Washington

Washington az Amerikai Egyesült Államok fővárosa, önálló szövetségi kerület. Nevét az ország első elnökéről, George Washingtonról kapta.

Columbia Kerület és Washington város egybeesik és egyugyanazon önkormányzat igazgatja őket. A legtöbbször praktikus szempontból egynek tekintik őket. A kerületben legutóbb 1871-ben volt két önkormányzat, amikor Georgetown elvesztette önállóságát. Az önkormányzat és a polgármester hatáskörei szűkebbek, mint másutt az Egyesült Államokban, mivel a város és a kerület felett a Kongresszus rendelkezik fennhatósággal.

Washington az Egyesült Államok szövetségi kormányzata mindhárom hatalmi ágának székhelye. Itt van a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, az Amerikai Államok Szervezete és más nemzeti és nemzetközi intézmények székhelye is. Washington gyakran a színhelye nagy politikai tüntetéseknek. A városban számos nemzeti történelmi emlék, emlékmű és múzeum található, ezért népszerű turistacélpont.

A Washingtoni Nagyvárosi Övezet népessége meghaladja az ötmillió, a Baltimore-Washingtoni Nagyvárosi Övezeté pedig a nyolcmillió főt.

Itt található a Fehér Ház is, amelyben a már többszörösen újraválasztott elnök, Barack Obama él családjával.

Az Egyesült Államok kormánya egy ideje állandó háborús viszonyban áll az újonnan alakuló Amerikai Szövetséges Államokkal, így az ország most két részre szakadt két kormánnyal és két elnökkel.



A város a Harmadik Világháború nyitányakor nagyjából megsemmisült, majd nem sokkal a háború végén az Asgardiak helyreállíották teljes egészében.

Az eredeti topic
Washington külkerületei

Bosszú

Az Utolsó Nap 12:00 (4 órával az Éjfél Fiai után)
A Reneszánsz univerzum több tucat helyszínén egy alak jelent meg ajánlatot téve a világ úgynevezett gonoszainak. Álljanak mellé a Föld elfoglalásában. Cserébe bármit megad nekik, képesség, birodalom, vagyon, stb. A Föld az első lépés és ha az egész univerzum az övék Fájdalom távozik. Neki ez csak egy lehetőség, hogy összeszedje magát és visszatérjen a multiverzum meghódítására. ha igent mondanak kérhetnek egy "kisebb" előleget majd a végén a végső jutalmukat. Az igen után mind egy helyre teleportálódnak.

/Bár a kaland helyszíne ez, de amikor a rosszak válaszolnak még mindig a saját otthonukban vannak és vagy egy tévének vagy valami misztikus szellemalaknak válaszolnak./
*A kisebb kívánság egy képesség növelése (2,5 pontos szintű max) vagy egy halott életre keltése, stb.

//Előzmény: Loki kastélya//

Biztosra vettem, hogy a felhívásra megannyi halandó féreg fog megjelenni, az ajánlat oly csábító volt a senkik számára. Engem azonban egyáltalán nem érdekelt, hatalom, királyságok, világok, bármi mit kívánunk? Ó, nem drágám, ennél sokkal, de sokkal többet ajánlottál fel számomra azzal, hogy a segítségemet kérted. Előleg? Nem kértem belőle, hisz mit kívánni óhajtottam volna, nem volt ki teljesíthette. Atyámat nem tudta volna visszahozni az élők sorába, hogy megkaphassa mi járt neki. A többi „kérésem” pedig nem voltak oly mértékűek, hogy csak úgy odaadja, majd személyesen fogom neki mondani. Mi viszont érdekelt, hogy kik lehetnek még itt Asgardról, olybá tűnt, hiába voltam Asgard s Jotunheim királynője s hiába tudtam szinte mindenről még mindig voltak oly személyek, kik nem ismertek el annak, ki voltam s a halálomat akarták. Nem a felajánlott jutalom miatt érkeztem erre a helyre, nem bíztam benne, hogy betartja; jómagam sem tettem volna, mindazonáltal jobb szerettem megküzdeni azért, mit el akarok érni. Unalmas, ha minden az öledbe hullik. A lehetőség azonban, hogy a realitás szinte minden szupergonosza s egyéb ehhez hasonló férge itt lesz ezen a napon. Ez viszont már sokkal inkább oly tény volt, mi engem érdekelt s felkeltette a figyelmemet. Többek között a Hydra; még mindig nem tudtam, hogy a többi fej ki lehet, Krang a Raft-on rohadt, a többiről meg semmit sem tudni. A háttérből irányítják a világot, de már nem titokban s hamarosan romok maradnak utánuk, csápostul fogok velük végezni s nem hagyom, hogy minden elhullott fej után kettő nőjön ki. Az atyám, az a csótány egykor tag volt, de átverte őket, nem lepődöm meg. Engem pedig már ismertek s pontosan amiatt a féreg miatt nem hívtak meg maguk közé. Jól tették a saját szemszögükből, mindet kiirtattam volna egymással, míg enyém nem lett volna a végső hatalom.
Minek azonban nem tudtam örülni, hogy ezek nekiálltak, vagy fognak a közeljövőben levadásztatni mindenkit, ki fenyegetést jelenthet rájuk. Köztük engem. Így itt, megtudhatom, hogy kik ők s talán el is intézhetem örök időkre a szervezetet. S ebből következett a második pont, a szövetségesek. Már volt kettő, az egyik nem beszélhetett róla, hogy ki is vagyok, kicsoda Barbara Wiedler igazából. A másikkal pedig, ha sejtéseim nem csalnak s általában nem szoktak most személyesen is találkozhatom, a Fehér király ki a kezembe nyújtotta Midgardot, a Fekete Királynőnek. Naiv lélek, ki eddig pontosan mindent úgy tett, ahogyan elterveztem, igaz Cinnamon sem kivétel ez alól. S neki még híreim is voltak, hogy mit tettek a lányával, bár az a féreg elrontotta a szórakozást azzal, hogy megölette magát, de talán tenni is tudunk valamit ez ügyben is. végignézek a megjelnőkön, a legtöbb csupán gyalog, vagy még annak sem használnám, tölteléknek, kik a csata első percében elhullnak. Arra sem venném a fáradtságot, hogy eltapossam őket, mert azt sem érik meg, hogy az energiáimat s a hatalmam rájuk pazaroljam. S ezeknek kínál hatalmat? Ó persze, a naiv ostoba gyermekek, kik gonoszak akarnak lenni s fel sem tűnik számukra, hogy a halálos ítéletüket írták alá, mikor igent mondtak Fájdalom meghívására. Vhaj meddig maradnának életben, ha az itt megjelentek egymásnak esnek a maradék hatalomért? Igaz néhányan a hátsó sorból várnánk, míg ezek a férgek eltakarodnak s megölik magukat. Az igazi párharc úgyis fejben zajlik s arra a csatára csupán innen is alig néhányan lesznek képesek.
Méla undorral néztem végig újra a megjelenteken miközben ismerősöket kerestem, hogy kiket láttam már korábban s kiket ismerek. Majd elindulok megkeresni a házigazdát, ha még nem tűnt volna fel fogadásomra.



