Zhylian Cascadhel

Egy dzsungelszerű bolygó a shi'ar peremvidéken. Az egyik legszélső kereskedelmi központ, amit igencsak gyakran próbálnak fosztogatni emiatt az űrkalózok.

Peremvidék:
Az út közben végig csendben vagyok, nincs túlzottan sok kedvem kommunikálni úgy igazán senkivel, bár ez már egy jó ideje így van, nem nagyon szokásom már beszélni, csak ha nagyon muszáj, eléggé eltudom foglalni magamat egyedül is, ez pedig úgy tűnik, hogy másnak is feltűnt már, ami valahogy nem lep meg, bár igazából eléggé kézenfekvő az a lehetőség, hogy csak egyszerűen nem érdekel senkit, ami pedig részemről teljesen rendben van, nem vélem hogy különösebben másra tartoznának a problémáim, legalább is eléggé.... Kellemetlen, egyrészt. Egy darabig elidőzök, mielőtt válaszolnék a kérdésre, mivel pár pillanatig még nem vagyok benne biztos, hogy mi is legyen az...
- Igen, minden rendben. - Válaszolok még végül Nestornak, majd csendesen ténykedek tovább. Az Obrucenen történtek óta nem vagyok már annyira beszédes és kevésbé érdekelnek a dolgok, a legszívesebben kiradíroznám azt a néhány napot az életemből, ezenfelül pedig van más problémám is, ami pedig már inkább magánéleti, végig gondoltam néhány dolgot és... Hiányzik nagyon sok minden az életemből, olyan dolgok, amik mással már sokkal korábban megtörténtek, nekem viszont semmi sem volt a testőrségen kívül. Meg persze most itt vagyok, ez eléggé pozitív, de pótolnom kell a hiányzó dolgokat, főleg azt, ami a legjobban bánt... Amit most inkább el is hessegetek, nincs most itt helye. Továbbá is csendesen figyelek, mind az érkezéskor a csillagkapuhoz, mind pedig az ugrás után, ami meglehetősen gyors és valamilyen szinten élvezetesnek is mondható a látványa miatt...

Zhylian Cascadhel
A bolygóhoz érkezve vetek rá egy pillantást, ha látható szögben van, de nem sokáig, tényleg csak egy futó pillantás ez, eztán pedig inkább a szenzorokkal kezdek el foglalkozni bár annyira nagyon nem értek igazából hozzá, de azért volt már időm egy keveset ellesni a kezelésükről... Mindenesetre is figyelek, néha pedig még a többieken is végignézek, hogy mit csinálnak, beszélgetnek esetleg, de igazából ennyi, beszállni a beszélgetésekbe biztos, hogy nem fogok, csak kíváncsi vagyok.

//Sorry.//

- Figyelj, a Földön másként müködik, talán itt is máshogy - mondja Jelly. Majd elindul, hogy megcsinálja a letapogatást a környezetében, ahogy Nestor parancsolta. - De miért kábítják el őket? Nekem ez furcsa akkor is. Már amit hallottam a kalózokról, az az alapján szemétláda, vérgőzös csürhének ismerik őket. Ezek meg akikkel szembe állunk úriemberek.
Leolvasta a képernyőn lévő adatokat.
- Jó, nem beszélek, csinálom a dolgom.
Lenézz a bolygóra, majd nyel egyet. Dzsungel, nem akart itt lezuhanni...
- És mi lesz ha feltűnnek? Minket is elkábítanak, vagy mi?

Még mind a mai napig megdöbbent, hogy mennyire is naivak tudnak lenni az emberek, gazdagoktól lopnak és a szegényeknek adják? Legendában sem hallottam ilyet, sem pedig más módon, legyen ez mendemonda, mese, vagy ténylegesen bármi más... A peremvidéken nem hiszem, hogy lennének egyáltalán gazdagok, azok inkább mélyebben élhetnek, viszont mindezt nem hozom fel, ugyanis eléggé sokszor megesik, hogy felvetek valamit... Nos valószínűleg elengedi a füle mellett, mert akkor sem válaszol, ha hozzá beszélek, vagy csak nem hallja és velem van a baj, mert esetleg halkan beszélek, de ezt kétlem, észrevenném. Mivel pedig továbbra is feleslegesnek látom a beszédet, így csendben figyelem ahogyan Nestor próbálja meggyőzni a bolygón lévőket... Mit ne mondjak, jól csinálja, remélhetőleg működni is fog, én pedig tovább figyelem egy kis ideig a szenzorokat, hátha van valami... Ha pedig nincsen, akkor vissza terelem a tekintetemet ismételten a bolygóra és elmerengve nézem azt, nem tudom, hogy mi van odalent, de kíváncsi vagyok, a dzsungel biztos tele lehet élettel, legalább is úgy tűnik logikusnak, persze ki tudja, hogy mi is ott valójában a helyzet, majd kiderül hogy egyáltalán lejutunk-e vagy sem.

