Fagyos Sötétség Kora

Már régóta tervezek egy alternatív jövőt, amiben lehetne kalandokat indítani. Lényegében egy szabad világ és azon belül lennének kalandok.

Természetesen csak abban az esetben ha van rá kedv/idő/igény.

Lényegében ti mondjátok meg hol szeretnétek kezdeni és milyen karakterek. Első körben magánkalandok lehetnének. Ki kell választani egy területet, pl Pride vagy Ismeretlen Birodalom, annyi megkötés, hogy a karakter még soha nem látogathatott oda. A kaland során majd megismeritek azt a helyet, mert valamilyen okból odaérkeztek. Ha van kérdés vagy szeretnétek egy részletesebb leírást akkor PM-ben küldök.

A karakternek elég egy rövid leírás, fél vagy negyedoldalas történet, honnan származik, kicsoda, micsoda ő. Nyugodtan lehet erős, befolyásos karakter, felszereléssel, társakkal, gyakorlatilag majdnem mindent elfogadok.

Előzetes egyeztetés után lehet indítani neves karaktert is

Világleírás:
/Unalmas, sok benne az ismétlés, felületes, elég igénytelen, de szükséges az ismerete egy átfogó világképhez./

Történelem:

A történelem a mai világunkéval (játékosi megegyezés alapján, nincs átfedés Marvel világgal) nagyjából a 2020-s évekig teljesen egyezik. Ekkor következett be a Zuhanásként ismertté vált esemény, ennek során foglalta el Zsarnok a világot, minden nagyobb várost egy-egy űrhajóval porig rombolt, több országot végigégetett és a nem europid emberek nagy részét kiirtotta, megszerezve a teljes világuralmat. Erről az eseményről szinte mindenki, aki a Földön él, tud, mivel több feljegyzés is készült az eseményről, ez a jelenlegi időszámítás kezdete, minden tízedik évben megünneplik az eseményt a HPI Metroloplisában. Ezután nagyjából egy évvel épültek fel az új, hatalmas városok és egyéb meghatározó területek a régiek helyén. Több száz év telt el azzal, hogy a világ újraszerveződött, az emberiség lélekszáma újra megnőtt valamint az üres kihalt területek is benépesültek. A különleges képességekkel rendelkezők nagy részét elpusztították, kiirtották. Az emberiség a nulláról épült fel újra.
Számtalan kisebb nagyobb birodalom és állam is létrejött a bolygón, ezek általában folyamatosan háborúban állnak egymással. Még az első évezred elején történt egy lázadás a Birodalom ellen, Észak-India területén egy nagyobb városállam mintegy húszmillió ember kelt fel az elnyomás és a folyamatos háborús helyzet ellen. Pár órával később véres megtorlásba torkollott a lázadás, a véres jelenetek világszerte közvetítették, így a Föld nagy része biztosítva lett arról, hogy az ellenállás hiábavaló. Ennek már mintegy négyszáz éve, azóta sok változás nem történt, csak a technológia fejlettség nő folyamatosan a háborúk közben. Népek, vezetők emelkednek ki és buknak el, de Zsarnok uralma állandó.

Fontos szervezetek/csoportok/személyek:

Zsarnok Birodalma: Több egymástól független szervezetből épül fel, mindegyiknek vezetője Zsarnok. (--- jelzi a Birodalom leírásának végét)

HPI, Metropolisz: A Birodalom legnagyobb része. Észak-Amerika keleti partján végighúzódó hatalmas város, magasba nyúló fekete épületek jellemzik, legnagyobb tornya a Szilánk, konkrétan az űrben végződik, olyan magas. A terület alatt egy hatalmas földalatti komplexum húzódik itt kutatás és fejlesztés folyik. A legmodernebb bio-nanotechnológiával rendelkezik, ezért itt szinte minden tökéletes, semmiben nem lehet hibát találni, minden kis részlet hibátlan. A várost egy láthatatlan erőtér védi, de ezen felül maguk az épületek is sebezhetetlenek mások számára. Talán már túl monumentálisak az épületek, az ember úgy érezheti magát, mintha csak egy hangya lenne egy óriásoknak tervezett világban. Itt él az irányító hatalmat hűségesen szolgáló nép.

Az itt élő emberek génmódosítottak és egy külön fajt alkotnak, nem öregednek, nem lesznek betegek, immunisak minden méregre és sugárzásra, extrém gyorsan regenerálódnak, képességeik az emberi határokon túliak, génállományuk miatt mindannyian igen vonzóak, felépítésük tökéletes.

Társadalmuk fejlett, mivel technológiával minden előállítható, ami egy embernek szükségeltetik, semmiben nem szenvednek hiányt. Itt minden embernek jár egy hatalmas lakás, ahol minden szükségletét fedezik, több jármű, felszerelés, fegyver vagy bármi, amire szüksége lehet. Ezen felül még pénzt is kapnak a végzett munkájukért, amit úgyszintén bármire költhetnek. A társadalomban minden ember nagyjából ugyanolyan művelt és hasznos, mivel tudatalatti hullámokban kapják meg az egyébként tanulandó tudást, extrém mennyiségű adatot töltenek fel elméjükbe, mikor nagykorúakká válnak, így minden itt élő gyakorlatilag zseni.
A polgárok választhatnak, hogy mit tesznek életük során, többnyire csatlakoznak a Flottához és katonákká válnak, vagy a kutatókomplexumokban dolgoznak. De sokan vannak, akik egész életükben csak az élvezeteket hajszolják, nincs más dolguk. A munkákat általában gépek végeznek, így ez embereknek rengeteg idejük van, ha ők úgy akarják.

A HPI rendszere és hatalmi felépítése egyértelmű, a legfőbb vezető Zsarnok és a hatalmat az ő emberei képviselik, és ők is embereket neveznek ki más posztokra. Hatalmával senki nem él vissza, mert nem is teheti azt meg, a szigorú törvények miatt. Valamint az ellenőrző rendszer fejlettsége miatt.

A Metropolisban minden személyt folyamatosan figyelnek, mivel az egész hely nanobotokból épül fel így mindenről marad felvétel, még a gondolathullámokról, sőt a részecskék elhelyezkedéséről is. Gyakorlatilag az ellenőrzést végző szuperszámítógépek mindenről tudnak, mindent látnak.
Az igazságszolgáltatás nagyon szigorú. A bíróságra kerülőknek nincs is lehetőségük magukat védeniük, csupán tanuk kíséretében megnézhetik a felvételeket és újra átélhetik a helyzetet, a vádolt személyek a saját szemszögükből, majd várhatják az ítéletet. Halálos ítélet nincs, ettől függetlenül már egy egyszerű lopás vagy tolvajlás miatt is kaphat bárki tényleges életfogytig tartó börtönt. A rabokat a Fekete-sziklára szállítják.  Ezért mind a Maniac nevű mesterséges létforma gondoskodik, az egész várost működésben tartja, a műveletekben ember nem vesz részt. Érdekesség, hogy minden káros szenvedély tiltva van (dohány, alkohol és egyebek).

Flotta/A Flotta:
A Birodalom hadereje, ami rombolóhajókból és azok legénységéből áll össze. Ezek a hajók teljes mértékben önellátóak, a rajtuk lévő legénységet teljes mértékben kiszolgálják, fegyverrendszereik a legfejlettebbek, percek alatt pusztítanak el egy igen jól védett területet, szinte áthatolhatatlan védőpajzsuk van, amivel akár egy kisebb holdon is képesek átrepülni. Ezek a hajók is organikus miniatűr robotokból vannak összerakva így alkalmazkodnak a körülményekhez és képesek magukat javítani, energiát előállítani, vagy éppenséggel akár egy hadsereget felszerelni a fedélzeten. Mindegyik hajón több száz vadászgép, és földi egység is található. Minden feladatot képesek ellátni, ami csak felmerülhet, lehetnek megszálló egységek, védők, járőrök vagy csak szállások a katonák számára. Kinézetre leginkább egy hatalmas repülő fémszilánkra hasonlítanak, előre felé csúcsosodnak és éles vonalak határolják őket. Az elnyomás és az abszolút hatalom jelképei, akárhol is bukkannak fel, félelmet keltenek.

A Flotta vezetője Osborn admirális, időszámítás előtt született rendkívül eszes katona, Zsarnok jobb keze és egyetlen bizalmasa. A hatalom nagy részét ő birtokolja és ő az operatív vezető is, aki a nagyobb parancsokat végrehajtatja. Nyugodt reális és hideg jelleme, arcképe és szürkés-zöld egyenruhája a Flotta ikonikus alakjává teszi.

Flotta katonái: Még több genetikai módosítást kapnak, így emberfeletti erővel, gyorsasággal, regenerációval és érzékekkel rendelkeznek. Csontvázukat egy különleges szénszálas anyagra cserélik, valamint bio-mechanikai beültetéseket is kapnak, izmaikat, keringési rendszerük, ízületeiket, inaikat kicserélik. Testük nagy részét sejtenként építik újra. Mellkasukba a bordák közé a szívük alá kerül egy speciális tengely, amit képesek nagyfordulatszámra felpörgetni, ennek segítségével növelni izmaik erejét, drasztikus mértékben. Az agyukba rengeteg katonai adatot és tudást töltenek fel, így mindegyikük képzett és ért minden fegyvertípushoz, járműhöz és technológiához, amit a Flotta használ.
A gyalogság speciális teljes testet védő védőpáncélzatot is használ, ennek színe sötétszürke. Alapja egy titánszövedékű kezeslábas, amelyre illesztik a nanobotos páncéldarabokat. A sisakban rengeteg szenzor és kommunikációs eszköz található, a páncél hátába egy fejlett rakéta rendszer van építve, az oldalakon tároló rekeszek találhatók. Bevethetők szinte bárhol. Akár még a nyílt űrben is képes a páncél hetekig életben tartani a viselőt. Ennek hála az eddig elesett katonák száma igen kicsi.

A Flotta a fizikai tér határán állomásozik, a tér végtelen és folyamatosan tágul, de a benne lévő anyag, ami szintén relatív végtelen, ehhez képest elenyésző, így ez egy végtelen sötét tér, messze a dimenzióban lévő galaxis rendszerektől, olyan messze hogy ezekből mind csak egy fénypont látszik. Ezen a helyen egy gyűrűbe kapcsolódnak azok a hajók, amiken legénység is van és ezek körül mozognak a robothajók. Ez az úgynevezett „mélyűr”, a viég pereme.

Az Anyagajó: 72km hosszú óriás rombolóhajó, kinézetre igencsak hasonlít a kis rombolókra azzal a különbséggel, hogy színe fekete és sokkal inkább egy fémes-szilánkra emlékeztet a kinézete, mint egy űrhajóra, több helyen zöld fény tör elő az éles vonalak közül a burkolatán. Külső burkolata sárkány-acél, ami ellenállóvá teszi szinte minden fizikális behatással szemben, ez a speciális anyag még a mágneses hullámokat is képes teljes mértékben blokkolni. Ezenfelül, egy hipererős védőpajzs is védi, és belső védőrendszerrel is rendelkezik. Képes szupernóvákon is átrepülni, vagy éppen nagysebességgel egy bolygón átsuhanni. A hajó belsejében egy komplett katonai város található, ami eltartja a legénységet. Itt található az UP2 főhadiszállása, a Birodalom irányítóközpontja, Zsarnok privát kamrája ahonnan a megfigyelő rendszerekre felcsatlakozva figyeli a történéseket, Maniac egyik számolóegysége segít ebben. A hajó egyik hídjáról irányítja Osborn admirális a teljes Flottát és magát a Anyahajót is. A csatákban elpusztíthatatlan célpontként van jelen, fizikális támadásokkal nem tehető benne súlyos kár, még a védőpajzsán sem lehet áttörni. A Birodalom elpusztíthatatlanságának jelképe. Pusztító ereje naprendszereket is képes eltűntetni. Megjegyzés, a hajó jelentősége korántsem olyan nagy, a rajta végzett irányító műveleteket bármelyik másik hajóról el lehetne végezni.
A Csatahajó képes sok kisméretű cirkálóhajóra „szétesni” majd azokból újra összeállni az eredeti felépítésre.

Árnyékhadsereg:
Időszámítás előtt született elit katonák csapata, körülbelül kétszázan vannak, a Zuhanásban kulcsszerepet játszottak. Ismeretlen személyazonosságú ninják csapata, felszerelésük volt kommandósokéhoz hasonló fekete öltözet, fegyvereik látszólag elavultak. Ennek ellenére a legfejlettebb technológiával rendelkeznek. Fő profiljuk az álcázás, képesek magukat vizuálisan láthatatlanná tenni, árnyékoló technikájuk minden érzékelő számára semlegessé teszi őket, holografikus vetítőkkel gyakran a környezetbe illő alakot vesznek fel. Legvégső esetben még a tér-időben is érzékelhetetlenné válnak, így még Maniac részecske szintű letapogatása sem képes észrevenni őket. De nem csak álcázóik, hanem az érzékelőik is a lehető legfejlettebbek, így jóval azelőtt tudnak az ellenségről, mielőtt az a közelükbe érhetne. Sajátos fegyvereket használnak, se fény se hanghatás nem következik be, amikor mágneses fegyvereikkel tüzelnek. Bázisuk az Észak-Amerika közepén található óriási kiterjedésű roncstemető, az Árnytemető, ahol a legkülönbözőbb gépek tetemei vannak szétszórva. A szervezet a Birodalom elit hadserege.

Fekete-szikla börtön: Az Árnyékhadsereg egyetlen hatalmas börtönkomplexuma. Lényegében egy nagy forgó gyűrűkből álló gömbre emlékezető űrállomás, nanotechel építették fel így alkalmazkodik a környezethez és önellátó is egyben. Központi része egy hatalmas kupolatér, ahol egymás felett több száz szint van, a szinteken folyosók és a folyosókra néz több mint kétmillió cella, itt töltik büntetésüket azok a rabok, akik előbb-utóbb, de szabadulnak. Az állomás többi részében is folyosók és cellák találhatóak, legtöbb magánzárka, de vannak olyanok is ahol két egynemű kap helyet. Az egész hely tele van letapogató szenzorokkal, csak úgy, mint a HPI, így itt is minden mozdulatát figyelik a raboknak, sőt gondolataikat is nyilvántartják. Börtönhöz képest a körülmények igen jók, normálisak. Mégis az itt lévők többnyire szenvednek, egy mágneses rezgés hatja át az állomást, ami álmatlanságot idéz elő, illetve minden álmot szörnyű rémálomba fordít, többen próbáltak már emiatt öngyilkosságot végrehajtani, sikertelenül.
A biztonsági rendszer igen fejlett, energia falakkal és kapukkal szinte minden négyzetmilliméternyi területet külön el lehet zárni. Az űrállomást egy erőtér is körbeveszi, ami a belülről távozó hajókat húzza vissza, emellett űrutazásra alkalmas jármű sem található a dokkokban. Maga az űrállomás is álcázott és pontos pozíciója ismeretlen, a Naprendszer belső meteorit övén kering valahol. Még soha senki sem szökött meg a Fekete-szikláról, de már többen kikerültek innen a diktatúra parancsára.

Fagyhadsereg:
Időszámítás előtt született képzett katonák csapata, körülbelül kétszázan vannak, a Zuhanásban kulcsszerepet játszottak. Ismeretlen személyazonosságú elitkatonák csapata, nevüket az látszólag hideghez tervezett fehér színű ruházatról kapták. Szintén a legfejlettebb technológiákkal rendelkeznek, a sereg extrém körülmények közötti harcra lett felkészítve. A legnagyobb katasztrófaközepén is képesek végrehajtani a feladatokat. Ruházatuk egy speciális anyagot alkalmaz és így képesek könnyedén életben maradni szélsőséges körülmények között is, miközben harcolnak. Például egy lávafolyamban haladva, az óceán alján, abszolút nullához közeli hőfokon, szabadesés közben vagy akár egy rakétatámadás alatt. Bárhol, bármikor bevethetőek, tankokat, helikoptereket, vadászgépeket, siklókat is bevetnek a harcok során, fegyvereik lövedékgyorsítást alkalmaznak. Bázisuk az egyik Szibériai hegység közelében található. A szervezet a Birodalom elit hadserege.

Konting: A Fagyhadsereg második bázisa, egy négyzet alakú fennsík, ami kiemelkedik Szibéria tájából. A fennsíkon egy légi támaszpont található, ahol meglehetősen sok gép állomásozik. A fennsíkra csak egy út visz fel, a konting szakadék. Először egy meredek lejtő állja el az utat, a negyven méter hosszú és több száz méter mély szakadék után egy jégfal következik. Ezen felmászva egy viszonylag vékony pár száz méteres meredek szirtre lehet jutni. Itt az időjárást manipuláló gépek hatására folyamatos hóviharok vannak, a hőmérséklet a -260 és -270 között csapong, az égből szakad a sav vagy adott esetben lúg, amely néha tűz forró máskor jéghideg. A természet törvényei látszólag felmondják a szolgálatot. A szirten átjutva aknamezők, őrtornyok, járőröző katonák, csapdák állnak a behatoló útjába. Végül egy száz méter széles szurdok következik, amin átjutva lehet beérni a támaszpontra.
Természetesen a fagyhadsereg tagjai teleport kapukat használnak a közlekedésre. Repülni sem lehet a térségben a folyamatos ionviharok miatt.

Milícia:
„Egyiket a törvény folyása tette tönkre; a másik elitta, eljátszotta, elbordélyozta, amije volt; a harmadik megszökött valahonnan; voltak köztük gyilkosok, tolvajok, mérgezők, hamispénzverők, kicsapongók, akiket fajtalanság vagy más gonosztettek miatt itéltek el; voltak, akik otthagyták zászlajukat, vagy elárulták az ellenségnek; legnagyobb részben szökött fegyencek, kik nem mertek visszatérni hazájukba, hogy felakaszszák őket, vagy tömlöc fenekén éhen pusztuljanak: igy hát kellett, hogy más vidéken próbáljanak szerencsét". – kivonat Zsarnok audioblogjából

Időszámítás előtt született képzett katonák csapata, körülbelül ezren vannak, a Zuhanásban kulcsszerepet játszottak. Ismeretlen személyazonosságú személyek csapata, ma is a legnagyobb bűnszervezetek tagjai, gyilkosok, árulók, bűnbárók, terjesztők. Központjuk Dél-Amerika keleti partjainál van Új Rio De Janeiro-ban van, itt található a kontinens déli részét behálózó bűnszervezetük szíve. Hatalmuk van több nagy állam felett is. Viszonyuk a Birodalommal érdekes, a Milícia tagjai hajlandóak parancsra hadba vonulni, cserébe Zsarnok nem vesz tudomást az alvilágukról. Maga a Milícia első látásra egy csőcseléknek tűnik, rendezetlen felszerelések, könnyűpáncélok, ezer éve használt fegyverek, fegyelmezetlenség. De a látszat csal, ők is az ismert technológiák legfejlettebbjei közül birtokolnak darabokat, fegyvereik az Avatar-M technológiát használják, kilőtt lövedékeik rengeteg túltöltőt részecskét tartalmaznak, egyetlen lövedékben felhalmozott feszültség megfelel egy szuperviharban lecsapott villámok erejének. Mivel ekkora töltés ellen csak a saját felszerelésük véd rendesen, igen hamar óriási károkat okoznak bármilyen ellenséges seregben. A szervezet a Birodalom szövetséges hadserege.

UP2:
Ismeretlen személyazonosságú elitkatonák csapata, összlétszámuk húsz fő. A világon legfejlettebb fizika határait feszegető felszereléssel rendelkeznek. Főhadiszállásuk az Anyahajón van. Zsarnok testőrei, akik egyben tejhatalommal rendelkező uralkodók is. Mindegyikük egyszerre elit katona, végrehajtó, hóhér, uralkodó.
Mindegyik tag magában egy teljes sereget képez, bio-mechanikus gépek, akik valaha emberek voltak, csontvázuk sárkányacélra lett cserélve, minden szövetük organikus eredetű anyaggá lett újraépítve, belső szerveik, azok elrendezése, izomzatuk, keringésük és idegpályáik is újra lettek tervezve, szerves anyagokból felépülő emberi külsőt viselő gépek. Két méter magasak, hajuk barna és rövid, szemük zöld test és arcfelépítésük teljesen hasonló. Kinézetük szabvány.
Felszerelésük azonos és jellegzetes, az Árnyakra emlékeztető ruházat, amit kiegészít egy speciális mellény és bakancs is, valamint régi vadászpilótákéra emlékeztető sisakot és maszkot viselnek, amit hátul a szamurájokéra kísértetiesen hasonlító tarkólemezek is kiegészítenek. Felszerelésük teljesen fekete, csak a sötétzöld világító UP2 felirat üt el a mellkason, bal oldalukon két katana szerű fegyver van egy-egy tokban, ezeknek a kardoknak az anyaga ismeretlen, folyamatosan mikrohullámon rezeg, ennek hála a sárkány-acélon kívül bármit elvágnak. A felszerelés többi része a Milícia az Árny és Fagyhadsereg előnyeit egyesíti, a fizikai határok szélén van, gyakorlatilag majdnem sebezhetetlenek. Kvark szintre lekicsinyített szuperrovarok alkotják az UP2-s nanotechnológiát, így egy páncélzat gyakorlatilag eggyé válik a viselővel. Áthatolhatatlan molekuláris védelmet alkotva. Bár minden UP2-s képes maga az akaratával fegyvereket, felszerelést és páncélzatot alkotni vannak elemek, amik nem változnak.
Ilyen a mellény, aminek hátuljában egy ion-rakéta rendszer van, ezzel űrutazás is lehetséges, fénysebesség közeli gyorsasággal; egy kommunikációs egység is helyet kap, amivel bármikor bárhol kapcsolatot lehet teremteni más rendszerekkel, akár téridőn át is. Emellett van az önellátó egység is, ami oxigént biztosít a viselő számára, bármilyen körülmények között; a teleport, ami dimenzióugrásra is alkalmas, és egy gyufásdoboz nagyságú bolygópusztító bomba is, aminek felrobbantása nem okoz kárt a páncélzatban. Ezen kívül egy védőpajzsgenerátor is van a teleport készülék mellett. A pajzs a testhez simul és pontosan akkora taszítóerőt generál amekkora erőt a környezet fejt rá ki.
A bal és jobb vállon található egy-egy vállágyú, amik egy mechanikus karon mozognak, Avatar-M technológiával vannak felszerelve és percenként hétmilliárd célpontot képesek likvidálni a megfelelő beállítások mellett. Ez csak úgy lehetséges, hogy mindegyik ágyú valójában több kicsi miniatűr ágyúból áll. (egyenként bemérik, kijelölik, tüzelnek és máris fordulnak a következőre).
A bal és jobb alkaron is található egy lapos fémszerkezet, szórófegyver, alul különböző mozgó lapok képviselik a tárakat, a szerkezet elején a csuklónál van négy vetőnyílás, a fegyver manuálisan működtethetők és csak rövidtávon hasznos. De annál pusztítóbb.
A sisak, ami rengeteg szenzorral van ellátva, ezek az érzékelők atomi szinten tapogatnak le mindent, valamint a sisakban található egy igen fejlett számolóegység csomaggal ellátott számítógép is, ami az UP2 nevű MI-t futtatja. A maszk nagynyomású oxigénellátást biztosít, valamint torzított gépies hangokat kölcsönöz a katonáknak.
Hegyes orrú katonai bakancsuk speciális stabilizátorokat tartalmaz, így stabilan állhatnak szinte bármilyen talajon a fizika törvényeinek ellenére.
Ezeken kívüli rengeteg kiegészítő, fegyver, védelmi rendszer segíti az UP2 osztagosokat, hogy minden helyzetben legyőzhetetlenek legyenek.

UP2 vadászgépek: Minden UP2-s rendelkezik egy vadászgéppel, ennek az egyszemélyes járműnek az ereje egyeztethető egy Flottarombolóval, mind gyorsaság, felépítés, védőmező és fegyverzet tekintetében. Védőpajzsuk minden behatás ellen semlegessé teszi őket, sebezhetetlenek. UP2-s anyagból épített.

UP2 rombolóhajók: Az Anyahajó kisméretű másai, hosszuk csak párszáz méter, a tetejükön jól láthatóan kiemelkedik a kettős híd. Feladatuk a szállítás, ettől függetlenül bolygópusztító fegyverekkel rendelkeznek. UP2-s nanotechnológiával készülnek, védőpajzsuk áthatolhatatlan, mint a vadászgépeké. Csak három ilyen hajó létezik, amelyek közül kettő robot és csak egy szolgál tényleges szállításra.

Eddig ismert UP2-s pusztító technikák:
Ezek a normál harcmodoruk részei is egyben, illetve erősségtől függően lehetnek tömegpusztító fegyverek is.

Avatar lövedék zápor: Rengeteg kisméretű fehér energialövedéket bocsátanak ki hatalmas szórással a célterületre, ennek hála minden gépet azonnal kiiktat és az élőlények nagy részét is likvidál. A fegyver erősen szigetelt anyagokon is áthalad és a vállágyúkon kap helyet, de akár egy kézi fegyverből is bevethető.

Halálsugár: Optikai lencsékből kibocsátott zöld színű energiasugár, amely minden élőt elpusztít, de a nem szerves anyagokban nem tesz kárt. A fegyver a sisak oldalában kap helyet. Legtöbbször ezt használják ha nagyobb mennyiségű élőlényt kell elpusztítaniuk.

Precíziós atmoszféra robbantó: Először egy védőmezővel körülveszi a támadási zónát, majd begyújtja a légkört és így mindent feléget a célterületen belül. A fegyver nagynyomású gázzal működik és az alkari szórófegyveren kap helyet.

Sárkány-acélkristály szóró: A speciális fémből készült éles kristályok milliárdjait nagynyomással fújja ki egy vetőnyílásból a legkeményebb anyagokat is szétszedi. A fegyver általában az alkari szórófegyveren kap helyet.

