Csillagfény Citadella

A citadella a Britannia Hadtest e világi középpontja, a hatalmas levegőbe lebegő építményből el lehet jutni a többi realitásba, illetve a Kristálypalotába is.

Avalon 3 – Britannia hadtest
Szereplők: Wade Wilson / Deadpool, Grazielle Montinje, Albert Shear / Britannia Kapitány, William Gunner / Fene, Boris Dragunov / Svarog, dr. Zield Jones, Maximillian Evans / Axe
Következő körváltás: 2013. július 13. (szombat)

Mindenki éppen napi teendőjét végezte, késő délután volt New Yorkban és New Jersey-ben, amikor hirtelen hófehér fény ölelte körbe az említetteket és egy villanás után teljesen máshol találták magukat. A hely hófehér volt, márványból, egyszerre tűnt a hatalmas csarnok réginek és modernnek. Deadpool és Kapitány mind a ketten jelmezben voltak, ha korábban nem is voltak abban, akkor is. A csarnok legalább tíz-tizenkét méter magas és legalább negyven méter hosszú és húsz méter széles volt. Oldalt hatalmas ablakok tarkították, amin a felkelő nap fénye beragyogott, a falak mellett hatalmas oszlopok, mind-mind fehérmárványból. Úgy három méternyire a földtől egy körfolyosó futott végig, a társaság közelében fent egy többek által ismert igencsak magas és sovány nő állt és nézett le rájuk.

- Üdvözöllek titeket bajnokok a Hajnalfény Citadellában – köszöntötte a társaságot. – A világotok, a világunk veszélyben van, más világból származó fenyegetések miatt. Titeket találtakat a legmegfelelőbbnek arra, hogy szembeszálljatok a fenyegetéssel s megszűntessétek mindazt…

//A többiekre rábízom, hogy milyen ruházatban vannak, hogy páncélban, szuperhős jelmez stb.//

Múlt jelen jövő kitörölve agyából, a munkahelyi zizegést is valahova tudatának alsóbb fiókjaiba zárta, legalább hét lakat alá, a napok furcsaságai felakasztva a szögre és mégis állandóan elkalandozott tekintete, valahova a messzi távolba, túl az edzőterem falán, ki a betondzsungelből, hol csak futnia kéne, a sűrű aljnövényzetben, a társakkal, az ellenfelekkel, a családdal. Megint honvágya van és még arra sem tud igazén koncentrálni, hogy éppen mit csinál. Így eshetett a szomorú eset, hogy egy rúgásba bele lépett és a szerencsétlen szemeit guvasztó, sziszegő partner által röppályára állt. Előfordul az ilyen, senkit nem szoktak meglincselni érte, csak az edző csóválja a fejét, hisz Grazi a napokban mindig ezt csinálta. Utána már a fejcsóválás is abbamard és csak jó néhány hüledező, gyíkszemet pillanthat meg maga körül, ahogy nyitott szemmel várja a falra kenődés pillanatát. Mi van már, ezek sosem láttak repülő barna nőt? És ki a bánat fényképez ilyenkor, a lesifotósok új szakterületet változtattak, vagy a kandi kamera megunta  a járdára esőket és új célpontok után néztek, mert hogy ez a fehér fény nem az edzőterem sajátos világításának a része, az is méreg evős biztosság. Majd sötétség és újra talajt fog, majdhogynem húsz körömmel és némi sebesség korlátozással szándékaiban. Igen a szándékaiban van a húsz köröm is, mert most bárkibe belemártaná. Hirtelen kapja fel fejét és néz morcosan maga köré, miközben rutinos mozdulatokkal sepregeti le magáról a soha meg nem született porcicmókat.
-Isto deixou a bexiga impressionar o seu cérebro quem descobriu istoa....
Hadarja mérgesen, majd a tapintás és a látás útján érzett furcsaságok miatt lehalkul és előbb magára, majd a környezetére mered, sokat időzve a vörös fekete buggyant alakon. Vajon most is van nála finomság? Visszatérve saját magára állapítja meg hogy ez a szerelés, nem az edzőruhája, sőt éles-elméjű zseniségét csillogtatva arra a Nobel díj gyanús felfedésre jut, hogy nem is az otthoni, vagy munkahelyi viselete.
-Mi a jó szagú palackozott habzópor ez?
Vizsgálgatja a dominaszerkót, mi elöl hátul rátapadva nagyjából második bőrt képez rajta. Fejéhez kapva állapítja meg hogy ott sem stimmel valami, lévén az állandóan nyakát birizgáló hajszálak kalodába kerültek. Kár hogy a jelmezbuliban valaki letépte róla a köpenyt, mert most szépen begubózhatna és magzatpózban gügyöghetne maga elé. De hát ha nem hát nem. Felhagyva a vizsgálódással, egyszerűen lehuppan a fenekére és szemöldökét felvonva, mit csak ő tud, mert a fején lévő hasznosságnak nincs szeme fölötti öldöke, nagyban elkezdi masszírozni kissé sajgó állát.
-Mindazt? A másvilágot, a fenyegetést és még a saját világunkat is. .. -száját csücsörítve nem érti, nem érti az egészet. - .. kéne egy dns minta a nőtől, ekkora dinnyéket hogy bír el a sovány alkat vajon?
Hiába no, aki munkamániás az az is marad és hogy az agyi probléma ne maradjon kétség kívül, tisztán látszik hogy szavait saját magához intézi. Mégis kivel beszélné meg? A bokros kommandózóval, jaj szegény most biztos el lesz veszve, nincs egy árva zöld élőlény se aki mögé bebújhatna, vagy az idegesítő szagú idegennel, a bohóc hacukás színes krapekkal, vagy a többi nem tudom kivel. Marad magában, az a legbiztosabb, saját testét csak nem fogja felnyitni és belekukkantani hogy na né, mitől ad ki a mellkasa furcsa, dübörgő hangot. Ül és lamentál, valaki majd csak felvilágosítja ezt a hótfehér helyzetet.

