Daniel Cassidy legénylak

by **Daniel Cassidy** Csüt. 14 Nov. 2013, 15:02

Valójában persze nem Daniel lakása, hanem Elisáé, míg Daniel csupán amolyan albérlő, már amikor persze van is neki miből beszállnia a költségekbe. Mégis, Danny már évek óta itt lakik, jószerével ez lett az egyetlen igazi otthona.

Daniel Cassidy legénylak Aunt_May%27s_House_from_Amazing_Spider-Man_Vol_1_665

by **Danny Long** Vas. 17 Nov. 2013, 21:29

//Előzmény: Az Astoria utcái//

A férfi nem igazán törődött azzal, amit Daniel mondott, hanem minden további nélkül távozott, miután végzett a mondandójával.
A hazaúton már semmi más furcsaság nem várja a fiút, egészen addig, amíg el nem ér a házig. Az első, ami rossz érzést kelthet benne, az az, hogy amikor a zárba illeszti a kulcsot, az nem fordul a megfelelő irányba. Az ajtó nincs bezárva. Ahogy benyit, elsőre minden olyannak tűnik, mit rendesen, ám ha elkiáltja magát köszönés, vagy bármi más gyanánt nem válaszol senki. Amikor becsukja maga mögött az ajtót és megfordul, akkor hallja meg a már ismerős hangot. Felpillantva a lépcső tetején meg is pillantja ugyanazt a férfit, akivel előbb találkozott.
- Állj már fel! - mondja. - Nem érzed, hogy mennyire szánalmas ez a játék, amit játszol? Az idő egyre csak fogy, de te nem mersz hátat fordítani a múltadnak, és szembenézni a jövőddel. Pedig annyi feladat vár rád. Te lehetsz egy új korszak előhírnöke. Egy tisztább világ első lovagja. De ha magadtól nem megy, másképp fogunk ösztönözni.
Egy pillanatnyi hatásszünetet tart, mielőtt folytatná:
- A kis barátnőd nálunk van. Ne aggódj, nincs okunk bántani őt, ha jól viselkedsz, de a jövő érdekében nem túl nagy áldozat egy emberélet, szóval ne számíts könyörületre. De csak egy feladatot kell teljesítened és visszakapod őt. Mit szólsz?
Itt halványan elmosolyodik, és várja a választ.

