Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Bishop** Vas. 03 Nov. 2013, 19:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A két android általában mindenféle munkát végez az épületen belül teljesen automatikusan, ha nem kapnak egyéb parancsot. Ezért Ingrid nem találja őket a folyosón állva, de bárhol hívja őket a rezidencián belül, a robotok érzékelik azt és rögtön odasietnek hozzá. A két gép közli hogy megértette a parancsokat és nekiállnak megszerezni az alapanyagokat. Elsőként két darab mágneses energiával működő, vékony, sima, csillogó fekete sütésre és főzésre szolgáló fűtőfelületet hoznak, amelyen gond nélkül el lehet majd készíteni az ételeket. A különböző hozzávalók beszerzése már ennél több időt vesz igénybe, ugyanis sok fogáshoz nagy mennyiségű húsra van szükség, de a Földön már nincsenek nagy méretű állatok, ezért mesterségesen kell előállítani az anyagot, megfelelő képletek alapján és ez idő, valamint másfajta szerves anyagot igényel a folyamat. Néhány növény már nem is létezik, csak a faj átalakult vagy hozzá hasonló változata. Így viszonylag sokáig elhúzódik az előkészület. A főzés maga viszonylag gyors, az android amely segít Ingidnek mindent pillanatok alatt készít elő, sebessége és ügyessége jóval az emberi értékek felett áll, mellette lehet tényleg csak a főzésre, sütésre koncentrálni. Mivel Ingrid nem szokott túl gyakran saját maga ételeket készíteni, ezúttal kicsit több odafigyelésre és időre van szüksége, de végül minden fogás elkészül, a recept szerint. Ha a hőpaneleken hagyja a különböző tálakat, akkor az automatikusan melegen tartja majd, ezen kívül viheti bárhová az épületben, mágneses lefedettség mindenhol van.
Mire ezzel végez már valóban kora este van, Tubrok elvileg csak később jön. Odakint már kezd erősen sötétedni.

by **Thorhalla** Vas. 03 Nov. 2013, 20:07

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az androidok meglettek és sikerült nagyjából mindent beszerezni ahhoz, amit szeretett volna, igaz jó néhány helyen kellett egy-két dolgot változtatni, mivel növény nem volt már olyan, ami akkoriban volt, amikor a recepteket írták évezredekkel korábban. Ahogyan rénszarvas és jávorszarvas sem létezett többé, így csak ahhoz hasonló állatból szintetikusan lehetett előállítani, amire szükség volt. Az android pedig nagyon hasznos segítségnek bizonyult, mert Ingridnek rá kellett jönnie, hogy magát nem igen nevezhette volna konyhatündérnek. Ha egy embert, vagy idegent lényt kellett felszeletelni, azzal könnyedén boldogult, ahogyan mindenféle harcászati és ehhez hasonlatos dologgal, de a növények és a húsok felszeletelése ennél bonyolultabbnak tűnt. Főleg, hogy nem a hentes munkára törekedett, hanem arra, hogy minél jobb legyen és szebben mutasson. Végül minden készen volt, amit szükséges volt, azt otthagyta a mágneses tűzhelyen, hogy melegek maradjanak a vacsoráig, de aminek nem kellett melegnek lennie, mint a sütemények, azokat levette. A glögg például maradt, de a mézsör nem. Mire ez megvolt, ahogyan kinézett az ablakon már sötétedni kezdett, akkor még volt egy kis ideje, mert tudta, hogy Tubrok később fog csak jönni. Gyorsan próbálta előásni a fejéből, hogy mik is szükségesek még. Az igazat megvallva az efféle procedúrákat csak az anyjától hallott, saját maga nem igen volt még igazi randevún és kissé izgult is. Kellett jó néhány mély levegőt vennie, hogy megnyugtassa magát, és ne úgy viselkedjen, mint egy siheder, mert ez a korához és a rangjához is méltatlan.
Még az asztalnál, ami bent volt a szobában megterített, mélytányér, sima lapostányérok, kanál, kés és villa, minden egyes fogáshoz a megfelelőt. Noha tegnap efféle evőeszközöket nem látott, de számra hétköznapiak voltak és itt azért volt olyan étek is, amit nem lehetett csak pusztán késsel megenni. Tudta az anyja történeteiből, hogy az ázok sem használtak a mitológia szerint evőeszközöket, de hát ő és Tubrok messze voltak az istenektől és az ősrégi vikingektől, noha a férfi még távolabb, mint Ingrid. Az asztalra és a környékre még gyertyákat helyezett el azokból, amiket remélhetőleg meghozott a másik android, aki nem segített a főzésben. A szobában a fényeket kellően félhomályosra, hangulatosra állította, nem kellett a teljes fényerősség. A ruhái közül, amiket hozott az Anyahajóról egy elegánsabbat szedett elő, ami leginkább egy estélyinek tűnt és nem volt túl hivatalosnak és nem utolsó sorban nem katonának fog benne kinézni, ehhez pedig magas sarkú cipőt vett elő, legalább ne tűnjön olyan aprónak Tubrok mellett. Már úgy volt vele, hogy mindjárt elindul ki a szabadba, hogy megint sétáljon egyet, hogy nem látja meg senki, amikor megtorpant.
Kis híján elfelejtette, hogy miket is kellene még megtennie, mielőtt roppant nagy kellemetlenségekbe bele tudna futni. Nem tudta, hogy mennyi ideje lehet, így először gyors zuhanyon és hajmosáson esett még át, hogy a főzés közben szerzett ételek illatától is megszabaduljon. Odakint pedig ahogyan ezzel végzett már az estélyibe öltözött fel és vette fel a cipőt is. Az eddigi katonássága után ez igencsak furcsa volt még neki is, nem nagyon volt hozzászokva ehhez. A gyertyákat ekkor gyújtotta meg és közben egy gyors üzenetet küldött csak az apjának, nem hívta fel, csak üzenet, hogy ma nem lesz ideje arra, hogy beszélgessenek, majd később, másnap, vagy utána elmondja, hogy miért, így neki sem kell jelentkeznie. Kellemetlen lett volna, ha a megszokottakhoz híven az apja holoképe megjelenik éppen a vacsora kellős közepén, ez nem éppen a tervezett dolgok egyike lett volna. A másik pedig a hazaszólás, hogy ugyan tudja, hogy Greg ilyenkor még magántanárnál van, mert kicsit korábban van, mint tegnap, éppen ezért Cal-t hívta, hogy ma, ha lehet, akkor ő meséljen a fiúknak, vagy ha nem ér rá, akkor vigye át a nagyapához, bármelyikhez, hogy velük is legyen egy kicsit, aki éppen ráér. Ha pedig Cal rákérdez, márpedig amennyire ismerte a férjét, a legjobb barátját, ki fogja szúrni, hogy milyen öltözékben van, akkor gyorsan beavatja, hogy épp mire is készül és miért nem tud sem az apjával, sem a fiúkkal beszélni a ma este folyamán. Tudta, hogyha más nem is, Cal legalább bíztatni fogja és az ő boldogságát tartja szem előtt, nem úgy, mint mások, éppen ezért szerette barátilag nagyon a férfit.
Valószínűleg ezekkel az elfoglaltságokkal ismét bőven még húzta az időt, így lassanként kezdett egy kisebb görcs is lenni a gyomrában, ahogyan közeledik a késő este és az, hogy Ragal megérkezzen.

by **Bishop** Vas. 03 Nov. 2013, 21:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Az apja az üzenetre csak annyit válaszol, hogy rendben van, az sem közvetlenül hang vagy kép formájában, hanem tényleges szöveges üzenetként. Cal természetesen vállalja a feladatot, ő maga, mivel a két nagyapa nem valószínű, hogy ráérnének, van valamilyen igen fontos dolog, ami miatt most egy ideig folyamatosan dolgoznak. Egyébként még akarna valami fontosról beszélni, de ahogy Miller gondolta, hamar észreveszi a nő ruházatát és ezért inkább nem kezd bele, látszik rajta, hogy őszintén örül a híreknek, és sok szerencsét kíván még végül. Mikor már semmi dolga sincs és izgulni kezd Ingrid észreveheti, hogy így sokkal gyorsabban eltelt és most is mintha gyorsabban telne az idő, nyilván néhány biológiai folyamat eredménye. A fények beállítása csak néhány gombnyomás egy megfelelő panelen, odakint rengeteg a fenyőfa, az androidok könnyen szereznek fenyőágakat és gyertyákat is. Bár a Zuhanás után az emberiség többé soha nem fedezte fel a gyertyát, mert a már előre elkészített városokban és más fontos pontokon készen kapták a technológiák nagy részét, amit akkor csak meg kellett tanulniuk használni, ennek ellenére mesterségesen egy rövid leírás alapján igen gyorsan létrehozhatóak a gyertyák. Nem sokkal azután, hogy minden a helyére kerül jelenti az egyik őr, hogy Ragal nagyúr ismételten bebocsátást kér Ingridhez. Amennyiben megkapja az engedélyt a gyalogos felkíséri őt egészen a megfelelő ajtóig. A léptek újra hallatszanak, ahogy a kopogás is. Tubrok nem nyit ajtót, ha Ingrid nem teszi meg, vagy nem szól neki, hogy nyugodtan beléphet. Mind a két esetben, végigfut a tekintete Ingriden, lehet rajta látni, hogy nagyon tetszik neki a nő ruházata. Ő maga a tegnapihoz hasonló a rangjához illően elegáns, de nem túl részes öltözékben van.
< - Lady Ingrid. > - köszön fejét enyhén meghajtva

by **Thorhalla** Vas. 03 Nov. 2013, 21:36

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Még úgy tűnt Ingridnek néhány pillanatra, mint Cal még szeretett volna valamit, de végül is most nem hozta fel. A jókívánságokat örömmel fogadta a férfitól, majd pedig végül bontotta a kapcsolatot, ahogyan meggyőződött róla, hogy Greggel is minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Talán nem is árt neki az, hogyha az apjával is eltölt hosszabb időt kettesben, úgy, hogy az anyja nincs ott vele. Hamarosan pedig megérkezett az, amire már várt a tanácskozás vége óta, megjött az üzenet, hogy Ragal megérkezett. Reszketegen fújta ki a levegőt és adta ki a parancsot a katonának.
- Kísérje fel – mondta.
Az még átfutott a fején, hogy vajon felfog-e valakinek tűnni, hogy ez már a második este, amikor az ország, a Rocksolid vezetője nem a saját lakosztályában tölti az este egy részét, hanem a vendégszálláson? Nem tudta, hogy a férfinak vannak-e testőrei, de könnyedén eltudta volna képzelni ezt. De ezt most gyorsan elhessegette magától és amint a kopogás hallatszott már pattant is fel a helyéről, ahol eddig ült és az ajtónál termett, hogy kinyissa azt. Elvileg már most is az a kellemes hangulatos gyertyafényes és kissé félhomályosabb fények voltak csak a szobában. Odébb állt és a kezével intett, hogy beléphet a férfi. A tekintetét nem tudta nem észrevenni, hogy tetszett Tubroknak az öltözete.
< - Nagyúr! - köszönt. >
Ebben a ruhában könnyebb volt a pukedlit végrehajtani, mint a többiben és elegánsabbra is sikerült, mint az egyszerű meghajlás. Ha a férfi belépett a szobába, akkor a fejével intett az esetleg még kint levő emberének, hogy távozhat és becsukta az ajtót, hogy most már tényleg kettesben maradhassanak. Ezek után nézett csak végig a férfin és legeltette rajta a tekintetét. A legjobb része az estének az volt, hogy valószínűleg a férfi nem is tudta, hogy mire számítson, Ingrid eléggé titokzatosan adta át a meghívást neki mielőtt elváltak és ki-ki ment a saját útjára a megbeszélés végén. Végül elmosolyodott.
< - Mint ígértem készültem egy kis meglepetéssel, egy vacsorával, saját magam főztem, idejét nem tudom, hogy mikor csináltam ilyesmit, így ha megkérhetlek, ne vedd biológiai támadásnak ezt a Rocksolid és vezetőjével szemben, a Birodalom és a Zsarnok részéről, ha ehetetlen lett – nevetett fel. – Gyere! >
A kezét nyújtotta a férfi felé, ha Tubrok elfogadta, akkor kézen fogva kíséri oda az asztalhoz, ha nem, akkor csak előtte megy és úgy mutatja az utat oda, ahol már megterítve várta az asztal a párost. Egymással szemben megterítve, de nem az asztal két végén, hanem csak a rövidebbik oldalán. Középen egy gyertya égett és már egy sörös korsó, és egy pohár is volt kint az asztalon. Kicsit távolabb a mágneses melegítőn több étel melegedett és illatozott.
< - Foglalj helyet, kérlek! Hogy telt a napod? – kérdezte érdeklődve, majd mielőtt válaszolhatott volna a férfi, folytatta. – Úgy hallottam, hogy egy HPI-s diplomatával volt ma találkozód és tárgyalásod, tényleg olyan fúria és hárpia, mint aminek tartják? >
Még egy kacér mosolyt küldött a férfi felé, mintha nem is saját magáról kérdezett volna, hanem egy teljes mértékbeli harmadik személyről, majd amíg a férfi válaszolt neki ő odament az elkészített italokhoz és kancsóban vitte az asztalra a mézsört és a glöggöt is, a forralt bor még gőzölgött is egy kicsit, ahogyan lennie kellett. Mindkettőnek kellemes illata volt, a glöggnek pedig már-már kicsit egzotikus is a szegfűszeg, vagy az ahhoz hasonló fűszernövény miatt. a mézsörnek aranysárga színe volt és a tetején egy picit habos, ahogyan a sörtől megszokott volt és szénsavas, aromás illattal. A másik pedig vörös színű és ennek az illatán már lehetett érezni, hogy sokkalta erősebb a másiknál.
< - Melyikből kínálhatlak meg? – érdeklődött. – A mézsörrel óvatosan, könnyen az ember fejébe száll, mert nem érzi, hogy erős lenne. >
Amelyikből kért a férfi abból a kancsóból tölt neki és saját magának is. Előző este a férfi választott egy italt, csak akkor ő ismerte őket, ezeket pedig Ingrid és volt egy olyan érzése, hogy ezek az ételek és italok, amik most itt voltak nagyjából az anyjának, Tyr-nek és saját magának mondtak volna csak bármit is és másnak már nem.