Fegyver: Skymningen
Mágia: 50 egység

Aktív mágia: Csábítóbűbáj (felkelti a férfiak figyelmét, akik vonzódást éreznek irányába és nagyon-nagyon szimpatikusnak találják)
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs

//Selach és Slade is megérkezett, csak most velük nem írok és a csábítóbűbájomat kéretik figyelembe venni, amíg aktív. Köszi!//

Épp egy ágyat és egy szekrény mozgattam amikor "hívásom" érkezett. Egy fószer jelent meg a szobában, s feladatot ajánlott. Küldetést, ha úgy tetszik. Azt akarta, hogy Én, mint Háború segítségére legyek. Kéréséért cserébe bármit megad, amit el tudok képzelni, és előlegként egy kissebb akármit is kívánhatnék. Válaszomban természetesen elfogadtam, hisz míg a többi lovas nincs kész, nem is tudok mit tenni nélkülük. A kívánságra mindössze annyit mondtam, hogy a végén rendezzük.
Ekkor egyetlen pillanat alatt kerültem ide, Washingtonba, ahova láthatólag Judas Slade is megérkezett, feléje egyetlen biccentéssel köszöntem, ugyanis figyelmem akaratlanul egy dögös csajra terelődött. Elnéztem egy darabig, mire rájöttem, hogy a csajt láttam már valahol, és még egy kis idő után már tudom is hogy hol. Egy újság lapjain, azthiszem egy interjúban. Valami neve is volt, ő is valami Asgardi nőci, mindjárt eszembe is jut...
Thorhalla? azthiszem igen. Azthiszem nem vagyok vele egy osztályba, nem hiszem hogy esélyem lenne nála, így tűntelőleg elfordulok, igyekszek a formás idomok helyett másfele nézni, noha szemem mindunatalan vissza-vissza csúszik feléje...

Épp otthon ülök, és bütykölgetem a holografikus vetítőimet, amiből pár kiégett, és még nem tudtam rendesen pótolni, amikor legnagyobb meglepetésemre egyszercsak bekapcsol, és az az ember (vagy valami ilyesmi) szól bele, akinek a seggét már többször kirúgták ebből a valóságból, valami szuperbűnöző, vagy ilyesmi.

- Csatlakozom, hogyne.

Válaszolom az ajánlatra, mikor bejelenti, hogyha segítek neki, akkor a világból igensok szeletet megkaphatok, és egyéb. Mit is kérhetnék? Azon gondolkodtam, hogy....

Teleportálás? Azt hiszem, sosem fogom megszokni, borzasztóan szar érzés. Kik vannak itt? Valami nagyon dögös bige, meg egy kiégett srác, aki a Harcosok Klubbja című filmet juttatja eszembe, a nő meg még hozta is a két... mellét. Formásak. Mit is kérhetnék? Jól néz ki ez a nő. Szóval, mi is lehetne elég jó jutalom nekem, hogy csatlakozom? Talán, hogy nem döglök meg. Persze egy éjszaka azzal a szarvas ribanccal se lenne rossz. De maradjunk csak a logikai sorrendnél.

- Én akkor kérném, hogy gyógyítsd be a kétoldali agresszív tüdőrákomat. Meg egy doboz hosszú piros Marlboro-t, és egy zippo-t, és akkor részemről korrekt. Ja, amúgy cső.

