Re: Rocksolid

by **Miller lányok** Pént. 28 Nov. 2014, 10:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ahogyan Ingrid nekilátott felmenni a lépcsőn és időlegesen nem volt szemben a párjávak is érezte, hogy Tubrok szinte végig vigyorog még mindig. A szeme sarkából pillantott csak rá a férfira és látta, hogy ő is fordult, végtelenül lassan, hogy nagyjából tartsa ezt a tempót a nővel és végig figyelhesse az ő mozgását is, mintha két ragadozó figyelte volna egymást és nem tudták volna eldönteni, hogy ki a vádász és ki a vad valójában. Örült annak, hogy a várakoztatás ellenére is meghagyta Tubrok, hogy játssza a saját kis szerepét. Ahogyan már egymással szemben voltak, most Ingrid figyelte minden idegszálával a férfit, hogy mit is fog tenni, de ő is csak elégedetten figyelte, hogy Ingrid ismét csípőre tett kézzel állt meg és az alsó ajkát harapdálta a „hatalmas” és megerőltető gondolkodás közepette. Végül pedig, ahogyan kimondta azt, hogy elégedett és közelebb hajolt a párjához nem tudta nem észrevenni, hogy a széles vigyorgás, mosoly átcsapott elégedettbe. Ebből már tudta, hogy valóban jól formázta a szavakat és telitalálat volt az, amit mondott. Különösen élvezetes volt, mert nem csak a játék miatt mondta ezeket, hanem mert tényleg így is gondolta, ezt most igyekezett még Tubrokkal is éreztetni, hogy ezt így gondolta és nem csak teljesen a szerep miatt volt. A válaszra Ingrid sokatmondóan mosolyodott el.
< - Szerintem el sem fogadott volna másik választ, s pontosan erre várt, számított – suttogta. >
A csók közben megérezte Ingrid az öleléssel, hogy mit is szeretne a másik, így belesimult a karjaiba és hozzá Tubrokhoz, hogy még közelebbről érezhessék egymást, ettől függetlenül a karjaival ugyanúgy átfogja a férfi nyakát is, hogy még közvetlenebb legyen ez az egész. Neki sem volt esze ágában addig félbeszakítani, amíg Tubroknak volt levegője, így ismét egy hosszabb szenvedélyes csókcsata alakult ki kettejük között, ami csak ismét percek múlva ért véget. Akkor is még mindig mosolyogva és boldogan húzódott el a szeretett férfitól, de csak annyira, amennyire Tubrok engedte, mert a férfi még mindig tartotta őt a derekánál és hasánál, így ezért még Ingrid is újra átkarolta őt a nyakánál és boldogan, örömtelien veszett el a párja szemeiben még jó néhány pillanatra. Kellemesen meghitt volt a pillanat számára, hogy szavakkal meg sem akarta mindezt törni.
A tárgyalásnak pedig végre vége lett és csak ketten maradtak bent. Ekkor robbant ki Ingridből az egész, ekkor tudat alatt már sejtette, hogy miért is borult ki ennyire ezen, de a józan eszével még képtelen volt felfogni, feldolgozni, hiszen nem volt olyan állapotban. Ha napokkal ezelőtt nem zsarolta volna meg Lerontis pont a családjával, hogy elfelejtik, mert börtönbe küldi, ha nem teszi azt, amit a férfi akkor, ha ez nem történik meg, akkor ezt a helyzetet is valószínűleg sokkalta jobban tudta volna kezelni a szervezete biokémiája ide, vagy oda. Vagy legalábbis ezt szerette volna hinni még a tudatalattija is. Az más kérdés volt, hogy nem valószínű, hogy sikerült volna. Fel sem tűnt neki, hogy Tubrok akart mondani az elején valamit, csak mondta és mondta, képtelen volt leállni. Az jó néhány pillanatra kijózanította, amikor a kezét sikerült az utolsó pillanatba megállítania és nem lekeverni egy pofont Tubroknak. azt még képes volt felfogni, hogy az a pofon, így, hogy nem akarta visszafogni magát, valószínűleg egyetlen ütésből megölte volna a párját. A jobbik esetben csak széttörte volna az arccsontját, de a gerinc sértetlen marad és még talán Ingrid a kettejük közti anyagáramlással meggyógyítja. Rosszabb esetben eltöri a nyakát, a legrosszabban pedig egyszerűen pépes masszává változtatta volna a teljes fejet. És akkor már semmivel sem lehetett volna megmenteni. Látta és érezte, hogy a párja is mennyire rosszul érzi magát, már-már szégyenkezik az egész miatt. Miután Ingrid befejezte a kirohanását csak sírt tovább, Tubrok pedig csak állt és nem szólt egy ideig semmit sem. Még így is érezte és látta, hogy a férfi nem tud mit mondani, hogy valószínűleg életében először nem képes mit mondani valamire, ebből is tudta Ingrid, hogy tényleg bánta a párja az egészet, hogy minden kimondott szava igaz volt, de ettől nem lett sokkal könnyebb az egész. Fel akarta képelni, de képtelen volt megtenni, elég időt élt ahhoz, hogy tudja, hogy ugyanúgy szenved a párja, mint ő és a fizikai erőszak nem megoldás, egyikkőjüknek sem lenne jobb tőle, csak még rosszabb. Közelebb lépett és ökölbe szorított kezekkel ütött néhányat Tubrok mellkasára, ezek nem voltak erősek, valószínűleg fájdalmat sem okoztak, csak a keserűség és a kétségbeesés volt az, amiről árulkodott.
< - Már a gondolattól is megőrültem, hogy úgy kellett volna döntenem, hogy meghalj – mondta még mindig sírva. – Nem tudtam volna elviselni, ha én „írom alá” a halálos ítéletedet… veletek akarok lenni! Veled, a fiúnkkal és Greggel. Nem… nem akarok börtönbe kerülni. >
Ekkor már ott állt Tubroknál, a fejét a párja mellkasába fúrta, átölelte, mintha az élete múlna attól, hogyha elengedi őt. Így sírt és zokogott tovább, hogy ölelte a férfit, akit szeretett és akiért kockáztatott mindent. Tudta, hogy nem volt méltó a korához és rangjához az, amit most csinált, ez egy kamaszhoz illene, nem pedig egy ezeréves nőhöz, de most nem érdekelte, ahhoz Tubrok túlságosan is fontos volt neki, hogy ezzel foglalkozzon. Hosszú percek kellettek ahhoz, hogy végre csillapodjon a kétségbeesett sírása, zokogása és enyhüljön mindez. Ekkor emelte fel a fejét és nézett fel Tubrokra, még mindig folytak a szeméből a könnyek, de már nem zokogott és a sírása is csillapodott.
< - Csak menjünk haza, jó? – kérdezte, vagyis inkább kérte a párját. – El akarom ezt a napot felejteni. >
A szavaiból érezhette Tubrok, hogy közösen gondolta Ingrid a történtek ellenére is és nem pedig külön-külön.

by **Bishop** Pént. 28 Nov. 2014, 22:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Tubrok most nem csak Ingrid szavait élvezheti ki a lépcsőn állva, hanem azt is hogy a szeretett nő minden idegszálával rá figyel. A válaszra kifejezetten elégedetten bólint, jelezve, hogy nagyon sokra értékeli Ingrid véleményét.
< - Jól kiismert már, valóban erre számítottam s mást el sem fogadtam volna öntől... >
A hangja is a hatalmas elégedettséget tükrözi. A csók kettejük között valóban hosszúra nyúlik, és miután az ajkaik elválnak, Tubrok még mindig a karjaiban tartja Ingridet. Miller újra átkarolja a szeretett férfit a nyakánál és így, ebben a helyzetben elvesznek egymás tekintetében. Mivel Ragal érzi, hogy nem akarja Ingrid a kellemes pillanatot felesleges szavakkal megtörni, ezért csak a feje biccentésével és tekintetével jelzi hogy menni kellene tovább lefelé a lépcsőn. Ha Ingrid beleegyezik az "ajánlatba" Tubrok egy mozdulattal pördíti meg őt a tengelye körül és fogja gyengéden maga mellé, hogy így lépcsőzhessenek tovább.
A tárgyalás után már közel sem ilyen kellemes és szerelmes a hangulat kettejük között. Ingridben összeáll a kép, hogy akár egy pofonnal ki is végezheti Tubrokot és végül meg is állja, hogy fikailag bántsa a férfit. Ezután azt is érzi, hogy mennyire rossz ez nem csak neki, de a férfinek is, aki legszívesebben elsüllyedne szégyenében és szólni sem tud. Aztán Ingrid már Tubrokhoz közelebb áll és a férfi mellkasát ütögeti. Az egyáltalán nem erős, de annál rosszabbul "égető" ütéseket és a szavakat Tubrok ugyanúgy, szótlanul és komoran viseli. Lehajtott tekintetével most pont Ingridre néz, de képtelen lenne elnézni is. Ingrid végül arcát Tubrok mellkasába temeti és sír tovább a férfit szorosan ölelve. Tubrok is viszonozza az ölelést, de sokkal gyengédebben és nem olyan szorosan. Az arcát is finoman Ingrid fejének dönti és így csöndben várakozik, belül tépve saját magát. Kegyetlenül hosszú percek ezek mindkettejük számára. Ingrid lassan felemeli a fejét és még mindig könnyes szemekkel pillant Tubrokra, aki szintén éppen csak most emeli fel az eddig a nőnek döntött arcát. Most láthatja is Ingrid mennyire marja a párját belülről az amit akaratlanul de megtett. A szavak óvatosan biccent.
< - Együtt? - teszi fel a kérdést, a hangjában aggódás hallatszik, de nem saját maga miatt, hanem Ingrid miatt aggódik legjobban, hogy neki lesz rossz ha most együtt vannak. Ha bármilyen megerősítést, akár "erős" hallgatást is kap, folytatja - Rendben van. >
Ezzel ha Ingridnek is megfelel, akkor lassan elindul vele a közelebbi kijárathoz, szorosan maga mellett fogva őt, lassú léptekkel haladva.
< - Rendszer töröld az elmúlt percek felvételeit, a tárgyalás hivatalos lezárásától és szüntesd meg a pillanatnyi felvételt is, ameddig távozok. - mondja a tárgyalónak. >
Miután kiértek a tárgyalóból Tubrok Ingridre pillant bűnbánóan.
< - Én nem... - de csak eddig tudja elmondani mert belé fojtódik a szó. >

by **Miller lányok** Szomb. 29 Nov. 2014, 10:52

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingridnek feltűnt, hogy Tubroknak mennyire jól esett és milyen nagyon tetszett neki, hogy a nő minden egyes idegszálával csakis rá figyelt és semmi másra, ami elvonhatta volna a figyelmét. Amint Ingrid kimondta a válaszát már látta, hogy ismét tényleg telitalálat lett az és a párja be is ismerte, hogy tényleg nem is várt volna másik választ, vagy nem fogadta volna el és roppant elégedett is vele. Arra csak egy kicsit bólintott, hogy valóban kezdte már kiismerni a férfit ilyen szempontból, és szívesen okozott neki örömet is azzal, hogy pontosan azt mondta ki, amit a másik szeretett volna hallani, főleg akkor, hogyha még a valóság is az volt. A roppant elégedett hanggal saját maga is elégedett volt, utána pedig az ismét igencsak kellemes és hosszú csók következett, aminek a végén elvesztek egymást tekintetében, továbbra sem akaródzott Ingrid számára elindulni és távolabb kerülni Tubroktól. Mintha már itt megérezte volna, hogy nem lenne jó ötlet az, hogyha a tárgyalásra mennek. De végül csak megadta magát és engedett a fejmozdulatnak, hogy menniük kell. Felsóhajtott egy kicsit és a karjait, amivel eddig átölelve tartotta a szeretett férfi nyakát elengedte és hagyta, hogy Tubrok maga mellé varázsolja őt, hogy így haladhassanak tovább. Lent pedig a hosszúra nyúlt búcsú után mind a ketten mentek a saját irányukba, hogy aztán mind a ketten más-más módon és útvonalon, de megérkezzenek a tárgyalás helyszínére.
A tárgyalás végén valóban nem volt már meg ez a kellemes, romantikus és szerelmes érzés kettejük között. Vagyis igen, de jelenleg nem ez látszott meg a tárgyalás miatt. Tubrok ott még mindig képtelen volt szólni Ingrid szavai után is, csak az volt érezhető, hogy ő is ugyanolyan rosszkedvű, ugyanolyan rémesen érzi magát, mint Ingrid. Bár valószínű volt, hogy kettejük közül Ingrid érezte rosszabbul magát, ő veszíthetett többet ebben az egészben, nem Tubrok. Látta a lehajtott fejet, a tekintetet, de itt ekkor még nem volt olyan állapotban, hogy felfogja azt, amit lát, ekkor egyelőre még a saját fájdalma volt erősebb és a gondolat, hogy majdnem megölte a szerelmét egy hirtelen mozdulattal. Amikor a párjához bújt érezte Tubrok karjait is, ahogyan átölelik őt, ez most roppant kellemesnek és nyugtatónak hatott a számára, hogy még érezheti a férfit és ott van vele. Hogy nem csak gondolja, hanem fizikai bizonyítéka is volt minderre. Érezte a párja arcát a feje tetején, ahogyan nekidöntötte azt Tubrok, de egyelőre képtelen volt felnézni. A hosszú percek múltával sikerült csak megtennie, most sikerült meglátnia és felfognia, azt, hogy a szeretett férfi is mennyire szenvedett és hogyan tépte belül magát amiatt, amit tett. Bármilyen másik esetben a visszakérdezésre kislányosan mosolyodott volna, de ezúttal nem volt képes arra, hogy elmosolyodjon ilyen formában, csak egy nagyon halovány és gyengéd mosoly tűnt fel az ajkain egy-két pillanatra, de ez is teljesen ösztönös volt, fel sem fogta, hogy mit is tett. hallotta az aggodalmat a párja szavaiból, ennek ellenére bólintott és halkan szólalt meg ismét.
< - Együtt – erősítette meg az előzőt. >
Ahhoz nem volt most ereje, hogy kacérkodjon és visszavágjon, hogyha egyedül akart volna hazamenni, akkor azt mondta volna, hogy most hazamegy és nem azt, hogy menjenek haza. Mikor elindultak kifelé, hagyta, hogy Tubrok maga mellé fogja és saját maga is átkarolta a párját a derekánál, ahogyan haladtak. Az egyenruhája ujjával és a szabad kezével letörölte az arcáról a könnyeket és minden erőfeszítésébe belekerült, hogy ne sírjon újra, de nem akarta, hogy odakint is lássák azt, hogy mennyire gyenge volt és milyen nagyon képes volt elveszteni a kontrollt a saját érzelmei, illetve a teste felett. Egy pillanatra abszurd humorként villant az elméjébe, hogy mennyire kellemetlen lenne, ha a rideg és távolságtartó birodalmiakról kiderülne, hogy ők is képesek emberek lenni, minden egyes szempontból. Tubrok parancsaira még megfordult a fejében, hogy Maniac mennyivel megbízhatóbb és soha sem adná ki szinte senkinek sem azt, ami itt történt, csak ha valaki magasabb rangon van, de mivel Tubrok az uralkodó, így nem tehetné. Odakint, felpillantott a párjára, mikor megszólalt, de végül képtelen volt befejezni a mondatot. Bánatos tekintettel nézett fel, még mindig küzdött az ellen, hogy ne sírjon tovább, végül a szabad kezével felnyúlt Tubrok arcához és megsimogatta.
< - Tudom – felelte halkan. – Tudom, hogy szándékosan nem tetted volna soha sem. >
A szavaiból érezhető volt, hogy nem csak megnyugtatásnak szánja ezeket, hanem tényleg komolyan is gondolta és tudja a párjáról, hogy van ennyire egyenes, hogy nem kockáztatná az elvesztését sem pedig azt, hogy börtönbe küldi őt. ennek ellenére még mindig haragudott, dühös volt és csalódott, noha már nem annyira, mint az elején, a sírás és az, hogy kimondta ezt Tubrok hangosan is sokat segített az elfogadásában.
< - El kell mennünk a ruháimért – mondta. – Már mindent összepakoltam és összekészítettem sietve mielőtt idejöttem. >
Próbált az arcára erőltetni valami emberibb kifejezést, hiszen kiemennek a szabadba és a látszatott fent óhajtotta tartani, hogy nem történt itt semmi és nincs semmi baj kettejük közt ebben a pillanatban sem. Ha sikerült, akkor megvárta, amíg Tubrok is hasonlóval próbálkozik, majd utána szólalt meg ismét.
< - Indulhatunk? – kérdezte. >
Ha Tubrok nem engedi el a derekát, akkor ő is átölelve tartja a férfiét és így indul el, ha azonban igen, akkor megfogja a párja kezét és belefűzi az ujjait a férfiéba és kézen fogva indul el.

by **Bishop** Szomb. 29 Nov. 2014, 17:35

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Ingrid végül megadja magát és a játék után tovább indulnak Tubrokkal együtt a tárgyalásra. Ami már koránt sem alakul úgy mint ahogy eltervezték/elképzelték. Valóban Ingrid érzi magát rosszabbul, de Tubrok is hozzá hasonló lelki állapotban van. A válaszra a férfi biccent és hagyja, hogy elinduljanak Ingriddel, ketten együtt. A halovány mosoly meggyőzi Tubrokot hogy minden rendben lesz így. Ingrid lassan összeszedi magát, már nem sír tovább és a könnyeit is jól le tudja törölni a kezével és az egyenruhája ujjával. Kilépve a terem ajtaján az első néhány lépés után Tubrok Ingrid felé fordul, hogy mondjon valamit, de nem sikerül neki. Ingrid viszont maga fejezi be amit a párja akart mondani és meg is simogatja az arcát. Tubrok kissé megkönnyebbül, hogy Ingrid tudja, ez nem szándékos volt tőle, de mégis megtette.
< - Így van. - bólint - Azt hittem szándékosan mondtál ilyen nagy határidőt, hogy engem kényszeríts más helyzetbe. Tévedtem. Sajnálom, képtelen lennék magammal zsarolni. >
Most sikerül végre végigmondania, de így is nehezen megy neki. A ruhákkal kapcsolatban Tubrok csendben bólint, hogy rendben menjenek. Ezután Ingridnek sikerül egy normális arckifejezést álcaként felöltenie és Tubrok is így tesz, kissé megerőltetve magát eltűnteti az érzéseit az arcáról. A kérdésre még egyszer bólint.
< - Induljunk. >
Ingrid érzi, hogy a férfi elengedi a derekát így az ujjait a másik ujjai közé fűzi és így kéz a kézben indulnak el. Tubrok végig vezeti és mutatja az utat, hogy kicsit rövidebb távon, gyorsabban érjenek el a vendégcsarnokig. Néha szórtan rá pillant a férfi séta közben.
< - Nem tudnám elviselni ha börtönbe kerülnél és többé nem láthatnálak. Remélem nem ítéltelek erre a sorsra... >
Nemsokára a felszínre érnek a földalatti folyosó és utcarendszerről, egészen a vendégcsarnok előtt, már csak fel kell menniük a lépcsőn. Ingrid néhány embere éppen most, civil vagy éppen félig civil öltözetben szivárog le a lépcsőn, elhagyva a csarnokot. Tubrok egészen az ajtóig meg Ingriddel és ott áll meg, hogy a nő nyisson be és lépjen be elsőként. Séta közben csak néhány személlyel találkoztak, a katonákon felül, de azok is alaposan megnézték hogy mit is csinál a birodalmi követ és a törzsfő kézen fogva sétálgatva.

by **Miller lányok** Szomb. 29 Nov. 2014, 18:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Végül a rossz kedve és hangulata, sírása ellenére is sikerült egy nagyon gyenge és rövid mosolyt az arcára erőltetni, ebből pedig máris megérezte, hogy a párja is megkönnyebbült egy kicsit. Noha saját maga sem, csak az a mondat és tett volt olyan, hogy akaratlanul is előjött belőle ez, de úgy tűnt, hogy a lehető legjobb pillanatban történt mindez. A könnyeket nagyjából feltörölte az arcáról a többiről pedig a teste fog gondoskodni és minden nyomát eltünteti ismét annak, hogy sírt. Ilyenkor szerette azt nagyon, hogy birodalmi és, ha nagyon ritkán sírt is nem látszott meg rajta a vörös szem és arca kipirosodása sem, főleg nem a nagyon fehér bőrén. Amint kiértek és megtettek pár lépést Tubrok szeretett volna valamit mondani, de akkor képtelen volt, Ingrid itt nyúlt fel az arcához és simogatta meg, majd fejezte be a párja helyett a mondatot jelezve, hogy tudja, hogy a szeretett férfi mit akart mondani és Ingrid i tudja, hogy így van. Ez, hogy megtette úgy tűnt, hogy kellő erőt adott Tubroknak arra, hogy végre ő is képes legyen végigmondani azt, amit eredetileg szeretett volna. Ezalatt pedig látta és érezte is azt, hogy a férfi megkönnyebbült azért, hogy Ingrid érti az egészet és nem hisztizik tovább, a legtöbben ezt tették volna, szerencsére a nő képes volt arra, hogy nagyjából érett és felnőtt fejjel gondolkodjon és cselekedjen, megvolt hozzá az élettapasztalata. A párja szavai után megcsóválta a fejét.
< - Nem, ezúttal nem – felelte. – Én is gyorsan le szerettem volna zárni a tárgyalást. És szerettem volna a legjobbat nektek is, ezért mondtam ezt az időt. Úgy gondoltam, hogy amitől tartottál, hogy közben megtámadnak benne lehetett volna a záradékban, hogy nem tehetik és ha megneszeli a Spear, vagy az Egyesült köztársaságok és megelőzően titeket támadnak meg, akkor a két félnek a támadáskor kellett volna hátba támadnia az eredeti ellenfelüket. Legalább is ez lett volna az eredeti szándékom, ti pedig mind rövid, mind hosszú távon nagyon előnyös helyzetben várhattátok volna a folytatást. Tudom, hogy nem tűnt annak, de azt tudod, hogy én nem hosszú távon számolok a származásom miatt. Így most is ezzel kalkuláltam. >
Ismerte be, hogy mi is volt a valódi terve az egy éves időponttal és mit szeretett volna elérni.
< - Most már látom és tudom, hogy hiba volt nem előre megbeszélni mindezt… >
Itt elharapta a mondatot. Örömmel vette azt, hogy végül nehezen ugyan, de Tubrok is elfogadta a kinyújtott kezét és egymás ujjai közé fűzhették a sajátjukat, majd így indulhattak el a megfelelő irányba. Kellemetlen csönd következett és némán haladtak kéz a kézben, Ingrid végig figyelte, hogy merre mennek, hogyha máskor is szükséges lesz még ezen az úton haladnia, akkor visszataláljon és eltudjon navigálni. Időnként ő is Tubrokra pillantott, valószínűleg volt, hogy elkapta a férfi pillantását is, ahogyan a párja is ránézett. A szeretett férfi szavai után fáradtan sóhajtott fel, nem amiatt, amit mondott a másik, hanem az, hogy egyvalakin múlt az egész, hogy mi is lesz vele. A tétlenség és a tudatlanság volt a legrosszabb az egészben, ez őrjített meg leginkább.
< - Lerontistól függ az egész – mondta keserűen. – Attól a patkánytól pedig minden kitelik. >
Főleg azok után, hogy alapból is azzal érkezett, hogy megzsarolta őt olyasmikkel, amiket nem követett el, de könnyedén tudna olyan bizonyítékot gyártani. Úgysem lenne olyan, aki megkérdőjelezné, esetleg Ingrid apja, de addigra meg tenne róla az a féreg, hogy mindez ne történhessen meg. Éppen ezért látta annyira rémesen az egészet, és ezt pedig el sem mondta Tubroknak, hogy Lerontis megzsarolta, még Cal-nek is hazudott ezzel kapcsolatban, ami hasonlóképpen nem javított a helyzeten. Hiszen ezek előtt soha sem hazudott neki, most pedig mégis kénytelen volt. A párjának pedig mesélt már Hue Lerontis-ról, így már Tubroknak is lehetett elképzelése arról, hogy milyen is a belső ellenőrzés feje.
< - Végül is mindent végrehajtottam, amiért ide küldtek – felelte. – A tíz egységgel nagyon rezeg a léc, de még éppen optimális határon belül van. sehol máshol nem voltam ennek a közelében sem. Így talán… végül is az embereim sem tartóztattak még le. >
Próbálta saját magát is megnyugtatni a szavaival, azzal bíztatva önmagát, hogyha gond lett volna, akkor Maniac már úgyis szólt volna a megfelelő személyeknek és valószínűleg már értesítették volna, hogy ezen okból haza kell térnie. De ez még nem történt meg, vagy pedig Lerontis van annyira aljas szemétláda, hogy reményt ad, aztán mikor hazamegy és jelentkezik a Flottába, akkor csap le majd. Nem, erre gondolni sem akart, hogy így lenne. Annak egyébként örült, hogy a párja is hasonlóan érez, hogy nem tudná elviselni, mire valószínűleg kijutna Tubrok jobb esetben öregember lenne, rosszabb esetben halott. Amíg megérkeztek a csarnokhoz Ingrid nem csak a saját embereivel találkozott, akik már ki is használták azt, hogy eltávot kaptak, hanem más helyiekkel is. látta és érezte is, hogy megbámulják őket, igencsak alaposan, itt a rossz kedve ellenére sem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el.
< - Úgy tűnik egyelőre nem hallotta mindenki még pletyka szinten sem, hogy együtt vagyunk – mondta kicsit jobb hangulatban Tubroknak. >
Mikor felértek a vendégcsarnokhoz, akkor, ahogyan Tubrok várta Ingrid nyitotta, aktiválta az ajtót, hogy az kinyíljon és elsőként lépett be a vendégcsarnokba. Amikor a párja is beért, és az ajtó bezáródott fordult vele szembe, ezúttal kissé idegesen harapott az alsóajkába.
< - Ugye a vezérkar diszkrét lesz azzal kapcsolatban, amit hallott? – kérdezte. – Azt sajnálom… nem tudtam, nem említetted, hogy ők is értik a svédet… >
Ezek után fogta meg ismét Tubrok kezét, ha a férfi nem ellenkezett és vele ment fel az emeletre a saját lakrészéhez. Kicsit furcsa volt, hogy ezúttal nem várakozik bent, hogy a párja jöjjön, hanem együtt jönnek fel. Amint beért engedte el Tubrok kezét.
< - A bőrönd ott van az ajtó mellett, amit vinnék hozzád, nem túl nehéz, így el fogod bírni – mondta. – A kanapén a holnapi báli ruhám. Kérek két percet, átöltözök, hogy ne egyenruhában kelljen hozzád indulni. >
Egy nagyobb bőrönd volt valóban az ajtó mellett, a kanapán egy fekete nem átlátszó tárolóban a mérete alapján egy teljes esélyi ruha. Ingrid a férfira pillantott, ha Tubrokot nem zavarta, akkor visszament a hálóba és levette az egyenruháját. Olyan ruhát választott, amit most akart felvenni, hogy a csipkés fehérneműje ne látszódjon benne és menjen hozzá, így végül egy csipkés koktélruhát választott, ami nagyjából csak a combja közepéig ért, ezt vette fel a fehérneműhöz, mert illett hozzá, majd ehhez egy térdig érő magas sarkú fekete csizmát vett még fel. Egy olyat, ami remekül illett ehhez. Tudta, hogy a legtöbben rosszul lesznek, ha meglátják így kint flangálni, de ő úgysem fázott. Mikor kész volt az öltözködéssel, még egy kis sminket is felvitt az arcára, egy kis pirosítót, hogy a eltűntesse a sápadtságát és kihúzta a szemét is fekte szemfestékkel, a szempilláit szempillafestékkel és még minimális parfümöt is magára fújt. A haját némileg összeborzolta és egy kis szájfényt is tett az ajkaira, majd beakasztotta az egyenruháját itt az egyik tárolóba. Amint készen volt kilépett az ajtón vissza a „nappaliba”.
< - Készen vagyok – felelte ezúttal már meglehetősen kedvesen. – Ha más nincs, mehetünk. >
Fürkészően pillantott Tubrokra, hogy mennyire nyerte el a tetszését az, hogy miként öltözött fel neki.

