Halloweeni félelem és reszketés... - Alfa Kentauri

Amikor levelem jött, először azt hittem megint valami spam, de hű társam az évek alatt, a Páncél szólt hogy kotorjam ki a kukából a levelet, elvégre én jelentkeztem rá. És mint mindig, igaza volt. Kivéve amikor a logikai szubrutinjai túl logikusan gondolkodtak, de idővel egész jól beidomítottam kicsit emberibb gondolkodásra. ...emberibb, jó vicc, Shi'ar vagyok még mindig, még ha kezdek is megfeledkezni az otthonomról némileg. Attilannal a kapcsolat valahogy nem alakult sehogy, ezért is akartam menekülni előre az ismeretlenbe, meg már kevés helyre jelentkezhettem úgy, hogy nem a balhéimra készülnének ahelyett aki vagyok. Vagy pont azért? Nem számít. A levelet már segítség nélkül tudtam olvasni, a földi írás primitívebb mint a technológiájuk, még ha egyik-másik nyelvezetük archaikusan kusza is. A mindenféle prémiumaimból egész nagy lakásra futotta, de azért valahol még megmaradtak a belémvert ösztönök, ami hasznos koncentrálva volt a belső területeken, csak a külvilágtól választottak el a köztes lommezők, az évek során felhalmozott kacathalmazok. Vagy talán szívem mélyén azt reméltem egyszer csak olyan hamar mint ahogy elküldtek, szólnak hogy nyomás vissza, öt perc múlva indulás... De nem így alakult... Talán már nem is érdekel, nem is tudnék visszaszokni.

A pszichológiai felkészítésen jókat derültem, a földiek kényszerből külön a SHIELD-től hoztak számomra szakértőt, akit viszont részben én készítettem fel a fajtársaimmal való munkára. Nem baj, legalább orvosi igazolásunk volt róla, hogy ilyen eseményeknél bizony a Shi'ar birodalomban nem illik azt mondani hogy márpedig nem iszunk. Egyébként tényleg létező törvény otthon, foglyoktól se vonható meg az ivás, azt meg nem kell mindenkinek az orrára kötni hogy itt fordítási hiba történt valami furcsa mód, és a különböző ásványi folyadékok közül választhat csak a delikvens biológiájának (és rosszabb esetben kihallgatójának kénye-kedvének) megfelelően.

A felvonulás a kilövés előtt idegesített, sose szoktam meg, hogy az embereknek az ilyen események  a folyamatos vakuvillogást jelentik. Biztos megvan a technológiájuk rá hogy ne legyen szükséges, de a szokás kötelezi őket vagy miafene, esetleg pszichológiai hadviselés elfogadott része, hátha valaki szélsőségesebb kijelentésre, meggondolatlan cselekvésre ragadtatja magát. Hát legyen meg a kedvük...
"Mit érez utazás előtt?"
„Beletörődést, hogy az út sokáig fog tartani, de próbálok úgy hozzáállni, mint a bürokráciához... Úgyis átalszom.”
"Mit üzen haza a maradóknak?"
„Új címem az Alfa Kentauri.”
"Mi lesz az első dolga az új bolygón?"
„Azt még nem tudom, de a másodikra van tippem: kifizetem a bírságot az elsőért.”
”Nem érzi úgy, hogy itt a lehetőség hogy egy új életbe kezdjen, és maga mögött hagyja a botrányait?”
„Lassan hat éve egy egész galaxisnyival költöztem odébb és egy addig számomra ismeretlen faj bolygóján telepedtem le, most csak egy szomszédos naprendszerbe evickélek át ugyanazon faj kolóniájára. Valószínűleg majd az étrendemen és vadászási szokásaimon változtatnom kell kissé.”

Az utazásélmény hiánya nem zavar, örülök hogy egy bürokráciát otthagytam. Hogy az ébredés után nem hagytak rögtön motorra pattanni holmi orvosi megfontolásra hivatkozva felidézte bennem amit az egyik riporternek mondtam, de a végén mégis beültem a kocsiba, és szégyen-szemre magányosan kullogott mögöttem a motorom. És még a páncélomat is csak becsomagolva hozhattam, mi ez, börtön hogy kötelező egyenruha van?!

Egy domboldalra épített páremeletes épülethez vittek, melynél az tetőnek mintha hiányzott volna a fele, mintha függőlegesen félbevágtak volna egy laposabb „A” betüt. Rögtön láttam miért is zseniális: ha a szél rendszerint a ferde tetős rész felől fúj, akkor van egy részben szélvédett erkélyem ahol parkolhatok, és ahonnan akár siklásba is kezdhetek lefelé a dombon. Az ára az, hogy nem látom a tengert, de ez nem zavar, tetszik a hely. Aztán bent ér még egy meglepetés, egy fura kis vörösszőrű, zöldszemű kreatúra vár rám.

kreatúra:

Nem tudom hogy parodizálni akartak-e vele, vagy komolyan gondolták, de első ránézésre szimpatikus kis fickó, így ha jól idomított, nem is érdekel. Bár ha olyanná próbálták idomítani, mint amilyennek a sajtó előtt mutattam magam, még lehet hogy gondjaink lesznek. Ha az üdvözlőkártyáján van használati utasítás is, áttanulmányozom. A holovetítőből megpróbálok némi információt kicsiholni az időjárásról, majd mivel napsütésről beszél és nem esőről, úgy döntök a kis szőrmók és a nagy vasmók is megérdemli hogy kis friss levegőt kapjon, körbenézünk így hármasban a környéken, egyenlőre a legnagyobb által cipelve. Persze páncélostúl megyek, felvetetem vele az egyenruha szürke-fekete mintáját, és csak a csizáját és a törzsem védő részeit veszem magamra plusz a szemvédőt. Aztán ha nem szólnak rám, majd puhatolom hol a határ, amit még elnéznek.

Unottan sétáltam le a ház lépcsőjén, miközben Simur, a komornyik behozta a leveleimet, és letette az asztalra, ahol már ki volt készítve a reggelim. Még kissé álmos voltam, és fáradt, ezért jó érzés volt arra gondolni, hogy nem kell ilyenekkel szenvedjek. Egyszerű tükörtojás, és bacon, pont ahogy szeretem. Miközben hálásan biccentettem Simurnak a reggeliért, olvasgatni kezdtem a leveleim. Számla, reklám, meghívás Tony házavatójára – istenem, nőjön már fel, az internet világában ki küld ki postán meghívót? – és egy másik levél, az Oscorptól. Ahogy felbontottam, már az első szót olvasva nagyot dobbant a szívem. „Gratulálunk”. Hangosan felnevettem, és dőltem hátra a székben – hát megyek az Alfa Centaurira.

A felkészítő központba egyedül mentem, nem igazán ismerkedtem meg senkivel a kiválasztottak közül, gondoltam arra ott lesz majd a bolygó, minek rontsam el az ismerkedés varázsát, de szerencsére az Oscorp is így gondolkodik, ezért nem is nagyon hagy lehetőséget a szociális interakciókra. Végül – egy héttel később – eljött a kilövés napja, és izgatottan öltöttem magamra kedvenc Micha’el ruhadarabjaim – feleslegesen, mert valami szürke kezeslábast kaptunk, amiben úgy néztünk ki, mint a low-budget bohócok. Ahogy a vörös szőnyegen vonultunk, kis csoportokban, több riporter is kérdésekkel bombázott minket.
- Mit érez utazás előtt?
- Természetesen izgatott vagyok, és türelmetlen. Leginkább olyan érzés fog el, mint a kisgyereket karácsony reggelén. – válaszoltam mosolyogva a csinos szőke nőnek.
- Mit üzen a maradóknak?
- Hogy bár én most elmegyek, a Micha’el ruházat stílusa és minősége távollétemben is változatlan marad. – kacsintottam bele a kamerába, és indultam tovább. Pár lépéssel később azonban ismét megállítottak.
- Mi lesz az első dolga az új bolygón? – kérdezte az agyonsminkelt, barna hajú bombázó. Szó nélkül haladtam tovább, csak rákacsintottam, és ellenálltam a kísértésnek, hogy megfogjam a seggét. Végül beértünk a siklóba, ahol valami hatalmas kapszulákba vezettek minket, amikben elaludtunk, mint egy sci-fiben. A rövid alvás után már meg is érkeztünk, kissé kábán kászálódok ki a kapszulából, miközben arról magyaráznak az ápolóink, hogy megérkeztünk. Magamtól ki nem találtam volna…
Miután kijutunk a szárazföldre, elektromos autókba ültetnek minket, amik teljesen önvezérlők, az ujjlenyomatom alapján indul, és visz az új lakásomhoz, egy luxus felhőkarcolóba. Ide érve első dolgom kinyitni a ruhásszekrényt, és elszörnyedni rajta, hogy egy Micha’el ruhadarab sincs, de még csak a megszokott stílusom sem képviselhetem, hanem kétszínű, egyező ruhadarabokat találok, három szettet. Morogva veszek fel egy ilyet, lecserélve az utazó kezeslábast, egy kiadós zuhanyzás után. Hajamat törölgetve lépek be a hálószobába, ahol egy kis lény fekszik az ágyon. Aranyos kisállat, első pillantásra megszerettem, és lassan, óvatosan feküdtem mellé, és kezdtem el simogatni.

