Szabadság-szobor

A Szabadság Megvilágosítja a Világot, ismert nevén a Szabadság-szobor, New York előtt a Liberty Island-nál található a Hudson folyó torkolatánál. A rézből készült szobrot Franciaország adta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének százéves évfordulója alkalmával. A szobrász Frédéric Auguste Bartholdi volt, a belső szerkezet mérnöki munkáit Gustave Eiffel végezte.



Az eredeti topic

Végre véget ért a 4 hónapos katonai kiképzés, s Antef visszatért a rendőrőrse, hogy folytassa munkáját. Bár sok ügy várt megoldásra, állandóan a skarabeuszt viselő befolyásos vezetők kilétén járt az esze. Többi ügyét szétosztotta a beosztottjai között, akik örültek a nem várt lehetőségeknek, így Antef csakis a személyes ügyének szentelhette figyelmét. Aztán a érkezett a hívás, s ő most ott áll a Szabadság-szobornál.
A hideg miatt hosszú sötétkék szövetkabátot vett fel ugyanolyan színű sál, sísapka és kesztyű kíséretében. Még a hajón ellenőrizte a a pisztolytáskában lapuló szolgálati fegyverét, mert nem tudta mi várhat rá. Mikor ott áll a Szabadság-szobor lábánál, örömmel nyugtázza, hogy rengeteg turista van jelen, így talán nem kell tartania kellemetlen meglepetéstől. Mégis tudja, hogy aki találkozóra hívta, most őt figyeli.
Antef megpróbál nyugodt maradni, de a tudat, hogy forró nyomon van hosszú évek óta először izgalommal tölti el. Úgy dönt, hogy leül egy padra, s ugrásra készen várakozik a telefonálóra.

A hideg padon ücsörögve Antef épp azon van, hogy elmegy egy forró bögre teát venni, mikor hirtelen egy dohány- és alkoholszagot árasztó öregember ül le mellé. Antef első gondolata, hogy elküldi a férfit, de az hirtelen köszön neki. A nyomozó hirtelen nem tudja komolyan vegye, vagy nevessen. Ez az pasas nem lehet a telefonáló, talán a rendőrtársai akarják megviccelni. Ám a férfi bár hajléktalannak néz ki, ruhái vadiújnak festenek, kivéve a bakancsát. Valami nem stimmel. Ez nem lehet a telefonáló. Nem ilyennek képzelte a találkozást, de ott zakatol benne, hogy ezt a férfit csak felhasználják.
- Okos. Az emberem körültekintő és óvatos. Vigyáznom kell. - mosolyog magában Antef és az üdvözlésre válaszképp biccent egyet. Úgy dönt egyenlőre belemegy a rejtélyes telefonáló játékába, s fél szemmel a parkot figyeli.
- Köszönöm, nem iszom. - hárítja el az üveget Antef, majd az öregember kérdésére kérdéssel felel.
- Bármit, amire lehetőségem van. Árulja el, hogy milyen információval tud nekem szolgálni a skarabeuszos társaságról. - kérdi kíváncsian Antef.
- Mert gondolom sok mindent tudna mondani az, akitől a kabátot kapta. - teszi még hozzá gyorsan Antef, s figyeli a férfi reakcióját.

Beigazolódik Antef sejtése, hogy a hajléktalant csak megbízták ezzel a feladattal. Kissé idegesítő a nyomozónak a férfi folyamatos dumája és bűzös, nyáltól fröcsögő lehelete. Ám amit mondott, az felkeltette figyelmét. Az még oké, hogy nagy valószínűséggel valóban fontos csoportosulásról lehet szó, mert aki ennyire körültekintő, az biztos félti az életét, vagy egyszerűen csak paranoiás. De hogy megölni valakit csak azért, hogy információhoz jusson, ez egyszerűen felháborítja Antefet. Ezek szerint fel akarja használni a telefonáló a saját terveihez? Erre álmában sem gondolt volna Antef.
- Jól tudja, hogy a gyilkosság a legsúlyosabb tettek egyike? Mi a garancia arra, ha esetleg megtenném, hogy megölöm azt, akit kijelölnek, nem én leszek a következő. Vagy netalántán a munka elvégzése után az megbízó egyszerűen kámforrá válik? - válaszol kérdésre kérdéssel a nyomozó, miközben a hajléktalan kezdi idegesíteni. Ő a megbízóval akar találkozni. Érzi, talán itt valami nem stimmel.

A nyomozó tudja, hogy nem fordulhat vissza. Ilyen közel még sosem állt az igazsághoz. Ha most visszakozik, akkor örökre elveszíti a nyomot, ezt a zsigereiben érzi. Sajnos ez az ügy mocskos és a velejéig gonosz. Nem lehet anyámasszony katonája, hanem be kell szállni a játszmába. Lehet, hogy a S.H.I.E.L.D. mágiagügyi osztályának aktái szintén segítségére lehetnek. Ez az ügy sötét és a velejéig gonosz. Nincs más választása, mint beszállni a játékba, ha bármit is meg akar tudni.
Antef miközben töpreng figyeli a hajléktalan kezében nyugvó névjegykártyát, majd elveszi a kezéből és miután alaposan szemügyre veszi a névjegykártyát, a kabátja felső zsebébe rejti.
- Ha nincs más lehetőség, akkor hajlandó vagyok az ő szabályai szerint játszani. Vállalom a játékot. - válaszol Antef, s türelmesen várja a férfi válaszát. Tudja, hogy ezeknek a szavaknak a kimondásával elkötelezte magát a forrónyom további követése mellett.

