Re: Rocksolid

by **Miller lányok** Pént. 29 Aug. 2014, 18:53

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid levegő után kapkodva figyelte Tubrokot, amint ő a testében gyönyörködött. Örült annak, hogy a párja ennyire nem tudott betelni a látvánnyal és ennyire szépnek, ellenállhatatlannak találta őt. Igaz fordítva is hasonló volt, hogy Ingrid is szerette a férfit felizgatva látni és úgy figyelni. Mintha az egész valamilyen ősi hatalmi játszma lett volna, hogy azt élvezik ebben a másik látványán felül, hogy ilyenkor ők maguk vannak hatalmi pozícióban és az ő ténykedésük után került a másik ebbe a helyzetbe és igazából azt tehetnének, amit csak akarnak. Legalább is Ingridnek ez jutott először erről az eszébe és szinte egész életében így tekintett erre a helyzetre. Mostanra végre tudott néhány mélyebb levegőt is venni, noha még mindig kívánta a férfit, de legalább a légzése kezdett normalizálódni. Ezt egészen addig jelenthette ki, amíg a férfi oda nem hajolt hozzá nem csókolta meg szenvedélyesen. A csók alatt ismét gyorsult egy kissé a légzése, majd már ő is mosolyogva nézett Tubrokra. Látta a férfin, hogy az örült annak, hogy végül csak ellenállt neki és nem akarta, hogy most itt újra elélvezzen. Mikor a párja nyúlt felé homorított egyet, hogy alátudjon nyúlni Tubrok és hagyta, hogy felhúzza magához, és így most már az ölében ülve ücsörögtek a szék végében. A férfi szavaira ismét elmosolyodott és végigsimított az arcán.
< - De utána már túlságosan is élvezted ahhoz, hogy leállj – suttogta. >
Látszott a tekintetén, hogy pontosan mire gondolt Tubrok, mert ismeri ezt az érzést és egyáltalán nem bánta, hogy a párja is gonoszkodott, tetszett neki és örült ennek, hogy ennyire gyorsan tanul tőle a férfi. A lágy csókot hasonlóan viszonozta és ezúttal kivételesen nem kezdett gonoszkodni. Majd végül amikor képesek voltak arra, hogy felöltözzenek és távozzanak a városnézésre megtörtént, majd a hazaérkezés után egymásba gabalyodva kötöttek ki az ágy előtti szőnyegeken. Amikor Ingrid végigkarmolt Tubrok oldalán egy pillanatra megérezte, hogy a férfi megakadt és fájdalmasan szisszent fel, de néhány szívdobásnyi idő után rájött, hogy nem a karmolás okozta fájdalom volt ez, mert amikor ezt tette nem reagált így, azonban mind a ketten izzadtak az pedig kellemetlen lehet egy sebbe belefolyva. Ennek ellenére szerencsére csak néhány lökés kellett, hogy a „rend” visszaálljon és ugyanúgy folytassák a szeretkezést, mint korábban. Ingridnek végül is igaza lett abban, hogy igényelte a fájdalmat is a férfi, ahogyan Ingrid is és azt a mély lökésektől meg is kapta, de ennél többet is elviselt volna és tudta, hogyha a párja akarta a fájdalmat így, akkor azt is, hogy okozza is. Azt nem látta és érezte a hevesség közben, hogy meddig is vérzett Tubrok sebe, csak tudta, hogy most szeretkezés közben is regenerálja a párját, így valószínűleg nem fog ismét negyedórát vérezni, mint a legutolsó alkalommal. A fordulás után, mikor erősebben szorította meg Tubrok a csípőjét és a fenekét Ingrid odanyúlt a csípőt tartó kézhez és úgy fogott rá óvatosan, hogy behajlítsa a párja ujjait és erősen vezesse végig a testén, hogy ne csak ő karmolja a férfit, hanem az is őt. Ha Tubrok engedte mindezt, akkor valószínűleg a férfi is véresre karmolta a nő bőrét, amitől Ingrid hangosan és kéjesen nyögött fel érzékeltetve, hogy nem csak Tubroknak tetszik mindez, hanem neki is. Bízott benne, hogy mivel ezt is éreznie kellett a férfinak, hogy fájdalmat akar okozni, mert az neki is örömet okoz, így ő is megfogja tenni a folytatásban. Különösen élvezte, amikor szinte dobálta a párja, számára is őrjítő volt, ekkor ment el és karmolta végig Tubrok mellkasát. Ahogyan a párja hátravetette a fejét Ingrid egy kis időre áttért arra, hogy a nyakát izgassa, harapdálja ezzel is tovább fokozva a férfi gyönyörét. A folytatásban továbbra is izgatta a párját, sem azokkal, sem a csókokkal nem állt le egy pillanatra sem és az orgazmusainál újabb és újabb karmolásokat okozott végig a férfi oldalán, combjain. Különösen élvezte és a teste is többször megrándult a gyönyörtől, ahogyan az érzékenyebbe pontjait izgatta Tubrok, ekkor jött rá, ahogyan a köldökénél lévő ponthoz ért, hogy már a párja is tökéletesen ismeri a testét hála az érzékenységnek. Mikor legközelebb eszmélt fel ismét Ingrid újfent fogalma sem volt róla, hogy mennyi idő is telhetett el, amíg teljesen egymással foglalkoztak és kizárták az érzéseiknek és egymáson kívül a világot.
Ekkor döntött úgy, hogy ideje annak, hogy ismét pózt váltsanak. Egy könnyed és gyors mozdulattal fordította meg magukat, amikor Tubrok éppen teljesen benne volt, hogy ezúttal ő kerüljön alulra. A csókokat, izgatást és a csípőjével való mozgást egy pillanatra sem hagyta abba, de ezúttal már a párja hátát is simogatta és húzta rajta végig a körmeit, hogy ezzel is még nagyobb örömet okozzon neki, le egészen a fenekéig, amibe bele is markolt, majd újra felfedező útra indult a párja testén. Továbbra is ugyanolyan heves és szenvedélyes volt, mint eddig ez egy pillanatra sem csitult, közben pedig a lábait kihúzta Tubrok alól és megtámasztotta őket a párja vállán, levíve szinte teljesen a feje két oldalára őket, eddig is érezte, hogy szeret a férfi teljesen, mélyen beléhatolni és ő maga is szerette ezt, ezt pedig így lehetett a legjobban kivitelezni.

by **Bishop** Pént. 29 Aug. 2014, 21:06

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

A szenvedélyes együttlét alatt Tubrok teljesíti Ingrid "kérését", a mozdulatoknál pontosan érzi mit akar Ingrid és a nő egész fenekét véresre karmolja. Mind a kettejük teste megfeszül az élvezettől, ahogy ezt átélik, a fájdalmat és a kéjt egyszerre. A véres sebek azonnal regenerálnak Ingriden, de az érzés megmarad. Ezután Tubrok kezét lassan Ingrid bal melléhez vezeti, ujjbegyeivel ráfog és végigrántja körmeit a testén, véresre karmolva vele a nő mellét, a mellkasát és a hasát is egy mozdulattal. A sebek azonnal beforrnak, de hirtelen Ingrid teste ismét megfeszül az érzéstől. A következő amit érez, a lökéseken kívül hogy a Tubrok már az érzékeny pontjait kényezteti, ahogy ő is a másik testén. Ekkor mindketten teljesen belefeledkeznek a szeretkezésbe. Órák múlva ismét Ingrid eszmél fel és fordul kettejükkel oldalra. Mint mindig most is könnyen kivitelezi a pózváltást, Tubrok meglepetésére. Most ő kerül alulra a puha szőnyegre és Tubrok végre vele szemben, felette van. Éppen csak fel tudja vezetni a lábait a másik vállához, Tubrok ráveti magát és vadul csókolni kezdi, mintha az élete múlna rajta, kezeivel közben a melleit, hasát simogatva, kényeztetve. Ahogy Ingrid várta a partnere kihasználja a helyzetet és minden alkalommal teljesen belé hatol, mélyen, erősen. A mozdulatait egyre csak gyorsítja, saját súlyát is beleadva, hogy még erősebben lökjön. Hátulról eddig nem látta Ingrid de most már igen, hogy Tubrok lökései a lehető leggyorsabbak, karcolgatva a férfi testének határait. A vad csókok, érintések között Ingrid végigkarmolja Ragal hátát, amitől a férfi hangosan felnyög és még szenvedélyesebben folytatja tovább. Nem sokkal később érezni, hogy Tubrok el fog menni, de ekkor ő maga lassít le és húzza ki magát a nőből. Egyik kezével azonnal magához nyúl és erősen rángatni kezdi a férfiasságát.
< - Kérlek... Fordulj hasra Boszorka. - leheli a sűrű levegővételek között. >
Ingrid eleget tesz a párja kérésének és hasra fordul. Ragal kihasználva az alkalmat ráfekszik és hátulról belé hatol, így felvéve az első pózt, ami rendkívül jól esett neki. Megint mélyen, durván szánt Ingrid testébe újra és újra. Ebben a helyzetben alig öt-hat lökés és Ingrid már érzi, hogy a következőnél Tubrok hatalmasat fog élvezni.

by **Miller lányok** Pént. 29 Aug. 2014, 22:35

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingridnek szerencséje igencsak magas volt a fájdalomküszöbe, így minimálisan érezte csak fájdalmasnak azt, ahogyan Tubrok véresre karmolta őt. Jellemzően csak a gyönyört érezte és az egész teste meg is feszült a gyönyörtől és külön élvezetes volt számára, hogy a Tubrok hála a kommunikátornak ugyanúgy reagált minderre, ahogyan ő. Ugyan a sebek neki azonnal begyógyultak, de a kellemes fájdalom és a bizsergető érzés megmaradt. Ezek után kapta a hasonló karmolást a mellkasára, mellére és a hasára. Ezen karmolások után is megfeszült az egész teste a gyönyörtől és fel is nyögött, annyira élvezte. Már várta volna ekkor a további karmolást, de megérezte, hogy a párja az érzékeny pontjain kezdte el tovább kényeztetni. Ez volt az a pont, amikor ismét jó pár órára belevesztek a szeretkezésbe. Órák teltek el megint, mikor Ingrid végre valahára ismét képes volt arra, hogy felfogja a világot és azt, hogy mit is csinálnak, az elmúlt időszakról ismét csak halovány emlékei voltak, csak a gyönyör, kettejük, néhány mozdulat és az orgazmusok sora volt az, ami megmaradt benne. Ekkor ölelte körbe Tubrokot és fordult vele, hogy ezúttal már az ő háta legyen lent a szőnyegen. Végre hosszú idő után ő volt az, aki felnézhetett a párjára, az érintésektől, ahogyan a mellét és a hasát érték ismét felnyögött, a lábait pedig úgy tudta helyezni, ahogyan szerette volna. Már éppen ő maga is készült volna lehúzni magához a párját, de erre nem volt szükség, mert Tubrok hajolt oda. Még mindig ugyanúgy csókolták egymást, mint az első percekben, amikor beléptek a csarnokba és elterültek a földön, mintha az elmúlt órákban semmit sem tettek volna és ugyanolyan kipihentek lettek volna. Most ebben a pózban sokkalta jobban érezte és látta is, hogy Tubrok miként mozog és mennyire erősen, illetve gyorsan. A szenvedélyes és heves csókok között igazán örült annak, ahogyan végigkarmolta Tubrok hátát a férfi még szenvedélyesebb lett, mint eddig volt, ennek hála, hogy még erősebb, még gyorsabban hatolt belé a férfi újra hangosabban kezdett nyögdécselni. Ekkor élvezett el először ebben a pózban, amin a gyönyör hullámai elmúltak érezte meg Tubrokon, hogy a férfi is közelebb került az orgazmushoz. Ám ekkor azt hitte, hogy a párja még hevesebb lesz meglepte, hogy kicsúszott belőle. Nem mondott semmit sem a kérésre, csak azonnal, a lehető leggyorsabban fordult és mozdult úgy, hogy Tubrok könnyebben belé tudjon hatolni. Ezúttal azonban nem tárta szét a lábait, hogy minél mélyebbre és erősebben tudjon a párja mozogni benne, összébb zárta őket és a térde alatt tette keresztbe a lábát. Így, főleg, hogy még mindig rászorította a hüvelyét a párja férfiasságára még szűkebb lett, ezáltal is növelve mindkettejük gyönyörét, ugyan másféleképpen, mintha teljesen mélyen és erősen tudott volna a férfi beléhatolni. Így már itt érezte, hogy tényleg mindjárt elmegy a párja, ismét kifordította a testét némileg és a tarkójánál húzta oda magához Tubrokot. Ismét hosszan és szenvedélyesen csókolta meg, a csókot akkor is fent kívánta tartani, amikor a férfi elélvez és az érzéstől, illetve ettől a póztól ő is nagyjából pontosan ugyanakkor fog újra elélvezni. A csókot végig fenntartotta, majd ha már csillapodott mindkettejük orgazmusa, akkor nyitott egy csatornát Maniac felé, hogy szakítsa meg a programot és fejezz be. Így ha megkapta a megerősítést, akkor Tubrok ettől kezdve már nem érezte azt, amit ő. Még mindig sűrűn kapkodta a levegőt és közben a testének túlérzékenységét is kezdte megszüntetni. Végül még egyszer megcsókolta a párját és végül a saját egyik szabályát szegte meg, mivel úgyis kimondták már többször a vallomást egymásnak, így a következő sem az elmúlt órák miatt fog elhangozni, hanem mert tényleg így érez.
< - Szeretlek – lihegte ezúttal ő is roppant kielégült hangon. >

by **Bishop** Pént. 29 Aug. 2014, 23:12

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid az új pózban keresztbe teszi a lábait maga alatt, hogy szűkebb legyen és a hüvelyét is ráfeszíti Tubrok férfiasságára. A lökések ettől mássá, de nagyon élvezetessé válnak. Végül Ingrid megragadja Tubrok tarkóját, magához húzza, a nyelveik összefonódnak és szenvedélyesen csókolják meg egymást, éppen a szeretkezés végén. Tubrok még egyszer belé hatol és azonnal elélvez. Ingrid is vele egyszerre megy el, kivételesen nagy élvezettel. Tubrok férfiassága a szűkség miatt benne "ragad" Ingrid hüvelyében, majd ütemesen lüktetve, hirtelen erős rángásokba kezd, minden rándulásnál nagy adag spermát belé lövellve. Hosszabb idő után sem marad abba, ugyanolyan intenzív az elélvezés. Tubrok ezalatt teljesen Ingridre fekszik és nagyon mélyen csókolja őt.
< - Ungh... Ungh... >
Ingrid utoljára Ry-nál érzett ennyire erős férfi orgazmust. Amikor vége, Ragal kihúzza magát Ingridből, aztán oldalra dől és háton végigfekszik a szőnyegen, karjait széttárva. Becsukott szemmel, sűrűn mély levegőket véve próbálja magát összeszedni. Ingridnek a saját, szintén hatalmas orgazmusa ellenére ez sokkal könnyebb, elég néhány nagyobb levegővétel. Most fogja fel, hogy már reggel van, az erkély felőli ablakokon jól látszik a nap, ahogy egyenesen a szobába süt, bevilágítva azt. Már egészen késő reggel lehet, ha nem délelőtt. Tubrok tele van véres sebekkel, a mellkasán karmolások, az oldala fel van tépve, a combjain szintén karomnyomok. A szőnyeget és a padlót egészen összevérezték. Ingrid hangjára Tubrok elmosolyodik, lassan kinyitja a szemét is.
< - Szeretlek én is. >
Az ő hangja is roppant kielégült, kissé halk. Éppen kimondja amikor a bal lába hirtelen görcsbe rándul és remegni kezd. Fájdalmasan odakap, de aztán a görcs magától elmúlik és Tubrok újra végignyúlik a szőnyegen, teljesen kielégülve, élete legintenzívebb orgazmusa után.