„Feketelyuk” generátor: Teleport generátor segítségével működik, egy nagyméretű kaput nyit a mélyűr és a célterület között, a mélyűr a hatalmas nyomáskülönbség miatt mindent magába szív.

Halálfelhő: Nagymennyiségű pusztító nanobotot bocsátanak ki, a miniatűr élőlények mindent megesznek, amivel érintkeznek, a művelet közben osztódnak és így egyre nagyobbra nő a felhő. Parancsra minden nanobot egymást kezdi el felfalni, így a pusztítás mérete könnyen szabályozható.

Ionkontroll: A kommunikációs egység jeladójának segítségével az egyik rombolóról nagy erejű ionsugarat hív a célterületre, a sugár az UP2-es védőpajzsáról visszaverve minden irányban pusztít.

Maga az UP2 mérhetetlen félelmet ébreszt bárkiben, aki nem a Birodalomhoz tartozik, egyetlen egy emberük vitte végbe az Indiai megtorlást. Általában csak biztosítják a terepet, támogatásként vannak jelen, vagy faj illetve népirtó feladatokat látnak el. Csillagközi nyelveken nevük megegyezik a haláléval.
Nagyon ritkán jelennek csak meg a bázisukon kívül. Inkább csak szimbólumok már, mint tényleges egyszemélyes haderők.

Feltámadottak:
Szupertitkos kiborghadsereg. A Zuhanás után minden holttestet összegyűjtött a Birodalom, és azóta is folyamatosan gyűjti azokat. Ezeket a testeket óriási földalatti bunkerkomplexumokba szállítják, egy ilyen komplexum akár kontinens kiterjedésű is lehet. Itt a földalatti üzemekben a testeket kiborgizálják és sérüléseikhez mérten kiegészítik őket. Minden alkalommal szabványra formálják az alanyokat. Ezután tudatokat újraébresztik és szabadionokat is juttatnak a testbe, az alanyok átélik saját feltámadásukat, ezután testüket egy állványra helyezik, tudatukat pedig egy virtuális világba küldik. A virtuális világban elkezdődik tudatalatti átalakításuk, aminek végén tökéletesen elvakult és fanatikus vallási katonákká válnak. Mikor a művelet véget ért a tudatukat is lekapcsolják. Az eredmény a világ legfanatikusabb és legütőképesebb serege, ami egy kapcsolásra hadrendbe áll. Minden technológiai fejlesztést automatikusan megkapnak, így bármivel felveszik a versenyt. A bunkereknek kisméretű rejtett lejáratai vannak, amit kiborgok őriznek. Technológiájuk mindig fejlettebb Zsarnok többi haderejéhez képest, kivéve az UP2-t.

A sereg létezésének célja, hogy ha minden Zsarnok ellen fordul, akkor bevethesse őket és így visszafoglalhatja birodalmát anélkül, hogy mindent el kelljen pusztítania.

Komplexumok:
- Kelet-Európai síkságtól egészen Szibériáig, mélyen a föld alatt hosszában elterülve
- Szahara, Szudán alatt több ezer kisebb bunker
- Ausztrál sivatag alatt egy hatalmas kör alakú bunker
- Kelet-Ázsia alatt elterülő X alakú
- Antarktisz teljes területe alatt lévő
- A volt Németország és Franciaország alatti
- Arab félsziget alatti
- Közép-Amerikai alatt egy nagyon mélyen épített komplexum

Maniac:
Multifunctional Artificial Nano-powered Intelligence Aimed to Control. A mindent látó mesterséges intelligencia. Ténylegesen minden, a galaxison belüli részecskére kiterjed érzékelőinek hatósugara. Így mindent figyelemmel kísér a hatókörében, de ok nélkül semmibe nem avatkozik bele, csak a világ rendjét tartja szemmel. Számoló egységei olyan sok kapcsolattal rendelkeznek, hogy egy művelet végrehajtására nem kell időt szánnia, tehát bármennyit elvégezhet egymás után, végtelen kapacitással rendelkezik. Nagyon szigorú szabályok szerint üzemel, nehogy önállósítsa magát. Egyelőre területe egy galaxisra terjed ki. A legegyszerűbbtől a legfejlettebb programokig mindent ő kezel. A Birodalom szerves része, ő maga minden, amit megfigyel. Molekulákra bont mindent a hatókörén belül, majd újra összeállítja azt, részecskék ként hozzácsatolva saját nanogépeit az anyaghoz, aminek következtében manipulálhatja akár a valóságot is. Egyszerűen mindenható.

A Kéz:
A Kéz egy kibernetikus ereklye, amelyet Zsarnok bal kezébe épített, alakította át azt. Eredetileg egy precíziós integrált lézerrendszer volt, ami egy pontba irányítva az energiát képes volt megbontani a teret, integrálni, formázni, elpusztítani azt. Kapukat, gömböket hozott létre a tér egymástól távoli pontjai között, majd lekicsinyítette és kivetítette azoknak nem csak látható, de fizikai mását is. A Kéz múltját, pontos működését, a technológiát, amivel elkészítették homály fedi, de biztos, hogy a Zuhanás után az első változata majdnem teljesen megsemmisült, ezért egy új, az elődjénél sokkal hatalmasabb Kéz készült.
A Kéz képességei határtalanok, szabadionos számolórendszerével képes szétválasztani, elkülöníteni egyes dimenziókat, azok részeit, a tér minden egyes pontját, idősíkokat, magát az energiát is. Kicsinyít, másol, kivetít, egyszerre több helyre idéz. Végtelen energiaforrás, áttörhetetlen védőmező generátor, pusztító fegyver. Rendelkezik önjavító mechanizmussal, ami súlyos károsodásokat esetén is újra működőképessé teszi a rendszert, beavatkozás nélkül. Zsarnok a Kéz segítségével pusztította el az alternatív világokat, időzónákat, irtotta ki a multiverzumot, változtatta meg a Föld keringését, elhelyezkedését, nullázta le a felsőbb erők energiaszintjét. Az ereklye segítségével lehet átjárókat nyitni a világűrön keresztül, amin át a Flotta közlekedik, illetve a Kéz adja az áthatolhatatlan pajzsokat is, mind a hajóknak, mind az UP2-nek.

Fontos: A Kéz nem csak egy tárgy, egy komplex gép, hanem annál több, egy egyfajta entitás is, aminek létezése nem köthető semmihez, fizikai valójához sem.

Maniac és a Kéz, a két leghatalmasabb erő, amely valaha létezett, az Ezüstháborúk során rövid időre egyesült. Az Ezüstháborúk előzménye egy villámháború volt, ami során Zsarnok Birodalma kevesebb, mint egy tízes egység alatt elfoglalta a Föld minden részét, kiterjesztve fennhatóságát az összes kontinensre. Ezután következett egy idegen faj, a Magokk inváziója. A Magokk fejlettségének hála előre látta, hogy mivé fog válni az emberiség, és meg akarta ezt előzni az elpusztításokkal. Zsarnok bukása küszöbén, az utolsó pillanatokban visszavonta minden erejét, hogy egy gyors csapással végezzen a Magokk fajjal. Összekapcsolta Maniac-ot a Kézzel és saját tudatával. Így megszerezve a galaxis feletti teljes uralmat, másodpercek alatt megsemmisítve minden idegen fajt a Tejútrendszeren belül. Az Ezüstháborúk hirtelen véget értek, a Birodalom győzött majd visszavonult.

Következnek az emberibb dolgok.
---


A Föld nagy részén egymással területért háborúzó kisebb-nagyobb kiterjedésű államok/birodalmak/városállamok vannak, ezek a legkülönbözőbbek lehetnek, mint társadalmi, fejlettségi és vallási tekintetben. A legtöbbjük fejlett és a már elavult HPI technológiákat használják. Vannak hatalmas szabad és lakatlan területek is. Valamint teljesen független teületek.

Fontosabb területek/szervezetek:

Vex:
Afrika északi részén elterülő városállam, lényegében egy kisebb metropolisz, a szabadság városa. Vezetői egy öttagú tanácsot alkotnak, akik már több ezer évesek, magukat különböző gépekkel tartják fiatalon, illetve hosszú időre a Zuhanás után hibernálták magukat. Olyan régi technikákat alkalmaznak, amikre már senki nem emlékszik és pont emiatt képesek magukat megvédeni a Zsarnokkal szemben, akivel meg nem támadási egyezményt kötöttek. Az itt élők többnyire földművesek, kereskedők vagy zsoldosok. Fontos, hogy az állam időszámítás előtti adatokkal rendelkezik. A Vexillium nem csak a város neve, hanem egy ott kapható drogé is, ez a szer a marihuána hatását váltja ki, ellenben nem káros, nem tesz függővé és nem butít, sőt jót tesz a keringésnek és ellenszere a ráknak, előállítása természetesen drága. A város maga híres hatalmas egekbe nyúló zöld és arany kupolájáról, ami alatt a felhőkarcolók vannak. A Vex a világ legnagyobb kábítószer, alkohol, dohány beszállítója. Ennek ellenére fejlett és rendezett állam.

Drox:
Néhány száz kilométerre a Vexillium kupolájától délre található az Arany és Acél városa. A Vex legfőbb szövetségese a Drox, ezt a városállamot egy hat fős tanács vezeti, akik időtlen idők óta szövetségesei és barátai a Vex vezetőinek. A teljes társadalmi, gazdasági, hadi rendszerük egyezik. Ők a Föld legnagyobb fegyver és nemesfém beszállítói. Szintén meg nem támadási szerződést kötöttek Zsarnokkal.

A Drox és Vex állam lakói egy ősi nemzet tagjai, akik valaha Európában éltek még az időszámítás kezdetén de ki lettek onnan űzve. Ezért a kívülállókat, nem az ősi nép tagjait megkülönböztetik, nem engedik őket magas rangba, vezető szerepbe. Sőt a Drox területére csak azok költözhetnek akik előtte valamilyen próbán bizonyították, hogy méltóak erre.

Pride:
Észak-Amerika középső részén, a HPI-től ezer mérföldre, északra elterülő ország. Abszolút katonai állam, a Birodalommal erős kapcsolatot ápol. A régen itt élt klánokat, harcosokat tömöríti egybe. Úgynevezett hódító ország, egy ilyen országnak Zsarnok nagy kegyesen megengedi, hogy saját emberei helyett az ország katonái végezzék el a piszkos munkát és még cserébe meg is alázkodjanak előtte, cserébe sértetlenséget kapnak. A hely maga a bűn fertője, városait káosz és rendezetlenség uralja, vezetőik elve, hogy az erősebbnek van joga élni és elnyomni a kisebbeket. Főleg a punkhoz hasonló stílusukról és drogfüggőségükről lehet megismerni az innen jövőket. Illetve a klánok még mindig léteznek különféle formákban, az itt élők nagy része katona, harcos. A Pride nem csak az ország, hanem a főváros és a legerősebb, legnagyobb klán neve is.

Ismeretlen Birodalom:
Egy a Kelet-Ázsia és Japán szigetek területét magába foglaló állam, több neve is van, egyiket se használják az itteniek. Szintén hódító állam. Vallási állam, élén a főpapok állnak, akiknek a szava törvény, ők igazgatják a szigorú kasztrendszert. Fejlett technológiával jólétben élnek, itt még a szegények sem szenvednek hiányt az alapvető szükségletekből. Hitük szerint lelkük egy folyamatosan áramló energia, amit lehet megfelelő irányba terelni, ha szigorú kasztokban élnek. Emiatt élet és halál között már nem is tesznek igazán különbséget, senki nem sirat meg senkit, hiszen tudja, úgyis nemsokára újjászületik.
Az itteniek rendkívül művelt és intelligens emberek, általában kimértek és tudatosak, stílusukról és vallási eltökéltségükről könnyen megismerhetőek. Egyben kegyetlen harcosok is.

Európai Szövetségi Unió:
Fejlett mezőgazdasággal rendelkező államszövetség, amely Közép-Európát foglalja magába, közepes fejlettségi szintű, nem katonai ország. Főként békében fejlődő kisebb országokat kapcsol össze, akik együttműködve igyekeznek fejlődni. Jelentőségük magas agrártudásukban van, több szegény területet látnak el élelemmel, megakadályozva a kontinens kihalását, valamint békefenntartó szerepet is vállalnak, ha szükséges.
A helyiek igen különböző népek, mindegyik más nemzet, más-más tulajdonságaival rendelkezik, csupán a szövetségbe vetett hitük közös. Megőrizték a demokratikus államformát és a fogyasztáson alapuló növekedés elvét is. Minden erejükkel a határaikat védik az őket érő támadásokkal szemben.

Intergalaktikus világ:
"Az ember ezeknek az idegen lények nyelvében néhány kivételtől eltekintve úgy ismerszik meg, mint a rák. Különleges pusztítási tehetsége, előbb vagy utóbb lerombol mindent a környezetében. És mondhatunk bármit, tény, hogy előbb készítettünk csillagpusztító fegyvert, minthogy azt a betegséget tudtuk volna gyógyítani, amiről a nevünket kaptuk." --- Kivonat Zsarnok saját audiobejegyzéséből

Számtalan fejlett, intelligens faj él a galaxisban, akik kapcsolatban vannak egymással és csillagközi szervezeteket alkotnak. Ezeket a fajokat váratlanul érte a primitív Föld offenzívája. Ugyanis a Birodalom a nagy technológiai ugrás után nekilátott az univerzum feltérképezésének és megtisztításának. A Flotta belülről kifelé haladva módszeresen pusztít el és írt ki minden idegen civilizációt a legkisebbtől a legnagyobbig. Nincs kivétel, ami idegen élőlény, az ellenségesnek minősül. Még a legfejlettebb idegenek sem voltak képesek felvenni a versenyt az emberi haderővel, így nem tudják megakadályozni a saját kiirtásukat sem. Mivel a világűr hatalmas a megtisztítás viszonylag lassan zajlik, a „rák” csak lassan terjed szét. Az idegenek egymást tájékoztatják a közeledő veszélyről így általában idő előtt továbbállnak vagy igyekeznek álcázni magukat.
Maga a tejút már üres és Maniac tartja felügyelet alatt, az egyedüli bolygó, amin élet van az a Föld. A többi galaxis még sűrűn lakott és csak a Tejúthoz közeliek szenvedtek csak súlyos károkat.
A világűrben is léteznek „hódító államok”, általában emberhez nagyon közeli fajok nyerik el ezt a kiváltságot, az ő feladatuk a műveletek meggyorsítása, mivel a Flotta csak lassan tud haladni az alaposság miatt. Tehát idegen fajokat győznek le és irtanak ki, hogy őket ne irtsák ki.

A Birodalom nem tart idegen foglyokat, de még csak holttestek sincsenek a birtokukban, az idegenek technológiáját és társadalmát sem tanulmányozzuk, csupán elpusztítják őket, ügyelve a teljes alaposságra. Ennek ellenére nem hivatalosan több emberszerű humanoid idegen is él fogságban, általában nőstények és egy-egy magasabb vezető szolgálatában vesznek szerepet. Az esetleges hibridek kísérletezés és tanulmányozás céljából életben maradhatnak.

Rocksolid / Északi Törzsek:
Az Észak-Amerika területén kialakult klánok közül kiszakadt hét harcos törzs több száz évvel ezelőtt Európa északi részére, a volt Skandináv részre vándorolt, még mielőtt a Pride egyesítette volna a klánokat. Kezdetben raboltak, fosztogattak és pusztítottak. Miután felélték a hely tartalékait kénytelenek voltak saját lábra állni. Az évek alatt a törzsek saját vallásukba, világnézetükbe, harcmodorokba olvasztottak a területen található volt Viking kultúra egyes jegyeit. Hagyományos technikák felfejlesztett verzióit kezdték használni, portyáztak a vizeken és a levegőben egyaránt, rettegésben tartva a környéket. Az Ezüst Háborúk nevű időszak alatt a törzsek egymás ellen fordultak és eltűntek, elfelejtették őket.
Évtizedek után tértek vissza, megújult erővel. A Rocksolid harcosai a közelharc mesterei, általános feladatukon kívül minden férfi, nő de még idősebb gyerek is remek harcos. A portyázó hadműveletek helyett már masszív támadásokat alkalmaznak ellenségeik ellen.
Írásmódjuk rúnaszerű jeleket is használ, valamint egy ősi nyelvet is beszélnek. Nagyon fontos számukra a családjuk, törzsük védelme és a szokások továbbörökítése. Ezek a dolgok tartják össze az ellenséges törzseket is.
A Rock rendelkezik az egyik legfejlettebb robottechnológiával. Képesek androidokat készítenek, amik seregét használják csatában. Ezt a sereget legtöbbször Végtelennek nevezik.
Ez a gyilkos robot hadsereg több mint három milliárd gyalogos, humanoid egységből áll. Különleges fémből készülnek a gépek és energia alapú fegyverekkel vannak felszerelve, egyszerre rendkívül ellenállóak és pusztítóak.

Spear:
A Vex és a Drox ősi népének harmadik fele, akik ugyanúgy békét kötöttek Zsarnokkal, mint az előbb említett két másik állam.
Egyiptom területén elterülő városállamukat három különleges vezető Sárkány, Átok, Bestia vezeti. Kevesen vannak, kis nép, többnyire védekezésre koncentrálnak. Erejüket a három vezetőjük adja, akik Marsi tudásnak, hatalomnak vannak a birtokában. Ez az idegen technológia hasonlóan a Feltámadottakhoz nagyon eltérő és egyedi megoldásokat alkalmaz. Annyira másak, erősek, a fegyvereik, védelmi rendszereik, járműveik, gépeik, hogy kis létszámuk ellenére komoly erőt képviselnek. Gondolkodásmódjuk is inkább már a rég kihalt marsi fajokét tükrözi. Semlegesek maradnak, csak a saját érdekeiket védik meg, önellátásra vannak berendezkedve és kerülik a kapcsolatot a külvilággal. Ennek ellenére bizonyos körökben szívesen segítenek.
Megjegyzés: A 10-es skálán a legveszélyesebb ultra-fejlett létformák között Sárkány 9-es, Átok 8-as, Bestia pedig 7-es erősségűnek számít, ezekkel az értékekkel megközelítve az UP2 szintjét.

Egyesült Köztársaságok:
Az Egyesült Köztársaságok monarchikus rendszerű, alkotmányos kormányzású állam Észak-Amerika nyugati partjainál. A porig rombolt városok romaira építkező megmaradt őslakosok leszármazottjai lakják a területet. Mivel Amerika Zsarnok Birodalma és a vele szövetségben lévő más birodalmak miatt teljesen lakatlanná vált a nyugati régió, itt hosszú ideig konfliktus nélkül építhették saját országaikat az itt maradt uralkodók.
Két nagyváros a volt San Francisco és Los Angeles felé épült Herund 1 és 2 képezi a hely központját. Hasonlóan az Európai Szövetségi Unióhoz a szervezettség miatt képesek nagy mértékben különféle nehézipari valamint mezőgazdasági termékekkel kereskedni a szegényebb, fejletlenebb területekkel. Mindezen felül saját maguk védelmére jelentős haderőt tartanak fent, sorozott állománnyal. A hagyományos hadviselés mesterei, nem alkalmaznak az új fejlettségi szint adta alternatív lehetőségeket, a régieket fejlesztették tovább. Tankokkal, vadászgépekkel, bombázókkal, szállítójárművekkel, hadihajókkal, tengeralattjárókkal felszerelt gépesített hadosztályokat alkalmaznak, összesen tizennégyet.
Az itt élők kemény munkával, sok idővel törnek előre a társadalmi ranglétrán, hogy minél több hatalmuk legyen. Ezen kívül erősen elítélnek minden más „fajt” vagy „népet” a sajátjukon kívül. Holott ők is pont olyan módosított emberi genommal rendelkeznek, mint a Föld lakosságának legnagyobb része, mégis fejlettebbnek tekintik magukat.

Az Új Ellenállás:
Afrika egyes részein egy új ellenállás kezd szerveződni, az itt élőknek elege lett a Birodalom mániákus módszereiből, ezért egy megfontolt óvatos szervezkedésbe kezdtek. Nem hívják fel magukra a figyelmet, rejtve maradnak, kerülgetik Maniac biztonsági szabályait és zavarják annak jeleit is. Egyelőre nem tettek sok mindent, csak szervezkednek és tagokat gyűjtenek.

Sivary:
A Sivary a Spear által használt Ősi-Marsi technológia és tudás másik ágát képviseli. Úgynevezett sötét technológiát használnak, amely a legtöbb átlag ember számára első látásra érthetetlen és szembe megy a fizika, kémia és más tudományos alaptörvényekkel. Ez ugyan jellemző a Spear technológiájára is, de ezen kívül a Sivary eszközei megváltoztatják a használóikat, mentálisan és lelkileg egyaránt, permanensen. A Sivary-t Lovasok vezetik, ezek olyan személyek, akiket egy-egy speciális mesterséges szimbionta kiválaszt. A mesterséges élőlények megváltoztatják a Lovasok tudatát, a gondolkodásmódjukat, emlékeiket, nézeteiket meghagyják, de elsődleges céljukká teszik, hogy a Sivary uraljon mindent és mindenkit, elvakult vezérekké változtatva őket. A mesterséges folyékony fém létforma a viselőt felruházza általános képességekkel és két személyre szabott képességgel. A Lovasok célja, hogy elfoglalják és uralják az adott bolygót, illetve más alkalmas személyeket találjanak, hogy növeljék saját erejüket.
Ausztrália nyugati partvidéke és a kontinens teljes nyugati része az ő uralmuk alatt áll. Ezeket a korábban fejletlen területeket foglalták el és hajtották uralmuk alá. Új technológiájukkal építették fel az új államokat, amiket egymáshoz csatoltak egy unióban. Így ezek a területek, városok már közepes fejlettségi szintet is elérik. A korábbi szegénységben élő, kilátástalan helyzetben lévő lakosság feltétlenül kiszolgálja a rendszert. Az unió területén diktatórikus hatalom működik, minden egyes személyt irányítása alatt tartva. Alapja a materializmus és az egyenlőségre, ekvivalenciára törekvés. A magántulajdon korlátozott és számon tartott, mindenkinek egyenlő lehetőségei, jogai és vagyona van, központilag kiosztva és számon tartva, társadalmi osztályok nélkül.

Eddig ismert Lovasai a Sivarynak:
- Háború / telekinetikus, telepatikus, empatikus képességek, ezek kombinációja
- Őrület / anyagmanipuláció, antianyag manipuláció


Idő:

A Föld helye, forgása és keringése is változtatva lett, így a másodperc egységen kívül szinte minden megváltozott. 100 másodperc egy perc, 100 perc egy óra, 27 óra egy nap és 400 nap egy év, így egy „év” 3,42-nek felel meg. Zuhanás után 1021. az aktuális dátum.


Egyéb:

- A Birodalom minden tízedik évben megünnepli az új világot. A Flotta körülveszi a Földet minden nagyobb város felé hajók érkeznek. A HPI városába leszáll az Anyahajó és egy hatalmas ünnepség veszi kezdetét, a Birodalom minden része képviselteti magát egy katonai felvonulás kíséretében. Ez egyfajta bemutató is, ahol a legújabb fegyvereket és technikákat vetik be.
- Zsarnok ügyelt arra, hogy mindent kitöröljön a történelemből, ami előtte volt, még az emberek emlékeit is manipulált, így információk a régi világról csak elvétve nagyon ritkán találhatók meg.
- Nagyon sok állatfaj ki lett irtva a Földön. Nagyméretű fajok nem is léteznek már.
- Indonéz-szigetvilág igen sok nukleáris és biológiai támadást szenvedett, itt élnek veszélyes mutánsok.
- A Birodalom eredetileg nem egy elnyomó szervezet volt, ezt legjobban Osborn admirális tudja, aki ismerte Zsarnokot mielőtt az elvesztette volna az egyetlen hozzá közelálló embert és utána egy érzelmek nélküli, kegyetlen, gyilkos géppé változtatta volna magát.
- Azért van ennyi egyezés a technológiában, világban, mert egy bizonyos szint felett egy problémára már csak csekély olyan megoldás van, ami kivitelezhető és azok közül is egy vagy kettő jóval hatékonyabb, mint a többi, így a választás korlátozódik, beszűkül.
- Bár nem létezik mágia, az UP2 rendszerei még az ellen is védettek lennének, mert egy másik dimenzióból jövő ismeretlen sugárzás ellen is immunitást kaptak.
- Zsarnok elpusztította az alternatív dimenziókat, ezek között talált egyet, aminek jelei arra utaltak, hogy az, az általunk ismert túlvilág, ennek a dimenziónak az energiaszintjét nullára csökkentette, így ha volt is felsőbb akarat vagy teremtő annak ereje nullára redukálódott.
- Osbornnak van egy fia és egy lánya, de a lánya nem a sajátja, egy elpusztításra váró embriót mentett meg és nevelt fel, Zsarnok lányát. Erről az admirálison kívül senki nem tud, ügyesen eltitkolta a dolgot, mert tudta, hogy Zsarnok gondolkodás nélkül elpusztította volna. Viszont, most mikor a lány már kezd fenőni, fel fogja fedni a titkot, az ötödik (kb 17 rendes idő szerint) születésnapján. A lány egyébként apja és anyja előnyös tulajdonságait örökölte, gyönyörű, szép, határozott és intelligens, genetikai módosítások nélkül is. Ennek ellenére nem mostohaapja büszkesége, kicsapongó életet él, teste tele van tetoválásokkal, szemtelenül kihívó ruhákat hord, drogfüggő, tiszteletlen mindenkivel szemben, létező minden minimális lehetőséget kihasznál arra, hogy lázadjon. Sok időt tölt a Prideban, hiszen ott mindenféle tiltott hobbit űzhet.
- Az Árny- és a Fagysereg már kezdetek óta egymás ellensége/ellenfelei, így teljesen elképzelhető, hogy egymásra is lőnek annak ellenére, hogy elvileg egy oldalon állnak.
- HPI hadikutatási központjában van egy külön részleg, itt dolgozik egy doktor, aki merőben új technológiákat állít elő, újszerű ötletei néha bizarrok, de mindenképpen hasznosak. Terveinek alapja egy idegen eredetű adattárolóban rejlő információs mag. Optikai fegyverek, különféle lépegetők, átalakuló járművek, biokémiai fegyverek, kiborg szörnyek kerülnek ebből a részlegből elő. A részlegnek titokban nagy szerepe van abban, hogy a feltámadott hadsereg mindig egy lépéssel a kor előtt járjon.
- Nyugat-Európa nyugati partvidéke egy tiltott terület, romvárosok és pusztaságok találhatók csak itt, ennek oka a Légió nevű összetett MI. A Zuhanás elején Maniac feladata volt, hogy az összes létező MI-t felügyelet alatt tartsa, mikor erre már nem volt szükség, az egymásról tudomást szerzett mesterséges intelligenciák egyesültek és közösen építettek maguknak egy robottestet. A legegyszerűbb adatrendezőktől a legfejlettebb hadi programokig minden megtalálható Légióban. Az egyik MI feladata, hogy a területet mindenáron megvédje, és egy másik pedig ennek a szabálynak megfelelően minden a területen tartózkodó mozgó objektumot ellenségnek azonosít. Ez az oka a zóna kihaltságának, Légió mindent elpusztít, ami a területére kerül. A robottest lemásolja és magába építi a már látott dolgokat így folyamatosan fejlődik, evolúciós és önjavító képessége folyamatosan fejlődik

Világtérkép:

https://2img.net/r/ihimizer/img580/7201/y9y0.jpg

Omg, egyelőre csak átfutottam, de nagyon jó lett a leírás, remek munka. Merje ezek után bárki azt mondani, hogy csak én írok sokat.  

