AIMville - Parkok

Igaz maga az egész hely lakóparknak, minivárosnak minősül, így a területén igen sok park és apró tavacska is meghúzódik, ami igazán idillikus zöld övezetté teszi AIMville-t.

Az eredeti topic

Bahh.. ki fog folyni a szeme, ha sokat tágítja a pupilláit a neonfény alatt. Egész este bent rohadt a laborban, most már ideje volt kimászni a macskalakból is. Csak éppen haza szaladt, hogy átöltözzön és bevágja a fürdőszobába a köpenyt, majd kiengedje haját és nagyot nyújtózva vegyen fel kényelmes edző ruhát. Kirobogva az épületből már rázza fejét, cigánykereket vág, de ahelyett hogy elkezdené a napi edzést elvágódik a fűben és nézi az eget percekig, ahogy a felhők táncolnak felette. Kissé honvágya is lesz tőle, így kikotorja zsebéből a telefont és nagy levegőt véve tárcsázni kezd. vár három csöngést, majd feltápászkodva törökülésbe rendezi lábait.
-Szia anya, minden rendben otthon? Igen persze.. uncsihug? Áhh már megint. Persze megoldom, nem baj. Küldjek pénzt? Még mindig duzzog, mi? Majd megnyugszik. Igen, megkaptam, köszi, nagyon szép. Nem tudom.. talán a jövőhónapban. Persze én is.. szia.
Megmasszírozva halántékát áll fel és rakja vissza a telefont, majd nyújtani kezd. Illetve kezdene, ha nem hallaná állandóan anyja szavait a fejében. spárgában hagyva lábait, könyököl le a fűre maga elé és kezdi tépkedni a kis zöld szálakat, mintha azzal ki tudná szedni a gondolatot, hogy inkább otthon kellett volna maradnia. Megfogva egy csomónyi már halott növényt nyúlik előre és hasal le, majd szórja a fejére. Most pont úgy nézhet ki, mint akinek kifeszítették a lábait és átment rajta egy úthenger főleg a fűvel a fején. Mert persze így néz ki egy komoly laboros az AIMnál. Még szerencse hogy bent nem csinál ilyeneket, ilyenkor meg a szabadidejében már had legyen újra csak egy kicsit vadmacska és nem egy agyon szocializált házi kedvenc, aki az egereket a háziúr kénye kedve szerint fogdossa össze. Mondjuk amennyit fizetnek annyiért az egész város patkánykészletét befogná kísérletezésre, de sajnos attól még nem jut közelebb a legnagyobb problémájához, mi szerint mi köze van a párducoknak az emberekhez.. Felettébb megnyugtató volt rájönni, hogy a patkányok és a malacok állnak közel a DNS-ükhöz, de még nem halott olyanról az egyedfejlődés során, hogy a macskákból alakultak volna ki a sertések.
És mindig ez van, beszél az anyjával, eszébe jut a család, a családról a történetük és vissza a munkához. Munkamániás lenne.. kétségbeejtő egy dolog.. inkább szór még egy kis füvet a fejére, hátha kinő rajta valami értelmes tevékenységi koncepció.

Arccal a föld felé, spárgában hasmánt elnyúlva a fűben, zöld növényekkel a hajában sok mindenre számított, csak arra nem hogy valaki ilyen hivatalos hangon szólítják meg. Kedve lenne kapásból röhögve füvet szórni rá a képtelen helyzet miatt, de inkább csak felkönyököl, majd összezárva lábait, felhúzza térdét és feláll végre, hogy megnézze, mégis ki az aki merészeli zavarni ebben a kőkemény edzésben.
-Az egyikhez, azért vagyunk még páran.
Főleg hogy apja testvére is rendelkezik leánygyermekkel ugyebár, na meg ott van az unokahúga, aki megint bele keveredett valami balhéba.
-Na és önben kit tisztelhetek?
Nem szereti ezt a stílust, már ami a magázódást és a hivatalos hangvételt jelenti, de AIM területen van, még akkor is ha a szabadidejében, bármikor behivhatja a főnökség és lehet nem kéne el poénkodnia a küldönccel.

Csak a szemöldökét vonja fel a z arcváltozásra, már ami a fagyottra értendő, mert amikor kedvesen elmosolyodik, mintha még hátra is lépne. Utálja ha valaki hirtelen mosolyogni kezd, tuti akar tőle valamit. A kézre először csak gyanakvóan néz, majd nagyot sóhajtva megszorítja és nem finomkodik vele, ha eltörik, hát nem az ő baja, de amint vissza kapja kacsóját, törli is bele, lehetőleg nem túl feltűnően, a nadrágjába. Már csak az kéne hogy mindenféle egyedektől legyen koszos a keze, fúj.
-Grazi, ha már maga Arthur.
És a villangók, bár ezt inkább nem teszi hozzá, mert nem valószínű hogy a másik régi mesefilmeket nézett volna.
-Nem tudok németül.
Már megint mosolyog, Grazi meg már kezd fészkelődni, éhes is lesz lassan, fürödni is akar és egyébként is, ha lenne cicafarka már rég ide oda csapkodna vele, pár perc és rá fog üvölteni a fickóra hogy nyögje már ki mit akar és ne udvariaskodjon. Ilyenkor mindig rájön, hogy miért is szereti jobban a mikroszkópját, mint az embereket.

Tényleg tenyérbemászóan kedves képe van, bár az is igaz, hogy apja, akit általában vadállatnak tartottak és a rosszul szabott testvérei mellett, mit is várhatnánk tőle. Így ugyan a fintorgás nem látszik rajta, de nem is szereti nagyon nézegeti a vigyorgó képet, gyakran mellé pillant.
-Most? Így? Kávé?
Nem, ez a három szó az istennek se jön össze neki. Hát de mégis, hogy néz ki, edzőruhában van és fűszálak figyelnek ki a hajából. A kávét nem is szereti, túl keserű az íze, inkább tej, vagy tea párti, mondjuk a cukrozott tej amit a kávézókban adnak, na az már valami.
-Öhm hát én na.. de hát így mégsem ülhetek be sehova..
Kezdi el leporolni magát, mintha eddig észre sem vette volna hogy koszos, ideges is lesz azonnal, fogát csikorgatja, pucolkodik rendesen, majd hirtelen leáll az egésszel, megköszörüli a torkát és felveszi az arcot, amit a munkában használ.
-Megbeszélhetnénk egy találkozót a közeli kávézóban, úgy tíz perc múlva, kérem? Az ajánlat érdekelne.
Persze hogy érdekli, kíváncsinak kíváncsi.