Re: 2210 - Az utolsó küldetés

by **Thorhalla** Szomb. 17 Dec. 2011, 18:46

Tao-ra néztem és elvigyorodtam.
- Akkor mégis jó volt a női megérzésem unokaöcsi – mondtam. – Úgy néz ki mégsem marad más lehetőség, mintsem te öld meg a rokonságot. Még a szórakozásomat is elveszik.
Felmordultam, amikor kiderült, hogy mennyire gyáva féreg, legalább egyszer szabadulnék meg attól, hogy a rokonság vegyen körbe.
- Ó, helyette inkább újra és újra végignéznéd, hogy minden elpusztul. És még Loki-t hívjátok szörnyetegnek, vagy a nővéreteket és bátyátokat. Pedig a szörnyet itt kell magatok közt keresni, az te vagy Shyrok! Igaz téged mit érdekel, a többiekkel ellentétben megszerezted, amit Loki akart, a tényleges halhatatlanságot! – mondtam tömény undorral és megvetéssel. – Könnyű másokat a halálba küldeni…
Elmosolyodtam. Tévedtek.
- Tévedtek. Ragnar áldozata nem az volt, amit mond, és amit hisztek – mondtam már-már lágyan. – Nem a véréről mondott le és kockáztatott mindent. Rólam mondott le. Ha mi el is bukunk és a gyermekek meghalnának, többé nem kapna a világ olyan reménysugarat, mint ők. Orosz rulettet játszott és reménykedik, hogy beválik-e!
Bólintottam arra, hogy sokáig elállnak. Tudtam, hiszen találkoztam már tényleges sárkány tojással is, és azok is igencsak kitartóak voltak.
- Nem, persze, hogy nem. Mágia. Akkor fognak kikelni, amikor a legnagyobb biztonságban vannak, akár évezredekig is így maradnak – mondtam. – Az életemet feláldozhatnám, vagy azt, hogy többé nem vadászom Loki vérre.
Kibiztosítottam a pisztolyokat és a tojásokra emeltem, de végül hangosan mordultam fel.
- Nyomorult korcs! – vicsorodtam el miközben leengedtem a pisztolyokat. – Mert csak az isteni és mennyei erő elég erős ahhoz, hogy a démoni mocskot elsöpörje. Mi meg lehetünk királyi vér, mennyei erő nincs bennünk, mert nem keresztények vagyunk, én alapból isten, ő meg Neptun híve… de Midgardon a kereszténység a legerősebb… az átokba!

by **Ko-Rel** Szomb. 17 Dec. 2011, 19:01

Kalli is Tao-ra pillantott, tehát tényleg annak a férfinak az unokája volt, akivel a nagyszülei álltak szövetségben még amíg a Földön éltek. Szóval a többiek halálától félt és ezért képtelen bármit is tenni, lépni. Miközben az lett volna az elvárható, hogy megtegye, amit kell. De hát őt nem úgy nevelték, ahogyan Kallistrate-t.
- Ez különbözteti meg a királyi nevelésű személyeket a köznéptől – mondta keserűen. – Nekem megtanították, hogy magamat, akár a családomat is áldozzam fel azért, hogy a népem túléljen valamit.
A nagyapja és az apja is ezt tette volna, ahogyan a nagyanyja és az anyja is, a többi rokonával együtt. Hiszen Lady Melissa már itt is egyszer feláldozta volna magát, amikor eljegyezte őt Lord Lyron. De más családok, más értékrendek. Nem lenne elég, bármit is ajánl fel? Nem volt túl sok minden, amit feláldozhatna, a saját élete és akarata. Márpedig ennek elégnek kellett volna lennie, hiszen ez lett volna a legnagyobb áldozat. Az életéről soha sem rendelkezett saját maga, már gyermekként a Neremani családnak ígérték a kezét, el volt dőlve, hogy a shi’ar királyi családba házasodik. Katona volt, így harcolt és kiérdemelte a rangot, ami az övé lett. Igaz, az akaratáról nem mondhatott le, hiszen a születése óta nem volt. A szerelmet nem ismerte, noha ismerte a vőlegényét, akit kedvelt, de csak mint barátot és tisztelte, de szerelmet soha sem érzett iránta.
- Az életemről lemondhatok és arról, hogy bárki emlékezzen rám, ez minden, amit meg tudnék adni – mondta. – Mással nem rendelkezem…
Megcsóválta a fejét, meg kellett védeni a Galaxist, az univerzumot, hiszen felesküdött rá. Még ha ártatlanokat is kell néha feláldozni érte. Hatot megszámlálhatatlanul sok másik életért.
- Ez a kötelességem, meg tudnám tenni, de ha igaz, amit mond… - nézett a másik hercegnőre. – Felesleges. Elfogadom, hogy Mr. Tao-nak kell megtennie a feladatot.

