Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza

A bolt külsőre igen szerény, de belül rengeteg tárgy van. Főleg katonai ereklyéket lehet venni, de van néhány antik dolog ami nem kapcsolódik szorosan a hadtörténethez. Egyenruhák, sisakok, propaganda poszterek, kitüntetések és néhány működés képtelen vagy rossz állapotban lévő fegyver van.


A felső szinten egy kisebb gardrób lakás van, ahol a tulajdonos Darren lakik. Este nyolc órától ő veszi át boltot. A 2 szobás lakásban egy nappalival egybekötött konyha van, egy kisebb fürdőszoba is tartozik a lakáshoz.

Átlagos nyári napunk volt, meleg és fülledt. A légkondi rendesen dolgozott az üzletben és még így is érződött a hőség. Tobias éppen hátul pihent, ő sokkal rosszabban bírta ezt az időjárást. Elmondása szerint még front is lesz. Ezt se megcáfolni se megerősíteni nem tudtam, úgyhogy ráhagytam hogy az lesz. Alig tízperce végeztem az új áruk kategorizálásával és az arra méltóakat ki is raktam a megfelelő helyre. Szereztünk egy teljes SS parancsnoki díszfelszerelést amihez még a tőr is megvolt, egy japán szamuráj kard és wakizashi kombót és még egy Tobiasszal egy idős vegyvédelmi ruhát is. Biztos voltam benne, hogy pár nap alatt el fog menni, főleg az új webshopunkkal. Jó magam a pult mögött álltam, olvasgatva az egyik Poe könyvet, amit tegnap vettem. Várok hátha besétál hátha besétál valamilyen ügyfél.
- Elrendezted az árut, suhanc?-kiáltott ki hátulról az öreg.
- Mit mondtam a suhancozásról, vénember?
- Hogy ne tegyem.
- Köszönöm, Tobias. Igen. már rendeztem. Hogy áll a meccs?
- Ne is kérdezd Darren, a csapat idén nagyon szarul játszik. Majd jövőre, ha lecserélik azt az inkompetens balfácán edzőt!
- Persze. – mondtam félig nevetve az öregnek. Ekkor csengett az ajtóra szerelt kis harang.

Meleg vaaaaan. Olyan meleg van hogy még az aszfalt is mindjárt megolvad. Olyan meleg van hogy csodálkozom hogy az utcai lámpák egy helyben tudnak maradni. Olyan meleg van hogy... hogy még... á mindegy. Miért is jövök erre? Körbenézek az utcán majd eszembe jut hogy a neten néztem ki magamnak egy antik boltot, hisz ki tudja mit találok ott? Előveszem a pénztárcámat majd sóhajtok. 75$? Hát olyan sok mindent nem találhatok bakker... Mormogom magam elé majd a célomra összpontosítva a megjegyzett útvonal felé veszem az irányt. Old But Gold hmph. Van egy kis csengése neki és még ötletes is, ha 75$ találok egy szuper kis filézőt magamnak akkor hivatalosan is ez lesz a kedvenc boltom. Eljátszva a gondolattal elkezdek hadonászni a levegőbe míg egyszer csak neki nem megyek egy oszlopnak.
Balhét akarsz ÖREG?! Emelem föl az ökleimet, majd rádöbbenve mit csináltam odébb állok. Nem éri meg... Végre elérkeztem a bolthoz. Old But Gold Antiques... Már is elszáll a dühöm majd kissé bizonytalanul belépek az ajtón egy kis harangcsengés közepette. Egyből kicsúszik a számon: Légkondi... Kinyitom a szememet és észreveszem hogy milyen kis pofás üzletbe vagyok. A külsőről ítélve nem ilyenre számítottam, ez tetszik, ez nagyon tetszik. Ignorálva mindent magam körül elkezdek nézelődni 3 másodperces váltásokkal. Úú ez jó.. Ú ez is jó... Vajon ez mennyibe fájhat? Ú ez tetszik, hát még ez. Magamat észrevéve kiegyenesedek és katonásan még is derűsen integetek a tőlem nem sokkal álló pult mögött lévő fickónak. Ahoy-ahoy! Kérdem én leledzik-e erre felé antik kaszaboló eszköz... Mr...?

