Washington kórház

Michael Munroe polgármester törvényének értelmében minden főbb kerületbe épült egy kórház, melyekben minden kötelező egészségbiztosítással rendelkező ember és mutáns egyaránt ingyenes ellátást kaphat. Ez a kórház egyike ezeknek. Azon orvosok, nővérek, vagy egyéb egészségügyi alkalmazottak, akik pénzt kérnek egy ember vagy mutáns ellátásáért, esetleg faji megkülönböztetés vagy egyéb okok miatt elmulasztanak kezelni egy rászoruló embert vagy mutánst, azoknak tettükért a törvény előtt kell felelni!



Az eredeti topic.

Ott feküdtem az ágyon és vártam, hogy bejöjjön az ápoló és behozza a zárójelentésem. Biztos sok telefon és egyéb vár rám, az utóbbi időben nem csinálhattam semmit. Fájdalmaim nem voltak, csak volt pár dolog amit nem értettem, és féltem én is más leszek mint egy mutáns. Tudtam, hogy Osborn elnök háta mögött nem úgy mennek a dolgok ahogy azt ő szeretné, és szerintem meg is teszi hiszen nem hiszem, hogy jó viszonyokat táplál a mutánsokkal, és csak a saját érdekeit nézi. Fölültem, és odamentem a szekrényhez, és átnéztem nem-e hagyok itt valamit. -Mr. Solen, itt a zárójelentés, mindent rendben találtunk, remélem már nem kell többé találkoznunk egy ideig,-megfordultam, és maga a főorvos volt itt.- köszönöm Norman. Azon leszek, hogy ne találkozzunk itt.-Mondtam mosolyogva, aztán fogtam magam és megindultam kifelé. Kint már várt az autóm a személyi sofőrömmel.-Üdvözlöm uram.-köszönt.-Szia Frank, induljunk haza, aztán meglátom mi lesz továbbiakban.

Egy végtelenségig tűnt, mire az autóval eljutott Antef egészen a kórházig. A kórháznál fegyveresek álltak őrt elbarikádozva magukat az épület körül. A kórházba folyamatosan áramlottak a szörnyek által megsebesített emberek. A folyosók tömve voltak a kábultan, vagy épp fájdalomtól nyögdécselő sebesültekkel. Antef némán tört utat magának a folyosón, mire végre meglátta Singert és Constantinet, akit épp egy vizsgálóba vittek.
- Hála Istennek ideértem, s látom Constantine jó kezekben van. Vigyázzanak rá nagyon. - mondta Antef, szinte utasítva a nővérnek, aki ekkor kérte meg őket, hogy menjenek fel a tetőre. Miután elment a nővér, a férfi gondterhelten nézett a társára.
- Nagy baj, hogy nem vizsgálták még meg a tetőt. Legyünk óvatosak. - mondta Antef, majd kezébe vette fegyverét és mindketten elindultak a tető felé. A lépcsőt voltak kénytelen használni, mivel a liftek folyamatosan a személyzetet és a betegeket szállították.
Hosszú percekbe tellett, mire felértek a tetőre vezető ajtóhoz, mely értelemszerűen mindig le volt zárva egy hivatalosa pecséttel. Antef letépte a pecsétet, majd Singerhez fordult.
- A tervem a következő. Két oldalról kéne megközelíteni a tetőt. Mivel Te tudsz a páncéllal repülni, a levegőből közelítsd meg a tetőt, én pedig innen megyek. Mit szólsz hozzá? - kérdezte Antef.