by **Bishop** Szomb. 29 Nov. 2014, 21:39

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Ingrid képes megnyugodni és így már másként kezelni a helyzetet, a kiborulás helyett. A reakciói Tubrokot is némileg megnyugtatják, aki már nem tépi magát belül annyira mint néhány perccel korábban tette. Ingrid magyarázatára azonban ismét kissé lesüti a szemét.
< - Erre egyáltalán nem gondoltam. Ideges lettem és képtelen voltam gondolkodni. - ismeri be. >
Az előre megbeszélésre bólint, hogy valóban úgy kellett volna tenniük és akkor mindez elkerülhető lett volna nagyon könnyen. Mégsem így történt. Ezután indulnak kéz a kézben a vendégcsarnok felé. Séta közben többnyire csak kínos csönd van köztük és néha egymásra pillantanak valamikor éppen egymás tekintetét elkapva. Tubrok felteszi a kérdést, hogy mi is lesz most Ingriddel. Amikor Miller válaszol a férfi minden idegszálával rá figyel és nagyon kíváncsi és féltő tekintettel fürkészi a nő arcát is további információkért. Láthatóan őszintén reméli hogy az a féreg Lerontis nem mer Ingriddel semmit sem tenni. De a tehetetlenség, hogy nem tudna mit kezdeni a helyzettel belül őt is lassan őrölni kezdi.
< - Nem fognak letartóztatni... nem tehetik meg ennyiért. - mondja Tubrok, mintha képes lenne eldönteni ezt a valósággal ellentétben és így is bátorítani akarja Ingridet. >
A már jobb hangulatú kijelentésre Tubrok halványan elmosolyodik.
< - Hát még nem tudja mindenki a városban, sem a Rocksolidban. Azt hiszem nem akarnak hinni a fülüknek. >
Végül a séta után felérnek a vendégcsarnok bejáratához. Ingrid kinyitja az ajtót, ami magától két szárnyként félrehúzódik és miután mindketten beértek bezáródik. Tubrok figyeli az elé álló Ingridet és hogy mit is mond neki a nő. A vezérkarral és a svéd nyelvvel kapcsolatban Tubrok kissé megrázza a fejét.
< - Ezt nem beszéltem meg velük, nem is volt alkalmam. Remélem diszkréten fogják kezelni a helyzetet, amennyire tehetik, de az asszonyaiknak biztosan el fogják mondani és valószínűleg a legjobb barátaiknak is. Hivatalosan nem fogják elismerni. - itt tart egy kis szünetet - Nem tudhattad, szólnom kellett volna hogy beszélnek svédül. >
Ingrid megragadja Tubrok kezét és felvezeti a saját lakrészére, a férfi örömmel követi, kissé mögötte haladva, de a kezeiket gyengén szorítva. Amint beérnek a szobába Ragal csak "kapkodja a fejét" a kiosztott "parancsok", először a ruhaszállító egységre majd a tartóban lévő báli ruhára pillant.
< - Ameddig öltözöl kipróbálom milyen nehezek a ruháid. - válaszolja ő is valamivel jobb hangulatban. >
Ingrid ezután bemegy a hálójába. Itt le tudja venni az egyenruhát ami alatt már ott van a kellően szexi fehérnemű, most erre veszi rá a testhezálló csipkés koktélruhát. A ruhához még egy fekete csizmát is felvesz, ami még dob a ruha összképén. Gyorsan kisminkeli magát, ami tényleg nagyon feldobja a sápadt arcát és a külsejét. Még néhány utolsó simítás mint a parfüm és a hajborzolás és kész is van. Természetesen ez így jóval tovább nyúlik mint két perc. Visszatér a központi részbe és szól Tubroknak, majd fürkészi a férfit hogy mennyire is nyeri el a tetszését amit lát. Tubrok már a két csomaggal a kezében várja őt, de amint kitoppan az ajtón Ingrid, végigméri a nőt tetőtől talpig. Láthatóan nagyon tetszik neki, hogy így kicsípte magát Ingrid és a külső teljesen elnyeri a tetszésétt. A kezeiből leteszi a csomagokat és közelebb lép Ingridhez. Ingrid ekkor már látja a párján, hogy a férfi vágyik rá és újra kívánja.
< - Hmm... - ad ki mély hangot Tubrok - Akár egy istennő. - jegyzi meg. >
A mozgásán látszik, hogy legszívesebben már most leteperné Ingridet, hogy kiadósan elbánjon vele minden értelemben. Ehelyett azonban valami mást kezd el mondani, beszéd közben a kezével és a testével is erősen kommunikál, végigmutatva a csarnokon és Ingriden is, kissé önkéntelenül is hogy könnyítse a beszédet.
< - Tudod, ha már itt vagyunk, mostantól tiéd ez a csarnok. Mondtad, hogy tetszik és köszönöd. Átíratom a te nevedre. Fogadd el ajándéknak. >
Próbálja éreztetni, hogy ezt már előre eltervezte és ajándéknak szánta, nem csak a most történtek miatt teszi mindezt. Mégis ezt nem tudja annyira átadni, mivel kissé zavarban van és inkább ez érezhető Tubrokon jelen pillanatban. Miután befejezi Ingrid szemeibe pillant hogy mit is szól ehhez a nő.

by **Miller lányok** Vas. 30 Nov. 2014, 10:48

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Azzal, hogy valamelyest megnyugodott, már sokkalta jobban volt képes kezelni a helyzetet, ezt saját maga is érezte. Jót tett neki a sírás és a kiabálás, bármennyire nem szívesen ismerte be mindezt magának, hogy ennyire gyerekesen viselkedett mindeddig. Aminek talán a legjobban örült ebben a pillanatban, hogy a saját maga jobban érezte már kicsit magán és ez Tubrokon is kezdett meglátszódni, hogy amit tett és amit mondott az hatással volt a férfira is. Már ő is képes volt némileg megnyugodni egy kicsit és láthatóan nem vívódott úgy magával, mint néhány perccel korábban attól kezdve, amióta rájött, hogy mit is tett valójában. Mindazonáltal Ingrid tudta, hogy csak akkor fognak mind a ketten maradéktalanul megnyugodni, hogyha kiderül, hogy ennek az egésznek nem lesz semmilyen következménye és Ingrid vissza tud majd jönni Tubrokhoz. Amit mondott, hogy miért is mondott ekkora időintervallumot a tárgyaláson látható volt, hogy tényleg nem gondolt erre a párja, ennek pedig hangot is adott. De ez tényleg olyan volt, amit előre nem mondhatott ki hangosan, mert akkor Maniac már előre közölte volna vele, hogy ez a személyes érzelmeire való hagyatkozás volt és nem teheti meg. Mármint rossz esetben, de talán, akkor sikerült volna véghezvinnie ezt, mert külső szemmel tényleg úgy tűnhetett, hogy a Pride-nak és az Ismeretlen Birodalomnak akar nagyon kedvezni. Miközben a Rocksolid sokkalta nagyobbat nyert volna vele, de ott a teremben senki sem tudta volna olyan gyorsan kiszámolni mindezt, mint ő maga. Ahogyan pedig elmondta ezt, valószínűleg senkinek sem jött át. Arra csak bólintott, hogy látta és érezte, hogy Tubrok úgy reagált valóban, ahogyan most az hangosan kimondat.
< - Gondoltam, pedig tényleg csak jót szerettem volna. Most pedig ott tartunk, hogy majd segíthetek neked kimosni abból a diplomáciai helyzetből a Rocksolidot, ahova ezzel került – felelte. – Annak pedig nagyon örülök, hogy valószínűleg soha többé nem kell egymás ellen lennünk a tárgyalóasztalnál, csak egymás oldalán. >
Ezek után indultak el a vendégcsarnok irányába a föld alatti folyosókon. Még Ingridnek is ritkán volt része ennyire kellemetlen és kínos csendben, pedig elég régóta élt. Igaz részben ez is volt az egyik oka annak, hogy jellemzően csak egyéjszakás kalandjai voltak, hogy az efféléket sikeresen el lehessen kerülni, ha valamelyik félnek gondja van a másikkal. Saját maga is többször elkapta Tubrok tekintetét, ahogyan lopva pillantottak egymásra, csak akkor nézett rendesen a párjára a nő, amikor felmerült a kérdés, hogy mi is lesz vele. Az arcán gondterheltséget és közel sem nyugalmat láthatott Tubrok, érezhető is volt, hogy mennyire aggódott Ingrid amiatt, hogy mi következhet majd, hogy mit tehetnek vele. Ahogyan ekkor Ingrid a férfira pillantott látta a reménykedést, hogy szeretné a férfi, hogy ne legyen semmi gond, érezhető volt, hogy tényleg szerette volna, hogy így legyen és az is igaz volt, hogy menyire nem bírná ki a párja, hogyha örökre elszakítanák őket egymástól. A bíztatásra hálásan pillantott a szeretett férfira, de bíztatóan elmosolyodni nem tudott. Rákenhette Lerontis az ellenálláshoz való kapcsolatot Ingridre, már csak a kutatások miatt, aztán még ott volt a többi is. Tényleg volt oka aggódni.
< - Bármi mást kitalál, ha szükséges, hogy börtönbe zárasson, ha akar – felelte. >
Csak abban reménykedhetett, hogy tényleg jobban kell Lerontisnak a képességei miatt a Hídon, mintsem a börtönben. De erről egyelőre nem akart Tubroknak beszélni, ez még saját maga számára is roppant kellemetlen volt. Először Osbornnal akart majd erről beszélni, csak utána jöhetett Cal és Tubrok. A szavaival végül sikerült elérnie azt, hogy Tubrok is elmosolyodjon, amikor az őket megbámulókról szólalt meg. Valószínű, hogy nem akarnak hinni a fülüknek, szemüknek, ezen nem csodálkozott. Valószínűsítette, hogy a legtöbben abban a hitben élnek, hogy tényleg csak a tárgyalás miatt csavarta el a párja fejét és most már utána kidobja. De akkor már most is egyedül kellett volna itt végigsétálnia és nem Tubrokkal, már vége volt a tárgyalásnak, ha így lett volna, már nem lett volna logikus, hogy vele mutatkozik. Vagy talán éppen ez volt a megdöbbentő, hogy még mindig együtt látni őket.
< - Szerintem inkább az a megdöbbentő nekik, hogy még mindig együtt látnak, azt hihették, hogy már otthagylak, ha vége a tárgyalásnak – felelte. >
Végül megérkeztek a csarnokba, ahol Ingrid el is mondta az aggodalmait, hogy mitől tart és azt, hogy sajnálja a svédet. Arra bólintott, hogy valóban el kellett volna mondania Tubroknak, hogy ebből se legyen gond, ha tudja, akkor teljesen mást mondott volna, mintsem ezt. Még Eyjolfot is kihagyta volna mindebből, és akkor még mindig lenne közel négy egységük arra, hogy kitalálják, hogy mit is mondjanak a vezérkarnak, és hogyan tálalják mindezt majd a Rocksolidnak. Így viszont? Ennyit arról, hogy ezzel a hírrel kedveltesse meg magát Nava-val, a feleségük, szeretőjük, barátnőjüknek elmondják, azaz ők tovább adják, azok pedig még tovább. Még ha nem is ismerik el, ha eljut a híre, hogy a vezérkar valamelyik tagjától jött a hír, ilyesmi elég nagy szó itt, főleg, hogy a nőfaló Tubrokról van szó és valószínűleg az elég közismert lehetett, hogyha bármelyik ágyasát is ejtette volna teherbe, akkor azt a gyereket elvetetik, míg itt mindez fel sem merült és híre ment mindennek.
< - Akkor azt hiszem, hogy már estére mindenki tudni fogja a Rocksolidban, hogy apa leszel – felelte. – Talán a teljes világ is, ha valaki a nemzetközi hálóra is kiteszi ezt. Próbáljuk a jó oldalát nézni… - mondta kissé kellemetlenül. – Nem kell azon törnünk a fejünket, hogy miként mondjuk el ezt nekik. >
Arra csak egy bólintással felelt, hogy valóban jó lett volna tudni, hogy beszélnek svédül, de hangosan nem mondott már semmit sem.
< - Diederik nagyon le fog tolni azért, mert hazudtál neki? – érdeklődött. >
Annak ellenére, hogy biztos volt benne, hogy Tubrok azt fogja mondani, hogy megteszi, de nem fogja érdekelni őt, hogy ez történt, Ingrid eléggé biztosra vette, hogy valamilyen szinten fogja, hiszen a férfi nevelte fel őt és apja helyett apja volt. A véleménye fontos volt neki, így hiába próbált laza lenni és nem törődöm Ingrid némileg áltátott ezen. Azt pedig nem akarta tudni, hogy miként került szóba, hogy terhes lehet, valószínűsítette, hogy egy komolytalan, vicces kérdés során és a párja rávágta, hogy persze, hogy nem. Mikor fent voltak Ingrid még hallotta, hogy mit is mondott Tubrok a bőrönddel és a ruhával kapcsolatban, de már eddigre nagyjából beért a szobába. Gyorsan megtette, amit eltervezett, noha kissé tovább tartott, mint két perc, végül is nő volt, azaz belefért az, hogy kissé késsen ahhoz képest, amit mondott. Végül is egészen elégedett lett az összképpel, amit kapott a gyors rögtönzött önmaga összeszedése után. Így lépett ki vissza a nappaliba, ahol már, a csomagokkal felszerelkezve várta a párja. A kép eléggé mókás volt, hogy az uralkodó fog bőröndöket cipelni a párjának, ahelyett, hogy megkérte volna valamelyik androidot, hogy ő cipekedjen mögöttük minimum három lépés távolságra. Ahogyan Tubrok letette a csomagokat és közelebb lépett Ingrid azonnal kiszúrta, hogy máris fellángolt a vágy a párjában, így részben el is érte, amit szeretett volna ezzel az öltözékkel. Ahogyan közelebb lépett a férfi Ingrid felpillantott a szemeibe, most könnyebb volt, hiszen sokkalta magasabbnak tűnt a tizenkét centis sarok miatt, mint egyébként, soha sem volt a magasság mintaképe, így nem egyszer fordult elő, hogy legalább húszcentis sarkú cipőt kellett felvennie, szerencsére könnyedén tudott azokban is járni már. A bókon elmosolyodott, tudta, tökéletesen tisztában volt vele, hogy vannak nála sokkalta szebb nők is, de azt is tudta, hogy a saját maga a kisugárzása miatt volt leginkább ellenállhatatlan.
< - Továbbra sem, de azért köszönöm a bókot – mosolyodott el. >
Érezte a mozdulatokból és látta is, hogy Tubrok már most itt azonnal elcsábítaná és leteperné, a gond az volt, hogy Ingrid jelenleg semennyi szexuális vágyat nem érzett egyelőre. Annyira még nem volt jól, a hormonjaival is kezdenie kellett volna valamit. Azonban a párja mégsem lépett annyira közel hozzá, hanem valami másba kezdett bele. Feszülten figyelte, hogy mi is az, majd ahogyan Tubrok kimondta Ingriden látszott, hogy meglepődött, igencsak kellemesen, körbenézett a helységen, majd közelebb lépett Tubrokhoz és egy puszit nyomott az arcára.
< - Köszönöm! – mondta lelkesen. – De… nem lesz kicsit kihasználatlan? Mármint, ha én úgyis nálad lakom majd, sajnálnám, ha üresen állna, kár lenne érte. >
Érezhető volt, hogy nagyon sikerült meglepni és az is, hogy nagyon örült ennek az ajándéknak. Ingridnek is feltűnt, hogy nem csak bocsánatkérés volt az, hogy megkapta, hanem tényleg szerette volna egyébként is nekiadni a helyet Tubrok. Örömmel fogadta el ezt az ajándékot, úgyis kellemes emlékek fűződtek máris a helyhez, az első alkalom, hogy tegezték egymást a párjával, ahol először találkoztak kettesben, majd az első csókjuk is itt volt. Amiatt aggódott csak tényleg, hogy üres lesz a hely, mert imádta és nagyon tetszett neki, és egyáltalán nem szerette volna azt, hogyha emiatt rossz állapotba kerül a hely, hogy csak androidok vigyáznak rá és felügyelik. Csak akkor is teljesen üres és nincs itt senki sem, nehéz kérdés volt, amire egyelőre nem tudta a választ.
< - Vagy arra gondoltál, ha nálad túl sokan zaklatnak minket átszökünk ide, hogy elbújjunk? – kérdezte mosolyogva. >

by **Bishop** Vas. 30 Nov. 2014, 23:32

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Tubrok bólint Ingrid véleményével kapcsolatban hogy mit is akart az egész záradékból kihozni. De legbelül csak azt mondogatja magának hogy nem tudta és mennyire hülye volt hogy nem látta. Ingrid látja, hogy a kimosdatás szó nem tetszik Tubroknak, de ezt a férfi nem jelzi.
< - Soha többé. - erősíti meg a nő szavait - Még csak gondolni sem merek rá. >
Feleli arra,hogy többé nem lesznek ellenfelek, csak és kizárólag szövetségesek diplomáciai esetekben. Ezután már csak a hosszú és kínos csend következett a séta alatt, egy-egy rövidebb beszélgetéstől eltekintve. Amikor Ingrid kimondja, hogy Hue Lerontis gyakorlatilag bármivel eljárást indíthat ellene, láthatóan a férfi eddigi bizakodása letörik és ez ki is ül az arcára.
< - Remélem nem töri keresztbe az életedet. Most még terhes is vagy. - itt elhallgat - Mitől függ, hogy akar-e? - kérdez rá végül. >
Ha érzi Ingriden, hogy nem esik jól a nőnek a kérdés vagy most nem akarna rá felelni, annyiban hagyja a dolgot, mintha nem is kérdezett volna. Nem akarja tovább rontani az egyébként is siralmas hangulatot kettejük között. Az viszont már sokat javít a kedvükön, hogy néhányan megnézik a párt séta közben és el is kezdenek erről beszélni.
< - A vezéreim sem akarták elhinni. Úgy hiszem Eyjolf kellő bizonyíték volt arra, hogy végre elfogadják mit is érzünk egymás iránt. - mosolyodik el halványan Tubrok is. >
Végül a séta után megérkeznek a vendégcsarnok hatalmas fa és kő termeibe, majd fel egészen Ingrid szállásáig. A kellemetlenebb felvetésre, hogy holnapra már az egész világ tudhat kettejükről Tubrok finoman vállat von.
< - Talán ez a legegyszerűbb és hivatalosan csak később kell elismernünk, addigra mindenki tényként fogja kezelni. - gondolkodik el kicsit hangosan, majd Diederikkel kapcsolatban megrázza a fejét - Megbeszélem vele. >
A válaszon Ingrid érzi, hogy Tubrok nem gondolja úgy hogy azt kellene mondania hogy nem érdekli, tényleg érdekli a férfi véleménye és nem akart neki hazudni de muszáj volt. Most is érezheti Tubrokon hogy mennyire becsüli Diederiket, mintha valóban az apja volna. Nem sokkal ezután Ingrid eltűnik a hálóban és néhány perc alatt teljesen más színbe varázsolja magát. Ez jól láthatóan roppantul elnyeri Tubrok tetszését is miután alaposan végigmérheti őt. A bók visszautasítására és megköszönésére Tubrok elmosolyodik majd közelebb lép. "Nehezen" ugyan de sikerül Ingridnek adnia ajándékként a csarnokot, mire Miller egy puszit ad a szeretett férfi arcára. Még mindig érzi a feszültséget a párján, főleg ilyen közelről hogy itt helyben magáévá tenné, mégsem efelé tereli tovább a beszélgetést.
< - Hmm... igazad lehet, jó párszor át kellene ide szöknünk. - mosolyodik el Tubrok a kettejük közötti hangon beszélve, majd a hangja valamivel komolyabb lesz - Ha üresnek gondolod, lakhatnak itt mások is, később lesznek szövetségeid és embereid. Az én csarnokomban is laknak többen. >
A hangján érződik, hogy tényleg ezt tanácsolja Ingridnek, hogy engedjen másoknak is itt szálláshelyet, másrészről pedig szívesen töltene itt jó pár éjszakát Ingriddel. Tubrok elgondolkozik valamin, majd ha Ingrid nem bánja akkor ad egy csókot az ajkaira. Ezután visszasétál a csomagokhoz és a kezébe veszi azokat.
< - Ha szeretnéd indulhatunk. >