- Cain. Darren Cain. És a kérdés nem az hogy, van-e hanem, hogy milyenért fáj a szíve. A japán katanától a kínai darabolón át egészen az angol királyi flottából származó kardig minden van. – válaszolok a kedves vásárló kérdésére. Fura figura, előbb még csak össze-vissza nézelődött, aztán hirtelen észbe kapott és katonásan kihúzta magát. Egy másodpercre már majdnem komolynak gondoltam. Aztán integetni kezdett. Pár méterre tőlem. Na mindegy, ki vagyok én hogy kritizáljam a vásárlóimat?
- Az angol kardot eladtam tegnap!.– kiáltotta Tobias hátulról.
Mosolyogva fordultam el a vásárlómtól.
- Bocsánat, csak egy perc....MI AZ HOGY ELADTAD? MIKOR AKARTAD ELMONDANI?
- Tegnap bejött egy tag és megvette.
-  Randomra besétált valaki és elvitte a több ezer dolláros kardot?
- Nagyjából így történt.
- Ezzel még elszámolsz négyszemközt! – vissza fordítva a fejemet és megköszörültem a torkomat-- Elnézést a kis közjátékért. Vannak kardjaink A japán katanától a kínai darabolóig. Vagy valami másra vágyik a szíve? vannak tőreink, egy-két fejsze és talán még egy harcművész kínai bárd is. Ám figyelmeztetnem kell, hogy ezek nem harcra valók, bár felújítottuk őket, emberölésre nem alkalmas. Nincs engedlyünk működő fegyvert eladnunk. De ajándéknak, örökségnek, fali dísznek vagy csak menőzésre tökéletes.
Abba hagyom a beszédet, egy nagy levegővel. Izgatottan várom a választ.[/color]

Darren Cain visszhangzik a fejembe az eladó neve. Darren Cain? Cain? Kain? Kayn? Kayen? Ka... Hö? Mi is volt a neve? Na mindegy, a Darren legalább megmarad bennem, furcsa hogy tudatosan fejlesztem a memoriámat erre egy családnevet nem tudok megjegyezni. Ezután felüti a fejemet hogy eladták már az angol kardot, ami nem nagy tragédia, sose szerettem a túl nagyra méretezett késeket hm. Legalább vannak tőrök is! Éreztem hogy jó választás ez a bolt, még ha nem is alkalmas emberölésre... Majd meglátjuk, egy villával is lehet ölni csak kellően kell használni.
- Haha! Nevetek fel hangosan a a hű de nagyon eszmés saját gondolatomon. - Oh... Már mint lenne szíves megmutatni a tőreit? Csak ezek érdekelnek isten igazából. Mondatomat egy széles mosollyal zárom.

Nagyon vicces lehettem, ha ilyen fázis késéssel nevetett fel. Elég sok fura figurát láttam már életemben, de ő viszi a pálmát minden bizonnyal. Intek neki hogy várjon, amíg előszedem a tőröket. Először egy francia szuronyt veszek elő. Körülbelül 40 centiméter. Tokkal együtt van.
- Ez egy 1. Világháborús bajonett. Bár kicsit rozsdás, ez ne tévessze meg. Ez a fegyver, akár puskán, akár kézben halálos volt. Száztíz éves. Sok csatát megélt és tulajdonosait életben tartotta a azokban  a csatákban. Bár ebben az állapotban nem veszélyes, de ha ismer egy embert aki fel tudja újítani, ki tudja mire lehet használni. – fejeztem be a termék bemutatót sunyin mosolyogva. Egy másodpercet várok a reakciójára, de bármi is legyen az, előveszem a következő darabot.

Ez a tőr egy igen ritka indiai darab. Körülbelül 35-40 centiméter. Csontból készült tokja drágakövekkel van kirakva. Talán a legrégebbi darabunk.
- Ez a tőr több száz éves, mi újíttattuk  fel, alig pár hete. Hiába szép és csillogó, nem éles. Az élezési nyomok rontanának az értékén. Ez inkább csak dísznek jó, de ami az előzőről mondtam erre is áll. Igaz, a szívem szakadna meg, ha ezzel harcolnának.

Az utolsóhoz értem. Az SS tőr. Igazi ritkaság. Bármelyik gyűjtő megőrülne egy ilyenért.  A felirat tökéletesen olvasható rajta.
- Eme fegyver egy náci ss katonáé volt. Láthatja rajta a feliratot: „A Becsület a Hűség” Igazán értékes darab, nehezen válok meg tőle. Sok ilyen tőr már gyűjtők kezében van. Egy ilyet birtokolni maga hatalmas kitüntetés. Harcban felhasználni sem lehetetlen, de ha a nácik nem tették, ki lenne olyan gonosz?- mosolyodok el.

Várom a reakcióját a kínálatra. Ha negatív, akkor közelebb hajolok hozzá és a fülébe súgom a következőt.
- Van egy japán wakizashink is. Gyönyörű munka. Eredeti, nem úgy mint az a pár életlen másolatok mint amiket ott látott. Remek munka, éles, csodálatos. Csak egy igazi harcos értékelné. Ennek nem egy gyűjtőnél a helye, aki gyönyörködne a megmunkálásában. Egy embernek való, aki kezd is vele valamit. Mit mond, megveszi a drágaságot? Mennyi pénz van önnél?- izgatottan várom a válaszát.

