Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Thorhalla** Szer. 30 Okt. 2013, 15:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid most először érte el azt a pontot, amikor már meglátta azt a tekintetet a hadvezéreken, amit szokott máskor is. Azaz most kezdte el elérni azt a hatást a férfiakon, akik végül is elkezdtek egymás között beszélni, ahogyan Diederik vezér szólalt meg ránézett és bólintott, mire a férfi a szavai végére ért már megvoltak a válaszai neki, hogy mit is feleljen. azt saját maga is egészen korrektnek érezte, még ha átkozottul szemtelennek is.
< - A hátrébb levő állásokról is tudják figyelni a megfelelő pontokat, újabb kereskedelmi pontokat és utakat hozhatnak létre a hadseregük gyors mozgósítása érdekében és egy előretolt Végtelenekből álló helyőrség képes lenne feltartani az esetleges ellenséges haderőt, mindaddig amíg az igaz hadsereg és az utánpótlás megérkezik. De mindezt a hadvezér urak is bizonyára tudják. >
Utána a fiatalabb férfi felé fordult, őt még nem látta korábban és nem tudta, hogy miket tett, de bizonyára fontosabb dolgokat, ha most itt lehetett. A légitámaszpontok, négy is volt belőle azon a területen, amit a Rocksolid magának akart, de maximum egyetlen egyet kaphattak meg és Ingrid szíve szerint már kettőt sem adott volna át, már az is túlságosan nagy provokáció lett volna az Ismeretlen Birodalom irányába. Igaz ők mindenképp nyertek azzal, hogy már most itt tárgyalás van, de Ingrid tervezett kihozni mindent ebből, amennyire csak lehetséges.
< - Önök békére készülnek és nem háborúra – mondta. – Az Ismeretlen birodalom igen, az általam felvázolt pontokról figyelemmel kísérhetik. Ha önöknek mindez nem elég, elcserélhetik két értékesebb pontra is, de akkor a felügyeletért nyersanyagoktól esnek el, bányáktól, erődöktől és beljebb eső pontokért hátrébb vonják máshol a határokat. Valamit valamiért uraim. >
Ezzel a térképre felvitte az új határokat, ahogyan ezen alapján gondolta*
Fagyos Sötétség Kora - Page 6 Aq0c

Ragal szavai után az eddigi rideg tekintetével nézett a férfira. Most látta nála is, amivel nagyon gyakran találkozott a HPI-n kívül, és amivel ő talán már nem is nagyon rendelkezett, hogy rövid távra tervezett. Ingrid a hosszú élete miatt nem néhány évben számolt és készült semmire, hanem évtizedekre, vagy évszázadokra éppen. Hosszú távon a minden feladása sokkal kifizetődőbb lehetett. Mindezt persze nem róhatta fel neki, sokkalta izgalmasabb volt az egész, két teljesen más kultúra, noha Ingrid ismerte a helyieket, a skandinávokat, de akkor is. A hosszú és rövid élet közötti kialakult határvonal most nagyon széles volt. És ezzel a ponttal következhetett az, amikor teljes mértékben nekimegy a férfinak, és a tegnapi este után már tudta, hogy ez az ellenfelének tetszeni is fog.
< - De ön se felejtse el nagyúr, hogy ön egy háborúba hajszolt bele egy vesztes felet egy másik, valószínűleg felkészült birodalommal szemben. Ha a Spear hasonlóképpen visszavág az Ismeretlen Birodalomnak, ahogyan a Rocksolid is tette, egy gyenge és kiszolgáltatott birodalom el fog esni és ezúttal a harc hevében megerősödött Spear nem biztos, hogy megáll, és könnyedén megtámadhatja az önök birodalmát is benne az Ismeretlen Birodalomtól elhódított haderővel, pusztán azért, mert tudják, hogy önök voltak, akik kicsikarták a háborút velük szemben. >
A hangja továbbra is ugyanaz a tárgyilagos és rideg, minimálisan felsőbbrendű, ami itt valószínűleg további provokációnak számított a távlati gondolatok miatt, hogy ő nem kicsiben gondolkodik, hanem áthatóbban az egészről. Majd ugyanezen a hangon folytatta, egyben megvolt az ellentmondás, a frontális támadás és még az is, hogy miként próbálja megóvni a Rocksolidot, amire valószínűleg egyikük sem jön rá hála annak, hogy a Birodalmiakat képviseli.
< - Ami az ellenség jólétét és helyzetét illeti az előzőkön felül, civilek a városokban, önöknek sem hiányozna egy újabb lázongás és polgárháború a határvidéken. >

* A kicsit sötétebb színnel levő vonalak az eredeti felett északra az új felvázolt határok, de cserébe belefoglal. Ha én, mivel a karim tudja én nem ott nincs értékes nyersanyag, amit kellemetlen lenne elbukni, akkor az a vonal olyan helyen van, ahol viszont van ilyesmi.

by **Bishop** Szer. 30 Okt. 2013, 17:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ragal rögtön válaszol a hozzá intézett szavakra, még azelőtt, hogy Ingrid elmondhatná az utolsó pontot is. Nem hirtelen visszavágó válasz ez, hanem mint legutóbb is, már előre végiggondolta, hogy Ingrid hogyan reagálhat majd arra, amit mondani fog és ő majd arra mit mondhat.
< - Ne hasonlítsa a Speart a Rocksolidhoz, két teljesen más felépítésű és más technológiával rendelkező állam. Én nem arra alapozom a terveim, hogy az Ismeretlen Birodalomnak kell majd megvédenie a Rocksolidot a Spear haragjától. Ha mégis úgy lenne, ahogy mondja, Lady Ingrid, akkor nagyobb területtel könnyebben megvédhetnénk a vonalainkat. Ezt Fanan ezredes tudja a legjobban. >
Ezzel a törzsfő oldalra mutat a mellette lévő középkorú férfire, Fanan ezredes a Végtelenek és különböző harcirobotok specialistája, aki Ingrid adatbázisa szerint Tubrok egyik nagy támogatója és hűséges embere volt régebben is. Főként hátulról a vonalak mögül szokta irányítani az eseményeket, de korábban még gyalogos is volt, egészen alulról küzdötte fel magát annak idején. Gondosan megigazítja az egyenruhája ujját, mielőtt Millerre nézne.
< - Az ön által felrajzolt pontok és elmondott stratégia ésszerű, de csak ha a légierőre koncentrálunk. A magam részéről szükségem van a légitámaszpont és a lokátor állomások között lévő két katonai bázisra, ahol a szárazföldi gépeket tárolhatnánk. A hegyek mögé építeni a földi védelmivonalakat, értelmetlen lenne. >
Az ezredes látszik, hogy tiszteletben tartja Ingrid érdekeit is és nem csak a saját szemszögéből vizsgálja a dolgokat, de ugyanakkor ő is próbál minél nagyobb részt megtartani az elfoglalt területekből. Miután végez átadja a szót ismét Tubroknak.
< - És ezek mellé még az észak-keleti katonai központ feletti város -mutat a kezével a térképen a megfelelő pontra, ami fel is villan ennek hatására- ellenőrzése is megillet minket. Az ottaniak nem fognak fellázadni, ha a közelükben fognak állomásozni a Végtelenek. Ez megéri a nekem, hogy lemondjak más területekről és bányákról, ahogy már felrajzolta. >
Most lehet érezni a férfin, hogy szembe megy Ingriddel, és nem akar engedni, pont úgy, ahogy Miller teszi, csak ő természetesen a saját oldalának szempontjait veszi figyelembe. A többi vezető egyelőre csak némán figyeli a kialakuló helyzetet és gondolkodik, hogy hogyan tehetne hozzá a tárgyaláshoz.

by **Thorhalla** Szer. 30 Okt. 2013, 18:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ismét Ragal-ra pillantott, amikor a férfi megszólalt. Arra bólintott, hogy valóban teljesen más kultúra és más is a felépítése, illetve a technológia is. De ettől függetlenül még mindig ott volt az, amit mondott és a feltételezése és szavai teljesen helytállóak voltak. Ha esetlegesen volt is figyelmeztető hangsúlya Ragal szavainak, a ne hasonlítsa felszólításban azt a nő elengedte a füle mellett, soha sem figyelt az efféle, sem semmilyen figyelmeztetésre. Nem vette magára, tisztában volt vele, ha ilyenek már felmerülnek, akkor jól teszi a dolgát, ahogyan előző este Lerontis is pontosan így tett. Ahogyan a férfi végzett a szavaival már Ingrid is tudta, hogy mit mond, így megfontoltan felelt erre, nem késlekedve.
< - Ha nyomon követjük a Spear-t a megalapulása óta minden téren, akkor abból egyenesen következik, ha úgy adódik a helyzet, akkor megtorolja a háborút – mondta tárgyilagosan, hagyta, hogy kiérződjék a hangjából, hogy ő ezekkel a dolgokkal tökéletesen tisztában van és nem légből kapottak a megállapításai. – Ami pedig a nagy területeket illeti, ugyanúgy meg van a hátránya is, nagyobb a sebezhetőségi pont és könnyebb kiszúrni az esetleges gyenge pontokat. >
Az ezredesre pillantott, aki ekkor vette át a szót, őt ismerte az adatbázisból, Ragal közeli embere volt, ennek ellenére mégis úgy tűnt, hogy nem akart ésszerűtlen lenni és figyelembe veszi azt is, hogy Ingrid miket mond és nem fejjel megy a falnak. Ő sokkalta óvatosabbnak tűnt Tubroknál, nem volt benne az a magabiztosság, pedig lehetett volna abból kiindulva, hogy milyen pályát futott be. Igen, a szárazföldi csapatok elhelyezése is teljesen logikus volt, hogy ezt is kérik. Ezt Ingrid eddig direkt nem hozta fel, hanem hagyta, hogy a tárgyalópartnerei tegyék meg. Bevett szokása volt ez és most is a győzelem felé haladt mindezzel. Az irreálisan eltolt határok után – bármilyen témában is legyen ez, nem csak affélében, mint amiben most volt – hagyta, hogy a másik fél maga alakítsa a dolgokat, természetesen nem sűrűn találkozott olyanokkal, akik elértek volna az optimális vonalig, nem akarták túlfeszíteni a húrt. Utána Ingrid természetesen belement abba, amit az ellenfél állított fel, és az ellenfél mindig azt hitte, hogy ők kerültek ki győztesen ebből. Hamarosan, időben változó, de előbb vagy utóbb mindig rájöttek, hogy nem így van és a nő győzött igazából.
Ahogyan Ragal mutatni kezdte a helyet, hogy még mi kellett nekik és ezekért hajlandóak lemondani arról a területről is, amiket Ingrid felvázol a nő már tudta, hogy most tényleg győzött. Két fontos stratégiai ponttal kevesebbet ad át a Rocksolidnak, mint amennyi az optimális volt. Ez tökéletes győzelem volt számára ezen a téren. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy este Ragal úgy jön el hozzá, hogy győzött és amikor majd a tudtára hozza, hogy nem így van lesz az egész még érdekesebb. Valószínűleg ilyen alattomos módon még nem vesztett a másik, még úgyis, hogy ezzel is roppantul nyer a Rocksolid, a férfi már tegnap kikérte magának, hogy Ingrid gonosz, ezek után mi lesz? De mindez csak egyetlen röpke pillanatig volt meg az elméjében, külsőre nem is látszott, utána a térképet figyelte.
Igazából úgy tett, mint aki gondolkodik, mérlegeli a helyzetet. Néha egy-egy pillanatra összeráncolta a homlokát, mintha erősen törné a fejét. A kissé elmeredő tekintette is ezt mutatta, ahogyan mereven figyelte a térképet. Ezeken felül nem mozdult, nem is pislogott a következő úgy két-három percben, a szeme sarkából azért időnként lopva a Rocksolid küldötteire pillantott, de lehetőleg úgy, hogy azok ne vegyék mindezt észre. Tudta, hogy Ragal ellene ment, ahogyan ő a férfinak, de most már csak passzív ellenállása lenne ellene, és talán még több területet vesztene, ha tovább feszegetné ezeket. Szerencsére pontosan tudta, hogy mikor is álljon meg és mikor hagyja rá a másikra azt, amit ők akarnak. Mikor úgy érezte már, hogy kellően sokat várt, akkor fordult vissza Ragal és a többiek felé.
< - Ez még elfogadható a Birodalom számára – mondta ridegen. – Akkor ez a határvonal kerül be a rögzített szerződésbe. >
Figyelte a reakciókat a vezetők részéről, hogy mit is fognak szólni ehhez, Ragal reakciójára csak lopva figyelt, a legkisebb rezdülésre is, de ha ilyen van is, nem mutatja ki a jelét annak, hogy észrevette volna. Néhány másodpercet várt, aztán ismét megszólal ha nem érkezett semmilyen más észrevétel, vagy hasonló a férfiak részéről.
< - Mielőtt rátérünk a Pride területeinek kérdésére, kívánnak szünetet tartani? – kérdezte. – Azon területek kérdése valószínűleg jócskán hosszabb időt fog igénybe venni. >