Kis lény:

Dr. Zield Jones hosszú évek után átadta az államminiszteri posztot másnak és vállalta, hogy elmegy az új bolygóra telepesként. Hannával meghozták a döntést, hogy a nő egyelőre otthon marad, csak később csatlakozik. A kezdeti nehézségeket a doktor vállalta.
Remek kutatási lehetőségek rejlettek egy új bolygó benépesítésének vizsgálatában, maiben természetesen részt akart venni nem csak tevékenyként, hanem elemzőként is. Idővel. Majd.
A hosszas orvosi és felkészító programokat, vizsgálatokat nyugodtan tűrte. Az egykor végtelenül izmos, erőemelői múltú testének alap alkata megmaradt lemmingoidként is, csak rakódott rá a zsír. Ahogy a világ nyugodtabb lett, elmaradtak az edzések is és egyre csak ment a zsír. Mostanra már pocokszerű, igazi óriáslemmingszerű lény lett belőle, erre kellett kialakítani a házat és a ruhákat. Az ösztön viszont megmaradt, mert azt a szérummal elnyerte. Mindenhol kereste a potenciális veszélyeket és a menekülési útvonalakat. A vörösszőnyegen is, ahol végigmeneteltek az éljenző tömeg előtt. Nézte az arcokat, a gépeket, a személyzetet és fejben kidolgozta, merre lehetne menni, ha baleset történne. Az ápolókat is megszagolgatta, csak távolról, nem odahajolva és ő maga is ellenőrizte a kapszulát, amibe befeküdt. Rendben volt, belemászott.
Kint a bolygón megérkezésük után kimásztak társaival együtt. A doktor most is vizsgálta a személyzetet, aki jött, szag és viselkedési minták alapján. Kába volt, lehet, hogy nem vett észre mindent. Nagyon várta, hogy kimehessen és maga is meglássa a hírekből ismert bolygót. Kisétált és végignézett a vörösségen. Szippantott az itteni nap melegével átitatott levegőből és próbált megtelni oxigénnel, hogy az agya, a teste rendesen funkcionáljon. Azon gondolkodott, mennyiben lesz más az itt hosszú távon kialakuló életforma a bolygó eltérő sajátosságai miatt. 
~Mutációknak kell fellépniük, vajon milyen utódaim lesznek? Genetikai vizsgálatokra lesz majd szükség és én bele akarok kerülni a kutató projektbe is későb - gondolta magában.
A kísérőjét alaposan megnézte és az autót is. Ujjlenyomattal indult, teljesen biztonságos volt. Ahhoz a házhoz vitte, amit a doki igényelt magának. Ha már terraformálás volt a bolygón, olyan házat kért, ami organikus, barlangba vájtnak néz ki és a csúcstechnológia a természetességet próbálta leutánozni. Kért egy külön éléskamrát is, ahová felhalmozhatta az élelmet, ahogy a rágcsálók szokták. Egy lemmingoid nem éri be mindig a hűtőszekrénnyel. Átöltözött és felvette egy szürke-fekete egyenruhát. Nem kedvelte a színt, de elfogadta. A hangulatát nem engedte ezzel lenyomni. A hűtőből azonnal megevett egy nagy adag zöldséget, degeszre ette magát és utána felderítette a házat. A biztonsági kockázatokat is kereste, hogy hol lehet valami, ami leszakad, felrobban, beomlik és hogy onnan hogyan lehet menekülni. Szándékos beavatkozás már nem nagyon volt a földi világban sem, ide pedig csak kevesen jöhettek, nem tartott ilyentől. A hálószobában talált egy plüsst, ami a házikedvenceit, a mosómedvéket utánozta. Doug és Kelly otthon maradtak Hannával, de ha évek múlva ők is megjönnek, tetszeni fog nekik ez a kis műállat. A dokinak is tetszett. Megfogta, felemelte, körbeforgatta és még meg is szagolta. Az ággyal szembeni faragott kisasztalra tette, hogy szemben üljön vele.
Moiután megismerte a házát, a doktor kiment és a jó levegőn sétálgatva a környéket is meg akarta ismerni. A szomszédokat, az utakat, az elérhető épületeket, szolgáltatásokat. El akart kezdeni élni. A nappaliban látta, milyen itt az élet, a lakott részek érdekelték belőle, nem a droidok. Vidáman sétálgatva nézelődött.

MACI:

Éppen a boltból mentem haza és néztem át a leveleimet, amikor megakadt a tekintetem a jelentkező levelem válaszán. Ebben van leírva hogy mehetek-e az Alfa Kentaurira vagy nem. Bár most hogy belegondolok nem is tudom miért jelentkeztem erre az útra, hiszen ha kalandot akartam volna egyszerűen átmegyek egy másik realitásba. Ha jól emlékszem, akkor a kis baráti körömből mindenki beadta és engem is rávettek, de a múltat homály fedi meg jó néhány üveg sör. Egye-fene elnézek akkor oda, úgy is már nem bírtam a tétlenül ücsörgést.
Az egy hét felkészítés nem volt nagyon nehéz. Az öt év alatt amióta itt lakom nem nagyon változtam. Külsőre még mindig nagyon gyerek vagyok, és a bárokban is elkérik a papírjaimat, ha alkoholos italt akarok venni. Nem nagyon találkoztam a többiekkel és a képességeimet sem akartam bevetni, mert biztos, hogy észrevették volna. Azzal nyugtattak minket, hogy nem akarnak konfliktust elvinni az új világba. Miért talán ott szeretnének teremteni? Bár ezt a kérdést nem mondtam ki, mégis kicsit nyugtalanabb lettem tőle.
Végre elérkezett a nagy nap. A száz kiválasztott végigmegy a vörös szőnyegen és elhagyják a bolygót. A legtöbb ismeretlen de vannak itten ismertek is. Mert kis csoportokban szálltunk fel a hajóra így nem éreztem más varázshasználókat, de azért nem kizárt, hogy vannak köztünk. A riporterek kérdéseire nem felelek, inkább csak lassan sétálok a hajó felé. A rivalda fény nem nekem való.
Végül beszállok a kapszulámba és felkészülök a hosszú de mégis rövid utazásomra. Bevallom nem is emlékszem, hogy aludtam volna. Az egyetlen dolog egy kis fejfájás és émelygés volt utána, de az is hamar elmúlt. Legnagyobb meglepetésemre nem szárazföldön, hanem vízen értünk le az Alfára. Készségesen kivittek minket a partra ahol eléggé furcsa biztonsági rendszerrel ellátott kocsik vittek minket a szálláshelyünkre. Én ebből azt vettem ki, hogy tudni akarnák, ki hol tartózkodik, mert az ilyen kis létszámú településeken az ingyen kocsik lopása eléggé furcsa.
Míg a házamhoz közelítettünk eléggé meglepett az építészet változatossága. Az egyik dolog, amit megengedtek nekünk hogy magunk válasszuk ki előre hogy hol és milyen épületben akarunk élni. Az enyém a tengerparton volt. Egy kétemeletes eléggé nagy Hawaii luxusházra hasonlított, amit eddig élőbe csak akkor láttam amikor a térmágia teljes megtanulása után elugrottam egy-két órára „nyaralni”.
Miután beléptem rájöttem, hogy egy embernek egy ekkora ház eléggé nagy lesz. Na mindegy, a hülyeségemet már nem tudom visszavonni. Első dolgom az volt, hogy odaléptem a bárpulthoz és megnéztem van-e igazi vodkájuk. Ha nincs, egyszerűen töltök egy pohárba egy kevéske vizet és felkavarom az újammal így vodkává változtatva a molekuláris struktúráját. Nem az igazi, de megteszi. A vodkát alapból nem szeretem, de tőle egy kicsit olyan mintha még mindig otthon lennék.
Végül, felmegyek a hálóba. A szoba közepén ott a nagy ágy, amin egy kis plüss oroszlán fekszik. Meglepetésemre a szundító oroszlánnak emelkedik a teste, mintha tényleg aludna. Olyan édes, hogy azonnal oda bújok mellé, és míg lágyan simogatom az álommanó értem is eljön, hogy végre hosszú idő után elvigyen megint álomországba.