by **Miller lányok** Szomb. 30 Aug. 2014, 11:23

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid hangosan nyögött fel ismét, ahogyan Tubrok így hatolt belé, hogy ennyire szűk volt. ez már-már tényleg fájdalmas lett volna bárki másnak, de mégis hihetetlenül fantasztikus érzést nyújtott Ingrid számára. Már ekkor megérezte ő is, hogy hamarosan el fog élvezni, plusz még ott volt benne, hogy átfogja élni a párja orgazmusát is, már pusztán ennek a gondolata is méginkább felizgatta és közelebb hozta a sajátját. Még éppen időben rántotta le magához a párját, mint mindig az ekkori mély és szenvedélyes csók is csak emelte az egésznek az élményét. Még egy lökést érzett, újra felnyögött és ebben a pillanatban élvezett el ő is ismét. az egész teste megfeszült Tuborké alatt, akit érezte, hogy teljes testsúlyával ráfeküdt, érezte az ő minden rezdülését és a sajátját is. mintha a világ fordult volna meg vele és úgy érezte, mintha millió felé szakadt volna, ahogyan a gyönyör hullámai végigcsaptak rajta. Ezúttal ismét mélyen szántott végig a körmeivel Tubrok oldalán és a hihetetlen mély csók ellenére is felsikoltott, most még ez sem nagyon volt képes elfojtani a hangját. Hosszú másodpercek után is minden izma feszült, a háta és nyaka egy pillanatra mintha be is görcsölt volna úgy, hogy így ki volt fordulva a csók miatt. Minden egyes rándulásnál, ahogyan Tubrok és a férfiassága is megrándult benne újabb és újabb hullámokban csapott át a testén a gyönyör, még mindig úgy érezte, mintha a teste szét akarna szakadni, de egy pillanatra sem bánta, mert hihetetlen jó érzés volt. Utoljára évszázadokkal ezelőtt Ry-nál érzett ilyen orgazmust és olyan érzést, mint most, noha akkor nem sikoltott fel. Végül, ahogyan Tubork kicsúszott belőle még Ingrid is elfeküdt a földön kinyújtva a lábait és így kapkodta a levegőt. Legalább egy perc kellett neki, hogy rendes mélyebb levegőket vegyen, hogy a szervezete regenerálni tudjon. A párja szavaira elmosolyodott és lassan ő maga is kinyitotta a szemét. Ekkor látta meg, hogy a nap már bőven besüt a helységbe és nemhogy nem reggel van már, de jócskán délelőttnek is nevezhette volna. Ennyit arról, hogy reggel lesz tárgyalás. Most nézett végig a szobán és lassan felült a szőnyegen. Minden csupa vér volt a padló és a szőnyegek is és látta meg Tubrokot, ahogyan az egész teste végig csupa seb volt, a hasa, háta, oldala, mellkasa is. A jelentős részére nem is emlékezett, hogy mikor okozta, azt tudta azonban, hogy saját maga is így nézne ki, ha nem lett volna regenerációja, mert az rémlett neki, hogy a férfi a kérésre őt is végigkarmolta, többször is véresre. Oldalra fordult és Tubrok mellé húzódott, majd odafeküdt mellé és a fejét a mellkasára fektette próbálva elkerülni a sebeket, amiket okozott.
< - Nem akarsz körbenézni a szobában – mondta nevetve. >
Ha ezek után tényleg meg akarta tenni a férfi, hogy a fejét forgatva megnézze, akkor megragadta Tubrok állát és maga felé fordította, majd gyengéden csókolta meg.
< - Nem hinné el senki, hogy nem öltek meg itt valakit – suttogta. – Fel tudsz kelni, vagy segítsek téged visszajuttatni az ágyba? Utána hozok szólok az androidnak, hogy a véres szőnyegeket tisztítsa ki és jövök visszabújni hozzád. >
Ha szüksége volt Tubroknak a segítségére, amit eléggé el tudott képzelni, akkor felkelt a földről és a kezét nyújtotta a párjának, majd megtámasztotta őt, hogy talpon tudjon maradni. Úgy számította, hogy pár lépésre lehetnek az ágytól, így még odatámogatta őt és segített neki elfeküdni rajta. Még fölé hajolt és homlokon csókolta ekkor, majd kedvesen rámosolygott és gyönyörködött néhány pillanatig a kimerült és fáradt férfiban.
< - Örülök, hogy felhoztad a kommunikátort annak ellenére, hogy mennyire tartottál tőle az elején – felelte lágyan. – Örülök, hogy nem bántad meg. Szóljak az androidnak amiatt, hogy üzenjen a nevedben Diederikéknek, hogy délután lesz a tárgyalás, vagy kora este, tekintve, hogy nagyjából kora délelőtt lehet? >
Kérdőn pillantott a párjára és attól függően, hogy mit mond fog cselekedni, ha ráér és lehúzza magához, hogy aludjanak, akkor csak egyszerűen befordul oldalra, hogy a hátával Tubrok első felének simuljon, hogy könnyebben tudja őt regenerálni, amíg alszik. Ha megkéri a férfi és nem húzza le, akkor megkeresi az androidot és utasítja a szőnyegek és a padló feltakarítására és az üzenetet is átadja, hogy értesítse Diederket és a többi vezetőt a tárgyalással kapcsolatban. Majd visszafelé még a saját parancsnokának is küld egy üzenetet Maniac-en keresztül, hogy csak délután tér vissza a szállásra és addigra legyenek készen.

by **Bishop** Szomb. 30 Aug. 2014, 14:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid néhány mélyebb lélegzetvétel után összeszedi magát és már olyan mintha nem is erőltette volna meg magát a teste órákon keresztül. Könnyen odafekszik a párja mellé és fejét a férfi mellkasára fekteti, ami rendkívül jól esik neki. Tubrok a szavakra megpróbál körbepillantani, de ahogy Ingrid elkapja az állát, a nő szemeibe néz és elmosolyodik. A csókot rendkívül hálásan és kielégülten viszonozza. Időközben neki is sikerül jobban tudomást szereznie a külvilágról. A szavakra lassan bólint, utána hasizomból felhúzza magát, de felállni már nem akar magától, ezért elfogadja Ingrid segítségét.
< - Kiakasztó vagy, de imádlak. - mondja mosolyogva. >
Tubrok végül feláll, Ingrid megtámasztja őt, az ágy csak valóban alig két lépésnyire van. Ingrid most érzi, hogy mennyire igénybe vette a férfi testét a szeretkezés, a sebek okozta fájdalmon kívül a kellemes fáradtság is érződik minden mozdulatán. Ragal az ágyon a nem sérült oldalára fekszik, és kényelmesen elhelyezkedik. Kifújja a levegőt, aztán már kevésbé fáradtabban válaszol.
< - Igen, kérlek szólj az androidnak. Délután akarok tárgyalni és a vért is fel kellene takarítani. >
Érződik Tubrokon, hogy ezek után valószínűleg máskor is fogja kérni, hogy vegyék igénybe a kommunikátort, egyáltalán nem bánta meg, sőt roppant kellemes csalódott. Ingrid kilépve a szobából könnyen megtalálja az androidot, utasítja a gépet, ami igenlő választ ad és mint mindig elsiet. Ingrid testőrségének parancsnoka is pozitív visszajelzést ad a parancsra. Mire Ingrid visszaér a szobába és elölről teljesen Tubrokhoz bújik a férfi már félálomban van. Egy ideig még simogatja a hasát és átöleli őt a karjával, aztán szépen lassan elalszik.

by **Miller lányok** Szomb. 30 Aug. 2014, 15:18

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
A néhány mély levegővétel után már ismét úgy érezte magát, mintha könnyedén végigfutná a teljes Skandináv félszigetet hosszában, majd kicsattant az energiáktól. Örült annak, hogy Tubroknak mennyire jólesett az, hogy odafeküdt mellé. Ekkor gyengéden simított végig a párján ott, ahol nem voltak sérülések, hogy a képességével felszívja az izzadtságot róla, ami saját magán volt mostanra el kellett, hogy tűnjön, így mindez semmiség volt a részéről. Ahogyan sejtette a férfi valóban körbe akart nézni, amikor mondta, hogy ne tegye, így mosolyogva csókolta meg. Ahogyan Tubrok mocorogni kezdett és felült, akkor már Ingrid is elhúzódott tőle némileg, hogy ne akadályozza ebben a párját. Játszi könnyedséggel ugrott fel a földről és segítette fel a férfit, mert láthatóan azzal gondjai lettek volna. Miután az ágyra segítette, ami szerencsére túl messze nem is volt még a letett kommunikátort is felvette onnan, hogy egy olyan helyre tegye, ahonnan biztosan nem fog leesni és elkeveredni valahova. A szavakra mosolyogva fordult hátra.
< - Nem kiakasztó, csak birodalmi – felelte kedvesen. >
A felvetésére pozitív válasz érkezett, hogy szóljon. Felpattant az ágy mellől és elindult az ajtó felé. még egyszer visszafordult és csípőre tette a kezét, úgy nézett az ágyon fekvő hihetetlenül fáradt párjára. A mozgásán is látta, hogy most már tényleg elkezdtek fájni a sebek, amiket okozott neki és ezenfelül fáradt is volt. Nem is igazán tudta, hogy melyik szögből lenne kényelmes aludniuk, hiszen nem volt olyan oldala, része Tubroknak, aki ne lett volna teljesen véres. Ekkor még gyorsan felvette a fehérneműjét, hogy abban menjen majd megkeresni az androidot és mégse teljesen meztelenül tegye ezt.
< - Pedig reméltem, hogy már most letudhatjuk a tárgyalást – mondta szurkálódva. – De ha valaki ennyire szeretne lustálkodni a hivatalos ügyek helyett… >
Meg sem várta, hogy Tubrok válaszolhasson, kilibbent az ajtón, hogy megejthesse azokat a dolgokat, amiket kellett. Hamar megtalálta az androidot és kiosztotta a parancsokat neki, aki ezek után már elsietett volna. Ám mielőtt ezt megtehette volna, Ingrid még utána szólt.
< - Még van nekem is egy kérésem – mondta. – Gyűjtse egy nagyobb tálba Lord Tubrok kedvenc apróbb szemű gyümölcseit, a tálat töltse fel pezsgővel – ha itt nincs ilyen ital, akkor az ehhez hasonlót mondta. – Hagyja a tálban ázni őket, amíg jól megszívják magukat, utána kiveheti belőlük. Egy másik tálra fel tegye utána őket és hűtse be hűtőben. Majd desszertként lesz rájuk szükségem az este folyamán, és akkor folyékony csokoládét is tálaljon fel hozzá. >
Még megvárta az android pozitív visszaigazolását, eléggé biztos volt benne, hogy a mai estét is itt fogja tölteni a párjával és akkor mindez igencsak kellemes lehet, noha berúgni nem fognak tőle, de becsípni lehet és akkor kellemes hangulatot teremt azon felül, hogy roppant különleges ízt kapnak a gyümölcsök így. Ezek után indult csak vissza és közben megkapta a megerősítést is a parancsaira a testőrsége parancsnokától, legalább alvás, vagy közvetlen ébredés után nem fogják zargatni, hogy noha kora reggelre ígérte, hogy visszamegy, de hol van még mindig. Mire visszaért a szobába meglepve találta, hogy Tubrok még mindig részben ébren volt és nem aludt teljesen. Levette a melltartóját és kibújt a bugyiból, így bújt oda hozzá a már félálomban levő párjához. Azt már kilépéskor érezte, hogy nagyon elégedett volt a férfi azzal, amit kapott és eléggé biztos, hogy még szeretne így együtt lenni Ingriddel a későbbiekben is. bevackolta végül magát Tubrok karjaiba, egyszer még hátrafordult a férfihoz és lágyan megcsókolta.
< - Jó éjt! – suttogta. >
Ezek után az őt ölelő karokat simogatta kedvesen és élvezte azt is, hogy még Tubrok is ezt teszi egy ideig, mígnem a férfi elaludt végül. Még néhány percig csukott szemmel hallgatta azt, hogy miként ver a párja szíve és a mélyebb egyenletes légzést, ami az alvást jelentette, mígnem végül őt magát is elnyomta az „álom”.

by **Bishop** Szomb. 30 Aug. 2014, 15:56

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok az ágyon fekve már nem felel hangosan Ingrid szurkálódására és megjegyzéseire, csak őszintén elmosolyodik és egy pillanatra egyenesen a szemébe néz, hogy lássa most is tetszik neki a kedveskedő gonoszkodás, amit Ingrid csinál vele. A fehérneműket Miller könnyen fel illetve le tudja venni távozáskor és visszaérkezéskor és a kommunikátort is biztos helyre teszi. Az android igenlő választ ad a különkérésre a desszerttel kapcsolatban, így Ingrid ezt is letudja, majd tovább folytatja az útját a gép, hogy letudja a kiszabott feladatokat. A takaró alá visszabújva már Tubrok viszonozza a kellemes jóéjt csókot és ő is elköszön.
< - Jó éjt. >
Még egy ideig simogatják egymást, aztán Tubrok a szeretett nővel karjaiban elalszik. A férfi légzése valóban mély és egyenletes és a szíve is kellemes ritmusban dobog. Egy ideig még érzi ezt Ingrid, aztán amikor úgy dönt, ő is elalszik. Ingrid nyugodtan alszik. Teste ellazultan mozdulatlan, légzése és a pulzusa egyenletes. Birodalmiként nem szabadna álmodni, most azonban mégis megtörténik.
Hirtelen az ágyon találja magát, háton fekve, teljesen meztelenül, felette Tubrokkal, ahogy szenvedélyesen szeretkeznek. A férfi most is rendkívül hevesen hatol belé minden alkalommal és Ingrid rendkívül élvezi. Kezeit felvezeti a párja lapockáihoz, majd a hirtelen jött gyönyörtől végig akarja karmolni a másikat. Azonban érzi hogy az ujjai belemarnak a húsba és egyszerűen letépi Tubrok hátát. A férfi felüvölt a fájdalomtól és erőtlenül Ingrid testére zuhan, a fájdalomtól és a sokktól remeg a teste, a háta maradványaiból és a szájából erősen folyik a vér, képtelen bármit is tenni. Ingrid próbál mozdulni, hogy tegyen valamit, de kénytelen rá, teljesen megbénítja a látvány, még csak segítségért sem tud sikítani Tubrok alatt. Amikor már tudja, hogy késő próbál legalább Ragal arcához nyúlni, hogy végigsimítson rajta, bocsánatért esedezzen és elbúcsúzzon tőle, de erre is képtelen. Kénytelen végignézni ahogy karjai között meghal Tubrok saját vérébe fagyva.
Ingrid szemei hirtelen kinyílnak, a teste összerezzen, mély levegők után kapkod, a testét elborítja az izzadtság. Azonnal megérzi maga mellett Tubrokot, ahogy mocorogni kezd, és még erősebben öleli át őt.
< - Mi az Boszorka? >