by **Miller lányok** Hétf. 01 Dec. 2014, 12:24

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingrid, ha tudta volna, hogy magát hibáztatja a párja amiatt, hogy mennyire hülye volt, hogy nem látta azt, amit Ingrid ki akart hozni, akkor megnyugtatta volna, hogy senki sem látta a teremben Tubrok emberei közül és Ingrid számára is csak a sok-sok év tapasztalata miatt volt ez ennyire egyértelmű és triviális. De most, hogy már vége van a tárgyalásoknak, ha a párja kéri majd máskor a segítségét, diplomáciai ügyekben, akkor legalább egy teljesen új és friss nézetet is kap a vezérkar, főleg egy olyan személytől, aki bármikor nyíltan szembemegy velük, hogyha szükségesnek érzi, és máshogyan látja a dolgokat. Ahogyan eddig is tette, saját maga úgy érezte, hogy mindez csak a Rocksolid hasznára fog válni majd a későbbiekben. Persze ehhez majd el kell érnie a vezetők bizalmát is, hogy egyáltalán felmerülhessen az, hogy a segítségét kérik. Igaz már kifejtette Tubroknak, hogyha elfogadja, akkor segít és a férfi örült ennek, főleg, mert a törvények szerint úgyis úrnő lesz belőle, akkor pedig egyébként is megteheti mindezt. Az pedig már csak mellékes, hogy jobb katona, hadvezér és stratéga volt a vezérkar minden tagjánál és ezt tudta is. A férfiak számára a legnehezebb az lesz, hogy mindezt elfogadják és beismerjék magukban is. Megértette volna, hogy ehhez nagyon sok idő kell majd nekik. Az feltűnt neki, hogy a párjának nem tetszett az, hogy ki kell majd mosni abból a Rocksolidot, amibe most került egy félreértés miatt, de nem szólt érte. Ingrid úgy vélte, hogy a nem tetszése ellenére belátta, hogy tényleg így volt, de ettől függetlenül kellemetlen volt az egész. Abban pedig legalább a kellemetlen környezet és pillanat ellenére is egyetértettek, hogy egyikőjük sem akar soha sem ellenfélként újra a másik ellen lenni. Máskor talán lett volna valamilyen csípős visszavágása, vagy még megjegyzése is, de ez nem az a pillanat volt, hogy megtegye. Ahogyan haladtak a kellemetlen csendben egy-egy mondat törte csak meg ezt, végül pedig Lerontis említése, ahogyan kimondta, amit a reménykedés is eltűnt a párjáról.
< - Őt nem érdekli, hogy gyereket várok – mondta. – Ez a HPI, bármikor eltávolítható a gyermek és egy tartályban is elég kivárni, hogy kellő korba lépjen és „megszülethessen”, ez a normális, én különc voltam Gerggel is, hogy kihordtam őt. >
A másikra csak megrázta a fejét, hogy kellemetlen kérdés és ha nem gond, akkor nem felelne rá. mit mondott volna, hogy megzsarolta az a féreg a családjával és kénytelen lesz az Ellenállásnak kémkedni? Nem mintha Tubrok bárkinek is elmondhatta volna mindezt, de akkor is, ez nem az a téma volt, amiről bárkivel beszélt volna. Szerencsére a siralmas hangulaton kezdett javítani az, hogy meglátták a sétálókat, akik alaposan megnézték őket. Azon Ingrid most elmosolyodott, hogy a vezérkar sem akarta elhinni, de azt, hogy kimondták, hogy Eyjolf úton van, így most már kényetlenek voltak elhinni mindezt. Néhány pillanatra elgondolkodott, igen ezek után tényleg kénytelenek elhinni és elfogadni mindezt, bármennyire is nehezükre esik majd.
< - Mordaen lehetett az egyetlen, aki elhitte – felelte kissé jobb kedvűen. – De azt is tudom, hogy ki csalódott a legnagyobbat. Szerintem összetörtük Elofon szívét… ő remélte, hogy nem igaz. Már tudom, hogy miért mondta tegnap este a klubban Mordaen, hogy a tábornokod lelkesen mesélt és áradozott rólam. Tetszem neki, még a vak is láthatta, azért jött annyira zavarba a svéd szavak után. >
Kíváncsian pillantott Tubrokra, hogy mi a véleménye minderről, és hogyan fog reagálni erre. Ezek után érkeztek meg a szállásra és hozta fel Ingrid, hogy holnapra mindenki tudja. Talán tényleg így a legkönnyebb, hogy már mindenki tudni fogja, nekik pedig csak egy megerősítő nyilatkozatot kell majd tenniük később, hogy valóban gyermeket vár Ingrid, és fiú lesz Tubrok első szülöttje. Diederikre bólintott, most, amit gondolt korábban valóban ismét érezte, hogy még mindig atyjaként tekint a férfira a szeretett férfi és fontos neki az, hogy mit is mond az öreg ezredes. Ezen csak elmosolyodott, de szavakkal nem zavarta meg ezt, nem szerette volna elrontani, sem megtörni mindezt. Ezek után ment be a szobába rendbe szedni magát, ami sikerült is, és a siker osztatlan volt, amit elért a párjánál. Örült, hogy tetszett neki így is, már a tekintetéből is látta, plusz még ott volt a szűk nadrág is, ami méginkább megkönnyítette azt, hogy ez látszódjék. A bók elutasítására, de megköszönésére mosolyt kapott Ingrid és figyelte, ahogyan a szeretett férfi közelebb lép hozzá. Minden mozdulatból látta és érezte, hogy a párja még küzd is azért, hogy ne itt próbálja elcsábítani őt és ne szedje le róla a csipkeruhát. Végül sikerült ismét megállnia a férfinak és ekkor kapta meg ajándékba Ingrid a csarnokot. Ahogyan puszit nyomott a párja arcára ismét érezte, hogy a férfi mennyire kívánja őt, de ismét megállta azt, hogy próbálkozzon. Bármelyik másik helyzetben, pillanatban kacérkodni kezdett volna, vagy húzta volna jobban Tubrok idegeit, de most nem volt képes még arra, hogy megtegye mindezt.
< - Mindig ez a türelmetlenség – csóválta meg a fejét megjátszott rosszallással. – Mitől ennyire nehéz megállni azt, hogy most állva ne akarj magadévá tenni? >
Kicsit kacérkodott, de azért főleg kíváncsi volt erre, mivel nem érezte magát annyira kirívónak, sem feltűnőnek most, hogy ez legyen a reakció. A normálisnak pedig ezt vélte volna, hogy a korábbi vitájuk és kellemetlen helyzet a párjánál is hasonlóan libidó romboló volt, mint nála annak ellenére, hogy mennyire fel voltak izgulva mind a ketten a tárgyalásra indulás előtt, alatt. A komolyabb részre, hogy mit is kellene tennie Ingridnek, hogy engedi másoknak, hogy itt lakjanak elgondolkodott. Végül is ez tényleg jó módszer volt, az ugyan kissé furcsa volt még neki, hogy lesznek emberei ilyen szempontból, a HPI-ben ez jócskán könnyebben ment Maniac-en keresztül, a szövetségesek pedig valóban, egy idő után úgyis lesznek. Bólintott, hogy ez egy jó ötlet, de most az egyik mondatot nem tudta szó nélkül megállni.
< - Igaz nálad is laknak, de te az uralkodó vagy, én pedig csak Ingrid – felelte. >
Ez persze messze nem volt igaz, de itt igen. Neki egyelőre csak a HPI-ben volt nagyobb befolyása, itt még nem, egyelőre egy, vagyis két személyt nyert meg magának, az egyik mivel megkedvelte, a másik pedig beleszeretett. Tyr-t nem is számolta ide egyelőre, mert ő külön kategória volt. Ettől függetlenül a szavaiból és mozdulataiból érződött, hogy tényleg jó ötletnek tartja azt, amit a párja javasolt és valószínűleg élni is fog mindezzel úgy, hogy azt a csarnokot az egész épületen belül megtartja magának, ahol most is voltak. Azon, hogy mit is érzett még ki Tubrok szavaiból kissé oldalra biccentette a fejét és csípőre tette a kezét ismét, majd megcsóválta a fejét.
< - Hogy neked mindig csak a szexen jár a fejed – felelte mosolyogva. >
Figyelte, hogy a férfi elgondolkodott valamin, majd hagyta Ingrid, hogy Tubrok megcsókolja, amit viszonzott is. Arra, hogy induljanak bólintott, majd ha már a szeretett férfi a kezeibe vette a csomagokat, akkor kinyitotta az ajtót neki, hogy neki ne kelljen ezzel vesződni.
< - Min gondolkodtál? – kérdezte. >
Ismét előre ment, hogy majd nyithassa az ajtót, ebben a ruhában a cipővel sokkalta jobban látszott, ahogyan a csípője ringott a lépéseknél, még úgyis, hogy csak természetesen mozgott és nem játszott rá, illetve a feneke is kirajzolódott, így valószínűleg kellemes látvány volt mindez Tubroknak, amíg leértek a főbejárathoz. Azt az ajtót kis kinyitotta, majd itt már engedte előre menni a férfit, és csak után lépett ki, hogy csatlakozzon hozzá. Amint elindulnak lefelé a lépcsőn Ingrid belekarolt Tubrokba, hogy most is a közelében legyen, úgyis, hogy nem tudnak a csomagok miatt kéz a kézben haladni.
< - Te vezetsz – felelte kedvesen, noha már úgyis tudta, hogy merre kell menniük. – Mit terveztél a mai nap hátralevő részére? – kérdezte már séta közben. >

by **Bishop** Kedd 02 Dec. 2014, 01:09

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

A sétálás közbeni kínos csendet végül az töri meg elsőként hogy Lerontis kerül szóba. A korábbi szavakkal Ingrid már letörte Tubrok reményét, de a mostani megállapítással még mélyebbre löki a férfit a kétségbeesésbe. Még nyelnie is kell egyet mielőtt válaszolni.
< - Remélem nem teszi meg... >
Ezután már ő maga sem vár választ arra a kérdésre, amit Ingridnek tett fel és jelezte is hogyha kellemetlen a nő számára akkor inkább hagyják. Most már ő is inkább másfelé terelné a témát a mostani igencsak veszélyesről és kellemetlenről valami más felé. Mindezt Ingrid ügyesen meg is teszi amikor az őket bámulókat hozza fel és innen már magát vezeti a téma a férfi és a nő között. Elofon említésére Tubrok elkomolyodik, láthatóan nem a legjobb hír amit ma hall, hogy még az egyik tábornoka is éppen a szeretett nőjére vetett szemet. Ugyanakkor nem tűnik úgy mintha férfiként zavarná, sőt talán örül is neki hogy Ingrid ennyire kapós, törzsfőként azonban más a helyzet. A szavakra lassan bólint aztán egyenesen Ingrid szemeibe néz.
< - Beszélni fogok vele is erről a helyzetről. Nem akarom hogy bárkinek is kellemetlen legyen. Mordaen megkért, hogy provokáld Elofont? - kérdezi már mosolyogva. >
Mivel Ingrid figyel a párjára, azt is látja, hogy végső soron örül Elofon véleményének Tubrok, csak pont most nem jött jókor ez a hír, bár már sejtette hogy ez lesz előbb-utóbb. Nemsokára azonban megérkeztek a vendégcsarnokba. Ott Ingrid jó néhány perc alatt sokkal szemrevalóbb külsőt ölt, ahogy összeszedi magát és ezzel elnyeri Tubrok teljes tetszését is. Ingrid a továbbiak során igencsak érzi és látja is hogy Tubrok már kívánja őt. A rosszálló pillantáson, fejcsóváláson és megjegyzésen Ragal először ténylegesen meglepődik, majd elgondolkodik és el is mosolyodik.
< - Elég csak rád pillantani és a közeledben lenni. -mondja nyugodtan - Ellenállhatatlan vagy. >
Ingrid érezheti a párján hogy ezt rendkívül őszinte bóknak szánja a számára és valóban már csak az is elcsábítja a férfit, hogy Ingrid közelében lehet kettesben és jó párszor végigpásztázhat a testén, a beszívott illatáról nem is beszélve. Majd Ingrid végtelenül szerény kijelentésére Tubrok gyengéden elmosolyodik, közelebb lép hozzá és még egy finom csókot lehel az ajkaira.
< - Ne csináld ezt velem Boszorka. Már a Rocksolid úrnője vagy. >
Még néhány pillanatig gyengéden figyeli Ingridet, hogy mit is reagál erre és csak azután húzódik távolabb. Annak ellenben rendkívül örül a férfi, hogy Ingrid megfogadja majd a tanácsát és esetleg meghív másokat a csarnokába. A második rosszálló fejcsóválásra és megjegyzésre azonban Tubrok már kissé szúrós szemmel pillant rá.
< - Most mért rovod fel ezt nekem? A te fejed is ezen járt eddig és másra se tudtál gondolni. Miután kijózanodsz pedig már az én hibám. >
Természetesen nem beszél teljesen komolyan és a tekintetével is óvatos, nehogy véletlenül is még több fájdalmat okozzon Ingridnek. Sóhajt egy kisebbet amin szinte tapinthatóan érződik a "nők" kijelentés arra amit Ingrid tett. Még elcsattan egy csók közöttük majd Tubrok felkapja a csomagokat és elindulna, ebbe pedig Miller is belemegy. A kérdésre Tubrok kisfiúsan mosolyodik el.
< - Amin folyton jár a fejem. >
A lépcsőn már Ingrid megy előre, hogy nyithassa az ajtót. A szűk ruha, a magas sarkú csizma és Ingrid természetesen nagymacskás mozgása megteszi a hatását. Nem is kell rá figyelnie végig a hátsó felén érzi a párja pásztázó tekintetét, ahogy Tubrok le sem tudja venni a szemét a kellemesen kerek le-fel járó idomokról. Leéve érezhetően a belekarolás jól esik Tubroknak. Elég csak kimondani, hogy ő vezet, máris finoman, kellemes tempóban indul meg Ragal vissza a törzsfői csarnok irányába. A kérdésre a séta közben Ingridre pillant.
< - Éhes lettem, azt gondoltam ehetünk ha szeretnél. Vacsora után kettesben fürdés jutott elsőként az eszembe. Nagyon kellemes este és éjjel a medence, mindegyik. Persze... ha olyan hangulatban vagy. >
Itt érezhető, hogy Tubrok nem bánná ha a fürdés felét végig kufircolnák a kellemes vízben, de csak akkor ha Ingridnek is megfelel, és nem csak egy valóban ellazító fürdőzést szeretne egyelőre. Közben mintha lepergett volna az idő az ősi homokórán, már félúton járnak Tubrok csarnoka felé.

by **Miller lányok** Kedd 02 Dec. 2014, 11:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingrid látta és érezte, hogy a kimondott szavakkal még mélyebbre taszította Tubrok reménykedését, hogy nem lesz semmi gond. De mivel saját maga is roppant rosszul érezte magát, így nem lett volna értelme annak, hogyha hamis dolgokat állít és azt mondja, hogy minden rendben lesz, nem lesz semmi gond. Saját maga sem hitte volna el, a párja sem, mert kitudta volna olvasni belőle mindezt. Még, ha véletlenül el is hitték volna, akkor lehet, hogy még nagyobbat zuhannak a végén, így ez volt a legjobb, hogyha az igazat mondja, bármennyire is fájdalmas mindez. A másik részre pedig mindezek után már a férfi sem várt válasz, a szavakra Ingrid csak bólintott, hogy ő maga is reméli azt, hogy Lerontis nem teszi meg, szeretett volna hinni abban, hogy annak a féregnek nagyobb szüksége van rá, mintsem ennyiért megtegye mindezt. A témaváltás szükségességét is szinte azonnal megérezte és szerencsére pont adódott is a téma azzal, hogy többen alaposan megnézték őket. Ebből a témából említette meg Ingrid azt is, hogy tetszik Elofonnak, amint kimondta már látta a párján, hogy nem volt ez sem a legjobb hír, amit Tubrok ma hallott, de Ingrid úgy vélte, hogy a férfi ezúttal túldramatizálja mindezt, nem Elofon lesz valószínűleg az egyetlen férfi, akinek még tetszeni fog itt, hanem többeknek, más kérdés, hogy azok nem lesznek a vezérkar tagjai. Bár néhány pillanattal később pedig már azt tudta kiolvasni a szeretett férfiból Ingrid, hogy annyira mégsem zavarja, még talán tetszik is neki, hogy más is odavan Ingridért, mint férfi ez jól esett neki, de uralkodóként kevésbé. Ahogyan a szemébe nézett a férfi, Ingrid állta a tekintetét, csak most neki nem tetszett, amit hallott. Megrázta a fejét, így is jelezve előre, hogy mit is fog mondani.
< - Szerintem utána lenne kellemetlen mindenkinek – felelte. – Elofon fiatal még, nem szükséges beszélni vele, minden fiatal férfi és nő átesik lényegében kötelezően egy reménytelen, plátói szerelmen. Így még talán jobban is fog dolgozni, hogy észrevegyem. Megkért, hogy intézzem el, hogy ismét rólam zengjen ódákat és áradozzon – mosolyodott el. – Egyébként nem provokáltam, tényleg komolyan gondoltam, hogy egyszer jó ezredes lesz belőle, ha idősebb lesz. >
Próbálta úgy mondani az egészet, hogy Tubrok ne érezze kényelmetlenül emiatt magát, hogy az egyik emberével ez a helyzet. Azt pedig most ismét megerősítette, hogy valóban tehetségesnek tartja a fiatal ezredest és tényleg remek katonai pályát lát előrevetítve, mert van érzéke és tehetsége hozzá. Így végül is annyira nem volt provokáció, csak Mordaen kérésére kimondta azt, amit valójában gondolt. Még azt is látta a párján, hogy végül mégis örült ennek, csak nem most. Ingrid végigsimított a párja alkarján, mintegy nyugtatóan, majd ismét megszólalt.
< - Ne aggódj, a későbbiekben nem fogom provokálni, sem bíztatni – ígérte meg. – Legalább is annál jobban nem, mint amilyen a jellemem. Szóval hagyd szegény fiút, szerintem annyi idősen te sem örültél volna, ha valaki rád szól hasonló miatt. >
Kellemetlenül összezúzhatja a fiatal férfi egóját mindez úgy, hogy később másnál sem mer nagyon majd próbálkozni, ha túljut Ingriden, ezt pedig a nő nem szerette volna, hogyha miatta lesz félénk Elofon. Őt magát nem zavarta, mivel tudta, hogy úgysem lesz esélye a férfinak és ismerte azt, hogy milyen az, ha valaki így rajong valakiért. Mindent megfog tenni azért, hogy minél többször lássa Ingridet, ami azt jelenti, hogy a munkájával is ki fog tűnni, jócskán az elvártak felett fog tejesíteni, mert azt akarja, hogy észrevegyék. Saját maga úgy vélte, hogy ez még jól is jöhet a férfi karrierjének, hogy pont most lett oda érte. Mindezek után érkeztek meg Ingrid csarnokához, ahol a nő át is öltözött, majd elégedetten nyugtázta, hogy a ruházata és sminkje osztatlan sikert aratott. Amikor feltette a kérdést, hogy miért ilyen nehéz megállnia Tubroknak, hogy ne akarja már álló helyzetben magáévá tenni a beállásra kissé meglepődött a párja, de hamarosan elgondolkodott. Ingrid végig figyelte, hogy mit is kap majd válaszként, így látta a mosolyt is, ami megjelent a férfi ajkain. A bók, amit kapott nagyon jól esett neki, engedte, hogy mindezt Tubrok is lássa és könnyedén leolvashassa róla mindezt. Nem is gondolta volna, hogy a párjának tényleg csak annyi elég, hogy ott legyen a közelében és már azáltal képtelen neki ellenállni. Végül ő maga is elmosolyodott.
< - Azt hiszem, hogy kénytelen leszek elfogadni a válaszodat és elhinni azt, amit mondasz. >
Felelte kedvesen és lágyan. Azt már-már végig mosolyogva figyelte, hogy a szeretett férfi elmosolyodik az Ingridtől meglehetősen szokatlanul szerény mondaton, hogy míg Tubrok uralkodó, ő maga csak Ingrid. Itt ezen a helyen legalább is a HPI-ben igencsak nagyot fordult volna a kocka és nagyjából pontosan fordítva lettek volna a rangok. Miután kimondta saját maga a szavakat nem húzódott el, ahogyan a párja odalépett hozzá és egy csókot lehelt ismét az ajkaira, csak viszonozta mindazt és ő maga is közelebb lépett, hogy egymáshoz simuljanak, majd ismét elmosolyodott a kimondott szavakra. Bele sem gondolt ebbe, hogy azzal, hogy elárulta azt, hogy gyermeke lesz, már előre vetítette, hogy a Rocksolid úrnője lesz, de jelenleg nem az a helyzet állt fent, hogy két, vagy három egységnyi idő után derült ki, hogy gyermeket vár és van hátra, hat, vagy öt egység a gyermek megszületéséig. Hanem már pár órával a foganás után tudta, azaz még nyolc egység volt hátra, a terhesség teljes szakasza.
< - Te is tudod, hogy még nem vagyok az – felelte kedvesen. – A törvényeitek szerint csak akkor, ha megszületett Eyjolf. Addig itt a Rocksolidban csak Ingrid. >
A szavaival és mozdulataival éreztette, hogy mindazonáltal nagyon jól esett neki, hogy a párja már most a Rocksolid úrnőjeként kezeli és várható, hogy tényleg ez lesz a következménye az egésznek, de egyelőre még nem volt az, hiszen nem vette Tubrok feleségül, sem pedig nem született meg a közös gyermekük sem. Azt korábban úgyis kifejtette, hogy számára nem volt létszükség az, hogy úrnő legyen, csak szeretett volna Tubroknak segíteni mindenben, hogy arra is több ideje legyen a férfinak, amit szeretne tenni és ne vegyék el minden idejét az uralkodással járó feladatok. Ezen felül csak boldog szeretett volna lenni, hogy ne jöjjenek közbe olyan kellemetlenségek, mint a mostani mai napi tárgyalás félreértése volt. látta Ingrid, hogy a párja örült annak, hogy a tanácsot megfogadva másokat is meghív ide és elszállásolja majd őket itt, bár, hogy kik lehetnek, lesznek azok még fogalma sem volt Ingridnek. A második „rosszalló” szavaira már megkapta a rosszalló tekintete Tubroktól. Kiérezte a szavakból, hogy nem gondolta komolyan azokat a férfi, így nem is okoztak fájdalmat, csak ő maga is megjátszottan kissé sértődötten emelte fel az állát és fordította el a fejét tüntetően. Ügyelt arra, hogy érezhető legyen, hogy ez is csak megjátszott és nem gondolta komolyan.
< - Ezt kikérem magamnak! – mondta megjátszott felháborodással. – Ha csak ezen járt volna, akkor nem aggódhattam volna Eyjolf miatt tegnap reggel, nem tervezhettem volna gyerekszobát, nem festhettem volna, nem tudtam volna megnézni a csarnokodat és még sorolhatnám. Az én ébrenléti fázisom nem csak abból állt, mint neked, hogy ez volt a fejemben. >
A sóhajra, hogy abból kihallható volt, hogy „nők” elmosolyodott egy pillanatra. Ezek után mentek a csomagokért és kapta fel azokat Tubrok. Így sem voltak nehezek, de Ingridben megfordult egy pillanatra, hogy neki lehet, hogy még könnyebbek lettek volna és hiába a párja volt a férfi nem kellett volna hagynia, hogy ő cipekedjen egyszerű ember létére. Ismét megcsóválta a fejét, amikor kiderült, hogy min is gondolkodott Tubrok, nem is kellett volna kérdeznie, teljesen egyértelmű lehetett volna abban a helyzetben, mindazonáltal a kisfiús mosoly mint máskor is, most is nagyon tetszett neki. ezek után indultak el és valóban azt a hatást sikerült ismét kiváltania a párjából, amit remélt azzal, hogy előtte haladt a folyosón le a kijáratig. Érezte a párja tekintetét magán, ahogyan a fenekét bámulja szinte végig. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogyha most megállna, akkor vajon az feltűnne-e Tubroknak, vagy csak akkor, amikor már nekijött hátulról? Végül is nem próbálta ki mindezt, hanem lent kinyitotta az ajtót és végül belekarolt a szeretett férfiba; örült annak, hogy ez is elnyerte a férfi tetszését. Amint kimondta, hogy Tubrok vezet el is indult a párja a megfelelő irányba, ő pedig az oldalán haladt továbbra is belekarolva a férfiba. A kérdésére kapott választ végig figyelmesen hallgatta, természetesen nem volt nehéz kiéreznie azt, hogy mit is szeretne a párja a fürdőzés közben, bár neki egyelőre nem volt olyan hangulata, hogy az legyen az elsődleges prioritás.
< - Tudod, hogy mennyire szeretem a hasamat – mosolyodott el. – Hogyan is utasíthatnék el egy ilyen ajánlatot? Egyelőre csak sima fürdőzés, aztán kiderül, hogy hogyan folytatódik. >
Kissé óvatosan mondta a végét, főleg azok után, hogy mit érzett Tubroktól, nem szerette volna megbántani a párját azzal, hogy neki most nem a szeretkezés az elsődleges, hanem az, hogy teljesen eltudjon lazulni.
< - Lehetőleg, ha megoldható, egy kisebb medencét válasszunk, aminél le tudunk ülni, mert van egy kisebb meglepetésem akkora – felelte kedvesen. >
Ha pedig már korábban úgyis arról beszéltek, hogy hova szökhetnének el és lehetnének nyugodtan kettesben és most a fürdőzés is eszébe jutott, így egy korábbi néhány pillanatra fellobbanó ötlet jutott ismét az eszébe.
< - Volt egy ötletem, nem tudom, hogy mennyire tetszene neked – kezdte óvatosan. – Mit szólnál ahhoz, hogyha oda fel a hegyre a hideg és meleg vizes tóhoz csináltatnánk egy kis hétvégi házat. Ahova csak mi ketten eltudnánk vonulni a világ elől pár napra, hogy ne zavarhasson senki minket. >
Kérdőn pillantott a párjára, hogy mennyire nyerte el mindez a tetszését.

by **Bishop** Kedd 02 Dec. 2014, 23:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Miután Ingrid elveszi Tubroktól minden csepp hamis reményét, ugyan a férfi nem mondja ki de már ő maga is csak arra tud gondolni, hogy Lerontis nem fog semmit tenni Ingriddel, mert vagy kegyelmes lesz vele vagy valamire használni akarja Ingridet. Mielőtt azonban a hangulat újra különösen kellemetlenbe és siralmasba fordulna át, Ingrid ügyesen témát vált ami ellen Tubrok sem "ellenkezik" semmiképpen. Elofonnal kapcsolatban Tubrok kiélezett figyelemmel hallgatja a párja szavait. Csendben bólint csak először. Mivel ez a kérdés Ingrid személyét érinti eszében sincs Ragalnak ellentmondania a nőnek, különösen ha az kéri őt és nem ért egyet az ő gondolatával. Ez mind leolvasható Tubrokról, mivel állják egymás tekintetét Ingriddel. A nyugtató alkarsimítás valóban nyugtató és láthatóan Tubrok is megért mindent Ingrid második válasza után.
< - Értelek. - kezdi röviden - Én sem akarom összezúzni a férfiasságát azzal hogy megtiltom neki ami jogában áll. Akkor nem fogok vele beszélni. >
A hangján is érződik, hogy tényleg nem állna szándékában törzsfőként összezúzni ilyen értelemben Elofont, különösen hogy akármennyire is visszafogottan próbálna vele beszélni, ezt az egyet mindenképpen megtenné. A fiú szó is ráébreszti, hogy még mennyire fiatal a tábornok és hogy még egyáltalán nem világháborúkat kellene véghezvinnie hanem teljesen más dolgokkal - köztük nőkkel - foglalkozni az akadémia után. Miután a téma kellő képen elterelődött Ingrid és Tubrok meg is érkezik a vendégcsarnokhoz, ami már egyben Ingrid saját csarnoka is. Itt Ingrid valóban osztatlan sikert arat a gyors öltözéssel és sminkeléssel. Tubroknak jól esik, hogy a bókra nem egy megjegyzést vagy rosszalló szavakat kap, hanem egy jóleső mosolyt és egy kellemesen kedves választ kap. Válaszként a szavakra már csak elmosolyodik, de nem mond semmit. Ingrid érezheti a férfin hogy teljesen őszinte volt az előbb és valóban elég ha csak egymás közelében vannak máris képtelen ellenállni Ingridnek, minden értelemben. Nem sokkal később elcsattan közöttük két csók, majd már egészen más kerül szóba. Az újabb szerény szavakra Tubrok ismét elmosolyodik.
< - Ne akard, hogy úrnőnek hívassalak. Még a végén alá kellene íratnom veled egy elismervényt, hogy már a tiéd vagyok. >
Próbál kedves lenni és "bátorítani" Ingridet hogy már kezelje magát úrnőként, mert Eyjolf miatt biztosan az lesz és Tubrok is szeretné őt az oldalán tudni. Azt is látja Ingriden hogy ez rendkívül jól esik a nőnek, így ennek külön örül is. Az ezután következő rosszalló szavak már egy sértett játékot indítanak el kettejük között. Ingrid játékán Tubrok elmosolyodik, kezdetben csak a játék miatt majd már a szerepében fölényessé változtatja ezt a mosolyt.
< - Én sem csak erre gondoltam minden másodpercben, de az elmém hátuljában folyamatosan ott zakatolt és tudom hogy neked is. Hiába próbálod letagadni. Csábítottál. - jelenti ki teljes magabiztossággal Tubrok, most is figyelve nehogy Ingridnek mindez rosszul essen. >
A fáradt sóhajon Ingrid még elmosolyodik, majd nem sokkal később Tubrok felkapja a csomagokat és már el is indulnak vissza Tubrok csarnokába. A kissé felizgult állapot, Ingrid közelsége és a csomagok most sem könnyítik meg Tubrok dolgát, így kicsit lassabban sétál főleg a szűk nadrágja miatt. Az óvatos válaszra ő maga is óvatosan felel figyelve Ingrid minden rezdülésére.
< - Remélem nem frusztrállak ezzel, tényleg kellemes hely a fürdőm éjjelente. >
Amikor Ingrid azt kéri, hogy válasszanak kisebb medencét Tubrok arccal teljesen felé fordul és figyelmesen hallgatja. A meglepetéssel kapcsolatos rész egy türelmetlen mosolyt csal az arcára. Ingrid újra érzi, hogy ez ismét egy telitalálat volt a férfinál.
< - Olyat választunk, van három olyan is. Amelyiket szeretnéd. Legyen forró a víz? >
Egy kis időre elfordul Tubrok és arra koncentrál merre is kellene most menniük mivel egy ideje már belefeledkezett Ingridbe és csak automatikusan ment előre. Szerencsére megszokásból arra ment amerre közelebb van a saját csarnoka. A második kérésre/kérdésre/felvetésre már őszinte mosollyal biccent.
< - Tetszik az ötleted. Szükségünk lenne egy hétvégi pihenőhelyre és te már láttad azt a helyet. Merre is van? - kérdezi meg végül. >
Láthatóan most arra kíváncsi hogy nagyjából merre a hegyláncban és milyen messze, akár úgy is hogy most Ingrid nagyjából abba az irányba mutat kézzel. Mire Tubrok válasza véget ér máris a törzsfői csarnok bejárata előtt állnak. A nagy kétszárnyas kapu magától nyílik. Innen kényelmesen beérnek az előrészbe, ami egybenyílik a lépcsőzetes központi csarnokkal. Itt, ha Ingrid figyel Tubrokra, már látja a férfin, hogy valószínűleg már csak az jár az agyában, hogy milyen maratoni szeretkezéseket fognak abban a hétvégi lakban tartani. Úgy tűnik amióta valamivel jobb a férfi kedve valóban csak ezen jár a feje. Ha Ingridnek nincs ellenére Tubrok egészen a hálóig sétál fel és ott rakja le a két tárolót.
< - Itt hagytad a kommunikátorodat. - mondja egyszer csak - Félretettem neked az ágy szélére. >

