Charlie Jackson szobája

Egyszerű, fiatalos fiúszoba, sportos díszítéssel és csillagozott festéssel. A legtöbb holmi dobozon vagy a szekrényben van, rendetlenül összedobálva. Csak a polcokon van rend, ahol a tanszerek vannak. A szoba ablakát szürkésbarna függöny fedi, az iskola udvarára néz a kilátás. Az ágy egyszerű, méretes ágy sötétkék ágyneművel, nagy párnával.

Előzmény

Zenyatta a harc közben is szerzett egy kis örömöt Celinenek, ennek ő is örült. A lángoktól nem félt, értette, hogy azok nem égetnek, csak...olyan mágikus jelenségek, mintha illúziók lennének. A hó fröccsenése és a sikoly megijesztette a többieket. Már látták, hogy Celinenek halálos veszély a hideg, a hó és elkezdték melegíteni ölelgetéssel. Charlie elölről ölelte át, ahogy tudta, Zenyatta oldalról.
- Nincs mit, nehogy megfagyj. Én szívesen felmelegítelek - mondta a másik kentaur és kacsintott.
Charlie nagyot nézett erre. Nem zavarta, hogy Zenyatta ilyeneket mondott. Meglepődött ettől függetlenül. Az iskolában elfogadott volt ez, nem illett mást bántani ezért. Megkérdezte Celinet:
- Jobban vagy már?
Charlie is meghatódott, ahogy Celinet sírni látta és még joban ölelgette, szorosabban. Ő is sajnálta a fiút, aki olyan fiatalnak nézett ki, mint a rókafiú. Zenyatta komolyabb volt, megrántotta a vállát:
- Nem tudhattuk. Csak egy sárkányt láttunk, meg amúgy is ez csak szimuláció. Nyugi, bébi!
A lányt nem rázta meg ez, az értékelés inkább. Az elvette a kedvét és durcásan állt, amíg a többieket kezelték. Veszély valóban mindent tudott, mindenkinek gyengeségeit, erősségeit ismerte és azok szerint tett meg mindent, hogy legközelebb jobbak legyenek.
Mielőtt elment, a doktornő még szólt Celinenek:
- Ne ess kétségbe! Veszély tudja a dolgát, hallgassatok rá és akkor legközelebb ránk is kevesebb szükség lesz.
Blige doktornak igaza volt. Ha ügyesebbek voltak és kevesebb sebet szereztek, akkor nem kellett kényszerpihenőt elrendelni. Charlie és Zenyatta már jól csinálták. Pedig a kentaur csak idén érkezett. Valahogy ráérzett, hogy ússza meg ép bőrrel és Celine is megvédte. Charlie pedig sokat harcolt és nagy tapasztalata volt, a többiekhez képest.
- Ok, Charlie, te is kapsz, de akkor a te szobádban folytatjuk! - mondta Zenyatta egy kacsintással.
- Juhéj! Jóóó, mindenki a vendégem a szobában!
A kentaur lány elindult a másik irányba:
- Megmelegítem és mindjárt jövök.
A kis társaság elment a folyosóról fel az emeletre. Charlie és Quincy előrementek. A kígyófiú csúszott, ahogy a kígyók szoktak, csak a felsőteste volt egyenes. Érdekes volt a mozgása. A rókafiú kinyitotta az ajtót és betessékelte őket:
- Van szék, ágy, üljetek, ahova akartok. Ja, ti nem szoktatok ilyet használni...
A rókafiúnak most jutott eszébe, hogy Celine legutóbb is végig állt, mert lótesttel így lehetett. Quincy becsúszott a szobába és összetekeredve ült le. Charlie volt az egyetlen, akinek szék kellett, ő az ágyra ült. Onnan felpattant és a lejátszóhoz ment. Bekapcsolta a rádiót, egy modern, elektronikus zene ment. A kígyófiú még mindig mérgesnek tűnt. Charlie látta már, tudta, hogy így állt az arca és nem volt mérges valójában, csak mindig ilyen arcot vágott.
- Mit szóltok az értékeléshez? Veszély jól kiemelte, mindig elszégyellem magam, mikor ő értékel. A tanárokat jobban szeretem, emberibbek.
A kígyófiú hozzászólt:
- Egy mesterséges intelligenciától mit vársz? Tényszerű és száraz, de igaza volt.

Amikor a melegitéskor Zenyatta szolt, Cline jolesöen de kicsit meglepödöt de boldogabb lett. "Okay... bármikor felmelegithetsz Zenyatta. " Monta kedvesen, és a fejét is a másik lány fejéhez simitotta gyengén. Látta Charlie reakcióját és kicsit mosojgott erre. De Charlie őlelése is jol esett nagyon.
Amikor a másik lány gyengén megrángatta a vállát, Celine fintorgott de nem törölte le a könnyeit, ugy is hamar megszárantak a jo meleg Teremben.
" Tudom tudom... csak mi lenne ha ö egy rokonom lett volna? " Szolt fintorogva, de igaza volt a lánynak és eszt egy bolintással jelezte.
Az orvost unána halgatta és bolintott.  " Sarah... tudod hogy csak vicceltem. " Mosojgott a lány az orvosra. De ez után kicsit elment a kedve... Charlie is meg mindenki, ügyesebb és tapasztaltabb volt nála... mien vezető volt az ilyen hogy mindenki ügyesebb nála?
Ami közben felértek az emeletre, ezen járt a gondolata és cask akkor tért magához amikor már Charlie szobája elött voltak. Elöre endette a fiukat, és nézte ahogy a kigyófiu mecsuszik. Érdekes mutácioja volt.
"igen... én... nem haszálok ágyat és széket. " Monta eléggé zavartan és kicsit szégyelve magát a lány. Amikor a modern elektronikus 'zene' elkezdödött, nem nagyon teccet a lánynak, de mindenkinek más volt a kedvence és ezért nem szolt semmit.
Amikor az értékelésröl keztek beszélni Celine nek megit rossz kedve lett. " Nekem az a rosz hogy mindenki jobb nálam... annak ellenére hogy én X-Men vagyok. " Rázta fintorogva a fejét. " Mijen vezetö vagyon én? " Szolt önutálattal a hangjában és utána halkan várt.
" Lehet hogy mesterséges de akkor is érti a dolgát " Bolintott amikor a kigyofiu szolt.

