnia. A testeket egymásra pakolják és a helyzet mintha csak rosszabb lenne. Cody viszont nem jött zavarba.
-Semmi gond. Ahogy hallom jön már a segítség. A helyzet mindjárt megoldódik, mindenki maradjon nyugodt. Azokat pedig talán mégsem jó ötlet egymásra tenni. Sőt, inkább mintha minél távolabb kellene, hogy legyenek.

Augustus Graves

Augustus továbbra is csak hallgat és figyel. A környezete egy része pedig megőrül. Páran magukban beszélnek, a fiatal srác, aki nem építette meg azt az EMP generátort vagy mit pedig magához tér és elkezd őrjöngeni amiért nem ért semmit. Augustus is így van vele. Méghozzá ő már tudja, hogy haza sem tud telefonálni. Az elővett szivart visszateszi a zsebébe ahonnan elővette. A kis apokalipszis is megszólal. Ezzel bizonyítja, hogy ő gyerek. A shield ügynök bemutatkozik és elkezdenek testeket egymásra pakolászni. Ami, pedig akármi is történik körülöttük, de felgyorsul. A nyugtatásra Augustus elkezd kuncogni.
-Nyugodjunk meg. Túléltünk egy robbanást, most fogalmunk sincs mi történik, miért és mikor, de legyünk nyugodtak. Az se biztos, hogy haza tudunk jutni ne vicceljenek már! Semmi okunk nincs a nyugalomra. Hideg fejjel gondolkozva egy varázstudó talán tudna valamit kezdeni a helyzettel, de ezt is csak sejtem.


Tristan Winkelhock

A kis mutáns féreg megszólalt, hogy miért nézik.
~Azért mert undorító vagy. Egy féreg akit ki kéne irtani mert csak rontod a levegőt te kis csótány. Hogy nem ő apokalipszis az biztos, de köze van hozzá. Az szinte biztos.~
Azok után, hogy nemrég látta magát a mutáns istent személyesen viszonylag elég nagy bizonyossággal meg meri ezt állapítani. A társaságokból az egyik alak még bemutatkozik mint SHIELD ügynök. Méghozzá az, aki az öreg szerint szellemlovas. A rangidős jelez, hogy ne tegyen semmit. Ő szíve szerint javasolna egy közéjük lövést majd elteleportálást, de fél, hogy ha súgná is talán akkor is meghallaná őt a korcs kutya. A helyzet pedig csak rosszabbnak tűnik. A környezetük váltakozása nem marad abba és már hallják is a SHIELD és valamilyen katonaság hangját, ami esetében bizonyosak lehetnek benne, hogy nem akarnak a kezükbe kerülni. Tristan nem mozdul csak figyeli a helyzetet. Nagyon nem érti mi ez, de igyekszik nyugodt maradni. Mert ha jól sejti hamarosan jön a robbanás vagy valami egyéb nagy dolog.