by **Godlaw / Tao** Vas. 18 Dec. 2011, 19:37

Halványan mosolyogva bólintok Gunnynak, valóban megérezte a dolgot, persze lehet, hogy csak a nevem miatt, de ez az egyetlen, amit megtartottam az életemből, talán már rég elfelejtettem volna, ki vagyok, ha ezt sem tartom meg. És baj lett volna az...?
-Nem az önfeláldozás az, ami gondot jelent. Ez példát statuálhat, és az angyalok intézményét alacsonyítja le. Csak remélhetem, hogy Ő megérti, miért teszem meg, és megbocsát, ha megbánom bűneimet, ahogy Ő várja tőlünk.
A tojások előkerülnek, és pedig tétlenül tekintek rájuk, nem nyúlhatok hozzájuk, most Gunnynak és Kallinak kell rájönniük, hogy csak Isteni erő képes démoni mágiát megtörni, de mindketten belátják anélkül, hogy valóban neki kellene támadniuk, így végül feszülten sóhajtok egyet. Ezeket a tojásokat nem kell elpusztítanom. Ha visszamegyek az időben, és ott megteszem a dolgom, ezek nem is fognak létezni.
-Imádkoznom kell...
Ezzel hátat fordítok mindenkinek, és ruhám alól előveszem a nyakamban lógó apró keresztet. Szorosan a markomba zárom, lehunyom szemeimet, féltérdre ereszkedem, és az Úrhoz kezdek fohászkodni, hogy bocsássa meg bűneimet, melyeket elkövetni készülök.

by **Amara** Csüt. 22 Dec. 2011, 21:39

Shyrok rezzenéstelen arccal hallgatja Grundy szavait, amiket mond rá, miközben Laira és Mihai megszólalni se képes a szavak hallatán és hol Gunnyra, hol a teljesen rezzenéstelen arccal álló nővérükre néznek. Végül hogy egyik Hercegnő se próbálja meg és Tao imádkozni kezd Shyrok egyenesen Taora mutat.
- Ez nem az ima ideje Tao... hanem a cselekvésé... menj oda a tojásokhoz... érintsed meg őket... és mond mit érzel – Shyrok hangja nyugodt, miközben Gunnyt furcsa érzés keríti hatalmába... szédülni kezd... hányinger kerülgeti... érzi, hogy fogy az ereje... ha szólni, kiáltani próbál, akkor nem jön ki hang a torkán... Kezei alig engedelmeskednek, ahogy lábai se nagyon akarnak... éles fájdalom kezdi uralni a testét, mintha csak marcangolná valami... Kalli Előtt kezdenek elmosódni a tárgyak és talaj is olyan bizonytalannak tűnik, mintha mozogna minden... öt tompa puffanás hallható közben, ahogy a törp a két macska lány és a két fiatalabb sárkány össze esik... Valami történik, de ebből Tao semmit nem tapasztal.

Tao számára minden rendben van, minden nyugodt... csak annyi a dolga, hogy megérintse a tojásokat és beszéljen, hogy mit is érez, miközben mindenki őt figyeli és várja, hogy mi is fog történni... azonban ez nem a valóság... nagyon nem...

A két hercegnő jól látja, ahogy Shyrok leveszi a kötést a szeméről és gonosz mosollyal az arcán figyeli Taot, majd karmos mancsával beletúr Gunny hajába és rákényszeríti, hogy a szemébe nézzen.
- Igazad van... Én vagyok a szörnyeteg... csak korábban sajnos nem voltál képes elég korán meghalni és életet adtál a két korcsnak... de jó is született belőle... Ragnar magát okolta... az ostoba tényleg szerelmes beléd, amit te képtelen vagy viszonozni neki... Azonban ennek hála eldobta a vérét... és már képes vagyok befolyásolni... ahogy titeket is... Enyém az angyal, s mint engedelmes bábok, testvéreim csinálják azt mi a dolguk maguktól... megteremtettem, mit apámnak nem sikerült... úgy, hogy nem is sejtik... És már te se állsz az utamba, s attól se kell félnem, hogy korcsok újjá születnek... ez az utolsó kör... elég erős vagyok, hogy kilépjek az árnyak közül, s ne kelljen meghunyászkodnom mások előtt... köszönöm neked drágám... hogy újabb sebet ejtettél Ragnar lelkén.. tényleg köszönöm – Shyrok hangja lágyan és kegyetlenül cseng Gunny fülébe, majd a két macska lányka felé fordítja a fejét – Hiába hoztál áldozatot értük... fölösleges volt... - suttogja a lány fülébe halkan, csendesen

Tao ha közelebb megy a tojásokhoz akkor egyik felől gonoszságot érez tisztán, míg itt a teljes ellentéte is... a másik kettő azonban nem ennyire elválasztható egymástól... furcsa érzés, hiszen ők bármik lehetnek végül. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy ezek a tojások kerültek fel most ide, minden bizonnyal utalás lehet arra, hogy mi vár majd rájuk, ha visszamennek.
- Mit érzel Tao? - hallja Shyrok hangját és úgy látja még mindig, hogy a többiek elég türelmesen várakoznak.

Kalli csak zajokat hall, érzékei cserbenhagyták és nem képes kivenni többségében mi zajlik körülötte... tehetetlen... néha múltjának pillanatai rémlenek fel, de olyan fakók, mintha nem is lennének igaziak... szeme sarkából mozgó alakokat lát, de az elmosódott külsejük alapján is tudja, hogy hasonló lények, mint amikkel fent találkozott... minden mozdulat nagyon nehézkes a számára, mintha nagy súlyok lennének rajta, s a lények csak közelednek és közelednek, s ha Tao irányába néz, akkor azt ki tudja venni, hogy mintha ő nem is látná őket...