by **Bishop** Szer. 30 Okt. 2013, 19:51

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Nem meglepő módon, a teremben lévők nem értenek egyet Ingriddel, a Spear-el kapcsolatban, és erre megvan minden okuk. Hiszen az ő szemszögükből csak egy városállam, alig több mint húszmillió lakossal, teljesen elzárkózva a külvilágtól, eddig nem sok nemzettel háborúztak, és akkor is csak védekező stratégiát folytattak. De ennek ellenére tény, hogy a vonalaikon soha senki nem jutott át, ezen kívül Ingrid azt is tudja, hogy Zsarnok nem véletlenül kötött velük megnemtámadási szerződést. Az Ősi-Marsi világ maradékában van valami, ami a legtöbb ember számára örökre rejtély marad, egy magasan a földi szint felett álló civilizáció technológiája, és annak minden veszélye. A Rocksolid viszont most láthatólag arra épít majd, hogy az Ismeretlen Birodalom erői felőrlődnek majd a háborúban és így ők kerülnek előnybe. Emiatt csak egy kétkedő hümmögés a válasz, valahonnan a terem oldalsó részéből. Mialatt Ingrid látványosan gondolkozik a térképet nézve, annak ellenére, hogy már előre tudja a választ, észreveheti egy-egy oldalra pillantásnál, hogy Ragal figyeli minden rezdülését és próbál róla a lehető legtöbbet leolvasni, de közben ő is a térképre koncentrál. Végül Ingrid kimondja, hogy beleegyezik, Fanan elégedetten biccent és Diederik apró rezdülései is azt árulják el, hogy örül annak, hogy a nő elfogadta az érveiket.
Amikor Ingrid lezártnak tekinti a szerződés ezen részét és felajánlja a szünetet a Pride tárgyalása előtt, több hadvezér is feltűnően kérdően tekint a törzsfőre. Tubrok elgondolkozva nézi a térképet maga előtt és csak int nekik, hogy várjanak. Másodpercekkel később megköszörüli a torkát és egyenesen Miller szemébe néz miközben beszél.
< - Még felesleges lenne szünetet tartani. Ez még közel sem megfelelő megegyezés. A nyugati területek már biztosítva vannak, de az északi részeket is felügyelni kell. Így a Rocksolid területén kell lennie ennek a jelentős hadászati komplexumnak, itt és a még északabbra lévő erődre is szükség van a helyőrségek felállításánál. Ha ezek nincsenek az én részemen, akkor fölöslegesek ott a határok, az Ismeretlen Birodalom önkényesen bármikor eltolhatná. Feltételezem ezt ön is belátja Lady Ingrid. >

by **Thorhalla** Szer. 30 Okt. 2013, 20:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem lepődött meg azon, hogy senki sem ismerte fel a figyelmeztetést, amit mondott, hogy a Spear sokkalta nagyobb fenyegetés, mint gondolták. Csak remélni tudta, hogy a Rocksolid nem fogja megismerni azt, hogy mégis azok és a Spear nem fog eljutni oda, hogy őket fenyegesse. Saját maga tisztában volt azzal, hogy a Zsarnok nem ok nélkül kötött megnemtámadási szerződést velük. De mindez olyan információ volt, ha akarta volna, akkor sem hozhatta volna Tubrok tudtára, legalább is ilyen körülmények között. Hamar rájött, hogy mire is épít és mit használna ki a Rocksolid, ami pedig könnyedén a visszájára fordulhatna. Ingrid szíve szerint segített volna és megmondta volna, hogy ez ostobaság és ne így tegyenek, de ezt sem tehette meg, a Birodalom volt az első, a Rocksolid csak a második lehetett a sorban és ha megtenné, amit akar, akkor a Birodalmat árulná el. Sikerült kiszúrnia, hogy Ragal figyeli, biztosra vette, hogy miért, jelen pillanatban állóháborús részhez értek, de nem engedett semmit sem mutatni neki, azon kívül, amit megjátszott. A vezéreken látszott a megkönnyebbülés, hogy Ingrid belement abba, amit felvázoltak, de végül mindenki Ragal-ra pillantott, aki szerint még nem végeztek. Ó, de nem ám, valóban ott voltak még az északra levő területek, amin összesen egy területet adhatott át maximum. De ezen a részen már nem volt hajlandó olyan engedékeny lenni, mint a másiknál.
Mikor Tubrok a szemébe nézett, akkor kicsit jobban kihúzta magát, csak katonás mozdulat volt, semmi több. Mereven állta a férfi tekintetét, a szemeiben most nem lehetett semmit sem abból, ami akkor ott volt benne a férfi közvetlen közelében, sem a vágyat, sem a kitágult pupillát, csak a jeges merevséget, ridegséget és a magabiztosságot. A legkisebb jelét sem adta a többinek, amit valójában gondolt volna. A remek képzésének köszönhetően mindezt most játszi könnyedséggel tudta megtenni, még az is elképzelhető volt, hogy akkor is sikerült volna ezt így megtennie, ha olyan közelségben állt volna vele szemben, ahogyan tegnap is, amikor egymást ölelték. Egy pillanatra sem mutatta ki, hogy mit is gondola arra, amit a férfi mondott. Miután befejezte Ragal a mondandóját, akkor szólalt meg, továbbra is fenntartva a szemkontaktust és nem nézett a térképre. Már régen memorizálta és tudta, hogy mi, hol van és mit is akar a férfi róla.
< - Nem látom be Lord Tubrok – felelte még mindig ridegen. – Azt a hadászati komplexumot lefedik a nagy hatótávolságú légvédelmi érzékelő, amit éppen az előbb hagytam jóvá, hogy az önök fennhatósága alá kerüljön, vagyis ott maradjon. Éppen ezért a Rocksolidnak nincsen szüksége fizikai beavatkozásra ott, hogy folyamatosan figyelemmel tudja kísérni azt a régiót. Ami az erődöt illeti… >
Elharapta a mondatot, a hangjából már igazából ekkor érezni lehetett, hogy azt sem óhajtja átadni, még akkor sem, ha az benne volt az optimális vonalban. Eddig is elég sokat kaptak és ott még volt amúgy is valami, ami miatt nem volt hajlandó megtenni. Az pedig az előzők miatt, amit határoztak és ő maga ott jelölte be a területeket, hogy ott tolják ki mindezt még távolabb.
< - Az erőd ha nem tévedek nagyúr, márpedig nem tévedek abban a régióban vannak, amit az előbb kizártunk, hogy azokról a területekről lemondott a másik három bázis részére. Dönthet, hogy lemond az első, vagy a második számú katonai központról a délebbi régióban, amikre Fanan ezredes igényt tartott és így kettőbe vágja a fennhatóságát, vagy pedig lemond arról a helyről és a kitolt határ mellett immáron a gyéren lakott területen a Rocksolid területén hoz létre ezektől függetlenül egyet. Ugyanis amit ön akar, az túlságosan mélyen fekszik a térkép szerint az Ismeretlen Birodalom területén ahhoz, hogy csak módosítsam a felvázolt vonalakat és újabb területeket vegyek el a birodalomtól az önök javára. >
Amíg beszélt továbbra is a férfi szemébe nézett, egyetlen egyszer sem pislogott, erre külön ügyelt. Belefúrta a tekintetét a másikéba, de nem volt a célja, hogy elvarázsolja és elbűvölje vele, ezért a tekintete és a nézése sem változott meg pillanatra sem, nem mutatott gyengeséget, nem mutatta jelét annak, hogy Tubrok melyik részen, melyik ponton foghatná meg ezen feltételek között. Persze az már teljesen a férfin múlt, hogy mennyire képes kivonni magát az előző este után a nő tekintetéből, de Ingrid most ezzel nem foglalkozott. Ő profi volt és most teljes mértékben e szerint viselkedett, ezt a háborút csak úgy nyerhette meg teljes egészében úgy, hogy még elégedett is legyen vele.

by **Bishop** Szer. 30 Okt. 2013, 23:47

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ragal állja Ingrid tekintetét, minden gond nélkül néz ő is a másik szemébe, és egészen addig nem is pislog, amíg a térképre nem kell néznie, vagy valamiért elfordítania a tekintetét. Jelenleg egyik fél sem enged és ugyanúgy állják egymás kisebb támadásait.
< - Igen valóban könnyen monitorozható a bázis, de én nem azt akarom ellenőrizni, én onnan akarom a környező területeket felügyelni. Jogomban áll az északi részeket is birtokolni, a feltételeitől függetlenül, ehhez az erődre is szükség van. Még ha az, az eddig meghatározott határok területén belül is van. >
Most lehet először látni a férfin, hogy nagyon figyeli Ingrid reakcióját, hogy a nő katonás és hideg viselkedése ellenére is valamit le tudjon róla olvasni. De ezúttal akármilyen eredménnyel is jár nem megy teljesen szembe Ingriddel, ehelyett a mellette álló Fanont kérdezi meg valamiről. Egyetértenek, mind a ketten.
< - A jó megoldás egy kompromisszum lehetne, ha hajlandó ilyenre Lady Ingrid. A határok ugyanott maradnak, de a kijelölt pontok területe a Rocksolidhoz lenne csatolva, légifolyosókon keresztül pedig az összeköttetés is megvalósulhatna. Így nem lesz kisebb az Ismeretlen Birodalom területe, de a mi államunk érdekei érvényesülnek. Ennek meg van a kölcsönös előnye és hátránya is, mind a két fél részéről. >
Az ő hangjában sincs továbbra sem semmilyen utalás, szigorúan csak a tárgyalásokról beszél. Most hol a megfelelő pontokra, hol Ingridre néz, várva a választ. Közben az egyik tábornok előrébb hajol, a térkép felé és homlokát ráncolva méregeti az eddigi helyzetet.

by **King Raten Chromixen** Csüt. 31 Okt. 2013, 05:21

- Oh, pedig eddig nagyon úgy tűnt, hogy fejlettebbnek tartják magukat. Meglep, hogy ilyen alapvető technológiával nem rendelkeznek. – szúrom meg egy képzeletbeli tőrrel Dunnt, és jót mosolygok azon, hogy most végre piszkálódhatok kicsit. A sajátos logikára még szélesebb a vigyorom – de megtartom magamnak a véleményem.
- Nem okozna gondot az el… rejtése.- nézek zavarodottan a kezemre. Ekkor jut eszembe, hogy jelenleg MR nélkül kell boldogulnom.
- Vagy mégis. Elnézést, nemrég szétment egy eszközöm. – javítom ki magam. Hát igen, MR nélkül még nehezebb lesz a dolgom, mint korábban hittem. Ráadásul ez esetben a felszerelésem is sokban korlátozódik – csak annyit vihetek magammal, amit kényelmesen elbírok, és nem zavar a mozgásban. Elszoktam az ilyen egyszerű akadályoktól, és már teljesen megszokottnak vettem a Rendszer adta lehetőségeket. Ráadásul megjavítani se tudom, amíg nem bizonyítok. Ezt a kibaszást!
- Dunn, kezeskedik ezért az emberért, és hogy nem fog visszaélni azzal a szarral? – kérdezem, a férfira nézve. Nem tudom miért, de megbízok a veterán szavában – talán a korábbi viselkedése miatt. A Sivarys nem érdekel – akár meg is támadhat, vagy megfenyegethet – ha Dunn nem garantálja, hogy jó kezekben lesz a tudás, akkor is elvállalom el a küldetést. Hiszen biztos megoldanák nélkülem is – ha kell, áldozatok árán, de Őrület nem tűnik olyan embernek, akit ez visszafogna. Viszont ha én megyek ezért a cuccért, akkor én döntök a sorsáról is – és akár fel is robbanthatom a panelt, ahogy az előbb tette ez a mániákus – csak éppen az információval a belsejében.

