Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Bishop** Hétf. 02 Dec. 2013, 13:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A válasz után Diederik, kényelmetlenül megigazítja a ruhájának gallérját és nyaki részét. Látszik rajta, hogy igazán erre nem tud mit lépni és más fajta választ várt,de valamit mégiscsak muszáj lesz mondania. A többi tábornokról is hasonló kettős reakciók olvashatóak le.
< - Nem, - kezd bele végül - természetesen nem szükséges változtatnia, hacsak Ragal nagyúr másként nem gondolja. Csak lehetőleg - itt a térképre mutat, a város körüli részen - ezen a területen is megtehetné, ugyanazt, anélkül, hogy változtatnia kelljen a programján. >
Tubrok arca meg se rezdül, de a szemén látszik, hogy megértette és pontosan tudja mire gondol Ingrid, és mit akar ezzel elérni. Pillanatokra eljátszik a gondolattal, de amikor Miller ismét teljesen rideg lesz már ő sem mutatja semmi jelét annak, hogy mit gondolhat. Úgy reagál, amire Ingrid számított. A megjelenő térképet minden Rocksolidhoz tartozó vezető gondosan végigméri, majd elemzi. Az Ingrid által felvázolt határok valóban elfogadhatatlanok számukra, de nem következik be a felháborodott reakció. Mindegyikőjük hidegen méregeti a határokat és mindent magukban tartanak. Ragal is teljesen tényszerűen kezeli a tényeket, Diederikkel együtt, és a fiatal, lendületes Elofon is velük egy egységként marad teljesen nyugodt. Egyelőre még csak zavartnak sem tűnik egyikük sem. Végül mikor nagyjából mindegyikőjük tudomásul vette a Miller által felvázolt koncepciót a Rocksolid által elképzelt határvonal vetül rá a térképre. Ez tartalmazza mind a három nagyvárost, lényegében azok ívében húzza meg a határvonalat, néhány kisebb közeli várost vagy bázist is érintve. Lényegében Venea és Korth városánál van egy mag, majd onnan nyúlván szerűen húzódik a határ Nax felé, ami egészen a közeli erőd vonaláig tart. Viszont a Pride tényleges területét egyáltalán nem érinti.
< - Mint legutóbb, ezúttal is sokban eltérnek az elképzeléseink a területek felosztásáról Lady Ingrid. - mondja Tubrok egészen távolságtartóan - Remélhetőleg sikerül majd közös nézőpontot kialakítanunk. Először is, melyik területekről lenne hajlandó lemondani a Birodalom? Az ön által felvázoltakon felül. >
Egyelőre mindenki Ingrid arcát fürkészi és várja, hogy mit reagál a nő.

by **Thorhalla** Hétf. 02 Dec. 2013, 15:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Sejtette, hogy a Rocksolid katonai vezetői nem ezt a választ várták, amit kaptak a nőtől, hanem teljesen mást. Számukra roppant kellemetlen lehetett, talán nem hitték, hogy egy birodalminak is vannak igényei? Vagy talán az, hogy hobbijuk van, az tűnt annyira idegennek ebben a helyzetben? Ingrid pontosan tudta, hogy az igazsággal sikerült sarokba szorítania őket, ha megtiltják az kényelmetlen lehet mindenkinek, hogy szabályozni akarják, illetve utalhat arra is, hogy titkolnak valamit, ami odakint van. De a saját biztonság érzetük miatt nem engedhetik azt sem, hogy odakint rohangáljon valaki csak úgy, bármiféle kíséret és felügyelet nélkül. Igazából nem mintha a Birodalom nem tudna mindent, ami a bolygón folyik. Hacsak Tubrok nem gondolja máshogy, tudta, hogy a férfi szívesebben lenne vele egy ágyban, hogy azzal foglalja le, amit egy férfi és egy nő abban a helyzetben szokott tenni, mintsem arról hallgasson jelentéseket, hogy Ingridet érzékelték odakint a védelmi rendszerek, hogy már megint rohangászik. Megállta, hogy a férfira nézzen teljesen a válaszért, úgyis tudta azt, hogy mit felelne.
< - Rendben van tábornok – felelte. – Csupán azért döntöttem a távolabbi helyszín mellett, hogy ne okozzon kellemetlenséget, ha valamelyik civil lakosuk észrevesz. >
Azt már nem tette hozzá, hogy nem akart szívrohamot okozni a lakosság egy jelentős részében, ha meglátják, hogy milyen tempóval rohan. Hiszen ha a vezetők így reagáltak erre a tényre, akik valószínűleg higgadtabbak, mint a lakosság többi része, akkor ők hogyan tettek volna? Azonfelül most már, hogy volt odafent esze ágában sem volt lemondani arról a forró vizű forrásról, így majd ha kettesben marad Tubrokkal, akkor megkéri, hogy had mehessen ki oda újra a legnagyobb titokban. Ha meg ezek után figyeltetni akarná Diederik, akkor sem okozna gondot mindezt lerázni és átverni az őrséget, akár még a Végteleneket sem. Úgy tűnt, hogy mindannyian okultak a tegnapi napból, amikor hangot adtak annak, hogy meglepődtek és felháborodtak. Úgy tűnt, hogy most mindannyian el akarták rontani Ingrid szórakozását azzal, hogy teljesen nyugodtak maradnak. Más kérdés, hogy meddig képesek ezt a nyugalmat megőrizni. Előbb vagy utóbb úgyis belefutnak majd egy ugyanolyan szócsatába, mint az előző nap. Ezeket a határokat tudta, hogy Tubrok nem láthatta, hiszen ezek messze eltértek attól, amit első este felvázolt, nagyjából köze nem volt ahhoz, csak azok alapján, hogy mennyire pimaszul szabott határt, abból következtethettek. A képek felé fordult, amikor felkerült rá az a határvonal, amit a Rocksolid javasolt.
Fagyos Sötétség Kora - Page 10 Uvx7

Itt szerencséjére nem voltak olyan természeti képződmények, amik nehezítették volna a tárgyalásokat, mint az Ismeretlen Birodalom esetében. Ő is nézte a képet, a fejében a saját szemei elé vetítette a képet, hogy ő mit szabott meg magának még az optimális határnak. Ezúttal is valóban nagyok voltak a különbségek, de itt nem volt olyan nagy az eredeti távolság a Rocksolid határai és az optimális között, mint az Ismeretlen Birodalom esetében. Itt az eredeti Pride területek békén maradtak és azok a területek sem voltak érintettek, ahol a mostani hadszíntér volt. A legtöbb terület errefelé jelentéktelen volt, így nem csodálkozott Ingrid azon, hogy azokról lemondtak. Akkor fordult csak el a képtől, amikor Tubrok megszólalt, ismét visszavette a szemkontaktust a férfival és úgy hallgatta végig. Magában mosolyodott el, hogy mennyire aranyos feltételezés és naiv, hogy a Birodalom lemondana bármelyik területről is ezeken. Egy pillanatra sem mutatta a jelét annak, hogy erre gondolt volna.
< - Valóban Lord Tubrok – felelte hasonlóan ridegen és távolságtartón. – Biztos vagyok benne én is, hogy ma és a többi napon is megtaláljuk a közös nevezőt és a végén mindkét fél sikeresen zárhatja a tárgyalásokat. >
Meg sem próbálta máshogyan kifejezni magát, ebben ismét benne volt a tényleges és korrekt válasz a férfi szavaira, ahogyan a kétértelműség is, amivel továbbra is kínozta Tubrokot, mivel tegnap még nem volt magában biztos, ezért el kellett érnie valamilyen módon, hogy mindez megtörténjen. Ennyivel úgy ítélte meg, hogy ez nem fog a tárgyalás kárára menni a saját részéről, az nem zavarta volna, ha Ragal kiesik a ritmusból ezek miatt és hibázik, úgy még szórakoztatóbb lett volna az egész. A szemkontaktust végig fenntartotta, ahogyan tegnap is tette, nem hunyászkodik meg, és kimutatja azt, hogy legalább olyan egyenlő félnek tartja magát a helységben, ha nem többnek, mint az itt megjelentek. A szemeivel, sem a mozdulatával azonban nem árult el semmit sem, ami miatt másoknak félreérthetőek lettek volna a szavai.
< - Először is – kezdte ugyanúgy a szavait, mint a férfi is tette, ugyanazt a hangsúlyt megütve. – Természetesen semmiről. >
Semmilyen felháborodás, sértettség, vagy ehhez hasonló nem látszott rajta, nem sikerült kizökkenteni ezzel a pimasz kérdéssel. Még magában sem botránkozott meg, sokkalta inkább aranyosnak vélte és tetszett neki, hogy mivel próbálkoznak elérni bármit is nála ebben a helyzetben.
< - De amennyiben önöknek van elképzelésük és javaslatuk nagyúr, hogy miért is mondjon le a Birodalom bármiről, hallgatom – mondta még mindig ridegen és távolságtartóan. >
Ugyan nem mondta ki, de a hangjában éreztette, ahogyan a tekintetével is, hogy azt az okot nem fogadja el válasznak, hogy mivel a Pride áll vesztésre a háborúban. Ez a megoldás és egyszerű válasz nem szerepelt az elfogadható indokok között.

by **Bishop** Hétf. 02 Dec. 2013, 19:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Diederik bólint arra, amit Ingrid mond, de már nem tesz hozzá semmit. Arcának vonalai nem mutatják, hogy ettől Ingrid a szemében még rosszabb fényben tűnne fel, sőt mintha talán pozitívan változna a véleménye, de ennek okára nem utal semmivel. Miután Ingrid is biztosítja Ragalt, hogy a megegyezésre törekszik, a férfi bólint, és a teremben lévők hidegsége mintha enyhülne, de csak addig a pontig amikor Miller kijelenti, hogy a Birodalom nem hajlandó további területeket átadni. Ez már némileg kizökkenti a kisebb rangú katonák egy részét, de ennek nem adnak hangot. Tubrok szinte azonnal válaszol.
< - Természetesen a legfontosabb, amivel ön is teljesen tisztában van Lady Ingrid, hogy ha folytatnánk az offenzívát, akkor a Pride területe szinte egészben a Rocksolid kezébe kerülne. - válaszolja szándékosan mit sem törődve Ingrid hangjában lévő utalásra - Másrészről a térség, az ön által felvázolt vonalakkal a tárgyalások után egyértelműen konfliktust jelentene. A Pirde-tól északra elterülő országok gyakran esnek áldozatul az erősebb államoknak, a meghódított és elvesztek területek, ahogy egyik államtól a másik kezére kerülnek, okot adnának egy újabb háború kitörésének. Viszont ha két erős állam közé vannak szorítva az ottani területek, kisebb az esélye egy konfliktusnak. >
Végig figyel, hogy a hangja ne legyen olyan, mintha Ingridnek tenne eleget és magyarázatot adna kényszerből, hanem érezhetően saját belátásból teszi ezt. Tubrok szemein látszik, hogy nem bánja, hogy nincs könnyű dolga a tárgyaláson.
< - Feltételezem ön is a hosszabb távú békére törekszik a hódítóállamok esetében. >

by **Thorhalla** Hétf. 02 Dec. 2013, 21:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Sikerült észrevennie és kiszúrnia, mintha Diederik valamivel enyhült volna az irányába. Annak a férfi nem adta jelét, hogy mi miatt, de Ingrid eléggé biztosra vette, hogy az lehetett az oka, hogy törődött a helyiekkel, hogy nekik nem akar kényelmetlenséget. Az skandinávoknak is roppant fontos volt ez és úgy látszott, hogy Tyr remek munkát végzett ennek a szemléletnek az átadásával. Mindehhez pedig Ingridnek magának sem volt nehéz alkalmazkodnia, hiszen családja mindkét ágáról benne volt mindez. Érezte, szinte kézzelfoghatóan, hogy a légkör megenyhült a helységben, amikor kimondta, hogy ő maga is a jó megegyezésre törekszik, majd pillanatokkal később érkezett meg az előző érzés ellentéte, ahogyan minden megfagyott. Látta a szeme sarkából, hogy az alacsonyabb rangú vezetők egy része fészkelődni kezdett és ki lettek billentve a béketűrésükből. Azt ne is várta, hogy hangot adnak ennek, ahhoz nem hitte, hogy meglett volna a bátorságuk, azonban Tubrok szinte rögtön válaszolni kezdett a szavaira.
Hosszú élettapasztalata, katonai, politikai és stratégiai pályája alapján tudta levonni azt a következtetést, hogy Tubrok azt a látszatot akarja kelteni, hogy továbbra is erős maradt és nem a nőnek magyaráz. Eléggé biztosra vette, hogy részben neki is szólt mindez és nem pedig csak mezei kifejtése a dolgoknak. nem hitte volna egyébként, hogy mindez feltűnne a vezetőknek, amennyit tegnap kiderített abból is csak annyit tudott volna, hogy főleg Diederik elől próbálja leplezni mindezt, legalább is a tárgyalások végéig, utána már tegnap este megmondta, hogy el fogja neki mondani azt, ami kettejük között kialakulni kezdett. Számára lett volna rosszabb, ha már előbb kiderül. Szíve szerint megmosolyogta volna azt, ahogyan a férfi válaszolt, hogy nem törődött Ingrid hangsúlyával. Ebből lett Ingrid számára biztos, hogy már Tubrok is rájött, hogy mennyire hasonlítanak és ugyanazt próbálgatja ellene, amit a nő is tett. Csak azt nem tudta még, hogy ezzel a nő nem volt megtörhető. Ingrid szíve szerint felsóhajtott volna a két birodalom való közé beszorulásra és így kisebb a konfliktus lehetősége. Az első gondolata az volt, hogy a sóhajjal egyetemben ki kellene mondania, amit a tegnapi beszélgetés után Tubrok már megértene: „Mennyivel szebb volt a világ, amikor még létezett demokrácia!”. Mennyivel egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy a köztes régiók szavazzanak, népszavazással, hogy melyik birodalomhoz akarnak tartozni. Ahogyan annak idején volt ilyesmi a Zuhanás előtt. Igaz ahhoz teljesen más nézőpont kellett volna a világnak, hogy mindez működjön és nem az aktuális.
< - Tisztában vagyok vele nagyúr, főleg, hogy a másik fronton már él a fegyverszünet, így az ottani egységek jelentős része is viszonylag gyorsan átcsoportosítható és átszállítható ide a Pride területeire – bólintott. – Amint a keleti régiókban megállapodások teljesen biztosak lesznek. >
Igazából teljesen adta magát és egyértelmű volt, hogy erre készülnek. Itt még nem merült fel a tűzszünet, igaz az Ismeretlen Birodalomnál is csak később történt meg mindez, de ezek a területek teljesen mások voltak, mint ott, más az állam, a berendezkedés és még sorolni lehetett volna a különbségeket közöttük.
< - Viszont, ha két erős állam közé vannak szorítva az ottani autonóm területek, akkor annak is fent áll a lehetősége, hogy valamelyik oldalhoz önként csatlakoznak a béke érdekében, hogy védelmet kapjanak az ellenségeik ellen, ami újabb háborús konfliktust szülhet azon okból kifolyólag, hogy a másik fél, felek nem valószínű, hogy ezt könnyedén megemésztenék – mondta ridegen. – Ha talpon akarnak maradni és életben lenni, akkor ez a leglogikusabb döntés a részükről. >
Továbbra is fenntartott a szemkontaktust és látta Tubrok szemeiben, hogy élvezi a helyzetet, hogy nincs könnyű dolga. Egy pillanatig hagyta magát elveszni a férfi szemeiben, de nem annyi időre, hogy ez a többi hadvezérnek feltűnjön, csak annyira, hogy Tubrok láthassa meg mindezt, egyfajta válaszként arra, ami a férfi lélektükreiből voltak kiolvashatóak a nő számára.
< - Természetesen hosszabb távra, de félek, hogy az önök hosszabb távú elképzelései számunkra roppant rövidnek bizonyulhatnak – mondta továbbra is ridegen és távolságtartóan, most kicsit szándékosan éreztetve a nézetek közötti különbségeket. >
Ez azonban most nem Tubroknak szólt, ezúttal nem, hanem tényleg csak pusztán a tárgyalásra értette, bármiféle jel, vagy kétértelműség nélkül.
< - Önök mégis uralni akarják a három legnagyobb várost a Pride feletti északi részeken, ami, javítson ki ha tévednék, de nem túlságosan egyezik a birodalmak közé való beszorításra tett javaslattal – felelte továbbra is a megszokott tárgyalási hangnemben. >