by **Daniel Cassidy** Csüt. 21 Nov. 2013, 17:37

Úgy fest, utolsó kérdésem már nem gyakorolt nagy hatást a férfira, de engem sem foglalkoztatott már különösebben. Oké, azért természetesen még mindig különösnek tartottam amiatt, amit mondott, de simán lehet, hogy csak valami futóbolond volt, aki eltévesztette a személyt. Lehet, hogy nem is nekem akarta ezt elmondani, csak ez a New York már annyira fura hellyé vált, hogy ilyen szinten nem lehet kiigazodni senkin sem. Nem tudom, honnan tudhatott arról a bizonyos ajándékról, amit kaptam, hacsak nem volt ott, amikor elraboltak. Szóval vagy tényleg egy futóbolond, aki befordult a szürke hétköznapoktól, vagy ott volt aznap este, amikor betuszkoltak abba az autóba és elvittek ahhoz a férfihoz, aki aztán beadta nekem a szérumot. Bár csak pár szót szólt hozzám, a tekintete mégis úgy hatott számomra, mintha már tudna rólam eleget ahhoz, hogy megítéljen, és ettől csak még furábban érzem magam, mert minél inkább agyalok, annál kevésbé kezdem azt gondolni, hogy csak valami eltévedt őrült volt. De legalább a hazautam további részében már nem ért semmi meglepetés, így volt időm eleget töprengeni azon, amit a férfi mondott. Talán hibát követek el azzal, hogy folytatom ezt az egész tolószékesdit? Ha viszont felfedném mindenki előtt, hogy meggyógyultam, senki sem venné be az ilyenkor már-már szokványossá vált "isteni csoda" szöveget, azt viszont még annál is kevésbé hinnék el nekem, ami valójában történt. Sőt, nagy valószínűséggel még képesek lennének, és el is küldenének egy pszichológushoz, ha elmondanám nekik, hogy rejtélyes alakok elraboltak, majd beadtak nekem valamiféle szert, amitől képes lettem újra járni és nem mellesleg erősebb is lettem tőle. Határozottan nyerően hangzik. Ahhoz legalábbis mindenképpen elégnek bizonyulna, hogy kapjak egy beutalót valami dilidokihoz. Pedig, amikor hazaérek, már inkább kezdem úgy érezni, talán jobb is volna egy dilidoki, mint az őrület. Hiába tuszkolom a kulcsot a zárba, az sehogy sem akar elfordulni. Nyitva van. Pedig egészen biztosan bezártam, és Elisa sem hagyná nyitva, ebben biztos vagyok. Főleg, mert ő mindig is kényes volt arra, hogy az ő lakásába aztán ne jöjjön be senki olyan, akit ő nem akar ott látni.
- Hahó... - kiáltok be, hátha visszaszól a kedves, ismerős hang, ami mindig mosolyt csal az arcomra. Elisa hangja, ahogyan visszaköszön. De helyette más vár. Valami, ami viszont sokkal kevésbé csal már mosolyt az arcomra, főleg, mert egyre inkább kezd bosszantani a pasas kiléte, amiről még mindig fogalmam sincs. Szavaitól gyomrom görcsbe rándul, és csak beigazolódik balsejtésem. Elvitték őt. Jóllehet másról is beszél a fickó... új korról, szebb világról, és az ígéretes jövőmtől, meg hogy ne takargassam tovább, ki vagyok. De nekem csak ez az egy dolog ismétlődik a fejemben: elrabolták Elisát. Kérdésére mégis próbálok higgadt maradni, és tolószékem karfáját fogva, úgy ahogy nyugodt arccal reagálni.
- Azt, hogy még mindig nem tudom, ki maga. Miért kéne bíznom magában? Honnan tudjam, hogy Elisa tényleg maguknál van, és ha így is van, nem fog baja esni? Azt mondja, egy tisztább világ első lovagja lehetek, de nem tesz róla, hogy tisztán lássak. Márpedig addig semmilyen feladatot nem fogok teljesíteni, úgyhogy akár kezdhet is gondolkodni a válaszokon.
Nézek mélyen a szemébe, de még mindig nem állok fel. Makacsul ülök székemben, és egyre szikrázóbb pillantással méregetem az előttem álló férfit. Fogalmam sincs, mit is akar tőlem pontosan, de kezdi nagyon kihúzni a gyufát.

by **Danny Long** Szomb. 23 Nov. 2013, 03:38

A férfi halkan felnevet, de csak néhány pillanatra.
- Tiszteletre méltó a bátorságod, pont ilyen emberre van szükségünk. Apád is ilyen volt, de végül megtört. Magát sosem féltette, de amikor a szeretett kisfia került veszélybe, át kellett gondolnia, hogy mennyit kockáztathat. Nem hiszem, hogy olyan helyzetben lennél, hogy követelhess bármit, és nekem sem kell bizonygatnom neked semmit. De csak, hogy felgyorsítsuk a dolgok menetét, megmutatom, hogy milyen állapotban van a kis barátnőd.
Elővesz a zsebéből egy mobiltelefont, megnyomja az érintőképernyőt néhányszor, majd Daniel telefonjának üzenetjelzője megszólal. Egy fénykép érkezett, ami a gúzsba kötött Elisát ábrázolja.
- Azt, hogy nem bántjuk, ha együttműködsz, kénytelen leszel elhinni.
Vár egy másodpercet, mielőtt folytatná.
- Mindent meg fogsz tudni a maga idejében, de előbb tudnunk kell, hogy valóban méltó vagy. Most legyen elég annyi, hogy az én nevem Generális, és tőlem kapod a parancsaidat. Akarod még húzni az időt, vagy meghallgatod, hogy mit kell tenned?