by **Bishop** Vas. 03 Nov. 2013, 22:29

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ragal viszonozza a mosolyt, majd kíváncsian hallgatja a meglepetés részleteit, először csak két gyors és meglepett pislogást enged meg magának, de itt már nem leplezi a gondolatait és érzéseit, valószínűleg tudta már, hogy miért kell éhesen jönnie, de akkor is váratlanul kellemes ezt hallania. Itt az északi törzseknél ha egy nő ételt főz a férfinak az egy nagyon fontos gesztus és jel, mivel Ingrid átnézett minden lényeges adatot mielőtt ide érkezett ez könnyen eszébe juthat. Tubrok hagyja, hogy a kezénél fogva az asztalhoz vezessék.
< - Rád se ismerek. >
Mondja ki amit gondol, teljesen őszintén, a szoba hangulata, az ételek illata és Ingrid jelenléte rá is kellő hatást gyakorol. Valószínűleg ő sem találkozott korábban ilyen helyzettel, ahogy Ingrid is csak hallott az effajta találkozókról az anyjától, emiatt minimálisan de mintha ő is izgulni kezdene valami miatt. Miután leül az asztalhoz és végignéz a terítéken tekintete ismét Ingridre vándorol. Élvezi a helyzetet. Amikor Miller harmadik személyként kezd el beszélni magáról ugyanúgy válaszol, mintha csak egy mindennapját mondaná el és teljesen átlagos lenne, hogy esténként megbeszélik az ilyesmiket.
< - Nálunk annyira nem ismertek ezek a szavak, de vannak akik szerint boszorkány, szerintem csak boszorka. -mosolyodik el kedvesen a becézésnél- Neked milyen volt a napod? >
Úgy tűnik tegnap este óta már sokkal jobban eltalálja az ilyen kis játékok lényegét. Az italokra vet egy pillantást, majd kér a sörből, amíg beleiszik eszébe jut valami.
< - Na és, honnan jött az ötlet egy közös vacsorához? A tárgyalás után nem vártam volna. >

by **Thorhalla** Vas. 03 Nov. 2013, 23:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan meglátta Tubrok jeleit, hogy mennyire meglepte az, hogy Ingrid vacsorát készített neki beugrott az egyik szokás, amit feltöltöttek neki, mielőtt idejött. Erre nem is emlékezett így hirtelen, de még ez is remekül jött és örült, hogy nem sértésnek bizonyult az, hogy ezt tette. Egy pillanatra megtorpant, amikor a férfi kimondta, hogy nem ismeri meg, felé fordult és a szemébe nézett. Nem ismerték még annyira egymást, hogy tudja Tubrok, hogy milyen is a nő, csak azt látta, amivel felhívta magára a figyelmet, majd a határozottat, aki ellen tudott állni neki és végül pedig azt, aki a Birodalmat szolgálja és feléjük tartozik kötelezettséggel.
< - Nem vagyok az a szívtelen és rideg nőszemély, akit napközben láttál – mondta komolyan. – Megteszem a kötelességemet a Birodalom felé és ez a feladat megköveteli az efféle viselkedést, de a szabad időmben, még ha egy kissé merev is vagyok időnként, el tudom engedni magam. >
Teljesen komolyan beszélt, nem csak a tekintete volt az néhány pillanatig, hanem a hangja is nem rideg és távolságtartó, csak egy sokat megélt személy komoly hangja. Most kellett néhány pillanat, hogy mindezt lerázza magáról, de nagyban a segítéségre volt az, hogy Tubrok miként reagált egyébként arra, ami itt volt. Látta, hogy hasonlóan kicsit furcsa a férfinak ez az egész helyzet, mint neki. Nem is valószínű, hogy a Zuhanás óta történt valaha is ilyesmi egy férfi és egy nő között, legalább is Ingrid ismeretségi körében nem volt ilyen. Kecses mozdulattal töltött a férfinak az italból és saját magának is, egyelőre még nem ült le, csak fordult vissza az edényekhez és az előételt és a kenyeret vette el onnan és hozta még oda az asztalhoz. A mozdulataiban ettől a ponttól kezdve ott voltak az apró jelek, utalások, amikkel tegnap is elkápráztatta és sikeresen levette a lábáról a férfit.
< - Találkoztam egy roppant konok férfival, aki nem átalkodott kémkedni utánam és az általam felállított országhatárokról még azelőtt, hogy az publikus lett volna előtte és a vezetői előtt – nézett a férfira, de a hangjában semmi sértődés, vagy számonkérés nem volt, csak az a játék, ami eddig is. – Nagyon igyekezett, hogy megtörjön és legyőzzön egy tárgyaláson, de csupán egyszer sikerült megszorongatnia. >
Szándékosan nem utalt arra a részre, hogy melyik is volt az a sok lehetőség közül, nem is gondolta, hogy ráfog jönni Ragal. A boszorkára felnevetett, ezt a szót még nem hallotta korábban magára, az utolsó ilyen személy, akire ezt mondta valaki, azaz anyja történeteiben Thorhalla volt, de mindaz nagyon régen történt és másfajta boszi volt az a nő, mint akik söprűkön lovagoltak és bibircsókot hordtak.
< - Szóval boszorkány – harapott az alsó ajkába. – Nem ők azok, akik a gyanútlan férfiakat szokták elcsábítani női és egyéb bűbájjal? >
A hangja és a tekintete most lett olyan, mint tegnap este az ölelkezéskor, láthatóan tetszett neki, hogy ehhez hasonlította a férfi, ahogyan a kenyeret és az előételt letette az asztalra, a tetőt levette az edényről, hogy meg lehessen csodálni az ételt és ha a férfi szedni akart magának, akkor megtehesse. Ő maga végül mégsem a saját helyére ült le, hanem a Tubrok melletti székre és onnan pillantott a férfi szemeibe.
< - A tárgyalás, tárgyalás volt, figyelmeztettelek előre! – mondta kacéran és ugyanúgy folytatta, de ezt már suttogva. – Mond, mi legyen annak a konok férfinak a büntetése, akit a Birodalom küldötte kémkedésen kapott? >
A szavai közben picit közelebb hajolt a férfihoz és végig fenntartotta a szemkontaktust vele. Már tudta, hogy mit fog mondani és azt is, hogy mindezek a dolgok itt mit szolgáltak, csak nem mondhatta el az egészet, így már tudta, hogy időnként utalásokat fog beletenni, és kicsit misztikusabbra veszi ezt az egész hagyományt. Még nem akarta elmondani, hogy ki is ő valójában és mennyi idős, miket élt meg.
< - Hallottam, hogy régen volt egy ilyen szokás, aminek a neve randevú volt – felelte. – Ott volt, hogy egy pár néha napján romantikus vacsorát töltött el egymással, főleg megismerkedésük után közvetlenül olyan célzattal, hogy megismerjék egymást. Tegnap este a vágyaink megismerésén kívül nem sokat tudtunk meg egymásról, úgy véltem, hogy nem bánnád, ha kicsit közelebb kerülnénk egymáshoz hátunk mögött hagyva úgymond a tárgyalóasztal csataterét. >

by **Kira Sign** Kedd 05 Nov. 2013, 19:22

Eno

Veszek egy mély lélegzetet, majd vázolom tudóstársnőm előtt a tervet.
- A terv kissé rizikós, annyiból áll, hogy minden tudóst összegyűltünk és megindítjuk őket a határ felé, ha a kapukon nem akarják őket átengedni, mert már megkaptuk az erről szóló parancsot, akkor lépnék én akcióba. Elbújnék egy közeli villanyoszlopban és kisebb sokkoló élményben részesíteném az őröket, majd áthaladva a kaput vezérlő rendszeren kinyitnám azt. Így mindenki kijutna, haza pedig már csak hazatalálnak mind.
~ Én meg amúgy sem hagytam a szállodában semmi pótolhatatlant, csak pár ruhát, a pénzem meg az irataim nálam vannak úgyis.
Mondom, majd meghallgatom az ő tervét is.
- Nem rossz terv bár az alvilággal üzletelni mindig necces. Nos mi legyen. Melyik tervet kíséreljük meg végrehajtani?
Kérdem miközben erősen gondolkodom melyik is a jobb ötlet.

by **Bishop** Kedd 05 Nov. 2013, 22:18

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Ebben biztos vagyok, nem is gondoltam, hogy az vagy, csak megleptél. >
Válaszolja még Tubrok, nem magyarázkodva, csak korrektül, komolyan. Látja és már tudja Ingridről, hogy sokkal többet látott és tapasztalt mint ő maga, de a nő kinézete mást sugall neki, de már ez nem jelent gondot neki. Ez az egész helyzet nem tart pár másodpercél tovább és mikor az asztalnál ülnek már teljesen meg is szűnik. Ragal a saját magáról szóló megjegyzésen jót mosolyog, tetszik neki ez a vélemény.
< - Akkor tényleg nagyon konoknak kell lennie... Csupán egyszer? - kérdezi némileg megjátszott meglepettséggel, majd a kissé szurkálódó hangnemében folytatja - De igen ők, sokat hallottam már róluk, régi történetekből. Ez az egy viszont kedves is amellé, hogy gonosz, ezért csak boszorka. >
A kis jelek, amelyeket Ingrid ad felkeltik a figyelmét és mint legutóbb hasonló hatással vannak rá, ő is elkezdi kimutatni, hogy a szituáció mennyire kedvére van, az egész vacsora, a nő jelenléte, a beszélgetés, minden. Látszik az arcán, hogy most is szívesen eljátszana Ingriddel. Az asztalra kerülő előételből szed, de nem csak a saját tányérjába. Mikor Ingrid leül mellé, kicsit közelebb helyezkedik a nőhöz, mielőtt az felé hajolna, akkor ő is azt teszi.
< - Különös szokás, nem hallottam még róla, valóban. Azt hiszem,könnyű lesz megbarátkozni vele. - itt még egy kicsit közelebb hajol és Miller fülébe súgja már csak a szavait - A kémeké mindig a legfájdalmasabb büntetés. >
Miután ismét távolabb húzódik kicsit a pár pillanatra még Ingrid szemeibe néz, hogy tartsa a szemkontaktust, ami múltkor is működött. Végül az étel felé fordul, és beszívja az illatát.
< - Nem kevertél bele valamilyen bájitalt? >
Mondja szándékosan sokkal finomabban mint kellene, valamilyen utalásként, hogy igen válasznak talán jobban is örülne.

~Karakter: Anthony Calm / Eno ; Helyszín: Drox~

Az elmondott tervre Eno kolléganője kérdően felvonja az egyik szemöldökét és körbenéz a kávézóban, mintha valamit, vagy valamire utaló jelet keresne.
- Biztos vagy benne, hogy mindannyian ki tudnánk jutni? Már mint, hogy nem zárják le a várost, úgy tudom elég erős védőpajzsaik vannak. Ráadásul tudod itt még mágneses energia is van mindenhol, minden egészen másképp működik, mint az elektromos áramnál.
Itt megáll, saját szavát elvágva és szabadkozó pillantást vet Enora.
- Nem értek hozzá, nem akarok beleszólni, csak úgy értem, hogy biztos vagy benne, hogy meg tudnád oldani a helyzetet? Senki nem ismeri rajtad kívül, hogy mire képes az energiaformád, csak biztosra akarok menni.
A kérdésen, hogy mi legyen Elena elgondolkozik, látszik rajta, hogy nem akar döntést hozni és amennyire Calm ismeri, ez talán túl nagy felelősség számára. Ennek függvényében, hozzá illően válaszol, miközben a táskájából egy kis méretű jegyzetelésre való gépet vesz elő. Gépelés közben válaszol.
- Szerintem követhetjük a te tervedet, ha biztos vagy magadban. Az a kérdés, hogy hogyan fogunk mindenkit időben és biztosan értesíteni, úgy, hogy ne keltsünk gyanút... Jobb ha összeírom, ami eddig kiderült. Milyen fontos információd van még, amit nem mondtál?

by **Thorhalla** Szer. 06 Nov. 2013, 09:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A férfi szavaira most nem szólt rá, hanem ráhagyta, megkönnyebbült, hogy így vélte és nem pedig úgy, ahogyan a többség teheti. Amiatt meg kifejezetten örült és hálás volt a férfinak, ami látszott rajta, hogy egyáltalán nem feszélyezi az, hogy a nő idősebb nála, sőt az sem, hogy évszázadokkal a fiatal külseje ellenére. Nem tudta, de volt egy olyan érzése, hogy nagyon sokan ezzel nem tudtak volna megbarátkozni, hogy ez így van. Eszébe jutott egy buta mondás, amit az anyjától hallott, hogy régen is voltak olyan férfiak, akik nem a korosztályukban választottak maguknak párt, hanem idősebb, érettebb nők körében. Ironikus módon Ingrid biztosra vette, hogy az anyja nem közel háromezer-ötszáz éves különbségre gondolt ennél hanem csak két-három évtizedre. De igen, az egy roppantul másik világ volt, mint ez a mostani, amiben éltek. A férfi mosolya roppantul tetszett neki, amikor az így reagált arra, amit Ingrid róla mesélt. A lány felnevetett a válaszon, főleg a tettetett meglepetésen és kedvesen pillantott a férfira.
< - Igen, csupán egyszer, de már ezt is hatalmas győzelemnek tekintheti – mondta még mindig egyes szám harmadik személyben beszélve Ragalról. - Délelőtt volt egy pont, amikor az embereid megbotránkoztak, te pedig megfeszültél, mert visszaszóltam, ilyen nehéz volt megállni, hogy ne csókolj meg ott azonnal? - kérdezte végig szemkontaktust fenntartva és ha a férfi nem húzódott el, akkor lágyan simított végig az arc élén a szakállal nem törődve, hogy ott van. >
A hangjában éreztette, hogy a férfi tényleg elkönyvelheti azt a pontot győzelemnek a harcban, hiszen ő nem azt mondta, hogy le kell győznie, hanem megpróbálhatja, azaz Ingrid szinte teljesen biztos volt benne, hogy Tubrok nem fog győzni ellene. Éppen ezért is nem akarta, hogy megtegye, számára ennyi bőven elég volt, hogy a férfi egyszer megtudja szorongatni, hiszen a férfi még s semmit sem tudott róla és így nem lehettek meg azok a pontok, amikkel megtudta volna tenni. A boszorkás dolgon tettetett módon gondolkodott el, majd nevetéssel a hangjában nézett bele Ragal szemeibe.
< - Még nem tudom, hogy ez a pletyka, hogy kedves vagyok mennyit árt a hírnevemnek – nevetett fel. – De tőled elfogadhatónak tűnik, ha annak tartasz. De nem muszáj reklámozni, maradhat a kettőnk titka. >
Kacsintott rá a férfira. És végre valahára Tubrokon is meglátta, hogy elkezdte teljesen kimutatni, hogy jól érzi magát és minden tetszik itt neki. Erre a pillanatra várt és az a tekintet, elég volt csak ránézni, hogy tudja, hogy a férfi mit is akart volna ebben a pillanatban, az pedig minden volt, csak nem éppen az evés, de még mindig kínozni akarta őt, ezen az estén sem fogja őt megkapni, az még odébb volt, hogy mindaz megtörténjen. Nagyon kicsit megborzongott, amikor a férfi odahajolt, hogy a fülébe súgjon. Ahogyan Tubrok hátrébb húzódott és ismét a nő szemébe nézett, Ingrid tekintetén átsuhant valami és a szemei egy picit gonoszan csillantak meg, majd a mosolya is ezt tükrözte.
< - Akkor az ítélet megszületett – suttogta. – A büntetésed fájdalmas lesz, türelemre ítéllek. >
A hangjából és mozdulataiból tökéletesen kiderült, hogy mire is érti mindezt, a gonoszkás mosoly és tekintet is ismét kacérrá változott, majd ő is a tányérokra pillantott, amikbe Tubrok már szedett ételt. Hallotta a másik hangjából, hogy mit szeretne, mintha Ingrid értett volna az alkímiához, vagy a mágiához, hogy mindezt megtehesse. Nem volt neki más ilyen téren, csak a saját személyes vonzereje, azt viszont teljes egészében bevetette, most pedig már csak egyetlen dolog volt hátra, hogy ne csak fizikálisan keltse fel a férfi vonzalmát, hanem elérje azt, hogy saját maga miatt is érdekelje és ne csak a teste. A legtöbb nő számára talán mindez nehéz lett volna, de kellően sok közös vonásuk volt ahhoz és még érdeklődés terén is valószínűleg, hogy könnyű dolga legyen.
< - Elképzelhető, hogy van benne – felelte rejtélyesen. – Ha az este végére még részegítőbbnek érzed majd a jelenlétem, és még többet akarsz tőlem, belőlem, akkor a bűbájom is pontosan úgy hatott, ahogyan kellett neki. >
A végén már szinte csak suttogott kissé mélyebb hangon, hogy még jobban feltüzelje a férfit ezáltal. Mivel az ő étkészlete és mindene az asztal túl oldalán volt egy nem túl elegáns és illendő dolgot tett meg. Noha felállt az asztaltól, de nem kerülte meg azt, csak onnan, ahol volt Ragal mellől nyúlt át az asztal felett a saját evőeszközeiért és tányérjaiért. Az előrenyúlásnak hála a szűk ruhában minden idoma kirajzolódott, a hátát kissé ívesesen döntötte meg és a ruhában egyébként is merész dekoltázsa – merészebb, mint a tegnapi hálóingben volt – még sokkal jobban látható lett és szinte betekintést engedett oda, amit takarni hivatott. A mozdulataira különösen ügyelt, hogy semmilyen esetre se legyenek közönségesek, csupán csábítóak és még jobban levegye a férfit a lábáról. Miután visszaült mosolyogva fordult a férfi felé. Akkor most, hogy nekiláttak vacsorázni jöhettek a kérdések is, tudta, hogy óvatosnak kell lennie, mert nem akarta megbántani a férfit és nem akart olyan kérdéseket feltenni, ami kényelmetlenek lehettek neki.
< - A tárgyaláson, nem lepett meg téged különösebben, hogy folyamatos kapcsolatban lehetek Maniac-el. Sőt, mintha vártad volna, hogy mindez kiderüljön – kezdte. – Érdekelne, hogy miként következtettél erre, hogy ne legyen ez meglepő. És kíváncsi lennék arra is, hogy mit gondolsz mennyire származom felső körökből. >
Amíg a férfi válaszolt megvett néhány falatot az előételből, majd megtörölte egy szalvétával a száját és belekortyolt a sörébe.
< - Már tudok rólad egy-két dolgot, például roppant makacs és mazochista vagy többek között és majdnem mindig megkapod, amit akarsz – szándékosan incselkedett mind mozdulatokkal, szavakkal és a hangjával is. – De mást még nem igen és én roppant kíváncsi vagyok. Mit szoktál szabadidődben tenni, már ha van ilyen, mik a kedvenc szokásaid, kedvenc ételed, italod? Esetleg a kedvenc sportod? >

