Európai Szövetségi Unió

A csatorna a balfék üldözőimre omlott, bár egy picit megpörköltek a lézerstukkerjeikkel, de nem ez a lényeg. Sikerült meglógnom előlük, a szerteágazó csatornarendszerben pedig nekem van nagyobb előnyöm. Még halkan hallom, hogy kirobbantják magukat a törmelékből, de kötve hiszem, hogy bármit is tehetnének ellenem, vagy hogy egyáltalán utolérnek-e. A gond az, hogy nem tudom, hogy követ-e az a tetves sikló, vagy hogy nem e torlaszolták el a csatorna kijáratait. Az is lehet, hogy a siklón van valami hőérzékelős biszembaszom, szóval eléggé bizonytalan vagyok. Ettől függetlenül nem lassítok, csak rohanok, rohanok és rohanok és amikor már elég távol lehetek, akkor merészkedem ki a csatornából. Ha mázlim van, akkor van annyi időm, hogy meglépjek és ha még nagyobb mázlim van, akkor még egy ruhaboltot is találok, amit ha zárva van kirabolok, ha pedig nem akkor bemegyek és vásárlok. Eléggé feltűnő lehetek majd, de ha bárki is kérdezné, akkor csak annyit mondok:
- A te arcod se néz ki sokkal jobban.
A fizetést meg az áldozataimtól összegyűjtött kevéske pénzből oldom meg, de vagy így, vagy úgy, de szerzek egy új kabátot, kalapot és egy símaszkot. Ezután pedig igyekszem elvegyülni és ha már egészen biztos vagyok a dolgomban, akkor szépen keresek egy nyugodt, elhagyatott zugot és meghúzom magam reggelig, bár ezt kötve hiszem. Azok a páncélosok nagyon akarhatnak engem, de valamiért élve akarnak. Vajon mit akarhatnak tőlem?

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Dögevő sikeresen kijut a csatornákból. Az üldözői nem tűnnek fel, talán a nyomát vesztették, talán a helyzet kezd túl veszélyessé válni. A távolban feltűnnek rendfenntartó erők is, járművek, kommandósok. Minden helyet, ahol az üldözés zajlott lezárnak és végigkutatnak. Addig kellő távolságba tud kerülnie, és bár félelemkeltő módon de új ruhákat is tud magának vásárolni. Az éjszaka eltelik egy elhagyatott garázsban, ahol meghúzhatja magát. Már reggeledik. A fekete páncélosoknak semmi nyoma, a járművüknek sem. A média természetesen tele van az esetről keletkezett hírekkel, felvételekkel, beszámolókkal. Mindenki valamilyen militarista csoportot hibáztat történések miatt. A rejtélyes "szörnyről" is van jó pár kép és beszámoló. Dögevő két dologban biztos lehet, felfigyeltek rá, hamarosan komolyabban is keresni fogják őt a városban, a másik hogy nem az európai hatóságok üldözték, akkor nem ilyen lenne a visszhangja. Vagy nagyon beépített személyek voltak, egy nagyon titkos szervezetben, vagy egész egyszerűen egy harmadik fél. Egyelőre reggel van és az éjszakai hangulat már lecsillapodott.

Dögevő

Szerencsémre minden tökéletesen ment a tegnapi napon. Tudtam ruhát venni, mondjuk az vicces volt, és még egy biztonságos helyet is találtam egy elhagyatott garázs személyében. Most nagyokat ásítozva kelek föl a kemény padlóról, majd a maszkomat magamra öltve kivonulok az utcára. Az új ruhának köszönhetően újból teljesen takarásban vagyok, de ha bárki faggat, még mindig jöhet a szívszorító mesém, a meg nem történt balesetről. Lehetőleg kerülöm a feltűnést, majd az utcán sétálva fél füllel figyelve lassan megszerzem a kellő információkat. Az üldözőim határozottan nem helyi erők voltak és a felfordulásért őket hibáztatják. Úgy kell nekik, miért nem hagytak enni nyugodtan. Ami viszont aggasztó, hogy állítólag van néhány képük a "szörnyről", szóval a baleset helyszínétől igyekszem minél távolabb kerülni, úgy körülbelül fél városnyira. Terveim szerint legjobb lenne, ha elhagynám a várost és vissza se néznék, de most még várok vele egy kicsit. Nem kell elsietni, még a végén valaki gyanakodna rám, hogy én voltam az aki embereket evett. Ez rágalom én sose tennék ilyet. Na ezt még én se hiszem el.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