by **Daniel Cassidy** Szomb. 23 Nov. 2013, 10:39

A férfi nevetése teljesen kiakaszt. Legszívesebben itt helyben nekiugranék és addig ütlegelném a fejét, amíg el nem engedik Elisát, viszont valószínűleg csapatban dolgozik és még mindig nem értem, miféle szervezet lehet ez az egész. Szóval lényegében bármit is teszek, nem kerülhetek ki győztesen, az egyetlen, amit tehetek, az az, hogy igyekszem nem megöletni őt, hanem megpróbálni segíteni rajta. A fickó szavai is letaglóznak, mert gyakorlatilag egyértelműen közli, hogy közük volt apámhoz, és nem nehéz összerakni a kirakóst, hogy akkor a halálához is közük kellett legyen. Aztán pedig megkapom a képet is Elisáról. Egy pillanatra lehunyom a szememet, amikor meglátom őt gúzsba kötve. Valamiért legbelül mélyen azt reméltem, hogy a pasas csak blöfföl, hogy belerángasson az őrült játékába, de ahogy meglátom őt lekötözve, az az eddigi csöppnyi magabiztosságom is tovaszáll, amivel eddig itt ültem. Ráadásul a legrosszabb az egészben az, hogy tényleg nem tehetek semmit, csak annyit, hogy elhiszem, nem bántják őt, ha azt teszem, amit ő mond. Úgyhogy végül csak elteszem a telefont, és újra a fickóra nézek. Már egyáltalán nem tudok, mit mondani, teljesen letaglózott. Elvitték Elisát, és mindez az én hibám, ugyanakkor pedig még mindig fogalmam sincs róla, hogy mi ez az egész. Leszámítva talán azt, hogy most már tudom, hogy az előttem álló férfi Generálisnak hívja magát. Ez egyre őrültebb nap kezd lenni. Kérdésére viszont már szinte nem is felelek. Megdörzsölöm szemeimet, mintha csak azt hinném, pontosabban mondva, azt remélném, hogy álmodom. De tudom, bármennyire is szeretnék, ebből most nem fogok felébredni. Akármennyire is próbálom, az álom, melyet csak szeretnék álomnak hinni, nem fog véget érni. Úgyhogy végül csak erősen megmarkolom a tolószék karfáit, mintha csak attól tartanék, hogy a lábaim bármelyik pillanatban feladhatnák, én pedig összerogyhatnék, pedig már pontosan tudom, hogy ez nem fog megtörténni. Így hát lassan de biztosan felállok. Ellépek a tolószéktől, mit kicsit hátrébb is lökök, hiszen valami azt súgja, hogy bármit is akar tőlem ez a Generális, erre már nem lesz szükségem hozzá. Mindeközben pedig képtelen vagyok kiverni a fejemből a helyzet iróniáját. Ő azt mondta ugyanis, hogy az apám akkor tört meg, amikor én kerültem veszélybe. Nem is ismertem őt... túl korán elvesztettem. Mégis valami azt súgja, hogy talán több lehetett bennünk a közös, mint azt eddig az évek alatt gondoltam.
- Csak, hogy tiszta legyen... ha mégis akár csak a legkisebb baja esik, nem fog érdekelni kik maguk, sem az, hogy mi a céljuk. Megölöm magát, és a társait is meg fogom találni, akárhol legyenek is. Ezt pedig nyugodtan veheti ígéretnek... Generális. - nézek rá elszánt tekintettel. Úgy éreztem, ezt azért jobb tisztázni, mielőtt még itt elkezdene nekem parancsolgatni. Ezúttal pedig nincsen ebben semmi poénkodás. Ha nem engedik el Elisát, én sem fogok finomkodni. Nem érdekel sem a börtön, sem ezek a fickók. Talán a Generális azt gondolja, nem vagyok abban a helyzetben, hogy követelőzzek, viszont ha játszani akar, nekem is megvannak a szabályaim, és nem fogom jó szemmel nézni, ha nem tartják be őket.
- Hallgatom... - préselem ki fogaim közt a szót az utolsó kérdésére. Abban viszont igaza van, hogy nincsen értelme tovább húznom az időt. Meg aztán ideje megtudnom, hogy mire is megy ki ez az egész. Jóllehet egyetlen porcikám sem kíváncsi, milyen ügyekbe akarnak ezek éppen belerángatni, de nincs választásom. Most nincs. Szóval meg kell ragadnom minden egyes lehetőséget, hogy többet megtudjak róluk, és minél előbb kikeveredhessek ebből az egészből. Bár van egy olyan érzésem, ez nem lesz éppenséggel sétagalopp.