Köszöntöm a többieket. Hogy rávágnálak egy centrifugázás közben lévő mosógép tetejére, és sikongatnám a bódhiszattvák neveit, miközben megáldalak gyermekemmel, aki valószínűleg genetikailag tüdőrákkal fog születni.

//előzmény: Afterlife //

A nem várt teleportálás után elég furcsán érzem magam, szokatlan és pocsék, és a gyomrom is kicsit kavarog tőle, de tűrhető, s amíg nem lök elém valaki valami kötelezően felfalandó kaját addig valószínűleg a tartalma bent is marad. A muki aki ide teleportált... Szóval még nem igazán kértem cserébe semmit, szóval mivel valószínűsítem hogy hall engem megszólalok.
- Éééén szeretnék multimilliomos lenni, sok sok gyárral és behatással a föld gazdaságára. - Intézem elég egyértelmű szavaim a... Semmibe, s így belegondolva ez meglehetősen nagy dolog, de minden gonosznak szüksége van a pénzre pár dologhoz, nemde? Végignézek végül a társaságon, és... Nos van akiről már hallottam ezelőtt, és van aki abszolult idegen a számomra.
- Sziasztooook. - Köszönök hangosan s integetek is mellé kapkodva, csak hogy az alap illem meglegyen.

Bár a válaszadást követően elgondolkodott kissé, hogy jó választ adott e, ám némi 'bátorítást' kapott az ideiglenes szálláshelyén levőktől. Bár nem épp baráti, sokkal inkább utasításnak hangzott, nem vette figyelembe a hangnemet, hisz a kérdés, amire már választ adott volt azon ritka alkalmak egyike, mikor meggondolatlanul válaszolt, amire bár gyakran volt példa, de a ritka kivételek egyike, hogy ösztönei nem értenek egyet a döntéssel. A kérés nem volt túl drasztikus, és egy ilyen embernek, akinek élete nagy részében megmondták, mit csináljon, és saját magának ritkán kellett döntést hoznia nagyobb jelentőségű kérdésekben, ezért csupán újabb tudást szeretett volna, amivel a modern világba csöppenve talán nagyobb mozgásteret kaphatott. Minden modern kézi fegyverrel való jártasságot szerezni eléggé időigényes dolog, pláne, hogy ezeket be is kellett volna szerezni, ami külön bonyodalmat szült volna, de eme lehetőség nagyon nagy előnyt adott, hisz a tudást eszközök és idő nélkül megkapta.
Nem volt igénye rá, hogy különösebben változtasson öltözékén, a rendezett megjelenést már elfogadhatónak gondolta, így nem szerzett be új öltözetet ruhatárába, szimplán maradt az átlagos utcai viseleten, egy térdig érő bőrkabát, és tarkón összekötött haj, alatta kiengedve. Bár fegyverzetét még mindig nem tudja könnyedén elrejteni, de csak egyet lehet észrevenni, amit a hátán hord és vége kilátszik a feje mögött. A társaságot látva újra megkérdőjelezte, jó helyre jött e egyáltalán. Lassan az az érzése támadt, hogy amióta ebbe az országba jön, csak sodródik az eseményekkel, nem ura az őt irányító történéseknek. A mostani eset még inkább rányomja bélyegét erre, hisz a pihenés megzavarása után újra egy olyan útra terelik, ami nem épp a legkedvezőbbnek látszik, arról nem is beszélve, hogy nem volt még teleportálásban része, így az új élmények tömkelegének feldolgozása is már kezd probléma lenni. Végigfutva a társaságon, megakadt a szeme a jelenleg egyetlen hölgyön, aki jelen van. Bár azt szokás mondani, hogy az ellentétes nem a gyengébbik nem, de nála egyáltalán nem volt ez igazolható. Ahogy a szeme megakadt rajta akarata ellenére, egyből úgy érezte, a társaságát kell keresse, ám hiába a vonzó külső, mégis, lehet minimálisan, de azt sugallta, jobb elkerülni, még ha nem is ellenség. Mintha már látta volna valamerre, esetleg valamiféle hírközlési csatornán, de vajmi kevés információt sikerült abból levonnia róla, így nem lett okosabb a személyt illetően. Inkább oldalra fordult, és az esetlegesen újonnan érkezőkre próbálta szentelni figyelmét, ami nem látszott lehetetlennek, hisz a több éves képzés megtanította rá, hogyan koncentráljon az átlagnál nagyobb sikerrel. Szerencsére jött is egy újabb hölgy, ezzel is megkönnyebbítve a 'másfelé figyelést'.
~Érdekes egy illemet tanult, az már biztos.~ Mosolyodott el az előbb érkezett aranyos viselkedésén. Bár a királynőként megjelenő nőszemély nagyobb figyelmet vont magára, mégis a most érkező felé fordul.
- Hello! - Biccentett vissza.
~Vajon a jelenlévőknek mi minden lehet az óhaja, sóhaja, hogy csak gyűlünk és gyűlünk. Talán egy kastély, ország, pénz, egy egész bolygó, vagy csak pusztán erő, hatalom? Rossz belegondolni is.~ Folyt a gondolatmenete, miközben egyre nevetségesebbnek tartotta azt, amit ő kért.

