Re: Rocksolid

by **Bishop** Szomb. 15 Nov. 2014, 15:14

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Az öltözködés alatt Ingrid a saját kis játékukban sikert sikerre halmoz amitől még jobb lesz a kedve és ennek a párja is nagyon örül. A kontrázásra Tubrok megjátszott rosszállással pillant Ingridre és így is mosolyodik el.
< - Mindig magadnak követeled az utolsó szót? - teszi fel a költői kérdést. >
A mosolya pontosan elárulja, hogy nem bánja és szereti ezt Ingridben, de ha már így játszanak egymással, szívesen "megszólja" érte, hogy valamivel visszavághasson. A második szóváltásnak egy hossza és kelleme csók a vége. Ingrid érzi, hogy Tubroknak eszébe sincs addig abbahagyni, amíg Ingridnek nem elég, különösen hogy mindketten fel vannak még izgulva a korábbiak után. Tubrok számára sem gond, hogy tíz hosszú percig elnyúlik a csók, már megszokta Ingrid mellett hogy sokszor ennyi ideig csókolják egymást. Ingrid végül azonban megszakítja a csókot, hogy Tubrok levegőhöz juthasson, aki így is tesz, vesz egy kisebb levegőt. Ezután eltávolodnak egymástól. A lépcsőn megállva újra közel kerülnek egymáshoz, de csak amiatt, mert Ingrid saját gonoszkodásaként a ruhán keresztül végigsimít Tubrok férfiasságán. Ragal adva a nő alá a lovat úgy helyezkedik, hogy a férfiassága még jobban Ingrid kezébe csússzon, amit Miller ki is használ és masszírozni kezdi a párja nemesebbik szervét. Nem kell sok idő Tubrok a korábbiak után felizgul. Ingrid úgy tesz mintha semmi sem történt volna és nem is lenne köze hozzá. Tubrok is belemegy a játékba és a beszélgetést "zavartalanul" folytatja, amennyire módjában áll, alig észrevehetően nyel csak egyet.
< - Kezdesz kiismerni. - válaszol ő is hasonló hangon mint Ingrid. >
Ha tovább indulnak befejezve a jelenetet a lépcsőzés Tubroknak kis kényelmetlenséget okoz a merevedés miatt, ezért nem tart olyan gyors tempót, különösen hogy az elegáns viselete valamivel szűkebb és testhezállóbb a szokásosnál. Ettől függetlenül nemsokára leérnek. Nem sokkal később Ingrid már a tárgyalóterem ajtaja előtt várakozik. A várakozás alatt végül egy sakk játékba kezd az Árnyékhadsereg egyik tagjával. Az első vereség után felteszi a kérdését, amire egy semmilyen választ kap, azonban ezt nem hagyja annyiban.
" - Mások ezer éve ismerik a sakkot. Én ezer éve játszom. 6.9 millió órát töltöttem játékkal, ez a régi rendszerben 18.7 millió óra. - N471"
Ad ezzel választ N471 arra hogy mi is a titka. Ha Ingrid fejben visszaszámol az azt jelenti, hogy az Árny az elmúlt 1021 évből 723-t tisztán játékkal és semmi mással nem töltött. Zuhanás előtti időszámítás szerint ez azt jelenti, hogy megközelítőleg 2466 évet sakkozott eddig. Miután Ingrid közli, hogy mennie kell a férfi bólint. Elmentené ő a játékállást, de Ingrid ezt egyből megteszi. A holografikusan kivetített kép lassan elhalványodik, majd eltűnik és a kommunikációs csatornát is megszakítja Maniac. Az öt perc pokolian lassan ugyan, de eltelik és a kétszárnyas ajtó kinyílik Ingrid előtt. Ő maga birodalmi felsőbbrendűséggel és hidegséggel vonul be a terembe a flottás kísérettel. A rocksolidos vezetők, háttérben a Végtelen egységekkel már megszokott módon várják őt, most az eddigieknél is valamivel elegánsabb viseletben.
Ingrid azonnal végigméri a teremben lévőket, hogy leolvassa róluk az érzelmeiket, gondolataikat. Tubrokon látja, hogy felkészült már mindenre ami a tárgyaláson történhet, magabiztos és reméli hogy Ingriddel végre sikerül megállapodásra jutniuk. Diederik nem mutatja ki de belül aggodalmas és Ingrid tisztaságáról sincs meggyőződve. Elofon szemével követi Ingrid mozgását és figyeli a mozdulatait, próbálja megérteni, hogy a nő miért is lett ennyire a Rocksolid és a törzsfő partnere az utóbbi napokban. Stegan tűnik a legnyugodtabbnak mintha előre megsejtette vagy kiszámította volna mi fog történni. Fanan a Végtelenékért felelős vezért talán meg tudta győzni Tubrok ráhatással mivel már nem tekint a korábbi botrányok után sem olyan ellenségesen Millerre, de azért tart tőle. Kanton a légierő vezetője egyelőre nem gondol semmilyen változást az ügyben, maximum annyit, hogy a megállapodás könnyebben fog átcsusszanni köszönhetően az intim viszonynak. Tehát Tubroknak nagyjából a vezérei felét sikerült meggyőznie arról, hogy amit tett az a javukat szolgálja, a többiek máshogy kezelik a helyzetet. Közben Maniac visszajelez Ingrid gondolatára.
~ Szinkronizálás kész.
Ezzel Ingrid új kommunikátorára is átkerül az összes adat amely a másik rendszerében is van. Nem sokkal Ingrid beérkezése után Ingrid és Tubrok pontosan egyszerre szólalnak meg és mondják végig amit akarnak, szinkronban.
< - Lady Ingrid. Ha önnek megfelelő megnyitom a tárgyalást. >
Mivel egyszerre kezdik és egyikük sem hallgat el így olyan mintha egymás szavába vágnának. Tubrok kivár néhány másodpercet, aztán szólal meg újra hogy ne legyen kellemetlen.
< - Akkor ezennel a tárgyalást megnyitom. - jelenti ki hűvösen, törzsfőhöz illő magabiztossággal. >
Ingrid ekkor megkapja Maniac-től a már várt jelzést. Tubrok jelzi először hogy szólni kíván.
< - A Rocksolid lemond a megegyezést akadályozó város tulajdonjogáról. >
Ezzel Tubrok kivár, hogy Ingrid miként is reagál erre és az alapján mikor/hogyan ismertessék/ismertesse valamelyikük a már megbeszélt koncepciót. De egyelőre csak ezzel az engedménnyel nyit Miller felé.

by **Miller lányok** Vas. 16 Nov. 2014, 11:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid a megjátszott, rosszalló mosolyon csak elmosolyodott, tetszett neki, hogy így reagált minderre Tubrok. Főleg, hogy eddig úgy tűnt a számára, hogy mindez nem zavarja a párját, hogy mindig övé az utolsó szó, azonban most a kis játék egészen mást mondatott, mint, amit egyébként gondoltak. Ekkor már Ingrid szigorú tekintete sem volt a nőn, néhány pillanatig elgondolkodott, hogy mit is feleljen erre a kérdésre, megállapításra igazából. Frappánsan is visszatudott szólni igazából, de most nem akarta mindezt megtenni, azzal elrontott volna mindent, bár nem tudhatta, hogy a szeretett férfi nem-e erre vár igazából. Végül csak kissé oldalra biccentette a fejét még azelőtt, hogy válaszolni kezdett volna, és csak utána tette meg mindezt.
< - Mindig – felelte. – Azt hiszem, hogy ezt is anyától örököltem, ő ilyen. >
Csak magyarázatnak szánta, hogy a párja tudja, hogy kitől örökölte mindezt. Eléggé mókás látvány voltak ebből a szempontból a szülei, hogy a szinte mindig merev és rideg katona egy ilyen barátnőt, majd feleséget fogott ki magának. Mindez akkor sem változott meg, amikor Ingrid apja UP2 lett, utána is ugyanúgy ellentmondott neki és makacskodott a felesége, és az utolsó szót is magának követelte. Mindig. Sokkalta gyakrabban, mint Ingrid tette. Annak pedig a nő nagyon örült, hogy szerette is ezt Tubrok. A második kis szóváltásuk heves és szenvedélyes csókban ért véget. Egyikőjük sem akarta abbahagyni mindezt és Ingrid érezte, hogy nem csak saját maga van még mindig felizgulva, de a párja is és éppen ezért nem egyáltalán könnyű abbahagyni mindezt. Hálás volt az egyenruhája tervezésének, hogy olyan volt, amilyen, ha nem ez lett volna, akkor volt egy olyan érzése, hogy ezúttal nem bírták volna ki és tényleg az ágyban kötnek ki. Nem mintha bánta volna azt az eshetőséget, de ő maga is túl akart lenni a szerződésen, hogy végre etikai gondokat is elfelejthessék és úgy lehessenek Tubrokkal egymáséi. Így utólag, ha visszanézik furcsa lesz a tárgyalás utolsó napja, a szerződés úgy fog megköttetni, hogy Ingrid már a Rocksolid trónörökösével volt várandós és mégis a két ellenfelet képviselte azon a napon. A hosszú csóknál örült, hogy a párját nem zavarja, hogy ilyen hosszú ideig szereti ezt elnyújtani, aztán végül csak eltávolodtak egymástól, hogy indulhassanak tovább. A lépcsőn a ruhákat látva újra provokálni kezdték egymást, amit Ingrid csak folytatott tovább, hála annak, hogy még megerősítést is kapott minderre Tubroktól. Ahogyan masszírozni kezdte párja férfiasságát, valóban felizgult a másik, ahogyan arra számítani lehetett és a nő pontosan ekkor hagyta abba és húzta el a kezét, mintha tényleg mi sem történt volna. Belül mulattatta, hogy Tubrok is így próbált tenni, mintha mi sem történt volna, csak éppen neki sokkalta nehezebben ment mostanra mindez. A szavakon szélesen mosolyodott el.
< - Valóban – felelte, ezúttal úgy, hogy véletlenül se lehessen azt érezni, hogy az utolsó szó jogán akarja ezt tenni csak. – De nem nehéz, több, mint ezer év előnyöm van. Így pedig könnyű megtenni ezt. >
Felelte kedvesen és örömtelien, hogy ebből is érezze Tubrok, hogy ezúttal tényleg nem az utolsó szó volt a cél, hanem, hogy kifejezze mennyire örül annak, hogy ilyen hamar kiismerheti a párját és így sokkalta könnyebben szerezhessen neki örömet. Ahogyan elindultak lefelé innen Ingridnek hamar feltűnt, hogy miért is halad lassabban és nehézkesebben a szeretett férfi. Végigpillantott rajta és ekkor tűnt fel a szűkebb, testhezállóbb ruha, eddig valamivel lazább öltözet volt rajta, de most nem és ebben a merevedése sem segített. Kacéran mosolyodott el, szemtelenül és még az alsóajkába is beleharapott.
< - Azt hiszem, hogy mára roppant előnytelen ruhát vettél fel – szurkálódott szemtelenül. >
Végül csak leértek és a búcsú után, Ingrid visszament a szállására, majd megérkezett a tárgyalás helyszínére, ahol még másfél sakkpartit is képes volt lejátszani. A veresége után, ahogyan az már csak megszokott volt tőle, nem hagyta annyiban a semmilyen választ, hogy ezer éve játszik a férfi. Az, hogy kapott rá választ meglepte. Ha N471, nem N471 lett volna, akkor visszaírta volna neki, hogy szerezzen barátnőt, vagy éppen életet. Azt szerette Ingrid roppant mód az Árnyék- és Fagyhadsereg embereiben, hogy szinte mindannyian éltek a Zuhanás előtt is és így a régi rendszer említése számukra nem volt idegen, egy kis kapcsolat a régi világgal, ezt pedig nagyon szerette. A válasz pedig, hogy régi időszámításban 2466 évet töltött játékkal a férfi horribilisan soknak számított, többet, mint amióta a kereszténység évei szerint számolták az időt és elértek a Zuhanásig.
” - Nos, ez így igencsak sokat megmagyaráz – Ingrid.”
Ezt nézve nem volt több kérdése, így tényleg nem volt senkinek sem esélye a férfival szemben. A játék mentése megvolt és Ingrid bement a terembe. Ott mindenki már várta őt, egyedül és talán szerencsére Nava nem volt jelen most, eltudta képzelni, hogy ebből is balhét csap majd a férfi. A többieket azonban felmérte, amíg beért a helyére. A párja nyitott könyv volt, hiszen úgyis tudta, hogy a férfi miként készült a mai tárgyalásra és milyen eredményeket várt itt. Azon nem lepődött meg, hogy Diederik miként viszonyult hozzá, a férfi helyében saját maga is így tett volna, főleg, hogy az ezredes fiaként szerette az uralkodót. Elofon érdekes volt, ahogyan követte őt, nem volt nehéz kitalálni, hogy miért is, és ezt leolvasni róla. azonban Ingrid jelenleg nem engedhette meg azt, hogy bármit is lásson rajta valaki, a tökéletes pókerarc és viselkedés jellemezte, mint eddig is. Stegan felől hűvös nyugalmat érzett, talán ő jól kiismerte Tubrokot és tudta, hogy mi lesz a vége és ő volt az, aki Rocksolidos nemesi ruhában látta őt a Klubban. Fanan nem volt olyan ellenséges, mint az előző két napon a tárgyalásoknál, de azt, hogy tart Ingridtől a nő érezte. Helyesen is tette, hogy így érzett, ezt megbecsülte a nő az ezredesben. Kanton pedig reménykedett, hogy Tubrok legalább annyi hatással volt Ingridre, mint a nő Tubrokra. Nem volt nehéz elképzelnie, hogy a férfiaknak roppant kínos lehetett ez a megbeszélés így, hogy már az uralkodójuk szeretője volt, a helyükben Ingrid is kételkedett volna és nem hitte volna el, hogy nem valamilyen hátsó indokkal tette, amit. Ha nem szeret bele a férfiba, akkor valószínűleg tényleg így lett volna, tehát a tábornokok és ezredesek ebben nem is tévedtek olyan nagyon. Ahogyan megszólalt sikerült a párjának is pontosan ugyanabban a másodpercben megtennie, Ingrid nem szakította meg a mondandóját, így egyszerre is fejezték be azt. Ha nem a tárgyaláson lettek volna, akkor valószínűleg elmosolyodik, vagy akár fel is nevet azon, hogy mennyire egy húron pendülnek Tubrokkal, de így semmi sem látszott meg rajta, mert ezt várták el tőle ebben a helyzetben és most az apja öröksége is sokkalta erősebb volt, mint az anyjáé. Ahogyan ezek után Tubrok megnyitotta a tárgyalást Ingrid magában „sóhajtott fel”, amikor megkapta a figyelmeztetést Maniac-től, hogy tegye félre a személyes érzéseit és érdekeit. Ezúttal, ahogyan a párja beszélni kezdett ridegen nézett rá is, most nem volt semmilyen hátsó kis játék, flörtölés, vagy ehhez hasonló a mozdulataiban, a tekintete és minden olyan volt, mintha egy teljesen idegen és érdektelen személyre nézett volna rá.
< - A Pride is lemond az érintett városról – mondta ki ridegen. – Azonban néhány záradék is csatolódik majd a városhoz, hogy az megőrizhesse a szuverenitását, és ne fordulhasson elő, hogy néhány egység után valamelyik fél mégis megpróbálja elfoglalni és magának mondani mindezt. >
Megvárta, amíg megkapja a megerősítést Tubroktól, közben pedig végignézett a többi vezéren is, hogy mit fognak szólni. Az, hogy a hely semleges marad az benne volt az optimális keretek között, így noha meg akarta eredetileg tartani a Pride-nak, de annyira nem volt nekik sem szükség rájuk és jobb, ha nem lesznek szomszédok a Rocksoliddal mindenki érdekében, így ez bőven megfelelő volt és nem a saját érdekeit nézte ez ügyben. Hacsak nem számított bele az, hogy ő maga is véget akart már ennek vetni.
< - Kereskedelmet mindkét fél folytathat a várossal, nem lehet az érintett semleges helyet a következő 3 évben embargó alá helyezni egyik fél részéről sem. Ezenfelül fegyveres, katonai egységek egyik fél részéről sem közelíthetik meg húsz kilométernél közelebb a várost, mert mindez a békeszerződés azonnali hatályú felrúgásával érne fel. A várost ért károkat és annak rendbehozatalát a két fél, a Rocksolid és a Pride fele-fele arányban fizeti ki a várost vezető személyeknek, mind pénzben, nyersanyagban és eszközökben értendő. >
Egyelőre ennyi lett volna, így most elhallgatott és várta, hogy a vezetők miként is fognak erre reagálni. Azt, hogy mennyi idő kell a visszavonulásra, kivonulásra még nem egyeztette, sem itt, sem pedig az Ismeretlen Birodalom esetében, de mindazok még ráértek kicsit később is.