by **Bishop** Kedd 03 Dec. 2013, 00:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - De az Ismeretlen Birodalom területén is pont akkor lesz hivatalosan is vége a háborúnak, amikor a Pride területén. Addig a haderő átcsoportosítására nem kerülhet olyan mértékben sor, mint amire utalt Lady Ingrid. - biztosítja Millert efelől Tubrok >
Ingrid felvetésére, hogy a köztes államok, akár önként is csatlakozhatnak Ragal kicsit belenagyít a képbe és jobban megvizsgálja az ott lévő területi viszonyokat. Nem vesz ez túl sok időt igénybe, ahogy a többi vezetőnek se, hogy ellenőrizzék az ott fennálló helyzetet, főleg a politikai viszonyokat.
< - Ebben másként látjuk a dolgokat. Lehet, hogy az a logikus lépés, de nem azt fogják tenni, megpróbálnak életben maradni, de a félelem vezérli őket. A Pride és az ottani államok hosszú idő óta állnak háborús vagy hidegháborús viszonyban. Bizonytalanok és szervezetlenek. Ha bárkihez is csatlakoznának az a Rocksolid lenne, még ha nem is bíznak bennünk, nem akarnak a Pride uralma alá kerülni. >
Ingridnek is megvannak erről az általános ismeretei, de ezen a téren a tudása nem teljesen pontos, de azt ő is tudja, hogy egy átállás lehetséges, de nem valószínű, így végső során sem Miller sem Ragal álláspontja nem támasztható biztosan alá. Tubrok eközben egy pillanatnyi kizökkenéssel jelét adja, hogy ő is érzi, hogy most nem csak mint tárgyalópartnerek állnak egymással szemben, ezt azután teszi, hogy Ingrid mélyen a szemébe néz. A teremben lévő ezredeseknek, akik Ragalhoz közelebb állnak ez természetesen feltűnik, de mivel a tegnapi tárgyalások alkalmával is folyamatos volt a szemkontaktus a törzsfő és Miller között ezúttal csak nyugtázták az ismételt helyzetet, legalábbis egyelőre. Diederik is így viszonyul ehhez. Végül Ragal újra távolságtartóvá és hivatalossá változtatja arcát és egész tartását.
< - Tartok tőle, hogy egy olyan birodalomnak, amely a távoli galaxisokban visel háborúkat, számunkra elérhetetlen távolságban minden földi lépték rövidtávúnak számít. Már eddig is rendkívül rugalmasak voltak ilyen tekintetben a módszerei, kérem vegye most is ezt figyelembe. >
Miközben beszél sikerül teljesen uralnia magát, minden mozdulatát, de mivel Ingrid hozzá beszél személyesen, ezért ismét ő reagál, a teremben lévő többi katonai és politikai személy csak várakozik.
< - Az említett három nagyváros és a Pride határvonala közti területek jelentik az ütközőzónát a mi határvonalunkon. Azok a területek is képesek betölteni ugyanazt a szerepet, két nagyhatalom közé ékelve, még ha kisebb területről is van szó, mint az ön elképzelésében. >

by **Thorhalla** Kedd 03 Dec. 2013, 09:51

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Hivatalosan – nyomta meg ezt a szót, ezzel valószínűleg tovább borzolva a kedélyeket. – De amíg az Ismeretlen Birodalom felőli fronton órák óta egyetlen összecsapás sem történt, a Pride-ért folytatott háború pedig ezekben a percekben is zajlik, amíg itt tárgyalunk. >
Utalt ezzel arra, hogy eközben tényleg megtörténhet az, ami mondott. Ha másnak nem is, de Tubroknak tudnia kellett, hogy azért volt ráció abban, amit mondott, hiszen nem kell attól tartania a férfinak sem a Rocksolidnak, hogyha ezt meglépnék, akkor Ingrid visszavonná a tűzszünetet azok után, hogy előző este is kifejtette, hogy tényleg a hely megmentésén dolgozott. Egy kellően nagyszámú csapatot pedig minden gond nélkül át lehetett oda küldeni, mozgatni úgy, hogy még az egység lejárta előtt egy olyan gyors villámoffenzívát hajtsanak végre, hogy a Pride-t igencsak komolyan érintse mindaz. Eddig nem is igen gondolt bele, de katonai és stratégiai lépésként mindez igencsak remek húzás lett volna. Ha nagyon gyorsan teszik meg és végül a tárgyalásokból sem lesz semmi a villámháborúval megszerezhetnék a Pride teljes területét és a seregek egy része még vissza is küldhető lett volna az Ismeretlen Birodalom egy eddiginél nagyobb sereggel kellene, hogy szembenézzen. Saját maga valószínűleg meglépte volna ezt az igencsak kockázatos lépést, főleg, hogy még siker lehetőséget is látott benne, mert az tény volt, hogy a Rocksolid tényleg elfoglalhatta volna idővel a teljes Pride-ot.
Ami a csatlakozási részt illette Ingrid nem lehetett teljesen biztos benne, hogy így lenne, annyira nem ismerte a dolgokat arra, de annyit igen, hogy a végső soron, hosszú távon mégsem valószínű, hogy az átállásos dolog működne. Így igazából egyikőjük érvei sem voltak tökéletesen alátámaszthatóak, még akkor sem, ha majd a történelem idővel úgy dönt, hogy mégis igazuk volt. Amíg hagyta, hogy elvesszen saját maga Tubrok tekintetében meglátta a férfi reakcióját és válaszát, már ő is érezte, hogy ez itt most több, mint tegnap, hogy már nem csak tárgyalófelek, hanem jócskán többek annál. Ingrid a szíve szerint odalépett volna hozzá, hogy megcsókolja, mert akarta érezni a csókjait, az érintését, az illatát, emiatt várta, hogy vége legyen a tárgyalásnak, és még szerencse volt, hogy nem késő estig kellett most erre várnia a napközben esedékes randevú miatt. A szeméből még ez kiolvasható volt a vágyakozás, de végül két gyors pislogással kiűzte, nem nézett félre, vagy sütötte le a szemét, a hadvezéreknek bizonyára az tűnt volna ki belőle, hogy Tubrok áll nyerésre ebben, amit meg esze ágában sem volt hagyni. Ahogyan a kérés elhangzott Ingrid szemei mintha megvillantak volna, ahogyan még mindig fenntartotta a szemkontaktust. Ez volt az eddigi leginkább hátsó támadás a férfi részéről, tisztában volt vele, hogy miért. Tubrok már kitapasztalta főleg tegnap este, hogy Ingrid mennyire emberi tud lenni a Birodalom hírnevétől ellentétben, hogy szeret rövidebb távra tervezni, mert van benne valamilyen különlegesség és egyediség, hogy könnyedén képes lenne itt is megtenni, ha akarná. De az nem a Birodalom érdeke lenne, hanem a sajátja, a kettő pedig ezen a ponton egyáltalán nem volt összeegyeztethető.
< - Megpróbálhatom az ön kedvéért nagyúr, csupán mert ön kérte – felelte. >
A tegnapi nap után Tubroknak tudnia kellett, hogy csak annyira fog engedni ebben is, amennyit a Birodalom engedhet és nem fog kedvezni neki és pusztán a férfi két szép szeméért máshogyan tenni. Azzal pedig tökéletesen tisztában volt, hogy ezek a szavak lesznek, amik már tényleg felkeltik a gyanút a tábornokokban, ezredesekben úgyis, hogy most is ugyanolyan ridegséggel és távolságtartással felelt, mint eddig. Így nem igen lehetett azt sem eldönteni, hogy ezt élcelődésnek és gúnynak szánta-e, vagy pedig komolyan. A szemkontaktust továbbra is fenntartotta, a szemeiből pedig Tubrok láthatta, hogy ő maga is roppantul élvezi és szórakoztatónak találja a mai tárgyalásokat. Nem kellett a térképre néznie, hogy tudja, hogy melyik területekre gondolt a férfi. Ő maga is nagyjából pont ezek szerint állította fel az optimális határvonalat, hogy az a birodalmak közé ékelődő pontok megmaradjanak és ahhoz képest a Rocksolid még többet akart, amit ő elképzelt.
< - Esetleg még alkuképes is lehet – szólalt meg ismét a ridegségével a szemkontaktust továbbra is fenntartva. – Ettől függetlenül, induljunk délről az önök határvonalától nagyúr; a Nax és a közvetlen közelében levő kisebb város túlságosan is délen helyezkedik el és túl közel a Pride eredeti határaihoz ahhoz, hogy csak úgy át lehessen engedni. Továbbra is úgy vélem, ha ezek a Rocksolid határán belül maradnának, akkor pontosan ugyanazt a hatást érnék el, amit el akarnak kerülni. >
Nem tette hozzá a nyilvánvalót, hogy egy ekkora városban igencsak nagy haderőt lehet elszállásolni és állomásoztatni, főleg egy olyat, amit etetni sem kell a végtelenek pedig igencsak nagy ütőerőt tudtak volna ott képezni és ezzel ő maga is tökéletesen tisztában volt.

by **Bishop** Kedd 03 Dec. 2013, 23:01

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid és Tubrok közötti folyamatos kontaktot megszakítva most Diederik reagál az elhangzottakra.
< - Biztosíthatom, hogy ettől nem kell tartania. Nem szükséges ilyen lépés a részünkről, kezünkben tartjuk az ottani frontot is. >
Mondja biztosítékként, de igazából hallani, hogy csak kötelességszerűen, a forma betartása miatt mondja ki a szavakat, de valószínűleg nem gondolja komolyan. Szavait Ragal egy biccentéssel erősíti meg, majd hangjába a hivatalos keretek között még megengedhető hálát éreztet.
< - Köszönöm, hogy tekintettel van rám. - válaszol ugyanolyan kis utalással, mint Ingrid tette. >
A helyzet egyelőre még nem kelti fel a magasabb rangúak figyelmét, de a kisebb hadműveleteket irányítóknak már feltűnik valami. A beszélgetés eleji feszült légkör időközben enyhül, ahogy látszólag valamilyen ismeretlen okból Ingrid és Tubrok valamint Diederik közötti feszültség is jelentős mértékben csökken. Egyelőre ez viszont csak a tárgyalások javát szolgálja. Végül Ragal hangját megkeményítve tér vissza a térképhez.
< - Valóban nagy területről van szó, közeli határokkal, de ne felejtse el Lady Ingrid, hogy az ottani városok fejlettsége össze sem hasonlítható a Pride szintjével. Ők, ugyanis használnak olyan biotechnológiákat, amikkel mi sem rendelkezünk, ráadásul a területük sűrűn lakott, nagy népességszámmal, fejlett városokkal és bázisokkal. Ehhez képest a külső régiók helyzete még a legjelentősebb részeken is sokkal rosszabb. Az előzetes gazdasági és hadi elemzések alapján, itt indokolt a nagyobb terület, az arányos erőviszonyok miatt. >
Ezt befejezve, nem várja meg Ingrid reakcióját, csak azt a pillanatot, amikor látja a szemében, hogy tökéletesen megértett mindent, majd folytatja.
< - Ha ezt nem tekinti olyan fontos körülménynek, akkor is jól látszik, hogy az ön által felvázolt határvonalaknál nincs semmilyen jelentősebb pont vagy terület amely erős mesterséges határt képezve visszatartaná a Pride-ot attól, hogy egy előrenyomulásnál egészen Venea-ig és Korthig tolja ki az állásait. >
Ekkor fejezi be és várja ki a nő reakcióját, rezzenéstelen arccal, türelmesen.

by **Thorhalla** Szer. 04 Dec. 2013, 09:58

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
És valóban úgy is történt, akkor fordult csak Tubroktól és szakította meg a szemkontaktust, amikor Diederik szólalt meg. Pusztán az illem kedvéért nézett a tábornokra. A férfi szavai után az arcra még inkább megkeményedett és a rideg nézése is még tovább mélyült és fagyosodott, ahogyan Diederik szemébe nézett. Ezzel a tekintettel és mozdulattal szinte megfagyott körülötte a levegő és a korábbi elmúlt feszültség valószínűleg újra előjött. Ugyan tényleg megígérte, hogy nem fogja kikészíteni a férfit és kímélni fogja, de arról Ingrid már nem tehetett, hogy Diederik a tudtán kívül is provokálta a nőt. Vajon a tábornok és Tubrok rájöttek, hogy az egyik haditervüket pont most hozták a nő tudtára, hogy az kiszedte belőlük? A tekintete, amivel a tábornokra nézett az a tipikus régen is ismert gyilkos tekintet volt. Ha ölni lehetett volna nézéssel, akkor a tábornok már halott lett volna, és talán egyes helyeken ezt a nézést még hadüzenetként is felfogták volna. Ingrid egyvalamit nagyon gyűlölt, az pedig az volt, ha ostobának nézik. Ha éppen azt játssza el, hogy az, akkor ezzel nem volt gond, de így, hogy fél pillanat alatt jött rá a Rocksolid haditervére, úgy már kissé soknak érezte. Főleg, hogy tisztában volt a saját stratégiai érzékével és tudta, hogy jobb, mint a jelenlevők ebben és persze sokkalta tapasztaltabb is. Ugyanezzel a nézéssel pillantott még vissza Tubrok-ra is, amikor az helyeslően bólintott a tábornoka szavaira.
Eddig részben szándékosan nem vett tudomást arról, hogy mire is készül a Rocksolid közben, ha akarta volna és belegondol, akkor már a tegnap felhozott tűzszünetnél rájött volna minderre és nem csak most reggel. De ha ők így akartak játszani, akkor neki ez is megfelelt, hogy a saját terveiknél tegyen keresztbe nekik, és ott hiúsítsa meg azokat és jó hadvezérhez, politikushoz híven ott vigyen be fájdalmas „ütéseket”, ahol az tényleg fáj. Ismét végigfuttatta a szemét azokon, akik itt voltak, majd fejben elővette a sok-sok éves képzését és a programját, amivel a stratégiai tanulmányait folytatta. Valószínűsítette, hogy az összes itt levő hadvezér ellen vezetett már harcokat és az ő helyzetükben is végigvitte a küzdelmeket. Ezeket kereste elő az emlékeiből, hogy tudja, hogy kinek mi volt a főbb jellemzője, hogy milyen taktikai húzásaik voltak és mik a szemléletük. Ezekből pedig, ha megvannak, akkor próbálja meg fejben összetenni, hogy mik is lehettek a Rocksolidosok tervei a Pride-al és azt hogyan próbálták meg kivitelezni. Abban azért elég biztos volt, hogy még csúnyán oda akarnak pirítani Uvan Strupz-nak, hiszen köztudott volt, hogy ő még a Zsarnok figyelmét is felkeltette és kiemelte, hogy a Pride a második hódító állam legyen. Tubrok egójának pedig ez mindenképpen jót tett volna, ha így történik.
A hálás köszönetre most egy pillanatra sem enyhült meg a tekintete, csak azzal a gyilkos pillantással vette vissza a szemkontaktust. Érdekelte, hogy Tubrok ebben a helyzetben mennyi ideig lesz képes arra, hogy fenntartsa ezt azelőtt, hogy félrenézne, vagy bármilyen jelét adna a kényelmetlenségnek. Düh és harag nem látszott Ingrid szemeiben, sem tekintetében, csak az a nagyon-nagyon csúnya nézés, ahogyan csak egy nő volt képes nézni. Ragal azonnal megláthatta Ingrid szemeiben, hogy érti, hogy mire gondolt a férfi és mit akart mondani, egyetlen szívdobbanásnyi idő elég volt neki erre, nem kellett belegondolnia, vagy gondolkodnia rajta, sem emésztenie. Mire a férfi belekezdett a folytatásba, már saját magának is megvoltak a válaszai, nem voltak reakciói, most különösen ügyelt arra, hogy a lehető legkisebbet se lássa meg rajta sem Tubrok, sem más.
< - Saját számításaim alapján nincs szüksége a Rocksolidnak a Nax-ra, hogy a gazdasági mutatók jócskán pozitívan maradjanak, ugyanez igaz a katonai mutatókra is. Az álláspontom ugyanaz, mint a tegnapi nap folyamán, erőfitogtatás lenne csupán, azért, hogy a Pride és a vezetője lássák mindazt, hogy megtehetik, hogy ezt a határt szabják meg. Ha nem tévednek a számításaim, amik ritkán szoktak az egész arra megy ki, hogy Uvan Strupz egóját tiporják a sárga földbe a következő pár napban zajló gyors offenzívával. >
Ez most már tényleg szándékos és nyílt provokáció volt, eddig meglehetősen jól megtudták őrizni a vezetők a nyugalmukat és a türelmüket, tehát itt volt az ideje annak, hogy Ingrid is megküzdjön a hírnevéért, hogy szétkapja őket. Azok után, hogy Diederik ostobának nézte most éreztetni akarta a mozdulataival, nézésével, hogy tökéletesen átlát rajtuk és pontosan tudja minden gondolatukat, hogy mit terveznek, hogy bármennyire is próbálnak ellene tenni, nyílt lapokkal ülnek a vezetők előtte. Az, hogy mire is képes igazából az előző napon nem nagyon derülhettek ki a természetes határok miatt, de itt nem volt ilyen, az egykori Kanada területei jellemzően sík területek voltak, nem volt, mi behatárolja őket, itt minden csak tőle függött.
< - Az én általam felvázolt határoknál ugyan valóban csak városok és Vanea képezné a határvonalat, de ezek a határok megvoltak korábban is és onnan tört belsőbb területekre a Rocksolid, a városok és Vanea pedig képesek elszállásolni a megfelelő létszámú katonai kontingenst, ahogyan a gazdasági infrastruktúrát is képes lesz pozitívan tartani az önök jelenléte mellett. Önök is pontosan tudják, hogyha csak ott maradnak sem lesz képes a Pride bevenni őket és visszaszerezni. És ekkor még nem vettük figyelembe azt a tényt sem, hogy a Pride egy hosszabban tartó háborúra készül az Egyesült Köztársaságokkal, amik miatt az érintet területek függetlenek maradnának és a Rocksolidnak sem kell majd újabb támadásoktól tartania. >
Egyelőre ennyit mondott csak továbbra is ridegen, de sokkalta határozottabban, mint eddig a tárgyalások során bármikor is fenntartva a látszatott, hogy nem vehetik annyira könnyen a jelenlétét és szavait és nem nézhetik madárnak, mint az elején Diederik tette. A többi részletet majd azok után tervezte belevinni a beszédébe és a visszavágásba, amikor már rájön arra és kiszámolja, hogy mik is a Rocksolid valódi tervei. Ha esetlegesen mégsem jönne rá, akkor is képes volt fenntartani a látszatot, hogy tud mindenről és valószínűleg képes lesz végig kijátszani az évtized, vagy évszázad blöffjét, amíg a tárgyalások tartanak. Egyelőre Tubok reakcióját várta a szavaira végig fenntartva a szemkontaktust, a szeme sarkából azért figyelte a többi katonai vezetőt, hogy lássa az ő reakciójukat is.