by **Miller lányok** Szomb. 30 Aug. 2014, 16:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid ismét elmosolyodott, hogy Tubrok már képtelen volt arra, hogy szóval vágjon vissza, csak az őszinte mosolyt látta, hogy még most is élvezte a párja, hogy szurkálódott vele. Az android végül a gyümölcsöket is megerősítette, így már mindent letudott, amit szeretett volna és nem kellett semmivel sem foglalkoznia, csak azzal, hogy aludjanak egyet és közben Tubrokhoz bújva gyógyítsa a férfit. Mindez pedig igencsak kellemes elfoglaltságnak tűnt a számára. visszaérve tényleg bemászott a takaró alá, noha neki nem lett volna erre szüksége és úgy vélte, hogy kellően meleget csinálhattak volna a szobába ahhoz, hogy Tubroknak se, de nem bánta. A jóéjt csók után még elmosolyodott, majd egy kicsit még simogatták egymást, ezúttal bármiféle provokáció nélkül. Utána várta ki, hogy elaludjon a párja és csak ezek után szándékozott saját maga is így tenni. Már az egész helyzet igencsak furcsa volt Ingrid számára, ez a második éjszakája volt ugyanazzal a férfival, hogy az ő karjaiban alszik el. Nem volt hozzászokva, utoljára ilyen 400 körül volt, amikor Ry-al volt együtt, vele volt csak ilyen. Utána soha többé senkivel nem aludt együtt, lehetett az Birodalmi, vagy éppen sima ember. Nem tagadhatta le, hogy nagyon kellemes érzés volt, csak szokatlan, meg kellett újra szoknia mindezt. Még egy kicsit nagyon óvatosan helyezkedett elalvás előtt, hogy önmagának is kényelmes legyen a helyzet és minél jobban Tubrokhoz tudjon bújni a hátával és így gyógyítsa az éjszaka folyamán a párját. Nagyjából ezek voltak az utolsó gondolatai, mert utána ő maga is elaludt. Tudta, hogy Birodalmiként neki nem kellene álmodnia, de megszokta, hogy időnként mégis szokott, az okát soha sem értette addig, amíg Lerontis fel nem világosította, hogy mindezt bizony képesség okozza és nem csak a nő igencsak élénk fantáziája. Nem tudta meddig, de megszokott módon ellazulva aludt, ahogyan annak lennie kellett. Egy idő után azonban mégis változás állt be. Most is „álmodott”, azaz újból aktiválódott a képessége és látomása volt ezáltal. Bár annyira mégsem látomás, hanem tényleg csak álom, mint régen még a génkezelése előtt. Igazából nem is nagyon emlékezett, hogy mikor volt utoljára erotikus álma, de most az együttlét olyan intenzív és remek volt, hogy még az álmában is ez jött elő. Ismét ő volt alul és hasonló hevességgel szeretkeztek, mint nem sokkal korábban. Már most is sűrűn kapkodta a levegőt és minden egyes pillanatát élvezte, ahogyan Tubrok erősen hatolt belép. Ahogyan a valóságban is tette most itt az álomban is ugyanúgy izgatta a párját, majd ahogyan az orgazmus elérte, az egész teste megfeszült és végigkarmolta a hátát pontosan ugyanúgy, mint nem sokkal korábban. Azonban most valami egészen más történt, mint számított rá és várta volna. Érezte, hogy túl erős volt a körmei mélyen szántottak bele Tubrok hátába konkrétan végigtörte az összes bordát és a tüdővel együtt rántotta ki őket, pont, ahogyan a viking mondákban a „vér sas” kivégzés is zajlott. Látta a kezeiben, az ujjai közt maradt hátat mialatt Tubrok rázuhant. Teljes egészében lefagyott és ő maga is sokkot kapott, próbált bármit mondani, mozdulni, de képtelen volt rá. próbált sikítani, de azt sem tudta megtenni, páni félelem fogta el, sokkal jobban, mint amikor Zsarnok elméjében volt és rájött arra, hogy hol is van. Most itt Tubrok volt a karjaiban és haldoklott, miatta, meg fog halni a férfi, akit már most jobban szeret pár nap után, mint valaha bárkit is. A tekintete ismét a kezére siklott és fogta fel ekkor, hogy a tüdőt is látja, hogy már nem mentheti meg, a szemeiből könnyek csurogtak le, próbált nyugtató szavakat mondani, mozdítani a kezét, bocsánatot kérni, bármit tenni, de még mindig képtelen volt rá, még csak az ajkai sem mozdultak. Az elméje sikoltott, magában végig ott mondta, hogy sajnálja, bocsásson meg, nem, nem lehet igaz, tartson ki… de hangosan képtelen volt rá. Még egy nagyon kicsit érezte a szerelme szívverését, majd semmi. Ebben a pillanatban pattantak fel a szemei és az első mély levegővétel utáni kifújásnál sikoltott fel.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM! – sikoltott.
Utána a saját zihálását hallotta és a háta mögött meleget érzett. Az egész teste is izzadt volt, most mégis újra ledermedt, hogy néhány pillanatig nem tudta eldönteni, hogy vért érez, vagy csak az éppen kihűlő testet. Végül akkor könnyebbült meg némileg, amikor megérezte, hogy Tubrok mocorogni kezdett mögötte és még erősebben ölelte át. Teljesen végül a szavak nyugtatták meg, hogy tudott beszélni, az ölelés csak reflex is lehetett volna. Nem bántotta, nem történt semmi, csak egy rémálom. A képessége miatt többször is álmodott, a rémálmok sem voltak neki ismeretlenek, mivel ez nem történt meg a múltban, így tudta, hogy csak álom. A Zuhanás után, amíg meg nem kapta a génkezelést is voltak rémálmai, és a képességének hála utána is. Hasonlóan intenzívek, még olyan is, amiben a szerettei meghaltak, de jellemzően csak ostobaságok, amiket az agya összerakott. Mégis az összes közül ez volt eddig a legrosszabb, főleg, hogy tudta, hogy mit érezne, ha elveszítené Tubrokot. Ő maga is szorosabban fogta át a férfi karját és húzta maga köré, hogy jobban érezze őt.
< - Csak egy rémálom – suttogta. – Minden rendben már, aludj tovább Minnað. >
Hogy biztosítsa a férfit, hogy most már tényleg minden rendben van megcsókolta a kezét és az ujjait a férfi ujjai közé fűzte, hogy így kéz a kézben aludhassanak tovább. Egyelőre megvárta, amíg Tubrok újra elalszik, majd saját maga teljesen megnyugszik és csak utána engedte meg magának Ingrid és a testének, hogy újra alvási fázisba szenderüljön.

by **Bishop** Szomb. 30 Aug. 2014, 22:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok érezve, hogy Ingridet mennyire megviseli a rémálom, még szorosabban húzza magához és hátulról a testével is még jobban hozzábújik, felül lévő combját átveti Ingrid mindként lábán és úgy is magához húzza. A másik kezével cirógatni kezdi Ingrid tarkóját és csókokat is lehel rá, csak hogy nyugtassa őt.
< - Aludj te is. - mondja fáradtan - Csak egy rémálom volt... >
Ingrid összefűzi az ujjaikat, ekkor Tubrok kissé meg is szorítja az övét, hogy még inkább biztonságban érezze magát. Ahogy Ingrid belegondol az egész rémálom butaság is volt, egymáson fekve biztosan regenerálná a férfit, még ha átmenetileg Tubrok halálközeli állapotban lenne, a kialakult képesség miatt még akár tüdeje is visszanőhetne mielőtt menthetetlenné válna. Miután megnyugszik, Ingrid ismét elalszik.
A nyugodt alvás közben ismét olyan érzés fogja el mintha álomban lenne. Hirtelen képeket lát maga előtt. Szürke fény villan a feketeségben, majd egy koponya darabjai látszanak egészen közelről, valamilyen nagytestű állat lábainak taposása, egy kinyíló emberi szem. Az egész szürke és csendes, de hátborzongató. Eddig Ingrid úgy érezte, hogy a semmiben lebeg, most viszont szilárd talaj van a lába alatt. Felnézve maga előtt egy hatalmas építményt lát. Olyan mintha egy fém piramis lenne, ősi kő elemekkel, de nem látja tisztán. Sötét van és a háttérben vihar tombol, a bőrén érzi a jéghideg esőt, de semmi nem esik az égből. Nem látja őket, de valahogy mégis érzékeli, ahogy mozognak körülötte, a legsötétebb lelkek. A felhőkből hirtelen egy villám csap a piramis szerű építmény mögé, hatalmas fénnyel, ami bevilágít mindent. A piramis kiálló fém vagy kő részein alakokat lát meg a fényben. Mindegyik emberinek tűnik, egyik sem tiszta, árnyékok vagy csak formák, de az összeset felismeri. Egyszerre vannak messze és hozzá nagyon közel.
Közvetlenül a piramis lábánál az első lépcsőfokoknál egy halom testet lát Ingrid, mindegyik súlyos sérülésben halott. A legfelső test hátán egy katonai csizma tapos, ahogy felnéz teljes katonai felszerelésben lát meg egy árnyat, ahogy kezét felé csapja és ökölbe szorítja, de nem éri el őt. A kéz fémmé változik és az árnyék fején megjelenik egy vékony taréj, mögötte egy égő város. A tűz illatát is érzi. Nem tudja mitől, de úgy látja mintha Uvan Strupz emelkedne ki a káoszból, a hullák tetején.
Nem tud reagálni, mozogni vagy gondolkodni, a tekintete máris kicsit jobbra és méterekkel fel siklik. Ismerős félelem fogja el. Egy hideg, sötét birodalmi folyosót lát. Minden szabvány, szürke fémszínű. Ebben a merevségben jelenik meg egy alak, a kezében leengedve egy sebészi pengét tart, amiről csöpög a vér, nagyon lassan. Az egész alakja sötétkékes, mintha az aurája is az lenne, elemi félelmet áraszt magából. Jobb kezével a halántékához nyúl és abban a pillanatban Ingrid meglátja az alakban Lerontist, ahogy valakit figyel.
Innentől képes saját maga is mozogni, mégis úgy dönt, hogy feljebb néz egy kicsivel, egyenesen a piramis közepébe. Két oldalt egy oszlopsor húzódik, ami hirtelen egy üres térré, pusztasággá alakul. Hóvihar van, a fehér sötétségtől szinte semmi nem látszik. Egy egész tömeg jelenik meg, mind névtelen, arctalan alakok. A fegyverzetük és a páncélzatuk olyan mint az ősi vikingeké, mégis modern elemekkel van tele. A tömeg nem kivehetően egy ritmust, nevet skandál. Egyre hangosabban és hangosabban. A tömeg elején egy maszkos, köpenyes, könnyűpáncélt viselő alak jelenik meg. Mindkét kezével a taktikai mellényének pántjait fogja meg. A szemei sötétkékek, szintén északiak. Határozottan menetel előre, mögötte a harcosok tömegével. Az árnyék megjelenése, mozgása, lénye hasonló Demioéhoz, de egyértelműen nem ő az. Mintha egy északi Ász lenne.
A hóvihar eláll és Ingrid már egészen máshol van. Még feljebb kellett emelnie a tekintetét és a piramis magához rántotta. Egy sötét, titkos teremben van. A korábbiak után itt már biztonság érzete fogja el. Kívülről látja a termet, ami közvetlenül az előző kiszögellés felett van az építményen, talán kicsit jobbra. Itt azonnal felismeri az árnyakat, a női alakok, a lilás fényű vonalakkal és szemekkel mindent elárulnak. A Nite vezetői állnak körül egy kapszulát és annak tartalmát figyelik. Rendkívül nagymacskaszerű, elegáns mozgásuk van, de sajnos teljes sötétség takarja őket. Mintha nem tudnák kik is ők valójában.
A következő pillanatban ismét kint áll a piramisnál, most már egy külön teraszt, szintet néz. Lecsap egy villám a kövek közé. Ütemes, mély dobogó hangot kezd el hallani. Ingrid maga és a környezete is lelassul, alig érzékelhetően, de a mozgások csúsznak. Egy hatalmas, szállítóhajú méretű nyolc lábú, nyolc vöröslő szemű lő a hátsó két lábára ágaskodik és nyeríteni kezd. A hang egyre gyorsul, mintha valami közeledne. A földöntúli lő hátából két fekete tollas szárny szakad ki és elrepül. A következő képen már a Sivary jelenik meg. Ők is csak árnyak és alakok, de már határozottabbak és tiszták. A Lovasok egy trón körül állnak két oldalt egyenlő számban. A vörös-fekete anyag páncélként borítja őket, a maszk takarja az arcukat, csak az állkapcsuk látszik ki. Karjaikat összefűzik, vagy valaminek támaszkodnak vele. Ragadozói tekintettel néznek Ingridre, amint belép a terembe, mindegyikük külön-külön. Ahogy mindegyiket külön szemügyre veszi Ingrid meglátja az erejük egy részét is. Háború és Őrület nagyon erős képeket áraszt magából, amik szinte beleégnek Ingrid tudatába. Rengeteg katona harcol, robbanások, tűzvész, a Föld partvidékei izzanak, egy város egyszerűen eltűnik és újra az elnyomott város a korábbi látomásából. Most egy pillanatra még a Lovasok maszkja alá is belát. Nagyrészt ismeretlen személyek, de felismer köztük Drox vezetőt, Európai hadvezért és magát Demiot is. Mellette sétál el valaki, oldalra kapja a fejét és lát még egy Lovast. Az első látomásában is őt látta, felismeri, ő üzent hadat a Spearnek. A Főlovas lassan a trónhoz sétál, leül rá, mire az egyik fekete koronát tesz a fejére. A kép itt szakad meg.
A hideg szakadó esőbe és a jeges szélbe érkezik meg ismét. Tekintete már egészen a piramis csúcsánál jár. A háromszög alakú csúcs lépcsőzetessé változik, és valahogy egy trón is megjelenik. Ezt a képet is felismeri Ingrid, ugyanezt látta már, csak a víz alatt. Most egészen fent az égen. Átok körvonalai jelennek meg a trónon, minden nyugodt, csöndes, alatta, a lábainál hevernek a korábban látott árnyak, alakok testei, holtan. A kép most sem tiszta, csak szimbólumok látszanak. Átok könyökével a trónra támaszkodik és csontos ujjait a csuklya sötétségébe emeli. A háta mögött látszik a Föld, sőt az egész világ, ahogy elkezd szó szerint darabokra esni. Egyszerűen nincs ami egyben tartsa a világot és darabokra hullik az erejétől.
A jelent közben Átok leveti a csuklyáját. Az arca most is részekből, darabokból áll, a darabok felveszik az igazi alakját, de mégis, a részletek elvonják erről a figyelmet. Végül az összes darab hasonlóvá válik és Ingrid saját magának tökéletes mását látja meg Átokban, ahogyan gonoszul elmosolyodik.
A kép ezúttal is megszakad, mire Ingrid felfogja amit lát. Elérkezett az utolsó részhez, a piramis legfelső fém szintjére, ami a legsötétebb. Itt már nem érez semmit igazán. Hihetetlen mértékű ürességet és hidegséget csak. Legszívesebben sírna, mégis képtelen rá. Annyira sötét minden, hogy nem lát semmit, mégis valahonnan fény árad. Női suttogást hall a tudatában, egyre halkabban és halkabban. Végül teljesen sötéten jelenik meg előtte a valami. Egy férfinek látszó alak áll, lehajtott fejjel, teljesen mozdulatlanul. A maga előtt lévő sírkövet nézi. Minden nagyon üres és hiábavaló, megfoghatatlanul. Végtelennek tűnő pillanat telik el, mire az alak megmozdítja az ujjait, azokat éles, fehér fényből álló rácsrendszer veszi körbe. Lassan oldalra, de nem Ingridre, egyszerűen átnéz rajta, kegyetlen hidegséggel.
Az álom teljesen elmosódik. Ingrid nyögve, verítékkel borított testtel ébred fel a rémálomból.

