Kevin Jenkinson vs Junkbot

New York, este 23:43
Egy átlag este a mai. Az eső halkan szemerkél, az utcák és sikátorok teljesen üresek, sehol egy lélek vagy bármi más ami mozog. Az ilyen estéket kedvelem a legjobban, mert egy szemtanú se látja, hogy az egyik sikátor felé tartok és még a mindent figyelő drone-rendszereket is könnyebb átverni. A sikátor mélyére érve belépek a "belépni tilos" felirattal ellátott ajtón, hogy bejussak a kedvenc helyemre, a gyilkosságaim színterére. A szűk lépcsőn leérve benyomok egy dubstepet, hogy elnyomjon minden egyéb zajt, felkapcsolom a diszkófényeket és már az egész egy kis bulizóhelynek tűnik. Az egészet én csináltam, hogy legyen egy olyan hely, ahol békében tudok öldökölni. A zenétől senki nem hall semmit, se beszédet, se velőrázó sikolyokat és ezzel a drone-ok is így vannak. A meghívót már elküldtem az áldozatomnak és már csak őrá várva a sarokba húzódom egy üveg JackDaniels társaságában.
Az ajtó alig halhatóan kinyílik, léptek zaja hallható, majd meglátom a szerencsés idiótát. Egy ragadozómadár sebességével ugrok neki és egy erőset karmolok a képébe, majd a lábába. Az üvöltözése mámorító, de a női sikolyokhoz képest semmi. Egy egyszerű taxisofőrrel kell beélnem, mert már a k@rvákat is számon tartják a kuncsaftjaik. A karmaimat a fickó mellkasába vágom, ő felordít, vért hány, majd egy erős nyisszantással elmetszem a torkát is. A taxisofőr csak egy bulira jött, de ez volt az utolsó parti az életében.
A holttestet egy másik ajtó mögé zárom, majd holnap beledobom a csatornába, ráér az. Éppen a karmaimat törölgetem, mikor az ajtó halk nyitódását vélem meghallani. A szél nem lehet, mert az ajtó ugyanilyen halkan becsukódik, de felmentősereg se lehet, mert a lépcső felől lassú léptek zaja hallatszik. A sötétben egy alak körvonalait veszem ki, majd mikor a diszkófények megvilágítják, egy nagy, kapucnis fickót látok meg.
- Rosszkor jöttél rossz helyre barátom! - mondom, közben a karmaimat villogtatom a fényben. Az idegen arcát sajnos nem látom, mert egy kendővel van eltakarva, de biztos hogy kiült az arcára a félelem.

Felszerelés:

FÁJL MEGNYITÁSA EMLEKEK/NEW YORK/ESTIHARC
BETÖLTÉS SIKERES
Gyűlölöm az esőt. Egyrészt azért, mert elázik a ruhám, másrészt mert az eső=bánat érzete, félelem érzete. Csak ezeket vagyok képes párosítani az esővel, mert semmi boldogság nincs abban az leszámítva, hogy ilyenkor senki sincs az utcákon és senki se akar tőlem semmit se. A melóból hazafele összesen csak egy szemüveges krapekot veszek észre, de mivel a másik oldalon van, nem tanúsítok túlzott érdeklődést iránta, helyette inkább bevonulok egy tűzlépcső alá és megvárom míg az eső aláfogy.
Már egy ideje senki sincs az utcákon, csak az a szemüveges fickót láttam eddig, aki egy sikátori ajtón ment be. Fogalmam sincs, hogy mit csinálhat, de nem is nagyon szoktam ezzel törődni. Az viszont már felkelti az érdeklődésemet, hogy egy másik alak is bemegy azon az ajtón. Talán valami illegális tevékenységet csinálhatnak, szóval átmegyek az úton. "Belépni tilos" szöveg díszeleg az ajtón, és innen közelről már egy dubstep is hallható. Csak egy sima diszkó, én meg már féltem hogy valami illegális drogügylet folyik benn. Sikoltás hallatszik, alig hallhatóan. Legalább is egy ember számára az lehet, de nekem azért erősebb a hallásom mint egy homo sapiensnek. A sikoly mindössze 0:03 másodpercig hallatszott, és 37%-ban volt kivehető. Biztos hogy történik bent valami és lehet hogy valaki megsérült.
Összesen 2 perc várakozás után, hátha történik valami, benyitok és lemegyek a lépcsőn. Az ajtót is halkan zárom be, majd leérve meglátom a szemüvegest. A padlón levő vértócsát meglátva előtör belőlem, hogy senki se bánthat senkit se ok nélkül.
- Rosszkor jöttél rossz helyre barátom. - mondja a fickó, majd a kezeit nézve rájövök hogy egy mutánssal van dolgom. A kezein ugyanis sima körmök helyett 3cm hosszú karmok vannak, amiket fenyegetően villogtat.
- Te ölted meg? Mert ha igen akkor nem lesz ennek jó vége. - mondom, majd előveszem a revolveremet és rácélzok. CÉLZOTT TERÜLET: FEJ; PONTOS TALÁLAT ESÉLYE: 48%
A számok nem nekem kedveznek, de attól függetlenül meghúzom a ravaszt, remélve hogy eltalálom. Csak egy lövés.