(nem jo a post... ne haraduggy. )

Zenyatta egy csábító pillantást és mosolyt vetett Celinere, mikor a melegítésről beszéltek. Hevesen vert a szíve. Másik kentaurt, kentaur lányt nem igazán ismert az iskolában. Látta, amit látni kellett, ez nem zavarta, még jobban is érdekelte. Charlie most vette észre magát és arrébb lépett, hogy a lányokat hagyja egymásnak.
Felmentek a szobába, Charlie már tudta, hogy Centannának nem kellett szék. Hirtelen zavarában, hogy ennyien jöttek vendégségbe, elfelejtette. Ezért kínálta fel először. Quincy ránézett Celinere ugyanolyan arccal, mint eddig. Kissé ijesztően szokott nézni. Ott ült, kezeit az összetekert kígyótestén nyugtatva. A karmaival a szőnyeget piszkálta.
- Nekem ágy és szék az egész világ - válaszolt Quincy rideg hangon.
Bárhol fel tudta venni azt a pózt, amit most. Ha kellett, felegyenesedett, máskor elterült. Kicsi vagy nagy hely, mindegy volt neki. Szokatlan volt emberi testeknek, itt az iskolában nem lógott ki. Sok furcsa alakú mutáns tanult az iskolában. Charlie gyorsan közbevágott.
- Celine, legutóbb te bírtad a legtovább. A démonok és Yashida mester, emlékszel? Mindenki hamarabb dőlt ki. Ne érezd ettől rosszul magad.
Quincy ingatta a fejét és megint ridegen válaszolt.
- Én is ezt mondom. Igazat mondott. Nem túl finoman, de jól értékelt.
A folyosóról paták koppanásai hallatszottak. Zenyatta igyekezett vágtázva, hogy ne várassa sokáig a vendégeit. Nem kopogott, benyitott.
- Hahóóó, gyerekek! Megjött a pincérnő - mondta és levette a hátizsákját. Egy nagy hátizsák, kirándulásokra is alkalmas zsák volt rajta. Letette és elkezdte elővenni a mikrózható edényeket. Annyi húst hozott, hogy még Celinenek is elég lehetett. Zenyatta is hasonló testtel rendelkezett, sokat szokott enni és inni. A lány még egy csomag evőeszközt is hozott és kiosztotta mindenkinek.
- Vegyetek! Jó étvágyat! Mi a téma?
A lány elkezdte rázni a fejét a zenére, felsőtestét ingatta és nekiállt az evésnek. Gyorsan tűntek el a húsok és a krumpli az edényéből, utána jött a következő. Quincy is szép adagot evett meg. Ő úgy táplálkozott, mint a kígyók. Egyszerre sokat és hetekig, hónapokig képes volt ugyanazt emészteni, ha eleget evett. Csak nyelte a falatokat, nem rágott sokat. Charlie volt az, aki jól megrágott mindent a hegyes fogaival, mint a rókák. Csámcsogott is. Ezek az állatias mutánsok jól egymásra találtak. Az első néhány falat után Charlie válaszolt Zenyattának:
- Nagyon finom! Az értékelésről beszélgettünk. Láttam, hogy neked rosszul esett. Nekem is. Pedig nagyon jónak éreztem magamat, most azt hittem, jól ment.
A kentaur lány nevetett és evés közben válaszolt:
- Felhúzott agyilag. Visszapofáztam volna, de neki fölösleges. Csak egy gép, úgy is beszél. Quincy, szerinted megdobálnálak én kővel?
A kígyófiú evett és testvérére nézett. Gonoszan elmosolyodott.
- Csináltál már ilyet.
Zenyatta megint nevetett és most Quincy is. Nagyon mély hangon nevetett, ijesztően. Az egész fiúban volt valami rémisztő.
- Jó, de az játék volt és elkerülted az összeset, vagy elütötted a karmaiddal. Adtál a sárkánynak rendesen. Srácok, én azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem repül el a fiú. Akkor segítenünk kellett volna rajta. Nem neheztelt, megköszönte, amit csináltunk vele. Furcsák ezek a szimulációk.