Scott Singer felszállt és a közelben lévő Washington kórház felé indult. Útközben hiába próbálta elérni a kórházat senki nem válaszolt. Minden távolsági kommunikációs lehetőség megszűnt. A fény amely a város ezen részét védte eltűnt. Az ügynök hirtelen egy nekiszálló madárra lett figyelmes, majd arra, hogy minden légi állat neki ront, hogy elkapja. A állatok teljesen megvadultak. Mikor elérte a kórházat és leszállt rájött, hogy elég nagy zűr van ott. Barikád és fegyveres őrök védték a kórházat. Eleinte nem akartak segíteni a sérült démonvadászon, de végül az egyik nő két emberre együtt elvállalta az ellátását. Singer oda vitte ahova kellett, majd mikor letették egy ágyra a nő hozzá és az éppen megérkező Antef felé fordult. A nővér megkérte őket, hogy vizsgálják meg a tetőt, mert valami rázuhant, de nincs kit felküldeniük.
- Megnézzük mi történt. Vigyázzanak magukra idelent - mondta az ügynök, majd elindult Sziamon oldalán a lépcsőház felé.
- Menjünk. Remélem nem valami nagy ronda állat vagy lény van a tetőn. Mostanában elég volt a rusnya dögökből - mondta, majd a páncélnak adott utasításokat miközben a lépcsőn mentek felfelé.
- E.V.A. Harckészültség. Alkari lőfegyver készenlétbe - adta ki a parancsot.
- Harckészültség aktív, fegyverzet készenlétben, uram - hangzott a nő hang és valóban a páncél jobb alkarján lévő 9x19mm-es töltények kilövésére képes fegyver elő is jött a páncélból.
Jó hosszú lépcsőzés után felértek a tetőre nyíló ajtóhoz. Antef letépte a biztonsági pecsétet, majd elmondta a tervét.
- Én is így gondoltam. Két oldalról kell bekerítenünk ha valami olyan van fent. Na menjünk - mondta, majd kinyitotta az ajtót óvatosan körülnézett majd kilépett közvetlen az ajtó elé és már aktiválta is a hajtóműveket, majd felszállt, olyan magasra, hogy belássa a tetőt, ne legyen kint a hatótávolságból és ha célozni kell tökéletesen tudja bemérni a célpontot.
- Na lássuk mi van itt - mondta miközben végigpásztázta tekintetével a tetőt.

Miután Singer elindult a megbeszélt terv szerint, Antef kinyitotta a tetőtér ajtaját és fegyverét kéznél tartva, kilépett a tetőre. Az égen megvadult madarak repültek mindenfelé, látszólag teljesen céltalanul. A férfi lassan és megfontoltan haladt előre és nézte meg a tető minden egyes négyzetméterét.
Mikor már épp feladta volna a keresést Singer is már pásztázta fentről a tetőt, s egy pontra szegeződött a figyelme. Antef elindult arra a helyre, ahol egy épp robot szedte össze magát, s stabilizálta egyensúlyát. A rendőr sejtette, hogy valami katonai szerkezet lehet, de nem mert volna megesküdni rá, hogy nem ellenséges szándékú. Aztán egyszer csak ránézett a robot, mire önkéntelenül is tett egy lépést hátra Antef, miközben pisztolyát még mindig a robotra tartotta.
A robot hirtelen megszólalt, s gépies hangjában nem érződött semmiféle fenyegetés. Antef leeresztette fegyverét és Singerre nézett.
- Valami S.H.I.E.L.D. fejlesztés, mert úgy látom mesterséges intelligenciával rendelkezik. - mondta a férfi a társásnak, majd a robot felé fordult.
- Mi jól vagyunk, de ki vagy Te? - kérdezte Antef, mintha csak egy emberhez beszélne.

Scott Singer ügynök a levegőből nézett körbe a Washington kórház tetejét figyelve. Hamar megakadt a tekintete a tetőn lévő androidon, amely úgy tűnt kezd aktiválódni. Készenlétben volt, hogy ha esetleg úgy alakulna, hogy lőnie kéne, de várt. Kivárta, hogy mi történik.
~ Ez a nap egyre érdekesebb. Először a megvadult állatok, majd a robbanás, most meg egy android. Tisztára megőrült a világ a mai napon. Mi van itt, minden egy nap alatt zúdul a világra. Szó szerint ~ gondolta kicsit aggódva amiatt, hogy mi jöhet még ezen az átkozott napon.
Mikor Antef megszólalt leereszkedett a kollégája mellé a tetőre és az androidot figyelte.
- Lehetséges. Mindjárt kiderül - válaszolta.
Ezek után manuálisan visszahúzta a fegyvereket a páncélba, majd készenléti módba állította azokat, szükség esetére.
- Üdvözöllek. Teljes körű azonosítást kérek a S.H.I.E.L.D. nevében - kérte majd még hozzátette. - Súlyos sérüléseket szenvedtél - érdeklődött.
~ Kíváncsi leszek, hogy ki hozta létre és mi a feladata ~ töprengett az ügynök.