by **Thorhalla** Csüt. 31 Okt. 2013, 09:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A férfi is állta a tekintetét, ebben már tegnap is roppant jók voltak, csak éppen most egyik sem engedte meg magának, hogy elvesszenek egymás tekintetében. Ingridnek volt egy olyan érzése, hogy a férfi szívesen megtette volna, más kérdés az volt, hogy ő maga is, de ebben a helyzetben mindaz teljesen elfogadhatatlan lett volna. Tubrok válasza teljesen logikus kérés volt, ezzel nem is igen tudott Ingrid sem vitatkozni, más kérdés volt, hogy akkor sem fogja azt a jelentősebb katonai központot átengedni, esetleg azt a fentit, az erődöt, mert azt még megteheti, de ezt a harmadikat már nem. A válasza is megvolt arra, hogy mindez miért nem fog megtörténni. Ő maga akkor sem pislogott, amikor Tubrok elfordult valamiért, csak követte a férfi tekintetét arra.
< - Jogában állna – szándékosan feltételes módot használt és nem kijelentőt – Lord Tubrok, de már így is annyi katonai támaszpontja van, hogy az Ismeretlen Birodalom nem tudna maga ellen védekezni ott északon, amennyiben ön úgy dönt, hogy ismét megtámadja őket. Lényegében ugyanott tartanának, ahol most. >
Ekkor tűnt fel a nőnek, hogy a férfi már szinte küzd azért, hogy bármit is leolvasson belőle, mindez némileg elégedettséggel töltötte el, de még ekkor sem hagyta, hogy bármi meglátszódjon rajta. Roppantul érdekelte volna, hogy mi is játszódik le a férfi fejében, hogy mire gondolt ezekben a pillanatokban, nem csak a tárgyalást illetően, de Ingriddel kapcsolatban is. De ő nem fogja megadni magát, semmilyen tekintetben, az nem lett volna méltó az apja örökségéhez. Így továbbra sem mutatott semmilyen jelet arra, hogy mire is gondolna, vagy min is gondolkodott. A tökéletes pókerarcot viselte, bármit képes lett volna ebben a helyzetben „beismerni, bevallani”, kimondani, de még egyelten arcizma sem rezdült volna azzal kapcsolatban, hogy mit is gondol igazából. Mivel látta a férfin mindezt, hogy ezt akarni tudja, már csak azért sem engedett semmit sem, nem lágyult meg egy pillanatra sem.
És végül elért arra a pontra Ingrid, amit Tyr mondott neki, ha túlságosan sokáig áll ellen és megy neki a férfinak, akkor engedni fog. Ez a gyengeség hiányzott Ingridből, legalább is politika terén. Pedig szívesen engedett volna a Rocksolidnak a származása és Tubroknak a kölcsönös vonzódás miatt, de tudta, ha most megtenné, akkor máskor is és ez pedig elfogadhatatlan volt a számára főleg, hogyha ma sikerrel jár, lehet, hogy végre megkapja azt a kívánt előléptetést. Egy kompromisszum, bólintott alig észrevehetően, hogy ez akár még neki is megfelelhet bizonyos keretek között. Persze itt sem szándékozott olcsón adni magát, sem pedig a helyzetet.
< - A feltételektől függ nagyúr – mondta. >
Feltűnt neki, hogy a férfi egyre gyakrabban mondja ki a nevét, nem tudta, hogy mindez csak véletlen lehet, vagy pedig így próbál rá hatni, legyen bármelyik is, ügyes próbálkozásnak hatott, de nem volt az a fajta, akire ezzel nyomást lehetett gyakorolni. Szerencsére még nem ismerték annyira, mint Lerontis, hogy megtalálja azokat a bizonyos gyenge pontokat, amivel lényegében bármire ráveheti a nőt. Ilyen volt azaz árulás is, hogy segítsen az Ellenállásnak. Végig figyelmesen hallgatta Tubrok javaslatát, amit úgy tűnt, hogy a többiek is támogattak, Fanan ezredes legalább is. A javaslatra sem rezdült egyetlen pillanatra sem, csak tudomásul vette, így tűnt kívülről.
< - A kettő együtt továbbra is túlságosan sok az ön javaslata alapján is. Az a középen levő jelentősebb katonai központ valójában csak erőfitogtatásra kell önöknek. A nagy hatótávolságú légvédelmi érzékelők és az északkeleten levő erőddel is le tudja fedni az egész területet és szemmel tudja tartani az ott történő dolgokat és felügyelni is. A Rocksolid érdekei annak az egyelten támaszpont hiányában sem sérülnek és ugyanúgy önök járnak jobban. A javaslatom erre, hogy az erődbe ön beenged egy csapatot, akik figyelemmel kísérik azt, hogy a határokon belül ne sérüljön az önök fennhatósága mellett sem az Ismeretlen birodalom szuverenitása a környező területeken, és az Ismeretlen birodalom egy hasonló csoportot enged az érintett katonai bázisra, így mindkét fél szemmel tudja tartani a másikat és védeni a saját érdekeit. >
Ez is kellően előnyös volt, noha nem lesz a Rocksolidé a terület, de valamilyen szinten ott vannak és nem érezhetik úgy, hogy kiszorultak arról a pontról. Ingrid pedig tovább nem volt hajlandó ebben az ügyben menni, sem pedig engedni. Tekintete, hangja, mozdulatai továbbra is azok a sziklaszilárdak voltak, mint eddig, továbbra sem volt hajlandó bármit is mutatni, vagy láttatni a tárgyalóasztal másik felén levőknek.

by **Bishop** Csüt. 31 Okt. 2013, 14:09

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

Dunn őrmester nem reagál a megjegyzésre, csak rezzenéstelen arccal néz Ralf szemébe, nyilván hallotta és értette az egészet, de erre már nem hajlandó reagálni, így Shaw provokációja nem ér el semmilyen hatást. Ezután Őrület láthatólag nagyon jól szórakozik azon, ahogy a férfi lassan rájön, hogy képtelen megoldani a nagyméretű adattároló szállítását. Ettől Ralfnak olyan érzése támad, mintha a Lovas ezt már előre tudta volna, vagy számított volna rá, annak ellenére, hogy nem mondta neki senki. Az utolsó kérdésre nem érkezik rögtön válasz, csak pár másodperces néma csönd áll be a terembe, mintha valami olyan hangzott volna el, aminek nem kellett volna. Mikor a feszültség már szinte elviselhetetlen, Őrület töri meg a csendet.
- Ehehehe. Hát persze hogy kezeskedik értem. -emeli fel bal kezét és kezdi el rajta véletlenszerűen mozgatni ujjait- Elvégre ismerjük egymást. Igaz Dunn?
Végig érezni a szavain, hogy szokásos nem teljesen komoly hangsúlya és hangneme ellenére, most ezt véresen komolyan gondolta és érzékelteti is, hogy ő van rangban sokkal magasabb pozícióban. Eközben ha Shaw figyeli Dunn reakcióját, akkor a férfi alig észrevehetően biccent egyet az irányába, jelzésképpen. A kis közjáték után a Lovas a terem közepén lévő kör alakú nyíláshoz megy, lehajol és megnyom a padlón néhány jelet, aminek hatására egy kupola alakú gép emelkedik ki a talajból. Teljes felületén sima, fekete színű, néhány helyen vannak benne bemélyedések, ahonnan vöröses fény tör elő. Az egyik ilyen mélyedésbe valamilyen folyékony anyag, sűrű képlékeny massza áramlik fel. Az anyag felveszi egy kéz alakját.
- Az akcióhoz szüksége lesz új, speciális felszerelésre. Vegye el nyugodtan...
A gépben lévő anyag lassan folyni és mozogni kezd, látványra hasonló mint a Lovas páncélja.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Valóban a folyamatos ellenállás lassan kezdi elérni kívánt a hatást, de Ingrid még közel sem tart ott, hogy ezzel komolyabb előnyre tegyen szert, mégis már valamennyire jobban hajlanak a megállapodásra, mint a tárgyalás kezdetén.
< - De a szerződés értelmében, nem fogom őket megtámadni. >
Mondja ismét egyenesen Ingrid szemébe Ragal. Ha eközben Miller megpróbálja kitalálni a férfi gondolatait, vagy leolvasni róla, akkor lehet egy olyan megérzése, hogy a férfi tud valamit, vagy emlékszik valamire korábbról és most azon gondolkozik, miközben a következő lépését tervezi. Ezen kívül mást nem mutat ki. A Rocksolid oldalán fontolóra veszik a kompromisszum feltételeit, a két ellenőrző csapat felállítása kényes kérdés, valószínűleg rengeteg belső megoldást és valamilyen szintű kölcsönös bizalmat is igényel, ami ebben a helyzetben egyáltalán nincs meg. Ismét percek kellenek, mire a fontosabb vezetők valamilyen megoldást találnak Tubrokkal együtt, de úgy tűnik ismét a törzsfő dönt mindenről, ahogy az elvárható.
< - Az erőfitogtatást erős kifejezés öntől. Csak úgy mondok le a katonai központról, ha nincsenek felállított csoportok, a bázisok működését mind a két fél csak kívülről ellenőrizheti, belülről semmikép sem. Ennek is elégnek kell lennie, hogy biztonságban érezzék majd magukat. >
Ingrid válasza után, akármi is legyen az, a már felszólalt egyik fiatalabb hadvezér kér szót. Némi várakozás után meg is kapja azt, és tisztelettudó hangon beszél, miközben a kivetítő irányítójával látványosan bemutatja, amit mond.
< - Engedelmével nagyúr. Javasolnék egy változtatást az előző határszakaszon, a nyugati és észak-nyugati régióknál. Ott is van egy erőd, közvetlen az egyik légitámaszponttól dél-keleti irányban. Diederik, bizonyára egyetért abban, hogy Végtelenek tárolására csupán az egyik, a városhoz közelebb fekvő, tehát északibb komplexum is elég. A másik szárazföldi bázis helyett az erődöt is kérhetné a Rocksolid, persze az ottani területtekel, ahogy a másik bázisról is területekkel együtt mondanánk le. Így az Ismeretlen Birodalom területe egészen a határvonalig elérhetne, kettévágva ugyan a mi szakaszunkat, de a nyugati rész sokkal biztosabban lenne a kezünkön. Úgy gondolom ez mindenki számára előnyös megoldás. >
Ezután a tábornok türelmetlenül pillant Ingridre és a sajátjaira és várja a választ az ötletére.

