Andrew Ramirez

Név: Andrew Ramirez
Egyéb név: Master, 99
Nem: férfi
Jellem: Mentális problémáinak nagy része megszűnt, immár képes különbséget tenni a virtuális és valóságos környezet között. Ettől függetlenül saját jelleme teljesen fejletlen, sivár, viselkedése elsősorban saját szabályrendszere határozza meg, más már látott dolgokat másol le. Példával élve ha ő kitalálja, hogy most nagyon dühös valamiért azzá is válik, még ha valójában nem is az.
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: Magyarország 1996 február 21
Kor: 17
Család:
Apa: Joseph Ramirez; Anya: Clair Fisher (anno felvették a neveket, hogy ne lógjanak nagyon ki a sorból); halottak
Foglalkozás: SHIELD ügynök
Testmagassága: 179 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: barna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Újabban néha használ arcfestést.
Egészségi állapot/ betegségek: néhány mentális problémával küzd

Előtörténet:
1996-ban Magyarországon születtem, teljesen átlagos voltam akkor még. Szüleim kiköltöztek Amerikába, New Yorkba amikor én még egy éves voltam. Így hát én ott nőttem fel, de nagyon büszke voltam a származásomra… mennyi mindent adtunk mi Magyarok a világnak… nem túl sok minden játszódott ekkor még az életemben le. Városi élet, kiváló tanuló, átlagos gyerek.
Amikor felső osztályos lettem és kezdtem érni… feltűnt, hogy más vagyok kicsit mint a többiek, rendkívül könnyen tanulok és sokkal jobban megjegyzek fix dolgokat. Viszont a nyelv, abból rémes voltam, így hát hamar reálszakra kerültem. Ekkoriban már elég játék mániás voltam, nem sok barátom volt, konkrétan egy sem. De ez nem zavart, mindig mindent lazán vettem, és akkoriban elég jó zenék voltak, amiket hallgattam is bőszen. Hamar be is szereztem egy MP3-t. Ekkoriban feltűnt hogy képeket tökéletesen megtudok jegyezni, zenéket is mintha az agyam egyszerűen elmentené.
Későbbmmi más nem érdekelt a Call of Duty nevű játéksorozaton kívül, de buta nem volt, tökéletesen fenntartottam az álcát, hogy teljesen normális vagyok. Igaz a teljes közösségi életem a gép előtt zajlott, amint a mikrofonba beszéltem és a többi megszállott játékos visszadumált. Hihetetlen jó voltam a saját területemen, sokan csalónak hittek, de ez engem nem érdekelt, csupán a jó hangulat, a csatazaj és a színezések a fegyverre. Egy idő után videókat is gyártottam és feltettem őket a You Tube-ra, nagy sikerem lett a hihetetlen játék tehetségemmel. Hamarosan egy Hazard Cinema nevű cég keresett fel, én lettem a kommentátoruk, 800$ havi kereset nem is rossz, mármint ha számításba vesszük, hogy csak játszok.
Egyenlőre normális keretek között maradt a „függőségem”
Egy idő után úgy gondoltam, ideje lenne a gyakorlatban is háborúzni, valamilyen szinten elindítani valami újat, valami nagyot. Lövészetre jártam és edzettem magam, közelharcra, jegyzeteket készítettem és hasonló. Nos a szüleimnek ez már sok volt. Elrángattak pszichológushoz, nevelési tanácsadóhoz, meg eltiltottak a nettől. Ez engem azt hiszem traumaként ért… főleg amikor a COD7-ben nagyot kellett csalódnom. De hülye nem voltam, tudtam ha akkor bedilizek soha nem folytathatom amit elkezdtem. Kitartottam, hát, iszonyúan könnyű volt átverni mindenkit… egész jó álcát alakítottam ki. De ekkor már a játék valóságba való átvitelét terveztem. Egyszer amikor ép nagyban öltem az ártatlan civileket és gyönyörködtem ebben a látványban apám benyitott, majd becsukta az ajtót. Engem ez nem zavart, de másnap eljött a nagy nap… a világ legnagyobb COD harcosával kellett csatáznom. Jesus Crys versus Master99… szépen minden elő volt készítve, élőben ment a Machinimán, jól tolta, 3 öléssel lemaradtam, de behoztam volna, volt még fél perc, majd elmegy a kép és egy kis felirat: Nincs kapcsolat. Szüleim kihúzták a netet. Elmondhatatlanul dühös lettem emiatt, egyszerűen éreztem ahogy a harag démonként kicsap a testemből.
Hosszú álmot láttam, lepergett előttem az életem és ekkor tűnt szembe valami… az agyam egy részét tudtam manipulálni egész életemben, így tanultam gyorsan, így jegyeztem meg a zenéket is, mint egy egyedi képesség. Szabaddá akartam tenni magam, egy akadály látszott már csak, a szociális társadalom, és a szüleim. Valahogy meg kellett szabadulnom tőlük. Kinyílt a szemem, megcsíptem magam, ébren voltam, a szemem sarkában volt egy kis térkép szerűség, oldalt valami fura jel és alul három számláló, majd egy feliratot láttam: „Szerezd meg a .44 magnumot” és kivillant a magnum képe ami a pincében volt. Nos a magam elé varázsolt HUD segítségével megtaláltam a pisztolyt és újra az emeletre mentem. Benyitottam, szüleim szobájába, anyám sikított, majd két lövés… és a számláló máris 200pontal növekedett az alsó csíkon. Ezután bekapcsoltam a játékkonzolom, Juses Crys elérhető volt, kihívtam egy menetre, és ekkor igaz nem élőben, de a Machinima szervereire is befutottak az adatok. Oda vertem, 24-0-ra a híres Jesus Crys-t. A meccs után még három napig gondtalanul játszottam a világgal nem is törődve.
Fura zajra lettem figyelmes egyik nap, felvettem a pisztolyt és körülnéztem a házban, sehol senki és semmi, de beszédet hallgattam. Az ajtóhoz mentem és ekkor az berobbant, hirtelen füst vett körül és mindenhol kommandósok voltak. Egyszerűen fejbe lőttem az egyiket majd még egyet hason.
Ekkor a többi katona fegyvert tüzet nyitott rám és én a fejemben egy hangot hallottam, egy nagyon ismerős hangot, Ghost volt az, a kedvenc operatívom. Közölte velem, hogy nincs értelme az ellenállásnak, jóval többen vannak, meg ismételte, nincs értelme az ellenállásnak. Fel is adtam rögtön, kezeimet felemeltem, a fegyvert eldobtam, eddigre már jó pár kábító lövedék belém állt.
Egy Triskelton nevű helyen ébredtem, ott remek ajánlatot kínálnak, segítenek, hogy önálló lehessek valamilyen szinten. Ennél jobbat el se tudtam képzelni.