A mutáns egyelőre kétes helyzetben van. Elhagyná a várost és a környéket, de lehet pont azzal tenné magát gyanússá, célponttá, ha viszont túl sokáig marad a környéken, akkor könnyebben megtalálhatják. Végül úgy dönt, egyelőre egy fél városnyi távolság a tegnap éjjeli események helyszíneitől elegendő lesz és még vár a város elhagyásával. Egyelőre új ruháiban, álcájában mozog, teljesen átlagosan beleolvad a környezetébe, az embertömegekbe. Ahogy egyre többet sétál a városban, úgy ütközik bele egyre több találgatásba, konspirációba a saját esetével kapcsolatban. Néhány hírportál azt állítja, hogy a fekete páncélos alakok nem voltak mások, mint a Megtisztítók. Emlékei vannak róluk. Tíz évvel ezelőtt voltak utoljára aktívak a Földön. A Megtisztítók egy szélsőséges szervezet, amely Zsarnok-hívő és a céljuk hogy mindentől megtisztítsák a világot, ami nem emberi. Mutánsokat, különleges lényeket, állatokat vadásznak. Állítólag főként a világűrben jelentősek, idegen lények kiirtásában. Most azonban lehetséges hogy aktívabbak Földön is. Már ha Dögevő hisz az ilyen találgatásoknak és egyáltalán a médiának. Nem sokkal később az egyik kivetítőn azonban olyat lát, ami megragadhatja a figyelmét és pillantását. Két fekete rovar-szerű harci erőpáncélhoz tartozó sisak. Bal oldalon a tíz évvel ezelőtti Megtisztítók sisakja, a jobb oldalon pedig egy olyan amivel tegnap éjjel is szemben találta magát. Kísérteties a hasonlóság, ugyanaz a széria csak más modell.

Dögevő
A tegnap esti események rendesen felkavarták a port, és most igen pocsék a helyzetem. Lehet, hogy a távolság megteszi a hatását, és könnyedén el tudok rejtőzni, de ez meddig fog tartani? Muszály rájönnöm ezeknek a gyenge pontjaikra, hogy aztán ehessek a húsukból. Vajon milyen lehet a húsuk? Szaftos? Ropogós? Porhanyós? Netán kemény? Majd idővel megtudom és akkor majd fejedelmi lakomát csapok belőlük.
A tömeg között járkálva sikerül egy-két információmorzsát elcsípnem, amiből a következőket tudom megállapítani: A Megtisztítók. Talán tíz éve, hogy a Földön tevékenykedhettek, és sajnos Zsarnok-hívők. Őt mindig is meg akartam kóstolni. Na, de a lényeg, hogy a Megtisztítók nagy eséllyel le akarnak vadászni engem és a hozzám hasonlókat, szóval eléggé necces a helyzet. Egy képernyőn ekkor meglátom a Megtistítók rovarfej-sisakját. Cöh, nagy cucc. Nekem ők olyanok, mint a konzervek, amiket nehéz felnyitni. A felnyitásukhoz pedig kell pár családtag.
A tömegben haladva megpróbálok kiszúrni potenciális családtagot és megpróbálom feltűnésmentesen elrabolni. Ehhez a sikátorok és az egyedül lévők, a kíváncsi szemek elől elrejtőzöttek a megfelelő célpontok. Ha sikerül egyet is találnom, akkor feltűnésmentesen elrabolom, elviszem egy biztos helyre, majd megharapom. Remélhetőleg át fog változni, de ahhoz kell egy kis idő. Sok idő.

~ Karakter: Elizabeth Graham, Vokun; Helyszín: Európai Szövetséges Unió ~

Elizabeth az egyik nap szülővárosában utazott éppen, próbáról hazafelé tartott, amikor a hírekben hallott egy túszejtésről. Az első "hőstettére" remek alkalomnak tűnik, már ha valóban végre akar ilyen dolgot hajtani. Ha jobban odafigyel a hírekre, vagy esetleg saját maga is valamilyen hírforrásra kapcsol igen gyorsan a részletek birtokába juthat. Az egyik kormányzati irodát vették uralmuk alá ismeretlen fegyveresek, az épületet már körbevette a hatóság, de egyelőre még nem tettek semmit, a fegyveresek a túszok kivégzésével fenyegetőznek. A belső riasztórendszer kiiktatása miatt professzionális csapatra gondolnak. Egyelőre sokkal több információ nincs, a többi csak találgatás. A kormányzati épület a város másik felén van, de a fejlett közlekedési struktúrával nem sok idő eljutni. Innentől Grahamen múlik mit is tesz, ha tesz egyáltalán valamit fényes nappal egy ilyen veszélyes helyzetben.