Épp a lakosztályomban töltöm a pihenőidőm, mikor hirtelen megjelenik egy alak. Még soha nem láttam, és elég furcsa. Mintha igazából nem is lenne itt. Hologram, esetleg hallucináció lehet. Az is lehet hogy csak kezdek becsavarodni. Meg akarom szólítani, de gyorsabb nálam. Alkut ajánl. Segítenem kell neki, és bármit megkaphatok. Nem is rossz üzlet. Már ha ez az egész nem csak a fejemben létezik. De egy próbát megér. Ha ez mégsem valóság, maximum majd jól kiröhögöm magam, és senkinek nem beszélek róla, szóval igent mondok. Felteszi a kérdést hogy mit szeretnék kapni. A válaszom egyszerű. Hatalom. Pokoli hatalom. Az előlegre nemet mondok, majd ha ennek vége van, lerendezzük. Mire felfoghatnám szavaim jelentőségét, már valahol teljesen máshol vagyok. Szóval nem csavarodtam be. Vagy talán mégis, hogy igent mondtam. Végignézek az itt egybegyűlteken, és elfog a kétség. Bár, megpillantom Sladet és Háborút is. Talán mégis van értelme ennek az egésznek. Odaröppenek társaim mellé, majd üdvözlöm őket.
-Úgy látom, hogy nem csak nekem volt hívatlan vendégem.

A fehér-ház egyik nagy termében jelenek meg azok,a kik igent mondtak. A pár fő, akik már kívántak azoknak vágyuk valóra is válik, de a többiek egyszerűen csak megjelennek itt. A teremben egyre többen lesznek és páran már üdvözlik is egymást. Ekkor érkezik meg Matsumoto, a japán üzletember, oldalán Vészmanó a hatalmas narancssárga szörnyeteg.
- Hé! Hogy kerültem ide?
- Nyugalom barátom én hozattalak magammal.
- Ja. Oké. Főnök, találtam egy új embert a bandába.
- Majd később, most úgy fest sok üzleti ügyünk lesz.
A következő villanással megérkezik Slade, akit páran felismerhetnek, hisz ő a Mutáns-isten kultusz vezetője. Aztán egy nagyobb csoport érkezik, a Mesterbűnözők. A legtöbb tag ismeretlen /lássátok a csapat listáját/, de a vezérük Vasököl, a volt Bosszú Angyal és Kardfog, egy nemzetközi bérgyilkos. Az ismételt világosságból Krang lép ki. Még egy villanással jelenik meg egy nagyobb csoport. Thorhalla érzi, hogy egy asgardi is köztük van, de az alakok mind árnyékba borulnak. Egyikük lép csak elő, egy férfi lila maszkban. Helmut Zémó, a New York-i terror-támadás és megszállás vezére.
- A sakk figurák a táblán - mondja Matsumoto kezeit karba téve. - de hol van a játékmester?
- Örülök, hogy mind itt vannak.
Mondja Fájdalom a terem közepén megjelenve a terem közepén úgy, hogy semmiféle misztikus vagy energia érzékeléssel rendelkező személy nem érezhette ott létét vagy megjelenését.
- Önök ennek a világnak a "gonoszai". Háttérben kell kereskedniük és trükközniük. Miért? Erősebbek, jobbak, ez a világ a maguké. Erről ma én kezeskedem. A Föld? Asgard? A Kilenc Világ? Bármit megkapnak. De kezdjük a napot egy aprósággal.
Ezzel az ajtó kitárul és ez pontosan az ovális irodába vezet. Kint lehet látni, hogy pár ismerős személy áll véresen körülöttük az őrség testeivel. Ezek a mutánsok feltehetőleg egy másik világból jöttek, az egyetlen, akit még így háttal is könnyű felismerni, az Logan, de csontkarmokkal. Az elnök termében biztonsági őrök emelnek fegyvert és az elnök idegesen hátrál. Fájdalom egy intéssel felrobbantja az épületben lévő minden élő embert, csak Spencert hagyja élve. Az Egyesült Államok vezetője remegve néz az terembe érkezőkre.
- Mit akarnak?
Fájdalom bekapcsolja a kamerákat és maga felé meg az elnök felé fordítja őket. A férfi tarkóját megragadja az arcát a kamerákhoz fordítja.
- Föld lakói. A nevem Fájdalom, én és szövetségeseim... - itt azok, akik nyíltan felvállalják a tagságot mögé állhatnak, így is tesznek a Mesterbűnözők. - átvesszük a bolygó felett az uralmat. Egy órát adok arra, hogy minden ország megadja magát nekünk vagy sorozatosan megsemmisítjük az ellenálló országokat.
A mondat végén az elnök elkezd felbomlani, mintha hihetetlen gyorsasággal öregedne. Majd a végén a csonttá válik, amik mind az asztalra zuhannak és a gonoszok vezére összetöri a koponyát. A kamerák leállnak.

A díszes társaságon végigpillantva, rájövök, hogy nem kispályások állnak Fájdalom mellé. Nem kispályások, kivéve én. Na majd meglátjuk, hogy milyen hatalom tud ellenállni ennyi észnek, erőnek, és oly szent akaratnak. Nem nagyon tudom levenni a szemem az Asgardi nőről, így miután meguntam a melleit, az arcán, és a szemein legeltetem saját szemeimet. Annyi gyűlölet, kín, és keserűség van benne, ami csak egy többszáz évet megélt dühös istennőben lehet. Mondanám, hogy egy patront megér, de igazából többet is. Node, térjünk vissza a lényegre.