A sűrű havazásban Antef némán távolodó idős férfit. Merengéséből a hangosbemondó taszítja vissza a valóságba, lassan indulnia kell, ha nem akar a szigeten ragadni. Feláll és hosszú léptekkel halad a kompkikötő felé. A látogatók hosszú tömött sorokban várna a beszállásra, s 15 perc múlva Antef is a komp fedélzetén ácsorog a többi utassal. Ahogy lassan távolodnak a szigettől, a nyomozó a komp nyitott felső fedélzetére megy, ahol a sűrű havazás miatt csupán néhány utas tartózkodik. Antef nem tudja kiverni fejéből a beszélgetést, ezért előveszi kabátja belső zsebéből a névjegykártyát és a mobilját. Izgatottan pötyögi be a számokat a mobilba, majd hallja, hogy a szám kicsöng. Innen már nincs visszaút...

Liberty Island; a Szabadságszobor talpazata mögött

Játékos: Svarog


Jobbára nyugodt este van a Szabadságszobornál, talán túl nyugodt is NYC-hez képest. Sehol egyetlen lélek, még egy madár sincs a közelben; talán Svarog pont ezért jöhetett ide. Leülni, gondolkodni egy kicsit, esetleg körberepülni a szobrot, vagy bármi is legyen az ok, Svarog ezen az estén itt van. De nincs egyedül...
A szobor talapzata közelében Svarog az éjszakai csendben egy tompa puffanásra lehet figyelmes, ami az építmény háta mögül hallatszott. A hangból ítélve lehet bármi, akár valami olyasmi is, ami felkeltheti a sárkány érdeklődését.


///Szeretnék kérni egy felszereléslistát, és bocsi a gyenge kezdésért. Remélem tetszeni fog a kaland ///

Svarog elindul a szobor mögé, ahonnan a zajt hallotta. Az építmény mérete miatt beletellik neki pár percbe, mire odaér, ezidő alatt pedig különös érzése támadhat, mintha valaki figyelné őt. Valaki, vagy valami szemmel tartaná a sárkányt, de az is lehet, hogy csak egyszerű paranoia, ki tudja.
A szobor mögé érve Svarog egy alakot vehet észre a földön feküdni, a sötétben azonban nem láthatja tisztán.
Egy pillanatra ismét felerősödik a korábban tapasztalt érzés, majd a fekvő alak halkan felnyög.

Svarog elindul a szobor mögé, majd mikor megáll egy pillanatra körbenézni, egy felismerhetetlen alakot pillant meg a sötétben. Talán csak a képzelete játszik vele, talán tényleg van ott valaki, erre Svarog nem jöhet rá, az alak már nincs ott.
A fekvő emberhez odaérve Svarog letérdel, majd megszólítja az illetőt. Választ nem kap, ugyanis hirtelen valami hátulról elkezdi őt fojtogatni egy vascsővel. A nyomásból ítélve Svarog rájöhet, hogy a támadója megpróbálja megtámasztani a térdét a sárkány hátán, így erősebben fojtogatva azt.

Svarog sikeresen meg tudja állítani az időt, és annak újraindultával ki is szabadul a támadója szorításából. A sárkány egy hangos reccsenés, majd egy tompa puffanás alapján arra is rájöhet, hogy a támadása is sikerrel járhatott. Ezzel azonban nincs vége. Ha Svarog megfordul, láthatja hogy a támadója már ismét két lábon van, sőt a sárkánynak még arra is van némi ideje, hogy jobban megnézhesse azt.
Az alak ugyanis szinte csak fekete csontból, némi rátapadt, rohadt izommaradványból áll, testét pedig rongyfoszlányok fedik. Svarognak az is feltűnhet, hogy a támadójának nincs karja...az ugyanis a sárkány kezében szorongatott vascsövön maradt.
Sérülései ellenére a lény pillanatokon belül újra támadásba lendül, fürgén, cikkcakkosan rohan Svarog felé. Egy biztos, nem fog megállni.

Dragunov terve sikerült, és erre egy hangos reccsenésből és az azt követő halk puffanásból jött rá. Mikor megfordult, látta, hogy az őt hátulról meglepő valami még a két lábán áll.
- Ó, utálom az élőholtakat - sziszegi, ahogy végigméri a feketére égett csontvázat, a rajta lógó izommaradványokat és rongyfoszlányokat. Dragunov a még a vascsövet markoló karra pillant, és vissza a zombira. - Úgy látom ezt elvesztetted.
A csontváz ekkor rohanni kezd, de nem csak úgy eszetlenül, hanem cikkcakk alakzatban. A sárkány ekkor merőlegesen maga elé emeli a vascsövet, és mikor a zombi a közelébe ér, próbál jobbra szökkenni, az ugrását megtámogatva a szárnycsapásaival generált felhajtó erővel és a zombi háta mögé kerülve teljes erejéből annak koponyájára sújtani, remélve hogy darabokra töri azt vagy teljesen lefejezi.

Svarog bevárja a támadóját, jobbra szökken, majd teljes erővel lesújt a lény koponyájára. Az ütésétől a csontváz koponyájának hátsó része betörik, majd az egész feje leesik a helyéről. Az élőholt pár másodpercig még álldogál egy helyben, majd szó szerint darabjaira hullik. Nem marad más belőle, csak pár rongy és egy kupac csontszilánk.
- Ne..mozdulj. - szólal meg egy gyenge hang, amit egy fegyver kakasának felhúzása kísér. - Dobd el a..csövet..- mondja a korábban a földön feküdt alak, aki most immár talpon van, és egy revolvert szegez Svarogra.
A fickó látszólag alig áll meg a lábán, az egyik kezével a tarkóját fogja, a fegyvertartó keze pedig remeg.
- Mi..ki vagy te, és hogy kerülsz ide? - kérdezi.