by **Danny Long** Vas. 24 Nov. 2013, 02:32

A Generális szélesen elmosolyodik, amikor Daniel feláll.
- Ezt már szeretem! - mondja.
Végighallgatja a fiú fenyegetését, majd késlekedés nélkül válaszol:
- Megjegyeztem az ígéreted. Őszintén kíváncsi lennék, hogy tényleg megpróbálnád-e beváltani, de feltételezzük, hogy nem lesz erre szükség. De lássuk akkor afeladatot! Az utad New Jerseybe, Sussexbe vezet. Egy Carlos Alvarez nevű maffiózó ellopott valamit, a miénk, a te dolgod az lesz, hogy kiderítsd, hogy hogyan.. A Bíbor-szérum egy régebbi kísérletünk volt, ami lehetővé teszi, hogy használója feromonokkal manipuláljon másokat. Csak ki kell mondania a parancsot, és az illető engedelmeskedik. A szérum még messze nem volt befejezett, amikor ellopták a formulát, így több hátránya is van. Az egyik az, hogy aki akár egyszer is használja, annak bőre permanensen lilára színeződik. Így könnyen felismerheted majd Alvarezt, ha találkozol vele. Emiatt egyébként Bíborember néven ismerik. A másik gond a szérummal az, hogy hatása korlátozott. Ahhoz, hogy a manipulációs képesség fennmaradjon, rendszeresen újabb adagot kell beadni. Azt, hogy milyen gyakran, azt a feromonok használatának gyakorisága határozza meg.
A Generális a zsebébe nyúl, és két kis, zöldes színű folyadékkal teli ampullát, és két bontatlan injekciós tűt vesz elő.
- A harmadik gyenge pont, hogy létezik ellenszer. Egy adag ebből intravénásan beadva 24 órára immúnissá tesz a feromonokra. Gazdálkodj vele okosan!
Ezzel Danielnek nyújtja az ampullákat és fecskendőket.
- Jelenleg a Sussexi alvilág 90%-a Bíborember kezében van, tehát nem lesz nehéz megtalálnod az embereit. Tízből kilenc drogdíler, prostituált és egyéb pitiáner bűnöző neki dolgozik. Hogy rajtuk keresztül hogy jutsz el hozzá, az már csak rajtad áll. Derítsd ki, hogy hogyan jutott hozzá a formulához, ki gyártja le neki az újabb adagokat!