rövidítések:

//Ha nem szeretnéd leírni Te konkrétan, hogy mire jön rá/mit következtet ki Ingrid, nekem az is megfelel, ha leírod, hogy a jelenlevő vezetőkről mit tud, hogy milyen húzásaik voltak, vannak, az újrajátszott csaták miatt úgy vélem, hogy ezzel lényegében elég jól tisztában van és akkor így jussak el a megoldásig.//

by **Bishop** Szer. 04 Dec. 2013, 23:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid a teremben lévő személyeket egyezteti a saját tapasztalataival és az adatbázissal, ami jelentős eredménnyel jár. Lassan körvonalazódik előtte a Rocksolid teljes hadigépezete. A rangok és azok megnevezései nem igazán egyeznek a Flottánál vagy máshol jellemzővel, de a nagyságuk, ranglétrán elfoglalt pozíciójuk nagyjából igen. A teljes haderő fel van osztva nagyobb részekre és minden nagyobb részt egy ezredes vezet, ők felelnek az adott rész teljes működőképességéért, ellátottságáért és ők hozzák meg a végső döntéseket. Alattuk vannak a kisebb-nagyobb rangban lévő vezérek, akik egyszerűbb megnevezés érdekében mind tábornokok hivatalosan, gyűjtőnéven, ők egy-egy hadműveletet vezetnek, csatákat irányítanak, végrehajtják az adott parancsokat, ehhez az ezredesek hadereiből vesznek el kis részeket, hogy összeállítsák a nekik szükséges hadsereget. Diederik felel a földi emberi erőkért és a pilóták által irányított gépesített földi haderőért, valamint a teljes földi ellátottságért és logisztikáért, hozzá tartoznak a törzsek harcosai, a gyalogosok, a tényleges harcosok. Ő maga egy tapasztalt, megfontolt vezér, általában bevett és megszokott lépései vannak, őt a szimulációk alatt Ingrid egészen ki tudta ismerni, általában semmi újat nem mutatnak a technikái, de megfelelő erőátcsoportosítással mindig kritikus pontokat vesz el az ellenségtől. Diederiktől jobbra áll Kanton, aki eddig még nem szólalt fel, ő a légierőért és a tengerészetért felelős ezredes. Ezek az ágak nem képviselnek nagy erőt a Rocksolid seregében, de kisszámú, magas fejlettségű és minőségű egységekkel ellátva, komoly támogatást képesek nyújtani más csapatoknak. Kanton mindig a megfelelő pillanatig kivár és csak akkor támad vissza mikor már biztosítottnak látja saját győzelmét, néhány váratlan gerillatámadással képes a legtöbbször megbénítani az ellenség hálózatát, rá ez jellemző a legjobban. A teremben van, nem messze Diederiktől Fanan is, aki a automatizált földi haderőt irányító ezredes, a Végtelenek vezére. Az ő rendelkezésére áll a hadsereg gerince, a legerősebb rész, emiatt széles körben tisztelet és elismertség övezi. Fanan mindig előre tervez, lépésről lépésre, precízen számolja ki a hadjáratok menetét, nyugodt és számító. Ezeken a nagyobb részeken kívül vannak kisebb független részek is, de azok megoszlanak a többi vezető között. A tábornokok közül is jó páran jelen vannak, de a két legjelentősebb Elofon és Stegan, róluk van igazán pontos ismerete Ingridnek. Elofon ellen korábban valamiért még egy szimulált csatát sem vívott Miller, de az adatbázis szerint egy lendületes, agresszív hadvezér, aki rendszeresen biztosítja magát B és további tervekkel arra az esetre, ha mégse kezdeti számításai alapján alakulnának az események. Emberként ambiciózus és céljai érdekében másokat maga mellé állító. Főként az Ismeretlen Birodalom területén ért el sikereket majd később a Pride területén folytatta a megkezdett hadműveleteket. Stegan, szülei korai elvesztése miatt enyhén torzult személyiség, a többi Rocksolidi katonával ellentétben nem veti meg a durva, aljas módszereket sem. Miller többször könnyen le tudta győzni, mikor Maniac-on keresztül újrajátszotta a csatákat, de ettől függetlenül másoknak erős ellenfél. Steganra jellemző, hogy mindig eléri a célját, ha ez járulékos veszteségekkel jár akkor is megteszi és ezért legtöbbször a híre megelőzi. A katonái akkor is végrehajtják a parancsot, ha végül már térdig érő romok és holttestek között kell előre haladniuk. Pont ezért még a Pride területén is inkább elkerülték a lehetőségekhez mérten az elhúzódó csatákat. Ezen kívül az aktuális területnél Ingridnek eszébe jut, hogy most a Pride határán belüli harcokból Tubrok is nagyban kivette a szerepét, ő főleg a földi hadműveleteket tervezte meg és vezette, nem meglepő mivel fiatalkorában is így szerzett magának tekintélyt, mielőtt még törzsfő lett volna, amikor bosszút állt a családját eláruló más törzseket uraló családokon. Tehát a törzsfőnek is személyesen ismernie kell a fronton lévő körülményeket. Összességében, Fanan, Kanton, Diederik gondos előkészítésével, terveivel, Elofon, Stegan és részben Tubrok személyes végrehajtásával egy szinte megállíthatatlan északi sereg bontakozik ki. Nagyon valószínű, hogy a tárgyalások nélkül előbb-utóbb mind a két hódítóállamot sarokba szorították volna, aminek beláthatatlan következményei is lehetnének. Még valamit így, egyenkénti elemzés után megfigyelhet Ingrid, jelenleg a teremben lévők nagy része, nem a jellemének megfelelően viselkedik, nem úgy mint az előző alkalommal. Olyan mintha egy előre megtervezett szisztéma szerint cselekednének és reagálnának.
Tubrok a gyilkos tekintetre enyhén oldalra biccenti fejét, egy ideig állja a tekintetet de csak amíg nem kell természetes módon pislognia, azután egy rövid időre a saját emberei felé fordul, valamiért és egy ideig nem néz úgy vissza, majd csak később ismét Ingrid szemeibe néz. Diederik leolvassa a nő arcáról a tekintet valódi okát, de ettől teljesen távol marad, nem is igazán reagál, ő nem tart fent szemkontaktust egyébként sem Millerrel, de tudja, hogy ez mit akar jelenteni. Végül érezhető, ahogy az Ingriddel szemben állók elkezdenek tartani egy bizonyos távolságot, ahogy legutóbb, mikor Miller éreztetve a természetes felsőbbrendűségét, de ezúttal a reakció nem olyan erős.
< - Ezzel nem értek egyet, még feltételezésként sem. Uvan Strupz önérzete nem lehet felelős döntések alapja, egy ilyen jelentős háborúban, ezt mindenképp beláthatja. - válaszol végül Ragal, eddigi hangnemben, egyértelműen letagadva az állítást - A megállapodás feltételeit, amit korábban megszabtam, most nem tekinteném módosító körülménynek, az nem vonatkozik a Rocksolidra és én csak a saját országom érdekeit képviselem, figyelembe veszem, de egy későbbi háború veszélye, sokkal fontosabb a szememben. >
Az elhangzott rövid gazdasági és hadi elemzést Ragal végiggondolja ismét, most látszik a tekintetén, hogy úgy gondolkodik, mint amikor Ingrid először látta ilyennek, még legelőször.
< - Ha alá tudja támasztani számokkal és értékekkel, akkor megfontolom az érveit Lady Ingrid. De egyszerű kijelentések miatt nem mondhatok le így egy területről. Az ön által javasoltnál jóval többre lesz szükség. >
Tubrok egyelőre magabiztosnak tűnik, maga előtt mindenképpen kézben tartja a dolgokat. Közben lassan néhány katonának a törzsfőre szegeződik a tekintete, majd Ingridre, ahogy várják a válaszokat, egyelőre még csak próbálják kitapasztalni a mostani erőviszonyokat.

by **Thorhalla** Csüt. 05 Dec. 2013, 11:53

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ami már korábban is meglepte Ingridet azaz volt, hogy itt mennyire mások a katonai rangok és beosztások. Hozzá volt szokva mind a Birodalmon belül, mind pedig a történelemben az ismereteinek hála, hogy korábban ott is mindig úgy volt, hogy a tábornok messze a legmagasabb rang, de itt nem így volt. Itt az ezredes a legnagyobb, aztán ezek alá tartoztak a tábornokok. Csak az elnevezések voltak ugyan mások, mert a katonai hierarchia itt is tökéletesen látszott és kivitelezhető volt. Szépen lassan kezdte végignézni a tábornokokat és hadvezéreket, az első maga Diederik volt, lényegében övé volt a legnagyobb hatalom és a tényleges emberi pontok, amikbe nem tartoztak bele a Végtelenek. Remek hadvezérnek tartotta, de egy idő után kiszámítható, igaz ha gyorsan háborúznak az ellenfélnek nem marad ideje arra, hogy kiismerje mindezt és valószínűleg nem is folytattak afféle felkészülést, mint Ingrid a saját maga képzésénél. Megfelelő átcsoportosításokkal pedig kellően le tudja foglalni az ellenséget ahhoz, hogy a többi csapat előtt megnyissa a szárnyakat és a frontvonalat ahhoz, hogy azok támadhassanak és így szerezzenek győzelmet. A megfontoltsága és az, hogy nem mutat újat lehet mindig a veszélyes, mert tud úgy lépni, hogy az ellenségnek kelljen hozzá igazodnia és ezzel a többiek szerezzenek előnyt belőle és csaphassanak le a lefoglalt ellenségre.
Kanton, ő ma még nem szólalt fel, de a tegnapi nap során igen, amikor a légi bázisokról esett szó. A tengerészet nem játszott most szerepet a harcokban, hacsak nem annyiban, hogy a Skandináv félszigettől hajóznak ki és Amerika Keleti partján az Öt tó vidékéhez közeli partokon állomásozik le a sereg, és onnan támadnak rövid- és középtávú gépekkel, amit még mindig elképzelhetőnek tartott, ha minden oldalról front alá akarták venni a Pride területeit. Igaz ezzel az is gond volt, túlságosan közel kellett menniük a HPI határaihoz, de az ott elhúzódó Appalache-hegység még jól is jött nekik stratégiai szempontból. De a másik lehetőség még mindig fent állt, hogy behajóznak az egykori Hudson-öbölbe, és onnan használják ugyanezt a stratégiát. Ezt pedig két oldalról is megtehették, ekkor kérte le az adatokat, hogy a Rocksolid használt-e az Ismeretlen Birodalom ellen hadihajókat a keleti régiókban, ha igen, akkor onnan ezeket kivíve még gyorsabban átvihetőek voltak a hajók abba az öbölbe, mintha a Rocksolid fővárosának közeléből indították volna őket. A repülőket pedig úgyszintén ott a Cook kapitány által is keresett Észak-nyugati átjárónál könnyedén át tudták csoportosítani az Ismeretlen Birodalomtól a Pride elleni csatához, néhány óra alatt átértek volna és ez nem várt húzásként igencsak meglephette Strupz-ot és embereit. Ez a húzás tökéletesen illett volna Katonhoz, mert ez volt az a pont, amikor tényleg láthatta a biztos győzelmet egy ilyen csapásnál. A gerilla támadást pedig jelenleg úgy képzelte el Ingrid, hogy mélyebben levő Pride-s területeken szabotálnak és csapnak le ezáltal elvágva az északabbra levő területeket, amiket könnyedén megszállhat a már közelben állomásozó hadsereg és így tovább, amíg már Strupz szájába nem lépnek bele.
Majd következett Fanan, ő maga is megfontolt, lépésről lépésre tervez. Neki kellett a legkevésbé aggódnia amiatt, hogy az emberei elfogynak. A Végtelenekkel ez nem igen történhetett meg, a legütőképesebb része a hadseregnek. Már itt kezdett nagyjából körvonalazódni azt, hogy mire is készülhet a Rocksolid a Pride-al szemben.
Utána jöttek a többi tábornokok, a legtöbb lényegében jelentéktelen, de ketten voltak még Elofon és Stegan. Stegan tegnap nem szólalt meg, csak Elofon, de ő is csak egyetlen mondat erejéig. Ő ismeretlen volt Ingrid számára, nem vívott vele soha sem egyetlen csatát sem, ami azért meglepő volt még saját maga számára. Az adatbázis viszont legalább szolgált némi információval. Azoknak köszönhetően úgy gondolta a nő, hogy a férfi meglehetősen okos lehet, ha ennyi eshetőséget tart számon és nem csodálkozott volna, ha itt helyben is újabb és újabb pontokat állított volna fel abban a pillanatban, amikor valamelyik terve megdőlt és kisiklott. Talán eddig ő maga tűnt a legveszélyesebbnek Ingrid számára a jelenlevők közül.
Stegan, ő ismerte, brutális személy, amilyen egy igazi viking fosztogatótól elvárható volt. Nem volt nehéz ellenfél, legalább is Ingridnek, de tudta, hogy mások nem rendelkeznek olyan képességekkel, mint ő és rajtuk kifoghat a hadvezér. Bárhogyan is, de eléri, amit akar, az emberei pedig akár a halálba is mennek a parancsára. Az a bizonyos hírnév pedig hatásos volt, nem csodálta, hogy senki sem akart vele szembekerülni, nem tudták a módját annak, hogy miként győzhetnek. Az egyértelmű volt számára, hogy Tubrok is kint szokott harcolni a csatatéren, ez mindig bevett szokás volt az efféle társadalmakban, ha pedig nem lett volna nyilvánvaló korábban, a tegnap este után a férfi mellkasán látott megannyi sérülés is egyértelművé tette volna, hogy saját maga is az első sorban harcol. Mennyivel félelmetesebb lett volna, ha ő is kapott volna a Flottától átalakítást és akkor nem kellene azon sem gondolkodnia, hogy meghalhat a csatatéren. Csak egy pillanatra tért ki erre a gondolatra Ingrid, de után vissza is kanyarodott arra, amit fejben vezetett le éppen.
Ekkor tűnt fel neki különösebben, ami már korábban is gyanús volt, hogy mind furcsán viselkednek. Nem csak az, hogy felkészültek rá arra, hogy milyen is Ingrid, de próbáltak nem olyan megsemmisítő vereséget szenvedni ellene, mint tegnap. Fanan és Elofon „keze nyomát” vélte leginkább ebben a lépésben felfedezni, de főleg Elofon-ét. Azzal a ténnyel, hogy valószínűleg tényleg sarokba szorították volna a két hódító államot most nem foglalkozott. Az ő feladata az volt, hogy egy személyben megtegye azt, amit a két állam nem tudott megtenni. És eddig saját maga állt győzelemre a mások által félelmetesnek vélt megállíthatatlan északi hadigépezettel szemben. Ahogyan Tubrok ránézett hagyta, hogy a férfi meglássa a szemében a felismerést, hogy már tudja, hogy mire készültek ellene, majd azt érzékeltette, hogy így sem fognak győzni felette.
Visszatért ekkor arra, hogy mik lehetnek a haditervek, annak köszönhetően, hogy így végignézett a seregen már nagyjából tudta, hogy mire ment ki az egész. Részben arra játszottak, hogy elhúzzák az adott küzdelmeket, hogy a Pride érezze, hogy Stegan és emberei fognak következni, amint elérkezik az idő. A veszteségeik után ezt már nem merték megjátszani. Az elején megérkezik a sereg amit Diederik összeállított, a harcok során Tubrok és Elofon vezetik a küzdelmet, elvonva a kellő haderőt és így meggyengítve a Pride seregeit, széthúzva az erősségeiket egy-egy kisebb részre, amik már könnyebben kezelhetőek. Ekkor küldik rájuk a Végteleneket, amik átveszik az emberi erőket, hogy kevesebb legyen a veszteség és a megfáradt embereknek már nem sok esélye van. Ha az adott zóna mégis még a Pride kezén maradna, akkor jön Stegan és az emberei. Ezzel a módszerrel főleg, hogy a Pride veszít többet és a Végtelenek száma túl nagy egyre nagyobb fölénybe került a Rocksolid minden egyes meghódított területtel. A tűzszünet híre odaát a másik fronton pedig elég volt jelzésértékűnek ahhoz, hogy a Pride jobban megijedjen és lássa, hogy mi következhet. Az átcsoportosítás persze továbbra is könnyedén megtörténhet és valószínűleg meg is fog, mert az a haderő és az az utánpótlás megkönnyíti és gyorsítja a történéseket. Ingrid úgy számolta, hogy az áthozott haderővel még a következő pár napban nagyon mélyen betud vonulni a Rocksolid a Pride területeire minden gond nélkül, főleg, hogy addigra megérkezik a gerillaakció és a légi támogatás is és mindezzel valóban Uvan nem kicsi egójába tudnának belerúgni. Tehát a legjobb dolog, ami most itt volt a Rocksolid számára azaz, hogy húzzák az időt és a tárgyalásokat kitolják addig, hogy végrehajthassák, amit akarnak. Ami ekkor még hirtelen az eszébe jutott, hogy vajon a Zsarnoknak mikor tűnik fel a Rocksolid sikere és mikor emeli ki őket a harmadik hódító állammá?
Tubrok végül nem bírta Ingrid tekintetét és végül csak elfordult, látta, hogy Diederik pontosan megértette, hogy miért is nézett úgy a férfira, ahogyan. A távolság és némi feszültség ismét helyreállt, a tegnapi nap után nem is várt már erre akkora reakciót, mint előző nap. Akkor ez újdonság volt számukra, mára pedig a tervükön felül is megemészthették, hogy Ingrid milyen magas körökből való és annak ellenére, hogy vette a fáradtságot, hogy a Rocksolid nyelvét használja még mindig a Birodalom küldötte volt. Újra felvette a szemkontaktust Tubrokkal, amikor a férfi visszanézett rá. Ahogyan letagadta a feltételezést legszívesebben megcsókolta volna őt, de mozdulatlan maradt, csak a szemein látszott a csillogásból, hogy magában nevet. Saját maga megtette volna csak ezért és pontosan emiatt kinézte Ragalból is, meg amiatt, hogy mit mondott a Zsarnokról. Most pedig, hogy nyíltan szembeköpheti a Zsarnok egyik személy „kiválasztottját”? Még szép, hogy nem akarja kihagyni ezt a lehetőséget. Ez is benne volt a tekintetében és a szemeiben, hogy pontosan tudja, hogy Tubrok újfent hazudik és Ingrid átlát rajta, ennyire már kiismerte, de egy cseppet sem hibáztatta mindezért, hogy megtenné.
< - Messze nem ez lenne az első ilyen háború nagyúr – mondta továbbra is a hidegséggel és ridegséggel. – Az efféle hozzáállás, a tagadással alátámasztva a szavaimat, roppant jellemző az emberekre. >
Főleg, hogy Ingrid tisztában volt vele, hogy nőkért is vívtak megannyiszor olyan háborúkat, amik az akkor ismert teljes világra kiterjedtek. És azok talán még kisebb ok volt, mint ez, hogy így emlékeztessék a két birodalmat egyszer és mindenkorra, hogy a Rocksoliddal is számolni kell. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg otthoni helyen voltak, hiszen a Rocksolid is innen indult el útjára egykor. Azért elég biztos volt abban, hogy Tubrok értette az apró célzást, hogy nem a Zuhanás utánra gondol ilyen téren az efféle háborúkra, hanem régebbre, a Zuhanás előtti időkre. Az adatok kellettek, pontosakat nem tudott fejből mondani, így kénytelen volt gyorsan fejben utánaszámolni, hogy mekkora haderő kell ide majd ahhoz, hogy itt maradjon a tárgyalások utáni határok biztosítására az ő saját határaihoz. Amint ezzel végzett, akkor csatornát nyitott Maniac-hez.
~ Szükségem van egy számításra Mania ~ gondolta. ~ Az adatokat és térképet olvasd ki a fejemből ezzel kapcsolatban. Amire szükségem van, az adott régióban, ha a Rocksolid ott marad, mekkora területek kellenek még ahhoz, hogy az adataimban levő mennyiségű katonát, helyi városok maradéktalanul le tudják látni és az infrastruktúra is pozitív határok között maradjon? 10%-os szórással dolgozz a katonák számában és az infrastruktúra esetében is. Először az én általam felvázolt határon belül dolgozz, a kiszélesítést maximum az általam felvázolt optimális határvonalig vidd. ~
Amíg ezeket „mondta” Maniac-nek és várt a válaszra, addig megengedte magának, hogy látszódjék ugyanaz az arcán és tekintetén, mint a tegnapi nem folyamán, amikor a bázisokhoz szükséges pontos adatokat mondta, hogy most is számolja ezeket, hogy tényleg hiteles dátumokat adhasson. Amint megkapja a választ az MI-től, akkor szólal csak meg.
< - Természetesen érthető, éppen ezért számoltam ki a legpontosabban a szükséges adatokat, amikből következik… - és itt kezdte el mondani azt, amire Maniac is jutott, olyan ridegséggel és távolságtartással, mint az előző napon közölte azt, hogy a fegyverszünetet betartja az Ismeretlen Birodalom. >

