Ramirez családi ház

Ez a kertvárosi családi ház a Ramirez tulajdonában van. Ez egy két szintes lakás. Földszinten a tévészoba, a konyha, az egyik fürdőszoba. Az emeleten a két háló a második fürdő.

Ramirez hetek óta egyedül van. Végre újra ihat energia italokat. A dokik eltiltották másfél hónapja. Azóta vannak gondok a szívével. Nehezen vesz levegőt és a szívverése túl gyenge. Gyógyszereket kapott, de nem szedte őket. Viszont le kellett mondani minden károsról. Kávé, kóla és energiaitalok. Most már senki se akadályozza meg. A telefonokat, mind kikapcsolta, mert a rokonok és szülei munkahelyeikről a főnökök folyamatosan hívták. A nyugi csak ma törik meg délutáni amikor egy heves játék közben eltörik a controller a fiú kezében. Szabályosan ketté törte.

Egy jó ideje már szabad vagyok, szépen elintéztem, hogy senki se zavarjon és jól elvagyok magamban. Nagyjából ehető ételeket tudok már főzni, van megfelelő keresetem is az eddigi helyekről és igazából semmi gondom nincs. Pontosabban egy kis gond van, valami nem volt jó a szívemmel és a légzésem sem remekelt, mintha egyszerűen elgyengült volna a szívem, fura érzés volt, kaptam pár pirulát de én ugyan be nem vettem azokat. Zavaróvá vált a dolog, főleg mikor eltiltottak a kólától, kávét meg energiaitalokat nem szoktam inni, na de a kóla az egy alap dolog, és most nincs...
Egyik délután éppen szokás szerint játszottam néhány klántársammal, amikor a kezemben lévő kar egyszerűen reccsen egy hatalmasat és ketté törik.
~ Mi a fene? De hogyan? Egyszerűen lehetetlen. És most mivel fogok játszani?
Értetlenül nézek magam elé, a kontrollert majd a puszta tenyereimet nézegetem.
- Fenébe, kellett nekem annyit Star Warsozni. Most aztán velem van az erő...
Ezután a számítógéphez megyek és elkezdek keresgélni a neten, mégis mi lehet ez, közben azért a Wookiepediát is meglátogatom.

A kezei furák. Nehezen tudja őket behajlítani. Nem fáj, de a mozgás nehézkes. A bőre nagyon kemény. Mikor a székre ül az nyikorog alatta. Majd gépelni kezd, de félúton csúnya roppanásokat hal és azt látja, hogy az ujjai és a billentyűzet véres. Széttörte a gépeléssel a billentyűzetet. Az ujjai csúnyán véreznek, de nem fájnak annyira.

Amint felállok érzem nincs minden rendben a rendszerrel, a karjaim nagyon különösek, nem mozognak rendesen és a bőr is kemény rajtuk. Leülök egy kicsit a géphez, de az első keresésig se jutok el mert a billentyűzet is megadja magát akárcsak a kontroller, a vér látványától elmosolyodom, de nem sokkal utána meg is ijedek. Zavartan nézek jobbra, balra majd a véres darabokra.
~ Mi a fene volt ez? Miért vérzek? Már megint valami bajom van? Vagy ez is csak egy rémálom? Persze.
- Mégis milyen sötét-mágia ez?
Felállok és elmegyek a fürdőszobába hátha ott a tükörnél jobban meg tudom a kezeim nézni, meg ha tudom le is mosom, de a csappal azért vigyázok nehogy leszakítsam.

Lassan lemossa a kezeit és furcsa csillogást lát a sebekben. A gyomra összeszorul. Mintha köveket nyelt volna. A lábai nem mozognak. Hirtelen elcsúszik és a földre borul. Az... bereped alatta. A padlókő darabjai mindenfelé repülnek. A légzése lassan leáll és a szemeit behunyja.

Később ébred fel. Az óra szerint órákat volt eszméletlen. nem tud levegőt venni és nem tud rendesen mozogni. lassan emeli fel magát és nem érez semmit. A kezei csillognak, de minden homályosa. Óvatosan feláll és a tükörre néz. A kép tisztul és meglátja az új külsejét.

