Csillagfény Citadella

*Nocsak, még közelebb is jön hozzá a teafilter.  Nem fordul teljesen hátra, éppen csak annyira, hogy lássa a perifériája szélén a tagot. Hiba, hiba hátán. Megakasztja a mondatot, ezzel egy időben megszorítja az öklét is, ahelyett, hogy rögtön lendítene és csak az ütés pillanatában feszítené meg az izmokat. Tanítványaiból az első fél évben kineveli ezeket a kényszereket. Remélhetőleg reflexe, gyorsasága és harcművészeti képzése lehetővé teszi, de szimplán csak leguggol a támadás elől, hogy közben egyszerűen csak meglökje a férfi jobb térdét, amin rajta is tartja a mancsát. Ha sikerül a manőver és esetleg a vörös feszülős ruhájú tag is csinálja, amit csinált, akkor elképzelhető, hogy a kapitány borul. Akár a monológját is lenyomhatja. Történjék bárhogy is, megtudta amit akart, inkább a sorok és cselekedetek között, mint a szavak közé rejtve. Wade-en enyhén szólva is meglepődött, főleg a fülvakarászást illetően. Ha már így a segítségére sietett, akár bele is megy a játékba.*
-Grrr...wuff. Nem úgy megy az, kotta is kell hozzá.
*Mondja, miközben jobb lába izmait beakasztja, hogy rángatozzon, mint ahogy a kutyáknál szokás, mikor erőteljes vakargatásban részesülnek.*

*Valóban meglepődik, mikor a kapitány térde rohamosan távolodik. Tulajdonképpen mindhárman hátravetődnek, még fékeznie is kell magát a karmaival, hogy fel ne boruljon. Egy enyhe morgást hallat maga felől, majd feltápászkodik.*
-Ugyan, szó sincs rivalizálásról,ha pedig jól értesített, itt nem csak az önök világa a tét. Tényleg teszek rá, hogy ő vezet minket, addig amíg ép bőrrel megússzuk. Viszont kedves hölgyem, a közbeavatkozásának hála, a fizikumáról és tényleges harci képességeiről így elég kevés információt tudtam szerezni... nem úgy mint a pszichéjéről. Legfeljebb majd tesztelem élesben a gyilkos változatán.
*A britt felé fordulva folytatja. Továbbra sem bízik a most már nem önjelölt vezetőben, főleg, hogy mint kiderült előbb alkalmaz erőszakot, mint hogy kérdőre legyen vonva a tekintélye és a hatalma. Igen erős jellemvonás, vélhetőleg a másik énjében is fellelhető. Pedig szinte már a karmai között érezte a teljes választ, amit az ego úgy sem enged felszínre törni.*
-Ha hiszed, ha nem, valószínűleg legalább olyan jól lopakodok még ebben a formában is, mint a cicus. Ennek fejében javasolnám ,hogy küldj minket előre felderíteni. Gyorsabbak és halkabbak is vagyunk nálatok, a szagodat pedig már ismerem.
*Az említett nőszemélyre tekint kérdően, a lopakodást illetően. Elvégre, a macskák, ha minden igaz remekül lopakodnak. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a pitéjét is rendszeresen megdézsmálják, ha kint hagyja az ablakban hűlni.*

-Hát legutóbb is ebben a hacukában voltál és volt nálad.. mi a moszkitó rágta agyvelő?
Ütközik meg a vita lényén, az elrendezésen és a feleken. Kicsi megvakargatja a tarkóját és bőszen bólogatni kezd, mikor arról van szó, hogy pasik nélkül lehet egyszerűbb lenne. De legalább a fehér dinnyetulajdonos kivívta az elismerését és ezzel megalapozta a tiszteletet. Tehát élve, gyorsan, pontosan. Viszont a társaság kérkedő tagjai nem éppen bizalommal töltik el. Máris van három kakaskodó egyén, kik a harci helyzetekben nem biztos hogy jól fognak reagálni a hatalmi viszály miatt. Mert ütni könnyebb mint visszatartani, pedig néha az utóbbi hasznosabb. Hatalmas ásítással nyújtja meg a maszkot a fejét, majd nyammogva szépen visszaül a földre és háta mögött támaszkodik meg a földön kezeivel. Addig nem fogja strapálni magát, míg egy kórház fehér helyen csevegnek. a kérdező felé fordítja lustán a fejét és megvonja a vállát.
-Tőlem.
Pite ugyan nincs, de lopakodni tud, bár ha valaki máshogy gondolja, az sem fogja zavarni, az ő sportjában nincs helye versengésnek.

