Avalon régiség kereskedés

Egy viszonylag kis üzlet az East-side-on. Hatalmas tábla, cirkalmas betűkkel hirdeti az Avalon régiség kereskedést, a Lockheart család kis vállalkozását. A bolt szépen, és kategorikusan rendezve tartja árú készletét, nagyon komoly fogásokra itt senki ne számítson. Bútorok, könyvek, nem igazán nagy értékű festmények, még fegyverek is találhatóak, ha a kedves érdeklődő azok között szeretne válogatni, bár ez utóbbiak elsősorban a polgárháborús, és az amerikai szabadságharc időszakát fémjelző korszakokból.
A bolthoz tartozik még egy igen csak jól szigetelt pince helyiség is, melyben az árukészlet egy része kapott helyet, ide a bolt hátsó helyiségéből vezet le egy rövid lépcső.

Mostanában kicsit több a szabadnap. A démonos balhénak vége, és ezzel valamivel csökkent a nyomás is. A többi miatt már elég, ha a fejesek aggódnak. Az ilyen szabadnapokon pedig nem árt arra is időt fordítani, ami a bevétel nagyobb részét adja. A SHIELD valóban egy igen érdekes munka, de még mindig ott tartunk, hogy a családi kis régiség kereskedés jobban fizet, annak ellenére is, hogy már egy alkalmazott látja el szinte mindig a bolt körüli teendőket, és az ő teljes állású fizetése is csökkenti a hasznot. Sajnos a szamárlétra megmászása is időbe kerül, a fizetés meg inkább a rangok emelkedésével fog nőni. Az persze más kérdés, hogy Jenny bőven megéri a fizetését. Lényegesen jobb üzleti érzékkel áldotta meg Buddha, mint Kaegant. Örökké viszont ő sem élheti az életét a boltban, még akkor sem, a valósággal megőrül a régiségekért.
Na ez pont egy ilyen alkalom volt. Jenny két napra szabadságolva lett. Lassan már sokkal inkább az övé az Avalon, sem mint Kaegané. Csupán tulajdonosként a bolt által termelt hasznot Kaegan teszi zsebre. Tulajdonképpen erre is kellett ez a két nap. Át akarta nézni az árukészletet, a mozgást, és nem utolsó sorban a leltárat. Sokkal nehezebb lesz ez így, hogy közben a napi nyitva tartást is el kell látni, de remélhetőleg most nem rántják be szolgálatba a szabadságról, és ideje is lesz befejezni. Valószínűleg Jennyre is inspirálóan fog hatni a tulajdonos legújabb ösztönzési rendszere. Bevenné a lányt boltba üzlettársként, és ő már inkább visszavonulna afféle csendestársi szerepkörbe. Nem az a kifejezett nagytőkés mecénás, de nem is költ igazán sokat, és a régiség kereskedés meg a SHIELD együtt már igazán jól hoz. Főleg azóta, hogy szinte minden döntést a boltban más hoz helyette.
A következő része a leltárnak a szabadságharc korabeli fegyverek, és legalább ez az egy rész az, amiről elmondhatja, hogy legalább ő van inkább otthon benne. Sokkal jobban ért a kardok, pisztolyok, puskák karbantartásához, mint a lány, akinek ezt az egyet sosem sikerült igazán megtanulnia.
Az első darab egy korabeli pisztoly, és hamar elő is kerül a pultra minden, amihez szükség lesz a kicsit pepecs munkához. Rongy, fegyver olaj, egy csipesz. Ezek a fegyverek még ma is olyan állapotban vannak, hogy még ma is használni lehetne őket a harcban, csak hát már régen eljárt felettük az idő.