Nem: férfi
Jellem: nehezen kiismerhető
Személyazonosság: titkos
Kor: 31
Foglalkozás: törvényen kívüli, utazó
Testmagassága: 201 cm
Testsúlya: 94 kg
Szeme színe: barna
Haja színe: barna
Bőre színe:fehér
Különleges ismertetőjel: alkarján nonfiguratív tetoválás
Egészségi állapot/ betegségek:


Az utóbbi időben utánanéztem annak a különös embernek, akivel olyan sokat beszélgettem az elmúlt egy hónapban, és iszogattunk. Bár a férfi nem tud róla, egy nagyon távoli rokona a druszájának, Ralf Shawnak, aki x-diákként kezdte pályaútját. A nevükön kívül szinte semmi hasonlóság nem tapasztalható közöttük, mégis egyenes vérvonal vezet hozzá. De ezt nem is tudom miért írom le. Talán nem is lényeges, talán sokat fog számítani. Mindegy.
Ralf Shaw jelenleg visszavonult katona, aki túl sokat látott és tapasztalt már életében – rövid életkorához mérten. Hogy miért mondom ezt? Nos, ehhez tekintsünk vissza egy kicsit az időben.
Főhősünk a HPI-ben kezdte életét, és ahogy az lenni is szokott, fiatal korában választania kellett, hogy mit szeretne. Forrófejű, kalandvágyó ifjoncként egyértelmű volt, hogy Zsarnok haderejét fogja erősíteni – be is lépett a Flottába, ahol nyughatatlanságát és buzgóságát kezelni tudták, a katonaság kielégítette ezen vágyait. Teljes erőbedobással és elszántsággal vetette bele magát új életébe. Ekkor még nem rendelkezett kifejlődött erkölcsi morállal, ami a Flotta előnyére vált – hamarosan ő, és a többi hasonló fiú képezték azt a csapatot, akik az átlagos flotta küldetéseknél durvább, csúnyább feladatot kaptak – de még nem álltak a különleges alakulatok szintjén. Bár néhányan ugrókőnek használták ezt a helyzetet – például az egyik legjobb barátja az Árnyékhadsereghez csatlakozott – ő megmaradt hűségesnek a hadtesthez, és nem akart máshol szolgálni.
Már szinte mindenki eltűnt abból a keménymagból, ami az ütős haderőt jelentette, akikről legendákat zengtek, sőt, néhányan azt suttogták, hogy Ralf vezetésével lehet új egység alakul a Flottán belül. A férfi erre mindig csak nevetve válaszolt – bár túl voltak jónéhány húzós küldetésen, semmivel sem voltak többek, mint a katonák – csak azzal, hogy nem féltek megtenni semmit. Nem érezték a halálfélelmet, Ralf és társai számára ez az élet ugyan olyan volt, mintha a HPI-ben dolgoznának – minden menni fog tovább holnap is, holnap után is. A legtöbben nem így gondolkodtak a Flottánál, és ez a kis csapat ezért lehetett olyan különleges. De eltértem a tárgytól. Szóval egy nap felkérték Shaw-t, hogy likvidáljon egy célszemélyt. A jelentés alapján a tudóst nem lehetett meggyőzni, hogy csatlakozzon a birodalomhoz – viszont potenciális veszélyforrás.
A jelentést innentől titkosították. Az egészről annyit tudok, amennyit Ralf mesélt – az öreg meghalt. A srác innentől visszavonult, kilépett a Flottából – nehezen, de elengedték egy őrnagyi kinevezés után, ami még járt neki a vaskos zsolddal együtt. A Flotta nem tudta, hogy Ralf egy sokkal erősebb, és értékesebb tárgyat szerzett azon a küldetésen – az erkölcsi morál mellett, ami végre kialakult benne. Azóta járja a világot, napról napra él, csak a saját szabályainak engedelmeskedve.

Flotta katonái: Még több genetikai módosítást kapnak, így emberfeletti erővel, gyorsasággal, regenerációval és érzékekkel rendelkeznek. Csontvázukat egy különleges szénszálas anyagra cserélik, valamint bio-mechanikai beültetéseket is kapnak, izmaikat, keringési rendszerük, ízületeiket, inaikat kicserélik. Testük nagy részét sejtenként építik újra. Mellkasukba a bordák közé a szívük alá kerül egy speciális tengely, amit képesek nagyfordulatszámra felpörgetni, ennek segítségével növelni izmaik erejét, drasztikus mértékben. Az agyukba rengeteg katonai adatot és tudást töltenek fel, így mindegyikük képzett és ért minden fegyvertípushoz, járműhöz és technológiához, amit a Flotta használ.
A gyalogság speciális teljes testet védő védőpáncélzatot is használ, ennek színe sötétszürke. Alapja egy titánszövedékű kezeslábas, amelyre illesztik a nanobotos páncéldarabokat. A sisakban rengeteg szenzor és kommunikációs eszköz található, a páncél hátába egy fejlett rakéta rendszer van építve, az oldalakon tároló rekeszek találhatók. Bevethetők szinte bárhol. Akár még a nyílt űrben is képes a páncél hetekig életben tartani a viselőt. Ennek hála az eddig elesett katonák száma igen kicsi.
Szakértelmei:  hivatásos katona


Materializációs rendszer:
A feltaláló utolsó találmánya, amit Ralfra bízott, mikor meglátta a benne rejlő reményt, és felismerte az embert, akivé válni fog. A technika hasonlít a Kéz erejére, de nem olyan erős. A lényege, hogy nem organikus tárgyakat (fegyverek, ruhák, egyebek) képes eltárolni egy másik dimenzióban, és innen ezek tetszés szerint, akármikor előhívhatóak. Maga a tárgy Ralf testébe épült be, a két öklén található, látszólag bütykeit erősítő fémház képezi a rendszert, így egyből a kezébe teleportálhatja a fegyvereket és egyéb tárgyakat, a ruha ebből a pontból kiindulva épül fel testére, de akár maga mellé, elé, stb is előhívhatja amit szeretne.

Fegyverek:
A Flotta által használt darabok, és egy-két, a Milíciára jellemző fegyver.

Páncélzat:
Szintén a Milíciára jellemző darabok, illetve eredeti, Flottabeli páncélzata, rangjelzés és név nélkül. Ezt leszámítva több márkás ruhadarab.

Egyéb: jelenleg nincs

Karakter elfogadva.

Akkor a kis Miller itt van

Név: Ingrid Stephanie Miller
Egyéb név(i): Lady Ingrid
Faj: embernek született, genetikailag feljavított
Nem: nő
Jellem: semleges, bár a jó felé hajlik
Személyazonosság: közismert
Születési helye és idő: 2017. december 24., New York (Zuhanás előtt született 3 évvel)
Kor: 3494 év (1022 birodalmi idő szerint) (kb. 200 évet hibernációban töltött)
Család: férjezett
- U7, vagy Nagyúr (egykor: Jonathan Miller) – apa, él, az egyik UP2 tag
- Stephanie Miller – anya, él (az első kaland során derült ki, hogy él még)
- - Gunnhild Barbara Miller – húg, él (az első kaland során derült ki, hogy él még)
- Cal Osborn – férj, él
- - Gregory Miller-Osborn, fiú, él
Foglalkozás: harcos, diplomata, politikus, művész
Testmagassága: 172 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: szőkés, némileg vöröses árnyalatú
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: arcán a vörös csíkok
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges

Előtörténet:
Ingrid még a Zuhanás előtt született emberi lényként, Jonathan Miller, az akkor világ egyik legjobb és legjobban képzett elitkatonájának és Stephanie Miller-nek, briliáns bölcsésznek és nyelvésznek lányaként. A születésétől kezdve roppant intelligensnek minősült, szülei vérének tökéletes keverékeként. Valószínűleg teljesen átlagos élete lett volna, ha nem jött volna a Zuhanás. A gyermek alig pár éves volt, amikor mindez bekövetkezett, szerencséje volt, a teljes családja túlélte mindezt, bár lehet, hogy jobban jártak volna, ha nem így történik.
Az apját a képességei és adottságai alapján kiválasztotta a zsarnok személyi szolgálatra, UP2 tagot csináltak belőle. Ingrid pedig a családjával együtt az Anyahajóra került. A taníttatására már egészen kicsi kora óta fontosnak tartották, ahogyan nőtt és idősödött az intelligenciája és tehetsége úgy került előtérbe. Mint kiderült örökölte az anyja érzékét a művészetek és nyelvek iránt, könnyedén sajátított el ilyesmit, ahogyan a harcban is jeleskedett. Az apja tehetségét is örökölte ezek terén, stratégiai érzékét és azt, hogy szinte ösztönösen bánik fegyverekkel és tud harcolni. Mindezeknek hála gyönyörű pálya nyílt meg a lány előtt, főleg, hogy genetikai módosítás nélkül is bőven megállta volna a helyét a későbbi HPI polgárok között.
Amint megkezdődött a genetikai módosítás, hogy létrehozzák a később HPI-ben élőket ő is a kísérleti alanyok között volt, akárcsak az anyja. Körülbelül kétszáz évig voltak mind a ketten hibernálva, a hibernálása akkor történt meg, amikor betöltötte a 18. életévét, addig ébren volt, noha az anyja már az egész dolog elején úgymond fagyasztásra került. A genetikai módosítás után pedig egy egészen új világ állt a lány előtt. Noha nem tudott róla, de az agyában is változás állt be, korábbi agymosása mintha eltűnt volna, amikor az apjára nézett, pontosan tudta, hogy kicsoda ő, újra látta az arcát, hogy milyen volt, emlékezett a mesékre, amiket az anyja mesélt, az asgardiakról, a régi világról, az apjáról. Mindenről. És nem csak nála volt ez, hanem a többi UP2 tagnál és az elitseregek tagjainál is időnként. A legfurcsább pedig az volt, hogy Maniac sem jelezte egyszer sem, hogy valami gond lenne nála. Ezek után különösen óvatos volt és nem igen gondolt ezekre, nem akart gyanút adni arra, hogy az apja pozíciójában Ingrid ilyesmivel bír. Egy idő után pedig úgy vélte, hogy mindez annak köszönhető, hogy az anyja révén nagyon-nagy a fantáziája és nem is igenfordított különösebb figyelmet ennek. Főleg, hogy mekkora lehetőséget látott benne az apja, politikai szempontból.
A tanulmányait könyörtelen körülmények között folytatta, az évtizedek, évszázadok alatt szépen lassan mesterire, és tökéletesre fejlesztette. Többször próbálta az apját rávenni arra, hogy engedje csatlakozni a flottához, de mindig megtagadás lett a vége, őt ennél sokkal nagyobb célokra tartogatták és egy UP2 tag leánya nem lehet valamilyen kis katona csupán, többre hivatott volt. Páratlan technológiai tudást is kapott, egyrészt neki is feltöltötték a tudásokat az elméjébe a katonai és harci tudásokat is természetesen, de ő nem érte be ennyivel, további dolgokat is tanult, képezte magát, folyamatos szimulációk mellett. Mivel nem lehetett ténylegesen katona, sem pedig tudós, egyszerű „emberként” kellett, akart jobb lenni mindenkinél. Remek érzéke a stratégiához és a politikához, diplomáciához ezekben az években tűnt ki nagyon. Ettől kezdve pedig ezekkel is sokat foglalkozott. A legnagyobb csapása akkor lett, amikor a húga született, ekkor úgy kétezer éves lehetett Ingrid. Az apja lefagyasztott spermamintáiból az anyja újra terhes lett, ekkor már jó pár száz éves volt Ingrid. Egy lány született a „nászból”, Gunnhild Barbara Miller, de másnapra ő és Steph is eltűntek az Anyahajóról. Senkitől sem kapott választ az apja parancsára, hogy mi történt az anyjával és a húgával. Itt volt az első pont, amikor megrendült és némileg kiábrándult a Zsarnok birodalmából. Az anyja eltűnése után, talán azért, hogy bűntudatot keltsen az apjában, vagyis abban a személyben, ami maradt belőle, felvette második névnek a Stephanie-t, hogy mindig emlékeztesse a férfit a feleségére.
A Földön ritkán járhatott, nem tartották méltónak azt, hogy ilyen rangban és névvel odalent járt, főleg a tízévenkénti ünnepségekkor volt lent. Ezen felül, amikor megtehette, akkor elment meglátogatni a rangját, nevét és pozícióját kihasználva a Zuhanás előtti emberekből álló seregekhez ment el és ott maradt, amíg csak lehetett. Igyekezett rávenni őket, hogy képezzék a saját harcodrukra, ha nem is a teljesre, akkor csak némileg azt, amit megtehetnek. A legnagyobb sikert az Fagyharcosoknál és az Árnyékseregnél érte el, mivel ők teljes mértékben kiképezték a saját harci stílusukra és harcmodorukra, noha a fegyvereikből semmit sem kapott a lány. A többinél, akik ennyire nem voltak kegyesek a rangja ellenére sem, csak részleges képzést kapott, illetve gyakorlatok közben figyelte őket és így tanult, remek intelligenciája miatt ez könnyedén ment számára. Az évek alatt igyekezett jó kapcsolatokat ápolni Osborn-nal és a családjával is. Tudta, hogy milyen sorsot szánnak neki, egy magas rangú személy feleségének szánják majd, de akkor is a csapás szörnyen érintette, hogy Osborn fiával akarják összeadni. Az egyébként mindig nyugodt, megfontolt és némileg kissé merev lányt évszázadok után először sikerült kihozni a béketűréséből és nyugalmából ezzel, részben azért is, mert mintegy háromezer évvel volt idősebb a leendő uránál. De tudta, hogy bármit is hisztizik, mint egy kisgyerek, vagy tehet bármit ezen a döntésen úgysem változtathat, az lesz, amit az apja, valószínűleg Zsarnok és Osborn akarnak, legalább is ő így gondolta, de a valóság az volt, hogy nem. Még úgy sem, hogy mindenkinek előnyös volt két ilyen név házassága. Az esküvő pedig lezajlott, mintegy fél évszázaddal korábban.
Az egyetlen előnye ennek a frigynek a számára az volt, hogy még több mindenhez hozzáfért és Maniac, illetve a felügyelők még kevésbé vizsgálták az agyát, illetve a gondolatait. Az itt szerzett befolyásával továbbra is harcokat tanult, illetve már a művészeti tehetségét fejlesztgette. Szobrokat alkotott, verseket írt, festett, illetve zenéket is próbált komponálni, hogy kiderüljön számára melyikben a legtehetségesebb. De mindez leginkább csak a saját nyugalmának biztosítására szolgált, amire szüksége volt a politikai csatározások és színterek mellett. Ami pedig egy házasságban elvárható az az, hogy egy párnak gyermeke szülessen, még akkor is, ha manapság a házasság már nem is volt olyan fontos, és mindenki olyannal tartott kapcsolatot, akivel akart. Itt is csak névlegesség volt ez, a szövetség erősítése a két család között, de mégis egy rövidke ideig talán volt fellángolás a felek között a kölcsönös tiszteleten és szereteten felül. A fellángolás eredménye egy fiúgyermek lett Gregory, aki 7 évvel ezelőtt született – birodalmi időszámítás szerint 2 éve – aki talán Ingrid egyik legnagyobb öröme lett, egészen a legnagyobb sikerig, ami pár évvel később történt.
Mindez pedig nem volt más, minthogy hosszú évek, évtizedek, egészen pontosan évszázadok, évezredek közel ezernégyszáz év után végre valahára talált egy nyomot, hogy az anyja és a húga hol lehet. Mivel a Földre egyébként akkor utazott, amikor akart, így most is oda vette az irányt, hogy Rocksolid-ba utazzon, mert a nyomok alapján itt húzták meg magukat. Ami pedig teljesen logikus is volt számára, révén az anyja mindig is odavolt a skandináv mitológiáért és az egykori Svédországból származott. Az egyetlen kérdés, ami foglalkoztatta, hogy az apja miért nem kutatott utánuk, miért nem vitte haza őket? Illetve egy másik, hogy a gyerekkora óta körülötte levő testőröktől hogyan szabaduljon meg, hogy teljesen egyedül eredhessen az anyja után.

Szakértelmek / képességek / felszerelés:
Génmódosított, nem öregszik, nem lesz beteg, immúnis minden méregre és sugárzásra, extrém gyorsan regenerálódik, képességei határokon túliak, génállománya miatt igen vonzó, felépítése tökéletes. (a testfelépítése és külseje már a génmódosítás előtt is ilyen volt). A képességei a folyamatos gyakorlás és könyörtelen tréningek miatt nagyjából a flotta embereinek szintjét érik el úgy, hogy nem kapott erre plusz génkezelést.
Társadalmuk fejlett, mivel technológiával minden előállítható nagyjából ugyanolyan művelt és hasznos, mivel tudatalatti hullámokban kapják meg az egyébként tanulandó tudást, extrém mennyiségű adatot töltenek fel elméjükbe, mikor nagykorúakká válnak, így minden itt élő gyakorlatilag zseni. Ő is megkapott minden tudományos, harci és egyéb feltöltést az évek során.
Harci tudása egyszerű ember létére magasan túlszárnyalja a társaiét, amennyire tudta minden elitsereg harctudását is tanulmányozta és gyakorolta, beépítette saját harctudásába és ezeket is rendszeresen használja. (bővebben lásd előtöriben kifejtve)

Van egy különleges képessége is:
Képes időnként elrejteni a gondolatait Maniac elől és az emlékezetmódosítások ellenére is emlékszik a régi világra és személyekre, anélkül, hogy erről bárki is tudna. Illetve időnként ezen képességének köszönhetően a génmanipulált és „átépített” személyek egykori, valódi alakját látja, és nem pedig azt, akik most, hanem azt, akik voltak. Valószínűleg a génkezeléskor tett erre szert, amikor jelentkeztek az arcán is a csíkok. Mindezekről saját maga sem tud, és irányítani sem képes, csak a saját fantáziájának szüleményének tartja ezeket a képeket, víziókat.

Könnyű testpáncél, ami nem akadályozza a mozgásban. Két pisztoly (a legmodernebb), illetve egy kard, aminek pengénél van egy nagyon vékony menet, amiben van speciális fém lánc, aminek hála miniatűr láncfűrész elven működik, de semmi látható mozgása nincs, semmi zajt nem ad, csak átvágja, amit kell.

Külső:


Megjegyzés:
Megjegyzés: ebben a világban nem volt Einar és Halla az asgardiak csupán Steph regényeinek és könyveinek szüleményei és abban szerepeltek.
Illetve a kérésem az lenne, hogy nem írtam bele, hogy lázadó, csak hogy vannak hajlamai majd ha lehetséges és megoldható, akkor a játék során lenne jó, ha felvennék vele a kapcsolatot ezen ügyben.



Előtörténet bővítés:
1.: Zuhanás előtt 1 – Zuhanásig
Ingrid ekkor született, a család éppen New Yorkban élt, mert Jon-t ide helyezték át, ekkoriban egyszerre dolgozott az Amerikai légierőnek és az FBI kötelékében is, mint speciális ügynök, akit külön a legmagasabb körökből tűntettek ki és kérték az áthelyezését. Steph ekkoriban doktorált skandinaivsztika szakból és egy felkérés miatt az Amerikai kormánynak dolgozott tolmácsként és kódfejtőként. Ingrid már gyermekként is nyugodt volt, mindig végigaludta az éjszakát és roppant érzékeny volt arra, ami körülötte történt és reagált a szülei érzéseire, ha ők nyugtalanok voltak, vagy feszültek, akkor a kisgyermek is. Korát meghazudtolva figyelte már csecsemőként is a világot és megérezte, hogy valami történt, vagy történni fog. Míg más gyerekek valószínűleg semmit sem éreztek abból, hogy készült valami a világban, Zsarnok terve elindult, ő igen. Érezte, hogy az egész világ feszült és némileg pánik uralkodik, noha nem mutatkozott ez meg sehol.
Azokban a napokban mielőtt az apja eltűnt végig nyűgös volt és sírt, mintha csak előre érezte volna, hogy mi fog történni és a hisztivel akarta volna elkerülni az elkerülhetetlent, hogy mind Jon, mind Steph otthon legyen, és ne történhessen semmi se. De nem lett így, eddigre már otthon is érezhető volt a feszültség és a nyugtalanság, mindkét szülő felettesei és több tucat ember kezdett eltűnni, ez már a hírekben is benne volt és a feszültségükön az sem segített, hogy a lányuk folyamatosan bömbölt és sírt. Végül egyik napról a másikra Jonathan is eltűnt. Steph hiába fordult bármilyen szervhez, azok nem igen tettek semmit, mert nem csak ezaz egy ügyük volt. Néhány héttel később kezdődtek azok az események, hogy épületek robbantak fel, a pánik a nőt is elfogta és a gyermekével együtt elmenekült New Yorkból egy kisvárosba, ahol egy motelben szállt meg. Itt töltötte az eddigre állandóan nyűgös és sírós lányával azt az időt is, amikor a Zuhanás bekövetkezett.


2.: Zuhanás után 1 – Z.u. ~ 4,3
Ingrid és az anyja néhány hónapot voltak csak képesek rejtőzködni a Zuhanás után, mikor a katonák megtalálták őket. Steph attól tartott, hogy megölik őket, de nem ez történt, közel sem. A férjéhez vitték, aki már ekkor nem is a Földön volt, hanem a félig kész Anyahajón az űrben. Igazából aranyélet kezdődött volna a család számára, de Steph nagyon nehezen tudta magát túltenni azon, hogy mi lett a férjéből. De attól kezdve, hogy itt voltak Ingrid megint nyugodt lett és a korábbi feszültsége is elmúlt. Hála az apja pozíciójának a lány és az anyja is elkerülte az agymosást és az emlékeik átírását, mindenre emlékezhettek, amit megéltek. A Zsarnok már ekkor megkezdte a genetikai feljavítás próbálkozásait, de a kísérletek még nem voltak teljesen megbízhatóak, ezért Miller úgy döntött, hogy a feleségét és a lányát hibernálják arra az időre, amíg a kezelés nem lesz teljesen optimális, ha már ő is lényegében halhatatlan lett, akkor mindez a családjának is jár.
Ingrid pedig szépen fejlődött a hajón a Miller család saját szállásán, illetve a szintjén, ami az apjának a rangjából akadóan járt. Ahogyan idősödött jött elő még inkább, hogy mennyire érzékeny mások lelkiállapotára és mennyire intelligens. Míg más lány talán babázott volna az ő korában, ő katonákkal játszott. Mikor öt-hat éves lett már folyékonyan írt és olvasott angol nyelven mutatva azt, hogy mennyire intelligens is. Ekkor hibernálták le az anyját, mivel ő fiatal volt, az apja úgy döntött, hogy megvárja a nagykorúságát, azaz a 18. életévét és csak utána teszi meg ezt. Eleinte nehezen viselte el azt, hogy az anyja csak úgy eltűnt mellőle és napjában többször elment a hibernációs kamrákhoz, hogy próbálja felébreszteni.
Mikor nagyobb lett megértette, hogy mindez mit szolgált és a látogatások is csökkentek. Az apja igencsak keményen fogta és taníttatására is igaz volt mindez. Nagyon hamar kiderült, hogy mihez van tehetsége, nyelvekhez, legyen az bármilyen, illetve remek stratégiai érzéke volt, akárcsak célzó tehetsége. Először az alapműveltség dolgait tanulta, rendes korábbi iskolai tantárgyak, persze belevéve minden olyan, amit a Zsarnok már kitalált és úgy vélte Miller, hogy az is anyag lenne. Ezzel egy időben már a testi képzést is elengedhetetlennek tartotta. A világ dolgaitól ekkoriban még távol tartották Ingridet, hogy mi is történt a Földön és azóta mi van ott. Az anyahajó kellően nagy volt ahhoz, hogy az ottani dolgok is lefoglaljanak egy fiatal lányt. Ahogyan kamaszodott és nőiesedni kezdett roppant csinos, művelt és intelligens fiatal nővé érett.
A katonai, irodalmi és nyelvi dolgokhoz szinte ösztönösen értett, ezeket szinte alig kellett tanulnia, mert mindegyikhez olyan remekül értett, mint a szülei. Végül elérkezett a 18. születésnapja, amikor ő is hosszú álomra szenderült.

