Hell on Wheel

Egy kocsma Sussex közepén. Egy helyi banda a Blue Ant törzshelye. Amit nyujtanak: olcsó sör, agressziv DnB zene. Ha gyors a kocsid itt találsz gyorsabbat!

Szóval igyunk valamit, mintha némi gyanakvást éreznék ki a hangjából, de ez azért érthető. Hát legyen igyunk valamit, és akkor már hazai terep legyen.
- Akkor irány Sussex , ismerek egy jó kis kocsmát és a garázstól sincs messze.
Elég volt a céltalan őgyelgéstől, felnyerít a ménes a motorháztető alatt, a kocsi megugrik. Oldalra pillantok , látom hogy markolja az ülés szélét, elmosolyodom, ez volt a cél.
Hazaviszem a garázsba a kocsit, nem aggodom, ha ki akart volna nyirni már rég nem itt lennék. Majd innen gyalog vágunk neki a Hell on Wheelnek, nincs messze alig öt perc alatt ott vagyunk. Közben azért dumálunk, vagy legalábbis megprobálok beszélgetésbe bonyolódni, hogy jöhetnek-e még utána esetleg, mennyire aludjak ébren, és egyébként is hol veszi a fegyvereit, na meg honnan származik mert kicsit fura az akcentusa nekem.
A kocsma a szokásos képet adja, hangos zene, dohány és marihuana füst, sok ember, azért találunk egy kisebb asztalt. A pultnál Roy van a tulaj. Vigyorogva fogok vele kezet.
- Szevasz Roy ez itt a haveorm Maverick, adj már nekem légy oly nedves egy szokásos Coronitát, neki meg egy... mit iszol?

Kicsit messzebb megyünk, mint amire számítottam, átmegyünk egészen Jerseybe. De nem baj, legalább ha gond lenne, akkor könnyebben el tudok tűnni, nem vagyunk olyan közel a lakásomhoz. Nem sokat beszélünk út közben, az üvöltő zenétől amúgy sem nagyon tudnánk. Aaron leteszi az autót, aztán gyalog megyünk tovább. Ekkor már elkezdünk beszélgetni, és ő egyből fel is veti a legfontosabb témát:
- Nos, az biztos, hogy holnap címlapon leszünk!- mondom vigyorogva.- De senkit nem hagytunk futni, szóval rólad azt sem fogják tudni, hogy létezel, hacsak nem hagytad ott a névjegykártyádat!
A fegyveres kérdése elől kitérek annyival, hogy vannak összeköttetéseim. Nem tudom mit gondolt, hogy milyen választ fog kapni erre a kérdésre, hiszen elég meredek téma. A származásomról viszont már nyíltan beszélek:
- Én már Amerikában születtem de apám még Norvégiában nőtt fel. De te sem idevalósi vagy, nem igaz?- kérdezem, mivel neki is elég különleges kiejtése van.
Nem sokkal később megérkezünk a keresett helyre, ami egy autós kocsma. Úgy tűnik ez a törzshelye, ugyanis látszólag mindenkit elég jól ismer. Amikor megkérdezi, hogy mit iszom, a csaposhoz fordulva válaszolok:
- Egy korsó Guinness-t kérek!

Oldodik a hangulat. Biztosít hogy nem kell aggódjak afelől hogy látogatókat kapnék. Norvég a srác, végülis gondolhattam volna ha kicsit hunyorítok és odaképzelek egy fejszét kész viking. A vérveszteségtől és a 3. sörtöl kissé ittasan ezt a gondolatmenetet meg is osztom vele.
- Őseim Írek, de én Wakandában nőttem fel, pár éve jöttem át az államokba.
Ha már kérdeztem illik viszonozni az információt.
Az este további része lényegében könnyen ivászattal zajlik, végül nem történik semmi más. Az meg, hogy mit mondok Stephnek...majd ugyis hív ha kiváncsi, akkor meg kitalálok valamit.