by **Bishop** Csüt. 07 Nov. 2013, 19:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok elégedettnek tűnik eddigi teljesítményével, főleg miután Ingrid elmondja, hogy ő is így gondolja. Hagyja, hogy Ingrid végigsimítson az arcán, a bőre és szakálla érintésre egész finom, jól ápoltnak érződik. Miközben visszaemlékszik a tárgyaláskor történekre, megint az az enyhe feszültség érződik rajta.
< - Nem tudtam akkor, hogy mit akartam jobban, odamenni és ahogy gondoltad megcsókolni téged vagy egyszerűen kiküldeni a teremből. Ritka, hogy nem tudok dönteni, de Diederiket nagyon kínos helyzetbe hoztad... És a kettőnk titka marad, ha azt akarod. >
Figyeli Ingrid reakcióit, a testbeszédét is, hogy könnyen megértse a nő ki nem mondott gondolatait, amik igen egyértelműek számára. Az elhangzó ítélet után félre húzza a száját, mint akinek egyáltalán nincs ínyére ez a gondolat és szúrós pillantást is vet Millerre, ezt egészen addig fenntartja amíg nem látja rajta, hogy kissé kényelmetlenül érezné magát emiatt és ekkor elmosolyodik. A tányér felé fordul és nekikezdene az evésnek, de ahogy Ingrid feláll rögtön ránéz és tekintetével végigköveti a nő mozgását, le se veszi a szemét róla, egészen addig amíg vissza nem ül mellé. Ezután lát csak neki az ételnek, miközben hallgatja a kérdéseket. Egyelőre Ragal nagyon élvezi az egész helyzetet.
< - Csak arra vigyázz, hogy nehogy túl erős legyen a varázsszered. -mondja két falat között- Most is küzdök magam ellen... ahogy tegnap is. >
A végén az egyik kezét lerakja maga mellé úgy, hogy az oldalról hozzáérjen Ingrid combjához, finoman megérinti, majd kicsit távolabb húzza, hogy így nyomatékosítsa, amit mond. Mielőtt válaszolni ő is iszik az italból, mozdulatain látszik hogy ráér, nem akar semmit elsietni.
< - Már korábban is volt dolgom olyanokkal akik a birodalmadból származtak, renegátok, zsoldosok, akiknek nem felelt meg a HPI. Azóta elhiszek minden történetet, ami rólatok hallani, nem azért mert azt hiszem, nem csak puszta kitalációk, hanem mert tudom, hogy a legmerészebb mesék is csak megközelítik a képességeiteket. Láttam már olyan embert, akit nem tudott lefejezni a fejszéjével egy Végtelen katona, mert mire a penge átvágta a nyakat, mögötte már összeforrt a hús. -itt tart egy kis szünetet- Te gondolom nagyon magas körökhöz tartozhat, ha téged küldtek teljesen egyedül, hogy dönts ilyen fontos események sorsáról. Nem vagy a legfelsőbb körök tagja, mert akkor meg se jelennél a Földön, akkor valószínűleg a második vagy harmadik szinten lehetsz, de akkor is a legnagyobb hatalommal rendelkezők között. Jól gondolom? >
A válasz után, mikor Ingrid a törzsfőt saját magáról kérdezi, akkor elgondolkozik, hogy mit is mondhatna.
< - Ha van elég időm visszalátogatok a szülőfalumba és kitisztítom a fejem, végiggondolom a dolgokat. Kiskoromban is a kedvenc sportom a kőhajítás volt, nem igényel sok tervezést, de igen nagy koncentrációt. Annak idején fél évvel korábban majdnem kétszer olyan messzire dobtam az egyik sziklát, mint ami a próbákhoz kell, hogy férfinak nyilvánítsanak a törzsben. Nem voltam annyival erősebb, csak kitaláltam egy más technikát és működött, ezek mindig jó emlékekkel töltenek el. Bálna hús a kedvenc ételem, de ez nem tudom miért fontos, általában valamilyen erősebb italt szoktam hozzá inni, de csak alkalmanként, mikor van rá okom, nem akarom azzal közönségessé tenni, hogy mert megtehetem mindig meg is teszem. >
Még megvárja az esetleges további kérdéseket, de nem kérdez vissza, hanem eszik tovább, amíg végül felteszi a kérdését.
< - Azt mondtad itt nem akarsz a tárgyalásról és a háborúról beszélni. De azt mondta, még először nekem, hogy azért jöttél, hogy megmentsd a Rocksolidot. Mitől kellene megmentened? Tényleg érdekel, mert nem érzek semmilyen veszélyt. >

by **Thorhalla** Csüt. 07 Nov. 2013, 20:51

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok a szavai után láthatta, hogy most Ingrid volt legalább annyira elégedett ezzel a válasszal, amennyire a korábbival a férfi. Azzal már ott a tárgyalóteremben is teljesen tisztában volt, hogy mindenki ott azon a ponton roppant kellemetlenül érezte magát és kínosan, mert nehezen viselték, hogy valaki így beszél magas rangú személlyel. Azt pedig megnézte volna, hogy miként reagáltak volna arra, hogyha megcsókolta volna a nőt, sőt az nem ellöki magától, hanem viszonozza.
< - Még senki sem merte megtenni, hogy kiküldjön a teremből hasonló helyzetben, és nem tagadom, hogy nem ez volt az első ilyen – mosolygott. – Bár a megcsókolás gondolata úgy hiszem, hogy nálad merült fel először. >
Ezt olyan hangnemben mondta, hogy véletlenül se lehessen eldönteni, hogy mindez igaz-e vagy csak játszik továbbra is. A szakáll érintése kissé meglepte, nem ilyennek képzelte, persze a hosszú élete során látott már szakállas férfiakat, de még senkivel sem került így fizikai kontaktusba, és tegnap pedig nem maradt meg ez az aprócska részlet neki. Különleges volt ez így a számára. A szúrós tekintetre csak kissé oldalra döntötte a fejét, néhány másodpercig nem tudta eldönteni, hogy most tényleg megbántotta-e a férfit, vagy az is csak játszik továbbra is. Már éppen emelte volna fel védekezően a kezét, amikor a férfi elmosolyodott. Tehát ő is élvezte az egészet, nem csak Ingrid, sőt végig érezte magán Tubrok tekintetét, amikor a tányérért nyúlt. Ahogyan leült és megérezte a férfi kezét a combján kellemesen borzongott meg és a keze is libabőrös lett az érintés után, mindez pedig valószínűleg a férfi előtt sem marad rejtve. Nem csak a másik fél küzdött, hanem ő is. Szívesen megcsókolta volna, illetve ment volna tovább is, de pontosan tudta, hogy nincs még itt az ideje.
< - Dehogynem, reménykedem is benne, hogy elég erős lesz. Nem csak te küzdesz magad ellen, hanem én is – felelte kissé elfúló hangon. >
Belekortyolt a sörébe, ahogyan a torka és az ajkai is kiszáradtak. Utána evett ismét néhány falatot és közben figyelte, hogy a férfi mit is mesél. Kiderült, hogy miért is nem lepődött meg. Az anyját tudta, hogy járt itt, ezek után pedig nem volt meglepő, hogy dezertált HPI-sok is megfordultak erre, ex-flotta tagok is. Saját maga is prezentálhatná, hogy mennyire gyorsan gyógyul, hogy végigvágná a kezét és máris rendben lenne, mintha mi sem történt volna. Mindennek a legjobban a szüléskor örült, hogy pár nappal később már újra rendes formában volt és meg sem látszott rajta, hogy Greg született. A következetés pedig meglehetősen helyes volt Tubrok részéről, arra pedig bólintott.
< - Jól gondolod – felelte. – Második szinten a szavaiddal élve. Lehetne feljebb is, de az apám nem engedte soha, hogy belépjek a flottába. Így sem sokat vagyok a Földön, nem méltó. Az életem jelentős részét az Anyahajón töltöttem, lényegében csak akkor voltam itt a bolygón, vagy a közelében, amikor kivételesen nem magamtól tanultam, hanem mások képeztek. >
Már ezzel is elég sokat elárult magáról, révén nem sok olyan hely volt a bolygón, vagy a közelében akik képezhették volna-
< - Nem rémisztelek meg? Vagy tényleg ennyire szereted a tiltott gyümölcsöt? >
A hangjából kiérződött, hogy nagyon szerette volna, ha nem riasztja el ezekkel a férfit, bár amit eddig látott és kiolvasott belőle azok alapján szerencsére nem ez jött le, bár az igazságnak még a felét sem hallotta. A kérdésre, hogy miért fontos lágyan elmosolyodott és egy pillanatra hozzáért Ragal kezéhez. Tényleg nem volt egyikük sem ilyen helyzetben és nos igen, amire mindketten vágytak, ahhoz nem kellett beszélgetés, sem pedig az, hogy megismerjék a másikat. De ez most akkor is más volt, mint az lett volna.
< - Hogy miért fontos? – kérdezett vissza. – Nem a rangodra vagyok kíváncsi és arra, hogy ezáltal mit tehetsz, és mit érhetsz el. Hanem magára az emberre, a férfira, aki te magad vagy Tubrok, bármiféle nevek, jelzők és rangok nélkül. Jelenleg nem érdekel, hogy a törzsfő vagy és a Rocksolid vezetője, ha egy egyszerű kovács, vagy katona lennél is érdekelnél, ugyanennyire. >
Meglepődött, hogy ennyire őszinte lett a válasszal a visszakérdezése után. Egyelőre nem tett fel további kérdést, meg akarta hagyni Tubroknak, hogy most ő tegyen fel néhány kérdést Ingridet illetően. Mikor az a korábbi, tegnap esti, vacsorai kérdés merült fel, reszketegen sóhajtott fel. Tudta, hogy előbb vagy utóbb választ kell adnia, de akkor is mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Tyr felelt volna rá és nem neki kellene. Elfordította a fejét és a sörös kupájába bámult, a benne levő aranyságra folyadékra. Képtelen volt felnézni Ragal-ra.
< - A Rocksolid fontos nekem – felelte és most először nem nézett a férfi szemébe a válaszkor. – Nagyon fontos. Idővel elmondom, hogy miért, de még nem állok készen rá. Ha nagyon érdekel, kérdezd a Bölcset, ő jobban el tudná mondani, mint én. Én láttam a veszélyt, a Birodalom is látta, hogy mennyire megerősödtetek, hogy a semmiből került mennyire győztes helyzetbe a vezetéseddel az országod. >
Nyelt egyet, nehéz volt erről beszélnie, ott volt benne a Birodalom iránti hűsége, hogy azaz otthona, hogy oda tartozik engedelmességgel. Másik oldalról pedig a vére és a lelke egy része ide vonzotta, hogy ez az otthona, a tényleges otthona, amit odakint érzett előző este, amikor kint volt.
< - Hosszútávon – most pillantott fel újra és nézett Ragalra. – a Birodalom érdekeit sértené ez. Úgy hiszem, hogy nem kell kifejtenem, hogy mindez mit jelenthet rátok nézve. >
A férfi könnyedén kivehette, hogy mindez mennyire nehéz volt a nőnek, hogy milyen nehezen volt képes csak kimondani ezeket a szavakat. Nem azért, mert ki kellett valamilyen hazugságot találnia, hanem azért, mert a tényleges igazságot mondta, ahogyan tényleg érzett ezzel az egésszel kapcsolatban. Volt benne valami a szavak között, a ragaszkodás, ami a szavakból kiderült, a féltés. Talán, ami ősibb is lehet, mint maga a Rocksolid, de hogy ez mi is valójában arra nem hitte Ingrid, hogy a férfi még most rájönne, rájöhetne.
< - Nem tudom, hogy miként élném meg, ha Skan… a Rocksolid elveszne – egy kicsit megrázta a fejét, mintegy jelezve, hogy nem szeretne róla tovább beszélni. – És te mire vagy kíváncsi? Tegnap mondtad, hogy érdekel a Birodalom is, meg felteszem én is. >
Kacsintott a férfira és hirtelen váltott témát, szinte száznyolcvan fokos szögben, a mozdulatain már nem látszott meg az előbbi nehéz téma, egyedül a szemeiben volt még ott az a nagyon mély és ősi bánat, mint a Rocksolid téma alatt.

by **Sarah** Pént. 08 Nov. 2013, 00:47

A terv sikeres, noha nem egészen a betervezett módon zajlik le, de sikerül felborítanom és bezúznom a kiszemelt gépet, igaz annak a sérülései nem végzetesek, de mozgásképtelenné válik s továbbá nem jelent veszélyt, a megtisztításra így pedig várnia kell, de sorra fog kerülni ő is. A probléma ott adódik, hogy van még három, s ezek nem jönnek közelebb, valószínűleg okulva az előző példájából, ugyanakkor lőni is óvatosan lőnek, átvizsgálván a járműveket egyértelművé is válik, hogy miért, civilek vannak bennük, hitetlenek, akik azzal amit most átélnek benne, valamilyen szinten vezekelnek a hitetlenségükért, de csak akkor fognak valóban felszabadulni ezen bűnük alól, ha maguk mögött hagyják ezt a földet a mi kezünk által, egyenlőre viszont nem foglalkozok velük, ráérnek később is. Egyenlőre úgy tűnik, hogy a pajzs mindenképpen hasznos, főleg amikor kapok egy olyan erejű lövést, amely eléggé meggyengíti azt, az egység pedig melynek szabad kezet adtam most jelentkezik be ismét. Elterelésre adok neki utasítást, ugyanakkor nem mindre, nekem bőven elég, ha a három közül csupán egynek elvonja a figyelmét, én magam pedig pótolom a pajzsból hiányzó energiát, majd pedig megpróbálok felemelkedni a levegőbe, szorosan magamhoz húzva a járműveket, hogy csak nagyon apró résen keresztül lehessen eltalálni, s forgásba kezdek. Ugyan azt a technikát próbálom alkalmazni mint korábban, csupán a levegőben és két ellenfél ellen, amint eléggé gyorsan forgok, távolabb engedem kissé a páncélosokat, s azokat elengedve próbálom meg belevágni az ellenfélbe, harcképtelenné téve azokat, bár a terv sikeressége erősen megkérdőjelezhető, de a megfelelő forgási sebességgel valószínűleg nem nyithatnak tüzet, ha továbbra is érdekli őket a civilek egészsége, más kiút pedig nincs a helyzetből. Mindenképpen azt a kettőt célzom a támadással, amelyek nem a társammal foglalkoznak, hogy ne találjam el a lehető legnagyobb precizitás ellenére is akár véletlenül azt, repülni pedig azért szükséges, hogy ne lőhessék ki alólam a talajt közben, mindenképpen "kellemetlen" lenne, legalább is új tervhez kéne folyamodni.