by **Thorhalla** Csüt. 31 Okt. 2013, 15:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Csak az első lépéseken volt túl, még hosszú volt az út addig, hogy meglegyen a közös nevező és pont azzal kapcsolatban, ami kell, hogy megtörje a férfi ellenállását, de már igencsak jó úton haladt ezen irányba. Továbbra is egymás szemébe néztek és folyt a ki nem mondott háború. Ingridben felmerült, hogy vajon mikor fog bárkinek is feltűnni ez és többet beleképzelni a dologba? Annyira még nem ismerte Tubrokot, hogy tudja róla, hogy akkor is így tenne-e, ha nem lett volna a tegnap este, de magát igen, hogy tudja, hogy igen. Nem csak a férfinak szólt a konokság, a merevség és az, hogy nem mutat gyengeséget. Hanem mindenkinek, egy harctéren, legyen az bármilyen csak így lehetett érvényesülni. A férfi szavai eléggé naivnak hangzottak, persze szinte biztos, hogy így lenne, hogy nem támad, de akkor is ott voltak a korábbi és aktuális állapotok, ami miatt…
< - Ne legyen naiv nagyúr, ön szerint ezt elhinnék, bárki elhinné? Fordított helyzetben ön sem – felelte továbbra is a mai megszokott ridegséggel. >
Újra nekitámadt, továbbra sem adta magát könnyen. Figyelte tovább a férfit és kezdett olyan érzése lenni, mintha tudna valamit, vagy emlékezne. Annyi minden nem volt felrajzolva tegnap este, talán még az optimális határ sem, csak az Ingridé és az, amit most birtokolt a Rocksolid. De ha igen és Tubrok mindenre emlékezett belőle, akkor pontosan tudnia kellett, hogy mik a kérdéses pontok, amiket a nő nem adhat át és nem is fog átadni. Amíg a másik fél tárgyalt, addig Ingrid csak hol a falat nézte és hol pedig a térképet, nem pillantott a másik csoportra. A csoportok felvetése roppantul olyan helyzetbe hozta a másik felet, amit valószínűleg nem gondoltak volna és a mai időkben ez szinte elképzelhetetlen volt. Ingrid tudta, hogy a Zuhanás előtt mindez igencsak bevett szokás volt, ahogyan a békefenntartók is, de az egy teljesen másik világ volt, mint a mai.
< - Ha túl erősnek gondoltam volna az erőfitogtatás szót, akkor mást, enyhébbet használtam volna – mondta tárgyilagosan és ment újra szembe teljesen Ragallal. >
Tudta, hogy igazából nincs szüksége arra a középen levő területre a Rocksolidnak, csak azért kellett nekik, hogy szinte minden harci bázis és efféle dolog az ő területükön legyen és ha egyszer tényleg arra kerülne sor, hogy meggyengül az Ismeretlen Birodalom, akkor könnyebben csaphassanak le. Néhány pillanatra elgondolkodott a hallottakon, így végül is Tubrok lemondott a jelentősebb katonai központról pontosan úgy, ahogyan Ingrid akarta. A felügyelő csoportokat is csak azért vetette fel, hogy meglegyen valami több, amiből, ha visszavehetnek, akkor megkapja a saját maga által kívánt eredményt. Lassanként úgy tűnt, hogy tényleg végezni fognak és mindenki megkapja azt, amit akar. A térképre pillantott néhány másodpercre, majd újra vissza a férfira és a tekintetét újra a férfiéba fúrta, továbbra sem mutatott semmit sem, hiába akarta a másik ezt talán még mindig meglátni, ellenben Ingrid figyelt, a legapróbb jelekre is.
< - Ez így elfogadható – mondta ki végül. >
Mikor a fiatal tábornok kért szót, akkor rápillantott, majd a térképre, noha tudta, hogy melyik helyről van szó. A tábornok türelmetlen hangja azt sejttette Ingriddel, hogy vagy koránt sem biztos a dolgában, vagy pedig már nagyon kezdett a nőből elege lenni. Úgy vélte, hogy a férfinak elég pontosan egy olyan határozott és makacs személy, aki mindig eléri azt, amit akar, és nem kellett nekik még egy, aki ráadásul a HPI-t képviselte és éppen a kárukra ténykedik ugyanazon módszerekkel, mint a saját vezetőjük. Ingrid a biztonság kedvéért gondolati úton próbált egy csatornát nyitni Maniac irányába, hogy ezt az új térképet, a jelenlegi állást, az utolsó követelést eljuttassa hozzá és gondolati úton kérte a gépet, hogy számolja ki a lehetséges opciókat, hogy mennyire elfogadható ez a felállás, hogy az egyik bázist, ami az optimális határon kívül van elengedi ezért a területért és ezek felcserélésével húzzák meg a határt. Közben ő maga is számolt és mérlegelt, hogy mit is nyerhet ezzel a változtatással a Rocksolid és, hogy mi lehet azon a területen, hogy ennyire kell nekik. Igazából a saját változata szerint ez a változtatás akár még bele is férhetett, ha úgy alakul a helyzet, persze már megvoltak az indokai, ha mégsem így alakulna a helyzet, hogy miért is maradjon az, ahogyan most van és nem kellene ezeken a területeken változtatni.
Egyelőre nem felelt erre a kérdésre és javaslatra, csak újra Ragalra nézett, végül is ő volt a vezető, ha ő máris elveti a javaslatot, akkor Ingridnek nem is kell álláspontot foglalnia az ügyben. Ha a tábornok ezzel hasonlót akart kiváltani, mint a mit a nő tett velük, akkor csalódnia kellett, nem látszott rajta meglepettség, megbotránkozás, vagy bármi ilyesmi, még Ragal sem kapott egy fürkésző pillantást sem, amivel a nő a válaszra várt tőle.

by **Sarah** Csüt. 31 Okt. 2013, 19:21

Akad néhány probléma a dobás kivitelezésében, egészen pontosan előtte, de a nanitok a programozásnak megfelelően sokszorozódnak s helyre is hozzák a sérülést, így hamarosan már nem marad látható bizonyítéka a sérüléseknek, leszámítva azt a kevés zöldes füstöt ami a sérüléseken keresztül szivárgott ki. Mindenesetre is megragadom a járművet és egy pár fordulat után pontosan a kiszemelt ellenfélnek csapom, az objektumok ütköznek, a végeredmény viszont csak részben az mint amire számítottam, ahelyett, hogy elsodorná magával a gépezetet, felpattan a levegő, több száz méter magasra, valószínűleg a két gép páncélzata okozhatja ezt, mivel fizikailag nem látom lehetségesnek hogy egy nehézfém tárgy csak így elpattanjon, de nem lényeges, a célomat már elértem vele, s megragadtam a másik kettőt is, melyekkel egyenesen az ellenfelek felé tartok. Természetesen feltűnik, hogy lassan körbevesznek, s hogy az már-már meglepő bátorsággal jön közel s próbál agyontaposni. Reakcióként a jobb kezemben lévő járművel a földön magam előtt végigsöpörve próbálom meg a gép alól kisodorni a másik lábát, kihasználván, hogy valószínűleg az egyensúlya így valószínűleg ingatagabb, majd pedig amint a földre kerül aktiválom a pajzsomat, felkészülvén a támadások ellen melyek a többi ellenféltől származhatnak, s felmérve a legoptimálisabb ívet próbálom meg a földön lévő egység pilótafülkéjét egy jól irányzott csapással bezúzni a bal kezemben lévő páncélossal, természetesen folyamatosan tartva az egyensúlyt a másik páncélomként használt járművel. Valószínűnek tartom, hogy azért nem tüzeltek hamarabb, mert vagy a járművek érnek sokat, vagy pedig civilek tartózkodnak benne, akárhogyan is legyen, az előnyömre használom ezt a tényt és ha szükséges közben és meg tudom annyira osztani a figyelmem, akkor probléma nélkül használom azokat továbbra is támadások hárítására az energiapajzsom mellett.

by **Bishop** Csüt. 31 Okt. 2013, 23:37

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Általában az ilyen tárgyalások folyamán a két vezető fél közötti folyamatos kapcsolat a Rocksolidnál bevett szokás, de most a túl hosszú szemkontaktusok miatt talán a teremben többen is kezdik kényelmetlenül érezni magukat. Biztosra veszik, hogy van valami a kiélezett helyzet mögött a háttérben, de egyelőre ez még különösebb gyanút nem kelt, legalábbis ha Ingrid részben rájuk is figyel, ezt érzékeli.
< - Ha nem lett volna az... nyilván nem említem. - válaszol Ragal, hangjában ezúttal érezteti, hogy a maga részéről lezártnak tekinti ezt a részt és nem akarja, hogy erre további választ halljon. >
Ismét, ahogy Ingrid szóban elfogadja a kompromisszumot a rendszer különböző ikonokkal és színekkel jelzi ezt a térképén. Majd a figyelem a fiatal hadvezérről ismét a törzsfőre irányul.
< - Kifejezetten előnyösnek tűnik az ötlete Terin tábornok, ha Diederik ezredes is így látja. -ekkor Tubrok oldalra néz a szövetségesére, akik határozottan bólint neki- Akkor legyen szó a területek cseréjéről. Mi az álláspontja? >
Kérdezi végül Ingridet, aki eközben mentális kommunikációs csatornát nyit Maniac felé, a mesterséges intelligencia azonnal elvégzi a megfelelő számításokat, de mivel nem ő húzta meg az ideális határvonalat, az ő számításai más eredményt adnak.
- A parancs szerint a feladata, hogy a meghatározott időkorláton belül elérje a legoptimálisabb megegyezést és a lehető legkedvezőbb végeredményt, nincs semmilyen megkötése a tárgyalások folyamán. A terület felcserélése az összegzett kiértékelés szerint 7,35894870% veszteséget jelent az Ismeretlen Birodalom számára és ehhez megközelítő előnyt a Rocksolid részére.
Ha nincs további parancs vagy kérés Maniac szokás szerint megszakítja a vonalat. Most Ingridre várnak az északiak, hogy döntsön.

~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype az egyik járművel elsodorja az éppen rá lépő lépegető másik lábát, ami ettől elveszíti az egyensúlyát és nagy lendülettel előre, majd kissé oldalra bukik. A Feltámadott ekkor aktiválja a védőpajzsát, éppen időben, mivel a felé érkező gép lába, most, hogy eldől még nagyobb felületen zuhan rá, a védő-, taszítómező ellenáll a nyomásnak és így a nehézlépegető átbukik Prototype felett. Ezután a kiborg lendül támadásba és egy erős ütéssel behorpasztja a pilótafülke oldalát, ami már így is a földbe van félig csapódva. A nagy méretű földi egység egyes elemei még mozognak, de jelentős kár keletkezett benne, a pilótafülke csak sérült de még nincs teljesen összezúzva, ennek ellenére a gép már használhatatlan. A támadásban a Prototype által használt páncélozott személyszállító oldala is megsérült, némileg deformálódott. Ha megvizsgálja az érzékelőivel, a járművek belsejében valóban emberek vannak, akik pánikolva próbálnak kimenekülni a csapdából, nyilván ezért is nem nyitnak közvetlenül tüzet a kiborgra.
Prototype védekező technikát vet be, először csak néhány kisebb ballisztikus támadáson kívül semmi mást nem kell kivédenie. A lépegetők kerülgetik, gyorsan mozognak körülötte, mindig egy-egy sorozatot leadva rá különböző helyekről. Mindenre képtelen figyelni a kiborg, vagy ha észleli is a támadást a nagy tömegű és súlyú tárgyak miatt, amikkel egyensúlyoznia kell nem olyan könnyű a mozgás. Az irányzólövedékek után az egyik gép bal karjából fényes sugár lő ki és találja el Prototype védőpajzsát, ami ettől meggyengül, nagy mértékben. A másik egység most jelentkezik be és várja az újabb utasításokat.