//Bocs, hogy picit hülyén jött ki a zárás, csak nem akartam emiatt egy full üres kört, hogy nem mond itt semmit, csak azok után, hogy Te mondtad az adatokat.//

by **Bishop** Csüt. 05 Dec. 2013, 23:18

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A biochip segítségével rendkívül könnyen tud Ingrid kommunikálni a mesterséges intelligenciával ami az egész galaxist behálózza, így ismételten igen nagy előnyt tud az azonnali pontos információkkal szerezni. Az eddigi jelentések alapján már elég régóta szállítanak támogatást a front támogatásához a volt Hudson-öbölből, főleg Korthon keresztül, de más kisebb-nagyobb kikötők is részt vesznek ebben. Egyelőre keleti irányból, a tavak felől nem támadtak, ott a Pride védelme igen erős, főleg az ottani gátak, gátrendszerek miatt. Az Ismeretlen Birodalom esetében természetesen az óceán felül is voltak támadások, de ott egészen a fegyverszünetig folytak a harcok, főleg teljesen nyílt vízen, mivel a hajóknak, hajóflottáknak a hosszabb ideig kikötés nélküli harc sem jelent gondot. Mindenesetre az ottani egységek is valószínűleg átcsoportosíthatóak, ebben igaza van Ingridnek. Tubrok látja Ingrid szemében, hogy a nő pontosan tudja, hogy hazudott, az ő szemeiben az látszott, hogy erre már számított, hogy azonnal át fog látni rajta, mégis szándékosan tette. Ezzel lassan a teremben lévő többi személy egy részének is feltűnik a kettejük között lévő másik csatorna megléte is.
< - Nem vonom ezt az állítását kétségbe, ez minden emberre jellemző. - utal Ragal arra, hogy a Zsarnok Birodalmához tartozók is ugyanúgy embernek hívják magukat nagy általánosságban, mint, ahogy azt a Földön lévő többi állam teszi, enyhén reflektálva Ingrid szavait - Ha valóban úgy gondolja, hogy az eddig elveszett életeket és erőforrásokat ilyen okok miatt feláldozná bármelyikünk is a teremben, azaz ön nézőpontja. >
Zára le ezzel maga részéről az adott témát a törzsfő. Közben Maniac mérhetetlenül kicsi idő alatt elvégzi a kellő számításokat, minden tényezőt figyelembe véve, szó szerint minden tényezőt, majd megfelelő módszerekkel redukálva és egyszerűsítve közli az adatokat. Ezúttal nem gondolati úton, hanem Miller tudatában megjelenő tudásként, ismeretként. A Pride általános ereje miatt, az Ingrid által megjelölt területen is minimum egymillió egységet számláló haderőt kellene állomásoztatni, megfelő arányban és pontokon szétszórva, végtelenekből, harcijárművekből és emberi haderőből. A nagyobb területeken, a jobban védhető pontok miatt és a további támogatási lehetőségek miatt elég lehetne ennek durván a duplája, kétmillió egység is. Ez a szám, viszonyítási alaptól függően lehet magas és alacsony is, önmagának viszonylag nagynak mondható a folyamatos állomásozás miatt, a terület arányához és fejlettségéhez képest is szintén magasnak mondható de figyelembe véve a Végtelen egységek lehetséges számát és arányát már nem olyan magas a szám. Valamint a Pride hadereje miatt, és technológiai fejlettségéből kifolyólag szükséges lenne ekkora méretű haderő. Hosszabb nyugodt időszak után, a megfelelő vonalak kiépítésével később a szám feleződhet, de valószínűleg mindig szükség lesz egy erős haderőre abban a térségben. Ehhez egyelőre mindenképpen több területre van szükség, egyszerűen a megfelelően használható pontok száma miatt. Végül Ingrid közli a frissen kapott eredményeket, ami után Diederik bólint szinte alig észrevehetően.
< - Ezek a számok reálisak, ha figyelembe vesszük, milyen nehéz lehet az ottani régiókat megtartani, vagy egyáltalán megfelelően ellenőrizni. >
< - Ellenben ehhez képest Lady Ingrid által meghúzott határvonal irreális, ennyi terület nem elég. >
Vág közbe váratlanul oldalról Elofon. Tubrok lassan kérdően pillant a férfira.
< - Van valami tábornok, amit szeretne kifejteni? Tegye meg, azzal is segítheti az előrelépést. >
< - Nagyúr - kezdi mélyen tisztelettudóan Elofon - már elmondtam mindent, amit akartam. Ezek tények. >
Végül kis mérlegelés után Ragal, ahogy látja, hogy a tábornok kissé hátrébb lép ismét Ingridre tekint, megőrizve mostani általános, csak néha kicsit meg-meg változó hidegségét.
< - Mit gondol erről Lady Ingrid? Személy szerint úgy vélem Elofonnak igaza van ebben, az ön által felkínált terület nem ad elég lehetőséget, nincs meg a már említett egyensúly. >

by **Thorhalla** Pént. 06 Dec. 2013, 09:56

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A biochip segítségével valóban megállapíthatta, hogy az, amit gondolt és feltételezett, kikövetkeztetett valóban helytállóak voltak. Így viszont teljesen biztosan tudhatta, hogy az, amit felállított haditervnek úgy két perc alatt valóban lefedte azt, amit a Rocksolid használt stratégiának. Magában mosolyodott el, mi lett volna, ha még előre is készült volna abból, hogy mik is a felek haditervei? Részben Tubrok miatt nem tudta megtenni, mert az első éjszaka folyamatosan a férfi járt a fejében, a másodikban is valószínűleg ő lett volna, ha nem jött volna közbe a Cal-el való beszélgetés és nem vonta volna el a családja dolgai, azok a kétségbeejtő dolgok majdnem a teljes figyelmét arról, hogy miért is van itt. Örült annak, hogy volt annyi józan esze és értett ezekhez a dolgokhoz annyira, hogy ez ennyi idő legyen neki. Látta Tubrok szemeiben, hogy a férfi tudja, hogy Ingrid tudja, hogy ő hazudott és átlát rajta, sőt mi több, pontosan ezt várta tőle.
< - Majdnem minden ember akkor a pontos meghatározás nagyúr – tette még hozzá utalásként, hogy tudja, hogy milyen Tubrok és milyen saját maga is valójában, a mai napon sem zavartatva magát amiatt, hogy a másik befejezte volna. – Eddig úgy tudtam, hogy az önök szemében a legdicsőbb dolog az, ha csatában eshetnek el. Ezzel a nézőponttal az elesettek nem áldozatok voltak, hanem önként harcoltak a saját és országuk dicsőségéért és szerezték is meg. >
Részben visszavágás és provokáció volt, de a hangjában engedte, hogy minimálisan kihallható legyen a tisztelet is, hogy tisztelte ezért a nézetéért a Rocksolidot. Ebben tényleg olyanok voltak, mint a vikingek. Akiket rettegtek és féltek, mert nem félték a halált, hiszen ha harcban estek el Odin csarnokai várták őket Valhalla-ban, az örök ünneplés, harc és mulatozás. De Valhalla nem létezett többé és Ingrid tudta, ha meghalnak azok az emberek, akkor nem jut a lelkük sehova, csak halottak lesznek. És pont ez volt talán az, hogy még emellett, hogy valószínűleg tudták úgyis megmaradt ez a nézet, ami igazán vikingekké tette őket. Ezalatt pedig megvoltak a számítások is szerencsére, amiket máris a Rocksolid vezetőinek tudtára is hozott. Úgy tűnt, hogy Diederiket meggyőzték a számok és már-már Ragal is belement volna, amikor Elofon közbeszólt. Ha eddig a pontig nem lett volna abban biztos Ingrid, hogy az ellene irányuló offenzívát Elofon tervelte ki, ezzel már biztos lehetett volna benne. Amíg Tubrok gondolkodott ő maga csöndben várakozott. Tudta, hogy miért szólt közbe Elofon, tartani akarta magát a terveihez, amikből úgy tűnt, hogy a friss adatok kizökkenthették volna az általa koordinált támadó csapatot.
< - Mit gondolok? – kérdezett vissza. >
Az arcán ekkor tűnt fel először a ridegségen kívül más dolog is, egy halvány mosoly, nem barátságos, vagy kedves, hanem egy roppant magabiztos, rideg, számító, már-már gúnyos, amivel leginkább az volt kivehető, hogy épp most nyerte meg a küzdelmet. Tudta, érezte, hogy a következő perceket Tubrok roppantul fogja élvezni, még úgyis, hogy nem fogja kimutatni itt és most.
< - Kezdetnek azt, hogy felhagyhatnának a kisded játékkukkal – mondta ki ridegen végül. – Hosszú percek óta tisztában vagyok vele, hogy Elofon és Fanan tábornok offenzíváját kövezik velem szemben, hogy ezzel próbáljanak sarokba szorítani – nézett a két érintettre. – Ha eddig véletlenül nem is tűnt volna fel, az előbbi kirohanás teljesen bizonyossá tette mindezt. A tegnapi nap után az első pillanattól kezdve látható, hogy próbáltak felkészülni ellenem. Az, hogy a jelenlevők többsége nem úgy viselkedik, ahogyan kellene és nem a saját jelleme és megszokott stratégiai módszere szerint cselekszik is alátámasztja mindezt. Minden lépést alaposan kiszámoltak és felkészültek további tervekkel, ha valami nem úgy sikerülne, ahogyan eredetileg gondolták. Díjazom a merészségüket tábornok, hogy megmerték lépni mindezt, de felesleges volt ennek a taktikának kiötlésével elölteni egy teljes napot. >
Nemrég Diederiknek hozta tudomására, hogy átlát rajta, ahogyan az előbb Tubrokkal is eljátszotta ugyanezt, most pedig következett nyíltan Fanan és Elofon, ahogyan utalt a többiekre is, hogy tudja, hogy mit várhat el tőlük és mire készülhet. Tett egy lépést hátrébb, hogy egyszerre láthasson mindenkit, most látni akarta mindenki reakcióját arra, hogy mit is készült mondani.
< - Azzal is tisztában vagyok, hogy sem a mai napon, sem a következő két-három napban nem óhajtanak tárgyalással foglalkozni, csupán az időt hozzák. Mindezt addig fogják megtenni, amíg mélyen be nem vonulnak a Pride területére és nem mérnek egy súlyos, minden eddiginél megalázóbb csapást Uvan Strupz-ra. Korábban, percekkel ezelőtt nem állítottam fel az önök haditervét, de mostanra már megtörtént. A fegyverszünettel lehet, hogy mégsem akarják átvinni az egységeket a Pride frontjára, de könnyedén megtehetik, ezáltal is plusz nyomás alá helyezik a Pride-t, ezáltal elérve azt, hogy hibázzanak, illetve visszább vonuljanak. Egyszerű pszichológiai hadiveslés. A jól bevált stratégiai módszereiket használják, Diederik tábornok emberei felosztják az ellenséges haderőt, amit később a Végtelenek szétvernek a megérkezéskor. Tökéletesen tisztában vannak vele, hogy az ellenséges haderő inkább visszavonulót fúj egy esetleges elhúzódó csatában, mert nem kockáztatják Stegan tábornok embereinek becsatlakozását. Mivel visszavonulnak a visszafelé húzódó csapatokra lehet gerilla módszerrel további megsemmisítő csapásokat mérni, amiben Katon tábornok és egységei jeleskednek. Mivel a Pride így szépen lassan megtörne Strupz inkább hátrébb vonja az egységeit egy központi részre, hogy ne a szétszéledt emberivel próbálja meg magukat megállítani, a többi csak időt húz önökkel szemben, ami pontosan elegendő idő lenne a következő kettő-négy napra. Már ezzel is megvan a győzelem, amit akarnak, a Pride tényleges területei pedig önöket sem érdeklik, azért húzódnak vissza a határon kívülre. Ahogyan az előbb kifejtettem Elofon tábornok szavai is csak a további időhúzást segítik elő, miközben látható volt Diederik tábornok arcán és önön nagyúr, hogy az ajánlatom teljesen korrekt a számokkal. >
Figyelte továbbra is, hogy mik a reakciók, de még mielőtt bárki megszólalhatott volna, mg egy mondatot beleszúrt az egészbe.
< - Nézzék el, ha egy-két ponton kissé tévedtem, de általában nem két perc alatt állítok fel egy komplett haditervet, főleg nem úgy, mások szemléletéből és jellemvonásaiból indulok ki, amivel az adott személyek valószínűleg több egységnyi időt töltöttek el, hogy kitalálják mindezt. >
Ebből éreztette velük, hogy nem csak diplomata és politikus, aminek eddig hitték. Tubrok már tudta, hogy harcos is, de arról, hogy mennyire ért s hadvezetéshez és a taktikai, stratégiai dolgokhoz eddig a pillanatig, percig senkinek sem adott bizonyosságot a jelenlevők közül.
< - Szóval felteszem a tényleges kérdést a mai nappal kapcsolatban. Mikor óhajtanak komoly szándékkal leülni a tárgyalóasztalhoz és nem csupán az időt húzni a haditervük befejezése érdekében? Mert azt hiszem, amíg erre nem kapok választ nem igazán van értelme folytatni mindezt. >
Azt már szóban nem tette hozzá, hogy ők fognak minden alkalommal alulmaradni és az önbecsülésüket és egójukat fogja Ingrid rövidtávon a sárga földdel egyenlővé tenni, ha ez így megy tovább. Egészen végig összesen az a rövidke rideg mosoly volt, ami megtörte a megszokott maszkját, de utána is végig a már tőle megszokott ridegséggel és távolságtartással beszélt.