Amikor megkapjuk az italunkat, elülünk egy asztalhoz, és folytatjuk a beszélgetést. Rendes srácnak tűnik, és úgy sejtem neki is volt már része egy-két balhéban, szóval nem fogja rám ugrasztani a rendőrséget, ha már így megmentett. Azonban még nem vagyok teljesen bizonyos a megbízhatóságában, és van egy dolog, ami már a temető óta foglalkoztat, de még nem kérdeztem rá. Kortyolok hát még egyet a sörömből, és felteszem a kérdést:
- Elég jól elintézted azokat a fickókat a temetőben, de nem láttam nálad fegyvert, és lövéseket sem hallottam! Hogy csináltad?- lehet hogy egy kicsit indiszkrét a kérdés, de már eléggé oldott hangulatban vagyunk, és mégiscsak szeretem tisztázni ezeket a dolgokat. Hacsak nincsenek kivételes közelharci adottságai, akkor minden bizonnyal valami emberfeletti képesség van a háttérben. Persze, a mai, szuperhősökkel és mutánsokkal teli világban ez már koránt sem lenne meglepő, de azért mégsem árt tudni.

Bele a lecsóba. Azért mégsem nyit ugy az ember hogy : "hát tudod van ez a képességem meg a véremben a sok Vibránium, érted hogy megy ez" Szal valami okosat kell kitaláljak. Hátradőlök a székemen, belekortyolok a sörömbe és rávigyorgok.
-Volt nálam egy légpisztoly, szerintem azért nem halottad a lövéseket, csak mikor eltaláltak akkor elhagytam, ezért is kérdeztelek honnan szerzed be a stukikat, kéne egy utánpótlás.Veszélyes világban élünk, hiszen bámrikor rálőhetnek egy egyszerü emberre aki virágot visz a nagyi sírjára.
Próbálok meggyőzőnek tünni és remélem nem néz félig hülyének és még a mesémet is beveszi. De ha már itt tartunk akkor visszafordítom azt a bizonyos pengét.
- És neked hogy sikerült leszerelni azt öt ürgét aki rádmozdult? Nem volt időm nézelődni.
Ha valamiféle mutáns akkor jol belecsöppentem, de jó srácnak tünik, szóval midnig jól jön egy ilyen haver.

Szóval légpisztoly, mi? Egy pillanatig sem veszem be ezt a dumát, de nem mutatom, hogy átlátnék a szitán. Végső soron érthető a bizalmatlanság, még ha így el is beszélünk egymás mellett. Elvégre most találkoztunk először, és én sem nézek ki valami bizalomgerjesztően. Viszont így én sem leszek őszinte vele, úgyhogy ez a válaszom:
- Nem varázslat a dolog, csupán a rohadékok nem számoltak azzal, hogy több mint tíz évig voltam tengerészgyalogos!- mondom, és ez azért egy fokkal hihetőbb magyarázat, mint az övé. A kiképzés indokolná a reflexeket és a megfigyelőképességet, bár tény, hogy az én adottságaim lényegesen jobbak egy átlag tengerészgyalogosénál.

//Bocsi hogy ilyen sokára írtam! //

Szóval volt katona. Jah ez megmagyarázza miért van fegyvere és hogy hogyan szedett le 5 embert. Jó srác ez.
Sorra rendelünk.
- Hozz még egy kört Roy, írd a többihez, holnap beugrom rendezni a cehhet.
Ahogy körbenézek a banda színe java már itt iszogat, néhányan elég ellenségesen mérlegelik ujdonsült haveromat, de szerintem nem lesz gond amíg velem mutatkozik, ha meg igen akkor leshetik ki furja fel legközelebb nekik a motort.
- Figyelj lesz holnap egy verseny, semmi extra 4 kocsi egy kb. 6 mérföldes szakasz. A beugró egy lepedő a győztes viszi a beugrót, na?

Úgy néz ki, hogy ha esetleg nem is hitte el maradéktalanul, ő sem akar belekötni az indoklásomba. Meglepően barátságos légkör alakult ki közöttünk, és ez első sorban nem az én erőfeszítéseimnek volt köszönhető. Nem igazán hiszem, hogy ez után a nyakamra hívná a zsarukat, de egyébként sem tud sokkal többet rólam, mint ők, tehát komoly kárt sem okozhat nekem. Meg amúgy is meglehetősen hidegvérrel nyírta ki a testőröket, szóval bizonyára ő sem teljesen idegen az erőszak világában. Úgy döntök, hogy eleget láttam ahhoz, hogy eldönthessem, felesleges lenne megölni, meg egyébként is egészen megkedveltem a tagot.
- Hát az autóversenyzés elég távol áll tőlem, de ha lesznek dögös zászlólengető csajok, akkor biztos benézek, ha nem is indulóként!- mondom, és felhajtom a söröm maradékát. Felállok, és kezet nyújtok Aaronnak.
- Örültem a szerencsének, de nekem most ideje mennem!- köszönök el, és elindulok kifelé. Út közben leteszem a pultra az italom árát egy kis borravalóval megfejelve, majd kisétálok a kocsma ajtaján. Ideje jelenteni a megbízómnak, és felvenni a jutalmat.