*Végre sorra került a sarki gyrososnál. Miközben készült az elviselhetőnek minősített étel, megvitatták a helyi kis pletykákat, de egy két dealernél nagyobb fogásról nem esett szó. Ez is csak amolyan sablon beszélgetés volt igazából, nagyjából akkora jelentőséggel, mintha a napi időjárást tárgyalták volna meg. Jelenleg bőven nagyobb halak után próbált nyomozni. A szokásos borravalót hagyva (amióta rászokott ugyanis arra, hogy jattot adjon a gyrost készítő sarlatánnak, azóta mintha frissebb anyagból gyúrná össze az ételt) indult meg a sarkon befordulva. Az első harapást kezdte meg, mikor is egy fény vette körbe. Sok ideje nem volt, hogy párhuzamot húzzon a jelenlegi helyzet és a texasi farmer beszámolója között, akinek a csirkéit rabolták el az idegenek. Ugyanis az egész nagyjából olyan gyorsan történt, hogy a harapást már a túloldalon fejezte be. Szerencsétlenségére a gyrosnak még csak hűlt helyét sem látta, helyette viszont mindenhol fehér márvány pompázott. Felszerelése a normális, civil ruha helyett, a harci öltözéke volt rajta. A speciálisan kezelt, megfelelően elasztikus ruha, a szigony az oldalán, a vasöklök a kezén. New York megszokhatatlan bűzét is felváltották egészen más szagok. Mire a tudata kiadta a jelzést a test felé, addigra összecsattant az állkapcsa, nagyjából ekkor tudatosult benne teljes egészében, hogy valami olyasmi történt, aminek egész biztos nem fog teljes szívéből örülni. Ennek köszönhetően egy gyomorból jövő morgással köszöntötte a szituációt, de még mielőtt körbenézhetett volna, valami halandzsát hallott a háta mögül. Gyors vetődés előre, hogy leérkezve már az esetleges támadó felé forduljon, guggolva, már a szigonyt markolva és készítve a lecsatolásra, majd hajításra. Egy tag brit motívumos jelmezben, enyhén tea szagú. Egy másik alak, piros-fekete jelmezben, romlott hús és taco szagát árasztja. Látja a hüllőembert is, akinek nem jut eszébe a neve, illetve azt a tudós alkat férfit is, aki a homlokát ráncolgatta és békákat nyeldesett, mikor az Aimvillet gyanusította meg. Az ötödik férfinek enyhén fémes szaga van, meg az a fura szag, mikor az ember motorozott pár órán keresztül. A hatodik, női idomokkal megáldott lény pedig magát vizslatja.*
-Segíthetek a vetkőzésben ha gondolod...*Sniff-sniff*...Valaki igazán kicserélhetné a macska almot. Esetleg kimoshatnád néha a göncöd, ha már a macskáid neki dörgölőztek.
*Határozottan a ruhája felől jön a szag. Igaz, még van valami halvány késztetés is, ami azt sugallja, hogy ugorjon neki. Bizonyára az adott körülmények között ilyen gyenge az inger, még a feszülős ruha ellenére is. Aztán jön a hang a magasból. Annyit a javára lehet írni, hogy a másik három személy valószínűleg nem veszélyforrás és nem is a helyi fogadóbizottság tagjai. Igaz, a tisztázott dolgok mellett újabb kérdések vetődnek fel.*
-Milyen diplomatikus kiskegyed. Elég határozott módja ez a hadsereg toborzásának. Még azok a tengerészgyalogsági toborzók sem ilyen rámenősek, akik leitatják az embert, hogy aztán részegen aláírják a szerződést. De...részemről a megtiszteltetés, vagy mi. Persze, kezdhetnénk egy bemutatkozással, meg a részletek némi tisztázásával, igaz, lehet csak én vagyok ilyen régimódi.