Amikor még közelebb került Zenyattahoz, végre éreszte hogy már soha nem lessz magányos és egyedül. Ez nagyon nagyon jol esett neki és boldoggá tette. Lenézett egy pillanatra Charliera amikor arrébb ment. És kicsit bolintott és mosojgott. Charlie ölelése is jol esett, és ö is melegitette a féldémont de igazán Cath vollt az aki talán értette Celinet.
Amikor Quincy felmentek és Quincy a szobában szolt, Celine ránézett. Már aszt hitte volna hogy a fiú dühös a lányra... egy pillanatig Celine is, de tudta hogy nem dühös. Válaszolt volna de a válasza lehet hogy nem teccene a fiunak mert négy lábú mutánsokat érint "Hááát... sajnos nem mindenkinek van... olyan mutácioja hogy... két lábú... vagy olyan hogy... könnyan talál helyet magának... vannak négy lábu mutánsok akik... nagyon nehezen tudnak átlatosnak tünö mozgást csinálni. " Szolt fintorogva és kicsit szomoruan. Magára és Zenyattára értette.
" Igen... emlékszek... és azért mert ebben én voltam a tapasztaltabb... értek a démonokhoz. " Szolt a vállát megvonva. Amikor paták hangját halloták kintröl, Celine az ajtora nézett. Nagyott mosojgott amint a lány belépett... egy nagy háti táskával. Kicsit meglepödött amikor a tásábol keszte kiszedni az edényeket amik mind tele voltak hússal. Nagyot mosolygott és tudta hogy mindenki jól fog lakni. "Zennyatta... legközelebb szivesen segitek sütni. " Monta boldogan Celine és lkezdett enni. A szokásos modon evett, és végre olyanok között volt akik szintén sokkal többet tudtak enni az embereknél. Végre telysesenönmaga lehetett... ennyi állatias mutáns körül. "Hmmm... nagyon finam. " Szolt a féldémon nagyot mosojogva. Közbe többnyire Zenyattát nézte de néha a két fiút is hogy hogy esznek. A látvány még vidámmá tette öt.
"Csak aszt nem tudom hogy és hogy védekezzek a hideg és tüz ellen egyszere. " Kérdeszte fintorogva. " Nem tudok mit tenni ellene... nem birom a hideget. " Szolt egy kicsit dühösen Celine. " És pont ilyan szimulációk kapok... bele is halhattam volna! " Szolt és dobantot asz eggyik lábával.
Amikor a kövel dobálásrol beszáltek Qunicy nevetése még neki is szokatlan volt és hirtelen nagyon elment a kedve és szorongott is. " Nem rég az... inváziókor... endem meg dobáltak kövekkel... még az elején... senki sem hitte el hogy segiteni akarok... a származásom miatt, utáltak, féltek tölem és nem bisztak bennem. A sárkány fiunál ezért is... fájt hogy mit csináltunk. " Szolt kicsit szomoruan és fintorgott.
" Azért furcsák mert mindenféle harcra képez ki minket... még ha gyengék is vagyunk ellenök... higgyétek el... odaking sokkal rosszabb és furcább dolgok is vannak ezeknél a szimulációknal " Szolt Celine tapasztalatból. " De most két hétig kell pinennem... addigra ujra elpuhulok... meg az ilyan finom ételektöl is! " Nevetett a lány és nagy mosojjal a másik lányra kacsintott.

Zenyatta is jól érezte magát a másik kentaur mellett. Olyannak ismerték őt, amilyen itt is volt. Nagyszájúnak, nem mindig udvariasnak, de rendesnek. Sok közös volt bennük. Zenyatta is ugyanolyan testtel, majdnem ugyanolyan testtel rendelkezett és ami egy kentaurnak probléma volt, az neki is probléma volt. Deréktól lefelé már nem volt ember. Halkan mormogott, szinte dorombolt Celine mellett.
Quincy nem sértődött meg. A testvére miatt mindent értett, amiről Centanna beszélt. Együtt nőttek fel, a mutációjuk is majdnem egy időben jött. Quincy az elejétől látta, mennyit küzdött a testvére. Zenyatta nem esett kétségbe, elfogadta, hogy neki ilyen teste lett és így kellett boldognak lennie.
- Meg lehet szokni, nézd meg a nővéremet!
Quincy máshogy vette ezt az egészet. A ló barátságos állat, a kígyó nem az. Őt sokkal több vád és bántás érte, azért lett ilyen mogorva. Más típus is volt, így reagált. Logant érezte hasonló alkatnak és egyszer azt mondták neki, hogy a stílusával már majdnem elérte azt a szintet.
Charlie kinézett az ablakon egy pillanatra. A kertet nézte, ahol szerett lenni, futni, mászni, edzeni. Eleinte ásott is, de megkérték, hogy ne rongálja nagyon a kertet.

Celine éppen beszélt, mikor Zenyatta visszaért. Akkora adagokat hozott, hogy még ők ketten is jllakhattak a nagy fogyasztásukkal.
- A szavadon foglak fogni! - mondta Celinenek rámutatva egy vicceskedő mosollyal.
- Igen, nagyon finom! - mondta Charlie is, ahogy ropogtatta a csirkét.
A húst és a csontot is megette, elrágta, ahogy a nagy ragadozók szokták. Quincy az ellentétje volt, ő csak nyelte az egészet és ezért nagyon hamar végzett. Következett az emésztés hosszú időszaka.
- Celine, lehet olyat venni. Hőálló, fagyálló, saválló bevonat is van. Nem is kell szuperpáncélt elképzelni. Van az az instabil fajta, ami úgy rádtapad, abból is van ilyen.
Zenyattának nem ilyen volt a ruhája. Az sima ruha volt, egyszerű, téli viselet. Volt neki még pár hasonló és vékonyabb, nyári ruhák is. Quincy befejezte a nevetést. Elfeküdt, kiterítve magát. Pihent, regenerálódott, még a szemeit is becsukta. Zenyatta legyintett és odaszólt neki:
- Öcsi, megint nagyon jó társaság vagy... Celine, ilyeneket mi is átéltünk. New Yorkban démoninvázió volt, mikor kijött rajtunk a képesség. Minket is kergettek. Akkor mindenkiről azt hitték, démon, aki furcsábban nézett ki az átlagnál. Quincy majdnem belehalt.
- Csak majdnem, ez a lényeg - mordult közbe a kígyófiú csukott szemmel fekve.
Charlie odament hozzá és viccesen megbökte a hátsó lábával, mire a kígyótest összehúzódott és feltekeredett harci állapotba. Quincy kinyitotta a szemeit, majd visszafeküdt. Látta, hogy ez csak játék volt. Most nem volt kedve hozzá, pihenni akart a sebeivel.
- Ennél furcsábbak? A szimulációban minden megvan, ami a világon és még annál több is! Mi lehet ennél furcsább? Mivel találkoztál te, Celine? - kérdezte a kentaur.
Charlie a rádiónál volt és eltekerte az állomást. Keresett az adók között, köztük sercegés hallatszott. Talált egy olyat, ahol régi slágerek mentek és újabbak is, könnyű balladák, kellemes popzenék.
- Jaj, ne, ez olyan nyálas! - mondta Zenyatta.