by **Thorhalla** Pént. 23 Dec. 2011, 06:25

Alighogy kimondtam a szavakat kezdtem magam rosszul érezni. Az átokba, csak egyszer, csak egyetlen egyszer ne lett volna igazam a rokonsággal kapcsolatban! Persze Tao szende és naív, neki fizikailag soha sem folyt Loki vére az ereiben és ezen az angyal lét sem segített. Fel akartam kiáltani, hogy nehogy a tojásokhoz menjen, de nem tudtam szólni, szóval ez a szajha lelassította az időt körülöttünk, vagy éppen Tao-nál fel. Mozdulni akartam, hogy kitörjem a nyakát, de nem tudtam, felnyögtem a fájdalomra, majd zihálva vicsorogva néztem volna rá. De ezt is megspórolta nekem, amikor a fejemet maga felé fordította. A szavaival lassan minden világos lett, ó, hogy az a! Ha korábban rájövök, hogy ez van, ha csak kicsit korábban jön oda beszélni velünk. A nyomorult, talán nem számolt vele, hogy lebukik, vagy azt hiszi, hogy minden alól kibújik. Az utolsó kör? Olyan szívesen a képébe mondtam volna, hogy így olyan könnyű és egyszerű volt, hogy minden kört szabadon manipulálhatott, persze miatta nem jutottak ki az üzenetek, vagy miatta nem értük el, amit el kellett volna. Eddig is őt akartuk volna megállítani. Ha tudtam volna felnevetek, nem hoztam a két gyerekért semmilyen áldozatot, Ragnar nem engedte. Sajnáltam, hogy nem tudok beszélni a képébe vágtam volna, hogy ilyen szép magasra jutott, de kár, hogy én már nem láthatom, amikor onnan fogja a legnagyobbat zuhanni, nagyobbat, mint amit valaha bárki látott volna.
Annak ellenére, hogy nehezen ment, az utolsó erőimet próbáltam összeszedni és koncentrálni arra, hogy a karjaimat átformáljam egy-egy karddá. Erre talán nem számít, ha sikerült nagy nehezen, akkor egy hirtelen gyors mozdulattal próbálom a szajhát szíven és gyomron szúrni egy időben, ezzel hátha megtörik a mágiája.

by **Ko-Rel** Pént. 23 Dec. 2011, 06:55

Pillanatokkal azután, hogy Tao belement abba újra, hogy megteszi, amit kell és a sárkány sürgette Kalli rosszul lett. A talaj mintha inogni kezdett volna alatta, mintha csak részeg lett volna. A sárkányra nézett, ezt még tisztán látta, hogy levette a kötést, a hercegnőnek mégis igaza volt, tényleg ő volt az áruló. Puffanásokat hallott, ahogyan a társai eldőltek, de ő még talpon volt. Próbálta lecsukni a szemét és a többi érzékszervére hagyatkozni, de még a mozdulatok is nehezek voltak. Tao felé nézett, az angyal semmit sem vett észre abból, ami velük történt, a sárkány megint az idővel babrált miden bizonnyal. Elmosódott alakokat látott maga felé közeledni, felismerte őket, ugyanolyan démonok, mint amikkel odafent találkoztak. De nem tudott teljesen rájuk koncentrálni, mert egy-egy emlék is az elméjébe villant, de nem volt benne biztos, hogy a sajátja. Megrázta a fejét. De igen azok voltak és nem fogja magát ilyen könnyen adni egy démonnak. Amik meg közeledtek, mintha súlyokat érzett volna minden végtagján, még nem esett kétségbe, az még odébb volt. Majd akkor, ha a terve nem fog bejönni.
Koncentrált egy kicsit, majd a bandázsa azon képességéhez próbált folyamodni, amit szinte soha sem használt, lehet, hogy a sárkánynak erre a világra hatott a képessége, de abban kételkedett a lány, hogy a Negatív Zónára is kihat az ereje. Így hát a bandázst felhasználva megpróbált átjutni oda, remélve, hogy így kitör a mágia alól. Ha sikerült néhány másodperc múlva tér vissza remélhetőleg Tao mellett.
-Ne tedd! – kiáltja kétségbeesetten. – Shyrok a valódi ellenség nem a többiek!

by **Godlaw / Tao** Pént. 23 Dec. 2011, 08:53

Az imát Shyrok ellenzése ellenére befejezem, ahogy terveztem, bármilyen sürgős is a feladatunk, Istenre mindig van időnk. Ezután fordulok csak a tojások felé, és odalépek hozzájuk. Gunny és Kalli dermedten figyelik a mozdulataimat, Shyrok pedig azt akarja, hogy mondjam el, mit érzek.
-Gonoszság és jóság jeleit érzem a tojásokból, bár fogalmam sincs, miért. Abban sem vagyok biztos, hogy ezek az érzelmek a tojás belsejéből sugárzanak, vagy esetleg valamilyen démoni mágiából, ami a tojást védi. Nem tudnám megmondani biztosan, hogy az a tojás, amit gonosznak érzek, nem pont azért gonosz-e, mert démoni mágia veszi körül, mely meg akarja rontani. Mindet el kéne pusztítanom, hogy biztosra mehessek - jegyzem meg végül, és Shyrok felé fordulok.
//Ha Kallinak sikerül a figyelmeztetés.//
Kallistrate eltűnése és újra feltűnése elég különös jelenség, de a figyelmeztetése még sokkal különösebb. Shyrokra pillantok, és bár nem áll össze bennem a kép, hogy miért lehetne ő az ellenségünk, Kalli szavai mégis súlyosak.
Azonnal átlényegülök szellemalakomba, és láthatatlanul suhanok Shyrok teste és elméje felé, hogy a lelkébe szállva érezhessem, amit ő érez, és hallhassam, amit gondol. Ebből hamar rájöhetek, valóban elárul-e bennünket, de veszélyes is, hisz ő nem bizonyos mértékben természetfeletti lény, rajtuk pedig még sosem próbáltam ki képességemet.