by **Bishop** Hétf. 17 Nov. 2014, 01:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok kíváncsian figyeli, amikor Ingrid nem egyből válaszol neki visszavágva, hanem elgondolkozik és még a fejét és oldalra biccenti. A válaszon Ragal elmosolyodik.
< - Szerencsés vagy. - mondja ki amit gondol. >
A szavai mellé egy kis mosoly is társul, ezzel is jelezve Ingridnek hogy nem bánja, hogy mindig a nőé az utolsó szó. A második szóváltást követő csók mindkettejüket felizgatja kellő módon, de most nem esnek egymásnak, közösen akarnak túlesni végre a tárgyalások hátralévő felén. A lépcsőn lefelé menet a kijárat felé vezető úton Ingrid igazán gonosz módon ingerli Tubrokot, és utána úgy tesz mintha mi sem történt volna. Arra, hogy az ezer év előnyével könnyen ki tudja ismerni a párját, most csak egy mosolyt kap Tubroktól szavak helyett, de ez is pontosan elárul mindent. Ezt most a férfi sem veszi úgy, hogy Ingrid csak az utolsó szó kedvéért mondta. A második megjegyzésén a nőnek azonban Tubrok majdnem elneveti magát és rendkívül széles mosollyal pillant Ingridre.
< - Tudtam hogy szólni fogsz érte. - jelenti ki ő is szurkálódva. >
Ha nehezen is a kellemes "reggel" után Ingrid és Tubrik elválik rövid időre a tárgyalásig. Millernek sikerül még időben megtennie amit szeretne a vendégcsarnokban és már a kíséretével érkezik vissza a tárgyalásra. Az első sakkjáték végén Ingrid még választ is kap a kérdésre, hogy N471 hogyan is csinálja azt amit majdnem minden játék során művel.
"- Most már érted. - N471"
Kap még egy választ az Árnyékhadsereg tagjától Ingrid. A második játék félbeszakad, de a mentés megtörténik. Nem sokkal később pedig az ajtók kinyílnak és Ingrid beléphet a terembe. A vezéreket végig tudja mérni és leolvasni róluk hogy hogyan is viszonyulnak a kialakult helyzethez. Ingrid és Tubrok egyszerre mondják végig az első mondataikat, szerencsére a teremben mindenki kellő professzionizmussal kezeli a helyzetet, ezért ebből nem alakul ki fennakadás. Mindenesetre most mindenki láthatja, hogy valami közös valóban van a nőben és a férfiban. Ahogyan Tubrokra pillant láthatja Ingrid hogy most nem csak ő hideg, de Ragal is rendkívül hűvös és hivatalos a szokásos uralkodói magatartásán felül. A záradékkal kapcsolatban Tubrok határozottan bólint.
< - Ez mindkét fél érdeke. >
A többi vezér reakciójából erre a válaszra szürke semlegesség olvasható ki, tudták hogy ez lesz, számítottak rá. Miután Ingrid pozitív választ kapott felsorolja a feltételeket, amelyeket az összes vezér még ha nem is teljes egyetértésben de figyelmesen végighallgat. Ragal végigpillant az emberein várva hogy valaki jelezze, ha szólni, módosítani akar ezen. Kicsit kivár a válasszal a férfi, előtte még a torkát is megköszörüli.
< - Rendben van. - jelenti ki - A Rocksolid elfogadja a feltételeket. A záradék ellenében azt a feltételt támasztom, hogy a Rocksolid ellenőrizheti a kártérítésként finanszírozott források teljes útját egészen addig a lépésig amíg a pénzt fizikális vagy virtuális értékre nem cserélik. >
Egyelőre csak ennyit mond Tubrok, majd hidegen tekint Ingridre várva a választ. Az emberei egyetértenek a törzsfő döntésével ebben a kérdésben, ez érezhető.

//Elnézést kérek, hogy ennyire rövid lett.//

by **Miller lányok** Hétf. 17 Nov. 2014, 13:22

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
< - Persze, hogy az vagyok, hiszen itt vagy nekem te – felelte kedvesen. – És te is szerencsés vagy, mert neked pedig én vagyok itt. >
Mindezt már mosolyogva mondta és határozottan nem azért, hogy tényleg övé legyen ismét az utolsó szó. Hanem ez tőle is ugyanolyan őszinte és kedves volt, mint Tubroktól. A mosolyt látta és örült neki, hogy nem zavarta a párját az, hogy tényleg az övé mindig az utolsó szó, bár eddig is hagyta, hogy Tubroké legyen, hogy ne gázoljon bele a férfi lelkivilágába és mert bizonyára szokatlan neki az, hogy Ingrid mindenben szembemegy vele. Igaz tudta, hogy pont ez volt az egyik oka annak, amivel elvarázsolta a férfit, hogy megmerte tenni. Az egész akkor is remek összhang volt, ahogyan olyan nagyon hasonlítottak, mégis ellentétei is voltak egymásnak jó pár dologban, de abban pedig úgy, hogy tökéletesen kiegészítették a másikat. Roppant idillikus volt Ingrid számára így az egész kapcsolat. A csók egy újabb „szenvedési” pont volt, ahol mind a ketten egymásról szaggatták volna le a ruházatot, de végül megállták, vagyis Ingrid, hogy megtegye és utána még a saját egyenruháját is szétbontsa. A lefelé haladáskor nem kapott választ, csak egy mosolyt, amiben pedig minden benne volt, így nem is bánta különösebben, hogy nem vágott vissza a párja, vagy nem tett szóban megjegyzést. A szurkálódáson azonban még Ingridet is meglepte az, hogy Tubrok majdnem felnevetett, így kissé meglepve, de mosolyogva fordult hátra az irányába. Sokat nem is kellett várnia, máris megtudta, hogy miért is volt olyan vicces az, amit megjegyzett. Ő is szélesen mosolyodott el, akkor ezek szerint a párja szándékosan provokálta ezúttal. Nem a szavakkal, hanem azzal, hogy milyen ruhát is vett fel most. Néhány pillanatra csípőre tette a kezét és szúrós szemmel nézett a férfira, de végül csak megszólalt.
< - Ha ezt ön provokációnak szánta, ne lepődjön meg, ha provokálni fogom a tárgyaláson. >
Felelte megjátszott duzzogással, szíve szerint azt mondta volna igazából, hogyha tudta, akkor miért is ezt vette fel, hacsak nem lett máris olyan mazochista, hogy élvezte, hogy Ingrid rajta köszörüli a nyelvét. Bár, ha ezt kimondja az a saját részéről lett volna túl provokatív főleg a megfogalmazás így. Ezek után már képesek voltak elválni egymástól és ki-ki ment a saját dolgára, ami hamarosan pedig keresztezte újra egymást. N471 utolsó üzenetére Ingrid már csak bólintani tudott, hogy tényleg értette már így, hogy miért is volt annyira jó a férfi, amennyire. Ezek után nyílt ki végre majd az ajtó és Ingrid a kíséretével együtt be tudott menni. Azonnal végigmérte az embereket és ahogyan egyszerre szólaltak meg Tubrokkal és mondták végig mindketten, amit akartak újabb bizonyítéka volt annak, hogy az elmúlt két nap mekkora hatással volt mind a kettejükre, hogy ennyire közel kerültek egymáshoz, hogy még ez is olyan könnyedén zajlott le kettejük közt, teljesen ösztönösen egyszerre. Most kivételesen nem zavarta Ingridet, hogy a párja is ennyire rideg és távolságtartó, ez most a tárgyalás miatt volt és most már felesleges volt flörtölniük. Most ez volt az elvárt, ahogyan mind a ketten teljesen idegenként kezelték a másikat, a tárgyalás után úgyis megváltozik mindez. Ezenfelül Ingrid gondolkodni sem kezdett most, nem találgatott, hogy vajon még akar-e beszélni vele a férfi, mint az előző alkalommal, hiszen akkor már kétszer küldte el őt addigra és két napja tényleg nem tudták eldönteni a másikról, hogy az akarja-e még a másikat, vagy sem. Miután kimondta, hogy záradékok is lesznek megkapta a beleegyezést, hogy mondhatja, a vezérektől semleges reakciókat kapott, hiszen tényleg ez volt a várható, ezzel semmilyen extra, vagy éppen plusz dolgot nem mondott, ez minden tárgyaláson előfordult. Ő maga is a többi vezérre pillantott, hogy mondanak-e még valamit, hozzá tesznek-e, de mivel nem történt meg, így ismét a szeretett férfi szemeibe nézett még mindig ridegen. Amikor Tubrok szólalt meg Ingrid bólintott, nem volt oka nem hagyni a Rocksolidnak, hiszen akármennyire nem is tűnt úgy, ők voltak a győztes fél, mégis Ingrid szabta a feltételeket mindeddig. Ezt, ha nem akart újabb konfliktusokat, és nehézségeket a szerződésig, akkor tényleg engednie kellett, de ez nem is volt olyan nagy dolog, maximum a sikkasztás volt az, ami elkerülhető volt ezáltal. A vezetők pedig a kéréssel egyetértettek.
< - Rendben van – mondta. – Ez elfogadható a Pride és a Birodalom részéről is. >
Mondta ki ő maga is hűvösen. Kivárt néhány pillanatot, hogy a többi vezér, vagy Tubrok ezek után még mondana-e valamit, ha nem, akkor saját maga szólalt meg ismét, hogy folytassa.
< - Ami a többi részt illeti, a szerződést követően ezen nap 27.órájában kell letennie a fegyvert mindhárom érintett félnek – kezdte továbbra is ridegen, már-már gépiesen sorolva a pontokat. – Az érintett területekről való kivonulást a Rocksolidnak egy egységen belül végre kell hajtania. Az Ismeretlen Birodalomnak ugyanennyi ideje van arra, hogy a határ menti bázishoz a szükséges alapanyagokat leszállítsák a Rocksolidnak. Ezenfelül az Ismeretlen Birodalom és a Pride, amint kiheverték a Rocksoliddal való háborút, legfeljebb egy éven belül, a Birodalom által kiszabott időpontban fognak hadat üzenni Rocksolid által kijelölt érintett birodalmaknak. >
Ezek már csak apróságok voltak, de belekerülnek a szerződésbe, így felsorolta őket, ekkor hallgatott el ismét és várta meg, hogy a másik fél mit is fog ehhez szólni.

by **Bishop** Kedd 18 Nov. 2014, 21:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros~

Ingrid két őszinte és kedves mondatára Tubrok lágyan elmosolyodik. Tetszenek neki a szinte kislányos szavak és ahogy Ingrid mondja azokat, ezt ki is mutatja. A szavakra Ingrid kap is egy nagyon finom csókot a homlokára, majd az ajkaira is.
< - Pontosan. - suttogja Ragal. >
Gondolkozás közben Ingrid rájöhet, hogy a szeretett férfi nem csak nem bánja, hanem valószínűleg egyenesen élvezi is, hogy nem az övé az utolsó szó, hanem a nő követeli ezt magának. Ha fiatalkorától fogva Diederiken kívül mindenki kiszolgálta őt, akkor valószínűleg ennyi idő alatt akár bele is unhatott az előnyös helyzetébe és hogy senki nem megy vele szemben, nem hogy az utolsó szót szemtelenül elvegye előle. Már a lépcsőn lefelé jövet Tubrok majdnem elneveti magát, amikor a lépcsőzés felizgult és merev állapotban nehézséget okoz számára a szűk nadrágban. Most elégedetten, még mindig mosolyogva pillant végig a csípőre tett kézzel, szigorú tekintetet felvéve álló Ingriden.
< - Ön se lepődjön meg ha kénytelen leszek szégyenem a tárgyalóasztallal takargatni. >
Tubrok hangjában és mozdulataiban inkább az érződik, Ingrid gondolataival ellentétben, hogy nem szándékosan vett fel ilyen ruhát, csak nem számított rá, hogy ez lesz és most hatalmasat tévedett, bár számíthatott volna rá. Tehát a férfi nem direkt provokálta Ingridet, csak most éppen így alakult. De ezt Tubrok nem mondja ki. Végül mégis sikerül nehezen kiérniük a csarnokból és elválniuk egymástól, hacsak egy rövid időre is. A tárgyalás megkezdése után ismét egymással szemben állnak, de már teljesen más szerepekben mint az utóbbi két napban. A tárgyalás legelején a kis zavaró tényezőt mindketten ugyanolyan hivatalosan kezelik és ez az egész viselkedésükre is igaz. Jelenleg a teremben lévők közül talán Stegan a legkevésbé hideg és mutatja ki legjobban az érzelmeit, vagy csak úgy tesz, de olyan mintha már magasról tenne az egész tárgyalásra és a végeredményt előre elkönyvelte volna saját magánál. A szóban forgó városról mind a Pride mind a Rocksolid lemond. Ezután következik a záradék. Az újabb szavaira Ingridnek Tubrok kis biccentésekkel ad reakciót. Nem akarja őt megzavarni a beszédben csak jelzi hogy ért és figyel valamint egyetért a szavakkal. Amikor azonban Ingrid az egy év haladékhoz ér Tubrok egy pillanatra meglepődik, és még mindig hivatalosan és hidegen ugyan de az egyik szemöldökét valamennyivel megemeli. Ez megtöri Ingridnek is a már-már szinte gépies pontok szerinti sorolását. Tubrok türelmesen végigvárja amíg Ingrid befejezi, aztán még mindig ridegen de határozottan szólal fel.
< - Elnézését kérem Lady Ingrid. Az utóbbi tárgyalások során nem erről egyeztünk meg. A Pride és az Ismeretlen Birodalom számára az új háborúk megkezdése határozott feltétel, amit a Rocksolid támaszt. Ha erről részben le is mondok, az egy év túl sok haladék. Értelmetlenné teszi ezt a pontot. >
Most érezhetően komolyan beszél és annak is gondolja ezt, ilyen formában értelmetlennek. A vezérek egy része meglepődik, hogy mégsem megy minden olyan simán mint tervezték. Ez alól kivétel Diederik akinek ez csak az aggodalmát fokozza és Stegan aki valószínűleg csak azt gondolja magában hogy a vágyak miatt a két szerelmesnek nem sikerült minden részletet átbeszélnie. Egyelőre a Rocksolid részéről mindenki Ingrid válaszára vár. Miller szinte érzi a neki szegeződő tekinteteket.