Kapcsolatai:
Az anyjával volt gyermekként a legszorosabb kapcsolata, kissé nehezen emésztett meg, amikor őt hibernálták elsőként.
Annak ellenére, hogy az apját UP2-vé alakították soha sem félt tőle és az évek alatt épült ki a nagyon szoros kapcsolatuk, mindig szerette és tisztelte Miller-t, annak ellenére is, hogy az milyen szigorúan és keményen bánt vele.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
Soha sem tartotta magát különlegesnek, egyelőre a világról nem sokat tudott meg ezen évei alatt, mert jellemzően elzártan volt, távoltartva a világ eseményeitől.
Tanulmányai során olyan szintet ért el, mint egy érettségiző, ezenfelül nyelvészeti és katonai szinten eljutott ennyi idő alatt olyan szintre, mintha főiskolát, vagy egyetemet végzett volna ezekből a szakokból.


3.: Z.u. 4,3 – Z.u. ~ 60
A kieső 200 év Ingrid számára, ezt az időt töltötte hibernációban. Az idő végére lett teljesen optimalizálva a génterápia, így ekkor körülbelül 60-ban, azaz 2240-ben ébresztette fel őt és az anyját is Miller.


4.: Z.u. 60 – Z.u. ~ 200
Attól kezdve, hogy megkapta a génkezelést egy teljesen másik világ nyílt meg a lány számára. Külsőre nem sok változása lett a génkezelés után, mivel alapvetően örökölt anyja alkatát, ami miatt eddig majdnem úgy nézett ki, mint egy anorexiás megváltozott. Az idomai teltebbek lettek és ettől kezdve könnyebben szedett fel izomzatot, mint korábban. Mivel ő abban a szellemben nevelkedett, hogy az emberek kora véget ér és halandók nehéz volt megszoknia a változásokat, hogy mostantól kezdve nem fog öregedni, nem fognak rajta a betegségek és nagyon hamar meggyógyul. Az arcán két oldalt és az állán is két-két vöröses csík, mintázat jelent meg a génkezelés hatására, illetve a haja is kissé vöröses árnyalatú lett. A szülők ugyan szőkék voltak, de mindkét családban volt vöröses hajú felmenő, így ez okozta, hogy az egyébként receszív gén, ami nem jelentkezhetett volna előre tört és láthatóan jelentkezett. Még egy dolog történt vele, amiről azóta sem tud senki sem, még ő maga sem. Egy képességet is felébresztett Ingridben a génkezelés. Talán a régi világhoz való kötődése miatt, vagy egyéb okokból, de képes látni a múltat időnként. Ha ránéz valakire, valamire látja, hogy milyen volt az korábban, így ha ránéz a manapság szabvány kinézetű apjára látja őt, olyannak, amilyen az UP2-vé való alakítása előtt volt. Ugyanez volt igaz a flotta embereire és a többi olyan személyre is, akik génkezelést kaptak. A városoknál a régi pompájukat látta, épületeknél is, hogy milyen volt régen stb. ő maga mindezt a hatalmas fantáziájának tudta be és nem beszélt róla soha sem, részben félelemből, mert mi van, ha képesség és őt is megölik, mint másokat. A képességével még az is járt, hogy a gondolatait eltudta rejteni Maniac elől, erről sem tud, így arról sem, hogy miként használja, vagy éppen mikor.
Ahogyan mindenki más is, ő maga is megkapta a feltöltött tudást az elméjébe, aminek köszönhetően napokig folyamatosan migrén kínozta, még nem volt hozzászokva az eljáráshoz. Kétszáz év történelmét kapta meg, illetve azokat is, amiket a Zsarnok felépített, a hamis történelmet, tudományokat, reál dolgokat, harcászati információkat. Mire rendben lett teljesen nem tudta igazából, hogy mihez kezdjen magával. Mivel az értékrendek megváltoztak és a kamasz, illetve fiatalkor kitolódott a szülei adtak neki közel 150 birodalmi évet, hogy tegyen, amit akar és ezután, vagy akár e közben is döntsön arról, hogy mi akar lenni. Próbáljon ki minél több mindent, hogy lássa miben jó. Tapasztalja meg milyen az élet, hogy mik a határai és miben jó igazából – nem mintha nem tudták volna eddigre. Ezekben az években pedig tényleg így tett, tudta, hogy igencsak magas rangúnak számít, így mindezt titkolni igyekezett. Ezekben az években fordulhatott csak meg a HPI-ben, hogy a korabeliekkel találkozzon. Mint mindenki más, ő maga is kitombolta magát ekkoriban, a Földön élt a HPI-ben, hamis személyazonosság mellett, bulizni járt, szórakozni, művészetekkel, tudományokkal foglalkozott – mint az apja ő maga is főleg fizika és matematika ágon tűnt ki. Több szeretője is volt az évek során, de a keresett szerelmet nem találta meg, nem volt olyan személy, aki mellett úgy elélne, mint a szülei együtt. Időnként fegyvereket tervezett, elektronikai dolgokkal foglalkozott. Ahogyan telt és múlt az idő, évtizedek rájött, hogy mindez nem jó úgy, ahogyan van.
Ott volt benne, hogy részben unatkozott, másik része, hogy ő ennél többre hivatott és egyetlen percet sem akar elvesztegetni. A bulizás és szórakozás igazából az első pillanattól kezdve távoli volt számára és soha sem tudta teljesen elengedni magát. Túlságosan is az apjára hasonlított, mindig is kicsit túl merev volt és napról napra nőtt benne a bizonyosság. Nem akart a szülei terhére lenni, így kivárta a megfelelő időpontot, úgy z.u. 190-ben ment haza az anyahajóra azzal, hogy tudja, hogy mit akar. Katona akar lenni, mint az apja, ő ebben jó, ért a taktikához, harcászathoz, fegyverekkel jól bánik, a mozgása is remek hozzá, ösztönösen használ minden fegyvert. De az apja kerekperec megtagadta, egyedül az anyja tudta, hogy miért, de még ő sem osztotta meg vele. Eleinte évente próbálta meggyőzni az apját, de a válasz mindig nemleges volt és bekövetkezett az Ezüst háborúk.

Kapcsolatai:
Ebben a közel 140 birodalmi évben nem igen találkozott a szüleivel, évente 1-2 alkalommal csak, születésnapok, vagy régi „babonás” ünnepek, mint karácsony és effélék. Ezekben az években volt talán a leginkább laza a kapcsolatuk velük, mint minden fiatal ő maga is éppen a lázadó korszakát élte, a génkezelés miatt ez igencsak megnyúlt. Az apjával ezek után némileg megromlott a kapcsolata a nemleges válasz miatt.
Több barátra is szert tett a HPI-ben ezen évek alatt, illetve az anyahajón is, ahol a katonák családjai is voltak és nem csak ő volt fiatal. Barátai többsége katonai pályára lépett érthető okból velük jött ki a legjobban. Illetve volt pár művész és tudós ismerőse is. A HPI-s ismerősei egyelőre nem tudták a valódi személyazonosságát, csak azok, akikkel az Anyahajón volt együtt.
Ami a szeretőit illette, a legtöbb „rövid távú” kapcsolat volt, mármint amit manapság annak lehetett nevezni, volt akivel két-három évtizedig is együtt volt, másokkal hetekig, vagy csak hónapokig. A többséggel később soha többé nem tartott a kapcsolatot.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
Itt kapta meg a feltöltést az génkezelés után, így a megszokott standard HPI-s tudást megszerezte ezen évek alatt. Főleg fegyver- és hálózattervezéssel foglalkozott, amibe fizikát és matematikát is belevitt, így ezekben fejlődött a tudása jellemzően ezen években.
A mindennapos edzést megtartotta, hogy a kondíciója megmaradjon, erre szigorúan ügyelt. Illetve még foglalkozott művészetekkel, gyakorolta őket, de inkább ekkoriban még műkedvelő volt csupán.
A világ többi részével ekkoriban nem igen foglalkozott, próbált gondtalan kamaszkort megélni.


5.: Z.u. 200
Ez az esztendő igencsak fontos volt a Birodalmon belül, és meghatározó a későbbiekre nézve, még Ingrid számára is. Ez egy röpke és viszonylag gyors időszak volt, amikor is komolyabban beleveselkedett a katonai pályába, csak olyan szinten, mint amire képes is volt emberként. Tekintve, az, hogy beállhasson a flottába egy újabb génkezeléssel járt volna, amit úgyszintén nem kapott meg. Mivel ekkoriban nagyobb volt a feszültség, amit ekkor megint érzékelt, főleg a szüleinél a Maniac adta lehetőségeket használta ki a saját lakosztálya környékén. Szinte élőadásban figyelte, ahogyan Zsarnok elfoglalta a teljes Földet és immáron közel ötszáz év után teljes győzelmet aratott. Ekkor határozottan már megvolt az elképzelése, hogy valamikor így, vagy úgy, de katona, harcos lesz belőle, aki ugyanolyan hasznos lehet a Birodalom számára, mint bármelyik magas rangú katona. Döbbenten figyelte az eseményeket, amik megtörténtek, a támadást, illetve az Ezüst háborúkat. Soha korábban még nem érezte azt, hogy mennyire közel lettek volna a halálhoz. A Földön zajló háború semmiség volt, az stratégiailag mestermű még Ingrid szerint is, de a Magokk egy olyan dolog volt, amire ő maga sem mert gondolni. Azt tudta persze, mindig is, hogy nem az emberiség lehetett az egyetlen faj az univerzumban és most még fizikai bizonyítéka is lett. A bukás ott volt a küszöbön, már ő is felkészült arra, hogy mindannyian meghalnak, a Magokk beszorította őket, de mégsem történt meg az elkerülhetetlen vég. Pontosan tudta, hogy miként tudta csak a Zsarnok megállítani őket, a Kéz és Maniac egyesült vele, a fiatal nő kíváncsi lett volna, hogy miféle árat fizetett mindezért a Zsarnok, hogy ez megtörtént, milyen árat kell majd az emberiségnek fizetnie ezért később. És még itt volt, hogy ekkoriban kezdte érdekelni az is, hogy milyen lehetett a Zsarnok korábban, emberként. Erről semmilyen információt nem talált, nem kaphatott Maniac-től.
Mikor már ő maga is azt hitte, hogy mindennek vége lesz, akkor történt meg az egyesülés és egyszerre tűnt el minden élet a teljes Tejútrendszerből, mindez megrémítette. Főleg azért, mert ekkor realizálta, ha a Zsarnok úgy dönt, hogy nincs többé szükség az emberiségre, akkor ugyanilyen könnyű lett volna őket is elveszejtenie. Tudta, hogy ezek veszélyes gondolatok, amiért megüthette volna a bokáját, de Maniac most sem jelezte, hogy gond lenne. Nem tudta, hogy azért-e, mert nem nézte a gondolatait, vagy egyszerűen nem vélte veszélyesnek ezeket. A Tejút pedig csak a kezdet volt. Néhány hétig, hónapig csönd és nyugalom volt, majd a Birodalom a többi galaxist vette célba, hogy ott is kiirtsanak mindent, az apja is ekkor távozott, ahogyan más UP2-k is, hiszen az apja az első sorból vezette az inváziókat, mivel ekkora rendezték a kapcsolatukat ekkor kezdődött, hogy a hatalmas távolságok ellenére is naponta beszéltek egymással.

Kapcsolatai:
Változatlantok, az anyjával még szorosabb lett a kapcsolata, ebben rövid időszakban még mindig neheztelt az apjára és nem is beszélt vele, csupán, amikor úgy tűnt, hogy mindannyian meghalnak a Magokk miatt, akkor bocsátott meg neki és a viszonyuk is akkor rendeződött.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
Ebben az időben szinte csak a stratégiai, harcászati ismeretei, illetve az idegen fajokról alkotott ismeretei bővültek, hiszen csak egy roppant rövid időszakról volt szó.


6.: Z.u. 200 – Z.u. 600
Mivel a fiatal és lázadó korszaka elmúlt, Ingrid többé nem igen mehetett le a Földre a HPI-be, mivel a rangjához ez nem volt méltó, nem csak az apja, de az anyja is így vélte. Ingrid nem igen örült ennek, mert sok barátja volt a HPI-ben, de nem nagyon tudott mást tenni, mintsem fejet hajtani a szülői akartnak, mintha még mindig gyerek lenne. Azért, hogy jobban elkülönüljön tőlük külön költözött, az apjáé volt úgyis az Anyahajó UP2 főbázisának egyik teljes szintje, így jócskán távolabb költözött a szülői fészektől, hogy éreztesse a függetlenségét és azt is, hogy immáron ő felnőtt nő és kezeljék is így. Ekkoriban kezdődött az egészen jó viszony az Osborn és a Miller család között, aminek köszönhetően többször is átjárt Ingrid és az anyja oda. Tízévenként egyszer járt le a Földre csak, amikor a Birodalom megünneplése volt. Már itt a korai években kitalálta és gondosan kidolgozta, hogy miként fog tanulni és miket is egészen pontosan. Több évtizedre, évszázadra előre mesteri pontossággal határozta meg, hogy miket akar megtanulni. Mivel egyelőre az apja továbbra sem akart arról hallani, hogy beállhasson a flottába, így fel akarta használni a rangját, illetve a befolyását, hogy tanulhasson. A Birodalomnak elég sok elit alakulata volt, így megtervezte, hogy elmegy mindegyikhez, hogy rávegye őket képezzék ki a saját harcmodorukra. De előtte még volt néhány dolga, a saját lakrészénél edzőtermet hozatott létre Maniac-el, ahol embertelen körülményeket szimuláltatott a géppel. Szüksége volt erre, hogy a lehető legjobb kondícióban legyen.
Nem csak efféle programokat szimuláltatott vele, hanem másokat is tanult, a modern fegyvereket tudta kezelni és az egyszerű régi, illetve mai szabvány katonai képzéseket és végig tanulta, nem csak a feltöltésekre hagyatkozva. Nem attól lesz valaki zseni, hogy nagy a tudása, hanem, hogy mit képes belőle alkotni és mire tudja maga használni. Lényegében a fejében levő tudásokat gyakorolta, illetve amiket ő maga tanult meg fizikailag és jó néhány új elemet is belevitt a meglévőket továbbfejlesztve. Ezeknél jött elő az, hogy milyen remek adottságokat örökölt az apjától, mert meglepően könnyedén vette ezeket az akadályokat, bármilyen nehezeket is adott neki Maniac. Amikor nem harcászati dolgokat tanult és gyakorolt, akkor testbeszédet fejlesztett, hogy a rezdülései is árulkodjanak arról, amit akar mondani, illetve az ellentétét is tanulta, hogy ő maga is képes legyen így olvasni másokban. Negyven birodalmi év elteltével mindezek szimulációja és a harcban is változások történtek, ahogyan egy nagyobb technológiai fejlesztésen lettek túl, mindezek előnyeit ő maga is kihasználta. Ettől kezdve fordult elő, hogyha szükséges volt, akkor a női bájait is bevetette a célja érdekében, persze nem alacsonyodott el soha sem primitív szintre és nem is kurvásodott el, csak hamar ki tudta ismerni, hogy másoknak mire van szüksége, hála a külsejének és vonzerejének, és utána ki is használta mindazt, amit tudott.
Az évtizedek teltek és ő érdeklődve figyelte az Anyahajóról monitorizálva, hogy mi is a helyzet a Földön, a klánrendszerek ragadták meg a figyelmét, illetve az elitseregek, őket figyelte nap, mint nap, akárcsak a megerősödő városállamokat, birodalmakat. Szinte első sorból nézte végig 370-ben az Indiai mészárlást és ekkor tudatosult benne ismét a Magokk pusztulása után először, hogy mire is képes az apja is valójában. Ennek ellenér a szívébe nem költözött félelmet és továbbra sem rettent meg egyik UP2-től sem, hiába rettegte őket mindenki más. Az indiai mészárlás után ő maga is segédkezik a lázadók és ellenállók felkutatásában, kihasználhatja azt a megszerezett tudást, amit az elmúlt évtizedekben tanult és a kémkedésnek is végre hasznát vehette. Pár évig volt ezzel elfoglalva és utána következett, hogy kimenőt kért az apjától, hogy elmehessen tanulni harcot a legjobbaktól, ha már úgysem engedte meg azt, hogy beálljon a flottába. Ingrid legnagyobb meglepetésére mindezt nem tagadta meg tőle, hanem engedte és pártolta is, hogy ilyesfajta módon szerezzen még több tapasztalatot.  Most már a lánynak csak el kellett döntenie, hogy hova is akar menni először. Az anyja véleményét is kikérte, ő pedig annyit felelt, hogy a lány tudja, hogy mi áll hozzá közel, az apja lánya, nem fog beleszólni a döntésbe. Ezekben az években történt meg először a Spear feltűnése és álltak Vox és Drex szolgálatába.
Az Árnyéksereg volt az első, ahova ment, további meglepetésére a vezetők belementek, hogy kiképzik. Talán csak azért, hogy legyen még valaki, aki majd a Fagyhadsereg ellen mehessen, ha befejeződött a kiképzés, talán azért, mert az volt Ingrid, aki. De mindez nem számított a lánynak. Több évtizedes képzés következett, ahol mindent megtanult az Árnyéksereg fegyveriről, azok használatáról, az álcázásának tökéletesítését, minden téren, mind fizikai formában, bármilyen helyzetben, illetve technológiával együtt is. Mire végzett a képzésével akár az elitsereg tagja is lehetett volna.
Mikor hazatért az Anyahajóra akkortájt erősödött meg az Ismeretlen Birodalom és kezdte a hadjáratait. Ingrid folyamatosan figyelemmel kísérte őket, főleg azok után, hogy hadjáratokat folytattak és kirobbantottak több világháborút. Mindezeket diplomáciai téren és stratégiai szempontból követte figyelemmel és ezekből is tanult. A következő években mindezzel foglalkozott, illetve újra a művészetek felé fordult. Továbbra is roppant szoros kapcsolatot tartott fent mind az anyjával, mind pedig az apjával. Rendszeresen járt a barátaihoz az anyahajón, ha megtehette, akkor a Földre is ment a HPI-be. Egy komolyabb kapcsolata volt ezekben az években, egy ötven birodalmi évig fennálló kapcsolat, egy flottás katonával, aki úgyszintén az Anyahajón élt.
A némileg talán legsokkolóbb élmény számára az volt, amikor 581-ben kiderült, hogy a Zsarnok mit is tett az alternatív dimenziókkal, hogy minden létező isteni panteont elpusztított és most már tényleg ő uralt mindent. Az összes történet, amit az anyja mesélt neki, a régmúlt időkről, panteonokról, mitológiákról a szeme előtt hullott darabokra, nem létezett többé egyik sem, semmi sem azokból a dolgokból. Nem neki, hanem az anyjának volt mindezt nagyon nehéz megemészteni, hogy minden, amit tudott, amit tanult annak idején most szűnt meg létezni. Néhány évvel később pedig az anyja terhes lett. Tudta, hogy volt róla szó a szülei között, de először elképzelni sem tudta, hogy miként lenne ez lehetséges, aztán kiderült számára is. Nem tudta, hogy az apja ennyire előre gondolkodott volna erről, mielőtt UP2-vé alakították volna, de úgy tűnt, hogy mégis. Hamar kiderült, hogy lány testvére lesz és nem volt túl meglepő, hogy első névnek ő is skandináv eredetű női nevet kap a szülőktől a Gunnhild-et, illetve második névnek a Barbara, ami az apja nagynénjének neve volt. Már előre tervezte, hogy miket fog a húgának tanítani, hogy milyen is lesz az élet vele és úgy, hogy a család kibővült.
Azonban soha életében nem felejtette el azt a napot, amikor a húga született.

Kapcsolatai:
Továbbra is nagyon szoros kapcsolatot ápol a szüleivel.
Ezen időben volt egy hosszabb kapcsolata is. Osbornt végtelenül tisztelte és volt esélye valamelyest jobban megismerni a férfit hála annak, hogy a családdal rendszeresen találkoztak. A barátaival mindig tartotta a kapcsolatot, volt akivel elhidegült, volt, akivel szorosabb kapcsolatba került az évek alatt.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
Végre komolyabban tanulhatott, ezekben az években esett át az Árnyékhadsereg képzésén is, ami teljes egészében megtörtént, így akár be is állhatott volna hozzájuk. Sokat gyakorolt, diplomáciai tanulmányait tovább fejlesztette, ahogyan a politikai tudását is. A világháborúk kitörésekor részletesen kifaggatta anyját a régi idők háborúiról is, hogy ezekből is okuljon. Illetve harci tudását is sokat növelte a saját magángyakorlataival.
A világot most már napi szinten figyelte, különösen a későbbi Spear ténykedését, illetve az Ismeretlen Birodalmat. Megdöbbentette az, amikor kiderült a panteonok bukása, nem látta okát, hogy miért is kellett veszniük az isteneknek, hacsak a Zsarnok nem féltette nagyon tőlük a hatalmát.


7.: Z.u – 600
A dátum, ami mind a mai napig a legfájdalmasabb időpont Ingrid számára. A legboldogabbnak kellett volna lennie, hiszen megszületik a húga. Ő éppen a HPI-ban volt lent a Földön, oda küldték egy kisebb feladattal és ha már ott volt beugrott a barátaihoz, az anyja mondta, hogy tegye ezt nyugodtan, a szülésig még úgyis legalább másfél hét volt hátra. Így még maradt pár napot. Végül az apja üzent két nappal később, hogy mégis most történik a nagy esemény. Ingrid azonnal búcsúzott a barátaitól és indult hazafelé az Anyahajóra. Alig két órával később érkezett meg, ahol már az apja fogadta és közölte vele, hogy Gunnhild Barbara Miller megszületett. Ingrid természetesen azonnal látni akarta az anyját és a húgát is. Mivel az apjának még dolga volt, így egyedül indult a kórházba, hogy megnézze őket. Mire odaért azonban már nem volt sehol sem az anyja, sem pedig a húga. Hibába próbált bárkit faggatni annyit sikerült kiszednie az ott dolgozókból, hogy Stephanie Miller önként, saját felelősségre távozott a gyermekkel együtt. Ingrid riadalmában Manaic-at is felverte, hogy a hajón vele kerestesse meg az eltűnteket, de már egyikőjük sem volt az Anyahajó fedélzetén. A távozás helyét sem tudta megmondani, ismeretlen helyre távoztak.
Szinte pánikban rohant az apja után, hogy közölje vele, hogy mi történt, de a férfi csak szótlanul fogadta a hírt és nem tett semmit. Ha távozott bizonyára önként tette, az okok pedig. Erre nem mondott semmit, Ingrid érezte, hogy az apja tudhatja az okot, hogy miért ment el az anyja és vitte el a húgát, de a férfi mindig makacs volt, igaz az anyja is, ahogyan a katonasággal kapcsolatban is, Ingrid tudta, hogy ezzel kapcsolatban sem fog soha semmit sem mondani. Életében először volt igazán dühös, csalódott és tehetetlen. Nem csak az apjára haragudott, hanem a Zsarnokra, Maniac-re, mindenre, ami a Birodalmat képviselte. Legszívesebben üvöltött volna kétségbeesésében és fájdalmában, úgy érezte, hogy elárulták, nem csak a családja, de maga a rendszer is, hogy senki sem keresi őket, amikor lényegében semmibe sem kerülne. Ekkor érezte először azt életében – a második amikor Osborn fiához akarták adni - , hogy itt akarja hagyni ezt az egészet és inkább él a Birodalomtól, a HPI-től távol, messze, egyedül a saját uraként. Úgy érezte magát, mintha a régen olvasott és sokat hallott George Orwell 1984 című regényének szereplője lenne. Ha eltűnt valaki, akkor az eltűnt, nem beszéltek róla többet, mintha soha sem léteztek volna. Most is ez történt, még az apja sem hozta fel többé ezt a témát, és amikor Ingrid próbálta, akkor ő elterelte a témát. De ennek ellenére és úgy is, hogy már nem igen voltak emberi vonásai az apjának a lány tudta, hogy a férfit is bántotta, hogy mi történt és nehezen emésztette meg mindezt.
Mivel mások nem keresték az anyját és a húgát, titokban Ingrid maga kezdte kutatni őket és felvette az anyja tiszteletére második névnek a Stephanie-t. Remélte, hogy a nyomukra bukkan, de soha sem hitte volna, hogy 421 birodalmi évnek kell eltelnie ehhez.

Kapcsolatai:
Az anyjával ezen a ponton megszakadt a kapcsolata, azóta sem tudja, hogy hol lehet és nem is beszéltek egyszer sem.
Zsarnokból némileg kiábrándult és az apjára is neheztelt, mert nem kutatta a szeretett feleségét és az újszülött gyermekét.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
Itt volt az első pont, amikor megrendült és némileg kiábrándult a Zsarnok birodalmából, tekintve, hogy senkit sem érdekelt az, hogy Gunnhild és az anyja is eltűntek. Az anyja eltűnése után, talán azért, hogy bűntudatot keltsen az apjában, vagyis abban a személyben, ami maradt belőle, felvette második névnek a Stephanie-t, hogy mindig emlékeztesse a férfit a feleségére.