by **Miller lányok** Szomb. 30 Aug. 2014, 22:39

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Pillanatokkal később ismét azt érezte, hogy Tubrok sokkal jobban magához húzza, szinte magához bilincselte őt, főleg, amikor még a lábát is átvetette Ingrid lábai felett. Nem bánta, hogy így történt, így legalább biztosan tudta, hogy a férfi jól van és nem esett semmi baja. Azonban, ahogyan kezdett megnyugodni jutott el az álmának jelentése, hogy ostobaság volt. a képessége, ami kialakult a párja felé kellően erős volt ahhoz, hogy megmentse őt és ne hagyja, hogy meghaljon, még ha azaz eset is történne meg, ami az álmában. A simogatásra és a csókra szinte doromboló hangot adott ki Ingrid, mert kellemes és megnyugtató volt számára. Az különösen jól esett neki, hogy szavakkal is próbálta Tubrok nyugtatni és hagyta, hogy összefűzzék az ujjaikat, majd a férfi meg is szorította azokat egy kicsit. Végül, ahogyan ismét sikerült teljesen megnyugodnia ismét elnyomta az álom, ahol hamarosan újra azt érzékelte, mint az előbbi rémálom előtt, de ez most nem az volt. Először csak a sötétséget érzékelte, amint amúgy is kellett ilyen állapotban, aztán mégis érzékelni kezdett, itt már tudta, hogy újabb látomása van. Szürkeséget látott, aztán képeket, villanások, a széttört koponya darabjai, ami a múltkori után akár Maniac is lehetett volna, egy nagy állat lába, kinyíló szem. Egyelőre minden teljesen értelmezhetetlen volt a számára, hirtelen talajt érzett a lába alatt, próbált volna mozdulni, de képtelen volt megtenni ezt. Felnézett az előtte levő épületre, mintha egy piramis lett volna, arra még emlékezett, hogy régen gyerekként szerette volna azokat Egyiptomban és a képeket is imádta nézni, amik a Gizai-fennsíkról készültek. Már ott furcsa volt az egész, hogy érezte a vihart, mintha jéghideg eső hullott volt a bőrére, pedig nem érezhette, hiszen alkalmazkodnia kellett volna, a Fagyhadsereg képzése miatt pedig főleg nem. Nem látta a mozgást, de tudta, hogy ott vannak mások körülötte, érezte, hogy így van. sötét, gonosz lelkek, ami még hátborzongatóbbá tette az egészet. A villámlásra kicsit összehúzta a szemét és végre meglátta az alakokat, elsőre nem ismerte meg őket, messze voltak és elmosódottak, de utána mintha Ingridbe is villám csapott volna úgy ismerte meg őket. Mindről tudta, hogy kicsodák azok.
A legalsó szintnél testeket látott, mindannyian megölve, egy újabb háború, vagy éppen belharc, ennek titulálta. Ahogyan felfelé kezdett nézni meglátta a bakancsot, majd a katonai ruhát és végül a fejen a taréjt, mert az arcot nem tudta kivenni korábban. A kéz fémmé vált, valószínűleg az erős uralmat és a Birodalomhoz való tartozást, az erőskezű uralkodót jelentette. Ettől máris felfordult a gyomra, hogy ennek látta a férfit, az egész mögött pedig egy égő várost látott. A Pride újra lángokban. Már tudta, hogy kicsoda volt az és valóban Uvan Sturpz volt az. Amikor a férfi felé kapott Ingrid nem ijedt meg, ösztönösen mozdult volna úgy, hogy elkapja a férfi karját és úgy kényszerítse földre, de nem volt képes mozdulni. A feje a testének nem engedelmeskedve fordult odébb, a Zsarnokos látomásból ismert jeges és maró felelem fogta el, a folyosó azonban mégis megnyugtató volt a nő számára, hogy Birodalmi, otthonos, egy biztos pont még akkor is, ha a félelmet érzi. A szikét látta először az alaknál, a vért, majd egy férfit. Lassanként látta a homlokához érinteni a kezét, majd Lerontis alakját vélte felismerni benne. A férfitól mint mindig most is kirázta a hideg egy pillanatra. Itt már képes volt ekkor megmozdulni, ő maga arra indult volna el, ahol Lerontis-t látta, hogy megnézze, hogy mit figyel a férfi azonban a feje ismét akaratától ellentétesen mozdult és feljebb nézett a piramison. Itt most havas tájat látott, hóvihart, hatalmas helyeket. Utána megjelentek a viking külsejű harcosok, már tudta, hogy mit lát. A felismerés egyszerre csapott bele. A férfi, akit az Átokkal kapcsolatos látomáson látott, a képen! Nem egy Rocksolidos katona volt, hanem egy törzsfő, ez az Ász, akit most látott. Valaki, ez az alak el akarja foglalni a Rocksolidot. A legijesztőbb az volt, hogy ez nem a múlt lehetett, hanem a jelen! Mindenképpen értesítenie kellett Tubrokot, hiszen tudnia kellett a veszélyről. Elsőre az alak olyan volt, mintha Demio lett volna, de mégsem, csak egy Ász. Mi folyt itt? Még szinte fel sem eszmélt, de már kellemesebb lett az idő, elmúlt a hóvihar és feljebb nézett a piramison. Mire megtette, mintha az építmény magába rántotta volna, és egy barlangszerűségben volt. a korábbi kellemetlen érzésekkel ellentétben kivételesen biztonságban érezte magát. Végignézett a helyen, árnyakat látott, határozottan női alakokat, lilás szemmel. Egy helyet tudott a világon, amit ez képviselhetett, egy helyen voltak ennyire fölényben a nők, Egyesült Köztársaságokban. A mozgásuk olyan volt, ami Ingrid számára is megszokott és az övé is már-már ilyen, ruganyos, nagymacskaszerű. Itt nem látott alakokat, arcokat, nem ismert fel senkit, teljesen a homályba burkolóztak. Végül a szeme megakadt a kapszulán, sajnos nem látta, hogy mit néznek a nők, de mint Lerontis esetében, itt is roppant kíváncsi volt és próbált arrafelé menni, hogy megnézhesse azt.
A kép elmosódott és újra a piramisnál volt, ezúttal egy teljes szintet nézett, minden kezdett elcsúszni és változni. Lassanként meglátta a Sivary-t, már látta őket korábban, nagyon régen, szinte ki is ment a fejéből az a régi látomás, hiszen nem fért hozzá az adatokhoz 890-ben, amikor úgyszintén egy álmot látott a hadüzenettel. Most már kezdte gyanítani Ingrid, hogy miért ilyen sorban látja az ellenségeket, veszélyességi szintek szerint ment. Strupz volt a legkevésbé az, aztán Hue Lerontis, majd az Ász és most a lovasok. Lassanként kezdte őket egyre jobban és jobban kivenni, végignézett rajtuk és megborzongott, ahogyan meglátta az erejüket, hogy mikre képesek. Felnyögött, amikor meglátta a képeket Háború és Őrület jóvoltából. A harcok, még több pusztulás és halál szerte a világon. A város eltűnt, amit korábban látott. az a Spear lett volna? Nem tudhatta biztosan. A szemei elkerekedtek, amikor meglátta a Lovasok arcát, mert azt is látta. Egy Drox-os vezető, egy Európai hadvezért és magát Demiot is. Demio?! Hiszen a férfi tíz éve eltűnt már, bár az Átokos látomásnál látta holtan Átok trónjánál. Akkor az ezek szerint azt jelentette, hogy a Sivary is elbukott és ők vesztettek a Spear-rel való háborúban. Végül az ismerős Lovast is meglátta, akit 890-ben is látott, a Főlovas, egy koronázási ceremónia, ez lehetett a vége a háborúnak a Sivary szemszögéből, ők uraltak mindent. Egy újabb vágás és ismét az esőben volt, a karjaihoz kapott és megdörzsölte őket, majd immáron hosszabb vizes haját kisöpörte a szeméből. Már az egyik legfelső emeleten volt és egy ismerős alakot látott meg. Ismét Átkot. A korábbi gondolata, miszerint erősség szerint látja a világon levő gonoszokat és ilyen alakokat erősebb lett. Ismét látta a képet, amit korábban, csak ezúttal nem a víz alatt voltak a trónnál a holttestek. A szimbólumokat most is látta, de már nagyobb értelmet nyertek a korábbinál. Demio a Sivary-t képviselte, a Rocksolidos katona az Ászt. Drox vezető is a Sivary-t, ahogyan az EU-s hadvezér is. A Fagyhadsereges katona volt még mindig kérdéses Ingrid számára, hogy ő miként jött a képbe, hacsak nem! Hacsak nem Lerontis volt az és akkor így lassanként mindenkire rájött a képen, hogy miként szerezte meg Átok a világuralmat. Felnézett ismét a testekről a férfira és a fölötte, mögötte levő képet látta meg. A szemei ismét kikerekedtek, a Földet látta, szétesni, darabokra hullani. Nem tudta, hogy ezt most átvitt értelemben kellett volna értenie, vagy pedig csak szimbolika, hogy minden vezető kiesik a játszmából és a káosz szabadul el. Ingrid gyomra görcsbe rándult, nem azért, mert hátborzongató volt, hanem mert tetszett neki, amit látott, a káosz és a pusztulás. Túl sokat beszéltek erről Tubrokról és régen kínzott, vagy ölt meg valakit pusztán szórakozásból, túl rég. Valamiért ott volt benne mindez és soha sem tudta, hogy miért. Átok ránézett és újra azt a sok különböző arcot látta, mígnem végül egy gonosz mosolyt és Ingridre önmaga nézett vissza. A szívverése ekkor gyorsult fel és önkéntelenül lépett hátrébb egyet, mire bármit gondolhatott volna.
Végül a legfelső emeletre ért, a sötétségbe. Hideget és ürességet érzett, a sírás környékezte, de nem volt rá képes, amint ezeket érezte már tudta, hogy hol van. Az emlék és az érzések, vagy éppen azok hiánya még túlságosan is új volt ahhoz mind a testében, mind az emlékében. Zsarnok. A fény felé kapta a fejét a sötétségben, és ekkor hallotta meg a női suttogást. Korábban hallotta Vyc hangját a látomásban, próbálta beazonosítani, hogy ez ugyanez a hang-e, gyorsan, addig, amíg még hallotta ezt és nem halványult el teljesen. A sötétben végül egy alak jelent meg előtte, Ingrid ridegen lépett közelebb és meglátta a sírt. Már tényleg tudta, hogy Zsarnok az és Vyc sírja. Emlékezett a fájdalomra és a hiányra, amit érzett a másik látomásból, fel akart zokogni, de képtelen volt rá, csak ürességet érzett, mint akkor. Egy pillanatra még felrémlett benne, hogy miért így látja Zsarnokot. Hiszen mindenkit úgy látott, amilyen valójában, de Zsarnok már régóta nem volt emberi, ez csak egy pillanatig tartott, aztán annak a számlájára írta, hogy már az előző látomásban is emberként látta, igaz az a múlt volt, de valószínűleg annak a hatása volt ez is. A mozdulatot figyelte, amikor a férfi ujjain megjelent a fény, tudta, hogy a Kéz lesz az, azon nem csodálkozott, hogy a férfi átnézett rajta, de a hidegség, amit most is érzett ettől kínzó volt. Ekkor mosódott el minden és ébredt fel Ingrid. Levegő után kapkodva pattantak fel a szemei, az egész teste verítékben úszott, soha sme tudta magát annyira túlerőltetni, hogy ez történjen. Felült az ágyon. összerezzent, amikor valaki hozzáért, motyogott valamit. Egy pillanatra még azt is elfelejtette, hogy Tubrokkal van és az ő karjaiban aludt el. Ha a férfi próbálta magához húzni őt és újra átölelni és ez volt az a pont, ahol Ingrid görcsösen rándult össze és az utolsó résztől, ahogyan ismét felrémlett benne az, hogy Zsarnok mit érzett, az a kínzó fájdalom és hiány Vyc elvesztésére hangosan és görcsösen zokogott fel. Rendesen ült fel az ágyon, felhúzta magához a lábait, amiket átölelt szorosan és hangosan zokogott pusztán attól tudattól is, hogy tudta, hogy ő maga is érezne, ha Tubrokkal történne valami.

by **Bishop** Szomb. 30 Aug. 2014, 23:14

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok természetesen most is próbálja Ingridet még jobban átölelni, simogatni és nyugtatni, de Ingrid pont ettől rándul görcsösen össze és kezd el zokogni. Felül az ágyon, a lábait maga alá húzza és zokog. Ahogy visszaemlékszik az utolsó képekre, másodpercekre a női hang amit hallott tényleg hasonlított a korábban hallottakhoz, Vyc-éhez, azonban most sokkal tisztább volt. Furcsa, mert úgy érzi valamiért, hogy az alak akit látott létezik, itt van vele egy bolygón. De ez csak egy érzés. A zokogás közben Ingrid azért észreveszi, hogy Tubrok fáradt és nyűgösen fölkel, feltolja a felsőtestét, azután mellé ül. Először csak a lábait öleli át és húzza magához, aztán oldalról Ingrid egész testét körbekarolja. Különösen a nyaknál és a vállaknál. Arcát, puha szakállával odatolja oldalról Ingridéhez és ha a nő nem bánja, a finom nyugtató simogatás mellé még egy-egy csókot is ad az arcára/nyakára. Halkan, mély nyugtató hangján kezd beszélni.
< - Nincs semmi baj. Itt vagyok melletted. Csak rosszat álmodtál... - halkul el a hangja, aztán kifújja a levegőt - Mi a baj? >
Tubrok beveti minden természetes eszközét, hogy nyugtatgassa Ingridet, érezteti vele, hogy biztonságban van és nincs egyedül. Egyelőre kérdéses sikerrel.

by **Miller lányok** Vas. 31 Aug. 2014, 16:57

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Bármilyen másik esetben jól esett volna neki, hogy Tubrok átöleli és magához húzza őt, de ezúttal tényleg nem, pont ez váltotta ki belőle, hogy milyen lenne, ha nem tenné, ha nem lenne itt a férfi, ha egyedül lenne és ugyanazt érezné ekkor, mint Zsarnok tette Vyc halála miatt. A női hang pedig most már Ingrid teljesen biztos volt benne, hogy a nőé volt, tisztán, jobban, mint az előző vízióban még kora este. Ellenben a férfi, Zsarnok, mintha itt lett volna a bolygón, valószínűleg a képessége éreztette vele továbbra is. Egy pillanatra még eszébe jutott, hogy Afrikában észleltek egy térváltás miatti területkiesést, de titkosítás miatt nem fért hozzá azokhoz az adatokhoz. Így már végül is logikus volt, hogy azon a területen lehet, hogy volt valamilyen labor, ami miatt Zsarnok lehet, hogy lejárt a bolygóra és nem csak az Anyahajón volt. Logikusnak is tűnt, hiszen nem egyszer volt, hogy a férfi a realitásból is eltűnt egy másik dimenzióba. A zokogás közben megrázta a fejét próbált nem ezzel foglalkozni. A szeme sarkából látta, hogy a párja nyűgösen és fáradtan felhúzta magát, majd felült mellette. Most már amiatt is kellemetlenül érezte magát, hogy felébresztette Tubrokot pedig esze ágában sem volt. most már, hogy teljesen felfogta Ingrid, hogy hol van és mi történt jól esett neki, hogy a párja átfogta a lábát, majd őt magát is és odahúzta magához. Ekkor engedte el a lábait és ölelte át ő is Tubrokot, majd belesimult karjaiba ezúttal bármiféle provokáció nélkül. Az arcát belefúrta a párja nyakába és a mellkasához, a nyugtató simogatás nagyon jól esett neki ezúttal és az is, hogy Tubrok időnként egy-egy puszit is adott neki. A zokogása lassanként kezdett alábbhagyni, de ettől még így is többször meg-megrázkódott a teljes teste és a könnyek a szeméből a párja vállára és mellkasára csorogtak. Arra, hogy álom lett volna megcsóválta a fejét, nem, ezt tudta, hogy nem álom volt, az első igen, de ez a második? Nem, ez határozottan látomás.
< - Gyűlölöm, hogy sírni látsz, mintha hisztis liba lennék – fakadt ki. – Négyszáz év alatt nem sírtam annyit, mint az elmúlt három napban. >
Az a maiak után már tényleg bizonyosságot nyert neki, hogy amikor boldog és jó kedve van különösen akkor nagyon erősek a látomásai és víziói. Rémálmai és egyéb álmok mindig is voltak, de sűrű víziók és erőteljesek csak ha boldog volt. Mintha a képessége nem akart volna teljes nyugtot neki. Miután az anyja és Gunnhild eltűntek sok húszas egységig egyetlen látomása sem volt, ellenben korábban, míg Ry-al volt együtt, vagy utána Greg születése, és most Tubrok szinte egymást érték ezek. De most, hogy tudta, hogy ezek a képességének eredményei már tudta, hogy meg kell tanulnia irányítani és akkor jobb lesz. Vagy legalább is nagyon merte remélni, hogy így lesz. Ha egyáltalán képes lesz arra, hogy meggátolja a látomásokat, előidézni már tudta őket, ha akarta. De visszafogni közel sem.
< - Az első volt álom – kezdte rekedten és felnézett Tubrokra. – Szeretkeztünk, hevesen, én voltam alul, mikor elmentem végigkarmoltam a hátadat, ugyanúgy, mint pár órával ezelőtt… De ezúttal más volt kitéptem az összes bordádat és a tüdődet véletlenül mindkét oldalon. A testem nem regenerált téged, lefagytam, még csak segítségért sem voltam kiabálni, sem megszólalni… a karjaimban, rajtam fekve haltál meg. >
A szemeiben ismét könnyek jelentek meg, az arcán pedig fájdalom, hogy felidézte magában annak ellenére, hogy tudta, hogy ez nem történhet meg. Vett egy mélyebb levegőt, majd reszketve fújta ki. Ez csak álom volt, de a második nem. Az sokkalta komolyabb volt, mint az első. Nyílt fenyegetés.
< - Az előbbi, a második látomás volt – nyelt egyet. – Nem a múltról, a jelenről. Emlékszel mutattam azt a képet, ahol Átok ült a trónon és mindenki alatta feküdt, hogy mennyire heroikus a kép… ugyanazokat a személyeket láttam. Egy piramisként, az alsó szinttől a tetejéig, hogy ki mennyire veszélyes. Alul Strupz volt és a lángokban álló Pride, holttestek, a lángoló város, a tetemek tetején pedig Uvan. Felette Lerontis, egy folyosón, véres szikével. A következő szint… a férfi, aki a Rocksolid szimbólumát viselte Átok trónja előtt… sötétkék szeme van, a nevét tömegek skandálták, hóviharban volt, páncélban menetelt. Olyan volt… azt hiszem egy Ász volt, olyan mozgással, mint Demio. Azt hiszem, hogy ellened akar tenni és a Rockolid ellen, most ezekben a percekben is. >
Itt elhallgatott, hogy Tubrok is feldolgozhassa ezt. Nem csodálkozott volna annak, ha a párja nem hisz neki, de eddig minden látomása igaz volt és soha sem tévedett.
< - Felette egy barlang volt, benne árnyakban női alakok, azt hiszem az Egyesült Köztársaságokat mutatta ez a pillanat, valamit figyeltek, nem láttam kik ők, és azt sem, hogy mit figyelnek. A következő szint a Sivary volt, egy korábbi látomásban már láttam őket 890-ben. Hadat üzentek a Spear-nek akkor. Láttam a lovasaikat, a vezetőket. Demio köztük volt, egy Európai hadvezér, illetve egy Drox tanácsos. Demio ott volt úgyszintén Átok trónja előtt… és a főlovas, aki hadat üzent annak idején a Spear-nek – mondta. – A Sivary felett állt Átok, ugyanazt a képet láttam, mint legutóbb a trón, előtte a testek, és a trón felett a Föld darabokra hullva, azt hiszem, hogy a széthullott birodalmakat mutatta azok után, hogy legyőzte őket. Ismét az, hogy mit akar elérni. Ezt, ő akar mindent uralni. Legfelül… legfelül pedig, amit láttam korábban, Zsarnok ismét elmosódva egy sír előtt, a nőé, akivel együtt volt. ugyanaz a hideg és jeges maró üresség, fájdalom, mint korábban. Képtelen voltam sírni ott, csak éreztem ismét, amit ő, a hidegséget, ürességet. Láttam a zöld szemeit… ez… ez volt, amin… >
Itt ismét elcsuklott a hangja, szorosan ölelte meg Tubrokot és bújt hozzá ismét.
< - Soha sem akarlak elveszíteni, soha sem akarom érezni, amit ő érzett – suttogta a párja nyakába. >