by **Bishop** Pént. 06 Dec. 2013, 23:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Ez így van, ha a mi szempontunkból vizsgálja a kérdést - válaszol Ingridnek Ragal egy helyeslő bólintással - de én a helyzetnek jobban megfelelő objektív nézőpontot választottam. Más ország esetében ezek az adatok veszteségek, és még ha személyesen nem is, nagy általánosságban ez sajnos ránk is érvényes. >
Tubrok kihallja a szavakból a tiszteletet, ezért a provokáló részre nem reagál különösebben, csak határozottságot éreztet a hangjában. A gúnyos mosolyon először csak páran meglepődnek a teremben, majd ahogy Ingrid beszélni kell mindenki rajta kívül elnémul. Az összes tekintet némán rászegeződik, ahogy a vezetők és tisztviselők szinte egy emberként várják, hogy mit is akar ezzel Miller mondani. Egy idő után lassan kisebb zúgolódás lesz úrrá, ahogy néhány felháborodott férfi nem túl hangosan, de egy-egy bök ki legtöbbször csak a hozzájuk közel állóknak. Na de mégis... Hogyan... Hogy... és hasonló félmondatok hallatszanak csak ki, mivel ekkor még Ingrid mindig beszél. Viszonylag sok tekintet elárulja, hogy Ingrid nagy valószínűséggel leleplezte őket és valóban szétzilálta az itteni vonalaikat. Fanan szemében és tekintetében, ahogy Ingrid felé fordul azonban más van, egy kis értetlenség, arra vonatkozóan, hogy lenne az egyik személy, aki a feltételezett cselekvéssort kitervelte, nyilván neki ehhez nem sok köze volt kezdetben. Azonban Elofon arcán nem látszik hogy a helyzet, a többi ő oldalán álló kizökkenése megzavarná, még mindig leplezi gondolatait. Ingrid észreveheti, hogy a tábornok alig észrevehetően biccent egyet, és ha annak irányába néz, akkor látja, hogy Ragal reakcióként szintén ezt teszi. Diederik még akarna valamit mondani a kialakult helyzet mentésére, amikor a törzsfő egyetlen határozott intéssel, egy kézmozdulattal csendre inti az összes jelen lévő alattvalóját. Ragal, ahogy már korábban is tette néha megköszörüli a torkát és még egyszer a térképre néz a válasz előtt.
< - Abban téved Lady Ingrid, hogy elfogadhatónak tartanám az ön által említett adatokat, egyet értek azzal, hogy ekkora terület kevés lenne, még kiindulásnak is. Ha az ön, merész feltételezését veszem alapul, akkor világos, hogy nem érdeke a tárgyalások elhúzódása, már elmondta miért. Egy megfelelő csapás után, elméletben, később nem jelentene többé fenyegetést a Pride az északi területeken, egy ideig, akkor sem ha teljesen független marad minden környező területük. A Rocksolidnak már közel sem jelentene problémát, ha csak kisebb területről kötne megállapodást, képes lenne uralni az ottani fontosabb részeket. Előnyösebb pozícióból. Így úgy gondolom az ön érdeke is lenne egy rugalmasabb tárgyalási forma, a mostani huzavona helyett. Ezt tudnám komolyan gondolni. >
A többi vezér és még Diederik tekintetéből is leolvasható, hogy ez nem volt része az előre megbeszélt menetének a tárgyalásnak. A törzsfő szavai őszintének hangzanak, és inkább tényszerű mint valamire utaló.

by **Thorhalla** Szomb. 07 Dec. 2013, 08:42

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan beszélt látta, hogy megkapta azt a hatást, amit akart, valóban legyőzte őket, Fanan döbbenetéből látta, hogy a férfi mégsem volt ebben benne, akkor csak Elofon műve volt az egész. A legtöbben már feladták az egészet és meg-meg botránkoztak. A zúgolódással mit sem törődve fejezte be a mondatait, egyedül Elofonon nem látta, hogy meglepődött volna, tehát számított rá a férfi, hogy Ingrid rá fog jönni minderre, akkor pedig kellett még valaminek lennie a tarsolyában. Látta, hogy alig észrevehetően bólint valakinek, arrafelé nézett, bár már előtte is tudta, hogy mindez kinek szólt. Tubrok-nak természetesen. A tekintete mindezek után Diederikre szegeződött, aki megszólalt volna, de Ragal végül nem hagyta, a törzsfő szavai után pedig a döbbent arcokon látta, hogy erre még ők sem készültek. Tehát tényleg volt még egy utolsó terv a tarsolyukban. Tehát ez volt a végső terv, hogy ilyen módon kényszerítsék rá arra, hogy több területet adjon, de máris tudta, hogy mit fog lépni. Ha ők így játszanak, akkor Ingrid is kénytelen lesz az ő módszereikkel megtenni ugyanezt.
< - Még ha így is van nagyúr, önökön múlik teljes mértékben, hogy mennyire óhajtják megnehezíteni a terveimet és nem rajtam – mondta ridegen. – De egyvalamit még ön és Elofon tábornok elfelejtett. >
A tekintete ismét megváltozott a szavai végére, eddig nem látott oldalát pillanthatták meg, a ridegség az a Birodalom sajátja volt, ami beleivódott Ingridbe az elmúlt ezer év alatt, láthatták már az anyja ismérvét, azokat a szúrós szemeket, amitől mindenki kényelmetlenül érezheti magát. De a mostani, teljesen ösztönösen húzta ki magát még jobban, ha valaki ránézett az a minimális érzése, hogy egy nővel áll szemben eltűnhetett könnyedén. Ha eddig ridegnek és merevnek lehetett nevezni Ingridet, akkor most olyan volt, mint egy jégcsap, a szemeivel, ahogyan végignézett az itt levőkön azoknak ettől a tekintettől olyan érzésük lehetett, mintha a nő a lelkük legmélyéig látott volna. Mintha lényegében nem is ugyanaz a személy állt volna velük szemben, Ingridben most előjött az, amit az apjától örökölt. Eddig sem lehetett szinte semmit leolvasni róla, de most még annyit sem, csak az a rideg magabiztosság sugárzott felőle, most nem a nő és a diplomata „jelleget” lehetett kilátni belőle, nem, messze nem. A határozott katona és hadvezér, valaki, akinek úgyszintén megvannak a parancsai, még akkor is, ha saját magának is alkothat újakat.
< - Az előbbiek után reméltem, hogy feltűnik önöknek, hogy továbbra is én vagyok lépéselőnyben és most még kevésbé szabhatnak feltételeket, mint előtte – felelte még ridegebben, mint korábban. – Önök mégis arra építkeztek, hogy tegnap túlságosan engedékeny voltam magukkal. Bizonyára tökéletesen tisztában vannak vele, hogy csupán egyetlen egy gondolatomba kerül az, hogy az önök haditerve személyenként Uvan Strupz és a Pride kezében landoljon Maniac által és felkészülhessenek a támadás ellen. Egyetlen gondolat és utasítás, ami elválasztja önöket attól, hogy legyőzhessék őt, és amennyiben felkészülten fogadják magukat a veszteségek sokkal nagyobbak lesznek, mint ami önöknek elfogadható lehet. És biztosra veszem, hogy mindezek után még az Ismeretlen Birodalom is szert tesz arra, hogy ki milyen taktikákkal szokott a harcokban hadakozni. Az előrenyomulás megtörhet, rövid időre állóháborúba mehet át, majd önök kerülnek hátrányba nagy veszteségek mellett. Ezt is megmerik kockáztatni uraim? >
Ahogyan a hadvezérekre és tábornokokra nézett a tekintetéből tökéletesen leolvasható volt, hogy nem blöfföl, amint belenézett Tubrok szemeibe a sorban haladás végén a férfi is ugyanezt láthatta, a nő nem blöffölt. A hangjával és tekintetével éreztette, hogy azt a megszokott mondatot, hogy a „Birodalom mindig megkapja, amit akar”; így vagy úgy, de megkapja. Tudta, hogy Tubrok az emberi felére próbált hatni ezzel, tudta, hogy van Ingridnek olyan és azt is, hogy a Rocksolid fontos neki. Ennek ellenére most ez tipikusan az a nehéz helyzet volt, hogy Ingrid szívesen hagyta volna azt, hogy a Rocksolid megtegye, amit akar Strupz kárára és úgy tárgyaljanak utána, hiszen saját maga sem volt különösebben oda a Pride-ért. De a Birodalom érdeke nem ezt kívánta, ezáltal pedig nem hagyhatta, hogy a saját érekeei legyenek elől, a Birodalom érdekei voltak az elsődlegesek és a hűsége a Birodalomé volt. Továbbra is fenntartotta a szemkontaktust Tubrokkal és alig észrevehetően, csak annyira, hogy a férfi észrevegye mozdult meg, testbeszéddel próbálta sugallni Ragal számára, már-már könyörgően, hogy ne kényszerítse erre a lépésre. Csak annyira, hogy másoknak egészen biztosan ne tűnjön fel, és közben nyomatékosítsa a férfinak, hogy tényleg nem blöffölt az előbb a szavaival.
< - Úgy vélem ettől a pillanattól kezdve önöknek a sürgetőbb a tárgyalás, mintsem nekem – mondta még mindig az apjától egykoron megszokott hangsúllyal, azzal a mérhetetlen ridegséggel, tárgyilagossággal és szakadéknyi távolságtartással. – Tehát várom az önök által újonnan felvázolt határokat. Egy órát kapnak, mielőtt megteszem azt, ami a kötelességem. >
A hangjából éreztette, hogy ezúttal jócskán kisebb területeket vár el, mint az előbb, de ott voltak még a korábbi szava is, amikre a hangjával utalt, hogy a kompromisszumokra most is hajlandó, de arról a Rocksolid letehet, hogy három darab várost kapjon azokból a nagyokból. Most sem hagyta, hogy érződjön, hogy ő maga képviseli a vesztes felet, ahogyan eddig is tett. Még mindig Tubrok szemeibe nézett, ha az előzőek után úgy tűnt, hogy a férfi nem vette volna észre a ki nem mondott kérést, akkor újra megteszi ugyanazokat, csak most pillanatokra a szemein is engedi, hogy látszódjon. Nagyon nem akart eddig elmenni és nem akarta kiadni azokat az információkat. De nem tehetett mást, ha nem teszi meg, akkor azt bárki megtudta a Birodalmon belül és még árulással is megvádolhatták volna.
< - Had hívjam fel a figyelmüket egy fontos ténylezőre, a tárgyalások nem csak a Birodalom, az Ismeretlen Birodalom és a Pride érdekét szolgálják, hanem az önökét is uraim, a Rocksolidét - mondta még mindig ugyanazzal a hangsúllyal. - Ne felejdék, nem csak az ellenfeleik sorsa van a kezemben, de a maguké is. Egyetlen szavam, gondolatom elég jelenleg bármihez. Ha a tárgyalások véget szakadnak... >
Nem fejezte be, de a tekintetéből és a hangsúlyából kiderülhetett, hogy mire gondolt. A Rocksolid fog rosszul járni akkor, már tudta, hogy mi a gyengéjük és mit kellene tovább adnia ahhoz, hogy az ellenségeik könnyedén meggyengíthessék őket. Nagyon-nagyon remélte, hogy mindehez nem kell folyamodnia. A fenyegetés pedig egyben figyelmeztetés volt, ahogyan Tubrok-ra nézett a többiekről szemeiben egy pillanatra engedte, hogy a féltés is meglátszódjon. Bízott benne, hogy a férfi hallgat az észérvekre és meglátja, hogy mire megy ki ez az egész, hogy itt a Rocksolid nem jöhet ki jól semmilyen esetben sem.
< - Biztos vagyok benne, hogy nem szükséges befejeznem a mondatot, mert önök is pontosan tudják, hogy mi lenne a vége - fejezte be az egyben fenyegetést és figyelmeztetést számukra. >

by **Bishop** Szomb. 07 Dec. 2013, 22:20

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Az első reakció miután Ingrid akadály nélkül, nyíltan megfenyegeti a Rocksolid vezetőit, a háta mögül érkező halk kattanás szerű hang. Csak ő hallja éles érzékszerveinek és a hangot is valószínűleg csak ő ismeri így fel, korábban mikor az űrben teljesített szolgálatot, rengetegszer hallotta. A mögötte lévő saját katonái megmozdultak a páncéljukban, kívülről nem láthatólag, de a páncélzat készenléti üzemmódba helyezi magát és egyes mechanikus elemek ilyenkor eltolódnak, ilyenkor adnak ilyen hangot. A Flotta osztaga már most felkészül, hogyha szükséges lenne a helyzet miatt a beavatkozásuk, akkor a lehető leggyorsabban likvidálhassanak minden potenciális célpontot. De egyelőre nem mozdulnak meg, kívülről meg se rezzennek és a hangot is valószínűleg csak Miller hallja. Eközben Miller, ahogy teljesen hideggé válik kívülről elfogja egy különös, hideg felsőbbrendűség érzése, most nem csak úgy viselkedik, ahogy az apja tenné, részben úgy is érzi magát, olyan mintha jelentéktelen lenne minden ami itt van, de csak egy pillanatra. A teremben hirtelen néma csönd lesz. Tubrok szemében mintha valami szikra lobbanna egy pillanatra, mikor felfogja Ingrid szavainak értelmét. Nem válaszol a köztes kérdésekre, csak miután a nő befejezte mérlegeli a helyzetet. Valószínűleg ő sem számított arra, hogy Ingrid ilyen lépéseket fog tenni. Lassan a levegő mintha megfagyna és a valóban eltelt időnél mintha több lenne, amíg a törzsfő végül válaszol.
< - Teljesen megértem a helyzetet. - válaszolja nagyon komoly hangon - Nincs szükség egy órára, mert már most nyilvánvaló a válasz. Változtatok a határokon, ha ön is, és közösen kialakítunk egy új vonalat, a két elhatárolódott elképzelés helyett, ami mindenki érdekét szolgálja, ahogy az előbb kifejtette a céljait. Ha ez nem megfelelő, akkor a tárgyalások tárgytalanok, nincs értelme folytatni, távozhat és már most megteheti, amit előbb elmondott. Dönthet. >
Ragalon is látszik, hogy ő is komolyan gondolja, azt, amit kimond. Minden külső tényezőt kizár és feszülten várja, ahogy a többi vezető is, Miller válaszát.