Oroszlán:

A reggelem jól indult, kapásból a telefon ébresztett amit utálok, ráadásul azzal a hírrel hogy valamit kavarnak és megint a szállítmánnyal van gond, de nem egy-két tétel hibádzik. Telefonon eddig sose értették meg amit mondani szeretnék úgyhogy kapásból kocsiba ültem és személyesen mentem be a céghez hogy kikapjam okoskát a székéből de amikor jó formán rátörtem az ajtót értelmes ember módjára sikerült megbeszélni és elsimítani a dolgokat, ügyes fiú. A maradék energiát egy speckó dühöngőben vezettem le, majd halál nyugodtan tértem haza és dőltem hátra a kanapén egy whisky-vel a kezemben. Meg lett mentve a nap és most chill. Toporgást hallok az ajtó előtt, igen, ilyenkor senki nem szeret benyitni hozzám, nem tudhatják milyen kedvemben vagyok, csak sürgős esetekben mertnek akkor is óvatosan. Na jó, ne ácsorogjon ott szerencsétlen, szépen megindulok az ajtó felé és hirtelen nyitom ki. A kedves kis könyvelőlány áll ott kicsit lesápadva egy borítékkal a kezében, nem várom meg míg sikerül kinyögnie hogy mi van csak elegánsan kihúzom a kezéből a borítékot, egy biccentéssel köszönöm meg és behajtom az ajtót. Oscorp-os levél, akkor azt hiszem leteszem a kezemből a poharat, a körmömmel vágom föl, kikapom a lapot, az első szóig jutok, "Gratulálunk!" , kell egy kis idő hogy felfogjam, lassan csukom be a szemem és emelem az arcom az ég felé, egy olyan széles mosollyal hogy majd szét szakad a szám, majd újra nézem a lapot jól látok e, ezután a levegőbe boxolok és kiáltom el magam!
-Huuuu na ez a valami! Óóó jeee!
Ezután jött az életem legutáltabb hete, a vizsgálatok hete, ha még egyszer valaki hozzám ér megfejelem! Ezek a kérdések meg...jó mindegy válaszolok mindenre meg együtt működök, hamarabb szabadulok és tényleg. Ha nem éreztem volna mások szagát, gyanús lett volna a hely, tán néha láttam is egy két embert. A kezeslábastól nem voltam elájulva de nem para, majd az új "otthonomban" át öltözök. Oké, utálom a nyilvános szereplést, ez pedig egy vörös szőnyeg, fényképezők, riporterek, csodálatos, forgatom meg a szemem és célirányosan megindulok előre, rezzenéstelen arccal, ahányszor érzékelem hogy felém lép valaki csak egy megsemmisítő pillantást vetek rá, végül az egyik csaj csak nem adja föl és megkérdezi mit üzenek az otthoniaknak.
-Csak annyit hogy vigyázni a boltomra, ne kelljen haza jönnöm!
Végül engedek egy veszélyes félmosolyt a kamerának, ami igazából azoknak szól akik a tv előtt ülnek és a Silver Flame családhoz tartoznak, ők ezt a mosolyt ismerték és valahol utálták, sose jelent jót. Majd fordulok is és cammogok tovább,  beszállás az űrkoporsóba ööö kapszulába és a nagy feladat a szundizás, azzal nem lesz gond.

Ébredés, most is magamtól kászálódok ki, kösz megy egyedül is, attól független hogy kába vagyok mint a sz@r. Átmozgatom a tagjaim miközben hallgatom a felvilágosítást, majd kivezetnek, rá csodálkozok az új a tájra, a vörös tenger elég morbid, mintha vér lenne, király!  Szállítástéma, nem egészen olyan autó amihez szoktam, ezzel hogy lehet rallizni mikor magát irányítja?! MIndegy, még egy buli lelőve, de végre a lakásomba érek, majdnem olyan mint az otthoni, még talán elrendezésben csak ez full technika, hát ezt nagy szivacs lesz megszokni de csak menni fog. A legnyomasztóbb dolog amit a szekrényben találtam, pillanatnyi kiakadás, lassan hátrálok a szekrénytől, döntött fejjel a ruhákra bambulva, ez a dühöngés első fázisa de megállom hogy csak ökölbe szorítom a fél kezem és csak szóba öntöm, jó hangosba.
-És az egyediség mégis hova a franca tűnt? A k*rva...-kiabálok amit egy morgással zárok, mert nem akarom a felmenőket szidni.
Pozitív hogy legalább kaja van, úgyhogy kaja, zuhany, öltözés, hmm milyen szép színek kavalkádja, hogy folyna ki a szeme amelyik kitalálta, már elnézést, nagy sóhaj és elfogadás, nem ugrálok többet, felfogom leszarom módban, ennyi. Így felvéve nem is rossz ez a cucc, szinte észre se veszem hogy rajtam van, biztos azért mert totál feszülős, vonulok is a hálószoba felé hogy vetődjek az ágyra de valami kis zöld izéállatka van az ágyamon, fel is veszem a kezembe, halál aranyos ezzel a mosollyal, meg a hangja, jó vegyük úgy hogy elolvadtam és dobok egy hátast az ágyra, a hasamra teszem a kis zöldséget és simizem/nyúzbálom/piszkálom de nem úgy fest mintha bántanám, inkább örül, közben a plafont bámulom.
-Vajon itt lehet füstölni? Keressünk bagót!
Kelek föl az ágyról és teszem a vállamra a kis haverom, a nappalin áthaladva be kapcsol a tévé, valami információs csatorna, mindegy hogy mi és mennyire érdekes  én rázombulva nézem és szívom magamba az infókat, majd kizökkenve megrázom a fejem és inkább megyek tovább kutatni hogy etethessem a rákokat.