Valami nincs rendben a sebeimmel, érdekesen festenek, csillognak, első gondolatom rögtön az, hogy megfogok egy kést és kivágom a baj okozóját, de nincs erőm megtenni, rosszul leszek és hamar a hátamra vágódik. A hátam helyett a padlózat reccsen meg és repül a törmelék.
~ Mi történik velem? Milyen csalás ez? Egy rossz vicc. Na jó elég, felállok.
Lassan elvesztem az eszméletem, mintha hirtelen mélyálomba esnék, mikor felébredek első dolgom ellenőrizni, hogy még ugyanazon a helyen vagyok-e, vagy elraboltak az űrlények. Aztán lassan feltápászkodom és miután ez sikerült rájövök, hogy nem tudok normálisan mozdulni, ami zavar de még ennél is jobban frusztrál, hogy nincs légzésem, sőt a többi érzékszervem sem működik igazán, nekem mindig is sok információra volt szükségem a környezetemről, ennek hiánya aggaszt. Amint meglátom saját magam a tükörbe hátrébb lépek, aztán arcomhoz nyúlok és megnézem tényleg én vagyok-e a tükörben, vagy ez csak valami bizar hallucináció.

Bár nem kell lélegezni tud beszélni. Nincs szaglása, de hall és lát. Az ujjaival megnyomja az arcát és érzi a nyomást. Az érintést nem. A ruhákat magán nem érzékeli. A léptei elsőre eltörik a padló lapokat, de a végére szép lassan megtalálja az érzést, hogy ne törje el őket. A súlya egyértelműen nagyobb lett, de úgy fest a padló kibírja.

Alig telik el egy kis idő és máris sikerül jobban megismerkednem a mostani testemmel, nem tudom elhinni, mint valami sci-fi filmben vagy játékban. Szaglásom sincs és az érintésre sem vagyok érzékeny, de legalább az egyensúly érzékem, nyomás érzékem, látásom hallásom megvan és még értelmesen beszélni is tudok. Ettől függetlenül úgy érzem magam mint elefánt a porcelánboltban, török zúzok, pedig csak a padlót érem, megállok és megpróbálom megtalálni a módját, annak, hogy normálisan tudjak mozogni ne nehézkesen és ilyen pusztítóan. Ha ez sikerül valamennyire, akkor utána a kültakaróm anyagát kezdem vizsgálgatni.
~ Te jó ég, egy rohadék szemétláda Juggernaut lettem! És így fogok maradni örök életemre? Gratulálok, szörnyeteg lettem. De vajon mitől? Sugárfertőzés? Boszorkányátok?
Kicsit szomorúan kísérletezem tovább a normális mozgással.

Lassan megérzi a teste erejét. Megtalálja mi az a pont, hogy semmit se törjön el. A bőre kőkemény. Pontosabban, gyémánt kemény. Nem tudja magát megkarcolni vagy talán tudná, de csak a saját ujjaival. Viszont a lakásban semmiféle tárgy nincs, ami megsebezné.

Kis odafigyeléssel megtalálom a pontot, ami a normális mozgáshoz szükséges, így már nem fogok mindent tönkretenni a házban, ennek örülök. További tanulmányozással hamar rájövök, hogy a bőröm a gyémánthoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, ami jó csak az a kérdés, hogy mennyire vagyok éghető.
~ Azért elég szép változás ment végbe rajtam, mondhatni előnyös, csak éppen nem a mindennapi élet szempontjából...
Átmegyek a konyhába és ott óvatosan begyújtom a gáztűzhelyt, annak segítségével szépen tesztelem, hogy mennyire vagyok gyúlékony, kezdetben lassan majd ha nem fáj annyira és nem is tesz bennem nagy kárt egyre jobban próbálkozom. Ha ez is meg volt akkor csinálok pár fekvőtámaszt megfelülést, megnézem mennyire tudok mozogni, és mekkora az erőm.

A tűzet meg se érzi. A legnagyobb lángja se sebzi. Érti, hogy meleg, de nem fájdalmas. Még zavarónak se zavaró. A bőre picit feketés lesz de aztán lazán letörli. A fekvőtámasz nehéz. Az ereje drasztikusan növekedett, de az ügyessége és az erőléte nem. gyorsan belefárad az aktív mozgásba, de a lakásban nem talál semmit, amit ne bírna akár egy kézzel is megemelni. A hűtőt is simán kapja fel, ha akarja.