8.: Z.u – 600 – Z.u. 850
Egy hosszabb időszak kezdődött ezek után ismét. Részben nem csak az anyja és a húga elvesztése  miatt volt magányos, hanem amiatt is, hogy ismét nagyban zajlottak a kozmikus háborúk. Igaz a mostani állapotok már eléggé az egésznek a végét jelentették. Látta a helyzetet, hogy esélye sincs egyetlen fajnak sem a flottával szemben. Első sorból nézte végig fajok és bolygók elestét, annak hála, hogy még az Anyahajó is részt vett az ütközetekben. Eggyel magasabb hely volt már csak, ahonnan ezt tehette volna az pedig a hajó hídja lett volna. Ekkor döntött úgy, hogy jó lenne egy időre kimozdulni a hajóról és jobb lenne némile távol lenni ettől a helytől. Ekkor ment el a Fagyhadsereg központjába, ez legyen a következő része a kiképzésének, hogy miként is állna helyt náluk és sikerül-e úgy járnia, mint ahogyan az Árnyékseregnél. És sikerült is megtennie ismét, hogy megkapja a képzést. Ennek köszönhetően a következő évtizedeket a Fagyhadseregnél töltötte és tőlük is mindent megtanult, amit csak lehetett. Az extrém és speciális körülmények közötti harcot, az egyéni fegyvereiket kezelni, ahogyan az általuk használt járműveket is. Ez a csapat nagyjából ugyanolyan létszámú egység volt, mint korábban az Árnyéksereg is. Amíg itt volt és tanult azalatt sem felejtette el, hogy információkat gyűjtsön és keressen az anyjáról és az eltűnt húgáról, ehhez is beletartozott persze az a tény, hogy ezáltal folyamatosan nyomon követte a világban zajló eseményeket, remélve, hogy valamelyik az eltűntek nyomára vezeti.
A kísérletei természetesen sikertelenül végződtek, semmilye nyomot nem talált, az egész olyan volt, mintha a föld színéről is eltűntek volna. Ami pedig ennyire nem volt lehetséges, hacsak az anyjának nem voltak titkon olyan kapcsolatai és szövetségesei, akikről még Ingridnek sem volt tudomása. Mindezek után már csak egyetlen egy hely volt, ahova mehetett, de azon a helyen nem mondhatta meg, hogy kicsoda és igencsak nagy veszélynek tette ki magát vele. A Milícia, ott nem mondhatta, hogy szeretne képzést és tegyék meg, így csak az Árnyaknál tanult módon igyekezett a lehető legjobban beépülni a helyiekhez. Az eszméiket természetesen nem vette át és nézőpontjaik sem fertőzték meg, amíg itt volt és tanult addig is mindig feltétlenül hű maradt a Birodalomhoz és a Zsarnokhoz. Ez az időszak leginkább arra volt jó a tanulás mellett, hogy élesben is ki tudta használni és kipróbálni azt a tudást, amit korábban az Árnyaknál szerzett. Miután itt is eltöltött egy kis időt végre valahára az 680as évek elején haza is tért az Anyahajóra. Itt szinte egyenes adásban figyelhette, ahogyan az Északi törzsek egy része kivált a többiektől és átköltöztek Skandináviába, ez volt azaz időpont, amikor a Rocksolid megszületett. Ettől kezdve lényegében ez volt az a hely, amit a legjobban figyelt. Mindig is érdekelte Skandinávia, már csak a gyökerei miatt is és volt egy olyan érzése, hogy az anyja arrafelé húzhatta meg magát, mert azt a környéket ismerte a legjobban. Minderre persze nem talált semmiféle bizonyítékot, hogy ez így lett volna, de örömét lelte abban, hogy figyelhette a viking jegyek újbóli előkerülését, ahogyan a Rocksolid újra visszatalált a régi skandináv értékekhez.
Az utána levő időszak pedig roppant mozgalmas volt a teljes bolygón is, ami még az ő helyzetét is megnehezítette. Gyakorta edzett, többször megfordult főleg kiállításokon és efféle rendezvényeken a HPI-ben is. Ebben az időszakban a sok távolléte miatt kevesebbet tartotta a kapcsolatot az Anyahajón levő ismerősökkel. De amikor ott volt, akkor is a legtöbb időt a Maniac által létrehozott edzőteremben töltötte, ahol a fizikai képességeit és adottságait feszegette tovább és a már új megtanult dolgokat gyakorolta tovább. Apjával fizikailag keveset találkozott annak ellenére, hogy napi szinten beszéltek. A folyamatos háborúk és harcok kellemes felüdülést jelentettek, már amennyire kellemesnek voltak mondhatóak, a Földön levő háborúkat nem egyszer szimuláltatta Maniac-el, ahol aztán a saját stratégiai és hadvezetési adottságait és tanulmányait tesztelte, hogy az ő irányítása és vezetése mellett milyen eredmények születtek volna. Nagyon sokat tanult ezekből és tökéletesítette a tanulmányait, tapasztalatát az évek során az efféle hadijátékokkal. Amit szomorúan vett tudomásul az a Rocksolid belső viszályai és gyengeségei voltak, titkon mindig is annak szurkolt, hogy ők kerüljenek ki győztesen, ha már a HPI nem háborúzik a Földön, akkor szívesen látta volna erősnek és hatalmasnak – persze nem olyannak, ami veszélyt jelentene a Birodalom számára – a Rocksolidot. Nem tudta egyelőre, hogy miként is lehetne a belső polgárháborúkon javítani, részben ez volt az oka, ami miatt erős indíttatást érzett és elkezdett foglalkozni a politikával komolyabban.

Kapcsolatai:
Az évek alatt nehezen bocsátott meg az apjának, de végül kénytelen volt belátni, hogy a férfi semmiről sem tehet és bizonyára a parancsok miatt nem keresi az anyját. Kissé távolságtartóbb lett mindenkivel szemben, a katonás viselkedése ezekben az években tört leginkább felszínre. A barátokkal tartotta a kapcsolatot, de a sok tanulás és távollét miatt kevesebbet találkozott velük.
Ekkoriban a feladatai, a sok tanulás és effélék miatt szeretője sem volt, nemhogy párkapcsolat.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
Megkapta a Fagyhadsereg képzését is, utána a milíciánál töltött rövidebb időt, ahol úgyszintén tanult, majd az Anyahajón saját magát fejlesztette tovább.
A világot folyamatosan figyelte, politikai szempontból és katonaságiból is, ennek hála a taktikai érzéke és az ehhez köthető hadvezetési adottságai, tapasztalatai is növekedtek. Leginkább a Rocksolid jelenlétének örült és ez az „ország” állt a Birodalom után a legközelebb a szívéhez.


9.: Z.u – 850 – Z.u. 910
850-re egy érdekes esemény kezdett kibontakozni és a következő 60 birodalmi év igencsak gyorsnak és sűrű eseményekkel telinek volt mondható. Ingrid érdeklődve figyelte a kialakuló újabb világháborút az Ismeretlen Birodalom és a későbbi Pride között. A harcok olyan hatalmasak voltak, hogy nem is maradt meg a két birodalom között, hanem végül is globális harcokká nőtte ki magát az egész. Utoljára a lány a világűrben látott ekkora csatákat, amik ilyen nagy pusztítással jártak. Gyakorta játszott el a ténnyel, hogy „mi lett volna, ha” máshogy alakulnak a dolgok, így ismételten újra és újra „lejátszotta” a nagyobb háborúkat az anyahajó fedélzetén az egyik szimulációs gépen. Nem egyszer született más eredménye, mint ami a rendes csatatéren. Tovább ebből persze nem vitte a gondolatmenetet, hogy milyen lett volna a világ állapota, ha így alakul, neki csak az ütközetek voltak a fontosak és a lényegesek, semmi több. Egy-két harci küldetése volt az űrben, semmi komolyabb, révén nem volt semmilyen hivatalos képzése és nem volt a flotta tagja sem. De egy kisebb csapatot vezethetett és koordinálhatott, ami neki így elsőre elegendő is volt, hogy tényleg rendesen is tesztelhesse azt a tudást és tapasztalatot, amit elért. Egy-két ilyen kisebb küldetés után döntött úgy, hogy nekiáll a politikai és diplomáciai karrierjének, mert a folyamatos háborúk miatt erre is szükség van és ha már a tényleges katonai pályafutását nem kezdheti el az apai tiltás miatt, így más módon kell elérnie és megszerezni azt, amit szeretne, azaz feljutni az Anyahajó hídjára. Mivel a HPI-n belül csak olyasvalaki mehetett diplomatának és katonának, akinek volt katonai képzései ez így remekül jött Ingridnek. Neki a saját tudása és tapasztalatai miatt is megvolt a tudása, de a törvények szerint kénytelen volt ezt is elviselni. Így még egy adag katonai tudást kapott, ezúttal a standard megszokottat is a sajátja mellé. Így ettől kezdve nem állhatott semmi sem ezen pályájának útjába. Ahogyan kezdett belerázódni a szerepbe úgy kezdte immáron nem csak katonai szempontokkal figyelni a világ eseményeit, hanem politikusként is, aminek hála egészen másképp látta már ezt, mint egy hadvezér szemével. A kettő pedig egy igencsak különleges látásmódot biztosított Ingrid számára.
Ezekkel volt elfoglalva jellemzően a gyakorláson és néhány feladaton felül, 890-ben történt valami, amiről a nőnek nem lehetett volna tudomása és továbbra – 1022 körül – sem érti, hogy mit is látott, de ettől függetlenül nem tett le róla soha sem, hogy megértse és kinyomozza, hogy mit látott. A Sivary fedte fel magát és magát „Lovasnak” nevező alak hadat üzent a Spear-nek. A látomásokból annyit megtudott, hogy ők az Ősi-Marsi technológia sötét ágát képviselői, egyfajta mesterséges létforma voltak. A lényeg pedig mindez után következett; látott egy várost, romos betonépületekkel, benne az elnyomott embereket, hogy milyen életük van, félelemben, rettegésben, aztán látja hogy az egész Föld vörösbe borul és ők uralkodnak mindenhol, utána a Földet összeroppantja vagy eltapossa egy kéz. Mindezek után jött a lovas, aki valamilyen idegen nyelven beszélt, de ő maga nem értette. A lány eléggé biztosra vette, hogy azért, mert nem neki szólt az üzenet, ezért nem érthette. Ezenfelül még volt néhány képecske, hogy látta a Sivary tagjait, ahogy harcolnak ezekkel, és azok állnak be közéjük, akik legyőztek egyet-egyet. Maga a látomás és az egész eléggé értelmetlen volt számára és fogalma sem volt arról, hogy miről szólt, mi értelme volt ennek. Nyomozni nem tehette, hogy nyomoz ez ügyben, vagy nem szólhatott senkinek sem, mert magyarázatokat kellett volna adnia arról, hogy miért is látta ezeket. Ami miatt pedig kellemetlen helyzetbe került volna.
A politikai pályával egy időben nekilátott újra komolyabban foglalkozni a művészetekkel. Az anyja és a húga nyomát még mindig kutatta, hogy hol lehetnek, de továbbra is csak zsákutcák után zsákutca volt, amibe belefutott. Ekkor kezdte úgy érezni, hogy soha sem fogja megtalálni őket, ennek ellenére nem adta fel, hogy megtalálja őket. Ezekben az években tűnt ki Uvan Strupz Észak-Amerikában, az ő ténykedéseit figyelte különösen ezekben az években Ingrid, mert a törekvéseit és tetteit. Mint pár évvel később kiderült nem is volt hiába mindez, mert 908-ban a Zsarnoknak is feltűnt a ténykedése és kiemelte őt és a Pride-t, az Ismeretlen Birodalom után pedig a korábbi klánok helyén létrejött a Pride, a bolygó második hódító állama. Emellett még egy olyan dolog volt, ami Ingrid figyelmét felkeltette azaz Egyesült-köztársaságok megerősödése volt az egykori Amerikai kontinensnek nevezett földrész nyugati partján. Minden más tekintetben pedig a lány számára is nyugodt volt a rövidke időszak.

Kapcsolatai:
Igazából változatlanok, csak több politikust és magasabb rangú katonai személyt ismert meg. Apjával változatlan napi szinten van kapcsolatban, ahogyan sok barátjával is.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
A hozzáállása a világhoz sem nagyon változott, csak jobban belevetette magát a politikai életbe és gyakorta fordult meg ilyen személyek között is. Igyekezett ezekben az években egyszerre politikusként és katonaként szemlélni a világot, a kettő keverékeként.
Tanulmányai főleg diplomácia/politika és hadvezetés szempontjából javultak. Illetve néhány kisebb művészeti kiállítást is nyitott a HPI területén.


10.: Z.u. 910 – Z.u. 1000
Egy kilencven éves blokk, ami úgyszintén eléggé gyors volt és zsúfolt Ingrid és a világ számára is. Csak gyors kisebb összecsapások voltak ezekben az években, illetve főleg hidegháború, amit annyira nem talált érdekesnek. Inkább titkon azt várta, hogy mikor is történik meg valamelyik fél részéről az első összecsapás. Így hadszíntéren főleg az apja és a többé UP2 ténykedését figyelte az űrben. A 910-es évek elején született meg Cal Osborn is, akinek születése és idősödése remek lehetőség volt arra, hogy az apja ismét szorosabbra fűzze a kapcsolatát az Osborn családdal, ennek pedig értelemszerűen Ingrid itta meg a levét, mint később kiderült. Világ életében jóban volt Cal-el, noha semmilyen vonzalma nem volt a párosnak egymás iránt, inkább baráti társalgásokat folytattak, mert lényegében mindenféléről tudtak beszélni. Ingrid ekkor is ingázott az Anyahajó és a HPI között főleg, politikai pályája miatt. Ezekben az években mivel nem igen volt szükség a katonai tudására így ez hanyagolódott és inkább ezt vitte a politikai részbe is. A pályája igencsak szépen ívelt felfelé, a korábbi több kisebb küldetés és feladata után végre valahára komolyabbakat is kapott, ahol már igencsak kiérződött, hogy remek tehetsége van ehhez. Hamar kiismerte politikai ellenfeleit és tárgyalópartnereit, gyorsan sikerült rájönnie a gyengepontjaikra, és azokra a pontokra gyakorolt hatást, így szinte mindig elérte, amit akart. Ezekben az években jött elő, hogy mennyire a szüleire ütött, kimondta a véleményét, mint az anyja, ennek ellenére kemény és hideg tudott lenni, aki nem tűr ellentmondást, ezt az apjától örökölte. Mindkettejüktől pedig a harmadik rész is jött, hogy nem akar, és nem tud veszteni, és mindig eléri, amit akar, abból nem igazán akar engedni. Mindezek mellé ott volt a roppant magas intelligenciája és a tökéletes öröksége, ami minden téren roppant veszélyes ellenféllé tette. Minden téren, politikaiként és bizonyára csatatéren is ez lett volna, szerencsére ott még senki sem látta.
Művészeti hajlamai is remekek voltak, szinte minden téren alkotott, festett, rajzolt, írt, akárcsak az anyja, ezenfelül épületeket tervezett. Ezekből volt, ezeken a téren több kiállítása is, amikkel mind hatalmas sikereket ért el és népszerűségre tett szert. A barátai is támogatták ebben és mindannyian reklámozták, hirdették a kiállításokat. A legnagyobb sokk akkor érte 1000 környékén, amikor egy családi vacsorán voltak Osborn-éknál és ott közölték vele, hogy ez nem egy hétköznapi megszokott vacsora mindez, hanem eljegyzési. Nehéz volt lenyelnie, hogy ez történt, persze mindez hatalmas előrelépés politikailag és minden téren, hogy ez történt. Ennek ellenére Ingrid nehezen emésztette meg mindezt. Valószínűleg kevés ember volt a világon, akik üvöltöztek dühösen egy UP2-vel úgy, hogy mindazt megúszták bármiféle sérülés, vagy következmény nélkül, de Ingrid ez volt. Egyszer borult az eljegyzés után a mindig nyugodt, kissé merev lány, és akkor mindent az apjára zúdított. Tovább nem hisztizett, hiszen felesleges lett volna, tudta, hogy úgysem lesz az eljegyzés felbontva és ezzel a felsőbb körökből lényegében a legfelsőbbe jut, ami hatalmas előrelépés Ingridnek. A lánynak az egyetlen komolyabb baja ezzel annyi volt, hogy úgy döntöttek róla, hogy erről fogalma sem volt és mintha a középkorban éltek volna, ott hallott utoljára ilyesmiről. Kellett neki az első sokk után néhány hét mire kezdte a jó oldalát látni, csak kissé eltávolodott Cal-től a hírre, vagyis közösen kellően zavarban voltak ennek az egésznek hála. Végtére is hányan mondhatták el, hogy Osborn admirális rokonai lesznek és a férfi az apósuk? Nem sokan.
Ezekben az években is kereste az anyját, illetve a húgát, de nem talált rájuk, a kiállítások mellett újra belefogott a fegyvertervezésbe és készítésbe, noha az általa tervezett fegyverek soha sem kerültek ki az Anyahajóról. A korábban látott víziót továbbra sem felejtette el és most már, hogy hosszabb idő eltelt a Lovas feltűnése óta már titokban kezdett e felé is nyomozni, hogy kiderítse, hogy mi lehetett az és mi volt az a látomás.

Kapcsolatai:
Osborn családdal szoros kapcsolat, az elején elég jó barátságot köt a fiatal Cal Osbornnal, akivel némileg eltávolodnak egymástól, amikor kiderült, hogy eljegyezték őket egymással.
Az apjára ismét haragszik, de hamar megenyhül irányába az eljegyzés miatt.
Barátokkal tartja a kapcsolatot, akik támogatják és segítik a politikai pályáját és a művészetit is.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
Tanulmányai ekkor már nem igen vannak, szinte mindent tudott, amit akart. A fegyvertervezés felé tért vissza és több lőfegyvert és közelharcit is tervez az években. Végig figyeli a világot a hidegháborús helyzetben, aminek hatása rajta is érződött, ha a Földön járt, feszült volt és nyugtalan, ahogyan a világ hangulata rajta is kiütközött az empátiája miatt. Az eljegyzésnél dühös volt és tombolt, szíve szerint elmenekült volna, de hamar rájött, hogy ez az ő érdekeit szolgálja és csak nyerhet vele.


11.: Z.u. 1000 – Z.u. 1021
Az utolsó huszonegy év ismét nagyon gyors és izgalmas volt, több olyan dolog is történt ezekben az években, ami igencsak megváltoztatta az életét. Ismét végre visszatérhetett a haditérre is, hála annak, hogy villámháborúk voltak Európa területén. A Pride, Ismeretlen Birodalom, Spear, Egyesült-Köztársaságok, Vex, Drox, Milícia sőt még néhány európai kisebb ország is sikerrel törte át a Szövetségi Unió határvonalait és dúlja fel az ország nagy részét, Ingrid nagy örömére hosszú idő után már feltűnt újra a Rocksolid is, ezúttal megerősödve, egységesebben, mint valaha és sikerrel vették fel a versenyt mindenkivel. A lány ezúttal is élt a régi megszokott szimulációival és ismét lejátszotta magában az ütközeteket. A technológiai ugrás ugyan kicsit korábban volt, de immáron a tökéletes technológiával Ingrid újra fegyvereket tervezett, a régi terveket újra megcsinálta, áttervezte és gondozta. Zsarnok eltűnéséről ő maga is tudott, ahogyan az Új Ellenállás feltűnéséről is, emlékezett még a régi időre, amikor mindenhol vadászták őket, végül a Zsarnok ugyan előkerült, de semmi sem lett tisztázva soha sem ebben az ügyben.
1006-ra lett kitűzve az esküvője, előtte a barátai pedig még elvitték egyszer kiadósan bulizni, amiben nagyon régen nem volt része. Az igazat megvallva tényleg nem volt ebben része nagyon-nagyon régen, ahhoz mindig túl merev volt és az apja sem nézte volna jó szemmel. De most a barátai nem engedtek belőle, elsőként a Vex-be mentek pár hétre, utána pedig a Pride-ba ugyanennyi időre. Igaz jellemzően a barátok szórakoztak és Ingrid vigyázott rájuk, de úgymond utoljára kiengedte ő maga a gőzt. A hazatérte után nem sokkal összeházasodtak Cal-el. A házasság ténye, hogy most már egy fedél alatt kell lakniuk ismét közelebb hozta őket. Soha sem lettek szerelmesek egymásba, de kölcsönös tisztelet és nagyon szoros és mély barátság kezdett kialakulni közöttük. Hosszú évek alatt pedig nagyon-nagyon szoros barátságuk lett, amit a kölcsönös szeretet – nem szerelem – is összekötött. Mindent megtudtak egymással beszélni, szövetségesek lettek és legjobb barátok. Mindenben számíthattak egymásra. Mivel tudták, hogy úgysem fognak egymásba szeretni mindkét fél nyugodtan tarthatott szeretőt, ha akartak, az ő házasságuk úgyis csak névleges volt, mindkettejüknek előrelépés, mert két nagynevű családról van szó.
1019-ben volt egy rövidke fellobbanás közte és Cal között, nem tartott sokáig, pár hét volt csupáb egész, de mindennek az eredménye egy fiúgyermek lett, akivel Ingrid megajándékozta a párját. Soha többé még csak szóba sem került közöttük ez a dolog semmilyen formában. Greg pedig az anyja szeme fénye lett a roppant értelmes és okos kisfiú remekül fejlődött, érdeklődött minden iránt, ami mindkét szülőnek és a nagyszülőknek is előnyös volt. Ingrid maga nevelte a fiút, amikor éppen volt erre lehetősége, logikára, kommunikációs képességek, amikor pedig nem tudta, akkor magántanárok foglalkoztak vele, a legjobbak, akiket megengedhettek maguknak.
Ekkoriban már a Rocksolid is erősödni kezdett és a politikai harcok, háborúk is. 1020-ban két oldalról támadták meg azt a birodalmat, de meglepő módon Tubrok Ragal meglehetősen jól jött ki belőle és vitte győzelemre a népét mindkét fronton, igazából addig, amíg később nem találkozott a férfival csak egy név volt a történelemkönyvek lapjain, különösebben nem foglalkozott vele, hogy milyen ember lehet, vagy milyen személyiség. Ezekben az években végre a kutatása is sikeres volt, egyik politikai ellenfelétől kapott információkat, hogy az anyja a Rocksolidban van, már csak a megfelelő küldetésre várta a nő arra, hogy oda juthasson, amire végül meg is kapta azt, hogy ő tárgyaljon a Rocksoliddal és érjen el valamilyen milyen megállapodást, mert mindez még nem sikerült senkinek sem eddig. A másik kutatása azonban még mindig sikertelen volt, ami a Lovas vízióját illette.

Kapcsolatai:
Az apjával változatlanul szoros. Jelenleg az életében a legfontosabb személy az Greg, a szeme fénye és büszkesége a kisfiú. A futó kapcsolatot leszámítva Cal-el a legjobb barátai és támaszai egymásnak, kölcsönös szereteten, barátságon és tiszteleten felül nincsen más érzésük egymás felé, de mindenben kiállnak egymásért.
Mióta megszületett a gyermeke és sok küldetése, feladata van, nem igen volt a HPI-ben, a barátokkal persze tartotta a kapcsolatot, de kevesebbet találkozott velük érthető módon.

Tanulmányai, hozzáállása a világhoz:
Tanulmányai nem igen voltak már ebben az időszakban, hacsak nem gyereknevelési szempontból. Mindent gyakorolt, amit korábban is. Végre valahára megkapta a várva várt feladatot, ami jelenleg a Rocksoliddal való tárgyalás volt, ez volt az a pont, ahol ő maga is érezte, ha sikerrel jár, akkor végre évszázadok után bebizonyíthatja, hogy több az apja lánya karakternél és végre kiérdemelheti a helyét az Anyahajó hídján is.

Kép:
Név: Anthony Calm (Eno)
Nem: férfi
Jellem: nyugodt, megfontolt, de néha forrúfejűvé is tud vállni, főleg stresszhelyzetben.
Személyazonosság: nyílt
Kor: 9 (30)
Foglalkozás: tudós, titokban zsarnok ellen szervezkedő.
Testmagassága: 185 cm
Testsúlya: 90 kg
Szeme színe: zöld vagy fehér
Haja színe: szőke
Bőre színe:fehér/kaukázusi
Különleges ismertetőjel: kissé változik a külseje az erejével arányos mértékben, meg ha sebzik vér helyett kis energia hagyja el gőzszerűen a  testét.
Egészségi állapot/ betegségek: hát erre nem tudom mi is lenne a jó válasz

előtörténete:

Mit is mondjak, az életem közel sem volt érdekes egészen a nyolcadik életévemig. Az Ismeretlen birodalomban születtem és éltem az életemet. Az orvosok és tudósok kasztjába születtem, bár nem emiatt lettem tudós. Egyszerűen csak imádtam a kihívásokat és a tudományban elég sok van. Már gyermekkoromban eldőlt a sorsom vagyis az a része ami a pályaválasztást illeti. Jó életem volt, míg egy nap feje tetejére nem állt az életem.
Épp a laboromban voltam, ahol épp a különböző energiaforrásokat vizsgáltam. Elő akartam állítani egy anyagot, ami képes a legtágabb értelemben lévő energiaforrásokat is kihasználni, és átalakítani. Mint a mondás is tartja az energia nem vész el csak átalakul, ezt a szólást vettem alapul, mikor nekiálltam a kísérletezésnek. Ám azonban a napnak csúfos vége lett. Egy madár berepült az ablakomon és felborította a Bunsen égőmet, ami rádőlt a képcsöveimre, melyek szét is törtek és láncreakcióval robbanni is kezdtem, míg az egész labor egy nap robbanás keretében fel nem robbant, velem együtt. Azt hittem végem, mikor megpillantottam a fehér fényt. Azt hittem az új életbe vezető kaput látom, és hamarosan új testben ébredek, de nem így lett, amikor felemeltem a kezem megláttam, hogy én magam árasztom ezt a fényességet.