by **King Raten Chromixen** Szomb. 09 Nov. 2013, 02:42

A szemétláda láthatóan élvezte, hogy látta ahogy magabiztosságom egy pillanatra szertefoszlott – azonban hamar összeszedtem magam, és ismét felöltöttem a magabiztos katona alakját. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen – mondogatták régen. Én is így gondolkodtam, ezért a küldetésemet is a „kicsit nehéz” fejezet alatt helyeztem el gondolataimban. Erre volt időm, ugyanis a Dunn felé intézett kérdésem után fagyos csend állt be a teremben – szinte éreztem, ahogy a hidegtől felállnak a szőrszálak a karomon, és már-már vártam, ahogy a dér és a jégrózsák belepik a falat, a lélegzetünk meleg páraként jelenik meg az arcunk előtt, és lassan végigfúj a szél… de sajnos nem történt meg. Hiába, a világ nem olyan drámai, mint szerény személyem.
A férfi ezután – mármint Őrület – felemeli a kezét, és úgy kezdi mozgatni ujjait, mintha a zsibbadtságot próbálná kimasszírozni, kimozgatni belőle. Ezúttal egyértelmű, hogy sokkal Dunn felett áll rangban, és hogy ezt szereti tudni, éreztetni is. Engem ez nem izgat – az embert figyelem, várom a reakcióját. Érdekel, hogy mit lép – hogy meghunyászkodik, vagy azért mer lépni. Sajnos a reakciójából nem tudok egyértelmű választ leszűrni – az alig észrevehető biccentés lehet a félelem táplálta gesztus, de akár valós vélemény is. Megvontam hát a választ, és úgy döntöttem, majd visszafelé határozok az információ sorsáról – addig talán jobban megismerem ezeket az embereket. Sőt, lehet, hogy az információ birtokában én is sokkal tisztábban fogok látni.
- Baba! Ez olyan, mint a maga páncélja? – kérdeztem, amikor megjelent középen egy fura anyag, ami mintha a levegőben folyt volna. Habozás nélkül siettem oda, és nyújtottam a kezem felé – azt vártam, hogy mint egy kesztyű, körbefolyik a kezemen, és valami kurvafasza cucc lesz.

by **Bishop** Szomb. 09 Nov. 2013, 04:43

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

- Pontosan. - feleli egy bólintás és gonosz mosoly kíséretében Őrület. Ralf belenyúl a mélyedésbe, ami szinte elnyeli a karját. Az anyag lassan ráfolyik a kezére, majd onnan terjed tovább. Teljesen idegen, rugalmas de egyben kemény, hideg és mégis forró, nedves, de teljesen száraz az anyag. Egyfajta plazma, ami a szöveteibe hatol, egészen a legmélyebb szintekig. Ez nem okoz neki fájdalmat, csak valamilyen különös, nem meghatározható érzést. Végül ha a kezét kiemeli a kapszulából pont olyan páncél darab van az alkarján, mint amit a Lovason is lát. A vörös-fekete folyékony fém lassan, de folyamatosan áramlik a végtag körül, követve annak vonalát. Ralf most erőt érez, hatalmat, ahogy tudatosul benne, hogy ezzel képes lehet pont úgy végrehajtani az akciót, ahogy Őrület mutatta. Lassan kezdi úgy érezni, hogy nagyon fontos, létfontosságú, hogy megszerezze a tárolót. Az anyag hatással van rá, a testére és az elméjére is, formázza, ahogy Shaw is az anyagot. Képes a méretét, térfogatát, sűrűségét, hőmérsékletét, mozgását, áramlását, vezetőképességét, ellenállását akarata szerint változtatni, ha akarja visszahúzhatja a karjába, vagy át alakíthatja. Olyan mintha az a része bármire képes lehetne.
Dunn lassan közelebb lép, csak egy pillantást vet a mesterséges szimbionta darabra, majd rögtön a tárgyra tér.
- Remélem meg van elégedve az új kiegészítőjével. Ez az első akció alatt, amíg nem áll rendelkezésére a teljes, saját felszerelése elég támogatást fog nyújtani. Egyébiránt szüksége van még valamire? Gondolom kell majd egy kis felkészülési idő magának is.
Shaw válaszától függően még beszélhetnek egy ideig odalent, vagy tehetnek mást is, de ha nem történik semmi, vagy Ralf tovább indulna fentről Őrület siklója kezd leereszkedni, a terem tetején lévő kör alakú kapun keresztül.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok figyelmesen hallgatja Millert, miközben ő magáról beszél. A végén még bólint is, hogy ért mindent, majd a kérdésre enyhén nemlegesen megrázza a fejét.
< - Csak tisztában vagyok vele, hogy mit jelent a tiltott gyümölcs. Nem zavar ha valamiben felettem állsz, ez is a részed, egyszerűen törvényszerű is a Birodalomnál. Eddig még nem találkoztam olyan nővel, aki ilyen lett volna, ez inkább különlegessé tesz, mint ijesztővé. >
Teljesen őszintén beszél, most mindenféle utalás vagy más hangsúly nélkül. Amikor ezután Ingrid megérinti Ragal kezét, a férfi óvatosan megfogja és tartja a sajátjában egy kis ideig.
< - De ha egy katona vagy kovács lennék - néz a nő szemébe - lehet, hogy soha nem találkoztunk volna, vagy nem lettünk volna ennyire érdeklődők egymás iránt. Ez így működik, de akkor is sokat számít, ha meg akarsz ismerni. Mivel talán egy ember sincs, aki tényleg ismerne engem. >
Most is Ingridhez hasonlóan őszinte vele, szemébe mond mindent amit gondol, tartalomtól függetlenül. A komoly választ, Ingrid habozását kivárja, kíváncsian hallgatja az okokat, végül magabiztosan elmosolyodik.
< - Igen erre számítottam én magam is, miután mind a két hódító állammal háborút viselek. Viszont a helyzet közel sem lett volna ennyire, forró. Már felkészültem előre is, de a tárgyalások után, arra már nem lesz szükség. Remélhetőleg. >
Nem folytatja tovább, mert látja, hogy Ingridnek kényelmetlen a helyzet. Túl kellemes most ahhoz a hangulat, hogy Tubrok emiatt az egy kérdés miatt az egész estét feláldozza. Kis időre elgondolkozik, hogy mit is kérdezhetne.
< - Már mondtad, hogy be akartál lépni a flottátokhoz, de apád nem engedte. Érdekelne a kapcsolatod a családoddal, úgy gondolom az sok mindent elmondana rólad. Vagy mondhatnál pár szót az örök életről is... >
Ragal teljesen spontán és nyitott, a kérdései is ezt tükrözik. Egyiket sem úgy teszi fel, mintha mindenáron akarná a választ.

~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype a magasba emelkedik, éppen időben, mert ekkor egy másik energiaelnyelő sugár csapódik abba a pontba, ahol az előbb még állt. A védőpajzs energiaszintje csak lassabban tölt vissza, az elnyelt energiát pótolni kell, termonukleáris reakciók során ez lassabb folyamat, mivel a sugárzás és a hőtermelés miatt figyelni kell a rendszer, különösen a szerves részek stabilitására. Egyelőre a kiborg energiája a repülésre, és a manőverezésre a nehéz gépekkel fordítódik, a pajzs csak részben pótolja magát. A forgás, rotáció eredményeként az emberek a személyszállítókban a gépek belső oldalának nagy erővel nekicsapódva végzik. Az életjeleik megszűnnek, ezt valószínűleg a lépegetők is érzékelik, mivel azonnal tüzet nyitnak. Kisebb rakéták sokasága repül ki a kiborg felé, amit részben képes hárítani a pajzsaival, de van néhány ami átjut, majd furcsa magába forduló robbanással nyel el egy-egy részt a környezetből. Ezúttal Prototype nem sérül meg, csak a környezete szenved károkat.A másik Feltámadott ekkor küldi az üzentet, hogy megkezdte az elterelést. A belső kommunikációs hálózat adatai szerint, ha ezeket ellenőrzi Prototype, láthatja, hogy a társa az egyik lépegető hátára kapaszkodik és onnan lövi azt, miközben az tehetetlenül forog körbe-körbe. A feltételek adottak, ezért mind a két jármű elhajításával támad a kiborg. Az első célpont a vállán sérül meg, a bal karrja szinte teljes egészében kiszakad, az erőhatástól oldalra dől de korrigálja mozgását. Egyik karja már harcképtelen, de még képes támadni, egyenlőre valószínűleg a károkat méri fel a pilóta és próbál valamit kitalálni. A második dobás egyenesen a következő harci gép törzsét találja el, amin egy nagy horpadás keletkezik. A lépegető azonnal kikapcsol, nem végzetes károsodást szenved, és attól, hanem mintha valamilyen vészleállító kikapcsolta volna. Magába dől és egy helyben állva várakozik. Ekkor néhány mentőegység, civilekkel együtt elhagyja a parkoló területét, a déli kijáratnál.

by **Thorhalla** Szomb. 09 Nov. 2013, 08:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem tagadhatta, hogy megkönnyebbült, amikor a férfi nem találta ijesztőnek azt, hogy ekkora különbség van közöttük, hanem csak úgy vélte, hogy mindez különlegessé teszi őt. Mindez igencsak jóleső érzéssel töltötte el őt. Belekortyolt a sörébe, hogy a kiszáradt torkát „gyógyítsa” vele. A méznek hála kellemesen aromás ital könnyedén csúszott le a torkán és ha nem lett volna a regenerációja, hogy ne rúghasson be, valószínűleg ma este tudna annyit inni, hogy mindez megtörténjen. Már csak a társaság miatt is.
< - Örülök, hogy így gondolod – mondta. >
Feltűnt a nőnek, hogy most a férfi is hasonlóan őszintén beszélt, mint ő maga is. Mindezért roppant hálás volt neki, hogy így tett és nem próbált némi hazugsággal a bizalmába férkőzni. A következő mondatokon pedig elmosolyodott, önkéntelenül is, amikor a férfi viszonozta az érintését és a kezébe fogta a nőét, Ingrid ösztönösen is, de belefűzte az ujjait a férfi ujjai közé és ezt a fizikai kontaktust addig tartotta fenn, amíg végül Tubrok nem fújt visszavonulót és nem húzta vissza a kezét. Meglepő volt, hogy két teljesen eltérő társadalomba voltak valók, akiknek lehetséges, hogy soha sem kellett volna találkozniuk személyesen, de mégis megtörtént néhány jó katonai döntés miatt, mert ha azok nem jöttek volna létre, akkor nem kellettek volna a tárgyalások sem, és Ingrid sem jött volna ide valószínűleg soha sem.
< - Valószínűleg valóban így van, ahogyan mondod, hogy akkor nem lennénk itt – értett egyet. – De ettől még a helyzet ugyanaz marad, és a tényen mit sem változtat, hogy te vagy hosszú életem során az első férfi, aki nem azt nézte rajtam és bennem, hogy a képzeletbeli lépcsőfokokon miként és hova léphet előre azzal, ha az ágyába csalogat. Azokat kivéve persze, akiket a barátaimnak nevezhetek. >
A hangjában egy pillanatra még az undor is megtalálható volt, ahogyan ezekre a személyekre utalt és gondolt. Persze tisztelet a kivételnek mindig is voltak, azok pedig a barátai lettek, mivel nem is akartak tőle semmit sem. Ragal ebből a szempontból tényleg igencsak különlegesnek számított. Néhány pillanatig hallgatott, majd utána szólalt meg ismét.
< - Mindig a legmagasabb rangú személyek a legmagányosabbak és őket ismerik a legkevesebben, hogy milyenek valójában – suttogta. >
A hangjából határozottan kiszűrődött, hogy pontosan tudja, hogy mire értette Tubrok, mivel ő maga is hasonló cipőben járt. Ha tudta volna a férfi az igazságot. Még Ingrid legjobb barátai sem voltak tisztában azzal, hogy ki is a lány apja valójában, Cal-t tudták, hiszen az apja kellően ismert személy volt ahhoz, hogy ne lehessen nem ismerni, aki járatosabb volt a felsőbb körökben, de saját magáról meghagyta őket abban a tudatban, hogy a saját apja csak egy magas rangú tiszt a flottán belül. Néha pocsékul érezte magát emiatt, de nem akart kellemetlenséget okozni nekik. Mint már korábban most is roppantul aranyosnak találta a férfi naivságát és azt, hogy nem hosszú távon gondolkodik, nem hibáztatta ezért, valószínűleg ő is így tett volna, ha csak akkora élet adatik meg neki, amennyinek kellett volna, ha nem kap génkezelést. De ha nem kapja meg, akkor soha sem találkoznak, közel 3400 éve halott lenne és talán a leszármazottai sem éltek volna eddigre, hogy ők találkozzanak Tubrokkal. Kivételesen roppant hálás volt a Zsarnoknak azért a génkezelésért.
< - Reméljük, de ez nem jelenti, hogy megkönnyítem a dolgodat – mosolyodott el végül ismét. >
Pedig szívesen megtette volna, hogy engedi a Rocksolid miatt, de mindezt nem tehette meg. Így hát nem is fogja hagyni magát, ahogyan ezen a napon sem hagyta. A kérdésekre néhány pillanatra elgondolkodott, hogy mit is mondjon, hogy mennyit mondjon el ezekből. Legalább is, ami a családot illette, az volt a kényelmetlenebb pont az apja miatt leginkább. Egyelőre úgy vélte, hogy eléggé őszinte lesz, maximum kihagyj a részleteket, azt, hogy egy UP2 lánya lenne, valószínűleg még Tubrok sem gondolná, ahogyan a többiek sem tették. Meghagyja annyiban a dolgot egyelőre, mint máskor, hogy a férfi tippelhet. Aztán, ki tudja, hogy milyen lesz később a kapcsolatuk ehhez és akkor majd később, ha már tudja, hogy teljesen megbízhat benne elmondja.
< - Mindketten neveltek, anyám és apám is – kezdett bele. – Boldog házasságban éltek nagyon sokáig, ami elég meglepő lehet a HPI-ben. Első gyermek vagyok, a házasságuk elején születtem, a szépségem anyámé, legalább is apa szerint, de abban még ő is egyetért, hogy a makacsságom mindkét oldalról jött – nevetett fel lágyan. – És nem csak egyikőjüktől. Így különösen nehéz esetnek számítok. Mindig apához álltam közelebb, érdekes módon ők mindig azt mondják, hogy a másikukra emlékeztetem, apa szerint kiköpött anyám vagyok és anya aszerint pont olyan, mint apa. Apával nagyon szoros a kapcsolatom, még mindig minden nap beszélek vele, legyen bárhol éppen és tegyen bármit. Gyakran volt, hogy haragudtam rá, többek között, hogy nem engedi a flottát. Nem indokolta soha, hogy miért, talán, mert azt szeretné, hogy a lehető legemberibb maradjak, már amennyire emberinek vagyok még mondható a génkezelés után. Vagy csak azért, mert így jobban a közelében tudhat és vigyázhat rám, nem mintha szükségem lenne erre. >
Amíg beszélt az apjáról a hangjában mélységes tisztelet volt a felmenője felé és végtelen, szinte határtalan szeretet is. Itt tartott néhány pillanat szünetet, hogy befejezze az előételt, majd Tubrokra nézett, hogy ő végzett –e. Ha igen, akkor a tányérért nyúl, hogy elvegye és odébb vigye őket. Majd miközben felkelt a helyéről és a főfogásokat szépen tálanként hozta az asztalra beszélt tovább.
< - Anyához is közel álltam – itt feltűnhetett Tubroknak is, hogy múlt időben beszél. – Ő volt az első tanárom lényegében, a legtöbb dolgot, amit tudok neki köszönhetek. Van egy húgom is, akit soha sem láttam. Nem féltestvér, rendes testvérem. Amikor született anya eltűnt, távozott az Anyahajóról és vitte őt is, azóta nem tudom, hogy mi van velük. Ez még évtizedekkel a Rocksolid megalapulása előtt történt. Mikor ez történt olyan volt, mintha egy részemet tépték volna ki és a sebek azóta sem enyhültek igazán. Senki sem kereste őket, apa sem. Szeretik annyira egymást anyával, hogy elfogadja ezt, pedig neki is fáj és hiányzik, tudom, de kellően merev és szigorú ahhoz, hogy erről beszéljen, vagy kimutassa. Irigylem őket, hogy ilyen szerelem van közöttük, ami ennyi időt kibírt. >
Ahogyan letette az utolsó lábost is visszaült a helyére és végignézett a menün, amit lerakott, a gombaragut, illetve a két fajta szarvashúst. A hangjában picit megint volt bánat, de gyorsan elhessegette, nem hagyta, hogy ezek elrontsák a mai estét.
< - Ami a többi részét illeti a családomnak… Amit nem árt tudnod, politikai házasságban élek, ahol nincs szerelem a férjem és köztem. Cal a legjobb barátom és az egyetlen igazi szövetségesem – a hangja és mozdulatai tényleg erről árulkodtak és még mindig őszinte volt, majd felnevetett. – Amikor ma beszéltem vele meglátta a ruhámat ő volt az első, aki máris gratulált és sok sikert kívánt az estére nézve. >
Már felhőtlen mosollyal és némileg ragyogó szemekkel nézett Ragal-ra, majd a mosolya mélyebb lett és sokkalta bensőségesebb, ahogyan a tekintete is ellágyult, ahogyan megszólalt.
< - És még van valaki, akit említenem kell, szívem jelenlegi egyelten hercegét, szemem fényét, a fiamat, Greg-et – mondta lágyan. – Kicsivel több, mint két éves, Cal az apja, egy-egyszeri alkalom ajándéka. >
Most is teljesen őszinte volt, mint a testbeszéde pedig továbbra is arról árulkodott, amit kimondott, kellően bármiféle erotikus, vagy szexuális fennhang nélkül említette a férjét, amiből tényleg kiszűrhető volt, hogy csak barátság lehet köztük. Amikor volt a mozdulatában mégis volt ilyen, az viszont teljesen Ragalnak szólt és senki másnak. A HPI-s kérdésen és a hosszú életen ismét elgondolkodott.
< - A hosszú életnek megvannak az előnyei és a hátrányai – kezdte. – Az előnye, hogy rengeteg mindenre van időd, hogy kipróbáld és rá gyere, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Van időd tanulni, én jobban szeretek magamtól, mint azt, ha feltöltik a fejedbe a tudást. Ennek hála, hogy sokat éltem, sokat tanultam és sok mindennel foglalkozom, amit szeretek. Ami viszont hiányzik, az emberi kapcsolatok, senki sem tesz semmit, csak érdekből, hiányzik az alvás, az, hogy nem vagyunk éhesek… picit minden olyan gépiesnek hat. Ellenben itt, minden természetes. >
Néhány pillanatra ismét elhallgatott.
< - És te? – kérdezte. – A családod, az itteni élet? >
Az ő szavai is olyanok voltak, mint Ragalé, hogy nem volt kötelező válaszolni, ha nem akart a férfi.