HÉRA rendszerei helyre állnak lassan és minden rendbe jön benne.

/Igazából van pár szabad körötök ismerkedni./

A robot válasz nemigen nyugtatta meg Antefet. Ez már kész sci-fi, mely már neki kezdett sok lenni. Óvatosan tett egy lépést a robot felé.
- Ha te Aimville Corporation tulajdona vagy, akkor áruld el, hogy mit keresel itt a kórház tetején? - kérdezte Antef, majd körbenézett, hátha valahonnan egy újabb robot kerülne elő. Tudta, hogy cég szerteágazó projectje van, s talán ezt a projectet pont a démonok ellen vetették be. Mint rendőr, mindent kétkedéssel fogadott Antef, s mielőtt teljesen megbízott volna valakiben, azelőtt alapos nyomozást végzett. Bár a tetovált ázsiai nőben enélkül is megbízott.
- Az én nevem Antef Sziamon rendőrhadnagy és S.H.I.E.L.D. ügynök. Épp egy barátomat hoztuk be, mikor kértek nézzük meg, hogy mi pottyant ide az égből. Szeretném, ha őszinte lenne. - mondta Antef egy robotnak, aminek érzelmei sincsenek

Scott Singer ügynök türelmesen várta a Robot válaszát. Hamar kiderült, hogy nincs gond a rendszerével és a váz is rendben van. Ez mellett a robot be is mutatkozott. Kiderült, hogy az AIMville Corporation fejlesztette ki azzal a céllal, hogy életeket mentsen. Ezek mellett még komoly helyzetekben is képes elvégezni a feladatát.
~ Érdekes. Szóval az AIM kutatási közül egy a szemünk elé került. Kíváncsi leszek mi sül ki ebből ~ töprengett az ügynök, miközben leengedte a fejéről a sisakot, hogy jobban lásson, és ne torzított hangon dumáljon.
- H.É.R.A. Több információra van szükségünk, hogy engedélyezzük a területen lévő aktivitásodat. Sok a sérült, azonban biztosra kell mennünk, remélem megérted az elővigyázatosságunkat ebben a vészterhes időben - mondta barátságosan az ügynök.
A páncél fegyverei visszahúzva voltak, és a karja le volt engedve, ezzel is jelezve az androidnak, hogy nem akar támadni.

Antef lassan teljesen megnyugodott és innentől kezdve csak a a robot által adott információkra koncentrált. A sugárzás, amiről a robot beszélt, egyáltalán nem nyugtatta meg. Ezek szerint olyan fegyverről lehet szó, ami képes megbénítani az elektromossággal működő eszközöket.
- Robot. Megtudod mondani esetleg, hogy megközelíthetően, hol lehetett a sugárzás epicentruma? Tudni illik az egyik barátom, Constantine-et égési sérülésekkel hoztuk be a kórházba, ahol a robbanás történet. Nem vagyok benne biztos, hogy egy szerkezet okozta-e a robbanást. Van az adatbázisodban olyan mutánsokról információd, akik képesek ilyen sugárzást kibocsátani? - tette fel a kérdést a hadnagy és feszülten várta a választ.

Scott Singer ügynök figyelmesen hallgatta végig H.É.R.A. beszámolóját arról, hogy mi okozta a károsodást, és mi volt a repülése célja. Miután az android befejezte az ügynök elgondolkozva nézett körbe. Mielőtt bármit mondhatott volna, Antef Sziamon megkérdezte amit ő is akart, így kíváncsian várta a választ, de még hozzátette.
- Ha valóban egy mutáns okozta az ekkora erejű E.M.P. robbanást, akkor nagyon dologba keveredtünk mint eddig hittük. Először a démonok, most a megvadult állatok és végül ez. Ez a nap egyre bizarrabb kezd lenni. Túl sok a probléma, még a jelenlegi helyzetet nézve is - jegyezte meg az ügynök.
Ekkor hatalmas dobbanást érzett a város közepe felől. Mikor lenézett a távolba, látta, hogy az állatok elmennek vagy zavarodva nézelődnek. Bár a vörös démoni felhők nem tűntek el New York többi részéről, Brooklynban úgy tűnt helyreállt a rend.
- Úgy látszik rendeződött az itteni helyzet. Valami oknál fogva visszafordult az állatok vadságát okozó dolog - mondta.