by **Bishop** Csüt. 04 Szept. 2014, 00:12

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok tovább öleli Ingridet, hagyja, hogy a nő a fejét a mellkasára fektesse és a könnyei ott folyjanak végig, közben próbálja nyugtató simogatással, lassan csillapítani őt. Amikor Ingrid kifakad néhány másodpercig Tubrok nem szólal meg, aztán lassú, halk hangon válaszol, érezhetően fáradtan.
< - Nem baj, ha érzelmes vagy Ingrid. Összezavarodtál, sok minden történt három nap alatt. - próbálja nyugtatni őt - Láttam a másik, a hideg oldaladat, most csak féltelek, hogy mi a bajod. >
Többet nem mond, fáradt hozzá, de végig nagyon őszintén beszél. Amikor Ingrid elkezdi leírni az álmát, Tubrok rögtön felé kapja a fejét, teljesen rá figyelve. Ezután értően bólint, de az arcán látszik, hogy elképzelte és neki is felkavaró a gondolat, hogy így haljon meg. A mélyebb levegővétel után Ingrid érzi, hogy Tubrok végigsimít az arcán, lassan, figyelmesen, törődően. Aztán amikor Miller a második álmát, látomását vezeti le, látja, hogy újra teljesen leköti a párja figyelmét. Ragal egyelőre csak fáradtan és gondterhelten ráncolja össze a homlokát és húzza el a száját, de nem szól közbe, hagyja hogy Ingrid nyugodtan folytassa. Végül megrázza a fejét.
< - Majd máskor foglalkozok ezekkel a problémákkal, most nem tudok mit tenni innen az ágyból. >
Próbálja valahogy elhessegetni a témát, hogy Ingrid se aggódjon, de aztán elérkezik az utolsó rész. Ahogy Ingrid közelebb búj Tubrokhoz és szorosan fogja őt, ezt kölcsönösen a férfi is megteszi. A suttogás után Ingrid érzi a férfi ajkait a sajátján, majd ahogy először finoman aztán egyre mélyebben kezdi csókolni. Éppen csak annyi ideig még jó Ingridnek, utána eltávolodik és forró lélegzetét az ajkaira fújja.
< - Nem fogsz elveszíteni. Itt vagyok melletted, nyugodj meg Ingrid. Ne gondolj rá. >
A hangja most mély és nyugtató. Az ölelkezés közben Tubrok Ingriddel együtt, magához fogva őt visszacsúszik a takaró alá fekvésbe, úgy hogy Ingrid arca és teljes teste vele szemben legyen és így nagyon közel legyenek egymáshoz, átkarolva egymást.
< - Jobb már? - kérdezi aggódva. >

by **Miller lányok** Csüt. 04 Szept. 2014, 09:45

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Már pusztán Tubrok simogatása roppant megnyugtatóan hatott Ingridnek, hogy érezhette a férfit, hogy ott volt mellette, hogy próbálta vigasztalni. Az érintései, de mégis ott volt benne, hogy kettejük közül ő maga az erősebb, aha ilyen gyengének tűnik és saját magát sem képes megvédeni, akkor hogyan tenné mással? Hogyan védené még azokat, akik fontosak neki, a fiát, Cal-t, Tubrokot? Ahogyan a párja megszólalt és meghallotta a mély és nyugtató hangot egy pillanatra megállt a sírásban. Szerette ezt a hangot, ahogyan tényleg rá is olyan hatással volt, mint aminek a férfi szánta, hogy megnyugtassa. Bármelyik másik esetben már örült volna annak, hogyha Tubrok érzelmesnek látja, de most képtelen volt ennek a ténynek örülni. Azzal nem tudott vitatkozni, hogy megannyi dolog történt velük az elmúlt három napban, de ettől függetlenül Ingrid azt hitte, hogy már megtanulta irányítani és uralni az érzéseit, hogy nem fakad ki többé, hiszen kellően idős volt már. De mégsem, ismét a saját teste, a saját érzelmei hagyták őt cserben, amiket azt hitte, hogy ismert és kontrollált. Utoljára ennyire még a húga és az anyja elvesztése után volt, illetve a Milíciánál, utána megnyugodott és folyton dolgozott. Azt hitte, azt hitte, hogy már minden rendben, erre pont annak a férfinak borul ki sorozatban, akinek ezt nem akarta mutatni. Igazából senki előtt nem akart gyengének mutatkozni és ez a bőgés, hogy reszket a félelemtől és attól, amit látott számára az volt. A „hideg” másik oldala, az apja öröksége, az anyja pedig túlságosan is érzelmes volt, az apja meg túl rideg és hideg. Lehet, hogy ezért vonzották egymást annyira, de ez megerősítette önmagában, hogy annyira mégsem sikerült megtalálnia az egyensúlyt, mint korábban hitte. Tubrok szavainál érezte, hogy a férfi nagyon fáradt és kimerült volt, a saját teste úgy érezte, hogy letelt az egy óra és már nem volt több pihenésre szüksége, de ezek után nem is mert volna visszaaludni, nehogy újabb sötét és szörnyű képeket lásson. A kellemetlen érzése nem múlt azzal kapcsolatban sem, hogy felébresztette a párját és nem hagyta aludni, pedig a tegnapi nap után igencsak nagy szüksége lett volna minderre. Mindezek után kezdett bele az álmába, közben felnézett Tubrokra és látta a férfi arcán, hogy elképzelte azt, hogy milyen lehetett a halála. Nem csak Ingridnek volt felkavaró, pedig csak ő látta úgy, mintha tényleg megtörtént volna. Az arcsimogatásra hálásan pillantott a párjára, igencsak kellemesen hatott neki és nagyon nyugtatóan. Annak ellenére, hogy érezte, hogy a férfi mennyire fáradt csak belekezdett a látomásba is, végig figyelte közben Tubrokot és látta a fáradt, gondterhelt homlokráncolást. Volt egy olyan érzése Ingridnek, hogy az Ászról ejtett szavai voltak azok, amik a legjobban aggaszthatták a párját, hiszen az volt az, ami szorosan kapcsolódott a Rocksolidhoz. Az utolsó részénél hihetetlenül jól esett neki, hogy Tubrok is átölelte, amikor kimondta, hogy soha sem akarja elveszteni őt és nem akarja átélni azt, amit Zsarnok is átélt Vyc halálánál. Meglepődött, ahogyan a párja ajkait megérezte a sajátján, azonnal viszonozta a csókot, ami olyan volt ezúttal, mintha most utoljára tudná megtenni és ezek lennének az utolsó érintések, amiket Tubroktól kaphat és ő adhat neki. A férfi szavaira képtelen volt megszólalni, szeretett volna, de nem tudott. Bár úgy tudott volna erről gondolkodni, mint Tubrok, bár ennyire optimista lett volna, de képtelen volt.
< - Szeretlek – suttogta végül rekedten válaszként. >
Ebben az egy szóban minden benne volt, amit csak mondani lehetett, ezer szóval sem lett volna képes jobban megtenni ezt és másképp sem lett volna képes rá. Arra csak bólintott, hogy próbál nem gondolni rá és nyugodni pedig szépen lassan teljesen megtudott, hogy érezte Tubrokot, hogy itt volt mellette és nyugtatni próbálta. Nem ellenkezett, amikor visszafeküdtek az ágyra és innen közelről nézett bele Tubrok szemeibe. Továbbra sem engedte el, még mindig ölelte őt és végül bólintott az utolsó kérdésre és lassan már képes volt elmosolyodni is.
< - Igen – mondta. – Az egész helyzet is furcsa. Ugye tudod, hogy közel hatszáz év után te vagy az első, akivel együtt alszom? – kérdezte, bár tudta, hogy úgysem tudta a férfi ezt, nem igen mondta eddig, hogy nem elég, hogy nem volt kapcsolata, de ha igen sem maradt a másik mellett soha sem. >

by **Bishop** Csüt. 04 Szept. 2014, 23:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid egy kicsit megnyugszik. Most érzi, hogy Tubrok még jobban próbálja őt megnyugtatni és közelebb húzni magához, érintésekkel, simogatással és egyszerűen a közelségével, hangjával szavaival nyugtatni őt. Nyilván nem örül neki, hogy az éjszaka közepén zokogni látja Ingridet valami miatt, próbál ezen változtatni. Amikor Ingrid hangja megakad abban a pillanatban ő is megakad kissé. A szeretlek szóra mintha nem is tudna válaszolni, csak nagyon mélyen másodpercekig Ingrid szemeiben elmerülve nézi őt. Mintha ő is keresné a szavakat.
< - Én is szeretlek. - mondja ki az őszinteségtől nehezen. >
A fáradtság ellenére Ragal azonnal megértette, hogy mennyi mindent értett Ingrid azalatt az egy szó alatt és ő is ugyanazt az érzést, leírhatatlanságot próbálja kifejezni. Végül azonban túl fáradt ahhoz, hogy tovább bírja és magával húzza Ingridet a takaró alá, egymást ölelve. Teljesen átkarolja őt és a saját combját megpróbálja Ingrid két combja közé tenni, hogy még közelebb lehessenek egymáshoz a szoros ölelésen kívül. Teljesen világos van már a hálóban, mindent jól lehet látni. Egy ideig mégegyszer elvesznek egymás közeli tekintetében. Ingrid kellemes mosolyát Tubrok is viszonozza. A megjegyzésen teljesen meglepődik és ez látszik is az arcán.
< - Úgy gondoltam szeretsz együtt aludni mással. - mondja meglepett hangon - Remélem élvezed... és nem kellemetlen ha veled akarok aludni... >
Végig érződik a hangján, hogy egy kicsit tart attól, hogy Ingridnek az együttalvás kellemetlen, főleg mert nagyrészt nem is alszik, ugyanakkor nagyon különlegesnek érzi magát attól, hogy Ingrid itt van mellette. Tubrok még egy-két percig ébren van aztán lecsukja a szemét és egyik pillanatról a másikra el is alszik. A légzése és szívverése egyenletessé válik, az ölelése kissé lazul. Még jó néhány órát alszik, egészen kora délutánig. Időközben Ingrid teste folyamatosan regenerálja őt és az összes sebét, annak nyomait is eltünteti róla és kipihentté is teszi. A hosszabb alvás után Tubrok lustán és lassan ébred fel, először csak mocorog, utána a szemét is kinyitja. Azonnal Ingridet kezdi el keresni és rámosolyog.
< - Szia Boszorka. - köszön boldogan. >

by **Miller lányok** Pént. 05 Szept. 2014, 12:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ahogyan Ingrid némileg megnyugodott már jobban érezte, hogy a párja is felfogta mindezt és most még erősebben próbálta elérni azt hogy a nő megnyugodjon. A simogatások, érintések és pusztán Tubrok közelsége is jótékony hatással volt Ingridre a nyugalom szempontjából is. Ahogyan kimondta, hogy szereti a férfit látta azt, hogy nem is tudott mit mondani erre hirtelen, ugyanúgy kereste a szavakat, ahogyan pillanatokkal korábban Ingrid is. önmagának is hagyta, hogy elvesszen Tubrok tekintetében és szemeiben, amíg végül a férfi ki nem mondta ugyanazt, ugyanúgy, ahogyan ő maga is tette nem sokkal korábban. Ekkor gyengéden mosolygott rá, hogy ő is értette, hogy ugyanazokat jelentette a vallomás neki is, mint Ingridnek. Miután visszadőltek az ágyra az ülésből Ingrid hagyta, hogy a lábai közé tegye a sajátját Tubrok és így még közelebb kerüljenek egymáshoz. Így ő csak kényelmesen a férfiéra tette a sajátját és hagyta, hogy a lábát Tubrok tartsa meg. Ő maga is úgy mozdult, hogy a lehető legjobban hozzátudjon bújni a párjához és érezze őt mindenhonnan. Látta a meglepettséget a férfin az együttalvási szokásairól. Még egyszer elmosolyodott és megpuszilta Tubrok orrát mielőtt felelt.
< - Nem az – nyugtatta meg a férfit. – Csak még picit furcsa és szokatlan ennyi idő után. De azt hiszem, hogy melletted hamar visszarázódom ebbe. >
Érezte, hogy aggódott a párja amiatt, hogy kellemetlen lenne, de a válaszból kiderülhetett, hogy egyáltalán nem találta annak Ingrid, kellemesnek is, csak ébredés után, főleg így rémálomból volt furcsa, hogy valaki átöleli és visszahúzná magához. Még figyelte Tubrokot, ahogyan szépen lassan elaludt. Mikor már mélyebb volt a légzése és teljesen sikerült neki visszaaludnia, akkor óvatosan húzta ki a lábát Tubroké alól és a karjaiból magát. megfordult, hogy a hátát mutassa neki és így legyen a karjaiban. A kommunikátorért nyúlt és azt tette le oda magához. Mivel most úgysem akart már visszaaludni és volt jó pár óra szabadideje ezért a fontosabb dolgokkal akart foglalkozni, amíg a párja alszik. Kezdésnek lekérte Maniac-től az uralkodói csarnok tervrajzát, majd pedig itt ebben a részben, ahol most is voltak, ezen a részen olyan helyre szerette volna a gyerekszobát megtervezni, ami könnyen elérhető a hálócsarnoktól, de mégis olyan, hogy kicsit távolabb van. Hogyha lesznek dadák, akkor ne zavarják egymást ha közlekednek, így a feljárati lépcső túloldalára gondolta a szobát. Kellően nagyra, hogyha nagyobb lesz majd Eyjolf, akkor is kényelmesen letudjon benne férni és ne érezze úgy, hogy majd a szabadságát korlátozzák a szülei. A szobát belülről úgy igyekezett megtervezni, hogy némileg Birodalmi szabvány is legyen benne, ahogyan Rocksolidos, de ősi viking is, hogy a fiú ismerje majd a saját gyökereit. Mivel a Birodalmi miatt igencsak magasnak gondolta a helyet így galériás részt is tervezett, hogyha majd lesznek más gyerekek is itt, akik esetleg átjönnek játszani, meg persze Greg, akkor ők is kényelmesen elférjenek a szobában. Egy nagyobb erkélyt is tervezett a szobához, belül pedig kellően nagy légteret hagyott, hogy még más dolgokat is bele lehessen tenni, tervezni. Ha a folyosó azon részén nem volt fürdő és zuhanyzó, akkor annak is jelölt ki helyet, illetve arra és a saját részükre is egy-egy ajtót, hogyha kimennek a fürdőkbe a folyosón ne zavarjanak meg senkit, főleg, ha meztelenül teszik. Így elsőre ezek voltak az elképzelései, így ezt el is menti, hogy majd megmutassa „reggel”, vagy este majd Tuborknak, hogy neki miként tetszik. Ezek után meditációs gyakorlatokat végzett, hogy a lelkivilágát megnyugtassa, és ha még maradt ideje, akkor a festményét folytatta egy kicsit. A kommunikátort akkor kapcsolta ki, amikor megérezte, hogy a párja ébredezni kezdett. Ekkor fordult vele szembe, majd mosolyogva figyelte, ahogyan felébredt Tubrok. Mint tegnap mielőtt a férfi köszönthette volna hangosan, hosszasan csókolta meg és utána ismét rámosolyogott.
< - Jó reggelt hétalvó – mondta kedvesen. – Jól aludtál? >
Megvárta a választ, majd tudta, hogy utána fel kellett volna ülnie és kelnie, hogy összeszedje magát és induljon, de nagyon nem volt kedve ahhoz, hogy megtegye, egész nap szívesen henyélt volna Tubrokkal, hogy csak egymással foglalkozzanak, de a tárgyalás miatt nem tudta megtennie ezt. Már csak túl kellett lenni azon.
< - Lassan indulnom kellene, hogy mindketten felkészülhessünk a tárgyalás befejezésére. Még zuhanyozni kell addig, neked reggelizni, ami igazából uzsonna már – mosolygott. – Aztán összekészülni, elmenni a tárgyalás helyére, befejezni azt. >
Itt elhallgatott és kacéran nézett a párjára.
< - Utána mit terveztél? – érdeklődött. – Együtt jövünk, vagy én vissza a szállásomra és sötétedéskor, vacsorára lopva visszaérkezem hozzád? >