A tűznek egyszerűen semmilyen ereje sincs velem szemben, nagy mosoly kerekedik az arcomra, hát igen azért ez már nem semmi. Sajnos az ellenállásommal párhuzamosan nem növekedett se az ügyességem se a teljesítőképességem és így nem könnyű mozgatni ezt a testet, de azért minimális eredményt elérek.
~ Túl kell magamat tenni azon, hogy hogyan nézek ki, úgy kell ezt felfogni hogy ez is csak egy játék, hiszen ténylegesen az is... tehát csak meg kell ismernem az új tulajdonságaimat és azokat kihasználnom. Feladat adott.
Következő lépés, hogy gyakorlom a finomabb mozdulatokat így átmegyek a nappaliba ahol keresek tollat meg papírt és finomujjmozdulatokkal megpróbálok írni, vagy éppen rajzolni vagy firkálni ami tőlem telik. Utána megkeresem a másik kontrollert és megpróbálok egy kicsit játszani.

A mozgása egyre könnyebben megy. A rajzolgatás végére minden természetesnek tűnik. Úgy mozog a testében, mint az eredetiben. Beül játszani. Mikor a játék során egy durva részhez jut egyre durvábban nyomja a gombokat. Riadva fogja fel, hogy eltörte a kontrollert, de nem. Sőt. A teste ismét emberivé vált.

Szerencsésen beleszokok az új testembe, sikerül rajzolnom sőt még játszanom is, egyre jobb vagyok ha már ma kitanulom az alapokat később sokkal gyorsabban fejlődhetek majd, még a végén normálisan fogok tudni élni így is, sőt... Megunom a dolgot aztán ismét teljesen beleélem magam a virtuális küzdelembe, jobbra-balra futok és lövök próbálom fenntartani az illúziót, hogy teljesen sebezhetetlen és legyőzhetetlen ellenfél vagyok a többiek számára, ami nem könnyű ha az ember a legjobbak legjobbjaival játszik. Aztán bekövetkezik amitől féltem, hirtelen valaki hátba lő, pedig hallottam a trappot és fordultam is rögtön de valahogy az ujjam lassan ért el a guggolás gombig és így lelőtt, pedig elvileg még negyed másodpercem volt.
Nagy indulatomban azon kapom már magam megint, hogy egyszerűen túl erősen nyomom a gombot, és már látom is szemeimmel hogy megint elpusztítom a szegény kontrollert az erőmmel. Hirtelen meglepődök, ismét a rendes testemben vagyok, szemeim elkerekednek, ellenőrzöm, hogy nem álmodom-e és ez tényleg ismét a rendes testem-e. Ha igen, akkor felugrok a székből és örömömben be is nyomom gyorsan a zenelejátszót, Slipknottol bármelyik szám jó lesz, jó hangosra állítom, utána pedig visszaülök játszani.
~ Szóval ebből a gyémánt alakból vissza is tudok alakulni valahogy? Na de hogy, ez itt a kérdés. Amikor átalakultam akkor is éppen játszottam meg amikor vissza akkor is, jó összefüggés.
Közben próbálok koncentrálni nem csak a játékra hanem arra is, hogy mi történik közben a testemmel. Ha semmi akkor, abbahagyom a játékot és inkább koncentrációval próbálok valamit elérni.

A koncentráció percekig tart, de aztán valamit megtalál a fiú. Egy pontot egy fura érzést, mintha egy eddig nem érzékelt izmot mozdítana meg. Most érzi a folyamatot. A teste egyre keményebb és fényesebb lesz. Mire végez a koncentrációval újra gyémánt formájában tiszteleg.

A mostani játék közben nem történik semmi, így ezt nem is erőltetem tovább inkább megpróbálom én magam az elmém erejével kicsit rásegíteni a dologra. Igyekszem valami változást előidézni, átvizsgálom a testem mintha valamit keresnék és pár óráknak tűnő perc után megtalálok egy ismeretlen pontot ami eddig nem volt ott, mintha egy izom lenne és mikor megmozdítom máris érzem a változást. Kinyitom a szemem és látom, hogy a változás teljes volt.
~ Most nem tartott órákig és eszméletem se vesztettem, érdekes, olyan mintha csak egyszer kellett volna aktiválni. Ezek szerint valamennyire én irányítom, nagy eséllyel ez valamilyen biológiai átváltozás lehet, vagyis más nem lenne túl logikus.
Megpróbálkozok a visszaváltozással is, ugyanúgy mint az előbb, becsukom a szemem és koncentrálok megkeresem azt a pontot amit előbb használtam és ott hozok létre változást.

Ramirez megtalálja a pontot és ismét emberé válik.