Mikor a sárkányszerű lény már a saját, itteni verziójáról beszél, akkor megint eszembe jutnak azok a klónok. A másolatom, ami ugyanolyan volt, mint én. Elgondolkozom azon, hogy ha itt is van egy Zield Jones, akkor biztosan udvari orvos vagy talán alkimista. Még az is lehet, hogy olyan csapdákat kell hatástalanítanom, amit az itteni Zield Jones csinált. Ez lenne a legjobb, mert a módszereket nem igazán, de az észjárásomat ismerem.

Farkas formájában a férfi vadabbnak tűnik. A kapitány tekintélyét nem ismeri el, aki viszont úgy próbál hozzányúlni, mint a kutyákhoz, a nyakánál akarja megragadni. A farkas támad, a pirosruhás is beleavatkozik, de valami erőtér rántja el őket egymástól. Roma számonkéri a hülyéskedést és gyerekes balhézást. Értem, hogy nem tetszik neki, de arra rájöttem, hogy a kapitány úgy látszik, ismeri az ilyen lényeket. Úgy bánik a farkassal, mint a falka vezetését átvenni kívánó erősebb hím a kevésbé erős, de hangos másik hímmel. Kíváncsi lettem volna, erőtér nélkül mire megy. Remélem, azért nyakörvet nem tesznek rá. Az nem embernek való, még állat alakban sem. Svarog és Deadpool a másik kettőnek a neve, próbálom Roma nézéséből kivenni, hogy melyik melyik, ha arra nézett, akinek a nevét épp kimondta.
A kérdésemre az a válasz, hogy nem tudják, de amit mondok, azt hozzák. Hát ez jó is meg nem is. Felsorolok néhány dolgot, amiről úgy tudom, hogy az alkimisták gyakran használták és olyan anyagokat, eszközöket is, amiket pedig én szoktam használni. Ha valami olyat mondanék, amit nem ismernek név szerint, akkor körbeírom. Például Bunsen-égőt nem kérek, mert biztos nem így hívják. Elmagyarázom, hogy egy tengelyvonalban elhelyezett furaton keresztül jut be az éghető gáz és egy fúvókán át távozik, a rézcső alján pedig két nyílás vezeti be a levegőt. Ha a név más is, a leírásból rájönnek, mit akarok, úgyhogy a többi eszközt is így magyarázom el, modern kifejezések kerülésével.

A páncélos nem avatkozik bele a vitába, hanem engem kérdez, hogy kinek dolgozom.
- Az AIMVille Corporation ökológiai kutatórészlegénél vagyok. A magatartás-genetika és viselkedés ökológia a szakterületem, többnyire állatokat tanulmányozok kívülről-belülről. Dr. Zield Jones a nevem egyébként.
Megpróbálok én is kicsit könnyedebb stílust felvenni, mert itt nem az akadémiai szóhasználatra van szükség. Kezet nem nyújtok, mert még összeroppantja a páncélkesztyűvel.
- Ön mivel foglalkozik, amikor épp nem páncélban menti meg a világot?