by **Bishop** Vas. 07 Szept. 2014, 00:01

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Az orrára kapott puszi után Tubrok elmosolyodik, egészen nyugodtan és még mindig fáradtan.
< - Jól van. Rázódj csak vissza. >
Mondja félálomban aztán el is alszik. A légzése hamar egyenletessé válik és Ingrid ekkor tud megfordulni a karjaiban. A lábaik egymás közé vannak fűzve ezért nehezebben, de meg tudja ezt tenni. A szabad órákban a kommunikátor segítségével tud tervezni. Két olyan helyet talál megfelelőnek ahol a csarnok belső rendszerei és a rendelkezésre álló szabad hely lehetővé teszi a szoba kialakítását. Miután a helyek megvannak a tervezés már egyszerű és sikerül is egy olyan szobát összeállítania Ingridnek, mint amilyet akar. Természetesen nem pont olyan amilyet elképzelt korábban, de ez mindig így van. A tervek mentése sikeres. A festményen való munkára is bőven van ideje Ingridnek mire megérzi, hogy Tubrok mocorog. A férfi a jóreggelt csókon nagyon meglepődik, ez érződik is mielőtt kellemesen viszonozná a csókot és elveszne benne. A csók után már széles mosollyal, boldogan néz Ingridre. Ismét jól indul Tubroknak a reggel.
< - Jól aludtam. - válaszolja röviden. >
Tubrok mozgásán is érződik, hogy nincs semmi kedve elindul és elválni Ingridtől azért, hogy a tárgyalásra menjenek. Kényelmesen végignyúlik az ágyon és Ingrid vállán végigsimítva jelzi, hogy ő is tegyen ugyanígy.
< - Ráérünk. Fél napot késtünk így is, több már nem számít. A zuhanynak és a reggelinek örülnék. - nyújtózkodik megint - És még egy kis alvásnak. >
A kacér tekintettel és hanggal Ingrid tökéletesen eléri amit akar. Tubrok lassan megragadja őt, sokatmondó mosollyal közelebb húzza és röviden megcsókolja a szavai után és csak azután válaszol. Érezhetően máris izgatja a téma.
< - Arra gondoltam együtt távozunk. Úgyis mindenki tudja, felesleges leplezni... De... ha akarod, kíváncsi lennék milyen ha lopva érkezel. >
A lustálkodás közben Tubrok felül az ágyon, hasból felhúzva magát, de néhány másodperc után visszadől a kényelmes, prémes takaróra.
< - És te mit tervezel? - kérdezi olyan hangon mint Ingrid tette - Lesöpörsz minket a tárgyalóasztalról? >

by **Miller lányok** Vas. 07 Szept. 2014, 10:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
< - Igyekszem, melletted igencsak egyszerű – suttogta még Ingrid. >
Mindezek után teljesen nyugodtan figyelte, hogy a párja a fáradtságtól visszaalszik. Időnként hiányolta azt, hogy nem kell ennyit aludniuk, mert roppant kellemes lehetett. Főleg így, hogy Tubrokkal lehetett volna együtt aludni a karjaiban. Kivárta, amíg a párja mélyen aludt már és kis bűvészkedéssel ugyan, de kibújtatta a lábát Tubroké alól, hogy megtudjon fordulni. Amint ez megtörtént állt neki a tervezésnek és sikerült is egyet megterveznie. A tervrajzban, mind a két helyre beillesztette a szobát, azaz két mentést kapott a végén, aztán majd innen közösen döntenek tovább, hogy mit, hogyan és miként, illetve azt is, hogy melyik legyen majd a nyerő hely a kettő közül. Ezek után állt neki a festményének, amivel úgyszintén igencsak jól haladt, lassanként a végéhez közeledett, még egy-két ilyen nap, éjszaka és teljesen be is fogja tudni fejezni. Legalább is így gondolta az eddigi tapasztalatai alapján. Ahogyan Tubrok felébredt, mint előző nap, most is egy csókkal köszöntötte, a reakció pedig pontosan ugyanaz volt, mint korábban, hogy meglepődött a férfi, de nagyon jól esett neki és Ingrid is tudta, hogy már emiatt is sokkalta jobban indult a napja. Annak nagyon örült, hogy a párjának nem voltak rossz álmai, rémálmai az alvás idején és jól tudott pihenni. Szélesen mosolyodott el, ahogyan megérezte azt, hogy Tubrok sem akart felkelni mellőle és elindulni innen, mert ez így roppant kellemes és kényelmes volt mind a kettejüknek. Pedig mind a ketten tudták, hogy muszáj lesz mindezt, mert ha nem teszik, akkor ismét egymásba gabalyodnak és ugyanaz lesz a vége, mint az elmúlt másfél napban. Nem lesznek képesek arra, hogy tárgyalásra menjenek, mert inkább egymás táraságát élvezik. Ahogyan Ingrid megérezte a vállán Tubrok kezét és a férfi végignyúlt az ágyon ő maga is így tett, a párja oldalához simulva. Gyengéden simított végig a férfi mellkasán.
< - Minden sebed elmúlt – mondta. – Mintha nem karmoltalak volna szét éjszaka – itt kérdőn pillantott Tubrokra. – Hogy tetszett a tegnap éjjel? >
Ugyan érezte, hogy a férfi nem tudott betelni vele és roppantul élvezte az egészet, de azért kíváncsi volt szóban is, hogy mik voltak a tapasztalatai és miként érzett a kommunikátorral kapcsolatban és abban, hogy úgy milyen volt a szeretkezés. Eléggé egyedi lehetett neki, ahogyan Ingrid mindenét érezhette a legkisebb rezdüléstől kezdve az érzésein át. Azzal, hogy még marasztalta a nőt a férfi, a ráéréssel kapcsolatban Ingrid megint elmosolyodott. Valóban most már néhány perc, vagy egy óra igazán nem számított semmit sem. Ahogyan ez megfordult a fejében egy kép is bevillant, amin akaratlanul is felkuncogott. Maga az egész remekül mulattatta.
< - Ha így megy tovább és tovább lustálkodunk – a hangja ellenére egyáltalán nem bánta. – A vacsorázó asztal mellett fejezzük be a mai tárgyalást. Az első olyan közös vacsoránk lenne, amit tényleg be is fejezünk. >
Utalva arra, hogy lényegében még egyiket sem voltak képesek rendesen megtenni, csak az elsőt, de az is olyan volt, hogy Ingrid akkor érkezett, de már ott az asztalnál is lényegében flörtöltek.
< - Zuhanyt egyedül, vagy velem? – kérdezte mosolyogva, noha tudta, hogy mi lesz a vége annak, hogyha közösen mennek, de érezhető volt, hogy nem bánta volna, ha a férfi azt mondja, hogy menjenek együtt. – A reggeli pedig szerintem már odakint lehet. >
A kacér tekintet és szavak pontosan azt a hatást érték el, amit szeretett volna, örömmel vette, hogy Tubrok magához húzta és gyengéden csókolta meg, amit örömmel viszonzott és hozzá is simult a párjához. Igazat megvallva tényleg kíváncsi volt a válaszra, hogy miként jöjjenek el, szükséges volt ahhoz is, hogyha visszamegy a szállására, akkor miként csomagoljon ruhát magának, hogy ne csak egy darabbal érkezzen ide, hanem azért legyen más is nála, hogy át tudjon öltözni az egyenruhából. A válaszra ismét szélesen mosolyodott el. Még mindig kacéran harapott bele az alsó ajkába és suttogva felelt.
< - Ha lopva érkeznék, betörnék a csarnokodba és itt az ágyadban lepnélek meg anélkül, hogy bárkinek feltűnne ez – lehelte, majd lágyan nevetett fel. – De nem kívánom a biztonsági személyzetet zavarba hozni, így örömmel jövök el veled a tárgyalásról. Had lássa mindenki, hogy mennyire boldogok vagyunk. >
Felelte elégedetten és boldogan. Utána röviden csókolta meg Tubrokot még, hogy az előző szavait nyomatékosítsa is. utána visszafeküdt mellé, ahogyan Tubrok felült Ingrid megtámaszkodott a könyökén és úgy figyelte elégedetten a párját. Felnevetett, mikor a férfi lustán visszadőlt, már a válasz előtt csillogtak a szemei.
< - Le bizony – felelte nevetve. – Nem mintha most lenne olyan helyzet, de ennyi szórakozás nekem is kijár. De előtte elsőként, ha engeded, akkor behozom a reggelidet és amíg eszel, eszünk megmutathatom a szobát is, amit terveztem a fiúnknak, amíg aludtál. >
Tubrokra pillantott, és ha a férfi engedte, akkor kipattant az ágyból és kinézett a háló előtti folyosóra, hogy ott volt-e már a reggeli. Ha igen, akkor betolta a kocsit, ha nem, akkor előkerítette az androidot, hogy kérik a reggelit és utána tért vissza a párjához és ült le mellé vissza az ágyra, majd még ő maga is ránézett a reggeli választékra, hogy miből lehet válogatni.
< - Sajnálom, hogy Strupz és a főpapok nem korábban kértek segítséget a Birodalomtól – mondta elgondolkodva. – Előbb megismerhettük volna egymást. >

by **Bishop** Vas. 07 Szept. 2014, 18:17

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Mire Tubrok kialudja magát Ingrid is bőven végez a programjaival és a "reggelt" már együtt kezdik meg. Tubrok rendkívül élvezi, ahogy Ingrid melléfekszik és oldalról odasimul, cserébe a karjával átöleli a derekét és még jobban magához húzza. A vékony női ujjakat már elégedetten mosolyogva figyeli a mellkasán.
< - Igen, eltűntek a sebeim. Az oldalamon éreztem közben is, ami meglepett de nagyon jó érzés volt. - fűzi hozzá Ingrid megjegyzéséhez, aztán a kérdésen kissé meglepődik - Nem éreztem még hasonlót. Annyira kemény voltam és úgy lüktettem hogy mindent elnyomott az érzés, te meg teljesen nedves voltál és árgh... élveztem minden pillanatát. Gondolom érezted, hogy nem bírtam abbahagyni. >
A hangja végig nagyon elégedett és kellemesen mély, ahogy visszaidézi a képeket és az érzéseket az éjszakából. Aztán a fejét valamivel megemeli és Ingrid szemébe néz.
< - Neked majdnem végig orgazmusod volt. Éreztem azt is. Elégedett vagy velem? >
Kérdezi végül sokatmondóan ő is. A napi programok felsorolása után Tubrok örül neki, hogy Ingrid is azonnal hozzászól a dolgokhoz és máris egyeztet vele mindenről. A szavakon elmosolyodik és egy puszit nyom Ingrid orrára.
< - Akkor ott fejezzük be. Már megegyeztük, igazán csak el kell fogadni és megírni a megállapodást. Lehet jót is tenne egy befejezett közös vacsora. - mosolyodik el. >
A zuhany említésére Tubrok lecsukja a szemét és újra azt a mély, morgó elégedett hangot adja ki amit már annyiszor hallott Ingrid szeretkezés közben, amikor a férfi igencsak hangos volt, persze most sokkal kevesebb élvezettel a hangjában, direkt kiváltva azt.
< - Zuhany együtt. Úgyis kétszer kell tusolnunk, ha elcsábítasz. >
A gyengéd csók alatt Ingrid egészen Tubrokhoz simul, mire a férfi még közelebb húzza őt magához, finoman magára döntve. A tárgyalásról való távozásra Tubrok bólint, hogy egyetért Ingrid döntésével és bár a meglepetésnek is örülne este, a másik ötlet szimpatikusabb számára.
< - Akkor együtt megyünk el. Találd ki, hogy kézen fogva akarod-e vagy megkíméled a vezéreimet. - mondja szinte nevetve. >
A rövid csókkal Ingrid remekül tudja érzékeltetni a szándékát és újabb boldog pillantásokat és mosolyt csal elő a párjából is. A szavaira a mosolya még szélesebbé válik Ragalnak.
< - A szorgos Boszorka. Behozom én a reggelinket, ne csak te dolgozz, addig előkeresheted a terveket. >
Kacsint Ingridre Tubrok, aztán ismét felhúzza magát és egészen kipihenten felkel az ágyból, kimegy a folyosóra majd a kocsin a reggelit tolja be. Ha Ingridet az ágyon fekve találja elégedetten végignéz rajta. A reggelit egészen az ágy szélére tolja és visszafekszik mellé.
< - Telhetetlen vagy. - válaszolja a kettejük közötti hangon - Én örülök hogy egyáltalán megismertük egymást és egymásba szerettünk. Hamarosan apa leszek és ezt is neked köszönhetem. >
Mondja kedvesen, Ingrid szemibe nézve. A tálcán két fajta reggeli van, édes és sós. Főként apróra vágott jól átsütött vagy csak pirított húsok, különböző salátákkal, mártásokkal, szószokkal és sóval, amibe lehet mártogatni, mellé egy kenyérhez hasonló de annál sokkal minőségibb tészta. Az édességek között könnyű sütemények, édes kalácsszerű görbe sütemény mellé édes szószokkal, krémekkel. Tubrok maga az egyik húst veszi el, a paradicsomos szószba mártja aztán gyorsan megeszi a falatot.
< - Szívesen megennélek néha téged is. Főleg mikor kedvesen gonoszkodsz. >