Nestor kiadta az ukázt és visszatért a szállására. Jelly pedig a kereskedelmi hajók felé pillantott. Volt egy rossz érzése.
- Amúgy a Földön is voltak kalózok, de ami a poén, hogy nálunk egyfajta történelmi alakok, hősök lettek. Néhányan kormányzók lettek, felfedezők. A legtöbben meg nőknek írt romantikus regények főhősei. Nem tudom, hogy itt hogy van, de nem lehet, hogy kereskedőhajónak álcázzák magukat?
Jelly vállat vont.
- Csak egy elmélet, de lehet, hogy a kalózok tudnak az érkezésünkről, talán lekövették az adást, amit a megbízónk adott. Jó talán nincs is a kereskedő hajón rejtett fegyver, de akár lophattak is. Ott megbújik, és mikor leszállunk vagy megadjuk a kilétünket, akkor le is adják a drótot. Én azért figyelek. Szerintem a Galaxis Védelmezőinek legyőzése hatalmas fegyvertény lenne nekik.
A képernyőn lévő adatokat kezdte el vizsgálni. A leszálláskor elhúzó hajókat kereste. Nem lett volna meglepve, hogy ha a leszállás után egy nappal már támadnak is.

- Szegények mi? - irónizál Jelly, majd követi a társait, mikor azok leszállnak. A bolygó fővárosa egy igazi virágzó település, látszik hogy a lakói nem nyomorognak. Ez vicces volt, a kalózok mit is akartak volna néhány szegénytől?
És ha ezek a gazdagok hozzájuk fordultak segítségért, akkor valószínűleg nincs meg a haderejük, hogy elkapják őket, vagy ezt a haderőt lefoglalják az Anhillus elleni csatározások.
Valamint az is a helyzet súlyosságára vallott, hogy a bolygó kormányzója, egy nemes jött eléjük.
Lehet, hogy az elmélete helyes lett. Ha ez igaz, akkor ezek szerint nekik a jófiúkra kell vadászni. Mondjuk Nestornak ez rutinfeladat, de Jelly egy kicsit rosszul érezné magát.
Jelly meghajol a nemes előtt.
"Jó kis orángután vagyok, milyen szépen betanítottak."
A további kérdésekre ráér miután a kormányzó mindent elmondott nekik.

Gyorsan vág az eszük odalent, eléggé gyorsan megkapjuk a leszállási engedélyt, ráadásul nem is messzire, így tulajdonképpen csak ereszkednünk kell, szinte, legalább is. Mindenesetre is ez probléma mentes, a lenti látkép pedig, legalább is számomra gyönyörűnek hat, hatalmas erdők, közben pedig itt-ott egy nagyobb város is előbukkan a fák közül, szívesen körülnéznék alaposabban is odalent, igaz, sok helyen gondolom ezt, mert végül is a legtöbb bolygó eléggé szép, viszont tudom, hogy erre különösebben nem lesz alkalmam, bőven nem férne bele az időbe az, hogy mindent megvizsgáljak, ami érdekelne, ráadásul nem is ilyen céllal jöttünk ide, így pedig... Nos igen, nem ezzel kell foglalkozni, ez a lényeg. Leszállás után egy magasabb rangon álló Shi'ar fogad minket, akit egy mély meghajlással üdvözlök, majd pedig hallgatom, hogy mit mond. Igen, valóban nem lenne tanácsos pazarolni az időt. Mindenesetre is most talán lenne egy jó alkalom arra, hogy megszólaljak, de fölöslegesnek látom, a szükséges kérdések már fel lettek téve, ha pedig nem is lettek volna, eléggé esélyes, hogy akkor is hagynám, hogy a csapat többi tagja beszéljen inkább, nem mintha ki akarnám magamat húzni bármi alól is, egyszerűen csak... Csak.

Mindeddig csendben voltam, nem meglepő módon, figyeltem a csapat tagjainak a viselkedését így egy picit élesebb helyzetben és eddig mindenkiről sikerült kialakítanom egy alap képet, kiről pozitívabbat, kiről pedig negatívabbat, de ez alapján nem ítélek, főleg, hogy van már egy nagyon kevés korábbi tapasztalatom is, valószínűleg majd ezután az egész után, vagy több alkalom után, hiszen a legtöbben, a különböző helyzetekben mondhatni kódoltan, vagy inkább "programozottan" viselkednek, ki mit szokott meg. Itt is, mint a legtöbb helyen, azért eléggé komolyak a többiek is, ez pedig végül is egy eléggé jó pont, nem mintha pont nekem állna jogomban különösebben pontozni a csapatot... Csupán magán vélemény, semmi egyéb, amúgy is eléggé képlékeny ez. Leszállunk a bolygóra, ott pedig egy magasabb rangon tartózkodó személy, valószínűleg a kormányzó fogad minket, akit természetesen a megfelelő módon üdvözlök, majd pedig figyelek és ellenőrzöm, hogy rendben működik-e a felszerelésem egyetlen elhagyható része, a pöröly, aminek az átvizsgálása nem tart sokáig, innentől pedig csak annyi maradt hátra, hogy le ellenőrizzem a " fogadó bizottságot ", amit viszont nem teszek egyből meg, inkább türelmesen várok egy kicsit, bár mondhatni kényszeresen viszketek emiatt, de nem akarom problémába keverni a csapatot, így hát, az első alkalommal amikor hátat fordít, halkan annyit mondok Nestornak...
- Engedélyt kérek a szkennelésre. - Nem tudok addig megbízni senkiben sem, amíg nem biztos, hogy nem egy szipoly az illető.