by **Thorhalla** Pént. 01 Nov. 2013, 09:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Időnként egy-egy pillanatra átnézett a többi férfira is, már látta rajtuk, hogy kezdik kényelmetlenül érezni magukat, ami pedig a lehető legjobb volt ebben a helyzetben. Tovább nem figyelte őket, így nem tűnhetett fel neki, hogy mi miatt is lehet ez. Már csak a helyzet mivolta is azt követelte meg, hogy Ragalt figyelje, hiszen az ő szava volt a döntő. A férfi pedig még visszatért az erőfitogtatásra. Ha nem itt lettek volna, akkor felnevetett volna a férfi aranyos konokságán, hogy mennyire ragaszkodik mindehhez, ami roppant aranyos volt Ingrid szemében. Talán ennyiben hagyta volna az egészet, ha nem lett volna ott Tubrok hangjában az, hogy nem akar többet a témáról hallani. Mindez pedig az ő számára ebben a helyzetben túlságosan is magas labda volt, ahogyan a régi időkben mindezt nevezték.
< - Akkor minden bizonnyal így van – szúrta még oda az előző hangsúly ellenére éreztetve, hogy szerinte akkor sincs így. >
Az előzőek után mindez már nyílt provokációnak tűnhetett, pedig Ingrid részéről nem volt az. Ő a saját maga részéről felhozta tegnap este, hogy provokatív szokott lenni és kihozza ellenfeleit a béketűrésükből, és gyakran botránkoztatja meg őket. Ez is a stratégiája része volt, semmi több. Bár most nem tudta volna letagadni, hogy mindez az utolsó szúrás részben, nagyon kicsit a tegnapi miatt is volt. Csak azért is szembemenni Tubrokkal. A saját hosszú élettapasztalata alapján tudta, hogy sokaknak ekkor szokott elpattanni az a bizonyos húr, amíg még képesek békésen elviselni a dolgokat, ezen túl már nem. A tegnap este pedig után, és saját tapasztalatából sejtette, hogy Ragalnál most érte el azt a pontot, ha nem lennének itt a tábornokai és ezredesei, hanem csak ketten lennének a helységben, a férfi akár erőszakkal is, de megcsókolná őt. Ha jól következtetett és meglátja ennek a jeleit, hogy tényleg így van, akkor csupán egyetlen pillanatra hagyja majd, hogy az arcán és a szemein átfusson a győzelem jele, utána „visszaveszi” a maszkot, a pókerarcot, amit eddig is viselt és a legapróbb jelét sem mutatja annak, hogy mit is gondol valójában.
Még szép, hogy tetszett a javaslat mindenkinek, ebben nem kételkedett a korábbiak után. Ő maga is számolt, neki kicsivel több százalék jött ki, mint Maniac-nek, ő 8.4% körüli eredmény hozott ki, ami még benne volt a lélektani határban, amit 10%-ban állapított meg, hogy azon belül hajlandó még elmenni, azon felül már túlságosan is sok előny lett volna. Mivel nem volt több olyan, amit kérdezett volna a számítógép bontotta a kapcsolatot vele. Ő pedig a kérdés után újra Tubrok-ra nézett. Igazat megvallva húzhatná tovább is ezt az egészet, hogy itt sem megy bele ebbe az egészbe, de ez nem volt olyan súlyos, főleg, hogy a másik helyről mindent visszaadtak. Néhány pillanatig még nem szólalt meg, mindez persze nem tartott tovább négy-öt másodpercnél, így nem volt olyan vészesen sok, de arra tökéletesen elég volt, hogy a saját fölényét éreztesse és ismét elérhesse pusztán a jelenlétével, hogy kicsit kellemetlenül érezzék a tábornokok magukat. Lényegében számára továbbra is úgy tűnt, hogy ő maga a győztes fél és ő szabja a dolgokat a vesztesnek és nem pedig fordítva.
< - Legyen, akkor az erődért és a környező területekért cserébe lemond a Rocksolid a délebben levő katonai bázisról és annak a területeiről – egyezett bele. >
És ettől kezdve az Ismeretlen Birodalommal szemben egyetlen egy pont maradt már csak, ami kérdéses volt, az északkeleti részben az az egyetlen városka, amelyik a Rocksolid térképe szerint őket illetné, de korábban Ingrid ott is még északabbra tolta a határokat és akkor senki sem tiltakozott ez ellen. Ha ez így van továbbra is, akkor ha minden igaz máris megállapodtak az első határvonalról, ezek után következhet majd a Pride és annak a területei, amihez képest mindez sétagalopp és könnyed sakkjátszma volt. Az itteni döntéssel a Rocksolid elégedett lehet, de az Ismeretlen Birodalom is jócskán több területet kap vissza, mint bárki más esetében mindez megtörtént volna. Csak egy pillanatra nézett újra a térképre, az a tekintet, hogy meggyőződik róla, hogy minden készen van és végeztek, még megvárta, hogy az érintett területek, amikről most beszéltek átszíneződjenek, és mindenki megtekinthesse az új határokat, amik ezzel álltak fel. A tekintetéből és arcából továbbra sem engedte, hogy bármit is le lehessen olvasni. Utána nézett vissza ismét Ragalra.
< - Van még esetleg valami nagyúr, vagy már hivatalosan is rögzíthetjük ezeket az új határokat? – kérdezte még mindig a megszokott ridegséggel. >

by **Bishop** Szomb. 02 Nov. 2013, 01:23

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A törzsfő már nem reagál a válaszra, természetesnek veszi, hogy Ingrid ezt mondja, ezért nem jelez vissza, hogy egyáltalán meghallotta volna. De azért érezni a feszültséget, hogy most azért nem tesz semmit, mert akkor az egész vita nagy valószínűséggel gyerekes huzavonává válna, vagy, ahogy Ingrid is gondolja, nekiesne a nőnek, mert nem sokáig bírná. Emiatt ő nem reagál, de az emberei arcán már látni, hogy ezt nem nézik jó szemmel, hogy a vezérükkel valaki így beszéljen, viszont nem fognak a törzsfő helyett beszélni. Gyakorlatilag így Miller eléri a megbotránkozást, csak más formában. Végül az egész feszültség lassan feloszlik, amikor Ingrid a térképet nézi és közben titokban Maniac-el kommunikál. Miután ismét elfogadja a nő a feltételeket és felteszi a kérdést, többen ismét a térképet kezdik vizsgálni, hogy minden megfelelő-e, és megint Ragal szól fel, de nem az északi városról.
< - A légtér ellenőrzéséhez feltétlenül szükség van még egy légibázisra. Ez garantálja a légtér biztonságát, ami az Ismeretlen Birodalom nagyon erő légiereje miatt nélkülözhetetlen. Anélkül nincs értelme tovább folytatni. >
Ez a mondat, ha Ingrid gondolkozik rajta, valóban igaz, az Ismeretlen Birodalom főleg a légiharcokban erős, igen sok repülő-szűllítóhajóval, vadászgéppel, hordozóval, bombázóval rendelkeznek, amik gyorsak és erősek. Ehhez képest a Rocksolid ereje elsősorban főleg a földi vonalakra terjed ki és a légtérben az alap elfogóvadászokon és más kisebb szintű légi egységeken kívül csak személyszállítók közlekednek főleg. Amíg a válaszra várnak az északiak a törzsfő még hozzáteszi.
< - A jelenlegi felállásokat, majd rögzítsük, de később is legyenek még, egészen a tárgyalás végéig módosíthatóak. >

by **Thorhalla** Szomb. 02 Nov. 2013, 10:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Sikerült belefutnia a passzív ellenállásba, Tubrok már nem felelt a válaszára, de a feszültség teljesen érezhető volt a helységben. Már-már kézzel fogható, ahogyan a szeme sarkából látta a többi vezetőt, azok már szívük szerint kikérték volna maguknak azt, amit Ingrid megengedett, de egyikük sem szólt. Ez volt a szépsége, ha valakik monarchikus rendszerben éltek. Ha teljesen egyforma lett volna a rangjuk, akkor most mindezért szót is emeltek volna, de nem így volt és csöndben kellett maradniuk. Mindezeken felül természetesen díjazta Tubrok akaraterejét, hogy képes volt arra, hogy ne tegyen semmit, vagy ne vágjon vissza. Igaz benne volt a pakliban, hogy a rangja miatt sem teheti, kellemetlenségek adódtak volna az emberei, a beosztottjaival szemben, ha így tett volna. A Rocksolidnak szerencséjére, amíg Ingrid Maniac-el tárgyalt és a térképet figyelte, meg fejben számolta az eshetőségeket a kedélyek is leültek és a feszültség is csökkent. Pedig még mindig csak az Ismeretlen Birodalomnál jártak és a Pride szóba sem került. Tudta, ha van esze a hadvezéreknek, akkor majd az ülés elnapolását kérik, egy napra ennyi elég volt, főleg, hogy Ingrid csak most kezdett belelendülni, míg láthatóan a tábornokok és az ezredesek már kezdték elveszteni a türelmüket és feszültté válni. És ismét vissza a térképhez, majd jött Ragal az újabb követeléssel, hogy mit is akar.
Ingridnek nem volt szüksége arra, hogy a térképre nézzen, amikor meghallotta, hogy mit is kérnek tőle. Tudta, hogy valóban teljesen jogos a kérés, hiszen az Ismeretlen Birodalom a légierejéről volt híres, míg a Rocksolid a földiről. Érdekes lett volna másképpen, nem sűrűn hallott repülő vikingekről. Így ezen okból a kérés valóban jogosnak volt mondható, de mindez már túlságosan is sok volt. Ezen gondolkodott, amikor még a kérés megérkezett felé, hogy most rögzíthetik, de később még mindig változtathatóak. Ez ellen természetesen nem volt semmiféle kifogása, hiszen ez így volt természetes. Noha kicsit örült volna annak, hogyha már most véglegesítik, mert akkor nem lenne az, hogy az utolsó percben mégis azt mondja a Rocksolid, hogy nem kér ebből és maradnak ott, ahol vannak. Bár ettől annyira nem félt, elhitte Tyr-nek és Ragalnak, amit mondtak, hogy betartja a férfi az adott szavát és tényleg akar szerződést és ebbe belement. Ha meg nem, akkor Ingrid lesz kénytelen még több dolgot felhozni személyesen, hogy meggyőzze a férfit, de ezeket az ütőkártyákat messze nem akarta még kijátszani.
< - Ez csak természetes – felelte a második részre. >
A válaszának azonban nem fognak örülni, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha azt mondják, hogy mindez jó és a határok mentén állítottak volna fel bázisokat ezek céljából, akár földalatti alagutakkal is összekötve. Mivel légitámaszpont nem volt olyan, amit átakart engedni. Ha lett volna közel a határhoz esetleg még-még meggondolta volna magát, de így? Még mindig nem felelt, nem különösebben gondolkodott, mert a térképre sem nézett, a válasz már megvolt, az arcáról még mindig nem volt semmi leolvasható, de egy idő után, mire ki is találhatták a Rocksolid vezetői, hogy miért húzza az időt szólalt meg, szinte pont akkorra időzítve a válasz kezdetét, hogy a csönd ne legyen kellően kellemetlen, és az időhúzás még beleférjen ebbe. Talán Ragal nem is tudta, de talán eddig ez volt az első pont, amikor sikerült nagyjából megfognia Ingridet, nem azért, amiét gondolhatta volna, mert nem tud visszavágni, hanem mert aggódott, hogy mi lesz, ha nem jön emiatt létre az egész. Tényleg féltette a Rocksolidot és szeretett volna segíteni, de az első helyen a Birodalom állt és az ő érdekeiket kellett nézni, emiatt a paradoxon miatt állt most közelebb a győzelemhez ebben a kérdésben Tubrok, mint Ingrid, noha nem mutatta ennek a legkisebb jelét sem, ugyanúgy ridegen felelt, mint eddig és ugyanúgy a saját Birodalma érdekeit nézve. A válasz elején ismét Ragal szemeibe nézett.
< - Lehet, hogy szükségük lenne rá, de a térképet elnézve – mondta úgy, hogy rá sem nézett. – Nem igazán van a határ mentén sehol sem olyan terület, amit önök megkaphatnának, mindegyik mélyen fekszik bent az Ismeretlen Birodalom területén. Egy alkum van erre a lehetőségre. Önök nem kapnak légi bázist, ellenben az Ismeretlen Birodalom kellő nyersanyagot ad önöknek, hogy a határ mentén a Rocksolid egy, esetleg két nagy légi bázist építhessen és onnan figyelhesse a légteret, vagy pedig ezen nyersanyagokból több kisebbet, amivel a határmenti területeket lefedhetik. Illetve húzunk egy újabb „határvonalat” a légi-forgalom számára, hogy azokba a régiókba, zónákba, amik érintettek ebből a szempontból milyen típusú gépek léphetnek csak be. Bízom benne, hogy ez így önök számára is elfogadható. >
A szavai továbbra is ridegek és tárgyilagosak voltak, ezúttal nem próbált provokálni sem, bár lehet, hogy a tárgyalófelek annak fogják fel, bár ezúttal ezt nem hitte. Igazából kivételesen magát is sikerült meglepnie, ez az egész rögtönzött volt számára és csak jött, ahogyan beszélni kezdett. Hálát adott az isteneknek az apja stratégiai érzékhez, amit tőle örökölt. Így pedig végül Ragal mégsem volt képes megfogni, mivel nem is bent bele abba, amit a férfi és a Rocksolid akart, makacsul ellenállt, ellenben egy működőképes opciót hozott fel, aminek hála a határok sértetlenek maradnak és mindkét fél jól járhat. Az Ismeretlen Birodalom nem veszít több területet és régiót, és a Rocksolid is nagyobb ellenőrzést kaphat, mint korábban remélték, igaz új területeket és megerősített pozíciót az ellenségük területén nem.