Amint int Darren... Darren? Igen, Darren egyből el kezd pezsegni a vérem. Vajon milyen késeket láthatok, foghatok? Régiek biztos, de az nem jelenti azt hogy nem lehet vele sérüléseket okozni. Ó bakker és ilyenkor nincs olyan sok pénz nálam. Nem tré-nem tré majd mondom hogy rakja félre nekem és egy-két fej lenyisszantásával már enyém is lehet majd a kicsike. Lehunyom a szemem és már látom is magam előtt, megfogom a markolatot és kiráz a hideg tőle, bármivel és bárkivel el tudnék bánni... ja és még dizájnos is azt ne felejtsük el. Mire föleszmélek már egy 1. világháborús bajonett van előttem. Rozsdás, de még az a 100 év által okozott rozsda is mintha rám kacsintana, ó igen ez tetszik. Ki tudja mire lennék erre képes? Hehe. Azt még hagyján hogy tetszik de a boltos koma is rám mosolyog, megjegyezve hogy egy kis felújítással mire lenne képes. Akarva-akaratlanul visszamosolygok majd kicsúszik a számon:
- Döfi...
Ezután egy indiai tőrt vesz elő amiről kicsit többet megtudva, egyből lemondtam. Nincs annyi pénz nálam ráadásul nekem is megszakadna a szívem ha ezzel harcolnának... egyedül. Ha lenne egy ugyan ilyen tőr akkor elég ütős lenne párban. Ezután egy náci SS tőr kerül az amúgy is csillogó szemeim elé. Szívmelengető, egyszerűen szívmelengető. Nácik ide vagy oda, ez egy szépség. Ah, úgy meg venném az összeset! De sajnos...
- Hát sajnos... Mondanivalómat a boltos suttogása szakítja félbe. Ez...? Egy wakizashi? Az öreg Shen-nek is volt egy, de miután lelépett Juliaval magával vitte. Kész, megveszem. Alig várom hogy a szívébe döfhessem, csak hogy egy kis honvágyat keltsek benne. Tekintetem a wakizashira mered hosszú-hosszú ideig. Arckifejezésem rideg, elhatároztam magam. Szépen lassan felnézek a boltosra majd a szemébe mondom: - Kell. Nem érdekel mennyi, ez kell. A boltos figyelmét egy pillanatra sem veszítem, érzékeltetni akarom hogy fontos ez a fegyver a számomra.

Ha ez a csávó milliomos lenne, már én lennék az. Minden tettszett neki. Nem válogatós, az biztos. Aztán amikor a wakizashihoz értem, hirtelen 180°-os fordulatot vesz a viselkedése. Megdermed az arca, ahogy rám néz. Kicsit megijedek, ezért a pisztolyomat kezdem keresgélni a pult alatt. Nem veszem elő és főleg nem lövök vele. De elég elmebetegnek tűnik a csávó. Ki tudja mit fog csinálni, amikor elmondom neki az árát. Persze, a másik oldalon, ha van rá pénze, akkor viszont kétszeresen el tudom adni neki. Csak legyen elég pénze.
-Áh, ön igazi szakértő. Csak a legjobbat.–nevettem fel, mert kezdtem magam kényelmetlenül érezni. – Ha megkérdezhetem és nem tartja túl személyesnek, mért pont kések? A kardok nagyobb pusztító erővel rendelkeznek. A méreg még kevésbé feltűnő. A mesterlövész puska pedig sokkal messzebbről elvégzi a dologát. Mér pont ezt a távolságban és méretben limitált fegyvert választotta kedvencéül? Egyébként 3000$ lesz.

