Veszélyterem

" Jó igaz, de én nem tudok sokáig hót és jeget megfogni... az olyan nekem mint nektek a... sütőben lenni... nem birjuk ki... chak egy néhány másodpercig egyszerre. " Szolv kicsit szégyelve de egy félmosojjal, nézett a másik lányra.
" Mindent tud, mindent lát és mndent hall, onlyen mint a Wendigo, csak könnyü kezelni... Zenyatta... adtál egy nagyon jó ötletet most... de majd késöbb elmondom. " Szolt vacogva de egy gyenge fél mosojjal. Amikor megállta levegöben a sárkány, és elkerülte a dobott köveket, Celine meglepödött, eléggé ügyes volt a lény. De ök még sokkal ügyesebbek és jobbak voltak. Amikor látta hogy a lángok.... ketté válnak meging káromkodott. Probált a másik lány elé állni ugy hogy inkább Celinet érje a láonk, mert ö sökkal jöbban birta. Rákiáltott a lányra. " Huszd össze magad! " Szolt hangosan és a pajzsot maga elétartva, várta a hatást ami jött. Felkiáltott meglepetés töl és a erös de nem kinzó forroságtól. " Juj... na ez nekem is meleg... meleg!! " kiáltotta fájdalmában. De egy másodperc után megszüntek a lángok. "Na ez... nem volt jó. " Szolt hirtelen nem fázva. " De most nem fázok. " Vonta meg a vállát nagyot mosojogva, és körbe nézett, hogy merre repült a sárkány. Amior meglátta, hirtelen volt egy ötlete. " Megprobálom elvakitani. " Szolt hangosan. A napsugarakat ugy használta hogy a pajzsával elvakitotta a közelgő sárkányt. Tudta hogy a nagyobb szemei miatt, sokkal érzékenyebb a szeme min asz embereknek. "Emiatt van egy kicsi idönk. " Szolt és megint nagyon erösen a sárkányfelé dobta a pajzsot.

Zenyatta majd vissza fog még térni erre a témára, mert Celinet megszerette és tudta heccelni, nem gonoszságból, csak viccből. A Wendigóra nézett egy nagyot.
- Ez meg hogy jutott az eszedbe? A Wendigo egy vadállat, nem? Várom azt a nagy ötletedet! - mondta a lány kacsingatva.
Voltak barátai az iskolában, inkább a fiúk között, mert a lányoknak ő túl kemény volt és fiús. Ha így halad, Celinet is beveszi a barátai közé.
A sárkány sok meglepetéssel tudott szolgálni. Nagyon gyors volt és hajlékony, nehéz volt megérteni, ekkora test hogy tudott így mozogni. A hüllőkre jellemző rugalmasság volt meg benne és Quincyt is azért támadhatta meg, mert ezt látta, a méltó ellenfelet.
A lángjai mint a nyomkövetők mentek a lányok után. Celine trükkje segített valamennyit. A pajzs felfogta a lángok egy részét. Amerika Kapitány összegörnyedve el tudott volna bújni emögött a pajzs mögött, de Centanna a lótestével nem. A lángok megpörkölték a mellső lábait és a haját. Neki is ártottak, még ha félig démon is volt, a tűzre nem volt immunis. Zenyatta belovagolt mögé és így kellően távol került. Mindkét lángot Celine kapta, a haja még égett is. Zenyatta gyorsan havat dobált a másik kentaur fejére és így elaludtak a lángok. A hideg hó és a kicsapódó pára bánthatta Centannát.
A pajzzsal tudott villogni és a napsugarakat irányítani valamennyire. A sárkány megkerülte őket és a pajzs csak a sziklán csattant. Elkezdte körberepülni a lányokat és a lehelletével felolvasztotta körülöttük a havat. Már térdig álltak a hideg vízben és nem látták, mikor lépnek gödörbe. Zenyatta elkezdte nagyobb kövekkel dobálni a sárkányt. Hátul láthatták, hogy a szikla alól Charlie kihúzza a kígyófiút, akinek semmi baja nem volt. A testével helyet talált a kövek között, mikor rádobtak egy nagyot és megúszta. Erre jó a kígyótest. Most mindkét fiú megindult. Quincy gyorsan siklott, a rókafiú a nyomában loholt.
- Ahogy megbeszéltük, Charlie. Most! - kiabálta a kígyó, Charlie pedig feldobta őt a levegőbe. Quincy két karma belefúródott a sárkány farkába. Most volt idő gondolkodni és cselekedni, mert a sárkány a farka után kapkodott, de nehezen érte el.