~ Igen, mennyivel könnyebb főmágusként rendet tenni. Csak csettint egyet és máris rend van... ~ elmélkedik egy sort, miközben feltápászkodik. A lökés váratlanul érte, más erőhatásra számított amikor elkapja a kutyát. Előre kellett volna dőlnie és ezt megállítania, hogy ne zuhanjon...mégis hátra hőkölt. Halk puffanással jelezte teste, hogy az ő egyensúlyérzéke nem olyan jó, mint a farkasé. Egy pillanat alatt azonban talpon is van. Megigazítja és leporolja ruháját. Nem szól semmit. Csak bólint Roma szavaira. Meghallotta Lionheartöt is, de vele ilyen téren kevésbé foglalkozott. ~ Ezt a veszett kutyát még megrendszabályozom. Nem most. Nem itt...és nem a feladat alatt. Mert ami tény, az tény. Szükségünk van a bundásra. ~ Albertnek nem kellett több időt a térkép mellett töltenie. Évtizedes rutinnal mérte fel a terepeket. A menekülő útvonalakat, mesterlövész pozíciókat és kiemelt objektumokat is sikeresen memorizált. Innentől csak vár az indulásra vagy egyéb utasításra.

Dr. Zield Jones lassan, óvatosan nyúlt a kard felé. Figyelt, hogy fog történni, de az égvilágon semmi különös nem történt. Kiemelte a fekete színű fegyvert és megnézte. Az érintése hűvös volt, de mitől is lett volna melegebb egy ilyen barlangi rejtekhely mélyén? Bőr védte a kezet a vágástól és a dokinak semmi baja nem lett. Gyanús volt neki, hogy ez ilyen egyszerű. Elpakolták a köveket, megjárták Enid városát és ennyi? Ezek voltak a csapdák? Lehet, hogy egy gonosz lélek nem jutott volna ki az aranypáncélos nő birodalmából és ez esetben noha kevés csapda volt, de az hatékony lehetett.
A kardot sokkal nehezebbnek képzelte. Ahogy kiemelte, a por lepergett róla és olyan volt, mintha nemrég készítette volna egy restaurátor a régi kardok mintájára. Nem tűnt többszáz évesnek. A doktor kipróbálta és két kézzel fogva suhintott vele néhányat a levegőben. Sosem volt még kard a kezében, így érdekes élmény volt.
Ezután viszont fény borította be őket. A doki újabb csapdára gondolt, de csak a Citadellába került vissza. A kard itt volt hát biztos helyen. Ha a másik csapat elfogta a tébolyult Kapitányt, akkor készen is vannak. Mikor meglátta a többi érkezőt, akkor már tudta, hogy ez nem sikerült. A sárkányember, Svarog volt itt és a Kapitány. Ez biztosan nem a gonosz verzió volt, azt nem talán Roma nem hozta volna ide kötelek nélkül. Elég rossz állapotban volt mindkettő.
- A farkas és Deadpool, meg a macskanő... Nem élték túl? És a páncélosunkat hol hagytuk?
A doktor nem ismerte egyiküket sem, a farkasszerűvel is csak egyszer találkozott. De ha olyanok esnek el, akik a világ megmaradásáért harcolnak, az nagyon nagy kár. Noha ő maga nem szakorvos volt, megnézte a ét alakot, hogy mi lehet a bajuk. A fehérruhás varázslólány talán tud valami praktikát, hogy gyorsan helyreállítsa az egészségüket. Azt nem kérdezte meg, hogy mi lett a gonosz Kapitánnyal. Nem az ő feladata számon kérni a kiszabott küldetés teljesítését, a csapat épségéért viszont talán tehet valamit, ha kap eszközt. De lehet, hogy a kard itt marad és őket pedig visszavarázsolják a világukba. Ez esetben a két férfire kórházi kezelés várhat. De ha a többiek halottak...

Albert inogva ugyan de megindult az ellenfele felé. Az mintha mit sem törődne vele, hátat fordítva játszadozik a plüssel. Eközben Albert már becélozta és csapásra emelte a kezét. Aztán lesújt, de nem talál embert. ~ Ezek szerint a "rosszat", a délibábot találtam el. ~ futott át az agyán lemondóan, miközben az égő asztal melegítette teljes testét. Már-már az összeesés kerülgette, amikor újra fény ölelte körbe és elrántotta az aktuális valóságból. Hirtelen a Citadellában találta magát. Röpke pillantásokat vetett körbe, aztán nyugodtan felsóhajtott. Ezt követően egy "jaj" kíséretében féltérdre rogy. Majd leül a földön a fenekére, de még mindig kardját tartva a kezében. Felismerte az ad-hoc társait és kissé megnyugodott. ~ Elbuktunk! ~ fut át az agyán, miközben arccal előre közeledik a padlóhoz. Még megpróbál karjával tompítani az esésen, de egyelőre nem fűz hozzá komoly reményeket.
- Mi történt? Megint elbuktunk?