" Zenyatta is más meg én is... ém félig démon is vagyok, nem születtem kedves és mosojgósnak... a kedves és mosojgós lány az csak egy probálkozás hogy ne térjek vissza olyanná amien voltam. " Szold fintorogva Celine. " És Zenyattát megnéztem... nagyon teccik nekem. " Monta egy félmossojal de igazatt mondott. Nem tehetet róla de a fiu modora kicsit piszkálta Celine démoni oldalát és nehezen de nem endette meg magának hogy dühös legyen.
Amikor a másik lány vissza jött... jobb kedve lett megint. "Okay... rántott hús vagy palacsinta vagy sajtos tejfölos tészta? " Kérdeszte nagyot mossojogva, nagyon szeretett enni, szinte mindent.  
Ami közben nézte a többieket ahogy ettek, szolt. "Minig is arra vártam hogy telyesen magam tudjak lenni... végre itt az alkalom. " Szolt nem mosojogva és eléggé komolyan, de egy bolintással ki mutatta hogy jol érzi magát.
Amikor a védelemre ment a beszélgetés, Celine figyelt. " Nekem elég a hideg és tüz álló... a forroságot irom de még én se vagyok tüzálló... csak tüz türö, és aszt is csak egy pár másodpercig. "
Amikor Zenyatta sorolta hogy milyen simulációk lehetnek. Celine komoj lett és egy nagyon hosszú másodperc muéva szolt. "Zenyatta... ezek simulációk... a valost sitúációk lehetságes másolatai... el se tuddád képzelni hogy milyen erök vannak a démonok sikjain és az uneverzumban és azok sikjaiban. " Szolt a féddémon lány egy komoly bolintással.
" Találkoztam olyan démoni erökkel és erös mágiával amiröl... jobb nem beszélni... még Anyu meg Stephanie eggyuss is nagyon nehezen... vagy nem is... tudnák kezelni. " Szolt kicsit emlékezve a saját multjása az inváziókor. Egy pár másodperc után ujra a jelenbe volt. " De nem azért vagyom most itt hogy erröl beszéljek... Veszély nagyon érti hogy mit kell csinálni. " Szolt nem mosojogva a lány. Ö sötét lelkü volt belöl... nem egy vidám és mosojgós lány.
Amikor a másik lány szolt, félig mosojgott egy rövidett. " Nem teccig az igazi zene?... mert ez még zene... de a mai... zaj... aszt nem is akarol elmiteni. " Szolt egy komoly de vidámy kacsintással.

Quincy nézett Celinere. Nem mondott semmit arra, hogy a lány félig démon is volt. Látszott a kezein, baj viszont nem volt vele. Még lehetett. Arra, hogy tetszett neki Quincy nővére, a kígyófiú elmosolyodott. Tudta Zenyattáról, hogy nála egy fiú sem jöhetett szóba. Azok nem érdekelték úgy, mint szerelmesek, a fiúkkal csak barátkozott. Több fiú barátja volt, mint lány, mert férfias, erős volt a stílusa.
- Palacsinta!
Zenyatta lelkesen mondta ki a bűvös szót. A kedvenc tésztája volt a palacsinta.
- Nutellás és lekváros, azokat szeretem legjobban. Raktárnyi mennyiséget tudok megenni belőlük!
A szeme csillogott, mikor erre gondolt.
- Jaj, ennek nagyon örülök, Celine! Jó téged vidámnak látni! - Csinálhatnánk közös programokat így négyesben máskor is! - mondta Charlie két harapás között nagyokat mosolyogva.
Eddig is megértést mutatott, most még több hasonló közé került a lány. Zenyatta rázta a fejét és mutogatott az öccsére. A kígyófiú nem sok társas programban volt benne, kivéve a harci órákat a Veszélyteremben. Magának való volt, mint egy kígyó. Most is feküdt, emésztett és csöndben volt. Jobb is volt, nem zavarta tovább Celinet. Zenyatta figyelt és tovább kíváncsiskodott.
- Ha már emlegetted, akkor mondd el, miket láttál! Démoni síkok ereje, univerzum borzalmai? Mesélj, drágaságom, ezek izgalmasan hangzanak!
A másik kentaur láthatóan izgalomba jött, kíváncsi volt arra a sötét oldalra is. A démoni invázió idején láttak csúnyaságokat. Stephanie Miller erejét is látták, nehezen képzelte el, hogy Celine látott olyat, amivel a Föld főmágusa is nehezen bírkózott volna meg.
- Zenyatta, Celine valóban nem szeret erről beszélni - segített Charlie.
Vele már megosztotta Celine, milyen nehéz volt az emberek közé jönni és hogy a démonok hogyan fogadták ezt. A rókafiút megijesztették azok a történetek, amiket a lány mesélt. Nem szerette azokat hallani, nem volt kíváncsi a gonosz lények világára. Centanna ki tudott lépni a gonoszok közül, őt szerette.
- De én kíváncsi vagyok! - mondta Zenyatta.
Még mindig sorban tűntek el a húsok a szájában, jól megrágva, megcsócsálva. Az a hátizsáknyi adag el fog fogyni, ha rajta és Celinen múlik, ami nem is baj, azért hozta, hogy megegyék.
- Erre mit lehet? Összekapaszkodni és lassan egymáshoz bújva lépkedni. Én a pörgősebbeket szeretem! Habár...
Zenyatta hirtelen letette a tálat és az evőeszközt. Az utolsó falatot még rágta, mikor odament Celinehez. Mellé állt és átkarolta, megfogta a kezét. Elkezdett lépegetni a zenére, mintha lassúzna. Furcsán hatott a két lótesttől ez a mozgás. Charlie furcsán nézett, érdekes volt a tánc. Megállt a kezében a villa, úgy nézte őket.