by **Thorhalla** Vas. 08 Dec. 2013, 08:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan kimondta a fenyegetést meghallotta a hangot a sajátjai felől. A teste néhány pillanatra teljes mértékben megmerevedett és a szemei is alig észrevehetően kitágultak. Mind a kettő pontosan ugyanaz a reakció volt, mint előző este, amikor Tubrokkal volt kettesben a kanapén, csak most közel sem annyira erősen és látványosan történt meg mindez. jelenleg nem érdekelte, ha valakinek feltűnik, hogy miként reagált, valószínűleg Tubrokon kívül a többiek meg sem értik, fel sem fogják, hogy mire reagált így, igaz a mire részt valószínűleg Ragal sem, csak a félelmet ismerheti fel benne. A félelmet egy pillanat alatt váltotta fel a harag és a düh, a szemei az utolsó pillanatban, amíg még a Rocksolid vezetői felé fordulva volt villámokat szórtak. Hirtelen mozdult, teljesen ösztönösen, pontosan azzal a módszerrel, amit az Árnyhadsereg tanított neki, hogy a lehető leggyorsabban és precízebben tudja ezt megtenni. Azzal a fordulással pördült meg, ami ellen, ha támadni készülne már nem lehet védekezni sem, minden egyes apró rezdülésében ott volt a halál és a ragadozói gördülékenység. Egyedül Tubroknak engedte ezt látni még az első este, azóta nem éreztette még vele sem, hogy kicsoda és micsoda, csak utalt, hogy mindenfelé tanult. Most a dühét hagyta érvényesülni, így még azt is elfelejtette, hogy leplezze ezen képzését. Amint sikerült szembefordulnia az embereivel ösztönösen vette fel az előbbi mozdulat után Árnyaknál megszokott és használt alapállást, ekkor szólalt meg csak meg.
- Leállni és kifelé! Azonnal! – csattant fel Ingrid, ezúttal nem volt képes arra, hogy palástolja a hangjában levő idegességet és dühöt. – Nem adtam sem engedélyt, sem pedig parancsot! Takarodjanak!
Vajon a Rocksolid vezetői tisztában voltak azzal, hogy tizedmásodperceken is múlhatott ez életük? Eléggé okosnak tartotta őket ahhoz, hogy ezen közjáték után már leessen nekik az egész, hogy valójában mire ment ki a játék. Tudta, hogy az emberei csak optimálisan cselekedtek, ahogyan elvárható volt tőlük, ha nem a Rocksolidról lett volna szó, akkor még hagyta is volna őket, hogy azt tegyék, amit akartak. Hogy valóban amint elérnek arra a pontra, hogy a másik fél megtagadja a dolgot, akkor megöljék őket és egyszer és mindenkorra letöröljék a Rocksolidot a térképről. Ha ők meghaltak volna, nem hitte, hogy Nava képes lett volna arra, hogy összefogja őket, most sem volt itt, nem tartotta olyan fontos harcosnak, és őt már a többi hatalomért éhes fellázadó törzs is könnyedén megölte volna. De nem, a Rocksolid fontos volt Ingridnek, annyira, hogy akár még a saját karrierjével is játsszon annak érdekében, hogy meggyőzze őket és összehozza a tárgyalást. Ha távoztak az emberei néhány pillanatig még mindig az alapállásban állt, majd utána egyenesedett ki teljesen. Kellett néhány szívdobbanásnyi idő neki is ahhoz, hogy képes legyen magát megnyugtatni és a rideg tekintetet visszavarázsolja az arcára az előbbi kirohanása után. Amikor erre teljesen képes volt, akkor fordult csak vissza és vette újra fel a mindig mutatott ridegséget.
Nem kért elnézést az előbbi közjátékért, még csak a jelét sem mutatta annak, hogy megtörtént volna és úgy folytatta az egész beszédét. Ahogyan ezt tette érzett meg valami furcsát és különöset, amit korábban életben még nem, egy pillanatig pontosan úgy érezte magát és úgy látta az egész helyzetet, ahogyan valószínűleg az apja is. Sőt teljesen biztosan, eléggé sokat volt mellette, hogy mindezt tudja. Minden, az egész háború, az levő személyek és a helyzet is olyan kis semmiségnek, jelentéktelennek tűnt. Az előző kirohanása, pont úgy, mint a tegnapi és az azelőtti napon. Most tűnt fel különösebben neki, ha stresszesebb, mint általában, akkor könnyebben utolérik ezek a víziók, érzések. Meg kellett volna nyugodnia, noha kívülről teljesen az látszott, hogy az, mindez koránt sem volt igaz. Fel tudott volna robbanni az idegességtől, hogy eddig jutottak. Persze megértette a Rocksolid helyzetét és az ellenkező esetben, ha ő lett volna Ragal helyében is pontosan ugyanezt tette volna, amit a férfi. De ő mindeddig nem tapasztalhatta meg a saját bőrén, amivel Ingrid mindig is tisztában volt, hogy a Zsarnok keze milyen messzire ér el. Látta a felvillanást a férfi szemeiben, tudta, hogy megértette, hogy mire célzott Ingrid. És most győzött a Rocksolid felett, a győztes felet megsemmisítette. Gyűlölte magát azért, hogy ilyen módon kellett megtennie, hogy ezek után még az is lehet, hogy Tubrok sem akarja majd látni kettesben ezek után. De egyszer a történelem fogja igazolni őt és azt, hogy megmentette a Rocksolid-ot és az itteniek életét mindaddig, amíg nem jön el ténylegesen az igazuk. Némileg vigasztalta a tudat, hogy Tyr legalább megérti és nem kellett megszegnie az idős egykori istennek tett ígéretét, hogy mindennel azon lesz, hogy megmentse őket.
Csöndben, némán, merev tartással és rideg tekintettel várta, amíg a többiek gondolkodtak és Tubrok mérlegelt. Máskor érezte volna a győzelem ízét, ami részegítő, de jelenleg csak a keserűség volt a szívében és lelkében. A politikai ellenfelei ellen soha sem ez volt, de azok az események nem voltak olyan jelentősek számára. Mégis örült ennek az érzésnek, az anyja tanítása mégis hatásos volt, még mindig voltak normális emberi érzései és nem vált teljesen érzéketlenné. Az idegenek nem érdekelték ott már előző nap kisétált volna a teremből, vagy bármelyik másik földi birodalomnál, de a Rocksolid… az a Rocksolid maradt. Tubrok szavait hallva végtelenül megkönnyebbült, noha egyetlen pillanatra sem mutatta ki, még a szemeiben sem, hogy mindez megtörtént. Az előbbi kirohanása után most még jobban ügyelt arra, hogy még Tubrok se láthasson meg semmit. De még mindig ott volt a makacskodás, hogy akár képes lenne mindent és mindenkit feláldozni azért, hogy ne kelljen meghajolnia a Zsarnok akaratának. Ez a bátorság, nagyon remélte, hogy az volt és nem csak botorság lenyűgözte Ingridet, nem sűrűn találkozott ilyen személlyel korábban. De végül is megkapta, amit akart, ahogyan mindig megkapja, még ha ennyire undorító módon is, de ez volt az, ami miatt valószínűleg a Flottának is kellett, hogy az űrben tárgyaljon, ahogyan Cal mondta. Örült, hogy saját maga volt itt, mert ő maga belemegy ebbe és nem fordul sarkon, mások most tették volna meg, amikor teljes mértékben legyőzték az ellenfelet. A vesztes felet képviselte, mégis ő győzött. Remélte, hogy egyszer lesz alkalma elmondani a férfiaknak, hogy miért kellett. A saját lelkiismerete ezt kívánta volna.
Tubrok szavai pedig egyértelművé tették, hogy Elofon tervei is itt lettek teljesen szétzúzva.
< - Megfelelő az ajánlata nagyúr – bólintott hasonlóan katonásan és ridegen, mint eddig. – Elfogadom mindezt. >
Ő maga tudta, remélte, hogy mindenki más is a teremben rájön, hogy most mentették meg a saját életüket, ahogyan a Rocksolidét is. Ingridnek most már csak egyetlen egy dolga volt, hogy az ajánlatokat visszaszorítsa az optimális határ mögé és még azzal az ajánlattal is mindenki roppant elégedett lehet. Várakozó pillantással nézett Tubrokra, majd a többi emberére, hogy ők tegyék meg a következő lépést, hogy saját maga majd arra reagálhasson.

by **Bishop** Hétf. 09 Dec. 2013, 00:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid azonnal valamivel lejjebb helyezi a súlypontját, reflex szerűen egyik lábát enyhén maga alá tolva, másikat elfordítva fordul sarkon pillanatok alatt, miközben kissé előre görnyed, ezzel felvéve az alapállást. Mindezt olyan gyorsan és hangtalanul teszi, hogy még ő maga is csak azt fogja fel teljesen, hogy már megfordult, még azelőtt, hogy bárki is reagálhatna rá. Saját emberei a kirohanás után egy szó nélkül fordulnak szinte egyszerre oldalra és leengedett fegyverrel vonulnak ki. A nem mentális, mások által is jól hallható és érzékelhető üzenet kellő hatással van rájuk. Visszafordulva Ingrid láthatja, hogy eddigre a Végtelen robotok is megmozdultak, de csak a fejük, ami leköveti az osztag tagjainak mozgását. Az emberek legtöbbje némileg értetlenül áll a történések előtt és a jelenet a nagyobb rangú, fontos vezetőket is teljesen kizökkenti. Néhány tekintetből, szemek csillogásából, vagy pár lépés hátrálásból látszik, hogy a Rocksolid vezetői megértették, hogy mi történhetett volna akár másodperceken belül. Emiatt kell egy kis idő számukra, hogy újra összeszedjék magukat, ezalatt a Végtelenek is visszafordulnak alapállásba. Annak ellenére, hogy Ingrid nem mutat ki semmit jó páran próbálják róla leolvasni a válaszokat, a történtekre. Ragalt is ugyanúgy meghökkenti a lejátszódó eseménysor, de őt az zökkenti ki főleg, hogy látta Ingrid szemében azt a merevséget és félelmet amit legutóbb és most is, mint akkor egy része annak az érzésnek ő benne is lejátszódik. Úgy tűnik erre nagyon fogékony Miller-el szemben, végül ő szólal meg elsőként. Határozottan a nő szemeibe néz és részben nyomatékosítja amit mond, részben ő is próbál tájékozódni, hogy mi is zajlódhat le Ingridben, egyelőre sikertelenül.
< - Örülök, hogy így döntött. - jelenti ki, majd végignéz az emberein és int nekik - Aki még nem vett részt érdemben a tárgyalásokon hagyja el a termet. Öten maradjanak csak, minden ezredes, Elofon és hívassák ide a fivéremet. >
Eltelik néhány perc, ahogy a meghökkent vezérek elhagyják a termet, majd csönd áll be egészen amíg ismét ki nem nyílik az ajtó. Nava lép be a terembe, megvetően végignéz Ingriden, majd kissé dacosan a sajátjain is, végül üdvözli bátyját. Ezután a kivetítőn megnő a térkép és a határok elszíneződnek szürkére, ahogy Elofon az egyik oldalsó vezérlővel parancsra irányítja a programot. Tubrok egy mozdulattal a Nax feletti részeket, a Nax mögött lévő katonai bázist kivéve egyszerűen levágja. Csak ennyit tesz, de mozdulataiból látszik, hogy még nem végzett egyáltalán.
< - Indításnak ez is megfelel. A továbbiakhoz majd taktikai megbeszélések is kellenek, itt helyben, és azonnal, maga előtt. Jó indoklással hajlandó vagyok lemondani több részről is. Ön hogyan változtatna az eredeti tervein Lady Ingrid. >
Tubrok hangja most már tényleg nagyon hideg, úgy beszél, mint ahogy egy olyan birodalmival tenné, aki olyan mint a többi. Naván látszik, hogy hozzátenne ő is, de egyelőre kivár még.

by **Thorhalla** Hétf. 09 Dec. 2013, 11:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan visszafordult meglátta azt, hogy már a Végtelenek is figyeltek, noha nem mozdult az irányukba és azok sem tettek semmilyen mozdulatot, de eléggé biztos volt abban, hogy pillanatok alatt azok is képesek lettek volna arra, hogy reagáljanak. De addigra késő lett volna, a földi harci technológiák közül egyedül az avatar volt az, ami képes egy birodalmi személy is megölni, semmi másnál nem tudta, hogy volt-e ilyen hatás. Még saját maga is előadta volna azt a mutatványt, amit Tubrok említett, hogy nem tudná a Végtelen lefejezni, mert előbb forrna össze a nyaka, mintsem a penge átér. És akkor ez még csak saját maga volt, aki nem is rendelkezett extra gyors regenerációval, azok az emberei voltak a Flotta extra génkezelése miatt. Ha itt elpattant volna a húr és valaki meggondolatlanul tüzet nyit, akkor semmi sem maradt volna a helyből és csak a Birodalom képviselői sétáltak volna ki sértetlenül a helységből, még az is lehet, hogy úgy, hogy nemcsak a regeneráció miatt nincs sérülésük, de egyébként sem tudták volna megsebezni őket. Még Ingrid sem számított volna sérülésre, pedig a testpáncélos ruhája sem volt rajta, csak az egyenruha. Megkönnyebbült, amikor végül is a Végtelenek is visszafordultak a helyükre és nem tettek semmit sem.
Látta azt, hogy a kirohanása, felcsattanása sokkal nagyobb hatást váltott ki, mint eddig minden. Nem csak saját maga ijedt meg, hanem a Rocksolid vezetői is felfogták, hogy majdnem mi történt, hogyha Ingrid nem úgy reagál, ahogyan, akkor már halottak lehetnének. Valószínűleg ezen felül azt is érezték, hogy elég komoly helyzetnek kellett kialakulnia, hogy egy Birodalminak rá kell üvöltenie a saját beosztottjaikra, hogy azok álljanak le. Nem hagyta, hogy a vezetők bármit is leolvassanak róla, közben pedig a nagyon régen megtanult meditációs technikájával nyugtatta le magát, először az elméjét csillapította le a begyakorolt módon, majd pedig a szívverését és a pulzusát normalizálta. Még saját maga szemében is meglepően gyorsan sikerült, hiszen már tudta, hogy az ellenfelei biztonságban vannak. A hátrébblépéseket figyelte, nem mintha az megmentette volna őket, most látta ténylegesen újra a Milícia óta, hogy az emberek mennyire törékenyek tudnak lenni. A hosszú élete mellett mindezt időnként elfelejtette.
Még talán saját maga is meglepődött, amikor meglátta a kizökkenést Tubrokon és főleg ott, amikor rájött, hogy miért. Előző nap már rájött, hogy a férfi védeni próbálta, de akkor nem tűnt fel neki, hogy némileg átérezte Ragal azt, amit ő, de most már igen. Az akkor neki sokkalta erősebb volt és minden figyelmét elvonta az a vízió, de most nem volt ilyen. Egy pillanatra látta ugyanazokat a reakciókat a férfin, mint rajta. Mintha csak a saját tükörképébe bámult volna bele reakciók tekintetében. Még nem látott korábban a szülein felül senkit, aki így lett volna képes erre. Az apjától pedig a Zuhanás óta nem, csak az anyjától. Ismét kénytelen volt meglepődni azon, hogy a férfi menyire tökéletesen hozzá illő lehet. Állta Tubrok tekintetét ekkor, de még nem mutatott ki semmit abból, hogy mit is érzett, mi volt azaz előbbi, még túl sok tekintet kereste benne, rajta a válaszokat, ahhoz. Haloványan biccentett a férfinak, hogy ő maga is így érzi, ahogyan az mondta mindezt. Mikor Tubrok is kiküldte az embereit nem mozdult meg, csak várakozott.
A várakozás percei alatt, mivel korábban látta Tubrokon, hogy ő maga is kíváncsi, ha a távozások közben, és amíg mindenki mással volt elfoglalva a férfi még ránéz, és más nem pillant felé, akkor megengedte magának, hogy a merev vonásai pillanatokra megenyhüljenek és egy aggódó és szeretetteljes féltés jelenjen meg az arcán és melegség a szemeiben, ahogyan Tubrokra nézett. Ha volt olyan katonai jelzés, amit úgy érzett, hogy a férfi is felismer, akkor mintha csak megmozdult volna, hogy kényelmesebben álljon aközben jelezve vele, hogy „később”. Ezzel a válaszokra értett, itt nem volt még a testbeszéddel sem módja annak, hogy elmondhassa az előbbi történéseket. Ha nem volt ilyen, akkor a tekintetével és apró, alig észrevehető testbeszéddel próbálta a férfi tudtára hozni. Nem kívánta mindezt sokáig fenntartani, csak addig, hogy Tubrok észrevegye és megérthesse, utána a vonásai újra megkeményedtek és ismét elzárt mindent a külvilágtól, hogy ne lehessen benne egyáltalán olvasni.
Az ajtó felé nézett, amikor az kinyílt és belépett rajta Nava. Látta a megvető pillantást, amivel a fiatal férfi végigmérte, de ő nem mutatta jelét, hogy mindez milyen hatással lett volna rá, csak ridegen és katonásan biccentett felé köszönés képen, de őt nem tisztelte meg azzal, hogy hangosan is köszönjön. Azok után, amit róla halott nem volt a tekintet meglepő és Ingrid eléggé biztosra vette, hogy már hallotta idefelé, hogy mi történt a helységben, ami pedig csak tovább ronthatta a hozzáállását a nőhöz. Szótlanul figyelte, ahogyan Tubrok felrajzolta az új határvonalakat, amik most alakultak ki. A katonai bázissal nem törődött, hogy azt még akarják, az optimális határoknál mindkettő szerepelt a tervekben, hogy azokat ha úgy alakul átengedi. A rideg hangon nem lepődött meg Tubrok részéről, ahogyan arról sem, hogy Nava közbeszólt volna. A fiatal férfi jelleméből adódva úgy érezte, hogy ő nehezebben nyelné le a tényeket, hogy mi az, hogy győztes félként nekik kell alkuszniuk és nem ők szabják a feltételeket, hanem a vesztes fél, akit ráadásul egy birodalmi képvisel. Az idősebbik Ragal szavaira csak bólintott és ekkor fordult a térkép felé.
Igazából olyan sokat nem kellett terveznie, hogy mit is akar lehúzni és miket nem, hiszen a fejében ott volt az optimális határ, amihez most már határozottan közeledtek. Szótlanul kezdte berajzolni a saját vonalát. Ha Nax még rajt volt a térképen, hogy azt is akarja a Rocksolid, akkor azt nemes egyszerűséggel érzelemmentes mozdulattal lehúzta, a katonai bázist, bázisokat fennhagyta a térképen, de a bányát már nem az északnyugati helyen. Nax-tól keletre az ottani nagyvárost fennhagyta a térképen, mivel az még benne volt az optimális határoknál, azonban itt nagyjából egyenes vonallal haladt tovább. Igaz az optimális határokon belül ott volt még egy város és egy erőd, de azokat most nem jelölte be, levágta, ahogyan a Korth alatti nagyvárost sem engedte át, igaz az már az otpimális határon túl volt, ellenben a térképen Korth fent maradt, azt átengedte az eredeti javaslatával ellentétben. Mire végzett a térkép nagyjából Tubrok és Ingrid változtatása után úgy nézett ki, hogy nagyjából pontosan félút volt az eredeti elképzelések, felvázolások között.
Fagyos Sötétség Kora - Page 10 Bt3t