by **Bishop** Szomb. 02 Nov. 2013, 11:32

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A rendszer menti az eddigi állásokat, amit egy jól látható ikonnal jelez is a térkép egyik sarkában, valamint a már tárgyalt régiókat egy árnyalattal sötétebb színnel rajzolja újra. Innen már látszik, ha Ingrid mégis lenéz a térképre, hogy a tárgyalások viszonylag jó ütemben haladnak, bár a területek azért már eltolódtak az optimális vonaltól és vannak benne olyan pontok, amik az eredeti tervben nem voltak. Ezt eddig is tudta Miller, de most azért látványosabb. Mikor Ingrid a lehetőségeket fontolgatja, ennél a kérdésnél nagyobb figyelemmel várják a választ a vele szemben álló felek. Valószínűleg a kérdés fontossága miatt és nem azért mert ezúttal Ingrid ismét húzza az időt és úgy tesz mintha hosszan elgondolkodna a kérdésen. Az elhangzó megoldás viszont, nem csak őt lepi meg, hanem ezúttal a Rocksolid katonai vezetőit is, de Ragal is mintha nem ilyen egyezményes megoldásra számított volna, hanem a már megszokott kemény ellenállásra.
< - Ez elfogadható megoldásnak tűnik, de még pontosításra szorul. Egyelőre még megfontolom. >
Majd a térképet kezdi nézni és tanulmányozni, de már látszik rajta, hogy feleslegesen mert ő is tisztában van a mostani felállással. Szerencsére a megfelelő támaszpontok vagy légvédelmi rendszerek kiépítésére rendelkezésre állnak viszonylag pontos adatok és van is olyan ember, aki megfelelő ismerettel rendelkezik, így Tubrok kérdésére válaszolva nagyjából pontosan meg tudja határozni a megfelelő adatokat. Ezt még egyszer átgondolva, perceket kivárva válaszol csak Ragal.
< - Mekkora mennyiségű és milyen minőségű nyersanyagot tud garantálni az Ismeretlen Birodalom? -mondja úgy, hogy érezteti, hogy nagy számokat vár válaszként- Milyen módon és milyen rövid idő alatt fogják ezt rendelkezésre bocsátani. Ezen kívül mi garantálja, hogy a munkálatok alatt betartják a meghatározott légihatárvonalakat? >
Végig nagyon komoly és hideg, próbál a lehető legprecízebb lenni ebben a kérdésben, nem akar a legkisebb részlet felett sem elsiklani.

by **Thorhalla** Szomb. 02 Nov. 2013, 22:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A térkép most már valószínűleg tényleg olyan volt, mint amire egyik fél sem számított és jócskán eltért a két oldal eredetileg felállított ideális vonalától. Voltak benne olyan területek Ingrid számára már túl voltak az optimális határon, de a Rocksolid is cserébe lemondott olyan helyről, ami az övékben lett volna benne és Ingridén is rajta volt, hogy átadja őket. Meg persze az északabbi területek, ahol az ő eredeti optimális határán felüli területek is visszakerültek az Ismeretlen Birodalom fennhatósága alá. Nem volt nehéz nem észrevennie, hogy mindenkit meglepett az, amit mondott és nem csak magát, pedig azért mégis benne volt az a makacsság, hogy nem ad át területet, főleg nem olyan mélyről, de mégis kap valamit a Rocksolid, amivel annyira igazából nem nyernek ebben a helyzetben rövidtávon, csak hosszabb vonalon gondolkodva. Most pedig Tubrok tette, amit az előbb Ingrid. A nő tudta, hogy most ő mérlegel olyan szinten, mint előtte saját maga. Csak neki azért könnyebb dolga volt, mint a férfinak.
Ahogyan Tubrok végül is kimondta, hogy mindez elfogadható, akkor Ingrid bólintott felé, hogy rendben van. A további pontosítást már csak felesleges időhúzásnak és annak, hogy most a férfi próbálja őt húzni és tesztelni, hogy meddig megy el. Végig a férfit figyelte, amíg az a térképet nézte, bár látszott rajta is, hogy már kívülről tudja azt és nem lenne szükséges. Amikor nekiállt a többiekkel beszélni, akkor mindig arra az adott személyre nézett, aki éppen beszélt, noha nem különösebben figyelte, csak fél füllel, hogy mi is a téma. Amint megkapta az első kérdéseket máris gondolkodni kezdett, hogy milyen anyagok és mennyi is kell ahhoz, hogy egy ilyen épületet fel lehessen építeni. Szerencsére pontosan értett ehhez, mivel az építészet az általa művelt művészeteknek azon ága volt, amit szeretett és kiemelkedő eredményeket tudott felmutatni. Éppen ezért tudta, hogy milyen épületet akarhat a Rocksolid és azt is, hogy mindehhez mennyi építőanyag kell és azokból is milyen. Most ő merült hallgatásba, amíg ezeket számolta ki fejben, Tubrok hangjának élét lényegében meg sem hallotta, hogy mit követelt vele, hogy mekkora nagy számot mondjon.
< - A szállítás kérdése további egyeztetést igényel – mondta ridegen. – A legegyszerűbb mód szállítórepülőkön elvinni a megfelelő helyre a bányáktól. Esetlegesen teleportációval, amennyiben erre képes a két pont között az Ismeretlen Birodalom. Ami az időt illeti… >
Itt néhány pillanatra elgondolkodott azok alapján igyekezett összetenni, hogy mennyi ilyen bányája, előállító telepe van az Ismeretlen Birodalomnak a közelben és ezeknek mennyi a hozama. Ha ilyesmi, ilyen adatok nem álltak a rendelkezésére, akkor kénytelen volt ismét Maniac-el felvenni a kapcsolatot, hogy ő adja meg a szükséges számokat. Ha megkapta ezeket, akkor ennek megfelelően válaszol a kérdésre, egy kicsivel, néhány egységgel szándékosan többet mondva, mint ami a valóságot fedi. Ezenfelül, ha saját maga nem tudta pontosan megbecsülni, köbméterre pontosan azt, hogy mennyi anyag is kell egy Rocksolid által használt katonai bázishoz, akkor ahhoz is kért adatot Maniac-től. A minőséget pedig már saját maga mondta, persze nem a legjobbat, hanem csak a második, vagy harmadikat, ami még mindig nagyon jónak volt mondható az adott körülmények között. A hangja továbbra is az a rideg és távolságtartó, noha az kivehető volt, hogy nem csak adatokat sorol, amit esetlegesen most kért le Maniac-től, hanem a szavai tükrözték azt, hogy tényleg ért ehhez, az építészethez és nem csak a levegőben dobálózik pár számmal.
< - Ezekre volt kíváncsi nagyúr – mondta. – Ami pedig a határokat illeti és a légihatárvonalat. Ne felejtse el, hogy az Ismeretlen Birodalom akkorra már a háborúra készül a Spear-rel, ha nme kezdték már el, és kisebb dolguk is nagyobb lesz annál, mintsem kettő frontot alakítsanak ki az új ellenfelük után újra önökkel, akiktől egyébként is vereséget szenvedtek. >
Ismét nem akart egyezkedni, csak a tényeket közölte olyan hangsúlyban, hogy ezt mondta, ez lesz. Mást nem igen lehetett ehhez hozzátenni, ez maga a valóság volt és nem pedig ármány, vagy csalás. Az Ismeretlen Birodalomnak kötelessége volt teljesítenie, amit a Zsarnok parancsolt és az pedig az lesz, hogy nem mennek a határ közelébe, mert máshol háborúznak.

by **Bishop** Szomb. 02 Nov. 2013, 23:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid pontos adatokkal és ismeretekkel rendelkezik, katonai bázisokról van szó, tehát gyakorlatilag majdnem csak fémre lesz szükség. Az épület és valószínűleg a város ezen része, amelyben Ingrid is van, egy az egyben ugyanúgy különféle fémekből van felépítve. A különböző igen fejlett bányászási, előállítási, ötvözési technológiák fejlődésével az utóbbi évszázadokban megnyílt a lehetőség a fejlett területeken, hogy megfelelő tulajdonságú, méretű, szilárdságú, súlyú paneleket állítsanak össze és elegendő mennyiséget szerezzenek be, több száz milliárd tonna fémet, hogy egy-egy nagyvárost felépíthessenek. Valószínűleg a Rocksolid egy vagy két légvédelmi bázist és repülőteret akar majd felállítani, az azokhoz tartozó ellátóépületekkel. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi években alap helyett használt sokkal mélyebben lévő földalatti bunkerektől, komplexumoktól egészen még a kifutópályákat is ilyen anyagokból fogják felépíteni, attól függetlenül, hogy egyes esetekben ez teljesen felesleges. Ez igen nagy mennyiségű anyag, de főleg a leggyakoribb fémek fognak csak kelleni, acélnak a különböző ötvözetei, és ittrium származékokból létrehozott mesterséges fémek. A határ mentén van egy nagyobb bányatelep és egy nagyváros a közelben, ezek elég közel vannak a szállításhoz, de a termelésük valószínűleg a kellő mennyiség csak egy részét fedezi, a maradék anyagot az Ismeretlen Birodalom többi részéről kell mozgósítani. Igen nagy mennyiségű anyag kell majd, rövid idő alatt, de nem kivitelezhetetlen. Itt már nagy mennyiségről van szó, több százezer tonna, és annak különböző szorzatai, attól függ Ingrid mennyire akar biztosra menni, a szállítástól és erőforrástól függően minimum négy egységnyi idő, vagy ismét annak szorzatai.
Ha Ingrid minden adatot pontosan közöl, akkor végül a Rocksolid vezetői elégedettnek tűnnek ezzel a mennyiséggel és minőséggel. A pontos fejben végzett számítások annyira nem lepik meg őket, valószínűleg már ők is tisztában vannak igen sok a génmódosítás okozta emberfeletti képességgel. Végül Tubrok is bólint, hogy megfelelő számára az ajánlat.
< - Feltételezem még később, a tárgyalás után egyeztetnie kell az Ismeretlen Birodalom-al, hogy mikor és hogyan fogják majd a nyersanyag és erőforrás biztosítását megvalósítani, mire képesek jelenlegi helyzetükbe. A háborút illetően akartam még valamit előrébb hozni a tárgyaláson. A szerződés megkötéséig egy átmeneti tűzszünetet ajánlok fel. Ez majd megkönnyíthetné a visszavonulást, és a két félnek sem kell tartania egymástól, kint a frontokon, amíg nem rendeződik ez a kérdés. Mit gondol erről Lady Ingrid? >