előzmény itt:  angyal temető

~Juna~

Csak utólag tűnik fel, hogy a tesómmal elmulasztottuk a bemutatkozást, de akkor jobban lefoglalt a kérdés, hogy hogyan fogjuk megoldani a szellem észrevétlen eljuttatását a kórházig.
A láthatatlanság nem sikerült, legalábbis én még mindig láttam, a szellemet. Azonban, ahogy megindultunk úgy tűnt mintha nem vették volna észre az emberek. Cilly is észlelete ezt és felvázolt egy elméletet, ami valószínűnek tűnik-
~ Mégis fura, hogy csak mi érzékeljük, pedig nekem nincs semmiféle közöm a paranormális dolgokhoz, eddig nem is hittem bennük.
Lassan a korházhoz érünk, ahol a szellemben feltörnek az emlékek, és ezáltal én is egy újabb flash-t élek át és látom amit ő átélt anno.
~ Valószínű a nem kérem a következőt féle háziorvos volt.
Az apáca kérdésre Bakura hozzám továbbítja a kérdést, mire én el is kezdem keresni a telefonomon az infókat.
- Már keresem is, Johanna nővér, és Bakura fivér.
Ekkor egy rövid kuncogás tört elő belőlem.
- Bocsi ezt nem tudtam kihagyni, de lássuk miből élünk...
Mondom, míg olvasom az adatokat és ezek után közlöm a találtakat a jelen lévőkkel.

]előzmény itt: angyal temető

~Bakura/Kyru~

A csapatunk elindult és a kételyeink lassan eloszlatásra kerültek azzal kapcsolatban, hogy a szellem nem fogja senkire se a frászt hozni. Mint kiderült, csak minket ért az a megtiszteltetés, hogy látjuk is őt.
~ Érdekes, hogy pont mi látjuk csak, vajon ha nem mi lettünk volna akkor épp ott, akkor mások látták volna őt és akkor most mi nem? Nyakatekert logika, de van némi értelme.
Ahogy a kórházhoz érünk újabb látomás tör ránk és persze Cillyre is, erre még Kyru is morogni kezd a fejemben, láthatóan nem örül ezeknek a képeknek, de nem tudok mit tenni, az agyunk némiképp kapcsolódik, szóval ő sem marad ki a dolgok rossz oldalából.
A kérdésre előbányászom a zsebemből a mobilom és nyugtázom, hogy én most nem nagyon fogom nyomkodni azt.
- Juna, neked van egységed? Nekem mindjárt lemerül a telóm, így nem szivesen nyüstölném a sajátom.
El is kezd pötyögni, majd elsüt egy gyenge poént, én pedig csak válaszként megeresztek egy félmosolyt felé és várom mit talált.

A temetőből elindultunk a kórházba. Szerencsére az apáca, aki iránt még mindig van egy kis feszélyezésem. Fel áll tőle valamiért a szőr a hátamon, de nem tudom miért. Tudta, hova kell menni. Az út érdekes volt. Másra számítottam, hogy az emberek majd ki akadnak a szellemtől. De látszólag senki se látja, csak mi. Ez voltaké igen hasznos. 
A kórháznál ismét egy emlékrohamot kaptam, de körülbelül mindenki kapót ugyan úgy. Az már biztos, hogy orvos volt. A nővérnek nagyon jól vág az esze. De én sajnos nem tudom meg nézni a netten. De az, hogy az információs pultnál érdeklődjünk az jó ötletnek találom. De a testvér pár már keresi is.  
-Nem volna célszerű be menni a kórházba?
Kérdeztem meg a kis társaságot. Sajnos az ismereteim még mindig kicsik voltak a jelenlegei partnereimről. Ez egy cseppet zavart engem. Jobban szeretem tudni, hogy kivel dolgozom. Nem mint ha én olyan sokat akarnék elárulni nekik magamról.