Mivel hogy Celine Kanadai volt és a Wendigo és ottaani lény volt Celine ismerte. " Nem... a Wendigó egy ösi hódémon... nem állat... annál is rosszabb. " Szolt Celine még mielött a lángot oda értek volna.
Amikor a lángok megszüntek még neki is nagyon melege lett a tüz miatt. Kicsit füstölgött két elsö lába és az arca is. Látott valami nagy és fehéret felé repülni de nem tudott reagálni se. fejére esett, az amiröl kiderült hogy hó volt.
Elviselhetetlen volt a hideg és egy pillanatra megbénult mielött felsikitott volna. "Aaaaaahhh... uristen... nagyon hideg!! " Sikitotta és nagyon gyorsan probálta le szedni a havat. Érezte hogy hirtelen nagyon legyengül... Hirtelen nagyon remeget és vacogot. "Zenyatta... nem én... vagyok a... hóember akit... épiteni kell. "Vacogva monta, ugy ahogy tudta.
Közbe észrevette hogy a többi jég is olvad és hogy egyre magasabb lessz a hideg viz. Ha most rénéztek Celinere, háthatták hogy nagyon sápatt lett hirtelen. "Átkotott lény... gyere le ide... vagy félsz... tölünk? " Szolt hangosan de vacogva.
Amikor akö halombol elöjött a kigyofiú, telyesen épségben, Celine kicsit meglepödött. Eszt majd meg kel kérdeznie a fiútól. Nészte ahogy a kigyófiú ugyesen elkapja a sárkány farkát és ugy támadta. Celinenek volt egy ujab ötlete. Elöre nagyargalt olyan tempoban amiben Charlie ha nekifut meg eléri öt. " Charlie... hasznáj engem úgró pontnak, de ovatosan. " Kiáltott hátra felé mikoben ujra nagyon erösen eldobta a pajzsot a sárkány felé. A ló térdéig levö vizben egyszer megbotlott és elesett, telyess felsö testel bele a higeg vizbe. Ettöl is nagyon meglepett és a nagyon hideg visztöl ismég felkiáltott de egben Charlinak szolt hogy a fió jöjjön. "Juj... Ez is hideg! " kiáltott fel de nem sikitva... de utána szolt megint. "Charlie gyere. " Megállt és ugy fordult hogy a ló hátáról a fió felugorvon a sárkány felé ha akar.

Zenyatta csak hallott valakitől erről a lényről és állatnak gondolta. Most megtudta, hogy démon. Felcsillant a szeme, érdekelte a téma. A csata után még visszatérhettek rá.
Celinenek a tűz után a hideg hó nagyon rossz lehetett. A másik kentaur csak el akarta oltani a tüzet. Már látta, hogy nem ez volt a legjobb megoldás.
- Bocs, el akartam oltani a hajadat és nem volt kéznél egy vödör víz! - mondta a kentaur viccelődve.
Sajnálta Celinet, de azt is látta, hogy túl fogja élni a hideget és csak pánikol. Hozzá kellett szoknia. A sárkány nem értett a szavakból, így nem lehetett rá hatni mondatokkal. Ösztönből cselekedett, el akarta pusztítani vagy üldözni a területére behatolókat.
Quincy megzavarta, amikor a farkát döfködte. Megpróbált fejjebb jutni, mint a hegymászók, mindig fejjebb szúrta bele a karmait a farokba. A sárkány hátrafelé kapkodott a mancsaival. A tüzet nem használta, úgy látszott, nem volt immunis a saját tüzére. A kígyófiú egyik karját és a kopasz fejét már megvágták a sárkány karmos mancsai. A hüllőfiú kitartóan mászott felfelé.
- Jövök Celine! - kiabálta Charlie és egyszerre kezdtek támadni. Elrepült a pajzs, megütve a sárkány nyakát. Most a hátsó támadóval volt elfoglalva, nem tudott kitérni. Az ütés fájt neki és megrándult.
Charlie felugrott Celine hátára és onnan nagy elrugaszkodással neki a sárkánynak. A karmai kicsit megkarmolták Celine hátát véletlenül, mikor elugrott. Zenyatta segített a társát kihúzni a vízből.
A pajzs visszarepült Celine kezébe, de a hidegtől és a víztől már remegett a keze. A másik kentaur lehúzta a kesztyűit és odaadta a lánynak.
- Tessék, nehogy megfagyj!
Ezután dobálta tovább a sárkányt kövekkel. Az egyikkel eltalálta a sárkány szemét, ami elkezdett vérezni. Charlie a sárkány hátsó lábát érte el és onnan a hasát próbálta felvágni. Nehezen ment, mert kemény volt a pikkelyes bőre. A rókafiú kitartóan próbálkozott és Quincy közben már nagyon sok szúrt sebet ejtett a sárkány farkán. 
A lény nagyot üvöltött és zuhanni kezdett. Most tíz méter magasságban repült, de már nem bírta a sok sebzéstől. Zuhanás közben lángokat fújt már maga köré is és mindenfelé célzás nélkül.