- EURÓPAI SZÖVETSÉGES ÚNIÓ -
Résztvevők: Elizabeth Graham/Vokun

Nem tudom, hogy mi késztethetett engem az énekesi pályára, de biztos, hogy jó döntés volt. A mai próba különösképpen jól ment, a dalt tökéletesen betanultam, előadtam és még külön meg is jegyezték, hogy milyen szép, tiszta hangom van. Mindent egybevetve, a héten lezajló fellépésem biztos siker lesz.
Hazafele fél fülemet bedugaszolva rádiót hallgatok, mikor a szám végén bemondanak egy hírt, ami egyszerre ijesztő és reményekkel teli.
Túszejtés egy kormányzati irodában, valószínűleg profik...hmm, ez elég jónak tűnik, mint első nagyobb hőstettem. Eddig csak egy-két nagyon elenyésző bűnre csaptam le, de ennél jóval többre vagyok hivatott és talán most ki is derül, hogy mennyire.
Tömegközlekedéssel gyorsan a helyszínre sietek és bár hétköznapi ruhában vagyok, a maszkomat Vokun tanácsára elhoztam, ami a jelen esetben nagyon jól jön. Kár, hogy a többi ruhadarabot nem hoztam el, majd legközelebb.
A helyszínre érve egy gyors terepszemlét tartok, majd alig hallhatóan megszólalok.
- Vokun. Mit gondolsz? - suttogom, a fejemben élő lény pedig válaszol.
~ Hmm...hask...veszélyes lehet. Túl sok az ismeretlen...haskei...veszélyesek is lehetnek...Te talán mul...erős vagy, de...nust rem...ők is azok lehetnek. ~ vázolja fel a véleményét.
- Tehát? - teszem fel a kérdést halkan.
~ Bo ko Vokun...haladjunk az árnyékokban...egyenlőre csak...grund...feltérképezzük az ellent. ~ tanácsolja, én pedig bólintok.
Lehetőleg elvonulok valahova, ahol fel tudom ölteni a maszkom, majd az árnyékokban maradva láthatatlanná válnák és keresnék egy bejáratot, legyen az hátsó ajtó vagy nyitott ablak.

Felszerelés:

~ Karakter: Elizabeth Graham, Vokun; Helyszín: Európai Szövetséges Unió ~

A tömegközlekedést használva Elizabeth nem tudja teljesen megközelíteni a helyszínt, mivel a hatóságok azt lezárták, gyalogolnia is kell, szerencsére nem sokat, két saroknyit. Figyelnie kell a környezetére, a városban gyakoriak a nyilvános megfigyelőrendszerek, mindez általában az ő biztonságát is szolgálja, de most kifejezetten hátráltatja. Az egyik sikátor csatornalejáratánál talál olyan helyet, ahol felveheti a maszkot és biztosan semmilyen érzékelő vagy személy nem fogja őt látni. A maszkot felvéve - mivel az épületet teljesen körbevették és körülzárták a rendőrök - legoptimálisabbnak a csatornán át való megközelítés tűnik. A csatornából át lehet jutni szervizalagutakba amiken keresztül, ha általában egy irányt követ, akkor eljut az épület mínusz első szintjére. A rések itt szűkek és vagy nagyon vastag és sűrű ráccsal vagy vastag páncélajtóval vannak lezárva, de van egy szűk, legalábbis felnőtt embernek szűnt rés is. Kinézve a szervizalagútból egy sötét üres, ládákkal teli termet lát Elizabeth, mindenféle fizikai tárgy raktára lehet a helyiség, látszólag nincs mozgás és semmi sincs odaát.

- EURÓPAI SZÖVETSÉGES ÚNIÓ -
Elizabeth Graham; Vokun

Szerencsémre úgy-ahogy meg tudom közelíteni a helyet. A legnagyobb gondot azonban a megfigyelőrendszer jelenti, aminek köszönhetően kénytelen vagyok a csatornákba lemenni és ott haladni a célterületig. A csatornarendszer néhol elég bonyolult, de szerencsére annyira mégse, így reményeim szerint a megfelelő épületnél fogok kikötni.
Nem kell pár perc se és már el is érek egy földalatti szintig, ami remélhetőleg a jó épület alatt van. Még egy kicsit leskelődöm, megfigyelek, mielőtt akcióba lendülök. Az árnyerőmmel megpróbálok teremteni egy izzó pengét, amivel aztán megpróbálom átvágni a rácsokat és így bejutni. Ha ez sikerül, akkor magam is árnyékká válok és megpróbálok feljebb jutni.