// Amikor éveket használok értelemszerűen birodalmi években kell ezt érteni. Még picit fura nekem is ezzel számolni, azért így mondom külön. //

by **Bishop** Szomb. 09 Nov. 2013, 15:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Miután összefűzik az ujjaikat Tubrok nem engedi el Ingrid kezét egy hosszabb időre, egészen magáénak érzi ezt a helyzetet. Csak akkor veszi el a kezét, amikor be akarja fejezni az előételt, hogy kényelmesebben tudjon enni.
< - Ezt én is elmondhatom rólad. -válaszol ugyanolyan hangon, amilyet Ingrid is megütött az előbb- A legtöbb nő vagy a rangom, vagy a hatalmam, vagy csak a megjelenésem miatt akar velem lenni. Egy éjszakához nem is kell több, de azon kívül... üres lenne. Veled teljesen más ez a "játék". >
Ahogy Miller elkezdi felvázolni a családi kapcsolatait, türelmesen hallgatja végig és próbálja összerakni magában a képet. Elsőre nagyon szokatlan neki, és ez látszik is rajta, hogy ennyi minden történt már a nő életében eddig, és, hogy ilyen kusza a családjának a története. A megfelelő mozdulatokat és jeleket, ahogy eddig is elsőre megérti és nem ott ahol látja, hogy nem alkalmas nem is kérdez tovább. A végén tesz egy megjegyzést.
< - Pedig jót tett volna a büszkeségemnek, ha valakitől elrabolhatlak -kezdi kicsit provokálóan közelebb hajolva- de így, hogy a férjed az első, aki gratulál, elég nehéz lesz. Mindig is távol álltak tőlem az ilyen dolgok, soha nem vennék el olyan nőt, akit nem szeretek és tudnám, hogy komolyan gondolja ő is. Legyen bármilyen helyzet is. Magamért cselekszem, nem mások érdekei szerint, de ezzel nem akarlak bírálni, mert még csak most hallottam először rólad. Már részben értem, miért ilyen fontos neked a családod, ha már egy részét elvesztetted, teljesen másként látod a dolgokat...>
Az utolsó részt már tapasztalatból mondja. Az asztalra kerülő ételekből egyelőre még nem szed, csak kinézi magának Tubrok, hogy mit is enne szívesen. Mivel a pohara kiürült már tölt magának és ha kell Ingridnek is. A kérdésre nem válaszol rögtön, hanem visszatér egy másik témára.
< - Furcsa, ahogy gondolod. Te másképp látod, mert számodra természetes, hogy ilyen sok ideig élhetsz. De amennyire én tudom a halál nem az élet része, legalábbis nem alapvető része. A test idővel saját magát kezdi el pusztítani, ahogy öregszik, nem lenne egyértelműen magától bekövetkező folyamat, én ezt tanultam. A Vex vezetői, a Drox tanácsa, a Pride diktátora, az Ismeretlen Birodalom főpapjai mind hatalmas áldozatokat hoznak az örök életért. Annyi mindent áldoznak fel maguk körül, amit egy ember semmi másért nem tenne, csak, hogy sikerüljön legyőzniük a halált. Attól, hogy nem kell enned, vagy aludnod még ugyanúgy tudsz. Sok ember bármit megtenne ezért. >
Érezteti végig, hogy nem magára gondol, semmilyen formában, csak a véleményét fejti ki. A családjáról szóló kérdésre pár másodpercig az asztalon néz végig, elgondolkodva.
< - Csak Nava az egyetlen élő rokonom. Mint már mondtam, kiskoromban a család egyik messzebbi birtokán, innen északra laktam, egy faluban, ehhez hasonló csarnokokban. Akkor már rég véget értek a belső háborúk, de a viszályok még mindig megvoltak. Három éves voltam, amikor a Höllök akkori uralkodói kiirtották a családom, az egészet, még a legtávolabbi rokonokat is. Én menekítettem az öcsém. Három egységet éltünk túl együtt az erdőkben bujkálva, megfagyott növények és állatok közt. Mérhetetlen fájdalom és harag kavargott bennem, akkor ott megfogadtuk egymásnak fivéremmel, hogy hűek maradunk apánk emlékéhez, ha túléljük. Túléltük, egészen a legközelebbi városig jutottunk. Ott összeszedtem a Ragal névhez hű erőket, akkor még más voltam, nagyon más. Nava és én rögtön vissza akartunk vágni az ellenségeinknek, de egy akkor még újnak számító hadvezér, Diederik tartott vissza minket, hogy ne rohanjunk bele egy aljas csapdába. Éveken át tartottak a harcok, amíg az összes ember, aki elárulta apámat meghalt végül. Miután beteljesítettem a bosszúm, jöttem csak rá, hogy három törzs vezére vagyok, Végtelen robotok milliárdjaival. Azóta próbálom a lehető legjobban kormányozni a Rocksolidot, még most is tanulok és amíg tehetem fogok is, hogy minél szélesebb legyen tudásom és jobb döntéseket tudjak hozni. Emellett nem sok mindenre van időm, a szokásos törzsfői élvezetektől eltekintve, amiket soha nem nélkülözök. >
A története vége felé, már próbálja ő is enyhíteni a légkört és egy felemás mosolyt vesz fel, de most látszik rajta, hogy ez nem őszinte.
< - Azt hittem legalább részben már tudod. -kezdi most már egészen másként, mint az előbb- Mit ajánlasz az ételek közül? Van, amit nem ismerek és félek, hogy meg akarsz babonázni, a bájitalon felül. >

by **Thorhalla** Szomb. 09 Nov. 2013, 16:36

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid örült, hogy a férfi nem húzta el a kezét, hanem ott tartotta. Nem akarta összetörni a férfit, ha csak pusztán el akarta volna csábítani, akkor is pontosan ugyanígy viselkedett volna, ezt a hosszú évek alatt pontosan megtanulta. Tubroknak az volt a szerencséje, hogy nem egy hatalmas pofont kap az élettől és Ingridtől az volt, hogy Tyr mit is mondott róla, hogy ilyen valójában. Ez mentette meg őt attól, hogy a nő ne csak ki és felhasználni akarja őt a sikeresebb tárgyalások érdekében, hanem tényleg érdeklődni kezdjen iránta.
< - Mint mondtam, nem egy átlagos nő vagyok – felelte roppant elégedetten. – És egyébként örülj annak, hogy a férjem megértő és csak gratulált, mintsem bérgyilkost küldjön a nyakadba, mert őrülten féltékeny. >
Ahogyan a férfi közelebb hajolt ő is megtette, hogy szinte súrolják megint egymást, de még volt kellően sok akaratereje, hogy ne csókolja meg a férfit ekkor. Majd később, nem most, pedig eléggé biztosra vette, hogy a másik erre vár. Minden férfi erre várt ilyenkor. De a válasza már megvolt ekkor.
< - A fiamtól elrabolhatod a szívem egy részét – incselkedett ő is. – Ez nehezebb kihívás, mintha csak egy átlagos férfitól kellene. Rajta kívül nem volt senki, soha. Senki sem volt méltó rá, hogy megkapja a szívem és a lelkem. Te az leszel vajon? >
A kérdésnek volt egy olyan hangsúlya, hogy a férfival éreztette, hogy igen, neki lehet minderre esélye, ha megküzd érte. Ingridnek voltak kapcsolatai persze, de igazából a szüleinél látta, hogy mi az igazi szerelem, és ő maga ezt kereste, eddig nem találkozott vele, hiába volt hosszabb kapcsolata valakivel. Nem érezte azt a tüzet, azt a fájdalmat és örömöt egyszerre, ami ezt jelentette. Soha sem érezte a feltétlen odaadást. Ha máshogyan nő fel lehet, hogy már régen így lett volna, de a hosszú élet még benne is megváltoztatott dolgokat. Úgy tűnt Ingrid számára, hogy ez a házasság is érdek volt, vagy valakinek az előrelépését szolgálta. A másik része ennek az volt, hogy soha sem mondott volna nemet az apjának, megpróbálhatta volna, megtette, de igazából eredménytelenül.
< - Ah, már értem mi a félreértés tárgya – mosolyodott el. – Apám nem tud feljebb lépni onnan, ahol van és ahol volt a Zuhanás előtt óta. Mivel lényegében onnan nincs feljebb azon a lépcsőfokon, a házasságom nem az ő érdekeit szolgálta és nem is a másik családból valakiét. Lényegében jelenleg én vagyok a legalacsonyabb rangon a családban. Mindenki más tényleg abban az első körben van, amit említettél, és belépési joga van az Anyahajó hídjára. Igazából azt hiszem, hogy úgy gondolta, hogy ezzel is engem fog védeni, mert semmit sem értem vele. Ahogyan eddig is mindent magamnak kellett elérni, ami mellett apám gyakran csak visszahúzott, mert elkönyveltek a pici lányának. De ha itt sikerrel járok a Rocksolidban lehet, hogy végre megkapom a régóta várt előléptetésemet, ami nagyon nagy szó lenne Flotta, vagy tudós karrier nélkül. >
A végén határozottan lelkes volt a beszédnél, ahogyan arról beszélt, hogy mit szeretne elérni és minek örülne nagyon a karrierjében.
< - És – harapott az alsó ajkába. – Apám nem olyan ember, aki szereti, ha ellent mondanak neki. A legtöbben félik és rettegik őt – ahogyan beszélt róla kiderülhetett, hogy ő nem. – Ennek ellenére úgy neveltek, hogy ne mondjak ellent a szüleimnek és ennyi idő után is bennem van ez. Meg, ha megteszem sem értem volna el vele semmit. Majd ha egyszer megismered, akkor rájössz erre. >
A megismerés, az egy roppant kellemetlen dolog lenne és kevésbé vicces, ha egy UP2 jönne látogatóba a lánya legújabb szeretőjéhez és előadná azt, hogyha összetöri a szívét Tubrok, akkor… a folytatást már rossz is volt elképzelni, az egész szituáció valamilyen vígjátékba, vagy kabaréba illett volna, ahogyan Ingrid elképzelte, mindezt az após is csak fokozta volna. Arra csak bólintott, hogy a férfi már érti a családjához való viszonyulást. Az okfejtésre is ugyanezt tette, pontosan tudta ő maga is, hogy mit tettek a többi birodalom és ország emberei, hogy elérjék mindazt, amivel a HPI polgárok rendelkeztek. Egyetértett vele, hogy túlságosan nagy árat fizettek, ezekért. Mert akarták a hatalmat és azokat a kiváltságokat, amiket senkinek sem lenne szabad, Ingrid legalább is így vélekedett erről. De valamiben nem volt igaza a férfinak, nagyon nem. De honnan is kellett volna tudnia? Sehonnan, ez nem olyan volt, amit elképzelhetett volna bárki is.
< - Tévedsz – suttogta alig hallhatóan. – Számomra nem természetes a hosszú élet. Akárcsak te, én is embernek születtem, nagyon-nagyon régen. Tudok aludni, de nem álmodok többé. Csak a feljegyzéseimből emlékszem rá, hogy mikor álmodtam utoljára és azok nélkül mit ér az alvás? – kérdezte kissé bánatosan. – Lehet, hogy gyermekdednek tartod ezt, de ezek olyan emberi igények lennének, ami miatt végtelenül irigyellek. Jó lenne újra érezni az éhséget és szomjúságot, álmodni. >
Az előzőek után, hogy akkor utalt arra, hogy az apja mennyi idős és mióta volt szolgálatban és ezek a szavai, ezzel utalt rá először talán, hogy mennyire idős is ő valójában. Úgy vélte, hogy a férfinak ebből nem lesz nehéz összetennie, hogy Ingrid is valamikor a Zuhanás közelében született. De ez volt az igazság, a halál és a fiatal kori halál sokkalta természetesebbnek hatott neki. Azok után főleg, hogy megélte a Zuhanást, látta az Ezüst háborúkat és, hogy a Zsarnok akkor mit tett. A Halál számára közelebbi volt, mint Ragal hitte. Végig Tubrokot nézte, amikor ő mesélt az életéről és arról, hogy mi is történt vele. Ingrid összerezzent, ahogyan meghallotta, hogy mi történt, tudta, hogy a középkorban is pontosan így tettek, hogy ezt csinálták, meg az ókorban is, ha valamelyik családot, vérvonalat veszélyesnek ítélték, és Zsarnok is ezt tenné a Miller vérvonallal, ha úgy alakulna, még aktuális is volt számára. Meglepően könnyen el tudta képzelni az egészet, hogy mi történt, nem csak a régi tudásával és azzal, hogy az anyja miket mesélt, tanított neki, vagy mik voltak a történetekben. Rá kellett jönnie, hogy a Rocksolid annak ellenére, hogy mennyire erősnek látszik kívülről sokkalta törékenyebb, mint elsőre gondolta. A korábbi gondolatokban csak az volt, hogy a klánt kell megtámadni, de itt nem volt már ilyen. Két főből állt az egész. Elég lenne Tubrokot és Nava-t megölni és a legközelebb álló hadvezéreket ahhoz, hogy a Rocksolid összeomoljon. Stratégiai ismereteivel és tapasztalatával mindezt nem volt nehéz összetenni. Ez a tény a Birodalomnak még kedvezőbb lett volna, ha ki akarta volna adni, de nem akarta megtenni. Mindkettejüknek kellemetlen témái voltak, így nem akarta ezt ő sem feszegetni.
< - Részben tudtam, de a történelem könyvek soha sem teljesen pontosak – felelte kicsit együttérzőn. – Szóval az ételek – köszörülte meg a torkát, hogy elterelje mindkettejük figyelmét a gondterhelt kérdésekről, és mintha a kacérkodást nem is hallotta volna meg. – A sült burgonyát megismerted. Ennek a neve svéd gombasaláta, paradicsomos és van benne egy kis bor is. A másik kettő, ez jávorszarvas rolád, a másik pedig rénszarvas ragu. Legalább is nagyon régen még ezt a nevet viselték, amikor anya csinálta őket. Mindkét szarvas nagyobb testű növényevő volt, kicsit más az ízük, de roppant ízletesek. Mivel a tegnapi vacsorán sok halétel volt, gondoltam, hogy nem lenne jó, ha én is halat csinálnék. >
Ezek után fordult csak kacér mosollyal Tubrok felé a kérdések miatt.
< - Mintha bánnád, hogy a bájitalon felül még átkokat is bevetnék – nevetett fel lágyan. >
Közelebb hajolt ekkor Ragal-hoz, egészen közel és ha a férfi nem húzódott el, akkor Ingrid ismét kinyúlt a férfi felé és gyengéden húzta a másik fejét oda magához. Ha Tubrok továbbra sem húzódott el, akkor az ajkaival megérintette a férfiét, nem úgy játékosan, mint tegnap, hanem rendesen és végül végtelenül lassan csókolta meg őt. Ezúttal már nem nézett a másik szemeibe, hanem lehunyta a sajátját a csók idejére. Az egész végén, hacsak Ragal nem húzta oda őt magához, akkor hátrébb húzódik, hogy visszatudjon ülni a székére rendesen és újra belenézett a férfi szemeibe.
< - Ez volt a babonázás – lehelte nagyon halkan a csók után, majd újra a közös játékuk hangnemében folytatta. – Amennyiben nem volt kellően hatásos, mert küzdöttél ellene, akkor azt hiszem, hogy legalább még egyszer meg kell próbálnom megtörni téged. >