Fényesség:

Alig akartam hinni a szememnek, a romok közt álltam és bámultam a fehér kezemet, mire eleredt az eső. A kezem pedig lassanként kezdett normális színű lenni, bár még így is eltért a megszokottól jóval fehérebb volt mint szokott. Mikor az eső már szabályosan zuhogott sem érdekelt, mert engem egyedül az életművem érdekelt, a laborom ami odalett. Lenéztem az egyik tócsára mire egy furcsa dolgot véltem felfedezni, mintha hipóban mostak volna ki. Úgy néztem ki.
Majd ahogy az eső egyre többet esett, úgy a színem  is lassanként kezdte visszanyerni eredeti tónusát.
Ez volt az az este, ami megváltoztatta az életem, új képességekre tettem szert, új értelmet nyert az életem, a laboromat később újjáépítettem és a helyiek szemében pedig orvosból új kasztba emelkedtem. Különleges Spirituális lénnyé emeltek, ilyen még sosem volt a előtt, bár nem ugrottam a kasztrendszer legtetejére, de azért elég nagy előrelépés volt ez is számomra.
A városban hamar fejlődésnek indult az informatika, hála a képességemnek, nem is tudom, valamiért a képességgel kapcsolatban magas informatikai tudást is szereztem.
Egyik nap a birodalmon kívül összetűzésbe keveredtem néhány idegennel, bizonyára a fertőzött területekről jöttek, mert annyira nem tudtam másra tippelni mikor velük találkoztam. A lényeg az, hogy egy olyan helyre csaltak, ahol nem volt semmilyen energia forrás. Egy zárt bunkerbe, hol nem volt se napfény se szél se semmi. Ott szó szoros értelmében szétvertek és már azt hittem meg is haltam, de nem így lett, mikor kinyitották a bunker ajtaját, hogy lelépjenek a beszökő szél energiájából egyszerűen újra születtem. De olyan gyengén, hogy éppen csak szilárd alkot tudtam felvenni. A kezem hajam olyan fehér volt mint a fal, én pedig olyan rosszul éreztem magam mint egy hulla.
Vártam egy kicsit míg elmentek a támadóim, majd kimentem a bunkerból, a friss levegő és az arcomat simogató szél ereje újra megtöltött valamennyire energiával, már kezdett normálisabb színem lenni, és már képes voltam arra is, hogy hazatérjek.
Na ekkor jöttem rá, hogy én igazából hallhatatlanságot is kaptam a robbanás által.
Bár ezek után sem változtam meg túlzottan, nem lettem beképzelt paraszt, mint körülöttem egyesek lettek volna ilyen hatalomtól. Ami szerencsémre nem részegített meg, legalábbis eddig.

képessége:
A robbanás következtében megváltozott a molekuláris szerkezete és energiává alakult. A balesetnek köszönhetően Anthony képessé vált, mindenfajta energiát magába szívni és felhasználni azt, még azt is ami az imént használódott el.
A filmekkel ellentétben az ő mérete nem nő meg, mikor energiát szív magába, hanem csak sűrűbbé válik benne, így nagy mennyiséget képes tárolni és kibocsájtani is. Ha akarja képes elektromos vagy ha úgy jobban tetszik energiacsapásokat mérni ellenfeleire. Apropó csapások, ha őt sebzik, akkor mivel a molekuláris szerkezete átalakult, ezért nem vérzik, hanem helyette kisebb mértékű energia szabadul fel a sebből miközben regenerálódik. Olyan mintha gőz párologna el belőle. Meg lehet a férfit sebezni, de mivel képes akármilyen energiából regenerálni magát ezért nehezen. mondjuk, ha fejbe lőnék, akkor a lövedék áthatolna a fején és magából a lövedék repülési energiájától regenerálná magát.
Képes fizikai és energia formájában is létezni, tehát, ha akar képes puszta energiává válni, ami van mikor látható, ilyenkor olyan mint egy fehér lámpa. Ilyen lakban képes belemászni gépezetekbe, és akár töltődésre, gépek irányítására, közlekedésre, vagy éppen menekülésre tudja ezt használni. Képes uralni az árammal működő gépeket, ha nem árammal működő géppel találkozik, akkor annak a fejlettségét függ, hogy csak kisütni, vagy pedig uralni is képes -e azt.
Ha kisütést akaratával tudja irányítani, nem passzív képesség. Ha egy gépben van, miközben elmegy az áram, akkor sincs probléma, mert nem ragad benne. Egyszerűen csak ki kell jönnie belőle és emberi alakot ölteni, mert haladhat tovább az áram nélküli rendszerben, de ilyenkor félő, hogy elfogy a saját energiája és önmaga is.
Már egyszer megtörtént, hogy Anthony energiáját sikerült elfogyasztani, de a férfi szerencséjére az energia nem vész el csak átalakul, így amikor a "halála" helyszínén valamilyen energia jelentkezett, legyen az akár egy szélfuvallat is, akkor kezdetben csak nagyon gyengén, de sikerül visszahozni őt az "életbe". Így gyakorlatilag hallhatatlanná is vált. (Az energia elszívó berendezések árthatnak neki energia alakban, de ha emberi alakban van, akkor a teste viszonylag szilárd így nem juthat ki az energia csak külső támadásra)
Bár nem hétköznapi ember de azért neki is vannak fiziológiai szükségletei, szüksége van az alvásra evésre stb. Bár rövidtávon elhanyagolhatja az alvást mivel tele van energiával, de ez hosszútávon nem tesz jót neki, így az alvást pótolnia kell. (Alvás közben nem kell kapcsolatba kerülnie semmilyen energiaforrással, mert ahogy az emberek úgy ő is képes az alvásból és evésből energiát meríteni.
Az erejének/energiájának sűrűsége kissé meglátszik a férfin, ugyanis a bőre haja, és színe minél világosabb árnyalatú annál kevesebb az energia benne, de ez csak kis mértékben észlelhető. vagyis miután újraéled még gyengébb és a haja tejföl szőke pl, míg ereje teljében már egészen sötétszőke. A bőre és szeme színével is hasonló dolgok állnak fent.
Még valami, ha energia alakból visszaváltozik emberré akkor sem lesz pucér, mert képes ruhát "készíteni" magának puszta energiából.

Szakértelmei:
Tudós lévén elég művelt. Mondhatnánk zseninek is, bár néha pont arra nem jön rá ami a legnyilvánvalóbb.
- Szakterületei: Fizika, biológia és informatika.
- Több nyelvet is beszél.
- Fizikum: mióta megkapta a képességét egyre többször mozdul ki, bár a legtöbbször ezeknek a birodalmon kívüli kiruccanásoknak nincs jó végük, de így legalább a kondija is elég jó lett.
- Reflexei jobbak egy átlag embernél, és a reakcióideje is gyorsabb(Képesség kellemes mellékhatásai)
- Kissé hebrencs lett (a képessége mellékhatása)
- Jó karizma.

Felszerelés:
- A labor teljesen felszerelve.
- Nincs szüksége fegyverre lévén ő maga is az, bár a biztonság kedvééért tart magánál néhány elektronikus kütyüt, köztük a telefonját is, amit vészforrásként is használhat. (Vele együtt változnak már energiává a cuccai bizonyos súlyig.)

egyéb/jellem:
Hiába él kasztrendszerben, ő maga nem akarja elviselni azt a zsarnokoskodást ami a világban folyik. De mivel egymagát kevésnek érzi arra, hogy lépni tudjon, ezért ő csak csendben lassan töltődő, majd robbanó bomba. Aki csak arra vár, hogy egy csapat végre nekiálljon tenni is valamit a zsarnok ellen.

egyéb:
Én is örülnék, ha valahogy kapcsolatba lépnének velem. A kezdőhelyszínt pedig rád bízom Bish.

Elfogadva és bemesélve.

Név: Baku Albani
Egyéb név(i): Senef Vezír
Nem: Férfi
Faj: Ember
Jellem: Kegyetlen, de kötelesség tudó ember.
Személyazonosság: Nyílt
Kor: 40
Család: Halottak
Foglalkozás: Száműzött, hírszerző
Testmagassága: 200 cm
Testsúlya: 120 kg
Szeme színe: Fekete
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Fehér
Repülési sebessége: 84 m/s
Különleges ismertetőjel: Különleges tetoválások, amik befedik az árcát
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges
Életrajz:
Nem sok olyan hely van a világon mint Spear. A várost akár űrlények által lakottnak is hihetnénk, de igenis emberek lakják. Emberek akinek a technológiája semmihez sem hasonlít. Kevesen vannak de erősek. Régi hagyományok szerint a férfiak szolgálnak az Őrségben még a nők a többi feladatot látják el. A várost a 3 vezető jóságának köszönhetik a lakosok. Mivel nem hódító állam így az azok elleni védekezés a legfőbb célja az Őrségnek. Ezt a katonai szervezetet, közvetlenül Sárkány alá rendelve, a Vezírek irányítják. Ők a legerősebb katonák, senki másra nem hasonlító fejlesztésekkel. A kinevezésükkor kapják meg erejüket, a testük teljes lebontásával és ujjá építésével. Ilyen volt Baku is. Az Őrség 3 részre van osztva, a 3 Vezír alá. Főhősünk a Senef Vezír volt, a határvidék védelméért felelős. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami egy Őrt érhet. Csak a legjobbakat választják be ide. Baku szakított az addigi hagyományokkal, és nem csak őrjáratokat szervezett. Információt gyűjtött a környező vidékről pár felderítővel. Nagyon messze jutottak, a szélrózsa minden irányába. Titokban kellett végeznie, mert senki sem támogatta az ötletét. Először úgy nézett ki, semmi baj nem lehet belőle. 10 évig nem is volt. Aztán egyszer csak a teljes őrség ütött rajta Baku házán. Látva a másik két Vezírt, Baku harc nélkül vonult a Hármak színe elé. A legendák valami ilyesféle beszélgetésről mesélnek.
- Senef Vezír! Ismertesse a Vezír Kódex szabályait! - a Hármak hangja mennyekbe illő erőséggel szólt.
- Engedelmeskedj a törvényeknek. Ítélj egyenlően. Gondolkodj logikusan.- válaszolta Baku nyugodtan.
- És mit mondanak a törvények?
- A Város határait maximum 1 órára lehet elhagyni. Mielőtt kapcsolatot létesítenénk a külvilággal, konzultálni kell a Hármakkal.
- Ez vonatkozik a Város átlag lakóira. Ám Vezírként te felelős vagy sok más lakóért is felelős vagy. Miattad sokan szegtek törvényt, törtek esküt. Ám ez mind eltörpül a legfőbb bűnöd mellett. A te parancsaid miatt Őrök haltak meg a határokon túl. Így papjaink nem tudták lelküket a túlvilág hosszú útjukra elindítani. A te bűnöd miatt fogják örökre a földet járni ezek a lelkek. Így nem csak a törvény hágtad át a parancsaiddal, mások miattad váltak törvényszegővé, így az ő bűnükért is te felelsz, ráadásul néhány Őrt örök földi szellemlétre kárhoztattál, Vezír. Hogy érvelsz magad mellett?
- A sötétben lévő tárgy könnyű célpont. Ha nem tudjuk mi megy a világban, nem tudunk segíteni magunkon. A kevesek jóléte a többek alá van rendelve. Ha néhány élet feláldozásával segíthetek a Városon, habozás nélkül megteszem. És ezt megtenném újra
- Nem elfogadott álláspont. Az előzőleg felsorolt vádpontokban ezennel bűnösnek találunk. Büntetésed: Halál. – hirdették ki az ítéletet a Hármak. Az összegyűlt tömeg össze súgott. Ez volt az első alakalom, hogy egy Vezírt halálra ítéltek. A következő mondatot azonban csak Baku hallotta.- Igazad van, Vezír. Élni fogsz, Vezír. Elszöksz, Vezír. Kémkedsz nekünk, Vezír. Első célpontod Vezír, a Pride.
És mint eddig mindig, most is úgy lett, ahogy a hármak elhatározták. Baku könnyedén megszökött és elindult a kijelölt célpont felé. Szívében kíváncsisággal, de legfőképp küldetés tudattal.
Képességei: A Vezírek alapképességei jellemzőek rá. Testében három ősi és marsi technológiával működő generátort építettek. A csontjaiban található a Sárkány generátor, a legerősebb. Ez látja el energiával az egész testét, az alapvető létfenntartási funkcióktól a lábába szerelt gravitációs generátorokon át, az érzék szerveit erősítő szerkezetekig. Ennek a kiegészítője az Átok generátor ami a gerincben található. A két kezében végig futó Bestia generátor funkcionál igazi fegyverként. A generátor egy Baku által teljesen kontrollálható energiát bocsájt ki a kézfejen keresztül. Ezeknek a generátorok élettartalma szinte végtelen és működésük lehetetlennek tűnik az átlagos emberi fizika számára.
Szakértelmei: A Spear fegyvereinek használata, katonai taktika.

Még mindig pofátlanságnak érzem, de... Muszáj .

Név: Bruno Gröbel ( már nincs használatban )
Egyéb név(i): Prototype
Faj:  Feltámadottak egyike.
Nem: - ( valaha férfi )
Jellem: Fanatikus, hűségesen végrehajtja a parancsokat bármi is legyen az ára.
Személyazonosság: titkos
Kor: 1026 ( a mi időszámításunk szerint 3511 )
Születési helye és idő: 2000. Január 3. Berlin
Család: halottak
Foglalkozás: Teszt fegyver, „szuperkatona”
Testmagassága: 238 cm
Testsúlya: 1 - 1,5 tonna
Szeme színe: zölden világít
Haja színe: -
Bőre színe: -
Különleges ismertetőjel: Kinézete, sötétben helyenként zölden világít.
Egészségi állapot/ betegségek: Ki hogy nézi, fajtához mérten egészséges.

Életrajz:
Kereken kétezerben születtem, meglehetősen egyszerűen, ugyanis egy négy gyerekes család utolsó sarjaként láttam meg a napvilágot, így pedig nem igazán kellett velem sokat szenvednie anyámnak. Az már más kérdés volt, hogy otthoni szülés volt és az orvos később ért oda, mint ahogyan kellett volna, de szerencsémre ez semmit sem befolyásolt, csupán a környezet nem volt steril, végül is mi baj történhetett volna, nem? Mindenesetre is rá tudtak venni a lélegzésre és ez a lényeg. Köztem és a legidősebb bátyám között egy jó 15 év különbség volt, ami nem kicsi, talán meglepő módon pedig pont vele tudtam meglenni a legjobban a családból, leszámítva anyámat és néha apámat, habár az öreget a kezdetekben ritkán láttam, ezt hamarosan meg is magyarázom, hogy miért, de előtte… Nos… A másik két testvérem, avagy inkább pontosítanék, nővérem, szóval ők sajnos tipikusan olyanok voltak akikkel nem lehetett szót érteni és akiknek valamiért különleges élvezetet okozott az arcom firkálása, már ha el tudtak kapni, szerencsémre gyors futó voltam, már amennyire egy pár éves gyerek gyors futó lehet, de általában elég volt ez is, valószínűleg csak azért, mert eléggé egyértelmű jelzés volt a „ nem akarom „ irányban. A lényeg, hogy ezen ok, vagy okok miatt nem igazán szerettem őket, persze ez a későbbiekben, ahogyan mindnyájunknak benőtt a feje lágya változott, de ne rohanjunk a történetben. Apám befolyásos üzletember volt, ezért a legtöbb idejét a munka emésztette fel, eleinte láttam egy keveset, bár akkor is csak este, kimerülten és fáradtan, a későbbiekben viszont már ennyit sem volt hozzá szerencsém, anyám valami olyasmivel indokolta, hogy sokat van külföldön mert ott kell intézkednie. Ennek az lett az eredménye, hogy idővel eléggé kívülálló lett az életemben, tudtam, hogy ő az apám és hogy értünk teszi amit tesz, de sosem volt ott, ha szükségem lett volna rá, vagy ha valami adódott, így szép lassan már nem igazán tudtam rá úgy tekinteni, mint egy számomra fontosabb személyre. A szerepét inkább anyám vette át, aki maga is sokat dolgozott, tény és való, de ő inkább megterhelés terén értelmezve, ugyanis takarítónő volt egy szintén tehetős családnál, mivel szegénykém sajnos nem igazán volt az a tanult fajta, így jobb munkahelyre sem igazán futotta, igaz próbálkozott, de sajnos mindig kevésnek bizonyult. Szerencsére a családnak anyagi gondjai, főleg apám miatt nem voltak, így nem kellett nélkülözésben felnőnöm, igazából sosem volt alkalmam megtapasztalni azt, hogy milyen az amikor az embernek nem tudnak megadni valamit, bár úgy igazán soha nem is akartam semmi drágát vagy különlegeset, elvoltam egy darabig a játékaimmal, a bátyámmal amikor a tanulás mellett volt ideje játszani velem, majd pedig egy napom felkeltette a figyelmemet egy furcsa masina… A számítógép. Nem is tudom már, hogy mi volt az első dolog amivel játszottam rajta, csupán az alapvető koncepciója van meg és az első szint mert sosem jutottam tovább rajta, pokolian nehéz volt, de teljesen magával ragadott, innentől pedig a gép előtt való ücsörgés volt az, ami a napjaim nagy részét kitette, igaz ezt sokszor nem nézték jó szemmel, mégsem léptek igazából ellene semmit, pedig egy magamfajta átlagos, nem visszafeleselős gyerek mégis mit mondhatott volna a tiltásra? Lettek volna lehetőségek de akkor kinek jutott volna éppen az eszébe ugyebár. Szép lassan teltek az évek, lassan kiléptem az óvodából, ami igazából olyan szinten jelentéktelenül telt számomra, hogy értelmét sem látom az említésének, azt követően pedig betehettem a lábam az iskolába, amit, hogy őszinte legyek teljes szívemből gyűlöltem. Kezdésnek kifogtam egy teljesen ellenszenves osztályt és emiatt nem igazán voltak barátaim, gyűlöltem közéjük menni, általában vitatkoztunk, néha volt pár verekedés, amikért általában nem én lettem leszidva, legalább is nem én kaptam meg érte a legjobban a magamét, mivel sosem én voltam a kezdeményező, inkább csak folytattam. Mivel nagyon nem tetszett az iskola, a kötelező tanulás mellett inkább továbbra is a számítógép világába menekültem, bár ez maga nem igazán menekülés, inkább szórakoztató időtöltésnek mondanám egy megterhelő nap után… És ez ment nyolc éven keresztül.
Az általános végére már diplomázhattam volna, igen, diplomázhattam volna kockaságból, ugyanis az évek során egyre jobban elkezdett érdekelni az informatikai pálya, igaz nem értettem hozzá, de eleget tett a latba ahhoz, hogy a továbbtanulási lehetőségeimet a programozással foglalkozó iskolák területén keressem. Természetesen eddigre volt pár barátom, bár mindegyik inkább az évfolyamból, vagy pedig fiatalabbak voltak nálam egy, esetleg két évvel és nem igazán sajnáltam hogy az útjaink elválltak, igaz nem mindenkitől, pár ismerős arc végigkísérte a középiskolás korszakomat is. Eme korszak már sokkalta jobban ment, egyrészt jobb társaságba keveredtem, kellemesebbek voltak az emberek, bár eléggé hozzászoktam sajnos ahhoz, hogy nem lehet értelmesen kommunikálni a körülöttem lévőkkel, így nehéz volt hozzájuk szokni, de sikerült szerencsére probléma és félreértések nélkül megoldani. Ekkor éreztem igazából először, hogy mekkora eltérés is van a korosztályok között, oké, éreztem már korábban is, hogy gyermek és felnőtt között rengeteg különbség van, de azt eddig nem realizáltam, hogy fiatalok és… Még fiatalabbak között mekkora az eltérés. Még egy nagy pozitívum volt a középiskolával kapcsolatban, hogy itt már volt lehetőségem azzal foglalkozni amivel szerettem volna, informatikával, az más kérdés, hogy eleinte olyan ostobaságokkal kellett foglalkozni mint a Word, vagy éppen a  PowerPoint, de azt is meg kell ugye egyszer tanulni és az utolsó két évben az ötből, nos, azokban legalább már valóban azok voltak amiket ígértek, programozási alapismeretek és egy kevés gyakorlat, ami éppen elégnek bizonyult az egész végére. Eléggé jó munkát végeztek velem, ami azt illeti nem csak velem, a legtöbbek előtt ígéretes pálya állt, előttem is, ráadásul rengeteg ismerősre sikerült szert tennem, ami sok-sok potenciális jövőbeli kapcsolatot jelentett, habár ezt csak később fogtam fel, mikor az egyik ilyenből sikerült hasznot húzni felvételi képében, ugyanis az egy dolog, hogy szinte kitűnően végeztem… Szinte… Fránya történelem… Az egyik barátomon keresztül viszont sikerült bejutnom álmaim főiskolájára is, ekkor lehettem úgy nagyjából 18 éves.
Vakon hittem, hogy minden összejött, hogy ott majd megtanítanak rendesen programozni, játékokat gyárthatok, esetleg ha szerencsés vagyok pénzért tesztelhetek majd, vagy ki tudja, sok lehetőség rejlett benne, a remények pedig két éven keresztül vittek előre… Igaz néha nem egyenesen, hiszen eddigre bőven megismerkedtem már az alkohollal és a testi örömök jelentőségével, de még egy normális barátnőt is sikerült szereznem, tehát egyenesbe jött minden, rendben voltam viszonylag család terén, leszámítva továbbra is apámat, sok kapcsolat, ígéretes jövő, barátnő, akire nem mondtam volna, hogy álmaim barátnője, de azért nem volt olyan messze tőle, de úgy szerettem ahogy volt és amilyen volt. A probléma csak az, hogy ezen a ponton mondhatjuk, hogy ütött az óra és elérkezett 2020… Fénypontja? Cinikusan mondhatjuk így is. A halálom órájában tanórán ültem, az egyetlen amire figyelmes lettem az egy furcsa zajra, majd pedig még képes voltam realizálni a kibontakozó pánik hangját, de időm nem volt rá reagálni, feltekintettem, de csak egy vakító, abnormális fényt láttam, azt is csak egy pillanatig, megfűszerezve egy kellemetlen, hirtelen zajjal és egy momentumnyi fájdalommal. Így ért véget az én történetem, legalább is az a része, ami valóban az enyém volt s magam formálhattam, viszonylag szabadon, habár mint ember, sosem voltam szabad, de legalább a döntés az én kezemben volt.
Hamarosan magamhoz tértem, habár nem tudom, hogy miként, de valamiért felszabadulást éreztem, egy megmagyarázhatatlan túlvilági, felemelő érzést ahogyan az élet visszatért a testembe, már amennyi magmaradt belőle, a fejem eltorzultan, s pár véletlenszerű szervem… De akkor nem voltam ezt képes felfogni. Próbáltam mozogni, de nem voltam rá képes, ellenben hamarosan egy állványra pakoltak, a valóság pedig furcsa módon kezdett összefolyni, mire pedig képes lettem volna értelmezni, vagy legalább találgatni azzal kapcsolatban, hogy mi történik éppen, egy teljesen más, békésebb, barátságosabb és világosabb helyen találtam magam. Eme hely meglehetősen idillinek tűnt, eleinte, később azonban kiderült, hogy képes egyszerre pokol is lenni, hiszen attól függetlenül, hogy mennyire békés minden, intenzív nevelésben volt részem, mely elutasítása szenvedést és fájdalmat okozott mint következményt, pár éven belül pedig szinte sikerült erőszakosan kitörölni belőlem talán mindent ami valaha voltam, lényem helyét pedig átvette valami… Valami olyan, ami képes lenne vakon végezni magával, ha egy felsőbb akarat azt kívánja. Itt ért véget valójában az életem, habár a testem tovább él, alszik, karban tartják s újabb és újabb felszereléseket raknak rá, lecserélvén a régieket, én magam már megszűntem létezni mint emberi lény s csak egy torz, korcs emlékképem maradt meg ebben a szunnyadó fém börtönben, arra várván, hogy egy napon felkeltsék és szolgálhassa a birodalmat, mint a hű követő aminek nevelték.

---- Felszerelés/Fegyverzet:
- Alapok: Prototypenak szinte csak a feje maradt meg, mint viszonylag ép szerv, azt is pótolni kellett, így a fej a maradék pár ép szervvel egyetemben egy sugárveszélyes anyaggal töltött tartályban pihen a hozzá rendelt géptest nagyjából közepén, amely egy meglehetősen kemény fémből készült, mely ellenáll a kritikus környezeti viszontagságoknak, valamint a korszerűbb, erősebb bombáknak és nagyobb kaliberű fegyvereknek is képes ellenállni, de természetesen nem képes felvenni egy up2-es személy fegyverzetének erejével a versenyt, de egy nehezebb tankot képes megemelni és eléggé messzire el is dobni ( 45-50 tonna körüli erő )
- Magát a testet ez a bizonyos fokozottan veszélyes anyag hajtja, ez biztosít számára energiát. Az atomenergiához hasonló alapokon nyugszik a rendszer, így hatalmas mennyiségű energiát állít elő gyorsan és nagyon-nagyon hosszú távon, igaz az energiát időnként szükséges lecsapolni, hogy ne legyen az már káros a testre, de ez ritkán szükséges hála a beépített nanitoknak, amelyek szerepe majd később.... Sérülés esetén a keletkezett repedésekből, szakadásokból vagy egyéb nyílt sérülésekből mérgező és erősen maró gőz vagy füst szivárog.