A fegyverek tisztogatása egy kellemes, és nyugtató elfoglaltság. Nevezhetjük igazi terápiának is a számlák rendezgetése, és a könyvelésbe való belenézés után. A vevő betoppanása már nem várt fejlemény. Szokott forgalom lenni, ma is volt, de lassan már inkább a zárás felé közeledik az idő. Kaegan is befejezi előbb a pisztolyon az utolsó simításokat. Nem lenne okos dolog rögtön ráakaszkodni egy vevőre. Had járja körbe a boltot, állapodhasson meg valahol. Sokkal könnyebb úgy, ha már elképzelés van arról, hogy mi is érdekelheti.
Mire a megtisztított fegyver a helyére kerül, már a vevő is megtalálja a könyvespolcot. Nem igazán sok könyvet lehet találni az Avalonban, hiszen nem egy antikvárium, sokkal inkább olyan vegyes felvágott. Amióta pedig Jenny intézi a beszerzést is sokkal inkább arra figyel oda, hogy egy érdekes darabot lehessen találni a polcon, elsősorban amerikai szerzők művei közül. Egy-két híresebb szerző első kiadásai. Például Poe kevéssé ismert regényének egy 1838-as első kiadása, ami még dedikálva is van az író által egy kötet a  Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése című könyvből. Van itt aztán Mark Twain, William Blake, Thornton Wilder. Egytől egyig régebbi kiadások, melyeket bárki sokkal inkább egy gyűjtemény gazdagítására vásárolna meg, sem hogy egyszerű forgatásra, és olvasgatás céljából. Akad itt még régi Biblia is, valamint pár 40-es évek béli film plakát, színházi műsor füzet. Az emberek borzasztó sok kacatot képesek gyűjteni. Egy egy régi bélyegért is vagyonokat képesek olykor kifizetni.
Egyszerűbb megvárni, míg esetleg a vevő a kezébe is vesz egy-egy könyvet, hiszen abból még az is kiderülhet, melyik szerzőnek a rajongója, vagy éppen milyen művek érdekelhetik. Aztán pedig érkezik az a már unalomig ismert, sablonos mondat.
Jó estét. Segíthetek?

Na igen. Az üzlet arculata már sokkal inkább Jennyt tükrözi, sem mint a tulajdonost. Természetesen ez nagyon jól van így, különben már régen bezárhattak volna. A szőke szépség ízlése sokkal közelebb áll ahhoz a célközönséghez, akik a hasonló üzleteket látogatják, és még vásárolgatnak is. Van persze egy másik arculata is az Avalonnak, lent a pincében, csak arra már jobbára a kutya nem kíváncsi.
Halvány mosoly. Nem valószínű, hogy a kedves vevőt pont az a témakör fogja érdekelni, amiből Kaegan a fiatalabb évei alatt gyűjtést rendezett, de ki tudja.
- Kövessen kérem. Talán találunk megoldást.
A séta ezúttal a pult mögé lesz, s ahogy mesében szokott lenni, még azon is túl, egy lépcsőlejárathoz, ami a bolt alatti pincébe vezet. Az első villanykapcsoló egy igen csak puritán betonlépcső, és egy vasajtó titkát fedi fel, majd az esetleges érdekességek a vasajtó zárta pince-helységben mutathatják meg magukat, mikor itt is kattan a villany kapcsoló.
Ez már sokkal inkább olyan, mint egy viking kori kiállítás. Nem mondható el mindenről, hogy kifejezetten értékes, talán éppen ellenkezőleg, viszont minden darab eredeti, még akkor is, ha bőven akad, ami restaurálásra szorul. Csak hát ehhez idő kell, és pénz, Kaegan pedig mostanság egyiknek sincs bővében.
Egy könyvespolc tele a régi viking mitológiával foglalkozó könyvekkel, nem csak történetekkel, de a rúnaírással kapcsolatban is. Van még egy könyv, teljesen külön helyen, ami talán a legrégebbi az egész boltban, s már sokkal inkább a keresztény időket idézi. Közelebbről a keresztény egyházhoz tartozhat, de nem azok közül az írások közül való, amelyet a nagyközönségnek szántak. Kaegan eddig annyit tudott megfejteni, hogy démonokról, angyalokról, és egyéb természetfeletti lényekről írnak benne, de itt a valóság, és a katolikus hiedelmek fura káoszában tálalják a tényeket, amihez még hozzájárul, hogy Kaegannak sosem volt erőssége a latin. Nem is csoda, hogy a pince gyűjteménybe kötött ki. Találhatóak itt korabeli fegyverek, vértek darabjai, de még használati eszközök is. Semmi arany, semmi drágakő, semmi híres királyok sírjaiból rabolt emlék. Ezek a dolgok inkább csak azoknak lehetnek érdekesek, akik valóban magáért a viking kultúráért, sagákért, egyszóval a vikingekért rajonganak.

