Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Bishop** Vas. 19 Jan. 2014, 04:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid a vízióban mozogni próbál, és az egész mint egy álom reagál, ahogy a képességét használja szándékosan. Sajnos nem tud körülnézni a teremben, mivel a szemét sem tudja levenni a fénylő koponyáról. Körülötte mindenhol víz van, buborékok áramlanak fel, az oszlopokból néhol hínár szerű növények nőnek ki. Ingrid érzi, hogy most a vízióban nem saját maga, valaki más szerepében van, akit szinte lenyűgöz a kincs értéke. Mikor elég közel ér a koponyához, hirtelen valami hátulról árnyékot vet rá, valaki áll mögötte, a következő pillanatban már azt érzi, hogy felemelkedik a földről és egy karmos kéz a hátánál fogva emeli fel.
- Úgy hiszem, hogy az ereklye, az enyém. - hall maga mögül egy torz hangot.
Ekkor tisztul ki a kép és szűnik meg a látomás. A koponya képe megmarad, Maniac kimenti az emlékekből, majd elkezdi analizálni. Amikor ezzel végez, tehát a művelet megkezdésének pillanatában Ingrid ismét meglepő választ kaphat.
~ A kijelölt állomány teljes rekonstrukciója nem lehetséges. Nem emberi létforma maradványai.
Ezután Ingrid retinájára vetül a kép, a koponyából leképezett kép majdnem teljesen pontos mása Maniac avatarjának, a mesterséges létforma áttetszően alá is vetíti magát a képnek, hogy Miller össze tudja vetni a kettőt. A hasonlóság egyértelmű. Az android határozottan bólint a kérésre, a válasz előtt még megváűrja Ingrid másik mondatát is.
< - Addigra mindenképpen rendelkezésére fog állni. Értettem. Kérem kövessen, ahogy eddig is. >
Először a főcsarnokba vezető ajtó felőli első jobb szárnyba megy, az pontosan ugyanolyan mint a bal oldalon lévő, legalábbis első látásra. Ha Ingrid jobban körülnéz akkor észreveheti, hogy itt vannak kisebb, nem olyan luxussal felszerelt lakosztályok is. Ezen felül minden ugyan olyan, néhány díszítőelem és szobor különbözik csak. Egy idő után az android jelzi, hogy megmutatná a lifteket, ahonnan a lakótornyokba juthat. Hat torony van a jobb szárnyhoz csatolva, mindegyik olyan mint egy teljes felhőkarcoló, minden emelet felszerelve, lakásokkal, különböző gyakorlati funkciókat ellátó termekkel, gépszobákkal és egyéb fontos helységekkel, amik a mindennapos ügyek rendezéséhez kellhetnek. A tornyokból szintén szép kilátás nyílik a városra, valamint a modern dizájn és felszereltség miatt, tágasak, fényesek, de ezáltal kevésbé régiesek is az épületbelsők.

~ Karakter: Baku Albani ; Helyszín: Pride, külső régiók ~

A száműzött Vezír keres magának egy elhagyatott sötét sarkok. Az egyik emeletes ház alján, a földszinti bejárat oszlopai alatt meg is találja a megfelelő helyet. Az épület, a környezőkkel ellentétben láthatóan teljesen kihalt, a földön néhány drog szervezetbe való juttatásához szükséges anhiláló szerkezet és speciális tű is található, mellettük hányás nyomai látszanak. Albani a földön, szakadt, rongyos, mocskos szövetdarabokat talál, sajnos csak egy lepedőhöz hasonló fekete vászon az ami elég nagy méretű ahhoz, hogy elrejtse, de annak a bűze szinte elviselhetetlen. A rendszerellenőrzés közben elkészül, a létfenntartásért felelős generátorok működnek, teljes gőzzel, azokat nem érte sérülés, ahogy a gerincét sem. Az egyetlen része a testében, ami sérülést szenvedett az a Bestia-generátor, az energiája már kevesebb mint a felénél van és csökken. Így nem lesz képes erősebb energiatámadásokra, ezt fel kell majd töltenie és javítania. Az energia manipuláló rendszer gátjainak egy része semmisült meg, ez okozott károkat, instabillá téve a rendszert.
Ha a Vezír figyel, akkor látja, hogy a szemben lévő emeletes épület tetején az egyik ajtó kinyílik. A tetőre öt ember lép ki, egy nő, négy férfi, közülük két fegyveres. A három fegyvertelen kétségbeesetten kiabál, sír, pánikolva kapkod. A katonák ezzel nem törődve letérdeltelik őket az épület szélére, majd mögéjük állnak. Az első férfit egyszerűen hátba rúgja a klántag, ezután ordítva zuhan a mélybe a férfi, az utcába becsapódva. A második férfi ordibál és próbál ellen állni. Ekkor a másik férfi, akinél egy gépkarabély van hátba lövi, lyukakkal a mellkasán zuhan alá a mellkasán is. A nő ekkor már reménytelenül zokog és sír, olyan hangosan ordibálja, hogy bármit megtesz a két férfinak, bármit, hogy az a Vezír fejlett érzékeivel hallja is. A két fegyveres neki sem kegyelmez, annak ellenére, hogy a nő fiatalnak és kívánatosnak hat, főleg szakadt ruhái miatt, nyilván előtte már kipróbálták. Végül ő is szétzúzva az épület alatt végzi. Ez a Pride törvénye, az erősebb bármit megtehet, amit meg tud tenni. Ha Vezír közelebb megy akkor a vérbe fagyott testeket átkutatva, leszedheti róluk a ruhákat, amik megfelelőek lehetnek neki, teljes alakját takaró álcának. Ezen kívül találhat náluk pénzt, és néhány egyszerű, feltehetőleg szökéshez használt eszközt. A fegyveresek munkájuk elvégzése után visszamennek az épületbe.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Átok int a kezével, aminek hatására a szobor talapzata megmozdul lassan süllyedni kezd, majd eltűnik a padlóban. Ezután a terem fényei megváltoznak, néhány kisebb gép is kiemelkedik a falakból.
- Lehetséges. Ez egy döntés, egyfajta tudás, nem egy mesterséges, idegen része a tudatnak. Túl kell lépned a saját korlátoltságodon, hogy egészen máshogy láthasd az előtted lévő világot. Az emberek nagy része enélkül éli le teljes életét. A sötétségben tapogatózva, árnyékokat kergetve.
Aesa számára ez az egész nem idegen, a Spear-ben rengeteg olyan ember van, aki rendelkezik ilyen tudással, ami megváltoztatja, de cserébe ő is képes lesz máshogy látni mindent. Ez annyira nem is negatív dolog, leginkább az lehet benne ellenszenves, hogy az ilyen személyek nagyon messzire kerülnek az emberi értékrendről és ez szokott különbségeket okozni. Amikor Aesa hangja kicsit megremeg, erősebb, hideg fuvallat fúj mellette végig, ami kicsit megnyugtathatja. Átok a válasz közben lassan az egyik géphez sétál.
- A Sivary, olyan erő ami akár egy egész bolygón is végigsöpör. Nyomorba és szegénységbe taszítva mindent és mindenkit az egyenlőség és szabadság színe alatt. A legveszélyesebb ellenségünk. A Sivary egy eszme, nincs szüksége fegyverre vagy páncélban, nem lehet megkerülni, manipulálni, kényszeríteni, elpusztít mindent. Kiválasztja a neki kellő személyeket, majd erővel ruházza fel azokat. Ha legyőzik az egyik Lovast, legtöbbször az áll a helyére, aki legyőzte. Mint egy terjedő fertőzés.
Ahogy megfordul az egyik kezét maga elé tartja tenyerével felfelé, a kezén és az ujjain ugyanúgy a pikkelyszerű páncélzat fut végig. A kezéből egy kép vetül ki, amit Aesa jól lát. Egy különös alak látható rajta mellkastól felfelé, a testét valamilyen folyékony fémre hasonlító, fekete-vörös folyton változó, mozgó páncél fedi, ami a bőréhez tapad, egyfajta rétegként. A fejen is végigfut, csak az állkapcs marad szabadon, ami alapján az illető férfi lehet. A szemeknél oldal irányban nyújtott, elkeskenyedő vörös lencsék vannak, így a szemét sem látni. A Lovas mögött még legalább három-négy másik is áll.
- A világ annyira el van foglalva a háborúival, a látszólag fontos dolgokkal, hogy észre sem veszi, de már elkezdődött.
A kép még egy ideig kivetülve lebeg, hogy Miller jobban megvizsgálhassa, majd Átok becsukja a kezét és ekkor eltűnik.
- Anyád félt téged, nem akarja, hogy bármi történjen veled, amíg nem leszel idősebb. Így természetes, hogy az ilyen dolgoktól is óv. Én nem ezt teszem. Ezért is szeretném, ha nem tudna a találkozásunkról később sem.
Az utolsó szavait megnyomja, érzékeltetve, hogy ez nem egy kérés volt és Aesának mindenképpen így kell tennie. Ezután azonnal folytatja, miközben ismét közelebb sétál a lányhoz.
- Mit lennél hajlandó megtennie nekem, ha lehetőséget kapnál, hogy bizonyíts?
Kérdezi egészen közelről és halkabb hangon, óvatosan kimondva a szavakat. Eközben figyeli Aesa minden mozdulatát.

by **Thorhalla** Vas. 19 Jan. 2014, 08:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az egész vízió kezdett egyre és egyre zavarosabbá válni Ingrid számára. Mivel tényleg nem volt tisztában a képességeivel, hogy mire is képes így valójában csak próbálkozott. Ő maga lepődött meg a legjobban, hogy arra, hogy mozogni akart reagált az egész kép. Mintha csak egy álom lett volna, igaz mozogni nem tudott és irányítani azt, pillanatok alatt rájött, hogy miért is nem. Nem ő maga volt ott azon a helyen, hanem valaki más. Másnak a szemével látta a dolgokat, aki pedig igencsak le volt nyűgözve amiatt a terem, vagyis egészen pontosan az emberi koponya miatt. Ingrid úgy érezte, hogy leginkább a kincs és a tárgy értéke és jelentősége volt az, ami lenyűgözte az illetőt. Amikor meglátta az árnyékot, ami rá, vagyis arra az alakra vetült, aki éppen most ő volt magában fogalmazódott meg az a szó, hogy idióta, hogy nem néz hátra. Egy karmos kéz, a kezet érezte, majd a hangot is hallotta, illetve még ott volt a tény, hogy felemelte őt a padlóról. Az első gondolata az volt, hogy ez még mindig Átok lehetett és most már az egész helyszín el van vonatkoztatva valamitől, a karmos kézre pedig egy dolog ugrott be neki ekkor, Zsarnok, az eltorzult hang is lehet az, hiszen amennyire tudta a Zsarnok már eléggé gépies volt és inkább gép, mint ember. Az egész akkor nyert megerősítést, amikor meglátta, hogy mit vetített elé Maniac. Nem volt emberi? Már a szavainak sem sok értelmét látta, de amikor meglátta a maga elé vetített képet, akkor megborzongott. Az a kép a vízióból Maniac volt?! Ez valamelyest megerősítette abban, hogy lehetséges, hogy a Zsarnok volt, aki megemelte, hiszen a mesterséges intelligencia az övé volt, a kéz pedig lehetett tényleg a Birodalom vezetője, de a Kéz is átvont és átvitt értelemben. Az a víz alatti helység pedig minden bizonnyal nem víz alatti helység lesz, hanem az Anyahajó hídja, vagy esetlegesen a Zsarnok magánlakosztálya. Ha ez volt az értelmezése, akkor ez volt Átok végső terve is, hogy megdöntse a Zsarnokot és a látottak alapján át akarta venni a helyét? Eléggé ijesztő gondolatnak tűnt, hogyha mindez valóban a célja, bár nem aggódott amiatt különösebben, hogy sikerülhetne neki, annál biztosabbak voltak a Birodalom alapjai.
~ Mi a következtetésed arra, hogyan lehetséges, hogy az a koponya a te képmásod? ~ kérdezte. ~ Illetve a karmos kéz, lehetséges, hogy a Zsarnokot ábrázolja elvontan? ~
Követte az androidot, amikor az mutatta tovább az irányt, leérve a bal elsővel szembeni csarnokba hamar kiderült neki, hogy valószínűleg ez lehet inkább a személyzet szállása, hiszen itt kisebb volt a luxus a másikhoz képest. Végül is eléggé logikusnak tűnt, hogy nem egy helyen vannak tartva az ágyasok és a személyzet, azok nem voltak kiváltságos személynek tekinthetőek. És mégis Ingrid őket becsülte meg jobban, mint a nőket. Innen a liftekhez mentek, hogy a hat tornyot, amit látott azt is megnézzék. Így most, hogy ezeket is látta már tényleg hatalmasnak tűnt az egész palota, amit határozottabban és egyre jobban úgy vélt, hogy átkozottul nincs kihasználva és az egész teljes mértékben üresen tátong. Úgy vélte, hogy amíg élt a Ragal család többi része, azok közül is lakhattak itt többen és nem csak a klánt vezetők, illetve a Rocksolidot vezetők, hanem többen is. Főleg itt a tornyoknál vélte így, de így, hogy Tubrokot és Nava-t kivéve nem volt több Ragal, illetve az is, hogy a férfi nem igen volt az a könnyedén barátkozó személy, sem pedig nem nyílt meg másnak igazán így érthető volt a helynek a magánya. Ez így határozottan otthoni hangulatot keltett, ahol az Anyahajó egyik szintje teljesen az övék, vagyis az apjáé, és az is eléggé kihalt így és az Anyahajó jócskán nagyobb volt ennél. Úgy vélte, hogy igazából bármikor könnyedén nagyobb életet lehetne ide varázsolni a palotába, meg nem tudta, hogy napközben mennyire szoktak itt járni a nemesek, illetve a Rocksolid többi vezetője, a törzsek fejei és ezek az illetők. Csak a pontos és állandó lakókra kérdezett rá. Majd arról, hogy mennyire kihalt a hely valójában úgyis csak akkor tud pontos információkat szerezni, ha itt lesz egy ideje és látja, hogy a Rocksolid hétköznapjai miként zajlanak, ha nincs éppen háború. És ekkor ugrott be neki valami, pont a háborúról. Hadisten, Tyr.
< - Tiren milyen messze lakik ide és hogy lehet eljutni hozzá? – kérdezte. >
Amíg a válaszra várt, közben végignézte az egyik tornyot is, ahol éppen voltak, és mivel feltételezte, hogy a többi is hasonló lehet, így intett az androidnak utána, hogy mehetnek is tovább. Tyr, vele szeretett volna még úgyis beszélni, és a ma este után, főleg, amit odalent „talált”, amíg a szobrokat nézte beszélnie kellett vele. Szerette volna az ő véleményét is kikérni, már csak azért is, mert ismerte az anyját és ha megtartják a picit, akkor rajta keresztül megüzenheti a nőnek, hogy ismét nagymama lesz, ah és majd ezt még az apjával is közölnie kell, hogy megint nagyapa lesz. Azt tudta, hogy az anyja örülne, és az apjának sem lesz kifogása, Cal-nek sem, már csak a barátokkal kell ezt lenyeletni adott esetben, meg ha úgy alakul a Rocksolid lakosságával. Így belegondolva most először érezte egy pillanatra, hogy lehet, hogy túl nagy fába vágta a fejszét. Időközben ha az android tovább indul a kincstár felé, úgy emlékezett, hogy az volt a következő, akkor követte őt mint eddig is.

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Tudatos döntés, hogy valaki több akar lenni? Igazából nem látta, hogy miért jó az, hogyha valaki önként akar olyasmivé válni, mint Zsarnok bácsi, hogy máshogyan lássa a világot. Hiszen az egész csak nézőpont kérdése volt, lehet, hogy azért nem látta és értette meg, mert ő maga képes volt már most arra, hogy hideg logika szerint gondolkodjon és mérlegeljen és úgy lássa a világot időnként, mint amiről beszéltek. Vagy legalább is szerette volna, hogy így legyen. Látott már ilyen megváltozott embereket az élete során, néha inkább gépnek tűntek, mint embernek. Őket olyan távolinak vélte mindattól, amit emberségnek neveznek és ez valahol kicsit taszította is, pedig tudta, hogy teljesen elfogadott és úgymond átlagos, hogy valaki ilyesmivé váljon és ilyen legyen.
- De én már most is máshogyan tudom látni a világot, mint az átlagemberek, vagy anya – mondta.
Néhány pillanatra megakadt, hogy elmondja-e Átok bácsinak, de végül is megbízott benne és már hónapok óta szeretett volna erről beszélni valakivel, anyának nem igen merte elmondani, félt, hogy mit is fog gondolni erről, de Átok bácsi különálló személy volt, aki nem tartozott a családhoz.
- Az utóbbi időben, amióta néha jelentkezik benne apa egyik vonása, a hidegség, ridegség, és az, hogy így tud mérlegelni – kezdte. – Azóta… azóta képes vagyok máshogy látni a dolgokat, a világot. Egyszerre a saját nézőpontomon felül négy másik eshetőséget. Az egész olyan, mintha holografikus kivetítőn négy, vagyis öt nézőpontból nézném ugyanazt a történést. Pillanatok alatt egyszerre látom át a lényeget és a fontosságot mindegyik szempontból. Néha minden olyan aprónak tűnik és jelentéktelennek, ahogyan logikusan gondolkodom, számolok és mérlegelek egy-egy helyzetet, vagy szituációt. Ez is olyan, mint amire utaltál? Ez is a korlátaim felett van, vagy csak én vagyok? Mert nem igazán értem még, hogy miért… és próbálkozom ugyan, de még nem mindig találom meg a négyből, vagyis az ötből azt, hogy mi lehet a leghelyesebb döntés. Idővel megtanulhatom ezt?
A hűvösebb fuvallat, amit ekkor érzett kellemes volt a számára, kicsit ideges volt, láthatóan amiatt, amit elmondott. Figyelte Átkot, hogy mi a véleménye erről, izgatott volt, hogy a férfi mit is mondhat erre, hiszen tényleg nem mondta még el ezt soha senkinek sem. Tudta valahol a tudata mélyén, hogy nem éppen a legbölcsebb dolog az, hogy bízik Átok bácsiban, de ő mégis így érzett felé. Figyelmesen hallgatta, hogy mit is mond a férfi a Sivary-ról és valamire igencsak hasonlított számára mindez. A régi világ dolgai között tanult hasonlóról a Zuhanás előtti évtizedekben főleg. Azt már most megértette és felfogta, hogy egy eszme mindig nagyobb fegyver lehet bármi másnál, amivel találkoztak. Kicsit ő is közelebb lépett Átok bácsihoz, amikor a kezén megjelent az egyik Lovas. Alaposan végigmérte a képet a legapróbb jeleket is megjegyezve rajta, a fotografikus memóriájának hála mindehhez elég volt, hogy végignézzen rajta. Áll berendezése alapján férfinak vélte az illetőt a páncél pedig igencsak furcsa volt.
- Hasonlít ez az eszme a Zuhanás előtti egyik államberendezkedésre, amit kommunizmusnak hívtak – mondta. – Hogy lehet a Sivary ellen védekezni és sikerrel harcolni?
A háborúk igen, azt tudta, a folyamatos világháborúk miatt és azt is, hogy milyen célt szolgáltak Zsarnok bácsi tervében. Erről beszélt már az anyukája neki korábban, így ezzel tökéletesen tisztában volt. Örült neki, amit Átok bácsi mondott, hogy ő nem félti, hogy ez a tudás milyen hatással lehet rá, bólintott arra, hogy nem fogja elmondani az anyukájának, hogy ma itt találkoztak. Csak tovább félt és aggódott volna, amit Aesa nem akart egyáltalán, már így is kezdte tehernek érezni, mint korábban is, de egyre jobban, hogy folyamatosan felügyelet van és vigyáznak rá, mintha nem tudta volna megvédeni magát. A kérdésre meglepetten nézet a férfira, a döbbenettől a szemei is kitágultak, illetve egy kicsit elpirult is rajta. Meglepte ez a kérdés, nem számított effélére, noha a választ tökéletesen tudta abban a pillanatban, hogy az egész elhangzott.
- Bármit megpróbálnék örömmel, ha megkérnél rá, és a legjobban akarnék teljesíteni benne, hogy büszke lehess rám – mondta. – De tudod, hogy még semmi ilyesmit nem csináltam, így nem igen tudom, hogy mik a határaim és mire vagyok képes.
Egyelőre tényleg csak annyit tett, hogy ki-ki szökött otthonról, illetve beszökött a Citadellába, meg tanult, nagyon sokat, elméleti és gyakorlati tudást is, harcokat és efféle dolgokat. De mivel még gyermek volt és az anyja mindentől óvta még nem igen volt arra lehetősége, hogy bármit is élesben próbáljon ki abból, amiket megtanult már.

by **Bishop** Vas. 19 Jan. 2014, 13:46

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Maniac a kérdés után lefuttat egy részletes elemzést, használva Ingrid tudását, emlékét és agyának működését is, ezt egy ki ikon jelzi Ingrid előtt. A folyamat végén a mesterséges intelligencia negatív választ ad.
~ A képek nem felelnek meg a valóság alapvető törvényeinek sem, más kontextusba helyezve más képet és végeredményt adnak. A rendszer szabadon értelmezhető, több helyes következtetés lehetséges. A legvalószínűbb lehetséges végeredmény szerint erős tér-idő torzulás okozhat hasonló helyzetet. Ennek függvényében majdnem minden lehetséges, az említett elvont tartalom is.
Maniac után nem sokkal, az android is azonnal válaszol, így Ingridnek meglehetősen gyorsan kell a figyelmét kettéosztania, ha mindent tökéletesen akar érzékelni. Válasz közben az android elindul visszafelé a jobb szárnyból, majd a főcsarnok felé fordul.
< - Tiren itt lakik a főcsarnokban, évek óta. Most valószínűleg egy másik szállásán tartózkodik, a tizenhetes szektor, negyedik negyedében, ami innen gyalog is megközelíthető. Szüksége van navigációs segédletre? >
Ingrid feltételezésével ellentétben az android nem rögtön a kincstárba vezeti őt, hanem előtte bemutatja a főcsarnok egy olyan részét, ami meglepő módon a hatalmas méretek miatt eddig felfedezetlen maradt Ingrid számára. Ezen a részen vannak a dísztermek, amik semmi mást nem szolgálnak csak azt, hogy hatalmas méreteikkel, tágas tereikkel és az égbe nyúló boltozattal lenyűgözzék az itt elhaladókat. A kivitelezés hasonló a HPI-ben megszokotthoz, a mennyezetet tartó egyik oszlop konkréten olyan széles, hogy épület elférne a helyére és az oszlopokhoz van méretezve, méretarányosan felépítve minden más is. Nyilván Tubroknak nem kevés erőforrásába telt megterveztetni és kiviteleztetni ezt a Birodalmihoz hasonló stílusú részt, amit Ingrid is méltónak érezhet magához. A termeken áthaladva az android végül a kincstár fekete színű fém ajtajához vezeti Ingridet. A helység a megfelelő kód megadásával kinyílik. Ingrid szemei elé egy több szintes, átjárókkal és áttetsző lépcsőkkel összekötött rendszer tárul. Különleges tárolókban lebegnek a különféle tárgyak, mindegyik lassan forog is. Vannak különféle díszes fegyverek, uralkodási jelképek, medálok, kupák, különleges ajándékok, az isteneket ábrázoló kisebb-nagyobb szobrok, különféle női ékszerek és más nőknek fontos díszes, nemesfém tárgyak, a Ragal család női tagjaitól. Ha Ingrid közelebb megy valamihez akkor egy kis lézeres felirat ad neki néhány alapvető információt, nem sokat, csak a legfontosabbakat, dátumot és nevet, hogy kihez tartozott. Több száz ilyen tárgy van összességében a kincstárban.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Átok amikor Aesa kimondja, hogy ő már most máshogy látja a világot, felé fordul és figyelmesen hallgatja. Most nem foglalkozik mással csak a lányra koncentrál, hogy Miller érezze a szinte megtisztelő figyelmét. Miután befejezi érezheti magán Átok tekintetét, ahogy őt vizsgálja. Végül másodpercek múlva szólal csak meg.
- Ez nálad teljesen természetes. A családodban a szüleidnek minden gyereke rendelkezik genetikai módosulással, ez egy adottság. Olyan mint a bőrödön lévő minták, vagy az álcád, de ez másképp jelentkezik. Mentális képesség, te már azt is tudod, mi a genetikai emlékezet, ahhoz kapcsolódik. Most jelentkezik, és majd később erősebben is fog, ahogy a tested is változni kezd. Idővel meg kell tanulnod használni, de ezt magadnak kell megtenned, más csak segíthet benne, meg nem taníthat rá senki. Nincs leghelyesebb döntés, nézőpont kérdése, hogy mit vélsz helyesnek. Ez mind a részed, ettől nem leszel más.
A hangja megnyugtatja valamiért Aesát és elűzi az addigi zavarát, pedig a szavak még mindig ugyanúgy hangzanak mint előtte, de valahogy mégis más. A további okfejtés után Átok visszamegy az egyik platformhoz és ott állít valamit az egyik gépen. Ilyen távolságból Aesa nem tudja kivenni, hogy pontosan mit is csinál, de ha közelebb megy, akkor a számára ismeretlen, eddig soha nem látott feltételezhetően marsi jelek nem mondanak neki semmit.
- Ha túllépsz a korlátaidon, a tudatod által jelentett gátlásokon, ami az emberi létedből fakadt, akkor több leszel mint egyszerű szerves vegyületekből felépített létforma. Több leszel egy lekódolható, kiszámolható rendszernél. Valami nagyobb leszel, ami túlmutat rajtad. És már a Sivary-nak nincs hatalma feletted, mert te is ugyanúgy egy nagyobb erővé válasz. Így lehet legyőzni a Sivaryt.
Átok hagy egy kis időt és megvárja, amíg Aesa meg tudja vizsgálni, akár több szemszögből is és értelmezni azt amit az elmondott. A lány válasza után kicsit közelebb hajol hozzá, ekkor érezheti Aesa, hogy Átoknak valamilyen aurája van, ami hatással van rá. Talán egész végig hatással volt rá.
- Jó. Ezt a választ vártam. Nem kell félned, ha kérek, cserébe adok is. Már be tudsz törni a citadellába észrevétlenül, ami mások számára szinte lehetetlen. Ha azt kérem, hogy vegyél el valamit a másik kettőtől azt is megtennéd, hogy bizonyíts?
A válaszra várva Átok Aesa minden kis rezdülését figyeli.