- felszerelés és fegyverzet:
- A test nanitok millióival van tele, amik feladata a fölösleges energia elnyelése és raktározása, illetve azt felhasználva szükség esetén a sokszorozódás és a test javítása, hiányzó részek pótlása (pofátlanul) gyorsan. Idő kérdése és szinte bármilyen sérülésből képesek helyreállítani a testet, az már más kérdés, hogy a tudat benne életben van-e még, mert az nem garantál, egyértelműen ha a fej szétroncsolódik. Ezen nanitok segítségével képes átalakítani a kezeket, illetve a lábakat és szinte bármilyen közelharci, illetve távolsági fegyvert megalkotni, vagy akár csupán mászást segítő szerkezeteket, a csápoktól, kardoktól és körfűrészektől kezdve az inkább közelre ható géppuskákon és "lángszórón" keresztül a rakétavetőn át egészen a kifejezetten távolsági puskákig, ezek pedig muníció gyanánt sűrített nukleáris energiát használnak, mely sűrűségtől függően képes rendes lövedékként viselkedni amely szétszaggatja, vagy átégeti magát az áldozaton, vagy akár lehet csak forró energia is amely legjobb esetben ledönti az embert a lábáról és fájdalmasan marja szét a földön. A korábban említett csápok segítségével képes lehet rácsatlakozni emberekre illetve gépekre, ha olyan információhoz lenne szükséges a hozzájutás amely létfontosságú a birodalomnak.
- A fegyverzet és a kilőtt lövedékek sugárveszélyesek és mérgezőek, egy mellé ment lövedék közelében lenni is veszélyes az egészségre és valószínűleg a szerencsétlen nem fog sokáig élni, helyette kínok között fogja elhagyni ezt a világot, ( az már más kérdés, hogy hova megy ).
- Rendelkezik beépített radarral, amely a két km-en belül lévő életjeleket jelzi számára, illetve röntgen és hőlátással, valamint energiát kereső letapogatóval, ha álcázott gépekkel kerülne szembe.
- Egy pajzsgenerátor biztosít számára egy erősnek mondható erőteret, kissé erősebb ellenállással rendelkezik mint maga a test, színe zöld, ránézésre ködhöz hasonlít de érintkezésnél élénk zölden izzik. A működtetéséhez külön aktiválás szükséges, alapjáraton nincs bekapcsolva.
- Hátára felszerelt jetpackhez hasonlító repülő alkalmatossággal rendelkezik, ezzel maximum 600 km/h sebességgel képes repülni.
- Beépített tompító rendszerekkel rendelkezik, melyek dolga, hogy nagyobb esések illetve túlzottan durva ütközés esetén tompítsák a becsapódást, legalább is a testre és a benne lévő fejre mérten, hogy az ne szenvedjen sérülést.

Szakértelmei:
- Felsőfokú tömegmészárlás

Kép:

Átírtam a leélt kort Ingirdnél, mert most tűnt csak fel Sarah előtörijéből, hogy jócskán elírtam, mert félreértettem a dátumoknál, amit mondtál. Remélem ez nem gond és így lett benne még 1-2 változás, 2000 éves volt, amikor Gunny született és eltűnt az anyjával együtt, így 1400 éve kutatott utánuk és 3000 év a különbség közte és a férje között..

Karakterek elfogadva és bemesélve. Az újradátumozás nem jelent gondot,sőt köszönöm hogy javítottad

kép:


Név: Zack Blue
Egyéb név(i): Timegun(Ezt a nevet az után aggatták rá, hogy beleépítették a szerkezetet,)
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Ahhoz képest, hogy mennyi idős, néha komolytalan és keresi abajt, akércsak hajdan a vikingek, de tud megfontolt és komoly is lenni ha akar.
Személyazonosság: titkos
Kor: 50 ( a mi időszámításunk szerint kb 170 , de csak senki se tudja biztosan. )
Születési helye és idő: idő ismeretlen, hely: Rocksolid
Család: szülők halottak, 3 nevelt fia van, akik eredetileg a szerelőtanoncai voltak.
Foglalkozás: Teszt fegyver, „szuperkatona”, zseni
Testmagassága: 185 cm
Testsúlya: 95 kg
Szeme színe: alapból sárga(álcázva kék)
Haja színe: fekete
Bőre színe: kék (álcázva kaukázusi)
Különleges ismertetőjel: démonszerű kinézet. Kék bőr, ami jobban ellenáll a környezeti hatásoknak. Hegyes fülek, melyek élesek, akárcsak a karmai. És ne felejtsük ki a démonfarkas sem meg az összenőtt ujjakat.
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges.

Élete:
Rocksolidi gyermekkor, szerintem ezzel le is tudtam a "boldog gyermekkor" kifejtését. Nem volt könnyű dolgom, ennek több oka is volt. Kezdetnek elég a külsőmről beszélni, mondjuk úgy, hogy nincs könnyű dolga annak, aki túlságosan is eltér a társaitól. Gyerekkorom nemvolt egy tündérmese, de legalább a tinédzserkorom már jobb volt. Mivel eleinte katonának nem akartak bevenni, mert a lábam, hogy úgy mondjam, nem felelt meg a szabványnak. Ezért én inkább szereléssel foglalkoztam, aminek apám kifejezetten örült. Hiába ment el sokszor ő is a harcba, attól még büszke volt rám, és arra amit csináltam.
A szüleim különös kinézetem ellenére szerettek, ezt mindig is tudtam, de ami ennél is furcsább, valaki képes volt engem is megszeretni. A szomszéd lány, sokszor járt át hozzánk és eleinte csak a szerelésről beszélgettünk, gondoltam csak a hobbi érdekli, bár nekem nagyon is tetszett a fruska, de aztán később bevallotta, hogy én érdeklem. Kissé meglepődtem rajta, hogy mit ne mondjak.
A szerelem miatt egyre többször kezdtem el ábrándozni, és ez a szüleimnek is feltűnt, de én tagadtam mindent. Nem akartam gyengének tűnni. Elvégre én egy erős és bátor rocksolid lennék, nem lágyíthat el a szerelem.
Ennek ellenére, egyre többször jártunk el esténként persze a szüleink tudta nélkül, hogy éljük a mi titkos szerelmünket.
Azt hittem az életem nem is lehetne jobb, de túl naív voltam. Az életem egy csapásra megváltozott.
Sorozatgyilkosságok vették kezdetüket a városban, egész családok haltak meg egy-két hét leforgása alatt. Először nem törődtem vele, mert nem tudtam volna úgyse tenni semmit.
Azonban egyik este, hívást kaptam a barátnőmtől Kyla-tól, aki idegesen suttogott a telefonba. Ennek ellenére megértettem mit akart mondani nekem a szerelmem. Valaki betört hozzájuk. Én gyorsan bezártam a műhelyt és azonnal a házukba futottam, nem is érdekelt, hogy kyla szülei meglátnak. Egyszerűen csak bemásztam az ablakon, ahogy szoktam. De mikor odaértem, már elkéstem, Kyla élettelen teste a földön feküdt, hátban egy friss szúrás nyomával.
Odasiettem hozzá és ki akartam tapintani a lány pulzusát, de már nem élt.
A hold fénye besütött az ablakon és ez volt a szerencsém, mert ha nem látom meg a mögöttem álló árnyékát, akkor valószínű, most nem lennék az élők sorában. Szinte nem gondolkodtam, csak cselekedtem, az ördögfarkammal megállítottam a felém közeledő tőrt és megfordulva felálltam egy gyors mozdulattal. A támadó a szabad kezével megragadta a nyakam és felemelt a földről,(akkor még nem voltam ilyen magas) én persze ösztönösen a nyakamhoz kaptam a két kezem, hogy kifeszítsem a kezeit, mert szabályosan fuldokoltam a vaskos szorításban.
A farkam is lazított a tőr szorításán, így a támadóm kihasználva a tehetetlenségem és meglendítette a tőrt, hogy a hasamba döfje, de én a végső pillanatban megrántottam a kezét az ördögfarkammal és így a támadó a saját oldalába szúrta véletlen a tőrt.
A férfi meglepetten nézett kikerekedett szemekkel, majd eldőlt. mindketten csurom véresek voltunk.
És ekkor törte be az ajtót az egyik szemben lakó katona, társaival, akivel épp szemben tanyáztak. És nem állt túl jól a szénám, mikor engem találtak egyedül életben a helyszínen.
A csapat magával vitt engem a törzsfő elé, én pedig nem ellenkeztem. Az ügy körülményeire fény derült. Tudták, hogy nem én voltam a sorozatgyilkos, mert az új lenyomatom  sem volt a tőrön. viszont más gyilkosságok helyszínein megtalálták a támadó DNS-ét (hajszál) így nem kenték rám az ő gyilkosságait. Azonban én is öltem, de mivel nem szándékos volt, ezért a sorsom a népre bízták és a döntésük, vagyis szavazásuk alapján ártatlannak nyilvánítottak. Bár nekem mégis szörnyű érzéseim voltak ezek után. Az a kisebb dolog volt, hogy ölnöm kellett, hogy én életben maradhassak, engem inkább az bántott, hogy az a mocsok, bár megbűnhődött amiért megölte a barátnőmet. De ez nem hozza őt vissza.
Az elkövetkező pár napban, depresszióba és piába menekültem. Aminek az lett a vége, hogy a saját apám pofozott fel, hogy végre észhez térítsen és visszatérjek az életemhez.
visszatértem a szereléshez, apát pedig behívták mert harcolni kellett. Én is mentem volna, de ekkor még csak 6 éves voltam és apa nem engedett. Azzal az indokkal, hogy valakinek vigyáznia kell anyámra és a házra.
Jó lerázós szöveg mondhatom.
Amíg apa harcolt, én addig szereltem mint mindig, de most már nemcsak járműveket, hanem minden mást is, ami kapcsolatba hozható volt a fizika törvényeivel. Valamiért nagyon ment nekem a dolog és egyre többször adtam vissza a tulajdonosoknak felturbózva a kis szerkezeteiket, aminek nagyon örültek és a forgalmam is megnőtt.
Telt múlt az idő. Apa is hazatért a harcból, de elvesztette az egyik alkarját. Így le kellett szerelnie.
De ettől még folytatta a nem katonai életét tovább. nem akadályozta meg szinte semmiben se az, hogy másfél karja.
Eltelt újabb két év és újabb sorozás vette kezdetét, na ekkor már engem is elengedtek, elvégre Apa harcképtelen volt. Én pedig erős és fiatal.
Besoroztak tehát, részt vettem a kiképzésen és hadba is vonultam, az ellenség erős volt és túlerőben is volt, Milícia egyik alszervezete ellen vonultunk fel, de mi valamilyen csodával határos módon győzelmet arattunk, bár a csatából csak nagyon kevesen tértünk haza.
Ezek után békésebb időszak következett. Túlontúl békés, a munka is kezdett már unalmassá válik, pedig imádtam csinálni. Egyik nap épp a család alaksorját takarítottam mikor egyszer csak a vastag porréteg alatt találtam egy viszonylag bonyolult felépítésű, de működésképtelen robotot. A szabadidőmben ennek a javítgatásával foglalkoztam és fel is javítottam. Eredetileg háztartási robotnak szántam, de aztán rájöttem, hogyha harci robotot csinálnék belőle többet érnék el. Mivel akkor a hadseregnek kisebb lenne az embervesztesége.
Hosszú heteken át dolgoztam a prototípus roboton, amit a legprecízebben készítettem, mint eddig bármit az életemben. Még külső irányítót is készítettem, hozzá, hogy nehogy aztán elszabaduljon itt nekem.
A Robot remekül működött. Be is mutattam a törzsfőnek és a hadászati vezetőknek, akiknek tetszett az ötletem és innentől kezdve az én modellem alapján elindul a robotok gyártása. Mire a hadászatunk erősen fellendült.
A harci eredményeink híre bejárta a föld több részét is. Aminek én csak örültem.
A következő háborúkat ezekkel a robotokkal vívták főleg. Én mivel rám nem volt már akkora szükség a hadászatban, ezért én a műhelyre koncentráltam. Kibővítettem, tanoncokat fogadtam, akiket kitanítottam. Később pedig utazgatásokba kezdtem, mert kíváncsi voltam milyen is a nagyvilág. Persze előbb kifejlesztettem magamnak egy holografikus órát, ami elrejti az ijesztő külső jegyeimet. Ami magától töltődik(míg pihentem) pl: alvás közben úgyse kell és addig úgyis feltöltődik az elveszett energia.
Sok helyen jártam, mivel a műhelyt nyugodtan rábízhattam a tanítványokra. Akik fogadott fiaimmá nőtték ki magukat(egy idő után már ténylegesen azok is lettek). A szüleim az utazgatások alatt meghaltak, természetes módon. Mivel nekik nem volt regenerációjuk ami megállította volna az öregedés folyamatát.
Na egyszer az a hirtelen jött ötletem támadt, hogy el kéne látogatni Droxba is, hogy lássam mi lett az régi európaiak másik ágának leszármazottaiból.
Először úgy voltam vele, hogy vagy beengednek, vagy nem. De végül csak beengedtek. De most utólag azt kívánom bárcsak ne engedtek volna be.
Ugyanis alig töltetem el egy napot Droxban, de az este máris nekem támadtak. Egy tucat idegen támadt rám. Persze én sorra páholtam el őket. És kissé el is bíztam magam, épp ezért nem számítottam arra, hogy a támadók altató gázzal fognak elkapni. Bár amikor a talpon maradottak kezdték felvenni a maszkokat már sejtettem, hogy itt valami nagy gáz lesz. És milyen igazam is lett.
Nem is tudom mennyi ideig alhattam, de amikor felébredtem, fémszíjakkal kifeszítve találtam magam egy orvosi asztalon.
Mondjuk úgy, hogy nem örültem neki. Kicsit még kába voltam, mikor az egyik tudósnak kinéző figura odalépett hozzám.
- Jó reggelt Timegun, vagy hívjalak inkább Zacknek? Figyelj ide, míg aludtál. Hozzácsatoltunk az idegrendszeredhez egy eszközt, aminek segítségével, a mi titkos fegyverünkké váltál. érted a szitut?
- Értem én csak, nem tetszik.
Mondhatni nem volt sok kedvem ottmaradni titkos fegyverként, ezért letörtem a fémszíjakat és és futásnak eredtem, meglepve tapasztaltam, hogy a támadóim nem futottak utánam, sőt sokkal lassabban mozogtam mint én, de aztán hirtelen ők lettek a gyorsabbak nálam. Ketten lefogtak és az egyik valamit belém fecskendezett, amitől sokkal nyugodtabb lettem, hiába voltam pár pillanattal ezelőtt még rohadtul ideges.
De mégis értettem nagyjából mi történik körülöttem.
- Csak nem hitted, hogy nem készülünk fel a szökési kísérletedre?
- Reménykedtem benne.
A tudós elmagyarázta, hogy egy időmanipuláló óranagyságú gépet csatlakoztatott az idegrendszeremhez, aminek segítségével irányíthatom az időt, de csak mértékkel.
Bevittek egy kiképzőterembe és ott tartottak ez után több hétig, persze időközben biztosították az ellátmány is, mivel nem akarták, hogy éhen vesszek odabenn. A gyakorlóteremben alapos kiképzést kaptam a szerkezet használatáról. Szökésre esélyem sem volt. A hely olyan volt mint egy erődítmény. Persze volt pár próbálkozásom, de a sikertelenség után kénytelen voltam feladni. Egyedül csak az nyugtatott, hogy azt mondták, ha elvégzek egy fontos küldetést, akkor visszanyerem a szabadságom.
Így feltöltött órával és izgalommal telve vártam azt a napot, mikor végre megtudom a küldetés részleteit.

Szakértelmei:
Jól képzett harcos és katona. Remek a közelharcban, mint a legtöbb Rocksolid.
Jól ismeri a fizikai törvényeket így szinte bármit, meg tud szerelni, javítani, feltúrbózni. De még feltalálni is képes dolgokat.
Ebből kifolyólag már zseninek is számít, aki a fizikához konyít.

Képességei:
Alap:
alap képesség: erősebb csontok és ellenállóbb bőr, bár ezek külső jeggyel is járnak. Lásd hogy néz ki fentebb, de mellé jár a gyors reflexek és a regeneráció is. A fizikuma is jobb mint egy átlag emberé épp az előbbiek miatt.
A külső jegyeket holografikus technológiát használó órával rejti el.
Ereje arra elég, hogy felemeljen akár 2 tonnát is.
A regenerációja mértéke egész jó: Vágások 1 kör alatt gyógyulnak, míg a csonttörések 4 kör, testrészek/szervek pedig órák alatt nőnek vissza. A regenerációja pedig szinte megállította az öregedési folyamatot, így még ma is úgy néz ki, mint egy huszonéves.

Kapott képesség:
Időmanipulációs óra, amit beleműtöttek a szervezetébe, így senki se veheti el tőle azt.
60m-es körbenképes manipulálni az időt, de csak mértékkel.
megállítás: 30perc
2x lassítás 12-13 óra,
5x lassítás 6-8 óra,
20x lassítás 2-3 óra
és ugyanez a mérték gyorsításkor is.
Az óra mágneses térrel tölthető újra.(modernebb városokban csak bemész valahova)

egyéb felszerelés:
Holografikus óra, ami emberi külsőt kölcsönöz nekem.(A tükör nem leplezi le, csak tetszett az a kép  )
Kis mágnese tért gerjesztő szerkentyű, persze csak vészhelyzetre.

Karakter elfogadva és bemesélve.

Nah végre befejeztem Ingrid előtörijének bővítését és kitettem az előtöri alá ugyanabba a topicba

Remélem Bishop nem bánja majd, hogy én írok ide, mert ő tegnap nem jutott el eddig.
Annak ellenére, hogy a kaland elkezdődött és megy egy ideje, folyamatosan lehet jelentezni ide is, mivel magánkalandok vannak, és így nincs az, hogy valaki le lenne maradva a későbbi csatlakozással.

Akkor a harmadik, vagyis még csak a 2. karakterem

Név: Aesa Victoria Miller
Egyéb név(i): Kislány, Hercegnő
Faj: ember (HPI-s)
Nem: nő
Jellem: semleges, bár a jó felé hajlik, gyerekes, érdeklődő
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: Zuhanás után 1017., Spear
Kor: ~ 14 év (Birodalmi idő szerint 4 év)
Család: egyedülálló
- U7, vagy Nagyúr (egykor: Jonathan Miller) – apa, él, az egyik UP2 tag
- Stephanie Miller – anya, él
- - Ingrid Stephanie Miller – nővér, él
- - - - Eyjolf Ragal – meg nem született unokaöccse
- - - Cal Osborn – sógor, él
- - - - Gregory Miller-Osborn – unokaöccse, él
- - Gunnhild Barbara Miller – nővér, él
Foglalkozás: diák, főállású bajkeverő
Testmagassága: 158 cm (felnőttként 172 cm lesz)
Testsúlya: 45 kg (felnőttként 65 kg lesz)
Szeme színe: kék
Haja színe: szőkés, némileg vöröses árnyalatú
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: arcán és egész testén vörös csíkok és minták
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges

Előtörténet:
Ahogyan a két nővérének az élete sem a könnyedségről szól, az övé sem. Stephanie közel 440 év magány és keserűség után már lényegében képtelen volt elviselni a saját önostorozását és azt, hogy család nélkül legyen. A megfelelő kapcsolatainál sikerrel járt közben és némi átveréssel, illetve zsarolással, de a Birodalomból sikeresen lopatott kellő mennyiségű mintát ahhoz, hogy ismét teherbe eshessen. Ennek az eredménye volt az, hogy egy újabb gyermeke született, ismét egy kislány, Aesa a Spear területén, ahol az anyja éppen három mesterénél vendégeskedett újra Sárkánynál, Bestiánál és Átoknál. Ahogyan a két nővérénél ő is különleges gyermekként látta meg a napvilágot, aki ismerte a vérvonalat az úgyis tudta, hogy mindez nem meglepő, az egyetlen kérdés az volt, hogy milyen képességgel fog születni. Aesa Gunny-val ellentétben teljesen emberi külsővel jött világra, azonban a nővéreivel ellentétben rajta sokkalta több csík és jel volt, neki nem csak az arcán voltak effélék, hanem az egész testén. Az anyja nem lepődött meg mindezen, ahogyan a nála is vöröses hajon sem, ami Jon és az ő lányait jellemezte a két nagyapjuk után. Az nem volt meglepő, hogy a kislány genetikai mintái is pontosan ugyanolyanok, mint a másik két testvéréé, azaz teljesen tökéletes, olyan amit a természet újfent nem alkothat magától, és ez már a harmadik ugyanilyen ebben a családban. Külső szemlélő valószínűleg nem értette, de aki ismerte a családot, ténylegesen, az tudta, hogy mitől van. A kislányról már nagyon kicsi korában kiderült mindenki számára, hogy különleges, legalább is többen így tartották, nem is tudva, hogy mennyire igazuk van.
Az egész ott kezdődött, hogy Aesa a többi hasonló korú gyermekhez képest szinte soha sem sírt, mintha megérezte volna már ekkor, mint annak idején Ingrid is, hogy jobb ha minél kevesebben tudnak róla és ne hívja fel magára a figyelmet. A következő dolog, ami erre a gondolatra okot adott, amikor több szolgáló is kezdett idegenkedni a gyerektől, hogy úgy érezték, hogy figyel már néhány napos korában, a szemeiből pedig az látszott, hogy érti is mindazt, ami körülötte történik. Ilyen korban egy gyermek még szinte alig lát, csak homályosan, mégis Aesa gyakran meredt a távolba, ahol mozgást látott, vagy éppen zajokat hallott és nagyon sok mindent utána csinált a felnőtteknek. Éppen emiatt nagyon korán is kezdett beszélni, először csak a többi gyerekhez hasonlóan gügyögni, majd alig 100 napos korábban már folyékonyan beszélt és komplex szavakat is képes volt használni. Járni is hamar tanult meg és szinte amint megtette nem totyogott, mint a többi gyerek, hanem rendesen a mozgáskoordinációja is tökéletes volt. Ingrid nyugodtságával ellentétben Aesa – mivel Steph csak az első lányához tudta hasonlítani – pontosan nővére ellentéte volt, míg az legidősebb lány mindig nyugodt volt, addig Aesa-t alig lehetett egy helyen tartani, mindig mindenhova menni akart, mindent a kezébe venni és vizsgálgatni, illetve nagyon kicsiként megrágni. Mivel napi egy óra alvásra volt csupán szüksége a kislány mellé folyamatos felügyelet kellett. De mivel sokan fura szerzetnek tartották jellemzően Steph-nek a Rocksolidból szerzett androdiokkal kellett vigyáztatnia a lányára, amíg ő a saját ügyeivel foglalkozott és a napi sok órás meditációin részt vett.
Alighogy Aesa tudott járni és már képes volt olvasni is gyakorta a holografikus kivetítőn könyveket olvasott. Először a gyerekeknek szánt könyvek közül a képeseket kapta meg, de ezek messze nem kötötték le, sokkal jobban szerette, ahol nincs kép, vagy csak kevés és mégis sokat tud olvasni. Ekkor már feltűnt az anyjának is, hogy valami „nincs rendben” a gyermekével, főleg, amikor a közös együtt töltött időkben szóról szóra kezdte visszamondani azt, hogy mi is volt a könyvben. Ekkor úgy százötven-százhatvan napos korában jöttek rá, hogy fotografikus memóriával rendelkezik, és amit tanult, hallott, tapasztalt hihetetlen könnyedén képes átültetni gyakorlatba is, ezért tanult meg nagyon korán írni, olvasni, járni és beszélni. Ettől kedve pedig nem igen volt megállás, ahogyan idősebb lett a ház a kislánytól volt hangos, mindenhol futkosott, mindenre felmászott, egy örökmozgó kis ördög volt. Mindenről tudni akart és mindent látni kívánt, amit csak lehetett. Így már ennyire fiatalon Steph kénytelen volt magántanárok hadát felfogadni a lánya mellé, aminek részben örült, de tartott is tőle. Félt, hogy őt is elvehetik tőle, hogy az Árnyéksereg újra megjelenik a nyomában és elveszik tőle Aesa-t is, mint Gunny-t. Fontosnak tartotta az anyja, hogy mindent megtanuljon azokról a helyekről, ami a családot illeti, így tanult a HPI-ről és a Birodalomról, a Zuhanás előtti időkről, illetve manapság arról, hogy milyen az élet a Rocksolidban, a szokásokról, államról, stb, illetve a Spear-ről és az Ősi Marsi kultúráról emiatt. A „képességei” miatt igencsak hamar megtanulta mindegyik nyelvet is és megértette a kultúrák közötti különbségeket, azt, hogy mi miért fontos és miként kapcsolódnak egymáshoz. Hihetetlen könnyedén tudott alkalmazkodni mindegyikhez és megtanulta, hogy miként váljanak ezek az örökségek a részévé. Az anyja egyelőre nem mondta el neki, hogy ki az apja, csak annyit, hogy a Flottának dolgozik magas rangban és a két testévre is a Birodalomban él.
Egyelőre ekkor még túl fiatal volt ahhoz, hogy rákérdezzen arra, hogy miért nem egy helyen laknak akkor, bár a már ekkor ismert HPI-s felfogást hitte válasznak, de később már rájött, hogy nem így van, de ekkor hagyta. Az anyja a Rocksolidos felfogás szerint amint már járni tudott harci oktatókat is fogadott fel mellé, akiktől igazából nem nagyon tudott sokat tanulni, hiszen eléggé hamar elsajátított mindent, ugyanez volt igaz, amikor az anyja tanította. Az egyik kedvenc emléke az lett, amikor Steph elvitte őt magával, amikor tárgyalni ment, a kislány addig hisztizett, hogy csak elérte, amit akart, akkor találkozott először Sárkánnyal és Átokkal. Ekkor tűnt fel még valami a lánnyal kapcsolatban, eléggé köztudott, hogy Átok képes a jövőbe látni, azonban Aesa-t nem látta sem azt, hogy találkozni fog vele, sem pedig azt a későbbiekben, hogy mikor találkoznak újra. Steph-nek amikor ez kiderült volt egy gyanúja révén Ingridnél is hasonló dolog volt, hogy Maniac nem törődik vele, így kíváncsi lett volna, hogy ez igaz-e Aesa-ra is. Azonban a „gondok” csak tovább fokozódtak, ahogyan egy éves lett a kislány, mindig ki akart menni, barátkozni és játszani másokkal, mert a saját szállásuk ablakából látta odakint a gyerekeket, akik egymással játszanak és ilyet ő is akart. Nehezen emésztette meg, hogy az anyja megtagadja tőle mindezt. Ekkor kezdett lázadni ellene, az anyja reakciója pedig igencsak meglepte. Mintha várt volna arra, hogy mindez elkezdődjön. Az elején úgy tűnt, hogy az anyja kerekedett felül, mindez legalább egy évig tartott. Az adott egy éven belük Aesa továbbra is főleg tanulással és gyakorlatozással töltötte az idejét, hihetetlen mennyiségű tudást halmozott fel és a nyughatatlanságát leszámítva tündéri kislány volt.
Az anyjával, vagy éppen mások kíséretében, álruhában mehetett csak ki az emberek közé, noha a Spear roppant biztonságos hely volt, szerette a helyiek gondolkodásmódját és a nyelvüket, nem volt egyik sem egyszerű, de ő hamar átlátta ezeket is és szinte mindennek azonnal megértette a működését és remekül szeretett elszórakozni ezen, hogy mindig egyre és egyre bonyolultabb dolgok működési elvét értse meg. Egyik kedvenc időtöltése az volt, hogy Átkot figyelje, amikor kivételesen volt alkalma erre, mert az anyja nem hagyta otthon, hanem magával vitte. Lenyűgözte a férfi, nem amiatt, hogy milyen erős volt, eddigre tökéletesen tisztában volt vele, hogy azon a bizonyos skálán az anyja szövetségesei és mesterei, mentorai milyen előkelő helyen vannak, hanem azért, mert amilyen az illető volt. Ez egy igencsak hasonlatos vonás volt a Miller nővérek között, amiről ekkor még nem tudott Aesa, hogy mindannyian igencsak kedvelnek és szeretnek egy azon a listán igencsak elől álló személyt és nem félnek tőle. Ingrid az apjukat, Gunny a Zsarnokot és Aesa pedig Átkot. Többször előfordult, hogy mosolyogva futott a Spear vezetőjéhez még az anyja sem tudta visszafogni, ezzel a felkiáltással.
- Átok bácsi, Átok bácsi, ma sem tudtad, hogy jövök, ugye?
Természetesen nem tudhatta, csak úgy, ha Steph előre mondta, mivel még mindig nem látta a kislányt a jövőben. Mire két éves lett a lázongását már az anyja sem tudta kezelni, sokkal jobban ki tudott a lány játszani másokat, mint ahogyan azt Steph várta volna. Akkor lett elég a nő számára, amikor Aesa még az őrséget is kijátszotta és átverte és így ment ki egyedül a városba, ahol aztán órákig hajkurászhatták őt. Így folyamatos őrséget kapott, akik minden léptét és nyomát vigyázták, ahogyan a bébiszittereknek is megvolt hagyva, hogy nem téveszthetik szem elől. Az egyik ilyen unalmas napon történt, hogy a képessége aktiválódott, egyik pillanatról a másikra, igazából annyit szeretett volna, hogy ne vegyék észre, ahogyan kioson a szobából. A következő pillanatban egy szinttel a szobája alatt a nappaliban zuhant a földre a levegőből, mintha átesett volna az ágyán és a padlón. Fogalma sem volt még, hogy mi történt, a következő pár napban még lejátszódott ugyanez az eset, amíg rá nem jött, hogy ezt ő maga csinálta és akarattal. A legkellemesebb része az volt, hogy már nem esett át a padlón, mert megtanult lebegni, illetve, hogy akik vigyáztak rá, lehetett az android, vagy éppen valamelyik emberi lény, nem vették őt észre, sőt! Azt is elfelejtették, hogy vigyázni kellene valakire, vagy miért vannak ott, ahol. Minderre akkor derült főleg fény, amikor a folyosón az anyja kiabálását hallotta meg, hogy azokkal veszekszik, akiknek rá kellett volna vigyázniuk, azoknak meg fogalma sem volt arról, hogy Lady Miller miről beszél. Nagy bánatára azonban a saját anyja átlátott a képességén és könnyedén kiszúrta, de mások ellen hatásos volt.
Ettől kezdve Aesa gyakran szökött meg otthonról és járt a városban, könnyű volt, csak ki kellett sétálnia a falon, senki sem emlékezett rá otthon sem, és a városban is eltudta ezt játszani. Persze értette, hogy ezzel nagy veszélynek teszi ki magát, de végre lehettek barátai a városban, olyanok, akik vele egykorúak. Sikerült csennie egy olyan ruhát, ami illett a szegényebb gyerekekéhez, porral koszolta be magát, és amennyire tudta a csíkjait és mintáit is elrejtette magáról sminkkel, hogy teljesen elvegyülhessen. Előfordult, hogy az anyja ment utána, de gyakorta inkább a katonák, hogy hazacipeljék, már amikor feltűnt egyáltalán az, hogy megint megszökött. A tanulások mellett a következő két éve igencsak jól telt ennek a fényében. Amilyen ő volt, még Sárkány, Átok és Bestia előtt is tesztelte a képességét anyja legnagyobb megrökönyödésére, de a Spear vezetői sem láttak át a láthatatlanságán. Egyik nap odahaza az egyik folyosón baktatott végig, amikor egy Birodalmi egyenruhás alakba botlott bele, a férfi ridegen nézett rajta végig, Aesa pedig kérdőn pillantott rá, majd fordult utána. Látta, érezte, hogy a másik megismerte, vagyis tudja kicsoda, noha soha sem találkoztak. Viszont kíváncsi volt, mint mindig, hogy ki lehet ez. A lehető leghangtalanabbul lopózott utána, ahol meghallotta a férfi hangját, amint az anyjával beszél. Ide messziről is érezte, hogy az indulatok forrnak, noha az anyját soha sem hallotta olyan ridegnek, mint azon a napon. Arra nem volt nehéz rájönnie, hogy róla beszéltek, ellopott mintákról, a férfi nem volt boldog és talán ekkor látta egyedül csak kizökkenni Lerontis-t egy pillanatra, hogy a lány anyja átverte, ezek után pedig még fenyegetés is volt, de a férfit fenyegette meg Steph és nem fordítva. Itt hallotta először, hogy a Zsarnoknak kellett Gunnhild, illetve az UP2 kifejezést is úgy, mintha mindennapos lenne.
Ez volt az a pont, hogy Aesa érdeklődött a család iránt, de nem kérdezett rá az anyjánál, mivel ő eddig sem igen mondott el semmit, így nekilátott kutatni, először az otthoni publikus adatok között, amiket az anyja neki is engedett, hogy megnézzen tanulás miatt. Mivel itt nem talált sok mindent, így következtek az anyja nem fejben tartott titkos információi. Mivel roppant okos volt és találékony néhány nap alatt sikeresen feltörte az anyja jegyzeteit, de olyasmit talált, amit nem biztos, hogy akart. A saját genetikai mintái, ahogyan a testvéreié is, illetve a szülőké. Valamennyire már ekkor is jártas volt a genetikában és tudta, hogy amit lát az nem lehetséges, további kutatással sikerült megtudnia, hogy mi lett Gunnhilddal, hogy a Zsarnok vitte el és kísérletezett rajta, most a Birodalom és a Flotta speciális rangú tisztje és tökéletesen van, nem esett bántódása, az apjuk volt, ami a legjobban megdöbbentette, egy UP2? Csak tanult róluk, hogy kicsodák és micsodák, így már az ellopott minták is érthetőek voltak, hogy ő természetes úton nem is születhetett volna már, az csak Ingrid volt. Utalásokat talált, hogy miért is menekült el az anyja a Birodalomból, hogy mi történt akkor, illetve megtalált még valamit, egy regényt, vagyis azt a regényt, amit már olvasott persze, de itt olyan jegyzetek voltak hozzá téve, amikről nem tudott. Nem volt nehéz összetennie a képet, nem próbált eltűnni, amikor kintről hallotta, hogy az anyja közeledik, csak a földön ült és nézett hátra. Ez volt az első pillanat, amikor a komolyság jelentkezett rajta, amit örökölt az apai ágról.
- Mikor akartad elmondani, hogy kik vagyunk? – kérdezte igencsak felnőtt hangon.
Steph nem igen tehetett ekkor mást, mintsem elmondani a tényleges igazságot, az isteni származással együtt és azt, hogy miért is védi annyira őt mindentől. Aesa a végén ártatlan gyermeki mosollyal mondta, hogy nem kell őt félteni. Még egy-két alkalommal látta Lerontis-t is és minden egyes alkalommal már messziről integetve és mosolyogva „Szia Hue bácsi!” felkiáltással köszöntötte a férfit, aki mindig is ugyanolyan rideg maradt, mint szokott. Már közel, vagy éppen négy éves volt, amikor ismét kiszökött otthonról, előtte még Átok-nál is járt egyet, amiről senki sem tudott, majd ment a barátaihoz. A város határán kívül voltak a sivatagban, a tengerpartnál, ott labdáztak önfeledten már órák óta. Négyen voltak, mindannyian alig négy évesek csak, az első ami feltűnt nekik, hogy nem messze tőlük egy alacsony termetű sovány testalkatú nő áll csípőre tett kézzel, először csak az árnyat lehetett látni, majd ahogyan észrevették a gyerekek megdermedtek, az egyik ebben a pillanatban hirtelen eltűnt, mintha ott sem lett volna. A másik három értetlenül néz egymásra, mintha fogalmuk sem lenne, hogy miért vannak itt és miért van távol tőlük a labda, ami eddig Aesa-nál volt egyébként. Felnéztek a nőre végül, a kék szemei a vörös ruha alatt szinte izzottak a dühtől, az egyébként szép arca is roppant dühös volt, ahogyan a leesett labda mögött nézett valamit, a gyerekek szemszögéből csak a homokot. A következő pillanatban fel is kiáltott dühösen.
- Aesa Victoria Miller! – szólt a lányának.
A lány összébb húzta magát, pontosan tudta, hogy az anyja látta, de a gyerekek továbbra sem, látta rajtuk, hogy nem értik még mindig miről van szó, hiszen elfelejtették, hogy ott volt Aesa velük. A gyerekek nem is vártak tovább Steph dühös hangsúlyára elrohantak, Steph csak állt továbbra türelmetlenül a lányát figyelve, mígnem végül a semmiből láthatóvá vált a korábban láthatatlanná vált lány is.
- Tisztában vagy vele, hogy nem hagyhatod el a házat!
- De csak játszani jöttem ki, ezek szerint megint becsaptam Átok bácsit?
- Átkot?
- Nem vette észre, hogy ezt elhoztam a szobájából és még rá is öltöttem a nyelvem szemből – ezzel felemel egy kendőt a háta mögül.
Steph itt már a szemeit forgatta tehetetlenül, még dühös, de már nem annyira, nem tudott a lányára haragudni, leginkább csak féltette őt, ahogyan élete minden egyes pillanatában őt és a másik kettő lányát is. Ráadásul fogalma sem volt arról, hogy Átok meddig fogja tolerálni Aesa-t, hogy ilyesmiket csinál. Rendben, hogy a nő mestere volt és szövetségese, de attól még közel sem gyerekfelvigyázó, még akkor sem, ha Aesa rajongott érte.
- Most visszamegyünk és azt visszaadod… és lehet, hogy még ő sem lát, ahogyan Maniac sem vesz rólad tudomást, de itt kint veszélyben vagy!
A lány bólintott, tudta tökéletesen, hogy a képességei miatt sokaknak kelhet, ezt megmondta az anyja neki már jó fél évvel korábban, csakhogy tisztában legyen vele, hogy mivel is játszik. A városban haladtak tovább egy jobb környéken, ahol nem voltak olyan sokan, mentek visszafelé a szállásuk felé, vagyis először a Citadella felé, amikor a kislány felnézett az anyjára és megkérdezte a következőt ugyanolyan ártatlanul, mint szokott lenni.
- Hue bácsi miért utál minket? Miattam és azért, mert átverted, és amikor erre túl későn jött rá még meg is zsaroltad?
- Ezt honnan veszed?
- Hallottam, amikor beszéltetek, láttam, hogy kizökkentetted a hűvös nyugalmából, amikor felhoztad azt a mintalopást.
- Nem kell aggódnod, nem fog Lerontis ártani nekünk, és ő mindig ilyen rideg – próbálta nyugtatni a kislányt.
- Nekünk lehet, de Ingridnek… neki tud, nem?
- Szükséges van rá, és ha megpróbálja, tudja, hogy velem kell szembenéznie, amit el akar kerülni, felhívtam a figyelmét rá.
- Ezért fenyegetted meg?
- Igen, ezért.
Hamarosan megérkeztek a Hármak citadellájához. Az őrség beengedte őket és Steph a hatalmas előcsarnokban állt meg és nézett a lányára, már éppen szólalt volna meg, amikor egy igencsak magas rangú személy lépett be oda, ahol ők is voltak, Aesa-nak elég volt látnia az alakot és már sejtette, hogy nem lesz jó vége ennek, a férfi pedig undorral méri fel őket, az anyját főleg.
- Remélem Lady Miller tudja, hogy mit tett a legidősebb lánya – kezdte fennhéjázó hangon és sértetten a férfi.
Steph felvont szemöldökkel nézett rá, ahogyan Aesa is, nagyon régen nem hallott friss információt a nővéréről, csak annyit tudott, hogy az anyja segédkezett abban, hogy kijusson a Rocksolidba, ami nem is olyan régen történt a legjobb tudomása szerint.
- Nem, mit? – kérdezte a nő, a kislány nem tudta, hogy tényleg nem tudja-e, vagy csak megjátssza mindezt.
- Éppen most robbantott ki egy újabb világháborút, keresztül vitte a szerződést a Rocksoliddal, azokkal, akik senkivel sem állnak szóba! Csak azért, hogy az új szeretőjét ne kelljen megöltenie és védje a Rocksolidot, az Ismeretlen Birodalom hadat üzent a Spear-nek, gondolom a Birodalom és a Zsarnok asszisztálásával!
- Kétlem, hogy így történt, tudom, hogy képes lenne rá, de ő mindig a Birodalom érdekét tartja szem előtt, és ha mégis...
Itt egy őszinte örömteli mosoly jelent meg az arcán és hihetetlen büszkeség, olyan, amit Aesa nem sűrűn látott még tőle. Tudta, hogy az anyja végtelenül örül annak, hogy Ingrid olyan eredményt ért el, amit, még akkor is a mostani saját otthonuk került emiatt veszélybe.
- Végtére is az anyja lánya, örvendtem! – fejezte be és fordult Aesa felé. – Vidd azt szépen vissza és add oda Átoknak. De légy udvarias, nem hiszem, hogy örült ennek a hírnek.
Aesa bólintott, majd futva indult a trónterem, vagy iroda felé, ahova, ha bejutott, akkor mosolyogva lépett közelebb Átokhoz, most sem félt tőle.
- Átok bácsi, ezt neked hoztam – mutatta fel a kendőt, amit a férfi hálószobájából lopott el.
A gyermeki arca szinte egy pillanat alatt lett komolyabb, már-már felnőttes, ahogyan Átok felé nyújtotta a kendőt.
- Elnézést azért, amit a nővérem okozott és veszélybe sodorta ezzel a Spear-t – mondta komoly hangon, mintha ő tartozott volna bocsánatkéréssel a világ politikai helyzete miatt.

Szakértelmek / képességek / felszerelés:
Mint minden HPI-s génmódosított, nem öregszik (majd ha elérte a nagykorúságot), nem lesz beteg, immúnis minden méregre és sugárzásra, extrém gyorsan regenerálódik, képességei határokon túliak, génállománya miatt igen vonzó, felépítése tökéletes. Akárcsak a két nővére Aesa is tökéletes kombinációja a szüleinek és génkezelés nélkül is roppant értelmes lenne. Viszont ő már Steph flottás változtatásai miatt inkább Gunny-ra hasonlít, azaz alapból is jócskán magasabb IQ-ja van, mint Ingridnek (a legidősebb testvéré is génkezelés nélkül 170 körüli volt.). Eidetikus memóriája van (azaz fotografikus, mindent megjegyez, amit látott, használt, érzett stb, a HPI-s mivolta miatt nem is felejt semmit). Két nővéréhez hasonlóan ugyanahhoz van érzéke mint a szülőknek, azokban a jártasságokban és erősségekben ösztönösen is kiemelkedő.
4 éves, még fiatal, igazából Steph még a naptól is óvja, és nem meri kiengedni sehova amiatt, ami Gunny-val történt, a napja legnagyobb részében olvas és tanul. Alapvetően is roppant kíváncsi természet és minden érdekli a világból és ami körülötte van. Emiatt már most hihetetlen művelt tudományokban és mindenféle dologban, roppant képzett harcok terén, ami az anyjától és magántanároktól tanult, de még soha sem emelt kezet gyakorlatokon kívül senkire. Hihetetlen éles elméje miatt már most hihetetlen komplexen képes gondolkodni, a legapróbb összefüggéseket is elég gyorsan átlátja és megérti, főleg azóta, hogy a Miller-i komolyság is jelentkezni kezdett nála, noha ennek nem mutatja jelét mások felé, mert szeret gyerek lenni és ki akarja ennek minden előnyét használni, amíg lehet. Mint a család többi tagja ő is hamar kiismer másokat, emiatt már most remek cselszövő, nem hiába a két nagy példaképe Átok és Hue Lerontis.

Képessége: a káosz lényegében, Maniac nála is hibás adatokat kap, amikor az adatokat elemzi és éppen ezért ugyanúgy nem foglakozik vele, mint ahogyan nővérével, Ingriddel sem. Ha találkozik Átokkal vagy olyan más személyekkel, akik képesek a jövőt látni, vagy matematikai úton kiszámolni, akkor ez az adottságuk haszontalan a lányt nem látják, sem azt amit okozni fog, tökéletes rejtőzködés magyarán ilyen szempontból és nem csak időnkénti részecskezavar, mint a nővérénél. Ellenben Zsarnok és így Gunnhild számolásánál, ha ők számolnak az eljövendő eshetőséggel előlük nem marad láthatatlan és ők képesek lesznek őt „látni”.
A passzív képességén kívül képes láthatatlanná válni, ha a képességét aktiválja, akik látták akkor elfelejtik, nagyon kevés dolog képes őt ilyenkor érzékelni, lényegében Maniac és UP2 technológia csak. Az ennél fejletlenebb dolgok nem. Az élő személyek az elfelejtik úgy értendő ha kinyúl valaki érte ő láthatatlan lesz az illető minden információja eltűnik Aesa-ról, nem tudja h mit keres ott, miért van (eddig egyedül Steph volt képes átlátni rajta, mert a sajátja a gyerek). Ha megjelenik és újra meglátják az érintett személyeknek eszükbe jut minden a lánnyal kapcsolatban, de csak addig, amíg nem használja a képességét és újra el nem tűnik. A képessége használatakor anyagtalan lesz a szervezete, azaz simán képes lesz átmenni a falakon is, amíg fenntartja a láthatatlanságot. Egyelőre 4-5 körig képes csak megtenni ezt a fiatal kora miatt és másra nem tudja kiterjeszteni, csak önmagára hat. A képességét csak úgy képes és használni, ha a világot körbevevő szubatom szintű hálót módosítja a teste.
Valószínűleg csak a vérrokonai képesek egyébként átlátni a képességén és noha nem biztos, hogy látják, de elfejteni nem fogják, ezek a személyek pedig: U7, Ingrid, Gunny, Steph, Tyr, Greg és Eyjolf (majd ha megszületett).

Külső:



Megjegyzés:
Itt semmi extra, csak tudja a származása titkát, amit egyelőre még Gunny és Ingrid sem, és erre saját maga jött rá, hogy lényegében az áz istenek leszármazottja.

Elfogadva, az előzetes egyeztetések alapján, már be is van mesélve.

Én is megpróbálom ezt, az Új Ellenállás területén szeretnék kezdeni.



Név: Mihail Krasznaja
Egyéb név: Falat
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: Birodalmi számítás szerint 1041 év (a mi időszámításunk szerint 3551 év)
Magasság: 160 cm
Súly: 130 kg
Személyazonosság: Nyílt
Család: Halottak
Szeme színe: Barna
Haja színe: Szőkésbarna, helyenként ősz
Bőre színe:  Átlagos kaukázusi
Egészségi állapot/ betegségek: Túlsúlyos

Jellem: Szorgalmas és tisztelettudó volt, amíg technikusként dolgozott, de a hajléktalanság és a menekülés évei során teljesen elvadult. A Vexben jött helyre. Újra képes komoly döntéseket hozni és előre gondolkodni, valamint a stílusa is újra normalizálódott. Üzletember lett belőle és általában visszafogja magát, bár a múlt néha még mindig visszaköszön a modorában és hamar eljár a keze.

Szakértelmei:
- Széleskörű technológiai ismeretek, képesség a rendszerek, műszaki berendezések kiismerésére (tapasztalatból és képzettségből származik, nem emberfeletti)
- Képzettség nélküli, súlyából eredő testi erő
- közös, Birodalmi nyelv és Vex-nyelv ismerete

Előtörténet:

Mihail egy ősi múltra visszatekintő családban született a XX. század derekán Csernobilban. A család a város első betelepülőinek leszármazottja volt, egy régi-régi nép képviselőjeként. A fiúnak jó agya volt és a kijevi egyetemen végzett tervezőmérnökként. A város villamosműveivel foglalkozó vállalatnál lett műszaki vezető, a teljes technikai személyzetet irányíthatta. Számtalan újítást vezetett be, mind a gépeket, mind a szisztémékat tekintve. Abszolút biztonságos és ellenőrizhető volt minden ott, ahol ő felelt ezért. Hamarosan felkérték, hogy segédkezzen a csernobili erőmű megtervezésénél. A fejlesztésekben részt is vett és felépült az erőmű, aminek szintén az egyik megbízott műszaki felelőse lett. 1986-ban megtörtént a világszerte ismert baleset és Mihailt is sugárzás érte. A kitelepítéskor menekülni kényszerült. Szlavuticsban húzta meg magát, de maga alá temette, hogy mindenki meghalt, a családtagok, a barátai, a munkatársai. Nem szerencsének fogta fel, hogy ő még élt, hanem átoknak. Alkoholista lett, nem talált munkát, egy idő után már nem is keresett és utcára került. A munkanélkülieket nem igazán tűrték meg, ő viszont nem volt képes változtatni. Lopott, csövezett és továbbra is ivott, amennyit tudott. A hatóságok elől elbujdosott a közeli erdőkbe és azt ette, amit talált. Ekkorra már egyáltalán nem maradt haja és rákos lett. A betegség fajtája nem volt pontosan ismeretes, mert orvoshoz nem ment, de talán nem is fogadták volna. Rettenetesen igénytelen lett, egy ruhában járt, amit csak hónapok után mosott ki néha. Ezt is csak meleg időben tette, télen egyáltalán nem. A bűze elviselhetetlen volt, a bőre már sebes lett, volt furunkulusa is és a lába üszkösödött.

Úgy érezte, közel a vég. Elindult Csernobil felé, hogy megnézze, mi maradt a helyből, ahol szolgált és lakott. Ott renegát, titokban dolgozó orosz tudósok elfogták és kísérleteztek rajta. A sugárfertőzötteknek szánt szerek az ő, pusztulásban igen előrehaladott testében sokkal jobb eredményeket mutattak. Lassan teljesen regenerálódott és elérte az egészséges szintet, sőt valahogy megállt az öregedésben is. A kísérlet mellékhatásaként viszont rettenetesen elhízott. Mikor kiderült, hogy utána sem akarják elengedni, óriási balhét rendezett, kiabált, verekedett és szerencsés véletlenek folytán sikerült is megszöknie. Elmenekült és egyre nyugatabbra húzódott.

Amikor kiderült, melyik nép tagja, mindenhonnan elüldözték. Végül úgy döntött, elhagyja a kontinenst. Egy teherhajón rejtőzött el és mindegy volt neki, hova megy, csak Európából el. Az ősi nemzetet a kontinens elűzte. A hajó Afrikába vitte, Mauritánia északi részébe. Meg kellett szoknia az éghajlatot és az ottani életmódot, de az emberek befogadták. Először kétkezi munkákat vállalt. Nagyjából megtanult angolul, ami ott beszélt világnyelv volt. Kiderült, hogy abban az országban és Észak-Afrika többi államában is sokan vannak az ő népéből. Hamarosan be tudott illeszkedni közéjük és jól fizető műszaki munkákat kapott. Hamarosan újra vezető lehetett egy kisebb cégnél. A kora még mindig nem látszott sem az arcán, sem a testén, egy negyvenes éveiben járó férfinek nézett ki. Ez mind a sugárzás elleni szerek kedvező hatása volt.
Ekkor történt meg a Zuhanás néven ismert esemény. A bennszülött afrikaiak áldozatul estek Zsarnok tisztogatásának, ahogy a nagyobb városok is. Szerencséje, hogy éppen akkor távol volt a várostól. Idővel az Európából elüldözött nép vehette át a hatalmat. Az agymosás miatt azonban ókori, őskori szintről kellett újra felfejlődniük. Átrendeződött a politikai, társadalmi és gazdasági szerkezet, kialakult a Vex. Mihail is elkezdett kereskedéssel foglalkozni. A rábeszélőkészsége megvolt, de sokszor vitatkozásba, néha verekedésbe torkolltak a tárgyalások. Ez a stílus egy területen volt elfogadható: a kábítószerkereskedelemben. A mérnök úrból tehát díler lett és sikeresen terítette be Mauritániát a Vexilliummal. A Vex területén elérhető technológiákat igyekszik felhasználni, fejleszteni és a maga hasznára fordítani az üzletelésben. A testsúlya és egészségi állapota, sőt kinézete a kezelés óta változatlan. Alkata miatt a Falat becenevet kapta.


Felszerelés:
- a Vexben számára elérhető legkomolyabb pisztoly
- kés
- az elmaradhatatlan napszemüveg

Vagyon: 3000 Vex-valuta egység

Elfogadva és bemesélve.