by **Miller lányok** Hétf. 08 Szept. 2014, 11:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid szinte azonnal megérezte, hogy a párjának mennyire jól esett az, hogy melléfeküdt és oldalról hozzásimult. Számára pedig az volt jó, hogy Tubrok átkarolta őt és méginkább magához húzta. Ez neki is nagyon kényelmes és finom volt, így már még nagyobb örömmel simított végig Tubrok mellkasán, ahol leginkább a férfi mellkas szőrének hiányából tudta nyomon követni, hogy hol is karmolta meg a párját. Mivel semmilyen más hely nem látszott már csak ez. Így most azokon a részeken simított végig, ahol megtudta állapítani, hogy tényleg karmolt. A szeretkezés végéről visszaidézhette volna, hogy hol is látott még véres nyomokat, de nem akarta megtenni. Elmosolyodott azon, hogy meglepte Tubrokot, hogy már a szeretkezés közben regenerálta őt, ebből úgy következetett, hogy a férfi azt hitte, hogy csak nyugalmi állapotban történik mindez.
< - Ez természetes velejárója – felelte lágyan. – Nem csak pihenés közben regenerál a testem, hanem szeretkezés közben is. Így már rögtön akkor gyógyulni kezdtél, amikor sebet ejtettem rajtad. >
A következő kérdésénél látta, hogy Tubrok meglepődött, de Ingridet akkor is érdekelte, hogy mi a véleménye a párjának erről az egészről. Azt tudta, hogy mit érzett a másik, de a szavak is érdekelték, hiszen eddig még ő nem használt mással ilyesmit, így nem tudta, hogy egy „külsős” miként éli meg a Birodalmiak szeretkezését. Figyelmesen hallgatta a férfit, mosolyogva, főleg, hogy ismét a kellemesen mély hangján beszélt, és látható volt az arcán, hogy maga elé képzelte az éjszakai jeleneteket, ahogyan egymással foglalkoztak.
< - Igen éreztem – mondta elégedetten. – Az elején kicsit aggódtam, hogy nem tetszik, vagy kihátrálsz, amikor megtorpantál, ahogyan belém hatoltál attól, hogy újszerű érzés volt neked az egész. >
Mikor feljebb emelte a fejét, Ingrid is kissé oldalra biccentette a sajátját, hogy könnyebben tudjanak egymás szemébe nézni. A sokatmondó hangsúlyú kérdésen ragadozószerűen mosolyodott el Ingrid és megcsókolta röviden Tubrokot. abban biztos volt, hogy végig érezte a férfi, hogy orgazmusa volt szinte az égész éjszakás szeretkezés alatt.
< - Ezt még kérdezni kell? – érdeklődött kacéran. – Azok után, hogy egész este gonoszkodtál velem és szándékosan hergeltél, valami mást vártál eredményül? >
Kérdezte mosolyogva végig ezzel is jelezve, hogy nagyon élvezte az együttlétet és mindenben tökéletesen elégedett Tubrokkal. Ismét elmosolyodott a napi teendők felsorolása végett, amikor puszit kapott az orrára. Ha így haladnak, akkor tényleg nem volt egy fikarcnyi kétsége sem afelől, hogy a katonai vezetők ide lesznek meghívva vacsorára és tényleg az asztal mellett a vacsora közben fogják megejteni a tárgyalások befejezését. Lehet, hogy nem ártana, legalább egyszer tényleg rendesen étkezne Tubrok. A szerződés megírásánál még szélesebben mosolyodott el, roppantul mulattatta, hogy ilyen szempontból Tubrok kissé maradi volt és nem számolt Maniac-el. Legalább is Ingrid számára úgy tűnt, hogy nem.
< - Megírni? – kérdezte. – Egy birodalmival tárgyalsz Lord Tubrok. Maniac egy pillanat alatt megszerkeszti a szerződés szövegét, nem kell azzal fáradnia senkinek semmit. Kíváncsi leszek az arcokra, amikor meghallják az embereid a teljes nevemet, amit használok. >
A zuhanyozás tényén Tubrok, amikor szándékosan előidézte azt a mély elégedett morgó hangot Ingrid az alsó ajkába harapott elégedetten. Ezt nagyon, de nagyon szerette hallani, és múlt éjjel igencsak sokszor volt rá lehetősége, hiszen ezúttal már Tubrok is hangos volt, nem csak saját maga. Arra pedig végül csak csípősen nézett néhány pillanatra, hogy ő csábítaná el a férfit a zuhanyzás közben.
< - Úgy szeretem ezt hallgatni és azt is, amikor hangos vagy szeretkezés közben – felelte halkan és érzékien. – Ha az emlékeim nem csalnak, akkor legutóbb is te kezdted mindig az elcsábításomat a zuhany alatt és nem fordítva. >
A lágy csók alatt, amikor a párja mégjobban magához húzta Ingridet és magára döntötte ő örömmel feküdt, nyújtózott végig mindenféle provokáció nélkül a férfin és lemosolygott rá. Ekkor került szóba a tárgyalás, biztosra vette Ingrid, hogy Tubroknak tetszett volna az ötlet, hogy betörjön ide és úgy lepje meg, de azt is látta, hogy az jobban elnyerte a tetszését, hogy együtt jöjjenek, így egy percre sem kellett elválniuk és mindvégig együtt lehettek.
< - Akkor már úgy készülök, hogyha nem zavar az ott levő androidok valamelyike hozzon át egy-két ruhámat ide, hogy át tudjak öltözni majd ha úgy alakul – suttogta. – Megkímélni? Teljes megsemmisítést akarok! >
Nevetett fel a végén kedvesen és így kifejezve, hogy bizony-bizony kézen fogva, ölelkezve szeretne távozni. Mindenki úgyis tudott ott mindent, a saját emberei pedig nem mondanak senkinek semmit sem, kellően profik voltak hozzá. A további csókok és mosolyok után már Tubrok is hasonló volt hozzá. Bólintott arra, hogy kivételesen Tubrok hozza be a reggelit, ekkor lefordult róla hagyva, hogy felállhasson a párja. Ahogyan a férfi kiment kissé odébb mászott az ágyon a kommunikátoráért, majd amint a kezében volt odahúzta maga mellé és végigfeküdt az ágyon. Így láthatta meg újra Tubrok, a nő elégedetten mosolyodott el a méricskélő tekinteten. Végül felült vissza a férfi mellé és elmosolyodott annak szavain.
< - Elég ideje élek, hogy telhetetlen legyek – felelte. – Alig várom, hogy a vezéreid tudtára hozzuk, hogy apa leszel. Látni akarom az arcokon a döbbenetet. >
Mosolygott elégedetten és boldogan. Ezek után nézte meg, hogy mit is hozott reggelinek az android. Elsőre a sós ételek tűntek fel neki, a húsok, ahhoz a szószok és köretek. Majd megakadt a szeme a megannyi édességen is. Ingrid már itt elveszett, tudta, hogy mit is fog enni, annyi édességet, amíg ki nem pukkan tőlük. Néhány aprósüteményt vett el, majd a kalácsszerű péksüteményt és hozzá vaníliás és csokis szószt, ha volt ilyen, ha nem, akkor azt, ami a legközelebb állt ezekhez. Tubrok szavaira oldalra fordult és belecsókolt a nyakába, majd beleharapott gyengéden.
< - Mi akadályoz meg ebben Minnað? – kérdezte gonsozkás hangon. >
Majd elhúzódott a férfitól és mintha mit sem tett volna az előbb úgy folytatta a reggelijét.

by **Bishop** Csüt. 11 Szept. 2014, 00:54

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok hümmögve figyeli Ingrid kezét, ahogy mellkasán végigsimít, ő is csak most veszi észre a szőrzetének hiányát amin el is mosolyodik. A válaszon a kettejük közt kialakult képességgel kapcsolatban most is kicsit meglepődik.
< - Tényleg úgy gondoltam csak nyugalmi állapotban kapcsol be. Jó tudni, hogy mindig és szex közben is aktív. >
Erősíti meg ugyanazt amit Ingrid mondott. Valószínűleg Ingrid regenerációja ilyen sok és hosszú szeretkezés után több kényesebb fájdalomtól is megkíméli Ragalt, aminek kifejezetten örülhet a férfi. Ingrid második megjegyzése után Tubrok megpróbál visszaemlékezni, hogy mit is érzett pontosan, amikor Ingridbe hatolt az érzelemtükrözéssel. Láthatóan nem könnyű megfogalmaznia, de mozdulatai tökéletesen elárulják hogy nagyon élvezte az érzést.
< - Idegen és szokatlan volt. Egy pillanatig én is féltem attól, hogy nem fog tetszeni, mégsem lett igazam. Nagyon jó volt, nem tudom elmondani, de éreztem amit te. Kettős szeretkezés volt. >
Próbálja mégis elmondani hogy mi történt és mit érzett akkor. Ezután a csókkal Ingrid meglepi a párját, aki attól hátrébb is dől az ágyon miután felemelkedett, majd viszonozni kezdi. A válasz tökéletesen elnyeri Ragal tetszését, aki megint elmosolyodik.
< - Nem vártam mást. Orgazmusok Hercegnője. - mondja szurkálódva és még szélesebbé válik a mosolya. >
A gonoszkodás ellenére Tubrokon is érződik, hogy nagyon élvezte az éjszakát és a reggelt, minden egyes pillanatát és ezt nem is kell kérdezni, mert mindketten tudják. Ingrid ekkor már érzik, hogyha lassan nem keverednek ki az ágyból akkor a tárgyalást valóban vacsora közben kell majd befejezniük. Amikor elmondja, hogy Maniac fogja a szerződést elkészíteni Ragal felvonja az egyik szemöldökét.
< - Igen, én is Maniac-re gondoltam. Az a legegyszerűbb módszer. Ami az embereim illeti... bőven lesz más gondjuk, a neved csak ráadás lesz. >
A zuhany alatt történő csábítást Ingridnek már nincs lehetősége elmondani. Tubrok miután meghallja azt a részt, hogy Ingrid szerette hogy hangos volt felé fordul és megcsókolja. Teljes testével rádől, hogy Ingrid teste legyen alul, provokálóan ugyan nem ér hozzá, de a csókja rendkívül akaratossá válik. Elhúzódik és közelről, nagyon elégedetten néz Ingrid szemébe.
< - Szereted ha hangos vagyok. Nem kell magam visszafognom. >
Mondja diadalmasan és még egyszer "nekiesik" Ingridnek. A második csók után, már oldalra dől vissza az ágyra Ingridről és úgy néz rá. Ha Ingrid ezután mégis befejezi a zuhanyos témával a párja csak mosolyogva bólint neki, hogy igaza van. Ezután következik egy lágyabb csók közöttük, mialatt most Ingrid nyúlik végig a szeretett férfi testén.
< - Hagyj valamit az embereimből a megsemmisítés utánra. Neked is hasznosak lesznek. - válaszolja Tubrok szinte nevetve - Nincs abban valami romantika, ha elhozom neked a ruháidat? - kérdezi végül. >
További csókok és kedves szavak után végül Tubrok feláll és behozza a reggelit, hogy együtt reggelizhessenek. Ingrid azonnal nekifoghat az édes süteményeknek, talál olyat amilyet szeretne és még mogyorós-csokoládés és vaníliás öntet is talál. Az étel mind nagyon finom és minőségi, nagyon édesek de érezhetően cukor nélkül érik el ezt a fajta ízt. Ragal elégedetten figyeli a párját, ahogy neki fog az evésnek és ő is egy újabb paradicsomos szószos húst vesz el, hogy gyorsan megehesse. Ingrid éppen azután hajol oda és harap a nyakába, hogy Tubrok lenyeli a falatot. Most azonban sem ezzel a mozdulattal sem a kérdésével nem tudja meglepni őt, mintha már készült volna rá. Tubrok teljesen nyugodtan fordul oldalra, Ingridre mosolyogva, aztán egy hirtelen mozdulattal a paradicsomos szószból egy nagyon keveset a jobb mellének hegyére ken.
< - A melleiddel sem bírok. Nem hogy megegyelek Boszorka. >
Ő is úgy tesz mintha éppen semmi nem történt volna közöttük és egy újabb falat után nyúl, közben azért figyelve Ingrid mit is tesz.
< - Azon gondolkodtam este, hogyan tálalhatnánk a kapcsolatunkat a nemességnek. - kezd bele már komolyabb hangon - Tényleg szeretném, ha meg tudnánk őket győzni az érzelmeinkről és nagyon nem szeretném ha rosszként gondolnának rád. Van ötleted? >
A hangjában érezni, hogyha nem felel meg Ingridnek ez a téma reggel akkor kész azonnal másról beszélni. Időközben mindketten közösen, kellemesen étkezhetnek.

by **Miller lányok** Csüt. 11 Szept. 2014, 11:29

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid is mosolyogva figyelte Tubrokot, főleg, hogy a férfinak is csak most tűnt fel, hogy a karmolások helyén csupasz lett a mellkasa. A gondolata helytálló volt, hogy a párja tényleg azt hitte, hogy a képesség csak nyugalmi állapotban kapcsol be, de most már tudhatta, hogy folyamatosan aktív kettejük között. Biztos volt benne, hogy ennek a férfi örülni fog, révén ettől máris valószínűleg tovább képes lesz a szeretkezést folytatni, mert nem fárad ki annyira, illetve az apróbb sebek, húzódások és még sorolhatta volna, hogy milyen sérülések keletezhettek nagyon gyorsan rendbe tudtak jönni ennek hála. A következő mondataira látta, hogy Tubrok elgondolkodik, révén Ingrid tényleg kíváncsi volt arra, hogy miként élte meg ezt az egészet a párja, vagy éppen most, hogy miként sikerül megfogalmaznia. A mozdulatokból könnyedén kiolvasta, hogy nagyon élvezet a párja az egészet, csak éppen a szavakat kereste, hogy miként is mondhatná el ezt. Ahogyan beszélni kezdett Ingrid helyeslően bólogatott Tubrok szavaira, hogy ezt várta tőle, hogy ezt mondja és megerősítés, hogy valóban úgy volt, ahogyan magát kifejezni próbálta a férfi.
< - Ezért is aggódtam kicsit érted – ismerte be. – Mivel én ugye nem igen tudok fáradtságot érezni, főleg ennyi után, így te sem érezted. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy felrobban a szíved, azért is fordultam át veled, és kerültél te alulra. De mivel most már tudod, hogy milyen egy HPI-s szeretkezés, gondolj csak bele, hogy ezt öt-hat napon át ugyanígy, vagy egy egységen keresztül – itt pajkosan a párja orrára koppintott. – Így már láthatod, hogy közel sem vagyunk olyanok, mint a Vex-iek és olyan ridegek sem, mint azt hiszik rólunk. >
Itt még néhány pillanatot kivárt, hogy meglássa, hogy Tubrok miként reagál erre, mert eléggé biztos volt benne, hogy a férfi belefog gondolni abba, hogy fél, vagy egy egységen át milyen lehet ugyanilyen hévvel és szenvedéllyel szeretkezni. Csak ezek után csókolta meg lopva őt, amin a férfi meg is lepődött, és ennek Ingrid különösen örült is. utána, ahogyan felült a párja adta meg a választ arra, hogy teljesen elégedett és felesleges ezt kérdezni is. A riposzton most pedig Ingrid lepődött meg, a szurkálódáson és a széles mosolyon is. Végül a nyelvét öltötte ki a párjára. Azt persze végig érezte, hogy Tubrok is mennyire elégedett volt az éjjellel és a reggellel, aminek nagyon örült, így még tényleg reménykedhetett abban, hogy hasonlóan heves szeretkezésük még bőven lesz a későbbiekben is. Itt ekkor kezdte érezni, ha tovább folytatják egymás „húzását” és a flörtölést, akkor az a vacsorai tárgyalás nem csak vicces emlegetés lesz, hanem tény és valóság. Bár részben valahol nem bánta volna, ha úgy esik ez meg. Úgy talán a többi vezető sem érezte volna magát annyira kellemetlenül a társaságában, noha Elofon-ról tudta már, hogy a fiatal tábornok igencsak élvezi a társaságát és áradozni is tud róla. Meglepettség látszott Ingrid, neki eddig úgy tűnt, mintha Tubrok nem Maniac-ről beszélt volna, hanem mondjuk egy lassú androidról, de mint kiderült mégsem.
< - Ah, nem úgy hangzott – mondta. – Mármint eléggé úgy tűnt ahogyan fogalmaztad, mintha ez az egész procedúra percekbe telne neki és nem nanoszekundumokba. >
Ezek után szerette volna mondani, hogy mi is van a zuhanynál, de nem volt már esélye rá, mert amint a hangos részt kimondta ezúttal a párja mozdult. Nem tiltakozott, hagyta, hogy Tubrok ledöntse alulra és megcsókolja. Ingrid a karjaival átfonta Tubrok nyakát és hozzásimult, nem provokálóan ő sem, csak annyira, hogy érezze a férfi közelségét és testmelegét. Miután a férfi elhúzódott látta a roppant elégedett tekintetet és a szavaira is azonnal felelt, hiszen nagyon örült, hogy most már nem fogja visszafogni magát Tubrok.
< - Igen, szeretem – suttogta. – Roppant szexi, ahogyan mély hangon morogsz. >
Az újabb csóknál ismét átkarolta a párját, majd a végén ő maga is oldalra fordult és felkönyökölt, hogy Tubrokra nézhessen. Ekkor hozta fel a zuhanyzós témát és mondta el, amit szeretett volna korábban, hogy ott mindig Tubrok csábít és nem ő maga. Elégedetten mosolyodott el a végén, hogy legalább beismerte a párja és nem kellett meggyőzni róla, hogy de valóban így volt eddig. Ismét felnevetett és elgondolkodott a válaszon.
< - Rendben, egy nagyon picit – mutatott a kezével is. – hagyok belőlük, ennyivel még valóban lehet valamit kezdeni. Hmm, de romantikus, de átlátok a terveden Lord Tubrok, csak a ruhát akarod meglesni, amit a bálra vennék fel. >
A hangján érződött, hogy roppant kellemes csalódás volt számára, hogy ezt a párja felhozta, hogy majd ő elhozz a ruhákat és tetszik neki az ötlet, de a visszavágás kellően frappáns volt ahhoz, hogy magában tartsa. A süteményeket illetően néhány pillanatig gondolkodott csak, aztán a két öntetből fele-fele arányban vett belőlük. sikerült a harapást megejtenie és örömmel vette, hogy sem a tette, sem a szavai nem okoztak meglepetést a párjának. A válaszon szélesen elmosolyodott és érezte azt is, hogy „teljesen véletlenül” összekente őt Tubrok a mellén, majd nem is akarta észrevenni, hogy mit tesz. Az első gondolata az volt, hogy nem tesz semmit és hagyja, hogy a bőre beszívja a paradicsomos mártást, csak, hogy gonoszkodjon tovább, de a másik tett még gonoszabbnak tűnt. Egy gyors és ügyes mozdulattal szedte le a szószt magáról az egyik ujjával, majd tartotta oda Tubrok ajkaihoz, hogy lenyalhassa a férfi onnan azt.
< - Valóban elég nehéz lehet megenni engem, főleg, hogyha próbálkoznál is regenerálódok – felelte jó kedvvel és kedvesen. – Túl lassú vagy ahhoz, hogy boldogulj. >
Szurkálódott játékosan egy picit. A másik kérdésen egy pillanatra szigorú tekintete lett. A kérdés jó volt és már saját maga is gondolkodott rajta, ahogyan a Rocksolid teljes lakosságára is gondolt, nem csak a nemességre elsődlegesen, az csak egy kis réteg volt.
< - Tehát este még arra is volt erőd, hogy gondolkodj ilyesmiken? – folytatta szurkálódva, majd kissé komolyabb lett az arca. – Nem tudom, elsőként arról kéne meggyőzni őket, hogy nem a Birodalom parancsa volt, hogy elcsábítsalak és így kerüljön a Rocksolid is Zsarnok befolyása alá. Ha ezt sikerülne valahogyan, akkor könnyebb lenne. Az segíthetne, hogyha nem a barátaid közül sikerülne valakit, valakiket megnyernem, az ő szavára bizonyára többet adnának, mint azokhoz, akik közel állnak hozzád. Nem gondolod? Bár én a köznéptől jobban tartok, mint a nemességtől ezen a téren… >