by **Thorhalla** Vas. 19 Jan. 2014, 20:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Most még neki is várakoznia kellett egy kicsit, hogy megkapja a megfelelő számítások eredményét Maniac-től. Ritkán fordult vele elő az ilyesmi, hogy így járt, hogy várakoznia kellett és megkapta a kis ikont, hogy a mesterséges intelligencia dolgozik a számításokon. De amikor végül megkapta a választ, akkor semmi olyat nem tudott meg, amit ne tudott volna eddig, vagy nem tudott volna kikövetkeztetni. Semmi pontos adat nem volt, nem lehetett valóság, csak egy elvont emlék, vagy kép, ami igazából bármit jelenthetett, azt is, amit Ingrid gondolt elsőre, hogy ez az Anyahajó elvont képen, Maniac maga a koponya és valaki bejutott odáig, hogy találkozzon a Zsarnokkal. Ami azért már egészen szép teljesítmény volt, főleg, hogyha ez tényleg a,,, itt két személy jutott még az eszébe, Átkon felül. Lerontis-ból nézett volna ki ekkora őrültséget, még az elfogása előtt, hogy képes lett volna, vagy pedig az apósa juthatott volna ilyen közel, Osborn.
~ Mit értesz erős tér-idő torzuláson és mi okozhat efféle jelenséget? ~ kérdezte ~
Felsóhajtott, ha az elmúlt közel ezer évben akárcsak egyszer is belegondolt volna, hogy nem csak a fantázia szüleményei a képek, hanem képessége van, akkor már könnyebben tudná értelmezni ezeket a látomásokat. De a Birodalom legfelsőbb köreiben meg sem fordult a fejében mindez, hiszen ismerte a szabályokat, minimális esély volt arra, hogyha ilyenje van, akkor nem semmisítették volna meg. Nem tették meg, sőt már tudta, hogy még érdeklődtek is a vérvonal iránt. Ha elmondták volna neki, akkor most nem csak a sötétben tapogatózna és az a Lovas látomás is értelmet nyerhetett volna, meg ez is. Tudta, hogy még nagyon-nagyon sokáig fog tartani neki, mire kiismerni ezt az egészet és mire megtanulja azt, hogy miként értelmezze őket. Mivel félt, hogy a későbbiekben sem lesznek teljesen egyértelműek ezek. Ritkán találkozott olyannal eddig is, ami az lett volna. A legtöbb mindig csak több kérdést adott neki, mint választ. A helyek képei azok legalább egyértelműek voltak, ahogyan odafent is a hegyen az is, meg amikor Tyr-t meglátta az is. Igaz a történtekből, amiket még az anyja mesélt, hogy milyenek a víziók soha sem egyértelműek és mindig értelmezéstől függ, hogy mik lehetnek. Ahogyan mindazt Maniac is mondta. Magyarán semmivel sem volt előrébb, majd később, meditáció közben valamikor elmereng rajta, hátha akkor nyugodt fejjel és nem idegesen, felfokozott idegállapotban a pici miatt közelebb jut ebben az egészhez. Maniac után, mivel már nem volt értelmes megjegyzése, vagy hozzáfűzni valója a dolgokhoz, így az android felé figyelt teljesen. Annak a szavaira először csak megrázta a fejét, majd utána válaszolt hangosan is.
< - Nem szükséges, egyébként is késő éjjel van, nem akarom most zavarni, idős, pihenésre van szüksége, és biztosan alszik ilyenkor. Majd ha visszatért a csarnokba, akkor beszélek vele egy későbbi alkalommal – mondta. >
Ez így nagyban megkönnyítette a későbbiekre a dolgát, hogy itt lakott az uralkodói csarnokban Tyr, így lényegében amikor itt lesz, akkor felkeresheti az egykori hadistent és beszélgethet vele. Már amikor Tubrok nem fogja teljesen lefoglalni őt. Ingrid követte az androidot és nem bánta igazából, hogy hova is mentek elsőre. A főcsarnokot, ahova beértek már látta, hogy mekkora, de ami most fogadta az már lenyűgözte. Nem azért, hogy ekkora volt a hely, azt megszokta, hogy ilyet lát otthon mindig, hanem annak a ténye tette, hogy még mindig ugyanabban a palotában van és itt látja azt, amit odahaza a Birodalomban szokott. A méretekből és a jegyekből, amiket itt látott tudta, hogy ez egy vagyonba kerülhetett, mármint helyi mértékkel, ezt hatalmas fényűzésnek tartotta, hogy csak a lenyűgözést szolgálja ez a helység. De legalább így tényleg sokkalta könnyebb lesz ezt a helyet megszoknia és talán egyszer az otthonának is nevezni majd, ha úgy alakul, hogy otthonos környezetben lehet. Igyekezett az emlékezetébe vésni, hogy reggel dicsérje majd meg ezt a hatalmas csarnokot Tubroknak, hogy az ízlése ismét kifogástalan. És örült, hogy ezt a részt olyannak érezheti, ami valóban még saját magához is passzolt, kitűnő választás. Végül megérkeztek oda, ahova tartottak a kincstárba. Amikor kinyitotta az android az ajtót és Ingrid belátott egy pillanatra a lélegzete is elakadt.
< - Hű – szaladt ki a száján. >
Az egésznek az elrendezése és a benne levő kincsek is igencsak lenyűgözték. Valószínűleg nem igen látott ennyi ékszert egy helyen, főleg, hogy soha se érdekelték olyan szempontból, hogy magán hordja őket, maximum művészi értelemben és most is így figyelte őket. Nem igen ment egyelőre bentre, csak kívülről nézett a távolba, hogy az ottani tárgyakat és megcsodálja, a hozzá közelebb esők közül néhányhoz odalépett és ekkor megjelentek neki nevek és dátumok. Igaz ezek egyelőre nem mondtak sokat neki, de majd egyszer megkéri Tubrokot, hogy meséljen ezekről néhány történetet, főleg, amelyiket ő úgy érzi, hogy megérnek pár mondatot. És ekkor ugrott be neki, hogy még talán most hasznát is vehetné a képességének. Még annyira új volt neki mindez, hogy nem is jutott elsőre eszébe. Keresett valami személyesebb tárgyat, amit valószínűleg gyakrabban hordtak, tiarát, esetleg övet, karkötőt, vagy fülbevalót, vagy nyakláncot, ami itt volt a közelében. Ahhoz lépett oda, közel a lebegő tárgyhoz, most nem nézett rá az esetlegesen megjelenő lézeres információkra, csak úgy kezdett el koncentrálni, mint odafent a hegyen, remélve, hogy a tárgy múltját és az ahhoz köthető esetlegesen fontosabb eseményeket is megláthatja a képességével.

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa valóban hasonlóan érezte, hogy Átok bácsi megtiszteli őt azzal, hogy ténylegesen csak rá figyel, amikor mondta, hogy miként képes látni és érzékelni a világot. Valamiért nem volt képes meglepődni azon, hogy Átok bácsi tudta, hogy milyen is a családja és milyen Ingrid és Gunny. Vajon azt is tudta, hogy kik voltak anyukája és apukája szülei és ők kik voltak? Igaz, ha abból indult ki, hogy eddig is látta a gondolatait, akkor már tudta, mert többször is gondolt rájuk, hogy kik voltak és még az anyukája is elmondhatta neki az évszázadok során nem is egyszer. Bólintott ismét, hogy érti, hogy mire is gondol Átok, az elmondottak egy részével már valóban saját maga is tisztában volt, tudta, hogy ez náluk családi vonás és mindannyian rendelkeztek egy közös képességgel, de a másik más volt. Ingridről tudta, hogy a múltat képes látni, Gunny pedig egy macskaszerű lénynek született, mint amilyen Bestia néni is volt és ott volt saját maga az eltűnéssel. Csak az volt a közös bennük képesség szempontjából, hogy a „káosz” ott volt bennük és Maniac nem tudott pontos képet adni róluk, ezt saját maga úgy vélte, hogy az anyukájuktól örökölték képesség szintjén, vagyis főleg Loki nagypapától. Minden más pedig, hogy tökéletes kombinációk és abban ösztönösek, mint a szüleik pedig tényleg genetikai emlékezet volt. Azonban a döntésekkel kapcsolatban volt egy kérdése.
- Létezik olyan, hogy helyes döntés? Vagy csak a történelem fogja megítélni később egy-egy ilyen lépésünkről, hogy helyes volt-e, vagy sem? – érdeklődött.
Érezte, hogy megnyugszik Átok bácsi szavaitól, ami most igencsak sokat használt neki ebben a helyzetben, hogy hideg fejjel képes legyen arra, hogy mérlegelhessen mindent, amit a férfi mondott neki. A nézőponttal volt baja, hogy nem tudta még, hogy mi a helyes és mi nem. Gyermekként teljesen mást vélt annak, mint amit az érzékei és tudatalattija súgott számára.
- Már kezdek ráérezni – biztosította Átkot. – Csak nehéz eldönteni, hogy mi helyes és mi nem. A másik négy nézőpont mindig olyan más, mint ami az enyém lenne, olyan… felnőttesek. És felnőttként minden olyan nehezebbnek és nagyobb súlyúnak tűnik, mint gyerekfejjel.
Néhány pillanatig még onnan figyelte, hogy mit csinál Átok bácsi, ahol állt, majd ha a férfit nem zavarta, akkor közelebb ment a platformhoz és ránézett, hogy mi is van ott, de olyan jeleket látott, amiket korábban soha sem. A minták miatt csak tippelni tudott, hogy ezek is ősi-marsi jelek lehetnek. Próbálta azonnal a korábbi emlékeiből előkeresni, hogy látott-e hasonló jeleket, nem pont ezeket, hasonlókat és, hogy azok mit jelenthettek, hátha a korábban látott tudása alapján képes lesz most itt helyben megfejteni ezeket és megtudni, hogy min is ügyködik Átok bácsi. Nem szerette, ha nem tud valamit és olyan sok mindent nem tudott még, csak ahhoz sokat kellett még olvasnia, révén neki nem állt rendelkezésére az, hogy feltöltsék az információkat a tudatalattijába, mint a többi Birodalminak. Visszatértek a Sivary-hoz és a változásokhoz. Így most, hogy már több mindent kezdett látni ebből és érteni. Megvilágosodás, meditációval is elérhető, legalább is abból, amit tanult és magyaráztak neki, nem csak fizikai változásokkal. Az elmének is elég egy nagyobb szintre emelkednie. De még az is kitűnt neki egy másik szemlélettel, hogy messiássá kell válni, azok voltak hasonló személyek. Vagy olyanná, mint Bestia néni, Átok bácsi és Sárkány bácsi is voltak. De mindez úgy tűnt Aesa számára, hogy hosszú évszázados munkával volt csak elérhető.
- Ez úgy hangzik, mintha a létezés egy magasabb létfokára kellene lépni – gondolkodott el hangosan. – Régi vallások némelyike törekedett erre és meditációval próbálták elérni, azt hiszem, hogy megvilágosodás volt a neve és ha anya meséi igazak sikerült is Buddha tanításaival elérni ezt. Ugyanaz, mint amiről korábban beszéltünk, csak itt nem kellenek a Spear gépei ehhez, de az út lassabb és nehezebb, mint azzal.
Mindezek után figyelte Átok bácsit teljes figyelemmel, amikor a férfi közelebb hajolt hozzá. Valamit megérzett, ami után a szemei akaratlanul is megvillantak és furcsán, meglepetten nézett a csuhásra. A legapróbb részleteket is végignézte rajta, úgy, ahogyan eddig még soha sem, a legkisebb részektől kezdve kezdte elemezni Átkot, a mozgását, rezdüléseit, figyelt a lélegzetvételére, a csuhában próbált alakot kivenni, bár nem számított arra, hogy sikerülni fog. Mindent próbált észrevenni és nem hagyni, hogy bármi megzavarja ebben, a kérdést hallotta, de egyelőre nem felelt rá. Átok láthatta, hogy a kislány éppen teljes idegszálával őt figyeli és elemzi. Végül amint mindent megfigyelt és érzékelt reményei szerint két lépést lépett hátrébb. Nem volt ebben semmilyen félelemre utaló jel, csak mintha zavarta volna valami, ahogyan észlelte, hogy befolyásolni akarják és rá hatni, hogy így próbált kikerülni ezen aurából. A kérdésre csak ezek után felelt és nézett határozottan oda, ahol Átok bácsi szemeinek kellett lennie.
- Nem szükséges befolyásolnod és próbálkozni a manipulációmmal – mondta ki ugyanolyan határozottsággal, mint ami az arcára is kiült. – Az aurád nélkül is igent mondanék, ha ez volt a célja ennek, de ezt is pontosan tudod attól a pillanattól kezdve, hogy elszöktem és eljöttem a találkozóra.
A hangja ismét kissé felnőttes volt, ahogyan a számolásának következtetését mondta ki.

by **Bishop** Vas. 19 Jan. 2014, 23:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Az erős tér-idő módosulásokról Ingridnek eszébe juthat a Flotta hajóinak szabályos csillagközi utazási módszere. Több fényévnyi távolságokat már nem nagy sebességű utazással tesznek meg, hanem a Kéz segítségével a teret bontják szét és ugyanazon az alapon mint a kisebben használt térváltó technológia arrébb rakják a hajót. Ennek van egy fejlettebb módszere is, de az sokkal ritkább és nem használt megoldás, olyankor konkrétan az egész teret módosítják az objektum körül, így a valóságot a kívánt mértékben eltolva. Ha ez eszébe jut, akkor Maniac pontosan a gondolat után válaszol a kérdésre.
~ Pontosítás. A térnek és az időnek véletlenszerű, lokális megsemmisülését, szakadását jelenti ebben az esetben a torzulás. Nagymértékű gravitációs erő szükséges ehhez, a legkisebb szinteken egy hat kilométer nagyságú feketelyuk felrobbanásával egyenlő energia egy pontba való koncentrálása.
Ingrid is tudja, hogy ez hatalmas mennyiségű energiát jelent, célzottan egy helyre irányítva. Természetes módon valószínűleg ilyen létre sem jöhet. Az android az elhangzottakra ismét bólint, miközben a csarnokban haladnak.
< - Ahogy óhajtja. Esetleg értesíthetem, hogy beszélni akart vele, ha gondolja. >
Kedves mosollyal zárja a mondandóját, egészen emberinek tűnik, szépen felépített mind a programja mind a teste, elsőosztályú modell lehet. A kincstárban Ingrid találhat egy karkötőt, ezüst ötvözet lehet, női viselet, két egymásba fonódó szálat ábrázol, régebbi Rocksolidos mintákkal, amik a vikingek mintáihoz hasonlítanak, de azoknál valamivel másabbak. A képességhasználat Miller számára ismét könnyű és teljesen tudatos, nem nehezebb mint az alapvető mozgás. Hirtelen már egy nőn látja a karkötőt. A nő külsőre nála földi léptékkel pár évvel idősebbnek tűnik, hosszú összefont fekete haja a dereka alá ér, mozgása és alakja finom, szép. A díszes ruházata alapján nagyon előkelő lehet. Üzenet érkezik, amit elolvasva a nő arcán végtelen boldogság látszik. Kiszalad a szobából és leszalad egy lépcsőn, de ott már várja egy férfi. Őt is tisztán látja Ingrid, a vonásai és termete alapján Ragal lehet, bár még a régebbi korokból, mert a rajta lévő, egyelőre csak félig levetett páncél ma már teljesen elavultnak számít. A nő a férfi karjaiba veti magát azonnal, majd megcsókolják egymást. Ezután következik még egy kép, egy korábbi, ahol egymáshoz bújva fekszenek és a férfi átnyújtja a karkötőt a nőnek, aki mosollyal az arcán méri végig a gyönyörű ékszert. Ez volt a szerelmük jelképe. Végül a teljesen valósnak ható kép teljesen szétfoszlik és Ingrid újra a kincstárban találja magát.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Miután Átok végez és elveszi a kezét, a konzol ablaka becsukódik és platform is kikapcsol. Aesa a jeleket össze tudja hasonlítani, de csak egy-egy betűt ismer fel a szavakban, ami így viszonyítási alap nélkül teljesen hasztalan számára. Átok nem azért csukja be az ablakot, hogy a lány ne lássa, hanem mert érzékelhetően nem szükséges, hogy lássa vagy tudja mi van ott, nem lehet olyan fontos az ő szemszögéből.
- A történelem nem ítél meg semmit, az emberik teszik, akik ismerik, de nem egy közös tudatként, hanem külön, kicsinyes értékrendjük szerint. A történelmet meg lehet változtatni, hazudni. A társadalmi nyomás megmondja az embereknek hogy gondolkozzanak, egyikük sem fog tisztán látni, vagy ha igen akkor sem lesz képes megítélni senkinek a cselekedetét. Létezik helyes döntés, csak a nézőpontot kell kiválasztanod. Ez is egy döntés.
Azzal kapcsolatban, hogy Aesa már kezdi egészen kiismerni a képességeinek ezen részét, hogy egyszerre több nézőpontot lát Átok nem reagál. Sejtelmesen hallgat és várja, hogy ez milyen hatással van a lányra, hogyan fog emiatt tovább gondolkodni ezen, ha egyáltalán tovább viszi a gondolatot és nem hagyja annyiban. A Buddhizmussal kapcsolatban viszont válaszol, szinte rögtön miután Miller befejezte, most is kicsit okító hangnemben, de nem feltűnően.
- A buddhizmust, az Ősi-Marsi tanításokhoz hasonlítani olyan jelentéktelen, mint az egyiptomiak piramisait a mi Citadellánkhoz. Soha nem lettek volna képesek elérni azt a szintet, amire szükségük lett volna, soha. Felesleges elveszned a Zuhanás előtti dolgokban.
Ezután Aesa mikor teljes figyelmével méri végig Átok látható részeit szinte semmit nem érzékel. Nem lát semmilyen változást benne, semmilyen rezgést, csak elégedettséget érez az irányából. Ugyanilyen kissé elégedett mozdulattal egyenesedik ki Átok, amikor a lány hátrébb lép. Amennyire a minimális látható reakcióiból kitűnik egyáltalán nem zavarja, hogy "lelepleződött".
- Hiba lenne azt hinned, hogy éreznéd az aurámat, ha én nem akarnám, és nem tudnálak anélkül manipulálni, hogy észrevedd. Ezt te is tudod. Egészen más célja volt, egy kérdés, amire választ is adtál. Megteszed úgy is, hogy nem kell semmire rávegyelek téged erre.
Ekkor a terem, mintha lassan megmozdulna, bár konkrétan látható, érzékelhető mozgás nincs, csak egy érzés, valamint a fények is valamivel halványabbak lesznek.
- Arra a kérdésre válaszolj, honnan tudhatnám, hogy nem teszed meg azt másnak, amire most kérlek? Ha nem kell semmi, hogy rávegyelek?

by **Thorhalla** Hétf. 20 Jan. 2014, 11:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Abban a pillanatban, hogy Ingrid kimondta a kérdést már beugrott neki, hogy hol fordulhat elő ilyesmi. Persze, csak egyetlen pillanatra kellett volna leállnia gondolkodni erről és nem a víziót értelmezni, és akkor máris eszébe jutott volna neki. Teljesen egyértelmű volt, hogy a Flotta hajói közlekednek ezen a módon időnként, a Kéz pedig tökéletesen egybevágott ezzel az egésszel a vízióból. Lényegében relaitásmanipulációt hajtanak végre és szétszedik, megsemmisítik a teret két pont között és így tényleges utazásra sincs szükség, mert a térváltás azonnali és szó szerinti. Illetve volt a másik, fejlettebb mód, mindkettőnek jó fizika érzéke és tudása mellett ismerte és értette ez elvét és működését is tökéletesen, csak nem jutott eszébe az átkozott idegesség miatt. Gondolatban saját magát korholta le emiatt és azért is, hogy lassanként tényleg meg kellene nyugodnia, de ez úgy egyre nehezebben ment, hogy a reggel percről percre közelebb került, amikor a gyermekről kell majd Tubrokkal beszélnie. Amikor Greggel volt hasonló helyzetben Cal-el, akkor is pontosan ugyanígy görcsölt és érezte magát kellemetlenül, illetve idegesen. Az ember azt hihetné, ha egyszer átesett ezen, akkor másodjára könnyebb lesz. De nem. talán, ha most is Cal lett volna a másik fél, akkor teljesen nyugodt lenne, mert tudná, hogy ő úgyis megtartaná, de Cal volt az. Sőt nem is egy HPI-s, vagy egy teljesen átlagos személy, nem. A Rocksolid uralkodójáról volt szó. Vett néhány mélyebb levegőt és roppantul örült annak, hogy Maniac máris válaszolt neki, még szinte pillanatnyi időt sem hagyva a neki szánt gondolat után. A válasszal pedig igencsak elégedett volt, mert az végre konkrétumot is adott a számára. Ezzel már lehetett mit kezdeni, sőt tudott is. Végre volt mire rákérdezni ténylegesen és az ilyenből úgy vélte, hogy a történelem során olyan sok nem is fordult elő. Mármint ami pontosan ezekkel a paraméterekkel zajlott. Tudta, hogy ez nagy energia, hatalmas, és neki igencsak megkönnyítette a helyzetét azzal, hogy ez nem lehetett természetes, csak emberi beavatkozással. Már kezdett reménykedni abban, hogy sikerült néhány pontot az időben beazonosítani, hogy mikor történhetett meg az, amit látott.
~ Ezzel máris előrébb jutottunk ~ üzente Maniac-nek. ~ Listázd ki a létrejöttöd óta az összes ilyen eseményt, dátummal és koordinátával együtt. Amennyiben a hozzáférésem engedi a környéken tartózkodó hajókat és fontosabb személyeket is tedd mellé a listába, illetve, hogy azt, hogy miért volt szükség ezeket a szakadásokat létrehozni, miért kellett ott egy-egy ekkora robbantás. ~
Remélte, hogy ezek az információk már lekicsinyítik a keresési területet és konkrétabb választ adhatnak neki. És még valami eszébe jutott.
~ Illetve még egy dolog ehhez. Mekkora esélye van egy ilyen esemény létrejöttének a következő években, évtizedekben? Egyelőre két évszázaddal előre kalkulálj, nem érzem többnek a szükségét még. ~
És ekkor még az android is felelt neki, a mosolyra egy pillanatra kirázta a hideg, amiatt, hogy mennyire emberien viselkedett. Lehetséges, hogy valóban a legjobb modell volt és minden bele volt programozva, de akkor is számára Maniac után tényleg az volt a legtermészetesebb, ha egy gép úgy viselkedik, mint egy gép, érzéketlenül. Mintha direkt arra „játszana”, hogy emberként kezeljék és így fenntartva a Rocksolidos emberekben azt, hogy akkor sem tehetik meg, mert gyengeség. Ördögi körnek tűnt a szemében, de a viking kultúra alapjait figyelembe véve teljesen logikusnak is, hogy így is tesztelik és erősítik őket.
< - Igen majd szóljon neki, hogy kerestem – mondta. – Ha velem beszél és csak ketten vagyunk, akkor ha kérhetem tartózkodjék az emberi magatartás utánzásától és viselkedjen csak gépként. Maniac miatt természetesebbnek hatna. Ha mások is vannak jelen, akkor ezt nem várom el öntől, akkor tegyen a tényleges programja alapján. >
Igazából nem különösebben zavarta a viselkedés, tényleg csak a számára nagyban megszokottaktól nem akart eltérni a jól bevált Birodalmi szokásoktól. Főleg, hogy egyszerre egy időben beszélt Maniac-el és az androiddal is. Legalább némi összhangot várt volna a két mesterséges intelligencia között. Az egyik karkötő volt végül, amit megtalált és kiválasztott. Ismét teljesen könnyedén tudta a képességét használni, mintha egész életében ezt tette volna ösztönösen és nem csak most másodszor, vagyis harmadszor életében, ha belevette a számításba a vízió akaratlagos irányítását, hogy megpróbálta. A szemei elé először egy szép fiatal nő jelent meg, előkelő lehetett, amin nem csodálkozott, hogyha a Ragal ékszerek között volt ez a karkötő is, érdeklődve figyelte az eseményeket, a boldogságot kiülni az arcára, majd egy férfihoz rohanni őt, távoli ősöknek vélte őket, főleg a páncél miatt. Elmosolyodott, ahogyan egymás nyakába ugrottak és megcsókolták egymást, az intimebb képtől nem jött zavarba, csak némi irigység fogta el, ami hamar el is múlt, mert tudta, hogy most esélye lehet ugyanezt az érzést megismerni és átélni majd. A vízió szertefoszlott és ismét csak a kincstárban állt szemben az ékszerrel. Mivel ez egy roppant kellemes és szép emlék volt, nem szerette volna tovább próbálgatni a képességét, nem örült volna, ha egy kellemetlennel rontja el mindezt. Végül az android felé fordult.
< - Mehetünk tovább – felelte, ha a gép elindul, akkor követi őt tovább. >