by **Daniel Cassidy** Csüt. 28 Nov. 2013, 15:44

Mélyen nézek a fickó szemére, és közben próbálom magamat türtőztetni, hogy ne essek neki itt és most, mert az a mosoly, ami kiül a fickó arcára, az egyszerűen valami vérlázító. Szavaira sem reagálok, de azért arcom megfeszül. Legszívesebben most azonnal összeverném, hogy kipüföljem belőle a választ, hol tartják fogva Elisát, de mivel biztos lehetek benne, hogy nem egyedül dolgozik, ezért muszáj belemennem a rohadt játékába, különben nem fogom tudni kiszabadítani őt, márpedig azt soha nem bocsátanám meg magamnak, ha neki bármi baja esne. Abban viszont biztos lehet, hogy ha Elisa akár csak egyetlen hajszála meggörbül, akkor bizony nem fog semmilyen szabály, sem törvény érdekelni, mert megtalálom, és megölöm őt. Aztán pedig jöhet az egész rohadék szervezet, akárkik is legyenek ezek. Az egyetlen, amit tudok, hogy ez a Generális nevű tag közéjük tartozik, de már eléggé kezdi bökni a csőrömet. De most mindez nem is számít. Csak az, hogy végre kinyögje a feladatot, amit annyira rám akar bízni. Fura, de nem is számítottam ennél jobbra. Szóval egy maffiózóról lenne szó, aki New Jersey-ben tartózkodik valahol, és egy félresikerült szérum miatt most már mindenki csak Bíboremberként ismeri. Nekem pedig vissza kéne szerezzem az elorozott formulát, nagy valószínűséggel abból a célból, hogy tökéletesíthessék. Már épp kérdezném is, hogy ez ellen a szer ellen van-e valami anyag, ami megvédene attól, hogy befolyásolják a tudatomat, de a Generális leelőz, és a zsebébe nyúlva elő is vesz két fecskendőt, meg egy másik szérumot, mely átmenetileg védelmet nyújthat a befolyásoló erő ellen. Elveszem tőle az oltóanyagot és a fecskendőket, majd elrakom, és a szememet megdörzsölve próbálom meg megemészteni, ami történt az elmúlt húsz perc leforgása alatt. Én csak sörözni mentem egyet a barátaimmal, mire hazaértem, már a nyakamban van egy megbízás egy manipuláló bűnöző ellen, és egy rejtélyes szervezet új tagja lettem, akikről amúgy nem mellesleg kábé semmit nem tudok, arról nem beszélve, hogy elvitték a legjobb barátomat, és egyben azt a személyt, aki a legfontosabb is a számomra már évek óta. Igen, határozottan remek ez a nap, máris imádom. Inkább fel sem keltem volna, komolyan!
- Na és Bíborember is kell nektek, vagy csak a formula a ti reszortotok? - nézek ismét a Generálisra. Nem tudom elképzelni, hogy ha ezek olyan jól végzik a dolgukat, és olyan hatékony szervezet, akkor ez a Carlos nevű csóka hogyan lehetett képes ellopni tőlük a szert. Összegezve, akit meg kell keresnem, az a Bíborember, és van két oltásom arra az esetre, ha megpróbálná használni ellenem a manipulálós trükkjét. Tehát összesen van 48 órám arra, hogy megtaláljam a fickót, és megszerezzem az információkat a Generálisnak, hogy Elisának ne essen baja.
- Na és aztán? Gondolom maguk még utána sem fognak leszállni rólam, jól sejtem? - nézek rá keserű mosollyal az arcomon, de ez már nem viccelődés. Van egy olyan érzésem, ilyen könnyen nem szabadulok meg tőlük, akárkik is legyenek ők. Akármit is tettek velem.
- Na és miért én? Miből veszi, hogy sikerülni fog? - teszem fel utána a következő, bennem megfogalmazódó kérdést. Komolyan érdekel, miből veszik azt, hogy én volnék a jó választás erre a feladatra, így még nem indulok el, csak várom a Generális válaszát.

by **Danny Long** Pént. 06 Dec. 2013, 23:19

- Ha Alvarez meghal, vagy elfogjuk, de a formula továbbra is az emberei kezében marad, hamarosan egy újabb Bíborember emelkedik fel. -feleli Daniel első kérdésére a Generális. - Az elsődleges cél, hogy megtaláld azt, aki képes reprodukálni a szérumot. Az igazi hatalom az ő kezében van. Ha őt megtaláltad, rajta keresztül a tolvaj nyomára fogsz bukkanni.
A másik két kérdésre egyszerre válaszol.
- A sorsod már akkor véglegesen összekapcsolódott a szervezetünkkel, amikor apád elvállalta, hogy részt vesz a kutatásunkban. Ez a végzeted, Daniel, ezzel nem harcolhatsz. Annyit tehetsz, hogy igyekszel a legjobbat kihozni a helyzetedből. Remélem, megérted majd, hogy milyen fontos a szereped a világ sorsának alakulásában, és hogy mekkora megtiszteltetés az, amit kaptál. Az egész életed arra épült, hogy a mai és a későbbi, sokkal fontosabb küldetéseket sikerrel teljesítsd. Erre születtél, és te vagy az, akinek megvan az adottsága hozzá. Ígérem, minden kérdésedre választ kapsz majd, ha sikerrel jártál. Most viszont menj! Harcolj, és fedezd fel, hogy mire vagy képes!
A Generális arcán egyre nagyobb lelkesedés látszik, ahogy beszél, és szemében valami őrült fény csillog.

by Ajánlott tartalom

Daniel Cassidy legénylak

Daniel Cassidy legénylak

Re: Daniel Cassidy legénylak

Re: Daniel Cassidy legénylak

Re: Daniel Cassidy legénylak

Re: Daniel Cassidy legénylak

Re: Daniel Cassidy legénylak

Re: Daniel Cassidy legénylak

Re: Daniel Cassidy legénylak

Re: Daniel Cassidy legénylak