//Szerintem itt fejezzük be, aztán majd valamikor később újra összefutnak a karakterek. Ha szeretnél még valamit csinálni, akkor írj még egy posztot, de nekem ez volt az utolsó. Köszönöm a játékot! //

Belépvén látom, hogy a srác még nincs itt ezért egy oldalsó asztalt mutatok Kirának.
- Kérsz inni valamit? - Kérdem tőle mielőtt leülök, majd a pulthoz megyek - Szevasz Roy - Rázok kezet a csapossal és kikérem a szokásos Coronitát meg a lánynak amit kért, a pultra szórok pár bankót, jócskán megtoldva az italok árát.
- Te figyelj már mi volt ez a nagy kék villogás a környéken minap? Még a hírek is bemondtak valamit, de azoknak általában a fele sem igaz!- kezdek puhatolózni mielőtt a haver megjönne hátha tud valamit, és ugye ő ne tudna? Közben belekortyolok a sörömbe és vetek egy pillantást az asztalunk felé, hogy legyen egy kis türelemmel.

Előzmény itt: A-M motors

Minden nehézség és fennakadás nélkül megérkezünk célunkhoz. Mkor kiszálltunk egy bárt pillantottam meg melynek tetején ez állt: Hell on Wheel.
~ Bizalomgerjesztő, biztos a baráti társaság is az lesz.
Gondoltam magamban egy jó adag szarkazmust bevetve. Majd beléptem a helyiségbe. Végig Aaron mellett haladtam, aki az egyik asztalhoz megy.
- Köszönöm, de csak valami alkoholmenteset. Gyógyszerre nem a legjobb ötlet. Valami gyümölcslevet kérnék szépen.
Mondom a srácnak, aki ezek után a pulthoz megy, majd visszatér a rendelésünkkel. A kérdésére először csak felvonom a szemöldököm, mert nem igazán tudom miről beszél.
- Nagy kék villanás? Nem tudom mire gondolhattak.
~ Ha azt mondta volna, hogy Burlington környékén, akkor azt mondám, hogy én voltam, de most, ötletem sincs, hogy miről beszél.
- A barátod mikor érkezik?
Kérdezem, miközben a sebemet vizsgálom, ami már szerencsére nem vérzik.

(Oké nem voltam egyértlemü talán, de én a csaposhoz szegeztem a kérdést! probálok némi infot kiszedni belőle, ezért toldottam meg a pia árát jócskán )

- Ne aggodj, elmult 18 csak szar napja van.
Figyelmesen végighallgatom a mondandóját.
- Én a környéken történt balhéra gondolok, ugyanis egy auszit eltettek láb alól aki jött nekem némi súlyos lével, azt tudod megtesz az ember mindent a bizniszért. - Közelebb hajolok - Figyi már meg tudod adni a zsaru cimborát címét? hátha tud segíteni, ígérem nem leszek hálátlan, ha megkapom a pénzem, persze csak ha kettőnk között marad.
Aztán visszamegyek Kirához, leteszem elé az üdítőt.
- Ugy fest elég nagy a por, de majd ha biztos helyen vagyunk elmondom, hogy mi a szitu

Amíg Vártam Aaront , csak bámultam ki a fejemből és alaposabban is szemügyre vettem a környezetem. Nem akartam, hogy bármi meglepetés is érjen az ott tartózkodásunk alatt.
~ Lehet én lettem paranoiás, de azért jobb az elővigyázatosság.
Időközben Aaron is visszatért a pulttól egy adag sörrel és narancslével, amit elém tesz le.
- Köszönöm.
Mondom, majd megiszom a narancslevet. A srác mondataira nem sokat tudok reagálni, de azért felelek.
- Rendben. Amúgy egész kellemes hely. Gyakran megfordulsz itt?
Kérdezem Aaront, hogy feldobjak valami témát.