by **Thorhalla** Szomb. 02 Nov. 2013, 23:51

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Szerencsére a tudása és ismeretei alapján hamar ki tudta következtetni, hogy mire is akarják használni a szükséges nyersanyagokat és miket akarnak építeni belőle. A pontos adatokat adta meg, amikor eljutott a számítás végére és ennek eredménye meg is látszott a Rocksolid vezetőjén és emberein. Mindannyian elégedettek voltak azzal, amit hallottak és még Tubrok is beleegyezően bólintott. Az, hogy mit számolt ki és milyen gyorsan nem volt meglepő számukra, a HPI lakosainak efféle emberfeletti képességeiről megannyi legenda és mese keringett és ezeknek nagy része még csak kifejezetten túlzásnak sem volt nevezhető. A tárgyalás említésére erőt kellett vennie magán, hogy ne mosolyodjon el rajta, nem kellett semmi ilyesmihez folyamodnia. Más kérdés, hogy mennyire akart rájuk ijeszteni és mennyire akarta éreztetni a felsőbbrendűségét, felsőbb hovatartozását, hogy éreztesse, hogy kivel is tárgyalnak a férfiak annak ellenére, hogy most egy-két ponton ők szereztek győzelmet. Ami igazából annyira nem volt az, csak talán számukra.
< - Nem szükséges az Ismeretlen Birodalommal tárgyalnom ezen kérdések megvitatása céljából– mondta ki végül ridegen. – Én csak a parancsokat fogom továbbítani nekik, amit ők végre fognak hajtani. >
Ezzel nagyon picit utalt arra, hogy a másik birodalomnak nem igen van lehetősége mást tenni, mintsem azt tenni, amit a Birodalom diktál nekik. Ingrid pedig éreztette, hogy valóban nem csak egy egyszerű küldött, hanem annál több is lehet, ha valóban így fog kinézni, ahogyan mondta. A fegyverszüneten elgondolkodott, ez roppant kegyes húzás volt a Rocksolid részéről, de érthető is, ha nem akartak további áldozatokat, főleg úgy, hogy már tudják, hogy ki fognak vonulni az adott régiókból. Nem kellett a felesleges kockázat, és ezzel mind a két fél remekül járt. Így igazából ezt nem is volt kétséges, hogy elfogadja-e. Addig is az Ismeretlen Birodalom sem veszít több embert és területet, ahogyan a Rocksolid sem a harcosaiból. Innen jutott eszébe valami, hogy vajon ők is úgy viszonyulnak a halálhoz, mint a korábbi vikingek, hogy nem számít, mert Odin csarnokaiba kerülnek és utána örökké vigaszság és további harcok lesz az osztályrészük? Meg kellett volna Tyr-t kérdeznie minderről, talán egy későbbi alkalommal.
< - Egyetértek önnel a fegyverszünetet illetően nagyúr – mondta. – Az Ismeretlen Birodalom is önök is jól járnak ezzel, hogy nem kell tovább folytatni a harcokat. >
Ez volt az első eset, amióta belépett a terembe, hogy nem mondott ellent a férfinak, ennél tényleg nem látta értelmét. Ebből többet nem lehetett kihozni, mert ez volt a lehető legoptimálisabb az egészben. Ostobaság lett volna ellenkezni, abban az esetben megtette volna, ha az Ismeretlen Birodalom lett volna a szenvedő fél, hanem a támadó. De ebben a helyzetben kénytelen volt elfogadni.
< - Csak mondja meg, hogy hány órától éljen a tűzszünet és én továbbíttatom mindezt Maniac-el az Ismeretlen Birodalom vezetősége felé, akik végrehajtják a tűzszünet kiadását azonnali hatállyal. >
Még mindig ridegen beszélt és semmilyen jelét nem adta annak, hogy hencegni akart volna ezzel a ténnyel. Számára az, hogy ilyen kapcsolatban áll Maniac-el és bármikor használhatja őt teljesen mindennapos volt egészen pici kora óta, így néha elfelejtette, hogy mindezt nem mindenki tehette meg. Talán ez volt az eddig legnagyobb utalása arra, hogy milyen magas körökből származhat a Birodalmon belül. Mindezzel persze nem riogatni szándékozta „ellenfeleit”, bár sejtette, hogy Ragal-nál pont az ellenkezőjét váltja ki, hiszen kifejtette, hogy szereti a tiltott gyümölcsöket és azt is kimutatta, hogy a tűzzel is szeret játszani, Ingrid szavai pedig csak ebben a hitében erősíthették meg a férfit, hogy valóban így van, talán még inkább tiltott gyümölcs és tűz a nő, mintsem elsőre gondolta volna. És Ingrid tudta, hogy akkor a férfi még csak a jéghegy csúcsát kapargatná, ha minderre rájön és lényegében még mindig semmit sem tudott akkor Ingridről. Néhány pillanattal az utolsó szavai után még mielőtt a férfi válaszolhatott volna – akinek megint figyelte minden mozdulatát, rezzenését és a szeme villanását is ezekre az információkra – folytatta, vagyis befejezte az előző rövid eszmefuttatását.
< - Feltéve, ha ez önnek is megfelel így Lord Tubrok – mondta. >

by **Bishop** Vas. 03 Nov. 2013, 01:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid ezúttal érezteti felsőbbrendűségét, mind a természetest, mind a rangjából származót. Ennek a hatása most sokkal jobban érvényesül, mint a hideg és távolságtartó, egyben provokáló és makacs megnyilvánulásának. Mintha valamit megsejtenének a katonák, másképp néznek néhány pillanatig Millerre, és mivel ő Ragal reakcióját figyeli láthatja ugyanezt a változást a férfin, de csak egy másodpercre, nála viszont más ez. Olyan mintha már számított volna valamilyen hasonló tényre, ami előbb utóbb ki fog derülni Ingridről, ettől függetlenül neki is érdekesek az elhangzottak. A tűzszünettel kapcsolatban nem is kérdezi meg a törzsfő az embereit, nyilván már előre tervezett, mielőtt felhozta volna a tűzszünet kérdését.
< - Igen, megfelel. Úgy látom nem csak a másik féllel szemben olyan határozott, hanem a sajátjaival is, ezt becsülöm. A tűzszünet holnaptól legyen érvényben, pontosan nulla órától. >
Végighallhatja Ingrid válaszát és ha az pozitív akkor ezzel lezártnak tekinti a dolgot. Egy kézmozdulattal az irányítóhoz nyúl és beállít valamit, aminek hatására az egész kivetített térkép ismét egy árnyalattal sötétebb lesz, de most a mérete is megváltozik, egészen kis méretű lesz és félrecsúszik az asztal felett. Ezt még akkor is megteszi, ha bárki másnak kellene még a térkép.
< - Akar még valamiről egyeztetni, vagy a mostani felállás elfogadható önnek? Már nem látom értelmét a folytatásnak. >
Igen határozott, és szavaiból, szolid testbeszédéből érződik, hogy az egész mai nap folytatására gondolt és neki már tényleg nem lenne ezzel kapcsolatban mit változtatnia. De ezt nem csak magára érti.

by **Thorhalla** Vas. 03 Nov. 2013, 09:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Látta, hogy a szavai milyen hatást váltottak ki a Rocksolid vezetőiből, talán pontosan ez volt az, ami miatt nem feltétlen akarta mindezt kimondani és élni vele. Most más volt az arcukon, mint eddig, ahogyan felfogták, hogy nem csak egy kis küldött van itt, hogy tárgyaljon ezekről az ügyekről. Amit Ingrid most elmondott, nem volt nehéz rájönni, hogy teljesen szabad keze van abban, amit csinál, és így nem lehetett akárki. Valószínűleg nem sok olyan harmadik fél jöhetett el erre a tárgyalásra, aki két másik hódító birodalmat fog ugráltatni azért, hogy azt tegyék, ami itt elhangzott. És mindezt olyan természetesen mondta ki a nő, mintha csak annyit közölt volna, hogy kék az ég. Látta Ragal-on is, hogy még ő maga is meglepődött egy pillanatra, de a férfin ott volt, hogy ő maga várta azt, hogy valami hasonló derüljön ki az egészből. Igen, Ingrid utalt rá az első percben, amikor megérkezett, hogy ő nem volt a többi birodalmi tisztviselő, aki csak úgy utasítaná őket, hanem más volt. Erre az este folyamán is rájöhetett Tubrok tegnap, és a lány érezte, hogy a most elhangzott néhány mondat miatt még kap is majd néhány kérdést a nap hátralevő részében, de nem a hivatalos találkozón, hanem a személyesen, amikor kettesben lesznek. A férfi szavaira csak bólintott mintegy köszönetképpen a bókra, hogy valóban így van, hogy mindenkivel ennyire határozott nem csak a másik féllel. De mindez nem lehetett újdonság a férfinak, előző este is pontosan tapasztalhatta már szó szerint a saját bőrén is.
< - Ez esetben az elnézésüket kérem egy pillanatra – mondta ridegen. >
Igazából a választ már meg sem várta, vagy a beleegyezést, újra csatornát nyitott Maniac felé, hogy kapcsolatba lépjen az MI-vel. Mint az előbb most sem vetítette ki őt láthatóan, csak a megszokott retinára való vetítéssel élt és noha nem igen szerette ezt a módszert, jobban szerette kimondani a szavakat most is gondolati úton kezdett a mesterséges intelligenciával beszélni.
~ Maniac továbbítson egy utasítást az Ismeretlen Birodalom irányába ~ kezdte. ~ A tárgyalások a Rocksoliddal remekül haladnak és a vezetőjük Tubrok Ragal tűzszünetet ajánlott fel az Ismeretlen Birodalom számára, amíg a tárgyalások folynak. A tűzszünet elfogadásra került az Ismeretlen Birodalom védelmében, hogy ne veszítsenek több embert és területet a közel jövőben. A tűzszünet pontosan éjfélkor fog érvénybe lépni, adják ki a parancsot az embereiknek és ebben az időpontban szüntessék be a harcokat, ahogyan a Rocksolid is tenni fog. Ha megkapták ezt kérem a visszajelzést, hogy be is fogják tartani. ~
Egyelőre itt nem szólalt meg újra, csak ugyanúgy merev tartással és tekintettel, a kezeit a háta mögött összefogva várakozott és Tubrokot figyelte, ahogyan a férfi nekilátott a térképet leszedni az asztalról és a kivetítőről. Addig várt csak amíg Manaic nem jelentkezett és nem közölte, hogy az Ismeretlen Birodalom elfogadta mindezt és leteszik a fegyvert a megadott időpontban. Ha ezt megkapja, akkor szólal meg ennek függvényében. Igazából nem mintha olyan nagyon más választásuk lett volna, de ez jelenleg irreleváns volt az egész ügy tekintetében.
< - Az Ismeretlen Birodalom elfogadta a Rocksolid által felkínált tűzszünetet, és pontosan nulla óra nulla perckor leteszik a fegyvert – mondta ki ridegen. >
Ragal szavaival egyet kellett értenie, ez itt mára tényleg elég volt, nem neki, hanem valószínűleg a Rocksolidnak, saját maga még bírta volna akár napokig is. Amikor a férfi ezt felvetette, akkor Ingrid is az asztalhoz lépett és a saját holokivetítőjén a jelenlegi állásokat mentette és ő is kikapcsolta a szerkezetet, majd felvette az asztalról és az egyik kezébe zárta, így lépett hátrébb onnan és a kezét is visszahúzta a háta mögé. Mindezek után biztosra vette, hogy a Rocksolidnak igencsak sok megbeszélni valója lesz és még átrágják magukat ezen a térképen is, hogy mit lehetne változtatni, a Pride területei pedig egy teljesen más kérdés voltak, és az még teljes egészében hátra volt.
< - Nincs nagyúr – mondta továbbra is ridegen. – Ez elfogadható számomra és a Birodalom számára is. Ez esetben javaslom, hogy a Pride kérdését valóban holnapi napon vitassuk és tárgyaljuk meg. Bizonyára önöknek még sokat kell tárgyalnia erről és a mai napról. >
Mindössze a szavaival tett arra bizonyságot, hogy értette Ragal jelzéseit, mivel ő maga teljesen mozdulatlan maradt és várta, hogy a másik fél rekessze be az ülést, ahogyan minden bizonnyal történni is fog néhány percen belül.

by **Bishop** Vas. 03 Nov. 2013, 13:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid még tovább fokozza maga körül a felsőbbrendűség érzetét, amikor kapcsolatba lép Maniac-el és így ad gyakorlatilag szinte azonnal választ a tűzszünet kérdésére, még a tárgyaláson, bőven azelőtt, hogy a Rocksolid itt lévő parancsnokai ki tudnák adni az utasításokat a saját haderőiknek. Néhányakon látszik, hogy ez a fölény nagyon meglepi őket, hogy Ingrid egy szó kimondása nélkül képes ezt megtenni, hogy ilyen mértékű hatalom birtokában van. Miller előtt azonnal kivetül az avatar.
- Az utasítás továbbítása kész, visszaigazolás kész. Várakozás a válaszra... Várakozás a műveletek végrehajtására... A visszajelzés pozitív, minden további nélkül végre fogják hajtani a parancsokat, a kért időkorláton belül. Szükséges más művelet végrehajtása?
Ha a válasz negatív, ismét bontja a vonalat. Amíg Ingrid a kommunikációt folytatja ugyanúgy képes érzékelni a környezetét, mivel Maniac kivetülése félig átlátszó formában vetül csak az előtte lévő képre. Eddig Miller nem különösebben éreztette a rideg hangján kívül, hogy ki is ő valójában, de az utolsó válasz után, amit Maniac-éhoz hasonló pontossággal és hidegséggel mond el, már eléri azt a tiszteletet és enyhe félelmet kiváltó megjelenést, ami a Birodalmiak sajátja a Földön. A javaslatra bólint Tubrok, ő most nem hagyja, hogy bármi is meglátszódjon rajta abból, amit az emberei is éreznek.
< - Ezek szerint önnek is megfelelőbb, ha a tárgyalásokat a mai nap lezárjuk és csak holnap folytatjuk tovább. A tárgyalásokat mára felfüggesztem. >
Mondja ki az utolsó szót. Az ezredesek és tábornokok összeszedik a magukkal hozott felszerelésüket, felállnak és lassan távozni készülnek, miközben a teremben oldalsó ajtók is kinyílnak, amin keresztül elsőként a Végtelen katonák lépnek ki, majd őket követik a különböző vezetők. A számítógépek rendszerei is lassan lekapcsolnak, ahogy a tárgyaló kezd kiürülni. Ingridet senki nem szólítja fel távozásra egyelőre.