Albert csak végezte a hétköznapi edzését. A karbantartó erőnléti gyakorlatokat követően, a fegyveres harc következett. Az alap mozdulatokkal tarkítot új, vágás kombinációit gyakorolta...egészen a nagy fény eljöveteléig. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy hogyan és hova fog kerülni. Érkezését követően azonban meglepődik a Roma által összeverbuvált csapat összetételén. Főleg azok stílusán. Ő maga, teljes "harci díszben" s kardjával az oldalán állt a többiek között. Ő maga mélyen meghajolt.
- Úrnő! - marad kissé görnyedve. Aztán felegyenesedik és kilép a többiek közül. - Hölgyem és uraim. Adjunk több tiszteletet az Úrnőnek. Kérem. - A Roma által elmondottak azonban nyugtalanítani kezdték. Emlékezett ugyanis Lionheart jelentésére. Ugyanakkor azt hitte vagy inkább reménykedett abban, hogy több ideje marad felkészülni. Most azonban úgy érzi, már akkor elkésett, amikor először találkozott a hadtesttel és a negatívabb énjével.

Svarog az egyik pillanatba még eligazítást tart a Hydrával kapcsolatba, a következő pillanatba pedig körbeöleli a fény. Svarognak még egy vállrándításra volt ideje.
Megszokta, már csak az volt a kérdés, hogy ki vagy mi rabolta el. Ha az idegenek lennének, a szürkék akkor Svarog csak vállat von, majd annyit kérdezz, hogy fájni fog.
A következő pillanatban ismerős alakokkal lesz, egy ismerős nővel szemben. Romana.
Újra Avalonban van. Svarog régen járt már itt, kicsit kezdett is hiányozni. Legalábbis Morgana elsőáldozó volt Dormammuhoz és a brancsához képest.
Svarog meglátja Britannia kapitányt, alias Albertet, majd melléáll. Végre egy ismerős, a vicces az volt, hogy Romana úgy fest összeszedett egy sokkal lepukkantabb csapatot.
- Hát, Avalon megmentésére véletlenszerűen összeszedett emberek se a régiek - szólalt meg Svarog, majd meghajolt a varázslónő felé. - Űrnő. Mi az a veszély, amely ellen harcolnunk kell? A képességeimet a te szolgálatodba ajánlom. Vagy hogy kell ezt mondani, de nem vagyok az a lovagias stílus, bár a kinézetem alapján a másik tábort erősítem, ha érti mire gondolok.

-Viszed innen magadat bolhás.. és mi a.. be ne jelölj!
Vonja fel a szemöldökét a szagolgatásra és húzódik el a kétes alak felől, hát fúj, ide már minden kóbor kutyát beteleportálnak? egyáltalán hova azaz ide. Ültében kezdi el masszírozni a homlokát, majd dől előre a két bokája elé és támasztja állát kézfejeire, így majdnem egy gömböt alkotva testéből. ahogy lassan felhagy benne a lázadás és az ösztönös ellenkezés az ismeretlennel kapcsolatban nézi meg, hogy kik is a csapattársak és ki is beszél hozzájuk. na meg legalább megtudja, hogy a vörös-fekete buggyant fazon a Wade névre fog ezek után hallgatni, vajon miért nem hiszi el neki, hogy ez a valódi neve? Lehet csak a maszk teszi, rázza meg fejét és viszi vissza tekintetét a furcsa testalkatú hölgyre, vagy csak vinné, mert egy hang, aki valószínű az udvarmester lehet, csak beszólogat. Siralmasnak vélve helyzetét nyújtja előre kezét és ejti fejét combjára. Ez már tuti a világ vége, rokokó ruhát ne vegyen és kezdjen el pukedlizni egy tök vadidegen nő előtt? amúgy se tisztel semmit és senkit holmi születési előjog miatt, más miatt meg az ismeretség hiányában nehéz lenne. Nem szól semmit, csak magában morog és fúj a helyzetre. az hogy ki hogy s mint viszonyul az uradalomra és mennyire mászik lapos-kúszásban, nem izgatja. Egészen addig ebben a lapított helyzetben marad,míg meg nem hallja a nőt, ekkor végre felemelve fejét néz rá, kissé félrebiccentett koponyával. egy név, egy hely titulusa, remek. Előrébb vannak, és milyen jó hogy nem Morgan az ellenség, sokkal nyugatabb.. de ki a fene az a Morgan?! Kezd fájni a feje. Nem szereti ha valamit nem ért és még csak meg sem vizsgálhatja. Tekintete követi, amíg tudja, majd szemöldök felvonva nézi az oszlopot és vonja meg vállát. a teleportálás után már az sem érdekli hogy tényleg a lépcsőn jött-e le, vagy egyszerűen ott termett.
-Mi?
Nyögi végül ki. Most tehát egy valós de nem evilági dimenzióbeli hasonmás kapitánnyal van dolguk, vagy csak kapitányi rangban lévő egyénnel és akkor most mégis Morgan.. avagy nem. Na jó mondjanak neki egy személyt, lerúgja  a lerúgnivalóját és mehet haza.. ha ezt legalább jól értette. Lehet néha ki kéne mozdulni a laborból és körbe nézni a világban? Mert egy biztos, nem érti ki kicsoda és miért.