Smiley:

Épen kocogtam hazafelé, mikor megláttam a postást, mint felém integet, visszaintegettem neki, majd amint hazaértem rögtön megnéztem a postaládámat. Sejtettem, hogy jött valami, csak azt reméltem, hogy nem megint csak szemét az egész.
bevittem magammal a papírkupacot, lehuppantam a kanapéra és szelektálni kezdtem.
- Uncsi, reklám, még egy reklám, uncsi, o... hát ez mi?
Veszem kezembe a levelet, majd felbontom. Mikor meglátom mi van benne, felpattanok az asztalra és ugrálni kezdek örömömben.
- Éljen, elhúzok innen lúzerek.
Örvendtem a hírek, majd miután leugrottam az asztalról, elintéztem néhány apróságot neki is álltam összecsomagolni és már mehettem is a felkészítő központba.
Kissé antiszoc volt a felkészítés, de állítólag direkt nem találkozhatunk hosszabban a társainkkal. Mondjuk nekem nem volt problémám vele, csak fura volt, hogy nem nyüzsög senki se.
Lassan eljött az indulás napja, mindenkit szürke kezeslábasba dugtak, ahogy engem is. Úgy voltam vele, hogy majd a megérkezéskor úgyis kapok majd valami jobb rucit ha meg nem, akkor csinálok egyet.
Ahogy haladtunk az űrsiklóhoz szó szerint egy vörös szőnyegen kissé nehezemre esett nem röhögni, ahogy megláttam az éljenző tömeget és a riportereket.
Persze kérdésekkel bombáznak, minket és volt egy csapat riporter aki a kordonon belül volt, így kizárásos alapon nekik azért kellett válaszolnom is.
- Izgatottan várom, hogy mehessek.
- Legyenek jók és igyekezzenek nem kinyírni egymást itt a földön távollétemben.
Mondom kis játékkal amiből levehető, hogy viccelek kicsit.
- Kilépek a bolygó felszínére.
Válaszolom végül, majd beszállok a többiekkel együtt. odabent betesznek minket az ápolók egy egy sztázis kapszulába, ahol el is alszunk.
Mikor magamhoz térek kissé kótyagos vagyok, de azt felfogtam, hogy megérkeztünk. Ami furcsa volt nálam az-az, hogy pár másodpercnek tűnt csak az út. Szinte lehunytam a szemem és máris nyithattam ki.
Segítettek kimászni a kapszulából, majd megmutatták a kilátást, ami lélegzet elállító volt. Vörösen hullámzott alattunk a víz, ahogy közeledtünk a föld felé.
Amint leszálltunk a talajra, egy doki lekísért engem egy elektromos autóhoz, ami az ujjlenyomatom lehúzása után el is indult.
Sejtettem hova visz, bár amikor felé közeledtem, biztos lehettem bene, hoyg az új otthonom felé visz.
~ Hmm nem egészen erre gondoltam, mikor azt mondtam, hogy ne legyen modern és legyen benne sok szoba, meg erkély is, de azért elég szép.
Ahogy belépek meglepve tapasztalom, hogy a technológia milyen fejlett odabennt, ahhoz képest, hogy néz ki kívülről a ház. Mondjuk nem ítélkezhetünk csak  külső alapján, bár rám szinte rám van írva milyen vagyok.
A gardróbhoz sétálok, melyben kétféle színkombinációval 3 szettet találok.
~ Hmm Nem rossz, de szerintem keresek egy ollót.
Ahogy belépek a nappaliba, hogy ollót keressek, egy kis szőrgombóc kezd el felém ugrálni, majd felugrik az ölembe.
- Gnar, gnar gnar!
Mondogatja a kis furcsa lényecske boldogan míg felém tart. Kissé meglepődöm a dolgon, de végül is elkapom, majd a hóna aljánál emelem magasba a lényt, hogy megvizsgáljam.
- Hello, hát te milyen édes vagy, csak tudnám miért nézel ki úgy, mint egy plüss.
Ahogy nézem a nyakánál találok egy kártyát, amit elveszek és olvasni kezdem.
- Aha, szóval te leszel a lakótársam. Legyen a neved Gnar, ha már úgyis ezt hajkurászod.
- Gnar, gnar.
Mondja a lény mosolyogva. Megsimogatom a kis szőrpamacsot, leteszem, majd megindulnék a fiók felé, de amint átmegyek a nappalin bekapcsol a holoprojektor. Valami ismeretterjesztő cuccot ad le. igazából, nem rajongok ezekért, de azért megnézem, hiszen egy idegen bolygón vagyok és azt sem tudhatom, hogy mire kell felkészülnöm.
Míg hallgatom a blablát, amire igyekszem figyelni, azt veszem észre, hogy gnar ott van a lábamnál és hol a projektort, hogy pedig engem vizslat azokkal a nagy szemeivel kíváncsian.
- Na gyere te kis pamacs. Nézheted az ölemből.
Mondom neki, az ölembe veszem, majd elkezdem simogatni, aki szinte dorombolva nézi velem a okitó dumát.
~ Hmm. Eddig sosem volt macskám, nem hittem volna, hogy pont én fogok megszeretni egyet, aki határozottan nem az a cuki csajszi.

Svarog nagyon uncsi egy héten esett át. Orvosi vizsgálatok, pszichológiai beszélgetések. Ezeken csak annyi derült ki, hogy kicsit elhízott... jó ez Svarog személyes magánvéleménye volt, az orvos csodálkozott, hogy  a sárkányember még nem kapott infarktust, valamint hogy együtt tud élni a stroke kockázatával.
Szerencsére így is feljuthatott az űrhajóra, aztán lehibernálták és átküldték az univerzumon. Mikor felébresztették őket, Svarog szédelget, és két ápolónak kellett elkapnia, mielőtt a padlóra kerül és lehányja a padlót. Aztán elektromos kocsiba ültették és elvitték őket a jövendőbeli házukhoz. Dragunov értelemszerűen egy földszintes lakást választott, egyszerűen utált lépcsőzni, vagyis az orvos beszélte rá, hogy utáljon, egy szívroham elkerülésének érdekében. A berendezése elég nyolcvanas évek, a sarokban egy flipper,  a falakon klasszikus filmek poszterei, mellette pedig egy-egy Mortal Kombat és Street Fighter játékgép. Ahogy belép egy miniatűr tyrannosaurus rex rohan felé, kinyítja a száját és Iron Maident kezd dalolni.
Hamarosan elkezd kajálni, majd meglátta, hogy a hologramon megjelenik egy nő képe, valamint egy lista, amin az ő neve és valami cím van. Ahova elkel jutni, megvonja  a vállát, aztán kisétált az ajtón, és elindult abba az irányba.

// Remélem nem baj, hogy úgy vettem, hogy talált ott tűt és cérnát is, mert nem akartam várni a kövi körig ezzel. és remélem nem baj, hogy ennyi mindent belesűrítettem. //

Egy ideig bírom csak a blabla hallgatása mellett nézni is a kivetítőt, így úgy döntöttem, hogy miközben hallgatom az infókat, addig én nekilátok és átszabom az egyik kezeslábast. Leteszem a kanapéra Gnart, majd megindulok a gardrób felé hogy kivegyek egy együttest. Egy fekete fehér darabot kezdtem el átalakítani, hogy kissé jobban hasonlítson az én stílusomhoz, bár nincs benne se cián szín se pink, azért a szín nem minden, ha jól néz ki egy ruha.
A fiókban az olló mellett találtam szerencsére tűt és cérnát is. Bár rég alakítottam már át ruhát, de ez számomra olyan mint másnak a biciklizés: nem lehet elfelejteni.
Amíg hallgattam az oktató blablát viszonylag hamar, de azért annyira nem összecsapva el is készült az új ruha. Épp az utolsó varrásokat öltöttem, mikor a blablát felváltotta egy hírbemondás. mire azért már a tekintetemmel is figyeltem a holo projektort nem csak füllel.
A bemondás után lepörgött egy lista melyen rajta volt, hogy hova is kell majd mennem.
Befejeztem a maradék pár öltést az új ruhámon, majd felvettem azt.
A sarokban lévő tükörben gyönyörködtem a látványban amit nyújtottam benne, bár a cipzárt kicsit feljebb húztam, ahogy végül a gatyát is, hogy a csípőmig azért felérjen. Jó ötlet volt a darabokat néhány helyről kivágni egész jó lett a fazonja.
Hamar befejezem a magamban való csodálkozást és gnarra néztem, aki végig engem skubizott.
- Na mi az Gnar? Szerinted ebbe kellene mennem a találkozóra? Hmm?
Odahajoltam a kis fickóhoz és megsimogattam megint a buksiját, majd ismét felegyenesedtem és megindultam az ajtó felé.
- Egye fene, legfeljebb meglepődnek majd rajtam. De úgyse fog túlzottan érdekelni, eddig se nagyon érdekelt ki mit gondolt rólam. Na jó, talán csak egy kicsit.
El is indulok a megadott címre, persze előbb teszek egy tányérba vizet gnarnak, meg ha találok valami olyasmit amit egy plüss meg tud enni(valami állatkaját) akkor abból is teszek egy kicsit ki neki, hogy azért éhen ne halljon a lelkem, míg hazaérek.
~ Azért az érdekel, hogy kinyuvad -e első nap után a lakótársam vagy sem.
A megadott címre érkeztem, bár valószínű a sok szöszölés miatt késni fogok, de ez szerintem nem gáz, nem fogom magam másnak mutatni, csak mert elkerültem a földről.
Ha be tudtam jutni az épületbe, akkor ha rám figyelnek a többiek, akkor intek nekik és bemutatkozom.
- Hi skacok, a nevem Gina Sign, de hívjatok csak Jinx-nek , a földön a legtöbben így hívtak.
És odamegyek a társasághoz, persze ez az opció csak akkor áll fent, ah már többen megérkeztek előttem, ha én leszek a elsők közt, akkor azért szolidabb lesz a köszönés, integetés meg ha a másik érdeklődést mutat, vagy azt, hogy szóba akar velem állni, akkor mutatkozom majd be hasonló módon.
Ha lement a körbemutatkozás akkor felteszek a társaság tagjainak egy kérdést.
- Ugye titeket is várt valami plüssszerű állat a lakásotokon? Ha igen a tietek milyen volt első ránézésre? Az enyém olyan, mint egy öskori oroszlánbébi.