Mikor már valamennyire biztonságban érezhette magát figyelt fel a nadrágján lévő szakadásra.
~A csudába. Szerettem ezt és nem is volt olcsó.~
A teleportálás szó hallatán George épp kérdezni akarta, hogy jól értette-e, de mér körbe is vette egy újabb fény és egy másik helyre került. Nem tetszett neki, hogy csak úgy a beleegyezése nélkül oda viszik ahová akarják. Legalább a válaszát megkapta bár elég kacifántos és nem túl lineáris módon.
-Előző életemben a lovagtársaimmal Mordred-el  küzdöttünk aki az én testvérem volt. Mind meghaltunk, de Merlin minket és Arthur királyt megmentett mivel nekünk a lelkünket előre küldte a jövőben, Arthur-t pedig mély álomba taszította. Mordred-et az akkori anyám ugyan így előreküldte a jövőbe ami ma van. Ez több kérdést is felvet számomra.
A hang irányába nézve egy ismerőst látott az előző életéből. Merlin lányát.
-Üdvözletem. A nevem George Turner.
A múltbéli nevét minden bizonnyal ismeri a nő úgyhogy azon nem mutatkozik be.

George jól értette a helyzetet. Bár a maximalizmusa miatt zavarja, hogy csak egy bizonytalan megerősítést kapott.
~Valamit mégis félreértettem? Mondja el! Mégiscsak az életemről van szó.~
Az új hölgyet úgy érzi nem kellően üdvözölte, de mindenesetre zavarba volt attól, hogy Lionhert meghajolt ő pedig nem. A tegeződés nem tetszik neki ahogy az sem, hogy úgy beszél vele a nő mintha ő a régi önmaga lenne. Pedig pont ezért George Turner-ként mutatkozott be. Mert ő már az. Egy komoly tanár nem pedig egy páncélos lovag aki kardal csapkod. Pont ezért az sem tetszett neki, hogy azt hallotta, hogy az élete fel fog bolydulni.
-De miért? Én tényleg nem akarok semmi bajt. Én egy tanár vagyok.
A következő megjegyzésre tényleg megijedt, de uralkodott magán.
-Van családom. Az apám és az anyám Manhattan-ben egy fegyverkereskedést vezet a bátyámmal. Tényleg miért teszi ezt? Én nem is tettem semmit ellene csak akkor régen a másik.

Hát a válasz eléggé misztikus és kicsit sem elégítette ki George-ot. Ahogy az sem, hogy nem tudja miért akar rá vadászni a bátyja akit nem is ismer. De az-az elképzelés sem tetszett neki, hogy a felébredő lovagokkal akiket ő szintén egy másik életéből ismert űzzék el a gonosz varázsló lovag bátyját. Ő a mai napig még se kardot, se pajzsot nem fogott most meg lovag lett. Ez az egész helyzet szokatlan és idegesítő. Két ujjával elkezdi masszírozni a halántékát, hogy egy kicsit megnyugodjon. A kérdését is nyugodtan teszi fel, de belül érzi, hogy szinte forrong az idegességtől.
-Igen van kérdésem. Miért nekünk kell őket legyőzni és megmenteni a világot. Hiszen én ahogy mondtam csak egy tanár vagyok. Talán gyerekként fél évet jártam bokszolni, de semmi máshoz nem értek. Ők meg ugye karddal és mágiával küzdenek. Erre nem alkalmasabb a SHIELD vagy bármilyen fegyveres alakulat?