Zhylian Cascadhel

Igencsak reménytelennek tűnik a helyzet, nem mintha az elmúlt néhány percben nem lett volna olyan, ahogyan vészesen közeledünk a földhöz, megfordul pár dolog a fejemben, néhány dolog amit le kellett volna tudnom, a legtöbbjük apróság, de vannak mélyebb dolgok is, melyek benne kellenek hogy legyenek az életben... Hmm, nem is igazán gondoltam rájuk így, de talán már nem is számít... Megrázkódik a hajó és egy kisebb robbanás keletkezett, amire természetesen hátra fordultam, mert mégiscsak tudni kéne, hogy mi történt... Kallark nyitott egy kiutat, végül is jelenleg tökéletesen megfelel, hiszen a hajónak már úgyis vége. Szóval kirepülünk... Hát rendben, ha van hely, akkor felkapaszkodom Kallarkra, igaz valószínűleg mindenki ezt fogja csinálni, így ezért ha nagyon fogyóban van a hely, akkor tulajdonképpen hagyom másnak mert... Mert ilyen vagyok, mások élete jobban számít mint a sajátom, ha most fel kell áldoznom egy helyet másnak, akkor csak tessék, ha a landolás csak fele olyan lesz, mint amilyennek elképzelem, akkor egy pillanatig fogom érezni csak. Mindenesetre is, ha mégiscsak kijutok jómagam is, akkor némán figyelem azt a helyet, ahova becsapódott a gépünk, igaz a fák takarásában már úgysem látom, de a füst meglesz úgyis. Ezt pedig azt hiszem elkönyvelhetjük egy csúnya kudarcnak... És szükségünk lesz egy új hajóra.

Higgadtan nézem a közeledő talajt, nem igazán ölel magához a halál érzete, nem érzem úgy, hogy félnem kéne valamitől, vagy hogy idegeskednem kéne, magam sem tudom, hogy miért, pedig ez az első valóban halálközeli élményem, az egyetlen, ami zavar, hogy biztosra veszem, hogy a szipolyok állnak emögött a támadás mögött is, undorító, ártó népség, nem igazán szeretnék pont az ő kezük által meghalni. Megrázkódik a hajó, hátra tekintek, s a Gladiátor által teremtett kijárattal nézek egy pillanatra farkasszemet, érdekes megoldás, és működik, természetesen, az idő pedig sürget, így nincs idő a hezitálásra. Felöltöm a páncélzatomat, majd pedig repülésbe kezdek és ha valakinek már nem volt hely a lila bőrűnél, akkor azt jómagam próbálom megragadni és kimenekíteni a hajóból, hiszen senkit sem hagyhatunk csak úgy hátra. A levegőből még egy kis ideig nézelődök, de tényleg csak egy nagyon kevés ideig, hiszen nem akarom, hogy rám is rám lőjenek esetleg, csupán azt vizsgálom pár pillanatig, hogy merről jöhetett esetleg a lövedék, bár pontosan úgy sem fogom tudni megállapítani. Ez csak néhány, maximum négy-öt másodperc, ezután csatlakozom a többiekhez, esetleg az utasommal.
- Nos... Hogyan tovább? - Azt hiszem ez egy eléggé jó kérdés.

Jelly nagy örömére mindenki kijutott, és hamarosan más valaki is kilépett a tisztásra. Bár Jelly azon se lepődött volna meg, hogy ha maga Tapsi Hapsival akadnak össze itt a dzsungelbe, ahogy az Aliennel együtt előszambázik ET űrhajójából.
Azonban hogy Tony Stark lép elő, és kimondja a világ legtermészetesebb szavait. Tyra azonnal fegyvert fog rá. Jelly a fegyver és a tudós közé áll.
- Ő Anthony Stark, zseni, milliomos, emberbarát és nem utolsó sorban Vasember, a Bosszú Angyalainak tagja. Hidd el, hogy nála jobb emberrel nem akadhatunk össze.
Majd Stark felé fordul.
- A nevem Carl Morrow, és hatalmas tisztelője vagyok. Az alkalmazott kvantuumenergetikáról írt tanulmánya megváltoztatta a világképemet. Még levelet is írtam önnek annak idején. Tudja, leírtam egy féregjárat létrehozásának elméleti lépéseit. Hatalmas rajongója vagyok! Amúgy mit keres itt az univerzum másik sarkában?