Épp már elaludtam az új barátommal, akinek majd nevet is fogok adni, de most túlságosan fáradt vagyok, amikor felköltött a helyi hírközlési adó. Valamilyen elitet fogunk mi itt alakítani. Biztos mi leszünk a górék, ha megjönnek a többiek. De hogy versenyezni? Nem úgy volna jó, hogy mindenkit besorolnak arra a posztra, amihez a legjobban ért, és majd legfeljebb ezután lehet reklamálni? Na jó. Csinálják, ahogy akarják.
Miután rájöttem, hogy a nappali szundításomból nem lesz semmi, így fel akartam venni a találkozóra valamilyen új ruhát. Mikor kinyitottam a gardróbot nagy meglepetésemre nem volt valamilyen széles a választék. Ezt se értettem elsőre, hisz a házakban olyan nagy választék van itt, hogy biztos nincs két egyforma. Valami olyasmit akarnak ezzel elérni, hogy otthon akár lehetünk királyok is, de az utcán mindenki egyforma? Na jó, akkor egy fehér-feketét választok, biztos az ünneplői a szürkével meg a dolgozói. Bár mit kell dolgozni egy olyan helyen, ahol minden automatizált?
Gondoltam nem nagyon kell sietni, így elmentem a konyhába először enni valamit. A hűtő tele van mindenféle finomsággal. Szerencsére halat nem találtam közte, mert azt egyszerűen nem bírja a gyomrom. Pszeudoallergiám van rá, ami azt jelenti, hogy minél többet eszek belőle annál több kiütésem lesz. Végül kivettem egy kis csirkecombot meg krumplit és mártást hozzá, és beletettem a mikróba (vagy ami itt melegíti az ételt).
Kissé felfrissülten és most már teli gyomorral elhatároztam, hogy nem nagyon kéne tovább késnem. Elbúcsúztam a kis oroszlánomtól és kiléptem a házból. A tenger nagyon szép volt. Mióta teljesen kitudom használni a térmágiámat, már nem először láttam otthon a tengert, de ez mégis más volt. Kicsit idegen, de mégis gyönyörű. Ez egy más világ és nekem részem lehet a felvirágoztatásában. Bár még nem tudom, hogy hogyan.
Beszálltam a járművembe, amivel idehoztak, ha még megvan, ha nincs, valamerre kerítek egyet. Bemondtam a célt vagy a gép magától tudta és elindultam a találkozó hely felé. Miközben a kocsi vitt a találkozóhelyre, próbáltam betájolni, hogy merre fele is megyek, ha véletlenül gyorsan vissza kell térnem, ne kelljen elvesznem egy idegen világban. Még mindig furcsának tartom a házak sokszínűségét, de végül is ez nem a föld. Új divatot akarnak az Oscorp-osak teremteni. Az autóban gondolom csak végig a hírdetés utolsó mondatát: ”  Az Oscorp felépítette, a többi a békés emberek dolga!”. Remélem, nem tévednek és tényleg csak békés embereket hoztak ide. Bár száz emberből hogy mind a száz az legyen eléggé valószínűtlen.
Miután megérkezek a házhoz, jól megnézem magamnak. Ez is egy magánház így biztosan a felsoroltak közül egyikünk itt lakik. Nem rossz az ízlése. Na jó ez csak vicc volt! Végül csak odamegyek az ajtóhoz és bekopogok. Talán még ismerőseim is lesznek, bár nagyon valószínűtlen. A névmemóriám pocsék, így ha ismerek is itten valakit, akkor is csak most fog kiderülni.

A doktor feltérképezte az új lakóhelyét, ahol reményei szerint sok időt fog eltölteni. Nagyon szép munkát végeztek, az üveglapokkal fedett részeknél Zield meglátta, hogy nem csak utánzat, valóban sziklába, gránittartalmú sziklába vájt barlangból készítették el a házát igényes belsővel, a természetesség jegyében, ahogy kérte. Minden biztonságosnak tűnt, stabilnak, nem talált semmi veszélyt.
Meglepődött, hogy a kis állat életszerű volt. Plüssre hasonlított, de élt, átmenetet képezett az igazi mosómedvék és a játékok között. A doktor próbálta kiszagolni, milyen jellegű életformáról volt szó. Androidra gondolt, ami az élő állatot másolja, de még játékszerűbb, hogy kedvesebb legyen és veszélytelen. Szívesen megnézte volna a genetikáját és ha volt hozzá eszköze, akkor mintát is vett belőle, hogy majdan tanulmányozza. Figyelte az állat viselkedését, ha a mintavételre agresszívan regált volna, akkor ettől eltekintett a doktor. Majd később, de altató is kell. Mindenképpen érdekelte a meglepi műállat genomja és tudni akarta, miként bánjon vele, kell-e etetni, fürdetni, meg lehet-e tanítani parancsokra, stb. A tudós szellem benne volt itt is.
A sétán vele tartott a lény. Zield akart neki adni egy nevet és ha meg tudta határozni az állat nemét, attól függően Josephnek vagy Josephinenek nevezte el. Az utcán a szomsédok nagyon barátságosak voltak. Az egész utca olyan házakból állt, mint az övé, organikus módon készültek. A doki is köszönt mindenkinek, integetett. Meg akarta ismerni a szomszédokat, megállt volna beszélgetni, amikoron az adás közérdekűre fordult az utcai kijelzőkön.
A bemondó Hannára hasonlított, Zield feleségére, mielőtt lemmingoid lett, hasonlóan nézett ki. A doktor végiggondolta, milyen pályázati módok lehettek itt. A korrupciótól nem tartott, hitt abban, hogy az érdemek és eredmények alapján történik majd a kiválasztás. Végigpörgött egy lista és a doktor észrevette, hogy két ismerőse is jelen volt, két S.H.I.E.L.D ügynök, legalábbis ő így ismerte meg őket. Jinxet a Stark fogadására rendezett eseményen látta, együtt menekülte a Hydra elől és együtt estek fogságba. Később egy kis település fertőzését kivizsgáló csapatban találkoztak. A Boris Dragunov név azért maradt neki ismerős, mert amikor a görög rendezvényen megmutatkoztak a merénylők, a sárkányember a nevét kiabálva próbált megálljt parancsolni nekik. Zieldnek azok az utolsó mondatok emlékezetesek maradtak. Ez még a régi világ maradványa volt, abból az időből, amikor mindenfelé hi-tech és szuperképességű bűnözők szaladgáltak. Kíváncsi volt, emlékezni. Őt elég sokan ismerhették államminiszterként, mindenki hallhatott már róla, aki figyelte a híreket.
Ha volt jármű, a doktor azzal ment a címre. A sétálgatás rövid ideig jó, de ha az utca másik végén volt a hármas szám, Zield inkább kímélte a bokáit a túlsúly tartós hordozásától és inkább vezetett. A kis kedvenccel, ha az követte.
Amikor megérkezett és megátta Jinxet, feltűnt neki, hogy a nő nem sokat változott. Ugyanolyan légies jelenség volt, mint régen. 
~A ruhája megdöbbentően merész volt. Bennem nem kelt vágyat, mert a szérum miatt az el van nyomva, akárcsak az agresszió és ha van is nemi vágyam, az lemmingoidra, konkrétan a feleségemre irányul. A többi férfi viszont biztosan a nőn tartja majd a szemét. Így is el lehet érni a figyelmet és a megnyerő fellépést, de én az érdemei szerint fogok ítélni, ha kell - gondolkodott magában Zield.
Odaérkezve végignézte a megérkezetteket és a szaglásával, hallásával megpróbálta felmérni az egészségi, hangulati jellemzőiket. Az egészségre nem sok panasz lehetett, mivel mindenki orvosi vizsgálatok után érkezett ide, a doki maga is megszokta, hogy ezt megnézi. Ahogy a ház és a környék jellemzőit is, a menekülési útvonalakat szükség, baleset esetére.
- Üdvözletem mindenkinek! Dr. Zield Jones vagyok. Jinx, örülök, hogy újra látlak. 
A doktor a kis mosómedve szerű állatra mutatott válaszként Jinx kérdésére.
- Én genetikusként a kolónia orvosi részlegének vezető pozícióját pályázom meg. Van esetleg, aki ugyanerre vágyik?