by **Amara** Szomb. 24 Dec. 2011, 16:45

Kallinak sikerül kiszabadulni, de csak épp annyira, hogy figyelmeztesse Taot, aki meg is indul. Kalli azonban kínzó fájdalmat érez, mely hirtelen érkezik, de hang nem hagyja már el a torkát... Izmai feszülnek és erős mancsokat érez tagjain, melyek minden szelídség nélkül szedik le a bandázst a róla. Egy démon lép a hercegnő elé, miközben a mellette álló démonok térdre kényszerítik a lányt, majd hajánál fogva feszítik hátra a fejét, hogy felnézzen az előtte álló nőstény démonra, kinek vállán ott a lövés nyom... Ez az a démon, aki a hologram szerepében tetszelgett korábban az állomáson.
- Úgy örülök, hogy újra találkoztunk – suttogja kegyetlen vigyorral az arcán – még van egy kis rendezetlen ügyünk... - mutat a vállára.
Kalli látja ahogy a démonok láncra verik a két ájult fiatal sárkányt és a két nőstény macskát, de a törpöt sehol se látja.... Tyra lába a szobája ajtajából lóg ki, minden bizonnyal ott esett össze, míg Gunny és Shyrok együtt vannak, de jól látja Kalli ahogy Shyrok félre lép, s Tao áll a helyén, de ezt jó eséllyel nem látja Gunnhild, mert keresztül szúrja Taot.

Tao megkapja a figyelmeztetést és megindul Shyrok felé, hogy a lelkébe belenézhessen érzelmeibe, gondolataiba... Azonban ami ott fogadja, arra nem biztos, hogy fel volt készülve. Látja a megsemmisült lelket, érzi gyűlöletét minden irányt... érzi fájdalmát... az elvesztés fájdalmát, ahogy újra és újra megtörtént, s ráadásul Tao olyat is tapasztal amit talán sose kellett volna... Shyrok emlékeit... Látja a nőstényt... mikor még ártatlan volt és szerelmes... látja ahogy szerelmét próbálja menteni újra és újra... ahogy elkövet mindent... majd a már összetört lelket, aki elhidegül belül testvéreitől is... Egy asgardi volt a férfi, kivel itt lent ismerkedett meg... s ki elrabolta a lány szívét, majd halála össze is törte az akkor még gyenge szívet. Tao egyre jobban érzi a mérhetetlen hatalmat Shyrokban, mely Isteni szintre emeli teljesen... látja emlékeiben az összes kísérletet a megölésére, s azok sikertelenségét, mert már képtelen erre a halandókra jellemző dologra, mint elmúlni. Az idő számára már csak fogalom ami múlik anélkül, hogy érezné, nyomot hagyna rajta... minden egyes kör áldozata, csak növelte hatalmát azonban van akiktől ő is retteg... a két kis lány... kik most oly ártalmatlanok igen erős harcosokká válhatnak... Istenekké, kik veszélyt jelentenek rá... Azonban ezután elveszti a kapcsolatot és éles fájdalmat érez... két kard áll ki belőle, s saját vérét látja... él, s most Gunny az ki keresztül szúrta. Lassan cirógatja meg Shyrok Tao arcát
- Szegény gyermek... Ő nem véd meg senkit... - suttogja csendesen szavait Tao fülébe, majd Gunnhildra néz...

Gunny nagy kínok árán, de képes karjait átformálni, s képes szúrni, de ebben a pillanatban már érezheti, hogy baj van... túl könnyen szúrja át Shyrok testét két helyen is azonban Shyrok egyszerűen hátra lép, s Gunnhild kardjain Tao vére folyik végig. Ahogy mellkasát és gyomrát átfúrta a két penge. Hallja jól a nőstény szavait, látja mi zajlik körülötte... a fájdalom erősödik a testében, s érzi, ahogy a vér csorog végig a pengén, majd karjain. Teste még jobban gyengül és a sebeiben kínzó fájdalom éled... látása is kezdi némileg cserben hagyni és hangokat hall... imát.. igen... azonban nem csak egy nyelven... Angolul és asgardul, s még egy nyelvet, ami talán szintén az... visszhangzik a fejében minden ima, mely erőt kér... a hang oly ismerős... Ragnar hangja... keveredve a sajátjával, de ő nem beszél... szellem alakokat lát elmosódva maga körül... de nem annyira tiszták, mint a valóság képei... Minden olyan nehézkes... Kallit látja és azt, ahogy a lány háta mögött egy démon láncokat hoz, hogy őt is láncra verjék... ahogy egyre több és több démon jelenik meg... Krassos vigyorgó képét, s Drakana pokoli nevetését... majd mintha valaki megérintené a vállát... saját magát látja maga mellett...
- Bízz benne.... - majd szertefoszlik, mint valami illúzió.... de valami más... sújt érez a nyakába... belül prémes bőr öleli körbe a nyakát, s azt egy erősebb lánc körbe, mely még le megy ruhája alá mellei közt és érzi, hogy valami lóg rajta, s ha lenéz akkor egy nagyobb medál lóg benne egy kristállyal, mely eddig biztos nem volt ott, s olyan az egész mintha a nyakára teremtették volna... se zár, se illeszték... most képtelen lenne levenni.

