Lakóépületek

Kree Invázió 12 – Ellenségem ellensége – Az új szomszédok





X kerület, Bronx, New York

---

Mesélői reagot lásd Zaphire reagjában.

---

Bólintottam arra, amit Jason súgott vissza, egy mosollyal. Nem sok értelmét láttam annak az összevisszaságnak, amit Layla mondott, szerencsére azonban ismertem a Fantasztikus Négyes történetét, arra a rabságban töltött időre nem is nagyon szívesen emlékeztek vissza. Hogy mi történt ott, arról nem is beszéltek szívesen. Meg tudom érteni abból, amit Johnny mondott. pár szót, pedig neki be sem tud állni a szája. Annihilus. Azt tudtam, hogy ő volt a Negatív zóna uralkodója.
- Igen, az F4 2021-ben jutott haza, Vadföldre. Akkor lett Magneto Mutáns Testvérisége is felszámolva ott. Annak a végén érkeztek meg – mondtam.
Ez azonban azt jelentette, hogy átjöttek és itt voltak ebben a világban. Fogalmam sincs, hogy tudták-e, vagy sem, de ez nem volt jó. Éreztem, hogy elsápadok. A kérdésemre kapott válaszra kaptam fel a fejemet.
- És el is kértétek tőle? Vagy csak természetesnek vettétek, hogyha odaadná oda is fogja? Rendőrökről van szó… – érdeklődtem.
Lehet, hogy ez most kicsit nyers voltam, de még mindig az eseményeken gondolkodtam. A csatorna? Körbenéztem, több is látszódott, ők is könnyedén láthatták, mert a legtöbb pont a lámpák fényénél volt, legalább négyet láttam innen, de biztos voltam benne, hogy odébb, árnyasabb részeken is vannak, ahol inkább növények vannak, mintsem lámpák. Szóval bőven volt olyan hely, ahol elkezdhettük. Azonban… azonban nekem még volt egy másik dolgom is előtte.
- Ti menjetek előre, mindjárt csatlakozom, csak remélem megértitek, hogy erről beszélnem kell a többiekkel – utaltam az F4 tagjaira.
Reméltem, hogy megértik és elindulnak nélkülem, ha igen, akkor fel is hívom a többieket…

felszerelés/egyebek:

Kree Invázió 12 – Ellenségem ellensége – Az új szomszédok





X kerület, Bronx, New York

---

Zaphire félre ment, hogy beszélhessen az F4-el, addig is Jason és Layla elindultak a csatornába. Szerencsére nem kellett semmi borzalmastól, vagy borzalmas szagtól tartani ez esetben, hiszen 2021-ben a teljes csatorna hálózatot is felújították, azóta pedig talán az New York legtisztább része. Ez most sem volt másképp, ahogyan levették a csatornafedőt, a kellemes citromos légfrissítő illata csapta meg az orrukat.

Odalent – ahova le kellett egy létrán mászni – teljesen hófehér falak fogadták a párost, minden fertőtlenítve, nyoma sem volt a szennyvíznek, vagy effélének. Leginkább levelek és ágak látszottka mindenhol, amit egy pár nappal ezelőtti vihar moshatott le ide. De ezeknek sem volt szaga, a természetes citromillat mindent elnyomott.

Szerencsére az egyébként jellemző szagok nem voltak jelen. A másik kellemes dolog, ami elmondható volt, hogy volt világítás. A falakon neoncsövekhez hasonlító modern fényforrások voltak, amik teljes mértékben nappali fényt adtak az alagútnak. Így elég jól látszott, hogy két irányba lehetett menni innen. Az egyik irány a park belseje felé vezetett, a másik kifelé az utca irányába.

Ami rögtön látszott, hogy mindkét irányban volt talán problémának nevezhető dolog. Az park mélye felé vezető úton hatalmas levelekből és ágakból álló kupac zárta el az utat, a város felé pedig egy idő után nem voltak fények az alagútban. Ami a csatornát illette két és fél méter magas és ugyanilyen széles volt íves falakkal és plafonnal, csak a talaj volt egyenletes, a többi rész félkört formázott.

Kree Invázió 12 – Ellenségem ellensége – Az új szomszédok





X kerület, Bronx, New York

---

Jason úgy döntött, hogy megnézi a leveleket és ágakat. Mind a ketten tudhatták, hogy pár napja volt egy nagyobb vihar New York ezen részén, hatalmas jégesővel, villámokkal, mennydörgéssel, még az újságok és netes portálok is cikkeztek róla. Teljesen természetes volt, csak éppen elég hirtelen jött és kisebb villám árvizet is okozott. A szél nagyon sok fát kicsavart, fák kopaszodtak meg, ahogyan leverte a szél és a jég a leveleket az ágakról.