A ruhánál csak a tévéműsor volt rosszabb, az unalmas híradó ami ment minden volt, csak izgalmas nem. Szerencsére a kis lény elég aranyos, hogy lefoglaljon, miközben hozzám dörgölődzik, és dorombolni kezd, mint egy macska.
- Aranyos kis izé vagy te, mi? El kéne nevezzelek. - mondom, és továbbra is a kis fickót figyelem. Nem várom el, hogy reagáljon a szavaimra, de ha megteszi, akkor érdeklődve kérdezem meg, hogy van-e neve. Amennyiben viszont úgy tesz, ahogy elvárom - szóval továbbra is egy macska értelmi szintjével fekszik mellettem - akkor én találok ki neki nevet.
- Mit szólnál a szőrmókhoz? Nem, az nem az igazi, ugye? Hmm... esetleg lehetnél Stormageddon. Kicsi Stormageddon vagy te, nem igaz? - cirógattam meg a kis dögöt, eldöntve a nevét. Közben újra a tévére néztem, ahol arról beszéltek, hogy mi vagyunk az elit - elég nevetséges, tekintve hogy tudtommal véletlenszerűen választották ki az embereket. Ezek után cigarettát kezdtem keresni, miközben rájöttem, hogy én nem hoztam magammal. Ha a lakásban sehol sem találtam, akkor végül odamentem Stormageddonhoz, és felkaptam az ágyról, miközben a készülékre néztem.
- Az hogy demokratikusan megválasszanak vezetőnek még várhat, egyelőre irány cigit venni. - mondtam a kisállatnak, és a vállamra tettem, ha megkapaszkodott ott, ha nem, akkor a kezemben viszem.
- De aztán el ne kóborolj! - dorgálom a kis lényt, és kisétálok a szobából. Amennyiben találhatóak boltok a felhőkarcolóban, akkor azokat keresem, ha nem, akkor pedig autóba ülök, és megpróbálom rávenni, hogy dohánybolt, kocsma, vagy bármi felé vigyen, ahol találhatok cigarettát. Amennyiben mégis volt dohánytermék, vagy gyorsan sikerült szerezzek - öngyújtóval együtt, mert az se volt nálam - elindultam a megadott címre.

Morogva nyugtázom hogy semmi dohányzáshoz elengedhetetlen dolgot nem találok ebben a nyomorék házban, nem vagyok mérges, komolyan. A "tévében" megjelenik egy nő és ad egy kisebb felvilágosítást, én meg az elitség, felkacagtam rajta de rendben van, semmi gond, csak én nem így képzelek el egy fontos pozíciót betöltő nőt, nézek végig a jobb karomon ami majdnem ujjhegyig tele van mintákkal. Hmmm ott a nevem valami listán, mellette egy cím, banyesz most érkeztem ne várják már el hogy egyből tudom mi merre hány méter, a lakásban se tudnám mi hol van ha nem a földi házamra hasonlítana. Na akkor kalandra fel, jó kis túra de legalább közben beugrok egy boltba, most reménykedek hogy ez nem egy füstmentes bolygó mert akkor azt hiszem nem sok barátom lesz. A vállamra veszem őőőőő adni kell a kis mócsingnak nevet, majd út közben addig is a vállamra teszem és kimegyek, ilyen most keltem ha hozzám szólsz meghalsz fejjel, és minden útba eső boltba vagy helyre ahol esetleg kapni lehet cigit bemegyek, jó lenne már az első pár után találni mert már eléggé utálkozok, ezt nem mondták előre, de a jó hír ha látok kocsmát, az legalább van, aljasodunk füst helyett, csak annak nem igazán van happy end-je. Megyek tovább, el kell jutni a címre, térkép, lazábbnak tűnő járókelőktől kérek segítséget, közös erővel csak menni fog, és tényleg! Megérkezek, vannak páran, szinte senkit se ismerek. Kb mint ahogy az anonim alkeszek csoportjaiban megy bemutatkozunk csak nem azt mondjuk el mióta nem ittunk hanem hogy mik óhajtunk lenni , aha, nem vagyok otthon az ilyenekben, nem is igazán érdekelt soha, nem nekem való, ennyire is veszem komolyan, sajnálom akinek nem tetszik az mondja a szemembe a...jaj már, hol érdekel más véleménye? Unottan karba fonom a kezem és egy falnak támaszkodok, felvont fél szemöldökkel figyelek, nem alkotok véleményt mert nem szabad elhamarkodott véleményeket alkotni idegenekről, az tény hogy nem egy szinten mozgunk, kuncogok is a szituáción, ha esetleg ezzel felhívom a figyelmet, széles mosollyal az arcomon teszek egy hasonló bemutatkozást.
-Hali, Jenna vagyok és totál hidegen hagy ez az egész, csak a környezet változás miatt jöttem, úgyhogy ...-vonom meg a vállam- ezt meghagyom a nagyoknak.
Zöldike adja a záró hangot egyetértése vagy valamije jeléül, tök mindegy, el is felejtettem hogy itt van, a fülem elég érzékeny kicsit megrezzenek a hangtól, de csak mosolygok rajta, ugyanaz a csintalan mosoly húzódik mindkettőnk arcán, ezt a kis izét nekem találták ki.

A szomszédok kerülnek, mintha neonzölden világítana rólam a sugárfertőzöttség. De a páncél szólna, ha valahol reaktormaghasadás lenne. Akkor csak a fizimiskám nem tetszik nekik, hogy némileg élesebben vágott a szemem – bár ilyesmi az emberek közt is van, csak nem az én halovány bőrszínemmel - és hegyesebb a fülem. Vagy az, hogy skinhead vagyok, pedig tar fejem születésem óta ilyen. Nem mint a karjaimon a vörös tollak, azok eme sűrűségben egész frissek, néha még mintha viszketne is a bőröm tőlük. Vagy csak a katonai páncél és a mellettem halkan duruzsolva lebegő vörös nehézmoci teszi? Nem láttam hasonlót, mindenki az egyenautókat használja. Amikből persze semmilyen értelmes teljesítményt nem lehet kicsiholni. Igaz, még nem vettem igazán kezelésbe a rendelkezésemre bocsátott példányt...

Már épp odamennék heccből az egyik engem olyan szépen elkerülő gyalogoshoz, amikor szól a moci hogy a híradóban bemondták a nevem. Mi van? Körözés illegális öltözködés és parkolásért? Szerencsére nem, csak meg kéne jelennem valahol. Nosza hát, paripám, vigyél szélsebesen!