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa nem ismerte meg a jeleket, csak néhány betűt belőle, de legalább most már bármikor képes lesz arra, hogy felidézze magában ezeket és lefordíthassa. Érezte, hogy nem tartotta fontosnak Átok bácsi azt, hogy tudja ezeket, azért zárta be máris, nem pedig azért, mert titkos dolog lett volna. A kislány biztos volt benne, hogy Átok bácsi tudja, hogy fotografikus memóriával rendelkezik és előbb vagy utóbb úgyis megfejti a feliratokat, csak idő kérdése volt az egész. Főleg, hogy ettől kezdve, hogy esélye sem volt rákérdezni, hogy mi is volt ez már tényleg érdekelte és nem csak puszta kíváncsiság volt az egész. Továbbra is feszülten figyelt arra, hogy mit mondott a férfi neki és kezdett a lelki szemei előtt körvonalazódni az egész, hogy mit is jelentett ez az egész. Hogy ezek szerint néha kellett olyan döntéseket is hozni, amik nem feltétlenül helyesek, de a későbbi nagyobb cél érdekében azzá válnak. Vagy pedig éppen a fordítottja, hogy a jelent nézzük csak és ahhoz ez a valami a helyes, de később mégsem származik belőle semmilyen jutalom. A felnőttek világa tényleg bonyolultnak hatott a számára. Itt azonban már egy másik tényező is belépett ennél az esetnél, ami talán még tovább bonyolította az egészet. Pillanatokkal Átok bácsi szavai után szólalt meg.
- Hogyan lehet ezeket összeegyeztetni a lelkiismeretünkkel? – kérdezte.
Igazából fel sem tűnt neki, hogy az előbbi következtetést nem hangosan vezette le, hanem csak magában, hiszen neki az egész néhány pillanatra folyt csak össze és ezért igazából fel sem tűnt neki, hogy nem mondta ki hangosan az okfejtést. Talán éppen azért volt, mivel Átok bácsi már korábban is mintha tényleg a gondolataiban olvasott volna és valószínűleg most is ugyanezt feltételezte ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy ez megy neki és akkor tényleg szükségtelen volt a levezetést kimondania, csak a végső következtetés és kérdés volt a fontos. Mivel nagyjából a fejtegetése közben úgyis elért arra a pontra, hogy már tudta a válaszokat is. Hogy igen előfordulnak olyan döntések is, amik akkor helyesnek és helytelennek tűnnek, de a hosszútávra tervezve tudja, hogy tényleg azok a jók, vagy éppen nem jók és ennek a fényében fog dönteni. És ha igaz volt, amit Átok bácsi mondott, akkor ha idősebb lesz könnyebben fogja ezeket látni, illetve könnyebben tud majd több tapasztalattal mérlegelni és dönteni. A meditációra és a régi dolgokra bólintott. Igaz ő szerette a régi dolgokat, tudta, hogy az anyukája miatt, mert tőle örökölte mindezt ő maga is, hogy vonzódjon a Zuhanás előtti dolgokhoz, tudáshoz, még ha nagyon nem is veszi a hasznát ennek. Egyszer fel kell majd vetnie, hogy szeretne elmenni a Vex-be és elbeszélgetni Rip Sure-al is, meg a többi vezetővel, mert ők is a régi világban születtek és emlékeztek, mint anya. Érdekelte Aesa-t az ő nézőpontjuk is ezzel kapcsolatban.
Miközben Átok bácsit elemezte zavarta, hogy nem lát belőle semmit és így nem igen tudott belőle olvasni. Hozzá volt szokva, hogy az átlagos személyekből könnyedén képes erre, vagyis egyre könnyebben, de most csak az elégedettség volt az egyetlen, ami a másikból sugárzott. Főleg ott annál a résznél, amikor a kislány hátrébb lépett. A kiegyenesedés volt Átok bácsitól az egyetlen tényleges reakció, de akkor is csak az elégedettséget érezte irányából, a minimális mozgást figyelve pedig nem zavarta a másikat, hogy „lebukott”. Mintha egy próba lett volna, ez volt az egyetlen logikus magyaráztat. Mindezt pedig valóban alátámasztotta az, amit mondott Átok bácsi. Aesa tudta, hogy igaza van a férfinak, hogy valószínűleg tényleg megtudná tenni észrevétlenül is az egészet, de mivel most már elmondta, hogy lehetséges erre is számítani, így már készülhetett arra, hogy ezeket a jeleket keresse és próbáljon valahogyan ellene lépni és felismerni. Ezt is a tanulás és tanítás számlájára írta, hogy mindezt is azért csinálta.
- De most már számíthatok a későbbiekben az urára és arra, hogy engem is próbálsz manipulálni és így vehetsz, vettél rá arra, hogy próbáljam észrevenni a későbbiekben ezt. Ha nálad nem is fog működni ennek a felismerése, másokban könnyebben fogom tudni felismerni – mondta ki azt, amire következtetett az egészből. – És ha ez megtörtént, akkor rá fogok jönni arra is, hogy mikén védekezzem ellene, vagy vágjak vissza nekik hasonló képen.
A folytatást pedig nem mondta ki hangosan, hogy egy idő után pedig már nála is el kell majd érnie erre a szintre, nem holnap és nem is pár év múlva, hanem tényleg akár évtizedek, vagy évszázadok múlva. Az utolsó két kérdésnél csalódottságot érzett és sértettséget, az arcára is akaratlanul is kitűnt ez a két érzés, hogy nem bízik benne Átok bácsi. Csalódott, hogy a kérdés egyáltalán felmerült és sértett volt, hogy az Átok bácsi iránti rajongása kevésnek tűnt a férfi szemében.
- Ha Sárkány bácsi, vagy Bestia néni hívott volna hasonló üzenettel nem jöttem volna el – mondta komolyan, nem hazudott. – Csak azért jöttem, mert te hívtál. Rád mindig is máshogy tekintettem, mint másokra, még van egy másik bácsi, aki olyan mint te… de ti mások vagytok a szememben, mint mindenki más. Ti vagytok a példaképeim, ő soha sem kérne még csak hasonlót sem, azt hiszem fél anyától és ezért. Így csak te maradtál, akinek ilyesmit megtennék. Mást a világon nem érzek… talán a legjobb szó a méltó rá… méltónak, hogy ilyet tegyek neki. Ezért is – harapott az alsó ajkába zavartan. – ezért is szerettem volna, ha tanítanál, mert tisztellek és felnézek rád.
Mivel fiatal, így igazából a tényleges érzéseit fel sem ismerte és ki sem mondhatta, de Átok valószínűleg, szinte biztosan rájött, ha a lány idősebb és érettebb lenne, akkor úgy válaszolt volna, hogy azért tenné meg, mert szerelmes belé és nem csak gyermeki rajongást érez irányába.

by **Bishop** Hétf. 20 Jan. 2014, 21:54

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Maniac kérés szerint kilistázza az összes ilyen eseményt, amelyről Ingrid tudhat. Valószínűleg, bár joga lett volna hozzá eddig hasonló dolgoknak nem nézett utána, így az információkat újak lehetnek előtte. A szemei előtt a teljes ismert valóság képe jelenik meg, majd a szürkeárnyalatos képen több száz fényes pont jelenik meg az ilyen események helyeinél. A lista is kivetül Ingrid szeme elé. Az ilyen tér-idő torzító történések nagy része kint, a táguló valóság határán történtek, nagyrészt kísérletek, szerte a valóság peremén. Van néhány beljebb a galaxisok belsejében is, ezek még korai, idegenek ellen vívott háborúk során voltak bevetve, de itt is volt néhány kísérlet, illetve egy igazi feketelyuk eltörlése, ami pár ezer év múlva a Földre is veszélyes lehetett volna. Ami még feltűnő lehet, hogy magán az Anyahajón is történtek hasonló tér-idő szakadások, amikor még a hajó ingázott az univerzumok és a mélyűr között. Ingrid tudja, hogy a hajó sárkány-acél borítása miatt lehetetlen, hogy egyszerűen kölcsönhatásba lépjen a környezettel, így az egyszerű térváltás vagy teleportáció is teljesen hatástalan azzal szemben. Ez az oka annak is, hogy az UP2-sök is külön rendszereket használnak, saját sárkány-acél vázrendszerük miatt a térváltásra. Meglepő módon az egyik pont a Földön van, de nem a HPI területén, ahol ez teljesen átlagos kísérlet lehetett, hanem Afrikában, egy kihalt metropolisz helyén. Miután Ingrid végignézi a listát Maniac válaszol.
~ A múltban nem történt a kívánt értékekkel egyeztethető esemény. A megfelelő feltételek teljesülésével lehetséges egy hasonló esemény létrejövetele. Az esély minimális, a korlátozó tényezők miatt. Kevesebb mint fél százalék.
Az android a kérés után azonnal merevebb, egyenesebb, teljesen hideg és gépies testtartásra vár, a mimikája is egyszerűen kikapcsol, ahogy a testbeszéde is, egyetlen másodperc alatt. Hullámszerűen fut rajta végig a változás és így már teljesen robotszerű a megjelenése is.
< - Értettem, ahogy óhajtja. Később értesítem Tiren bölcset, hogy egy megfelelő alkalomkor felkeresné. >
Az utasítás után, új programja szerint már nem kéri meg Ingridet, hogy kövesse csak elindul a megfelelő irányba és feltételezi, hogy a nő parancsa teljesen egyértelmű és nem kell semmit hozzáfűznie. Újra a hatalmas dísztermeken keresztül kell haladniuk, majd vissza főcsarnokba és egy széles, tíz méter széles lépcsősoron egy félemeletet lejjebb menniük. Itt megvilágított, tágas terek vannak, öltözők, zuhanyzók, gyakorlópályák, edzőtermek, lövésztermek, más gyakorlatokhoz használható részek. Minden téren jó kondícióban tartható itt egy átlagos ember fizikuma. Ingrid azt is megállapíthatja, hogy katonai tervek alapján készült mindegyik terem. Ez már inkább praktikus mint szép.
< - Ez az utolsó állomás. - ad tájékoztatást az android amikor a szint mértani közepére érnek. >
Ingrid ha akarja gond nélkül ki is próbálhatja az itt lévő gépeket és pályákat. Csak fegyvert nem tud egyedül szerezni.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Átok a kérdésre egy számára nagyon egyszerű és Aesa számára is érzékelhetően természetes választ ad.
- Amit te lelkiismeretnek hívsz a tudatalattid része, amit meg kell tanulnod uralni. Csak hátráltat téged.
Mivel Aesa az eddigi fény változásokra és a lassú mozgásra nem figyelt fel, így valószínűleg az sem tűnik fel neki, hogy teljesen hangtalanul és nagyon lassan kezd az egész hely, ahol áll Átokkal átalakulni. A változás csak lassan lépésekként meg végbe, egy modernebb termet alkotva az eddigi ősi hely helyett. Átok eközben türelmesen hallgatja az aurával kapcsolatos okfejtést. Végül Aesa egy újabb elégedettség hullámot érezhet a sötétség felől.
- Jól gondolod, de ez az egyik legnehezebben megszerezhető tudás. Anyádnak is még tanulnia kell hosszú éveken át, hogy olyan tudást érjen el, amire te is vágysz. Ez ellen most nem tudsz mit tennie, akkor sem ha tudod mit kellene tenned. És ez mások is tudják. Először saját természetes képességeid használd ki mások ellen, ne próbálj olyan nemben harcolni soha az ellenféllel, amiben erősebb nálad. Dicső egyesek szemében, de értelmetlen halál.
Aesa az intenzívebb, közvetlenebb reakcióra sem kap semmilyen mozdulatokban vagy kivehető jelekben érzékelhető választ. Átok ugyanolyan hidegen áll előtt és figyeli, mint eddig.
- Sárkány és Bestia. Tiszteld meg a Hármakat a nevükkel és ne alacsonyítsd le őket magadhoz, ahogy már engem sem hívsz bácsinak. Mások előtt hívhatsz, mint eddig, mintha nem is beszéltünk volna soha. De itt nem. Őszinte vagy, és bizonyítani akarsz, ha megteszed, amire kérlek, akkor taníthatlak.
Átok ekkor hátrébb lép és elsétál a terem egy másik részébe. Ha eddig nem teszi, Aesa most mindenképpen látja, hogy miközben beszéltek a teljes terem megváltozott, mindenhol különös színe, sötét fémburkolat van, a terem oldalsó pillérjei karomszerűen fonják körbe a falakat és plafont. Halovány fény árad a tárgyakból és ez ad világosságot. Vannak különféle gépek a szobában, de Miller számára nem értelmezhetőek sem a megjelenítőik, sem a felületeik, klasszikus Ősi-Marsi technológia, első látásra fel sem fogja, hogy mi van előtte.
- El kell lopnod nekem egy tárgyat, Sárkánytól. A képességeid lehetővé teszik, hogy észrevétlenül megtedd és ha ügyes vagy senki nem fog semmit gyanítani, de ha elbuksz, akkor nem fogok segíteni rajtad. Remélem érted. Egy ősi információt rejtő tárolót kell megszerezned. Képes lennél rá?
Egyelőre még megvárja Aesa válaszát a kérdésre, bár már valószínűleg előre tudja. Átok türelmes, egyáltalán nem siet, az idő az ő oldalán áll.

by **Sarah** Kedd 21 Jan. 2014, 05:05

A vizsgálatok amiket végzek úgy tűnik hogy hoznak valamiféle eredményt amivel dolgozni lehet, noha azt nem sikerül felfedeznem, hogy milyen módon kommunikálhatnak, egyenlőre lehetséges, hogy nem történik ilyen interakció a felek között, az viszont kiderül, hogy ellenfeleim mágneses alapon működhetnek, valószínűleg ez tartja egyben a testüket és ennek a mezőnek a befolyásolásával képesek mozgásban maradni, az átmeneti megoldás a problémájukra tehát a mágneses mező megszüntetése ez viszont továbbra is csak átmeneti, viszont ha sikerül mozgásképtelenné tenni a beazonosíthatatlan lényeket, akkor sokkalta egyszerűbb lesz az elpusztításuk módját megtalálni, ugyanis az eredmények szerint a találatok ereje ugyan szétkeni a lényeket, de azok egyszerűen eltűnnek és megjelennek egy másik helyen, amolyan teleportálást hajtva végre, noha nem egészen, más módon történik, de ehhez hasonlít a legjobban. Intelligens lények és fejlettek, de egyenlőre távol tudom őket tartani, noha minden támadás fölösleges, közben a lehetőségeket kezdem számolni magamban, azonban nem jutok vele messze ahogyan az erősítés megérkezik, velük szemben pedig egy adagnyi fertőzött egység. Azonnal leadom a szerzett információkat, miszerint az amorf lényekre egyenlőre nem találtam megoldást, s hogy milyen módszerekkel próbálkoztam, valamint hogy mindenképpen maradjanak távol azoktól és a fertőzött egységektől, különben ők maguk is megfertőződhetnek, ezek után pedig még a folyékony ellenfelekre vonatkozóan kérek a bázistól információt, amennyiben ott is megjelent hasonló, ha elpusztították akkor valószínűleg ismerik hogy mi lehet a gyengéje. Ismételten tüzet nyitnék, de a szenzorok közeledő veszélyforrást jeleznek, nem szükséges elmozgatnom a tekintetemet, bele esik a látószögembe az esemény, melynek még fizikai formája is van. Egyenes pályán indulok meg felfelé, arra koncentrálva a szenzorokat további lövedékeket keresve hogy azok elől ha szükséges akkor kiszámolt pályán térhessek ki, s természetesen hogy megtaláljam a támadás forrását és tüzet viszonozhassam a támadást a jelenlegi fegyverzetemmel.

by **Thorhalla** Kedd 21 Jan. 2014, 11:07

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Némileg talán még Ingrid maga is meglepődött, hogy megkapta a kért adatokat minden nehézség nélkül és nem kellett trükköznie azokért, hogy így próbálja meg kicsalni Maniac-ből. Időnként az elmúlt évezredben természetesen kért fizikai adatokat, amikkel számolt és próbált bizonyítani dolgokat, de azokban az esetekben nem kellett neki olyan adat, mint most. Ez így most eléggé egyedi és speciális eset volt a számára, hogy ehhez folyamadott. A teljes realitást látta egyszerre és benne a több száz fényes pontot, amiket a lehető leggyorsabban nézett végig. Felvonta a szemöldökét, amikor meglátta, hogy az Anyahajón is voltak efféle események. A legtöbb, amit talált még a korai időkben jöttek létre, túlságosan is korán ahhoz, hogy értelme legyen az egésznek, egy fekete lyuk eltörés, az a Föld miatt volt szükséges és eléggé biztosra vette, hogy nem volt köze ahhoz, amit ő keres. Mindenképp visszajutott az Anyahajón történt dolgokhoz. Azok voltak az egyedül talán tényleg érdekesek a számára. Az egész egyébként a mintával a realitás határán a régi atomkísérletekre hasonlítottak, amikor az atombombákat tesztelték még a Zuhanás előtt a földi nemzetek. Azonban az egész lista végén tényleg meglepődött, történt egy esemény Afrikában is, amennyire tudta azon a helyen csak egy üres egykori metropolisz van. Az első ötlete az volt, hogy azon a helyen valamelyik földi birodalom tesztelt valamit, aztán mindez nem tetszett a Zsarnoknak és szét lett szedve a hely. De ott lehetséges lett volna az, amit látott. Igen, ez volt az első hely, ami már fel is keltette az érdeklődését és azért, mert nem a HPI-ben volt, ott még átlagosnak is vette volna talán. Az Anyahajón történt dolgok ráéretek később is. Ám mielőtt újra feltehette volna a kérdését Maniac számára az folytatta a beszédet. 0,5%-nál kevesebb. Matematikailag ez igencsak sok volt, ha a nagyszámok törvényét vettük alapul, akkor ez lehetséges volt, valószínűség számításnál is. Volt rá esély, azaz nem tekinthette Ingrid 0-nak mindezt. De az kizárt volt. Ő nem láthatta a jövőt, ő a múltat tudta, vagyis eddig csak erről voltak információi és tapasztalata. De az a Zuhanásnál történt látomás két napja este, illetve most ez. Ezzel az egésszel eléggé rossz érzések kerülgették.
~ A fél százaléknál kevesebb esély is esély ~ „mondta”. ~ Hol és mikor van erre a legnagyobb esély, hol és mikor következhet be ez a fél százaléknál is kevesebb esélyű esemény? ~
A választ még megvárta, majd utána visszatért az előző dologra, ami érdekelte.
~ Volt egy hasonló esemény a Földön. Mi van, vagy volt azon a helyen, ami kiválthatta mindezt és miért volt szükség egy ilyen szakadás létrehozására ott? ~ kérdezte. ~
Ingrid figyelte, ahogyan a parancsa után az android végre olyan alakot és viselkedési formát vett fel, ami ez tökéletesen elvárható volt egy géptől. Máris sokkalta jobban érezte magát emiatt és nem volt olyan furcsa és kellemetlen érzése, hogy szándékosan próbál a gép emberként viselkedni, miközben messze nem ez a funkciója és feladata. Ahogyan az android elfordult és elindult ő maga szótlanul követte, át megint a hatalmas csarnokon, majd hátul le a félemeletre. Az első, ami máris szembetűnt neki, hogy ezek itt főleg katonai szempontból voltak felépítve, hogy praktikusak legyenek, de végül is a gyakorlóteremhez nem is kellett luxus, sem pedig szépérzék. Nem azt a célt szolgálták. Megannyi helységet látott és nézett végig, mindegyik más célt szolgált és más gyakorlatot lehetett bennük végrehajtani, illetve gyakorolni. Volt egy olyan érzése, hogy roppant sokat fog itt időzni majd, ha gyakrabban jár ide. Számára mindezek után egyetlen kérdés merült fel, hogy van-e olyan helység ezek között, ahova több Végtelen is befér, hogy azok ellen gyakoroljon. Más nem igen volt olyan, hogy képes lett volna itt a Rocksolidban lefoglalni és kihívást jelenteni a számára. Ha pedig itt lesz nem azzal akarja a napjait tölteni, hogy odakint futkos a hegyek között, főleg nem, amikor már Flottás lesz. Erről megint beugrott neki, hogy az apjával kellene beszélnie, és ennek a hírnek a férfi nem igen fog örülni, ha a tudtára hozza. Annak meg Cal, ha érvel vele, hogy ő is akarja, hogy flottás legyen. De az apja is tudta, hogy a Flotta akarná, hogy belépjen és ott dolgozzon, de mégis még mindig makacskodik. Miután végignézte az egészet és az android is mondta, hogy ez volt az utolsó állomás, akkor visszafordult hozzá.
< - Rendben, most már távozhat és visszatérhet a munkájához – mondta. >
Ha az android elindul ő maga is ezt teszi, majd a főcsarnokból elindul felfelé vissza a szállásra, Tubrok-hoz. Még ellenőrzi, hogy a férfi alszik-e, amit igazából eléggé biztosra vett, majd a süteményes tálat magához veszi a helységből, ha még bent van és azzal együtt ül ki az erkélyre, ami ott lehet Tubrok hálójánál. Itt fent fogja kivetíteni magának a festményét és folytatni az elkészítését, miközben néha egy-egy édességet is megeszik. Hajnalig, reggelig fogja ezt folytatni, ha közben nem hívja vissza az apja. Ha igen, akkor vele beszélni fog. Ha nem, akkor reggel megy vissza a szobába és óvatosan, halkan az ágy végébe ülve folytatja a munkáját figyelve Tubrok légzésére és alvására. Ha kezdi majd azt tapasztalni, hogy a férfi ébredezik, akkor bújik vissza a takaró alá a társa mellé és a könyökén megtámaszkodva figyeli és várja, hogy ténylegesen felébredjen a másik.

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa bólintott Átok bácsinak, hogy érti azt, hogy mi is az a tudatalatti. Valóban nem tűnt fel neki az, hogy a terem változik, hiszen mindeddig végig csak Átkot figyelte és a férfi minden egyes rezdülését, azokból próbálva bármit is kiolvasva nem sok sikerrel. A folytatásra is feszülten figyelt, főleg úgy, hogy érezte az elégedettséget a férfi irányából, hogy helyes választ adott azzal kapcsolatban, helyes következtetésre jutott, hogy mire is utalt neki Átok bácsi és mi volt a lecke célja és lényege. Ahogyan a következőket hallotta ismét előjött benne a négy oldali nézőpont, bár most kettő sokkal erősebben, mint a másik kettő. Azok után, hogy Átok bácsi mondta, hogy ez részben genetikai emlékezet már teljesen biztos volt benne, hogy a szülei négy jellemének oldalával képes még gondolkodni és azzal látni a világot. Így most tudta, hogy a két ősibb volt az, ami igencsak erős volt benne, amikor az egyik szinte „üvöltött”, hogy valóban a saját erősségeivel tegye, amit kell, azzal találja meg a gyenge pontját a többieknek és ott sújtson le rájuk, ahol az ellenfeleinek a legjobban fáj; az örökség a káoszból, az anyjától. A másik pedig az apai részről volt, hogy lehet, hogy belehal, de mégis akkor is a dicső harcot és az egyenes utat kell választani. Az ellenfelei is tudják, de azok nem tudhattak mindent, hogy miként számol és mérlegel, már csak megint egy dolog kellett, hogy helyesen döntsön.
- Ha a saját módszereimmel „harcolok” mások ellen, akkor is ugyanaz a végső cél, ugye? – kérdezte. – A lehető leghamarabb megtalálni a gyenge pontjukat és ott bevinni a legfájdalmasabb és legsúlyosabb sérülést és kárt, ahol a legjobban fáj nekik és amiből a legnehezebb felkelniük.
Ez nem éppen a legtisztességesebb oldala volt a megközelítésnek, de a Sárkány és a Sziklaóriás mese is pontosan azt tanította és mondatta, hogy így kell tennie. Tudta, hogy az anyukája is ezt tette, ahogyan a nagypapája és a dédnagyapja is így tett. Csak apa volt tisztességes ilyen szempontból, mások nem igazán. A szavaival pedig mindenféle harcra gondolt, nem csak a tényleges vérre menőre, de a szavakra is. A folytatásra bólintott, bár nála a bácsi és a néni jelző is a tiszteletet jelentette, de úgy tűnt, hogy Átok bácsinak ez nem igazán tetszett, de azt végül is megtehette minden gond nélkül, hogy neki így hívja őket, de mindenki másnál valóban még használja a bácsi és néni jelzőt, amíg idősebb nem lesz. Hiszen erről a mai napról úgysem beszélt senkinek, már úgyis tudta, hogy mit mond az anyukájának, hogy hol játszott, ahol azt úgysem nagyon tudja leellenőrizni, hogy tényleg megtörtént-e. A végén a szemei kikerekedtek és a szíve is hevesebben kezdett dobozni, amikor meghallotta, ha megteszi, amit kér tőle Átok bácsi, akkor tanítani fogja. Ahogyan a férfi odébb lépett tűnt fel neki csak most, hogy a terem teljesen megváltozott az elmúlt néhány percben. Mindig annyira biztonságban érezte magát Átok bácsi közelében, hogy nem is figyelte a termet és annak a változásait, de most megnézte, hogy milyen lett. Korábban csak az a régies helység volt, de ez most teljesen modernnek tűnt és nem volt kivetni való benne. Aesa a gépekre pillantott, de ezúttal nem lépett közelebb, csak maradt ott, ahol volt. Már megszokta, hogy elsőre soha sem tudja, hogy mivel is áll szemben az ősi-marsi technológiát figyelve, de szerencsére hamar rá szokott jönni, így most is a gépeket nézte, hogy mik is lehetnek azok.
A következő másodpercekben a gépeket próbálta megérteni, hogy mik is lehettek, majd Átok bácsi felé fordult, amikor az ismét megszólalt. Már korábban tudta, hogy mi lesz a feladata,a mikor egyáltalán felmerült a kérdés, hogy ellopna-e Sárkány bácsitól, illetve Bestia nénitől valamit. És ettől kezdve pedig tudta, hogy a kérdés puszta formalitás volt Átok bácsitól, hiszen a választ már ő maga is ismerte és tudta, hogy a kislány úgyis igent fog mondani neki, hogy bebizonyítsa a hűségét és a rajongását. Bólogatott párat, hogy tudja, ha lebukik nem fognak rajta segíteni és Átok bácsi mindent tagadni fog, ahogyan az a speciális küldetésekre küldött elitkatonáknál is lenni szokott, ha lebuknak a kormányuk, vagy birodalmuk mossa a kezeiket a tettük miatt még akkor is, ha nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy honnan érkezett a parancsuk.
- Képes vagyok rá – mondta. – Igen, értem.
Nem feltételes módot használt, hanem kijelentőt mondott, a szavai pedig tényleg árulkodtak arról, hogy értette a feladata súlyát és nehézségét.
- Van képed a tárolóról, vagy ha nincs, hogyan fogom megismerni? – kérdezte.

by **Bishop** Kedd 21 Jan. 2014, 23:01

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A válasz Maniac részéről azonnal érkezik, mind a két kérdésre egyszerre.
~ Minden időpontban ugyanakkora esély van az események létrejöttére, a változók értéke nem módosul a kijelölt időtartományban. A részletesebb információkhoz nincs hozzáférési joga. A kért művelet nem végrehajtható.
A válasz egyértelmű mint mindig. Ingrid tudja, hogy valószínűleg itt nem fog tudni tovább jutni. Az ilyen anyagok részletei általában titkosítottak, és ezért nem is igen lehet azokat megszerezni. Vagy ha igen, tudni fognak róla. Ahogy Ingrid körülnéz lent az edzőtermeknél látja, hogy az igen tágas terek miatt lehetőség van több Végtelen elhelyezésére is. Bár eddig egyet sem látott, lenniük kell az épületben. Az android az utasítás után reakció nélkül megfordul és elindul vissza, egy számára optimális irányon, tovább nem foglalkozik Millerrel. Pár perc alatt visszaérhet a halóba, ahol Tubrok valóban alszik, láthatólag nincs gondja az alvással, nem valószínű, hogy felébredne. Ingridnek egy kis időbe telik, amíg megtalálja a szobában az erkélyre vezető ajtót, mert az be van zárva és így nem is látszik, egészen addig, amíg a megfelelő felülettel ki nem nyitja. Ezt könnyen megteheti. Kint még mindig az éjszakai fények és a hűvös szél fogadja. Órákon keresztül zavartalanul tud alkotni, a közelben semmi nem mozdul, a város mozgásán és zaján kívül, semmi nem történik. Amikor a nap első sugarai a távolban sárgás színben látszanak, akkor érkezik egy bejövő hívás Ingrid kommunikátorán. Az apja nyitna vele kommunikációs csatornát. Ha megnyitja a kapcsolatot, akkor a holografikus kivetítő megjeleníti, ahogy U7 lassan az erkély széléről Ingrid felé haladva besétál a "képbe". Egyelőre nem tesz semmit, megvárja, amíg Ingrid reagál a történtekre.

~ Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek ~

Az adatok átküldése a többi Feltámadott egység felé sikeres, még időben megkapják az információkat, így továbbra is fenntartják a tűzharcot és a távolságot is. A lények viszont nem rendelkeznek különféle mezőkkel maguk körül, a mágneses és elektromágneses hullámok sugárzásként áramlanak belőlük sugárirányban, a tér minden része felé, ez jobban hasonlít egy reaktorra, mint védőmezőre. Prototype megpróbál kitérni a felé érkező hullám el, de ez nem sikerül számára tökéletesen. A hullám pályája miatt felfelé több időbe telik kijutnia a hatókörzetből, valamint az emelkedéshez kellő lökés, és a gravitációs ellenerő, ami ebben az esetben elhanyagolható, de minimális értéke van mind közrejátszik az eseményekben. A teste legnagyobb része már kint van a mozgó szonikus mező hatóteréből, de a lábának a legalsó része, egészen a vége még pont a hullám útjába esik. Ennek hatására a Feltámadott teljes teste hullámszerűen megremeg, berezonál. Egy folyamatosan tartó igen erős külső fizikai hatás ez, mint egy energiájából nem veszti ütés vagy találat. A rendszerek piros színre váltanak. A lökéshullám hatására a navigálórendszerek átmenetileg meghibásodnak és így nem tudnak korrigálni, a találat erejétől Prototype zuhanó pályára áll és rövidesen be is csapódik az egyik ház vízszintesen az útra dőlt falába. A zuhanás ereje nem nagy számára, nem okoz károkat a rendszerben, ellenben az előző lökés mind a két lábát egyszerűen eltávolította a testéből. Ezeket azonnal elkezdi regenerálni, de még nem tud talpra állni, és ezért a földön van. Körülötte zajlik a harc, szerencsére nem a középpontba esett, hanem a csatatér mellé közvetlenül. Egyelőre nincs nyoma újabb szonikus hullámnak, de a veszélyforrás helyzete sem beazonosítható. Nem messze tőle egy Feltámadott és egy fertőzött kiborg lövik egymást.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa tudatában a hang, ami a becsületes küzdelemre sarkallja, valamiért finoman kezd elhalkulni.
- Ha harcolsz, akármilyen harctéren, mindig ezt kell tenned. Lehet nem leszel elég gyors vagy erős, hogy ezt megtedd, ilyenkor kihasználhatod a hátrányod, ha még gyengébbnek mutatod magad és kiismerhetetlen maradsz.
A teremben lévő gépeket egészen sokáig kell Millernek ahhoz elemeznie, hogy jusson kézzel fogható eredményhez. Arra sikerül először rájönnie, hogy valamilyen számítógépekről lehet szó, amik egy hálózatba vannak kötve. A működésük is szinkronban van, ezek már komoly, nagy technológiai felszereltséggel rendelkező számolóegységek lehetnek. A teljes működést Aesának nem sikerül ennyi idő alatt megértenie, ez amit most lát több annál, amit eddig tapasztalhatott. Átok láthatóan gond nélkül mozog a furcsa környezetben és teszi a dolgát. Az egyik falból egy mechanikusnak tűnő kar nyúlik elő és valamit közel visz Átokhoz és Aesához, de ekkor még nem látszik mi az valójában.
- Helyes. - válaszolja Átok, amint meghallja a lány határozott reakcióját - Türelem. Már előkészítettem, amit kellett.
Ekkor a mechanikus kar tovább csúszik és Aesa kezébe emel egy három oldalú piramis alakú, ötcenti oldalú, furcsán csillogó, ezüstös tárgyat. A tárgy tapintása teljesen idegen, eddig még ilyen anyaggal nem is találkozott Aesa, nem is érintett soha, valószínűleg nem is tudná beazonosítani vagy besorolni az ismert anyagok listájába. Az egyik oldalán egy jel jelenik meg, az érintés hatására. Még mielőtt Miller kérdezhetne, Átok folytatja.
- Ez egy obeliszk, a Marsról, ősi ereklye. Csak három darab van belőle, ez és a másik kettő, Sárkány és Bestia birtokában. Képes az emberi ismereteken felüli adatot tárolni. A feladatod, hogy bejutsz egészen a belső kamráikba, majd megkeresed az obeliszkeket. Hasonló környezetben lehetnek, elrejtve előled, ahogy a terem maga is el lesz rejtve. Most itt látsz mindent, a teremnek, a tárolónak, az obeliszknek hasonlóan kell kinéznie. Tartsd magadnál, segíteni fog. Ha megtalálod amit keresel, illesz össze a két darabot és koncentrálj a jelre. Az akaratodtól függ az eredmény, ha jobban akarod, többet sikerül elérned. Ne próbáld megérteni, ami történni fog, veszélyes lehet.
Ekkor megáll és hagy egy kis időt a lánynak, közben figyeli, hogy teljesen megértette-e amit hallott.
- A termeket neked kell megtalálni, ahogy az obeliszket is. Én a háttérben maradok, te fogsz cselekedni. Egyetlen hiba elég ahhoz, hogy elbukj, ahova menned kell, azokon a területeken Sárkánynak és Bestiának nagy hatalma van, nagyobb, mint amit el tudnál képzelni.
Végül Átok elfordul a lánytól, majd a valamit oldalt figyelve várja hidegen a választ.

by **Thorhalla** Szer. 22 Jan. 2014, 17:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Maniac válaszának első fele nem mondott sokat, vagyis nem volt igazán információ jellegű. Bármikor ugyannyi az esélye. Ezzel nem volt Ingrid előrébb, azonban a második fele a kérdésnek már izgalmasabbnak bizonyult. Titkos adat. Szóval valami volt abban a nekropoliszban ott Afrikában. Valami, ami miatt ilyen hatás volt, de hogy mi, az volt az igazán jó kérdés. Kénytelen volt feladni a kutatást ott, ahol falba ütközött. Még ha sikerült volna megszereznie azt, amit akart, akkor is megtudták volna és igencsak nagy bajba kerül, és azt még úgy vélte, hogy enyhe kifejezés is lett volna. Így nem igen volt más lehetősége, mintsem tényleg feladni itt az egészet. Pedig már ott volt egy karnyújtásnyira az egésztől, a megoldástól. Talán ha kimenne oda körbenézni, talán egyszer, ha éppen olyan pillanatai vannak, amikor azt akarja, hogy Lerontis ismét a nyakába szakadjon, vagy Maniac állítsa meg ebben. Közben legalább annak örülhetett, hogy néhány edzőteremben volt lehetőség arra, hogy több Végtelent is be lehessen oda vinni, így majd idővel, ha lesz lehetősége itt gyakorolni, akkor ezek ellen is gyakorolhat, ha már jobb ellenfelet itt úgysem találhat. Így sem tartotta nagy esélyesnek azokat a gépeket maga ellen, jobban bízott a saját tapasztalatában és abban, hogy miket tud és tanult. Igazából úgy vélte, hogy itt az épületben is kellene lenniük, legalább néhánynak, bár ezekkel még nem találkozott. Odafent a szobában pár perc alatt kitalált az erkélyre, mivel nem szerette volna felébreszteni Tubrokot nem ment közel hozzá, hogy végigsimíthasson rajta, esetleg még egy csókot is leheljen az arcára, vagy az ajkaira. Odakint lenézett a városra, ahogyan kiért. Még mindig lenyűgözte és szépnek találta annak ellenére, hogy milyen picinek hatott a HPI-hoz képest. A nagy saját panoráma képét kivetítette maga elé és azon kezdett dolgozni.
Annyira belemerült a munkába a nyugodt éjszaka miatt, hogy csak akkor eszmélt fel, amikor a kommunikátora jelzett, hogy hívása van. Ekkor tűnt fel neki, hogy már nappal van, most kelt fel a nap. A festményt elmentette és fogadta az apja hívását, egy kicsit izgult a mostani beszélgetés miatt, mert saját maga már tudta, hogy miket fog felhozni. Figyelte, ahogyan az apja megjelent, már tudta, hogy a képessége miatt látja őt úgy, ahogyan. Amiért végtelenül hálás volt ennek az adottságnak, végignézett a felé közeledő apján, a megszokott tekintet és arc, ami még a Zuhanás előtti ő volt. A szőke haj, szürkéskék szemek, két napos szőke borosta, ami emiatt látszott már. A fehér póló, a bőrkabát, vászonnadrág és egy félcipő. Ingrid a férfira mosolygott, és most ugrott be neki, hogy roppant kellemetlen lenne, ha bárki most rálátna arra az erkélyre, ahol van és meglátnák, hogy egy UP2 álldogál Tubrok hálója melletti erkélyen. Igencsak kínos magyarázatokat szülne ez, nem is beszélve arról, hogy hányan kapnának szívrohamot miatta.
- Szia apa! – köszönt a férfinak. – Örülök, hogy volt időd rám.
Miller végigmérte a lányát, ez Ingridnek is feltűnt, főleg, ahogyan a gondolkodó arckifejezés feltűnt az általa látott képen.
- Ingrid – biccentett U7. – Rád mindig van időm.
A hangja sem volt a gépies a képességnek hála, hanem ugyanazon a hangon hallotta a férfit, mint aminek egészen pici gyermekként is.
- Milyen volt a napod?
Erre mindig ugyanazt a választ kapta, de azért már megszokásból is feltette a másiknak.
- Minden a legjobban halad, az ütemtervek szerint. A tied? A tegnapi üzeneted…
- A tegnapi, igen. Vacsorára hívtam valakit magamhoz.
- Ő a gyermeked apja? – szögezte a lánynak a kérdést miközben ismét végigmérte őt.
Ingrid felsóhajtott és a fejét csóválta meg mosolyogva.
- Így hogyan próbáljalak meglepni azzal, hogy, hogy megint nagyapa leszel? – kérdezte némileg csipkelődve. – Igen, ő az.
- Még meg kell találnod a módját – válaszolta. – Ki az egyébként?
- Ragal, Tubrok – pontosított a keresztnévvel.
Kissé zavartan harapott az alsó ajkába, biztosra vette, hogy az apja tudja a névből, hogy a Rocksolid vezetője az. Ellenben azt, amire számított nem látta a férfin, csak valami mást. Valamit, ami végtelenül kedvesnek tűnt, mégis fájdalmas, nem számára, hanem az apjának.
- Ragyogsz.
- Tessék? – kérdezte zavartan, tényleg nem értette, hogy a férfi mire gondol.
- Így teljesen olyan vagy, mint ő. Steph, az anyád, ő ragyogott így.
Ingrid szemei elkerekedtek és talán életében nem lepődött meg annyira, mint most. Pontosan tudta, hogy az apja Gunnhild és az anyja eltűnése óta egyetlen egyszer sem mondott semmit vele kapcsolatban, még csak utalni sem utalt rá. Ha Ingrid hozta fel, kitért a válaszok elől, erre pont most? Nem tagadhatta, hogy jól esett neki, de akkor is. Tehát tudta az apja, hogy közel jutott ahhoz, amit négyszáz éve kutat. Vagy pedig a másik lehetőség…
- De ő szerelmes, beléd – nem múlt időt használt, hanem jelent, tudta, hogy az anyja még odakint is bárhol van, az apját szereti. – Én nem vagyok, nem lehetek az – védekezett, de amikor kimondta már tudta, hogy nem biztos, hogy úgy van, ahogyan vélte.
Ekkor látta meg a rosszalló tekintetet, amit korábbra várt.
- Vagy ez az érzés az lenne? – kérdezte tétován.
- Feltételezem, hogy most sem a saját szállásodon vagy – tért ki megszokott módon a válasz elől.
- Nem fog beleszólni a munkámba, ennél profibb vagyok – mondta. – Visszatérve a korábbi kérdésedre, a tárgyalásokkal jól haladok, már csak egyelten helyet, várost kell megszereznem a Pride-nak és abban az esetben maradéktalanul teljesítettem a Zsarnok parancsát mindkét régióval kapcsolatban. És elmondhatom, hogy kirobbantottam egy világháborút.
- Tudtam, hogy nem fogsz csalódást okozni.
Ezen a mondaton egy pillanatra elmosolyodott Ingrid, majd az arca egy szívdobbanásnyi idő alatt merevedett meg és húzta ki magát.
- De még másról is kell önnel beszélnem uram – tért át a kissé ridegebb és hivatalosabb hangnemre.
- Hallgatlak – válaszolta a férfi, de ő még fenntartotta a közvetlenebb hangvételt.
- Ön tudja, hogy mindeddig tiszteletben tartottam a döntését a Flottával kapcsolatban, de Miller vagyok, katonának születtem. Elérkezett az a pont, hogy megalázónak érzem azt, hogy távol tart a katonai pályától úgy, hogy mindezidáig, egészen kis korom óta arra nevelt és képeztetett, hogy egyszerre a Flotta tisztje legyek. Ön is tudja, hogy a Flotta egyik legjobban képzett tagja lennék, ha csatlakoznék oda. Így is nem egyszer dolgoztam nekik civilként és ez nekem kevés. Mindig is kevés volt. – mondta teljesen komolyan. – Éppen ezért, ha hazaérkezem a Rocksolidból kénytelen vagyok szembefordulni az ön akaratával nagyúr és az engedélyével, vagy anélkül, de belépek a Flottába. Ezzel egyidejűleg elfogadom azt az állást, amit a férjem, Cal Osborn ajánlott fel tegnap a Flottán belül.
Itt és most következett az, amit tényleg nem várt, az apja arcán mintha büszkeséget vélt volna felfedezni.
- Megkapod a beleegyezésemet Ingrid – mondta, már-már kedvesen. – Most már beléphetsz a Flottába.
Ingrid ekkor zökkent ki a hűvös nyugalomból és gyanúsan mérte végig az apját. Ha nem lett volna a képessége, kezdte volna gyanítani, hogy nem is az apja áll előtte. Először ennyi idő után kimondja az anyja nevét, aztán engedi a Flottát. Valami nem volt rendben.
- Ezt most komolyan mondta nagyúr? – kérdezte gyanakodva.
- Igen, felnőttél a feladathoz és most érdemelted ki ezt – biztosította Miller.
A nő hangos örömkiáltással vette tudomásul és ugrott is egyet örömében.
- Csak ne kelljen megbánnom a döntésemet.
- Még lenne egy dolog – kezdte. – Már tudom, hogy ki vagyok, hogy rendelkezem képességgel és annak miben létével. Ahogyan azt is, hogy mi lett a húgom sorsa és anyáé. Miért tiltatta le a hozzáférésemet a saját genetikai mintáimról és mikor kapom vissza az engedélyt arra, hogy láthassam? A fiam miatt, Greg miatt lett volna rá szükségem. És miért nem mondta el soha, hogy Gunnhild is a birodalom tagja és a Zsarnok vitte el?
Az apja arcára először komorság került, majd pedig a híres rideg „pókerarc”, amivel Ingrid is rendelkezett.
- A genetikai mintáid láthatásához a jogot még nem kapod vissza, idővel. Ha ez megtörténik, megérted, hogy miért nem, de addig is többet nem akarok erről hallani! – hangzott el a parancs tőle. – Ami a húgodat illeti, Lady Gunnhild nem akart visszatérni a családhoz, így tiszteletben tartottam a döntését és mivel ismerlek, hogy miként viselkedtél volna, azért nem mondtam el.
- Hagytad, hogy több mint négyszáz évig hiába keressek és kutassak a hátad mögött, miközben minden információt elrejtettetek előlem – váltott vissza tegezésre.
- A saját biztonságod érdekében – válaszolta az apja.
- Mi ez az egész? – kérdezte. – Kik vagyunk mi? Képességem van, a tökéletes kombinációtok vagyok, a Zsarnok tud róla, ti tudtatok, mégsem semmisített meg, sőt ezért kellett neki a húgom és nem ti akartátok őt.
- Egyszer, később visszatérünk erre, ígérem. De nem ma.
- Rendben van – felelte Ingrid, tudta, hogy felesleges lenne ezt folytatni. – Miért most engedted a Flottát, miért nem az elmúlt több mint kilencszáz évben?
- Mert tényleg felnőttél – mondta. – Most döntötted el igazán, hogy Flotta tiszt akarsz lenni és nem csak kérted az engedélyemet, hanem a sarkadra álltál és ellent mondtál a parancsomnak.
- Azok után, hogy milyen rangban vagy nehéz összeszedni a bátorságát valakinek, hogy nemet mondjon neked. Főleg, hogy nem anya vagyok, és arra neveltetek, hogy engedelmeskedjek a szüleimnek – mosolyodott el.
Miller elnézett valamelyik irányba, mintha a városra tette volna a kép miatt.
- Mennem kell – mondta.
- Vár a munka – bólintott Ingrid is. – Apa, szeretlek!
Miller csak ránézett, egy mosoly jelent az arcán és a tekintetében benne volt, hogy az, hogy hasonlóan érez. Még biccentett a lányának mielőtt bontotta volna a kapcsolatot. Ingrid felsóhajtott és egy szövetes üzenetet küldött Cal-nek.
”Cal… Egy UP2 lehet beteg? Szerintem apa az… éppen most engedte meg, hogy csatlakozzam a Flottához és kimondta hangosan négyszázhuszonegy év után anya nevét! – Ingrid.”

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Ahogyan az apja egykori énjének sugallatta kezdett elhalkulni Aesa-nak volt egy olyan érzése a korábbiak után, hogy mindennek köze volt Átok bácsihoz és ahhoz, amikre a férfi képes lehetett. Hiszen szerinte is a másik megoldás volt a legjobb, amikor aljas módszerekkel próbált valaki győzni, mert úgy volt a nagyobb esélye annak, hogy életben maradjon az érintett és ne haljon bele abba, amivel próbálkozott. Az anyja próbálta a tisztességességre nevelni, mindezt úgy, hogy még ő maga sem tett így, hanem az ellentétes dolgokat. Ennek köszönhetően, ami ma történt vele, és miket mondott Átok bácsi kezdte először látni, hogy az anyja mitől is próbálta még megóvni és megvédeni őt. Attól, hogy a világ bármennyire is jónak látszik gyermekfejjel, mennyire könnyűnek, végtelenül mocskos, könyörtelen és bűnös. Ha valaki gyenge, az előbb utóbb úgyis le fog hullni és tényleg csak az erősek maradhatnak életben és meg. Figyelmesen hallgatta továbbra is Átok bácsit és bólintott arra, hogy ismét megértette, hogy mit is mondott a férfi neki. Mindezen szavaknak már az elkövetkező feladathoz is látta a hasznát, hogy ott miként lehetne felhasználni ezeket, ha véletlenül úgy alakulna, hogy mégis hibázik és emiatt elkapják. Abban eléggé biztos volt, hogy nem kapna nagy büntetést. A jelleméből kiindulva tudni és látni akart mindent, így egy félig-meddig nagyobb hazugsággal talán képes lenne kivágni magát. Úgyis megszokta tenni mindezt máskor is, hogy mentse magát, így ez már-már természetes lett volna neki.
Ami a gépeket illette, ilyen bonyolultágúakat még nem látott korábban. Amit sikerült megértenie az azt volt, hogy számításokra alkalmas eszközök voltak, olyanok, amik valószínűleg nagyobb számításokra vannak, mint amit ő látott valaha is. Azaz komoly számítógépek. Még közelebb lépett, amikor egy tárgyat látott meg és végül Átok bácsi is kimondta, hogy már előkészítette a dolgokat. Aesa már tudta, hogy a férfi tudta, hogy igent fog neki mondani. Igaz a lány szemszögéből mindez könnyű számításnak tűnt, ami nem okozott nehézséget. A változók és tényezők eléggé egyértelműsítették mindezt. Figyelte a tárolót, majd a tárgyat, ami a kezébe került. Végignézte, próbálta valóban azonosítani, hogy mi lehet ez, de sem a tárgyat nem ismert meg, sem pedig azt, hogy milyen anyagból volt. A jelet sem látta korábban, ami az oldalán megjelent. Az egész tárgyat figyelte néhány pillanatig, majd felnézett, hogy kérdezzen valamit, de erre már nem volt szüksége. Feszülten figyelt arra, hogy mit is mond neki Átok bácsi, miközben már mondta, hogy ilyen helyen kell lennie Aesa még egyszer végignézett a termen, noha már nem volt rá szüksége, az előzőek után már képes volt mindent a legapróbb részletekig felidézni. Utána visszanézett Átok bácsira és bólintott, hogy értette.
- Te nem kerülsz ezzel bajba? – kérdezte. – Ha tényleg csak három darab van és eltűnik a másik kettő, akkor rá fognak jönni, hogy csak a te kezed lehetett a dologban.
Itt egy pillanatra elhallgatott.
- Ah… - mondta. – Nem hiszed, hogy sikerrel járhatok.
Nagyon kicsit hallani lehetett, hogy csalódott emiatt, de a hangjában ott volt, hogy ezzel csak elszántabb lett, hogy csak azért is megteszi, amit kell, hogy ezáltal is bebizonyítsa azt, hogy alkalmas arra, amire Átok bácsi szánta őt. A többi részre határozottan bólintott, hogy mindent megértett és felfogott. Nem csak azért bólintott, hogy megnyugtassa ezáltal magát és a másikat, hanem tényleg így volt vele. Noha egy kis félelem elfogta az egésszel kapcsolatban, néhány pillanatig úgy érezte, hogy ehhez ő kevés és ez nem az a fajta feladat, amihez egy gyerek is megfelelhet. Igaz ott volt, hogy Átok bácsi már nem tartja őt gyereknek, így azért adhatta a feladatot. Ha pedig lebukik, akkor… akkor abba bele sem mert gondolni, hogy mi lesz. Menni fog, próbálta megnyugtatni magát ezzel kapcsolatban.
- Értem – bólintott végül. – Akkor azt szeretnéd, hogy Sárkánynál kezdjem a keresést?
Erre utalt nem sokkal korábban Átok bácsi, akkor még csak Sárkány bácsit említette. Végül már csak egyetlen egy kérdése volt ezzel az egésszel kapcsolatban.
- Mikorra kell a legkésőbb visszaérnem velük? – kérdezte.
Igazat megvallva még tucatnyi kérdése lett volna, mint a Citadella melyik szárnyaiban és részeiben keresse meg a másik két vezető saját belső „szentélyeit”, ahol laknak és tartják az efféle titkos dolgaikat. A kezében levő obeliszkre nézett, Átok bácsi azt mondta, hogy segíteni fog ha nála van. Akkor pedig logikusnak tűnt a számára, hogy jelezhetik egymás helyét, hogy merre vannak. Egy próbát megért, hogy ezt tesztelje, a tanult módokon pillanatok alatt ürítette ki a fejét és a jelet képzelte maga elé miközben lecsukta a szemét, arra próbált koncentrálni, hogy a jel érzékelje a másik két jelet, ami itt lehetett a Citadellában és mutasson neki utat ez a két pont között. Igazából reménykedett benne, hogy ez beválhat, ha nem, akkor roppant hosszú keresésnek és kutakodásnak nézett elébe.