Dr. Zield Jones épp hazafelé tartott az AIMVille központi épületéből. Amióta látta a klónját és a S.H.I.E.L.D-nél hallott a közelgő háborúról, nagyon nyugtalan volt. Felszerelkezett olyan felszerelésekkel, amikkel meg tudja védeni szeretteit és persze magát. Így indult hát hazafelé, a pulóver alatt golyóálló mellényben, oldalán késsel, zsebében pisztollyal és sokkolóval, a hátán pedig puskával. Barátnőjét, Hanna-t is megkérte, hogy nagyon vigyázzon magára és a lány is bevásárolt a fegyverboltokban.
Kollégáinak nem mondhatta el a történteket, csak ködösen utalt arra, hogy rájött, mennyire fontos készen állnia bármire. Volt, aki a csuhás tudóshoz hasonlította, merthogy kezd ugyanolyan bogaras lenni. Zield ezt vitatta, de arra gondolt, hogy talán annak a srácnak is meglehet az indoka, amiért úgy viselkedik, ahogy.

Ahogy az AIMVille-ben található lakása felé tartott, hirtelen vakító fény ölelte körül. A pisztolyhoz kapott, de semmit nem látott a hatalmas fehérségben. Egy szempillantás múlva már egy másik helyen volt. Nagyon szép, márványborítású csarnok volt ez, de ettől még nem nyugodott meg.
~ Hogy kerültem ide? Emögött is a Hydra lenne?
Megnézte, hol talál valakit, akit megkérdezhet. Nem is kellett sokat keresni, mivel többen is álltak körülötte. Néhányukkal már találkozott Miller tájékoztatóján. Itt volt az a férfi, aki olyan látványosan unatkozott ott és keresztrejtvényt akart. Azt a sárkányszerű lényt is látta már.
Épp meg akarta szólítani valamelyiküket, mikor fentről hallott egy hangot. Ekkor nézte meg jobban az épületet is. Óriási csarnok volt, nagyon igényes kivitelben. Fent egy fehérbe öltözött, magas és vékony nő kezdett beszélni valami fenyegetésről, ami a világot veszélyezteti. A doki nem volt szuperhős és nem értette, miért akarnak belőle ilyet csinálni. Ő kutató volt, ehhez értett legjobban és ezt szerette. Bár elég jól bunyózott és rendszeresen edzett, de nála sokkal alkalmasabbak is vannak erre a feladatra, gondolta. Ráadásul meg se kérdezték és Hanna megint aggódni fog. Múltkor, a klónok napján is olyan nehéz volt megnyugtatni szegényt.
A nagymacskának öltözött nőt a mellette álló, shieldes férfi megszagolta és elkezdtek civakodni. A pirosruhás és a harci öltözetű fickó már jártak itt, ahogy mondták. Egész lelkesnek mutatkoznak az emberek, mintha meg se lepődtek volna, persze a dokit kivéve.
A fehérruhás nő egy párhuzamos világról beszél. Zieldnek eszébe jut, hogy az örsön az egyik lemásolt fickó is ilyesmit emlegetett. Talán ő is járt volna itt? A doki hallgatta, amit a nő mond, de nem tudta érdekelni a dolog. Miért kéne neki egy másik világgal foglalkozni, mikor még a sajátját is kutatja? Amikor viszont arról volt szó, hogy a "Másik világ" megtámadja az övéket, akkor megértette, hogy itt tényleg komoly dologról van szó és nagy felelősséget helyeztek rá, amit még fel sem tud fogni. Nem elég a készülődő Hydra, most még ez is jön. Annyi csapást kibírt már a világuk, de a sebek nagyon mélyek. Emberek milliói és milliárdjai haltak meg, ezt pedig nem lehet hagyni.
Ekkor megjelent egy még furcsább nő, brit zászlóval az arcán. A páncélos fickót és a dokit kérette magához. Zield még mindig nem ocsúdott fel, hiszen egy pillanat alatt a leghihetetlenebb dolgok érték.
- Mi mentjük meg a világot? Ha tudok, segítek. - mondta a szőke nőnek.