by **Bishop** Szomb. 09 Nov. 2013, 20:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A bérgyilkosos felvetésnél a törzsfő elmosolyodik, láthatólag jól szórakozik, ahogy elképzeli a helyzetet.
< - De akkor meg lenne a tudat, hogy annyira féltékeny, hogy nem tud mást tenni. A fiad, az viszont egy egészen más helyzet, őt akkor is szereted, ha mellette egy férfit is. -a kérdés után az egyértelmű választ mondja, úgy, hogy érezteti, hogy viszonylag biztos a dolgában- Minden bizonnyal méltó leszek rá. >
Itt lehet érezni, hogy Ingrid valószínűleg már részben elérte azt, amit akart, hogy Ragalt ne csak a teste érdekelje, hanem szeretné ha ennél sokkal több lenne köztük. Egyelőre még viszont óvatos. Az újabb információkat ismételten figyelemmel hallgatja végig, a ki nem mondott nevek és rangok ellenére gond nélkül megérti a helyzetet, de végén az utolsó mondatnál zavartan néz a nőre.
< - Akkor miért volt szükség a házasságra? Ha azáltal senki nem került nagyobb rangba? Ez nem világos még. Egyébként megértem, hogy miért kötődsz ennyire apádhoz, őt tiszteled és a szavát is tiszteletben tartod, és meg is bízol benne. Szerintem annak ellenére, hogy nagyon vigyáz rád, a te szemszögedből is megvizsgálja a helyzetet, tehát nem csak a lányaként gondol rád, hanem attól elvonatkoztat néha és így dönt. Ő is tisztelt téged, ezért jó szülő. Nem jutott fel téged a legfelsőbb körökbe, neked kell megharcolnod érte, és nem választhatod a könnyebb utat, ez is a te érdeked szolgálja. Ha csak a lányaként gondolna rád, talán kinevezhetett volna, mindenféle feltétel nélkül. De lehet, hogy tévedek, azt sem tudom ki ő. >
Tubrok már egészen olyan, mintha megfeledkezett volna részben a külvilágról, élvezi a helyzetet és csak Miller-e figyel, mással nagyon nem is foglalkozik. Figyeli a legapróbb rezdüléseit is, egyszerűen kíváncsi rá.
< - Nem tartom gyerekes gondolatnak. De biztos vagyok benne, hogy éhségen és szomjúságon kívül mást is szívesebben éreznél, úgy, hogy csak ember vagy. Lehet szó bármiről... mert akkor nem a végtelenbe tervezel. >
Utal végül kettőjükre Ragal. Éppen jókor, mert miközben az ételek közül választana magának, az egyik húsból Ingrid akkor kerül közelebb hozzá. Mind a kettejük biológiai folyamatai részben felgyorsulnak. Tubrok nem húzódik el, de nagyon enyhén ellenáll, mert arra számít, hogy ez is csak ugyanolyan próba lesz mint múlt éjszakai, végül az ajkaik összeérnek, ami után a férfi egészen át adja magát az érzésnek. Nem húzódik el és nem is húzza közelebb Ingridet.
< - Nem kell még egyszer próbálnod, ennyi várakozás után, ezzel is megtörtél. -mondja finoman, majd ezúttal ő hajol közelebb- De vigyázz, nehogy a saját átkod visszaszálljon rád. >
Ezután ha Ingrid engedi, akkor most Tubrok csókolja meg, először egészen finoman, majd folyamatosan egyre szenvedélyesebben. Lassan átkarolja és magához húzza. Ezután lassan végigsimít a nő oldalán, majd nem sokkal utána a combján is.

by **Thorhalla** Vas. 10 Nov. 2013, 09:28

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek is feltűnt, hogy a férfi jól szórakozott a helyzet elképzelésén, valóban érdekes szituáció lett volna, de mellette meglepően rövid és véres is. Azzal nem tudott vitatkozni, amivel a férfi érvelt, hogy Greg-et mindig fogja szeretni, történjék bármi is. Tubrok magabiztosságán elmosolyodott most ő. Micsoda ego! Ez a férfi milyen sokra vihette volna, ha a HPI-ben születik, de tudta, hogy akkor bizonyára soha sem érdekelte volna, mert csak egy lett volna a tökéletes alakok között, akik minél többet akarnak. Pont ez volt a szépsége annak, hogy Ragal csak egyszerű ember volt, egy halandó Ingridhez képest. Így a hibái és a tökéletlensége tette tökéletessé. És végre a nő is elérte, amit akart, hogy a férfi is kezdjen hosszabb távra gondolkodni és ne csak arra az egy egységnyi időre, amit a nő itt tölt a tárgyalások miatt. Visszatérve a házasságra elgondolkodott azon, amit a férfi mondott, hogy nem érti az egészet.
< - Nem tudom, valószínűleg hosszú távra tervezett vele, hogy később miket nyerhetek vele – felelte. – Alig tizenöt éve vagyunk csak házasok. >
Mikor kimondta az egészet már rájött, hogy a csak eléggé relatív. Ragal összesen nem volt tizenöt éves, míg Ingridnek ez összesen egy „csak” jelzőt ért meg. Mivel nem szerette volna megbántani, vagy megsérteni a férfit, így gyorsan megmagyarázta azt a csak jelzőt.
< - Ez a hosszú élet velejárója, hogy már nehéz rövidtávra gondolni, mindent hosszútávon nézel. Persze vizsgálod a rövidtávot is, de az eredmények miatt csak, hogy mit is jelent ez hosszún majd. Ha kezdetben úgy vagy vele, hogy rosszabbul jössz ki, de hosszú távon nem, akkor ezt fogod választani, míg bárki más, aki nem a HPI-n belül él, nem nézne évtizedekre, évszázadokra előre, hanem csak egy-két generációnyi időt. >
A többi részre bólintott, Osborn tisztet csinált a fiából, Ingridnek ez nem adatott meg, volt benne valami, amit Tubrok mondott, ez neki is felmerült korábban sokszor a fejében, hogy lehet, hogy tényleg így van. De ott volt még az is, hogy amennyire ismerte az apját és az, hogy mi lett belőle lehet, hogy tényleg embernek akarta a lányát tudni, mert a flotta átalakításai még távolabb vitték az embereket attól, ami az emberiséget annak idején jelentette. A tegnap este után pedig egy új dolog is ott volt a nőben, hogy azért ne lehetett a Flotta tagja, mert ez a Zsarnok parancsa volt az apja felé, ahogyan Gunnhild létrehozása is. Nála látszott, hogy mi lett belőle génkezelt anya után, vajon mi lett volna Ingridből, ha megkapja az új kezelést? Próbálta ezt a kellemetlen gondolatot kitessékelni a fejéből.
< - Valószínűleg tényleg így lehet, nem gondolod rosszul – értett egyet. – De már tudom, amit a Flotta tagok, képzettebb vagyok a legtöbb tisztnél. Néha, még ha a saját érdekem is megalázónak tartom, hogy nem engedi, főleg, hogy családi hagyomány a Miller-öknél, hogy mindenki katona lesz. Nagyon sok generációra visszamenőleg. >
Felesleges lett volna azt mondani, hogy Észak és dél háborújáig teljesen biztos mindez, Tubrok úgysem tudta volna, hogy mi az. És itt ezzel a mondattal utalt rá kimondatlanul, hogy a rangja miatt jócskán többre emlékszik és többről tud, mint az átlag polgárok és emberek. Főleg, hogy percekkel ezelőtt nyíltan kimondta, hogy az apja a Zuhanás előtt is élt és ebből nézve, hogy korábbi generációk, az pedig bőven abba a kategóriába tartozott, amikor még a régi világrend létezett a Zsarnok előtt. A férfi szavain elmosolyodott kedvesen.
< - Igen – felelte halkan. – Megvan a varázsa annak, ha rövidebb távra kell ezt tennem. >
Mégis nagyon picit szomorúság töltötte el a gondolatra, ha lesz köztük valami, hosszabb távon, legalább is a férfinak hosszú távon, saját magának az rövid volt. Végig fogja majd nézni, hogy a férfi megöregszik és meghal anélkül, hogy nála bármilyen fizikai változás meglátszana. Hamu és por marad a férfi csontjaiból mindenki elfelejti, hogy létezett és ő maga, Ingrid Miller még mindig pontosan ugyanúgy fog kinézni, mint most. Végül gyorsan elhessegette a gondolatot, nem kellene ilyesmivel foglalkoznia ezekben a percekben, amikor éppen minden kettejükről szól. A csókja után még mindig fenntartotta a szemkontaktust és kacéran mosolygott a férfira.
< - Lehet, hogy ezzel a figyelmeztetéssel már elkéstél – felelte lágyan. >
Nem húzódott el, ahogyan a férfi odahajolt hozzá, esze ágában sem volt mindezt megtenni. Viszonozta a csókot, felvéve a férfi tempóját és ő maga is pontosan úgy vált egyre szenvedélyesebbé, mint partnere. Ahogyan Tubrok magához húzta és átölelte Ingrid is így tett, teljesen belesimult a férfi karjaiba, a szíve vadul kalapált a mellkasában és kellemes borzongás futott rajta végig és a gyomrában is a jól ismert kellemes görcsöt érezte meg, ahogyan a másik végigsimított az oldalán. Az ő keze sem maradt tétlen, a férfi hátán simított végig, ezúttal egyelőre csak a ruhán kívülről. Mikor Ragal kezei a combjára tévedtek, már érezhetően remegett meg, ahogyan a kellemes gyengeség egy pillanatra felülkerekedett rajta, egy pillanatra elhúzódott a férfitól, ahogyan egy halk sóhaj szakadt ki belőle, majd úja szenvedélyesen folytatta a csókot. A kezével közben leért a férfi fenekéhez és ott állapodott meg. A másik kezét kettejük közé húzta vissza és a férfi mellkasára helyezte. A csókot is próbálta megszakítani úgy, hogy kissé hátrébb húzta a fejét. Ha Tubrok nem hagyta, akkor a csókok közben szólalt meg egy-egy szóra csak.
< - Elhiszem, hogy a csókjaimmal laknál jól, de nem azért főztem a vacsorát, hogy megmaradjon – a végén pedig bármilyen nehéz volt, de határozottabban tolta el magától a férfit, a hangja elfúló volt, ahogyan még a kissé a levegőt kapkodta. – Tessék enni! Ezt utána is tudjuk folytatni, az étel meg kihűl. >
Ugyanazzal a kicsit gonoszkás mosollyal és tekintettel nézett a férfira, mint tegnap, amikor elutasította.