A művelet ismét eredményes, visszaváltozom az emberi alakomban, ennek kifejezetten örülök, hogy sikerült ezt megtanulni kapcsolgatni, azt hittem sokkal nehezebb lesz.
~ Egy ellenálló emberfeletti erővel rendelkező alak, amit ki-be lehet kapcsolgatni, jól hangzik, nagyon jól. Akkor ideje lesz kicsit kiszakadni ebből a világból, kell úgyis a friss levegő már fáj a fejem, na meg a gépnek is jó egy kis idő amíg lehűl.
Újra felveszem a másik alakom, majd a hátsó ajtón át távozom a házból, aztán kimegyek az utcára és körbenézek hány ember van jelen, remélem nem sok, általában nem olyan forgalmas ez a hely. Kinézek magamnak egy autót é megpróbálom feldönteni, megemelni, eldobni, ami sikerül. Lehetőleg neki egy másiknak, hogy nagyobb legyen a kár.

Az autót elsőre nem könnyű megemelni, de mikor megtalálja fogást úgy vágja a másikhoz, mint egy üres karton dobozt. A két autó egymásnak csapódik és füstölni kezd. Ez után az emberek kinéznek az ablakon elsőre páran még kis is futnak,d e vagy bemenekülnek vagy lebénulva bámulják a fiút. Az autók felrobbannak pár repesz darab eltalálja Ramirezt, de csak a pólóját vágják szét, az új bőre sértetlen.

Elsőre még nehézkes az autó megemelése, de úgy tűnik csak a jó fogás függvénye az eredményesség, így amint megtudom valahol emelni a járművet máris neki tudom vágni egy másiknak, ennek hatására nemsokkal később fel is robban a két kocsi. Hatalmas mosoly kerekedik az arcomra, már-már kicsit természetellenes.
~ Igen! Már csak huszonnyolc autó és megcsinálom a feladatot! É még a repeszeket is kibírom! Csak addig véletlen vissza ne változzak, vagy a rendőrséget ne hívják rám...
A felrobbant roncsokhoz megyek és keresek magamnak fém és lemez darabokat amiket ha tudok akkor egy labdává gyúrok össze. Majd ezt a labdát a bámészkodók felé küldöm egy nagy dobással, ne nézelődjenek itt feleslegesen. Ha nincs labda akkor egy nagyobb roncsdarab is tökéletes, annyira kell csupán, hogy a nézelődőket elriasszam.

A nézelődök sikoltva rohannak el a dobás után. Ramirez kezén még seb sincs a tűztől, de a felsője kigyulladt, a felrobbant autóktól.

Az embereket sikerült elüldöznöm az utcáról, végre, így legalább nem kell törődnöm velük, a rossz hír az, hogy szerintem nemsokára mozgósítani fogják az egész ötvenegyes körzetet, így hamar abba kell hagynom a ténykedésem. Körülnézek alaposan, hogy van-e még itt valaki vagy valami aki láthatna, megfigyelhetne, aztán bebújok a roncsok takarásába, egy mozdulattal letépem a pólóm ami kigyulladt majd koncentrálok és vissza próbálom szerezni az emberi alakom. Ha az átváltozás sikerült akkor várok pár percet és csak aztán bújok elő a roncsok közül. Majd nagy sietve rohanok a házamhoz.
~ Gratulálok én is okos vagyok így felhívni magamra a figyelmet, és még úgy is beszélek mintha nem direkt csináltam volna. Legalább majd a következmények érdekesek lehetnek.

A fiú vissza alakul a zűrzavarban és visszavonul. Pár percen beül már rendőrök vannak ott. Helikopterek közelednek. Idővel az egyik rendőrpáros becsenget hozzájuk is. Úgy fest végig mennek minden lakáson és kérdezősködnek.

Sikerül visszamennem a házba, még éppen időben mert nem sokkal később már kocsik és helikopterek érkeznek, gyorsan elszaladok a szobámba és felveszek egy pólót meg az esetleges sérült ruhákat cserélem. Közben már csengetnek, gondolom a rendőrség, most minden lélekjelenlétem és nyugalmam össze kell szednem, hogy valami hihetőt alakítsak.
~ Gyerünk Ramirez megcsinálod. Még ha nem is sikerül legalább vicces lesz.
Nagy lendülettel kinyitom az ajtót és meglepetten nézek az ott álló személyekre.
- Rendőrség, CIA, FBI, SWAT, NCIS, NASA, Spetnaz, Navy Seals, Militia, Black Ops, Spec Ops, Légierő, Rangers, Delta Force, Task Force, Strike Force, NATO, ENSZ vagy egyéb?