by **Bishop** Csüt. 23 Jan. 2014, 00:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ha Ingrid hozzáér Tubrokhoz, vagy megcsókolja a férfit, akkor sem ébred fel azonnal, mivel mélyen alszik. Egy röpke pillanatra érzékeli történteket, de nem nyitja ki a szemét, csak kényelmesen az oldalára fordul és alszik tovább elégedetten. Ingrid beszélgetését az egykori Jonathan Millerrel semmi nem zavarja meg. Bár képességének hála Ingrid apját ugyanúgy látja, mint emberként volt, külső szemlélő számára semmilyen reakció nem olvasható le sem a mozgásából, sem a gépies hangjából. Mindenki más számára csak a félelmetes megjelenésű fekete páncélzat, az UP2-s fegyverzet valamint a tökéletesen kivitelezett mozdulatok láthatóak. A holografikus kivetítő által leképzett kép, ismét tökéletes. Szerencsére senki sincs a közelben, és a védelmi rendszerek sem jeleznek. Miközben a nap kezd felkelni, Cal válaszol az üzenetre, alig egy perccel később.
- Szubelemi szuperrovar fertőzések a tízes szintű rendszerekben és szövetekben. Gyors diagnózis. - Cal.
- Okozhatja ez azt a tünetet, hogy hirtelen kedves legyen és engedje azt, hogy belépjek a Flottába 850 év után? - Ingrid.
- Csak átmenetileg, utána Kézrátétellel gyógyítják. - Cal.
- Kéz-rátétellel - Cal.
- Azaz használjam ki gyorsan a lehetőséget és lépjek be addig, amíg ez nem történik meg - Ingrid.
- Pontosan. - Cal.
- Mit szólnál, ha azt mondom, hogy úgy néz ki, hogy Greg-nek testvére lesz? - Ingrid.
- Én örülnék neki. Ennyire jól sikerült a vacsora? - Cal.
Az üzenetváltás gyorsan és egyszerűen folyik. Cal most egy idő után nem ír vissza, ha Ingrid sem teszi. Egyelőre más nem történik, a hajnal nyugodt és csendes. Ingrid egyelőre még mindig az erkélyen van, így láthatja, ahogy a fénysugarak lassan bevilágítják alatta a várost. Ha figyel akkor láthatja, hogy Tubrok még egyelőre nem ébredezik, így Millernek nem kell sietnie, de a fény bevilágít a hálóba.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Átok nemlegesen int a kezével Aesa felvetése után.
- Itt nem én kockáztatok. A másik két obeliszket nem kell elvenned, éppen ellenkezőleg, csak egy ideig kell őket egymáshoz közel tartani, majd visszateheted a helyére. Ha rájönnek, hogy akármi is történt a tárgyakkal, tudni fogják, hogy te voltál, az én parancsomra. Ezért kellesz te, hogy megtedd észrevétlenül.
Bár a hangjában nem érződik biztatás a szavainak lehet ilyen tartalma a lány számára. Ha Aesa koncentrál, a kezében lévő tárgy nem ad semmilyen választ, csak egy fekete, üres teret érzékel, mintha nem látna, vagy le lenne blokkolva valamivel. Az érzés, amit Miller tapasztalhat a követ használva, azt hogy az idegen és furcsa, egy tőle nagyon távoli világ egyik darabja. Rengeteg információt, tudást, emléket hordoz magában. Megértéséhez az ő intelligenciája sem elég, ez valami nagyobb az emberi léptéknél.
- Igen, Sárkánynál. Ha nála elbuksz, akkor azt rögtön tudni fogod, és nem próbálsz majd feleslegesen menekülni, ami a helyesebb döntés. A lehető legóvatosabban akarom, hogy eljárj, minden részletre figyelj. Anyád miatt még ma este haza kell térned, akkor is ha nem fejezted be, később is lesz alkalmad.
Átok megáll és hagy egy kis szünetet ismét, hogy Aesában összeállhasson a kép, mielőtt folytatja.
- Sajnos többet nem mondatok. A termek amiket keresel előttem is rejtve vannak a Citadellában, eldugva minden szem elől, olyan helyeken, ahol senki nem gondolná. Utad során nem csak a védelmi rendszerekkel, vagy Kolosszusokkal fogsz találkozni. Egyes harcokat, álcád fenntartása érdekében mentálisan, mentális térben kell vívnod. Most meg fogom mutatni ezt neked. Volt már hasonlóban részed korábban?
Átok türelmesen kivárja a lány reakcióját. Egy kis idő után egy asztal szerű platform emelkedik ki a padlóból egyenesen Aesa és Átok elé, adatok jellennek meg rajta.
- Az obeliszk a kezedben nagy erőkkel van felruházva, de ne használd soha. Te nem értheted, de sokkal nagyobb kockázat lehet, mint amit hiszel ezzel kapcsolatban. Mit szeretnél még tudni?

by **Sarah** Csüt. 23 Jan. 2014, 05:18

Az információknak köszönhetően úgy tűnik hogy a fertőzéseket könnyebb lesz jelenleg elkerülni, a bázistól pedig nem érkezik válasz, amit úgy veszek hogy nem találkoztak hasonló ellenféllel, noha mégis több fertőzött egység van itt mint amennyi a saját osztagomban volt, így pedig nem logikus, az amorf lényekkel kapcsolatban pedig az első észrevételem hibás volt, úgy tűnik hogy valamiféle reaktor lehet bennük, vagy ők maguk funkcionálhatnak reaktorként, mindenesetre is amennyiben a folyékony részekben egy sérülékeny pont van azzal talán meglehet a gyengéjük. Egy újabb lekérést kezdeményeznék a kért információkról kitérés közben, de mielőtt megtehetném találat ér, úgy tűnik hogy nem mértem fel megfelelően a támadás útvonalát és rossz irányba kíséreltem meg eltérni az elől, az eredmény a rendszerek megzavarodását eredményezi, melyet a földbecsapódásom kísér. Túlnyomó károk nincsenek, a rendszer máris regenerál, az előző lábak helyett pedig ezúttal egy sokkalta ruganyosabbat kezdek formálni, több térd csatlakozóval is, melyek célja a láb bármely irányba való mozgatás így felgyorsítva a futást és megkönnyítve a nagyobb sebességnél való éles manőverezést a talajon, amíg pedig ez a folyamat zajlik begyújtom ismét a hátamon lévő " szárnyakat ", s azokkal emelkedek fel a földről és veszem szemügyre pár röpke pillanatig a harcoló feleket. Fertőzöttek ellen nem működik a fegyverzet, istenünk gondolt arra, hogy mi nem lehetünk oly tökéletesek mint ő, hogy történhetnek be nem kalkulált találatok, így testünket oly módra formálta hogy mi magunk kárt ne tehessünk egymásban, így kénytelen vagyok az ágyúimon lévő pajzs lap végére egy éles pengét is formálni, mely amint kész van repülve, vagy ha a lábaim is funkció képesek eddigre egy nagyobb ugrással vetem előre magam a fertőzött háta mögé és kísérlem meg a lendületet is felhasználva félbevágni vízszintesen a dereka felett de a vállai alatt, ezzel áthatóan roncsolva az egész felsőtestet, amennyiben szükséges a fertőzött részek leválasztásával és újraformázásával, precízen kiszámolva minden mozdulatot, hogy társamban ne tegyek véletlenül sem kárt, ha esetleg úgy mozdulnának hogy valamilyen módon útba kerül. Akárhogyan is sikerül, a mozgást folytatom egyenesen előre valószínűleg átszakítva egy másik falat, közben pedig a rendszereimmel a korábbi helyzetből, mielőtt eltalált volna az ismeretlen forrású lövedék kérek le pár valószínűleg bemérhető információt, egészen pontosan hogy merre néztem a sérülés előtt és hogy milyen szögből érkezett hozzám képest a támadás, ez alapján minimum viszonylagosan képes lehetek meghatározni a forrás valószínűleg volt tartózkodási helyét, ha nem pontosan az eddig felfedezett térképen amennyit a korábbiakból esetleg sikerült feltérképezni a magaslatból a városról, amennyiben nincs benne az adatforrásomban eleve. Ha valóban képes vagyok erre, akkor a kapott koordináták irányába veszem az utat, amennyiben pedig útba esnének fertőzött egységek vagy esetleg figyelmetlen amorf lények, élek az alkalommal hogy a folyékony ellenfelek esetében egy kísérletet végre hajtsak és a kibocsájtott sugarak fókuszát meghatározva egy vágást megkíséreljek, de ezt ténylegesen csak abban az esetben ha egy útba esik és az előzetes kalkulációk alapján nem lenne megfelelő ideje reagálni rám mielőtt megközelítem és a célom felé haladva távozok is a közeléből, amennyiben ez nem lehetséges kisebb úton kerülök, de céltudatosan haladok tovább.

by **Thorhalla** Csüt. 23 Jan. 2014, 10:40

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az apjával való beszélgetés után, amíg Cal válaszára várt újra a városra nézett, hogy most így csodálhassa meg, ahogyan a felkelő nap fénye is beragyogja a fémesnek ható helyet. Ha rálátott az erkélyről a közelben elterülő nemesi negyed utcáira, akkor azon is végignézett, bár nem lett volna meglepődve, ha erre az erkélyre sehonnan sem lehetne nagyon rálátni. Hamarosan meg is kapta a választ a kérdésére, tehát mégis lehetett az apja beteg. Igazából nem hitte, hogy így van, de még akkor is kissé „sokkos” állapotban volt a beszélgetés után. Néhányszor igencsak erős késztetést érzett arra, hogy Maniac-et kérdezze meg, hogy tényleg megtörtént-e a beszélgetés, vagy pedig csak saját maga képzelte be magának. Annyira hihetetlennek hangzott és tűnt az egész, a szíve még mindig hevesebben vért és régen volt annyira izgatott, mint most. A korábbi némileges szorongása a picivel kapcsolatban eltűnt, ahogyan szinte madarat lehetett volna vele fogatni annak a hírnek az örömére, hogy végre teljesülhet a közel ezer éves álma és a Flotta tagja lehet. Az egész élete lényegében most lett volna tökéletes, megtalálta Tubrokot, az apja engedte a Flottát, valószínűleg egyből a Hídra kerül, ahova mindig is akart, lesz egy második gyermeke, egy kistestvér Greg mellé, rátalált a húgára, akivel találkozhat is, találkozhatott Tyr-rel, akin át tud üzenni az anyjának is. Minden a lehető legjobban alakult, egyetlen egy dolgot kivéve. A tökéletességet egy nyomorult patkány, Hue Lerontis árnyékolta csak be csupán. Azzal a zsarolással és, hogy rákényszeríttette, hogy dolgozzon az ellenállának, majd valahogyan meg kell találnia a módját annak, hogy ez elől kibújjon. Ő hűséges volt a Birodalomhoz, akkor is, ha ott lebegett a szeme előtt az a kérdés, amit az Ezüst háborúk során tett fel. A Lerontis gondolata okozta rossz érzés az üzenetváltás közben teljesen eltűnt és a végén már újra mosolygott, ahogyan azokat olvasta. Az utolsó kérdésre ezúttal egy „kissé” hosszabb üzenetet írt vissza Cal-nek.
- Úgy tűnik, hogy nem zavarta, hogy akkor este vacsora után újra kihajítottam. Tegnap már az egész tárgyaláson nem tudott másra gondolni, csakhogy velem lehessen. A tárgyalás… volt egy kellemetlen pont, amikor a katonáim némileg önállósították magukat és a Rocksolid teljes vezetősége majdnem múlt idő lett. Azt hiszem a fiúk túl komolyan vették a „halálos” fenyegetésemet a vezetők felé. Szerencsére meglehetősen rugalmas felfogású, egész jól fogadta azt a részt, hogy ki is vagy, családnévre értem. Apát nehezebb volt lenyelnie, de azt hiszem, hogy sikerült neki. Ami a folytatást illeti, deja vu lehet neked is. Megint a második után jutott eszembe, hogy hoppá… és néhány órával később megint hoppá, ez már a pici volt. Az ember azt hihetné, hogy nem fogok kétszer ugyanabba a „hibába” esni, és mégis. Azt még nem tudom, hogy mit fog szólni, még csak most kel fel a nap és alszik. Szurkolj nekem kérlek, ez a beszélgetés két éve veled is roppant kínos volt, pedig téged mióta ismerlek már. De apa legalább jól fogadta, hogy újra nagyapa lesz, ez még vigasztal. – Ingrid.
Az üzenetet újra elküldte, majd elfordult a várostól és az erkély széléhez ment, a bejárati ajtóhoz. Nem nyitotta ki az ajtót, nem szerette volna, ha a hűvös levegő felébreszti Tubrokot, inkább csak csendben figyelt és várakozott a visszajövő üzenetre. Látta, hogy a férfi még mindig békésen alszik, némileg irigyelte, hogy ilyen sokat tud aludni és közben még álmodhat is, komolyan ez hiányzott neki még így ezer év után is a legjobban, hogy le lehessen időnként feküdni délután egy órát, vagy lustálkodva végigaludni egy-egy napot. Ironikusan vehette ki magát egy külső szemlélődő számára, ha tudta volna, hogy Ingrid amiatt aggódik, hogy a hideggel kelti fel a férfit, miközben a nő órák óta lényegében fehérneműben volt kint az erkélyen és még csak meg sem érezte a hideget odakint. De végül is, mivel csak szöveges üzeneteket váltott Cal-el, így úgy döntött, hogy ezzel nem fogja az alvó férfit megzavarni, így bejött a helységbe és becsukta maga mögött az ajtót. Visszament az ágyhoz és annak a végén helyezkedett el, a sarkaira ült rá és teljes mozdulatlanságot vett fel ebben a helyzetben. Csak időnként figyelt Tubrok felé, tudta, hogy könnyedén fel lehet ébredni úgy, hogyha figyelik az embert, így nem szerette volna ezt. Inkább csak a férfi légzését figyelte és várakozott arra, hogy felébredjen. Ha Cal még válaszolt neki az üzenetére, akkor arra természetesen fog, de ha a férje és egyben legjobb barátja elnézést kér tőle, mert épp dolgozik, vagy nem igen van ideje most rá a saját szeretője miatt, akkor a kérést, mint mindig tiszteletben tartja és nem zargatja tovább, csak unatkozik és így várakozik tovább, hogy Tubrok felébredjen valamikor.

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa bólintott, hogy értette, hogy csak ennyi a dolga, akkor lényegében mégsem meglopni kellett őket, csak információkat szerezni az obeliszk által. Azonban valami, egyetlen dolog nem volt számára teljesen biztos és érthető. Noha Átok bácsi egy hangszínben beszélt a kislány számára mégis bíztatásnak tűnt az egész. A saját magánál levő obeliszk ténye zavarta, ha tényleg ilyen könnyedén lebukhat, márpedig tisztában volt a veszéllyel a tárgy még mindig ott volt nála. A történelmi tudásából tudta, hogy nem egyszer volt már ilyen, hogy emiatt bukott le valaki, mert volt nála valami a megbízótól, amit hozzá lehetett kötni. De Átok bácsit nem gondolta ennyire amatőrnek, hogy ilyen hibát elkövessen. A férfi szavaiból már tudta, hogy lényegében szinkronizálnia kell a tárgyakat egymással, hogy a másik kettőben levő információkat Átok bácsi is megkaphassa. Ami pedig a jelenleg nála levő obeliszket illette.
- Akkor ezek szerint, ha lebukom az obeliszk is egyből visszakerül hozzád, hogy ne legyek semmilyen esetben sem hozzád köthető – mondta ki a végső megállapítását. – Vagy pedig képes a tárgy magát másnak álcázni, akkor és ezért csak egy tárgy lesz mindenki másnak és így ugyanúgy nem leszek hozzád köthető ebben a dologban.
Ha valamelyik feltételezése helyes volt, akkor mindkettő csak megkönnyítette a helyzetét arra az esetre, ha ki kellene vágnia majd magát egy-egy hazugsággal, hogy mit keresett ott valójában. A tárgy nem segített neki abban, amit szeretett volna, akkor saját magának kellett megoldania azt, amit kellett. Volt egy furcsa érzése Aesa-nak a tárggyal kapcsolatban, érezte, hogy egy másik világ, egy nagyon távolinak a darabja, és a rengeteg információt is érezte benne, hogy ott vannak. Ahogyan rájött, hogy mindezeket nem képes megérteni és felfogni, hihetetlenül picinek érezte magát. Nem volt beképzelt ami az eszét illette, hogy iszonyatosan okos és művelt, de ehhez még ő maga is kicsi volt. Hiába volt képes az átlagos emberi dolgokban mindent pillanatok alatt megéretni, még az ősi-marsi technológia mindenki által ismert és láthatott darabjai sem okoztak nagy kihívást neki, míg mások akár hónapokig fennakadnak olyasmin. De ehhez kevés volt. Tehát ezt jelenthette az, hogy megváltozzon, hogy átlépjen a saját korlátain, az is szükséges lett volna ahhoz, hogy ezt a tárgyat megértse és azt, ami benne van. Így ennek a fényében, hogy ne érezze magát olyan aprónak már nem tűnt olyan vészesnek az, hogy megváltozzon. Hiszen olyan sok minden mást tanulhatna úgy. Átok bácsi szavaira nézett fel, amikor ő megszólalt, az előző gondolatok és következetés pedig néhány pillanatnál nem kerültek valószínűleg most sem többe.
Amiatt megkönnyebbült, hogy volt ideje és nem most kellett megtennie, bár ez azt jelentette, hogy még vissza kellett jönnie máskor is, azaz újra meg kell majd szöknie otthonról. Bólintott, hogy értette a Sárkány bácsival kapcsolatos részt is, ahogyan a többit is, amit Átok bácsi mondott. Többet nem mondhatott Átok neki, ami miatt részben kicsit szomorú volt, hiszen még soha sem csinált ilyet, remélte, hogy kap rendes felkészítést, de azért eléggé kreatív volt és nem félt, hogy nem nagyon tudja majd megoldani. Értette, hogy mikkel fog szembekerülni, így már látta, hogy miért pont ezt a feladatot választotta neki Átok bácsi, minden téren tesztelni akarta, nem csak a hűségét, hanem az eszét és leleményességét is. A mentális harcra megrázta a fejét.
- Csak hallottam róla – mondta. – Elméletben, gyakorlatban nem volt lehetőségem rá. Az edzéseken kívül nem volt lehetőségem élesben semmit sem megtenni, csak szimulált körülmények között. Hacsak a szökéseimet nem számolom.
De az meg nem volt nehéz, ismét bólintott, hogy érti, hogy nem használhatja azon felül. Azok után, amit az előbb tapasztalt értelme sem nagyon lenne, hacsak nem lenne képes arra, hogy rávegye az obeliszket, hogy tanítsa, hogy szépen lassan úgy mutassa az információkat, hogy Aesa képes legyen azokat feldolgozni. De nem akart csalódást okozni, sem pedig veszélynek kitenni magát, bár a késztetést és a csábítás erős volt. Arra türelmesen várt, hogy majd Átok bácsi megmutassa azt, amit ígért, a harccal kapcsolatban. Kissé oldalra biccentette megint a fejét a kérdés felmerülésnél. Volt, egy darab.
- Melyik része a Citadellának az ő területük? – kérdezte.

by **Bishop** Csüt. 23 Jan. 2014, 22:56

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A fénysugarak valóban visszacsillannak az épületek fémes felületéről és így a város is egyre világosabb lesz, igen látványos módon. Ingrid a nemesi negyedet maga alatt látja, nincs egy erkély sem ami felette lenne, vagy ahonnan ráláthatnának, Tubrok csarnoka jóval magasabb mindegyiknél ráadásul még egy magasabb ponton is fekszik. Az épületek előtte, nagyméretűek, magasak, gazdagon díszítettek. Mindegyik egy-egy palota, kúria benyomását kelti, de a Rocksolidos építészet miatt egyben hordoznak régi viking jegyeket és katonai létesítményekre jellemző részeket is. Az utak szélesek, fényesek és tágasak, a környéken a forgalom nem túl nagy, éppen optimális mértékű mind a légi, mind a földi, ellenben nem meglepő módon gyalogosokat alig látni. A hosszabb üzenetet Cal már látta, ezt a rendszer jelzi a kommunikátoron, de egyelőre még nem válaszol. Ezalatt az idő alatt Ingridnek van ideje kívülről figyelnie a hálót, majd vívódnia és végül belépnie. Sem az ajtó nyílásának minimális hangja, sem a kívülről érkező hűvös levegő nem zavarja meg Tubrokot. Az ágy szélén ülve, ahogy koncentrál Ingrid hallhatja a férfi minden lélegzetvételét, szinte maga előtt látva a testének lassú, nyugodt mozgását, ami a lélegzéssel jár. Cal üzenete percek múlva érkezik meg.
- Világos. Hozzád illően bonyolultnak látszik a helyzet, elsőre mindenképp. Mind politikailag, mind magánéleti szempontból. Azok alapján amit eddig mondtál, nagyon nyíltnak tűnik. Azt tanácsolom, hogy ne aggódj a kicsi miatt, mi közel annyit sem izgulunk ezen a kérdésen. Csak mond el neki, és legyél egyértelmű. Tapasztalatból tudom, hogy a legrosszabb találgatni, hogy vajon te akarod-e. - Cal.
Nem sokkal miután Ingrid végigolvassa az üzenetet, hallja, érzi, hogy Tubrok ébredezni kezd. Az éjszaka megmaradt részét végigaludta, ez számára is bőven elég idő volt. Akármit is tesz Ingrid, Ragal néhány másodperc múlva felébred.

~ Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek ~

Az ellenségek részletes elemzése most sem jár a várt eredménnyel a kiborg számára. Bár a lények belsejében változik az anyaguk sűrűsége és áramlik az egész rendszerük, nincs bennük tartósan egy pont sem, ami központinak tekinthető. A sugárzás is kis eltérésekkel, de mindenhonnan ugyanolyan mértékben áramlik a testekből. Ezen és az előző információk alapján feltehető, hogy az ismeretlen eredetű amorf lények testük minden részén ugyanolyan folyékony fémből állnak, amit nagyon alacsony szinteken tudnak szabályozni. Így gyakorlatilag bármelyik részük lehet szinte bármi. A levegőbe emelkedés a hajtóművek segítségével sikeres. A lábak reprodukciója több igényt vesz időbe, de Prototype az egyik karját igen gyorsan egy nagyobb pengévé tudja alakítani. Társát segítve támadást indít a fertőzött egység ellen. Az még időben ki tudna térni fejlett érzékelőinek hála, de a másik Feltámadott feltartja. Prototype, egyetlen csapással vágja kettő az ellenséget, majd a likvidálás után tovább indul. A szonikus csapást elemezve igen sok használható adathoz jut. A hullám nagysága, iránya, haladási sebessége és a szöge egészen pontos értéket ad. A támadás valahonnan alulról, a földről több mint hetven méterről érkezhetett. A megadott irányban nincsenek csak romok és törmelék. Ahogy Prototype repül az úton a csata miatt nem talál egyetlen olyan ellenfelet sem, aki nem figyelne vagy akit egyszerűen le tudna győzni, előzetes számítások szerint visszatámadás esélye nélkül. Minden támadás lehetséges lenne, de kockázattal.
Végül ismét egy nagyobb, több méteres beton törmelék halomhoz ér, egészen a csatatér mögötti részre. A szonikus hullám innen érkezhetett. Ekkora már a megtervezett új lábai is teljesen készek. Mielőtt pontosan reagálhatna, egy eddigieknél nagyobb, gyorsabb, erősebb, nem vörös és fekete áramló, hanem matt vörös színű lény emelkedik ki az egyik beton elem alól. Testéből egy furcsán, de nagyon gyorsan mozgó csáp, sugár lő ki. Ez eltalálja Prototype-ot, sérülést ugyan nem okoz, de valahogyan mintha a teljes mozgási energiája elveszne. Hirtelen megáll, a rendszelek jelzik a gyors lassulást, majd a földre esik vissza, teljesen stabil pozícióba. Bár ennek külső jele nincs az eltérő külsejű lény egy második csapásra készülhet.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

A felemelkedett fém asztalon különböző kivetített képek, elemek szöveges leírással jelennek meg. Eközben a panel lassan fordulni kezd, szinte végigmutatva Aesának az érdekes, bár számára sajnos értelmezhetetlen ábrákat.
- Jól gondolod. Ha idő előtt elbuksz, az obeliszk vissza kerül hozzám.
Ahogy Aesa az obeliszkre gondol, a benne lévő tudásra és lehetőségre, valamilyen fajta vágy fogja el. Olyan mintha a kezében tartott tárgy próbálná őt egyre jobban csábítani, hogy tegye meg és nézzen bele, a tiltás ellenére. Átok eközben távolabb sétál a teremben, aminek hatására az olyan mintha szétnyílna. A falak részekre vállnak és elcsúsznak a térben, szinte megmagyarázhatatlan módon. Ennek hatására Aesa mozgása valamelyest más lesz, mintha a különféle külső erők máshogy hatnának a testére, Átok viszont nem mutat hasonló jelenségre utaló jelet. Miután a terem átrendeződik, már egy egész más helyen találhatja magát Miller. Az eddig egyértelműen Spear technológiával rendelkező, fejlett terem valamilyen megfoghatatlan helységgé alakul át.
- Amikor így harcolsz, nem elmékben kell olvasnod, vagy tudatokat manipulálnod. Egy másik síkra kerülsz majd át, ahol ki kell ismerned magad, különböző feladatokat megoldanod és védekezned a rád vadászó veszélyek ellen. Minden képet csak az elméd alkot, semmi nem stabil, nem biztos.
Miközben Átok beszél körülötte a környezet mintha enyhén elszürkülne, de ez még tetszhet is Aesának. Saját magát megszakítva válaszol a kérdésre a rejtélyes alak.
- A nyugati és északi szárnyakban, ott találod majd a szentélyeket.
Bár ez így már pontosabb meghatározás, de a lány tudja, hogy még azok a részek is nagyon sokszintesek és nagy kiterjedésűek, területileg is és belsőleg is. Tehát valamilyen módszerre vagy segítségre lesz szüksége a keresésben. Egyik pillanatban Aesa mellett a falból egy kékes-sárgás energiából álló tárgy tolódik ki. Hosszú cső szerű, aminek szelvényei nem kapcsolódnak egymáshoz, különböző méretekben, különböző távolságokra lebegnek csak egymástól. A szerkezet forog, egyes elemeit lehet mozgatni, valamint a falon egy bemélyedéshez, valójában egy géphez csatlakozik. Ha több ideig nézi, akkor ennek gyorsabban megértheti a működését, olyan mint egy fejlett zárszerkezet.
- Próbáld meg kinyitni.
Hangzik az utasítás Átok felől. Türelmesen vár a válaszra és szinte nem is mozdul. Semmilyen segítséget vagy támpontot nem ad Aesának, csak figyeli a reakcióját a lánynak.