Meleg, kínokkal teli érzés árad végig a bordáim között, ahogy a tüdőrákos, széjjel dohányzott tüdőmaradványomat átveszi valami korrektül működő légzőszerv. Kezeimben meg megjelenik egy doboz cigaretta, és a kért zippo. Első gondolatom az, hogy azonnal rágyújtok, de... de nem. Inkább Fájdalom jobbjára állok, alig egy fél lépéssel mögé, mintha valami kibaszott jobbkeze lennék, vagy ilyesmi, és mereven, gúnyos lenézéssel nézek a kamerába. A teremben páran tudják, hogy a Mutáns Háború előidézőjének a gyilkosa vagyok, ez talán a mutáns istenség reputációját vívhatja ki leginkább.

A Marlboro-ról letekerem a nejlont, kibontom, és a kis alumíniumosan-ezüstösen tükröződő papírt is kiveszem belőle, majd kihúzok belőle egy szál cigarettát, és szó nélkül Fájdalomnak nyújtom, aki remélem elfogadja. Ha igen, a zippoval meg is gyújtom, lelkiekben felkészülve arra, hogy nem fogadja el, vagy elfogadja és epic bossként az ujja végén felpattintott lánggal gyullad meg, vagy egyáltalán. Bármi is legyen, én biztosan rágyújtok, és aztán a többiekre nézek. Aki kér cigarettát, megkínálom.

Rágcsáljon gyutacsot, kell szereznem egy kibaszott dohánygyárat. Mondjuk nem tudom, ha választanom kéne megsemmisítendő országokban, akkor Vatikánt. Az istennők, istenek, és egyáltalán mindenek majd elbíbelődnek a fejlett hadseregekkel, én a kibaszott katolicizmus központját akarom felgyújtani, és kénsavgőzzel kiégetni a pápa beleit, és végignézni, ahogy az ásványi anyagokká és csapvizekké foszló tüdejét igyekszik ráhányni a papi ruhájára az egyre csak foszló torkával, és szájüregével.

A kissebb ország néha nagyobb, a kevesebb néha több. Mélyet szívok a cigarettából, és mindenki megbaszhatja.

Fornesh kap egy telepatikus üzenetet, vagyis képet az elméjébe Lady-től, noha a nő nem volt itt jelen. Az öltönyös távol keleti férfi van rajta, és a hatalmas testű narancssárga férfi – lásd km reagban az, aki naranccsal van írva.
~ Ők Matsumoto-san és Vészmanó ~ hallotta a férfi a nő hangját a fejében. ~ Matsumoto-san a főnököd ~

Slade megigazította a nyakkendőjét még, lehetséges, hogy Sinister-t is magával kellett volna hoznia, de ő most felügyeli Pestis beavatását. A másik két lovasát azonban igencsak hamar sikerült kiszúrnia, akik úgy tűnt, hogy meg is tisztelték a jelenlétükkel.
- Valóban Halál – mondta halkan. – Ha jól taktikázunk ma itt, hatalmas szövetségeseket nyerhetünk és az ellenségeink is porba hullhatnak. Apokalipszis visszakaphatja, ami az övé. Figyeljenek, és mérjék fel az itt levőket. Sokat tanulhatunk, tanulhattok a mai napon.
Ő belépett az irodába és felvállalta a szereplést, a két Lovastól nem várta el, vagyis nem kötelezte rá őket, ha akarták megtehették, ha nem, rájuk bízta a döntést.

Selach körbenézett a helységben, ő is eljött, mint Krang egykori jobb keze, és valakinek képviselni kellett az Atlantiszi terroristákat. Amit viszont meglátott itt, minden álmát felül múlta, nem a hatalom, vagy hasonlók, hanem maga Krang állt a teremben. Egyelőre távol maradt az ovális irodától és nem fedte fel a kilétét, még kellett, hogy titokban maradjon. Ahogyan a kamerák kikapcsoltak lépett oda a főnökéhez és hajtotta le a fejéről a csukját. Meghajolt az egykori legfőbb hadvezér felé.
< - Lord Krang! – köszöntötte atlantiszi nyelven. – A lázadók legszebb álma vált valóra azzal, hogy újra szabad vagy. A rabságod óta minden csak rosszabbodott… Lyron feleségül vette Melissa-t, egyesítette a három birodalmat és a trónörökös megszületett… De a vezetésed alatt végre revánsot vehetünk majd. >