by **Bishop** Hétf. 11 Nov. 2013, 00:20

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ragal nem akarja abbahagyni, a kimondott szavakra csak halkan hümmög és folytatja tovább, így Ingridnek határozottan el kell őt tolnia. Nehezére esik tudomásul vennie a helyzetet a törzsfőnek, hogy Miller még mindig nem az övé. Egy ideig Tubrok még karjaiban tartja Ingridet, majd lassan elengedi és visszaül a székre.
< - Csak azért mert Te főzted, nekem. - mondja kicsit morcosan, de azért hangjában érezni a hálát a vacsora miatt. >
Végül a jávorszarvasból és a salátából szed. Időközben összeáll benne a kép az utalásoknak hála, hogy Ingrid még annál is idősebb és a családja annál is magasabb körökből származik, mint amire először gondolt. Ezen elgondolkodva kezdene neki Tubrok a második fogásnak, de az utolsó pillanatban feleszmél és megvárja Ingridet. Ha megfelelő az alkalom és Miller nem hoz fel más témát ő kezd el beszélni.
< - Visszatérve, különös, hogy annak ellenére, amit mondasz, hogy már mennyire több vagy mint egy ember, és a családod is milyen magas rangban van, eltávolodva az emberiségtől, engem, számodra egy halandót akarsz. Ugyanúgy megremegtél az előbb, mint más nők. A gondolkodásod, értékrended is meglehetősen emberi, legalábbis az a része, amit hallottam eddig. Több vagy, mert tökéletes vagy, én talán soha nem érthetem meg milyen úgy látni a világot, hogy nincs halál, de lehet nem is akarom. Azt akarom mondani, ezzel, hogy nekem sokkal emberibb vagy most, mint bárki más. >
Nem a zavarodik bele abba amit mond, vagy magyarázza meg saját magát, csak egyszerűen teljesen őszinte ahogy eddig is. Tubrok megvárja Ingrid reakcióját majd folytatja tovább.
< - Mondtad, hogy még ennyi idő alatt sem volt senki, a fiadon kívül, aki a szívedből is kiérdemelt volna egy darabot. Ez általános a Birdalomban? A Vex nemessége sokáig küzdött ezzel a problémával, a technológiájuk lehetővé teszi számukra, hogy megnöveljék az élethosszukat, és elég mocskos pénzt gyűjtöttek össze, hogy mindenük meglegyen. Volt egy időszak, te biztos emlékszel rá, amikor hatalmas nyomás nehezedett ott rájuk, mert senki nem talált magának szeretőt sem, olyan magasakká váltak az igények. Nem születtek utódok, nem volt rendes öröklés sem. Cal Pone és Rip Sure utána kezdte direkt megváltoztatni a gondolkodásukat, népszerűvé tenni azt, hogy minél többször, minél több nővel vagy férfival közösüljenek. Ott nincsenek már érzelmi kapcsolatok. A HPI-ben még vannak? >
Nagyon erősen kiérződik a szavaiból, hogy a Vex világát megveti, magából kifordultnak tartja. Teljesen más az ő értékrendje, hogy ezt el tudná fogadni. Ingrid tudomása szerint, amit a férfi mondott az majdnem szóról szóra igaz, a Vex felső köreiben tényleg hasonló helyzetek uralkodnak. Ellenben a HPI lakossága annyira sokféle, mivel különböző lehetőségek állnak előttük, hogy nem lehetne a viszonyokat csak így meghatározni, általában minden változó.

by **Thorhalla** Hétf. 11 Nov. 2013, 08:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid is sajnálta, hogy eddig el kellett mennie, mert a szavai után a válasz, amit kapott az igazából semmi sem volt, a férfi tovább folytatta volna a csókot. Látta Tubrok tekintetét, ahogyan mennyire elégedetlen a helyzettel, hogy még mindig ellenáll a nő neki. Ilyet eddig biztosan nem tapasztalt, pedig most mindennél jobban érezhette, hogy Ingrid is akarja őt. A nő örült annak, hogy van ekkora akaratereje és nem csak akkor eszmél fel, amikor már az ágyban vannak. Így sokkalta jobb volt az egész és majd a férfi is belátja, amikor egyszer végül eljutnak addig. Miután a férfi abbahagyta a csókot, de még nem engedte el Ingridet, amíg ez nem történt meg a nő sem húzódott el teljesen, hanem a férfihoz simult, csak felkészült arra, hogyha szükséges lesz, akkor megint határozottan kell tovább tolnia. A morgásra csak mosolygott, főleg, hogy kiérezte belőle a hálát is, amit a férfi gondolt valójában. Ő maga is szedett magának, a férfival ellentétben ő a krumpliból és a jávorszarvas roládból. Most nem szólalt meg, így Tubrok eltudott kezdeni beszélni. Tubrok szavai után lágyan elmosolyodott.
< - Köszönöm, ez roppant sokat jelentett – mondta őszintén. – Attól, hogy kaptam génkezelést és ilyen hosszú életem lett… mint mondtam nekem nem ez a természetes. A halál természetes számomra, láttam az Ezüst háborúk során, aztán, amikor az istenek haltak meg, ennyivel – csettintett egyet. – Akiket addig mindenhatónak hittem és gondoltam, végük lett. A családom magas rangjával járó legnagyobb előny az volt, hogy nem módosították az emlékeinket a Zuhanás után. Anyám történész volt a Zuhanás előtt, átadta a tudását, arra nevelt, hogy a régi világ, a Zuhanás előtti világ dolgaival is tisztában legyek, hogy kik voltunk, honnan jöttünk, hogy emberek vagyunk mi is. Noha nem sokra emlékszem abból az időből, alig egy éves voltam, amikor a Zuhanás megtörtént. Leginkább csak érzések maradtak meg, hogy mit éreztem, az egész világ mit érzett. Ahogyan utaltam rá, emberként születtem és emlékszem, nem úgy, mint a HPI lakóinak többsége, vagy a világ jelentős része. Én még emlékszem, hogy milyen olyannak lenni, mint te is vagy. Ezt… ezt még a legjobb barátaim sem tudják, akiket azok után ismertem meg, hogy a génkezelést megkaptam, aminek ezek voltak a jutalmai. >
Néhány pillanatra felemelte az egyik kezét és az arcán levő csíkokra mutatott. Meglepően könnyebben sikerült kimondania ezeket a szavakat, mint hitte, hogy menni fog. Ez nem a HPI volt, itt könnyebb volt valakinek megnyílni, főleg ennek a férfinak. De arról még mindig nem lett volna képes semmit sem beszélni, hogy milyen kapcsolata van a Rocksoliddal és Skandináviával.
< - Attól, hogy a HPI polgára vagyok, ugyanúgy vannak vágyaim, az érintésed ugyanazt fogja kiváltani belőlem, mint más nőkből – felelte. – Talán elegem van a tökéletesből, talán pont azért, mert a génkezelés rajtam lényegében semmit sem változtatott, öt éves voltam, amikor megkaptam, közel hatvan év hibernáció után, mire tökéletesítették. Az egyetlen más, ami rajtam lett, hogy az arcomon ott vannak a csíkok, és hogy nagyon picit teltebbek lettek az idomaim. Mentális képességekben nem igen volt változás, előtte is roppant fogékony voltam azokra a dolgokra, amikre a szüleim. Nem vonz az, hogy mindenki tökéletes, számomra a tökéletességet csak kisebb hibákkal lehet elérni. Azt hiszem, hogy pont ezért vagy olyan vonzó számomra, mert nem vagy olyan átlagos, mint a HPI tökéletes emberei. Megvannak a magad aprói hibái, amik messze tökéletesebbé tesznek bárkinél, akivel valaha is találkoztam. Soha sem hittem, hogy eddig kell eljönnöm ehhez. >
Ő maga is teljesen őszinte volt, nem tudta, hogy a férfi mennyire fogja megérteni a nézőpontját, ahogyan tudta, hogy nagyjából egy kezén megtudta volna számolni, hogy hány személy értette volna meg ezt teljesen. Remélte, hogy Ragal eléggé megfogja.
A következő részre is feszülten figyelt, miközben evett néhány falatot és töltött magának a kiürült poharába újra, ezúttal nem a mézsörből, hanem a glöggből. Kicsivel töményebbre vágyott már a sörön felül. Magában mosolygott csak azon, hogy mennyire szenved Tubrok. A téma, amit választott, határozottan látszott rajta, hogy a férfi próbálja elterelni a gondolatait a szexről és arról, hogy mit is tenne Ingriddel, de még nem sikerült teljesen elérnie, amin a nő akkor lepődött meg, hogyha sikerült volna. A férfiaknak mindezt nehéz megtennie, legyenek bármilyenek is, a Birodalom tagjai, vagy pedig olyanok, mint Tubrok.
< - Azért ne tévesszen meg, hogy nem nyert senki soha egy darabot sem a szívemből több dolog miatt is volt. Kezdve azzal, hogy hatszáz óta nemhogy párkapcsolatom sem volt, de még szeretőim sem nagyon – mondta. – Egyszerűen nem volt rá időm és energiám egyéb dolgok mellett. Cal volt néhány egységnyi időre, de ő ugye más. >
A többi részre bólintott, pontosan tudta, hogy a Vex tényleg ilyen volt, azonban mindez a történelem során nem egyszer fordult elő és nagyon sok civilizációnál előfordult. Éppen ezért nem taszította ő, mit szólna vajon Tubrok, ha tudná, hogy a vikingek is ilyenek voltak, az eredeti vikingek, hogy micsoda orgiákat csaptak egy-egy sikeres portya után? Lehet, hogy a kőkemény igazsággal nem kellene a Rocksolid alapjait megrengetni a hitében.
< - Szerintem nekem is az volt a bajom, hogy túl magasra tettem a lécet azért, mert ezt láttam a szüleimnél és ironikus, hogy pont te ütöd meg ezt „halandó” létedre – nevetett fel, de a hangjából érződött, hogy bóknak szánta. – A HPI-ben nem ilyen szélsőséges ez, mint a Vex-nél. Személyfüggő természetesen, vannak, akik habzsolják a jólétet és mindenkivel összefekszenek, aki szembe jön, egy-egy éjszakára. Furcsa mód mindez nálunk is él még. Hosszabb-rövidebb kapcsolatok nálunk is vannak, amik egységeket, hónapokat, éveket, vagy évtizedeket is megélhetnek. Azonban a házasság intézménye lényegében semmit sem jelent már. Nagyon kevés van belőle, felesleges. Szóval szeretnélek megnyugtatni, a HPI-ben sok érző személy van, akik még képesek a szerelemre, noha a gyerekvállalás megint más kérdés, hogy ki mikor és hogyan teszi mindezt. >
Evett ismét néhány falatot, lehetőséget adva Tubroknak, hogy válaszoljon.
< - Ha már ez a kérdés felmerült, már elég idős vagy és egy ideje a törzsfő, kicsit meglep, hogy még nincs örökösöd – vetette fel óvatosan, a hangjából pedig kiérződött, hogy nem bántani, vagy sértegetni szerette volna a férfit, hanem csak tényleg kíváncsi >

by **Bishop** Hétf. 11 Nov. 2013, 23:08

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok miközben hallgatja Ingridet nekiáll enni, annak ellenére, hogy tegnap nem látott túl sok evőeszközt Ingrid, most a törzsfő gond nélkül forgatja azokat. Teljesen nyugodtan eszik, amíg Ingrid nem említi, hogy már a Zuhanás előtt is élt, akkor egy pillanatra megáll és csak később nyeli le a falatot. A további részletek elhangzása közben újra Ingrid felé fordul és végignéz rajta, az arcánál megvizsgálva a vörös csíkokat. Még ha tudja is Ragal, hogy amit Miller mond az igaz és lehetséges, most olyan mintha nem akarna hinni a szemének. Iszik és megköszörüli a torkát mielőtt reagálna.
< - Ezért nem akartad elmondani, hogy milyen rég óta élsz. Nem hittem volna, hogy több mint ezer éves vagy és láttál mindent a történelemből. - itt a hangjában enyhe tisztelet is érződik - Köszönöm, hogy mégis elmondtad, már most. >
A saját magáról szóló megjegyzéseken Ragal csak magában mosolyog, és egyelőre emészti az elhangzottakat, bár ez annyira nem esik nehezére. Végül a férfi lassan Ingrid arca felé nyúl és egyik ujjával óvatosan végigsimít az egyik vonalon az állánál.
< - Óvatosan, még nagyon elbízom magam. Ha az önfejűség különlegessé tesz, akkor te sem panaszkodhatsz, remélem egyetértesz. >
Ismét a kettejük közt megszokott hangnemben fejezi be, megengedve magának egy kihívó pillantást is. Ragalon közben látja Ingrid, amit az előbb gondolt, hogy valószínűleg elég erősen próbálja elterelni a gondolatait most, több-kevesebb sikerrel. Ezért egy ideig megint csak hallgatja Ingridet miközben folytatja a vacsorát.
< - Akkor a HPI-ben mégis sokkal jobb a helyzetben, mint azokban a városállamokban, nem meglepő, messze felettük álltok. Ami érdekelne, hogy több száz év alatt, hogy nem jutott időd arra, hogy saját magaddal is foglalkozz minden téren, de lehet nem érteném. >
Mikor kiürül a pohara ő is kipróbálja a glöggöt, ami gyorsan kiürülő kupa alapján nyilván ízlik neki, még megtörli a szakállát.
< - Gondoltam már rá többször is, hogy kellene egy utód, egy fiú, akit nevelhetek és taníthatok. Eddig még nem volt rá megfelelő alkalom, vagy inkább nő, akivel ezt tudtam képzelni. Majd ha befejezted, mesélj a Zuhanás előtti világról, csak annyit tudok amennyit Tiren mondott. >

