Washington kórház

Gondoltam meg látogatom az öreget a temetőben. Úgy mond tiszteletemet teszem nála. Ha már értem áldozta az életét. De amikor át léptem a temető kapuját nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni. Emlékeket láttam, egy halott ember emlékeit. Találkoztam egy kisebb társasággal és a szellemmel. Még egy meg bízást is kaptunk a szellemtől. Vagy is inkább kérést, az jobban tükrözi a dolgot. Segítsünk kideríteni ki, vagy mi ölte meg. Eddig csak azt tudjuk, ki volt a fazon, mi volt a munkája. Munkáról jut eszembe már a kórháznál vagyunk ahol a szörny szépen elkapta a dokit. De sajnos a pontos helyszínre és az elkövető pontos alakjára nem emlékszik.  

A nővér azt javasolja, hogy menyünk a bűn helyszínére, és azt hogy menyünk a kórházba. De nem akarom, szét váljunk. Több szem többet lát. 
-Rendben van nővér, inkább önnel tartok, hátha a segítségére lehetek.
Felelem neki, és inkább vele tartok a parkolóba.

~ Bakura/Kyru~

Végül Juna keres rá a dologra. A viccelődésére most annyira nem vagyok vevő így egy felhúzott szemöldök csak a válaszom a viccelődésére és egy rosszalló fejingatás.
Hiába tűnt el a húgom két évre még mindig ugyanaz a viccelődős kiscsaj volt, mint azelőtt.
A csapat többsége a parkoló felé hajaz, így nem lógok ki azzal a sorból, hogy egyedül megyek a kórházba.
- Nézzük meg együtt a parkolót.
Mondom, és megindulok a kis csapat után. A döntésemre hallottam, hogy Kyru is egyetértően hümmög. Meg persze azt is észrevettem, hogy izgatott lett. Nem is tudom mióta, de már éreztem, amit ő érez és talán ez is hozzájárult aban, hoyg egyre kevesebbszer akarta átvenni a kontrollt. Talán mert mindíg meg tudtam állítani ebben, vagy mert azt tettem amihhez neki is nagyobb kedve volt.

~Juna~

Gyorsan olvasgattam is a cikkeket én néztem a képeket, melyek még az élő Cillyről készültek.
A cikkek szerint mindenki szerette a kórházban és az a saját halottjának tekintette őt.
~ Jó és szép életed volt, ha ennyire szerettek.
- Nos Cilly. Úgy tűnik remek életet élt. Rengetegen szerették, és tisztelték becsületes sebészi munkájáért itt a kórházban. Egy cikk szerint a kórház saját halottjának tekinti önt. Remek barátként beszélnek magáról.
Mondom, míg egy félmosolyt próbálok megejteni, mert ez elvégre egy vegyes hangulatú hír.
A parkolóba megyek én is velük, nem maradnék le semmiről, és ha tényleg ott van a szörny és csak mi látnánk, akkor lehet nekem lenne a legnagyobb esélyem a szörny ellen. Sárkányként erősebb és ellenállóbb a testem, mint az embereké.

Végül mindenki úgy döntött, hogy a parkoló részbe menjünk. Nem akartam ki lógni a sorból, így én is velük tartottam. A nővérrel néztük a parkolót. Hogy hol is történhetett a gyilkosság. Voltaképp elég hamar megleltük a privát orvosi parkoló helyét. Ahol ismét emlékképeket láttunk. A képekben jobban látszott az éjszaka amikor véget ért a doki élete. A bestiát sajnos nem lehetett kivenni, de a félelmet igen a doki arcából. De az emlékekben a gyilkostól hallottunk egy kis beszédet. Két szót. Ismerős hangzású, de nem tudom melyik nyelve mondják. A mobiltelefonos lányhoz fordulok.
-Elnézést de meg nézné az interneten, hogy mi a jelentése a "Impindiselo ingeyami".
Hátha így többet tudunk meg. De vissza gondolva a doki szavaira, hogy ha jó élete volt ki akarhatta a halálát. Egyszerű a válasz, mindenkinek vannak ellenségei. Majd a dokihoz fordulok egy kérdéssel.
-Nem volt senki aki meg fenyegette volna élete során? Egy műtét rossz kimenetele miatt? Műtét során meg halt beteg családtagja? Vagy ilyesmi.
Mindenkinek vannak ellenségei akármilyen szentlélek is az.