by **Ko-Rel** Szomb. 24 Dec. 2011, 17:08

Sikerült a Negatív zónába átmennie néhány pillanatra és visszajönni, elég időt kapott, hogy figyelmeztesse Tao-t, aki már indult is. A következő pillanatban érezte, hogy lefogják, és fájdalom hasított a testébe, amitől összegörnyedt. A fájdalom, ahogyan a bandázsokat leszedték a kezéről már nem is tűnt olyan erősnek az előzőhöz. Ha azt hitték, hogy minden képessége abból ered tévedtek. Anélkül is boldogult, a térde a földön koppant és némileg felszisszent a hercegnő, ahogyan a haját hátrafeszítették. A tekintete nem volt riadt, amikor meglátta a démont, aki előtte állt, talán a lenézés és lesajnálás volt csak a szemeiben és az arcán. Most sem hunyászkodott meg, a vérében volt az, hogy minderre képtelen. Őket uralkodásra tekintették, a nagyanyja, Lady Nephthys mennyit mondta mindezt. És talán soha sem érezte jobban még, hogy ebbe kapaszkodhat, mint most. Nem vehették el a büszkeségét és a vérét. Ő pedig még mindig Attilan egyik legjobb harcosa volt, ha fizikailag nem is a legerősebb. A szeme sarkából látta, hogy mi történik, segítenie kellett a többieknek.
- Van bizony pór! – próbálta mondani büszkén. – De bátorság nincs benned, hogy ki merj állni egy harcossal! És mint ígértem, vérrel fogsz fizetni!
Koncentrálni kezdett, a fájdalomra számított, hogy a másik meg fogja ütni, így, hogy felkészült erre igyekezetett elkerülni, hogy az kizökkentse. A koncentráció végén tűzkitörést próbált az egész testéből megidézni minden irányban, ha ettől kiszabadult, akkor a fájdalom ellenére próbálta a vele szemben álló démon lábait kisöpörni az emberfeletti gyorsaságára alapozva. Ha ez is sikerült, akkor azonnal mozdul és könyökkel próbál a démon torkára lesújtani, hogy a gégéjét zúzza így össze.

by **Thorhalla** Szomb. 24 Dec. 2011, 17:32

Túl könnyen ment a szúrás, a bőre miatt valami ellenállásra vártam. A szemeim elkerekedtek, amikor megláttam, hogy kit szúrtam le a kardokkal.
- NEEEEM! – üvöltöttem.
A karjaim visszaalakultak kezekké, amiken most Tao vére volt. Felnyögtem a fájdalomra, ami a sebek okoztak. A korábbi sebek. Lassan minden homályosodni kezdett, de a foltokat láttam, démonok. A szaguk is elárulta őket, a szaglásom legalább még működött és arra tudtam alapozni. A másik hercegnő sem volt jól, láttam a másik két férget és a szagukat is éreztem. Fájdalom és hangok, de ez a sajátom, Ragnar? Hát mégis képes volt valamennyire kitörni a rabságból? Ima?! Soha sem imádkoztam az átokba is! Nem hittem… tudtam, de nem hittem. Magamat láttam, majd súlyok. Amennyire le tudtam nézni… láncok és póráz szinte? Legszívesebben a képükbe röhögtem volna, nekik ez kell a rabszolgaságba taszításhoz? Ez szánalmas. Gyenge korcsok. Azt hitték, hogy győztek. Tévedtek, soha sem fognak. Nevetni próbáltam, attól rázkódtam meg, de hihették, hogy a hörgés, ami kihallatszik akár szitok is lehet.
- Gyáva nyomorult férgek – hörögtem. – Hát ennyire féltek egy félvértől? Kicsi bábok, akik úgy ugrálnak Shyrok szavaira, mint a kutyák. Loki legszánalmasabb fattyai vagytok… ha látna titeket szégyellné, hogy a felmenőtök.
A látásomra nem hagyatkozhattam, így maradt a szaglás. Shyrok volt a legközelebb, így arra próbáltam tántorogni, majd nekizuhanni, mintha minden erőm elfogyott volna.
- Győztél rokon – hazudtam minden gond nélkül.
Ez is csak hörgés volt, próbáltam nekitámaszkodni, lehet, hogy időntúli és szerinte nem halhat meg, de fájdalmat még érezhet. Így ha ott voltam nekitámaszkodva, akkor utolsó erőmből próbáltam a lehető leggyorsabban lecsapni a nyakára, a torkára és a fogaimat belemélyeszteni teljes erőből, majd a légcsövét és ha szerencsém van a gerincét is kitépni a helyéről.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 26 Dec. 2011, 11:46

Shyrok emlékei és gondolatai fájdalmat keltenek bennem, olyan erős fájdalmat, melyet még soha nem tapasztaltam. A lelke megtépett fátyol, szétmarcangolt cafat, amit csak a gonoszság és a bánat tart össze még. Aztán valami megváltozik.
Szemöldökömet felvonva fordulok Gunny felé, mikor ő felüvölt, és a testemre tekintek,majd Shyrokra nézek. Ismét van testem, úgy tűnik, Shyrok még az én erőmet is képes befolyásolni. Ami viszont ennél is meglepőbb, az az, hogy érzem is a testemet. Fájdalmat érzek. Mintha ismét... Élnék. A sebhez kapok, ahonnan vér buggyan elő. Megroggyanok, elgyengülök. Mikor Shyrok Gunny felé fordul, letépem nyakamból a keresztet, és támolyogva borulok Shyrok irányába, igyekszem hozzányomni a keresztet, mielőtt összerogyok.
-Gyenge vagy - köhögöm felé, és vér buggyan a számból. - Gyenge és képmutató. Félelem. Csalódás. Magány. A legszánalmasabb érzések vannak benned, melyeket teremtmény érezhet. Istennek hiszed magad, de aki valóban Isten, nem küszködik efféle érzésekkel. Téged elhagyott mindenki, akit valaha is szerettél. És most attól rettegsz, hogy még azt is elveszíted, amit sikerült összeharácsolnod. Az érzéseid tesznek gyengévé. Isten... Isten nevében... - Vért köhögök fel, megtölti a számat és az orromat. - Isten nevében megöllek.