by **Miller lányok** Szer. 19 Nov. 2014, 11:38

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingrid örült annak, hogy a párjának nagyon tetszettek a szavak, amit mindkettejük szerencséjéről mondott. Most ebben a pillanatban nagyon tetszett neki Tubrok lágy mosolya, amit kapott tőle, ez is olyan meghitt, belsőséges volt a szemében, ami nagyon, de nagyon tetszett neki. mikor megkapta a csókot a homlokára, már akkor lehunyta a szemét, hogy kiélvezhesse ennek minden pillanatát, így roppant kellemes meglepetés volt a számára, hogy még az ajkaira is kapott egyet. Ismét elmosolyodott és gyengéden pillantott fel a férfi szavai után, majd csak egyszerűen megölelte őt és hozzásimult, az arcát pedig a párja mellkasába fúrta és így maradt jó néhány pillanatig, amíg nem volt kellemetlen mindez Tubrok számára. Amikor már gondolkodott a folyamatos visszaszólás miatt, akkor szépen lassan Ingrid eszébe jutott, hogy valószínűleg a párja még élvezi is mindezt, hiszen azok alapján, amit mondott magáról szinte mindenki a kedvét kereshette még akkor is, amikor lényegében száműzetésben volt és mindenki vadászhatott rá, hogy a Ragal klán soha se juthasson újra trónra. Nem jártak sikerrel az ellenségek, most pedig, ebből jutott eszébe Ingridnek, ha úgy alakulna, hogy valaki ismét fenyegetni meri őt, vagy akár Navát is, akkor valószínű, hogy Ingrid saját maga menne utána és önmaga végezné ki az illetőt, illetve annak a felbujtóit is, amíg írmagjuk nem marad. Nem mintha Navát különösebben kedvelte volna, de mivel a párjának fontos volt a fivére, így akár még érte is képes lett volna megtenni, csakhogy többé ne kelljen a férfinak aggódnia amiatt, hogy elveszti azokat, akiket szeret. Ingrid ekkor döntött el, hogyha rajta múlik mindez, akkor többé nem árthat nekik senki és egyedül csak Zsarnok az, aki szétválaszthatja őket, senki más. Jó néhány pillanatra elkalandozott, de a lényeg ugyanaz volt, hogy nagyon régóta valószínűleg tényleg ő az első, aki nem csak kiszolgálja a párját, hanem teljes egyenlőséget vár el tőle és halálos nyugalommal provokálja, szól neki vissza mindenben, ami nem nyeri el a tetszését, vagy csak azért, hogy piszkálja őt. Már a lépcsőn noha éppen a kis játék miatt szigorú tekintettel figyelte a párját, belül ő maga is mosolygott, ahogyan Tubrok mosolyogva nézett végig rajta, mialatt nehézkesen tudta csak a lépcsőfokokat venni. Kissé oldalra biccentette a fejét és a szavak után már ő maga is szélesen mosolyodott el.
< - Nem fogok meglepődni, hiszen tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mennyire ellenállhatatlan vagyok, ön pedig nehezen tud nemet mondani a női bájakra – felelte még mindig roppant szemtelenül. >
Akkor meglepődött, amikor kiolvasta a párjából, hogy nem direkt vett fel efféle öltözéket, hanem véletlenül akadtak ezek talán pont elsőként a keze ügyébe. Ettől függetlenül Ingrid nem érezte ezt negatívumnak, így viccesebb lett talán, hogy véletlen és nem szándékos. Ennyire akkor mégsem akart kitolni magával Tubrok, amennyire sikerült megtennie. Már a tárgyaláson Ingridnek nem kerülte el a figyelmét az, hogy Stegan vagy nem volt nagyon képes arra, hogy leplezze az érzelmeit, vagy annyira unta és elege volt az egészből, hogy nem is törődött mindezzel, vagy éppen őt Tubrok tényleg megtudta győzni és már úgyis tudta azt, hogy képesek lesznek megegyezni és menne a dolgára. Ahogyan Ingrid már a záradékot sorolta, igazából megtörtént, amit várt is, hogy az egy évet Tubrok túlságosan is soknak fogja találni és a szemöldök megemelése valóban meg is erősítette mindebben, ennek ellenére végigmondta, amit akart. Utána szólalt meg csak a párja, ahogyan várta is, valóban ellenezte azt az egy évet, és arra is, amint számolt mindenkit meglepett az nagyjából, hogy ezt így mondta. Valószínűleg Tubrok azt mondhatta nekik, hogy mindent megbeszéltek, de ez közel sem volt igaz, Ingrid nem hagyta magát befolyásolni a tárgyalás előtt, és akármennyire nem tetszett neki az egész és az sem, hogy nem kedvezhet a Rocksolidnak a munkája és az előrelépés volt az elsődleges még úgyis, hogy azt hozza ki, hogy a Rocksolid jár rosszabbul, pedig a birodalom leendő úrnője volt. De most még nem és a most számított elsődlegesen, igaz mindez nem akadályozhatta abban, hogy próbáljon mindhárom félnél, köztük a Rocksolidnak is kedvezni, mint amilyen a mostani is volt.
< - Megfogják tenni, amint mindez lehetséges – kezdte. >
Diederik részéről érezte a rosszallást, biztosra vette, hogy az idős férfi azt hiszi, hogy tényleg csak játszott Tubrokkal és csak áltatta, a többiek meglepődtek, ahogyan az tényleg várható volt, míg Stegan viselte, kezelte a legjobban az egészet. Itt most a rideg nézése mellé betársult egy szigorú pillantás, amivel Tubrokra nézett, a férfi már ismerhette mindezt, a „meg ne merj szólalni, vagy ne merészelj félbeszakítani” nézés volt mindez. Nem is várta meg, hogy bárki megszólalhasson, hanem szinte azonnal folytatta a beszédet.
< - Legfeljebb a negyedét, azaz tíz egységet vagyok hajlandó engedni az időből, mindez a körülményekre tekintettel nem sok – folytatta ridegen, hiszen eléggé köztudott volt, hogy a két vesztes félből az Ismeretlen Birodalom az összeroppanás szélén volt már, csak a Pride tudta volna tartani magát. – Vagy talán azt akarja ön és a vezérei is Lord Tubrok, hogy a Rocksolidot és annak vezetőit barbárnak nézzék, akik élvezik, hogy ártatlan milliókat küldenek halálba, csak azért, hogy kicsinyes bosszúként a háborúra felkészületlen Ismeretlen Birodalmat és Pride-t csatába kényszerítik, amit biztosan el fognak veszíteni? Nem azok fognak belehalni a háborúba, akik kiadták a parancsot arra, hogy önöket megtámadják, hanem a katonák, akik engedelmeskedtek. Mert ha siettetik a támadást ez mindenképpen így fog kinézni, nem elég, hogy az általam képviselt két birodalom teljesen biztosan vereséget szenved és újabb területeket fog elveszteni, de… a folytatást önök is bizonyára tudják. >
Itt nem folytatta, azt már nem mondhatta ki hangosan, hogy mindez a későbbi szövetséges keresést nehezíteni a Rocksolid számára, ahogyan az is lehet, hogyha felkészületlen a két érintett fél az Egyesült Köztársaságok és a Spear akár győztesként be is kopogtathatnak a Rocksolid határaihoz és támadhatnak, beintegrálva az elfoglalt területek seregeit a sajátjukba. Ha valaki látta, hogy Ingrid mire is akart kilyukadni, akkor Tubrok szavai igazságot nyertek, hogy Ingrid igenis törődik a Rocksoliddal hosszú távon is és az, hogy miként ítélik meg őket a világban is fontos volt a nőnek, de Birodalmiként többet nem tehetett jelenleg.
< - A háború így is, úgyis be fog következni, önök pedig jó ideig védettek szinte mindenkitől, a kérdés az, hogy az önök két ellenfele fair, egyenlő küzdelemben vehet részt és, ami önöknek is jó, hiszen sokáig egymással fognak háborúzni. Vagy pedig kevésbé fair küzdelem után alul maradnak és immáron négy olyan Birodalom is lesz, ami nem nézi jó szemmel a Rocksolidot. Az önök kezében van öt Birodalom megítélése és sorsa is uraim – fejezte be továbbra is ridegen. >

by **Bishop** Szer. 19 Nov. 2014, 22:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

A gyengéd csókok után, amelyeket Ingrid kap, a nő gyengéden pillant fel és megöleli Tubrokot hozzá simulva. Ragal ezt a pillanatot érzi olyan meghittnek és belsőségesnek, mint előbb Ingrid érezte. Bár a nő nem látja, Tubrok végtelenül gyengéden pillant le rá és el is mosolyodik, de ez csak egy pillanatig tart amíg a kellemes "meglepetés" is. Már a lépcsőn lefelé jövet, Tubrok örömmel látja, a fokokon nehezen haladva, hogy Ingrid sem tudja magában tartani a mosolyát ami beszéd közben szélesen villan fel. A roppant szemtelen szavakon Tubrok majdnem ismét felnevet.
< - Úgy látom nem csak ön de a megtestesült önérzete kellemes bájaira sem mondhatok nemet. - vág vissza szintén nagyon szemtelenül, szemmel végigfutva Ingrid testén. >
A lépcsőn leérve még "elbeszélgetnek" egymással. Már magán a tárgyaláson, a köztes történések után sikerül hivatalosan eljutni a záradékig. Az egyik pont, a Pride és az Ismeretlen Birodalom számára fenntartott időkeret a következő háború kezdésééig még azonban kérdéses. Arra, hogy mindent meg fognak tenni Tubrok hidegen biccent. A következőekre sem szólal meg. Ingrid pillantása remekül célba talál és Tubrok megérti, hogy most nem "szabad" megszólalnia. Türelmesen hallgatja végig minden szavát Ingridnek, de nem látszik a hideg tekintetén, hogy amit hall az elnyerné a tetszését. Fanan arcán szinte felháborodás látszik arra amit hall, de végül nem szólal meg. De a többi vezérnek sem tetszik az indoklás és a hasonlat. Talán nem is gondolják végig Ingrid által végiggondolt következményeket, vagy ha igen, jelen helyzetükben teljesen más szempontból látszik minden és nem feltételezik, hogy Ingrid ennyire hosszútávon akarna nekik jót, ahelyett hogy rövidtávon jobb eredményeket érjen el a kárukra. Most Ingridről a figyelem teljesen Tubrokra szegeződik. Ragal nem igazán érzi a nyomást, inkább csak a belső gondolatai foglalkoztatják. Érti pontosan amit Ingrid akar, de nem akarja elfogadni. Ehhez hasonló érzelem tükröződik a többi vezéren is. A két kivételtől eltekintve, Diederik még mindig aggodalmas minden miatt, Stegan arcán pedig tisztán látszik - katonai módszereinek megfelelően - hogy nem érdekli hány ember hal meg az ellenség oldalán. Tubrok végül, valamennyi töprengés után, határozottan szólal meg.
< - Ezt nem fogadom el. - mondja ki - A feltételt én támasztottam, belátható időszakot figyelembe véve. Az ön által javasolt idő túl hosszú, a csökkentés túl kicsi, semmisnek tekinti a feltételem vele. Ebbe nem fogok beleegyezni. >
Ezzel befejezi. Talán még a vezérek is várják, hogy valamilyen indoklást is adjon, de nem így tesz. Csak ridegen áll tovább és várja Ingrid válaszát.

by **Miller lányok** Szer. 19 Nov. 2014, 22:54

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingrid továbbra is remekül szórakozott, főleg, hogy a szavai nyomán a párja ismét majdnem felnevetett, ezt már most tudta, hogy legalább addig fogja csinálni, amíg ki nem vált egy nevetést Tubrokból, hogy ismét hallhassa a kellemesen mély hangját, amit nevetéskor hallat. Azonban most már képtelen volt arra, hogy a szigorú tekintetet fenntartsa, annál sokkalta jobban szórakozott, hogy mindez megtörténjen. Továbbra is mosolyogva hallgatta a férfit, majd a szavai végén kissé széttárta a karjait, így szinte végigmutatva saját magán, mintha csak bemutatná így önmagát, ugyanaz a mozdulat volt, amit az emberek más esetében szoktak megtenni, bár ezúttal ez olyan gyorsan és magasságban történt végig, ahogyan Tubrok végignézett rajta.
< - Úgy látszik, hogy teljes mértékben ellenállhatatlan vagyok – felelte még mindig szemtelenül. – Nem csak önnek, mindenki másnak is, így jó lesz vigyáznia! >
Tette a végén még hozzá a kis intelmet is, igencsak sokatmondóan, hogy Tubrok érte annak, aminek csak szeretné ebben a helyzetben. A tárgyaláson már mindent nagyjából tényleg sikerült megbeszélniük, és csak a záradék volt az, ami hátravolt még ebben a helyzetben. Ott viszont Ingrid nem várt ellenállásba ütközött, volt egy olyan érzése, hogy a párja sem várta, hogy ennyire nehéz lesz majd a támadást illetően megegyezniük. Ingrid tudta, hogy tőle azt várják el, hogy minél későbbre húzza, miközben a Rocksolid akár már holnap kiadatná a támadást nem törődve azzal, hogy mi lesz a következménye ennek a későbbiekre rájuk nézve. Ez is egy olyan pont volt, amiben nagyon mások voltak, a rövditávot nézték eredményként, nem pedig a hosszút, Ingrid pedig a hosszú élete miatt néhány egység, vagy éppen néhány évet nem tekintett időnek, ő maga hosszú távon gondolkodott. Mégsem üvölthette a képükbe, hogy térjenek már észhez, mert ennek így nagyon-nagy baj lesz a vége, hogy ezzel a mozdulattal, nem csak az Ismeretlen Birodalom és a Pride fog rájuk fújni, de a kapcsolatuk is megromolhat, jó eséllyel meg is fog az Egyesült Köztársaságokkal és a Spear-rel is, határozottan ellenséges irányban. Ingrid nem akarta, de mégis globális szinten nézte az egész helyzetet, sokkal komplexebben és összetettebben, gyorsabban mérlegelte és számolta át a helyzetet, mintsem erre bármelyik jelenlevő képes lett volna. Még saját magát is meglepte, noha az előző esete óta tapasztalta, amióta Zsarnok elméjében, múltjában járt, hogy még a korábbinál is könnyebben, gyorsabban képes számolni, mérlegelni, mintha okosabb lett volna, mint korábban. A tekintete, amivel Tubrokra nézett telibe talált, már tudta, hogy a férfi nem fogja megzavarni, azonban azt is látta, hogy a párja közel sem lelkesedett azért, hogy mit is mondott, beszélniük kellett volna erről korábban, de nem tudták megtenni, akkor bele sem gondolt abba, hogy még a záradékot is hozzá kellene tenni, hiba volt. De esze ágában sem volt a magánéletét keverni a munkával továbbra sem és így nagyon nehéz volt. Szíve szerint engedett volna a szeretett férfinak és szívesen hagyta volna, azt az időpontot, amit Tubrok akart, de ott volt a Flotta, az ezer éves álma, hogy egyszer Flottás legyen és az Anyahajó hídján szolgáljon. Most pedig itt volt a lehetőség, de félt attól, hogyha saját maga túl messzire megy, mert ezt várják el tőle, akkor elveszíti Tubrokot is. De nem kérhetett független tárgyalásért felelős személyt sem, mert akkor pedig az Anyahajót és a Flottát fogja elveszteni. Mi volt a fontosabb, az ezer éves álom és élete nagy lehetősége, vagy pedig a halandó szerelme, aki előbb vagy utóbb úgyis meghal? Leginkább azt kívánta volna, hogy ne fájna ennyire az egész. A szavai pedig célba találtak, de nem érte el vele azt az eredményt, amit szeretett volna, Stegannál nem is várta azt, hogy őt megfogja győzni, hiszen ismerte a taktikáját a férfinak, őt nem érdekelte, hogy hányan halnak bele egy-egy háborúba, csak az eredmény a fontos. Ingridben pedig ott volt, hogy az apja miként nézte katonaként a dolgokat, hogy a lehető legkisebb veszteséggel a leghatékonyabban elintézni, amit kell. Diederikben pedig csak nőttek a kétségek az egésszel kapcsolatban. A többiekből pedig semmit sem tudott kiolvasni, de nagyjából úgyis tudta, hogy kizártnak tartják. A belső vívódásából semmi sem látszott kifelé egyébként, még mindig a tökéletes maszkot viselte, és hasonlóan az eddigiekhez ridegen szólalt meg.
< - 20 egység, ez az utolsó javaslatom – mondta. – Ez alá semmilyen körülmény miatt nem viszem. >
Volt egy olyan rossz érzése, hogy Tubrok ebbe sem fog beleegyezni, hanem ennél is kevesebb akar majd. Pillanatra engedte látni a tárgyalófelei felé, hogy nem viccelt, amikor mondta, hogy nem fogja lejjebb vinni a fél évet, nem vihette lejjebb ennél. Akarta volna, de továbbra sem lehet. Ha túl sokáig gondolkodnak, vagy éppenséggel nemleges válasz érkezik, akkor szólal meg ismét.
< - Húsz egység nem sok idő és ez már így is fele az elsőnek. De amennyiben nem megfelelő, akkor a tárgyalásnak itt, ezennel vége van. Az ismert következményekkel pedig már önöknek kell elszámolniuk. >
Egy pillanat alatt pördül ezen esetben sarkon és mutatja a hátát a Rocksolidosoknak, mivel Tubrok ismerte a mozdulat lassabb volt, mint legutóbb, nehezebb, nem akarta Ingrid ezt tenni, de tényleg nem volt más választása.
- Parancsnok, indulás! – mondta az emberének. – Értesítse a csarnokban maradtakat, hogy mire visszaérünk legyenek készek az indulásra. Távozunk.
Ezzel elindul határozott léptekkel kifelé, nem szándékozik megállni, csak ha bentről meghallja, hogy visszatartanák. Egyébként, ha megállna és visszafordulna nem érezne erőt magában arra, hogy távozzon, képtelen lenne megtenni és talán még engedne is, de akkor pedig elvesztene mindent, amiért ezer éven át küzdött. Csak arra a két kérdésre nem tudott választ adni, hogy megérné-e, illetve miért fáj ez ennyire átkozottul?

by **Bishop** Csüt. 20 Nov. 2014, 20:24

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Ingrid a magán való végigmutatással és a szavaival eléri amit szeretne, az egész kis jeleneten Tubrok a szokásos mély hangján felnevet.
< - Még a végén más is beléd fog habarodni? - kérdez vissza a fenyegetőzésre. >
Tubrok pillantásán és mozdulatain is látszik, hogy igazából csak egy még merészebb és szemtelenebb megjegyzést szeretne kicsalni Ingridből. Ebből már Miller tudhatja, hogy a párja valóban élvezi ha szemtelen vele és szembe is megy az elhatározásaival.
A tárgyaláson ez meg is történik, sokkal kellemetlenebb módon. A záradék egyik pontja miatt egy szorultabb helyzet alakul ki a tárgyalóteremben, sem Ingrid sem Tubrok nem akar engedni az elhatározásából, bár Ragal most a korábbi hozzáállásánál is makacsabb és úgy tűnik semmiképp nem akar engedni. Ingridnek nehéz a döntés, magában vívódik és ezalatt igen sok mindent végiggondol. De ezekből a pillanatokból kifelé semmi nem látszik, Ingrid maszkja továbbra is tökéletes. Az utolsó javaslatra Tubrok szinte azonnal választ is ad.
< - Még mindig túl sokat kér. Ezen nem akarok alkudozni. >
Ingrid látja, hogy Tubrok is halálosan komolyan beszél és ő sem akar engedni, így nem marad más választása mint megteszi azt amit eltervezett erre a lehetőségre. Lassan sarkon fordul és elindul a kijárat felé. Ahogy fordul látja a kis meglepettséget Tubrokon, aki már kevésbé hideg, a többi vezér sokkal inkább megdöbbent állapotban van. Stegan már félig fel is áll a székéből, hogy távozzon, mire Ingrid megfordul. A speciális alakulat parancsnoka azonnal válaszol Ingridnek.
- Máris intézkedem.
Ezzel oldalról a sisakjához nyúl, jelezve, hogy külsőleg nem hallhatólag, de bent a sisakon belül a kommunikátorát használja éppen. Ingrid alig teszi meg a második lépést Tubrok hangját hallja maga mögül.
< - Lady Ingrid. >
Ha visszafordul, vagy csak megáll és kissé hátrapillant, akkor látja Ragalt még mindig határozottan de már kevésbé hidegen továbbra is ugyanott állva mint az előbb.
< - Az egyezségünk nem erről szólt, ne próbáljon meg levegőnek nézni. >

