Madripoor (Távol-Kelet, SEAR)

Még mindig hallgatózok, már egészen közelről és továbbra sem buktam le, nem mellesleg elhangzik pár fontosnak tűnő információ, így örülök a fejemnek, valahogy úgy érzem, hogy iszonyatosan nagy mázlim van, volt, talán lesz is, talán, de nem szeretnék egy ilyen sosem biztos faktorra támaszkodni. Egyenlőre van egy helyszín és egy név... Semmi több. Most azt hiszem el kéne döntenem, hogy miként is akarom folytatni. Egyenlőre az tűnik a legbiztosabbnak, hogy megpróbálom követni ezt az alakot, vagy ezeket az alakokat, megfigyelés alatt kell tartanom őket, vagy legalább is időpontbeli információhoz kell jutnom és kerülnöm kell majd a közvetlen kontaktust, ha lebukok.. Ugorhat az egész, nem szeretném még egyszer elrontani. Szóval akkor igen, marad majd a csendes megfigyelés és a követés, más kérdés, hogy miként akarok meggyőződni arról, hogy nem vesznek esetleg észre, bár ha eleget megtudok, akkor magamtól is oda tudok látogatni, ezzel az egésszel lényegében csak az a baj, hogy túl sok a "ha" és a talán, ezt nem szeretem, de nincs mit tenni, élnem kell a lehetőségekkel amit a szerencse és az élet elém tár.

Még mindig figyelek és úgy tűnik, hogy valamiféle probléma adódhatott, talán olyasmi, amivel fontosabb lenne most foglalkoznia ennek a bizonyosnak, mint a droggal... Fogalmam sincs, hogy mi lehet az, tényleg csak a beszédből ítélek, abban pedig végleg nem vagyok biztos, hogy megéri még itt ácsorognom és várnom, de egyenlőre továbbra sem mozdulok, mert ki tudja, hogy milyen esetleg fontos információról csúszok le. Nekem persze az lenne a legjobb, ha a srác távozna és itt hagyná a dílert, azzal nyert ügyem lenne, de egyrészt kétlem, hogy bárki is lenne annyira ostoba, hogy csak úgy itt hagyna egy idegent ezen a helyen, vagyis számára idegent, akárhogyan is... Nem hiszem hogy ehhez lenne elég szerencsém, az egy éves adagom valószínűleg már így is el lett használva ezzel, igaz nem biztos, hogy ugyan azt keresik, mint én, az sem valószínű, hogy ugyan azért, szóval nem érzem nyeregben magam, addig legalább is nem, amíg nem tudok mindent biztosan... Szóval hallgatózok tovább, mint ahogyan eddig is tettem és ha szükséges akkor ugyan azzal a módszerrel, mint ahogyan korábban ide jöttem, távozok is, szépen csendesen és behúzódok a szobámba, nem örülnék, ha felfedeznének... Igaz akkor pedig az ajtómat nyitnám ki kissé és azon hallgatóznék tovább, hogy halljam, ha esetleg távoznak, vagy az egyik távozik, a lépések számából meg lehet ítélni, ha csak az egyik és az nem a díler... Akkor lesz még hozzá néhány szavam, úgymond.

Mivel úgy vélem, hogy már semmi hasznos információt nem tudok kikémlelni, vagyis pontosabban már elhangzott minden amire kíváncsi lehetek, inkább visszamegyek a szobámba, hogy ott várhassak tovább a terveim szerint, na meg persze így most egy időre a lebukás esélye is drasztikusan lecsökken, amitől le is higgadok és már csak az jár a fejemben, ahogyan az ajtómhoz ballagok és résnyire kinyitom, hogy tisztábban hallhassam majd, ha valaki a folyosón mozog és így nem is lesz igazán feltűnő. innentől kezdve csak várnom kell, addig is igyekszem lefoglalnom magamat, amíg nem fedezek fel valamiféle mozgást, amitől nagyon aprót kilesek a részek, hogy miféle energiát is érzékelek a másik oldalról... Ha valóban az-az akire számítok, akkor egy energia pacát, vagy felhőt kell majd követnem, ez az egyetlen amiből megítélhetem, hogy ki után kell mennem, más módon nincs, de nem is baj, ezt eléggé biztosnak érzem így is. Szóval innentől kezdve ez egyenlőre türelemjáték, a legfontosabb dolgaimat letudom, étkezek egy keveset, természetesen, bár eléggé este van de nem számít mert amúgy is lemozgom, ha máshogy nem akkor edzéssel, de a szükségeseket leszámítva tényleg az ajtót figyelem, vagyis afelé hallgatózok és óvatosan leskelődök, nem akarok lebukni, illetve a legjobb esetben is hülyének tűnni.