by **Amara** Hétf. 26 Dec. 2011, 14:56

Kalli számítása helyes volt, hiszen a démon nő lekever neki egy hatalmas pofont a szavaiért, s a tűz sikerül annyira, hogy enyhüljön a szorítás a karjain, s támadhat is. Azonban amint sikerül kisöpörni a nő lábait és már menne, hogy lesújtson, mint lasszó ér a nyakára a kötél és egy rántással a mögötte álló démon visszarántja, s minden várakozás nélkül húzza fel a talajról a Kallit a láncnál fogva, mely most a nyakára is feszül a lánynak annyira, hogy fojtogassa. A démon testén és képén rengeteg a seb, s nem úgy fest, mint akit meg fog hatni a tüzes mutatvány.
- Sa...sajnálom gazdám... - rebegi a korábban hologramot alakító nőstény, mire biccent a démon hím aki tartja Kallit a levegőben a láncnál fogva, mire sikítás hallható arról amerre a démon lány is volt... a démon unottan ejti a padlóra Kallit ha már úgy döntött, hogy eleget fuldokolt és szorosra tekeri a láncot... érezheti a lány a hőt amivel amivel a démon egyesíti a láncokat, s láthatja ahogy a démon nőstény ott vergődik a vállán átszúrt kard miatt.
- Elég tüzes vagy kis dög... csak nyelvednek kell parancsolni kicsit, s remek leszel... nekem... enyém... - közben ha Kalli próbál felállni, akkor patás lábával nyomja vissza le. Kalli közben láthatja az eseményeket maga körül és hallhat mindent, s az ima visszhangot ver szívében, lelkében... úgy mintha saját imáját hallaná... Szíve és lelke képtelen feladni a harcot, s ebből egyre több és több erőt képes meríteni, ahogy látszólag a többiek is.

Gunny ahogy neki dől Shyroknak a nőstény megragadja ruhájánál fogva és emeli fel, hogy a szemébe nézhessen, majd felvonyít, s a falhoz vágja a lányt, mielőtt Gunny képes lenne teljesen a nyakára harapni... olyan közel volt a nőstény torkához, hogy átharapja, de nincs ideje megtenni. Gunny utána a padlón elterül... felsője tejesen megadja magát és a padlón erőtlenül heverő lány láthatja mi is pihen a lánc végén... egy kristályos medál, s emlékek öntik el az elméjét... Sajátjai, de mégse... A képek mikor Ragnarral fekszik összebújva az ágyban, s a hím a nyakára teszi.
- Az enyém vagy, ahogy én a tied, kis cica... - suttogja Ragnar lágyan Gunny fülébe - … védeni foglak amíg csak tudlak, csak bízz bennem ahogy én bízok benned... - az emlék véget ér, s Gunny úgy érzi, mintha valaki végig cirógatná a testét, s a szeme előtt izzik fel a kristály, s lelkében erősen visszhangot vernek a három nyelv szavai egyszerre, ahogy az ima átcsap varázslatba. Mintha erőt nyerne ebből.. teste talán nem fáj annyira... látja Shyrokot ahogy Taoval foglalkozik, s ahogy szabadulnak ki a többiek.
- Kelj fel! - hallja Ragnar szavait parancsolóan – Kelj fel kis Cica! És tedd amiért születtél! - Gunny láthatja azt amit jó eséllyel Shyrok nem vett észre, ahogy mögötte lépked kivont karddal Ragnar, s a három mágia egyszerre lengi körül, s pusztulnak körülötte a démonok. Majd mikor eléri nővérét könyörtelenül szúrja keresztül a kardjával... Shyrok fájdalmas vonyítása tölti be a helyet, s pördül meg, hogy támadója felé forduljon másra számít ez az arcára van írva... Ragnar kegyetlenül üres tekintete fogadja csak...
- öcsém?!? Hogy? - kérdi reszkető hangon
- A holtak tekercsének értelmében... - suttogja Ragnar
- Ne merd! - üvölti Shyrok
- Ezennel a hatalmad az enyém...
- Soha! - Vicsorogja Shyrok, miközben a démonok értetlenül állnak... Krasos és Drakana próbál eltűnni míg mindenki Shyrokkal foglalkozik.