Na igen. Annak, hogy a viking birodalom a föld alá került, sokkal inkább a kereslet volt az oka. Tom Savyer kalandjait szívesebben olvasgatják az emberek, és mutogatják belőle az első kiadást, mint amennyire a viking rúnaírás titkain szeretnek töprengeni. A bolt dolga pedig elsősorban az, hogy pénzt állítson elő. Kaegan kis magán gyűjteménye így aztán a föld alá lett száműzve.
A jelek szerint most sem igazán rokon lélekre talált, hiszen a vevőt sokkal inkább érdekli a latin nyelvű, már sokkal inkább a keresztény egyházhoz köthető könyv, mint a viking korral foglalkozó kötetek, vagy a viking korból származó régiségek.
A jelek szerint pedig vagy igen csak jól érti a régi latin szöveget is, vagy tulajdonképpen csak az iniciálék, és a rajzok fogták meg. Kaegannak sosem vált erősségévé a latin. Mire a jámbor szerzetesek meghonosodtak a latin nyelvvel együtt a Skandináv-félszigeten, addigra a viking kornak már igen csak leáldozott. Persze középkori szövegekben is voltak utalások, melyek latinul íródtak, de ezekhez már zömében fordításokat is lehetett találni, és sok esetben a fordítást egyszerűbb volt felhajtani, mint az eredeti latin nyelvű szövegeket.
Ezzel a könyvvel is csak azért kezdett el ismerkedni, mert a démonos buli után ő is egyre nagyobb érdeklődéssel fordult az okkultizmus irányába. Az a könyv nem feltétlenül a könnyű esti olvasmányok tipikus darabja volt.
A viking témakörrel foglalkozó könyvek között megtalálható Steph Miller egész munkássága. Valószínűleg a gyűjtemény tulajdonosa igazi rajongója lehet az írónőnek, és a többi kötet is sokkal inkább eköré a váz köré épül. A Miller sorozat által tárgyal elemekhez végezhetőek belőlük kiegészítő kutatások, esetleg ellenőrzések, vagy annak a témái más a kor kérdéseivel foglalkozó régészek szemszögéből.
A tárgy gyűjtemény már borzasztóan sokrétű. A fegyverek zöméhez értő kovács keze kellene, hogy helyrehozza őket, ahogyan az a pár láncing is igen csak híján van a sodrony szemeknek, hogy sem teljesnek lehetne titulálni őket. A legjobb állapotban még a karcolatok, vagy a háztartási eszközök maradtak meg.

A kedves vevő igen érdekesen válogat. A kezében lévő kötetek sem arról árulkodnak, hogy ő ezt elsősorban viszonteladásra szánná, és ha így is van, akkor is valaki olyanról van szó, aki érti is a dolgát, és pontosan tudja, mi került a kezébe. Nem afféle akkurátus műkedvelő, aki mások elemzéseit szereti olvasgatni, inkább olyanféle, aki saját maga szereti megtalálni az igazságot, bármennyivel több munkával is járjon az. Ezt már csak az engedheti meg magának, aki valóban rendelkezik igen komoly ismeret anyaggal, hiszen különben kiindulási alapja sem lenne a dolgokhoz. A latin nyelvű könyvet pedig vagy csak pörgette, vagy tényleg borzasztóan gyorsan képes olvasni és értelmezni is a latint.
Gondolom ezeket már nem eladásra szánja.
Aztán a kedves vevő vagy zokon veszi az érdeklődést vagy nem. Ha mégsem, akkor meglehet, hogy talált valakit, aki egy sokkal teljesebb gyűjteményt tudhat magáénak, és aki talán még a latin esetében is komoly segítség lehet. A vikingekhez nem mondhatni, hogy létszükséglet lett volna, de démonokkal kapcsolatos művek, és úgy általában a középkori értekezések a természetfelettivel kapcsolatban leginkább latin nyelven elérhetőek, és ha eddig nem is, most már érezhető akadályt képez a sajnálatos hiányosság a latin területén.
Természetesen közben Kaegan elindul, hogy felvezesse a vevőt a kasszához, hiszen a vásárlás mondhatni befejeződött, fent már aligha fog bármi olyat találni, ami érdekelhetné.