 -Ugyan kérlek, tiszta vagyok, a legutóbbi teliholdkor fürödtem. Egyébként a bejelölés korlátozott védelmet nyújtana a többi, egyéb fajtámbeli ellen, de te tudod. Első randin amúgy is csak a szagolgatásig megyek.
*Tudta ő, hogy a jelmezbe öltözött brit tagnak fanyar, tea szaga van. De a sárkányember gyíkszaga is egyre nyilvánvalóbb.*
-Az jár és annyi, amennyit a másik fél ajánl. De egyelőre örüljünk, hogy nem a sárkány fejét kell levágni, hogy megmentsünk egy elrabolt királylányt. Wade-nek az amúgy is túl nagy visszaesés lenne, ha éppen leszokóban van. Persze, lehet nem is kéne mentegetőzni, ha a régiek jól végezték volna a dolgukat.
*A továbbiakban ő is a nő felé hegyezte füleit. Állát vakarászva igyekezett összerakni a képet, hogy ki kicsoda, ki kivel van, a hallottak alapján nagyjából sikerült is neki, már amennyire a részletek engedték, hogy aztán még jobban összekavarodjon benne minden az új jövevény hatására. Most már tényleg nem érti ki kicsoda, nem mintha bármit is számítana.*
-Elég komoly helyzetnek tűnik. A létszámunkból ítélve, ha jól sejtem nem egy frontális támadásra készülünk. Csöndes belépő, a varázslónő fejének leválasztása a testéről, lehetőleg a parancsnokaival együtt, ugye? Nos, ha ez az eset, akkor a legjobb lesz hagyni, hogy a kis szabadulóművész kapitányunk célba érjen, mutatva nekünk az utat.

Úgy fest mindenki érti és tényleg mindenki lelkes aki itt van körülötte. Még a doki is, aki nem harcos, rögtön pattan és azonnal nekiáll segíteni, legalábbis szóban biztosít mindenkit erről. Grazi kissé letörve nagyot sóhajt és lassan feltápászkodik végre a földről, hogy ... hát hogy miért ne. Nyújtózkodik, fejet forgat, billegteti magát, majd összefonva karjait a körmeit nézegeti a jelmezen. Nem is rossz. Biztos valami fém szerű erősítést varrtak bele. Érdekes, de hogy mit kezd vele. Persze a vérében van meg minden, de hát kérem, nem ebből van doktorija. A bolhás ebre csak fél szemmel pislog rá, majd megvonva a vállát gyorsan túlteszi magát a megvont védelmező jelölésen. Kihajolva mögüle inkább a vörös krapekot nézi, aki felettébb mutogatós bácsinak szeretne állni, míg vissza nem penderítik a "helyére". Egy élmény lesz ez a kéjutazás azt már látja. Na de ki az a Morgan.. áh biztos a varázslónőci a túloldalról. s lévén ez itt az információs központ, végre egy olyat mondanak, aminek már látja is hasznát megjegyezni. Az már másik tészta, hogy ez a nő most akkor varázsolt? elégeti a diplomáját komolyan mondja. Az egyetemen beléjük püfölik az evolúciót, a kézzel fogható bizonyíték fensőbb hatalmát, ez meg itt az orra előtt kalimpál és illúziónál. Tuti csak álmodik, mint a nyomor. Fene belé, egyszer élünk.. hát ez az.. egyszer.
-Élve?
Nyögi lemondóan, mintha az előbb nem azt mondták volna, hogy hű de veszélyes. Mindegy, a körülötte lévőket csak nem kell díszcsomagolásban szállítani. bár szemei előtt feldereng egy permetező gép hadosztály több ezer hektoliternyi altatógázzal. Az elutasított vörös széptevő felé andalogva böki oldalba, majd suttogóra fogja.
-Remélem hoztál megint édességet. Na menjünk.. valamibe bele kell degleni..
Teszi hozzá normális hangon a maradékot.