Tao utolsó mozdulatai és szavai hatására Gunnyt a fal fogja meg, majd Tao Shyrok teljes figyelmét élvezheti, hiszen szavai után lenyúl a nőstény Taoért, s felemeli sziszegve... kitépi a keresztet a kezéből és félre dobja úgy, hogy az Mihai mellett landol.
- Isten? És melyik nevében gyermek? Akiben hiszel, gyenge... cselekvés képtelen és megköti a kezeiteket is, hogy cselekedjetek... mit gondolsz, miért téged választalak ki? Mert te se vagy jobb nálunk... gyilkos vagy... nem vagy bűntelen te se, s bűnöd súlyosbítja, hogy mint angyal öltél. Így te ne akarj épp felettem pálcát törni... - sziszegi egyenesen Tao képébe, kinek sebei erősen véreznek, szájából is saját vére folyik, csoda, hogy eszméleténél van... azonban fülébe cseng, ahogy Mihai imát kezd mormolni mellette, majd fényességet lát az említett sárkány felől, ahogy bőre és szárnyai fehér fényben izzanak... De lehet csak a szemei kápráznak, miközben Shyrok a padlóra ejti Tao, majd felvonyít... Tao láthatja Shyrokot és Ragnart maga előtt, s valami belső melegséget érez... mintha szárnyak ölelnék körbe a testét, s a fájdalom szűnne... kezében érez egy keresztet, s szájából eltűnik a vér... érzi, ahogy mancsok ragadják meg és Mihait látja aki magához húzza, s imáját hallja ahogy az Ő hozzá imádkozik...

by **Ko-Rel** Hétf. 26 Dec. 2011, 15:38

A robbanás sikerült, azonban az már nem, hogy összezúzza ellenfele torkát, mert egy lánc hátrarántotta. Felnyögött, ahogyan hátrazuhant, majd a láncokhoz kapott, amikor a démon felemelte. Szíve szerint most rúgta volna fejbe a démont egy gyors mozdulattal, de mire sikerült ezt a fuldoklás mellett magában realizálni és eljutni oda, hogy ennyi erőt gyűjtsön össze már a földre került köhögve. A démon megállt felette és a lánc a kezében. Kalli dühösen nézett rá, legszívesebben a démon képébe ordított volna, de a neveltetése még mindig megvolt, hogy ne tegye. Most igazán szerette volna, ha az apja képessége van meg neki is, egy dühödt kiáltás és az egész hely, ahol voltak semmivé vált volna. Próbált felkelni, de az ellenfele visszanyomta a patájával a földre.
- Felejtsd el féreg! – nyögte ridegen a nő.
Az imát hallotta és látta az eseményeket. Ők sem adták fel, saját maga sem teheti, soha sem törődne bele, hogy egy démon ágyasaként végezné egy királyi család tagjaként, egy másik leendő tagjaként. Szerencsére úgy látta, hogy a többi esemény miatt a fogva tartója nem is figyel rá. Így egy gyors rántással megpróbálta a démon kezéből a láncot kitépni. Ezzel egy időben a démon földön álló lábát megrúgni térden és így felpattanni, remélve, hogy kizökken a rúgás miatt.
- ATTILANÉRT! – kiáltott fel ekkor.
Ha sikerült, amit akart, akkor úgy próbált mozdulni, hogy a láncot a démon nyakára dobhassa rá, a lábaival átfoghassa hátulról a démont és a lánccal szorongathassa, megfojthassa ellenfelét. Próbálta magát úgy birkózni, hogy ő legyen a démon alatt a földön, hogy máshonnan ne nagyon érhesse támadás, vagy ha igen a démon szenvedje el azt először.

//Folytatás: Tengarpart//

by **Thorhalla** Hétf. 26 Dec. 2011, 15:54

Már ott voltam, hogy megtegyem, már majdnem sikerült, amikor Tao hangját hallottam meg és felsikoltottam a fájdalomtól, ahogyan a falnak csapódtam. Levegő után kapkodtam és nem tudtam mozogni. Eltört volna a gerincem? A kristályra néztem és emlékek törtek az elmémbe. Felnyögtem, egyszerűen a gondolattól is undorodtam, hogy beengedjem az ágyamba és elviseljem az érintését. Nem voltam az anyám, hogy ilyen mesterien színleljek. Fogalmam sem volt, hogy mit láttam meg benne. Fénylett, a fájdalom kezdett múlni és már mozogni is tudtam. Felmordultam, ahogyan cicának nevezett, nem voltam az és senki se merjen így hívni! Nem vagyok az övé, soha sem voltam senkié csak a magam ura. A mágiát felismertem, hogy ez az volt, ahogyan elvették a szajha erejét.
- Bízom – morogtam. – De még egy cica és kibelezlek!
Felkeltem a földről, megteszem nem kell aggódni, megölöm azt a szánalmas korcsot. Ezt nem kellett parancsolni, sem pedig kétszer kérni. Már nem fájt semmim sem annyira, négykézláb álltam meg, mint amikor a futók indulnak a verseny előtt, majd ellöktem magam teljes erőből. Ilyen erővel való ellökésnél reméltem, hogy leszek olyan gyors, hogy ne tudja lereagálni, hogy elindultam. Ha megérkezek hozzá a bal kezemmel az állát ragadom meg és tolom feljebb a fejét, hogy a nyaka szabad legyen és teszem meg most, amit az előbb nem tudtam, ráharapok a torkára és próbálom összezúzni a gerincét is, majd az egészet kitépni a helyéről. Eközben a szabad jobb kezemmel, a körmeimmel a szíve helyére szúrok, hogy a szívét megragadva átlyukasszam a felsőtestét és a szívét a kezemben tartva a hátán érjek ki és ott zúzzam össze véres péppé.