Szakértő? Sok mindennek elhordtak, de ennek még nem. Kifejezetten jól esik. Kicsit vissza szállok a földre a boltos érdeklődése következtében. Felsóhajtok majd megmondom neki jó kedélyűen:
- A késekkel ki lehet élvezni minden egyes pillanatot. Egy karddal egy szúrás itt, egy vágás ott és már vége is. Ezen felűl a kések olyan rövidek hogy úgy is csak önvédelemre használja az ember...
Megdermedek egy röpke pillanatra, bevillan ahogy apámat tarkón szúrom majd gerinc tájékon, végül ott ahol érem. Huh hát ez aranyos, már megint az emlékeim rakoncátlankodnak. Vagy ezt hívják bűntudatnak? Áh biztos nem. Újult erővel és komolysággal folytatom a félbe maradt mondandómat.
- ...Na meg mindenkinek vannak szokásai. Valaki minden reggel kávét iszik, két cukorral egy kis tejjel. Valaki mindig meghallgat egy zenét ha rossz kedve van. Van aki minden egyes nap elmegy és pénzt dobál a rászorulóknak... Az elején azt gondolja hogy akkor segít amikor tud, de aztán, mint minden más amivel túl sokat foglalkozik szokássá változik. Az ember ilyen is tud lenni és mint látja, itt az élő példa maga előtt. A kések a szokásaim, biztonságot nyújtanak, szépek és nem utolsó sorban még hasznosak is.
A végén lehunyom a szemem majd bólogatok mint aki értene hozzá. Majd hirtelen valami kipattintja a szememet. 3000$?! Hát de én már találkoztam 900$-os wakizashival is! Vagy az hamisítvány volt? Hm. Gondolkozásomba elkezdek hisztérikusan nevetni, majd szépen lassan csapkodva a hasamat kisétálok a boltból. Fél perc elteltével visszarohanok mint akinek óriási ötlete támadt.
- Tudja mit! Megadom a 3000$-t! Kis szünet. - De nem most. Ha félreteszi nekem és megvárja míg összekaparom rá a pénzt akkor kezet rá hogy megveszem 3000$-ért! Miután befejeztem, az izgatottságtól felvillanyozva mosolygok és nyújtom a kezem. Na-na-na?

Türelmesen végig hallgatom a válaszát. Elhúzni a harcot? Kiélvezni azt? Ilyet én még sosem éreztem. Halottam róla, olvastam róla de sose értettem. Pár harcban nekem is részem volt, de sosem élveztem őket. Féltem, dühös voltam, szükséges volt. Olvasni két vevő közt. Azt lehet élvezni. Életedért küzdeni egy fanatikus ellen? Nem annyira. De mindenkinek megvannak a maga igényei. Ki vagyok én, hogy eltántorítsak valakit a saját élete veszélyeztetésétől?
Bár az első indokával nem értek egyet, a másodikban van valami. A szokás furcsa dolog. Tobias például minden reggel sétálni megy a negyedben. Csak az ifjú festőkre ordít, feleleveníti, hogy mennyire jó volt Reagan és mennyire rossz lett a világ a hippik miatt. Minden reggel. Aztán idegesen berohan a boltba és fél óráig beszélni sem lehet vele. Mikor rákérdezek csak annyit mond: "Emlékeztetni kell a suhancokat, hogy milyen volt régen!” Sose értettem. Gondolom már túl öreg ahhoz, hogy megváltozzon. A legfurább dolog, az az hogy, néhány fiatal kedveli az öreget. Egyikük még egy nagy hatalmú vámpírt is mintázott róla. Egy letűnt kor elfeledett lovagjaként. Talán az egy kicsit túlzás.
Kicsit elkalandoztam. Gondolkodásomból a mániákus nevetés ébresztett fel. Vásárlóm mániákusan nevetve, hasat csapkodva megy ki a boltból. Hmmm. Mégse kellett volna neki háromszoros árat mondani. Na, mindegy ez a hajó elment. Már éppen visszatérnék a könyvemhez, amikor visszarohan a fura férfi. Megveszi 3000-ért! Ezaz! Én vagyok a legjobb kereskedő! Ha lesz annyija. Persze. Így fogok majd magánrepülőt venni. Végig gondolom a helyzetet. Persze egy biztos ezres jobb mint a bizonytalan 3000. Másrészről, a japán cuccok igen kelendőek. Még ha nem is lesz meg ennek az ürgének a pénz,akkor is alig egy hét alatt eltudom adni.
- Nos, nem ígérek semmit. A valaki besétál, letesz vagy ötezret a pultra, akkor neki adom, az biztos. Viszont tudja mit? Adjon meg nevet meg elérhetőséget és szólok, hogyha elvinné valaki, hátha meg lesz akkora a pénz. Ám ha semmi nem történik, 3 hónap múlva eladom. Ez így megfelel?- nyújtom ki a kezemet felé.

// Bocsi net problémák  //

Ötezret? Na jó csak nem ad érte valaki ötezret! Vagy igen? Ha igen akkor levadászom az ziher...
- Rendben! Rázok kezet a boltossal, majd egy magabiztos mosolyt elejtve nyúlok egy cetliért(ha van) ahova leírhatnám az elérhetőségeimet. Telefon... Házszám, utca stb. Még egy e-mailt is leírok. WhoopdatassFloyd4ever@gmail.com, így ni. Hirtelen egy nagyon is kellemes hideg járja át a testem minden egyes porcikáját. Hm, szóval ilyen az az érzés amikor nem fekete piacon veszed meg a cuccaid, egész jó. Miután leírtam közelebb hajolnék majd gyermeki kíváncsisággal tennék fel egy kérdést.
- Na és honnan szerezte ezeket a jobbnál jobb finomságokat? Ha persze nem veszi tolakodásnak Mr... Cain. Na végre! Eszembe jutott a vezetékneve. Bakker Darrel, necces a memóriád az egyszer biztos. Kíváncsisággal csillogó szemeim várnak a boltos válaszára.