Amikor Quincy ránézet, a lány kicsit értette a reagálást. Kicsit rosszul eset hogy még itt is kicsit félnek töle valahol. "Nem tehetek rola, Quincy. " Vont vállat kicsit fintorogva. Amikor Zenyatta szolt nagy mosojformálodott Celine arcán. "Igen... én is nagyon szeretem... lekváros, almás, fahéjas cukros, turós, gesztenyés és üresen... én is agy raktárnyit... vagy ketten két raktárnyit. " Nevetett Celine és utána tovább ette a rántott hust. Amikor a másik lány kérdeszte hogy mit tátott, eléggé komoly lett. "Nem nagyon akarok ezekrol beszélni. " Szolt kicsit nem akarósan. Bolintott amikor Charlie segitett. De Zenyatták nagyon érdekelte ez a sötét téma, láthatoan. " Zenyatta... én láttam a Tesaract Kockát müködésben... még nagyon kicsi koromban... 5 évesen... Az eggyik födémonnak mg megvolt egy Végtelenségi Kö...  mind a ketöt egy nagy catában használték... az angyalok és emberek elleni csatában. " Szolg fintorogva és megrászta kicsit a fejét. Ez után megint evett két három húst és közbe halgatta a jó zenét. Ami után másik lány szolt, Celine is szolt. "Jó ez a zene... a 60 as évektól elejétöl a 80 as évek végéig nagy zenészei az igazi jo zene alkotói. " Monta Celine egy fél mossojal és bolintott hozzá. Amikor Zenyatta oda jött hozzá és atkarolta, már tudta hogy mit akar a lány. " Zenyatta... ne... nem akarok igy táncolni. " Szolt nagyon szégyelve magát, és szinte szomoruan lépkedett a másik lánnyal.
" Nagyon ügyetlen vagyok... évek ota nem táncoltam igazábol. " Szolt pirosan a szégyentöl. Zenyattátol az átkarolás viszong jol esett neki.

Quincy már nem hergelte tovább a féldémont a stílusával és a nézésével. Kiterült, feküdt, emésztett csukott szemmel. Mintha ott sem lett volna. Charlie is békén hagyta a kígyófiút, ismerte nála ezt a folyamatot. Akkor fog csak felkelni, mikor távozniuk kell a szobából. Nem volt beszédes, nem is tűnt volna fel, ha elment volna már korábban.
- A gesztenyéset nem szeretem, a többi jó. A fahéjasnál nagyon sok fahéj kell bele, el kell nyomnia a cukrot. A kávékrémes is nagyon finom vagy kávépudingos. Celine, nekünk sütnünk kell együtt!
Zenyatta nagyon örült, hogy lesz másik konyhatündér vele. Ő is járt a főzőszakkörbe, ott tanult mindent. Celinet megszerette ma és szívesen csinált volna vele bármit. Palacsintasütést, sétálgatást, bármit. Sikerült addig erőlködnie, hogy a másik kentaur beszéljen a démoni síkról. Olyan hihetetlenül hangzott minden, hogy Zenyatta nevetett.
- Én a Mikulást láttam kislány koromban. Ááááh, mindegy.
Nem ezeket várta és ezek után nem is vette komolyan Celine történeteit. Amit a kozmikus kockáról tudni lehetett, azzal nem vágtak egybe ezek. Bárki mondhatta, hogy a démoni síkon látta. A végtelen köveket nem is ismerte a lány. Mindez túl megfoghatatlan volt neki.
- Angyalok és emberek elleni csata? Akkor te mit csináltál? Először ellenünk harcoltál még?
Mindketten ettek és Charlie fejezte be leghamarabb. Az ágy mögül előhúzott két üveg üdítőt, szénsavasakat és az egyikből ivott.
- Lányok, hozzak poharat? Nekem nincs itt a szobában, de ha kértek üdítőt, szívesen elmegyek pohárért.
Hozhatott volna mást is a hűtőből, ha már elment. Zenyatta teli szájjal rázta a fejét. Majd a csapnál iszik egy folyónyi mennyiséget. Nem csak enni, inni is tudott bőven, Celinehez hasonlóan.
- Én nem szeretem azt a korszakot, a NAGY slágereket. A mostaniakat, a reklámzenéket, filmzenéket szeretem.
A két lótestű együtt nagyon furcsán hatott. Charlie mosolygott, hogy megint táncoltak. Múltkor is ez lett, mikor összejöttek. Táncos kedvű társaság volt, vidám gyerekek. Zenyatta megfogta Celine derekát és ránézett, nagyon közelről a szemeibe:
- Ez egy iskola, itt tanulni kell, nem? Gyere, tanuljuk a lótáncot! Én sem vagyok nagyon ügyes, de szeretek mozogni a zenére.
A lányok kitalálhattak olyan táncot is, ami lótesthez illett. Az nagy újítás lett volna. Zenyatta folytatta a táncot és a patkóik nagyokat koppantak a padlón.