by **Miller lányok** Szer. 03 Dec. 2014, 11:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ezek után Ingrid már nem is akart Lerontisra gondolni, így is túl sok figyelmet és gondolatot kapott azaz alak, jócskán többet, mint amit valaha is érdemelt volna. A témaváltás már sikeresebb volt és a kellemetlen csöndet is megtörte némileg, most már Ingridnek csak az volt a legfőbb dolga, hogy meggyőzze a párját arról, hogy hagyja békén Elofont és nem kell tőle tartania. Látta, hogy Tubrok feszült figyelemmel hallgatta őt, amikor erről beszélt, révén mind a ketten érintettek voltak, így a nő is úgy érezte, hogy ebbe azért van némi beleszólása és tényleg nem szerette volna, hogyha a fiatal tábornok nagyon rosszul jött volna ki ebből, már csak azért, mert tetszett neki. Úgy tűnt, hogy a karsimogatás is hatásos volt és sikerült némileg megnyugtatnia a szeretett férfit, remélte, hogy Tubrok átérzi azt, amit mondott neki és beletudja képzelni magát abba a helyzetbe és emiatt megenyhül. Úgy tűnt, hogy a kérés is remek szóhasználat volt, hogy nem parancsolja a férfinak, hanem csak kérte. Látta Ingrid rajta, hogy valóban megértette, hogy mire is akar a nő kilyukadni, mindezt pedig szavakkal is nagyon hamar alátámasztotta. Elmosolyodott a válaszon, hálásan, hogy ennyire belátó volt a férfi és tényleg nem szeretne rosszat a saját emberének. Ingrid számára úgy tűnt, hogy főleg a mondandójának második része volt az, ami meggyőzte a férfit arról, hogy mégcsak provokálni sem fogja őt, nem fog erre rájátszani. Saját maga sem akarta kínozni Elofont semmivel sem, nem volt Ingrid kegyetlen, csak szeretett másokkal játszani, de egy ennyire fiatal, valószínűleg tapasztalatlan férfival nem tette volna meg, az kegyetlenség lett volna a részéről. Ha HPI-s lett volna, akkor nem érezte volna gondnak, mert évszázadai lettek volna arra, hogy kiheverje, de Elofonnak ez nem adatott meg. Úgy tűnt a számára, hogy az, hogy fiúnak nevezte a fiatal férfit is nyerő volt, mert a tábornok tényleg az volt még, roppant fiatal.
< - Köszönöm – mondta hálásan, hogy végül hallgatott a párja az ész érvekre. >
Ezek után pedig már meg is érkeztek Ingrid újdonsült csarnokába, ahol kivételesen igencsak kicsípte magát, ami osztatlan siker volt. A bókra ezúttal nem vágott vissza semmivel sem, érezte, hogy ez mennyire jól esett a párjának, mindez. Tubrok erre már nem mondott semmit, de nem is volt szükséges, főleg, hogy könnyedén érezhető volt, hogy tényleg őszinték voltak a szavak és a párja pontosan úgy gondolta azt, amit kimondott, ahogyan kimondta. Ez Ingridnek is roppant jól esett és igencsak kellemes volt, nem mintha saját maga nem így lett volna Tubrok közelében. A kellemetlen érzéseket és rossz közérzetet leszámítva nagyon tetszett neki az, amit a szerelem okozott. Az pedig különösen, hogy ennyire nehéz volt a párjának ellenállni neki, már csak azzal, hogy egymáshoz közel voltak, a két rövidke csók után került szóba az, hogy Ingridet úrnőnek kellene hívni. Még mindig mosolyogva és kétkedve állt ez ügyben, nem hitte volna, hogy sokan boldogak lennének attól, hogyha máris úrnőnek kellene őt hívni, még úgysem, hogy tényleg már csak alig nyolc egység volt addig hátra. Tubrok szavain ezúttal felnevetett.
< - Ezzel most megkérted a kezemet? – mosolyodott el. >
Természetesen érezhető volt, hogy nem gondolta mindezt komolyan, csak a korábbi rossz hangulat után ez a nevetés és kérdés nagyon kikívánkozott belőle. De mindez mutatta, hogy ezáltal tényleg kezdett már egy kicsit jobb kedve is lenni a korábbi rémesen rosszhoz képest. Maga sem értette egyébként, hogy ez a furcsa szerénység honnan jött, talán azért, mert szerette volna azt, hogy elfogadják és ne legyen gond abból senki szemében, amikor tényleg úrnővé válik. Nem tehetett róla, de komolyan fontos volt számára a Rocksolid, ilyen nagyon, és legfőképpen Tubrok. Pedig tudta, hogy tényleg az lesz és a férfi is szeretné őt a maga oldalán tudni, ami ismételten nagyon jól esett neki.
< - Az más kérdés, hogy a születésem jogán egyébként is az vagyok, mármint nemes és még a Birodalomban is lényegében, ha létezne úrnő rang, akkor úgy kéne hívni engem – gondolkodott el. – De ezer év alatt hozzászoktam ahhoz, hogy csak Lady Ingrid és ahhoz, hogy a Birodalomban azzal sem kapok túl nagykitüntetett figyelmet, hogy kinek a felesége vagyok, vagy kinek a lánya, csak azt a Lady jelzőt. Ahhoz szoktam, hogy katonai parancsnokként engedelmeskednek nekem, mint az embereim, akik itt vannak. Noha az itteni úrnőség nagyjából ugyanaz, még meg kell szoknom, hogy ezúttal emberek fognak hajbókolni nekem és nem katonai, vagy ehhez hasonló vezetői szempontból. >
Óvatosan mondta, hogy ne bántsa meg Tubrokot, de kifejezze azt is, hogy ez furcsa neki. természetesen tudta volna teljesen természetesen, ösztönösen is kezelni, de még valóban szokatlan gondolat volt ez számára, hiszen odahaza Maniac nagyban megkönnyítette az életét és nem volt szüksége emberekre ahhoz, hogy megtegye, amit szeretne. Érezhető volt, hogy maximum két-három egység kell neki és utána már nem lenne furcsa, hogy az emberek is úrnőnek hívják és úgy viselkednek vele szemben. Egyszerűen ismét csak egy kisebb kulturális különbség volt kettejük között, semmi több. Mindezek után kezdtek bele egy újabb kis játékba kettejük között. Ingrid éppen a sértődött nőt adta, míg Tubrok csak jót mosolygott az egészen, majd fölényessé is vált ez, Ingrid erre duzzogva fordult el, mindezt is csak a játék miatt. Érezhető volt, hogy nem sértődött meg és nem vett magára semmit, amit Tubrok mondott.
< - Csak az kevesebb, mint esetek felében, amikor én csábítottalak el, egyébként nem, mindig a te „hibád” volt – szögezte le. – És csak egyetlen egyszer csábítottalak el ténylegesen, azon a távon, amíg a siklódtól a hálócsarnokig értünk. >
A fáradt sóhaj után indultak el tényleg vissza Tubrok csarnokába, Ingrid felvette a tempót, amit a férfi diktált, nem akarta őt rohanásra késztetni, így alkalmazkodott hozzá minden tekintetben, főleg, hogy már korábban is megállapította, hogy abban a szűk nadrágban merevedéssel nem volt egyszerű közlekedni. Amikor Tubrok újra megszólalt Ingrid megrázta a fejét, hogy ezzel is mutassa, hogy nem, egyáltalán nem frusztrálta az, hogy ezt felhozta a párja. Igaz saját maga egy film megnézését javasolta volna elsődlegesen, de a fürdőzéssel sem volt semmi gondja, legalább teljesen ellazulhat közben, aztán, ha mégsem jutnak el addig, hogy szeretkezzenek, akkor még mindig meg lehetett nézni egy filmet kettesben, összebújva. Így már csak ezért sem volt komolyabban gondja ezzel az egésszel. Örült annak, hogy volt tényleg ilyen medencéje is Tubroknak, mint kiderült három is, saját maga ezeket nem látta, mikor körbejárta a csarnokot, valószínűleg csak a fontosabb dolgokat volt szerencséje megtekinteni. A türelmetlen mosolyra saját maga is elmosolyodott. Máris sikerült elérnie azt a hatást, amit előzetesen szeretett volna.
< - Nem frusztrál – felelte most csak kedvesen. – Persze, hogy kényelmes, főleg, hogyha te is ott vagy – szurkálódott egy picit. – Legyen az, amelyiket szeretnéd, én úgyis alkalmazkodom, és nekem nem lehet se túl forró, se túl hideg valami. >
Jól jött ehhez még pluszban a Fagyhadsereg képzése is, de az, ami egy embernek nem volt még túl extrém, ahhoz még ez sem kellett. Saját maga csak kissé figyelte, hogy merre mennek, bízott abban, hogy Tubrok könnyedén hazatalál és ezért is bízta rá a vezetést. Ahogyan a hétvégi házat felvetette örült az őszinte mosolynak, hogy ezzel is látszott, hogy mennyire elnyerte a párja tetszését és ő maga is jó ötletnek tartja mindezt, hogy ezt megejtsék. A kérdésre már nyúlt volna a kommunikátoráért, hogy képeket is mutasson és pontos helyzetet, de az eredetije nem volt nála, az a csarnokban maradt, a pótot pedig nem hozta magával, hanem otthagyta a saját szállásán szándékosan, hogy ne legyen egyszerre majd kettő nála. Így jobb híján kénytelen volt a kezével mutatni abba az irányba, amerre a hegyvonulat is volt messzebb innen. Még úgy nagyjából, ha tudott saccolás alapján, akkor kilométert is mondott, hogy milyen távolságra van innen és melyik irányban, keletre, északkeletre, esetleg délkeletre ide. Számára nem volt messze, de amilyen gyorsan futott és mennyit, azért így belegondolva mégis elég messze volt.
< - Mivel te nem bírod az extrém környezetet, úgy gondoltam, hogy lehetne közel mindkét tóhoz, hogy a tavak vízével a házban egy-egy kisebb medencét megtölteni a vizükkel, hogy te is élvezhesd velem odafent a fürdőzést – folytatta kedvesen, kissé ábrándozva. >
Ekkor érkeztek meg az uralkodói csarnokhoz, így valószínű volt, hogy Ingrid a mondatai végét már úgy mondta ki, hogy befelé haladtak és beértek az ismerős csarnokba. Itt is követte Tubrokot fel a lépcsőn a háló irányába, ekkor engedte el a karját a férfinak, hogy a férfi is könnyebben tudjon haladni fel a lépcsőkön. Itt is végig figyelte a párját, így könnyedén feltűnt neki, hogy a férfi most kissé elkalandozott, eléggé biztosra vette, hogy éppen azon gondolkodik, hogy mennyit szeretkezhetnek majd odafent a hétvégi házukban. Azt is észrevette, hogy amióta már nem volt olyan rossz a kedve Tubroknak valóban csak a szexen járt a feje és semmi máson nem gondolkodott, csak ezen. Mintha még mindig valamilyen öt év körüli kamasz lenne és nem pedig egy tíz éves férfi. Végül is felértek a hálóba a két tároló pedig lekerült a földre és Tubrok kezei is szabadok voltak már. Az ágyon levő kommunikátorra nézett a férfi szavai után, legalább az android oda tette és nem pakolta el.
< - Köszönöm, rájöttem, hogy itt maradt, amikor az átöltözés után kerestem – mondta. – Kíváncsi vagy a ruhára, amit holnap veszek fel a bálba? >
Kérdezte hirtelen, ha a válasz igen, akkor odalépett a tárolóhoz, majd kinyitotta és kivette belőle a ruhát, az egész tollszerű ruházat jelenleg kimerevítve volt, mintha valamilyen karfán lett volna tartva, felül szinte alig takart valamit, még csípőnél is az egyik oldalon merész kivágása volt, a lábaknál pedig már teljesen takart és fedett volt. Felül átlátszó alig észrevehető régi neccszerű anyag, amin voltak a tollak, hogy mégis megmaradjon az emberen, ha Ingrid felvenné úgy tűnne, hogy nincs is felül rajta semmi csak az a pár toll. Alul az egész zárt, de ugyanez a tollszerű mintázat. Az egész ruha pedig eléggé egyértelművé tette már így ebben az állapotában is, hogy ez alá holnap Ingrid semmit sem vehet csak, ez lesz rajta és más nem, még fehérnemű sem. Ingrid kíváncsian nézett a párjára, hogy miként nyeri el a ruha a tetszését. Amint a férfi megcsodálta a ruhakölteményt visszatette a tárolóba, majd a párjára nézett.
< - Hol gondoltad a vacsorát? – kérdezte mosolyogva. >

by **Bishop** Szer. 03 Dec. 2014, 22:29

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~

Elofonnal kapcsolatban Tubrok megrázza a fejét, nagyon finoman.
< - Ezt nem kell megköszönnöd. - kezdi halkan - Természetes, hogy te döntesz ebben a kérdésben és teljes mértékben igazad is van. - ismeri be. >
Ekkora már vissza is értek immáron Ingrid saját csarnokába, hogy ott Tubrok felvehesse a nő ruháit és egyéb dolgait, majd átvigye azt a párja társaságában a saját csarnokába. De előtte még akad megbeszélni valójuk. Tubrok ugyan nem nevet fel Ingriddel együtt, de a mosolya most is szélessé válik és a szemében látszik hogy nagyon jól szórakozik. Arra hogy most megkérte volna Ingrid kezét már-már túljátszottan kezd el látványosan gondolkodni.
< - Fenyegetésnek szántam... dehát... >
Érezteti a hangjával és a mozdulataival a ki nem mondott folytatást, azt hogy "de hát téged rendesen meg sem lehet 'fenyegetni". Láthatóan ő sem gondolja azt komolyan hogy Ingrid valóban meg akarná kéretni a kezét mindezzel a kis játékkal és valóban csak játéknak tekinti. Ingrid végül a két roppant szerény mondata után elmondja és kifejti mi is zavarja és mi is szokatlan számára az úrnőségben. Főleg hogy hamarosan az lesz itt a Rocksolidban. A Birodalomban pedig csupán katonai rangja van a származásától függetlenül, ahogy az a HPI-ben lenni szokott. Tubrok végig figyelmesen hallgatja a párját majd értően bólint.
< - Hamar meg fogod kedvelni az úrnői címet, ezt megígérem. A lehető legkellemesebb lesz. És megkapod azt is ami nagyon rég óta jár neked, ha valóban otthon érzed magadat itt. - mosolyodik el őszintén. >
Tubrok is örülne neki, ha Ingridet boldognak látná, főleg a nő vallomásai után, amelyeket a Rocksolidról mondott. Az ezután következő kisebb játékon kettejük között Tubrok továbbra is csak jót mosolyog. Érezhetően imádja Ingrid megjátszottan sértett és bántott szerepét és ha tehetné sokáig szórakozna benne. De most a válaszra kell figyelnie amit kontrázásnak kellene szánnia.
< - Azzal próbálsz védekezni, hogy "csak" az esetek kicsivel több mint felében csábítottál te el? - mondja megjátszott gúnnyal - Ha jól emlékszem a történtekre az volt azaz egyetlen eset, ahol letépted rólam a ruhákat és könyörögtél hogy már kint a hóban tegyelek magamévá. Csak feltüzelsz a kifogásaiddal. >
Végül Tubrok nem bírja tovább és közelebb lép, Ingrid "sértettségét" megtörve lassan a nő állához nyúl majd végigsimít az arcán és közben a sajátja felé fordítja. Ha Ingridnek nincs kifogása még hosszasan meg is csókolja őt. A játék végeztével Tubrok még felsóhajt Ingrid véleményén, aztán már indulnak is vissza a törzsfői csarnokba ahol az elmúlt két nap legnagyobb részét töltötték. A visszafelé után egészen belefeledkeznek a beszélgetésbe ezért fel sem tűnik nekik, hogy többen még jobban megnézik őket, főleg a csomagokat férfiként maga cipelő, mosolyogva beszélgető, végtelenül szerelmes Tubrokot. Ingrid főleg a merészebb ruhában pedig a férfiak tetszését nyeri el teljesen. De ez nem igazán tűnik fel nekik, ahogy az sem milyen gyorsan eltelik a séta. Tubrokon érezni, hogy sokra értékeli a nő szavait, különösen mert ennyire őszinték és azt is hogy Miller tartja vele a tempót, mert a szűk nadrág és a merevedés együtt valóban akadályozza kissé.
< - Kedves tőled, hogy ennyire figyelsz rám. De ezt már mondtam... A lehető legforróbb vizűt választom, pihenéshez az a legkényelmesebb. >
Amikor már a hétvégi ház kerül szóban, már Tubrok csarnokának ajtajában járnak. Az ötlet elnyeri a férfi tetszését. A mutatott irányra pedig bólint, hogy igen tudja körülbelül merre lehet az a hely. Az ábrándos válaszra Ragal elmosolyodik.
< - Vagy ha nem bírom ki az extrém környezetet, akár külön fürdőt is kaphatna a ház, ahol együtt fürdünk, a két tó vizéhez külön csak neked lehetne medence kiépítve. >
Óvatosan fogalmaz, próbálgatva hogy Ingridnek mennyire tetszik az ötlet. Az érezhetően nem zavarná ha Ingridnek külön lenne csak fürdője a két tóban és ő ebből kimaradna főleg ha Ingrid valóban csak a vizet akarná élvezni. Ezután már valóban beérnek a csarnokba, egészen fel a hálóig ahol a bőröndök és Ingrid kommunikátora is a helyére kerül sok minden mással együtt. A kérdésre kis mosoly jelenik meg az ajkain és biccent egyet szinte azonnal.
< - Igen, szeretném. >
Ingrid ezután előveszi a ruhakölteményt, ami valóban nagyon minőségi és stílusos darab. A tollak nagyon jól állnak neki, még így is hogy csak maga mellé fogja a ruhát és mutatja Ragalnak. Tubrok is megcsodálja a ruhát. Természetesen feltűnnek neki a merész kivágások és az hogy Ingrid nem vehet ez alá fehérneműt, valamint az is hogy a nő virgácsait nem csodálhatja ebben. Ettől függetlenül azonban teljesen elnyeri a tetszését a báli ruha.
< - Ebben lenyűgöző leszel. - szökik ki belőle az egyik első gondolatai. >
Tubrok végig figyeli ahogy Ingrid gondosan visszarakja a ruhát a tárolóba.
< - Az étkezőben. Ott még úgysem ettünk. Pont ott nem... >
Ha Ingridnek megfelel, Tubrok lassan megfordul és int is neki finoman, hogy kövesse. A folyosókon és lépcsőkön át kényelmesen Ingridet egy eddig nem látott terembe vezeti. Az étkező maga elég nagy hogy egy egészen nagy társaság foglaljon benne helyet vagy hogy lakomát lehessen tartani, mégsem óriási, kellemesen meleg is lehet benne a hangulat. A falak, a padló az oszlopok és a mennyezet, boltozat borítása fa, fabetétes és állati illetve hal csontok berakásai és díszei díszítik. A fényforrások valódi gyertyaszerű mécsesekhez hasonló égők. A terem maga téglalap alapú, de két-két oszlopsor is van benne kényelmesen tágas helyekkel, a főasztal bal és jobb oldalán. Maguk az oszlopok kör alakúak és védettek hasonlóak Ingrid csarnokában lévőkhöz. Egyelőre csak teríték van az asztalon, étel egyelőre sehol. Tubrok egészen az asztalig sétál majd kihúzza az egyik széket Ingridnek.
< - Remélem elnyeri a tetszésed az étkezőm. >

by **Miller lányok** Csüt. 04 Dec. 2014, 11:39

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid, Főváros ~
Ingrid végül is örült, hogy így beadta a párja a derekát és belátta, hogy tényleg az lesz a legjobb, hogyha Elofont békén hagyják ebből a szempontból és nem hozzák a tudomására, hogy tudják, hogy odavan Ingridért. Ezek után érkeztek meg most már Ingrid csarnokába, ahol sikerült teljesen levetkőzniük a korábbi rossz kedvüket, annyira, hogy Ingrid fel is nevetett és Tubrok mosolya is igencsak szélessé, elégedetté vált. A nő szavain a férfi igencsak jól szórakozott és mindez remekül látszott is, főleg, hogy az egész csak egy roppant szerény mondatból indult ki ezúttal, ami talán még Ingridtől is meglehetősen szokatlan volt. Ahogyan a nő kimondta azt, hogy megkérte a férfi a kezét az látványosan gondolkodott el, közben pedig Ingrid is figyelte a párját, hogy ezúttal ő volt az, aki így gondolkodott és nem saját maga. Majdnem ismét felnevetett, amikor kiderült, hogy mindez fenyegetés lett volna, de őt valóban nem lehetett effélével fenyegetni, itt egy pillanatra felmerült benne, hogy mikkel igen, de kezdte végre jobban érezni magát, így ezt a felbukkanó gondolatot elhessegette szinte teljesen azonnal és végig sem vitte az eszmefuttatást, mint máskor tette volna. Túlságosan is törékenynek érezte még a jókedvét ahhoz, hogy ezt megtegye és nem szerette volna azt, hogy megint nagyon rossz kedve legyen. Így is túlságosan sokat volt az, most kihasználta volna azt, hogy megint jó. Annak örült, hogy a párja sem vette magára azt a kézmegkérést, mert fel sem merül igazából Ingridben, főleg nem ennyi idő után, hogy mindennek reális lehetősége lenne. Az összeköltözés az még belefért, mások is költöztek össze néhány nap után, bár itt ez még a szó szoros értelmében sem volt tényleges, mert nem lesznek állandóan egy fedél alatt, a gyerek pedig másnak is becsúszott ennyire gyorsan, így még ezzel sem voltak túl kirívók.
< - Még gyakorolnod kell, hogyha engem szeretnél fenyegetni – mosolygott. >
Ezek után fejtette ki, hogy mire is gondolt azzal, hogy szokatlan számára az, hogy úrnő legyen. Örült annak, hogy nem kellett tovább ragoznia, így is egyszerűen próbálta elmondani a különbségeket és Tubrok meg is értette. Bólintott a párja szavaira, hogy valószínűleg hamar megszereti majd, végtére is a megszokott kényelem és luxus megmarad, még ha valamivel fejletlenebb módon is, mint a HPI-ben, de ez még kibírható volt Ingrid számára, a feladatoktól és a kötelességektől nem tartott, hiszen mindig is szerette, ha elfoglalhatja valamivel magát és nem csak otthon kell ülnie egész nap és behajtania azt, amit megérdemelt. Hiszen egész élete során olyan sok mindent tett, és ezért is akart a Flottába is belépni. Végül ő maga is elmosolyodott, így is jelezve, hogy bízik benne, hogy Tubroknak igaza lesz mindennel, amit mondott az előbb.
< - Már azzal roppant kellemes lesz, hogy itt lehetek veled – mondta. – A többi csak ráadás. >
Ezzel is mutatta, hogy őt elsődlegesen most még az érdekli, hogy együtt lehet a szeretett férfival és minden más csak második és csak tetézi mindazt, hogy mennyire jó lehet az egész. Azt már úgyis kifejtette, hogy szívesen létrehozna alapítványt és támogatná az embereket, művészeket, tehetségeket, szegényeket, hogy jobb körülmények között élhessenek, nem csak azért, mert szerette volna, ha jó a megítélése, hanem tényleg törődött az emberekkel. Csak tudta még mindig, hogy óvatosan és szépen lassan kell majd elérnie, hogy ne mondhassák azt, hogy meg akarja vásárolni az emberek szeretetét és rajongását. Úgyis tudta, hogy először azt fogják hinni, hogy parancsba kapta, hogy elcsábítsa Tubrokot és szüljön neki gyereket, hogy ezáltal a Birodalom a Rocksolidra is befolyást szerezzen. Azt fogják hinni, hogy már a Rocksolidnak is a Birodalom diktál miatta, így ezeket a kételyeket kell majd a leghamarabb eloszlatnia. Ezek után egy kisebb játék következett kettejük között, ahol Ingrid mint máskor is, remekül adta a sértődött és megbántott nőt. Most tűnt csak fel neki, hogy a párja mennyire oda van azért, amikor ezt játssza meg, ennek pedig nagyon örült, hogy így tetszik Tubroknak is mindez. A szavakra még mindig a megjátszott sértettséggel fordult a férfi felé.
< - Igen, azzal – mondta. – Igazán nem én tehetek róla, hogy egész este gonoszkodott és izgatott, végül kielégületlenül hagyott és arról sem, hogy mennyire felizgatott, hogy megkötözhettem és azt tehettem önnel, amit csak akartam. >
Direkt váltott át magázásba, sokkal jobb éle volt az egésznek úgy, mintha tegeződve tette volna. Az utolsó mondatra már igencsak durcás arcot öltött fel és roppant sértetett, mintha nem nyerte volna el a tetszését, hogy feltüzeli a párját.
< - Eddig azt hangoztatta, hogy a létem is megteszi, nem csak a kimmm… >
Folytatta volna a mondatot, de ekkora lépett oda Tubrok hozzá, az arcsimogatásnál még mondta Ingrid tovább, de a kapott csók belefojtott a szót és így már tényleg nem tudta folytatni, mert a csókot nem akarta megtörni és megszakítani. A hosszú csók után indultak el, az utcán Ingrid ezúttal, hogy nem kellemetlen csöndben haladtak, hanem kellemesen beszélgetve szinte teljesen kizárta a külvilágot, éppen csak annyira figyelt, hogy ne érhesse őket semmiféle támadás, de mindez is csak ösztönös volt tőle, ahogyan ezer év alatt berögzült. Így most neki sem tűnt fel az, hogy mennyien megnézték őket, sem az, hogy most több emberbe futottak bele, mint a vendégcsarnok felé tették. A lassabb séta közben Ingrid érezte, hogy Tubroknak jól esett az, hogy a lassabb tempót vette fel a nő és nem a sietős megszokott léptekkel haladna a csarnok irányába, illetve az is, hogy a nő ennyire figyel rá. Az újabb köszönetre csak elmosolyodott és végül bólintott, hogy akkor a lehető legmelegebbet választják és abban fognak fürdőzni. Ingrid még magában is megcsóválta a fejét, hogy miként hibázott rá a férfi, hogy abban fog a gyümölcsök miatt is részben a legkönnyebben tud majd berúgni, vagy becsípni. A hétvégi házhoz még gyorsan a csarnokba való megérkezés előtt mutatta Ingrid, hogy merre van és ebből már tudta a párja, hogy melyik is. Már így is tudta, hogy tudja melyik az a hely, mert mesélte az ottani legendát, de annak Ingrid kifejezetten örült, hogy Tubrok is pártolja az ötletet, hogy építsenek egyet maguknak. A férfi szavaira bólintott, tetszett neki az ötlet.
< - Jó az is, hogyha kettőnknek lesz egy közös – felelte. – A másik kettő, akkor nem is kell, mert ha alszol, akkor ki tudok majd menni a szabadba egyedül, hogy ott lazítsak egyet. Így, mikor ébren vagy, veled együtt lennék, utána, tőled függetlenül használnám a tavakat. >
Vetette fel, hogy ez így megfelel-e a párjának, mert akkor az eredeti két tóhoz nem is kellene hozzányúlni, mert őt magát a hideg úgysem zavarta, ami odakint lehet, így emiatt nem szükséges az, hogy tönkretegyék különösebben azt a helyet és részéről elég csak a ház a partjukon. Ezek után értek fel a hálóig és Ingrid végre visszavehette a kommunikátorát is, végre nem kellett tartania attól, hogy elveszik mindez. A ruhát pedig elővette, hogy megmutassa, hogy milyen is, amiben holnap lesz. Ahhoz alapból majd egy közel húszcentis magas sarkút óhajtott felvenni, hogy mégjobban kihangsúlyozzon mindent a ruha, így másnap este nem is lesz nagy magasságbeli különbség közte és Tubrok között. Magához fogta a ruhát, hogy így nézhesse meg a párja, akit láthatóan igencsak lenyűgözött a darab, aminek Ingrid igencsak örült. A válaszra szélesen mosolyodott el.
< - Tudom – felelte kicsit nagyképűen. – Reméltem, hogy tetszeni fog, ha nem egymás karjaiban kötöttünk volna ki az első randevú utáni napon, akkor a másodikra vettem volna ezt fel, de arra már nem volt szükség, így maradt a bál. >
Ahogyan a párja kimondta, hogy kivételesen az étkezőben fognak enni Ingrid felnevetett, eddig lényegében két étkezésük nem volt ágyban, az egyik pont nála volt a másik meg előző este. Bólintott a ruha elrakása után, hogy tökéletesen megfelel neki ez a lehetőség és az intés után elindult. Ha Tubrok nem ellenkezett, akkor ismét megfogta a kezét és egészen közel bújt hozzá, hogy így haladhassanak. Kivételesen nem provokálta a párját, csak pusztán a közelében szeretett volna lenni. Ahogyan végül leérkeztek az étkezőbe azonnal megcsodálta azt és végignézett rajta. Roppantul elnyerte a tetszését a hely, ahogyan kinézett, a nagysága, a díszítése, csak úgy, mint az egész csarnok ez is lenyűgözte és látható is volt rajta, hogy oda van érte, meg sem próbálta eltitkolni mindezt.
< - Gyönyörű – mondta őszintén. – Az egész csarnokod lenyűgöző és imádom. >
Mosolyodott el a végén, ezek után indult csak a megterített asztalhoz és hagyta, hogy Tubrok kihúzza a széket neki, majd leült rá és megvárta, hogy a szeretett férfi is leüljön. A szemeit újra körbefutatta a termen jelenleg az androidot keresve, hogy hol is bukkan fel, merről és miféle korai vacsorát hoz kettejüknek.
< - Azt hiszem, ha mások is lesznek itt és az asztalfő két oldalára szorulunk, akkor fog leginkább előfordulni, hogy betudunk egy vacsorát rendesen fejezni – felelte. – Milyen részei nem voltak benne a csarnokodnak a hivatalos útvonalban? – kérdezte. >
Utalt arra ezáltal, hogy csak a legfontosabb helyeken vezette végig az android őt és valószínűsíti, hogy sok részét nem látta még a csarnoknak.