by **Miller lányok** Csüt. 20 Nov. 2014, 21:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingrid mosolya még szélesebb lett, ahogyan végül is ismét megszerezte a kis győzelmet és Tubrok végre valahára felnevetett a következő mondatán, ahogyan még szemtelenebbül válaszolt neki. Arra, amit Tubrok mondott Ingrid néhány pillanatra elgondolkodott, érezte, hogy a szeretett férfi azt szeretné, hogy még szemtelenebb legyen, mint eddig is, így ezért is váratta néhány pillanatig, hogy a férfi még türelmetlenebb legyen, és jobban várja a választ, mint most tette.
< - Attól máris félhet – vágott vissza. – Sokan vannak oda értem, sok a hódolóm és még itt is lehet, hogy több lesz. Ha nem vigyáz, akkor lehet, hogy még a derekam is beadom és hagyom magam elcsábítani. >
A tárgyaláson is ugyanez történt, hogy Ingrid szembement a párjával, de itt már közel sem volt annyira kellemes az egész, mint nem sokkal korábban a férfi csarnokában. Az csak játék volt, ez meg most teljesen komoly. Mind a ketten makacsak voltak, Ingrid ezúttal hivatalból, ahogyan valószínűsítette a nő a párja is. A kimondott szavaknál már tudta, hogy a szeretett férfi is teljesen komolyan gondolta azt, hogy nem fog lejjebb menni ennél, márpedig ennél kevesebb időt Ingrid sem hagyhatott. Bár még volt egy megoldás is, de volt egy érzése, hogy Maniac sem mondana ennél sokkal kevesebb időt, hogy annyi elég lenne az egészhez. Így gyorsan még kapcsolatot nyitott a Mesterséges Intelligencia felé.
~ Hány egységre lenne szüksége optimálisan a Pride-nak és az Ismeretlen Birodalomnak, hogy úgy vehessék fel a háborút a kijelölt célpontokkal szemben, hogy esélyük is legyen nem alul maradni? ~ kérdezte. ~
Amikor végül elfordult a szavai után látta azt, hogy még Tubrok is megdöbbent, a többi vezér pedig sokkalta jobban, mint a párja, Stegan pedig már ment is volna, ezen, ha nem lett volna ennyire abszurd és létfontosságú helyzet, akkor még talán el is mosolyodott volna. A második lépése után hallotta meg a párja hangját. Valamiért hatalmas kő esett le a szívéről, hogy ez megtörtént, csak remélni tudta, hogy ezek után már minden rendben lesz és belefog menni az egészbe, ők is tudták, hogy mi a tétje, nem lehettek ennyire makacsok mind, hogy azt teszik, amit Tubrok mond. Valaki igazán beszólhatott volna neki, még akkor is, hogyha a férfi az uralkodójuk volt. Ha kettesben lettek volna, akkor Ingrid talán még kiabált is volna a párjával, hogy térjen már észhez és ne legyen ennyire ostoba!
- Egyelőre várjon! – emelte fel a kezét, ahogy a parancsnokához szólt, amikor Tubrok neki.
Ezzel megfordult és közelebb sétált vissza az asztalhoz, majd pedig mindkét kezével rátámaszkodott és kissé előrébb hajolt, amíg végig Tubrok szemeibe nézett. Ezúttal sem próbált flörtölni, semmit, csak tartva a ridegséget továbbra is, amit az apjától örökölt.
< - Nem nézem levegőnek, de ön pedig láthatóan elfelejti, hogy én nem annak a nem kedvezhetek, akiknek szívem szerint megtenném, hanem a másik két érintett érdekeit kell szem előtt tartanom – felelte továbbra is olyan ridegen, mint ahogyan nézett. – A fél év nem sok, sőt még kevés is. Ilyen kevés idő alatt, főleg, hogy egy egysége van kivonulni a Rocksolidnak, és értelemszerűen mindkét fél csak ez ezek után láthat neki a károk helyrehozatalának. Máris csak 19 egységünk van hátra arra, hogy rendezzék a sorokat, felmérjék a károkat, a sebesültek rendbe jöjjenek, úgy katonákat képezzenek ki, új épületeket, taktikai állásokat építsenek ki, haditervet készítsenek a célpontjuk ellen, rendezzék a gazdaságot és újraépítsék azt, főleg, hogy éppen a tél kellős közepén járunk, a tartalékok sincsenek sehol sem a legjobb állapotban. Azok után, hogy önök mekkora károkat okoztak ez az idő is kevés. Ha akarja levezetem számításokban ezeket is, nagyjából már kiszámoltam amíg felsoroltam a záradékot. De ha ezt akarja játszani, lejjebb is mehetünk, de ebben az esetben a Rocksolid segíti őket, hogy ne kerüljenek még rosszabb helyzetbe abban háborúban. Mert ha nem megy bele a fél évbe újfent a Rocksolid kerül hátrányba ezzel a két féllel szemben, mert láthatóan elfelejti Lord Tubrok, hogy egyetlen gondolatomba kerül csak és a felvázolt haditervük Uvan Strupz és az Ismeretlen Birodalom főpapjának mappájában landol. Tényleg ezt akarja, vagy pedig enged a makacsságából és elfogadja az egyáltalán nem hosszú fél évet megkímélve saját magát és a Rocksolidot az továbbra is elhúzódó háborútól. >
Kivárt néhány pillanatot, igazából csak annyit, hogy levegőt tudjon venni. Továbbra sem szakította meg a szemkontaktust, de még mindig nem volt ebben semmilyen hátsó üzenet, vagy efféle, mint az első két napon. Már nem volt rá szükség.
< - Ha még mindig abban a hitben van, hogy maga szabhatja a feltételeket és ön van győztes pozícióban Lord Tubrok, nagyon, de nagyon téved. Már régen legyőztem magukat, azt hittem, hogy ez előző tárgyalási napon teljesen nyilvánvaló lett. Bármennyire is nehéz elfogadnia itt bárkinek is, de mindhárom birodalom sorsa és jövője az én kezemben nyugszik – fejezte be még mindig tökéletes ridegséggel. >

by **Bishop** Pént. 21 Nov. 2014, 20:23

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

A férfi és a nő közötti játékban ismét Ingrid arat egy kisebb győzelmet. A következő mondatára Tubrok szélesen elmosolyodik mialatt lassan leér a lépcsőn a nehézségek ellenére is, nem sokat késve Miller után. Szembe áll meg vele és a szemeibe nézve válaszol.
< - Ó rettegek. - felel ő is szemtelenül. >
Láthatóan és kettejük számára érezhetően is mindketten igencsak jól szórakoznak a kialakult helyzetben.
A tárgyaláson ez már koránt sincs így. Ingrid végül Maniac felé nyit kommunikációs csatornát a biochipjén keresztül és azonnali számítást kér. A válasz mint mindig egy pillanat kihagyással érkezik azután, hogy Ingrid a saját gondolata végére ért.
~ Számítás kész. Viszonylagos optimális érték 57,6 nap, biztosított érték 80,12 nap. ~
A helyzet odáig fajul, hogy Ingrid majdnem elhagyja a tárgyalótermet, de a visszatartó szavakra végül megáll. A kíséretének parancsnoka tovább adja a kapott parancsot és végül a teljes egység megáll, de már csak egy részük rendeződik vissza az elvárt helyére, a többi terv szerint a kivonulást biztosítja előre. Mielőtt Ingrid visszaérne az asztalhoz és rátámaszkodna, Stegan, aki már rég felállt egyszerűen elhagyja a termet.
< - Ennek ebben a formában nincs értelme. - közli odavetve mindenkinek és egyszerűen kisétál. >
Most az Északi Törzsek vezérkarának egy része Ingridre a másik Stegan után kapja a fejét. Ott van a levegőben a felszólítás, hogy valaki szóljon már a tábornoknak, hogy ezt egyszerűen nem teheti meg, de csak másodpercekkel később szólal meg Diederik.
< - Tábornok azonnal jöjjön vissza! >
Azonban az idős férfi szavai semmit sem érnek, már csak az ajtó záródása hallatszik. Tubrok láthatóan kényszer helyzetben van emiatt, de végül nem reagál az embere cselekedetére, figyelmét Ingridnek szegezi. Ingrid pedig hosszan és kifejtve elmondja amit akar. A hosszabb hangvételű és nagyobb súllyal bíró szavak azonban még mindig nem térítik észhez Tubrokot. Sőt olyan mintha a ridegség mögött ki hozta volna Tubrokot a sodrából vagy éppen sértette volna amit hall. Ezt a vezérek is érzik és a legtöbbjük feszülten várja mit is fog mondani az uralkodójuk. Tubrok néhány másodperc gondolkodás után válaszol csak.
< - Az ön által javasolt időkorlátnál semmi nem garantálja, hogy a felkészülési időt vagy az egyik vagy a másik birodalom nem fogja a Rocksolid ellen kihasználni. - itt megáll egy pillanatra - És nem fogja szánt szándékkal, a kelleténél jóval magasabb határt szabva lealkudozni az én ötletem és elhatározásom. Elfelejti, hogy nem mi jöttünk békét kötni. Ha úgy érzi győzött, tegyen amit akar a haditerveinkkel. Bármikor megkérdezhetem a mellettem álló fiatal tábornokot, hogy mennyi idő lenne átcsoportosítani az egységeket és új haditervet alkotni az Ismeretlen Birodalom teljes lerohanására. Mindenképpen az összeomlás szélén állnak. >
Itt is tart egy kis szünetet, hogy felfoghatóvá tegye az üzenetét. A szünetet kihasználva Kanton szól közbe.
< - De uram... >
< - Nincs semmi de. - hallgattatja el Tubrok a férfit - Tábornok kivitelezhető amit mondtam? >
Elofon finoman biccent jelezve, hogy ő maga ezt meg tudná csinálni kevesebb idő alatt, mint amire az Ismeretlen Birodalomnak szüksége van. Ezután fordul Tubrok újra Ingrid felé.
< - A kezdeti károkat a támadók okozták a Rocksolidnak, anyagi és emberi értékekben mérve. Az ő veszteségük, hogy alul maradtak, ésszerűen nekik lenne szükséges az irányunkban kártérítést fizetni, de ebből semmit nem láttam és nem is vártam el. Nem érdekel hogy oldják meg a gazdasági problémáikat. - jelenti ki végső szónak. >
A jelenetre Diederiknek szinte megáll a szíve, és félve várja, hogy milyen reakciót is fognak erre kapni. Elofon pedig érezhetően Stegan után menne, mondván ennek így tényleg nincs értelme.

by **Miller lányok** Pént. 21 Nov. 2014, 20:59

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
< - Akkor is így fogja gondolni, hogyha szándékosan provokálom majd a másik felet, hogy megtegye, csak azért, hogy lássam milyen, ha féltékeny? – kérdezte újfent szemtelenül. >
Persze csak játék volt a részéről, soha sem tett volna így, csak az újabb kis győzelem után ismét próbált egy újabbat elérni. Már a tárgyalóban azonban közel sem alakultak olyan jól a dolgok, mint szerette volna, sőt kezdett nagyon is elfajulni az egész. Ingrid nagyon hamar megkapta a válasz Maniac-től, nyolc egység alatt mindkét birodalom kész lett volna arra, hogy rendezze a sorait. Közben az emberei már távozásra készen voltak, még Ingridet is meglepte, noha nem mutatta ki egy pillanatra sem, hogy Stegan egyszerűen felállt és kiment a teremből. Ha nem lett volna ennyire kellemetlen ez a helyzet, akkor itt jelentette volna ki, hogy igencsak megkedvelte a férfit ezért a húzásáért, azonban most nem volt ezzel ideje foglalkozni. Ahogyan beszélt úgy tűnt Ingridnek, hogy sikerült megsértenie és megbántania Tubrokot. Azaz ebből tudta, hogy most végezte tökéletesen a munkáját, mert mindig erre utazott, de máskor örömöt és elégtételt érzett emiatt, most azonban csak keserűséget és rosszabbul érezte magát, mint előtte, mert nem akarta, hogy a párja így érezze. Tubrok válaszára Ingridnek a szeme sem rebbent ekkor még, persze, hogy tudta, hogy ő maga a vesztes fél, de abban már kételkedett, hogy lenne ideje lerohanni a Rocksolidnak teljesen az Ismeretlen Birodalmat. Hiszen elmondta, az átokba is! látta, hogy Diederik szinte rosszul van a helyzettől, az öreg szíve nem nagyon bírhatta és Elofon is távozott volna, hogy máshogy oldják meg mindezt. Az egész pedig néhány nyomorult egység miatt volt. Ingrid alig észrevehetően ingatta meg a fejét „jelezve”, hogy nincs annyi idejük. Tényleg azt hitték, hogy csak üresen fenyegetőzött, azt hitte, hogy Tubrok elmondta, hogy komoly volt a fenyegetés, az embereinek a fegyverélesítése tegnap is kellő bizonyíték volt, hogy ott kivégezték volna őket egyetlen szóra és a háborúnak úgy lett volna vége. Ingrid alig láthatóan megremegett, a gyomra felfordult az egésztől, minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ne látszódjanak meg az érzelmek rajta, az, hogy ez fojtogatta, hogy kirobbant volna belőle az egész, az aggodalom, a féltés, illetve az, hogy dühös volt. Nagyon dühös, elemi erővel, szinte ősi erővel, ahogyan annak idején csak Thorhalla és Einar tudott, de erről fogalma sem volt.
- Legalább egyszer az életben tedd félre az átkozott büszkeségedet és hallgass a józan érvekre! – szólalt meg ezúttal szándékosan svéd nyelven, mind eddig is tökéletesen folyékonyan, anyanyelvi szinten tette. – Tudod, hogy nem engedhetek többet, mert kötnek a parancsaim, pedig akarnék! Ha ezt így folytatod tovább, akkor nem fogod megélni azt, hogy lásd megszületni a fiadat, a fiúnkat! Komolyan az életeddel, az embereid életével játszol egy átkozott dátum miatt?! Ennyire fontos ebben a helyzetben az egód, hogy a szeretteid, családod, barátaid és mindenki életét kockáztatod néhány nyomorult egységen?! Nem egyedül akarom felnevelni a gyermekünket, hanem közösen, veled… veled akarok lenni és nem végignézni a halálodat, hogy utána életem hátralevő részében gyászoljalak és vádoljalak, hogy mennyire ostoba voltál, hogy eldobtad az életedet! Kérlek Tubrok, könyörgöm, hogy emiatt ne légy öngyilkos, tudod, hogy mi a következmény, hogy milyen paranccsal küldtek ide. Had ne veszítselek el emiatt szerelmem… úgy, hogy több, mint ezer évet vártam rád...
Érezhető volt, hogy valószínűleg soha sem mondta még élete során senkinek azt, hogy könyörögve kéri, nem volt rá szüksége, hogy megtegye. Többször kellett nagyobb levegőt vennie azért, hogy képes legyen megtartani a hűvös hangját, hogy senki más ne tudja, ne is sejthesse, hogy mit is mondott neki. éppen ezért az arcáról, mozdulataiból és szemeiből sem lehetett ezt kiolvasni. Ha valaki nagyon figyelt, akkor most látható volt, hogy továbbra is teljes erőből küzd azért, hogy a látszatot fenntartsa, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van és mindent a kezében tart, de Tubrok már a svéd szavak miatt tudhatta, hogy nem így van. Egyébként mivel tudta, hogy a párja nem beszél tökéletesen svédül, így többször is próbálta egyszerűbb szavakkal megfogalmazni a mondandóját, hogy tökéletesen érthesse Tubrok. Még mielőtt azonban bárki megszólalhatott volna vett egy mélyebb levegőt, eddigre már a kezei is ökölben voltak az asztalon, talán ezek voltak a legárulkodóbb jelek arra, hogy mi játszódhat le benne jelen pillanatokban.
- Legyen tíz egység és tudd, hogy ezzel már a leendő Flottás karrieremmel játszom és azzal, hogy részben parancsmegtagadásért azt kockáztatom, hogy évtizedekre a Fekete Sziklára küldenek hazaárulásért, mert nem akarlak holtan látni, sem a Rocksolidot elesni! Ha meg is tagadom otthon, hogy elmondjam, amit megtudtam, Maniac akkor is elmondja, mert ismeri a gondolataimat... – mondta még svédül. – Azt kockáztatom, hogy nem látnám egyik fiamat sem felnőni, hogy szégyent hoznék a teljes vérvonalamra… miattad… érted!
Amíg ki nem mondta a szavakat, addig nem is hitte volna, hogy ennyire szereti a férfit, hogy érte még ezt is kockáztatná.
< - Tíz egység, de ennél tovább nem vagyok hajlandó lejjebb menni – jelentette ki végül a Rocksolid nyelvén, hogy mindenki értse már. >

by **Bishop** Szomb. 22 Nov. 2014, 13:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Tubrok a válaszra csak kétkedően megingatja a fejét.
< - Már elárulta, hogy mennyire szeretne féltékenynek látna rövid időn belül. Nem is számítok másra mint hogy minden bevethető módszerével provokáljon. - mosolyodik el. >
A férfi láthatóan rendkívül élvezi, hogy ezúttal Ingridnek nem sikerül fölé kerülnie a kettejük közötti kis játékban. Ettől függetlenül kíváncsian fürkészi a szeretett nő arcát, hogy milyen visszavágást is fog erre a kijelentésre kapni tőle.
A tárgyalóteremben azonban egyáltalán nem ilyen idillikus a kialakult helyzet. Ingridben dúlnak az érzések, próbálja fenntartani a hűvösség látszatát, amit a hangjában és a mimikájában meg is tart, de a kezei már ökölben vannak és a szemei is árulkodóak. Végül úgy dönt, hogy svédül szól Tubrokhoz. A férfi hasonló kellemetlen érzéssel hallgatja Ingridet, mint amit a nő is érez. A jelenlévő vezérek a svéd szavakat hallva azonnal egymásra tekintenek és egymás arcáról próbálják leolvasni, hogy mégis mi ez és, hogy jól hallják-e, tud-e erről valaki valamit. Ingridnek is azonnal feltűnik hogy minden jelenlévő értheti amit mond a reakcióik alapján. Van akit kellemetlenül érint amit hall, más csak zavarba jön vagy éppen ki nem mutatva felháborodik. Tubrokban is hasonló érzések kavarognak. Szótlanul hallgatja végig Ingridet, de még utána is csak néhány másodperccel később tud felelni.
- Ingrid, a teljes vezérkar beszél svédül. - nyögi ki Ragal.
Még mielőtt bármi más kerülhetne szóba Diederik fordul oda a törzsfőhöz.
- Azt mondta nekem, hogy Lady Ingrid nem esett teherbe.
A számonkérésre Tubrok kellemetlenül megigazítja a sötét színű garbóját, de nem válaszol hangosan a nyilvánvalóra. Végül Elofon szakítja meg a kellemetlen helyzetet, de láthatólag ő van a leginkább zavarban és éppen az egyenruhája gallérját igazítja meg hogy több levegőhöz jusson a bőre.
- Huh... kezd nagyon kellemetlenné válni a helyzet. Javaslom a gyerekre tekintettel egyezzünk meg.
Tubrok végül a javaslatra bólint és kikerülve mindent mást válaszol Ingridnek. Ezúttal már birodalmi közös nyelven.
< - Elfogadom a tíz egységet. >