- Szép nagy lyuk - mondta Jelly, ahogy megnézte a robbanás által tépett hiányt a falba. Amikor Nestor megkérte, hogy keressen robbanóanyagokat, Jelly felvonta a szemöldökét. - Asztrofizikus vagyok, nem tűzszerész. Amit tehettek, hogy megvizsgálom a robbanás környékét, hogy hány méternyire lökte el a törmeléket, a lyuk méretét, meg ilyenek. A robbanóanyagok kereséséhez szerintem keress valaki mást. Bocsi, de nem értek hozzá.
Ekkor egy ismerős alak tűnt fel. Kallark, akit a Földön hagytak. Kb. úgy kérdezgetett, mint aki csak pár perce ugort el valamiért. Jelly biccentett a fickó felé. A két katona beszélgetésbe elegyedett arról, hogy a kalózok hogy vihették végbe a rablást. Jelly érdeklődve hallgatta, majd felköhintett.
- Bocsi, nem értek ehhez a bankrablásosdihoz, de nem lehet, hogy volt egy szövetségesük a bolygón, aki segített nekik? Egy belső emberre gondolok, vagy kreere, vagy shi'ara, vagy nem tudom. - Suttogóra vette a hangját. - Szerintem ezt is figyelembe kellene venni, lehet most is figyel minket, vagy vannak poloskák a környéken.

Csak egy kevés séta és máris elérünk két, eléggé nagy, avagy inkább hatalmas raktárépülethez, igaz, láttam már nagyobb dolgokat is életemben, de azért valamilyen szinten lenyűgöz, már csak maga a gondolat is, hogy mennyi minden lehet, vagy legalább is lehetett odabent. Végül egy nagy lyuk mellett állunk meg, precíz munka, hang és kép nélkül, érdekes, sejthető volt eddig is, de most már több mint biztos, hogy eléggé... Hogy is mondjam, tapasztalt, vagy legalább is szakképzett személyekkel állunk szemben, akikből kinézem, hogy már egy jó ideje távoztak innen, habár ez nem biztos, attól függ, hogy milyen hamar találták meg a lyukat. Kallark érkezik, akit hónapok óta nem lehetett látni, viszont a köszönés elmarad, tulajdonképpen mind a két oldalról, tőlünk is meg tőle is, így nem is igazán látom értelmét tovább foglalkozni vele, főleg nem úgy, hogy " parancsot " kapok, ami végül is tényleg parancs, szóval jobb híján átlépek a lyukon és elindulok a legközelebbi sor felé, vagy akárhogyan is vannak elrendezve itt a dolgok, vagy voltak elrendezve, szétnézek, eléggé alaposan, mint ahogyan azt korábban is tettem... Annál az esetnél, a legapróbb dolgokat is átvizsgálom, mert ki tudja, hogy mit hagyhattak hátra, akár véletlenül is.

Megkapom az engedélyemet, amit természetesen ki is használok és óvatosan leszkennelem a kormányzót miközben követjük, majd pedig várok az eredményre. Eközben elérünk két nagyobb raktárépületet, illetve pontosabban az egyiknél egy lyukat, ami eléggé nagyra sikeredett, lenyűgözőnek találom, hogy képesek voltak ezt úgy megcsinálni, hogy senki sem vett észre belőle semmit, okosan oldhatták meg, a tudásuk mindenképpen megvan, kár, hogy kalózok ezek a bizonyosok, hiszen valószínűleg sokkal nagyobb hasznuk lehetne máshol. Egy újabb személy érkezik, lila bőr, egyedibbnek mondható hajstílus, természetesen felismerem, Kallark, hallottam már róla és természetesen, szokásomhoz hűen nála is egy szkenneléssel kezdek, mert sosem lehet tudni, hogy kivel is állunk szemben valójában, én pedig továbbra sem akarok kellemetlen meglepetéseket. Parancs hangzik el, amelyre csak némán bólintok, majd pedig belépek a raktárba és egy gyors felméréssel kezdem, nem biztos, hogy sokat fogok így látni így ebből a helyzetből, de ha mégis, akkor már abból meg lehet állapítani, hogy mennyi dolgom, vagy dolgunk is lesz idebent. Ez nem tart sokáig, csak pár másodperc, ezután elindulok ama bizonyos velem együtt beküldött személlyel ellentétes irányban, bízok benne, hogy ugyan úgy, mint én, ő is alaposan átnéz mindent, így pedig, ha kétfelé megyünk, gyorsabban haladunk.