//semmi probléma //

Kezet rázunk, majd cetlit kezd keresni. Átnyújtom neki a noteszemet, amelybe minden ilyesmit írok. A (remélem) leendő vevő is oda firkantja az elérhetőségeit. Darrel Floyd. Már majdnem névrokonok vagyunk. Vicces. Az e-mail címe pedig már meg sem lep. Valami ilyesmire számítottam. Azt hittem már végeztünk, amikor közelebb hajol. Olyan titokzatossággal kérdez, mintha drogot akarna venni.
- Nem tolakodás, teljesen nyilvános és legális. – mondtam mosolyogva. – Tudja van az, hogy a nagypapa katona volt és haza hozott mindenfélét a háborúból. Kardot, zászlót, a saját és ellensége egyenruháját. Tegyük fel, hogy nagypapa egy hónapja elhunyt és a családnak pénz kell. Ilyenkor jön a kedves régiség üzlet vezető és fel ajánlja , hogy megveszi a fentebb említett tárgyakat. Ezután, ha az állapota indokolja, felújítjuk. Elméletileg nem lehet harcra kész állapotban. Ez után kitesszük, meghirdetjük és valaki megveszi. Nagyjából ez a történet.  – fejezem be az izgalmas események leírását.

Nem rossz. Mi közbe mesél Mr. Cain elképzelem a lelki szemeimmel a történetet. Hmm, remélem lesz egyszer egy régiség üzlet vezető célpontom. Elvenném az összes cuccát és úszkálnék bennük... Bár lehet fájna egy kicsit. Elgondolkozok egy kicsit majd hirtelen rákérdezek.
- Jól fial az üzlet? Mert magamból kiindulva, eléggé sok vevő lehet.
Kérdésemre megkapva a választ még érdeklődnék egy kicsit lazább hangvételben.
- No és mióta vezeti ezt a csini helyet Mr. Cain? Közben járkálnék, keresgélnék érdekességeket amiket nézegethetek, néha hümmögnék egyet-kettőt, tudatva hogy milyen érdekes dolgokat látok. Majd egyszer csak amikor háttal vagyok a boltosnak nézelődés közben rákérdeznék: - ...Mondja, nem volt gond ezen a környéken a biztonsággal? Nem akarták kirabolni magukat? Majd egy kis szünet és nagy sóhaj. - ...Elvégre jó sok értékes holmi van itt! Haha! Kíváncsivá tesz ez a bolt, van egy kis varázsa az egyszer biztos.

- Nem panaszkodhatok.-vontam meg a vállam a kérdésre. - Az emberek szeretik a régiségeket, én szeretem eladni őket. Biztosítjuk az eredetiséget és ez a többi bolt felé helyez minket.
Egyre többet kérdezősködik Darrel. Kezd zavarni. Nyilván való, hogy valami nincs rendben a csávóval. Most, hogy megegyeztünk nem lenne rossz lezárni ezt a beszélgetést. Főleg amikor a kérdései egyre inkább intimebbek. Lehet, hogy ellenőr?
Nem, ez nem lehetséges. Vagyis nem valószínű. Ha ellenőr, akkor már mindegy. Remélem csak véletlenszerűen kérdezget és semmi hátsó szándéka nincs.
- Még csak pár hónapja. Tobias is megmondhatja.- mivel látom, hogy keresgél és nézelődik, hátrafordulok és ezt már Tobiasnak mondom- Aki lassan vissza jöhetne, mert az ő műszakja van!
Pár pillanat múlva egy hatalmas hortyanást hallok. Hallhatóan még nem áll készen. Csalódottan fordulok vissza. Ekkor kérdezi meg azt a kérdést amit maximum egy rendőrtől hallanál szívesen. Vagy egy biztonsági szakértőtől. Mindenki mástól ez úgy hangzik, mintha maga is rablást tervezne. De jó.
-Mostanában? Itt? Első lövés után már jönnek is a zsaruk. Szerintem senkinek nincs esélye kirabolni a boltot és utána nyugodtan elmenekülni. A kishalak biztosan nem. A nagyhalakat meg úgyse érdekli a kis régiség üzlet. – szünetet tartok, aztán visszakérdezek- Mondja, ha kérdezhetem, mivel foglalkozik? Mitől tudja biztosan hogy 3 hónapon belül lesz annyi pénze?