by **Miller lányok** Szomb. 22 Nov. 2014, 14:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ezúttal viszont ő maradt alul, ezt már Tubrok szavai előtt a kétkedő fejcsóválásnál tudta, de nem bánta, hogy nem tudott olyan dologgal visszavágni, hogy győzelmet szerezzen. Így is élvezték mind a ketten, így nem is volt oka arra, hogy erőltesse ezt. Való igaz, tényleg mondta, hogy majd ez elő fog fordulni, mert látta volna úgy a párját, szóval valami frappánsabbat kellett volna kitalálnia gyorsan, ami meg is volt, így még mindig kacéran nézett a párjára és kezdte el mondani, amit kitalált.
< - Akkor is ennyire magabiztos lenne, ha nem egy másik férfi, hanem egy nő nyerné el a kegyeimet? – kérdezte még mindig szemtelenül. – Önnek ettől is tartania kell, nem csak a férfiaktól. >
A tárgyalás azonban továbbra is katasztrófával egyenértékű volt. Nem gondolta volna az elején azt, hogy ennyire elharapózhat az egész, továbbra is egy egyszerű dátumon. Egyre nehezebben ment az, hogy ura legyen az érzéseinek, de hála az ezeréves tapasztalatnak nem remegett meg a hangja és az arca sem rezdült. Ha csak erre koncentrál és nem beszél, akkor még a szemei és a keze sem szorult volna ökölbe. De mivel kénytelen volt megszólalni, így ez a tökéletesség sem látszott. Amíg beszélt azt láthatta a párján, hogy benne is hasonló érzések kavarogtak, mint önmagában, de nem hagyta abba, a többi vezetőt most kizárta, nem is figyelt rájuk, így egyelőre esélye sem volt annak, hogy feltűnjön neki az, hogy márpedig ők is megértették azt, amit mondott. Ha talán nem is mindent, mivel Ingrid mégiscsak anyanyelvi szinten beszélte ezt, míg előző este is tapasztalta Tubroknál, hogy ő középszinten talán, de a lényeg akkor is könnyedén leszűrhető volt és kitalálható. Utána várta, hogy a párja mit is fog mondani erre, de amit válaszul kapott, azt közel sem várta. Egy pillanatra, csak egyelten pillanatra látszott meglepettség az arcán, aztán a hófehér bőre még fakóbb lett, ahogyan elsápadt, a szemeit most kapta oldalra, hogy a vezérkar többi résztvevőjén. Most már látta, hogy tényleg így volt, a zavar, kellemetlenség ott volt az arcukon. Ezúttal egy óészaki mondat szaladt ki önkéntelenül is Ingrid száján, amiben elkáromkodta magát. bele sem gondolt abba, hogy érthetik. Tubrokot érdekelte a Zuhanás előtti idő, de a többiekről semmit sem tudott, bár most, hogy belegondolt, ők valószínűleg akkor is itt voltak, amikor Tubrok még nem volt uralkodó és támogatták, kellett valamilyen titkos nyelv, amin érintkezhetnek egymással. Mi más lett volna alkalmasabb, mint egy több, mint ezer éve halott nyelv? A kellemetlenséget pedig tovább fokozta mindaz, amit Diederik mondott, tehát ez is szóba került és az öreg rákérdezett, Tubrok persze letagadta, hiszen így beszélték meg, hogy egyelőre nem mondják el és van még négy teljes egységük kitalálni, hogy ezt miként tálalják. Ingrid közel sem gondolta azt, hogy így fogják a vezetőknek a tudomására hozni. Ami talán még őt is meglepte, hogy az elmúlt napokban Elofon volt az, aki a legjobban tudott ügyelni az érzéseire és a legkevésbé mutatta ki, hogy mit érez, most pedig mégis ő volt a lehető legnagyobb zavarban. Ingridnek ez kezdett gyanús lenni, az áradozása róla, amit mondott Mordaen előző este a klubban, a francba! Ekkor esett le neki, vele is hasonló volt a gondolkodása, ahogyan a férfi tervét felgöngyölítette két napja, előtte ellenezte Elofon őt, nem volt neki szimpatikus, utána pedig már áradozott róla. Le kellett volna már akkor esnie, amikor Mordaen mondta, tetszett a férfinak. Ezúttal hálás volt neki, hogy mondta, hogy fogadják el ezt, de Ingrid annak örült volna igazából, hogyha Kanton-ba nem fojtja Tubrok nem sokkal korábban a szót, volt egy olyan érzése a nőnek, hogy a Végtelenekért felelős ezredes belement volna a húsz egységbe is. mikor Tubrok végül kimondta azt, hogy elfogadj a tíz egységet Ingridben mintha egy világ tört volna össze. Nem megkönnyebbülést érzett, hanem hatalmas csalódást. Azok után, hogy mondta, hogy mi mindent kockáztat, hogy Lerontis az előbbiért bármikor tényleg a Fekete Sziklára küldhetné, hogy saját maga bármit feladna a férfiért és a Rocksolidért, erre ő képtelen volt arra, hogy a tíz egységet felvigye tizenötre. De legalább tudta már most, hogy mit is várhat majd az egésztől a későbbiekben. Ebben a pillanatban végtelenül gyűlölte a szerelem mellett Tubrokot és legszívesebben még el is sírta volna magát, még szerencse, hogy képes volt arra, hogy visszafogja magát. Nem hitte volna, hogy ennyire nehéz lesz ez, hiába ezer év, hiába minden profizmus, eddig képes volt arra, hogy a munkáját és a magánéletét külön szedje, de ez esetben megbukott. Örülnie kellett volna, hogy még mindig emberi maradt, de a profizmusa csődöt mondott ironikus módon, mintha most is csak néhány évtizedes lett volna a lassan ezer leélt esztendő ellenére is. Bólintott, hogy rendben van, majd csatornát nyitott Maniac irányába.
~ Az egyeztetések alapján a most elfogadott tíz egységgel a záradékban készítsd el a szerződést és vetítsd ki holografikusan a kommunikátor fölé. ~
Szótlanul vette elő a kommunikátorát és tette le az asztalra, hogy Maniac kivetíthesse, aztán már ő maga is Rocksolid nyelvén szólalt meg.
< - A kész szerződés az eddig megbeszéltek alapján, nézzék át, hogy hol van benne hiba és mit kell még korrigálni. Amíg átnézik, szükségem van néhány percre odakint – mondta még mindig ridegen. >
Ezzel most már tényleg megfordult az embereinek intett, hogy álljanak vissza a falhoz nyugodtan, nem szükséges a távozást előkészíteniük már.
- Maradjanak bent, csak az ajtó előtt leszek – mondta halkan a parancsnoknak.
Ha az ajtóhoz ért, akkor kilépett rajta, megvárta, amíg az becsukódik mögötte, ő még tett tétován néhány lépést a falig, majd annak támaszkodott, lecsúszott a földre és átölelte a lábát, eddig bírta, ez volt az a pont, amikor a könnyei is potyogni kezdtek, az arcát ráhajtotta a térdeire. Próbálta összeszedni magát, de jelenleg nem nagyon akart menni, az egész fájt neki, átkozottul, sokkalta jobban, mint eddig bármi az életében.

by **Bishop** Szomb. 22 Nov. 2014, 20:25

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

A "fenyegetésre" Tubrok mosolya is kacérrá válik, emellett kis türelmetlenséget is észrevesz rajta Ingrid, de ez is csak megjátszott.
< - Azzal csak én nyernék. Önnek és félnie kellene abban az esetben, nehogy a kiszemelt nőt én magam is elcsábítsam és akkor nincs más választása egyiküknek sem mint velem jönniük. - kacsint Ingridre az utolsó szavaknál. >
A tárgyaláson már, Ingrid kezdi elveszteni a kontrollt az érzései felett, a meglepettség ha csak egy pillanatra is meglátszik az arcán és mindenki látja, aki éppen az arcát fürkészi, ahogy az is, hogy a hófehér bőre elsápad és még fehérebb lesz. Ahogy végigpillant a vezéreken lassan összerakja magában a képet, aztán a gondolatok és érzések kezdenek benne keveregni, Elofon, Kanton, Diederik és Tubrok, hogy csak elfogadta a tíz egységet. A kérésre Maniac azonnal választ ad.
~ Kijelölt művelet végrehajtva. ~
Ingrid ezután szótlanul előveszi a kommunikátort és az asztalra csúsztatja, az rögtön több példányban vetíti ki a szerződés tökéletes holografikus alakban megjelenő formáját. Ezután közli, hogy szüksége van pár percre odakint. A Rocksolid vezérei bólintással jelzik, hogy tudomásul vették, majd amint Miller megfordul rögtön nekilátnak a szerződés végigolvasásához és elemzéséhez, ellenőrzéséhez. Ingrid eddigre már az ajtóhoz ér. Az emberei az intés szerint visszaállnak a termet biztosító formációba és elhúzódnak az ajtótól. Egyedül lép azon ki, senki nem követi. Még tesz néhány lépést aztán magába roskad az érzésektől. Arcát az átölelt combjába temetve sírni kezd. Innentől az érzései veszik át feletti kis ideig az uralmat. Ami egy idő után feltűnik neki, hogy HUD szerűen a látása jobb felső sarkában lát egy ablakot. Negyedrészt átlátszó, kékes alapú ablak, középen egy kör alakú rész, körülötte egy egészen szögletes, de idomuló kerettel. Az ikonban Maniac avatarja látható, körülötte a keret kéken és pirosan villog felváltva. Ezzel is jelezve, hogy Ingrid érzelmi állapotba került és ez egy figyelmeztetés a Mesterséges Intelligenciától, mielőtt hibásan döntene az érzelmei által befolyásolva. Egyelőre még mindig egyedül van a folyosón.

by **Miller lányok** Szomb. 22 Nov. 2014, 22:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
A „fenyegetés” után Ingridnek külön tetszett a kis megjátszott türelmetlenség és az, hogy most már Tubrok mosolya is kacér lett az előbbiek után. Ezen felbuzdulva egy teljesen határozott mosoly jelent meg az ajkain és kissé hanyagul vonta meg a vállát, ami azt sejttette, hogy jócskán többet tud, mint, amit kimondott eddig. Direkt rájátszott arra, hogy még nagyobb türelmetlenséget csikarjon ki a szeretett férfiból. Ha ezt sikerül megtennie, akár valódit, akár csak a megjátszottat. Amikor ezt sikerült elérnie, akkor szólalt majd csak meg ismét.
< - Ennyire amatőrnek néz? – kérdezte. – Azt hiszi, hogy olyan hölgynek hagynám, hogy elcsábítson, akinél esély van arra, hogy ön is megtegye vele ugyanezt. Nem, hagynám, hogy szenvedjen, hogy egy nő képes volt lecsapni a kezéről, míg ön hoppon maradt. >
A tárgyaláson már túl későn vette észre, hogy a meglepettsége az arcára kúszott, azt ugyan nem látta meg, hogy kik is vették észre, hogy képes efféle érzelemre is, de azt igen, hogy tényleg észrevették. Szerencsére csak egy pillanatig tartott, azonban a sápadtság, ami megjelent az arcán már sokkalta tovább, mint a meglepettség. Ezt bármennyire is szerette volna nem volt képes itt helyben eltűntetni az arcáról. Nagyon régen érezte magát ennyire kellemetlen és kényelmetlen helyzetben, mint most, főleg, ahogyan mindent végigtudott gondolni néhány pillanat alatt és összerakott az elméjében mindent. Most roppant mód irigyelte Zsarnokot és az apját, hogy már egyikőjük sem rendelkezett semmilyen érzelemmel, hogy azok nélkül mennyire egyszerű és logikus lett volna minden, nem futott volna akkora hibába, mint most. Vagy pusztán akkor sem, ha csak az apjától örököl mindent és semmit az anyjától. Ezt most azok miatt tolta el, ő volt ennyire érzelgős, ha végig fent tudta volna tartani az apja örökségét nem lett volna gond. Össze volt zavarodva, Maniac azonnal válaszolt is a parancsra és megjelent a szerződés több darabban holografikusan kivetítve, hogy mindenki megnézhesse. Azt Ingrid már alig fogta fel, hogy a vezérkar és Tubrok bólintott, hogy nyugodtan kimehet, ha nemleges választ kapott volna, akkor is ugyanúgy kisétált volna a következő néhány percre. Az embereit látta, hogy visszaálltak a falhoz, hogy biztosítsák a termet, ahogyan korábban is tették. Odakint pedig már tényleg nem bírta ki, hogy ne kezdjen el sírni, amint lerogyott a padlóra. Hosszú percekig csak sírt, nem először, amióta itt volt, most érezte a legjobban, hogy szüksége lett volna éjjel, reggel tényleg a meditációra, hogy az érzelmeit rendezze, az előző esti Zsarnok-os dupla látomás és álom nagyon kikészítette őt idegileg. Illetve Lerontis is ezek mellett, nagyon szüksége lett volna pár óra meditációra, bármire, hogy rendbe hozza magát és újra stabilak legyenek az érzelmei. Még mindig sírt, amikor feltűnt a látómezejében az ikon, Maniac ikonja, ahogyan vörösen pislogott.
- Tudom! – szólt rá hangosan, szipogva. – Nem kell a figyelmeztetésed! Nem fogok az optimális értéktől eltérni… főleg, hogy már csak alá kell írni a szerződést!
Szerencsére attól már nem kellett tartania, hogy ennél rosszabb lenne minden, ez volt az utolsó pont, a többiben az előző napokban megállapodtak. Most nem is lett volna képes arra, hogy ennél tovább vigye, ha nem ő kért volna napolást és a következő egy napot tényleg egyedül töltötte volna odafent a hegyen. Szüksége lett volna rá, hogy felrohanjon oda, mindentől és mindenkitől távol, akár még a kommunikátort sem vitte volna, noha akkor a festményét sem tudta volna befejezni. Csak ült volna hol a forró, hol a hideg vizes tóban, esetleg a partjukon és teljesen kiürítette volna a fejét. Koncentrálni kezdett, vagyis próbált, hogy a hormonszintjét ellenőrizze, volt egy olyan érzése, hogy a szerelemtől még az is megbolondult, Eyjolf még nem lehetett, ahhoz pici volt, de a többi megboríthatta ezt és az is okozhatott nála efféle zavart. Már tudta, hogy miért is akarta ezt az egészet húzni egészen a tárgyalás végégéit, azt, hogy összejöjjön Tubrokkal, hogy ne legyenek ilyen gondjai, mint amibe most beleesett. Megrázta a fejét, ezektől a gondolatoktól csak mégjobban fájt az egész neki és újra elkezdett sírni, hiába törölte meg a szemeit és mindenhol az arcát újra és újra könnyes lett, vagy ha nem is törölte meg, akkor a szervezete szívta fel a sós lét. Egyelőre örült annak, hogy ennyi ideig elhúzódik az, hogy átnézzenek mindent, mert még nem látta a végét annak, hogy ezt abba tudja hagyni, minden erejével próbált felülkerekedni ezen, de még nem sikerült megtennie ezt. Így csak abban reménykedett, hogy addigra rendben lesz, mire kiszólnak neki, hogy folytathatják az egészet, már ha az előbbiek után veszi valaki a fáradtságot arra, hogy szólni fog.