by **Bishop** Csüt. 04 Dec. 2014, 23:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Természetesen nem csak Ingrid hanem Tubrok is irreálisnak tartja a valódi kézkérést. Igaz Tubrok már bevallotta hogy akart már a kapcsolatuk elején egy családot Ingriddel, de ő is csak a többé-kevésbé együtt lakásra és közös gyerekre gondolt. A szertartás már egészen más. A feleletre Tubrok továbbra is boldogan mosolyodik el.
< - Akkor hát kénytelen leszek nagyon sokat gyakorolni. - feleli szurkálódva. >
A későbbiek során Tubrok természetes egyből megérti mit is akar mondani Ingrid az uralkodással kapcsolatban. Valószínűleg azért tudja ennyire jól, hogy mit is érezhet a nő mert a kamaszkora után neki is át kellett mennie ezen a folyamaton, amikor teljes jogú uralkodóvá vált. Az, hogy már azzal kellemessé teszi majd Ingrid úrnő létét, hogy mellette van egy őszinte, jól eső mosolyt hív az arcára.
< - Örülök hogy így érzed. Annyit leszünk együtt, amennyit csak lehet. - ígéri meg kedvesen. >
A sértett játéka során Ingrid észreveszi mennyire is a kedvében jár a párjának ilyenkor. Már azt is látja, hogyha szembe megy Tubrokkal vagy éppen ennyire megsértődik valamin akkor "vágyat" ébreszt a párjában egy hosszú és kiadós csókra. Most is ez történik Tubrokkal, aki egy szenvedélyes csókkal fojtja bele a még mindig megjegyzéseket tevő Ingridbe a szót. A hosszú csók után Tubrok még elégedetten elmosolyodik és kérdően pillant Ingrid szemébe, hogy lássa mit is szól a kapott csókhoz a szeretett nője. A séta az utcán Ingrid csarnokából vissza a törzsfői csarnokba igen gyorsan telik és a szerelmespár mindkét tagja szinte kizárja a külvilágot, minimálisan figyel csak erre a haladás és beszéd közben. Így nagyon gyorsan lepereg az idő. Miután Tubrok a legmelegebb vizű medencét választja észreveszi Ingrid fejcsóválását és kérdően pillant Millerre emiatt.
< - Mi az? >
Ha erre választ kap Ingridtől, akkor Ragal el is neveti magát hangosan, a kellemes mély hangján, hogy mennyire is sikerült ráhibáznia a dologra. Már a forró és hideg vizű tónál tervezett házuk ötleteire Tubrok bólint.
< - Hálás vagyok, hogy ennyire alkalmazkodsz hozzám. - vallja be - De ha akarod bármikor lemehetsz a tavakhoz, annak örülnék a legjobban ha saját örömödre tennéd, nem csak mert én éppen alszok. A többire egy szavam sincs. >
Próbál ő is kedves és törődő lenni hogy Ingrid érezze, nem csak neki kell mindig a férfiért tennie, hanem Tubrok is szeretné ha kedvezhetne neki, legalább ennyivel. És azzal is hogy esze ágában sincs már kötekedni. Tehát az sem zavarná ha a két tóhoz nem is vezetne út. Mindez után már felértek a hálóba. Itt Ingridnek lehetősége van megmutatni Tubroknak a báli ruháját, ami elnyeri a férfi tetszését. A magabiztos választ egyáltalán nem bánja, az utáni következő kifejtést pedig kíváncsian hallgatja végig.
< - Áh! Szóval sikeresen elszabotáltam, hogy felvehesd ezt a gyönyörű viseletet és most bepótlod a bálon. >
Ezután Ingrid elrakja a ruhát. Tubrok meglepődik amikor Ingrid felnevet azon hogy végre az étkezőben fognak enni. A nő láthatja a férfi szemén hogy hirtelen összeáll benne a kép, hogy miért is nevet Ingrid, és ezt ő is humorosnak találja, azonban nem neveti el magát rajta, csak tovább mosolyog mint a vadalma. Azt ismét érzi Ingrid, ahogy Tubrokhoz bújik, hogy a férfinek jól esik, hogy ennyire bújik hozzá és a közelében akar lenni. Ez főleg a gyengédebb érzelmi szálait cirógatja és ezért esik ennyire jól neki ez a törődés amit minden percben kap. Az étkezőbe megérkezve Tubrok maga mellé öleli Ingridet, hogy egyelőre még ne szakadjanak el az étkező megcsodálása alatt.
< - Egy idő után meg fogod szokni... remélem akkor is tetszik majd. - mosolyodik el. >
Nem sokkal később mindketten helyet foglalnak, nagyon udvarias módon. Ingrid a szemével keresi hogy honnan és mikor érkezik végre valamilyen fogás vagy az android. Pár pillanat múlva oldalról, az egyik kétszemélyes falba ágyazott kétszárnyas ajtón egy fekete felszolgálói egyenruhába öltözött android jelenik meg. Ez más némileg mint az amelyikkel eddig találkozott, ez sokkal elegánsabb darab, etikett szerint programozva. Az android az asztal széléhez sétál és kissé meghajol, de egyelőre nem szól mivel Ingrid és Tubrok beszélget egymással éppen.
< - Lehet valóban erre van szükség, hogy ne az asztalon kössünk ki szeretkezés közben, a vendégek szeme láttára. - válaszolja Ingridhez hasonló stílusban, majd a következő kérdésre elgondolkodik - A fegyverraktárat, a hadi részt és a Végtelenek részlegét nem láttad, a vészhelyzeti termeket, szobákat, folyosókat, a kiszolgáló és géphelyiségeket. Meg a raktárakat és persze a konyhát. Van még két kisebb kert, hét külön fördő és mosdó két másik étkező. De én is biztos kihagyok pár dolgot. >
Még vár egy kicsit, hogy erre Ingrid mit is felel. Majd Tubrok kezével finoman az android felé int, amely ismét kissé meghajlik.
< - Mit hozhatok önöknek vacsorára? >
Tubrok most várakozóan Ingridre pillant.
< - Mit szeretnél enni? Rendel amit akarsz, a főkonyhán mindent képesek a gépeim elkészíteni, ami a Földön szokványos étel. >
Tubrok érezhetően büszke a konyhájára és arra is hogy ennyire automatizált és jól működő. Természetesen azzal is tisztában van, hogy Ingrid könnyen tud olyat rendelni amelyet nem tudnak itt sem elkészíteni, de azért reméli hogy nem ez a nő fő célja. Időközben Tubrok finoman odanyúl és Ingrid alkarját kezdi el simogatni.
< - Remélem elégedett vagy mindennel. >

by **Miller lányok** Pént. 05 Dec. 2014, 08:59

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid is elmosolyodott azon, hogy Tubrok szurkálódott egy kicsit, láthatóan egyáltalán nem bánta azt, hogyha a párja később még gyakorolni is fogja azt, hogy miként tudná őt megfenyegetni. Ezt roppant szórakoztatónak találta és egyáltalán nem terhesnek, révén tudta, hogy a szeretett férfi úgysem gondolná mindezt komolyan és csak a játékok miatt tenné. Nem úgy, mint mások, másoktól nem tűrte volna el a fenyegetést, de Tubrok más volt, róla tudta, hogy ez tényleg csak az lenne és nem komoly. Ahogyan a zsarolása sem volt az nem sokkal korábban, mert nem veszélyeztetné a gyermeke anyját.
< - Élvezni fogom a gyakorlásod minden egyes pillanatát – felelte hasonlóan szurkálódva. >
Mindazonáltal érezni lehetett, hogy tényleg így is gondolta, hogy akkor is remekül fog szórakozni és nem csak azért mondta mindezt éppen, hogy piszkálja a párját. Ingrid azonnal meglátta és megértette, hogy miért is volt ennyire könnyű megértenie a párjának azt, hogy mik zavarták őt, hiszen neki is pontosan át kellett esnie mindezeken. Tubroknak sem voltak ott a szülei, hogy felkészítsék arra, hogy milyen lesz uralkodónak lenni, mert meghaltak évekkel korábban és sokáig valószínűleg nem is úgy élt, ahogyan egy nemesnek kellett, hanem megbújva, meglapulva, hogy nehogy bárki is megtalálja őt és Nava-t, majd végezhessen velük is, ezzel is pontot téve végre valahára a Ragal vérvonalra, amit mindig is megakartak tenni az ellenségeik. Szerencsére nem ez történt; annak igencsak megörült, hogy a szavaival láthatóan mekkora örömet szerzett a párjának, hogy számára minden megfelelő, csak a lehető legtöbbet próbáljanak majd meg együtt lenni. Ingrid szerette volna a legjobban kihasználni azt az időt, ami kettejüknek adatott, főleg, hogy hiába nem gondolt rá, a tudatalattijában azért ott volt, hogy ez nem túl sok idő. Egy emberöltő maximum, másnak lehet, hogy sok lett volna, főleg egy sima egyszerű embernek, de az ő szemében nagyon kevés, hiszen, ha tehette volna az örökkévalóságot választotta volna Tubrok oldalán. De mindez csak vágy és álom volt számára, bármennyire sem akarta most elfogadni mindezt. Az ígéretre Ingrid is olyan örömtelien mosolyodott el, ahogyan nem sokkal korábban a párja.
< - Ennek nagyon örülök – mondta kedvesen. – Úgyis olyan sok mindent lehet tenni a világon, csak amiatt félek, hogy nem lesz időnk mindenre. >
A „sértettsége” közben végül nem csak arra jött rá, hogy akkor sikerül feltüzelnie Tubrokot, hogyha sértett, de minden alkalommal ugyanezt érte el eddig, amikor szembement vele, vagy ellentmondott. Most is ez történt, a szenvedélyes csókot pedig hasonlóan viszonozta, majd mosolyogva nézett bele a párja szemeibe, hogy örült ennek a csóknak, nagyon is. Mivel ez is mutatta, hogy lassanként kezd helyreállni közöttük minden a megszokott kerékvágásba a tárgyalás kellemetlensége után. Így most ez a csók, még akkor is, hogyha csak kiprovokálva lett, akkor is roppant sokat jelentett Ingridnek. Ezek után indultak el vissza Tubrok csarnokába, az idő mintha repült volna, olyan gyorsan telt el, szinte fel sem fogta Ingrid sem, de már megérkeztek. Felfelé a lépcsőn a hálóba látta, hogy a párja elkapta a fejcsóválását, amit megejtett a forró vizes medence említésénél és rá is kérdezett, Ingrid pedig örömmel felelt is rá.
< - Csupán annyi, hogy abban a legkönnyebb „ellazulni”, azaz becsípni, vagy berúgni, mert a forró víz kitágítja az ereket és gyorsabban hat az alkohol is – felelte. >
Azaz így könnyebb volt gyorsan jobb hangulatot teremteni, mivel ezzel valószínűleg ráhibázott arra, hogy miért is ez volt részben a párja választása megkapja a mély hangú nevetést, amit mint mindig most is örömmel hallgatott. Ezek után következett a ház ötlete és a medencék tervezgetése, hogy milyenek is legyenek, illetve mennyi. Ingrid itt hozta fel, hogy neki megfelelt az egy bent, ami közös, és akkor utána saját maga szívesen kijár a szabadba fürdőzni, ha úgy hozza a helyzet. A válaszra örömtelien elmosolyodott, hogy a párját egy csöppet sem zavarná, ha máskor is csak úgy kimenne, ha együtt vannak odafent.
< - Rendben van – mondta hálásan. – Akkor nem zavartatom majd magam, bármikor ha kimegyek majd, aztán a nyáladat csorgathatod utánam az ablaknál állva, amíg ruha nélkül sétálgatok a hóban és bele nem merülök valamelyik tóba. >
Szurkálódott még egy picit és látható volt egy pillanatra, hogy a kép még át is villant az elméjén, hogy Tubrok tényleg a ház ablakából figyeli őt, ahogyan kimegy fürdőzni. Ekkor mutatta meg a felérkezés után a báli ruháját, ami tényleg ismét elnyerte a férfi tetszését, a rövidke levezetésre mosolyogva bólintott, hogy valóban szabotázs történt azon a napon és ezért nem tudta akkor a ruhakölteményt felölteni magára, de most bepótolja, még úgyis, hogy mindez azzal jár, hogy nem csak Tubrok látja rajta a ruhát, hanem mindenki más is, aki ott van a bálon. Legalább az egóját is fényezi majd egy picit az, hogy a férfiak csorgatják utána a nyálukat, a nők pedig féltékenykedve figyelik őt.
< - Bizony, bizony, mert te egy ekkora nagy szabotőr vagy, mindig is sejtettem, hogy így van – felelte a kettejük közti hangon. – De most bepótolom és bosszúból, nem csak te látsz benne, hanem sokan mások is és nekik is elnyerhetem a tetszésüket nem csak a tiedet. >
Mondta úgy, mintha ez valami hatalmas nagy büntetés lenne és nem pedig csak egy bálon való megjelenés egy ruhában. Ingrid mindezek után felnevetett azon, hogy végre egyszer lejutnak az étkezőig is, noha a párja nem tette, de a mosolya úgyis elárulta, hogy megközelítőleg ugyanazt érzi, gondolja, mint Ingrid is erről. Ahogyan elindultak a nő csatlakozott a párjához és hozzábújt már a haladás közben is. Ekkor rögtön megérezte, hogy ez ismét elnyerte a szeretett férfi tetszését, hogy ennyire közvetlen Ingrid és még itt sem távolodna el tőle túl messzire. érezte, hogy örül annak, hogy még így is foglalkozik vele a nő, pedig itt tényleg csak ketten voltak és nem kell a normáknak sem megfelelni, így ez tényleg szívből jött és nem azért részben, hogy mit gondolnak azok, akik látják őket. Ingrid is örömmel vette, ahogyan az étkezőbe értek a párja is átölelte, amint ő nekilátott annak, hogy felmérje és körbenézzen az étkezőben, ami nagyon is tetszett neki. Az egész végén mosolyogva pillantott fel Tubrokra ezzel is megerősítve, hogy tényleg odavan nem csak az étkezőért, de az egész csarnokért is.
< - Szerintem mindig fog tetszeni – mondta. – Ami szép, az azok után is szép marad, hogyha megszokta az ember, így nem ez nem fog változni soha sem – ígérte meg. – Mindig is szeretni fogom ezt a helyet, legalább annyira, mint most. Tudom, ilyen vagyok, az ízlésem nem igen változik, változott ezer év alatt sem. >
Ahogyan a szemeivel keresni kezdte az androidot, az szinte elő is bukkant az egyik ajtó mögül, ez nem az volt, amelyikkel fent is találkozott, hanem egy másik, a programozás is más volt, erre azonnal rájött, amikor meghajolt a gép, mikor az asztal széléhez ért. Nem is foglalkozott vele, csak egy gép volt, hanem sokkal inkább a párjára, aki közben az előbb feltett kérdésére válaszolt. Végig ráfigyelt, a párja szavai közben bólintott is az egészre, a végén elmosolyodott, főleg, amikor Tubrok kimondta, hogy lehet, hogy ő maga si kihagy valamit. Nem kételkedett abban, hogyha elég sokat itt lesz, akkor mindent látni fog majd, csak idő kérdése.
< - Lehet, hogy a legjobban akkor járok, ha elkérem a tervrajzot az androidtól, vagy ha ő nem adja oda Maniac-től és úgy biztosan tudni fogom, hogyha kihagytál valamit – mosolygott. – Legalább ők biztosan sokkal jobban tudják és ismeri azt a helyet, mint az, aki magáénak mondhatja – szurkálódott picit. >
Persze nem bánta, ha Tubrok valamit kihagyott a felsorolásból már látta, hogy ez a hely mekkora és a folyamatos átépítések sem könnyíthették meg azt, hogy megjegyezhessen mindent, hogy mi hol van és mit kell számon tartani. Az android közelebb lépett és a meghajlás, majd a kérdés után Ingrid elgondolkodott. Most valami „könnyedebb” ételre vágyott, nem húsfélére, hanem nem túl meglepő módon édesre.
< - Nézzük csak, hideg gyümölcsleves – kezdte. – A gyümölcsöt a „szakácsra” bízom. Utána, piskótát vaníliás öntettel, desszertnek pedig fagylaltkelyhet és gyümölcssalátát. Illetve még valamilyen krémes süteményt is. Italnak pedig valamilyen gyümölcsbort, ami illik a többi ételhez. Te mit kérsz? – kérdezte még a párját. >
Előző este sem volt esélye arra, hogy befejezze a krémes süteményt, a többi pedig most megfelelőnek tűnt a számára, ehhez volt gusztusa, még akkor is, ha tudta, hogy Tubrok nem rajong az édességekért különösebben. Utána a párjára pillantott kérdőn, hogy ő mit is fog rendelni, bár a tapasztalatok szerint volt egy olyan érzése, hogy valamit, amiben van bálnahús is, ha már úgyis az volt a kedvence. Bár lehet, hogy azt csak különleges alkalmakkor evett, hogy ne unjon rá, így végül is annyira nem volt ebben biztos, inkább csak megérzés. Elismerően bólintott arra, hogy a párja mennyire büszke a konyájára és direkt olyan ételeket kért, amiket biztosan eltudnak készíteni és nem extrém különlegességek, hogy még az androidokat is sarokba szorítsa. Azt majd egy későbbi alkalommal is megteheti nyugodt szívvel. A simogatást örömmel vette, oldalra fordult és rámosolygott Tubrokra, ha a férfi nem ellenezte, akkor odanyúlt a saját kezével és a férfi másik kezének – amelyikkel nem simogatja – ujjai közé fűzte a saját ujjait.
< - Igen, mindennel – felelte őszintén. – Ugye mára is érvényes az, hogy nem zavarhat téged senki? Nem lenne kellemes a mai nap után az, ha Nava dühösen megérkezne, amikor megtudja, hogy te is apa leszel, nem csak ő. >
Mondta óvatosan, érezhető volt, hogy nem szeretné, ha bárki megzavarná őket és elrontaná az ismételten jobb hangulatukat. Végül egy kicsit megköszörülte a torkát.
< - Arra gondoltam, hogy majd lefekvés előtt – kezdte kissé zavartan. – Elkezdhetnénk megnézni az egyik kedvenc filmedet, ha lesz kedved hozzá. >

by **Bishop** Szomb. 06 Dec. 2014, 11:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

A kapott válaszon Tubrok elmosolyodik és kifejezetten örül annak, hogy Ingrid nem vette magára a szavait.
< - Reméltem, hogy ezt feleled majd. Teszek róla, hogy minél jobban szórakozhass. - teszi hozzá a végét ő is tovább piszkálódva. >
A kis játék után még megbeszélnek néhány dolgot, a szokásos stílusban kettejük között, majd Ingrid elgondolkozik. Lassan kezdi érezni, hogy még sincs annyi idejük, hiszen Tubrok halandó és nem fog annyi ideig élni mint Ingrid maga. De ezt a gondolatot időben elhessegeti, hogy ne bontakozhasson ki elrontva a jelenlegi jókedvét, amit sikerült végre visszaszereznie. A válaszon Tubrok kedvesen és biztatóan mosolyodik el.
< - Ettől nem kell félned. >
A szavait megerősítve még meg is simogatja Ingrid felkarját, hogy így is éreztesse vele, ezzel most nem kell törődnie. A sértett játékkal Ingrid elér egy csókot Ragalnál és már azt is tudja mivel tudja könnyen feltüzelni a párját ilyen helyzetben. Nem sokkal később a nagyon gyorsan eltelt séta után máris Ingrid csarnoka helyett újra a törzsfőiben vannak már mind a ketten és a lépcsőkön beszélgetnek. Tubrok a kellemes mély hangján nevet fel, amikor meghallja hogy miért is sikerült a medence választással ráhibáznia a dolgokra. Mint mindig a nevetés most is roppantul tetszik Ingridnek. Ezután már a hétvégi házról beszélnek, azt tervezgetik közösen. Ingrid megjegyzésére a párja elmosolyodik és pontosan ki tudja belőle olvasni, hogy a nőnek mi is ugrott be egy pillanatra. A kép neki is elnyeri a tetszését, ez látható az arcán ahogy elképzeli.
< - Akkor kénytelen lennék türelmetlenül várni és messziről csodálni téged. >
A hangján érződik, hogy nem bánná ha egy-egy alkalommal rá lenne kényszerítve ilyen nyálcsorgatásra és szívesen szemlélnék Ingridet. Ha Ingrid erre még mond valamit, akkor azt is szívesen hallgatja a férfi. Ezután Miller megmutatja a báli ruháját ami szintén osztatlan sikert arat Tubroknál. A nő szavaira azonban kissé értetlenül húzza fel az egyik szemöldökét és az arcára is kiül a kis meglepettség.
< - Ragyogni fogsz a bálon. - jelenti ki, mintha még nem értené a játékot vagy csak kedveskedni akarna Ingridnek, majd ő is a kettejük közti hangra vált - Oh, már látom, hogy minden áron féltékennyé akarsz tenni, hogy annak láss és ezért mindent megteszel amit csak tudsz. >
Nem sokkal később a szerelmespárnak már sikerül az étkezőbe is eljutnia, hogy ott ehessenek, korai vacsorát tarthassanak. Az oda vezető séta közben nem csak egymás közelében vannak de ölelik is már egymást, ami még kellemesebbé teszi az egészet. Ahogy Ingrid mosolyogva pillant fel a párjára, érzi, hogy elnyeri ezzel a férfi tetszését. A felvilágosításra, hogy milyen is Ingrid ízlése Tubrok csak értően bólint.
< - Ezt jó hallani. Akkor nem fogod elunni, csak megszokni. Kényelmes lesz naponta itt járnod. - mosolyodik el a végén. >
Nem sokkal később már az asztalnál ülnek mind a ketten, de egyelőre még nem foglalkoznak a rendeléssel. Tubrok szemén látszik, hogy jó ötletnek tartja a tervrajzot, hogy Ingrid nézze azt át és ismerje meg úgyis a csarnokot, azonban a szurkálódásra gonoszul elmosolyodik.
< - Ó szóval már kémkedni is akarsz utánam és a csarnokom után. Szép tőled. - vág vissza ő is szurkálódva. >
Ezután következik a rendelés. Ingrid mint mindig imádja a hasát és kellően édesszájú is, így ugyan előétel, főétel és desszertként adja fel a rendelését, valójában három desszertet rendel magának. Tubrok figyeli a szeretett nőt, hogy mit is rendel majd egy "tudtam" fejcsóválással díjazza amit hall.Az android válaszol elsőként.
< - A rendelést felvettem. Hamarosan elkészül. >
Ezután az android fordul Tubrokhoz, ahogy rá terelődik a szó, és a férfi rögtön meg is szólal.
< - Én egy húsos téli salátát, hozzá, utána tengeri tálat kérek. Semmit ne fűzzenek, süssenek szét. A gyümölcsboron osztozok veled Ingrid. >
Az android még megkérdezi, hogy ezen kívül kell-e más és ha nem akkor elsiet az oldalsó ajtón. A rendelés leadása után már csak egymással foglalkozhatnak ismét. A simogatás rendkívül tetszik Ingridnek. Könnyen odanyúl és sajátját a férfi szabad kezének ujjaival összefűzi. Tubroknak eszében sincs ellenkezni ez ellen. A simogatással lassan rátér az alkarról Ingrid combjára, ott ahol szabad a bőrfelület a rövid ruha miatt, először csak a comb felső részét, aztán a belsőcombot kezdi lassan kényeztetni.
< - Nem, nem zavarhat minket senki. - válaszolja megnyugtató hangon - Navával ne foglalkozz, idővel megbékél vele. Majd a média, az emberek és a vezéreim is. Csak időre van szükségük és bizonyítékra, hogy nem követtünk el óriási hibát, amit már mindketten tudunk... Most meg csak kettesben vagyunk. >
Tubrok nagyon kicsit meglepődik, hogy a következő mondatot a nő kissé zavartan kezdi, de amint meghallja hogy mit is akar Ingrid, úgy mosolyodik el, hogy láthatóan ő is gondolt már a filmnézés ötletére és tetszik is neki.
< - Hogy ne lenne. - válaszolja magabiztosan, aztán kissé ő is zavartan folytatja - De kivételesen a kedvenc filmem helyett, megnézném inkább a te egyik filmedet. Már kíváncsivá tettél és szívesen látnálak a vásznon. >
Ha esetleg ez az ötlet nem válna be, akkor mást vet fel.
< - Vagy esetleg a te kedvenc filmedet is megleshetnénk. >
Ezzel kérdően pillant Ingridre, hogy mi is legyen a kettő közül. Az étel amit rendelték pedig már valószínűleg emberfeletti sebességgel készül az automatizált konyhán, úgyhogy nemsokára meg kell érkeznie. Sokkal kevesebb idő alatt mint egy éttermi rendelésnél. Ingrid addig élvezheti az étkező enyhén színes, változó fényeit, ami csak most tűnik fel neki.