//Folytatás: Szabadságszobor//

by **Godlaw / Tao** Csüt. 29 Dec. 2011, 13:24

Csak tehetetlenül lógok Shyrok kezében, és keserűen hallgatom szavait. Nem, nem öltem meg őket, megtartottam az Ő törvényét, és Ő kegyes lesz hozzám. A vértől csak bugyogó fuldoklás tör elő a számból szavak helyett, de aztán meglátom, ahogy az egyikük imádkozni kezd, és Mihai magához ölel. A kereszt a kezembe kerül, én pedig erősen szorítom, mintha az életem függne tőle, a sebeim pedig begyógyulnak.
-Az én Istenem... Az egyetlen igaz... És most... Végez veled - nyögöm még mindig érezve a fájdalmat, de már határozottan jobb állapotban, mint eddig.
Kalli és Gunny pedig felveszik a harcot, érzem, hogy most jött el a pillanat, amikor Ő közbeavatkozik, most tesz csodát, mely megváltoztatja a káosz, és értelmet ad az életnek. Most fog minden jóra fordulni, és a gonosz megkapja büntetését, míg az igazak az Ő védelme alá kerülnek. Béke jő, már közel van.

by **Amara** Csüt. 29 Dec. 2011, 20:48

Kallinak sikerül nem csak felkelni, hanem fojtogatni is a démont... birkózásuk végeredménye, hogy képes maga előtt pajzsnak tartani egy rövid ideig legalábbis míg el nem porlad a démon,a hogy a többi is. Gunny támadása ugyanis igen sikeres legalábbis úgy tűnik, ahogy Shyrokra veti magát és átharapja annak torkát, szájába fröcsköl a démon vére, azonban mikor kezével a mellkasán át próbál nyúlni Shyrok teste hamuvá válik a csontjain kívül... Bár Gunny nagyon erőlködik, de képtelen összezúzni a csontot, vagy kitépni elsőre... Azonban valami kezd megváltozni körülötte...
- Olyan nehéz volt... kimondani? - hallja maga mögül Ragnar suttogását Gunny... és magában érzi nem csak saját, hanem Ragnar erejét is, aminek segítségével már elég erős, hogy széttépje az üvöltő Nőstényt... s a démonok elporladnak... látszólag csend honol mindenhol... béke... megnyugvás... azonban lehet ez inkább a vihar előtti csend csupán... a Föld megremeg... Gunny, Kalli és Tao szemei előtt feltárul az amit talán egyikük se akart volna látni... ahogy kontroll nélkül elszabadulnak a démonok és megindul a mészárlás mindenhol...
Krasos röhögését lehet hallani, miközben Ragnar kiszabadítja a két macska lányt, majd Laira-t és Mihait is.
- Már túl késő... - hajtja le Laira a fejét és Mahaihoz bújik.
- Igen lehet... - majd Taora néz Mihai - Bár igazad lenne, de félek ő már süket a mi szavunkra... Te mit gondolsz bátyám? - Pillant Ragnar felé aki Shyrok hamvait nézi.
- Hogy én mit gondolok teljesen mellékes... ahogy az is, hogy mit érzek... csak annyi biztos, hogy még van dolgunk....
- Mégis mi? - fakad ki Laira – Shyrok halott az esélyünk is... Csak azt tehetjük, hogy végig nézhetjük mi is fog történni...
- Vagy jóval több... Csak tegyük itt ami a mi dolgunk... és remélem, hogy ők is teszik ami az ő dolguk... - mutat Ragnar a kis csapatra. - Bár mondhatnám, hogy örülnék, ha újra látnálak Gunny... De ez már nem fog bekövetkezni... soha többé... - mielőtt a kis csapatból bárki is szólhatna Ragnar hozzáteszi – Isteneitek őrizzék utaitok... - ezzel minden elsötétül...

Gunny egy parkban tér magához, ahogy nyakában lóg a szíjas nyaklánc... Azonban a többiek sehol... se Kalli... se Tao... se a lányai... csak egy hosszú vájat a talajban aminek a végén fekszik... fájnak a tagjai, minden bizonnyal a nem túl puha érkezéstől, de ezt leszámítva jól van. Ruhája elég viharvert, de legalább fegyverei is megvannak... Nagyon jó kérdés, hogy hova is került pontosan, és az még nagyobb, hogy mikorra, de talán ez is kiderül majd... valamikor... Ismerős szag csapja meg azonban az orrát maga körül... Ragnar szaga, de már gyenge, s azt se érzi, hogy vajon merre is ment el.

Kalli a tengerparton tér magához... haja és ruhájának maradványai vizesek... felszerelése mellette hever... azonban mást is talál... sárkány mancs nyomok maga körül és vonszolás nyom... elég nagyok.. de jó kérdés melyiké is, csak annyi biztos, hogy kihúzta a vízből, s otthagyta a parton. De az már nem látszik, hogy hova vezetnek a nyomok, mert egyszerűen elmosta őket a partot mosó hullámzás. Azonban a többieknek nincs nyoma.

Tao egy barlangba tér magához... nem tudni hol is van pontosan... hogy mikor azt szintén nem. Annyi biztos, hogy vele szemben hever 6 tojás, azonban ami aggodalomra ad okot, hogy már az egyik kikelt és a nyomokból ítélve nem most, hanem némileg korábban. Azonban a másik 5 érintetlenül alussza álmát és várja az alkalmas pillanatot, hogy utat engedjen az életnek, melyet magában rejt. Teljesen egyedül van itt Tao jelenleg és a barlang eme részéből csak egy út vezet kifelé...

//Köszöntem a játékot nektek... Jutalmatok a fent említett három karakter. Ha nincs ellenvetés staff részről se akkor felszereléssel együtt. Szép játéko volt és megérdemlitek őket//

by Ajánlott tartalom