Amikor a másik lány rá dobta a havat, az neki fikikailag is fájt, és utána érezte hogy elkezd legyengülni. Vacogza szolt. "Máskor hozzál... egy kis... vödröt akkor. " Vacogta eléggé sápattan Celiine. De mint vezető, megprobált a neki kinzó hideg ellen, még igy is probált tisztán gondolkodni. Ekkor érezte hogy a hátso lábai kozott a... dolga, kicsit fájt... bisztos a hider hatása miatt. Azs is érezte hogy a hideg miatt, hát, pisilnie kellet de nem akarta elmondani senkinek.
Probált felkészülni arra hogy Charlie felugrik a ló hátára de még is is nehéz volt, és fel is nyögöt a sulytol. utána meg egy éles fájdalomtol. Hátra nézet és még látta amikor Charlie véletlenül megkarmolta. Ettol kicsit duhös lett egy másodpercig, a démonsága miat rá akart szolni a fiura hogy fájt de, Celine inkább nem mondott semmit.
Amikor a másik kentaur lány oda adta neki a kesztüt... gyorsan fel fette. " Köszönöm de már majdnem a meg fagyásnál vagyok. " Szolt nagyon sáppatan Celine, és gyengének érezte magát.
Amikor látta hogy a sárkány zuhanni kezd,  hangosan kiabált. " Le onnan, most! " Szolt hirtelen, és ugy mozgott hogy ne a két lánra essen a lény.
" Ovatosan... a vad akkor a legveszéjesebb amikor megsebzett. " Szolt hangosan hogy mindenki hallja. Sajnos saját tapasztalatábol tudta eszt.
Ugyetlenöl kikerült egy gödröt de elbotlott, és csak nehezen tudta megtartani magát. A pajszot megint erösen eldobta a lény felé de már láccolt hogy nem tudja olyan erösen mint amikor elöször dobta. A hidegtöl egyre gyengébb lett. Nagyon nem halatt jol ez a szimuláció.

Zenyatta rámosolygott Celinere és csak hallgatott. Nem tudhatta előre, hogy ennyire rosszul fog esni a lánynak a hó és a hideg. 
- Szerinted ki jön a Veszélyterembe vödörrel? Legközelebb hívunk egy takarítónénit a szimulációba - mondta gúnyosan viszonozva a vádolást.
Celine kezei a hideg víztől még nem száradtak meg, a kesztyű viszont nagyon sokat segített. Még egy perc kellett és kezdte érezni, ahogy melegítik a kezeit. Legalább már az nem fázott.
A zuhanó sárkányon Quincy még küzdött fejjebb magát és már valahol a combok tövénél szurkálta a lényt. Celine pajzsa is ott találta el a lényt, nagy fájdalmat okozva. Charlienak sikerült felvágnia a sárkány hasát, abból folyt a vér és a lény szörnyű üvöltést hallatott. A rókafiú kivette a karmait, amikkkel kapaszkodott és elugrott, hogy ne essen rá az óriási szörny. A kígyófiú egész a végéig kitartott. A sárkány becsapódott a hóba, ami rárepült a társaságra. Mindenkinek a fején és testén hó volt. Quincy az eséskor már nem bírta tartani magát és messzire repült bele a hóba. A sárkány vergődött, nem kelt föl. Nyögött, üvöltött és körülötte a hó piros színt kezdett ölteni, ahogy megtöltötte a vérével.
Charlie a hóban ugrándozva Celine felé szaladt. Aggódott érte, mert látta, mennyire reszketett. Megölelte, hogy melegítse egy kicsit.
- Gyertek! Adjunk neki hőt, mert teljesen legyengül!
Zenyatta is odament, oldalról és nekidőlt a lánynak a lótestével. Átkarolta a vállát és megfogta a karjait is a kesztyű nélkül kiezével. Egészen meleg volt az érintése és aranyosan pislogott Celinere.
- Celine, muszáj szerezned egy edzőruhát, mint ami nekem van. Nem fagyhatsz meg! - mondta törődően.
Quincy a jellegzetes kígyómozgásával osont vissza a társasághoz. A sárkány elkezdett összemenni. A kígyófiú megállt és nézte a folyamatot, míg a többiek melegítették Celinet. A sárkány hamarosan ember méretűre zsugorodott és átalakult. Egy zöld bőrű fiatal fiú feküdt ott a hóban fél szemmel és összevágva, összeverve, vérezve.