Ez a keresztrejtvényes fickó nagyon viccesnek tűnt Dr. Zield Jones számára. Fanyar humorral beszélt magáról, de jól összefoglalta a tényeket. Telihold, szaglászás, bejelölés a fajtája ellen. Szóval ez lehetett az ő képessége, farkassá tudott változni. A doki keze alá még nem került ilyen lény, de szívesen kutatott volna hasonló lényeket. Bár ez nem az a helyzet volt...
A maszkos nő nem szólította néven őket és a páncélost ez egy kicsit meg is zavarta. Zieldet meg az zavarta, amire most jött rá. A sok új információ és történés miatt elsőre le sem esett neki, hogy amit itt hallott, az már ismerős volt. Csak nem a valódi világból, hanem az irodalomórákról. Arthur király legendáiban hallott Morgana LeFay-ről és egy nagyon régi filmet is látott, aminek a végén Avalonba vitték a halott királyt. Nem akart teljesen tudatlannak mutatkozni, de azért furdalta az oldalát a kíváncsiság.
A pirosruhás is bohóckodott egy sort, de az érkező nő nem örült neki nagyon. Zield elmosolyodott a történéseken.
~ Ilyen mókamesterek a szuperhősök, mikor csak úgy beszélgetnek? Még a végén szót értek velük.
A doki a munkáját komolyan vette, de szeretett nevetni is. Szerette a jó vicceket és vígjátékokat, de az ilyen szituációkat is értette.
A nő elmondta, hogy a doktort nem harcolni hozták ide. Zield ennek örült, de még mindig nem értette, hogy mit kezdenek egy ilyen helyzetben egy biokémikussal. Főleg, ha ez tényleg egy olyan középkori világ, amilyenben Arthur király és a kerekasztal lovagjai éltek a legendák szerint. Alig várta, hogy vége legyen a tájékoztatónak és feltehesse a kérdéseit.
Roma rajzolt a levegőbe és megjelent egy férfi képe. Olyan volt, mint a holografikus kivetítők, de ezt rajzolással érte el. Elmondta, hogy Britannia Kapitánynak ezt a verzióját kell élve elfogni. A másik nőt Lionheartnak nevezte.
A dokit kezdték nyugtalanítani az események. Segít megállítani a zsarnoki uralomra törőket, ha erre képes lesz. De a nagy kérdés, hogy képes lesz-e rá? Milyen eszközök lehetnek itt, ahol Oroszlánszívű Richárd nővérkéje vagy ki tudja, ki teleportálgat és mágiával mutatnak fotókat? Mit tud segíteni a sejtek mikroszkopikus összetevőinek szakértője egy olyan világban, ahol talán mikroszkóp sincs? Varázslattal kinagyítanak egy elefántot és majd kézzel rendezik át a polimerizált amino-poliszacharidokat, hogy páncélos állattá változtassák? El nem tudta képzelni, hogy mire kellhet ő itt...
A többiek még mindig hülyéskedtek és nem volt számukra túl zavaró a helyzet. Zield nem akarta most elárasztani a két nőt kérdésekkel azok előtt, akik talán többet értettek ebből az egészből, mint ő. Majd ha a többiek elmentek megkeresni a kapitányt, akkor megkérdezi Lionheartot. Bólintott a maszkos nőnek, hogy készen áll a teleportálásra.

 -Könnyen beszél, akinek kilenc élete van. De tény, hogy ha itt ülünk, akkor ez a mitológiai hely sem lesz előbb biztonságban és én is lekésem a Bundy család kalandjainak esti ismétlését.
*Szóval már az is biztos, hogy szerény kis csapatuk két taggal megfogyatkozik, rögtön így az elején. New York büdös utcáin ez nem feltétlenül lenne egy nagy hátrány. De itt? Semmi terepismerete nincs, de ami azt illeti, ezt egészen könnyen ki lehet küszöbölni.*
-Kedves úrnő, megtenné, hogy a környék térképét is kivetíteni? Igen nagy segítség lenne továbbá, ha kaphatnánk több információkat a célszemélyről, mint például harcmodora, szokásai, viselkedési formái. Ami pedig külön csak nekem szólna...Ha van esetleg szagminta az emberünkről, akárcsak egy ruhafoszlány vagy bármi, az tovább növelné az esélyeinket, hogy gyorsabban megtaláljuk.
*Bár ki tudja mennyi ismeretlen szag keveredik már össze ebben a teremben is, de az esélyt meg kell adni a dolognak. Inkognitó? Szinte már feleslegessé vált. A jelenlegi helyzetben valószínűleg amúgy is elkerülhetetlen lesz az átalakulás. Így nem is halasztja tovább a dolgot, és morgások közepette felveszi farkas alakját.*