by **Thorhalla** Kedd 12 Nov. 2013, 09:40

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid számára tökéletesen feltűnt, hogy a férfi megakadt az evéssel, amikor kimondta, hogy mennyire idős is ő maga valójában. A kora és élettapasztalata miatt kicsit nehezen, de végül is sikerült beleképzelnie magát a helyzetbe, hogy mit is élhetett meg a férfi, amikor megtudta, hogy a nő, aki tetszik neki, csak százszor idősebb, mint ő maga. Amíg Ragal az arcát és a csíkokat fürkészte Ingrid a férfi arcát. Nem volt pontos teljesen, azt a részt kihagyta, amit előző este tudott meg Lerontis-tól, hogy a csíkok az arcán nem csak annyit jelentettek, amennyit, hanem azt, hogy genetikailag fejlettebb volt a HPI lakóinál a vérvonalának hála, és lehet, hogy a férfi tökéletesnek tartotta, de ennél ez jócskán több volt. A tekintetből úgy vélte, hogy Tubrok eddig ezeket a csíkokat csak tetoválásnak vehette, mint sokan mások is és nem pedig természetes képződménynek. A szavakra lassan bólintott és egy kis meghatottságot érzett amiatt, hogy a férfi hangjában tiszteletet is hallott.
< - Igen, ezért – mondta halkan. – 1022 egészen pontosan. El tudom képzelni, hogy mennyire ijesztő lehet, hogy százszor vagyok idősebb nálad. Jobb, ha most kiderül, mintsem később és esetlegesen kellemetlenséget okozhat ez. >
Ahogyan Tubrok az állához ért ő elmosolyodott és kissé oldalra biccentette a fejét és feltartotta, hogy látszódjon, hogy a nyakán folytatódnak a csíkok, majd halványodnak fokozatosan és mellkas magasságában már észre sem lehet venni, hogy ott lennének. A mozdulat kissé olyan volt Ingrid részéről, hogy továbbra is csábos, szándékosan kínozta a szenvedő férfit, jelezve, hogy örül az érintésnek és kellemes, a nyak tartása pedig nem csak a csíkot hivatott mutatni, hanem, hogy a férfi azon is végigsimíthat. Eléggé tisztában volt vele, hogy mennyire nehéz lesz az egész Ragalnak, de pont ez volt a célja vele. Felnevetett a férfi szavaira.
< - Szerintem már régen túlságosan elbíztad magad, de ez is része a sármodnak – kacsintott a férfira. – Egyetértek. >
Ő maga is abban a hangnemben mondta végig mindkét mondatot, amit egymás között használtak. A kihívó pillantásra hasonlót kapott Tubrok válaszként Ingridtől, bár nem rejtette el, hogy néhány szívdobbanásnyi időre megdermedt, hogy most odahajoljon-e a férfihoz és megcsókolja-e, vagy sem, de végül is nem tette meg és inkább visszafordult nagyobb erőfeszítéssel a saját vacsorájához. Evett néhány falatot, amíg a férfi beszélt, majd megtörölte a száját. Mivel is foglalkozott olyan sokáig, hogy magára nem maradt ideje. Így belegondolva a kérdés teljesen jogosnak tűnt a számára, hiszen ilyen hosszú élet mellett nehéz lehetett elképzelni főleg, hogy Tubroknak is mennyi mindenre volt ideje a teendői mellett. És neki még aludnia és ennie is kellett rendszeresen Ingriddel ellentétben.
< - Ami azt illeti, így kimondva elég furcsán hangzott – mosolyodott el. – Tanultam, alkottam, tanultam és megint alkottam. Több évtizedes katonai kiképzések sótlan alakok között, az űrben is voltam elég sokat, küldetések, bevetések, harcoltam. A csatatéren pedig mégsem élhet az ember testi vágyainak. Amikor pedig éppen volt időm a barátaimmal voltam, és a művészetben való alkotás jobban lefoglalt, mintsem azok után fussak, hogy legyen-e szeretőm és kapcsolatom és ezáltal megfeleljek a szociális elvárásoknak. Gondolom tudsz róla, hogy a Birodalomban a tudást feltöltik az agyunkba és így mindenki mindent tud, amit csak akar. Én jobban szeretem, ha magam tanulok meg valamit, önerőből. Ezért tartottak sokáig, amiket tanultam. Kicsit bánom, hogy a nyelveteket és a történelmeteket részletekbe menően feltöltéssel kellett megtanulnom és nem magamtól, mert lényegében megkaptam, hogy jönnöm kell a feladattal, majd pár óra múlva már itt voltam. Nem volt időm rendes tanulásra. >
Látszott rajta, hogy tényleg sajnálta egy kicsit és nem pedig csak azért mondta, hogy lenyűgözze vele Ragalt. A férfi szavain elmosolyodott újra, főleg, amikor azt a kis kétértelmű részt meghallotta a szavaiban. Eléggé biztosra vette, hogy csak elszólás volt és nem szándékos, de akkor is mulattatta ez az apróság. Azzal a korábbi kihívó pillantással nézett a férfi szemébe és kissé közelebb hajolt. Túlságosan magas labda volt ez, ahhoz, hogy ne próbálja meg lecsapni.
< - Eddig? – kérdezte kacér mosollyal. >
Hangjából és mozdulataiból kivételesen nem lehetett rájönni, hogy a kétértelmű kérdéssel mit is akar valójában, hogy csak húzza-e a férfit vele és játszik, mert tudja, hogy csak egy kis elszólás volt, egy baki. Vagy pedig lehet, hogy a pontosan ellenkezője volt ennek. Nem hagyta, hogy Tubrok erre könnyedén rájöjjön, éppen ezért volt roppant kíváncsi a provokatív kérdésnek válaszára, mert látszott a férfin, hogy próbálta ezen témáról elterelni a gondolatait.
< - Mindig a fiúk – mondta megjátszott bosszankodással. – Ezt még a Zsarnok sem tudta kiirtani az emberekből. A történelemben is mindig a fiú utódok voltak a vezetőknél a legfontosabbak és mind fiút akart. >
A hangjával éreztette, hogy természetesen a Zuhanás előtti időkre gondolt a történelem résznél és nem pedig a mostani eltelt 1000 esztendőre, ami azóta volt. Legalább kiderült számára, hogy Tyr-t hogy hívják manapság, mert erre elfelejtett rákérdezni az előző este. Nem tudta, hogy miről szeretne hallani a férfi, az első gondolata az volt, hogy az itteni dolgokról, vagy akár arról, hogy miként élte meg Ingrid azokat a dolgokat. De a Zuhanás előtti időszak annyira más volt és olyan sokat lehetett volna róla mesélni, hogy…
< - A Zuhanás előtti időről éveket tudnék mesélni. Mire vagy kíváncsi belőle főleg? – kérdezte. – És egyezzünk meg valamiben, mesélek ezekről, de holnap akkor a tárgyaláson felül kétszer találkozunk. Ez is egy régi szokás, az ország vezetője megmutatja a másik birodalomból jött küldötteknek a saját otthonát. Ez lehet hivatalosabb is, aztán egy idő után lerázhatjuk a kíséretet, hogy magunk maradjunk és megtaníthatnál a kődobálás „művészetére” is – vetette fel kedvesen. – És holnap estére te találj ki kettőnknek valami programot. Valamit, ami nem az ágyban végződik. >
Az utolsó mondatnál a tekintete néhány pillanatra megkeményedett olyanra, mint amit Ragal a tárgyaláson láthatott tőle, hogy nyomatékosítsa, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Csak mikor látta, hogy a férfi megértette, ami bizonyára nem fog tetszeni neki lágyultak meg újra a vonásai.

by **Bishop** Csüt. 14 Nov. 2013, 00:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ragal nem tud ellenállni a kísértésnek és lassan végigsimít Ingrid nyakán a vonal mentén, egészen lassan, hogy kiélvezze a helyzetet és ne csak saját de a nő türelmét is próbára tegye. Egy ideig még ő is fontolgatja magában, hogy ennél tovább megy, de nem teszi, egyelőre az evés kellő mértékben leköti a figyelmét, hogy gondolatainak egy részét elterelje a vágyairól. A megelőlegezett bizalom jól esik a törzsfőnek, hogy Ingrid olyan dolgokba is beavatja, amiket még mások sem hallottak.
< - Jól gondolod, jobb hogy most megtudtam ezt rólad. Később váratlanabb lett volna. Szándékosan választod a nehezebb utat, mert tudod, hogy az erősebbé tesz, ezért ilyen nagy az akaraterőd. De nem hiszem, hogy tanulás és a művészetek mellett rohannod kellett volna egy kapcsolat, után. Néha jobb csak hagyni a dolgokat, hogy megtörténjenek, mint előre tervezni... >
A végén az arca és teste mozdulataival utalást tesz kettőjükre, nem túl egyértelműen. Miután befejezi kis ideig még elgondolkodik, de hamarosan eszébe jut, hogy mit akart már az előbb is kérdezni.
< - Azt mondtad, hogy apád nem engedte, hogy belépj a Flottába. Akkor hogyan vettél részt kint, a világűrben különféle katonai akciókban? Talán megkerülted az akaratát? >
Percről percere a kíváncsisággal együtt fokozódik Tubrokban a feszültség, mialatt a válaszra vár hátradől a széken és egy különös, elégedett mosollyal az arcán várja a választ. Első alkalommal Miller már látta a törzsfőt ilyennek, amikor számára kedvezően alakult a helyzet. Ebből az állapotból a visszakérdezés zökkenti ki, először csak egy zavart tekintettel válaszol, majd egy kissé erőltetve egyik kezét védekezően megemeli.
< - Még... így értettem. - nem hagyja magát, figyel a hangjára, hogy az őt se árulja el egy pillanatra sem és inkább határozott legyen, mint magyarázkodó és, hogy ne derüljön ki mit is gondol, Ingrid hogy értette ezt az egészet. >
Még egy pohárral megiszik eközben és a tányérja is kezd lassan üressé válni, ilyen téren gyorsabban halad Ingridnél, de azért ügyel, hogy ne legyen túl gyors.
Tubrok a holnapról szóló terveket végighallgatja, először még nem akar rögtön egyértelmű választ adni, de az utolsó mondat után, azonnal visszavág.
< - Teljesen mindegy mit találok ki, előbb-utóbb úgyis ott fogjuk találni magunkat, ha így provokálsz. Még ha nem is holnap, de idő kérdése. Lehet róla szó, örömmel megmutatom a várost, bár nem olyan érdekes, mint más fővárosok. A kíséretet elintézem. Tekintsem azt is randevúnak? >

by **Thorhalla** Csüt. 14 Nov. 2013, 09:49

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan Ragal végigsimított a nyakán Ingrid lecsukta a szemét és láthatóan igencsak élvezte a kényeztetést és a simogatást. A valóság az volt, hogy muszáj volt megtennie, mert ha most is végig a férfi szemébe nézett volna, akkor lehet, hogy odahajol hozzá és ismét megcsókolja. Hatalmas erőfeszítésbe került neki az, hogy ne tegye meg mindezt, mert már nagyon vágyott a férfi csókjaira, érintésére és mindenre, amit tőle kaphat. Mikor Tubrok elvette a kezét, csak akkor nyitotta ki a szemét. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy képes volt a csábításnak ellenállni és saját maga is vissza tudott fordulni a vacsorája felé, ahogyan a férfi is. Minden igyekezetével azon volt, hogy mindezt elrejtse a férfi előtt, nem akarta ezt a kis győzelmet megadni neki, mert eléggé biztosra vette, hogy a másik lecsapna és kihasználná a helyzetet, ami ellen ugyan neki sem lenne kifogása. Kicsit fölényesen mosolyodott el, amikor Tubrok mondta, hogy szándékosan választja a nehezebbik utat.
< - Minden Miller így tesz, azt hiszem, hogy ezt is mindkét ágról örököltem, anyámtól és apámtól is – mondta némi büszkeséggel a hangjában. >
Nála pedig annak, hogy kitől mit örökölt igencsak nagy jelentősége volt, ha kettőbe szednék, akkor szó szerint újra lehetne alkotni belőle az anyját és az apját. Lassan bólintott az utolsó mondatra.
< - Igen, jobb hagyni – felelte hasonló hangsúlyban. – Ebben is egyetértünk. >
És igen jött a kérdés, amit gondolta a nő, hogy Tubrok fel fog tenni, ami kicsit ellentmondásos volt abban, amit elmondott. Nem mondta Ingrid, hogy hol és mit tanult, hogy teljesen kiképezte a Fagy- és Árnyhadsereg, hogy a Milíciánál is rengeteget tanult és a Flotta lényegében alapképzésének jelentős részén is túl esett. De azt, hogy az apjának ellenszegüljön. Csak megrázta a fejét elsőre, majd megevett néhány falatot még és lenyelésük után belekortyolt a poharába, amikor az kiürült ismét teletöltötte glöggel, kérdőn pillantott Tubrok felé és ha a férfi is kért, az ő kupájába is töltött.
< - Nem szegültem ellen neki – felelte. – Nem tudnám megkerülni őt, még valószínűleg az ap… Osborn admirális sem. >
Remélte, hogy gyorsan javított és nem tűnt fel Tubroknak a kis elszólása. Az utóbbi években megszokta, hogy a barátainak úgyis csak „az apósom” néven utalt az admirálisra, aki ironikus módon talán csak tíz évvel volt idősebb nála. De itt ezen a beszélgetésen mégsem hívhatta az apósnak. Azzal a mondattal pedig, amit mondott, hagyta, hogy a férfi tegye össze a képet, mert úgy gondolta, hogy azok alapján, amit tudni lehet a Birodalomról lényegében talán csak Zsarnok és az UP2-k lehettek ezen a szinten. Amennyire tudni lehetett a Zsarnoknak nem voltak leszármazottai, ergo Ingrid úgy vélte, hogy Ragal összeteszi ebből már, amit kell. Így mégsem ő mondta ki nyíltan, csak utalásokkal, így könnyebb volt a számára. Főleg azok után, amit most készült mondani.
< - Azt nem engedte, hogy a Flottába lépjek, de azt, hogy mások képezzenek azt igen. Az évek során tanultam ezt azt, erre-arra mindenfelé – mosolyodott el kissé rejtélyesen. – És speciális rangban többször volt szükség a képesítéseimre és szakértelmemre a fronton. Bizonyára tudod, hogy a Flotta tagjai mégkevésbé emberek, mint a HPI polgárok. Amikor a flotta tagjai lesznek további genetikai módosításon esek át, az erejük, gyorsaságuk, regenerációjuk tovább javul, ahogyan az érékeik is. A teljes csontvázukat lecserélik, nem lesznek csontjaik, hanem egy másik anyagra cserélik le, kicserélik az izületeket, inakat, az érrendszert, mindent, hogy bírja a megterhelést. Lényegében meghalnak egy időre, akik oda jelentkeznek, sejtenként lesznek újra építve és ami a végeredmény mégkevésbé emberi, mint ami a HPI-t jellemzi. Ezenfelül a szívük alá kapnak egy tégelyt, amivel olyan szinten tudják kihasználni a testüket, ami már közel sem emberi. Szerintem ezért nem engedi apám, hogy belépjek a Flottába, nem akarja, hogy elveszítsem az emberségem és valami más legyek, aminek már kevés köze van hozzá. >
Ha a férfinek leesett korábban, hogy lehet, hogy tényleg egy UP2 Ingrid apja, akkor ez a mondat és gondolat is értelmet nyerhetett, még úgy látatlanban is, hogy nem ismerte a családot még eléggé. Végül Ingrid kissé oldalra biccentette a fejét és úgy nézett Tubrokra.
< - Ha már ennél tartunk, te milyen fegyvernemben és harcászati stílusokban jeleskedsz? A hadvezetési és stratégiai érzékedet már tapasztaltam a tárgyaláson, de a többiről még nem tudok semmit. Amit mondott Tiren, hogy gyerekkortól tanultok harcolni, mint régen a vikingek is. Ha harc terén is vagy olyan jó, mint azokban, mit eddig láttam tőled, akkor félelmetes harcos lehetsz. >
Nem lekezelően mondta, és nem is úgy, hogy a férfi senkinek érezze magát mellette, nem hasonlította össze az embereket és a flotta tagokat egymással, felesleges lett volna. Tényleg kíváncsi volt, hiszen ő maga is harcos volt, így igazából ez a téma volt, ami a legjobban otthonos volt számára. Látta az érdeklődést a férfin, hogy ő is kíváncsi, majd azt az elégedett mosolyt, amikor mát tudja, hogy minden úgy alakul, ahogyan szeretné. Mindez számára is igencsak kedvező és jó jel volt. A visszakérdezésnél a férfi tekintetére és a felemelt kézre csak felnevetett, ahogyan a még válaszra is. A határozott válasz ellenére a nevetés után Tubrok érezhette, hogy a nő most direkt csak piszkálta és húzta őt, visszafizette azt a legutóbbi csúnya tekintetet, amit akkor kapott, amikor őt türelemre ítélte. Közben Ingrid is haladt a vacsorával, igaz ő kevesebbet is szedett, mint a férfi, de lassabban is fogyott egy kicsit.
< - Ez az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy ott fogjuk találni magunkat – bólintott. – És szerintem nem kell téged provokálni külön, már a jelenlétem ezt teszi – suttogta. – Te mondtad tegnap, hogy nem kell sietni, hogy megmaradjon a varázs. Alázatos szolgád vagyok nagyuram, amit mondasz, aszerint teszek, ez volt az első parancsod, ezért is ítéltelek türelemre. >
Tovább incselkedett mind a szavaival mind a mozdulataival, ahogyan ismét közelebb hajolt a férfihoz. Ha Tubrok is arra fordul, akkor a szemkontaktust újra felveszi és lágyan simít végig a férfi karján, nem hajolt annyira közel, hogy rögtön megtudja csókolni a férfit, ahhoz Ragalnak is megkellett ezt tennie, csak éppen annyira tette, hogy a jelenlétével és közelségével kiváltsa ezt a másikból. Most is küzdött magával teljes erőből, hogy ne ő tegye meg és ne csak egy kézsimogatás legyen az egész, de még volt ereje megálljt parancsolni önmagának.
< - A városotok szép és bizonyára érdekes – mondta halkan, továbbra sem húzódott hátrébb. – Csak kicsit szokatlan a HPI nagysága után. Mind emberként, mind építészként viszont lenyűgöző, nem kell alábecsülnöd ezt. És… a társaságom ismét első osztályú lesz személyedben, ami ha végül neked lenne igazad is kárpótol mindenért – végül beleharapott kacéran az alsó ajkába. – Az én őrségemet már most veheted elintézettnek. Igen, azt is tekintsd randevúnak, ha nincs kifogásod ellene. Most már akkor elmondhatom a randevú is Zuhanás előtti „találmány”, egy olyan, amiért kár, hogy elveszett és kiveszett a modern időkből. >

by Ajánlott tartalom