by **Bishop** Vas. 23 Nov. 2014, 11:42

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Ingrid a további szavaival nem is, de a hanyag vállrángatással és az ehhez kapcsolódó tekintettel ismét kihozza a párja türelmetlen énjét. Így Ingrid újra megszólal.
< - Ön komolyan egy nő elcsábításához szükséges képességeimet vonja kérdőre, amikor magát is sikerült aljas módon becserkésznem? - teszi fel költőien és magabiztosan a kérdést, a kettejük közötti játékos hangon - Vagy csak arról van szó, hogy fél, egy másik nő mellett Önre kevesebb idő jutna és osztoznia kellene rajtam? >
Most Ragal is kévetelesen szemtelen és próbálja Ingridet provokálni, hogy még tovább húzzák ezt a pörgős játékot. De az még kérdéses, hogy mit is akar elérni Ingridnél, ha ő nem a türelmetlenséget.
A tárgyaláson Ingrid időt kér, hogy kimenjen. Alig veszi észre a biccentéseket, csak egyszerűen távozik. Odakint pedig a földre rogy és sírni kezd. Sírás közben elkalandoznak a gondolatai, a meditációról, a hideg-meleg vizű tóról, arról hogy hogyan is lett volna jobb az egész helyzet, az apjáról, Zsarnokról, Tubrokról. De ezektől a gondolatoktól csak még rosszabbul érzi magát és még jobban fáj. Maniac figyelmeztetése sem segít a helyzeten, azonban a kimondott szavak jóval indulatosabban hagyják el az ajkait mint tervezte, így is önkéntelenül leadva a benne lévő feszültség egy részét. A hormonszintjére kezd koncentrálni és azonnal kezdi érezni, hogy nincs rendben. Ha máskor ez úgy jelent meg az elméjében elképzelve, hogy nyolc-tíz zöldes színű, nagyjából azonos vékony oszlop van egymás mellett, akkor most az oszlopok vörösek és valamelyik az "egekbe" nyúlik, más már az alvilág határát súrolja. Megpróbálja összeszedni magát, de nem sikerül, csak újra sírva fakad. Néhány hosszú perc után jön az üzenet, hogy vissza kellene mennie. Mivel a Rocksolid vezetői nem tehetik meg hogy szólnak neki, a saját embereit pedig utasította hogy ne tegyék meg, ezért az ajtónak a külső oldalán lévő megjelenítőn nyílik egy ablak, amihez szolid, vékony figyelmeztető hang is társul. Az üzenetben az áll, hogy nincs kifogás a szerződés ellen, leellenőrizték és Ingridre várnak. Nagyon nehezen ugyan, de Ingridnek sikerül összeszednie magát, elrendezni mindent és visszasétálni a tárgyalóba. Ott teljesen fegyelmezetten, állva várja a teljes Rocksolid vezetőség, és miután Ingrid visszaér mindenki állva marad, nem csak Tubrok mint eddig. A törzsfő helyett most Diederik szólal meg, aki nyugodtabb mint korábban látszott.
< - Átnéztük a megfelelő szakembereink bevonásával a szerződést és többszöri ellenőrzés után sem találtunk benne hibát. Minden pont a megegyezések szerint lett megállapítva és senki jogait nem sérti. Ha Önnek, Lady Ingrid, megfelelő, készen állunk a hitelesítésre. >
Végig hivatalos és nyugodt, közel sem akar olyan érzelmi vagy politikai játékokba belemenni mint amilyeneket korábban látott. Láthatóan annál felkészültebb, akkor is ha ez már a célegyenes. Ami Ingridnek - ha nem foglalkozik túl sokat magával és ami benne zajlik - feltűnhet, hogy Stegant is visszahívták, most ő is ott áll. Egyelőre mindenki Ingridre vár.

by **Miller lányok** Vas. 23 Nov. 2014, 17:21

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Úgy tűnt, hogy ismét Tubrok nyerte a kis fordulót azzal, amit Ingrid mondott, de még előtte valóban sikerült elérnie azt, amit szeretett volna, hogy kihozza a türelmetlenséget a párjából, ami maradéktalanul sikerült is. Ingrid továbbra is magabiztos mosollyal várta meg, hogy a szeretett férfi mit is fog válaszolni és nem esett kétségbe egyetlen pillanatra sem azok alapján, amit hallott. Már úgyis tudta, hogy mit fog erre felelni, mindezt persze úgy, hogy nehogy megbántsa Tubrokot, mert azt egyetlen pillanatra sem szerette volna ezt, főleg, hogy remekül érezték mind a ketten magukat ebben a kis helyzetben. Már csak egyvalamit nem tudott Ingrid, hogy Tubrok hova szerette volna terelni ezt a kis játékot, saját maga azt, hogy türelmetlenné tegye a párját és az már várja a tárgyalás végét, ezt szerette volna, de a férfi terveiről ötlete sem volt, nem mintha olyan nagyon törte volna rajta a fejét, nem bánta, hogyha meglepetés marad mindez.
< - Ami azt illeti, ha nagyon szükséges és versenyzésbe fordul a játék, akkor nagyobb tapasztalatom van nőknél, mint önnek – felelte. – Egy nő mindig jobban tudja, hogy mivel okoz örömet egy másiknak. Így egy pillanatra sem aggódnék, hogy ön sikerrel járna, még úgysem, hogy páratlan adottságokkal rendelkezik és bármilyen nőt remekül ki tud elégíteni. Ugyanis én is hasonló cipőben járok, csak több tapasztalattal. Így egyáltalán nem aggódom azon, hogy egyedül maradnék, vagy osztoznom kellene önnel a harmadik félen. >
Ekkor még szerette volna, hogyha nagyon hamar minden gond nélkül vége lett volna a tárgyalásnak, azonban a sors kegyetlenül közbeszólt. Érezhette volna, hogy ez lesz, kezdte magát túlságosan is jól érezni és olyankor mindig ez volt. Vagy a rossz látomások, vagy pedig minden más, nehogy legalább egyszer teljesen normálisan élvezhesse az életét. A folyosón a sírás befejezése nagyon nehezen ment, minden egyszerre borult rá, alig volt képes a gondolatait összeszedni és rendezni, amin Maniac vörösen villogó figyelmeztetése sem javított sokat. Ahogyan hangosan szólalt meg, hogy válaszoljon a figyelmeztetésre nem volt meglepő önmaga számára sem, hogy mennyire indulatos volt az egész, hiszen tökéletesen érezte magában a feszültséget. Csak az aggasztotta, hogy ennyire nem volt képes azt uralni. Éppen emiatt gyanakodott a hormonszintjére, amit azonnal ellenőrizni is kezdett, már ellenőrizte élete során többször is, így tényleg tudta, hogy az elméjében vonalas grafikon ábrázolta mindezt és általában nyugodt zöldben volt a teljes élete során. Most azonban az egész vörösben volt, némelyik értéke a csillagos egekben volt, hogy az adott hormonból nagyon sok termelődött, mások pedig teljesen elnyomódtak és vészesen kevés volt belőle. Ha sima ember lenne, akkor sokkalta nagyobb gondban lenne most, mint jelenleg. Pedig már ez is kétségbeejtő volt annak, aki látta mindezt, hogy ennyire megbolondult és felborult a biokémiai háztartása, és ezen még a regeneráció sem nagyon segítene, hiszen szerelmes, így ezek továbbra is gyártódnak, hacsak nem akarna kiszeretni Tubrokból és erővel, koncentrációval állítaná vissza az egészet, már ha egyáltalán sikerrel járna így. Hosszú percek teltek el, de semmi sem történt, a Rocksolidosok ki sem jöhettek, az emberei meg parancsot kaptak, hogy maradjanak. Az tűnt fel neki egy idő után, hogy újabb lézeres üzenet jelent meg az ajtónál, hogy visszavárják a terembe. Felkelt végtelenül lassan a földről, megtörölte az arcát, majd újra felöltötte a maszkot magára és megvárta, amíg a könnyek felszívódtak a bőréről. Azzal próbálta nyugtatni magát, hogy pár perc csupán és vége lesz az egésznek, befejezi mindezt. Mikor visszament a terembe a korábbi kiingásának nyoma sem látszott rajta, de végtelenül megalázva érezte magát. Ennyire még soha életében, soha sem fordult elő életében, hogy valakinek könyörgött volna, hogy a teljes büszkeségét sutba dobja, ráadásul úgy, hogy olyanok is hallják mindezt, akiknek nem is szólt az, amit mondott. Bármilyen nehéz is volt, de végül csak visszaterelte a gondolatait a szerződés megkötésére, ekkor tűnt fel neki, hogy Stegan is itt van újra, pont lemaradt a nagy felvezetésről, a legjobb részről, bár nem kételkedett abban Ingrid, hogy majd úgyis elmondják neki az egészet. Hálás volt Diederiknek, hogy ezúttal ő szólalt meg, bizonyára nem hagyta, hogy Tubrok folytassa a tárgyalást, mert a férfi sem lehetett olyan állapotban, hogy ezt megtegye. Az ezredes szavaira a nő ridegen és kimérten bólintott, majd csatornát nyitott Maniac felé. miközben ha még mindig ki volt vetítve a szerződés, akkor gyorsan nekilátott, hogy átfussa azt. Örült annak, hogy most nem akarták tovább húzni, hanem mindent elfogadtak és az előbbi közjáték nyomán sem próbáltak a korábbiakon változtatni.
~ Ez ugye teljes mértékben az a szerződés, amelyikben én állapítottam meg a határokat és lett általam elmondva a záradék? ~ kérdezte. ~
Amint megkapja a megerősítést a Mesterséges Intelligenciától, hogy valóban arról van szól, akkor szólal meg ismét.
< - Kezdhetik az „aláírást”, én a legvégén fogom megtenni – mondta ismét ridegen. >
Amint mindenki, akinek kellett megejtette az igazolását, digitális aláírást, hogy szentesítse a szerződést, utána szólalt meg Ingrid is.
< - A tárgyalások során az Ismeretlen Birodalmat és a Pride-t a Birodalom megbízásából Lady Ingrid Stephanie Miller Osborn képviselte, ezennel hitelesítem és elfogadottnak veszem a szerződést az általam képviselt birodalmak nevében. >
Még megvárta a reakciókat, majd utána, mielőtt bárki megszólalhatott volna folytatta, ám ezúttal már nem a Rocksolidos nyelven, hanem közösen.
- Maniac! – kezdte, a tartása ugyan megmaradt uralkodóinak, tökéletesnek, de a hangját már nem bírta leplezni, az fáradt volt, megkínzott és elgyötört. – Küld el a szerződést az Ismeretlen Birodalom főpapjának, illetve Uvan Strupz-nak a Pride klán vezetőjének azzal az üzenettel, hogy a szerződés a kézbesítés időpontjából kezdve él és mindhárom félnek az abban foglaltak szerint kell eljárnia. Várom a visszajelzést, hogy mind a ketten megkapták a szerződést.
A virágokat és a bombonokat pedig az öltözőjébe várta, de ezt már csak magának jegyezte meg. Máskor talán boldogan, de most csak keserűséget érzett, azt hitte, hogy örülni fog, de ismét csak sírhatnéka lett az egésztől. Nem könnyebbült meg, vagy érzett örömet, hogy élete legnagyobb ügyét megoldotta, csak fájdalom és űr tátongott benne. Amint megkapta a visszajelzést Maniac-től, akkor ismét megszólalt, ezúttal Rocksolidos nyelven és most önmagát is meglepte, hogy mennyire sikerült érzelemmentesnek lennie.
< - A szerződés ettől a pillanattól kezdve érvényben van – mondta teljes mértékben gépiesen. – A világháború pontban éjfélkor véget ér a Pride oldalon is. >

by **Bishop** Hétf. 24 Nov. 2014, 00:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Ingrid válaszára Tubrok nem éppen keskeny mosolya még szélesebbé és kacérabbá válik. A türelmetlenség is ott motoszkál benne és foglalkoztatja, hogy folytassák tovább ezt a kis játékot.
< - Ha tudná, két olyan nő aki pontosan tudta mi kell a másiknak és mivel elégítheti ki bármelyik férfinél jobban, hívott meg magához harmadik az évek alatt... ön se hinne magának Lady Ingrid. - fejezi be szemtelenül. >
A tárgyalás elején mind Ingrid, mind Tubrok szerette volna ha gyorsan és könnyen mindent elrendeznek, de ez közel sem történt így. Ingrid lassan összeszedi magát a folyosón, letörli a könnyeit, visszaveszi a maszkját és már ismét hidegen és hűvösen lép vissza a tárgyalóba. Ugyan kívülről hűvös, belül megalázottnak érzi magát. Az ellenőrzésre Maniac azonnal pozitív megerősítést ad.
~ Visszaigazolás. Elfogadva. ~
Ebből Ingrid már tudja, hogy ez pontosan az a szerződést aminek végső soron ő maga szabta a pontjait és értékeit. Miután kimondhatja, hogy a Rocksolid vezetői megkezdhetik az aláírást, a jelenlévő vezérek és Tubrok is megkezdi a hitelesítést. Lényegében először kódokat írnak be a rendszerbe amivel azonosítják magukat, és átesnek a szigorú biztonsági protokollokon. Erre mindenkinek külön megjelenítő és egyben vezérlő van. Ezután egyszerűen aláírják a nevük begépelésével és hangos kimondásával. Amint mindenki készen van, jelez Diederiknek aki ismét Ingridhez fordul.
< - Készen vagyunk Lady. - válaszolja nyugodtan. >
Ezután Ingrid is megteszi ugyanezt, bár neki elég csak egy hosszabb monológ, Maniac azt tökéletesen értelmezi. Ezzel hitelesíti és le is zárja a szerződést. Az elküldésre azonnal meg is jelenik a három kör jelezve, hogy az üzenet el lett küldve, a Rocksolid esetében rögtön olvasottá is válik az ikon. Az Ismeretlen Birodalom esetében pár perc után történik csak ez meg, de ott jelzi a rendszer, hogy csak a főpapok tanítványai és titkárai vették át ezeket egyelőre. A Pride esetében a kör üresen forog, Uvan Strupz nyilván személyesen akarja majd ezt intézni, ha tudomására jut. A vezéreknek azonban nem ez, vagy Ingrid teljes neve, hanem az elgyötört hangja tűnik fel leginkább. Tubroknak is, aki nem várta ezt a hangot tőle egyáltalán. Önmagában sem a sikert érzi, hanem a fájdalmat és az űrt. Ettől függetlenül a békét határidő előtt megkötötte és a szerződés is már el van fogadva. Lényegében elvégezte a munkáját az optimális keretek között. Az utolsó mondataira most is Diederik reagál.
< - Helyesen, ahogy ez minden félnek az érdekében áll. >
Itt vár egy kicsit, ha Ingrid szólni kívánna, aztán kimérten folytatja.
< - Milyen napirendi pontjai vannak még a mai tárgyalási napra? - teszi fel a kérdést. >

by **Miller lányok** Hétf. 24 Nov. 2014, 10:19

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingrid továbbra is szélesen mosolygott, főleg különösen tetszett neki, hogy Tubrok vigyora már nagyjából fültől fülig ér a legutolsó szavai nyomán. Nem hitte volna a nő, hogy ennyire széles vigyora is lehet már valakinek, és persze ott volt, amit annyira várt, az a türelmetlenség is, hogy folytassák tovább mindezt. Most a játék kedvéért csípősen tette a csípőjére a kezét és rosszallóan csóválta meg a fejét, persze az élményen rontott, hogy ezúttal küzdenie kell, hogy ne legyen túl széles és kacér a mosolya, vagy ne nevessen fel, mert akkor elrontotta volna az egészet, pedig nagyon kikívánkozott a nevetés belőle.
< - Hah! – mondta. – De kettőnk közt az a különbség, hogy én nem vagyok az alattvalója, maga pedig egy önkényúr. Bizonyára nyomást gyakorolt a hölgyekre, hogy tömlöcbe veteti őket, vagy éppen megkínoztatja, ha nem hívják meg. Esetleg valaki ezt sugallta nekik, nálam az efféle fenyegetések nem válnának be. Így teljes bizonyossággal állíthatom, hogy ezen esetben önnek hidegen maradna az ágya. Kívánja, avagy óhajtja tesztelni is? >
Provokálta tovább a férfit. A tárgyalás már nem volt ennyire kellemes továbbra sem, ahogyan már ránézett magára a szerződésre is látta, hogy tényleg minden olyan benne, mint amiben megegyeztek és ezt Maniac is megerősítette. Összetudott volna kaparni magában akkora erőt, hogy végigolvassa az egészet, mert muszáj volt, de szerencsére elég volt felületesen is. nem volt benne olyan, amibe az érzelmi világa beleszólt volna, ahogyan olyasmi sem, aminek nem kellett volna ott lennie. Egyedül az a tíz egység zavarta, amit tulajdonképpen kizsarolt belőle, saját maga pedig volt olyan idióta, hogy hagyta, hogy az érzelmei befolyásolják és engedett a szeretett férfinak. Minden mást tulajdonképpen ő mondott meg, mintha még mindig ő lett volna a győztes fél és a Rocksolid a vesztes. Győzött, de mégis vereségnek érezte. Figyelte, ahogyan a vezérkar tagjai beütik a kódjaikat és a nevüket, alászignózva a szerződést. Saját magának ilyesmivel nem kellett fáradnia, az Anyahajón talán kellett volna fizikailag is igazolnia, de itt nem volt erre szükség. amint mindenki kész volt és Diederik újra megszólalt, akkor következett saját maga. Az üzenet pedig el is ment, az elején még mennyit nevettek a gondolaton, hogy mit is gondolhatnak majd a vezetők, ha meghallják Ingrid teljes nevét, de most képtelen volt ezen gondolkodni. A jelzéseket figyelte, értelemszerűen a Rocksolid azonnal arra váltott, hogy látta, az Ismeretlen Birodalom hamar jelezte, hogy átvették, noha a főpapok még nem, de a tanítványok és titkárok is elegek voltak, Strupz pedig még nem. Nem figyelte jelenleg különösebben a vezetőket sem, hogy milyen megnyilvánulásaik vannak, de az még neki is feltűnt, hogy feltűnt a férfiaknak a hangja, de ebben a percben nem érdekelte. Az utolsó szavaira végül Diederik szólalt meg ismét. Máskor mulattatta volna, hogy nem hagyta szóhoz jutni Tubrokot, de most a nevetésen kívül minden más érzése volt, csak ez nem. itt azonban még Ingrid nem szólalt meg, csak akkor, amikor Diederik felhozta, hogy lenne-e még valami a tárgyalás részéről. Nem igazán volt, ennyi, optimális értékel belül, még mindig több mint fél egységük lett volna a tárgyalásra, az érzelmei egy ponton szóltak bele az egészbe, de még ott is optimális értéken belül maradt, tökéletesen végrehajtotta a küldetést, ezzel lényegében ha Lerontis nem küldi börtönbe kiharcolta, hogy bejusson a hídra azáltal, hogy elfogadta Cal állásajánlatát. De most itt vége volt, egy időre legalább is és remélte, hogy soha többé nem kell ellenfélként találkoznia Tubrokkal.
< - Nem ezredes a részemről ennyi lett volt a tárgyalás – mondta. - Még szeretnék elnézést kérni önöktől a viselkedésem miatt, noha mindig így tárgyalok, önök az elsők életem során, akiktől elnézést kérek, mert önök mások voltak és örülök, hogy a két nappal korábbi esemény nem torkollt vérengzésbe. A korábbi kirohanásom után már úgyis tudják, hogy miért is fontos nekem a Rocksolid, ezt nem kell tovább ragoznom. Szeretném megnyugtatni önöket, ha minden a legrosszabb forgatókönyv szerint alakul, ha távozok… bizonyra önök közül lesznek, akik örülnek, hogy többé nem látnak, ha így alakul, akkor igyekszem még most majd elintézni, hogy a fiam már a lehető leghamarabb, már magzatként ide kerüljön az apjához a Rocksolidba, hogy itt születhessen meg, nőhessen fel a családja körében, ha már én nem lehetek vele. Még egy valami lenne, Elofon tábornok – pillantott a férfira, majd egy nagyon halovány fáradt mosolyt erőltetett magára, megígérte Mordaen-nek és Ingrid megszokta tartani az ígéreteit, még akkor is, ha már nem láthatja, hallhatja a végeredményt. – Csak folytassa úgy, amit szokott tenni, mint eddig, egyszer még remek ezredes lesz magából, ebben biztos vagyok. >
Nem volt értelme elhallgatni mindezt, úgyis értették azt, amit Tubroknak mondott, hogy éppen akkor kockáztat mindent, a börtönt is, így nyugodtan kimondhatta már hangosan. A hangja továbbra is a fáradt, elgyötört volt, már meg sem próbálta azt, hogy normális legyen, feleslegesnek látta azt is. Jelenleg azt sem próbálta elrejteni, hogy olvashassanak benne, és így érezhető és látható is volt az, hogy minden egyes szava igazság volt, nem blöffölt, nem hazudott, az igazat mondta, amit gondolt. Ebből látható lett, ha valaki próbált olvasni benne, hogy amit Tubroknak mondott korábban svédül, tényleg igaz lehetett, mi másért lett volna teljesen megtört a nő, ha nem azért, hogy tényleg mindent kész lett volna feladni a Rocksolidért és Tubrokért? Lényegében élete legnagyobb és legfontosabb mérkőzését vesztette el. Csak szerette volna azt, hogyha tudják, ha akarják, akkor Tubrok első gyermeke visszakerül oda, ahol elvileg trónörökös lesz, ha ezek után még Tubrok annak szánja őt. Amiatt nem aggódott, hogy nem fogja látni a gyermekét, szerencsére itt közbejött, hogy birodalmiak voltak, így soha sem fog megöregedni sem ő, sem a fia, csak kitudja, hogy mennyi időnek kellene a legrosszabb forgatókönyv szerint eltelnie, hogy láthassa őt, vagy Greg-et. Többet nem mondott, várta, hogy mit is szól Diederik, a többi vezérkari tiszt, vagy akár Tubrok ehhez. És persze várta, hogy mit szeretne még mondani az ezredes, az itt már fel sem merült benne, hogy bárki is felhozná azt az ünnepséget, amit úgy tervezgettek előző nap.