" hehe... a gesztenyés is nagyon jo... és igen... jo sok fahéj. " Mosojgott boldogan miközben még mindig ette a rántott húsokat. " Igen... én bármikor nagyon szivesen sütnék vagy föznék. " Monta nem mosojogva be bolintott hogy teccik az ötlet. Jol esett nagyon hogy végre talált egy hottá hasonló testü mutánst... aki nagyon vonzó is volt. Végre soha nem lessz egyedül mint kentaur mutáns.
Amikor Zenyatta kinevette fintorgott és egy pillanatra dühös lett. De utána csak vállat vont. " Zenyatta... én láttam amit lattam. " Szolt fintorogva és egy pillanatra a labain és kezein a lángok is egy kicsit nagyobbak lettek. Ez után a lángok vissza mentek az eredeti méretükre. Egy pár mássod percig halgatott de utána szolt.
" Igen... legelöször emberek és angyalok elleni harcra képeztek ki, chak utána harcoltam az emberek ellen, kissebb és nagyobb küldetések kor.  " Monta Celine szégyelve magát kicsit de utána megvonta a vállát. " Akkor még telyesen rossz voltam... és a küldetések mind sikeresek voltak. " Szolt és nem nagyon akarta elmonani a lánynak hogy több száz embert ölt meg összesen... talán 2 vagy 3 ezer ember amig rosz volt. Amikor nem szolt, ette a jo rántott hust.
" Köszönöm, de nekunk nen elég a pohár... mi ketten... majd a csapbol iszunk. " Motatott magára meg Zenyattára. Amikor a másik lány monta hogy ö nem szereti a régebbi zenáket, Celine nehezen is de nem nevetett. De nagy mosoj volt az arcán. " Zenyatta... Elton John, Joe Cocker, AC/DC, Queen... egy pár az elmut évtizedek legjobbjaibol. " Celine nem tehetett rola, izgalomba jött és egyszerüen elkezdett énekelni... eléggé furcsa lehetett egy nöi félig démoni hang amint AC/DCt énekelt de meglepöen jol sikerült.
Amikor Zenyatta átkarolta a derekát az jol esett. Szinte getadta magát amikor a másik lány nagyon közelröl a szemeibe nézett.
" Igen de én... a mi testünk már nem ilyen. " Szolt nagyon halkan. Lenézett és valahol mélyen most fogatda el telyjesen magát... ö mngig ilyen lesz... és egyszeüen semmit nem tutna váltosztatni ezen... soha.
De ö nem volt egy nagyon nyitott lány... nem tehetett rola... ö más volt mina a másik lány.  "Igen... ez egy iskola. " Szolt egy félig mosojjal.  Mem birta ki már táncolás nélkül és az ö patái is néha kopogtak de ö inkább a felsö testés, karjait és fejét használta. Eszt a midszert fejlesztette ki arra amikor ö táncolni akart.

Zenyatta és Celine megegyeztek, hogy fognak együtt sütni. A lány nagyon nagyokat mosolygott, tetszett neki a lehetőség. Amikor kinevette Centannát és a másik kentaur megsértődött, a lángokra felkapta a tekintetét a lány. Celine szemeibe nézett, hogy ez mit jelentett. A válasz nagyon érdekesen hangzott.
- Tehát akkor te vagy itt a legnagyobb harcos közöttünk, emberek és démonok ellen. Remélem, legközelebb olyan ellenfelet kapunk a szimulációban, mert kíváncsi vagyok erre!
Charlie közbeszólt és felugrott a székéből:
- Celine nagyon ügyes, én már láttam, hogy harcolt a yakuzák és ninják ellen! A démonos részre én már kifeküdtem, Akva mondta, hogy elég sokáig bírta ott is. Ő már X-Men és egyszer én is az akarok lenni! Ha nagy leszek... - mondta Charlie.
Zenyatta nevetett a rókafiún, aki gyerekesen egyszerű volt és nagyon lelkes volt. Viccesen adta elő azt a legutóbbi csatát, ami nagyon nehéz volt. Akva valóban hírét keltette annak, hogy teljesítettek és Celineről már Zenyatta és testvérei is hallották ezt, hogy jól csinálta. Ma látta is, hogy ügyes volt a kentaur lány.
- Várjatok! - mondta Charlie és kirohant a szobából, miután ivott egy pohárral az üdítőből. Hallhatták, hogy messze rohant folyosón, kopogtak a mancsai a padlón.
Zenyatta és Celine kettesben maradtak. Quincy ott volt, de nem nyitotta ki a szemét. Az emésztés nála nagyon hosszan tartott és olyankor még kevesebbet beszélt, mint máskor. Nem aludt, nem zavarták, csak nem folyt bele a beszélgetésbe.
- Celine Dion! - mondta Zenyatta rámutatva a lányra és nevetett.
- Őt ismerem és van egy dala, ami tetszik. Nem tudom a címét, ilyen:
Elkezdett dúdolgatni hamisan, mert nem volt jó énekes. Hasonlított a dallam a Because you loved mere, Celine felismerhette, ha eléggé jó volt a füle és nem számított, hogy Zenyatta nem tudott énekelni. A vadóc lány arcára akkor ült ki a komolyság, mikor Celine AC/DCt énekelt. Ez komolyan tetszett a lánynak.
- Húúúú! - Zenyatta egyre vadabbul táncolt, rázta a fejét és a karjait.
Celinere mosolygott és kezdett forogni tánc közben. Ha a lány engedte, megfogta a kezeit és úgy táncolt vele. Quincy még mindig nem szólt semmit, a szemeit sem nyitotta ki, de hallotta, mi történt és elvigyorodott, hogy a lányok ilyen jól érezték magukat. Az ajtót ekkor rúgta be Charlie és megérkezett két vödörrel, amiket teletöltött vízzel.
- Kimostam ezeket és hoztam vizet! Tessék, lányok!

