Élményközpont

Az egykori Fresh Kills Landfill szeméttisztító, régen még 2001-ben zárták be és az egész területet rehabilitációnak vetették alá. Mára egy gyönyörű zöldövezet lett az egész, gyönyörű parkkal és golfozási, wellnes és élményfürdőzési lehetőséggel.

Szerencsére megúsztam a múltkori melót súlyosabb következmények nélkül - de nem minden következmény nélkül. Elég jól kerestem a melóval, főleg a veszélyességi pótléknak hála, de ennek nagyját elvitte az állam, mivel fizetnem kellett nekik. Ezen kívül közmunkára is beosztottak, hogy rohadnának meg, és már kezdett elegem lenni a szemétszedésből is. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de az építkezési munka, felügyelők nélkül, egész pihentető volt. Szerencsére mostanra már a hajam is visszanőtt, és az égési sebeim is eltűntek. Végre megengedhettem magamnak egy albérletet is, és néhány új ruhadarabot vásároltam tegnap, ezért kifejezetten boldog voltam a mai nap. Gitárjaim otthon pihentek, ma pedig, az egész napos építkezés után, egy jól megérdemelt sört iszogattam a Család egy másik tagjával, aki nem mellesleg a névrokonom is volt. Szép, kifejlett példány, egy igazán nagyra nőtt kanbika, akivel nem sokan szeretnének összetalálkozni egy sötét sikátorban. Nem tartottam tőle, főleg azért, mert egy oldalon álltunk, de amúgy sem tűnt túl veszélyesnek rám nézve. Mármint, bár én jól titkoltam, hogy emberfeletti erőm van, nem hiszem, hogy ő is képes lenne erre, ahhoz túl hülyének tűnt. Nem, szinte biztos voltam benne, hogy csak egy k-rva erős ember. Aztán lehet, hogy majd még meglep. Közben beszélni kezdett, amit egy férfias korttyal kísért. Úgy éreztem, ez kihívás, ezért felemeltem a korsóm, és egy lendületre kiittam a tartalmát, mielőtt válaszoltam volna.
- Ne félj, megvárnak azok téged. Egyébként is, ha folyton félnek tőled, akkor nem marad munkád, nincs miért kokikat osztogass. Így viszont, ha kicsit hagyod cincogni az egereket, lesz miért csontokat törni, ha visszamegyünk.

Tariq vidáman ült az asztalnál. Vörös szakállát simogatva szemléli az elé tett csokitorta szeletet. Kulturáltan kezdi meg felszelni a villájával és kéjes mosollyal az arcán kezdi egyesével, lassan elfogyasztani. Közben a főnökére néz, aki már befejezte a vacsorát és kissé feszeng az öltönyében. Ő maga elégedett volt a helyzetével. A gyakorló ruhájában lehetett. Kényelmes, sokat próbált és hosszan összeállított viselet. Persze a fegyvereit már visszavitte a páncélozott kocsi, speciális csomagtartó rekeszébe, biztonságba. Pisztolya sem maradt nála, ami nélkül kicsit meztelenül érezte magát. A figyelem is úgy hárult rá, mintha nem viselne semmilyen öltözéket, mivel militáns megjelenésével kicsit kitűnt a tömegből.
A finom vacsora tökéletes megkoronázásaként tekintett az utolsó kockányi csokitortára. Majd az asztalnál ülő Colonára tekint.
- Mi a véleménye asszonyom? A polgármester biztosít több forrást a rendőrség speciális egységeinek továbbképzésére?

// Még egyszer elnézést, hogy rám maradt az utolsó szerepe, de a munka sajnos nem engedte meg, hogy korábban álljak neki az írásnak. // 

A konferencia roppant ígéretesnek bizonyult. A W.R.E.C. szép előadást tartott, amely alapján, nekem szimpatikusnak tűnnek. A korábban velem történtek után, úgy gondolom, hogy szükség is van valamiféle megoldásra. Kritikán aluli volt a rendőrség megjelenése, ami a drónok működését és riasztó rendszerét illeti. csöndben költöttük a vacsorát s már éppen a desszert vége felé tartottunk, amikor az egyik nem éppen az alkalomhoz illően öltözött W.R.E.C.-es kérdést intézett a velünk egy asztalnál ülő hölgyhöz, aki a polgármesteri hivatalnak dolgozott. A kérdés remek volt, ami a Shield képzését illeti, ott ugyanis nem mindenki tudja, hogy meddig terjed a hatásköre, amelyet személyesen tapasztaltam. Szerencsére nem én voltam, az akit megpróbált kifilézni, ennek ellenére nem volt kimondottan bizalomgerjesztő. Kifogástalan, felső kategóriás öltönyben, inkább tűntem menő ügyvédnek, mint újságírónak. Nevemről és "firkász" mivoltomról, azonban tájékoztatta a körülöttem lévőket, a nyakamban lógó sajtókártya. A konferencia anyagátról, már összegyűjtöttem a szükséges információkat. A helyzet viszont az, hogy szükségesnek tartok még egy némi interjút is, hogy teljes legyen a mű. Ezenkívül, némi kapcsolati tőkére is szert tehetek, így egyáltalán nem éreztem helyzetemet elhanyagolhatónak. Miközben letettem a villámat és ezzel gyakorlatilag elfogyasztottam az utolsó morzsányi gesztenyetortámat, látható módon érdeklődve pillantok az asztaltársaságra. Valószínűleg tisztában lehetnek azzal a ténnyel, hogy bármi is hangozzék el itt és most, az bizony egy szemfüles újságíró is hallani fogja. Megvárom, amíg a hölgy kifejti a válaszát, majd én is megszólalok. 
- Mr. Montano, engedje meg, hogy gratuláljak az előadásához. A nevem Charles Crafton és arra lennék kíváncsi, hogy a W.R.E.C. miben tudná segíteni a rendőrség munkáját? Létezik elképzelésük a korrupció lehetőségének kirostálására képzésük programjában?
Ez bizony komoly dolog. Hiába van remek kiképzése egy rendőrnek, ha a szíve mélyén hajlik a kenőpénz és egyéb piszkos dolgok elfogadásában, művelésében. 
- A korrupció okozta krízis, komoly probléma, ezért is született eme konferencia. Komoly problémákkal állunk szemben, félre ne értsék, de szerintem a kiképzés még kevés ahhoz, hogy a rendőrség berkein belül megszüntessük a korrupció csíráját.