~ Juna~

Kicsit lemaradok a keresgélés miatt, de hamar a többiek után sietek, akik már a kocsik közt keresgélnek. Hamar meg is találták a volt sebáz parkolóhelyét, ahol újabb emlékeke törnek elő.
A halál pillanatát láthattuk, és két furcsa szó csengett ez után a fülünkben.
~ Impindiselo ingeyami?
Az idegen férfi megkérdi, hogy rá tudok -e keresni a hallott szavakra, mire én bólintok.
- Persze, már nézem is.
Közben pedig a nővér kérdezi a  szellemet, hogy nem tudja -e mit jelenthet, mert a hangzása állítólag japános. A fordítóba beírva nem túl bíztató szavakra fordítja a szótár a halottakat.
- Ööö. Sajnos a jelek szerint valakinek mégis gondja volt magával. A szavak állítólag Zulu nyelven azt jelentik: "Enyém a bosszú". Megnézem mit találok még.
Gyorsan beírom a keresőbe is a szófordulatot, az eredeti nyelven, ami pár idézetet fel is dob, majd azokat is végig futtatom a fordítón, több kevesebb sikerrel.
- Ezért utálom a fordítókat nem pontosak. Sok idézetben szerepel valami Dávid király kézirata és Jehovák tana ezen szavakkal kapcsolatban. Talán ez lehetett a vallása a tettesnek.
Vonom le a következtetéseket, míg tovább keresgélek, hátha találok még valamit az eredeti nyelvű szó kapcsolatról.

~ Bakura/Kyru~

Követem a többieket, de azért kicsit lemaradok, hogy Junát se veszítsem szem elől. Mikor felzárkózik én is sietek a társasághoz, közben pedig érzem, hogy Kyru a fejemben már épp kezd érdeklődni, mert egyre többször hallotta ma a fejemben a gondolatait.
Ahogy a parkolóhelyhez értünk újabb fless élményben lehetett részünk, és ezúttal Kyru át is vette az irányítást. Úgy tűnt nem tudom már tovább visszatartani a kíváncsiságát.
Juna szavait hallotta ugyan, de ő megindult az apácával együtt abba az irányba, ahonnan a szörny jöhetett, közben pedig nyomok után kutatott. Juna szavait csak rövid válasszal illette.
- Egy Jehova szörny. Hmm érdekes. Mit gondol nővér? Lehetséges, hogy lennének természetfelettiek? Ha már szellemek vannak, talán vannak más valláshoz köthető teremtmények is.
Kérdi az apácától kíváncsi arccal. Csak remélni tudom, hogy a nő, se a többiek nem szúrják ki a megváltozott vonásokat rajtunk, különben gáz lehet még.

~Juna~

Cilly nagyon töri a fejét azokon a dolgokon, amiket fordítottam neki, majd egyszer csak bevillan egy újabb emlékkép.
~ Egyszerűbb mintha elmesélné, de akkor sem kellemes, hogyha csak úgy fel fel bukkannak az ember fejében a random képsorok.
Még meg sem szólalok, de az orvos szelleme hasonló következtetést von le, mint amilyet én vonnék le. A kérdésre azonban úgy érzem valamit válaszolnom kell.
- Lehet ez a fekete férfi nagyon is komolyan vette.
Amikor az apáca is megszólalt, akkor figyelmesen hallgattam és próbáltam emlékezni hol hallottam már ezt a különös rövidítést.
Mikor a családja miatt kezd aggódni Cilly akkor elgondolkozom egy pillanatra.
- Meglehet, de szerintem az átok közvetlen célpontja maga volt, magát vélték bűnösnek, egy ártatlan gyerek halálát csak nem akarhatná...talán jobb lesz ha meglátogatjuk őket is. Jobb félni mint megijedni. Itt már úgysem találunk több nyomot.
Mondom és a többiek véleményére várok.

~Bakura/Kyru~

Kyru most megszívta azzal, hogy nem szokott figyelni arra ami őt nem érdekli a külvilágból, bár így is egy rövidke szóval próbált szépíteni a helyzetén.
- Európában.
Válaszolta a másik személyiségem egy szúrós tekintet közepette, majd még annyit tett hozzá.
- Mellesleg én olyan ember vagyok, aki csak a szemének hisz és semmi másnak.
Mondta kissé sötét mosollyal az arcán, majd éreztem, hogy "újra visszakerülök az irányító székbe". A vonásaim kisimultak és újra én irányítottam a testemet. Úgy tűnt Kyrunak nincs sok kedve továbbiakban az apácával beszélgetni.
A húgunk szavaira csak az apácára nézek, hogy ő mit gondol, mert én megyek velük akármi van. Nem veszíthetem megint szem elől a húgomat.
- Talán találkoznunk kéne a családdal, hogy láthassuk jól vannak -e.
Mondom a Kyruénál sokkal kedvesebb hangon, enyhe aggódással. Rám jellemzőek volt az együttérzés nem úgy mint Kyrura, ami talán fel is tűnhetett az apácának. De ha nem tűnt fel, annak csak örültem.

Figyelmesen végig halhattam mindenki gondolatát, véleményét, és felfedezését. A váratlanul jött emlékroham ami ismételten kellemetlen érzés volt. Egy igen csak lehetséges gyanúsítottat, adott nekünk. A bosszú szomjas apa, aki a fiát akarta védeni, és egyszerű papírmunka miatt nem látták el szegény gyereket. Nem is csodálom, hogy elátkozta a dokit. Igaz az e fajta családi érzelmeket nem nagyon tapasztaltam még. De meg értettem az indokát. Az a feltevés, hogy a családja is veszélyben van esélyt ad a szörny elkapására. De a doki számára csak rossz hír. 
-Egyet értek. Jobb ellenőrizni a doki családját is. Közben meg a férfit az emlékképből. Szóval javaslót ketté válnunk. 
A javaslatom nem tudom menyire volt hasznos. De azért meg tettem, két csapatban többre megyünk. De a szellem nélkül nem jó a szét válás.
Furcsa hangra lettünk figyelmesek. A hangot eleinte ne tudtam be határolni. Nem tudom, hogy a többieknek menyi ideig tartott de végül a kórház fele tekintettem. Ahonnan feltételezhetőleg szolt a hang. A hang igazából gyászinduló zenéje volt. Vajon miért szólhatott és melyik szobából.
-Ezt meg kéne néznünk nem?
Kérdeztem a többiektől.