- Megtörtétek az átkot. A sárkány nincs többé. Köszö...
Már nem tudta kimondani az utolsó szavakat, mert a teste sárga fénybe burkolózott és eltűnt. Csak a véres hó maradt a nyomán. A szimuláció ezzel véget ért.. Eltűnt a havas táj és a Veszélytermet látták maguk körül orvosi személyzettel. Veszély hangja hallatszott mindenki számára hallhatóan:
- Azonnali ellátás szükséges Quincy Smithnek és Celine Rydernek. Tartsatok a személyzettel!
Az orvosi csapat rögtön kezdte ellátni Celine égési sebeit és a kígyófiú vágott sebeit. A Veszélyterem hőmérséklete megugrott, nagyon meleg lett hirtelen. Zenyatta lejjebb húzta a cipzárját a nyakánál és odaengedte az orvosokat. Charlie aggódó szemekkel nézett. Zenyatta hátbavágta:
- Jó voltál, róka! Ne aggódj, mindenkit helyrehoznak.
A rókafiú rámosolygott Zenyattára és válaszolt:
- Remélem! Mi ketten megúsztuk kis karcolásokkal és a hideg vízzel.
Charlie a kaszabolás közben és mikor a kígyófiút kiásta a kövek alól, szerzett néhány kisebb sebet. Ezeket könnyű volt kezelni. Quincy szó nélkül tűrte az ellátást, a vérzéscsillapítást. Celine sebeit gyorsan orvosolták és ahogy elmúlt a hideg, ő is gyorsabban gyógyult, jobban kellett éreznie magát. Veszély hangja újból megszólalt:
- Mielőtt a gyengélkedőn megkapják a teljes ellátást, értékelés:
Catherine Smith - A segítőkészség szándéka helyes, a kesztyű megfelelő módszer volt. Azonban szükséges az előzetes tájékozódás a társakról, a hó dobálása bajt is okozott Celine Rydernek. A harcban is figyelnie kell a társaira sokkal jobban. A kövekkel majdnem eltalálta a testvérét. 
Celine ebből és a vezetéknévből most már tudhatta, hogy Quincy és Zenyatta testvérek voltak. Zenyatta mérgesen fújt egyet, hogy a szemére hányták a figyelmetlenségét. Összefonta a karjait, úgy durcáskodott.
- Celine Ryder - Fejlődik a pajzshasználata. A társa megvédése ügyes művelet volt, azonban fel kell készülnie megfelelő védőfelszereléssel, ha ilyet tesz. Nem szükséges a halálba rohanni, ha van más módja a felkészülésnek és a menekülésnek. A hideg elleni felszerelkezés javasolt.
Charlie kíváncsian várta, hogy az ő értékelése hogyan fog hangozni.
- Charlie Jackson - A társa megmentését elvégezte, ez dícséretes és sikeres. Az ásásnál azonban figyelnie kellett volna jobban. Úgy is lehet erőt alkalmazni, hogy közben nem sérül meg felületileg. Továbbá az ugrásnál az elrugaszkodó lábon nem javasolt kiereszteni a karmokat, ha a társáról ugrik. Kisebb sebeket ejtett Celine Ryder hátán.
A rókafiú tudta, hogy az ásásnál elkapta az ösztön. Úgy kapart, mit egy igazi róka és kisebb sérüléseket szerzett, amiket egy megfontoltabb móddal elkerülhetett volna. Nem vette észre, hogy megsebezte Celinet, ez ismét a figyelmetlenség volt.
- Bocsánat, hogy megkarmoltalak, Celine!
Veszély a kígyófiúval fejezte be:
- Quincy Smith - A bátorsága és a rejtőzködése dícsérendő, jól kivitelezett. A szúrások során javasolt odafigyelni az érkező támadásokra. Kevesebb sebbel is teljesíthette volna a feladatát, ha igyekszik elkerülni a sebzéseket.
A kígyófiú figyelmesen hallgatott a plafonra nézve. Vad volt és játékos, igaz volt, hogy nem figyelt eléggé. Mindenki kapott dícséretet, hisz a feladatot teljesítették és megvédték egymást. A figyelem és a koncentráció volt kiemelve, ami mindennek az alapja volt. Az orvosok hoztak injekciót Celinenek és Quincynek is. Csillapították a fájdalmat, fertőtlenítettek, az égési sérüléseket majdnem teljesen orvosolták. Alig volt hólyagos Celine keze. Adtak neki tablettát, mellékhatás nélküli szert, amitől a maradék fázás érzet elmúlt. Charlie kisebb sebeit könnyebben ellátták. Quincyvel volt több dolguk, őt hosszasan kötözték, törölték és kapta ő is az injekciókat.
- Celine, Quincy! Egy hétig, de inkább kettőig pihenjetek. Most pedig egyetek egy nagyot, hogy visszajöjjön az energia és pótoljátok! - mondta Blige doktor, a harmincas éveiben járó, barna hajú nő, akivel a múltkor is találkoztak a gyengélkedőn.
Charlie ott állt és nézte az egészet, várta, hogy mehessenek pihenni, mást csinálni. Ő szívesen ment volna még egy szimulációra, nem kapott sok sebet. Celinenel és a többiekkel viszont még szívesebben maradt volna. Ha nem volt több kérdés, akkor az orvosok elmentek, kikísérték a fiatalokat a teremből, ami lezárta magát. Most már mehettek, amerre akartak.
- Celine, van kedved megkóstolni a rántott húsomat? Tegnap csináltam, a konyhában van.
- Nekem van kedvem! - mondta Charlie vigyorogva.
Erre már Quincy is elvigyorodott. Kedvelte a rókafiút, hasonlóan ösztönösek voltak, ezért játszottak jót. Celinen múlt, hogy mit szeretett volna. Máshova is mehettek.