Képesség:
Az agya egyik fele, ami a felsőbb szintű logikáért fele, üres. Ezt a részt ő maga tudja használni, képeket menteni, hangokat, minden információt pontosan elmenteni, stimulálni egy-két dolgot. Ebben a részben mindent ő irányít, ennek segítségével rendkívül sok mindent meg tud tanulni, megjegyezni, mint egy konkrét adattár.
HUD: Agya automatikusan a játékokhoz hasonló nézetet hoz létre, ennek több része van. A rendszer megbecsüli a fegyver pontosságát, így célkeresztet alkot, folyamatosan menti a cső irányát és pontos lövéseket készít elő. Nagyjából megbecsüli a teste épségét, tehát tudja mennyire sérülhetett meg egy-egy támadás után. Pontosan megjegyzi a fegyverben a golyók számát és ki is írja számára. Megjegyzi az elhagyott helyszíneket ezáltal térképet alkot fejébe. Valamint a rendszer a helyzet illő vagy éppen egyáltalán nem passzoló zenét választ a „zenetárból”

Szakértelem:
Rendkívül jól bánik az összes lőfegyverrel, ami csak a kezében akad. Közelharcban csak néhány trükköt és egy-két rúgást ismer de ezeket is jól használja.

Felszerelés:
Ha lehetséges akkor egy pisztoly és egy vascső

Karakter új kinézete:


Megjegyzés:
Kicsit ki lett pofozva az előtörténet, hozzá lett írva, el lett belőle véve pár mondat, mert az eredeti formája ugyan vicces de nem fogyasztható. Lényegi változás viszont nem történt.

Feliratok és emblémák


Fuckn' New Guy


Súlyos sérülés túlélése


Hivatalos halottnak nyilvánítás

A látomás volt az utolsó emlékem, már nem is emlékszem rá tisztán mert nem ébredtem fel. Kómába estem, mint megtudtam a SHIELD halottnak nyilvánított, de a valóságba egy titkos helyen kezeltek. Sikerült regenerálniuk a testem, miután felébredtem fizikoterápiás kezeléseket kaptam. Egészen rendbe jöttem. De ami talán ennél is fontosabb, hogy a mentális betegségeim egy része is megszűnt, leomlott a fal, mintha öntudatra ébredtem volna. Már meg tudom különböztetni a valóságot más dolgoktól és helyén tudom kezelni a dolgokat. Ennek ellenére néha még érzem azokat a régi furcsa érzéseket és gondolatokat de már valamennyire uralom azokat. Gyógyulásomért Dr. Gregory Stark felelt, nagyon hálás vagyok neki ezért.