Mikor a másik lány a szemeibe nézett hogy a nagyobb lángok mit jelentenek, még mindig egy kicsit rosszul esett neki amit a másik kentaur lány mondott.
" Amikor döhös vagyok vagy nagyon ideges... akkor a lángraim megnönek... amien dühos vagyok... ugy lesznek a lángok nagyobbak. " Szolt A félig démon lány fintorogva. " Nem tudom irányitani és nem is nagyon tudom megszokni. " Nézett le az elsö lábaira meg a kezeire.
Kicsit elmosojgott a lány szavain. "Nem vagyok se a legerösebb, se a leggyorsabb se a legügyesebb... te tanultam Harcmüvészetet és voltam... egy pár rosz szituácioban. " Szold kicsit vissza emlékezve.
" De jo képzést kaptam, és látásbol megtudtam mondani hogy te egy kicsit gyorsabb voltál nálam. " Bolintott Celine.
Amikor Charlie közbeszolt, Celine nem birta kicsit nevetés nélköl. Eszt szerette a fiuban... kicsit gyerekes és nagyon lelkes. "Charlie... én ilyen helyeken éltem és nöttem fel... Japánban például, meg több helyen. És... hidd el... jol haladsz arra hogy te is X-Man legyél. "
Amikor Charlie is szolt és kifutott a szobábol Celine kicsit hangosan szolt. " Mi ez, Marathon? " Szolt, kicsit rázva a fejét.
Amikor Zenyatta rámutatott, ö is nevetett. " Nem egészen de közel... végre valami zenét is szeretsz. " Nevetett Celine is és utána bolintott. " Elsöre nem is rossz... hidd ell, az én hangom sokkal rosszabb volt amikor énekelni kesztem... a szám a Because you Loved me... Azért mert szerettél. " Szolt kicsit mosjogva az emlékeken. " Nem is rosz két kentaur mutánstol... de mi nem vagyunk lovak... mutánsok vagyunk " Celine nem mosojgott de kacsintott... de a lovas résznél kicsit fintorgott... utálta ha valaki a lovakhoz hasonlitja őt.
Amikor Zenyatta forogni akart vele, aszt nem engedte. "Kérlen ne. " Szolt kicsit szégyelve magát de tovább táncolt a felfö testével és utána énekelt a zenére.
Látta amikor Quincy mosojgott és egy félig mosojjal. " Quincy... a desszertröl gondolkodsz? " Kérdeszte nevetve a lány. Celine nem táncolt ugy mint Zenyatta, ö kicsit vissza fogottab volt.
Amikor az ajtót berugta valaki, Celine egy pillanatra degint visszatért az eredeti programizására... rossz lenni. Felkiáltott félelmében, meglepetésében és döhében egyszerre. A meglepetéstol hirtelen nagyon agressive és dühös lett és a felsőtestével felvett egy nagyon hatékony védelmi állást. A lángjai is sokkal nagyobbak lette és nagyon melegek is. Mind ez csak egy pillanatig tartott amig felfogta hogy csak Charlie az. Megnyugodott és a lángjai és mormális méretüek lettek. " Charlie... egy kicsit... ne olyan hirtelen legközelebb. " Nem akarta elmondani hogy egy pillanatig aszt hitte hogy az ellenség jött be. Kicsit remegö kezekkel elvette a vötröt és egy pár másodperc mulva egy nagyon kicsit mosojgott. " Köszönom... de nem kellet volna... ott van a csap és azzal mi ketten boldogultunk volna. " Szolt es probált a zenére figyelni hogy vissza jöjjön a jo kedve.

Zenyatta figyelt Celinere és a rókafiúra, akik egymást egészítették ki a mondanivalójukban. Értette, hogy a lángok növekedése a kentaur haragját mutatta. Zenyatta szeretett másokat bosszantani és ezektől a lángoktól sem félt. Ilyen volt a természete, picit bosszantó, vadóc, amint a példaképéé is hasonló volt. Ezért szerette meg Vadócot annyira, hogy úgy öltözött, mint ő és a haját is olyanra festette. Sok mindent megtudott a másik kentaurról.
- Celine, látom, lesz mit mesélned nekem sütés közben! - mondta Zenyatta, akit mindezek nagyon kezdtek érdekelni.
Celinet egy nagyon érdekes, tapasztalt, sok mindent látott, világot járt lánynak találta és ez tetszett neki. Azt érezte, hogy mellette sosem lenne unalmas semmi. Az első lány barátja lenne itt az iskolában.
Charlie a marathonra nevetett, de nem válaszolt, csak futott tovább. Nem magyarázta meg, hogy azért siet, hogy ne szomjazzanak sokáig a lányok.
- Nem tudom, csak a nevedről jutott eszembe. Because you Loved me, kösz, most már tudom, mit szeretek - mondta nevetve.
- Én nem akarok énekelni, az nem érdekel. De te nagyon jól csinálod! 
Táncoltak, vidámak voltak, nagyon jól telt a nap. Zenyatta szinte eszét veszítve táncolt, magából kivetkőzve. Lejjebb húzta a cipzárját, mert kezdett kimelegedni, annyira táncolt. Nevetett, hangosan nevetett és hujjogott. Sajnálta, hogy nem táncol vele Celine olyat, amiben forognak. Ő maga forgott és körbetáncolta a másik lányt.
Akkor állt meg, mikor berúgták az ajtót. Meglátta Charliet a vödrökkel és összecsapta a kezeit. A plafon felé nézve nevetett a jeleneten. A kistermetű rókafiú figyelmessége és Celine harci beállása nagyon vicces volt neki. Szakadt a nevetéstől és intett a rókafiúnak, hogy tegye le a vödröt. 
- Szívesen! Csapból nem jó inni, ott hajolgatni kell, a vödröt csak megfogod és ihatsz belőle. Nem? Jaj, Zenyatta, ez olyan nagy vicc volt?
Charliera is átragadt a nevetés és most már ő is nagyon nevetett. A földön pihenő Quincy nem nevetett, csak vigyorgott tovább és az oldalára fordult. 
- Én annyira szeretlek titeket! - mondta Charlie és viccesen oldalba bökte Zenyattát, aki rácsapott a mancsra viccesen.
A lány odament Celinehez, megfogta a kezeit, a szemeibe nevetett és megcsókolta.
- Te különleges vagy, Celine! Sokban hasonlítunk és nagyon örülök, hogy jöttél - mondta Zenyatta.