Fent már csak árak kikeresése marad, és hogy végül rendezzék a piszkos anyagiakat. Általában a magángyűjtők, vagy akik ilyen kényes témák után érdeklődnek nem nagyon szeretik, ha firtatják a szenvedélyüket. Sokszor vannak ezekben a gyűjteményekben olyan darabok, melyeket nem szívesen tárnának a nyilvánosság elé. Akár a kétes eredet miatt, akár azért, mert félő, hogy másnak is kellhet, és nem csak kölcsön kérné.
Valahogy Kaegan mégsem az árakkal hozakodik elő. A keresgélés közben nem akarta zavarni a vevőt, mert nem olyannak tűnt, aki segítségre szorult volna, és ő is idegbajt kap, ha a nyakára másnak, vagy valaki rá akar sózni valamit, amire semmi szüksége. Ő is az a fajta vevő lenne, aki tudja mit akar, és ha majd kell valami, akkor kérdez.
Úgy látom otthonosan mozog ezen a területen.
Udvarias, érdeklődő felvezetés, amivel lehetőséget ad a vevőnek, hogy lelője a további érdeklődést, ha kényes számára a dolog.
- Én is érdeklődöm az okkult dolgok iránt, de sajnos a latinnal még közel sem boldogulok olyan jól, mint ön. Ilyen könyvek esetén úgysem igazán a pénz számít, hanem hogy jó kezekbe kerüljön. Mondhatok egy összeget is, de ha nem tart tolakodónak, én jobban örülnék, ha inkább kicsit segítene eligazodni ebben a világban. A viking kultúrát már elég jól ismerem, de a démonok világát, a velük kapcsolatos hiedelmeket, és a keresztény egyház ehhez kapcsolódó munkásságával kapcsolatban vannak hiányosságaim.

Otthonosan. Hát éppenséggel így is nevezhetjük azt, ha valaki legalább olyan szinten van a latinnal, mintha angol szövegeket olvasna. A baj csak az, hogy ez még az egyetemi professzoroknál sem általános. Manapság inkább már csak az orvostudomány épít erre a nyelvre, és nem is elsősorban mint konkrét nyelvre, sokkal inkább csak a szavait használja fel meghatározásokhoz. Ilyen tudást aligha bármelyik főiskolán szedhetett össze valaki.
Elsősorban a démonok érdekelnek. Például Dormammu. Akár úgy is mondhatnám, hogy minden ezzel a témával kapcsolatban. Az ismertebb démon urak, az erősségeik, gyengeségeik, a szolgáik, a dimenziók, melyből származnak, ezek kialakulása. Az erejük forrása, a mágiájuk működése. A dimenziókat, világokat összekötő mágikus kapuk, és természetesen minden, ami elérhető ezekkel a kapukkal kapcsolatban.
Aztán előkerül egy igazolvány is, egy félmosoly kíséretében, amiből az is kiderül, hogy nem valami lökött halandóról van szó, aki a szombat estét démon szeánsszal szándékozik eltölteni.
Ez a bolt inkább csak olyan családi örökség. A viking világ a szenvedélyem volt. Ez a mostani kutakodás részben magán jellegű érdeklődés, részben ha találok valami használható eredményt, akkor lehet valamilyen szinten hivatalos kimenetele is.
Vagyis nem letámadni akarja a kedves vevőt, vagy éppen kihallgatásra elővenni. Sokkal inkább valóban a tudására kíváncsi, amiből aztán persze mehet tovább a S.H.I.E.L.D felé is, ha éppen lesz benne bármi olyan, amit érdemes lesz arrafelé is publikálni.
- Persze ha ön is inkább olyan zárkózott lélek, mint akik ebben a témakörben kutakodnak, azt is megértem. Nem előállítani szándékozom, vagy nyomozni a dolgai után, csupán biztosítani akartam róla, hogy nem a holnap esti okkultista szeánszhoz keresek ismeretanyagot.