Vacogva halgatta a másik lány válaszát és nem tudot nem mosojogni és majdnem nevetni. Ez a vicc is teccet neki... a kegyetlen hideg ellenére is. Nagyon teccet a lány neki. A kesztü nagyon jol esett neki. "Juuuuj... ez nagyon jo a kezeimnek... és ne félj... a lángjaim eszt sem égetik meg. " Monta a lánynak egy kicsi félmosojjal.
Ez után viszont figyelte amint Charlie leugrik a sárkányrol és várta hogy a másik fiu is leugorjon onnan. Amikor a sárkány a közelükbe csapodott a földbe, nem ilyet meg annyira, mert már tapasztalt ilyet. Igaz hogy nagyon izgult és szorongott hogy ne rájuk essen a lény.
Amikor viszont becsapodásbol jött a hó attol nagyon megilyet és félt. Felsikitott amikor rá esett a sok hó. Eszt már nem birta, és bár mennyire is nem akarta, a lábai is remegtet már. Ekkor már az össze eséshez közel volt.
Ekkor szolt Charlie és hamar éreszte a másik lány tesét.  Ekkor már alig tudott érthetöen beszélni amikor érezte a meleg érintést. Közelebb lépet és átölelve oda bijt a lányzoz. "Köszönöm Zenyatta... nagyon jol esik. " Monta hálásan és öszintén de mém mindig nagyon vacogva... lassan viszont kicsit felmelegedet. Celine is aranyosan nézet a másik lányra. Amikor szolt, Celine figyelt. "Igaz... de nem tudam hogy hideg szimuláció lessz. " Vallota be a félig démon lány.
Kicsit késön de Celine is látta akicsi sárkány átalakulását. És ez nagyon meglepte. Ösztönösen démon nyelven káronkodott. Az összevert, egy szemü és összevágot fiu láttán, mintha a lelkébe martak volna. Nagyon sajnálta és nagyn fájt hogy eszt csinálta egy talán ártatlan fiuval. A szemei vizesek lettek és könnyezni zezdet Celine. "Uristen... mit tettem? " Szolt halkan. " Annyira nagyon sajnálom" Szolt megint halkan amiközben a könnyeli lefolytak az arcárol... nem volt sirás egyéb jele. Ez a sárkány is egy félig démon lény volt? Tudta hogy a fiu a szimuláció része talán de akkor is rosszat tett... nagyon rossazt.
Ez után végre eltünt a hideg és hó, és a Terem vissza tért az eredeti formájába de Celine még mindig eléggé vacogott. Amikor a Terem felmelegedett, végre becsukta a szemeit és láccolag nagyon megkönnyebült. Még odabuljva maratt Zenyatta testéhez és még nem vette le a kesztüket sem. Egy másodperc mulva viszont elengette a lányt az ölelésböl és hagyta hogy az orvosok kezelják öt. most már alig remegett a teste és alig vacogot már.
A forróság az az ö éltetö eleme... ott gyorsabban gyogyul... igy amkikor a Teramben hirtelen sokkal melegebb lett, Celine tudta hogy Veszély ismeri a gynegeségeit is... Veszély szinte mindent tudot mindenkiriröl és mindenröl ami a Kuria és területén van.
Figyelmesen halgatta az értékelést amiközben még kezeltét öt és a többieket. Kicsit mosojgott Zenyattára amikor nem teccet Veszély véleménye, és bolintott amikor öt elemezte. Egy problémán megakadtt... hogy védje magát egyszerre a tüz és fagy ellen. Valami tüz és hidegállő anyag vagy ruha kellet... de honnan szerezzen olyat?
Nagyot mosojgott az orvos 'itéletén'... " Ha igy fojtatom és ennyit kell pihennem... akkor vagy elpuhulok... vagy pedig ki kell bérelnem aszt a legnagyobb ágyat a gyengélkedön. " Szolt egy nagy fél mosojjal de bolintott.
" Rendben... két hét... ugy is lesz mit csinálnom... Köszönöm az ellátást. " Vont vállat kicsit Centanna majd mosojgott az orvosra " A nagy evéssel neke nem lesz gondom. " Monta szinte nevetve és elindult kifelé. " Juj... rántott hús... nagyon jól hangzik... szivesen megkostolom, köszönöm " Monta a kentaur mosojogva.