Épp a második kört akartam kikérni, amikor felfigyeltem valamilyen hangoskodásra. Nem láttam, hogy mi okozza mindezt, de nem is igazán érdekelt, viszont legalább azt megtudtam belőle, hogy a pincér késni fog. Elégedetlenül dőltem hátra, és vettem elő egy szál cigarettát, amikor egy hawaii inges úriember hagyta el a benti részleget - az ablakon keresztül. A nem túl megszokott távozási módszer - mármint, errefelé nem túl megszokott, a város más részein elég gyakori is tud lenni az ilyen - meglepett. Érdeklődve figyeltem befelé a betört ablakon, miközben elég sokan menekültek kifelé - és ekkor kisétált életem nője. A fekete hajú, látszólag latex ruhás bombázó azonnal megdobbantotta a szívem, még jobban, mint a múltkori kardos sunák. A hydra jel nem igazán érdekelt, randiztam már balhés csajokkal.
- Szia szépségem! Segítsek valamiben? - kérdeztem, és nyújtózkodva álltam fel az asztaltól.

Victor a desszert elfogyasztása előtt kapott egy kérdést az asztalnál ülő, addig ismeretlen férfitól. Még bekap egy falat tortát, majd kényelmesen hátradől. Egy addig tiszta szalvétával megtörli a száját. Kicsit fészkelődik, mert az illusztris társaságban kényes témát vetett fel Charles. Megvakarja az állát, majd kissé előre dől és kimért hangnemben kezd bele a mondadójába.
- Örvendek a szerencsének miszter Crafton. - biccent egyet. - Az a helyzet, hogy nem látom akkora problémának a "klasszikus" korrupciót, mint ahogy itt feltüntetik. A rendőrség csak hagyja bizonyos mederben folyni az eseményeket. Biztos vagyok benne, hogy az átlag polgárokat továbbra is ugyanúgy meg akarják védeni, mint régen. Nekünk az a célunk, hogy ezt a feladatot még jobban folytathassák. Ugyanakkor képesek vagyunk felállítani egy olyan pszichológiai tesztet és háttér ellenőrzési mechanizmust, amely segít kiszűrni az állományban a társadalomra veszélyes rendőri korrupciót.

Mike-boynak is bejön a csaj, ami nem túlságosan meglepő - kinek ne jönne be? - viszont ha itt párzási harcra kerül a sor, végre eldől, hogy melyikünk az erősebb. Bár, jobban belegondolva - az a nő, amelyiknek bejön Mike-boy, az nekem talán nem is annyira adja. Na mindegy. Mélyet szívtam a cigarettámból, és tovább stíröltem a csajt, miközben egyfajta kényszercselekedetként társam felé nyújtottam a dobozt, hogy vegyen, ha akar - természetesen nem vettem le a szemem a nőről. A kiérkező fegyveresek nem izgattak - mármint, nem csak úgy nem, mint a csaj, hanem semmilyen tekintetben, hiszen nem tettem semmit, ami miatt bajom lehetne. Vagyis, most éppen nem tettem semmi ilyesmit. Eközben a csajszi a főnök házára tekint, és megkér minket, hogy romboljuk le. Na most álljon meg a gyapotszedő niggermenet! Nem úgy van az.
- Bocsi édesem, de az életem többet ér mint egy dugás. - csóváltam a fejem, miközben ismét letüdőztem a cigit.

Gondosan eszembe véstem Mr. Montano válaszát. Bár, az emberi hibafaktor, sajnos akkor is játszik, ha kivételes szűrést és képzést nyújtanak a kiválasztottaknak. A pénz roppant csábító dolog és előbb vagy utóbb bizony-bizony mindenki áldozatául esik a korrupció csapdájának. Éppen feltennék egy újabb kérdést, amikor a gyomrom tájékán valami megmozdul. Szalvétámmal illedelmesen megtörlöm a számat, majd az asztaltársaságomhoz fordulok. 
- Elnézésüket kérem, azt hiszem egy kis időre hanyagolniuk kell társaságomat. 
Mondom azzal felállok az asztaltól, majd diszkrét sebességgel megindulok a férfi mosdó irányába. Remélem, hogy nem lesz sor a mosdó előtt, mert erősen kétlem, hogy ki fogok tartani odáig. Amikor sikeresen bejutok a mosdóba, már rohamtempóban foglalom el az egyik fülkét, hogy egy tiszta kellemesen mentolos illatú csészét foglaljak el magamnak. Bizony, Istenre mondom, hogy rosszul jár, aki benyit hozzám.