Az egyik villanás után még Asgardi jelenlétet is éreztem, arra fordultam, amerről ez volt, de már nem láttam meg az illetőt. Majd hamarosan megtudom, hogy ki is vagy. Ahogyan már túl nagy figyelmet kaptam nemes egyszerűséggel megszűntettem a bűbájt magam körül. Nem kellett már a feltűnés, bőven elég volt azé a két személyé, kik tényleg fontosak voltak ebben a pillanatban. Fájdalom még mindig nem itt, így akkor szegény Leon tudtára hozhatom, hogy mi is történt.
- Leon, egy szörnyű hírt kell önnel közölnöm – feleltem. - A leányát baleset érte, mágikus baleset. Egy halandó férfi, Balthazar Milliver nem maradt ott a volt halandó énem parancsára az ön leánya mellett, aki így óvatlanul kinyitott egy mágikus könyvet. A gyermeke visszafordíthatatlanul megőrült – a hangomból együttérzést hallhatott ki. – Még az én hatalmam is kevés ahhoz, hogy mindezt megtörjem. A férfi öngyilkosságba menekült a tette után, Zacharias Morsus feláldozta, de minden bizonnyal megtalálja a módját annak, hogy megbosszulja mindezt rajta.
Végignéztem újra az érkezőkön, biccentettem Matsumoto felé, őt s Vészmanót már igen régről ismertem noha még nem nagyon volt esélyem összefutni velük azóta újra. Vészmanót még mindig hazavittem volna házi kedvencnek, olyan szépen mutatott volna láncokon a trónom mellett atyám volt kastélyában. Méla undorral néztem a leány felé, aki lelkesen köszöntött minket. Ha nézéssel ölni lehetett volna, a kis féreg már halott lenne, miként vette a bátorságot, hogy hozzám szóljon? Ez egy olyan volt, akit első körben küldök a halálba, mert a élete nem számít semmit sem. Egy másik alak, Lord Judas Slade, Krang, nocsak, a halak nem lesznek boldogok, egy másik Atlantiszi. S megannyi másik személy, kik még számomra is ismeretlenek voltak. A legtöbb kezdő s szánalomra méltó próbálkozó. Kik ennek a találkoznak a végét sem érik meg, kik elhitték Fájdalom ajánlatát. Naiv gyermekek. S ekkor még egy alak lépett oda hozzánk, nyugodtan érdeklődve mértem fel tetőtől-talpig. Végül biccentettem neki.
- Mr. Whateley – mondtam s kézcsókra nyújtottam a kezem. – Örülök, hogy végre személyesen is találkozhattunk. Barbara mindenről beszámolt, így remélem lesz lehetőségünk arra, hogy egyszer négyszemközt tudjunk róla tárgyalni.
Végül halkan jegyeztem meg úgy, hogy csak a két úriember halhassa.
- Nem gondolom úgy, hogy a legtöbb itt megjelent megérné a nap végét… - feleltem gúnyosan.
S ekkor végre feltűnt a házigazdánk, Zacharias Morsus teljes életnagyságban. Bár nem azt a tekintetet láttam viszont, mitől nemrég elváltam. Ez valami más volt. szélesen mosolyodtam el, mintha magával egy démonnak a tekintetébe pillantottam volna. Sehol a jóság se semmi, mit megszoktam. Határozottan tetszett ez a halandó. Mindig is tudtam, hogy van valami ellenállhatatlan a Morsus vérvonalban. A két szövetségesemmel követem a halandót s végre megláttam azt a féreg elnököt, mit már mióta meg kívántam ölni. Roppant sajnálatos mód nem nekem jutott ez a megtiszteltetés. Nem álltam a kamerák mögé, nem voltam ostoba, hogy felfedjem a kilétemet, ami az egyetlen biztosíték volt számomra. Fájdalom megint csak ígérget, mi engem nem érdekelt, nem ez volt a fontos. Mikor az elnök halott volt s a kamerák is kikapcsoltak kezdtem telepatikusan megkeresni azokat, kiket akartam. Mikor ez megvolt léptem közelebb az ajtóhoz, még mindig Fájdalmat figyelve. Untatott a lassúsága s a köntörfalazása, engem csak a lényeg érdekelt s nem az, hogy a kis szánalmas alakokat
- Csupán a legfontosabb dologról nem ejtettél még szót drága Zacharias Morsusom – kezdtem mély búgó hangon. – Hogy ezekért a javakért, jutalmakért, mit eddig kiosztottál, mit is vársz viszonzásul. Az ámulatba ejtésed, hogy mit ajánlasz fel tetteinkért, a szánalmas férgeket, amik a többséget teszik ki ezen a helyen, kik előleget is kértek s már várják a zsákmányt, s azokat, is kik árnyakban lapulnak meg s nem fedik fel kilétüket, ezket minden bizonnyal elvarázsolod s isszák minden szavad, de van, kiket mindez nem érdekel. Térj a lényegre drágám! Mit akarsz tőlünk?
Néztem mélyen Fájdalom szemébe még mindig mosolyogva.


Fegyver: Skymningen
Mágia: 50 egység

Aktív mágia: telepatikus háló* (lásd SHIELD főépület)
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs

Hamarosan megjelenik a " munkáltató " is, ugyan az az alak akivel beszéltem az Afterlifeban a teleportálás előtt. Vér, mészárlás, kamera és fenyegetőzés... Úgy érzem hogy ebből jómagam se maradhatok ki. A felvételen besétálok a nagykutyákkal együtt, majd kedvesen vigyorogva integetek a kamerának, ami lássuk be nem egy gonosz húzás de a kicsinált elnök csontjaival egy képen azért nem néz ki olyan pozitív dolognak, kivéve nekem. A felvétel után fájdalomhoz fordulok, lenyűgözve.
- Bocsi hogy ilyesmivel zavarlak de, megváltoztathatom a kívánságom? - Nézek rá kérdőn, mert végignézve amit az előbb leművelt, nos realizálnom kellett hogy a pénz semmi, mert nem tesz naggyá csak a világ gazdaságban... Az meg mit érdekel engem ezek után? Ha valami balul sül el akkor engem úgyis kicsinálnak mert mindenki látta a vigyorgós fejem a világon.