by **Miller lányok** Szomb. 06 Dec. 2014, 14:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
< - Helyes, el is várom, hogy így tegyél – felelte sokatmondóan. >
Ingrid is szélesen mosolyodott el azon, hogy ezek után valószínűleg fog Tubrok próbálkozni további fenyegetéssel. Persze, úgysem várta, hogy sikerrel fog járni, de nem is erről szólt mindez csak kettejük szórakozásáról. Tényleg hitte és remélte, hogy remekül fognak szórakozni az efféle alkalmakkor. Fordított esetben Ingridnek sem volt esze ágában komolyan fenyegetni a párját, noha véletlenül sikerült a tárgyalásokon, bár az is inkább figyelmeztetés volt, mintsem fenyegetés. Bár az más kérdés, hogy Ingrid emberei miként fogták fel és készek lettek volna támadni abban a percben. De most nem akart ezen gondolkodni, nem szerette volna továbbra sem, ha efféle kellemetlen és rossz gondolatok, emlékek visszarántják az éppen kezdődő jókedvét. Mégsem sikerült maradéktalanul megtennie, mert ezek után jutott eszébe, hogy Tubrok csak halandó hozzá képest és valószínűleg közel sincs annyi idejük együtt hátra, mint ő maga szerette volna. Szerencsére azonban mégis hamar és könnyedén eltudta most ezt hessegetni magától, hogy tényleg arra koncentrálhasson, amire szeretne. Azokban pedig ennek és efféle dolgoknak most nem volt helye. A férfi a simogatással, a szavaival és a bíztató mosollyal megtudta nyugtatni Ingridet, aki bólintott is megerősítésként, hogy nem fog erre gondolni, hogy nem lesz mindenre idejük. Ezek után játszotta meg a sértettet és ismert meg egy újabb pontot Tubrokon, hogy mivel is tudja könnyebben elcsábítani majd őt a későbbiekben, aztán indultak vissza Tubrok csarnokába. Szinte észre sem vették és máris visszaérkeztek oda, ahova eredetileg tartottak. Ekkor valóban sikerült „kicsikarnia” a nevetést a párjából, amin kellemesen, örömtelien mosolygott is, mert olyan jó volt hallgatnia mindezt. Örült annak is, hogy tényleg sikerült ráhibáznia és tényleg ez volt részben az oka annak, hogy Tubrok azt a medencét választotta vacsora után kettejüknek fürdőzésre. A hétvégi háznál Ingrid a kérés szerint valóban kissé „önző” volt, hogy majd kivonul akkor, de láthatóan jelenleg még ez is elnyerte a párja tetszését, főleg, ahogyan elmosolyodott és látszott rajta, hogy ő maga is elképzelte azt, hogy milyen lenne neki ott állni a padlótól, plafonig érő üvegablaknál és úgy nézni ki Ingrid után, aki meztelenül sétál végig a mínusz hatvan, vagy nyolcvan fokos levegőn, majd csobban valamelyik tóban utána. A végén Ingrid is elmosolyodott.
< - Akkor így lesz, kénytelen leszel utánam vágyódni – felelte kedvesen. >
Ezzel is jelezve, hogyha Tubrok tényleg nem bánja mindezt, akkor neki is tökéletesen megfelelt. Amikor Tubrok megdicsérte őt a ruha miatt őszintén mosolyodott el az elején, de már ekkor remekül mulatott azon, hogy a párja értetlenül nézett rá néhány pillanatig, illetve még a szemöldökét is felvonta. Ahogyan a férfi nekilátott a kettejük közti hangnemben beszélni Ingrid beleharapott az alsóajkába és bólintott egyet, hogy remekül látta a szeretett férfi a helyzetet és valóban így áll a dolog. Mindazonáltal nem gondolta, hogyha megnézik másik is maguknak Ingridet, akkor attól Tubrok máris féltékeny lenne, de a megközelítés igencsak helytálló volt.
< - Pontosan így van – felelte elégedett hangon. – Engem csodálni fognak, mert szép vagyok, és még te is főhetsz a levedben. Lehetne ennél tökéletesebb? >
Szurkálódott egy picit a végén, így érezni lehetett, hogy csak viccel és valójában esze ágában sincs féltékennyé tenni a párját, csak pusztán női hiúságból, ami benne is megvolt szeretett volna szép lenni. Miután elrakta a ruhát kézen fogva és egymáshoz nagyon közel értek le az étkezőbe első ízben, amióta ismerik egymást. Itt miután megcsodálta Ingrid a gyönyörű helységet kifejtette a saját ízlését és azt, hogy a párjának nem kell aggódnia, mert nem fogja elunni ezt a helyet soha sem, mindig is szeretni fogja, tetszeni fog neki. Hacsak valamilyen oknál fogva nem áll be hatalmas változás a stílusérzékében, akkor mindez így marad. Látta, hogy roppant kellemesen és jól esett Tubroknak az, amit mondott, pedig nem is túlzott ezúttal sem, csak az igazat mondta. A végén pedig gyengéden mosolyodott el, ahogyan láthatóan belegondolt abba, hogy milyen is lesz neki itt minden nap sétálnia, ha el tud jönni, mert lesz rá alkalma. Hogy ezt a helyet is már a saját otthonának nevezheti majd. Egy kicsit még szokatlan volt neki is, de máris nagyon szerette a puszta gondolatát is ennek.
< - Igen, valóban roppant kényelmes, bár inkább a kellemes szó az, ami jobban illene ide – felelte kissé ábrándozva. >
Azon kissé meglepődött, hogy a párja a tervrajzot jó ötletnek találta, pedig nem is igazán gondolta komolyan, hogy így tanulmányozza a helyet, hogy megtudja azt, hogy mi hol van. Csak egy hirtelen jött kis ötlet volt, amivel szurkálódni tudott, de ezek szerint mégiscsak volt valamilyen alapja ennek és nem is volt rossz ötlet. Így, ha már ez tényleg felmerült ebben a formában, akkor valószínűsítette, hogy élni is fog mindezzel és kihasználja a lehetőséget. A visszavágáson és szurkálódáson is csak mosolygott, majd megcsóválta a fejét.
< - Bármi, amit nem tőled kérdezek, az kémkedés – felelte. – Így, amikor megkaptam a feltöltést a Rocksolidról és rólad is, már az is annak minősült. Mindezek után nem hiszem, hogy pont ezt kellene felrónod nekem az eddigiek után. >
Szurkálódott ő is továbbra is játékosan. Ezek után adta le a rendelését a vacsoráját illetően, a fejcsóválást látta és egyből értette is, hogy Tubrok arra gondolt, hogy sejtette, hogy már megint édességhalmot kért magának. megjászott sértett tekintettel fordult el néhány pillanatra Tubroktól, hiszen amiket rendelt igazából remekül minősültek előételnek, főfogásnak és desszertnek is, nem csak desszertként lehetett őket felfogni. Akkor nézett csak vissza, amikor végül a párja is leadta a rendelést, hogy mit is szeretne enni. Ingrid kicsit sajnálta azt a tényt, hogy nagyon sok nagytestű élőlény eltűnt a Zuhanás után, így most már annyira nem lehettek változatosak a étkek, nem voltak lovak, szarvasmarhák, erre északon régen a medvét is ették, ahogyan a különböző szarvasokat is. Azon végül elmosolyodott, hogy a párja is vele iszik gyümölcsbort. Az android kérdésére csak megcsóválta a fejét, hogy nem volt szüksége másra, részéről ennyi bőven elég volt ezúttal, amit kért meglepetésnek azt a másik androidnak adta ki, valószínűleg már reggel óta úgyis a hűtőben van és érlelődik.
< - Tudod, hogy szeretem az édességeket – felelte megjátszottan sértetten. – Annyit ehetek, amennyit csak akarok és neked sem kell aggódnod, egy dekát nem fogok hízni tőle. Ugyanolyan csinos és szép maradok, mint eddig is voltam, tökéletes alkattal. >
„Nyugtatta meg” egy kicsit a párját, hogy nem kell aggódnia a sok nassolás nem fog megártani neki és nem fog elhízni ezáltal. Örült annak, hogy a párja nem ellenkezett és megtudták fogni egymás kezét, azon nem csodálkozott, hogy hamarosan Tubrok már nem érte be azzal, hogy csak a kezét simogatja, hanem a combját a szabad bőrfelületen kezdte, amit most igencsak könnyedén megtehetett hála annak, hogy a ruha, ami Ingriden volt roppant rövid volt és a csizmája is csak térd alá ért, nem pedig combközépig. Tubroknak egy kissé szét kellett tolnia Ingrid lábait, amikor rá akart térni a belsőcombra is, mert a nő illedelmesen, egymás mellett tartott, zárt combokkal ült az asztalnál ezúttal, már csak azért is, mert ha bármennyire kicsi terpeszben tette volna, akkor be lehetett volna látni a szoknyája alá, bár attól legalább nem kellett volna tartania, hogy a ruha felcsúszik a combjain. Tubrok érezhette, hogy továbbra is kellemes Ingridnek, amit csinált, de most már így, hogy intimebb testrészre ért azt is, hogy noha érzelmileg már némileg jobb hangulatban volt Ingrid, de a teste még mindig pattanásig feszült. Így míg máskor a belső combsimogatásra valószínűleg már „ugrott” volna Ingrid és közelebb hajolt volna egy csókért, vagy beleül a párja ölébe, de, most nem tette meg, sokkal nehezebb volt őt izgatni is. Feszülten figyelt arra, hogy a férfi mit is mond, majd bólintott, megkönnyebbült, hogy ma sem zavarhatja őket senki sem és csak ketten vannak továbbra is. Majd így holnap a bálon támadja le őket mindenki.
< - Akkor holnap a bálon kell majd ostromot kiállnunk – mosolyodott el. – Ha addig úgysem zargathat minket senki sem. >
Így, hogy kiderült, hogy gyermeket várt, kíváncsi volt arra, hogy Tyr mit is fog szólni ehhez, főleg, mert nélkül mindez soha sem történhetett volna meg. Ahogyan zavartan kezdte Ingrid felhozni a filmnézés témát látta, hogy a párja kissé meglepődik mindezen. Azért aggódott emiatt, mert ki tudja, hogy nem-e most látják utoljára egymást ezekben a napokban és akkor ő együttlétek helyett filmeket szeretne nézni, de végtelenül megkönnyebbült akkor, amikor meglátta Tubrokon, hogy nem zavarja a férfit mindez, sőt úgy tűnt, hogy ő maga is gondolt már effélére. Elmosolyodott az ötletre, hogy az ő egyik filmjét nézzék meg, bólintott, hogy neki is mindez igencsak megfelel. Már el is tervezte, hogy melyik lesz az első, semmi olyan, ahol van szex jelenet, elég az elején az, hogy csak meztelenül látja maximum benne Tubrok, mert noha a párja állította, hogy nem zavarná, azért mégsem dobná bele a mélyvízbe, csak szépen lassan szoktassa hozzá a férfit az egészhez. Amíg ezen gondolkodott, akkor tűnt fel neki, hogy a fények szépen lassan változtak, ami még hangulatosabbá tette az egész helyet.
< - Legyen olyan, amiben szerepelek – mosolyodott el. – Kezdésnek mit szólnál egy kissé feszültebb hangulatú krimihez, amiben a maffia van központi helyen? Az enyém a női főszerep. Egy „minden lében két kanál” riporternőt alakítok. >
Kérdőn pillantott Tubrokra, hogy elnyerte-e ez a film a tetszését, direkt nem akciófilmet mondott elsőre, volt olyanban is része, de tudta, hogy a párja nem szereti. Ha azonban ez nem tetszett neki, akkor egy drámát hozott fel, hogy az a másik ajánlata így elsőre.
< - Hol szeretnéd nézni majd az ágyadban, vagy van külön terem is filmnézéshez? – érdeklődött. >

by **Bishop** Szomb. 06 Dec. 2014, 19:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok elmosolyodik Ingrid válaszon, hogy el is várja, hogy a férfi azt tegye amit mondott.
< - Most is szemtelenül magadnak követeled az utolsó szót? - kérdezi ő maga is szemtelenül Ingrid orrára koppintva. >
Az egészet érezhetően rettentően élvezi Tubrok, és Ingrid már biztos lehet benne hogy ezután jó pár "fenyegetést" fog még a párjától kapni. Nem sokkal később pedig már mindketten a törzsfői csarnokban vannak. Arra hogy kénytelen lesz Ingrid után vágyódni Tubrok ha a nő kiugrok a mínusz hatvan-nyolcvan fokba fürdőzni elmosolyodik Tubrok, bár előtte kissé meg is lepődik, hogy nem szurkálódó hanem kedves hangon hallja mindezt Ingridtől. Ő is kedvesen felel.
< - Nagyon úgy tűnik. >
Amikor Tubrok szavaira Ingrid az alsó ajkába harap az már felkelti a férfi érdeklődését is, a mostaninál is jobban és türelmetlenül várja a választ.
< - Nem hiszem. - válaszolja - Már így is túl tökéletes. Megfőhetek a saját levemben... Ezt a sorsot szánod hát nekem? >
Értve a játékot és tudva hogy Ingridnek valójában ez nem célja, csak egy kis hiúság mondatja vele, ő is belemegy a dologba. Az ördögi tervre kis csalódást színlel, hogy ezzel is tovább vigye a játékot kettejük között. Miután a báli ruha újra a tárolóba kerül, mindketten az étkezőbe mennek hogy végre vacsorázhassanak.
< - Hmm... kellemes. Valóban az. - ért egyet Tubrok. >
A tervrajzzal kapcsolatban mindketten egyetértenek és ez bár csak egy hirtelen feljövő ötlet volt Ingriddől, mégis jónak tartja Tubrok is. A szavaik és a játékuk azonban teljesen máshogy fest. A válaszra megjátszottan kissé sértetten emeli feljebb az orrát Tubrok.
< - De én pont ezt rovom fel neked. - kezdi "sértetten" - A többit csak udvariasan elnézem neked, mert az ujjad köré csavartál. >
A rendelések leadása után Ingrid még megnyugtatja Tubrokot hogy semmit nem fog hízni a sok édestől. Erre a férfi hangosan felnevet, egy kis időre a nő simogatását is abbahagyva.
< - Tudom. Bele sem mertem ebbe gondolni. Csak feltűnt, hogy mennyi édességet eszel egyszerre. - "mentegetőzik" a "nyugtatásra" Tubrok. >
A reakción érződik, hogy Tubrok soha nem szeretné Ingridet ilyen gondolattal megbántani vagy bosszantani és akkor sem tenné ha a nő nem birodalmi lenne. Egyszerűen úgy imádja Ingridet ahogy van és úgy tetszik neki. Ahogy telik az idő lassan közelebb kerülnek egymáshoz és Tubrok már nem éri be Ingrid alkarjával, hanem szépen lassan a combját kezdi simogatni és cirógatni. Megdolgozik érte és kissé széttolja Ingrid két lábát hogy hozzáférjen a belsőcombhoz is. Néhány másodperc után azonban megérzi Ingrid kissé görcsös izmait.
< - Szörnyen feszült vagy. Mindjárt elpattansz. - mondja halkan és komolyan Tubrok, Ingrid szemeibe pillantva. >
Mivel érzi, hogy ez Ingridnek jó belemarkol egy masszírozó mozdulattal Ingrid belső combjába. Ragal érzi, hogy Ingrid most nem igazán izgul fel de jól esik neki amit kap tőle, ezért türelmesen tovább folytatja. Elsősorban ellazítani próbálja Ingridet. Egy kis idő után fogja és bátran feljebb húzza Ingrid szoknyáját is, hogy még feljebb haladhasson a kezével és ott is kényeztethesse. Közben természetesen Tubrok a "munka" mellett a beszélgetésre is figyel.
< - Lehet. De ott kénytelenek lesznek hivatalosak, illedelmesek lenni velünk. És sokkal kényelmesebb lesz az ostrom. Te is rengeteg gratulációt fogsz kapni Eyjolf miatt, ha már kiszivárgott a hír. És kellemes lesz a légkör is. >
Próbálja ezzel is biztatni Ingridet Tubrok. Kicsivel később a filmezés jön szóba. Ingrid látja a párján, hogy aggodalmai ellenére Tubrok egyáltalán nem várja el, hogy most a maradék két napig egyfolytában szeretkezzenek, csak mert lehet többé nem találkoznak. Ő sokkal inkább bizakodó és úgy véli Ingrid nincs veszélyben és minden rendben lesz, csak Miller kissé túlreagálja az egészet. A film nézés pedig elnyeri a férfi tetszését. Az alapkoncepciót érdeklődve hallgatja és mosolyogva bólint rá.
< - Minden lében kétkanál? Hogy érted? - kérdez vissza Tubrok, majd kis szünet után folytatja - Ez tetszik, nézzük ezt. >
A kérdésre, hogy hol is nézzék Tubrok zavartan pillant Ingridre, miközben tovább simogatja.
< - Van külön moziterem. De én a hálóra gondoltam, hogy ágyból nézhessük... De végig akarom nézni. >
Próbálja "nyugtatgatni" Ingridet és bebizonyítani neki hogy nem csak a szexen jár a feje. Ezt komolyan is gondolja, látszik a mozdulatain. Azonban a keze "hazudik" mivel egyre feljebb vándorol Ingrid combján és a szoknyát is egyre feljebb húzza. Lassan megérkezik az android, aki leteszi Ingrid elé a hideg gyümölcslevest, amely tetején hab szerű szirupos díszítés is van, Tubrok elé pedig a téli húsos salátát. Az android megterít, feldíszíti az asztal azon részét és egy nagy tárolóból egy-egy pohár gyümölcsbort is tölt Ingridnek és Tubroknak.
< - Jó étvágyat Lady Ingrid és Lord Tubrok! >
Ezzel elmegy, hogy felkészüljön a többi fogás tálalására. Tubrok kíváncsian pillant Ingridre hogy mit is szól a kapott leveshez.