Azért még leteszek egy 20-ast a pultra hálám jeléül leülök az asztalhoz, miközben válaszolok a kérdésre ránézek az telefonra, hogy mennyi az idő, na meg megszokásból is.
- Yep, mondhatni a törzshelyemmé vált mióta a környékre költöztem. Tudom kisé agreszivnak tünik kelsőre, de nyugi ha nem keresed a bajt itt nem talál meg...feltéve ha nem hozod magaddal ugye! - Rávigyorgok, de ekkor meglátom Tobyt.
Rövidesen csatlakozik hozzánk.
- Azt ne mond, hogy a két kezednek még nevet is adtál? Elvenni nem akarod valamelyiket?- Kezdem könnyedén a társalgást a kötelezőnek mondható körökkel ami a társaságra jellemző, majd megejtek egy gyors bemutatást, és közelebb hajolok, immár bizalmasabban.- A Helyzet az tesó, hogy volt egy bizniszem, egy ausztrá taggal nem sok inden, de adott egy fülest egy nagyobb melorol egy régi kocsival, meg egy cimet hol szerezhetek alkatrészt a melohoz, na elmentem a nagylányhoz , aztán hirtelen borult a bili kiderült az ausztrál kanyó, és a nyakunkba szakadt egy jó adag verőember méghozzá egy frissen lesittelt helyi gengszter emberei - A csuszo-mászónkról direkt nem teszek említést, egyelőre nem kell minden részletet megteregetni. ránézek Kirára - Hogy is hivták az uzsorás barátodat? - Miután megmondta folytatom - szóval dióhéjban itt tartunk meg nyakig a lében, kéne vmi infó mert ma már egyszer majdnem megdöglöttem és nem csinálnék ebből rendszert hátha egyszer csak sikerül.
Miután végeztem a rövid helyzetösszegzéssel, hátradőlök, meghúzom a söröm és hagyok időt a srácnak, hogy átgondolja és összerakja a képet. Közben vetek pár pillantást Kirára, hogy viseli a helyzetet, de ha nem adok elég infót akkor nem várhatok segítséget.

Aaron jellemezte a helyet és még egy poént is megejtett a végén, mire csak egy kis mosoly húzódik a számra. Ezek után belép egy férfi, aki int nekünk és szemmel láthatóan Aaron ismerte is a férfit.
~ Biztosan őrá vártunk.
A férfi odajött hozzánk, majd Aaron bemutatott minket egymásnak, biccentettem a férfinak köszönésképpen a férfinak, majd hallgattam, hogy Aaron mennyi információt árul el neki a történtekről.
~ Még jó, hogy a kígyópalit nem említette, kicsit sok ez az infó, de mondjuk kell is a segítség és az info nélkül nem megy.
Mikor az uzsorás nevét kérdezi, azt inkább csak halkabban mondom ki, elvégre lehetnek itt kíváncsi fülek.
- Carlos Alvarez. Ahhoz képest, hogy nem én tartoztam neki a végén én jártam meg.
A név után már normál hang erővel válaszoltam nekik. Ezek után kis csönd támadt, amit nem törtem meg, hanem inkább a gondolataimba merültem.
~ Vajon mi lehet most otthon? Nem akarok meghalni, egyrészt fiatal vagyok hozzá, másrészt pedig nehogy már én szenvedjek azért mert jót tettem valakivel. Az más kérdés, hogy utána meghalt, de erről már nem én tehetek. Ha én is meghalnék, akkor 3 emberre maradna mindenem. A két alkalmazottamra és a húgomra. Vajon hol lehet most? Megígértem neki, hogy újra együtt leszünk. Nem fogok meghalni, nem hagyom, hogy az a mocsok elvegye az életem és mindent amit elértem.
Ha Aaron azt figyelné, hogy hogy vagyok, csak az aggodalommal vegyes elszántságot láthatja a tekintetemben.