by **Bishop** Szomb. 20 Szept. 2014, 20:39

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok figyeli a gondolkozó Ingridet és akkor is minden figyelmét felé fordítja, amikor beszél hozzá. Az arcán látszik, hogy meglepődik azon, hogy majdnem felrobbant a szíve, nem érezte, de most visszagondolva már érti a helyzetet. A kérdésre elmosolyodik, majd ujjait Ingrid ujjai közé fűzi.
< - Beismerem, hogy tévedtem. Nem tudtam milyen élvezetet jelent nektek a szex. Ha nem próbáltam volna, el se hinném. >
Próbál csak egy kicsit elmosolyodni a végén, de szélessé válik a mosolya. Ingrid jól gondolta, valóban belegondol Tubrok hogy milyen jó lenne olyan hosszú ideig együtt lennie vele és akár egy egységen keresztül szeretkezni. Az hogy utána lopva megcsókolja őt Ingrid, csak tovább fokozza a férfi fantáziáját. Tubrok tesz még egy szurkálódó megjegyzést, amire Ingrid a nyelvét ölti. Ezután érzi azt Ingrid hogyha tovább folytatják a játékot, lehet most sem sikerül kikeveredniük az ágyból. Ám mégsem így történik. Maniac-re megint megrázza a fejét Tubrok.
< - Nem. Tudom, hogy nem telik időbe. Át kell olvasni és aláírni, az fog kicsit tovább tartani, de meg kell tenni. >
Komoly hangon nyugodtan beszél, hogy Ingrid láthassa, tényleg erre gondolt, csak félreértették egymást egy pillanatra. Az újabb csóknál Ingrid érzi ahogy Tubrok ráfordul és már egymáson fekve folytatják tovább a csókot. Tubrok mosolya még elégedettebbé válik, amikor Ingrid kimondja, hogy mennyire szereti ha hangos a párja. Mielőtt Ingrid megint megszólalhatna, Tubrok ismét letámadja, és elkezdi "felfalni" a nyakát, csak jópár csók és harapás után távolodik el.
< - Roppant szexi? - kérdez vissza sokatmondóan mosolyogva - Én is imádom ha hangoskodsz. >
A hangján is érződik, hogy mennyire elégedett még mindig a kapott válasszal. Ezután Tubrok nem is nagyon akar Ingrid közeléből távolabb kerülni, csak amikor behozza a reggelit. Már evés közben Ingrid játékost választ ad a feltett kérdésre, amin Tubrok elmosolyodik, éppen nyelés közben.
< - Higgye el nekem Lady Ingrid nincs semmilyen hátsó szándékom. Igyekszem a kedvében járni. >
Ő is próbálja a játékban megszokott uralkodói hangját tartani, de most sokkal kevesebb komolysággal. Túlságosan boldog ahhoz, hogy most megjátssza magát. Végül mindketten egy másik játékba kezdenek bele. Ingrid egy mozdulattal letörli a melle hegyéről a paradicsomos szószt és odatartja Ragal ajkához. Tubrok rápillant, majd egy mozdulattal bekapja Ingrid majdnem egész ujját és lassan végignyalja. Utána mintha mi sem történt volna eszik mellé egy falat húst.
< - Igen. Túl lassú vagyok. - mondja beismerő hangon - Nem tudnálak felfalni. >
A következő témánál Ingrid szigorú tekintetétől Tubrok egy pillanatra megáll, de aztán újra folytatja az evést.
< - De akkor nekem nincs mit tennem, ha te akarsz valaki mást megnyerni, aki nem a barátom. Az tényleg segíthetne. A köznéptől nem kell tartanod, elfogadóak és népszerű vagyok a körükben. Tényleg csak azt kellene valahogy elmondanunk... hogy nem azért csábítottál mert ki akartad használni a helyzetet. Van ötleted? >

by **Miller lányok** Vas. 21 Szept. 2014, 11:07

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ahogyan Ingrid számított is rá a párjának tényleg nem tűnt fel, hogy mennyire kalapált a szíve és mennyire túlterhelte magát az éjszaka folyamán. Amikor a meglepett tekintetet látta meg a férfin gyengéden pillantott Tubrokra ekkor és lágyan mosolyodott el, még szerencse, hogy saját maga néhány pillanatra visszanyerte a józanságát pár óránként és így kitudta küszöbölni azt, hogy ne kapjon a férfi szívinfarktust, vagy pedig agyvérzést a megterheléstől, bár úgy gondolta, hogy az efféle halálnem eléggé elől lehetett Tubrok listáján a harcban való meghalás után. Csak éppen nem ennyire fiatalon, hanem majd nagyon idősen nők karjaiban. Ismét rámosolygott a szeretett férfira, ahogyan az egybefűzte az ujjaikat. Elégedettség tükröződött Ingrid arcán, ahogyan Tubrok kimondta, hogy tényleg tévedett a Birodalmiakkal kapcsolatban legalább is ezen a téren. Ingrid tudta, hogy ilyen tekintetben tényleg könnyű volt félreismerni őket és abból, hogy mennyire ridegek, felsőbbrendűek voltak mindenki mással simán elképzelhető volt az, ami a férfi gondolataiban is élt, hogyha szeretkeznek is, akkor is teljesen merevek és olyanok, mint egy jégcsap, ami egész télen át növekedett. Pedig egymás közt nem tűnt fel a Birodalmiaknak, hogy olyanok lennének, mint aminek tartják őket és minden mást már Tubrok is tapasztalhatott nem csak elmúlt éjszaka, hanem azóta, hogy Ingriddel együtt van, bár a nő nem tagadhatta, hogy a szeretkezés mesterfokát csak most élhette át a párja.
< - De most már azon kevés szerencsés kívülálló közé tartozol, akik egyszerű emberként átélhették azt, amit mi, Birodalmiak is szoktunk. Szerencsés Tubrok – kacérkodott mosolyogva. >
A mosolya sokkalta szélesebb lett neki is, ahogyan látta a párját elvigyorodni szélesen, amikor belegondolt abba, amit az előbb mondott, hogy az ilyen együttlétet képzeljen el egy teljesen egységen keresztül. Jól kalkulált, amikor úgy vélte, hogy tényleg bele fog gondolni a férfi mindebbe. Az pedig főleg elnyerte a tetszését, ahogyan lopva meg is csókolta őt. Ekkor támadt erősen azaz érzése, hogyha így folytatják, akkor tényleg nem fognak ma sem tárgyalni, maximum tényleg a vacsora asztalnál, ami pedig már egyre jobban kezdett csábító lenni a gondolataiban. Még szerencse, hogy Maniac is szóba került, elsőre még mindig nem értette Ingrid, hogy ez miért is tartana néhány pillanatnál tovább, amit Tubrok mond, aztán persze leesett neki és bólintott. Saját magának nem kellett sok idő hozzá, egyrészt Maniac megoldotta a szerkesztést és az tökéletes lesz, így Ingridnek lényegében átolvasnia sem kellene, ha pedig akarná, akkor feltöltéssel is megkaphatná egy pillanat alatt odahaza, itt igaz nem és máris tudná az egészet, de ez a Rocksolid vezetőségének nem volt osztályrésze és nekik tényleg olvasniuk is kellett ebben az ügyben.
< - Már megint elfelejtettem, hogy nem HPI-sek vagytok és ti nem kaphattok feltöltést, hanem tényleg olvasnotok kell – mondta egy kis szégyenlős mosollyal. >
Mondta ki szóval, hogy mi is volt az aprócska félreértés forrása ezúttal. Már most tudta, hogy halálra fogja unni magát, amíg a vezetők végigolvassák a szerződést, főleg, ha Maniac nem optimálisan rövidre, hanem több tíz, esetleg százoldalas szerződést ír meg. Kezdve azzal, hogy kettő is lesz, egyik az Ismeretlen Birodalom irányába, a másik a Pride-nak. Ha nem törődött volna azzal, hogy a Rockosolid vezetői azok, akkor még valamelyik ismerősét felhívta volna és fejbeli kommunikációval, illetve retinára való kivetüléssel még valamilyen játékpartit, vagy sakkmeccset is végigjátszott volna. Annak ellenére, hogy tudta, hogy úgysem vennék észre nem akart majd tiszteletlen lenni, így ezt is el kellett felejtenie. A csóknál örült, hogy ismét saját magán érzi a párját, noha súlyt tényleg alig érzett, inkább csak azt, hogy a bőrfelületük egymással érintkezik és Tubrok testének melege kellemes volt. Látta a széles vigyort, amikor kimondta, hogy szereti a hangosat, hogy ez mennyire tetszett Tubroknak, már éppen mondott volna még erre valamit, amikor a párja a nyakát kezdte csókolgatni és harapdálni. Eközben végigsimított a férfi tarkóján és azt cirógatta. Most ő maga mosolyodott el szélesen és lassan bólintott.
< - Roppant szexi – erősítette meg. – Meg is teszel mindent, hogy hangos legyek. >
Mosolygott a szavai közben is. Saját maga is elégedett volt ezzel, az ő hangján is érződött. Ekkor még felhúzódott és gyorsan ismét megcsókolta a párját.
< - Eddig úgy tűnt, mintha szándékosan maradnál halk szeretkezés közben – kezdte óvatosan. – Miért? >
Arra ügyelt, hogy véletlenül se legyen számon kérő a hangja, sokkal inkább tényleg csak kíváncsi volt erre. Mindezek után nem csak Tubrok, de ő maga sem akart távolabb kerülni a párjától, de végül mégis kiment a férfi az igencsak kései reggelijükért. Mikor meghallotta, hogy nem volt hátsó szándék abban, hogy a férfi hozná el a ruháit, akkor a tekintete is megenyhült valamelyest és hálásan nézett a párjára. Aranyosnak találta mindezt, főleg, hogy Tubroknak uralkodóként semmi ilyesmit nem kellett volna megtennie alapvetően és, hogy tényleg érte tette volna meg, ez nagyon jól esett neki. Közelebb hajolt Tubrokhoz és az arcára nyomott egy puszit.
< - Ez estben nem kötekszem önnel tovább nagyuram, csak köszönöm – lehelte lágyan. >
Ingrid is boldog volt és a mostani szavain érezhető is volt, hogy tényleg hálás amiatt, hogy Tubrok ennyire kedves és lovagias vele. Mikor odanyújtotta a paradicsomos ujját a férfinak pontosan azt a reakciót kapta, amit várt. El is mosolyodott ezen, főleg, hogy a párja úgy tett az egész végén, mintha mi sem történt volna. A szavakra helyeslően bólogatott, hogy tényleg túl lassú és nem boldogulna vele a párja, ha fel akarná falni. A kissé komolyabb téma idejére Ingrid már befejezte a reggelijét, így is túl sokat evett és nem akart még többet, főleg, hogy így is majd kitudott ugrani a bőréből a rengeteg energia-bevitel miatt. Feltérdelt egy ruganyos mozdulattal és Tubrok háta mögé helyezkedett. A testével nekidőlt a párjának és átkarolta őt a mellkasa magasságában, miközben a felsőtestével Tubrok hátához simult. A fejét a férfi vállára fektette és belecsókolt ismét a másik nyakába, végül az állát tette csak Tubrok vállára. Miközben a férfi beszélt simogatni kezdte, masszírozás szerűen kezdte el ezt a férfi mellkasán, hogy ellazítsa őt, ezúttal nem provokatívan, csak úgy, hogy kellemes legyen a párjának. A másik szavaiból úgy érezte, hogy kissé sikerült megbántania, hogy őt kihagyná ebből az egészből, pedig nem így volt.
< - Ha lehetne rád bíznám – felelte halkan. – De ha te tennéd meg ezt mindenkinek az jönne ki belőle, hogy én erőltettem rád, hogy meggyőzd őket, hogy minden rendben van velem és nem hátsó szándékkal vagyok itt. Mindenki azt hinné, hogy befolyásoltalak és irányítalak a háttérből. Éppen ezért kellene azt elérni, hogy olyan mondjon jó dolgokat rólam, aki tőled független, hogy lássák, hogy nem a te nyomásodra mondja mindezt. >
Remélte, hogy ebből Tubrok már értette, hogy miért is mondta ezt és az a megbántottság, amit Ingrid annak érzett az is elmúlik. Néhány pillanatra elgondolkodott, majd ismét megszólalt.
< - Ami azt illeti volt még hajnalban egy ötletem – kezdte. – Ezzel talán tényleg meggyőzhetőek lennének. Ha már egyszer úgyis a Rocksolid úrnője leszek szeretnék tenni is a Rocksolidért, a jövőjéért. Mivel rengeteg pénzem van, sokkal több, mint amennyi neked van, bár még lehet, hogy a teljes GDP-nél is több. Ezer év alatt sok felgyűlt, hogy nem költekeztem… szeretnék kórházakat támogatni, építtetni majd olyan helyen, ahol erre szükség lenne. Ezenfelül úgy gondoltam, mivel művészetpárti vagyok, így létrehozhatnék alapítványt, amivel a művészeket támogatnám ösztöndíjjal, esetleg tudósokat. Hogyha ez nem akadály, ha a Birodalom miatt lennék itt, akkor a hadiipart kellene támogatnom és nem ezeket. Így ez talán még a kötekedőket is meggyőzhetné, hogy tényleg a Rocksolid érdekel engem és nem pedig az, hogy a Birodalom parancsára hódító államot neveljek belőletek. >
A szavai után kissé szégyenlősen és érdeklődve pillantott Tubrokra, hogy őt mit is szól mindehhez, illetve mennyire nyerte el a tetszését az, hogy mit is szeretne majd úrnőként tenni.

by Ajánlott tartalom