A reakciójából ítélve pont a legjobb kérdéseket tettem föl, na de hát ha az ember egyszer kíváncsi. Megtudván hogy az első lövés után jönnek a zsaruk egy enyhe grimaszt vágok, kifejezve nem tetszésemet. Legjobb helyen van ez a bolt is, sajnos szó szerint, se baj. Nem mintha ki akartam volna pakolni vagy ilyesmi, de azért nem lett volna olyan rossz egy pár csini antik cucc sem a házamba, de így... pf. Ezután rákérdez a munkámra amire én nevetve rávágom.
- Háh ezt-azt, főleg embereket ölök! Na de hát a mai napokban már ez a munka is rizikós nem de? Sajnos muszáj elvállalni más melókat is mint például testőrködés, bleh!
Majd egy kis szünetet tartva elkezdek motoszkálni a zsebembe ami valószínű hogy nem fog kellemes reakciókat kiváltani na de egye fene... Kiveszem a rágómat. Beveszek kettőt a számba, jó mentolos, tisztán lehet érezni hogy szétmarja az orrom, egészséges is elvileg. Utálom a mentolost. Hmm, de már bevettem, na mindegy. Egy félmosolyt csalok az arcomra majd őszintén felelek:
- Én egy munkamániás ember vagyok. Persze csak hébe-hóba ha van miért megdolgozni haha! Az a kis fegyver pedig gyöngyszemnek tűnik, úgy gondolom érdemes megdolgozni érte. 3 hónap bőven elég lesz rá hogy begyűjtsem a pénzt rá, nem kell aggódni. Lazán intek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga majd tovább rágva azt a förtelmes rágót keresek magamnak egy komfortos helyet ahova leülhetek, vagy egy falat aminek nekitámaszkodhatok. Otthon érzem magam, mert miért ne és úgy nézek rá Mr. Cain-re mint aki várná az only 24 órás kérdéseket.

Gratulálok Darren, ezt megcsináltad. Egy bérgyilkos. Vagyis gondolom. Hacsak nem alkalmaz az amerikai kormány pszichopatákat és sorozat gyilkosokat. Áh, ilyet sosem csinálna. Biztos nem. De mindegy is. A lényeg, hogy gyakorlatilag egy bűnöző. Fel kéne jelentenem.
De a 3000 túl csábító. Egyébként sem tudja meg senki, hacsak nekem nem jár el a szám. Most már elég biztos vagyok benne, hogy tényleg össze tudja szedni. Legalább a munkája jól fizet. Ha nem hal meg. Ami egy ilyen mániákusnál szinte biztos. Mindegy, gyorsan el tudom adni a wakizashit, ha mégis eltávozna közülünk.. Csak jó lenne ha nem ülne ott mint egy interjú alany. Idegessé tesz.
Ekkor hirtelen érzem meg a fejfájásom. Úgy tűnik megint itt az ideje lecsapolni magam. Elkezdek szédülni és a pultra kell rátámaszkodni, hogy ne essek el. Hátra üvöltök Tobiasnak, hogy most már tényleg jöjjön. Biztos hangom is hallja, hogy baj van. Öreg lábait szaporán szedi. Ahogy hozzám ér, a karom alá nyúl, úgy próbál segíteni.
-Elnézést, de most mennem kell. Ha bármi fejlemény van, kapcsolatba lépek önnel. Mielőbbi viszontlátásra.- intek Mr. Floyt felé. Támogatással elérem a hátsószobát. A bent lévő kisszékre ülök le. Elkezdem ki készíteni a szükséges eszközöket. Egy bólintással jelzem Tobiasnak, hogy jól vagyok, ki mehet a pulthoz.