~Elissa~

Elissa már néhány hete az iskolához tartozott, lehetett ideje felderíteni, ismerkedni az épülettel, az itteni renddel és mindenkivel, aki megfordult a kúriában. A felnőtt tagozaton mások is voltak eldugott helyekről, alternatív világokból, még a jövőből is. Egy veszélytermi edzésre gyűlt össze egy kisebb csapat. A többiek korábban érkeztek, Szonár éppen a két diákkal beszélgetett. Az egyik egy fiatal indiánlány volt, ő idén kezdett a felnőtt tagozaton 18 évesen. Elissa már ismerhette, Danielle Hodge volt a neve. Kényelmes, sőt kissé talán kihívó öltözetben jött (mint a képen) és hozott magával egy íjat és kést is, mert fegyveres edzésre készült.

Mellette egy kócos, fehér hajú fiú állt uniformisban, néhány évvel idősebb Elissánál. Ő később érkezett az iskolába, csak két hete volt itt, nem sokat lehetett róla tudni. Fegyver nem volt nála, csak az alkarvédőjén volt valamilyen szerkezet, amiről ezt lehetett gyanítani. 

Szonár egy fehér pólóban és kényelmes, kék nadrágban jött. Az oldalára volt akasztva a tonfája, másik oldalon tokban egy kés. Egyébként a zsebében volt még egy mini-koga, az innen nem látszott.
- Még egy résztvevőnk lesz és elkezdhetjük a gyakorlást, jó, fiúk-lányok?
A fiú bólogatott, miközben a teremben járkált, Danielle elmosolyodva válaszolt:
- Remek! Egy jó harci órának mindig örülök és minél többen vagyunk, annál jobb.
Erre már a fiú is hátranézett és elmosolyodott.
- Tanár úr, milyen lesz a mai szituáció? - kérdezte az igazgatóhelyettest.
Szonár ránézett az órájára. Még volt néhány perc a kezdésig, mielőtt letette volna a karórát, hogy ne menjen szét a harc hevében.
- Ha mindenki itt lesz, akkor elmondom az ismertetőt. Egyébként nem lesz olyan nehéz, de meg fogunk izzadni.