Ez a férfi, aki a SH.I.E.L.D-nél összemosta az AIMet az AIMVille-lel, kezd egészen szimpatikus lenni. Dr. Zield Jones-nak észreveszi, hogy egyből a lényegre tapint és közben a humora is megmarad. A kérésére megkapják a térképet, ráadásul egy makett formájában, amit Roma megint varázslattal hív elő. A doki megsejt valamit a mágia működéséből.
~Hmm. Jeleket rajzol a levegőbe és megjelenik, amire gondol. Mennyi papírt és digitális erőforrást meg lehetne spórolni, ha ezt alkalmaznánk.
A város képéből már egyértelmű volt számára, hogy úgy van, ahogy gondolta. Egy vár köré épültek a régimódi házak és egyéb épületek.  Középkori környezetbe került, ahol karddal és varázslatokkal harcolnak. Lionheart rámutatott a helyre, ahova menni fognak. Egy barlang, amit alkimisták láttak el csapdákkal. Zieldnek az alkimisták már nem csak a történelemkönyvekből voltak ismerősek. A kémiatudomány is foglalkozott velük. A tudomány mai állása szerint az ő tudásuk és próbálkozásaik eléggé tudománytalanok voltak és zavarosak a leírásaik. Egy titkos összetevővel, a Bölcsek Kövével akartak aranyat csinálni más fémekből, kutatták az örök élet elixírjét, de semmi bizonyíték nincs arra, hogy ebből bármit ténylegesen sikerült volna megalkotniuk. Amit Zield már eddig látott, az kezdte egy kicsit bizonytalanná tenni ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy ehhez a fajta tudományhoz egy biokémikus kevés lenne. A doki viszont elég nyitott szellemű volt és ettől is volt annyira jó kutató. Ha akadályba ütközött, általában eszébe jutottak olyan ötletek, amikkel talán még senki nem próbálkozott. Aztán amikor kísérletezni kezd, sokszor kiderül, hogy nem is lehetetlen véghezvinni azt, amire gondolt. Az alkimisták csapdáit is így tudja talán hatástalanítani. Ki kell találni a működésüket és meglelni a semlegesítés módszerét.
- Itt nyilván nincsenek olyan laborok és raktárak, mint a mi világunkban, de szükség lesz bizonyos anyagokra és eszközökre. A csapdákról mennyit tudunk? Milyen anyagokat használnak?

Mikor a shieldes férfi farkassá változott, a doki egy kissé hátrahőkölt. Elég ijesztő dolog volt ez, még ha a férfi a beszéde alapján jóindulatúnak is tűnt. Nem találkozott még élőben ilyen mutánssal vagy ha igen, átváltozást még nem látott ennyire közelről. Az ijedelmet hamar felváltotta a tudományos szemlélet.
~Bámulatos! A szimbionták a legérdekesebbek számomra, de ezek az állattá változó mutánsok is figyelemreméltóak.
Nem irigyelte a többieket, hogy azzal kell harcolniuk, amit a fehér ruhás nő elmondott. A képességeikkel nem volt tisztában, de ez nem is az ő dolga volt. Az itteniek talán úgy választották ki a megjelenteket, hogy meg tudjanak birkózni a feladattal. Ha a kérdésére olyan választ kapott, amiből kiderült, hogy rendelkezésére fognak állni a kellő felszerelések, akkor Zield készen állt, hogy a helyszínre menjenek és munkához lássanak.

~ A francnak kellett nekem eljönni Oroszországból, ott legalább nem voltak se démonok, se angyalok, hírét se hallották párhuzamos valóságoknak. Azóta lett izgalmas az életem, mióta átkeltem a tengeren. Na Svarog, ne rinyálj, elvégre háborús hős vagy.~
Inkább elkezdte figyelni a fickó hologramját, majd Albertre pillantott. Elgondolkodott, hogy ha belőle is ennyi verzió van, akkor lehet hogy végtelen számú Svarog is létezik?
Lehet, hogy valahol a világban létezik egy Svarog hadtest?
Ami az ő alterénjeiből áll.
Ijesztő lehetőség.
- Tudom, hogy kemény lesz - válaszolta Svarog. - Ami elsőre könnyűnek tűnik, arról előbb-utóbb kiderül, hogy nagyon nehéz lesz. Van egy tervem... Van valami hír az én alter verzióimról? Hogy esetleg valamelyik belépett ebbe a gonosz Britannia hadtestbe, vagy szövetségesük volt?
Ránéz Romanra.
- Arra gondolok, hogy kiadhatnám magam a saját alter énemnek, és szövetségre léphetnék velük. Gondolom megtudnál engem kettőzni, vagy létrehozni belőlem valamiféle illuziót.