Toby szavaira nem lettem nyugodtabb, csak egyre jobban elkeseredem. Próbálok én is halk kommentárt fűzni, majd válaszolni a férfinak.
- Már csak ez hiányzott. Egy bandaháború az otthonomnál. Úgyis "unatkoztam" már.
Mondom miközben az arcom a kezeimbe temetem egy pillanatra. A srác kérdésére egy kicsit elgondolkodom, majd válaszolok is neki halkan.
- Nem sokat tudok róla. Annyit mesélt nekem még annó, hogy örökölt egy farmot Ausztriában egy csomó adóssággal együtt. A bank elvitte azt és mivel nem talált munkát, átjött Amerikába. Itt jött a képbe Alvarez. Ő segített Chrisnek átjönni, papírokat szerezni és azt ígérte, hogy állást is szerez neki, persze nem ingyen. Átverték és ezt az egész neki 10ezer dollár adósságot jelentett. És Alvarez uzsorásként jó magas kamatot számított fel neki, mikor törleszteni kezdett. Ezek után találkoztam Chrissel és Alvarez behajtóival. Mikor szereltem Chris kocsiját egyszer csak lövöldözni kezdtek az utcában. Én pedig segítettem Chrisnek lerázni a behajtókat és rács mögé juttatni Alvarezt. A többit már tudjátok.
Mondom miközben gondterhelten nézek a srácokra.

Felvont szemöldökkel nézek a lányra, majd vissza Tobyra.
-Na ez javarészt nekem is új, én kb semmit nem tok a fickorol csak adott egy füest h vmi pénzes figurának meg kéne bütykölni egy kocsit és kedvenc hölgyemnél - biccentek Kira felé- találok hozzávalot, és mikor elmentem nyakamba szakadt az ég. Sztem az Ausztrált a börtön miatt kapták el és Kirával is ezért akartak számolni, de mivel láttak vele, kb nyakig benne vagyok az ügyben, szóval....- tartok egy kis hatás szünetet- Szóval sok választásunk nincs mivel Alvarez a seggünkben, vagy dobbantunk, amit nem szivesen tennék, vagy szembe megyünk az árral, aminek szintén nem örülök, de egyszer már elkapták a figura tökeit, akkor még egyszer sikerülhet, de a rácsok nem állítják meg, tehát valami más kell ide...
Ezután jelentőségtejesen elhallgatok , nagyot kortyolok a sörömből mert a szám kiszáradt, végigfuttatom a tekintetem a kocsmán, hogy nem e figyelt fel ránk valaki, ill nem jött-e valami gyanus alak. Kirára nézve látványosan szusszanok egy nagyot, majd Toby arcát fürkészem, és probálom kitalálni mit gondol, közben az üres öveget a talpán ide-oda görgetve probálom levezetni a felgyülemlett feszültséget, inkább kevesebb mint több sikerrel, mert itt bizony nagy a baj és még nagyobb lesz, és hogy miképp mászom ki belőle azt még nem tudom, dehát majd csak lesz valahogy , New Yorkból is kijutottam vagy nem? Az emlék hatására fanyar félmosoly fut át az arcomon.

//Aaron, értem, hogy szlengben beszél a karaktered, de azért ne chat-nyelvet használj, kérlek! Legalább arra figyelj, hogy kimondható legyen! Például szóban hogy helyett h-t szerintem senki nem mond.//

Toby figyelmesen hallgatja a párost, majd amikor elmondták, amit akartak, nagyot húz a söréből, és így válaszol, Aaronhoz címezve szavait:
- K*rvára nem fog örülni a főnök, hogy belekeveredtél. Ha megülsz a seggeden, akkor nem kéne belefolynunk ebbe, szépen ottmaradna a csetepaté Burlingtonban, ahova tartozik. Egy gyilkosság a területünkön elfelejtődne, de így hamar ide fogják tolni a pofájukat utánad, az meg már teljesen más sztori. Mit fogtok csinálni? Azt akarjátok, hogy mi vigyázzunk rátok? Vagy megpróbáljátok magatok elintézni a dolgot?
Még van idejük válaszolni, mielőtt kinyílik az ajtó, és belép rajta Svensson nyomozó. Egy ronda seb éktelenkedik a homlokán, és az arca olyan, mintha napok óta nem aludt volna. Nem látszik, hogy meglepődne, amikor megpillantja Aaront és Kirát, de rögtön elindul feléjük. Toby kérdőn néz rájuk, nem tudván, hogy ki az. Amikor a rendőr odaér az asztalukhoz, egy pillanatuk van csak lereagálni, hogy előrántja a pisztolyát.