Hiába várok a fickónak valami baja van, az öreg siet a segítségére, egyből alá is kap nehogy elessen vagy valami. Lehet hogy beteg a pali? Mindenesetre én itt le is róttam a tiszteletemet, jobb ha indulok, kérdéséket nem fogok kapni, hát még válaszokat. Biccentek Mr. Cain-nek, látom hogy elcipeli az öreg valami hátsó szoba szerűségbe.
- Hát akkor én távoznék is, elnézést a kellemetlenségért.
Akárhogy is éreztem magam az előbb egy pillanat alatt elszállt, már csak azt az iszonyú rágót érzem a számba. Csak rágom és rágom míg ki nem érek a boltból, de mielőtt bezárnám az ajtót még megállok és - ugyan háttal vagyok - intek. Zsebre teszem a kezem majd szépen lassan hazasétálok.
- Hmm... minél hamarabb össze kéne kaparnom a pénzt arra a wakizashira. Akárhogy is úgy érzem hogy a 3000$ kicsit sok. Dünnyögöm az orrom alá. Félúton vagyok hazafelé amikor megnézem a telefonom. Már ennyi az idő? Hmm. Kicsit gyorsabban haza kéne érnem. Ideje izzítani azt a teleportálás képességet! Mondjuk csak sunyiba... Már készülnék fel hogy háztetőről háztetőre fogok utazni amikor érzek egy kis hűs szellőt az arcomon. Ejha, ritka a szellő ilyen melegbe... Na jó rendben, sétálok. Nyugtázom magamba, mintha a sorssal beszélgetnék. Lassan haza is érek, gondolataim a kések és a pénzszerzés körül forognak. Lehuppanok az ágyamra majd a tenyerembe hajtva a fejemet gondolkozok... Mit kéne ennem?

Több hónapos karantén után jómvolt újra otthon lenni. Bár már egy ideje itthon voltam, még mindig élénken élt bennem az élmény. Nem vagyok hozzá szokva, hogy beezárva éljek. Szerencsére elég nagy szabadságot és elegendő segítséget biztosítottak, hogy ne legyen nagy gond. Bent nem sok lehetőségem volt fejleszteni egyes képességiemet. Mindössze csak a testi képességeimet tudtam szinten tartani, fejleszteni.  Amíg én be voltam zárva, Tobias vezette a boltot, és pótolhatatlan segítségnek bizonyult. Bármit kértem vagy tanácsoltam, rendesen megcsinálta, mondjuk egy-két megjegyzés kíséretében. Ezen idő alatt igazán megkedveltem az öreget, igaz csak telefonon beszéltünk. Vagy pont ezért. Amikor kikerültem, ez a kapcsolat megmaradt és egyre több szabadságot adtam neki. Így több időm maradt mágikus tudás után kutatni (biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz rá, ha a nácik ilyen könnyen meg tudják támadni a várost), és az öregnek is volt dolga, így kevesebbet gondolkodok arról, hogy hogyan tudná munkára kényszeríteni a művészeket. Csupa pozitívum származik ebből a döntésből.

Egyik nap a szokásosnál fáradtabb voltam a napi meditációm után. Talán azért, mert előző este elmentem arra az új "szórakozóhelyre", ami nem rég nyílt Sohoban. Nem rossz hely, de elég drága. Mindegy is, a lényeg az, hogy elaludtam, akkor amikor végeztem. Kiabálásra ébredtem, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet. Tobias kedves személyisége sokszor okozott üvöltözést. Először azthittem ez is a semmiség, ám a lövés hangjára felpattantam. Kirohantam a kasszához, ami le volt döntve a földre és ránézésre hiányzott is belőle valamennyi pénz. Észrevettem a rablót is, aki éppen próbálta elhagyni a helyszínt. Ugrottam volna utánna, nem törödve a feldöntött árukkal, ám észrevettem a földön fekvő Tobiast. Így a prioritásaim gyorsan megváltoztak. Rögtön a telefonomat kezdtem keresni, hogy hívjam a 911-et. Ha megtalálom, akkor a beszélgetés közben megpróbálok valahol ködszert keresni. Biztos van valahol, a mutációm miatt mindig tartok valahol. Remélem nem fogyott ki épp. Ha megtalálom, akkor a legjobb képességeim szerint próbálom meg ellátni.