by **Miller lányok** Szomb. 06 Dec. 2014, 21:23

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
< - Mint mindig! – felelte továbbra is szemtelenül. – Nem ez a jó ismerve egy úrnőnek? >
A végét már játékosan kérdezte, mintha fogalma sem lenne arról, hogy mit is várnak egy úrnőtől. Tubrokhoz hasonlóan ő maga is nagyon élvezte ezt az egészet, egészen kislányosan nevetett fel, amikor most a párja az orrára koppintott. Annak pedig nagyon örült, hogy érezte Tubrokból is, hogy ő is élvezet ezt, így most már tényleg meglesz az, amit gondolt, hogy sokszor fognak ilyen helyzettel találkozni a későbbiekben is. Ezek után nagyon gyorsan repült el az idő és lényegében mire észbe kaptak már a Tubrok csarnokában jártak felfelé a lépcsőn a háló irányába. Látta a meglepetést a hétvégi házikóval kapcsolatban, hogy ezúttal nem szurkálódva tett megjegyzést, hanem csak egyszerűen kedvesen. Most már tudta, hogy a szeretett férfi nem ezt várta tőle, hanem azt, hogy folytatja a szurkálódást. Igaz, így most Ingrid örülhetett, hogy a kedves szavakkal sikerült a párját meglepnie. Tubrok is hasonló hangnemben felelt, mint ahogyan a nő is, és mint mindig még most is volt egy kis „visszavágása”, vagy éppen kommentje ehhez az egészhez.
< - Majd visszanézek és integetek neked – felelte most már tényleg szurkálódva. >
A következőnél, mint az esetek többségében, ahogyan az alsóajkába harapott, valóban sikerült ismét kiváltania azt, hogy türelmetlen lett a párja erre. Mint máskor is, most is elégedettséget érzett, hogy ez volt a reakció a tetteire. Ingrid is figyelmesen hallgatta végig Tubrok szavait, majd ismét látványosan elgondolkodott azon, hogy milyen sorsot is szán a szeretett férfinak a visszakérdezés után. Már csak azért is így tette, mert látta a játékban kialakuló szerepeket és a megjátszott sértettséget a férfi részéről. Azonban úgy tett, ahogyan egy önkényúrnő is tenne, nem figyelt erre, most kivételesen ő volt az uralkodói fél ebben a játékban és nem Tubrok. Direkt olyan arcot öltött fel és a mozdulatai is olyanok voltak, mintha a párja most teljes egészében ki lenne szolgáltatva az ő kénye kedvének, és csak az történhet, amit ő maga akar és nem pedig az, amit Tubrok. Kivételesen, de ezt egyáltalán nem bánta, hogy ezúttal ő van ebben a helyzetben.
< - Ezt bizony, bizonyára jót fog tenni neked, hogy megtanulod, hogy milyen egy nőért harcolni és nem csak várni, hogy a karjaidba omoljon egy csábító nézésért cserébe – felelte. – Azt pedig nem ígérhetem, hogy könnyű lenne, hiszen eléggé ellenállhatatlan vagyok. Azzal pedig nem élhetsz vissza, hogy azt mondod uralkodó vagy és utasítasz másokat, hogy mit tehetnek és mit nem. >
Mondta ki úgy, mintha éppen valamilyen ítéletet mondana ki, meglehetősen uralkodóian, megjátszottan felsőbbrendűen, hogy érzékeltesse is, hogy ezúttal ő áll magasabb rangon és nála van a hatalom. Mindezek után fürkészve figyelte Tubrokot, hogy a férfi által tovább vitt folytatásra mit is fog reagálni. Kíváncsi volt, hogy mi lesz a reakciója úgy, hogy lényegében úgy kell majd viselkednie a szerepe szerint, mint bármelyik másik földi halandónak, akinek mindenért meg kell küzdeniük. Ezek után mentek le vacsorázni, Ingrid elmosolyodott, ahogyan a párja egyetértett azzal, hogy a kellemes valóban a legjobb választás volt arra a helyzetre. Ekkor került szóba a tervrajz, mind a ketten végül is remek ötletnek találták, de a kialakuló újabb játék már közel sem ezt sejttette. Főleg, hogy nem csak Tubrok játszotta meg a sértetett ezzel az egésszel kapcsolatban, hanem maga Ingrid is. A válaszra most ő maga emelte meg kissé a fejét és fordította el, mutatva azt, hogy milyen szörnyűségesen megsértődött a válaszon. Persze ez is csak a szerep volt, magában remekül szórakozott megint ezen a kialakuló kis dolgon.
< - Akkor majd kevésbé feltűnően kémkedem – mondta ő is „sértetten” – Végtére is remekül kiképeztek erre is az Árnyékhadseregnél, én pedig remek jó diák voltam. >
A rendelés után nem bírta megállni, hogy a fejcsóválásra nem adjon magyarázatot, hogy az alakja miatt nem kell a párjának félnie, mert nem fog változni, azt nem tette hozzá, hogy majd csak a terhesség miatt fog, de az természetes volt, egyébként pontosan ugyanilyen fog maradni, mint most volt. Elmosolyodott, amikor Tubrok ismét felnevetett, néhány pillanatra le is hunyta a szemét és kissé oldalra biccentette a fejét jelezve, hogy így méginkább átélhesse és gyönyörködhessen a szeretett férfi nevetésében. Így Tubrok is láthatta ismét, hogy mennyire tetszik a nőnek az, hogyha nevet. Ennél már tényleg csak a szeretkezés, vagy előjáték közbeni mély férfias morgását szerette jobban hallani és hallgatni. végül kinyitotta a szemét és játékosan rázta meg a fejét, hogy nem gondolta komolyan azt, amit mondott.
< - Otthon kevésszer eszek – mondta. – Egyedül annyira nem jó, így inkább nem is élek vele, csak ha van nagyon ritkán lehetőségem valakivel együtt. Így itt bepótolom, főleg, hogy neked muszáj és legalább eszedbe juttathatom, hogy étkezz rendesen és ne felejtsd el miattam. >
Adott magyarázatot arra, hogy miért eszik ennyire lelkesen ilyen sok édességet. Ebből is érezhette Tubrok, hogy Ingrid mennyire örül annak, együtt tud enni a párjával, és noha Birodalmi, de ettől függetlenül szívesen étkezik olyan rendszerességgel, mint bármelyik másik egyszerű ember is, akiknek tényleg szüksége van rá. Annak hála pedig, hogy nem kellett aggódnia a hízás miatt az étkezés örömeit a lehető legjobban, legtartalmasabban igyekezett kihasználni. Látszott Ingriden, hogyha gondolt is volna erre Tubrok és fent állt volna a veszélye annak, hogy elhízhat, akkor sem érdekelte volna olyan szinten a megjegyzés, hogy megsértődött volna, inkább csak többet edzett volna mellette, így ezért sem aggódott volna, hogy az elhízás előfordulhatna. Amíg várták az androidot, hogy meghozza a vacsorát Tubrok simogatása már „veszélyesebb” vizekre tévedt és már a nő combjait is elérték. Ingrid hagyta, hogy kissé széthúzza a lábait a párja és a belsőcombját is simogassa. Feltűnt neki, hogy a párja azonnal megérezte azt, hogy mennyire feszült. A szavakra bólintott.
< - Tudom – felelte halkan, fenntartva a szemkontaktust. – Ami azt illeti a teljes hormonháztartásom felborult, minden hormonszintem veszélyes zónán túl van, a már-már életveszélyesben. Van, amiből nagyon kevés van, másból pedig nagyon sok. Ha nem Birodalmi lennék, akkor már régen kórházban lennék infúzión, mert a testem teljes kémiai egyensúlya romokban van, valószínűleg életveszélyes állapotban lennék. Ezért borultam ki a tárgyaláson is annyira, mikor kimentem a teremből is sírtam. Nem tudtam visszafogni és visszatartani, hiába van gyakorlatom benne. Majd ha lesz egy kis időm, akkor koncentrációval igyekszem visszaállítani a hormonszintjeimet egy kivételével normálisra, utána érzelmileg is sokkal stabilabb leszek. >
Végig Tubrok szemeibe nézett, kicsit érezhető volt, hogy zavarban van amiatt, hogy ennyire intim részleteket osztott meg magával kapcsolatban a férfinak, de megbízott benne és szerette volna tisztázni, hogy miért is van olyan állapotban, mint most. Közben hagyta, hogy folytassa a férfi, amit eddig, attól függetlenül, hogy nem izgult fel, még mindig roppant finom és kellemes volt Ingridnek, ha a belső combjába markolás a bal combján volt, akkor elkapta az ottani roppant érzékeny területet is, mire a nő halkan felnyögött. A nyugtató és lazító simogatás lassan, nagyon lassan érte el a hatását, tényleg roppant feszült volt Ingrid, bár lelkileg már érezhetően tényleg jobban volt, de a teste az ellenkezőjéről árulkodott. Egyelőre csak kissé megemelte az érintett combját, hogy azon könnyebben tudja feljebb húzni a ruhája szoknya részét Tubrok, vagy éppen benyúlni alá. Továbbra is érezhette a férfi, hogy ez jó a nőnek, noha ő most nem kezdte provokálni, sem simogatni őt, inkább a beszélgetésre figyelt.
< - Roppant kellemes légkör? – kérdezte Ingrid. – Nem mintha zavarna engem, de remélem téged sem fog kellemetlenül érinteni, ha a most már ex szeretőid közül felbukkannak ott a nemes hölgyek. Egyébként pedig intrikával sokkal jobban, hatásosabban ki lehet fejezni az efféle rosszakarásokat, mintha szemtől szembe küldenének el a melegebb éghajlatra. Gratulációk… hmm… - gondolkodott el néhány pillanatra. – Remélem igazad lesz. >
Mosolyodott el a végén, hogy annyira nem gondolta komolyan a pesszimista nézőpontot és reménykedik benne, hogy Tubrok optimista hozzáállása lesz az, ami tényleg megvalósul. Így érezhette a férfi, hogy a nő szavaival ellentétben a bíztatása sikeres volt és már derűsebben látja a dolgokat. A következőnél is Tubrok volt az optimistább, látta rajta Ingrid, hogy a párja úgy gondolta, hogy csak nem kerül a Fekete Sziklára a nő és visszafog jönni hozzá. Örült neki Ingrid továbbra is, hogy a közös filmezés mindkettejüknek tetszett, így valószínű, hogyha más nem is jön össze, akkor ezzel is elüthetik az idejüket. Mikor elmondta a film rövid „tartalmát” láthatóan elnyerte Tubrok tetszését, mégis visszakérdezett az egyik kifejezésre.
< - Ah sajnálom, ez is amolyan Zuhanás előtti kifejezés – szabadkozott. – Kotnyeles az a megfelelője, amit ismerhetsz. Vagy még az írja remekül körül, hogy mindenhol ott van, mindenhez van hozzáfűzni valója, mindent tudni akar. Testhez illő szerep. >
Mosolyodott el a végén jelezve, hogy ez a kifejezés még rá is illik. A kérdésre ismételten aranyosnak találta, hogy a párja zavarba jött, akkor jól gondolta, hogy valóban lehet „mozi terem” a csarnokban. Az ötlet tetszett neki, hogy az ágyban fekve nézzék meg a filmet, arra pedig határozottan megcsóválta a fejét, amolyan „hiszi a piszi” módon, ahogyan a szeretett férfi kimondta, hogy végig akarja nézni a filmet. Annak ellenére csóválta meg a fejét, hogy a mozdulatokból látta, hogy tényleg így van, noha a combján érződő simogatás közel sem erről árulkodott. Valószínűleg eddigre Tubrok kezei már „veszélyesen” magasra tévedtek, így lassanként sikerült „kitapogatnia”, megéreznie, hogy milyen fehérnemű is van Ingriden. Érezhette, hogy a bugyi szinte falatnyi és alig takar valamit, ezenfelül a kívül látszódó ruhához hasonlóan ez is csipkéből volt, ebből már nem volt nehéz kitalálni, hogy minden fehérnemű is az és úgy öltözött fel, hogy a rendes ruházata összhangban legyen a fehérneművel is. Mindez még mindig nagyon kellemes volt Ingridnek, de még mindig feszült volt és a korábbiakkal ellentétben továbbra sem izgult fel látványosan, érezhetően. Azonban, ahogyan a ruhát felhúzni kezdte a férfi igencsak magasra, az elején hagyta is Ingrid, de csak addig, amíg nem húzta fel addig Tubrok, hogy a tangája már látható nem lett, akkor nézett a párja szemébe.
< - Esetleg levetkőzzek már most, hogy könnyebb dolgon legyen? – kérdezte érdeklődve. >
Talán kissé paprikásnak is hangzott, de közel sem volt felháborodva azon, amit a párja művelt. Mikor az android megérkezett Ingrid ránézett a letett gyümölcslevesre, ekkor engedte csak el Tubrok kezét a sajátjával, megvárta, amíg a gépezet megterít, majd ahogyan az android italt töltött nekik felvette a kupáját és a párja felé tartotta. Mikor az android távozott csak akkor szólalt meg, nem szándékosan halogatta eddig, csak így jött ki a lépés.
< - Kettőnkre! – mondta mosolyogva. – Skål! >
Ha Tubrok elfogadja a koccintást, akkor megteszi ezt és belekortyol az italába. Az egész után még egy pillantást is vetett a párja téli húsos táljára, hogy mégis miként néz ki az és milyennek készítették el, majd belekóstolt a levesébe, ami gyaníthatóan, mint eddig itt minden ez is elnyeri a tetszését.
< - Nagyon finom – felelte. – Holnap a bálon komplett vacsora is lesz, mint az első alkalommal, amikor találkoztunk, vagy csak ilyen koktélszendvicsek a táncparkett szélén, illetve a pincérek által hordozott tálcán az italok mellett? – érdeklődött. >

by **Bishop** Vas. 07 Dec. 2014, 15:09

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

A szemtelen szavakra Tubrok rosszalló pillantással felel, majd utána szemtelenül szólal meg.
< - Nem épp te mondtad az imént, hogy még nem vagy úrnő és ha jól emlékszem még lelkesen tiltakoztál ellene és halogattad, hogy az legyél. >
Természetesen Tubrok is a lehető legjátékosabb, az érezhető a hangjában. Egyszerűen jól érzi magát. Kiélvezi Ingrid kislányos nevetését és el is mosolyodik ezen. A következő szurkálódó megjegyzése Ingridnek immár a hétvégi házzal és fürdőzéssel kapcsolat, érezhetően telibe találja Ragal "érzékeny" pontját.
< - Csak közben lendületes mozdulatokkal a feneked is járasd jobbról balra az integetéshez. - feleli Tubrok, majd Ingridre kacsint. >
Valószínűleg Tubrok ezt már nem gondolja teljesen komolyan a többi fürdőzéssel kapcsolatos dologgal ellentétben, de ez nem derül ki a hangjából, tisztán, valószínűleg élvezné a jelenetet, ha Ingrid tényleg megtenné. A következő kibontakozó játékban Ingrid felveszi az önkényúrnő szerepét és ezt a reakcióból Tubrok is teljesen megérti. Saját magát most számára furcsa módon a kiszolgáltatott helyzetbe kell helyeznie és már így is válaszol.
< - De... nem lehetsz ilyen kegyetlen, ha én ennyire jól bántan veled. Mivel érdemeltem ezt ki? >
A fürkésző pillantás miatt Tubrok még rá is játszik, mintha könyörögne Ingridnek és a saját sorsa múlna az "ítéleten". Nem sokkal ezután mentek kivételesen az étkezőbe vacsorázni. Mint már oly sokszor korábban a beszélgetés vége felé itt is szerepekben találják magukat. Láthatóan mindketten élvezik az ilyesfajta játékokat kettejük között.
< - Ezt már nem egyszer bebizonyítottad. Főleg az ágyban tanult trükkjeiddel. >
A végét már úgy mondja, hogy közelebb hajol Ingrid füléhez, hogy a leheletét érezni lehessen és azzal is cirógassa Ingridet, kicsit megtörve a sértettségét. A későbbiek során Ingrid becsukja a szemét és így hallgatja Tubrok kellemesen mély nevetését, ami valóban gyönyörködteti őt. Természetesen mindez Tubroknak is feltűnik és a nő is mondta már korábban, de pont ezért nem játszik rá, csak addig nevet amíg az jól esik neki. Ingrid szavaira Tubrok őszintén elmosolyodik.
< - Rendes tőled, hogy gondolsz rám, ilyen kicsi dolgokkal is. Hálás vagyok érte. - mondja teljesen komoly hangon. >
Tényleg hálás mindezért, ezt tisztán érzi Ingrid a saját "bőrén" is. Ingrid ezután elgondolkodik néhány dologról, és mire észbe kap Tubrok már "veszélyes" helyekre tévedt a simogatás közben. Miután Tubrok rájön hogy Miller pattanásig feszült, Ingrid kifejti mi is a baj vele. Ahogy Tubrok csöndesen és figyelmesen hallgatja, annál jobban akad ki és kissé sápadtabb is lesz. Eluralkodik rajta az aggódás és hirtelen nem is tudja mit mondjon.
< - De... De... Ugye ez nálad nem súlyos? Birodalmiként a tested képes kompenzálni amíg vissza nem állnak az értékeid? >
A hangja is aggódó. Tubrok egészen addig marad ennyire feszült és aggodalmas amíg valamilyen kissé nyugtató választ nem kap Ingridtől. Erre a kis időre még a simogatást is elfelejti. Ettől függetlenül később már lelkesen folytatja tovább. Mivel Ingrid Tubrok jobbján ül, így a férfi jelenleg a jobb kezével a nő bal combját simogatja. Így pont belemarkol Ingrid belsőcombján lévő érzékeny pontjába. Ingrid felnyög, amire Tubrok kis mosollyal nyugtázza, hogy jól dolgozik.
< - Próbálom majd a lehető legkevésbé kellemetlen módon elrendezi ezeket az eseményeket. Hogy neked ne kelljen aggódnod. >
Ígéri meg Ingrid aggodalmaival kapcsolatban, ami az ex szeretőket és az intrikákat érinti. Ha Ingrid akár csak a legkisebb jelét is mutatja a bizalomnak ezzel kapcsolatban Tubrok irányába, már az is hihetetlenül jól esik a párjának, ami látható is az arcán. Annak már így is örül hogy legalább a biztatása nem volt hiába való. Ingrid végül felveti a filmnézés ötletét, ami Tubroknak is tetszik így lassan erre terelődik a szó.
< - Áh - bólint Tubrok - Már értem. Szóval minden lében két kanál riporternő vagy. >
Annak örül Tubrok, hogy az ágyban filmezést Ingrid is jónak találjak, viszont annak kevésbé hogy nem hiszi el neki a szeretett nő hogy végig akarná nézni a filmet. Természetesen ő is rájön, hogy az egyre feljebb vándorló keze árulja el. Tubrok természetesen addig húzza fel a szoknyát amíg csak Ingrid engedi és gondosan Ingrid csipkés tangáját is kitapintja. Alig láthatóan nyel egyet ahogy rájön, hogy ez a falatnyi csipkés alsónemű nem arra van hogy bármit is takarjon, hanem hogy őt lázba hozza és valószínűleg a melltartó is ilyen. Észre sem veszi magát, amíg Ingrid rá nem szól. A kérdésen szélesen mosolyodik el.
< - De csak ha az asztalon lassan táncolva teszed. >
Mivel érezhetően Ingridnek csak a szavai voltak felháborodottak de a hangja nem, így Tubrok megmeri ezt a választ kockáztatni. Ezután megérkezik az android és felszolgálja az ételt, mire Ingrid és Tubrok is némileg távolabb húzódik egymástól, már nem érnek követlenül egymáshoz. A koccintásra Tubrok is megemeli kupáját és jó erősen üti össze Ingridével, hogy egy valóban jó koccintás legyen a mostani.
< - Skål! >
A koccintás után természetesen Tubrok jól meghúzza a kupáját, azonban most eszében sincs kiinni egyből. Egyelőre még vár vele. Ahogy Ingrid a párja salátájára néz látja, hogy az valamilyen több fajta leveles növényre épül, majd ebbe vannak beleforgatva apró jól megsütött húsfalatok, és egyéb tápláló részek, mindez egy majonézhez hasonló sós sűrű mártással van leöntve és körbeforgatva. Még egy nagyobb szelet pita szerű kenyér is van hozzá, amivel jobb enni. Tartalmas ételnek tűnik, főleg hogy csak előétel, Tubrok valószínűleg már farkas éhes. Ez azon is látszik, hogy bármilyen elegánsan is étkezik, szinte "ráveti magát" a tál ételre. Ingrid is belekanalazik a levesébe. Az íz most is elnyerheti a tetszését. Kissé mézes, gyümölcsös ízű, mintha az erdei gyümölcsök íze érett és édes málna és eper ízével folyna össze és ennek lenen mézes utóíze. Remekül van elkészítve az étel. Természetesen Maniac képes finomabbra is elkészíteni, de a Mesterséges Intelligencia atomi szinten dolgozik. Valamint ennek az ízvilága rocksolidos. A kérdés kizökkenti az evésből Tubrokot. Megtörli az öntetes száját és csak azután válaszol.
< - Főként oldalsó asztaloknál vannak elegáns, drága ételek, de egyszerűbb szendvicsek is. És vannak italok is. Ha kérsz, a pincérek hoznak neked a konyháról rendelést, főként könnyű ételeket. Külön lakoma most nem lesz. >
A választ hallgatva Ingrid már tudja, hogy telibe talált a tippjével azzal kapcsolatban hogy mi is lesz holnap. Ezt most Tubrok sem akarja túlragozni. Nekiáll inkább folytatni tovább az evést. Néhány falattal később azonban Ingrid felé fordul újra.
< - A vidéki rezidenciánkban ha anyámnak a kevés idejéből jutott főzésre, akkor ilyen salátát is csinált nekem és Navának. Nagyon szeretem. Főleg tűz mellett enni. >
Meséli visszaemlékezve, mosollyal az arcán Ingridnek. Ezzel egyben magyarázatot adva arra is, hogy miért van már csak alig félig a tálja.

by **Miller lányok** Vas. 07 Dec. 2014, 17:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid remekül állta a következő szemtelen megjegyzést is, amivel Tubrok illette őt, nem tűnt úgy, mintha zavarba jött volna attól, amit hallott. Természetesen kiérezte a hangsúlyból, hogy nem gondolta komolyan azt a párja, amit mondott, sőt tudta, hogy a férfi annak örült volna a legjobban, ha végre elfogadja azt, hogy úrnő lesz. Ennek ellenére úgy kellett válaszolnia, hogy az továbbra is illő legyen a kis játékhoz, miközben annak is igyekezett megfelelni, hogy Tubrok továbbra is élvezze a kis játékot, ami kettejük között ment. Örült annak, hogy a férfi ennyire jól szórakozott ezúttal is és ezt továbbra sem óhajtotta semmivel sem megtörni. Így nem is gondolkodott sokáig, hogy mit fog válaszolni, hanem leginkább ösztönösen vágta rá.
< - Itt nem is vagyok az – felelte ugyanolyan hangsúlyban, mint eddig. – De nézd csak meg a származásomat, és ezek után merd azt állítani, hogy nem vagy az. >
Most sem úgy mondta, hogy teljesen komolyan gondolta, hanem ő maga is a játékos hanggal. A nevetésnél kivételesen fordított helyzet állt fent, ezúttal nem Ingrid volt az, aki kiélvezte a párja nevetését, hanem Tubrok gyönyörködött a nőében. Utána került szóba a vidéki ház és az, hogy mi is lesz, ha Ingrid kimegy fürdőzni. Szélesen mosolyodott el a párja szavaira, ahogyan a sajátjaival ismét „érzékeny” pontra tévedt és telibe találta azt, amit mondani kellett ebben a helyzetben. A kacsintás után kissé oldalra döntötte a fejét, majd mosolyogva integetni kezdett Tubroknak és megtette, amit a másik említett, hogy a fenekét is riszálja közben. Noha kiérezte, hogy nem gondolta a férfi komolyan, de élvezné az egészet és talán éppen emiatt igencsak beillett ebbe a helyzetbe az, hogy megteszi mindezt. Jó néhány másodpercig bírta csak ki, utána ismét felnevetett.
< - Valahogy így gondoltad? – kérdezte kacéran a „mutatvány” után. >
Mindezek után következett, hogy megmutatta a báli ruháját és felöltötte ezúttal az önkényúrnő szerepét, a gonosz mostohát, vagy boszorkányt, éppen melyik gyerekmesét, könyvet vette elő az ember a Zuhanás előtt. Amíg kicsi volt úgyis a kevésbé ijesztő Disney mesét látta, így volt honnan venni a szerepekhez ötletet és alapanyagot. Élvezte ezt a kis játékot, ahogyan a párja kivételesen az uralkodóból kénytelen volt átmenni egy elnyomott férfivá. A kérdés után végtelenül gonosz hangon kacagott fel, mesterien tartva magát a szerephez, amit az előbb felvett. Már a nevetésből kiderült az, hogy pontosan azért teszi ezt, mert megteheti. Tubrok már-már könyörgő tekintete is nagyon tetszett neki, hogy az is illett ide a helyzethez. A kacagás után néhány pillanatig még kivárt, hogy ezzel is fokozza a feszültséget, a végén pedig még a kezeit is megemelte teátrálisan, hogy még fenségesebbnek tűnjön.
< - Mert megtehetem, és a végül a teljes Rocksolid a lábaim előtt fog heverni – kacagott fel újra. – Beleestél a fekete özvegy csapdájába! >
Nem sokkal később már lent voltak az étkezőben és újra játszottak egymással. Most kissé megtörte Tubrok a sértettséget, ahogyan a forró lehelete végigpásztázta Ingrid bőrét, kellemesen borzongott meg és a bőre is egy nagyon kicsit libabőrös lett. Lelkesen fordult oda a párja irányába és szólalt meg. Tudta, hogy ezt még nem is említette a férfinak, hogy miket is tanult korábban pontosan csak azt mondta, hogy volt egy nap kéttucatszor törték ki a nyakát, vagy vágták át a gerincét az Árnyékhadseregnél, így ösztökélve, hogy mihamarabb tanulja meg azt, amit kell.
< - Nevetni fogsz, de tényleg volt egy ilyen „tanórám” az Árnyékhadseregnél, hogy gyilkolás a hálószobában – mosolyodott el kislányosan. – Ott tanultam meg azt is, hogy miként tudlak lefogni úgy, hogy nem vagy képes mozogni. >
Utalt arra, ami nemrég történt még reggel, hogy egy-egy ponton érintette csak szinte Tubrokot, fizikai erőt nem is igen használt, mégis úgy tartotta őt, hogy mozdulni sem volt képes a férfi. tudta, érezte is, hogy mennyire imádta azt a helyzetet a férfi, ahogyan Ingrid kínozta őt, és semmit sem tudott tenni, csak átadni magát a gyönyörnek. Ezek után jött Tubrok nevetése, ami után a férfi ismét meg is szólalt reagálva a nő szavaira. A saját bőrén érezte, hogy a párja tényleg hálás volt azért, hogy Ingrid ügyel arra, hogy eleget egyen, ezt saját maga természetesnek vette, hogy így van, hiszen ő volt az, aki miatt több energia felvételre volt szüksége Tubroknak, amennyire kimerítette és használta a párját. Ekkor még egy puszit nyomott a férfi arcára, hogy így is jelezze, hogy mindez semmiség, de szóban már semmit sem mondott. Ekkor gondolkodott el néhány dologról és csak arra zökkent vissza a valóságba, hogy a férfi már igencsak „veszélyes” területeken simogatja őt. Itt magyarázta el, hogy miért is feszült ennyire és miért van éppen olyan állapotban, mint amiben. Látta és érezte a párja sápadását és az aggódást, ennyire nem volt komoly a helyzet, de ezt Tubrok nem tudhatta még, eléggé vészesen hangzott, amit mondott. Ingrid végül bólintott, hogy megnyugtassa őt, majd pillanatokkal később még meg is szólalt.
< - Ne aggódj – nyugtatta őt szóban is. – Csak kissé instabilabbak az érzelmeim, más jele nincs és nem is lesz. Nem vagyok sem én, sem Eyjolf veszélyben. >
Itt tűnt fel neki, hogy az aggodalom közepette Tubrok még a simogatást is elfelejtette, igaz nem túl sok időre és újra nekiállt ennek. Az érintés után, mire válaszul halkan felnyögött észrevette a mosolyt a párja ajkain. A szavak után Tubrok megláthatta a bizalmat Ingriden, hogy hisz a férfinak, hogy mindent kézben tud majd tartani és nem lesz semmi gond. Ekkor viszont ő vette észre, hogy ez mennyire jól esett a férfinak, így nem jegyezte meg a „gonosz” szavait, hogy nem Ingridet kellene tartani az intrikától, hanem az ex-szeretőket és azokat, akik így próbálják őt sértegetni. Nagyon jó volt benne, ezer év mégiscsak ezer év volt és valószínűsítette, hogy könnyedén bárkit, aki próbált volna „izmozni” vele egy örök életre összezúzta volna a szavaival.
< - Köszönöm – felelte. – Lehet, hogy a kellemetlenségek elkerülése végett velük is, mint Erénával a bál előtt kellene beszélned. Nekik is jobb lenne nőként tudom, hogy úgy lehetnek ott, hogy nem kergetnek már hamis és hiú reményeket veled kapcsolatban. >
Vetette fel kissé óvatosan, nem úgy, hogy kényszer ez, amit rá akar erőltetni a párjára, csak saját maga is ennek örült volna a legjobban, illetve egy bál mindig remek lehetőség volt arra, hogy új hódolókat szerezzenek valaki, aki csinos és fiatal. Ha pedig nem tudják, hogy már nem térhetnek vissza Tubrokhoz, akkor ezeknek nem is adják be a derekukat, ami pedig nagy veszteség is lehet. Így nőként a nőknek akart kedvezni. És úgy vélte, hogy ezáltal is csökkenne a feszült légkör, aki pedig magára veszi mindezt, az még mindig dönthetne úgy, hogy esze ágában sincs eljönnie a bálba. Abban Ingrid biztos volt, hogy a média tele volt kettejükkel, de az ágyasok ettől még nem tudhatták, hogy nem tart rájuk többé Tubrok igényt, hiszen a férfi apja is tartott ágyasokat a felesége, azaz Tubrokék anyja mellett. Ezek után hozta fel Ingrid a filmnézést és magyarázta el, hogy a Zuhanás előtti kifejezés mit is takar egészen pontosan. Már ekkor látta, hogy a párjának tetszett ez a kifejezés, végtére is eléggé beszédes és sokatmondó volt. A következőnél érezte, hogy a párja örült annak, hogy a filmnézést közösen az ő ágyában pártolta Ingrid is, de annak már kevésbé, hogy nem hitt abban a nő, hogy végig is képesek nézni azt. Hagyta mindezek közben, hogy Tubrok kényeztesse és simogassa, őt. Úgy tűnt, hogy még mindig nem esett le a férfinak, hogy miért is volt az a véleménye Ingridnek, ami. A nyelés feltűnt a férfi részéről, főleg, amikor már az ágyékánál és szeméremajkainál járt a férfi, ekkor jött rá, hogy mit is visel a nő. Ingrid eddig engedte, hogy felhúzza a ruhát a baloldalon, kicsit rácsapott most már nem erősen a férfi kezére is, hogy húzza azt vissza. A mosolynál Ingrid majdnem a kezeibe temette az arcát, de végül is csak megszólalt.
< - Ha ennyire szeretnéd – felelte egy sóhajtás közepette. – Akkor megteszem. >
Ez most szándékos provokálás volt a részéről, ruganyos, könnyed mozdulattal állt fel az széktől, majd néhány pillanatig még gondolkodott azon, hogy cipőben álljon-e fel az asztalra, vagy mezítláb, de mivel kint voltak így a csizmája talpa koszos volt, emiatt könnyedén bújt ki belőlük, majd a kényelmesség miatt elsőként a székére lépett, majd onnan az asztalnak olyan részére, ami nem volt megterítve. Hacsak Tubrok nem rántotta vissza, hogy ne tegye, akkor a ruháját is megigazította, majd az asztal tetején állva kezdetnek a kezeit nyújtotta ki a feje fölé, majd lágyan, hihetetlen kecsesen kezdett el táncolni. A csípőjét is lágyan kezdte ringatni, az egész mozgása úgy tűnt, mintha a kezekből indult volna ki és úgy haladt végig a testén, egészen a lábakig. Valamelyest a régi arab táncokra hasonlíthatott, kivéve azzal a résszel, hogy nem rázta magát, sem a hasát, sem a melleit. A mozgása végig kecses, elegáns és hihetetlenül erotikus volt, amin a szűk ruha csak dobott, miként követte végig a mozgását, szinte úgy tűnt, hogy az is él. Többször körbe is fordult, ha hagyta Tuburok, hogy mindenhol megcsodálhassa őt. Nem sokkal később a kezeit lejjebb húzta, noha a mozgást nem hagyta abba, az egyik kezével már a nyaka hátsó részén levő cipzárhoz nyúlt, hogy lehúzza azt.
< - Folytassam? – kérdezte Tubrokot ekkor, hogy a férfi döntse el mi is legyen a folytatás. >
A folytatás a férfitól függött, de amikor Ingrid már újra a székében ült akkor érkezett vissza az android és hozta meg a rendelt ételeket és eddigre már újra rendesen is ültek egymás mellett nem provokálva a másikat. Ingrid lopva nézett rá a párja előételére, meg kellett hagynia, hogy egészséges adag volt, nehezen tudta elképzelni, hogy ezek után Tubrok még egyen is valamit, akkora volt az a tál és olyan táplálónak is tűnt. Bár most látta meg, hogy a szeretett férfi mennyire éhes lehet, mert szinte rávetette magát a vacsorára, ahogyan Ingridre is szokta. Pedig nem is volt olyan régen, hogy „reggeliztek”. Igaz ekkor jutott eszébe, hogy nem evett napok óta rendesen a párja, mert az étkezéseik mindig szeretkezésben értek véget. Végül saját maga is belekortyolt, belekanalazott a levesébe. Annak roppant kellemes kissé savanykás íze volt a gyümölcsöktől, utóíznek pedig mézesen édes, hogy ne legyen kellemetlen. Hangosan hümmögött egyet, hogy mennyire ízlik neki, amit kapott. Meg sem próbálta összehasonlítani azzal, amit Maniac csinál, felesleges lett volna, mintha egy teknős és egy nyúl gyorsaságát próbálta volna. A maga nemében ez is remek volt és ezzel beérte saját maga. A magyarázatra azzal, hogy mi is lesz a bálon eltalálta, hogy nem igen lesz lakoma, ezzel a kezdést is nagyjából betudta lőni, hogy vacsora utáni időpontban, azaz bőven lesz idejük egész nap az előre felhozott köröket leszámítva. Végül bólintott, hogy érti.
< - Talán jobb is – felelte játékosan. – Nem lesznek rosszul az emberek, hogy mennyi édességet eszek. >
Még evett egy-két falatot, majd ahogyan Tubrok felé fordult, akkor ő is megtette. Elmosolyodott az emléken, amit a férfi mondott és így most már magyarázata is volt arra, hogy az a hatalmas tál miért is félig üres már, míg Ingrid levese sokkalta lassabban fogyott ennél. Néhány pillanatra elgondolkodott.
< - Nekem, nekünk, amit anya csinált azokból nagyon keveset tudnánk manapság megcsinálni – mondta. – Nagyon sok olyan állat kipusztult utána, ki lettek irtva, amit az emberek fogyasztottak. Szinte minden nagytestű szárazföldi lény, olyanok is, amikért úgy vélem, hogy kár. Mit meg nem adnék egy jól elkészített hamburgerért, vagy steakért… marhából készült, nagytestű növényevő volt, amit nagyon sok mindenre használtak fel. Ebből készült húspogácsát kellett lényegében rostonsütni, aztán zsemlébe tenni, zöldségekkel és fűszerekkel ízesítve, ehhez pedig sült krumplit ettek az emberek és egészségtelen szénsavas üdítőitalt ittak. Külön étteremláncok álltak rá erre. Egészségtelen, de roppant finom. >