// Bocs érte , rosz szokás! Megmondom őszintén, hogy fel sem tünt mikor átolvastam, jövőben megprobálok figyelni az ilyen röviditésekre.//

- Figyi elsősorban csak infóért kerestelek, meg hogy szóljak járjatok nyitott szemmel, de ez nekem nagyon úgy fest, hogy közösen vagyunk a slamasztikában, nyugi a seggemre tudok vigyázni, de megeshet, hogy valamikor az ügy folyamán szükségünk lesz némi izomra- egy pillanatra elhallgatok, hogy eméssze kicsit, majd folytatom - Konkrét terv nincs, de ne parázz ha veszélyezteti a történet a területet akkor szólok, mivel mint tudod az én pecom is itt van , aztán ha ti mentek jó eséllyel én is megyek... - Próbálok ilyen módon hatni rá és még folytatnám is, de ekkor egy ismerős tag átszabott arca tolakszik be a kocsmába. Igy hát elhallgatok és felkészülök arra, hogy itt lehet elszabadul a pokol. Megfeszítem idegszálaimat, most mit szépítsek rajta ez a nap kissé paranoiássá tett.
A fene a rosz szokásomat nem megint igazam lett? Teszek róla, hogy a golyó a pisztolyban maradjon majd az épp kézre eső széket amin ülök a fickó arcába hajítom.
- Futás!

Figyelemmel kísérem a két férfi ötletelését, miközben azon gondolkozom, hogy hogyan is legyen tovább.
~ Nem akarom elveszteni az otthonom, de a jelek szerint nincs más esélyem, mint egy időre felszívódni és ha véget ért az a rohadt bandaháború, hazatérni. Vagy pedig szembeszállni Alvarez bandájával, de akkor nem lenne megoldás ha börtönbe juttatnám őket, mert a bosszújuk örökre üldözne, ebben az esetben csak az segítene, ha meghalnának. De én nem akarok gyilkos lenni. Nem akarok miattuk egy börtöncellában megrohadni. Valami jobb megoldás kell, vagy marad az első alternatíva.
- Már úgyis elegen belekeveredtek, de egy bandaháború leveréséhhez kevés lenne két ember. Inkább fel kellene szívódni, míg elcsitul a dolog.
Mondom, majd meglátok egy ismerős arcot belépni az épületbe.
~ Ő meg hogy kerül ide?
A férfi láttán nem tudom, hogy örüljek -e vagy ne. Elvégre, egy segítőkész embernek ismertem meg, de ha tudta hol vagyok akkor valószínűleg mások is tudják.
Egyenesen felénk haladt, majd mikor elég közel ért hozzánk előhúzta a fegyverét. A meglepettség nem nyomta el bennem az életben maradás utáni vágyat így rögtön felpattanok a székről. Aaron a férfi képébe hajította a széket, majd elkiáltotta magát. Én nem totojáztam, hanem futásnak eredtem a legközelebbi kijárat felé, közben pedig figyeltem mindenre ami gyanús lehet. És ha látom, hogy valaki lőne rám, akkor körém vonom a tele kinetikus pajzsom, míg lepattognak róla a töltények. Ha kiértem akkor gyors terepfelmérés után, Aaron kocsija felé az irányt.

Az arcába csapódó szék fellöki Svenssont, aki elejti a fegyvert, de azt, hogy a továbbiakban mit tesz, már nem láthatják, mivel fejvesztve menekülni kezdenek az autó felé. El is érik a járművet minden gond nélkül, ám még mielőtt Aaron beindíthatná a motort, a hátsó ülésről egy aránylag mély női hang szólal meg, annak ellenére, hogy mindketten biztosak abban, hogy amikor beszálltak, senki sem ült az autóban.
- Vége a játéknak! Egy hirtelen mozdulat és megsül az agyatok! Nem viccelek! Ne forduljatok meg, csak figyeljetek!
A tükörből annyit láthatnak, hogy a nő két bőrkesztyűs keze a fejtámlákon pihen, arcát pedig szinte teljesen eltakarja egy fekete kalap karimája, és egy bőrkabát jókora, felhajtott gallérja. A következő pillanatban elhajt mellettük egy fekete Audi.
- Kövesd azt az autót szép nyugodtan! Semmi hirtelen gázra lépés, vagy egyéb trükk! -adja ki a titokzatos nő az utasítást.