Visszahúzta a kezét a holografikus felülettől a háta mögé és egy lépést még hátrált is a képtől jelezve, hogy most végzett a határok felvázolásával. Nem szólalt meg ezúttal, csak amint ezzel kész volt ridegen Tubrok-ra pillantott és a többi vezetőre, hogy mit szólnak ahhoz, amit most felvázolt. Az utóbbi egy-két percben mindketten elég sokat engedtek a másik javára, mondtak le területekről és engedtek át. Abban biztos volt, hogy Navának igencsak nagy kifogásai lesznek, ha másért nem is, akkor már csak Ingrid személye miatt is, csak abban bízott, hogy a többi vezető, akik már felfogták, hogy mire megy ki az egész tudnak a fiatal férfira hatni, hogy mindaz a jellemével ne okozzon katasztrófát.

by **Bishop** Kedd 10 Dec. 2013, 22:17

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid tudja, hogy az osztaga katonái saját speciális nanoborításos páncéljukban gyakorlatilag most sebezhetetlenek, tudása szerint nincs olyan kézi fegyver a Rocksolid területén, ami képes lenne áthatolni a védelmükön, ő maga valószínűleg könnyen védekezhetne, akár a minden birodalmi lőfegyverben lévő taszítómező generátorral. Így ténylegesen nullára csökkentve mindenfajta kockázatot és maximumra növelve a saját esélyeit. A meditációs technika hatásos, bár ilyen helyzetben csak kezeli a problémát, mint teljes megoldást nyújt, de ez is bőven elég Ingridnek, ahhoz, hogy lenyugodjon. Mialatt megtörténnek a változások a teremben, van néhány olyan pillanat amikor csak a törzsfő figyel Millerre, de ezek legtöbbször rövidek, vagy azért még más is láthatná a megenyhült tekintetét, így valószínűleg inkább a katonai jelek mellett dönt. Ezt könnyen meg tudja tenni, vannak univerzális, egyszerű jelek és így csak egy mozdulat. Válaszkép Tubrok rövid időn belül kettőt biccent, majd oldalra néz és tekintetével követi a távozó személyeket, és kicsivel később kíséri végig testvérét. Nava viszont egyáltalán nem adja jelét a legkisebb tiszteletnek sem, még a köszönést sem viszonozza, egyelőre más ellenszenves reakciót nem ad.
Amikor Ingrid szó nélkül elkezdi változtatni a terveit, a teremben maradtak, legfőképpen kíváncsian várják, hogy mennyit és hogyan tervez a nő módosítani. Az új felállás, már némileg jobban elnyeri Elofon tetszését, és Diederik tekintete sem olyan kísérteties már az előbb lejátszódottak után, a többiek álláspontja egyelőre nem nyilvánvaló. Kis mérlegelés után Tubrok válaszol a fel nem tett kérdésre.
< - Most már sokkal hasonlóbbak az elképzelésein, már csak egymáshoz kell igazítanunk a határvonalakat. - a törzsfő hangja még mindig teljesen érzelemmentes, mint az előbb - Ez a rész viszont még kérdéses. >
Itt a Nax-tól nyugatra, Korth-tól délnyugatra fekvő részre közelít a kivetített térkép, ahol öt objektum megjelölődik az Ingrid határain kívül, de a Rocksolid tervein még hozzájuk tartozó nagyváros, két kisebb város, egy katonai központ és egy erőd.
< - Ezek a független területek túl erősek és egységesek együtt. A közelben az ön tervei alapján csak egy nagyváros van, ami azon rész határának hosszához képest csekély. Főleg, hogy még másban is eltérnek az elképzeléseink. >
Nava látszólag eddig bírta és most érzi úgy, hogy eljött az alkalom, hogy felszólaljon és nyomatékosítsa Tubrok szavait.
< - Nevetséges az elképzelése, hogy még az előbbiek után, még ennyi fontos földről lemondjunk. Ennél nehezebb dolga lesz. >
Hangjában egyértelműen hallható a provokáció, ő nem igazán vesz tudomást róla, hogy ki is Ingrid. Egyelőre bátyja és a többi hadvezér sem reagálta le a fiatalabb Ragal szavait, kivárnak amíg Ingrid mond valamit.

by **Thorhalla** Szer. 11 Dec. 2013, 10:54

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Csak a katonai jelzéssel tudta Tubrok tudtára hozni, hogy később elmond mindent, és látta a férfi két rövid bólintását is, hogy megértette mindezt. Az egy igencsak érdekes beszélgetés lesz, hogy Ragal tudtára hozza mindazt, hogy ahhoz nem igen fűzött a Birodalom sok reményt, hogy képes lesz itt bárki tárgyalni, így megvolt a másik parancsa is, hogy jöjjön rá a gyenge pontokra, hogy azokkal meggyengíthető lehessen a Rocksolid. A mai nap után pedig senki sem kételkedhetett abban, hogy Ingridnek nincs meg ez a tudása már. Az ezredesek és tábornokok immáron tényleg nyitott könyvek voltak a számra és Tubrok is igencsak könnyű eset volt számára. Bárki másnak roppantul nagy fejtörést okozott volna a férfi, de a nőnek könnyű dolga volt vele annak hála, hogy mennyire hasonlítottak egymásra. Nava viszont az ellenkezője volt a bátyjának, míg Tubrok olyan, mint Ingrid, hogy határozott, hozzá van szokva, hogy megkapja, amit akar és nem fél még a kezét sem bemocskolni ezen ügy érdekében, addig Nava? Annak ellenére, hogy milyen sorsot tudhattak maguk mögött elkényeztetett fiatalnak tűnt csupán Ingrid szemében, a folytonos másodhegedűsnek, akiből még azt is kinézte volna, hogy féltékeny és irigy a bátyjára, hogy az miket ért el és ő lett a vezető. De mindabból, ahogyan felé reagált még az is kiderült, hogy az előzőkön felül félti a bátyját, túlságosan is forróvérű volt, aki hagyta, hogy az érzései vezessék. Részben igaz volt ez Ingridre is, amikor hagyta, hogy az anyja öröksége kerekedjen felül az apjáéval szemben. Egy pillanatra merült csak fel benne, hogy mi van, ha… de amilyen gyorsan jött ez az elképzelés úgy vetette is el egyből. Ők ténylegesen „halandók” voltak, azaz a feltételezése is megbukott szerencsére. A HPI-s genetika szerencsére nem így működött és kizárt volt, hogy bármiféle rokoni kapcsolata legyen a Ragal-okkal, kellemetlen lett volna, ha kiderül, hogy a számára tökéletes férfi azért tökéletes, mert a rokona.
A térkép felrajzolása után úgy tűnt, hogy mindenki elégedettebb volt azzal, amit látott. Elofon és Diederik arcán látta mindezt főleg, a többiekét még mindig nem tudta. Arról, hogy Nava mit gondolhat a fiatal kopasz férfira sem kellett néznie, pontosan tudta, hogy azok után, hogy Tubrok úgy reagált Ingridre, ahogyan attól a ponttól kezdve a nő mondhatott bármit, a fiatalabb Ragal számára semmi sem lesz jó. Az első kimondott mondat után csak magában mosolyodott el, nem tudta, hogy ez a nem kicsit kétértelmű mondat szándékos volt-e, vagy pedig véletlenül alakult úgy, ahogyan. Bólintott a férfi szavaira, majd újra a térképre nézett, amikor azon az említett ötös került szóba. Igazából már jócskán megvoltak a válaszai arra nézve, hogy mikért is nem fogja azt az ötös területet átadni. Okkal állította fel eredetileg is ott majdnem fele-fele arányban a határvonalakat, mert tudta, hogy túlságosan is egyben vannak azok a fontos pontok ahhoz, hogy kellően erősek legyenek együtt. Éppen ezért ment volna bele abba, hogy kettőt átadjon a Rocksolidnak, a maradék három már együtt sem volt olyan jelentős, hogy veszélyt jelenthessen. Már éppen meg akart szólalni, amikor Nava szólt közbe. Csak egy pillanatra nézett a kopasz férfira, azt is csak alig észrevehetően, majd teljes tekintetével visszafordult a többi vezető felé, akik tegnap és ma is ott voltak.
Még megfordult a fejében, hogy ő maga teszi helyre Nava-t, ahogyan annak idején a szülőknek kellett volna, de ezt valószínűleg nem kapta meg soha senkitől sem, főleg nem Tubroktól. Vagy a másik eshetőség, hogy kevésbé barátságos módon elmagyarázza azt, hogy mi a helyzet és lényegében kizavarja ezzel a teremből, amivel valószínűleg közel sem javítana az amúgy sem kellemes kapcsolatukon. És akkor a fiatal férfi még nem is tudta, hogy mi megy a háttérben, ha megtudja, akkor abból majd ezen felül nyílt háború is lesz. Végül is úgy döntött, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a fiatal férfit, mintha itt sem lenne a teremben. Máskor is tapasztalt már az élete során efféle idegesítő provokálást, de ott legalább az a helyzet állt fent, hogy komolyan tudta venni azt, aki ezzel próbálkozott. Nava-t nem volt képes úgy venni főleg attól a pillanattól nem, hogy a saját két éves fia komolyabban és érettebben volt képes viselkedni, mint a talán kilenc éves felnőtt férfi, így képtelenség volt.
< - Ami a határokat illeti, mindent figyelembe vettem – kezdte ő is a teljesen rideg hangon. – A távolban északon ott van egy nagy hatótávú radarállomás, aminek hatótávjába bőven beleesik az érintett ötös. A határ hosszú és nagy, de ettől függetlenül egyáltalán nem védtelen és sokkalta nagyobb előnyben van a Rocksolid, mint az öt terület együttesen. Nyugaton a nagyváros, északnyugaton Vanea, északon az a város és északkelet, kelet irányban pedig Korth van ott, mindegyik helyről, irányból pillanatok alatt képes lehet a Rocksolid nagyobb haderőt felvonultatni az ötös régió ellen, amint szükségessé válik. A radarnak köszönhetően pedig a mozgásokat is figyelemmel lehet kísérni és amint a legapróbbat észlelik máris tudnak ellene lépni anélkül, hogy akárcsak egy pillanatra is hátrányba kerülnének az ellenfelükkel szemben. >
Amíg beszélt a tekintetével véletlenül sem nézett Nava-ra, őt kikerülte, mintha ott sem lenne a teremben.
< - Esetleg meggyőzhető vagyok arról, nagyon jó indokokkal, hogy az önök határán kívül, de az enyémen belül szereplő katonai bázist megtarthassák, ezenfelül az öt területből kettőre igényt tarthassanak. Így a kérdéses területeken fele-fele arányú lenne az osztozás, ami ellen már önök sem emelhetnek hangot sem kifogást – mondta még mindig ridegen. >
A hangjában érezni lehetett emellett a megnyomott esetleg szóból is, illetve a tekintetéből is kiolvasható volt, hogy ez nem alkudozás volt. Hanem egy legvégső ajánlat, ezen felül többet nem fog alkudni, bármennyire is szeretné a Rocksolid már. Mindez nem felvetés volt a nő részéről, hanem sokkalta inkább egy javaslat, amit ajánlj, hogy elfogadjon a másik fél. A többi folytatást az előzőek után már a Rocksolid vezetői is eltudták képzelni.

by **Bishop** Szer. 11 Dec. 2013, 22:42

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Navának természetesen szembetűnik, hogy levegőnének nézik, de először még magába folytja a reakcióját, de ez valószínűleg még jobban felingerelte. Tubrok hangja vagy reakciója nem árulkodik arról, hogy az előbbi megjegyzése szándékosan lett volna félreérthető Ingrid számára, de ettől még lehet, hogy szándékosan fogalmazott így, ezt nem lehet az eddigiek fényében kizárni. A hosszabb magyarázatra most először Kanton válaszol, összeszedetten és végiggondoltan, a lehetőségekhez mérten leghiggadtabban és tárgyilagosan.
< - Ha megengedi Lady Ingrid - kér ezzel a szót a törzsfőtől is egyben, mert egy pillanatra Tubrok felé pillant az ezredes - Kort és Venea erős támaszpontok valóban, ahogy az említett radar rendszer is nagy lefedettséget nyújt, de ezek csak felderítésre, elhárításra szolgálnak. A védelemhez kellenek gyorsnak bevethető, jelen lévő egységek, hogy azonnal reagálhassanak. Akármilyen gyors is a csapatszállítás, mindenképpen időt vesz igénybe. És a területet is figyelembe kell venni, ha ott nem érzik magukat közvetlenül veszélyben az emberek, nem fogják figyelembe venni a Rocksolid közelségét. Ezeket javaslom vegye figyelembe. >
Ezzel hátrébb is lép, nem vár választ, csak ismertette az álláspontját. A választ igazából Ingrid rugalmas hozzáállása adja meg, miután többen látják, hogy Miller hajlandó változtatni az elképzeléseiken, ők is elkezdik a saját ötleteiket elfogadható tervekké formálni. Ezalatt Nava csak figyeli a nő mozgását, szavait, viselkedését. Tubrok az esetleg szó nyomatéka után nem sokkal válaszol is.
< - Azok a területek egyáltalán nem fontosok jelenleg, nincs szükségem jó indokra, mert nem tartok igényt az ottani bázisra. Máshol lenne jelentősége ugyanakkora területeknek, az említett határvidéken közvetlenül. Cserét ajánlok. Az ötből három pont még nem befolyásolna olyannyira az erőviszonyokat, hogy az ne legyen elfogadható. A Rocksolid ugyanúgy három további pontot kap, még ha nem is ugyanúgy. A déli erődre igényt tart? >
Lassan a jelenlévő szűkebb kör jobban felveszi a tárgyalás ritmusát, így a külső körülmények nem zavarják annyira őket abban, hogy a munkára koncentrálhassanak.