Nem lehetünk itt több mint öt perce, de Fájdalom máris aktivizálta magát. És ki is nyírta az elnököt. Nem semmi. Tetszik ez a módszer. Semmi mellébeszélés, csak a tettek. Ráadásul élő adásban. Slade is besétál a képbe. Tudva, hogy mit tettem úgymond "előző életemben", én is követem, és jelenlétemmel próbálom emelni a társaság színvonalát. Amint az egész kis közjáték befejeződött, félre is vonulok, és csak a háttérből szemlélem az eseményeket. Nem látok ismerős arcokat. Közben az egyik alak cigarettával kínálja körbe a népet. Odasétálok hozzá, kiveszek magamnak egy szálat, majd egy pillanatra felcsapó kis lángnyelvel meg is gyújtom azt.
Közben pedig másra sem tudok gondolni, csak a közelgő elkerülhetetlen vérontásra. Nem hat meg különösebben, de nem értem mégis hogy akar egész országokat térdre kényszeríteni. Bár látva ezt a kis bemutatót, talán képes lehet re. Főleg hogy ez csak erejének egy kis szikrája lehetett. De mindegy is. Inkább elterelem erről a gondolataim, és az elnök maradványaihoz sétálok. Hát, rendesen lerendezte, azt meg kell hagyni. Szívesen feltámasztanám szuvenírnek, bár így nincs sok értelme ezen törnöm magam. Inkább csak leülök a maradványok mellé, és figyelek.

Újabb emberek jelentek meg, mikor az egyik személyre nézve egy hang szólalt meg Fornesh fejében.
~Örülök, hogy bármikor jelen lehet a fejemben...~
Fájdalom megjelenését követő előadás nem mozgatta meg különösebben. Bár érdekes volt azt a személyt újra látni, akivel nemrég küzdött. Frissek voltak az emlékek, tehát nem volt nehéz felismerni még úgy sem, hogy háttal állt. A tévében való szerepléshez nem volt különösebben kedve, és nem is érezte, hogy egy olyan személy számára, mint ő előnyös e egy ilyen megjelenés. A cigarettát kínálgató személyre felemelte egyik szemöldökét.
~Hihetetlen, hogy egyesek egy ilyen helyen se tudják megállni, hogy rágyújtsanak.~
Némi várakozás után ha főnöke ráért egy pillanatra, odasétált hozzá. Útközben az ő társaságát betöltő másik személyre is ránézett, de egyből az az érzése támadt, hogy vele nem fog se sokat beszélni, se jól kijönni.
- Uram, úgy éreztem személyesen is meg kell köszönnöm, hogy kiszabadítottak a SHIELD karmai közül, és örömömre szolgál, hogy a tagja lehet immáron a szervezetének. Igyekszem minden kiadott parancsot sikeresen teljesíteni. - Intézte első szavait főnöke felé, talán túlságosan alázatosan is, de hát a főnöknek meg kell adni a neki járó tiszteletet, legyen bármennyire is eltérő a véleménye.

Az atlantiszi férfi megértően bólintott a felettesének.
< - Többen, mint hinnéd Lord Krang – mondta Selach. – Mi nem adtuk fel azt, amit mutattál. Tovább folytattuk a mozgalmat és új híveket szereztünk, a kezünk a főnemességig ér, ott is vannak követőink, és szövetségeseket is a mélységlakók személyében. Többen értenek veled egyet, mint… >
Elakadt a hangja, a kommunikátora ekkor kezdett csipogni, Lyron Attilan-ról intézett beszédét hallgathatta a két férfi ennek hála végig. Selach gúnyosan mosolyodott el.
< - Most nyertük meg a forradalmat! – mondta ki elégedetten. >

Lesújtóan sóhajtottam fel, amikor Cinnamon kívánt végül Fájdalomtól valamit, ennél nagyobbat régen csalódtam valakiben. Ó, nem! Atyámban csalódtam ekkorát korábban. A kacagása és mosolya után én is mosolyogva figyeltem őt. Még mindig nem féltem, lehet, hogy kellett volna, de nem így volt.
- Sokkal szimpatikusabb vagy Fájdalom, mint az evilági éned – mondtam elégedetten. – Kár, hogy belé nem szorult semmi belőled.
Bók volt részemről, nem is akármilyen. Kevés halandó kapott ilyet tőlem. S tény, hogy az is egy Morsus volt, egy másik. Michael. Nem kellünk semmire sem? Egy pillanatra a meglepettség megvillant a szemeimben, de többet nem engedtem meg magamnak. Végig Fájdalom szemeibe néztem, semmim sem rezdült, s a szemem sem villant meg, mikor Einar s a többiek haláláról beszélt. Hogy akár most is megölhetné őket, tényleg azt hiszed, hogy megijesztesz s azt hozod ki belőlem, hogy támadjak? Ránk hagyná a világot, minek nem örültem, akkor mindennek vége lenne, ha ezek egyszerre esnek egymás torkának.
- Most tényleg arra a szánalmas halandó csapatra akarod fecsérelni az erődet? – kérdeztem gúnyosan. – Nem érzed oly megalázónak s lekicsinylőnek Fájdalom, hogy törékeny s semmire sem jó halandókat ölsz, kik el sem érik a hatalmadat? Miért nem használod ezeket – mutattam körbe a megjelenteken. – s akkor megtudod, hogy méltók-e arra, hogy megkapják a jutalmaidat, miért annyira ácsingóznak s mit oly nagyon vágynak. S te magad is szórakoznál egy kicsit, míg a próbálkozásaikat nézed. S legalább megtudnád-e, hogy melyiket használhatod fel később is a céljaidhoz.
Legalább én is megtudnám, hogy melyiknek csak a szája nagy s melyik az, mely tényleg képes s mer is az lenni, minek tartja magát.