~ Egyszer, csak egyszer választhatnám meg én a világmegmentő csapatot. Egy marék lovagot, meg néhány profi kommandóst. Nem egy marék ugrabugri önjelölt szuperhőst. ~ Elmélkedik egy darabig. Azt azonban el kell ismernie, hogy Lionheart látszólag jól választott. A tudós kifejezetten jól jöhet a csapatba. Szerencsére Svarog is állandó Avalonmentő társa. Talán az egyetlen akiben megbízik a most verbuvált alkalmi társaságból. Ráadásul még mindig gondolkodik. Ezt is pozitív megjegyzésként raktározza el magában. Még egy röpke pillanatra elkalandozik a gondolata, miszerint Svarog, mint a SHIELD igazgatója. Ekkor elmosolyodik, de agya gyorsan vált és a többiekhez szól.
- Ha olyan jó, mint én, akkor nehéz dolgunk lesz. Az elkapásában. - ekkor Romara tekint. - Gondolom én vezetem a csapat azon részét, amelyiket nem Lionheart. Na már most... - fordul a többiek felé. - ...kicsivel több türelmet és fegyelmet várok el. Mert az életünkbe kerülhet, ha komolyan hibázunk. Értve vagyok?!

-Ha élve kell, hát élve hozzuk. Feltéve, ha módunk lesz rá.
*Legalábbis meri remélni, hogy a többiek is előbbre tartják saját maguk és rögtönzött társaik életét, mint egy leendő zsarnok kiskirályét. Svarog ötletére meglepetten felhúzza az egyik szemöldökét.*
-Remek ötlet, főleg, ha a másik verziód ott áll a másik kapitány mellett. Akkor kezet foghatsz magaddal, mielőtt levágod önmagad fejét. Ugyanakkor nem egy utolsó gondolat. Talán még a kapitány is elmehetne egyenesen a varázslónő elé, kiadva magát a másiknak.
*Aztán az említett britt emelte meg hangját, aminek módján fintorgott egyet.*
- Na már most. Menj a francba. Magasról teszek a fejedre és az elvárásaidra, amíg egy értelmes mondatot nem hallok a szádból. Addig felelőtlenség lenne a részemről a te vezetésedre számítanom, amennyiben élve akarom véghezvinni a feladatot. Remélem érthető voltam.
*Mondja teljesen nyugodt hangnemben az egész kis eszmefuttatást. Majd rögzíti a fejében a szagmintát és a város, aztán hátat fordítva a környék térképét kezdi el elemezni és memorizálni.*
-Mit tartasz a gyengédnek, amivel az alteregód is rendelkezhet? Mit tennél, ha jelenleg az ő helyében lennél?
*Teszi fel a kérdést, továbbra is a hologramot vizslatva. Egész pontosan piszkálgatva, mintha karmaival sétálgatna az utcákon és az erdőbe vezető utakon.*

Albert szemei kitágultak, amikor a farkasfattyú válaszolt neki. ~ Van egy pont, ahol közbe kell lépnem. Ez pedig az. ~ Elmélkedik, de csendben és egyenletes lélegzetvétellel hallgatja végig a szőrös lényt. Még azt is hagyja, hogy szagmintát vegyen róla az állat. Aztán Fene megfordul és a térképet kezdi nézegetni. Ekkor Albert körbetekint és egy pillanatra megállapodik tekintete az Avalon megmentői közötti hölgyön. Visszaemlékszik az alig egy perccel korábbi eseményekre. Egyértelművé válik számára, hogy a férfi csak bizonyítani akarja Alfa hím pozícióját a falkán belül. Ezt azonban ő nem hagyhatja. Megüti fülét, hogy megszólítja a szőrös lény. Albert pedig nem udvariatlan. Így balról kerüli Fenét, aki épp a hologramot vizsgálja. De nem lép teljesen mellé. Kissé mögötte marad.
- Nos, az én igazi gyengeségem az, hogy...- Ökölbe szorítja jobb kezét, amelyet meglendít és Fene nyakszirtje felé céloz. Ha olyan a farkasfattyú, mint az igaziak vagy a kutyák, az a legérzékenyebb pontja. - megkövetelem a tiszteletet.
Ha sikerül a földre küldenie a dögöt a következő mozdulatával már kardot ránt és a hegyét meghúzza a köves talajon, hogy mindenki jól hallja. 
- Én vagyok a vezető. És pont! - Azzal elteszi a fegyverét és hátrébb lép, hagyja felkelni a lényt. - Nos. A legnagyobb hibám, hogy nem szeretem másra bízni a munkát. Biztos ellenőrizni akar mindent és mindenkit. Túl elfoglalt ahhoz, hogy az apró dolgokkal foglalkozzon. Így rejtve kell maradnunk, ameddig lehet. Nem kelthetünk feltűnést...nagy szőrös feltűnést.   
Bár eltette fegyverét és innentől lezártnak tekinti a kérdést, ha Fene jól viselkedik, Albert tart a támadástól és feszülten figyeli társait, hogy ki akar rátörni. 

//Nefi által engedélyezett duplázás a körben//