by **Thorhalla** Pént. 24 Jan. 2014, 10:19

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Még pár percig figyelte a várost, amiatt nem kellett tartania, hogy valaki észrevenné, kellően magasan volt és fellátni sem lehetett ide máshonnan. Végignézett a fémes és emiatt ezüstös épületeken, és az igazat megvallva tetszett neki, amit látott. Másnak talán túlságosan is katonai lett volna a többi nemesi kúria, de neki kifejezetten tetszett a viking stílus és a katonaság ötvözete. Tudta, hogy a vikingek annak ellenére, hogy félelmetes harcosok voltak és szinte mindenhol rettegték őket főleg földművesek voltak, illetve halászok. A portyák éppen azért kellettek, hogy bevételre tegyenek szert és amikor úgysem lehet sok mindent csinálni legalább lefoglalják magukat ezzel. Úgy vélte, hogy a Rocksolid gyönyörű összhangot talált a katonai dolgok és a viking kultúra között. Ő maga pedig Miller volt, természetesnek vette, hogy tetszeni fog neki, úgy vélte, hogy még az apja tetszését is elnyerte volna, ha mindezt úgy látja, hogy még ember, azaz a Zuhanás előtti énje. Ahogyan elnézte a várost volt egy olyan érzése, hogy soha sem tudná megunni ezt a látképet és nem tudna betelni vele. Forgalmat alig látott még, igaz korán volt még, különösen úgy, hogy meglehetősen északon voltak, itt hamarabb látszódik a napkelte emiatt, mint máshol. Immáron odabent kapta meg az üzenetet, ekkor nyitotta csak ki a szemét, hogy ránézzen az üzenetre, a fejét mosolyogva csóválta meg.
- Hozzám mérten kellően bonyolult? A politikai az mindennapos, de magánélet? Tudod, hogy a Milícia óta nem volt hasonló, igaz ott gyerek szóba sem került. Mi nem? Te lehet, de én ugyanennyit stresszeltem mielőtt elmondtam neked. És egyébként is tőlünk Greg-et mondhatjuk úgy, hogy elvárták, tehát nem is volt mit aggódni azon, hogy mit gondolnak, hogy ő lesz. Sőt! Néhány barátom örült is volna, ha együtt lát minket. Ott nem volt mint görcsölni és idegeskedni. Mi a HPI-ben élünk, ahol ebből nincs gond, de ez a Rocksolid. Én szeretném, és ez teszi valószínűleg bonyolulttá. Ő sima ember, ráadásul egy ország vezetője, akinek a gyereke örökli majd a trónját, azaz ez a pici is igényt tarthatna a trónra idővel. Én a Birodalom legfelsőbb köréből származom, aminek itt valószínűleg nem örülnének, mert mindenki ismeri az embereket, hogy képesek belelátni, hogy így akar a Birodalom befolyást szerezni a Rocksolid felett. De most mennem kell, lassan ébredezik és ezt valahogy el kell mondanom neki. Kívánj sok sikert! – Ingrid.
Biztosra vette, hogy annak ellenére, hogy csak szöveges üzenet volt Cal ki fogja érezni az üzenetben levő már-már pánik hangulatot. Igazat megvallva nem is tudta Ingrid valójában, hogy mitől is félt azon kívül, hogy jóformán még együtt sem volt a férfival, de máris gyermeket várt tőle. Talán attól, hogy azt hiszi majd Tubrok, hogy direkt volt, de ez meg ostobaság, nem volt a szeretők egyike, aki így akar örökre ott maradni azon a helyen, amit elért. Egy UP2 lánya volt, Cal Osborn felesége, a Birodalom legfelsőbb köreinek tagja, már a Flotta leendő tisztje, már most jócskán nagyobb hatalommal rendelkezett, mint Tubrok valaha is fog. Hát akkor? Tényleg nem tudta, talán tényleg csak az elutasítástól és attól, hogy nem akarja majd a férfi a picit. De arra meg megvoltak a jó módszerek, hogy ne okozzon gondot és galibát. Akár évtizedekre lefagyasztás is. Miközben ezen rágódott és őrlődött hallotta meg, hogy Tubrok légzése megváltozott, hogy kezd ébredezni. Idegesen szorította össze a tenyereit, hogy azok bevágjanak a tenyerébe és a hirtelen jött fájdalom kijózanítsa egy kicsit. A kommunikátorát az ágy szélére tette és ő maga bemászott a lehető leggyorsabban a takaró alá, hiszen megígérte, hogy ott lesz a férfi mellett, amikor felébred. Arra az oldalra ment, amelyik irányba feküdt Tubrok és mellette feküdt el, miközben feltámaszkodott a könyökére, hogy így figyelje a másikat. A saját izgatottságát és némi félelmét nem tudta elrejteni, így tudta, hogy amint a férfi felfogja már, hogy hol is van és mi van körülötte mindezt is megfogja érezni.
Amikor Tubrok kinyitotta a szemét Ingrid rámosolygott, gyengéden simított végig a férfi arcán és mellkasán, majd mielőtt a másik megszólalhatott volna, hogy bármit is mondjon Ingrid közelebb húzódott hozzá, majd hozzásimult és hosszasan megcsókolta. Nem figyelemelterelés miatt, ahhoz ez úgyis kevés lett volna, csak azért, hogy a lehető legjobban induljon a férfi napja. Meg már vágyott arra, hogy megérintse és megcsókolhassa a társát. Már pusztán a közelségétől gyorsabban és hevesebben vert Ingrid szíve, attól is, hogy a közelében volt és figyelte őt, amíg alszik. Az apjának igaza lett volna? Nem foglalkozott ezzel egyelőre, a csók után kissé hátrébb húzódott és ismét a férfira mosolygott.
< - Jó reggelt! – suttogta. – Jól aludtál? >
A kérdés lágy volt és ezzel egy időben, ha Tubrok engedte, akkor ismét megsimogatta Ingrid, miközben teljesen elveszett a másik tekintetében. Ekkor a gyomra ismét kellemetlen görccsel rándult össze az idegességtől, de most próbált nem arra figyelni.

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Továbbra is a kivetített képeket figyelte, amik még mindig nem mondtak Aesa számára sokat, de legalább Átok bácsi megerősítette abban a gyanújában, hogy a tárgy tényleg visszakerül hozzá, ha bármi történik, hogy a kislányt ne lehessen hozzá kötni. Most már abban is biztos volt, hogy az Ősi-Marsi tudását is jobban el kell mélyítenie és több tudást kell szereznie ebben a témakörben, mert nagyon gyereknek és butának érezte magát itt ebben a helyzetben és helyen. Szerencsére a tudásvágya és tudásszomja nagy volt, így volt olyan is, hogy a játékra szánt idejét is néha tanulással töltötte, amikor olyan dolgokra bukkant, ami érdekelte is őt. Ismét a tárgyra, az obeliszkre nézett, ahogyan az szinte hívogatta, hogy a tiltás ellenére belenézzen és használja ezt. Ezt a belső hangot egyelőre igyekezett elhessegetni, ha meg is tenné valamikor, hogy belenéz, azt mégsem Átok bácsi előtt tenné, noha volt egy olyan érzése, hogy teljesen mindegy lenne, hogy hol teszi a férfi úgyis tudná, hogy megtette. Úgy gondolta, arra a következtetésre jutott, hogy ez is egy próba lehet, hogy mennyire képes ellenállni ennek. Átok bácsinak tudnia kellett, hogy Aesa nem épp a szófogadás mintaképe ezt bizonyította az is, hogy most itt volt és nem otthon. Akkor lehet, hogy tényleg azért adta oda a tárgyat neki, hogy belenézzen? A tudatalattija egyik negyede azt súgta, hogy „ó, hát persze kedveském”, a többi része pedig határozottan tiltakozott az ellen, hogy megtegye és belenézzen. Saját maga igazából csak a veszélytől tartott, hogy mi van, ha károsodást okoz neki. Az olyasfajta változásra pedig nem állt készen, amit esetleg az obeliszk okozhat neki.
Ahogyan Átok bácsi elindult beljebb ő is követte, figyelte, ahogyan a terem szétnyílik, de ahogyan változni kezdett ismét Aesa megtorpant. A termet figyelte, hogy mivé alakul át, furcsán érezte magát, a mozgása is más lett, noha Átok bácsinak nem, de a sajátja igen. Hamar rájött a fizikai tudása miatt, hogy más erők hatottak rá, ilyen lenne az a mentális sík, amiről beszélt neki Átok bácsi? Figyelte a terem átrendeződését, majd amikor ez megtörtént, már határozottan nem Spear benyomást keltett, hanem olyat, amivel eddig még soha sem találkozott korábban. Figyelt arra, hogy mit mondott a másik. Bólintott, hogy érti, hogy semmi sem valós itt és mindent csak az agya alkot.
- Ha az agyam alkotja, akkor nem lehet csak úgy kitörni innen és szétfoszlatni? – kérdezte. – Vagy az ereje akkora a helynek, mint aki létrehozta?
Ez eléggé logikusnak hangzott a számára, és úgy gondolta ezek után, hogy ezeket a helyeket lehet, hogy maga a 3 vezető tartja fent az elméjük hatalmával, akkor pedig a kitörés nem volt olyan egyszerű, mint a következtetése. Ismét bólintott, hogy értette, hogy hol vannak a szentélyek, ahova mennie kell majd. Most azonban inkább a termet figyelte tovább, kissé hátrébb ugrott, amikor mellette megjelent egy tárgy a falban. Azt figyelte egy ideig, hogy rájöjjön, hogy mi az. Megszokott Ősi-marsi technológia, így hamarosan rájött, hogy a furcsasága ellenére is egy zárszerkezet. A parancsra nem nézett oldalra, csak az arckifejezésén lehetett látni, hogy értette az utasítást és azt, amit Átok bácsi kért tőle.
- Szóval az elme alkotja – mondta leginkább magának.
Noha nem kapott semmilyen segítséget, volt már egy ötlete, hogy miként boldoguljon. Ha ezen a helyen mindent az agya alkot. Így viszont ésszel és leleményességgel kell megoldania ezeket. Legalább is ez tűnt számára a logikusnak a levezetés után. Még mindig a zárat figyelte, nem nyúlt ki kézzel felé, úgy vélte az előzőek után, hogy az teljesen hasztalan lenne és nem menne vele semmire sem. Koncentrálni kezdett, majd lehunyta a szemeit és az eddig látott zárszerkezetet képzelte maga elé. A mérlegelését igyekezett elővenni, azt, ami akkor jön elő, amikor az apja rideg „örökségét” használja és így lényegében apró darabokban próbálta maga elé képzelni a zárat. A fotografikus memóriája miatt ez elég könnyű volt, ahogyan remélte, hogy az, hogy megértette, hogy mi is a tárgy még könnyebbé teszi mindezt. Ha ez megvolt, akkor itt gondolatban állt neki szétnyitni a zárat a megfelelő és leglogikusabbnak tűnő módón úgy, hogy a test mozgását egy pillanatra sem szakította meg közben. Úgy vélte, ha sikerül kinyitnia a zárat a mozgás úgyis megáll majd magától. Elsőre ez tűnt számára a megoldásnak, aztán lehet, hogy téved és fizikai módon kell megtennie mindezt. Ha ezzel végzett kinyitotta a szemét, hogy lássa volt-e eredménye annak, amit tett.

by **Bishop** Pént. 24 Jan. 2014, 23:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A nem túl nagy forgalomnak a korai időponton kívül más oka is lehet, mivel egy ekkora méretű városban, az alsóbb szintek már egybe vannak építve, egyfajta alapot képezve, így a teljes nemesi negyed utcái alatt van még egy, belső úthálózat is. Ezen Ingrid is egy kevés ideig haladt, amikor a dokkoktól ide ért. Ennek használata a hőmérséklet miatt valamivel kényelmesebb, bár járművel korlátozottabb. A Rocksolidos öröklési rendszerről a feltöltéseknek köszönhetően széles körű ismeretekkel rendelkezik. Az északi törzseknél a törzsfő saját maga választja ki az örökösét az utódai közül. Így a Rocksolidban általában mindig az a vezető, aki a legalkalmasabb rá az uralkodói családból, ezzel elkerülve sok lehetséges hibát, ami a rossz öröklés miatt jöhetne létre. Ez a születendő gyerekre is egyértelműen érvényes lesz, emiatt politikai szempontból talán valamivel hűvösebb a helyzet, bár a tények nem változnak. Cal még gyorsan átfutja az üzenetet és azonnal visszaír, akkor is ha ezt Ingrid már nem látja, mert elteszi a kommunikátort.
- Elnézést, nem fejeztem ki magam egyértelműen. Mi alatt férfiakat értettem, nem kettőnket. Tudom, hogy akkor mit éreztél. Nyugodj meg, csak mond ki. Sok sikert. - Cal.
Nem válaszol Ingrid üzenetének minden részére, valószínűleg a választ gyorsan fogalmazta és vitte be, hogy Miller minél előbb olvashassa. Ingrid még időben vissza tud bújni a takaró alá és közel helyezkedni Tubrokhoz, mielőtt a férfi felébredne. Ragal lassan kinyitja a szemeit és ahogy meglátja magával szemben Ingridet önkénytelenül is elmosolyodik. A csókot amit kap kiélvezi teljes mértékben, és viszonozza is, már most érződik rajta, hogy különösen jól esik neki Ingrid figyelmessége. Eközben egyik kezét Ragal Ingrid oldalára teszi és finoman végigsimít rajta a csípőjéig.
< - Neked is. Veled álmodtam... - mosolyodik el végül. >
Egy kis ideig Tubrok is elveszik Ingrid tekintetében, ahogy ilyen közelről néznek egymásra. Megcirógatja kicsit ujjaival Ingrid arcát, majd karjával kicsit feljebb löki magát a fekvő helyzetből.
< - Hogy telt az éjszakád? Mindent sikerült megcsinálnod? - kérdezi, és a hangján érződik, hogy tényleg nagyon kíváncsi a válaszra. >
Tubrok nem húzódik el teljesen, csak felül az ágyon, de közben tartja a finom fizikai kapcsolatot is Ingriddel.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Ahogy Aesa figyeli a termet az eddigi ismeretlen formák és alakok körvonalazódni kezdenek. Olyan mintha egy várban lenne, annak valahol a földalatti részén. Minden képlékeny és változó, de egyben állandó is, a színek, hangulatok időről időre változnak, ezt segíti, hogy az általános törvények sem igazak mindig. A zárszerkezetet maga egy ajtóhoz tartozik, ami az egyik falon van, de az nem ugyanaz a fal ami a teremben volt.
- Megpróbálhatsz kitörni belőle, de nem fog sikerülni. Ez a hely erősebb annál, amire gondolsz, a teremtőjétől függetlenül. Az elméd és a tested most éber álomban van, a tudatod mindent elhisz, ami itt történik. Ha megsérülsz, valójában sérülést szenved a szervezeted, ha meghalsz, holtan esel össze a valóságban is. Az elméd számára minden valóság és abból nem tudsz felébredni. Az egyetlen mód, hogy kilépj belőle az, hogy saját és a tér szabályai szerint cselekedsz. Koncentrálj arra, hogy valamelyik értéked növeled, sikerülni fog.
Átok szavai után Miller a megjelenő fényes részeket kezdi tanulmányozni. A koncentrációnak nincs sok eredménye ha nincs egy nagyon konkrét és speciális célja. Ahogy becsukja a szemét és elképzeli maga előtt az egyre kisebb gyűrűket, amik egymástól más távolságra, szabálytalanul helyezkedik el, nem lát semmilyen megoldást. Egy kis idő telik így el, amíg felfogja, hogy mi hogyan működhet is pontosan. Ezután a mozgásokat kell magában végigmodelleznie, ami a Spear technológiája miatt nem egyszerű. Végül hosszú percek alatt kell összetenni a képet. A különböző darabokat a megfelelő szögbe kell forgatni, majd a jó helyre csúsztatni, tolni, egyfajta kirakós szerűen. Amikor az első mentális próbálkozás után kinyitja a szemét Aesa, nem lát semmilyen eredményt. A zár még mindig ugyanúgy lebeg vele szemben, a terem is ugyanolyan, egyedül Átok alakja tűnt el valamiért. Ha Aesa úgy dönt, megpróbálja a végiggondolt nyitást, akkor fizikailag is könnyen hozzá tud érni az energianyalábokhoz és tudja azokat mozgatni.
- Képzeld, hogy az életed múlik rajta. - hangzik Átok sejtelmesen több felől érzékelhető hangja.

by **Thorhalla** Szomb. 25 Jan. 2014, 10:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Pillanatok alatt leesett neki, hogy miért is nem látott senkit sem szinte odakint az utcán, emberek, így ez számára teljesen logikusnak tűnt, hogy a föld alatt közlekednek a melegebb helyen, mintsem idefent. Még kész szerencse, hogy senki sem látta azt, hogy egész éjjel lényegében fehérneműben festett kint ülve a teraszon, mert a legtöbben rosszul lettek volna már csak pusztán attól, hogyha ezt elképzelik és akkor még nem is látták. A megszokott módon, amikor Cal-nek írta az örökléssel kapcsolatos dolgot megjelent a fejében, hogy milyen ez itt valójában a Rocksolidnál. Ami azt illette a kapott válasz nagyjából ugyanaz maradt, azaz közel sem nyugtatta meg Ingridet. A törzsfő választja ki a saját utódát, azt, aki a legjobban alkalmas erre a feladatra. Ha a gyermek akárcsak a legkisebb mértékig hasonlít majd az apjára és/vagy az anyjára, akkor értelemszerűen ő lesz a tökéletes választás. Azaz semmivel sem lett könnyebb a „terhe” és nem lett nyugodtabb ettől a lehetőségtől. Ha Cal még kellően gyorsan írt vissza, ami igencsak valószínű volt, akkor Ingrid még látta az üzenetet. Ha most a férfi itt lett volna, kapott volna egy roppant szúrós tekintetet tőle, a férfiaknak minden könnyebb! Hiszen ők csak azok után tudnak erről, amikor a nő egyáltalán megmondja nekik azt, hogy már megtörtént a „baj”. Mond meg neki egyszerűen, ennél azért talán jobb tanácsot is kaphatott volna, vagy ez olyan, mint Ockham borotvája? A legegyszerűbb mód a legcélravezetőbb? Persze a filozófusnak nem azt kellett egy roppant kellemetlen politikai helyzetben közölnie a másik birodalom vezetőjével, hogy tőle vár gyermeket. Erről a gondról néhány percig teljesen elvonta a figyelmét szerencsére az, hogy Tubrok felébredt és vele foglalkozhatott.
Ingrid már látta azt a mosolyt is, amit a férfitól akkor kapott, ahogyan meglátta őt. Ebből már tudta, hogy Tubrok reggelje azért is jól indult, mert őt látta meg először, a többi, a csók és a simogatás pedig már csak egy extra plusz volt ebben. Saját maga is boldog volt és örült a simogatásnak, amit kapott a másiktól és a hálát pedig könnyedén érezte és kitudta olvasni a férfiból. Mikor Tubrok az arcához ért, hogy megsimogassa lehunyta a szemét, hogy ezzel is érzékeltesse, hogy neki is roppant jól esik a kényeztetés, végül elmosolyodott gyengéden.
< - Irigy vagyok – mondta kedvesen. – Irigyellek, hogy képes vagy álmodni. Remélem még álmomban is ugyanúgy kínoztalak mint az ébrenlétkor. >
Mosolyodott el kissé játékosan a végén, ennek ellenére hallatszott a hangjában, hogy jól esett az, hogy ezt mondta a férfi, még akkor is, ha nem volt igaz. Azt inkább nem mondta ki hangosan, hogy ő is „álmodott”, de abban csak Átok és lényegében a leigázott világ volt látható, vagy a Zsarnok és Maniac és egyik sem álom volt, hanem látomás. Ezek nem olyan témák voltak, amivel egy kellemes reggel indulhatott volna. Igaz az sem, amit kénytelen lesz elmondani. Ahogyan a férfi feljebb ült, Ingrid még egy picit fekvő helyzetből nézte őt, majd ő maga is feljebb ült az ágyon. Most, hogy Tubrok rákérdezett, hogy sikerült-e mindent megtennie felejtette el a legfontosabbat, nem hívta fel Greg-et, sokkal inkább az kötötte le a figyelmét, hogy a fia leendő kistestvére okán próbált lenyugodni. Most emiatt roppantul elszégyellte magát, hogy ez kimaradt és nagyon eszébe sem jutott, még úgyis, hogy Cal és ő is mondta neki, hogy ez előfordulhat, mert anyának most sok dolga van itt és emiatt lehet, hogy pár napig beszélni sem tudnak. De akkor is, önző volt.
< - Majdnem mindent – mondta végül. – Sikerült a fegyvertermet kivéve bejárnom a kastély jelentős részét. Az italomat azt hiszem, hogy valahol a kinti kertben hagytam el – nevetett fel. – Az állításomat továbbra is fenn tartom, gyönyörű helyen élsz. Minden nagyon tetszik itt, remélem ma sikerül majd eljutnunk odáig is, hogy megmutasd a fegyvertermet. >
Néhány pillanatra elhallgatott, majd ragyogó tekintettel folytatta.
< - Úgy húsz perce még apával is tudtam beszélni és engedte, hogy belépjek a Flottába – mondta nagyon boldogan és az ebből fakadó izgatottságát alig tudta leplezni. – Végre az egyik legnagyobb álmom vált ezzel valóra, így legközelebb, ha visszajöttem nem csak a civil egyenruhámban tudsz megcsodálni, hanem a Flottásban is. >
Ahogyan beszélt tényleg látható volt, hogy emiatt majd kiugrik a bőréből, de végül csak eljutott Ingrid arra a pontra, hogy el kell azt a bizonyos tényt és „dolgot” mondania Tubrok-nak. Teljesen felült az ágyon és ismét ráült a sarkaira, a tekintete némileg komolyabb lett az előzőek után és most már a benne levő feszültség és idegesség is szinte kézzelfoghatóbb lett. Ott volt a fejében Cal mondata, hogy mondja el csak úgy könnyedén az egészet. Majdnem felhívta őt rendesen, hogy lássa is a legjobb barátját és úgy mondja a képébe, hogyha szerinte ilyen egyszerű, akkor mondja meg ő Tubrok-nak. Persze Cal-nek tényleg egyszerű lenne az egész csak megmondaná és kész. Férfiak.
< - Beszélnünk kell – mondta kissé kellemetlenül – Amiről tegnap említést tettünk… >
Néhány pillanatra elakadt a hangja, vett egy mélyebb levegőt, majd úgy folytatta.
< - Éjjel, amikor lent voltam csarnokokban és nézelődtem, nem csak a gyönyörű helyet találtam, hanem valami mást is. Amit tegnap mondtál és én is mondtam a második együttlétünk után, amitől én féltem és te nyugtatni próbáltál… amit utána tettem, hogy figyelek, hogy ne legyen több baleset, már nem igen volt rá szükség. >
Beszéd közben megfogta Tubrok kezét és gyengéden odahúzta a hasához a köldöke alatti területre, ahogyan a férfi keze oda ért a sajátjait a társa kézfejére tette.
< - Őt találtam odalent, az együttlétünk gyümölcsét – mondta kissé félve. – Gyermeket várok Tubrok… apa leszel. >
Félve, és aggódva nézett a férfira, tudta, hogy ez valószínűleg olyan hír, amit a másik így reggel ébredés után szeretett volna hallani.

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa örült, amikor a koncentrációja és figyelme mellett minden kezdett kirajzolódni. Most már határozottan teljesen más képet látott maga előtt, mint ahol korábban volt. Nem tudta, hogy hol lehet ennek a helynek az eredeti helyszíne. De legalább most már mindent ki tudott venni, hogy mi hol volt, milyenek voltak a falak, a zárszerkezet pedig egy ajtónál, de ahogyan figyelte már látta, hogy ez nem az a fal és azaz ajtó, amit eredetileg látott a helységben, hanem egy teljesen más. Amit nem látott korábban, a fények pedig úgy mozogtak, mintha folyamatosan változtak volna, a falak is ezt az érzést kellettették benne, változtak, de mégis állandóak voltak. Az egész eléggé bizarr és absztrakt ábrázolásnak tűnt a számára. Az egész leginkább egy régi festményre emlékezetett, mintsem egy olyan térre, ahol most jelenleg volt. Az egész helység, mivel Átok bácsi nem mondott neki semmit sem olyan tekintetben, hogy felkészülhessen erre. Feszült figyelemmel hallgatta a férfit, ahogyan mondta, hogy mire is számíthat itt, és mi történhet. Ugyanúgy szerezhet sérülést, ugyanúgy érezhet mindent, mint a valóságban. Akkor a gondolati úton történő ténykedés nem működhet, mivel a gondolatban a gondolat nem vezet semmire. Ugyanúgy „fizikailag” kell majd cselekednie, mintha a rendes valóságban lett volna. Bólintott arra, hogy a saját értékeit növelje valamilyen módon. Így először azt próbálta megtenni, hogy arra koncentrált, hogy a kézfeje összemenjen, majd visszavegye az eredeti alakját, méretét. A koncentrációjának csak annyi volt a lényege, hogy kiürítse a fejét és ne zavarjon be semmi más a későbbi elképzelésbe. De amikor kinyitotta a szemét semmi sem változott a zárszerkezet ugyanúgy előtte volt, mint korábban. Akkor tényleg az a módszer marad, amire Átok bácsi szavai után következtetett, hogy fizikai formában kell majd végrehajtania, amiket szeretetett volna.
Ahogyan most körbenézett egyedül volt, Átok bácsi eltűnt mellőle, ez némileg nyugtalansággal töltötte el, hogy teljesen egyedül maradt. A tekintetével a férfit kereste, hogy hol is lehet, de nem látta, csak a zárszerkezet volt ott előtte még mindig. A hangra felkapta a fejét, de ahogyan annak az irányába nézett kellett rájönnie, hogy nem egy irányból jött mindez, hanem megannyi sokból. Bólintott, bár nem tudta, hogy Átok bácsi látta-e azt, hogy így cselekedett. Képzelte el, hogy az élete múlik rajta, tudta, hogy őt nem olyan könnyű megölni, mert a regenerációjának hála lényegében mindig felfog támadni, hacsak nem semmisül meg minden egyes molekulája. Ehhez pedig kevés olyan dolgot ismert, ami képes lenne erre, mint például az egyik az, hogy egy avatarral próbálnak rálőni. Ez tökéletesnek tűnt, hogy életveszélyes helyzetben találja magát. Így ezt próbálta elképzelni, hogy itt a helységben van egy, vagy két avatar típusú fegyver, ami rászegeződik és ha nem sikerül kinyitnia az ajtót, akkor két perc múlva tüzelnek rá. Ha sikerült ezt megtennie és a fegyverek megjelentek rajtuk a számlálóval, akkor fordult vissza a zárszerkezet felé. Ettől kezdve pedig tényleg nem volt túl sok ideje. Eddig úgy gondolta, hogy ebben a helyzetben félni fog, de most sem érzett félelmet, az izgalom és kapkodás helyett valami teljesen mást érzett. Edzés közben mindig magabiztos volt, hiszen nem nagyon volt olyan ellenfél, aki hosszabb távon árthatott volna neki, a mozgások, támadások kiszámíthatóak voltak, főleg, hogy látta őket mozogni és kiszámíthatta, hogy miként fognak ellene fellépni. De ez itt most teljesen más volt. Itt ilyennel nem tudott számolni.
Ugyanaz a furcsa hidegség és hűvös nyugalom ölelte körbe, mint ami akkor, amikor számolni szokott, tudta már, hogy az apukája volt ilyen. Ez tette különösen veszélyessé harc közben, hogy mindig megőrizte a hidegvérét és teljesen nyugodt tudott maradni, még akkor is, amikor a golyók mellette repkedtek el, vagy a vadászgépét találtat érte. Most volt életében először hálás azért, hogy ezt megörökölte tőle. Így emiatt kissé furcsán érezve magát, félelem nélkül fordult vissza a zárszerkezet felé. Volt bőven ideje, nem kellett sietnie, a két perc több mint az örökkévalóság. Így most kinyúlt a kezeivel és próbálta megragadni az energianyalábokat, amiket a még saját maga megdöbbenésére is siker koronázott. Ha pedig mindez sikerült, akkor művészi pontossággal kell csak megfelelően mozgatnia ezeket a mechanizmust úgy irányítani, hogy kinyíljon. A korábban elképzelt képet lényegében „kivetítette” maga elé a fejében, ahol már kiszámolta, hogy mit mennyire kell nyitnia, mozgatnia, hogy az egész zárat képes legyen kinyitni, vagy éppen bezárni, attól függően, hogy melyik volt a feladat. Még vett egy mély levegőt, majd nekikezdett a mozgatásnak a korábbi számításai alapján. Roppant precízen csinálta mindezt, semminél sem tér el, vagyis megpróbál nem eltérni azoktól az értékektől és mértékektől, amiket korábban már a képzeleti próba alatt kiszámolt. Nem tudta, hogy milyen következményei lehetnek annak, így inkább jelenleg a lehető legbiztosabbra ment, mintsem nekiállt annak, hogy kísérletezzen és valami balul süljön el ezen próbálkozás alatt.