by **Bishop** Hétf. 08 Dec. 2014, 16:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid játékos válaszán Tubrok nagyon látványosan gondolkozik el, majd ő is hasonló hangon válaszol.
< - Mindez nem változtat a lelkes tiltakozásodon. - jelenti ki. >
Nem sokkal később a hétvégi ház terve és a fürdőzés kerül szóba. Ingrid végül elkezd a kérésnek megfelelően mosolyogva integetni és még az alsó felét is rázza hozzá. Nem sokáig bírja mert felnevet rajta de az a pár másodperc is elég Tubroknak. Hihetetlen elégedettséggel, széles elégedett mosollyal figyeli őt és jó néhányszor végigpásztán Miller testén a tekintete. Valóban nagyon élvezi, különösen hogy Ingrid így hirtelen kivitelezte ezt az egészet. A kérdésre lelkesen bólogatni kezd.
< - Így-így. Remekül csinálod. - feleli szélesen mosolyogva. >
Valóban ezután következik, hogy Ingrid megmutatja a báli ruháját és nem sokkal később miután a ruha visszakerül a tárolóba, Ingrid felveszi a gonosz önkényúrnő szerepét. A végtelenül gonosz, női kacaj meglepi Tubrokot, aki nem is tudja mit mondjon vagy gondoljon. De láthatóan nagyon elnyeri a tetszését ez a hang. Ahogy az egész játék is. Néhány másodpercig Tubrok csak megjátszott merevséggel áll. Aztán egy hirtelen lépéssel közel kerül Ingridhez, hirtelen megcsókolja. Csók közben átöleli őt és mélyen bedönti, úgy hogy Ingrid talpa ne is érje a padlót, csak éppen a sarka, miközben a hátánál és derekánál Tubrok keze támasztja őt, de a teljes stabilitás miatt Ingrid "kénytelen" még átölelni Tubrokot vagy a nyakánál vagy a derekánál a csók közben. Tubrok csókja mély és szenvedélyes, olyan mintha tényleg beleesett volna a fekete özvegy hálójába és alig várja hogy élve felfalják. A csók után Tubrok még mindig szinte a levegőben tartja Ingridet, hogy szerep szerint az önkényúrnő mégse érezze magát olyan felsőbbrendű helyzetben és legyen egy kicsit "alul" kettejük viszonyában.
< - Óvatosan, nehogy pórul járj. >
Immár lent az étkezőben belekezdtek egy másik kis játékba, de azt Tubrok a szavaival és a forró leheletével megtöri. Mivel még az ételek nem érkeztek ki, ezért beszélgetnek egymással. A szavakon, bár főleg azon hogy milyen nagy lelkesedéssel és lendülettel meséli Ingrid az Árnyékhadsereges tanóráit Tubrok elmosolyodik.
< - Miért van olyan érzésem, hogy nagyon élvezted az Árnyékhadseregnél töltött időt? - teszi fel a költői kérdést hümmögés közben. >
A férfi hangjából kihallani hogy már érti miért is képes olyan könnyen lefogni őt Ingrid és kiszolgáltatott helyzetbe hozni, ami annyira izgató a számára. Mindez után még jó pár kedves interakció lejátszódik közöttük. Ahogy Ingrid belegondol rájön hogy tényleg, földi emberhez képest, igen nagy hévvel veszi igénybe Tubrok testét. Ingrid még egy puszit is ad Ingridnek, ami nagyon jól esik a férfinek és egy viszontpuszival hálálja meg. Ingrid ezután elgondolkodik és csak Ragal simogatása zökkenti ki őt a gondolataiból. Tubrok azonban a teljes kétségbeesés szélére kerül amikor Ingrid elárulja hogy mi is történik most a testében. Csak a nő nyugtató szavai képesek ezt az érzést lecsillapítani benne hogy más sokkal tisztábban lássa a helyzetet.
< - Ennek örülök. Egy pillanatra nagyon megijesztettél. >
Ingrid néhány másodperc múlva kapja a markolást a bal belsőcombjára, ami az érzékeny pontot is eltalálja. Még látják egymáson, hogy mennyire jól esik mindkettejüknek a kölcsönös bizalom, már ami azt illeti hogy Tubrok kézben tudjam majd a rosszakarókat tartani a bálon is. Ingrid felveti, hogy Tubroknak még a bál előtt ki kellene tennie a szeretőit, hogy ott már világos legyen a helyzet. Ragal komolyan elgondolkozik azon amit hall. Látszik az arcán, nem is akarja rejtegetni, hogy nehéz meghoznia ezt a kellemetlen döntést, de ő is szükségesnek tartja.
< - Rendben. - bólint egyet - Beszélni fogok a szeretőimmel, összehívom őket egy közös helyre és megmondom, hogy vége van. Ha ezt akarod, megteszem és teljesen nyugodt lehetsz a későbbiekben. >
Egy igen kellemetlen beszélgetés és bejelentés vár ezzel Tubrokra, főleg hogy azok a szeretői akik szerelmesek belé nyilván ellenkezni, csalódni és könyörögni fognak neki. És ahogy Ingrid eddig Tubrokot ismeri, nem az a férfi aki az ajtót utánuk becsukva egyszerűen kirúgná az ilyen nőket a csarnokából, hanem sokkal személyesebb megoldást fog keresni. A kissé kellemetlen témát egy sokkal kellemesebb, a közös filmnézés váltja fel. De ezt Tubrok szorgos munkája szakítja meg. Ahogy Ingrid finoman rácsap a párja kezére, a férfi lassan elengedi őt. Ami ezután következik meglepi Tubrokot. A férfi kényelmesen hátradőlve a székben, mosolyogva figyeli Ingridet, ahogy kilép a csizmájából majd először a székre onnan az asztalra lép fel. Ingrid erotikus táncával leveszi a lábáról Tubrokot, aki minden egyes csábító mozdulatát nyálcsorgatva figyeli. A kecsesség is elnyeri férfias tetszését. A körbeforgásnak hála minden irányból meg tudja őt csodálni, gondoson szemügyre véve a mozdulatait. Láthatóan nagyon el van mindettől ragadtatva és ha Ingrid most is gonosz lenne, már rég a lábai előtt heverhetne a szeretett férfi. A kérdésre Ragal felpillant a nő szemeibe. Lassú mozdulatokkal áll fel, így pont a kellő magasságba kerül ahhoz amit szeretne. Átöleli Ingridet a combjánál/fenekénél és egy gyors és hirtelen mozdulattal magához húzza őt az asztalon. Ezután elkezdi csókokkal borítani Ingrid bal majd jobb combját. A csókok közepette néha, éppen csak a nyelve hegyével erotikusan nyalja végig a bőrt, figyelve arra hogy ezzel Ingrid érzékeny pontját is jó párszor érintse. A kezei sem maradnak tétlenek, Ingrid lábszárát, vádliját és lábfejét simogatja szintén izgató és lazító módon. Ingrid most még inkább megtapasztalhatja hogy a párja mennyire oda van a lábaiért. Néhány perc kényeztetés után Tubrok felemeli a tekintetét ismét Ingrid szemeibe pillantva.
< - Majd a fürdőben akarlak elcsábítani. - ad ezzel választ a folytatás kérdésére. >
Ha Ingrid nem kívánja mégis inkább folytatni a táncot, és igényli, akkor egy gyors mozdulattal lekapja őt az asztalról. Mikor már ismét rendesen egymás mellett ülnek a szerelmesek és az étel is megérkezik neki látnak az evésnek. Az önkritikus megjegyzése Ingridnek elnyeri Tubrok tetszését, még a falat rágása közben elmosolyodik.
< - Ugyan. Nem is eszel olyan sok édességet. >
Mondja kedvesen, ezzel totálisan ellent mondva a nem sokkal ezelőtti szemtelen szavainak. A hamburger pontos, Zuhanás utáni személynek is érthető leírását Tubrok figyelmesen hallgatja, de eközben is szépen fogyasztja tovább a húsos salátáját, alátámasztva azt hogy farkas éhes.
< - A mai technológiával meg lehetne oldani, hogy egészséges is legyen. Kisebb állatok húsából nem készíthető el? Maniac nem készít neked ilyet az anyahajón? >
Kérdezgeti érdeklődve az információkat. Külön figyel rá, hogy ne egy kérdés zuhatagot zúdítson Ingridre hanem elteljen néhány másodperc szünet a kérdések között. Ha ezekre választ kap és Ingridnek nincs más mondani valója akkor Tubrok visszatért az ételhez. Ingrid még közelében sincs annak, hogy megegye a levesét még ha gyorsan is kanalazza, amikor Tubrok tála már kiürül és csak a sűrű szószból van már egy kevés a tál falához tapadva benne. A férfi hátradől a széken és a hasát fogva kifúj egy igen nagy lélegzetet a tüdejéből. Hirtelen észreveszi magát és kíváncsian pillant Ingridre, hogy a gyors étkezése nem volt-e túl illetlen a nő szemszögéből.
< - Alig várom hogy a második fogás után kidurranjak. >

by **Miller lányok** Hétf. 08 Dec. 2014, 19:09

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
A válaszán, amit mondott, hogy itt ugyan nem is úrnő, de mindenhol máshol ha csak végignézik a pedigréjét, akkor annak minősülne most a párja gondolkodott el. Ingrid türelmesen várta ki, hogy Tubrok mivel is fog minderre visszavágni, igazán érdekelte és kíváncsi is volt rá. Ahogyan végül a férfi kimondta a szavakat Ingrid megjátszott sértődéssel duzzogva húzta fel az orrát és fordította el részben az arcát, csak a szeme sarkából figyelte a szeretett férfit, hogy az miként is reagál minderre, főleg most már, hogy tudta, hogy szereti a férfi, hogyha megjátssza a sértettséget és játékból magára veszi a hallottakat.
< - Dehogynem változtat, attól függetlenül, hogy nem akarom magam annak hívatni, attól még az vagyok – felelte, csakhogy az övé legyen újra az utolsószó. – Bár egészen pontosan inkább a felújítani lenne a jó szó, révén emlékezz csak arra, hogy vikingebb vagyok nálatok. >
Úgy vélte, hogy mindez igencsak jó visszavágás volt és mindenre magyarázatott is adott. Igazából, ha azt vette még igaz is volt, mivel ismerte az apja vérvonalát, hogy a legelső ős, akihez sikerült visszavezetni a családfát úgyis egy viking törzsfő volt, egy jarl. Így ha ezt vették alapul, akkor tényleg csak felújítani kellett ezt az egészet az ő szempontjából. Ezek után került szóba a hétvégi házikó és az, hogy mi lenne, ha Ingrid kijárna fürdőzni. Úgy tűnt a számára, hogy igencsak nyerő ötlet volt mindaz, hogy megtette, amire Tubrok gondolt és eljátszotta a fenékbillegető integetést. Nem csak ő szórakozott ezen a mutatványon remekül, noha Tubrok nem nevetett fel, mint Ingrid, ennek ellenére látta a nő, hogy mennyire remekül élvezte mindezt és szórakozott a párja azon, amit Ingrid csinált. A széles mosoly, amit már-már vigyornak nevezett volna is erről árulkodott, ahogyan a szavak is. Saját maga is végül szélesen mosolyodott el.
< - Akkor már tökéletesen tudom, hogy mit is kell majd odafent tennem – felelte még mindig mosolyogva. >
Ekkor jött a báli ruha és az önkényúrnő szerepe, amit magára öltött. A nevetésén látta, hogy a párja egy pillanatra megdöbbent, mintha nem várta volna, hogy ennyire beleélje magát a Ingrid a szerepbe, mint tette. De aztán látszott rajta, hogy mégis nagyon tetszett neki, nem ellenkezett és nem próbált meg kitérni, ahogyan a férfi odalépett elé és megcsókolta. Hagyta mindezt és ő maga is ezúttal már szenvedélyesen viszonozta a csókot, ahogyan Tubrok dönteni kezdte Ingridet, az egyik kezével a nyakánál, a másikkal a derekánál ölelte át a férfit, hogy az könnyebben dönthesse meg őt így. A sarkaival természetesen még mindig állt a földön és azzal is tartotta magát. A szenvedélyes és mély csóknál természetesen értette, hogy miért is így kapja, így a csók végén elégedetten mosolyodott el és nézett fel a szeretett férfira. A szavak után is csak mosolygott, majd sokatmondóan rázta meg a fejét.
< - Közel sem vagy olyan jó helyzetben, mint hiszed – suttogta. >
Ezt a pillanatot várta és ekkor mozdult. úgy, hogy kiszándékozta húzni, rántani Tubrok lábát, hogy a férfi elveszítse az egyensúlyát és mind a ketten a föld felé kezdjenek esni. Ekkor, ha szükséges volt, még gyorsított is magán, hogy Tubrok kerüljön alulra, arra ügyelt, hogyha szükséges volt, akkor a kezével úgy tartotta a párja nyakát, fejét, hátát részben, hogy ne üthesse meg magát és ne okozzon fájdalmat az, hogy leesnek. Ha már lent voltak, akkor a két kezével próbálta elkapni a párja két csuklóját, majd a férfi feje mellett lenyomni azokat a földre ő maga pedig elégedetten ült lovagló ülésbe Tubrok csípőjénél, direkt úgy helyezkedve, hogyha a férfi akarná se lásson be a szoknyája alá, hogy egyelőre ne tudhassa meg, hogy milyen fehérnemű is van rajta.
< - Azt hiszem, hogy végül te vagy az, aki kettőnk közül pórul járt – felelte elégedetten. >
Odalent már az asztalnál ülve beszélgettek tovább, Ingrid itt hozta fel, hogy milyen órája is volt az Árnyékhadseregnél. Nem tehetett róla, hogy nagyon lelkesen mesélte azt, ami ott volt vele, hiszen ez volt élete egyik legjobb és kedvenc időszaka az Ezüst háborúk után, végre katonaságosdival foglalkozhatott, ráadásul tényleg remekül mentek neki az orgyilkosi dolgok, ösztönösen és a táraságra sem volt semmilyen panasza, ő imádta őket, és viszont. Lelkesen bólogatott a szavakra is, és könnyedén kiérezte a szavakból azt is, hogy így már Tubrok is értett mindent, hogy miként képes arra, hogy ennyire jól lefogja őt bármilyen helyzetben.
< - Igen – válaszolt a költői kérdésre. – Nagyon szerettem, mint említettem korábban is. Sokakkal még mindig rendszeresen tartom a kapcsolatot. Közvetlen az Ezüst Háborúk után voltam náluk éveket, még a tárgyalás kezdete előtt is az egyik taggal sakkoztam. >
Ezek után folytatták a beszélgetéseket, Ingridnek sikerült egyszer a saját egészségével kiakasztania a párját, de gyorsan megmagyarázta, hogy szerencsére nincs semmilyen hatással ez rá és a fiúkra nézve. Remélte, hogy sikerült az ijedtség ellenére is megértetni, hogy neki HPI-s révén csak érzelmi kilengései vannak emiatt, semmilyen komolyabb. Ha lenne Maniac akkor sem engedné, hogy mindez megtörténjen. Bűnbánóan sütötte le a szemét néhány pillanatra, ahogyan a párja is kimondta, hogy tényleg megijesztette őt.
< - Nem akartalak szándékosan – felelte. – Ha meg bajom lenne, lehetne, azt Maniac is kompenzálná. Egyébként is, tudod, hogy nagyon nehéz megölni egy HPI-st. >
Nyugtatta ezzel is Tubrokot, hogy tényleg semmi baja sem eshet, maximum tényleg azaz egy-két érzelmi kilengés, de semmi több. Kicsivel később, ahogyan a férfi ismét belekezdett Ingrid simogatásába felvetette, hogy lehetséges, hogy holnap kellene az ágyasokkal is beszélni a bál előtt, hogy ne az legyen esetleg, hogy emiatt is kellemetlenség támad, hogy a szeretők is ott akarnának lenni Tubrok közelében. Bár tudta Ingrid, hogy ezt valószínűleg nem is engedné egyébként sem a férfi, már az is sokat mondott erről, hogy a trónja közelébe sem engedte a szeretőket soha sem. Türelmesen várakozott, amíg a párja gondolkodott és fürkészte az arcát, a válaszon elmosolyodott és bólintott végül, de a legvégén megrázta a fejét. Férfiak, nem saját maga miatt kérte mindezt, de végül is miként mondhatná el rendesen, Tubrok úgysem fogja rendesen megérteni mindezt, nem volt nő.
< - Nem azt akarom, hogy miattam tedd meg – mondta. – Hanem miattuk és miattad. Neked és nekik is jobb, hogyha nem azt lesik a bálon, hogy mikor fogsz rájuk pillantani, időt szakítani rájuk. Hanem már tudják, hogy ez úgysem történik meg és ők kereshetnek mást maguknak – felsóhajtott. – Hogyan is tudnám elmagyarázni úgy, hogy megértsd… férfiak. Mind a mai napig nem értitek a nőket. A lényeg, hogy mindannyiótoknak jobb lesz így. >
Hagyta végül ennyiben, Tubrok érezhette, hogy valóban nem saját maga miatt kérte ezt a szeretett férfitól, hanem, mert mind neki, mind a nőknek szeretett volna kedvezni. Még úgyis, hogy tudta ez nagyon kellemetlen beszélgetés lesz, bár előbb vagy utóbb, ha rájuk unt volna úgyis előtérbe került volna mindez, vagy ha öregedni kezdett volna valamelyik, esetleg családot alapítani és így tovább. De mégsem egyszerre az egész, még talán az volt a szerencse, hogy alig több, mint két tucat szerető volt az, akitől meg kellett válni és nem több száz, mint annak idején néhány kultúrában. Bár ott nem is voltak ilyen szerencsések a nők, lehet, hogy mindet kivégezték volna csak úgy ezért. Még a párjára pillantott, hogy megértette-e, vagy legalább elkezdte-e kapizsgálni, hogy miért is mondta, amit. Utána jött a közös filmnézés került szóba, majd Ingrid nekiállt felmászni ügyesen az asztalra. A meglepettséget érezte elsőre, de amikor odapillantott, akkor már csak azt látta, hogy hátradőlt kényelmesen Tubrok és úgy figyelte őt. Már az elején látta, hogy mennyire elnyerte a férfi tetszését a tánc, ha most fel lett volna izgulva és az lett volna a célja, hogy teljesen az ujjai köré csavarja a párját, akkor merészebb is lett volna és megtette volna azt, de mivel nem akarta ezt, így csak egyszerűen táncolt. A végén megállt, a kezével a ruha megbontásához szükséges felső ponton és úgy figyelte a párját. A válasz helyett azt kapta, hogy odarántotta magához a férfi, nagyjából pont ugyanolyan helyzetben voltak, mint a zuhanyzóban mikor „reggel” Tubrok teljesen kikészítette. Most azonban nem ez következett, csak a lábait, combjait csókolgatta a férfi, érezhető volt, hogy ez is elnyerte Ingrid tetszését, de még mindig hihetetlenül feszült volt, ennek ellenére megremegett, ahogyan az érzékeny pontját érte Tubrok, hol az ajkaival, hol a nyelvével. A lazító mozdulatok valóban segítettek valamennyit, közben pedig Ingrid a férfi hajába is beletúrt a kezével. Néhány perccel később kapott csak választ és nő pedig némán bólintott arra, hogy majd a fürdőben folytatják. Így hagyta, hogy lekapja az asztalról Tubrok, majd amikor visszaült a székbe a csizmáit is felvette újra.
< - Akkor majd ott próbálkozhatsz tovább – mondta. >
Így végül is engedélyt adott arra, hogy a feszült állapota ellenére sem mondja azt, hogy hagyják a fenébe az egészet, ma nincs kedve a szexhez, hanem esélyt ad Tubroknak arra, hogy megpróbálja levenni a lábáról, főleg, hogy a férfin azóta, hogy a kis mosolyszünetnek vége volt folyamatosan vágyott rá. Bár tudta, hogy jelenleg lehetséges, hogy a vacsora előrébb helyezkedik el, mint a szex, de amint a párja jól lakott már kétséges sem lesz az, hogy mi is fog végig a fejében járni. Ekkor érkezett meg a vacsora is, elsőnek az előétel, aminek neki is láttak mind a ketten, az önkritikus megjegyzés válaszán Ingrid felnevetett. Volt egy olyan érzése, hogy nem tudja a szeretett férfi, hogy mi volt ilyen vicces, így egy kortyot ivott a gyümölcsborából mielőtt válaszolt volna.
< - Nem láttál még te sem úgy, hogyha belelendülök – mondta. – Emlékszel arra a sok süteményre, amit akkor csináltam, mikor jöttél hozzám vacsorára? A távozásod után Cal-el beszélgettem, minden süteményt megettem közben és csak azért nem folytattam, mert nem volt több. >
Mosolyogva biccentette oldalra a fejét egy kicsit, majd folytatta a levese evését. Néhány falat után a hamburgert és a régi Zuhanás előtti ételeket is elmagyarázta, szerencsére kellően érthetően arra, hogy Tubrok, vagy bárki más, aki a Zuhanás után született megértse azt. Amíg beszélt még szerelmesen figyelte azt is, hogy miként lényegében zabál a párja.
< - De abban pont az volt a lényeg, hogy gyorsan kész van, finom, de egészségtelen – magyarázta. – Nem voltak túl tudatosak az emberek akkoriban, főleg nem étkezés terén. Választani kellett lényegében három dolog közül, gyors, finom és egészséges. Ehhez persze hozzájött, hogy szegénység is volt, a gyorséttermek pedig viszonylag megfizethetőek voltak mindenkinek, ami meg egészséges lett volna az irdatlan összegekbe került. Igen, Maniac elő tudja állítani, ízre is olyan, de tudod, hogy ez mégsem marhahús, csak szintetikus. Más húsból pedig nem olyan jó, fontos, hogy marha legyen. Maniac ilyen szempontból sok mindenre jó, odahaza az Anyahajón még lovagolni is tudok, pedig már lovak sincsenek. >
Néhány pillanatra elhallgatott, majd folytatta.
< - A ló is nagytestű növényevő állat volt, hátasként, és egyéb sok másra is használták, versenyekre is őket. Ha láttál régi viking rajzokat, történelmi darabokat, akkor az, amin a vikingek ültek a véseteken, rajzokon, azok voltak a lovak. Odinnak is volt egy nyolclábú lova, Sleipnir, bár ő másfajta ló, ez a ló konkrétan Loki fia volt. >
Nem tudta, hogy Tyr tanította-e ennyire részletesen a helyieknek a régi vallást, vagy sem, így inkább kifejtette mindezt. Ezek után teljesen normális tempóban kezdett enni, nem sietett vele, így nagyjából a felénél járt, amikorra a párja végzett. Mosolyogva nézett rá, amikor hátradőlt a széken. Ebből is látható volt, hogy nem zavarta az, hogy Tubrok ilyen gyorsan evett, eddig jellemzően úgyis Ingrid fejezte be az étkezéseket előbb, mert kevesebbet evett.
< - Egyél lassabban, mert a végén még elrontod a gyomrodat és hascsikarástól fogsz egész éjjel szenvedni – mondta kedvesen, némileg anyáskodó intelemmel. >

by Ajánlott tartalom