Szonár már hallotta messziről a lépteket és a nagy levegővételt is. Sejtette, hogy ez nem lesz könnyű Elissának, az első közös csata a többiekkel, ismerkedés a Veszélyteremmel. El kell kezdeni és utána könnyebben fog menni. Aki évekig túlélt a csatornában, az amúgy sem kispályás.
- Szia! Elissa, ők itt Danielle Hodge és Leslie Cinder. Fiúk-lányok, Elissa az egyik legújabb diákunk.
A fiú mosolyogva közbeszólt:
- Csak utánam. Szia Elissa!
Végignézte a lányt, aki jól tette, hogy ilyen kényelmes ruhában jött. Az elegancia nem harcba való. Pont ilyen ruhákat kell hordani a Veszélyteremben. Danielle kedvesen integetett és Arkanra nézett:
- Akkor kezdjük, tanár úr?
Szonár bólintott és válaszolt Elissának.
- Nem baj, hogy nem hoztál fegyvert. Majd meglátod, mit tudsz annak használni és a stratégiában helye van a fegyvertelen harcnak is. Többek között ilyeneket is tanítunk.
Az igazgatóhelyettes a géphez ment. Néhány beállítást elvégzett rajta és visszafordult a társasághoz:
- Ma a 17.218-as szimulációban vehettek részt. A feladatunk az lesz, hogy kiszabadítsunk egy mutánst, akit ismeretlen okból rabolt el egy csoport terrorista. Az épület tervrajzát hamarosan meglátjátok, más információ nincs. Tehát felderítés, csoportmunka, feladatmegoldás és harc vegyesen lesz. Alapszabály, mint mindig: nem ölünk meg senki, anélkül győzzük le az ellenfeleinket, mert nekik is joguk van az élethez és bíróság elé állítani őket sokkal hasznosabb. A csapatot én vezetem. Javaslom, hogy kezdjük azzal, hogy mindenki elmondja, mire képes. Rólam már tudjátok, de megerősítem: extrém hallással rendelkezem, amivel nagyon messziről is ki tudok venni apró zajokat, valamint a sötétben is tájékozódom a hanghullámok visszaverődésével. Amúgy bokszolok és közelharci fegyvereket használok - veregette meg az oldalán a kését és a tonfát, illetve előkészítette zsebéből a kogát.
Az indián lány közelebb jött és megállt Elissa mellett. Szelíden beszélt:
- Kis korom óta sokat voltam a vadonban, jól értek a késes és íjas harchoz. A képességem megtölteni tárgyakat kinetikus energiával.
A fiú is elmondta a maga részét:
- Az én képességem a vérhez kötődik. Pár méteren belül egy célpontnak a vérét tudom manipulálni, sűríteni, csökkenteni a vérnyomást, ilyeneket egy rövid ideig.
Szonár megvárta még, hogy Elissa is elmondja magáról, mit tud és ha volt még kérdés, válaszolt. Ha minden megvolt, elindította a szimulációt és a társaság megjelent egy napfényes környéken. Meleg volt, a tengertől nem messze, valahol Florida környékéhez hasonlított a hely. Egyelőre az útmenti sövény mögött foglaltak helyet, a házakból nem lehetett őket látni. és Szonár egy zöld fénnyel vibráló szerkezetet vett elő:
- A cél, hogy ide eljuttassuk a mutánst és mind együtt meneküljünk el épségben. A szimuláció akkor ér véget, mikor megnyomom a teleportgombot. Akkor egyébként a karperec is eltűnik, mert az is csak a szimuláció része. Tehát a 304-es házba hatolunk be.
A szerkezeten megnyomott egy gombot és kivetítette a ház képét, mellé a tervrajzot:


- Először is az őrséget kell megfigyelnünk, ehhez kettéválunk. A növényzet segít a rejtőzködésben. Elissa, Leslie, tietek a jobb oldal, én Danivel a bal oldal felől közelítek. Ugyanitt találkozunk, ha mindent megfigyeltünk. Kérdés, ellenvetés?
Danielle és Leslie elfogadta egy bólintással. Elissát még megvárta Szonár és ha neki is megfelelt, akkor elindult a megbeszélt irányban, a fiú pedig Elissával tartott.