by **Bishop** Kedd 25 Nov. 2014, 00:01

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Tubrok kaján vigyora már valóban fültől fülig ér az arcán és nem is akar apadni, főleg a párja szavai után. Szinte kicsattan a jókedvtől annyira jól szórakozik a történéseken, Ingrid szigorú csípőre tett kézzel való tartását és rosszálló fejrázását, főleg azzal kiegészítve amiket mond hozzá neki a szeretett nő. Már szinte nevetve válaszol.
< - Lehet, hogy önkényúr vagyok, de Ön is tudhatja hogy mennyire szeretem az igazságot és mennyire szeretek az őszinte női odaadásban fürdőzni. Fenyegetéssel és erőszakkal nem szerezhetem meg magamnak ezt a kielégítő odaadást olyan mértékben, amennyire ínyenc ízlésem megkívánja. Szerintem ön mindenáron azt akarja velem elhitetni, hogyha nem magával szerelmeskedem, akkor mindenképpen hideg marad az ágyam. Tehát tart attól, hogy esetleg más nő fűti be ön helyett. - szemtelenkedik tovább. >
Itt már Ingrid kezdi sejteni, hogy mit is akarhat Tubrok kihozni az egész kis játékból és mire akarja rávenni őt a szerepében. A megjátszást most is megtartja, nehogy bármi bántót értsen a szavai alatt Ingrid. A tárgyalás végül elérkezik a végére, a szerződés megalkotása és hitelesítése valamint a kézbesítés után Ingrid küldetése sikeresen véget ért. Mindenben az optimális határon belül tudott maradni, ráadásul a határidőt sem feszegette. A hosszabb részre amit Ingrid elmond Diederik kissé meghajol, jelezve ezzel is a tiszteletét, csak ezután válaszol.
< - Megtisztelő Lady Ingrid. - mondja főként a bocsánat kérésre - Valóban olyan rossz a személyes helyzete, mint amit említett? - kérdezi óvatosan. >
A kapott bókra Elofon enyhén elpirul, bár a bőre az eddigi zavartságtól is valamivel élénkebb és egy pillanatra el is kapja tekintetét Ingridről.
< - Köszönöm a véleményét. >
Ingrid végül ha figyel a párjára, Tubrok reakcióját veszi észre. Olyan mintha Ragal egy pillanatra megszédülne és elvesztené az egyensúlyát, de egyik kezével így is az asztalt támasztotta, most ezzel meg tud támaszkodni. Vesz egy nagy levegőt, aztán képes Ingrid szemeibe nézni.
< - Lady Ingrid - itt tart egy kis szünetet - A szerződés sikeres megkötésére tekintettel, diplomáciai okokból kérem, hogy maradjon még egy napot a Rocksolidban. És meghívom önt ezzel ezen alkalomból tartott ünneplő estélyre. Remélem elfogadja a meghívásomat. >
Egyelőre ennyire képes, láthatóan és érezhetően is, ha most személyes dolgokra terelődne a téma képtelen lenne magát tovább tartani ebben az igen kellemetlen helyzetben.

by **Miller lányok** Kedd 25 Nov. 2014, 10:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
A kis szópárbajt továbbra is mind a ketten igencsak élvezték, Ingrid örömmel látta, hogy már a párja arcáról sem lehetne egy könnyen lekaparni a mosolyt. Örült neki, hogy ennyire jól szórakozik Tubrok is és így élvezi ezt az egész kis jelenetet, amit összehoztak. Főleg, ahogyan ismét csípőre tette a kezét és egy-két lépcsőfokkal lejjebb állt meg és még a fejét is ingatta rosszallóan. Most már kihallotta a párja szavaiból, hogy ő is küzdött amiatt, hogy ne nevessen fel hangosan. Jó volt ennyire felszabadultnak és boldognak látnia Tubrokot, hiszen az elmúlt napok során már úgyis megtudta, hogy nem sűrűn lehetett ilyen a párja, talán akkor tudta elképzelni, amikor részeg volt, bár akkor annál az egy alkalomnál inkább rémesen szókimondónak találta és közel sem úriembernek, de nem zavarta különösebben.
< - Elfelejti, hogy ön egy uralkodó – mondta. – Melyik asszony, vagy nő ne akarna egy uralkodó ágyába bejutni, reménykedve abban, hogy egyszer hatalmas vagyonra, ékszerekre tehet szert és talán arra, hogy ő viselhesse a Rocksolid úrnője címet? >
Vágott vissza szemtelenül, hogy de igen, márpedig részben éppen ez történt egész élete során, hogy ezek miatt kapott meg annyi nőt. Persze nem mellékes módon ott volt az is, hogy piszkosul jóképű volt, de az most nem volt fontos a szerep szempontjából. De most már könnyedén rájöhetett, hogy mi volt a célja a kis játéknak, azt akarta Tubrok, hogy beismerje Ingrid, hogy ő maga is tud féltékeny lenni, egyelőre azonban túlságosan is élvezte ezt a kis játékot, hogy ilyesmit bevalljon, talán majd később, de még nem. Tubrok ezt könnyedén kiolvashatta belőle, hogy nem akarta máris megadni magát.
< - A legjobb tudomásom szerint engedtem önnek, hogy megtartsa az ágyasait is mellettem és bármennyi nővel lefeküdjön – felelte. – Ennek pedig egyetlen egy oka volt, hogy tökéletesen tisztában vagyok, hogy amióta megkaptam magát, ön nem érné be az átlagos nőkkel, egyik sem lenne képes olyan sűrűn és nagyon kielégíteni, mint én. Ön hamarosan jönne és könyörögne nekem, hogy térjek vissza az oldalára, mert nem bírja ki nélkülem – szemtelenkedett tovább játékosan. >
A tárgyalásnak pedig immáron tényleg vége lett, mindenki aláírta, elfogadta, el lett küldve és még sorolhatta volna percekig, hogy mik is történtek. Most már abban teljesen biztos volt, hogy mindez mindenféleképen sorsdöntő lesz a számára, bármi is legyen majd a Birodalomban a végkifejlete az egésznek. Már csak az volt a kérdéses, hogy minden jól alakul-e és megkapja azt, amire ezer éve vágyott, vagy pedig nem és minden összeomlik. Még mindig félt és nem volt igazán képes racionálisan gondolkodni, túlságosan sok minden történt, sok negatív dolog, ami az ő életére is ilyen hatással volt. Szerencsére ezeket eltudta rejteni, még ha a hangjához már nem is volt elég ereje. A szavai után Diederik meghajolt egy kissé, megköszönve a szavakat, főleg a bocsánatkérést. A kérdésre Ingrid elgondolkodott, sorra kellett vennie, hogy mik is történtek az elmúlt pár napban, idejött Lerontis, megzsarolta, saját maga visszaszólt és provokálta, ezenfelül jelenteni akarja az apósának az egészet. Utána felfedte, hogy emlékszik a Zuhanás előtti időkre és beszélt is erről Tubroknak, majd itt a vezetők is értették, hogy tud svédül. Aztán ott volt még, hogy járt Zsarnok elméjében, majd összetette azt, amit nem lett volna jó, ha tud, ami úgyszintén olyan információ volt, hogy könnyedén hatalmas bajba került volna. Aztán Tyr, akit jelenteni sem akart, hogy megtalálta és tudja, hogy egy istenről van szó, pedig ha már belebotlott valószínűleg jelentenie illett volna. Így összegezve az egészet, igen, teljes mértékben elveszve érezte magát és úgy, hogy bármikor a Fekete Sziklára kerülhet, végtelenül rosszul látta a helyzetét. Nyelt egy nagyot még azok előtt, hogy megszólalt volna.
< - Ha arra gondol ezredes, hogy, amikor svédül beszéltem túloztam-e valamit, akkor a válaszom az, hogy nem. Minden egyes szavam valós volt és nem túlzás – felelte. – Igen, nem túl kellemes a helyzetem éppen, de majd kiderül minden, ha hazatérek, hogy mi lesz. De önként döntöttem, hogy vállalom mindezt, távozhattam is volna, ahogyan bármelyik másik birodalmi küldött megtette volna. >
Igen, távozhatott volna, de nem volt képes megtenni, remélte, hogy lesz másik lehetősége, de abban a pillanatban, amikor Tubrok megzsarolta már nem volt. Elofon valóban elpirult kissé a szavai után, ez nagyon picit javított a kedvén, most csak az ígéretet teljesítette és nem pedig pusztán szórakozásból gonoszkodott a fiatalemberrel. Végtelenül fiatalnak találta, még a többiekhez képest is, akik itt voltak, annyira nem kérte le az adatait, de legalább két-három évvel ifjabbnak vélte Tubroknál, pedig ő sem volt túl idős. Igaz ez relatív volt, önmagához képest mindenki fiatalember volt a teremben, még Diederik is. Végül csak bólintott a férfinak, amikor megköszönte a bókot, nem akarta mégjobban zavarba hozni, de most már tényleg meggyőződhetett róla, hogy tetszik neki, nem lehetett kétsége efelől. Legvégül a tekintete Tubrokra siklott, már akkor is megtette igaz, miután kimondta, hogy eljuttatja hozzá a gyermeküket, ha úgy alakulna. Látta, hogy a párja megtántorodik egy pillanatra, mintha az egyensúlyát vesztette volna el. Ekkor esett le Ingridnek, ekkor értette meg, hogy Tubrok nem tudta, nem volt fogalma arról, hogy megzsarolta őt, ő azt hitte, hogy csak túlzott végig és pusztán makacsságból nem akart lejjebb menni. Hogy hihette, hogy hazudni próbált, amikor könyörgött neki?! Ismét le akart keverni egy pofont a férfinak. Mikor végül a párja képes volt a szemeibe nézni, akkor Ingrid sem nézett el. Hát mégiscsak felhozta a bált, szíve szerint elküldte volna Tubrokot a fenébe és nem fogadta volna el ezt, szerencsére ennél profibb volt és képes volt mindezt megállni. Most már látta és érezte, hogy a szeretett férfi is legalább annyira szenved, mint saját maga és nehezen tudja elrejteni mindezt.
< - Köszönöm a meghívását felség, örömmel elfogadom és maradok még egy napot – mondta az illem szerint. >
- Parancsnok! – szólt hátra. – Mostantól, holnapután délig, azaz 13 óra 50 percig mindannyian eltávon vannak, használják ki az időt. Távozhatnak már most, nem szükséges tovább ellátniuk a testőrségi feladatot. Leléphet!
Mondta ki és így végül el is küldte őket. Ha távoztak, akkor nézett vissza a vezetőkre.
< - Lenne még valami, nem tudom, hogy Lord Tubrok említette, hogy valaki belülről készül arra, hogy meggyengítse a Rocksolidot – nem csodálkozott volna, ha Tubrok nem is emlékszik erre, hiszen hajnalban riadt fel az álomból. >
- Maniac az megfelelő részt vetítsd ki és játszd le az emlékeimből a kommunikátoron keresztül. Az engedélyt megadom, hogy az emlékeimhez férj – mondta ki.
Ha Maniac tette a dolgát, akkor a következő jelenetnek kellett lejátszódnia és lepörögni. ” Innentől képes saját maga is mozogni, mégis úgy dönt, hogy feljebb néz egy kicsivel, egyenesen a piramis közepébe. Két oldalt egy oszlopsor húzódik, ami hirtelen egy üres térré, pusztasággá alakul. Hóvihar van, a fehér sötétségtől szinte semmi nem látszik. Egy egész tömeg jelenik meg, mind névtelen, arctalan alakok. A fegyverzetük és a páncélzatuk olyan mint az ősi vikingeké, mégis modern elemekkel van tele. A tömeg nem kivehetően egy ritmust, nevet skandál. Egyre hangosabban és hangosabban. A tömeg elején egy maszkos, köpenyes, könnyűpáncélt viselő alak jelenik meg. Mindkét kezével a taktikai mellényének pántjait fogja meg. A szemei sötétkékek, szintén északiak. Határozottan menetel előre, mögötte a harcosok tömegével. Az árnyék megjelenése, mozgása, lénye hasonló Demioéhoz, de egyértelműen nem ő az. Mintha egy északi Ász lenne.” Amint a képek véget értek, akkor nézett fel a vezérkarra.
< - Mielőtt megkérdezik, hogy honnan tudom, rendelkezem egy képességgel, amivel képes vagyok látni a jelent és a múltat. Nem, nem tévednek a látomásaim, ezt ma hajnalban, kora reggel „álmodtam”, a vízió többi képével együtt ez a jelen. Szerettem volna, ha tudják és nem éri önöket váratlanul, ha ez az Ász feltűnik a színen. >

by **Bishop** Kedd 25 Nov. 2014, 22:59

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

A két szerelmes közti játékot Tubrok továbbra is felettébb élvezi és mivel látja, hogy Ingrid nem szeretné még bevallani azt amit ő maga akar hallani, ugyanakkor a játékot sem akarja elrontani, így játszik tovább. Még közelebb lép Ingridhez és tisztelettudóan hajtja meg kissé a fejét.
< - Ez esetben el kell ismernem, hogy ön nagyon jól látja a helyzetet. Bár volt olyan nő az életemben aki biztos nem vágyott soha arra, hogy úrnő lehessen, erről nem nyitnék vitát. Az ön elfogadókészsége és szabad gondolkodása sokkal tiszteletre méltóbb. Most már csak remélhetem, hogy én is képes vagyok olyan különleges élményt nyújtani önnek, hogy ne vágyjon előttem vagy utánam még egy másik nő társaságára. >
Egyenesen Ingridre néz Ragal amint befejezi és a vigyor már tényleg letörölhetetlen az arcáról, és most már végképp türelmetlen azt illetően Ingrid mit is fog ebből kihozni.
A tárgyalás pedig Ingrid szenvedéseinek egy részével együtt véget ér. A szerződést megkötötték, aláírták és eljuttatták mindenkihez. A válaszra most is csak Diederik felel, ennél a pontnál Tubrok nincs is olyan állapotban hogy normális választ tudjon adni.
< - Remélem a legjobbakat. - válaszolja diplomatikusan visszafogott biztató arckifejezéssel. >
Végül Diederikkel való beszéd után azonban Ingridnek és Tubroknak is szembe kell néznie egymással. Ingrid azonnal megérti a párja viselkedéséből, hogy a férfi nem szándékosan zsarolta meg és csak most jött rá mit is tett. Ragal pontosan kiérzi Ingrid igenlő válaszán, a bállal kapcsolatban, hogy legszívesebben csúnyán elküldené és fel is pofozná őt. De ettől függetlenül Ingrid elfogadja a meghívást. Ezután Ingrid az embereit értesíti. Az osztag vezetője most hangosan válaszol neki, mivel a parancsot is így kapta.
- Parancsára Lady Ingrid! Elhagyjuk a termet.
Néhány másodperc múlva a páncélosok mozgását lehet hallani, a terem ajtajának nyitódását majd a záródását kísérő hangot és Ingrid teljes birodalmi osztaga távozik a teremből. Ahogy parancsolta. A döntés és parancs némileg meglepi a Rocksolid vezetőit, de ez már nem számottevő a korábbiak után. De ami ezután jön mégis meglepi őket. Ingrid előveszi a kommunikátort, az utasításra először Maniac koponyához hasonló kék avatarja vetül ki, majd a látomás/álom tökéletes hologramja. Tubrok egy pillanatra képtelen leplezni a meglepettségét, majd ezt újra sikeresen teszi. A jelenlévő katonai vezetők egymást kezdik figyelni, és mozdulatokkal, pillantásokkal kezdenek kommunikálni. Jól láthatóan amit látnak az zavart kert bennük, hogy mi is lehet ez az egész és mit akar ezzel Ingrid. Többekben ott van a kimondatlan vélemény, hogy mit is kezdjenek egy egyszerű rémálommal vagy álommal. Aztán Ingrid egyszerűen elmagyaráz mindent. Még mindig alig bízva a hallásukban adnak végül választ, pontosabban Fanan a nevükben.
< - Köszönjük a tájékoztatást. Mindent meg fogunk tenni, hogy felderítsük ezt a veszélyforrást, még időben. >
A válaszra majdnem mindenki bólint, aztán kis kellemetlen csend áll be. Tubrok vesz egy nagy levegőt és magán erőt véve szólal meg megtörve a csendet.
< - Ha nincs más pont, abban az esetben a tárgyalásokat hivatalosan is lezárom, véglegesen. Uraim, távozhatnak. >
A felszólítás elég egyértelmű és Ragal hangja és hangszíne is egyértelműsíti mit is szeretne most. Lassan a terem kezd kiürülni ahogy a vezérek két ajtón át távoznak. Egy idő után már szinte csak Ingrid és Tubrok marad bent a teremben.