by **Thorhalla** Vas. 03 Nov. 2013, 14:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid látta a Rocksolid veztőin, hogy most ért el arra a pontra, amit a Birodalom embereiről tartanak, hogy milyenek is tudnak lenni valójában másokkal. Ők nem is ismerték a nőt, tehát e szerint fogják elkönyvelni, hogy lényegében akár egyetlen szavával elérhette volna, amit korábban mondott, a figyelmeztetéssel. Egyetlen szóval keresztül tudta volna húzni az egész tárgyalást, ha akarta volna. A Rocksolid azonban mégis roppant szerencsésnek tudhatta magát, hogy ő volt itt, aki, még ha a megkövetelt viselkedést is követte, mert belenevelték és benne volt, mert ezt örökölte az apjától, csak éppen Ingrid sokkalta könnyebben volt képes lazítani, mint az apja valaha is, hála az anyjától örökölt dolgoknak. A saját szavai maga számára teljesen hétköznapinak, vagyis inkább hivatalosnak tűntek, ahogyan kimondta azt, hogy az Ismeretlen Birodalom máris elfogadta az ideiglenes tűzszünetet. Volt egy olyan érzése, hogy a tárgyalások előtt a vezetők nem gondolták volna, hogy ez ilyen gyors lesz és hosszú percek fognak eltelni aközött, hogy a másik fél megtudja és ők maguk kiadhatják. Ingrid úgy vélte, hogy a férfiak úgy vélték, hogy ők lesznek az elsők, akik mindezt elmondják a saját haderejüknek és nem fordítva. Pedig most mégis így történt.
Ekkor látta meg azt a tiszteletet és némileg félelmet a férfiakon Ragal kivételével, amit nem szeretett látni másokon. Vagy csak akkor nem zavarta, ha tényleg ez volt a célja, hogy ezt a hatást érje el. Itt nem volt, hiszen bármilyen kifacsart módon ezek az emberek az ő emberei is voltak és nem riogatni és félelmet kelteni, terrorizálni jött őket. És megint ott volt, hogy a Birodalom akarata mindig és mindenhol érvényesül a Földön. Egy nagyon kicsit még talán rosszul is érezte magát a kiváltott reakció miatt, de mindezt nem mutatta ki, de mégis ott volt benne, hogy ezt talán a saját hasznára fordíthatja és a makacssága mellett, hogy már tudják mekkora hatalom van a kezében könnyebb lesz a Pride ügyét elintézni és nem lesznek belőle akkora galibák, amik ahhoz a ponthoz vezetnek, amikor Tubrok majdnem sikeresen megszorongatta őt a tárgyalás közben. Látta, hogy ő nem mutatott ki semmit ahogyan a vezetők igen. Pedig érdekelte volna, hogy mit is gondolt, hogy megijedt-e tőle, vagy pedig éppen az ellenkező hatást váltotta ki, hogy még többet akar róla tudni ezáltal, hogy még inkább rejtélyes lett. Tudta, hogy este ez úgyis kiderül majd, ha a férfi eljön hozzá. Az ülés berekesztésére csak bólintott, hiszen ő maga is így gondolta valóban. Az előző néhány másodpercet fel kellett a vezetőségnek dolgoznia, ami nem néhány percig fog tartani.
Ingrid egyelőre nem mozdult onnan, ahol állt. Szándékában állt megvárni, amíg a Rocksolid emberei elhagyják a helységet és csak után kívánt távozni. Csupán egyetlen kézjelzéssel jelezte az embereinek, hogy a Végtelenek után ők maguk is elhagyhatják a termet és várakozzanak odakint, amíg meg nem érkezik. Ő itt bent addig maradt mozdulatlanul, amíg nagyjából már csak Tubrok és ő maradt bent, ha még volt bent más esetleg, de már kifelé tartott és a hátát mutatta nekik, azaz nem láthatta, hogy mi történik, akkor tűnt el a rideg maszk az arcáról és a merev tartása is sokkalta természetesebb lett, ahogyan ezúttal már egy mosollyal és gyengéden nézett bele a férfi szemeibe. Halkan szólalt meg úgy, hogy csak a férfi hallja. A hangja ugyanazt a kacér és belsőséges hangszínt ütötte meg, mint az előző nap, ezenfelül teljesen éreztetve Ragallal, hogy nem kell tőle félnie sem tartania.
< - Ha jössz este – suttogta. – ne vacsorázz előtte, lesz egy meglepetésem számodra. >
Még néhány pillanatra a mozdulatai árulkodtak arról, hogy várja, hogy mindez meglegyen és végre valahára eljussanak estéhez, majd mintha csak az izmait nyújtotta, vagy feszítette volna meg ismét kihúzta magát és az egész merev tartását és maszkját pillanatok alatt vette vissza, ahogyan a szeme is pillanatok alatt keményedett meg újra, mintha az előbbi rövidke játéka nem is létezett volna. Merev háttal hajolt meg a férfi felé.
< - További szép napot nagyúr! – mondta ismét a távolságtartó és rideg hangon. – Bízom benne, hogy a folytatás is olyan gyümölcsöző és sikeres lesz, mint a tárgyalások eddig. >
A hangja továbbra is ugyanolyan volt, de nagyon halványan belecsempészte azt a kétértelműséget a tegnapi játékból, ami már megvolt közöttük, még ha hallotta is valaki, akkor sem valószínű, hogy megértették volna, hogy mi volt ez. Addig nem fog mozdulni, amíg egyedül nem marad a helységben, nem csak azért, mert hátha Ragal válaszol neki valamit, de ennyi illemet igazán megengedhetett a Rocksolid vezetősége felé, hogy így tesz.

by **Bishop** Vas. 03 Nov. 2013, 16:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok is távozna, de látja, hogy Ingrid nem mozdul ezért úgy dönt, hogy megvárja Ingridet, már csak az illem miatt is. A hirtelen váltás kicsit kizökkenti, nem számított rá, hogy itt és ilyen gyorsan fog a rideg, rezzenéstelen nő újra a tegnap esti hangon beszélni vele. A kezdeti zavar után még oldalra néz, hogy megnézze, mindenki kiment már a teremből, majd ő is kicsit halkabban válaszol.
< - Ahogy akarod, már kíváncsi vagyok a meglepetésre. -itt enyhén elmosolyodik- Ma is későn fogok csak menni. >
Ő most nem mutatja ki annyira a gondolatait és érzéseit, mint Ingrid, de közel sem annyira merev mint a tárgyalás alatt volt. Talán csak az óvatosság miatt nem enged magának többet, vagy egyszerűen most ez is a játékrésze némileg. Mikor Ingrid elköszön ő is rangjának megfelelően megjelenéssel ezt teszi.
< - Önnek is. Ebben biztos vagyok. >
Végül az utolsó kétértelmű megjegyzés után megfordul és tőle megszokott határozott de elegáns léptekkel kisétál a teremben, az ajtó nem sokkal után becsukódik mögötte. Ingrid testőrei már távoztak, már csak ő van egyedül a teremben.

by **Thorhalla** Vas. 03 Nov. 2013, 16:58

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Nem várt többet, ahogyan Tubrok kiért a szobából ő maga is megfordult és ugyanolyan katonásan távozott a helységből, ahogyan beérkezett. Ugyanabba az irányba ment, ahonnan bejött, az embereinek ismét csak a fejével intett, hogy kövessék. Képtelen volt testőrként gondolni rájuk, mivel ezt a funkciót nem igen tudnák ellátni, maximum egyetlen esetben, ha egy avatar lövésbe állnának bele, máshogyan nem. Ingrid jobb és sokrétűbb képzést kapott mint ők, és ugyanazon a harctéren harcolt, mint az emberei. Az űrben, talán még az is lehet, hogy némelyiknek a parancsnoka is volt az idegen fajok ellen. Nagyjából megvolt a terve, hogy mit is szeretne csinálni a nap hátra levő részében, először is már megvolt, hogy most nappal van, a nap állásából pedig nem sokkal lehettek dél után, így még volt ideje körbenézni a környéken, hogy milyen is a hely. Főleg elsődlegesen a természetet szerette volna, a városba bemenni egyedül a katonáival nem tűnt túlságosan olyannak, hogy az emberek azt jó szemmel néznék, esetleg majd este megkéri Tubrokot, hogy valakit adjon mellé, vagy tényleg az egyik nap a férfi mutassa meg a helyet neki, annak még jobban örült volna. A másik pedig a meglepetés volt. Annyit látott tegnap, hogy főleg halételeket ettek a helyiek, ami nem volt túl meglepő, de Ingridnek ott voltak a fejében azok az ételek, amiket az anyja csinált nekik sokszor. Igazi régi svéd ételek, még korábban megfordult a feje, hogy a férfit Ragal kedvenc ételeivel lepi majd meg, de végül úgy döntött, hogy inkább mélyebb gyökerekhez nyúl és igazi skandináv éteket készít, vagy készített el az estére. Igazából saját maga csinálná meg és megkéri a két androidot, hogy hozzanak neki alapanyagokat, nem mű ételekből akart dolgozni, hanem rendesekkel. És még édességet is fog készíteni, azt ő maga szerette. Annak ellenére, hogy nem volt szüksége ételekre ő szerette a hasát és szeretett enni. Emiatt úgy érezte, hogy a régen elvesztett emberségét valamilyen szinten megőrizheti és az eredeti gyökereihez nyúlhat vissza ezáltal, azokra az időkre, amikor még ember volt.
Ha visszaérnek a szállásra, akkor elengedi a katonáit, hogy folytassák az őrséget és ez a csapat pedig mehet pihenésre, nem mintha olyan nagyon szükségük lett volna, de azért nem ártott, ha ők is elfoglalhatták magukat. Felindult az emeletre és a két androidot kereste, este nem engedte be a szobába őket, csak kiküldte a folyosóra őket, hogy ott várakozzanak, amíg szükség van rájuk és most pedig elérkezett az az időpont, hogy így van. Ha felért a szobához és a két gép még ott van, akkor behívja őket a szobába.
< - Jöjjenek be – mondta. – Csukják be az ajtót. >
Ha ezt megteszik, akkor Ingrid szembefordul velük, mivel eléggé jómódú helyen szállásolták el és mivel HPI-s volt kételkedett benne, hogy lenne bármilyen főzésre alkalmas tűzhely itt bent, vagy bármi ilyesmi.
< - Szükségem lenne egy, de inkább két tűzhelyre főzéshez. Ezenfelül az egyikőjük segítségére az ételek elkészítésében, és mondom az alapanyagokat, hogy miből mennyire lesz szükségem, ezeket lehetőleg eredeti formában szerezzék be, amit nem tudnak, abból jobb híján elfogadható lesz a szintetizált forma is. >
Ezzel neki is látott, hogy a több fogásos vacsorának elmondja a hozzávalóit, többek között egy előételhez, egy raguhoz, egy salátához. Ezek után jöhetett egy másik főfogás, hozzá köret, egy kenyérszerűség. Végül két desszerté, egy diós sütemény, illetve egy habosé. Ha ezek megvoltak, még két italhoz is mondott hozzávalókat, a mézsör sajnos túl sokáig tartott volna az erjesztés miatt, így itt előre elkészítetett kért belőle, illetve a másikat maga akarta elkészíteni, a glögg-öt, ami olyan volt, mint a forralt bor, csak éppen erősebb.
Ha mindent sikerül a két androidnak beszereznie, akkor nagyjából egész délután és kora este ezzel lesz elfoglalva. Ezen felül még gyertyákat kért, illetve néhány fenyőágat, ha még léteztek fenyők, ha nem, akkor olyasmi fák ágát, ami hasonló volt ehhez. Ha minden megvolt, vagy a többsége a dolgoknak, akkor nekilátott a főzésnek és a teendőknek, és bízott benne, hogy legalább fele olyan jóra készíti el őket, mint az anyja valaha. Időnként főzött magának, de ott nem törekedett különösebben arra, hogy jó legyen, mint most, mivel azoktól az alkalmaktól eltérően ez az este különleges volt, ahogyan a vendég is, akit várt.

by Ajánlott tartalom