A bevezetés igazán érdekes. A jelvényt sokkal inkább megnyugtatásnak, nem fenyegetésnek szánta. Ezek szerint már a S.H.I.E.L.D hírneve sem igazán olyan, amilyennek annak lennie kellett volna. Aki a lelkébe szeretne tekinteni sem találhat más, csak nyugalmat, és békességet. Kaegannak nem voltak semmilyen ellenséges szándékai.
- Tartok tőle, hogy nem azt a hatást értem el a jelvénnyel, amit szerettem volna. Csupán azért került elő, hogy biztosítsam róla, hogy nincsenek hátsó szándékai az érdeklődésemnek. Nem óhajtok mélyebben belefolyni a sötét mágiába, és nem is a gyűjteménye esetleges elorozása a célom. Sajnálom, ha a cég, amelynek dolgozom, már nem igazán olyan hírnévnek örvend, mint azt én gondoltam. Természetesen ha bármilyen sérelem érte a S.H.I.E.L.D részéről, és ezt hivatalos formában is szeretné benyújtani, abban a segítségére lehetek.
A továbbiak már rávilágítanak arra, hogy a vevő is inkább csak kutatásokat folytat, sem mint szerteágazó ismeretanyag birtokában lenne. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan könyvei, amelyeket érdemes lenne áttanulmányozni, vagy amelyekből esetleg értékes információk derülhetnének ki.
- Igen, ezzel sajnos tisztában vagyok. A legtöbb forrás inkább csak legenda, ami tények összemosása vallási babonákkal, az emberek képzeletével, a hiedelmeivel, a félelmeivel. Ugyanakkor ezekben a legendákban lehet igazság is. Tudom, hogy Dormammut és hadnagyait legyőzték, a démon urat pedig elzárták. Ettől függetlenül engem még mindig érdekelne a téma, és amint mondtam nem csak ő. Általánosságban minden, amit a démonokról megtalálni, tudni lehet.
Talán egy másik megközelítésből egyszerűbb lesz hozzáfogni a témához. Kaegan egy papír ajándéktasakot vesz elő a pult alól, hogy abba csúsztassa a könyveket, a névjegyével együtt.
- Fussunk neki egy másik szemszögből.
Nyújtja át aztán a táskát a könyvekkel, és a névjeggyel.
- Legyen ez a cég ajándéka. Én nem kérek elérhetőséget, csak annyit, hogy gondolja végig a beszélgetést, és ha úgy látja, hogy szívesen megmutatná a gyűjteményét, minden kötelezettség nélkül, vagy megosztaná velem amit a természetfeletti lényekről tud, akkor hívjon fel kérem. Ha még mindig úgy látja, hogy nem szavaz nekem ennyi bizalmat, forgassa egészséggel a könyveket, és remélem, hogy sikerült javítanom ezzel a gesztussal valamennyit a S.H.I.E.L.D ezek szerint ma már nem annyira felhőtlen hírnevén.

Kaegan nem várt azonnal választ. Ő úgy volt vele, hogy a névjegy benne van a szatyorban, és ha csörög a telefon, akkor jó, ha nem, akkor ez egy gesztus volt. A latin nyelvű könyvvel biztosan sokan vannak, akik többre tudnának jutni, mint amire ő képes a latin tudása segítségével. Idáig jut a gondolatmenet, amikor az utolsó szavak már valami kellemetlenséget vetítenek elő.
~ Sokszor csalódott a halandókban?
A pult alatt az egyik fiókban ott a Glock. Még odáig is eljut, hogy ezt elő kellene venni, és még taktikailag is jó ötletnek tűnik, hiszen van egy adott távolság. Ami ez után következik, az viszont már csak a mindent elöntő sötétség.

Fejfájás, szédülés. A jogos kérdés, hogy mi a francért aludt el a széken ülve, és vajon mennyit aludhatott? Az odáig még meg van, hogy a pulton heverő pisztollyal szöszmötölt, aztán jött egy vevő, még a vevővel folytatott beszélgetés emlékei is megvannak. A hiányzó rész ott lesz, hogy a vevő hogyan ment el, ő hogyan került a székre, és mikor, miért vagy hogyan aludt el? A kellemetlen, meg hogy az egészre nincs válasz.
Marad hát a pisztoly összeszerelésének a vége, és mivel már lényegesen túl vannak a zárás idején, hát tulajdonképpen maga a zárás. A holnap nap Jennyé és az új megállapodásé, aztán maradt még egy kártya, és egy elérhetőség a legutolsó vevő után. Őt már csak valamikor a szolgálat letelte után lesz lehetősége valamelyik nap megkeresni. A vevő utolsó szavai, és ez az emlékezet kiesés hagytak kérdéseket maguk után, és talán nem a legjobb döntés, de először inkább maga járna utána az esetnek, és nem riadóztatná azonnal a feletteseit.