// Bocsi elfoglalt voltam és kihagytam a váltást//

~Juna~

Cilly kiakad mert félti a családját, de az apáca próbálja megnyugtatni a férfit, hogy addig, amíg nem jönnek ideaddig a családja tagjai biztonságban vannak.
~ Jó hír, de ha nem figyelmeztetjük őket, akkor biztos ide fognak jönni előbb vagy utóbb, elvégre csak voltak itt a családnak barátai is.
Amikor a gyászinduló hallatszik, hirtelen rossz érzés fog el, úgy érzem, itt már lehet most elkéstünk. Kissé dermedten állok és pislogok párat, míg próbálom felfogni a tény súlyát, hoyg itt most megemlékezés van és lehet, hogy a  család is itt van. Kissé késve, de megindulok én is a többiek után. Bátyám pedig utánam jön, mert eddig ő se nagyon mozdult meg, bár nem tudom miért.
Ahogy a hangok forrásához közeledünk hallom, ahogy megköszönik a részvétet, az elhunyt családjának is.
~ Ó neee. Remélem még nem lessz késő.
Mondom, már futva az apáca után, és mikor meglátom, hogy megtalálta az özvegyet és próbálja elhívni, kissé megnyugszom, de nem teljesen. Idegesen fürkészem a helyiséget, sarkokat és ablakokat, hogy nem látok e valamit vagy valakit aki gyanús lehet a számomra, de közben fél szemem az apácán és a családon tartom.

~Bakura/Kyru~

Kyru az apáca szavaira nem szólt semmit, végül csak lesütötte a szemét és hagyta, hoyg az odébb álljon, majd átadta a stafétát.
~ Látod néha érdemes arra odafigyelni, amit én olvasok, vagy nézek a hirardóban.
~ Pofa be!
Szólt rám ingerülten, annyira, hogy az visszhangzott a fejemben, de nemcsak az csengett a fülemben, hanem meghallottam valami gyászindulószerűséget is.
~ Szerinted csak a kollégák emlékeznek Kyru?
~ Kötve hiszem öcsi.
Míg magammal társalogtam addig a társaság fele már elindulta a hang irányába, én pedig követtem Junát aki kissé hátramaradt. Én csak gyors léptekkel siettem, de én közben a környezetem is figyeltem, hogy hátha látok valamit, amit majd visszafele el kell majd kerülnie a családnak, és legalább akkor más felé tudom terelni őt, ahol nincsenek veszélyben.
Az apáca már elkezdte beszéltetni, őket, bár látom, hogy Cilly nem nyugodt még meg, úgy tűnik csak akkor fog, hogyha a családja épp bőrrel kijutott.

// Csak vele írok, mert Bakura úgyis csak követné, ha elfogadnátok a javaslatát.//

Az angyal szavai igazak voltak, de lehet hogy a nő egyszerűen hü**ének fogja nézni és talán minket is, mert itt állunk mögötte.
Pár lépést teszek arrébb és keresgélni kezdek a telefonom segítségével a neten, mert eszembe jutott valami. Egy cukrászdát vagy kávézót vagy valami hasonló kisebb és megfizethető vendéglátóhelyet keresek a környéken, majd ha sikerrel jártam és találtam egy közelit, akkor Cilly felé kacsintok, nem túl feltűnően. Aztán ha az apáca hatás szünetet tart, akkor én közelebb lépek az asszonyhoz és megtöröm a csendet.
- Fogadja az én szívből jövő részvétemet is asszonyom. Igazán nem szeretnénk felzaklatni, vagy zavarni önöket, de néhány dolgot meg szeretnénk beszélni önnel, de talán valami kellemesebb érzelmeket keltő hely ideálisabb lenne erre a célra. A közelben van egy cukrászda/kávézó(amit talált közel) jöjjön velünk és meghívom önt és a kicsit is egy-egy szelet süteményre, közben pedig elbeszélgethetnénk.
Itt kis szünetet tartok, majd ha nagyon nem akarna kapni az ajánlaton, akkor még annyit hozzáteszek.
~ Csak csaljuk el őket végre innen, ahol veszély leselkedhet rájuk.
- Csak pár perc lenne az egész, és utána nem is kell többé látnia engem.
~ Bár nem szép, de csak a magam nevében tettem ígéretet, így ha nem hajlandó meghallgatni, akkro a többiek még folytathatják a háttérmunkát, anélkül, hogy megszegném az ígéretemet.