Miután felépültem szembesülnöm kellett a kialakult helyzettel. A technológia és a mágia összemosódott, az X-gén már teljesen más fényben tűnik fel. Anarchista csoportok jöttek létre, igaz sok mindenben igazuk lehet, de a „Küklopsznak igaza volt” kijelentést kicsit erősnek érzem.
Mindenesetre az engem érintő probléma, hogy a SHIELD romokban hever, minden létező támogatást megvonnak tőle. A SHIELD-nek rengeteg hibája van, elsősorban egyáltalán nem figyelnek a megelőzésre. Miután kialakult a katasztrofális helyzet csak utána lépnek, akkor sem okosan, szinte parádézás közben érkeznek megmenteni a világot, ami hiba. Bárki is csak kicsivel okosabb náluk máris megfogta őket. A költségek pedig félelmetesek, abból a pénzből, amit a szervezetre költhetnek, szerintem annyi bombát és a bombákhoz AC130-sokat vehetnek, hogy gyakorlatilag amerikán kívül az összes kontinenst le lehetne radírozni a térképről. Nem is csoda, hogy inkább a CIA-t fejlesztik. Másrészről viszont egy valamit elfelejtenek, a SHIELD képes olyan helyzeteket kezelni, még ha nem is százszázalékosan ahol minden más lehetőség csődöt mond. Az egész szervezet gyakorlatilag egy nagy Spec Ops, a fent említett negatívumokat nem lehet neki felróni. Mint ahogy egy pár fős speciális osztagtól sem várhatjuk el, hogy szembe szálljon az egész ellenséges hadsereggel, az ő dolguk csupán az adott akció végrehajtása.
Nagyon remélem visszatérhetek a csapatba és hasznosíthatom is magam. Okoztam már elég problémát. Van egy titkos tervem is, de még csak körvonalakban, majd ha lesz elég információm jobban kidolgozom.

Mephisto megállítva, Kovacs kiütve, a hamis jövő örökre eltörölve. Ráadásul csak néhány emlékszünk arra, mi is történ korábban. Mondhatnám, hogy nyertünk, az egyik lehető legjobban jöttünk ki a helyzetből. Sajnos Essex és Frost testével nem tudtam mit kezdeni, nem a sajátom volt és az erőm sem működött, amit megszoktam, csak szemlélői voltam az eseményeknek.
A rendelkezésre álló szabadságaim kivettem. Utazgatni nem akartam, nem is lett volna hova. Ha engedték, akkor játszottam videojátékokat. Az idő elhaladt és rengeteg olyan is akadt, aminek a sztorija a megnyerő és egyjátékos módban is bele lehet ölni több száz órát. Nekiláttam ezek végigjátszásának. Sorozatokat és filmeket is pótoltam. Egészen jól szórakoztam. Edzés terén a szokásos karbantartás, testileg, bár a képességemet jobban fejlesztettem. Sokkal többet ér ha képességgel, idegi úton növelem a testem képességét, tehát jobban lövök vagy mozdulok mintha edzéssel tenném ugyanezt. Formában tartottam magam fegyverrel és anélkül is. Így telt a szabadságom.
Az elmúlt fél évben még három célom volt, pontosabban kettő. Az első, hogy előkerítsem Namort, bárhol is legyen és bármit is csináljanak vele, legalább megnézni, hogy egyben van-e. Kifejezetten szimpatikus volt, igaz csak a saját érdekében cselekedett, mégis egyedien és stílusosan. Volt valami jóindulat benne. A második célom, hogy a SHIELD-től függetlenül legyen néhány renegát akcióm. A SHIELD újra helyreállt, az AIM visszaszorult, Megtorló sehol. Ideális alkalom arra, hogy a megmaradt anarchisták között saját kezűleg is vadásszak. Gyilkosságért a SHIELD lekapcsolt volna, ezért általában szétlőtt, szét lyuggatott végtagokat próbáltam hátrahagyni. Remélem jól sikerült.
A harmadik esemény nem cél, inkább fejlődés. Az itteni Emma Frostot utálom, legszívesebben olyan állapotban látnám, ahogy Kovacsot megtalálták, más kérdés, hogy jelenleg a világunkon kívül rekedt, az N-zónában, egy ideig megszabadultunk tőle. Azonban a jövőbeli Emma Frost, az ártatlanabb a fejemben egészen vonzónak tűnt. Érzelmileg nem vonz, azt se tudom azt mit jelent, de testileg kifejezetten és most már értem hogy mi lehet jó egy más neműben. Eddig erre képtelen voltam.

A lényeg, hogy a Far Cry és a Fallout játékokat kijátszottam, megnéztem rengeteg western filmet és szabadidőmben anarchistákat riogattam, ha volt rá lehetőségem.