by **Bishop** Szomb. 25 Jan. 2014, 14:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok a játékos mosolyra egy hasonlóval felel. Ekkor látszik, hogy már pusztán annak örül, hogy egyáltalán beszélhet Ingriddel és ilyen boldognak látja őt.
< - Gonosz voltál végig az álmomban. Órákon keresztül rohantam utánad, követtem minden lépésed, de mindig elküldtél. Egy ártatlan csókot adtál csak. >
Ahogy röviden összefoglalja és ezzel fel is idézi az álmát látszik rajta, hogy egészen tetszett neki és kellemes lehetett, nem lombozta le, hogy minden eredmény nélkül kellett küzdenie. Ezalatt Ingrid azt is láthatja Ragal szemében, hogy tényleg ezt álmodhatta, vagy ehhez hasonlót és nem csak kedvességből mondta. Arra, hogy a fegyvertár kivételével Ingrid már mindent látott Tubrok bólint.
< - Mindenképpen, ma mindenre lesz időnk. Remélhetőleg... - kacsint végül Ingridre. >
Ezután rögtön a férfi arca is felderül, amikor meghallja, hogy Ingrid beléphet a Flottába. Közelebb hajol és egy rövid csókot ad neki. Ezután végigtekint Ingriden és neki különös módon, most ruhában képzeli el őt.
< - Ennek nagyon örülök. Amit mondtál azok alapján, már régen kiérdemelted. Hogy vetted rá... apádat? >
A pillanatnyi zavarát Ingrid apjával kapcsolatban most Tubrok egészen könnyen tudja palástolni, de azért Miller láthatja rajta, hogy ez még mindig kellemetlenség neki és nehezére esik elképzelnie. Ahogy Ingrid elkezdi felvezetni a kicsivel kapcsolatos dolgokat először Tubrok még csak sejti, hogy mi lesz ennek a vége. Meglepetten pislog párat és Ingrid arcáról próbálja leolvasni, hogy mi lehet a gond. Egy időre ő is átveszi Miller feszültségét. Tubrok hagyja, hogy Ingrid vezesse a kezét, és amikor megfogja a hasát, óvatosan megsimogatja azt. Eközben kicsit közelebb helyezkedik Ingridhez, gyakorlatilag egészen mellé ül, hogy egymáshoz érjenek. Végül amikor elhangzik, hogy apa lesz halkan felsóhajt, miközben megdörzsöli az egyik szemét, ami kissé vérágas még. Lágyan elmosolyodik és ismét lassú mozdulatokkal megsimítja Ingrid hasát.
< - Attól féltem, hogy valami mást akarsz mondani. De már azt is tudom, hogy akarod a gyereket. Nem akarnálak kellemetlen helyzetbe hozni. >
Hangja most is olyan nyugodt, mint amikor biztosította Ingridet, hogy nem lesz gond ebből. Bár most jelentős izgatottság van benne is, érezni, hogy örül a hírnek, még ha nagyon korai neki az egész.
< - Nagyon örülök a kicsinek. >
Arca egészen felderül és kicsit közelebb húzza magához Ingridet, majd ha a nő hagyja finoman megcsókolja. Nyilván ő is tudja, hogy jelenlegi helyzetben mennyi kellemetlenséget jelenthet ha nem megfelelően kezelik a helyzetet, de most jobban lefoglalja, hogy apa lesz és Ingridtől fog születni a gyereke. Amikor elhúzódik végig figyeli Ingrid reakcióját.
< - Nem fog neked gondot okozni a terhesség? - kérdezi kicsit aggódva végül, úgy tűnik Ingrid szemszöge és problémái jobban érdeklik most mint a sajátjai. >

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa miután felméri a területet koncentrálni kezd. A kézfeje nagyon minimális mértékben módosul, valamivel kisebb lesz, bár alig észrevehetően. Ezután az újabb erős koncentrációval tud a terem egyes pontjaira automata fegyvereket teremteni, bár ezek nem pont olyanok mint amiket elképzelt. Az alakjuk és az elhelyezkedésük is más, számláló sincs rajtuk Aesa valahogy mégis érzi, inkább érzi mint látja, hogy ezek végzetesek lennének számára és az idő is elkezdi letelni. A gondolat, hogy őt a regenerációja miatt mégis nehéz megsebezni vagy megölni erőt ad neki, lelkit és fizikait egyaránt, magabiztosabb is lesz tőle. Aesa magas intelligenciája miatt rájöhet, hogy ez az egész leginkább egy akaraterő próbához hasonlít, aminek a részei a különböző más feladatok. Mintha egy nagy labirintusban vagy egy elveszett helyen lenne, ahonnan ki kel jutnial. Pont ugyanannyi esélye van rá, hogy eltéved és soha nem lesz képes kijutni, mint arra, hogy egyszerűen kisétál. Az előzetes tervek alapján kezdi Miller kinyitni a zárat, ami sikeres. Néha a precizitása ellenére elkövet egy-egy hibát amit értékes másodpercekért cserébe tud csak kijavítani. Az Ősi-Marsi technológia látszólag nem igazán követi a fizika törvényeit, az is lehet, hogy másképp fordul egy elem mint ahogy forgatja Aesa, mégis valamilyen módon az elemek mindig megtalálják a kívánt utat.
A darabok egymásba csúsznak végül, egy síkban lévő zárszerkezetet alkotva, ez hasonló a normál földi mágneses, csúszóelemes zárakra. Ehhez viszont nincs szükség kulcsra, ez elemek maguktól elfordulnak, majd a fal mintha ketté válna és ajtó szerűen kinyílik. Egy homályos, gyéren megvilágított folyosó tárul elé. Nagyon magas, de nagyon szűk sziklába vájt rész, olyan mint egy szurdok. Az árnyak néha egy-egy oldalra beeső részt, vagy sötétbe burkolózó szakaszt szinte láthatatlanná tesznek. Messze a távolban egy magasabb ponton mintha Átok alakja bontakozna ki. Ekkor hideg levegő fúj ki a járatból. Ezúttal Aesa nem kap semmilyen utasítást.

by **Thorhalla** Szomb. 25 Jan. 2014, 15:56

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hasonlóan örült annak, hogy a férfi miként reagál arra, hogy ott tudhatja őt maga mellett, és annak is, hogy boldognak látja őt. Ingrid is teljesen hasonlóan érzett, mint Tubrok is. Mosolyogva hallgatta végig az álom összefoglalását, neki inkább rémálomnak és kellemetlennek tűnt az egész, mintsem kellemesnek, de a férfi hangjából úgy érezte, hogy mindez nem így volt és ő élvezte ezt is. Be kellett ismernie, hogy nagyon rávallott azt, amit Tubrok az álomban élt meg, hiszen az előző napokban a tegnapot leszámítva lényegében tényleg ezt csinálta. Ahogyan mesélte a férfi Ingridnek rá kellett jönnie, hogy nem csak szépítette a dolgokat, hanem tényleg ez lehetett. Roppant jól esett neki, hogy máris vele álmodott a férfi, ez olyan kedves volt. Főleg, hogy nem sok ilyesmit halhatott az élete során, hála annak, hogy a HPI-sek nem álmodnak.
< - Attól függ, hogy mit tekintünk és mit értünk minden alatt – kacérkodott egy kicsit. >
Az örömét pedig csak fokozta, hogy Tubrok is örült annak, hogy végre beléphet a Flottába. Saját magának ez tényleg az egyik legnagyobb álma volt, csak ezáltal némileg még távolabb kerül majd a férfitól, mert fizikailag a sok átalakítástól még kevésbé lesz majd ember, mint most. Tény, hogy jellemben és ehhez hasonlóban nem fog változni, de a csontjait lecserélik és a következő génkezelés is még távolabb emeli majd őt az egyszerű emberektől. Nem mintha most nem lett volna hihetetlenül messze tőlük a képzése és képességei miatt. A kérdés után látta és érezte is, hogy kissé nehéz volt Tubroknak hova tenni, hogy kicsoda volt a nő apja, így Ingrid igazából örült is, hogy nem hallotta a férfi azt a beszélgetést, amit odakint folytatott az apjával nem is olyan régen. A kérdésre igazából ő maga is csak találgatni tudott, hogy miért. Nem volt abban biztos, hogy nem-e azért, mert éppen most hasonlította újra az anyjához az apja, vagy a kicsi miatt. De talán tényleg az, hogy szembe mert vele szállni volt a tényleges pont, ami miatt engedte. Még így sem volt könnyű dolga, persze tisztában volt vele, hogy az apja a legemberibb UP2 a 20 közül, de mégis részben gép volt és úgy gondolkodott.
< - Az igazat megvallva fogalmam sincs – mondta. – Csak annyit, hogy megalázónak érzem, hogy nem engedi azt, hogy katona legyek, miközben egy családi vonás és a Miller-ek sok-sok generációra visszamenőleg mind katonák voltak. És, hogy mondhat bármit, akkor is belépek. És erre megadta az engedélyt, mintha tényleg csak erre várt volna, hogy szembeforduljak az akaratával. >
És mindezek után jött a számára kellemetlenebb téma, érezte, hogy Tubrok is átvette azt a kellemetlen érzést, ami benne volt, az idegességet és feszültséget. Így legalább azt is megállapíthatta, hogy a férfi továbbra is könnyebben tudja átvenni a negatív érzelmeit, mint a pozitívat és kellemest, vagy lehet, hogy az eddig fel sem tűnt neki, mert egyszerre érezték ugyanazt annál és az kevésbé volt feltűnő ezáltal. Mikor a férfi közelebb ült hozzá, nem húzódott el, csak simogatás után kicsit erősebben, de közel sem fájdalmasan szorította meg a másik kezét. A sóhaj után kissé megremegett, most ő volt az, aki a legrosszabbtól tartott, főleg, hogy nem kapott egyből választ. Ahogyan Tubrok a szemét dörzsölte meg Ingrid már szó szerint lélegzetvisszafojtva várta a választ. A lágy mosolynál és az újabb simogatásnál már határozottan megkönnyebbült és az eddig bent tartott levegőt is lassan fújta ki a tüdejéből. Elmosolyodott ő is, így belegondolva valóban úgy hangzott az elején, mintha olyasmit szeretne mondani, hogy a Flotta miatt alig tud majd itt lenni, mert az fontosabb neki, de szó sem volt erről. Lassan bólintott az utolsó részre.
< - Igen, szeretném megtartani, ha te is szeretnéd – suttogta. >
A társa hangjában nem tudta nem észrevenni az izgatottságot, amit ez a hír okozott, még úgyis, hogy tudta, hogy Tubrok eddig nem gondolt a családalapításra és arra, hogy gyermeke legyen. Most pedig jött Ingrid és három nap alatt teljesen felborította a törzsfő eddigi nyugodtnak mondható életét minden tekintetben. Kissé talán még kényelmetlenül is érezte magát emiatt. Az arca akkor derült fel neki is igazán és a kellemetlen érzése, ahogyan a feszültség is akkor tűnt el belőle, amikor Tubrok kimondta, hogy örül a gyermeknek. Úgy tűnt, hogy Cal-nek mégis igaza volt ezzel kapcsolatban, még ha az egész túl hamar és gyorsan jött, akkor is. Amikor a férfi megcsókolta viszonozta azt és belesimult a karjaiba, majd átölelte, hogy jobban érezze őt. miután elhúzódtak egymástól Ingrid is a férfit figyelte, a nőn látható volt a határozott megkönnyebbülés, hogy Tubrok így reagált erre az egészre. Boldog volt amiatt, hogy így alakult, még ha tényleg meglehetősen korán is. Végül meglepetten nézett a férfira.
< - Gondot, nekem? – kérdezett vissza. – A HPI-ben tisztelik a magánéletet és egyébként is senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki a gyermekem apja. Én inkább attól félek egy kicsit, hogy neked okozhat ez kellemetlenséget a későbbiekben. Mert nem szeretném, ha gondod adódna miattam, vagy a pici miatt. >
Míg Tubrok érte aggódott, addig Ingrid teljes mértékben a férfi miatt és saját maga hagyta hidegen kívül. Főleg azok után, hogy az apjának nem volt gondja vele és Cal is örült. Más pedig annyira nem érdekelte ebben a témában.

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Koncentrációval Aesa-nak sikerült létrehoznia azt, amit szeretett volna, a keze megváltozott igaz nem teljesen, csak egy kicsit, de a fegyverek már valóságosabbak lettek. Ekkor jött rá, hogy itt szinte minden akaraterőtől függ és úgy alakul ki mindez, amit akar. És a feladatok ezen felül vannak itt, akaraterő és minden más. A számlálókat ugyan nem látta az avatarokon, de tudta, érezte a fejében, hogy elkezdtek visszaszámolni és így tényegesen fogyott az ideje. Úgy vélte, hogy itt ebben, ahol most van saját maga szabja a feltételeket, ahogyan Átok bácsi mondta, de máskor nem lesz így. Itt most azért volt itt, hogy gyakoroljon és próbálkozzon, lehetőség szerint veszély nélkül, csak a magának teremtetett akadályokkal, illetve azokkal, amiket Átok bácsi adott neki. Az, hogy sikerülnie kellett és a gondolatai, hogy megölhető, de nehezen erőt adott neki és az előzetes tervei és számításai alapján hamarosan képes volt arra, hogy sikeresen kinyissa a zárszerkezetet. Mivel ez volt az első éles „akciója”, amit életében csinált egy-két helyen rosszul tette, amit kellett és ez csak még precízebb és jobb munkára sarkallta, hiszen az ideje fogyott és nem hibázhatott. Sikerült magával teljesen elhitetnie, hogy meghalhat, még ha csak ideiglenesen is, akkor is, és ha ez megtörténik, akkor mire hazaér az anyja teljesen kikel magából, mert elkésett és mit tett. Igazából ez sokkal ijesztőbb volt mint az, hogy a teste egy időre nem fog működni, amíg regenerál és minden szövete, sejtje helyre nem áll benne. Az anyja idegesnek, kiabálva, ijesztő látvány volt, még úgyis, hogyha nem lett volna az extrém létformák listáján olyan előkelő helyen besorolva, ahol elhelyezkedett.
Végül sikerült mindent úgy tennie, ahogyan akarta és a részek is a megfelelő helyre csúsztak, még úgyis, hogy amennyire megtudta állapítani a szerkezet nem úgy működött itt, ahogyan az ősi-marsi technológiának kellett volna, de megoldotta. Az pedig a megfelelő beállítások és nyitás után ki is nyílt, kettőbe, és egy folyosó jelent meg előtte. Szinte azonnal át is lépett az ajtón, ahogyan az kinyílt, nehogy az avatarjai lelőjék és szembe kelljen néznie az anyukájával emiatt. Amint ez megtörtént nézett körbe, a folyosó gyengén volt meg világítva, magasnak vélte, sötét beugrókkal tarkítva. Nem látta, vagyis úgy vélte, hogy látja Átok bácsit a távolban egy magasabb helyen, talán emelkedni is fog majd a folyosó, de nem tudhatta biztosra. A hűvös levegőtől kissé megborzongott, de a hűvös magabiztossága még mindig megvolt, és tudta, hogy el akar és el is fog érni a folyosó másik végére. Ehhez utasítás sem kellett neki Átok bácsitól. Egyedül kellett mindent megoldania, ahogyan majd éles helyzetben is ez lesz. Most nem képzelt halálos veszélyt magának, bőven elég volt a tudatalattijában az, ha elbukik és nem sikerül neki ez a próba, akkor el sem mehet Bestia nénihez és Sárkány bácsihoz, mert Átok bácsit nem fogja érdekelni a továbbiakban. És ez Aesa számára éppen elegendő „vizsgadrukkot” adott, hogy megfeleljen Átok bácsi elvárásainak. Néhány pillanatig még várakozott és a lehető legalaposabban mérte fel a helyet. Majd koncentrálni kezdett ismét erősen, erősen akarva, hogy egy lebegő, szuszpenzoros lámpa jelenjen meg neki, amivel könnyíthet az útján azzal, hogy követi és bevilágítja a környezetét.
Ha ez sikerült, akkor mindent végignézett, hogy mit lát a talajon, lát-e ott bármiféle csapdára utaló jelet, bemélyedést, felvésést, esetleg porkupacot, lézercsíkot, vagy kifeszített drótot, bármit, ami elrejthet valamit. Nem szeretett volna csapdába lépni, hogy máris véget érjen a próbája. Ugyanígy a falakon és a feje felett is hasonlókat keresett, de ott még kapaszkodókat is, hátha meglehet mászni az egész falat, és úgy könnyebben elérhet a céljához. Ha mindent sikerült megnéznie és áttanulmányoznia másodpercek alatt, akkor óvatosan lép le maga elé és indul előre felé a folyosón. A legkisebb zajra is figyel, úgy vélte és arra a következetésre jutott, hogy rejtett csapdák is lehetnek itt, amiket nem fedezhet fel, ellenben az éberségét és ügyességét fogják tesztelni. Amennyiben úgy hallja, érzékeli a figyelés közben, hogy valamerről támadás éri, akkor azonnal próbál majd oldalra vetődni és kitérni a támadások útjából, de ettől függetlenül, amíg nem érkezik valamilyen gyanús pontig, addig halad előrefelé és vizsgálódik, hogy miket vesz még észre a folyosón. Ha ilyenhez ér akkor természetesen megáll, hogy mérlegelhessen majd, hogy miként kellene tovább haladnia.

by **King Raten Chromixen** Vas. 26 Jan. 2014, 00:46

Az első pohár tartalmánál még inkább az ízre voltam kíváncsi, emellett elővigyázatos is vagyok – ki tudja, hogy mikor mérgezik meg szegény ártatlan polgárát ennek a büszke világnak. Na, és akkor ott vagyok én, egyértelműen több ellenséggel, mint baráttal. Nem árt az óvatosság, ezért hagytam, hogy a szervezetem minden káros összetevőt semlegesítsen, és kiiktasson. Mivel a kocsmároson nem láttam, hogy meglepte volna a talpon maradásom, félretettem a bizalmatlanságom.
Sok hasznos, és bosszantó tulajdonsággal jár, ha valaki a HPI-ből keveredik ki, és ilyen piszkos kis helyekre téved. Az egyik ilyen a szervezet méregtelenítési folyamata. Egyszerűbben mondva – egy olyan ember, mint én, soha a büdös életben nem fog berúgni, ha nem akar. Ezzel nagyon sok ivóversenyt lehet nyerni az ilyen tudatlan helyeken – már ha persze meg tudjuk játszani, hogy azért hat ránk a lőre, mert annyira senki se hülye, hogy valaki bepuszilja a fél kocsmát, és nincs baja – az ilyenek szoktak kést kapni néhány, erre igencsak kényes szervükbe. Viszont ez elveszi a mókát is, és a Flottában hamar megtanultuk élvezni az életet, azaz az idősebb veteránok, akik tudták mi fán terem a vaddisznópörkölt, megtanították az ilyen zöldfülűeket, mint én, hogy hogyan iktassák ki ezt a folyamatot. Így is tettem, a második italnál már hagytam, hogy feloldódjon a testemben az alkohol jótékony hatása. A csapos szó nélkül veszi el a birodalmi váltóm – oda se nézek, hogy mennyit mutat, hiszen jelenleg elég jól állok anyagilag. A milícia szerencsére meghagyta mindenem, amikor kárhozatra ítélték a testem, és a lázadók se olyanok, hogy lehúzzanak.
Ráérősen szívtam a cigarettám, és már majdnem végig is értem a szálon, amikor három férfi indult el az irányomba. Óvatos ember lévén a szemem sarkából felmértem őket, de látszólag teljesen lazán támasztottam a pultot. Az egyikük – a középső, gondolom ő volt a kis csapat vezére – nagyjából olyan magas volt, mint szerény személyem, és bár a pocak mellett úgy tűnt, a pocak mellett teste izmot is rejteget, úgy gondoltam közelében se jár az én erőmnek. A társai még ennyire se voltak említésre méltóak, szürke hétköznapiságuk majdhogynem elrejtette őket a szemem elől. Velem ellentétben tökéletesen beleillettek a kocsma hangulatába. Ráérősen sétáltak mellém, és már pont azt hittem, hogy nem lesz semmi komolyabb atrocitás, amikor a nagydarab láthatóan szándékosan verte le a poharam a földre.
Mosolyogva fordultam felé, szép lassan. Még mindig teljesen lazának tűnt a testtartásom, pedig a ruházat alatt megfeszültek az izmaim. A testembe ültetett tengely felpörgött, miközben a kezem villámgyorsan indult meg a férfi tarkója felé. Ha sikerül, akkor egyenesen a saját poharára csapom az arcát, hogy a szemébe álljon bele a plexi. Remélhetőleg lesz még időm a füléhez hajolni, és még mindig vigyorogva, a lehető legnagyobb nyugalommal szólalok meg.
- Remélem most már jobban látod, így néz ki egy pohár.
Persze kivétel, ha a két társa rám támad, akkor ők a top prioritás, és nem a badass faktor.

by **Bishop** Vas. 26 Jan. 2014, 06:00

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

Ralf felpörgeti az erejét és gyorsaságát növelő beültetést. Amint az értékei megnövekednek támadásba lendül. A férfi nem néz közvetlenül felé, hanem már elfordult, mintha semmi sem történt volna, így váratlanul éri a csapás, kitérni sem képes előle. Shaw ereje ilyen kis fordulatszámnál is elég lenne akár tömörebb fém tárgyak meghajlítására, így a támadásának hatása nem meglepő módon brutális. A férfi feje belecsapódik a pultba, miközben a plasztik pohár nem mozdul el, formája torzul majd egyszerűen átsiklik a férfi fején. Vér fröccsen, mélyvörös színű, majd a pohár több mint felének szilánkja megjelenik a nyílt koponya másik oldalán, eközben a férfi arca teljesen a pult fém lapjába fúródik és reccsenő hanggal darabokra törik. Ralf egy mozdulattal kivégzi a férfit. Még elmondhatja amit akar, mivel a másik két férfi és sokan a bárból meglepetten hátrálnak néhány lépést a jelenet után.
Néhány pillanattal később Ralf egy erős ütést érezhet az oldalán és a hátán, a nagyobb darab talán félelmében de teljes erőből neki esik és az oldalán, a veséhez tartozó hugyvezetéknél kezdi püfölni. Az átalakítás miatt Shaw esetében ott nem fut semmi, így ez nem is okoz neki nagy fájdalmat. Mielőtt reagálhatna erre a térdhajlatában erős rúgást érezhet, amitől reflex szerűen csuklik meg a lába. A támadás iránya alapján ez nem az előző ellenfele volt. Ezen kívül szemből az egyik eddig oldalt várakozó alak felkap egy széket, próbálja arcon vágni vele Ralfot. A tárgy egyelőre a levegőben van, így van ideje reagálni. A bárban morajlás hallatszik, ahogy a felháborodott tömeg zúgolódni kezd.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok is sokat sejtetően mosolyodik el, majd ismét Ingrid arcához nyúl és lassan végigsimít az egyik csíkon.
< - Tudod te azt nagyon jól, hogy mit értek alatta. Tegnap éjjel már meg is mutattad, mit jelent. >
A következőkre, hogy Ingrid apja miért engedte most a Flottába lépést, ennyi idő után Tubrok elgondolkodik, de nem sikerül azonosulnia azzal, hogy milyen lehet egy UP2-s lénye vagy gondolkodása egyáltalán. Ez látszik is rajta, hogy nem jut semmire és nem is igazán érti, de örül a helyzetnek.
< - Lehet csak azt akarta látni, hogy igazán változtatni akarsz a helyzeten és a sarkadra állj. Más nem jut eszembe. >
Ez eddigi témákról Ragal figyelmét teljesen eltereli végül Ingrid állapota, az előbbiek már egyáltalán nem foglalkoztatják, miután megtudja a hírt. Miután Ingrid a karjaiba simul, átöleli őt, és finoman magához húzza. Mélyen a szemeibe néz a nőnek és elmosolyodik, amikor látja, hogy a gyerek mennyire boldoggá teszi, mindkettőjüket.
< - Igen, szeretném én is. - feleli Tubrok is suttogva - Felemelő érzés tudni, hogy nemsokára gyerekem lesz. >
Az utolsó mondat különösen őszintének hangzik Tubrok szájából, ahogy életének első ilyen érzete több belső reakciót vált ki belőle. A következőkre válaszként enyhén megrázza a fejét, úgy tűnik Ingrid szemszöge még mindig jobban érdekli a sajátjánál.
< - Nem lesz gond, te és a pici soha nem lehettek. Csak még maradjon ez kettőnk titka, amíg hivatalos ügyben vagy itt. - itt megáll egy pillanatra - Értem mit akarsz mondani, de neked emiatt két családod lesz, és az új rangod is most kapod meg, mindenki magának akar majd, legalább egy részedet. Tudom, hogy ez neked nem jelent problémát, csak változást. >
Végig érezni a hangjában, hogy örülne, ha valami mégis nehézséget okozna Ingrid számára akkor azt elmondaná neki, hogy legalább megbeszélhessék. Tubrok egy idő után lassan elhúzódik Ingridtől, majd magához közelebb húzza a panelt és elveszi róla a már kitöltött italát. Miután belekortyol ismét egy mosoly jelenik meg az arcán.
< - És már első alkalomkor sikerült. Ha terveztük volna, még csak próbálkozni se kellett volna. >
Elégedetten tekint végig Ingriden, jelezve, hogy kettejük "teljesítménye" tényleg jól esik neki, eközben Ingrid kupájába is tölt majd a nő felé nyújtja.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa beljebb lép a folyosóra, ez már önmagában is fontos tett, legalábbis ő így érzi. Előtte koncentrál és sikerül teremtenie magának egy lámpát, annak fénye vakítóan éles fehér, ami igen nagy felületet lenne képes bevilágítani, de ahogy a fénysugarak a folyosóra hatolnak, mintha a sötét falak és árnyak elnyelnék azokat. A világos területen az erős fény ugyanúgy terjed, de ahol sötét van, kísérteties módon az is marad. Semmi nem változik, csak az a hatás lesz érzékelhető, mintha a sötétség elszívná a fényeket. Miller végigtekint a folyosón és ha az előbbiek nem rettentik el akkor észrevehet néhány gyanús formát az árnyakban, mintha oda nem illő darabok lennének. Ezek főleg kő vagy sziklaszerű elemek, amikhez valami kapcsolódik, nagy valószínűséggel nyomásra vagy érintésre aktiválódhatnak. Néhol a falon apró bemélyedések, sorakozó vágások helyezkednek el, ezek széle még messziről is élesnek tűnik, elég lehet egy rossz mozdulat és Aesa súlyos sérüléseket szerezhet. Mást egyelőre nem lát, de már sejtheti, hogy ennél több rejtett akadály is van.
Ahogy halad beljebb az első amit érzékel, hogy teljesen elszürkül körülötte minden, a tárgyak már nem úgy verik vissza a fényt mint eddig, a fehér és fekete elmosódik. Ha végignéz magán látja, hogy ő maga is szürke. Óvatosan halad, ezért el tud kerülni egy-egy gyanúsan kiálló követ vagy a padlón lévő mélyedést. Ami különös lehet számára, hogy hosszú időn át halad előre, minden gond nélkül, de Átok alakja csak egyre messzebb kerül. Hiába megy előre, a célja is folyamatosan távolodik tőle.