A cím valami szándékosan ókorinak tűnő vizes-növényes építészeti csoda, a fajtámtól akkor állhatna távolabb, ha az egész valami kürtőbe lenne belevájva a felszín alatt. Biztatom magam hogy legalább a föld felett van, és csak-csak jól szigetelt nem fognak elázni a tollaim, rámomlani az emeletek. A házigazda viszont szimpatikus, már csak azért is, mert neki se tetszik a helyi kötelező divat. Na meg nő. Idővel összegyűlik az egész kis csapat, van itt sárkánygyík, mormota, a vékony kis varázsló akit már régebbről ismerek, még egy lány és srác. Azt hittem különc leszek a társaságban, de a teljesen szőrös és a fullpikkelyes-szárnyas közt egy picit-tollas-alig-szárnyas beleolvad a háttérbe... amíg nem teszek az ellenkezőjéről. De egyenlőre a többieket akarom kiismerni, meg hogy mégis mi folyik most itt a kis kinti patakot leszámítva, addíg passzivitásba burkolózom. A nevem és rangom persze megmondom, ne mondja senki hogy a Shi'ar birodalom faragatlan fickókat nevel. Szemtelen, önfejű, szuicid hazardírozókat esetleg nagyritkán, de nem faragatlanokat! Persze fajtól és kultúrától függ ezeknek a jelentése.
- Kestrel, Crimson Kestrel. Shi'ar Birodalmi Vércse. Szolgálaton kívül.

Kint a vasparipám figyel, itt bent a páncél, ugyan mi történhetne azon túl hogy a már most levakarhatatlan kis vakarcs valamit lever és összetör? Szerencsére annyi lélekjelenlétem volt, hogy belépéskor elkaptam egy kis dögönyözésre, és azóta "elfelejtettem" elengedi, de ha a temperamentuma hasonlít az enyémhez...

A cigi keresés nem bizonyul sikeresnek, ez tényleg egy anti-dohányos bolygó, ha csak kimondom a szót értetlen tekintetek villannak rám, nem tudom hogy a szót nem értik vagy azt hogy én még is mi a búbánatot keresek itt, mert az utóbbit ezek után én se nagyon. Legalább akkor valami kultúr-kocsma lenne, nem ilyen izé bárok kémcsövekkel meg ilyenek, totál kiborít, nem is tudom mit gondoljak, azt hittem ugyan az lesz mint a földön, erre, még csak hasonló se, talán még a cigit megértem meg hogy szabályozzák az alkohol fogyasztást vagy valami, de kérem mik ezek a sz@rok, azt hiszem ha muszáj maradnom bizonyos ideig remete leszek és Smiley-val bezárkózva a házba éljük csodás kis életünket, elzárkózva a külvilágtól. Szörnyű, ért egy komoly sokk. Út közben vissza nyertem azért a lazaságom, felvettem egy "leszarom" hozzá állást és ez a bemutatkozásomból is látszik. Ha valaki durrog arra csak rá mosolygok, főjön jobban a feje, mutatom hogy hidegen hagynak random vélemények. Jelenleg tök jó érzés a falat támasztani épp hajtanám hátra a fejem és csuknám be a szemem amikor beérkezik egy.....sárkány....nagy pocak, egy fej, szar poén hát ez Süsü!  Amikor elér a felismerés ellépek a faltól, pislogva a hüllőre, mosolyogva.
-Hallod, nem tudtam hogy ekkora sztárt is meghívtak, van egy kis srác aki oda meg vissza van érted, szeretnék a kedvében járni úgyhogy én kérek egy dedikálást, de a művészneveddel, tudod Andrew-nak Süsütől....-lelkesen mosolyogtam végig, majd a Süsü szó után nem bírtam tartani a komolyságot és kissé elkuncogom magam -haver, te aztán jól elengedted magad.
Messze nem úgy néz ki mit régen igaz csak párszor láttam a tv-ben, de mi ez a pocak, vazzeg adjon már magára az ember csöndes időkben is, fhuuu ha minden nagy alak így végezte rohadt nagy bajban lennénk ha újra előtörne egy gonosz csapat.
-Egyébként ami a füstöt illeti, benézted, itt semmi ilyesmit nem kapni...-mosolygok gonoszan- de azért megnyugtat hogy nem csak én pangok!
Látok egy ismerős arcot is, semmit nem változott úgyhogy könnyű felismerni, vajon ő is pang vagy már lerakta a cigit, esetleg csempészett magával, majd kiderül, egyenlőre hiány érzet tört rám, ahha a kis morgóka a vállamról hiányzik és amikor ez eszembe jut hallok valami csörömpölést a konyhából és fordítom is arra a fejem, talán ha eléggé fülelem a hangját is hallhatom, a hangok alapján rombol, büszkén bólogatok és úgy teszek mintha letörölnék egy könnycseppet a szemem alól.
-Ügyes kis romboló, pont mint a gazdája!
Majd lassan lépkedek a konyha felé párat és félhangosan oda szólok a csörtetés irányába.
-Na jól van törpe, ha ki vandálkodtad magad igazán vissza jöhetnél!  Smiley!

A doktor sejtette, hogy lesznek olyanok, aki el sem jönnek és az érkezők között kialakulnak a megszokott szerepek. A fiatal fiú visszahúzódott, szolidan, félénken viselkedett, Svarog sztárként játszotta magát és rögtön az ellátmány érdekelte, a shi'ar katonás tömörséggel jelentkezett, Jennát pedig az egész nem érdekelte, ő csak világot látni jött. A sztársárkányra kapott rá és rögtön élt az autogram lehetőségével. Nihilistának tűnt, akit a dohányzás jobban érdekel egy új világban is, amit nem kéne rögtön tönkretenni a doktor szerint. Zield magában vette tudomásul, hogy jó kezdeményezés a dohánytermékek kitiltása. Ha rajta múlik, később sem fogja engedélyezni. Az egészségügyben óriási pénzeket lehet megtakarítani, ha az emberek kezelése helyett megtanítják őket nem rongálni magukat legalább ennyivel. 
A doktor nem szólt hozzá a beszélgetésekhez. Visszabiccentett minden bemutatkozónak. Nem derült ki, hogy a pozícióra pályázott-e más is. A katonától nyilvánvalóan katonai vezetésre számított, Jinxtől is valami hasonlóra. Svarogot és az ácsorgó fiatal fiút (Szása) nem tudta eldönteni, mit fognak választani. A sztár meglepte volna, ha ugyanazt akarta, amit ő is.
A kis állat, amiről a doktor annyit állapított meg, hogy élő volt, valós szervekkel és nőstény, eltűnt közben és a többiek állatai is. Még a shi'ar szorongatott, dögönyözött denevérmacskája sem volt Kestrel kezei között. A konyhai zajokra a doktor felkapta a fejét. Nem szólította az állatot, nem várta el tőle, hogy azonnal rohanjon a neve említésére, mikor még csak percekkel ezelőtt ismerte meg. A konyha felé indult és a hangokból, szagokból próbálta megállapítani, mi történt, hányan voltak ott és mit borítottak ki. Jobban érdekelték a további feladatok.

Miután nem jártam sikerrel, és sehol sem találtam cigarettát, morcosan indultam el a találkozóra, a megadott címre. Reméltem, hogy ott lesz valakinek bagója. Az autó finoman suhant, szinte nem is éreztem a mozgást, ami csak azt bizonyította, hogy a technológia bizony fejlődik. Nem tetszett, hiányzott a motor hangja, és ahogy kissé rázta a kasznit, nem túl erősen, de mégis szimpatikusan. Végül megérkeztem a házhoz, ami első ránézésre... nos, ha lelőnének, se laknék ilyen tré helyen. Már csak bemennem is komoly lelki megpróbáltatás volt, de végül sikerült. Odabent körülnézek az embereken, és amikor a pocakos sárkány henceg azzal, hogy ő kicsoda, hangosan felnevetek.
- Tesó, már ne haragudj, de én Árész fia vagyok, egy félisten. Odahaza saját világmárkám van, ezen kívül egy igen sikeres bandám, és te itt azzal menőzöl, hogy láttad egyszer két utcával arrébb Durmit? - vigyorgok, és keresek egy széket, amire leülhetek. - Amúgy nem akarok bunkózni, bocsi, csak ez kicsit meglepett. Michael Nikostratos vagyok. - intek mindenkinek, mikor csörömpölést hallok a konyha felől. Zavartan nézek körül, ekkor veszem észre, hogy kisállatom - először amióta találkoztunk - nincs a közelemben.
- Stormageddon! Gyere ide! - kiáltom el magam, és kirúgom magam alól a széket, miközben felállok. - Bocs, nemtudom kié a ház, de ha valamit szétbarmol az a kis mocsok, akkor kifizetem. - szabadkozok, a konyha felé indulva.