Itt a parknál is jó pár szegény ilyen fa és bokor volt látható. Ennek a fényében nem volt meglepő az, hogy ennyi levelet és kisebb ágat sodort be az ár a csatornába. Valószínűleg még nem volt ideje a közterület fenntartóknak eltakarítani, azért volt itt még. nem is beszélve arról, hogy a következő két-három napra még mondtak nagy esőket. Szóval ezek fényében odament Jason, hogy megnézze ezeket.

Ahogyan megrángatta ezeket a fiatalember az egész kupac megremegett és megmozdult. Az összetapadt levelek közül pár centis, illetve nagyobb öt-tíz centis bogarak kezdtek kimászni és nekiláttak szétszaladni minden felé. Ezek között voltak százlábúra, csótányra és egyéb földi dögökre hasonlító és emlékeztető darabok, bár a színek egyáltalán nem stimmeltek, a felépítés sem. A többség igyekezett magát a lehető leghamarabb visszaásni a levelek és ágak közé, mások csak a tetején másztak.

Layla emlékezhetett, hogy látott efféléket – bár embernagyságban – a látomásban, de ezek még nagyon picik voltak. Röviden, az egész után meglehetősen undorító és zavarba ejtő látványban volt része Jasonnak és Layla-nak. Határozottan igaz volt, hogy tényleg volt itt a parknál valami…

Kree Invázió 12 – Ellenségem ellensége – Az új szomszédok





X kerület, Bronx, New York

---

Jason letudta fényképezni a bogarakat és elküldeni a képet Zaphire-nak. Aki szinte azonnal vissza is írt, hogy pár perc és ott lesz, de ezeket addig is továbbítja az F4 irányába. így a páros eltudott indulni, hogy megnézze a másik irányt is, ahol a fények voltak kialudva. Ezt minden gond nélkül megtudták tenni. mivel a hely nem volt messze sem fél perc séta alatt meg is érkeztek oda.

Határozottan látszott, hogy valami, vagy valaki rongálta meg a fényeket. A vezetékek ki voltak tépve a falból, valamilyen karommal, vagy foggal csinálta valaki, vagy valami ezt. A kellemetlen pedig az volt, hogy elnézve előrefele végig sötétség volt, nem látszott, hogy mikor ég újra a lámpa. Nem lehetett azonban így tudni, hogy azért nem látszik, mert elkanyarodik a hely és nincs sok hátra a folyosóból, vagy átkozottul sokáig nincs áram itt lent.

A távolabbi fény miatt sem lehetett túl messzire belátni, mert hamar csak a teljes sötétség látszott. Az illatok onnan is ugyanúgy a citromé voltak, így legalább abban nem volt változás. Itt Jason bekapcsolta a telefonja lámpáját, hogy látni lehessen valamit és ne essenek el a sötétben. Nos, ennek már volt eredménye.

Amint a fény felkapcsolt azonnal hallani lehetett a bogarak és rovarok lábának hangját, ahogyan próbáltak eltűnni a fény elől. és a lámpa fényében az ember nagyságú, vagy annál is nagyobb idegen lények páncélján megvillant a fény. legalább egy tucatnyi volt itt lent, de egyelőre nem támadtak, csak próbáltak távolabb kerülni a fénytől.

Kree Invázió 12 – Ellenségem ellensége – Az új szomszédok





X kerület, Bronx, New York

---

A mesélői Zaphire reagjában.

---

Miután beszéltem a többiekkel el is indultam a többiek után. szerencsére nekem nem kellett másznom, mert tudtam repülni. Amikor leértem azonnal tudtam, hogy merre is kell menni. Nem csak amiatt, mert hallottam őket beszélni, de még egyéb más zajokat is hallani lehetett. Ahogyan arra néztem nem túl kellemes látvány tárult a szemem elé. A fények arra ki voltak kapcsolva, egy telefon világított csak, aminek a fényében a hatalmas bogarak megvillantak. Pedig mennyire reméltem, hogy nem lesz igaz és csak tévedés. A legtöbb lény menekülni kezdett a fényből, amennyire láttam, azonban volt három, sokkal jobban páncélosnak tűnő lény, ami viszont láthatóan nem akarta megtenni ezt, hanem elindultak Jason és Layla irányába meglehetősen gyorsan. Nem tudom, hogy odaértem volna-e, és tudtam volna-e csinálni valamit, így inkább a biztos megoldást választottam, amit tehettem. A következő pillanatban zafír kék színű energiafal jelent meg a plafontól a talajig pont a páros előtt, a következő pillanatban pedig a három lény pontosan nekifutott és azon csattant. Ahogyan nekifutottak a falnak, amit fenn kellett tartanom éreztem, hogy elég erősek ezek a lények. Jobban, mint ami kilátszódott belőlük.
- Futás vissza, fenntartom, amíg biztonságos távolságban lesztek! – kiáltottam a többiekre.
Szerencsére annyira nem voltak erősek, hogy ne tudjam fenntartani a pajzsot, de ki tudja, hogy meddig folytatják ezt, és mennyi jön még. Ha pedig túl sok lesz, akkor az még nekem is sok. Most az elsődleges tényleg az volt, hogy a többieket megvédjem, hiszen nekem volt a több harci tapasztalatom, mint nekik.
- Ha ideértetek másszatok fel, fent megbeszéljük a dolgokat! – sürgettem őket.
Nem igazán akartam itt lent beszélgetni, amikor és ahol bármikor lerohanhattak minket ezek a Negatív Zónából származó dögök. Addig szándékozom fenntartani koncentrálással a pajzsot, amíg fel nem jutnak, utána majd követem őket, remélhetőleg.