by **Thorhalla** Csüt. 12 Dec. 2013, 10:46

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Amennyire látta nagyjából, majdnem teljesen egészében azt a reakciót váltotta ki Nava-ból, amit várt is azzal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a szavait. Legalább tisztában lett azzal, hogy a férfinak volt némi önuralma is és képes volt visszafogni magát és nem visszavágni azonnal arra, ami történt. Ingrid úgy számolta, hogy ezzel a hozzáállással és mentalitással még körülbelül két-három másik hasonló eset fordulhat elő, mielőtt a fiatalabbik Ragal ki nem fakad teljesen. Egyelőre egyelten okot látott arra, hogy a férfi miért volt itt egyáltalán, ami pedig elég sok mindent megmagyarázott. Mivel nem volt a tág tárgyalásokon ott, nem volt fontos katonai vezető, de ez itt most szűk kör volt. Azaz, amit korábban gondolt az még inkább helytálló volt. Tubroknak volt örököse egyelőre, így amíg lesz gyermeke, addig Nava töltötte be ezt a pozíciót. És pontosan ez volt oka annak, hogy erre a belsőbb tárgyalásra már idehívták. A gondolkodásból Kanton zökkentette ki, amikor szót kért, biccentett neki, hogy őt magát nem zavarja az, hogy megszólal. Végül is pontosan azért voltak itt, hogy mindezt megtegyék. A férfi szavai tökéletesen helytállóak voltak, ezzel tisztában volt, ezért is mondta a választ úgy, ahogyan, hogy esetlegesen hajlandó arra, hogy megfelelő ajánlat esetén kompromisszumra. Ez a válasz volt, amire úgy tűnt Ingridnek, hogy a férfiak váltak, mert ismét egymás között kezdtek beszélni. Ő végig csöndben volt és figyelte őket. A térképre nézésre már nem volt szüksége. Pontosan tudta fejből, ahogyan azt is, hogy éppen most határoznak úgy, ahogyan az neki szükséges volt és, ahogyan ő maga akarta. Mindezt természetesen megint úgy, hogy fogalmuk sincs erről és azt hiszik, hogy minden a saját ötletük. Ehhez Ingrid remekül értett és mint tegnap ma sem jöttek rá a vezetők, hogy ezt teszi velük és biztosra vette, hogy nem is fognak rájönni, amíg majd később el nem mondja Tubroknak, már ha elmondja.
Amíg ez történt feltűnt neki, hogy Nava őt figyeli, fogalma sem volt róla, hogy mennyire képes a testbeszédből olvasni a férfi, de abban eléggé biztos volt, hogy közel sem hangolódott rá, mint a bátyja, akinek már csak a kettejük közti hasonlóság miatt is alig-alig kellett valamit mozdulnia, a legkisebb jelekből is tökéletesen tudott olvasni. Amíg az ezredesek tanácskoztak Ingrid mindvégig mereven és szinte teljesen mozdulatlanul állt a kezeit a háta mögött fogva össze, mintha csak egy szobor lett volna. Ha Nava is ért a testbeszédhez, akkor azt könnyedén rájöhetett, hogy ez a merev távolságtartás, amit már az első találkozáskor is látott nem csak a rangok miatt és az osztálybeli különbségek miatt áll fent. Nem csak a Birodalmi neveltetés lehet az oka annak, hogy a nő így viselkedik, hanem mindez a jellemének is a része. Láthatta, hogy többször néz végig a rideg tekintetével az egymás között beszélőkön, de most nem láthatott semmit sem, amikor Ingrid szemei és tekintete Tubrokra tévedt. Nem változott meg semmi az arcán, vagy a szemeiben, talán annyi lehetett feltűnő, hogy rajta nagyon kicsit tovább időzött a nő tekintete, de messze sem annyival, hogy az bármire okoz adhatna. Épp csak annyira, mint amennyi Tubrokot a rangja miatt megilletne. Amikor éppen csak megmozdult, főleg a fejét forgatta, többre egyelőre nem volt szükség, akkor minden mozdulata precíz és gördülékeny, semmivel sem mozgott többet a szükségesnél, még akkor sem, amikor éppen az egyensúlyát helyezte át az állás közben, mit egyébként összezárt lábakkal tett meg. Mereven, katonásan, mint egy magas rangú és sokat látott és megjárt tiszt, hadvezér annak ellenére, hogy az egyenruhája nem a Flotta szabvány volt, hanem arra utalt, hogy civil. Ennek ellenére, hiszen már mindenki látta a mozgásából és abból, amit tudott, hogy valószínűleg katona is nem rejtette el azt, hogy tényleg az annak ellenére, hogy nem a Flotta tagja. Ezt valószínűleg Nava is könnyedén leolvashatta róla, ahogyan azt is, hogy megannyi ismerős jellemvonást látott meg rajta, mint amit Nava a saját fivérén is meglát, a hihetetlen határozottság, az a tekintet, testtartás, aki nem tűri, ha ellent mondanak neki, hozzá van szokva, hogy minden úgy van, mint ahogyan ő akarja, ahogyan mindent elér, amit akar. Parancsolás, hogy ez sem áll távol tőle, egy harcos és még sorolni lehetett volna tovább, a makacsság már egyébként is kiderült a tárgyalások alatt. Amennyit Ingrid itt látatni engedett magából abból eléggé biztos volt abban, hogy Nava, ha nem is most, de nagyon hamar rájön majd arra, hogy a nő olyan, mint Tubrok.
Ahogyan Tubrok végül megszólalt Ingrid is végül végérvényesen felé nézett és mint korábban a tárgyalások alkalmával felvette a szemkontaktust is. Hármat akartak és a másikról lemond. Négy területet egyért, legalább is, ha Ingrid a saját határait vette figyelembe. Nem látszott rajta, hogy mi a véleménye arról, amikor Tubrok mondta, hogy nincs szüksége arra, hogy jó indoka legyen. Pedig volt, révén Ingridnek megvoltak a saját elképzelései arról, hogy melyikeket adja át az ötösből. Még úgyis, hogyha nem veszi figyelembe azt, hogy ott húzta meg az optimális határt. Az biztos volt, hogy a két katonai bázisról szó sem lehetett. Lehetséges, hogy magánemberként továbbra is a Rocksolid érdekeit nézné, de itt küldöttként a Pride-t képviselte.
< - A jó indokra akkor van szüksége, amikor a bázisokat kéri nagyúr – felelte. – És ott is azon résznél, hogy melyikeket. >
A hangja továbbra is ugyanolyan rideg és távolságtartó, mint általában, de most ismét feltűnt benne az a minimális provokáció, ami korábban is. Messze nem olyan feltűnően, mint Nava kirohanása, más talán észre sem fogja venni azt az élt a hangjában, de abban meglehetősen biztos volt, hogy Tubrok-nál célt fog vele érni. Ugyanígy folytatta a szavait is, mint ahogyan elkezdte.
< - Ötből három még beleférhet, attól függően, hogy melyik az a három, amelyiket akarja Lord Tubrok – mondta. >
A szemeiben egy pillanatra mintha megvillant volna valami, ami nem csak provokáció, de részben kihívás is volt, de ez nem szólt a többi hadvezérnek, ez csak a másik köztük levő dolognak szólt, ami csak kettejükre vonatkozott és nem másra.
< - A déli erőd az önöké lehet, egy katonai pontra mindenképp szükségük van a régióban – mondta egyetértően. – Melyik a másik kettő stratégiailag fontos pont, amelyikre igényt tartanának? >
Mondta és kérdezte anélkül, hogy a térképre nézett volna, vagy megszakította volna a szemkontaktust. Az egész helyzet némileg csalók volt, annak ellenére, hogy ebbe ennyire könnyen belement, rideg hangja és hangsúlya határozottan éreztette, hogy ezt könnyen megkapták, de a többinél nem lesz ennyire könnyű dolguk, révén, hogy ki is emelte, hogy egyre volt szükségük és nem többre.

by **Bishop** Pént. 13 Dec. 2013, 00:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Nava azt olvassa le Ingridről, amit a nő mutatni szeretne, a határozott, hideg és merev katonai küldöttet, aki pontosan olyan mint egy tökéletesen működő gép, nincs benne hiba, nem téved, nincsenek felesleges mozdulatai. Ez valószínűleg hidegebb kép, mint amilyen Ragal lehet a fiatal férfi szemében, de meg vannak a kellő hasonlóságok, mivel nem tud többet leolvasni Miller-ről, figyelmét a többiek felé fordítja. A többi jelenlévő végighallgatja Ingridet, Tubrok láthatólag megérzi Ingrid hangjában azt az enyhe élt, de ezúttal Diederik is, akinekmár feltűnik ez, a korábbiakkal összefüggésben, de ez éppen csak leolvasható róla. Egyelőre a provokálással nem törődve határozott hangon válaszol a törzsfő.
< - A másik kettő az erődtől keletre lévő város, és a legkeletebben fekvő nagyváros. A másik két, déli pontra nem tartok igényt, azok kellően elszeparáltak lesznek. >
Ha Ingrid visszakozik vagy ellent, mond akkor még folytatja.
< - Az öt fontos rész elosztását, máshogy nem látom indokoltnak, az említett két megmaradó rész, a délebbi város és katonai központ összetartozik és valamivel távolabb fekszik a többi résztél. Indokolt lenne annak függetlenségét meghagyni, más felosztás helyett. >
Egyelőre mindenki Ingrid válaszára vár, még Nava is. Ha Ingrid mégis a térképre néz és megszakítja a szemkontaktust, akkor láthatja, hogy a három-kettő arányos felosztás az öt pont közül valóban így lenne a leglogikusabb, de ez ismét a Rocksolid előnyével járna.

//Elnézést a tartalom és terjedelembeli rövidségért.//

by **Thorhalla** Pént. 13 Dec. 2013, 10:38

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid érzékelte, amikor Nava végül elfordított a tekintetét róla, a szeme sarkából érzékelte is mindezt, látta. Bármit megadott volna, hogy belenézzen a fiatalabb Ragal fejébe, hogy mit is tett róla össze és mi a reakciója arra, hogy egy a bátyához hasonlatos személlyel „támadott” a birodalom. Azt remélte Ingrid, hogy a férfi rájön, hogy a provokációval nem megy sokra, de ha felhagy vele még a nő sajnálta volna is, remekül szórakozott és mulatott az előbbi kirohanáson is. Látta, hogy Tubroknak feltűnt az, aminek fel kellett, de ezek mellett Diederiknek is, igazából a férfinél csak azon csodálkozott, hogy még csak most. Hiszen a mai napon a fenyegetésig meglehetősen nyíltan flörtöltek Tubrokkal itt a tárgyalás alatt. Abban teljesen biztos volt, hogy remek felháborodási alapot nyújt majd a nap hátralevő részére Nava-nak és az ezredesnek kettejükkel kapcsolatban. Legalább lesz kin levezetni a feszültséget, ami a tárgyalásoknál kialakult még úgyis, hogyha a fél, akit szidni fognak Ingrid lesz. Arról továbbra sem szeretett volna lemondani, hogy lássa a két férfi arcát, amikor Tubrok közli vele, hogy elcsavarta a nő a fejét és vissza fog jönni a tárgyalások után. És végre következett az a másik kettő pont, hogy melyiket is akarja a Rocksolid magának. Ingrid számára semmilyen különlegesség nem volt abban, hogy pont ezt a kettőt akarták. Ő maga is úgy gondolta, hogy ezek voltak azok, mik a legreálisabbak voltak a kérésnek.
Azonban ez olyan volt, hogy mégsem adhatta át mindegyiket. A város közvetlen a bázis mellett az igen, benne volt a határvonalon belül, amit ő maga szabott, így erről könnyedén lemondott. A nagyváros. Szíve szerint még bármiféle gond nélkül ezt is átengedte volna, négy az egy ellenében, hiszen csak egy területről kellett lemondania a többiről a másik fél tette meg önként és szótlanul.
< - A város az önöké lehet – bólintott. – De a nagyvárossal már nem ennyire egyértelmű és könnyű a helyzet. >
Ő maga is határozott volt és továbbra is rideg. Így hát várta, hogy Tubrok tovább folytassa, aki meg is tette. Nem nézett félre a térképre, ott volt a fejében, pontosan emlékezett minden kis részletre. Természetesen érthető volt, hogy miért így akarta a Rocksolid az egészet, de az elfogadhatatlan volt a részéről. A válasz már megvolt, mondhatta volna hangosan, hogy amíg gondolkodik rekesszék be mára az ülést, ez Tubroknak lett volna egyértelmű, hogy azért, hogy még egy napot tudjon itt maradni és nem másért lett volna. De roppant sajnálatos módon nem tehette meg, mert aláásta volna a tekintélyét, hogy nem tud azonnal dönteni. Így bármennyire is szerette volna ezt az opciót ez mégsem játszott emiatt. Egyrészt nő volt a férfiak között, másrészt a birodalom küldötte, nem mutathatott gyengeséget, már így is jócskán több volt az a pillanatnyi félelem és az embereinek kizavarása, mint amit megengedett volna máskor magának. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg és így folytatta.
< - Az önök szempontjából valóban így lenne logikus és kényelmes – kezdte továbbra is ridegen. – De kérem nagyúr ne felejtse el, én nem az önök nézőpontját tartom továbbra sem szem előtt, hanem a megszállt területek lakóiét. Ha átengedem a nagyvárost, akkor ennyi erővel a további másik kettőt is átengedhetném. Azzal ha a nagyváros az önöké a két autonóm terület megszűnik autonóm terület lenni. Tökéletesen el lennének vágva mindentől és akkora nyomás nehezedre rájuk, hogy akár máris kapitulálhatnának a Rocksolid javára. Egy város és egy központ, de még a nagyváros együttesen sem képes akkora katonai erőt felvonultatni, hogy bármiféle fenyegetést jelentsen az önök számára. Öngyilkosság lenne, a nagyváros miatt már csak azért is, mert Korth közvetlen ott van felette északon. Bízom benne, hogy látják, hogyha ezt csak így elfogadom egyszerre ölöm meg a körzet két stratégiailag fontosabb pontját gazdaságilag és társadalmilag is. >
Megvárta, hogy mik lesznek a reakciók, természetesen gondolta, hogy mindez senkinek sem fogja elnyerni a tetszését, révén nem érdekelte őket, hogy a Pride-al mi lesz, őket a saját részük érdekelte. Ám mielőtt bárki felszólalhatott volna, vagy tiltakozhatott volna, hosszú idő óta talán a legmerészebb húzás következett, amit nem is tudott, hogy az NSZK és az NDK létrejötte óta volt-e ilyen határokat illetően.
< - Azonban… - kezdte. – Egyetlen megoldást látok erre. >
Közelebb lépett az asztalhoz, ekkor szakította meg csak a szemkontaktust, és a térképen elkezdte az egyik részt nagyítani, a nagyvárost. Eléggé nagyra, hogy már csak az legyen a térképen és az töltse be. Tudta, hogy ez ki fogja csapni a biztosítékot nagyon sokaknál. Végignézett a térképen, majd a képek alapján próbálta pontosan félútra besaccolni, hogy miként lehetne a várost felosztani úgy, hogy nagyjából fele-fele arányban legyen benne minden mind a két részre, majd egy precíz és mégis elegáns mozdulattal azon a vonalon rajzolta fel a határvonalat. Itt nem nyugatra és keletre bontotta fel a határt, ahogyan az 1900-as években történt annak idején Németországban, hanem északra és délre. Amint felrajzolta a térképet hátrébb lépett még mindig mereven, újra Tubrokra nézett, bár sejtette, hogy a férfi még a térképre nézett.
< - A legvégső ajánlatom a határt illetően, ez kényelmes és jó önöknek, mert soha sem mernének ebből a helyzetből később sem támadni a nagyvároson át. És a másik két terület gazdaságát és társadalmi berendezkedését sem borítja fel – fejezte be ridegen. >

//Bocsi, nekem sem ment erre több most, mert kvázi tényleg nem történt semmi.//

by **Bishop** Szomb. 14 Dec. 2013, 17:29

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A felvezetés után Tubrok megértően jelzi, hogy érti mit akar Ingrid mondani, de ahogy a térképre néz, újra mérlegeli a dolgokat.
< - Mindenki a saját érdekeit képviseli, és ön ajánlotta fel, hogy átenged azon a részen is három pontot. >
Hangjában érezteti, hogy mindenképpen három fontos rész akar azon a területen magának, főleg azután, hogy ezt Ingrid korábban jóvá is hagyta neki. Láthatóan a többi Rocksolidi vezető is így gondolja. A térképen Ingrid szabadon tud navigálni, ahogy ráközelít a városra részletesebb kép és több információ is megjelenik. A város neve Arrazon, nagyjából 4-5 millió fő lehet a lakossága, négy nagyobb részre, kerületre, negyedre van felosztva. Ezek közül három fejletlen és inkább csak a megélhetésért és létért küzdők lakhelye, a negyedik fejlett rész az északi kerület, amely már közepesen fejlett technológiával is rendelkezik. A városnak van kiterjedt földalatti alagúthálózata, különböző kábel és csőrendszereknek, földalatti útvonalaknak. A légi közlekedés főleg a fejlett részeken jellemző, máshol a földi járművek kapnak fontos szerepet. A város körül jelentős mennyiségű kút, és földterület van, amivel ellátják magukat. A fejletlen részeken a Pride-ra jellemző, az erősebb marad életben elve érvényesül és nincs igazán szervezett irányítás vagy hatalom. Ezen információkkal Ingrid egy többé-kevésbé megvalósítható határvonalat képes meghúzni. Ez viszont egyáltalán nem nyeri el a törzsfő tetszését és Elofon és Kanton is visszakozik. Eddig még nem volt hasonló esetre példa, Miller ismeretei szerint.
< - Attól tartok ez az opció nem elfogadható. Akkor sem, ha az utolsó ajánlata. - válaszol határozottan Tubrok - Az az egy félbe vágott város nem lenne egyik félé sem, csak egy megkötött alku következménye, feleslegesen elszeparált rész. Ezzel bizonyára mindenki egyetért, aki harcolt ott korábban. - utal ezzel saját magára is - Egy városon belül nem lehet igazi határvonalat felállítani, minden egyes támadás, ellenállás, zavargás lehetne egy újabb ok, egy ürügy a Pride-nak vagy más független csoportnak, hogy konfliktust teremtsen. Én nem hiszem, hogy nem mernének semmit tenni Korth közelsége miatt, fordított helyzetben, közülünk is van aki megtenné. Van esetleg más megoldása, vagy olyan rész, amit felkínálna a nagyváros helyett? >
Fejezi be, majd néz Ingrid szemébe, és látszik rajta, hogy nem akar engedni. Miután megnézi az adatokat Elofon is hozzászól.
< - Az a hely valóban egy darázsfészek lenen Lady Ingrid, ha csak így egyszerűen félbevágnánk. Senki nem akar ilyen helyzetet teremteni. >
Legvégül még Nava is megragadja az alkalmat, hogy egy fanyar mosoly után kimondja amit gondol.
< - Attól, hogy nem is vesz észre, ne higgye, hogy változik amit mondtam. Azon a részen sok harcos esett el, bátyám és én is harcoltunk ott. Elofon tábornok is, Diederik ezredes is. Én kimondom, hogy nem akarják elveszteni az ottani területek nagy részét. >
Nava végignéz a sajátjain, is, hogy lássa a reakciókat. Bizonyára igazat mond, de a többiek nem erősítik ezt meg hangosan. Tubrok csak kérdően pillant a testvérére.

by Ajánlott tartalom