" Zenyatta... lehet... de ezekröé nem szeretek beszélni... és elég sok dologrol nem is fogok. Eszt meg kell értened. " Szolt a másik lányra nézve.  Ezután egy kicsit boldoggabban szolt. " De sokminden másrol beszélek majd. " Monta nagyot mosojogva és kacsintott.
" Én se vagyok tul jo énekess... de akkor is szeretem amit csinálok... meg a hangom nem is szokásos énekes kategoria... de én ilyen vagyok... egyedi " Vont vállat nem mosojogva a lány.
Amikor már nem volt meglepve... ös is elkezdet nevetni... Chatlie jelenetén és azon ahogy Zenyatta nevetett és táncolt és szorakotott.
" Mi ennyire vicces Zenyatta? " Nevetett a lány. " Minta részeg lennél vagy hasonló. Ö is hangosan nevetett, is nem tudta halkabban. " Nagy régen nem nevettem ennyit! " Nevetett és közben rázta a fejét. Zenyatta már nagyon jol éreszte magát... és ez még Celine kedvét is nagyon javitotta.
Amikor a ásik lány odament hozzá és megfogta a kazeit kicsit meglepte, de jol esett neki. Amikor az arcába nevetett, aszon Celine is nevetett, teccet neki hogy ilyen vicces tudott Zenyatta lenni. AMikor megcsokolta, az viszont meglepte... eléggé. Komoly lett de nagyon boldot egyszerre. 'juj, Zenyatta... ez jo volt " Szolt egy boldog félmossoja és éreszte hogy a testén egy kellemes érzés futott végig. Nem tehetett rola, izgalom futott végig a testén.
" Huuuu... nagyon jo volt Zenyatta. " Szolt kicsit megsimita a másik lány haját. "Te annyira szép lány vagy. " Monta mosojogva és halkan hogy a lány hallja... nem tudta elég halkan mondani ahoz hogy Charlie ne halja meg.

Zenyatta kíváncsian mosolyogott Celine szemeibe nézve. Nem mondott most semmit, a szemeiben az látszott, hogy nem vette ezt komolyan. Amire ő kíváncsi, azt meg fogja kérdezni negyedszer is, ötödször is és addig kérdezi, amíg választ nem kap vagy pofont. Kapott már másoktól.
A nevetés szétterjedt a diákok között és olyan hahotázást rendeztek, mintha valóban részegek lettek volna. Zenyatta nagyon tudott örülni és most rendkívül jól érezte magát. Eddig is, de Charlie lendületes betoppanása volt a csúcspont, amikor elszakadt a cérna. Boldogságában nevetett. A csók után mosolygott Celinere és újra nevetni kezdett. Charlie az üdítőjét itta pohárból és félrenyelt, mikor a lányok csókolóztak. Zavarban volt, mert erre nem számított. Már nem nevetett, csak mosolygott rájuk. A felin hallásával meghallotta, amit Celine mondott. Egy ilyen kis szobában nem lehetett olyan halkan beszélni, hogy a rókafiú ne halja meg.
- Iiiigen! Te sem vagy egy elásni való csúfság - mondta Zenyatta a sajátos bókját.
Korábban már démoni szépségnek hívta Celinet és a szemeiben megint az látszott. A csókot nem akarta folytatni. Hirtelen megkomolyodott és megállt az ugrándozásban is. Felvette a vödröt, nagyon könnyen felkapta és a szájához emelve elkezdte kiinni. Hangosan és gyorsan ivott. Charlie tátott szájjal nézte, meglepetten. Ezt a két lányt nagyon megszerette és ma már sokadszorra lepték meg valamivel.

A csok hatására Celineen egy nagyon jo érzés ment át, és amikor Charlie félrenyelte az italát, a féldémon oda nézet mosojogva. Egy kicsit megvonta a vlállát és egy kicsit nagyobb lett a mosoja is. Egy jo nevetés után Celine eléggé hamar ujra komoly lett és amikor látta a másik lány szemeiben valamit, a maradék jo kedve is elment. Vagy ö csinál valamit rosszul vagy a másik lány nem akarja őt megérteni. Ez a ked esés mégjobban rosszabb lett amikor a másik lány megkomojodott.
Amikor Zenyatta elkezdett inni, ö is chendben felvette a vödröt is elkezdett gyorsan inni. Amikor végzet lerakra a vödröt. " Ez jo volt emés és ivásnak" Monta és pobálta jo kedvel mondani de nem nagyon sikerült.
" Okay... nekem lassan mennem kéne... el fárattam és legyengültem az eddzésben... vagy még maradlyak? " Kérdeszte a többiektöl.

(elég rövid de máshol is kell postolnom )

A rókafiú köhécselt a félrenyelt szénsavas üdítőtől, úgy meglepődött. Zenyatta megint nevetett egyet és utána ivott a vödörből. A vödör mögül Celinet nézte egy sejtelmes mosollyal. Maga sem tudta, mi fog ezután következni, de akart folytatást valamikor. Charlie is szívesen volt ezzel a társasággal, jól megértették egymást és Quincyvel mindig kergetőztek. Most nem, mert emésztett és gyógyult a kígyótestű fiú.
- Annak is jó volt. Celine, hétvégén itt bent leszel? Akkor süthetnénk! - mondta Zenyatta és hallatszott a hangján, hogy nagyon szeretné ezt a közös programot.
Több diák és X-Men vagy akár tanár hazament hétvégén vagy kint volt a városban. Zenyatta most nem tervezett ilyet, reménykedett, hogy lesz valami abból a közös sütögetésből. Charlie eleget köhécselt. Megköszörülte a torkát és egy picit zavartan szólt:
- Jól van, Celine, pihenj nyugodtan! Az az igazság, hogy be kell valljam, én is elfáradtam már kissé. De ide akkor jöttök, amikor akartok. Csak szóljatok és hozok kaját is!
Zenyatta mosolyogva bólogatott és az egyik patájával dobbantott a testvére mellett.
- Emésztés Bajnoka, ideje indulnunk. A saját szobádban is pihenhetsz.
A kígyófiú kinyitotta a szemeit és felágaskodott, ahogyan a kígyók szoktak.
- Kösz mindent, srácok! Megismételjük valamikor.
A társaság ezzel távozott és Charlie egyedül maradt. Egy kevés ideig még hallgatta a zenét és közben gondolkodott azon, amiket látott. Zenyatta és Quincy mentek a szobájukba, elkísérték Celinet egy rövid úton.

/Akkor itt befejeztük egy időre, köszi a részvételt:)/