Sikerült gyorsan előkapnom  telefonomat és tárcsáztam a 911-t. Mindössze a címet kellett be mondanom és már közölte is hogy itt lesznek a mentők. A SHIELD drone rendszere remekül működik , csak magát a rablást nem sikerült megakadályozniuk. Hátra megyek és pár perc alatt elő keresem a kötszereket, de mire ki érek és hozzá látnék a kötözéshez, már megérkeztek a mentősök. Az időközben eszméletét vesztett Tobiast látták el éppen. Oda léptem és szokásos kérdéseket kezdtem le sorolni, amire a szokásos válaszokat adták. "Súlyos?" "Nem, csak kis kaliberű fegyver, nem is hatolt mélyre." "Fel fog épülni?" "Valószínűleg, igen, nyugodjon meg." Ahogy kivitték hordágyon szívem szerint én is velük tartottam volna, de ekkor érkezett meg a rendőrség. Egy vörös hajú nő, Lockheart hadnagy, lépett oda hozzám és kezdte meg a kikérdezésem.
- Nem sokat láttam, hátul aludtam. - kezdek bele az események átismétlébe.-Üvöltésére ébredtem fel és a lövés után mentem ki a bolt pulthoz. Ekkor egy pillantást is tudtam vetni az elkövetőre. Barna kabát és csíkos felső volt rajta, talán 20-as vagy 30-as években járó fehér férfi volt, de ez nem biztos. Ezután vettem észre Mr. Vayne-t a földön és hívtam a rendőrséget. Hátra mentem kötszert keresni és mire kiértem itt voltak a mentősök. A többit már meg tudja tőlük is kérdezni. Van kamera, a felvételt megtekintethetjük a számítógépemen fent a szobámban.- fejezem be. Nehezen állom meg, hogy üvöltözni kezdjek a kedves hadnaggyal. Hogy lehet egy üzletet fényes nappal kirabolni? Olyan megfigyelő rendszerük van ami képes 2 perc alatt kihívni a rendőrséget, de még mindig csak az elkövetés után tudnak reagálni? Nincs valami fém érzékelőjük, amivel kitudnák szűrni ha valaki pisztollyal sétálgat? Hihetetlen. Vagy csak azért mert mutánsok dolgoztak itt? Elméletileg már egyenlőség van, de nem lepődnék meg ha még mindig a sapienseket helyeznék előtérbe. Az emberek már csak ilyenek.

Amíg a történteket meséltem a hadnagynak, a rendőrök gyorsan átkutatták az üzletet. Nem ellenkeztem, hiszen egyrészt bűncselekmény helyszíne volt, másrészt meg rejtegetni valóm sem volt. Ahogy befejeztem egy rendőr jelentette, hogy megtalálta a fegyvert. Nem emlékeztem, hogy eldobta volna, de ijedtségemben nem bizots, hogy minden részletre emlékszem.
- Cain. Darren Cain. Kövessen. - mondom a nőnek és elindulok felfelé a lépcsőn. Odamegyek a géphez, ami már be van kapcsolva. Pár kattintással előhozom a felvételt. Ahogy a megfelelő időpontra vonatkozó videót elindítottam, olyan dolgot láttam, amit sosem hittem volna. Magamat. De valahogy más voltam. Valamiért velem vitatkozott Tobias, bár akkor én még aludtam. A felvételen látszio, hogy lelőttem. Nem hittem a szemenek. Ez lehetetlen. Ijedten nézek a hadnagyra, aki már meg is kezdi a letartóztatásomat. Kétségbe esetten próbálok valami érvett felhozni magam mellett, hiszen harcolni felesleges lenne. Ennyi rendőrt nem tudnék legyőzni, és az erősítés is biztosra vehető. Ha időben kapcsoltam volna talán egy illúzióval nyehettem volna időt magamnak. Ez is kérdéses, mert nem egyszer játszák majd le. Szóval csak a szavaimra és a hadnagy logikájára bízhatom magam.
- Ártatlan vagyok! Miért rabolnám ki a boltom? Miért így? Én intézek mindent! Hinnie kell nekem!

- Köszönjük a vásárlást! Jöjjön máskor is! - búcsúzok el a mai nap negyedik vásárlójától. Persze egyszerre kellett jönniük, mert csak úgy vicces. Meg persze hiába van egy munkatársam, ő nem hajlandó dolgozni. - Tudod még én fizetlek téged. Nem kéne megmozdulnod öreg?
- Már nekem kéne foglalkoztatnod téged! Szinte sosem vagy az üzletben. Ha nem lennék már rég csődbe mentél volna! - szólalt meg az öreg hátulról. Nem nagyon volt igaza, hiszen utoljára több mint fél éve voltam külföldön. Azelőtt meg nem is tudom mikor... Már ha nem számítjuk a görög túlvilágot. Vagy az angolt. Meg persze San Fransiscoba is elugrottam egyszer. Talán van valami az öreg mondandójában. Természetesen ezt sosem tudhatja meg.
- Persze persze persze. Legalább ellenőrizted a könyveket és tárgyakat, amiket hoztam? - Még Angliában találkoztam egy norvég gyűjtővel. A viking cuccok mindig jól mennek. És ki tudja, hátha találok valami asgardi cuccot. Ja, persze. Csak azt fogok tőle kapni. Mondjuk nem nagyon panaszkodhatok. A cuccok nyolcvan százaléka jól áron elkelt. Igazán hasznos fickó.
- A kard annyira eredeti, mint egy kínai colt fegyver. Néhány könyvbe kellemesen beleivódott az egyetemisták kétségbe esése. A sisakot pedig használták csatában. 2017-ben.- Rosszabb, mint amire számítottam, de ez van. Hátra megyek a dolgokért és megpróbálok nekik valami normális helyet keresni nekik.