Aktív mágia: telepatikus kapcsolat
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Fegyver: Skymningen
Mágia: 50 egység

Selach fejet hajtott Krang szavaira.
< - Percek kérdése és McKenzie itt lesz. >
Ezzel az atlantiszi átment a portálon.

Egy valaki legalább már az én pártomat fogta s egyetértett szavaimmal. Ez jó pont. Dühösen s vérig sértetten néztem Fájdalomra, ha dühös tekintettel ölni lehetett volna, akkor ő már halott lett volna azért a sértésért. Mert úgy lépek, ahogyan jónak tetszik s mert így izgalmasabb az egész, illetve van több évszázadom ahhoz, hogy terveimet végigvigyem egy ilyen alantas féreg, egy korcs halandó velem így nem beszélhet! Próbáltam az Angyaloknak szólni, hogy az Akkaba klán feje úton van, de a kapcsolat megszűnt. Tudta! A nyomorult férge! Igen tudta, az utolsó szavai minden kétséget kizáróan erről szóltak. Dacosan néztem Fájdalomra, majd Kőszívre tekintettem.
- Remélem a szövetségünk továbbra is fenn áll, még úgy is, hogy mire készülök. Bízom a támogatásodban Obidah – feleltem.
Nem fogok mögötte cselekedni, nyílt hadüzenetet kap tőlem. Mivel nem fogom tűrni, hogy mindent tönkretegyen, mit megszereztem s miért megküzdöttem.
- Mégis meddig akarjátok tűrni, hogy kapcaként bánjék veletek? – kérdeztem a Hydra fejei felé fordulva. – Ti, mi vagyunk ezen kilenc világ s a realitás valódi urai s úrnői. Évek, évtizedek alatt lassan fáradtságos munkával szereztük meg, mit ma magunkénak tarthatunk, mondhatunk. A hatalmukat! S most idejött ez, ki nem is ezen világ, realitás szülötte s felborítja az egyensúlyt. A mi hatalmunkat s területeinket készül kiadni azoknak, kik csüngnek minden szaván. Tényleg odaadnátok hatalmaitokat azoknak, kikbe a lábatokat sem törölnétek egyébként? Őt ez a realitás nem érdekli, kimondta. S ti is nagyon jól, pontosan tudjátok mi lesz mikoron elunt minket s távozott. Mindenki egymásnak esik a mi saját tulajdonainkért! A csatározásaik közben a világok, a realitás pusztul el a hatalomtól, mit Fájdalomtól kaptak. Ti, akárcsak én előre gondolkodunk. Ti is látjátok, mit én. Fájdalom ajánlatával mi csak bukhatnunk, s nem nyerhetünk hosszútávon. Tudom, hogy gyűlöltök s halálomat kívánjátok, ti vagytok a Hydra fejei, s most mégis segítő kezemet nyújtom felétek. Szövetséget ajánlok azért, hogy megvédhessük azt, mi a sajátunk, miért megküzdöttünk keservesen. Hogy megvédjük a hatalmunkat a csőcseléktől s unatkozó másvilágok szülötteitől. Félredobjátok-e hát ellenségeskedésünket s segítetek-e a világ rendjét helyreállítani, vagy hagyjátok, hogy minden miért küzdöttetek s harcoltatok semmivé legyen? A döntés a kezetekben van drága uraim!
S Thorhalla Lokidottir ezért volt félelmetes s hatalmas. A szavai miatt, nem pedig a mágiája révén. Fájdalomra figyeltem, ha támadni készült szavaimra védőpajzsot varázsoltam magam köré s teljes erőből koncentráltam, hogy a támadását kivédjem.


Aktív mágia: védőpajzs
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Fegyver: Skymningen
Mágia: 50 egység

Csak a háttérből figyelem az eseményeket, és őszintén szólva nem tetszik. Még el sem kezdődött, máris nagy a széthúzás. Nem pont erre számítottam. Slade pedig egyszerűen eltűnt. Bár nem is számítottam rá, hogy velünk fog harcolni. Megnyílik egy portál és a jelenlévők nagy része elég gyorsan be is lép. Követnem kéne a példájukat, főleg, hogy itt kezd elmérgesedni a helyzet. Ennek a nőnek vagy a hatalma vagy az egója hatalmas, de nem hinném hogy ereje meghaladná fájdalomét. Szívesen megnézném ahogy újdonsült vezetőnk atomjaira szedi, de inkább én is csatlakozom az előttem járókhoz. Elpöckölöm az előbb zsákmányolt cigarettából maradt csikket, majd feltápászkodom az elnök maradványi mellöl. Pár percig még figyelem a kis közjátékot, majd a portálhoz sétálok, veszek egy nagy levegőt, felkészülök a legrosszabbra, és belépek.