Úgy tűnk, hogy az egész csapat megúszta, ráadásul ép bőrrel, ami a helyzethez képest igencsak csodálatos, egy kicsit feldobja ennek tudata a napomat, ahogyan a távolban felszálló füstöt nézem és a ropogást hallgatom. Szerencse, hogy eléggé vizes a környezet ahhoz, hogy ne kapjon egyből lángra ez a rengeteg fa, különben valószínűleg nem csak hogy egy hajót veszítettünk volna, hanem valószínűleg egy bolygót veszélyeztető katasztrófát is okoztunk volna... Ebben a mondatban sok a " volna " és ez így van rendjén, legalább is jelen esetben. Kezdek lehiggadni, nem mintha különösebben ideges lennék, de ez azért mégiscsak megmozgatta egy kicsit a szívemet és nem igazán a pozitív irányba... Viszont teljesen lenyugodni nincs időm, hiszen, fémes tapsolás töri meg a csendet, amire reflexszerűen fordulok és készülök egy támadás fogadására... De csak egy alak lép elő a fák közül, egyenlőre, egy ütött-kopott páncélban, nem igazán bizalomgerjesztő, ez a megjelenés pedig semmi jóra sem utal, hiába tűnik úgy, hogy az egyik tag a csapatból ismeri s hogy elvileg zseni. Nem szavazok neki sok bizalmat, mert soha sem lehet tudni, ezért úgy teszek, ahogyan eddig mindig is tettem az ehhez hasonló helyzetekben, kitérésre készen figyelem őt is és a környezetet is, mert nem lehet tudni, hogy egyedül van-e vagy sem, de nem lépek fel okvetlenül agresszíven, ennek jele, hogy a bemutatásomra, amit Nestor tesz finoman biccentek.

Jelly egy pillanatra meghökkent, ahogy Stark azt mondta, hogy egy nővel inkább találkozott volna a Földről, azonban most is észrevett valamit. Most elöszőr találkozott földi emberrel. Carl kezdett rosszat sejteni.
Hátrált.
- Mr. Stark, kivigyük...
Ekkor az erdőből egy kis csapat lépett elő, shiarok voltak. Ismerősek neki... Az egykori birodalmi gárda tagjai, és most kalózok. Jelly kifújta a levegőt, majd átalakította a bal karját egy késpengévé.
Régóta csinálta már ezt, ezzel is megmutatta, hogy harcolni fog, hogy ha kell.
- Ti lőttetek le minket - mondta Jelly, ekkor eszébe jutott valami. - Várjunk csak, ha azt kérdezik, hogy mit keressünk itt. Gondolom nem önök lőttek le minket?
Szegezte a kérdést Starknak. Mi a francot keres Stark ezekkel...

Nem tetszik az ember viselkedése, de természetesen ezt nem teszem szóvá, teljes mértékben fölösleges lenne jelen esetben, nem mintha máskor nem lenne az, csupán csak ez még nincs olyan szinten, hogy az tűrhetetlen legyen, hiszen végül is leszámítva a galaxis védelmezői dolgot, mi is csak átlagos " népek " vagyunk. A fák közül végül előlép az... Ex gárda, akikkel valamilyen szinten mindig is szívesen találkoztam volna, csupán csak nem ilyen módon, de legalább megvan akiket keresünk, az már más dolog, hogy kissé félreértelmezték az itt létünk okát, de ez igazán nem lep meg, a többiek pedig máris magyarázzák a helyzetet, így inkább csak figyelem tovább a gárdát... A kalózokat... Szóval őket, bár amíg mindenki megőrzi a hidegvérét, addig nem igazán aggódok harc miatt, nem mintha bármi esélyünk lenne esetleg ellenük, legyen köztünk akármelyikünknek is akármennyi harci tapasztalata, valószínűleg ha ki akartak volna csinálni minket akkor még azelőtt megtették volna, hogy előjöttek a fák mögül... Vagy aközben. Így hát nem tartok igazán harctól, de még mindig inkább jobb felkészültnek lenni és figyelni, hogy legalább valamiféle próbálkozást akkor ki tudjak erőltetni, ha szükséges, ami még mindig esélytelen, de legalább próbálkozás, az meg legalább értékelendő.