by **Miller lányok** Szer. 26 Nov. 2014, 11:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingrid türelmesen várta, hogy mit is fog szólni a párja ezek után, főleg, hogy érezhető volt, hogy mivel saját maga is roppantul élvezi ezt az egész kis játékot, esze ágában sem lesz befejezni. Részben szándékosan emiatt éreztette Ingrid Tubrokkal ezt, hogy még folytassák is, mert szeretne a végére jutni, főleg, hogy már ennyire közel volt mindaz. Végül a szeretett férfi közelebb lépett, Ingrid még mindig mosolyogva várta a választ és figyelt. A nő arcán győzedelmes mosoly tűnt fel, ahogyan Tubrok kimondta, hogy valóban jól látja a helyzetet, ebben igazából nem is kételkedett korábban, ennek ellenére jól esett, hogy a játékuk ellenére is kimondta ezt így a párja. Az különösen tetszett neki, hogy ismét közelebb jött a férfi, így letudva azt a néhány lépcsőfoknyi távolságot, ami kettejük között volt.
< - A kivétel mindig erősíti a szabályt – felelte. – De ez nem változtat a tényen. >
Persze tudta, hogy mindig vannak kivételek, akik végül pontosan amiatt menekülnek el, mert ki tudja, hogy mi várna rájuk, ha úrnők lesznek, vagy éppen azért, mert tudják mindezt. De az egészen biztos, hogy nem nemes volt a nő, aki így tett. Mivel a nemesekbe ez lényegében genetikailag bele van kódolva, de most nem akart ezen gondolkodni, csak kiélvezni és kihasználni a remek kis játékot. És itt volt egyébként is saját maga, aki így is magasabb rangban volt, nem akarta feltétlen az úrnői címet, csak boldog lenni Tubrokkal, de nem is szándékozott elhagyni emiatt a férfit.
< - Mertem remélni! – vágott a második mondat után Tubrok szavaiba szemtelenül. >
Persze most is csak a játék miatt tette mindezt és nem úgy, hogy komolyan gondolta mindezt. A végén az ő mosolya is széles lett, legalább annyira, mint Tubroké. Elegáns és könnyed mozdulattal ment feljebb a lépcsőn, hogy ne kelljen annyira felfelé néznie, hogy kitörik a nyaka, megvárta, amíg Tubrok megfordul az irányába és így most már nagyjából egy magasságban vannak, hogy ő állt feljebb a lépcsőn. Néhány pillanatra elgondolkodott, látványosan, mintha roppantul meg kellene fontolnia a választ, hogy mit is fog mondani, még mindig csípőre tett kézzel állt és direkt beleharapott az alsó ajkába is, csak, hogy úgy tűnjön, mintha élet és halál kérdésről lenne szó ebben a helyzetben. végül ismét szélesen mosolyodott, már-már vigyorodott el és közelebb hajolt a szeretett férfihoz.
< - Nos, egyelőre jó uram, remekül teljesít – felelte kacéran, eddigre már egészen közel hajolt Tubrokhoz, hogy az ajkaival szinte súrolta a párjáét. – Ha továbbiakra is rendszeresítjük ezeket a különleges élményeket, biztosra veheti, hogy nem fogom máshol keresni a boldogságot. >
Ezzel átölelte a férfit a nyakánál, hozzásimult, csak óvatosan, hogy ne bucskázzanak le a lépcsőn, mert elveszti Tubrok az egyensúlyát, majd hosszasan és szenvedélyesen csókolta meg a férfit.
A tárgyalás azonban már közel sem volt továbbra sem ennyire kellemes és vidám, tized annyira sem, mint ahogyan eredetileg tervezték mindazt Tubrokkal. Miután összeszedte a gondolatait és ebben az idegállapotban arra jutott, hogy valóban ennyire rossz a helyzete, ezt mondta is ki. Ismét Diederiktől kapott választ, a szeme sarkából pillantott csak szintre észrevehetetlenül Tubrokra, nem is remélte, hogy kap most a párjától itt választ mindenki előtt. Nem mintha az látszott volna, hogy képes lenne bármilyen értelmes mondatot is kinyögni ebben a helyzetben. Ingrid valahogy úgy tippelte, hogy a sokk határán lehet a férfi, azáltal, hogy most realizálta csak, hogy mit is tett. Végül a teljes figyelmét Diederiknek szentelte és egy kicsit fejet is hajtott köszönetképpen mielőtt megszólalt volna.
< - Köszönöm ezredes – mondta. >
Ők persze ígyis-úgyis megkapják az örökösüket, a kérdés az volt ettől kezdve, hogy Ingriddel, vagy pedig nélküle. Ezek után jött, amikor a párnak egymással kellett beszélnie, ami talán még kínosabb volt ezek után, mint az egész tárgyalás együtt véve. Úgy meg főleg az volt, hogy kiderült Ingrid számára, hogy a párjának fogalma sem volt korábban arról, amit tett, pedig eléggé nyilvánvaló volt, legalább is Ingrid szemében. Ezek után sem bánta, hogy látta Tubrokon, hogy legszívesebben elküldené őt a fenébe és felpofozná ahelyett, hogy igent mondott a bál felkérésre, meghívásra. Amint az emberei távoztak látta a vezérkaron a meglepettséget, hogy ez így történt. Nos ők nem tudták, hogy Ingrid jobban képzett volt, mint az emberei és amitől meg kellett volna maximum védeni a nőt, arra már nem voltak kvalifikálva. Ingrid már eltervezte, ha ezek után nem is lesz Tubrokkal a következő másfél napban, akkor fent a hegyen, egyikre sem kellenek a katonák, legalább ők is szórakoznak egy kicsit ahelyett, hogy ülnek a vendégcsarnokban és várakoznak. A következőkkel a nagyjából várt reakciókat kapta, amikor a kommunikátort nem tette még el, hanem kivetítette a víziója részletét. Tubrok látta azt a heroikus képet, amit mutatott neki, így nagyjából már lehetett elképzelése arról, hogy milyenek ezek a képek, de ez is valós volt, a ruha pedig olyan volt, mint azon a képen a Rocksolidos halottnak. Ingrid már kora reggel összetette, hogy az Ász van azon a korábbi képen is, bár abban nem reménykedett, hogy ezt Tubrok most hirtelen és gyorsan képes lenne összetenni. Látta a zavart, a meglepettséget a vezetőkön, hogy nem tudtak mit kezdeni ezzel, az pedig csak nagyobb zavart okozott, hogy kimondta, hogy van képessége és micsoda. A Birodalom legfelsőbb köreiből jött és képessége is van, hova lehetett volna ezt még tetézni? Valójában lehetett, de ezt ekkor még nem is tudta. Nem csodálkozott abban, hogy nem igen hittek neki, Tubrok már tapasztalta, hogy megbízhatóak a látomásai és tényleg látja a valóságot, a múltat és a jelent is, de vadidegenektől nem várhatta, hogy nem nézik őt örültnek mindezért. Bólintott Fanannak, hogy legalább ő megszólalt, persze úgy gondolta, hogy csak a diplomatikus választ kapta és nem is igazán hittek neki, de ezzel nem nagyon tudott mit kezdeni. Ezek után állt be ismét a kellemetlen csend, amit végül is Tubrok tört meg. Ingrid nyelt egyet, tudta, hogy most jön majd a roppant kellemetlen része az egésznek, főleg, hogy a vezérkar is ki lett küldve és csak ketten maradnak bent. Még elköszönésképpen biccentett a férfiaknak, majd teljesen mozdulatlanul és mereven várakozott. Mire mindenki távozott és már csak ketten voltak bent a tartása sem volt merev, hanem ugyanazt tükrözte, amit nem sokkal korábban a hangja is, elgyötörtséget, keserűséget, fáradtságot. Tulajdonképpen örült is annak, hogy végre nem volt kettőjükön kívül más bent, mert már nehezére esett fenntartani a látszatott is. mielőtt azonban Tubrok megszólalhatott volna szólalt meg ő maga. Még mindig ott állt az asztalnál, így nem kellett mozdulnia.
< - Inzultáltál és megaláztál! – kezdte fagyosan. – Soha, de soha többé ne merészeld ezt megtenni velem! Én nem vagyok holmi közember, vagy az alattvalód, egy UP2 lánya vagyok, Osborn admirális menye, a Birodalom legfelsőbb köreiből! Arra kényszerítettél, hogy könyörögjem neked és félredobjam a büszkeségemet miattad! Soha életemben senkinek sem könyörögtem senkinek sem, most pedig a teljes vezérkarod előtt kellett megtennem, előttük aláztál meg! De végül is neked mit számít az, hogy hány ember megy tönkre és teszed tönkre csak azért, hogy megszerezd és elérd a célodat?! – úgy a második mondattól már akaratlanul is kiabált, itt pedig az tűnt fel neki, hogy a kezére valami meleg és nedves csöppent, könnyek, ahogyan az álláról lecsöppent, fel sem tűnt neki, hogy már megint sírt. – Te úgyis mindig megkapod, amit akarsz… Arra kényszerítettél, hogy válasszak és döntsek aközött, hogy hagyjalak meghalni, vagy veszítsek el mindent és én hülye belementem a kisded játékodba! Én csak azt akartam, hogy a Rocksolid is a lehető legjobban kerüljön ki ebből, kiskapuval tudtam megoldani… azt hittem, hogy túl vagyunk azon, hogy egymást túl, vagy alullicitálgassuk! Én hosszú távon néztem a dolgokat, az egy évvel hihetetlen sokat nyert volna a Rocksolid kereskedelmi és diplomáciai körökben, ügyekben mindenki szemében! Ezzel a kizsarolt egy egységgel tudod ki jár jól? Strupz nevet a markába, hogy a Rocksolid mindig hangoztatja, hogy különbek a Pride-nál, ahonnan eljöttek. Nem! Ezzel az átkozott tíz egységgel pontosan ugyanolyanok lettetek, mint ők! Semmivel sem lettetek jobbak, mint a Pride! Ezt akartam elkerülni, mert én hülye ostoba liba törődni próbáltam a helyiekkel és a Rocksoliddal és hagytam, hogy az érzelmeim befolyásoljanak. De nem, te csak kihasználtál és elérted azt, amit akartál… >
Még mindig kiabált és sírt, csak dőltek belőle a szavak, néhányszor megrázkódott, hogy a zokogást elfojtsa. Azt hitte már, hogy megnyugodott, de nem volt igaz, egyszerre tört ki az egész. Próbált néhány mélyebb levegőt venni, de csak a könnyeit érezte, hogy mindenhonnan záporoztak. A következő pillanatban, amikor feleszmélt, már ott volt Tubrok előtt és lendült a keze, de az utolsó pillanatban még sikerült megakadályoznia és visszafognia magát, a keze, néhány milliméterrel a pofon előtt állt meg. A karja megremegett, majd lassan húzta vissza maga mellé.
< - Megérte?! Megérte, hogy a saját büszkeséged miatt lehet, hogy mindent romba döntöttél? – ekkor már képes volt arra, hogy ne kiabáljon, csak bánatosan és komoran kérdezze ezt. – Tegnapelőtt azt mondtad, hogy irigyled Cal-t, hogy bármit feláldoznék és megtennék érte. Érted is megtettem, de kétlem, hogy ez számodra jelenleg bármiféle örömmel is járna… >

by **Bishop** Csüt. 27 Nov. 2014, 21:52

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

A kettejük közötti játékot Tubroknak is esze ágában sincs abbahagyni, annál sokkal jobban élvezi. Egyelőre egy szót sem szól csak mosolyog és hagyja, hogy Ingrid kijátssza a felöltött szerepét. Ahogy Ingrid elkezd felfelé menni a lépcsőn, tekintetével folyamatosan követve a nő mozgását, végtelenül lassan fordul vele szembe. Elégedetten figyeli Ingrid beállását és várja, hogy mi is lesz az ajakba harapásos gondolkodás vége. Végül, ahogy megkapja Ingrid reakcióját, mind a közelebb hajolást, mind a szavakat a széles vigyor az arcán végtelenül elégedettbe csap át.
< - Nem is számíthattam ekkora elismerésre öntől. - válaszolja "hivatalosan" mint a szerepe is szabja. >
A csók közben Ingrid figyel rá, hogy ne különösebben dőljön neki Tubroknak, de azért hozzá simuljon. A csókot magát Tubrok hosszasan, szenvedélyesen és elégedetten viszonozza. Csók közben a karjaival fogja át Ingridet, így is jelezve neki, hogy inkább a karjaiba simuljon és akkor biztos nem esnek hátra a lépcsőn. Azzal, hogy Ingrid a nyakánál át is karolja Tubrokot biztosítja, hogy ez a csók is rendkívül hosszan, nyújtott perceken át tartson és amíg van levegője Tubrok sem kívánja bármiért megszakítani. Végül azonban elhúzódnak egymástól, de Tubrok ekkor is még a derekánál és hasánál fogja át Ingridet, mint aki képtelen őt elereszteni.
A roppant kínos és kellemetlen utolsó tárgyalásnak vége. Ingrid teljesítette a feladatát, a szerződés pedig hivatalosan is megköttetett. Azonban ami ezután következik még kellemetlenebb mindenki számára. Ingrid emberei és a Rocksolid vezérkara elhagyja a termet, parancs szerint. Csak Ingrid és Tubrok marad bent a teremben. Ingrid nem tudja tovább magában tartani az érzéseit, amelyek egyszerűen kitörnek belőle. Észre sem veszi, hogy már kiabál és sír, csak egy hosszabb idő után. Tubrok az elején mintha még próbálna valamit mondani, de esélye sincs ezt megtenni. A szemkontaktust is csak egy ideig tudja közvetlenül tartani, majd meg-meg szakítja. Láthatóan legszívesebben belesüllyedne a padlóba. Keserűséget érez az egész miatt. Majd mire Ingrid észbe kap, az egyre rosszabbodó és erősödő sírás közben már Tubrok előtt áll és az utolsó pillanatban állítja meg a kezét. Ragal csukot szemmel, kissé lehajtott fejjel várja, hogy megkapja a pofont, ami valószínűleg eltöri az összes arccsontját, kiüti és eszméletlenül vágja az asztalhoz, szerencsés esetben a gerincét sértetlenül hagyva. Erre azonban nem kerül sor. Ezután is csak áll és hallgat tovább a férfi, képtelen megszólalni a második kiborulás után sem. Végül Ingrid valami furcsát érez a testében, mintha valamilyen köd nehezedne az arcára és a mellkasára és már képtelen tovább visszatartani a zokogását, elsírja magát.
Tubrok csak nagyon nehezen képes magát összeszedni és kitalálni, hogy mit is mondhatna ebben a helyzetben. Soha nem hitte volna hogy ilyen rossz vége lesz ennek.
< - Nem érzek csak keserűséget. Nem tudtam... én azt hittem... - itt elakad a hangja - Nem akartalak saját magammal zsarolni, soha nem tettem volna... - itt végképp képtelen többet mondani. >
Tubrok leginkább csak elkeseredetten áll és nézi Ingridet. A lelkiismerete valószínűleg tombol a felismerés óta. Tudja hogy valamilyen módon bocsánatért kellene esedeznie, mégsem képes találni rá megfelelő módot, vagy egyáltalán szólni. Ingridhez sem mer kinyúlni, hogy csillapítsa a nő sírását. Egyszerűen csak szörnyen érzi magát. Ha Ingrid akarja és erőt vesz magán most már alaposan felképelheti a férfit.

by Ajánlott tartalom