Alig lépek ki a házból, mikor  meglátom, hogy a cím amire jönnek majd a többiek az a sajátom.
Gnar csak hozza a formályát cuki és kívncsi, én pedig visszafordulok, hogy a többieket már bent várhassam.  Mindenki bemutatkozik és köszön Jenna szavaira mosolygok és kommentálok.
- Akkor rokonlélekre találtál. Mivel itt nem igazán van szükség pilótákra az automatizált járgányok miatt szerintem nekem nem lesz túl sok feladatom itt. A SHIELDnél voltam, de egy ideje már az is dögunalom volt.
Mikor Svarog bemutatkozik és elkezdi lökni a dumát nem bírom ki röhögés nélkül. Mert itt jelenleg ahogy látom nincs sok olyan nő akit ezzel meg tudna fogni, Jenna alkatából kiindulva pedig szerintem előbb veri meg a sárkányt, minthogy autogrammot kérjen a mellére, legalábbis első látásra azt hinném róla.
be is igazolódik a feltevésem, mire már szinte egy könnycsepp is legördül az arcomon a nevetéstől.
- Bocs süsü ez nem jött be. Én se vágok fel, hogy harcoltam a Hydra ellen, sőt én még tanut is fel tudnék rá mutatni. Igaz doki?
Nézek kérdőn a dokira miközben letörlöm a könnycseppet, és igyekezem abbahagyni a nevetést.
Mikor abbahagyom végre normálisan is hozzá tudok szólni Svaroghoz.
- Kaja, pia az van, mint ami mindenki hűtőjében, szolgáld ki magad, de ne vidd túlzásba én még nem ebédeltem mióta megjöttünk.
Mondom mosolyogva, majd meghallom a csörömpölést hangjait a konyhából kiszűrődni. Majd feltűnik, hogy senkinél sincs meg egy szőrgyolyó sem.
- Azt hiszem a haverjaink megtalálták a konyhámat.
Mondom, majd elindulok a konyhába és az ölembe veszem Gnart.
- Te rosszcsont, nézd, mit csináltál a haverjaiddal. Legközelebb ne csinálj ilyesmit. oké?
Mondom, majd az orrára koppintok. A hangnem nem kiabáló, csak enyhén róvó, mivel erre a cukipofára, elég nehéz haragudni. A többiek is kezelik a saját kedvencüket, vagy akik nem azokat megpróbálom elszedni a törött cuccoktól, hogy a takarító robotok nem takarítsák fel őket is a törmelékkel együtt.
A srác aki szintén rákontrázott Svarogra felajánlja, hogy téríti a kárt amit a kedvence okozott, mire én bólintok köszönet képen.
- Rendben. Amúgy a ház az enyém, de hittem volna, hogy végül itt leszünk, azt hittem valami közösségi ház is lessz a közelben vagy ilyesmi.
- Amúgy látom azért mindenkiben van közös itt, ha más nem az állatkáinknak a pusztítási hajlama. Szerintem üljünk le a nappaliban, a saját lakótársunkkal és próbáljuk meg megbeszélni, hogy mégis ki mihez ért, és hogy milyen posztra lenne jó. Oké van akitől már hallottuk, de kevés embertől hallhatuunk eddig használhatót. De én előre szólok, nem az a típus vagyok, aki szót fogad a főnöknek, így ezt ne is várja tőlem senki.
Mondom, kiveszek egy adag félkész kaját a hűtőből, ez esetben rántott húst és krumplit, majd bedobom a mikróba.
- Ki éhes még Svarogon és rajtam kívül? Mindenki szolgálja ki magát. A számlát majd ráér indulás előtt rendezni.
Kérdem, mielőtt megindulnék a konyhából vissza a nappaliba.
Ha az összes tányért eltörték volna a kedvenceink, akkor műanyagból eszem és a többiek is abból fognak.
Lehuppanok a kanapéra és várom a többieket, majd ha megérkeztek szólalok csak meg ismét, közben figyelek Gnarra is, hogy ezúttal ne csatangoljon el és ott üljön szépen a lábamnál, vagy pedig látható közelségben.
- Nos eddig van egyorvosi részleg vezetőnk, a többi poszt még kiadó. Na ki mire pályázna? Nem tudom mennyi hasznát veszi a társadalom egy volt SHIELDes extrém sportolónak. Szóval én egyenlőre passzolok.
Mondom  többiekre mosolyogva, majd nekiállok enni egy két falatot.

Szép sorjában bemutatkozott mindenki, opcionálisan leszerepeléssel. Van egy ember, aki hasonló dolgokat művelt mint én így első hallásra, bár nem ismerős, de cserébe nő! A medve valami miniszteri tisztségről beszél. Miért is? Jahogy, fel kéne osztanunk a világot magunk közt! Hogy aztán egy versenyen kiderüljön feloszthatjuk-e magunk közt, vagy másoké a megtiszteltetés és a vesződség vele.

Épp felvetném hogy talán előbb a többi csapatot kéne legyőzni, és aztán osztozni a zsákmányon, amikor csörömpölés hallatszik a konyhából. Betörés? Itt? Vagy csak egy ügyetlen háziállat? Egyáltalán, hol van a bőrmókusom!? Az előbb még a kezem ügyében volt! ...Ezt hogy?! Csak nem ültem rá? Amíg a többiek becsődülnek a konyhába, megnézem alattam, aztán a legközelebbi bútorok/párnák alatt/mögött, hátha csak elbújt. Nem tudom mekkora a főzőhelység, de saccra már vannak bent elegen, inkább hívom vasparipámat. - Kint volt valami változás, közeledett vagy távolodott bármi? - kérek helyzetjelentést, bár nem várok semmi furcsát. De ha már végigmegyek az ellenőrzési listán, vetek egy pillantást a holora ha van, hátha ránk sóz valami új feladatot a gyülekezőidő lejártával. Ha nem, akkor megnézem hátha már oszlani kezdett a tömeg a konyhában, és én is beférek hogy megtudjam mi történt.

Miután megérkeztem a házhoz, arra lettem figyelmes, hogy a kis kedvencem is velem jött. Furcsálltam, hogy rögtön nem vettem észre, de ez egy új bolygó, új élőlényekkel. Mindegy is, legalább nem fogom magamat egyedül érezni a többi ember között.
A házban egy eléggé „sokszínű” társaság fogadott. Már nagyon elgondolkoztam azon, hogy én vagyok itt a legnormálisabb, de akkor rájöttem, hogy a normálistól eléggé távol vagyok. Vajon mi alapján választottak bennünk minket erre a dologra? Első ránézésre csak összedobtak véletlenül néhány embert, de valahogy túl sok a nem normális ebben a kis csapatban.
A megismerkedés nagy részéből inkább kimaradtam. Én amolyan magányos típus vagyok, és úgy látszik, hogy az egyik legfiatalabb is. Csak egy kis üdítőt iszogattam magamban. Voltak, akik már ismerték is egymást, meg valamilyen sztárok is akadtak közöttünk. A földön már hozzászoktam, hogy különféle fajtájú lények népesítik be, így nem voltam meglepve némelyikünk kinézetén.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy eltűnt a kis plüssállatkám. Hová tűnhetett? Elkezdtem keresgélni a szobában. Benéztem mindenhova, de mintha kámforrá vált volna. Aztán észrevettem, hogy a többi kis izék is eltűntek. Vajon hol lehetnek? Eddig követtek minket, aztán meg itt hagynak bennünket? Ez nem stimmel.
Nem sokkal, miután észrevettem az eltűnést, nagy csörömpölést hallottunk a konyhából. Talán a kis barátaink azok? Minden esetre mindenki a konyhába tartott, hogy megtudjuk mi kelti ezt a ricsajt.