Bizalmatlanul figyelem az alakot, ahogyan beszél, minden mozdulatát fürkészem, túlzottan gyanúsan viselkedik számomra... Mint minden ismeretlen aki csak úgy felbukkan, feltételezem, hogy nem csak én vagyok így vele. Az egészet az "koronázza" meg, amikor még több alak lép ki a fák közül, akiket egyértelműen felismerek, de tényleg ők lennének azok, vagy csak valamiféle ügyes szemfényvesztés? Felmerül, hogy miért is vagyunk itt, erre pedig kapnak is választ, én viszont továbbra sem szólok semmit, csupán gyanakvóan pásztázom őket, ugrásra készen és ehhez megfelelően a fegyveremet is tartva... Engem lepne meg a legkevésbé, ha mind szipoly lenne, ha viszont most szkennelni kezdenék, tartok tőle hogy azzal közvetlen veszélybe sodornám a csapatot, nem mintha nem lenne így is eléggé veszélyes a helyzet, hiszen a szipolyok bármelyik pillanatban támadhatnak és ki tudja még, hogy mennyien lehetnek a fák között, így azt is próbálom figyelni az előttünk lévő kis társasággal együtt. Tény, hogy ez esetben lehetséges, hogy az aggodalmam felesleges, mert a birodalmi gárda nem véletlenül híres... De lehet, hogy pont ezen az alapon vették fel az alakjukat, hiszen ki számítana rá, hogy ők mégsem azok, mint akiknek látszanak? Szóval igen, inkább vagyok harckészültségben.

Jelly azonnal visszaalakítja a kezét, ha harcban kellett volna meghalnia, távol az otthonától, akkor bizony megtette volna. Azonban marad a tárgyalás és a bájcsevej a kalózokkal, vagyis extestőrökkel, akik pont azt akarják, amire ők is rájöttek a bolygó fővárosában.
Megszüntetni a polgárháborút és új császárt ültetni a trónra.
- Pedig akár meg is kereshettek minket - mondta a mutáns. - Figyeljen Mr. Stark, tudom miért lőttek le minket, azért mert minket előnytelen tárgyalási pozícióba akarnak kényszeríteni.
~Kezdek úgy beszélni mint Holmes.~
Közben elkezdett azon agyalni, hogy ezek a fickók kit akarnak császárnak, persze Tyra kérdésére. Ki az aki kellően erős, követnék a shi'arok és mindenki szereti? És egy háborús hős, az előző császár testőre...
Jelly ekkor jön rá, Kallarkra pillant.
- Kallarkot akarják látni a trónon - nyögi ki végül, majd megerősítésként a gárdistákra nézz. Egyetért az ügyükkel, hisz igazuk volt. Ugyanezt felvetette Nestornak...
Ha megerősödik a shi'ar Imperium, akkor nagyobb eséllyel vehetik fel a harcot Anhillius és Unspoken ellen.
- Én totál támogatom őket . Az nem kalózkodás, ha senkit nem bántanak és csak békét akarnak. Más módszerük nincs rá, hogy ezt véghez vigyék, ezért marad a gerilla hadviselés. Igazam van?
Kérdezte Jelly a testőrök vezetőjétől, mélyen a szemébe nézve.

Jelly hátrahőkölt mikor ki tudodott, hogy az egykori testőrök nem tudták, hogy kit emeljenek trónra. Úgy fest, hogy Carl Morrow, egy apró, kék bolygó lakója adta meg nekik az ötletet, hogy ki is legyen az.
Jelly, a Császárcsináló.
A fiatal férfi rápillantott Kallarkra, és csak ennyit mondott.
- Bocsánat - mondta, az egész belőle indult ki, de legalább tett egy lépést. Ha létrejön egy erős shi'ar birodalom Kallark vezetésével, akkor már eredményesen felvehetik a harcot Anilliussal és Unspokennel.
Jelly ma történelmet csinált, és a srác egy pillanatra megszédült, nekitámaszkodott a fának, majd kifújta a levegőt, aztán visszanyerte az önuralmát és a többiekre nézett.
- Akkor most történelmet írtunk, ugye? - kérdezte Nestortól.