~ Karakter: Elizabeth Graham, Vokun; Helyszín: Európai Szövetséges Unió ~

Elizabeth nem vesztegeti feleslegesen az idejét, kivágja magát a szervizalagútból. Az izzó penge mint kés a vajat vágja át a fémet, ellenben hangos, ráadásul a kivágott rács is padlóra hullik. Riasztó nem szólal meg, kikapcsolhatták az épület elfoglalásakor és valószínűleg nem kapcsolták vissza egyelőre, nem erre fókuszált a túszejtők figyelme. Tovább ellenben Graham nem kockáztat, árnyékká válik és úgy halad az épületben. A rengeteg raktárban álló dolog között gyorsan és észrevétlenül tud elhaladni. Talál lifteket, használatuk nyilvánvalóan azonnali lebukást jelent. Ha tovább keres egy kettős lépcsőházat is talál, középen egy teherlifttel. A lépcsőházban a megvilágítás már erős, hideg fehér fény. Az első emelet ajtajánál mindkét oldalt fegyveres őr áll. Semleges, fekete felszerelés és ruházat, magas fejlettségű fegyverzet, valamilyen karabély lehet, de messziről nem lehet megállapítani milyen technológiát használhat. Odalent a raktárban egy személy sincs, biztonságos, legalábbis egyelőre. Ismét csak a lány elképzelésein múlik mit tesz.

~ Karakter: Pherol Tandes / Káosz; Helyszín: Novaston; Kaland: Lovasok ~
//akkor ahogy ígértem...//

A lány szavai meglepnek, de természetesen az arcom nem mutat semmilyen érzelmet. Alighanem ez az öt mondat elég volt rá, hogy valamilyen szinten megkedveljem a lányt. Valószínűleg nem is tudja, hogy milyen jelentőséggel bírnak a szavak, amiket kimondott. Szinte hallom a saját hangomat, amint nem is olyan rég kiabáltam rá hasonló módon Szökőárra. "- Ne játszadozzatok velem, hanem küzdjetek férfiként, vagy adjátok meg nekem a halált!"
Viszont most nincs idő ezen mélázni, inkább ránézek a lányra. Túl könnyű lenne megölni, és nem is ez a célom.
- Reagálj. - mondom neki, majd a drámai hatás kedvéért csettintek egyet, miközben megváltoztatom a bal bokájára ható erőket, hirtelen a szárkapocs csont közepén lévő pontból, ahol egy átlag embernek a csontvelője van, minden irányba egyenlő erejű energiát fejtek ki, szilánkosra robbantva a helyet egy nagyjából hat centi átmérőjű körben. Ahogy a szilánkok kiröppennek, nem hagyom hogy szétszóródjanak, megállítom mindet a levegőben, és a fejemet kissé oldalra biccentve, kérdő tekintettel nézek a lányra. Vajon most mit fog tenni? Feladja? Nekem támad? Könyörögni kezd? Olyan sok mindent lehet kezdeni ebben a helyzetben, és szeretném látni, hogy ő mit tesz. Szeretném, hogy nekem támadjon, hogy valahogy próbáljon meg fordítani a helyzeten, de még jobban szeretném, ha meglepne. Csinálj valamit, amire nem számítok. Csinálj valamit, ami megmutatja, hogy méltó vagy. Van esélyed élni, kislány, csak élj vele.

~ Karakter: Pherol Tandes / Káosz; Helyszín: Novaston; Kaland: Lovasok ~

Káosz tovább folytatja a próbatételt. Drámaira veszi a viselkedését, megfelelő stílusossal élezi tovább a helyzetet. Szerencsére gond nélkül tudja mindezt megtenni, a helyi védelmi erőknek jele sincs. Az erejét ötletesen kell használnia, hiszen olyan nagy erő a lány testében amit átirányítva robbanás lenne az eredménye, de persze a környezetben rengeteg más energiát át tud alakítani. A célpont lábszára gyakorlatilag szétrobban, mindezzel sokkot okozva. A szilánkok sem repülnek el. A lány a fájdalomtól/soktól üvölt és sikít egyet. Nem sok vért veszített eddig, ezért magánál marad. A felszólításra csak üvegesen néz Káoszra, nem tudja mi ez az egész, mit akar tőle. Remegő kézzel nyúl oda a lábához, a sebhez nem ér, az ott lévő csont és egyéb szövetmaradványokat markolja meg és azokat hajítja Pherol irányába. Ennyit hoz ki belőle az adrenalin és az életösztön, a kapkodó levegővételen kívül. Természetesen a távolság miatt egyáltalán nem sikeres mindez, főleg a szimbionta védelmével.
Közben a közelben lévő járművek érzékelői irányulnak rá a helyszínre és rögzítik az eseményeket.