AIMville raktártelep

Nem viszik túlzásba a szervezést. Közös komon eldől, hogy mi jövünk a telepre és úgy néznek rám mint valami sz.ros turistára. Viszket kicsit a kezem a pajzson, hogy kipróbáljam a képességeimet egy jól fegyverzett létesítmény ellen. De még annyira képben vagyok, hogy tudjam ez semmilyen változatban nem lenne célra vezető. Még ha midnen flottul is menne, elhitetnénk a néppel, hogy az AIM ismét rossz kezekben van. Akkor se segítené a nyomozást ha az okosak fejét törném a sajátom helyett így csak veszek egy levegőt és beszólok a központba.
- Valaki leszólnak az AIMville telep biztonságiaknak hivatalos úton is?! - Próbálom barátian, visszafogva a lelkesedéstől grimaszba forduló arcom reakcióját. Majd kis szünet után hozzá teszem.
- Köszöntem! - Majd felnézek ismét az őrre, felöltve egy megnyerőbb mosolyomat. Csekkolom a névtábláját és a látható őrség felosztását fél szemmel. A behatolási útvonalakat, a közelmúltban erősített falakat hasonló pluszokat.
- Remélem mi hamarabb végzünk a dolgunkkal és kipucolhatjuk a terrorista népséget aki betört a munkahelyére. - Mondom lelkesen, szinte szónokian, majd veszítek egyet rá öklöm feltartva. Reménykedek benne, hogy csak szokásos hamburgerzabálókkal hoz össze a sors és az iylen dumától megered a nyelve vagy legalább leengedi a védelmét.
Persze én is feltűnően szenvedek a várakozás miatt, mint amikor valakit ás hülyesége miatt állítanak be egy végigállt sor miatt egy kétszer akkorába.

//Reag hiányában nem itt sem tudok kört váltani, így a következő 26-n csütörtökön lesz.
Rádióüzenetek helye a megfelelő topicban, amire itt is lehet válaszolni.//

Elkezdenék unottan vizsgálódni, hisz valószínűleg előző alkalommal nem érték el a céljukat, a nyomok alapján legalábbis maximum egy gyenge próbálkozásról beszélhetünk. Csak megerősítették miattuk a védelmet. Egy pillanatig még szánalommal is gondolok ezekre a sz.rokra. Mikor is megkapom a rádió üzenetet és miden nyilvánvalóvá válik a pillanatban, hogy válaszolni készülnék.
- Csapda! Mindenki vissza! - Kiáltom a kommunikátorba miközben az első lövés után a biztonsági őr mögé akarok lépni. Természetesen elsőre is a saját életem fedezem, de utána megpróbálom az ő teste elé tenni a pajzsomat miközben fedezék felé araszolok a test mögé görnyedve. Az adrenalin felébreszt a punnyadtságból és hirtelen érzem a tettre készséget mindenre, a félelmet az ismeretlentől és a tetteim fontosságát egy érzésben.
A védekezés közben az elmém szinte mint valami háttérfeladatként dobálja össze a dolgokat. A nagy kaliberű maffia csapatról akik elhitetik, hogy menekülni akarnak a lehetőségek hazájába. De valójában csak hírt akarnak kelteni gyorsan, hogy mindenki érezze a hatalmukat, hogy mindent megtehetnek és szépen szétszednek minket pár kamu nyommal, hogy könnyebb dolguk legyen.
Idióták vagyunk. De legalábbis a vezetőnk okosabb lehetett volna.

Gyorsan megsaccolom a dolgot mielőtt elküldeném a komba az üzenetet. De nem lehetek biztos a dologban. Viszont inkább nem számolok egy 1500 méteres lövésszel. Nem tenne jót a mostani morálomnak, inkább veszem úgy, hogy van több jó lövész a túloldalon, min, hogy az egyik a lakott területről szedett le minket. Amit én alig látok a távolban, ő pedig a raktár területén kicsinált egy portást is. Egy lövés, egy halál, most ez túl sok lenne.
- Fedezékbe! - Ordítok a felénk rohanó örökre és megpróbálok lebogarászni valami rádiót a portásunkról. Esetleges kommunikációt elérni a teleppel és hamar kimászni a térdi érő fosból.
A páncél mögött tartva ismét kicsit meghúzom a flaskát.
~ Gondolkozz, gondolkozz! Mi a pontos céljuk? Üzenet vagy csere alap szerzése?~
Ismételten a test felé fordulok, átnézem van-e valami más hasznos nála. Ha más nem jól dobható tárgy, mint kalap vagy ilyesmi. Kitaláljuk, mennyire vannak rápaprikázva egy kis vérontásra. Lehet Rozsomákot csak annak reményében trafálták el így, hogy úgy is összekapja magát. De meglepődnék ha ott kint messzire jutna. Talán már zsákolják is.
- A francba! - Szidom a nyilvánvaló földet magam alatt, mikor befejezem a kis elmélkedésemet.