by **Thorhalla** Vas. 26 Jan. 2014, 10:54

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Ami azt illeti, elég sok mindent mutattam neked előző éjjel – felelte hasonló hangsúlyban, mint eddig is tette. >
Ingrid látta, hogy mennyire nem ment az a férfinak, hogy beleképzelje magát a nő apjának helyzetébe, nem is csodálkozott saját maga ezen, pontosan tudta, hogy mennyire lehet ez nehéz és szokatlan egy külső szemlélődő számára. Még a HPI-ben is kiakadtak volna mindezen, nemhogy azon kívül, főleg, hogy még így évszázadokkal később is mindenki pontosan emlékezett arra, hogy milyen pusztítást végzett egyetlen egy az UP2-k közül Indiában. És ők még nem is látták, hogy az űrben mit tesznek mind a húszan nap, mint nap. Bólintott végül arra, amit Tubrok mondott, saját magának is ez volt az egyetlen egy ötlete, hiszen az apja mindig is nagyon szigorú ember volt és persze merev a szabályok betartása érdekében és azok mellett.
< - Én is pont erre gondolok, más nem igen jut eszembe, de nem számít a lényeg, hogy igent mondott és végre valahára engedte – mondta mosolyogva. >
Ettől kezdve már ő is teljesen átadta magát a kettejük örömének, amit a pici jövetele okozott. Örült annak, hogy újra ilyen közel lehet a férfihoz, amikor az magához húzta teljesen. Amikor Tubrok mélyen a szemébe nézett állta a tekintetét és ismét hagyta, hogy elvesszen benne, az ő arcán is megjelent a mosoly, amiben mérhetetlen boldogság és némi büszkeség is volt. Örült, hogy így láthatja Tubrokot, főleg a szavai után, ahogyan kihallotta belőle azt az őszinteséget és tényleg belső örömöt, a reakciókat, amik most a férfiban voltak, ahogyan ténylegesen belegondolt abba, hogy mindez vele történik és most. Illetve volt egy olyan érzése, hogy néhány pillanatig még az is megfordulhatott a másik fejében, hogy még mindig csak álmodik, és fel kellett fognia azt is, hogy nem, már bizony ébren van és tényleg azt mondta neki Ingrid, amit. Amíg ilyen közel voltak egymáshoz a homlokát a férfi homlokához tolta, hogy így teljesen közel legyen hozzá.
< - Én mondtam tegnap – mosolygott. – Nava kapcsán, hogy nincs nagyon ennél szebb és jobb érzés. A legszebb az lesz, amikor majd hónapok múlva a karjaidban tarthatod őt. >
Ahogyan a férfi kimondta, hogy szeretné, hogy kettejük titka maradjon Ingrid zavartan harapott az alsó ajkába. Ez már csak azért sem működhetett, mert kicsoda volt és Maniac az első pillanattól kezdve már úgyis tudott arról, hogy mi történt és már ketten vannak, nem pedig egyedül. Ettől kezdve pedig az apja is tudta, aki tényleg fel is tette elsők között a kérdést a lányának ezzel kapcsolatban. Rendben, lehet, hogy Cal-nek nem kellett volna elmondania, de megijedt és nem tudott máshoz fordulni ebben az ügyben. Ez nem az a fajta dolog volt, amiben valamelyik barátjához fordulhatna. Ők… ők teljesen HPI-sok voltak és ezt nehezen fogják lenyelni tőle. Nagyon, ennyire ismerte már őket. Így a pánik mellett tényleg csak egyetlen egy személyhez fordulhatott. Csak remélni tudta, hogy emiatt nem fog megharagudni rá Tubrok, mert végül is csak olyan személyek tudtak róla, akik úgysem adják tovább és nem befolyásolnak semmit sem.
< - Ami azt illeti, négyen tudunk róla, és értelemszerűen Maniac – mondta kissé elpirulva. – Apa már tudta, amikor a beszéltem vele, lényegében ez volt az első kérdése, de ő csak Maniac-en keresztül. Nem méltatlankodott, kérdezett felőled egy-két kérdést és elfogadta, ahogyan téged is ezáltal. A másik személy pedig Cal. Bepánikoltam, mint Greg esetében, csak akkor nem volt kihez fordulni, most igen. Még az az átkozott androidod is kiszúrta a pánikrohamomat miközben épp a felmenőid szobrait nézegettem odalent – mondta kissé bosszúsan. – Szóval megijedtem és csak hozzá fordulhattam, ő is örült neki, nagyon, azaz vehetjük úgy, hogy gratulált a picihez előre is. >
Láthatóan és hallhatóan is Ingridnek tényleg nagyon sokat jelentett, hogy Cal támogatta őket ebben és örült ennek a ténynek nem pedig morgolódott és nem volt dühös, hogy mindezt hogy képzeli és még sorolni lehetett volna órákon át, hogy miért is volt ez hatalmas hiba és nem kellene. Még megvárta Tubrok válaszát, majd utána folytatta.
< - Ha nem gond, várhatnánk a hivatalos bejelentéssel addig, amíg már nem lehet letagadni ezt? – kérdezte. – Addig bőven elég lesz, ha Tiren és Diederik, illetve az öcséd tud róla. >
Bár lehet, hogy Nava-t nem kellett volna ide sorolni, mert érezte, hogy annak nem lesz túlságosan jó vége, ha ő is megtudja, hogy lesz egy unokahúga, vagy unokaöccse. Igazából nem szívesen ismerte be, de a férfinak igaza volt, amikor a hangjából kiérződött az, hogy örülne, ha lenne gond ebből. Tényleg lesz, és ezt Ingrid is pontosan tudta, csak nem szerette volna, ha így lenne.
< - Igazad van, félek, hogy nem lesz annyi időm mindenkire, mit szeretnék – ismerte be végül. – Illetve Greg-nek valahogy el kell magyarázni majd, hogy miért nem láthatja akkor a kis testvérét, amikor szeretné. Majd téged is, hogy ki vagy és miért nem az ő apukája a testvérének az apukája. Okos és értelmes fiú, de úgy tudja, hogy az apjával nem csak barátok vagyunk, hanem… >
Nem fejezte be a mondatot, így is teljesen egyértelmű lehetett, hogy mit szeretne ezzel mondani és mire célzott az egésszel. Mástól nem félt és nem tartott, csak ezektől.
< - És a te esetdben, ha meggyanúsítanak, hogy „lefeküdtél” a Birodalomnak? – kérdezte. – Hogy rajtam és a gyermeken keresztül szerzett a Zsarnok befolyást a Rocksolid felett? >
Ezt már felvetett Cal-nek is, de ha már Tubrok felhozta, hogy milyen gondjaik lehetnek, akkor ő maga is felhozta ezt, amitől tartott. Főleg, hogy egyelőre semmi ilyesmi nem állt fent, és nagyon remélte, hogy a későbbiekben sem fog semmi ilyesmi. Nem örült volna annak, ha efféle árnyjátékokban akarják felhasználni. Elmosolyodott a férfi szavain végül és fel is nevetett.
< - Mindig úgy van, ha terveznek valamit, akkor nem jön össze könnyedén, de ha nem, akkor elsőre – mondta és átvette az italt. – Köszönöm. A legszebb ebben így, hogy lényegében az öcséddel egyszerre leszel apa és a gyerekek együtt nőhetnek majd fel. >
A hangjából érződött, hogy örült volna, ha így lenne, és ezáltal is talán rendeződhetne majd a viszonya Nava-val a mostani feszült viszony után.
< - Most tessék szépen reggelizni, gondold azt, hogy három személy helyett kell enned – nevetett fel. – Saját magadon felül, helyettem és a pici helyett is. >

Fagyos Sötétség Kora - Page 17 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa furcsa elégedettséget érzett, ahogyan kilépett a folyosóra, mintha ez olyan fontos lépés lett volna, hogy sikerült megtennie. A fény megjelent, ahogyan szerette volna, de nem ért vele túlságosan sokat. A közvetlen közelében a területeket valóban erősen megvilágította, de azokat a helyeket, amiket kellett volna neki, ami miatt lényegében „megidézte” azokra hatástalan volt. Azok még mindig ugyanúgy az árnyakban voltak, mint eddig, mintha a kislány nem is tett volna semmit sem. Most már tudta, hogy ez a hely tényleg teljesen Átok bácsi igényeit szolgálta ki, hiszen az árnyak mindig őt szolgálták, ahogyan a folyosón, a helységben, de még a csuklyája alatt is így volt. Úgy kellett gondolkodnia, vagyis legalább hasonló képen, ahogyan Átok bácsi tette. Erre akkor kezdett rájönni, amikor már egy ideje haladt a folyosón, de még mindig nem ért közelebb a céljához, ellenben az sokkalta távolabbinak tűnt, mint előtte, amikor még pontosan a folyosó végén állt. Már tudta, hogy így nem fog menni az egész, noha a falakon és padlóban is talált olyan nyomokat, kiszögelléseket és ehhez hasonlókat, amik csapdák lehettek. egy idő után az tűnt fel neki, hogy a fények is eltűntek, a körülötte levő környék elnyelte azokat és minden kezdett szürkébe fordulni. Nem csak a fények, de saját maga, a fehér bőre is szürke volt. Eléggé biztos volt benne, hogy a vörös haja is ugyanígy járt, ahogyan a teljes ruházata is. Ekkor torpant meg ott, ahol volt. Hátranézett először a folyosón, hogy ott mit lát, majd vissza előre. Azt már tudta, hogy minden pontosan úgy működik, ahogyan akarja az alapvető dolgokat nem számítva. Tudta, hogy az ideje is vészesen fogyott, noha nem tudhatta, hogy az idő lassabban, vagy éppen gyorsabban telt, mint a rendes világban. A lényeg az volt, ha nem jut ki időben, akkor az anyukájával kerül szembe, aki hatalmas patáliát fog újra csapni, azt pedig még mindig nem akarta. Szóval muszáj volt neki az, hogy elérjen Átok bácsihoz az egész végére.
A fejét ismét kicsit oldalra döntötte, már megvolt, hogy mi nem működik, azaz azokat a dolgokat könnyedén elvetette, hogy az efféle módszer, ahogyan eddig haladt a későbbiekben sem lesz a hasznára. Annyira azért óvatos volt, hogy ne akarjon csak úgy végigrohanni az egészen, mit sem törődve azzal, hogy milyen baja lehet, mert logikusan ez sem lett volna célravezető. A szépen taktikusan mindenre felkészülve haladás most zárta ki magát, mert eddig ez volt, az eddig használt számára. Az egyszerűen végigsétál túlságosan is könnyűnek bizonyult és ahhoz sem kellett volna semmilyen extra, és az úgy nem lett volna kihívás sem a számára, ez volt a saját ötlete és véleménye. A negyedik része, vagyis így az ötödik része az elméjének egy igencsak furfangos módot sugallt számára, az, amelyik mindig a tisztességtelen módokra próbálta rávenni most is egy hasonlót sugallt. Váljon eggyé az árnyakkal és azokat felhasználva érjen oda, ahova kell neki. Ezt saját maga egyelőre azonban túlságosan is kockázatosnak látta, mert mi lesz, ha nem sikerül visszaalakulnia, ha akarja sem, mert elveszti magát… nem, nem fog megtörténni, aha akarja. És eközben támadt még egy ötlete, ami nem volt ennyire kacifántos, de mégis célravezető lehet. A legegyszerűbb módja az egésznek, talán tényleg nem kellett volna eddig sem túlkomplikálnia az egészet, hanem csak hallgatni az ösztöneire. Végül is a néhány pillanatig tartó mérlegelés után is úgy döntött, hogy ezt a „legegyszerűbb” módot fogja elsőként kipróbálni, ha ez nem válik be, akkor még mindig ott volt az a lehetőség, hogy megpróbál egyszerűen az árnyak közé beolvadni és eggyé válni velük, remélve, hogy az már működőképes terv lesz.
Vett egy mély levegőt, gyermekként is pontosan tudta már, hogy mit szeretne, mit akar egészen pontosan. Azt, hogy Átok bácsi tanítványa lehessen és a lehető legtöbbet legyen a közelében, ehhez pedig az kellett, hogy odaérjen hozzá. Soha semmit sem akart jobban ennél, ehhez pedig az kellet még mindig, hogy megérkezzen a hely végére. Mivel ezt szerette volna a legjobban, igyekezett gondolatban ezt az érzést megragadni, ezt a vágyat és kívánságát, és ezzel megacélozni az akaraterejét. Ami pedig egyetlen célt szolgált a folytatáshoz, hogy ezt az egészet vigye át ebbe a világba, ahol most volt, egyetlen szándékkal, hogy ott akar lenni Átok bácsi oldalán, a következő lépéssel, a vágyán felül némileg a félelem érzete. Bár leginkább csak a tudata is hajtotta, ha nem sikerül, akkor a gonosz boszorkány, vagyis az anyja az, aki megint kiabál majd vele és újabb, meg újabb szobafogságra ítéli és brrr… bele sem mert gondolni az aljasságokba, amiket felhozhat ellene. Ha sikerült mindezeket megragadnia és felhasználnia, megacéloznia magát, akkor ezzel a tudattal lép előre még egyet és nagyon-nagyon reméli, hogy mostanra sikerült valamennyire kiismernie ezáltal a világot és a helyet, ahol volt és sikerül, amit szeretne, vagy legalább is sikerül előrébb jutnia Átok bácsihoz.
Ha pedig ez sem fog beválni, akkor a másik ötletéhez folyamodik, miszerint megpróbál koncentrációval eggyé válni az árnyakkal és úgy, árnyékként odalebegni a folyosó végére, vagyis egészen pontosan mivel, ha sikerül az árnyakkal eggyé válnia, így a fizikai alakját próbálja majd „egyszerűen” Átok bácsi mellett újra materializálni, hogy szinte a semmiből kerüljön oda mellé.

by **Bishop** Vas. 26 Jan. 2014, 16:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Miközben egymást ölelik Tubrok szenvedélyesebben megcsókolja Ingridet a megjegyzése után. Egészen hosszan, percekig elnyújtja ezt és közben végigsimít Ingrid hátán és oldalán. Tubrok minden mozdulata arról árulkodik, hogy mennyire imádja a Ingridet. Ahogy a homlokuk egymáshoz ér ez csak fokozza az érzést a férfiben, bár most nem provokálja különösebben Ingridet, csak finoman az ölébe ülteti, hogy egymással szemben legyenek.
< - Ne siessünk ennyire, mert annál nehezebb lesz kivárni. Mindent meg fogok tenni, hogy jó apa legyek, ezt ígérem, ha majd oda jutunk. >
Ingridnek az ígéret kapcsán eszébe juthat, hogy tegnap megjegyezte Naváról, hogy biztosan remek apa lesz, a testvére említésére ez Tubroknak is az eszébe juthatott és biztosan nem akar majd elmaradni a testvére mögött, ebben sem. Bár neki valószínűleg nincs olyan jó érzéke a gyerekekhez, legalábbis az alapján amit Miller eddig látott belőle. Amikor Ragal meghallja, hogy már többen tudnak a terhességről meglepődik, de egyáltalán nem tűnik idegesnek. Zavartan megvakarja a tarkóját, majd válaszol.
< - Én a saját részemre gondoltam, itt a Rocksolidban, nem a HPI-re. Jobban örülnék neki, ha egy ideig senkinek nem mondanánk el, a bejelentés előttig. Az lehetne akkor, amikor már látszik, hogy nagyobb a hasad. Nem akarom, hogy valahogy kitudódjon és ok nélkül megítéljenek miatta. - itt egy pillanatra megáll - Több ez annál kettőnk között, hogy mindenki más azt hitte, csak kihasználtad a helyzetet. >
Tubrokot eddig nem zavarta a helyzet, vagy, hogy mások mit gondolnak, most viszont, hogy a gyerek miatt megváltozott minden, már nem szeretné, ha Naván kívül mások is rossz véleménnyel lennének Ingriddel kapcsolatban. Miller is tudja, hogy ha jó időpontot választanak a bejelentésre, akkor azzal a fiatalabb Ragalt is megnyerheti magának. Greggel kapcsolatban Tubrok bólint, hogy érti a helyzetet.
< - Majd ha nagyobb lesz a fiad, el kellene mondanotok neki, hogy a ti viszonyotok más. Előbb utóbb észre fogja venni más családokon, vagy ha lát minket együtt, hogy máshogy vagy velem mint Cal-al. Talán jobb, ha előre tudja. >
Minden szavát csak tanácsként szánja, és nem olyan hangban mondja, mint aki próbálna beleszólni Ingrid kapcsolatába, egyszerűen csak a véleményét mondja el. Az utána következőkre már néhány másodpercig elgondolkodik, majd komolyabb hangon válaszol.
< - Gondolkodtam ezen, korábban is. Úgy gondolom, hogy ez elkerülhetetlen, főleg a tárgyalások miatt. Idővel majd látni fogják az emberek, hogy mégsem így van és nem hódoltam be senkinek és te sem ezért vagy itt. Makacs vagyok ebben is, nem fogok változni, csak a Rocksolid érdekeit fogom szem előtt tartani. Másrészről azt mondtad, hogy szeretnéd megtanulni a vallási rituálékat, és a szokásainkat. Ez sokat számít, nem csak nekem. >
Ragal egészen felkészültnek tűnik azzal kapcsolatban, hogy miként kerüljék el a kellemetlen helyzeteket. Valószínűleg vannak más ötletei is ezzel kapcsolatban, de most inkább Ingriddel szeretne foglalkozni. Szélesen elmosolyodik, azon amit Ingrid mond. Egészen belefeledkezik kettejükbe, mintha csak ők és a családjuk lenne a világon, semmi más, sem a tárgyalások, a háborúk vagy más problémák. Ingrid most tényleg igazán boldognak láthatja Tubrokot, ahogy finoman magához húzza őt, majd ismét megcsókolja.
< - Legalább nem egyedül leszel terhes, és a gyereknek is lesz játszótársa. Szép időszak lesz. >
Ezután, ha Ingrid az ölében ül, akkor kicsit arrébb dönti őt, hogy már ne legyenek teljesen egymáson. Nem a szobában lévő ételek közül választ Tubrok, hanem az androiddal újat hozat. A gép készségesen hoz két fő részére reggelit, ez a Rocksolidnál általában könnyebb ételeket jelent, különféle köretekkel.
< - Először aludni küldesz el, most enni... - nevet fel Ragal - Ne akarj ennyire anyáskodni, lesz még alkalmad rá. Neked kellene a kicsi helyett is enni, nem nekem kettőtök helyett. >
Nem gondolja igazán komolyan, csak élcelődik kicsit. Mosolyogva lát neki az evésnek, de közben folyamatosan figyeli Ingrid minden kis mozdulatát. Egy idő után Ingrid combjára teszi egyik kezét és végigsimít azon.
< - Mit akarsz délelőtt csinálni? - kérdezi végül. >

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa ahogy hátranéz a folyosón már nem látja, hogy honnan jött. Minden ugyanolyan szürke és végtelen, az üresség miatt kietlen és hátborzongató is. A távolban mintha egy kő leesni és zuhanás után nagyot koppanna a kő padlón, a hang többször is visszhangzik. Eközben halk huhogó, süvítő hangokat lehet hallani, ahogy a furcsa folyosón áramlik a levegő. Aesa már tudja, hogy vissza már nem fordulhat, mert akkor nem fog neki sikerülni, itt fog ragadni, bárhol is legyen konkrétan. Amikor a célja eléréséhez erőt próbál meríteni, és egyre jobban tudatosítja magában, hogy el akar érni Átokhoz, meg akarja tenni, mielőtt kifut az időből, érzi, hogy nagyobb hatalma lesz. Mintha újra kinyitná a szemét, a folyosó akadályai nevetségesen veszélytelennek és kicsinek látszanak. Egyetlen lépést tesz és azzal mintha több száz métert haladni, szinte repülve. Végül Átoktól alig tíz méterre áll meg, itt már a folyosó egy lépcsősorban végződik és annak a tetején áll a férfi, fent van egy kisebb kör alakú tér és hozzá tartozó kupola, fent valahonnan hátulról sárgás fény világot. Azonban mielőtt Aesa elindulhatna valami elkezd lefelé mászni a falak között. A sötétség takarja és nem látszik, csak az, hogy nagy, hosszú, több méteres rovar szerű lábai vannak. A lény három méterre megáll Aesa előtt, nagyjából öt méter magasan a két szűkülő sziklafal között. Három négy lábát maga elé húzza, majd az egyiket előre nyújtja. A csáp kapálózik kicsit, végén éles penge van, ami fullánk szerű. Talán a legkülönösebb a lényben, hogy nem ad ki hangot, teljesen néma és olyan mintha nem csak fizikailag de mentálisan is Aesa elméjébe mászna. A lény egyelőre kivár, csak ő az akadálya, hogy a lány elérje Átkot, és valószínűleg ha Miller közelebb megy hozzá, akkor támadni fog. Eközben a csápokról lassan folyadék kezd csöpögni.

//Elnézést, hogy Aesa része rövidebb lett, de most neki majd kisebb akadályokkal kell szembenéznie.//

by **King Raten Chromixen** Vas. 26 Jan. 2014, 16:55

A félelem erős motiváció, és szerintem elég félelmetes volt, ahogy a fickóval elbántam, ezért nem lep meg, hogy elég gyorsan reagálnak körülöttem. A nagyképű alak vére alig kezd el csöpögni a pultról, már meg is érkezik az első támadás.
Természetesen a hátam mögül, hiszen ilyenkor mindig az érzi magát a legbátrabbnak, aki azt hiszi meglepi az ellenfelét. Lélekben felkészültem az ütésekre, és ahogy elkezdődik az oldalam sorozása, már fordulnék is, hogy egy jól irányzott mozdulattal eltörjem ellenfelem kezét, amikor a lábhajlatomba rúgnak. Ez elég hatásos módszer, érzem is, ahogy ösztönösen kimegy a lábamból az erő, és összecsuklik. Előttem pedig egy szék közeleg a fejem magasságában.
A legtöbb ember ilyen kiszolgált helyzetben nem tudna mit tenni. Talán elhajolnának a bútordarab elől, miközben a többiek rávetik magukat. Esetleg a karukkal védenék az arcukat ösztönösen, aminek hála csak eltörnék ezt a – verekedés szempontjából is – kifejezetten fontos végtagot. Sőt, egyesek kombinálnák a kettőt egy kétségbeesett gurulás keretében. Azonban én nem vagyok a legtöbb ember. Nekem szénszálas csontszerkezetem van, feltuningolt izomzattal. Ezért én egyszerűen kinyúlok a bútor felé, és rántok rajta egyet, nem törődve azzal, ha megüt – remélhetőleg így kibillentem támadómat az egyensúlyából. Miközben így, a földön térdelve remélhetőleg szert teszek egy kezdetleges fegyverre, behajlított lábammal vakon a támadóm felé rúgok, a széket pedig – ha sikerült kikapnom az ellenfelem kezéből – a mozgási energiáját felhasználva lendítem oldalt, alig megtörve az irányát, és felgyorsítva – remélhetőleg ezzel is eltalálok valakit. Közben megpróbálok újra talpra kászálódni, és a széket, mint egy kardot mozgatom magam körül széles, suhintó mozdulatokkal. Közben lassan körbe-körbe forgok, és a perifériás látásomat is igénybe véve figyelem a környezetem, várva, hogy ki támad legközelebb.

by Ajánlott tartalom