A viccnek is megvan a helye, Szonár viszont komolyan beszélt. Elárulta, mit lehet majd tenni később és ez még jól is jöhet majd. Sejtette, hogy Elissa ilyesmi hadviseléshez volt hozzászokva. A csatornában nem lehetett nagy hangzavart csinálni, lőni, azzal kellett harcolniuk, amit találtak, így képzelte el a ottani életet. A bemutatkozás lassan megtörtént a lehetőségek ismertetésével. Elissa is beállt a sorba és elmondta, mire volt képes. Nem pont harci képességekkel rendelkezett, de egy hadműveletben mindennek és mindenkinek megvolt a helye. Ha csak a túszt segít cipelni ájultság esetén, már megérte. 
Leslie egy picit elszégyellte magát, hogy ezt a fontos mozzanatot kihagyta. Válaszolt is, némi pirulással:
- Bocsánat... Nem, a harchoz nem értek. Asztalos vagyok egyébként és soha nem foglalkoztam ilyesmivel, küzdelemmel, itt akarom megtanulni, amit kell.
Danielle is kérdezett, miután Elissa ilyen bátor volt, hogy megkezdte a sort és a kommunikációt a többi diákkal is.
- Mi az a szerkezet a kezeden? Az sem fegyver?
Leslie elnevette a választ.
- Ha sokat manipulálom mások vérét, az enyém is változik. Ha már nagyon felhígul, ez a szerkezet jelez. Akkor nem szabad semmi veszélyeset csinálnom, mert olyan leszek, mint aki vérzékeny, pedig alapból nem vagyok az.
Kiderült tehát, hogy a képessége hasznos volt, de vissza is tudott csapni és vigyáznia kellett. Elindult Elissával és a másik páros is megtette ugyanezt a másik irányban, ők hamar eltűntek Elissáék szeme elől. A fiú ügyesen járt, óvatosan, látszott, hogy jól mozog. Halkan válaszolt, amint közeledtek a házhoz:
- Még kezdeti a képesség. Koncentrálnom kell percekig és akkor tudok erős hatást elérni valakinél. Ahhoz, hogy valaki elájuljon, 10 percig kell csinálnom vele és közben nem zavarhatnak meg, különben abbamarad. Utána pedig pihennem kell. 
Csendben haladtak, ha Elissa is követte. Ezt meg tudták tenni a növényzet takarásában. A házhoz hamarosan odaértek. Láthatták, hogy a bejáratnál három őr állt, mexikói fazonok. Az alakok nem tűntek katonáknak, sem a kinézetük, sem a ruházatuk alapján. Volt közöttük hosszú hajú, borostás, pocakos is. Erős alkatúak voltak, ez volt a közös. Zsoldoscsapat lehetett, akiket felbéreltek. A kbatájuk alatt lehettek kisebb fegyveerek, ez nem látszott innen. Ha tovább haladtak, Leslie szólt:
- Á, figyeld!
A fiú az ablakra mutatott, ami a tervrajz alapján a jobb oldali részen lentről a második fürdőé volt. Valaki kapcsolgatta a villanyt, háromszor egymás után le és fel, aztán kiabálás hallatszott és csörömpölés, majd sötét lett.
- Ez valamilyen jelzés volt? Senki nem kapcsolgatja ilyen gyorsan a villanyt. Talán most jött ki a mosdóba a rab.
A következő helyiség ablakában volt még fény, az utána következők sötétek voltak. Ettől még ott is lehettek emberek, elvégre még világos volt és lehet, hogy csak a rab kapcsolgatta a villanyokat. Emberrablóktól hihető is lenne, hogy kerülik a nagy fényességet. Ha tovább akartak menni, azt már érdemes volt a ház mellett megtenni és az ablakoknál lehajolni, mert a növényzet végetért. Attól nem kellett tartani, hogy az árkádoknál álló őrök meglátják őket, azokat már elhagyták.