felszerelés/egyebek:

Kree Invázió 12 – Ellenségem ellensége – Az új szomszédok





X kerület, Bronx, New York

---

A mesélői Zaphire reagjában.

---

Szerencsére mind a ketten jöttek, így nem is kellett a pajzsot sokáig fenntartanom. Tényleg megvártam, amíg mind a ketten kiértek innen, majd utána engedtem le a pajzsot és én is kirepültem innen. Láttam, hogy jöttek felénk, de azt én sem akartam megvárni, hogy megérkezzenek. Amint kiértem, akkor Jason már rá is „dobta” a csatornafedőt a lejáratra, én pedig telekinetikával egy nagyobb és nehezebb kőpadot „dobtam rá” erre. Nem akartam, hogy esetleg feljöjjenek. Szerencsére éppen időben, mert ekkor egy hangos puffanás is hallatszott, ahogyan próbáltak feljönni utánunk, de a súlyok kellően nehezek voltak. Jason-re pillantottam a szavai után.
- Igen, ez szerintem is egy remek ötlet! – értettem egyet.
Így, ha elindul, akkor követem is, de pillanatokkal később az összes többi csatornafedél is hangosan zörögni kezdett, több le is repült a helyéről. Már nem nagyon volt arra időnk, hogy olyan nagyon és gyorsan távozzunk. Pillanatokon belül négy ilyen jó két-két és fél méteres óriási bogár jelent meg és vettek körbe minket. Ebből kettő képes volt két lábon járni és a kezeikbe a saját méretüknek megfelelő lándzsa is volt, a másik kettő óriási fülbemászóra hasonlított, csak hatalmas méretben. Ezeket nem zavarta a lámpák fénye, ami itt volt. azt hiszem talán szerencse, hogy mi voltunk azok, akiket először megtaláltak és nem pedig egy családot, vagy civilt. A legegyszerűbb az lett volna, hogyha fogom magam és mindenkivel elrepülök, de ez most nem volt opció, ha távozunk ezek kiszabadulnak a civilek közé.
- Azt hiszem, hogy a menekülünk most nem opció sajnos. Ezek nem juthatnak ki a városba – suttogtam a többieknek,
Az óriási lények jelenleg olyan hat-hét méterre lehettek tőlünk, de ez sajnos nagyon hamar lett múlt idő, mert elindultak felénk. Jason felé az egyik lándzsás, az egyik fülbemászó Layla felé, én pedig kaptam a maradék kettőt…

felszerelés/egyebek:

Kree Invázió 12 – Ellenségem ellensége – Az új szomszédok





X kerület, Bronx, New York

---

- De én nem bírok el ennyivel egysz… – kezdte volna mondani.

Azok után, hogy mind Jason, mind pedig Layla a lány tudomására hozták, hogy nem tudnak harcolni és nem kívánnak részt venni a harcban. Közben Zaphire harcba bocsátkozott a saját két ellenfelével, a másik kettő pedig, csak Jason és Layla láthatták, mert társnőjük háttal volt nekik, hogy immáron Zahpire-t tekintik ellenfélnek és nem a két másik X-ment, akik veszélytelennek jellemezték magukat.

Ebből egyértelmű lehetett, hogy értelmes lények és értik azt, amit mondanak nekik. Ennek ellenére nem reagáltak Jason szavaira, hogy beszéljék meg a dolgot. Ahogyan így most közelebbről megnézhetőek voltak ezek a lények nem igazán volt emberi beszédre alkalmas szájszervük. Szóval, ha tudtak is beszélni, kicsi volt az esélye annak, hogy azt emberi nyelven tudnák megtenni.

Jason kitért, míg Layla-n átgázolt a saját ellenfele, csak felborította őt, aki ettől megütötte magát, de ezt ugye fájdalom érzet hiányában nem is érezte. A másik két lény is megérkezett oda Zaphire-hoz. A lándzsás a fegyverével hátulról sújtott le Zaphire-ra, aki ebben a pillanatban észlelte csak a támadást hátulról, így már esélye sem volt védekezni, a lény végigvágta a hátát, amiből erősen kezdett folyni a vér.

Mielőtt bármit tehetett volna az óriás fülbemászó ledöntötte a lábáról, a következő pillanatban már mind a négy ellenfél őt támadta, látni nem is lehetett már őt, csak a fájdalmas sikolyait hallani.