A félelem nagy úr, főleg ha a félelemkeltőnek karmai vannak és megrögzött pszichopata. Pont ez jár a fejemben, mikor a hívatlan vendég fenyegetőzni kezd. "Nem lesz jó vége", mintha bármit is tudna tenni ellenem.
- Elfelejtettem megijedni, mert ... - mondom, de hirtelen félbeszakítom a mondandómat, mert a pasas fegyvert ránt és rám lő. Még pont időben sikerül félreugranom, de az ilyen zárt helyen történt lövések, főleg egy revolverből elég hangosak. A dobhártyám majd' beszakad, de ő mintha meg se hallotta volna a durranást. Felugrok, majd rátámadok. Megpróbálom a lábát, a mellkasát és az arcát karmolni remélve, hogy sikerül telibe kapnom, de a fizikumából ítélve nem tűnik gyorsnak az ipse. Ha sikerül megtépáznom, akkor a jobb karját próbálom erősen megvágni, hogy a fegyver kiessen belőle és ha ez sikerül, a stukkert elrúgom, hogy még véletlenül se dörrenjen el újabb lövés.
- Remélem készen állsz a harcra, mert ez csak a kezdet. - mondom, majd ismét az arcának ugrok.

Zárt helyen nem tanácsos lövöldözni, legalábbis az élőlényeknek. Sajnos a lövés célt tévesztet, de legalább a hang egy pillanatra megbénítja, így nekem van lehetőségem újra tüzelni.
CÉLPONT: A TEST BÁRMELY RÉSZE PONTOS TALÁLAT ESÉLYE: 45%
Újra lőné, de a fickó hirtelen nekem ugrik és pont az utolsó pillanatban sikerül kitérnem a lábamnak célzott karmolástól, de a muti olyan gyorsan mozog, hogy a melkasomat elég erősen megkarmolja és az arcomat se kíméli. Egy rövid pillanatra abbahagyja a folyamatos karmolászást, ezt kihasználva célzás nélkül feléje lőnék, de beletép a karomba, ezzel lefegyverezve. A pisztolyomat elrúgja, így esélytelen az újabb lövés.
KÁRJELENTÉS: PÁNCÉLZAT_MELLKAS=KÜLSŐ SÉRÜLÉSEK; ÁLLAPOT: 91%
PÁNCÉLZAT_FEJ_ARC=KÜLSŐ SÉRÜLÉSEK; ÁLLAPOT: 94%
PÁNCÉLZAT_JOBBALKAR=KÜLSŐ SÉRÜLÉSEK/MECHANIKAI SÉRÜLÉSEK; ÁLLAPOT: 75%
A szánalmas karmolásai a testemen és az arcomon semmit se érnek, de a karomat valahogy sikerült rendesen megkapnia. "Remélem készen állsz a harcra, mert ez csak a kezdet." mondja, mire én letépem magamról a kapucnis pulóveremet, ezzel felfedve robot kilétemet, meg úgyis csak zavarna. A pasas ismét nekem jön, de ezúttal már készen állok a támadására és ha közel jön, megpróbálok leadni neki egy hatalmas sallert, de ha ez nem sikerülne akkor legalább a bal karommal próbálom védeni magam.
- Nekem támadsz patkány? Színizom vagyok öcsém! - mondom neki ha eltalál(om) ha nem, de ez eléggé fura beszólás tőlem, mert legalább 150kg fém vagyok, egy csepp izmom sincs.

Kimondottan jó estém van. Egy sikeres gyilkosság van a hátam mögött és még egy bamba melákot is kicsinálhatok, szóval ennél jobb már nem lehet. A lábát még sikerül elhúznia tőlem, de a mellkasába és az arcába rendesen bele tudok kapni, majd mikor a fickó ismét lőne, a jobb karját is sikeresen megkarmolom, majd a stukkerjét jó messzire elrúgom, hogy még véletlenül se tudjon lőni. Habár a támadások jól sikerülnek, valami nagyon meglep, ez pedig az, hogy a karmaimon a ruhái maradványain kívül semmi sincs, egy csepp vér se. Egy ilyen sorozat után általában olyan véres lesz a kezem, hogy azt nem lehet egy korhatáros horrorba beleírni, de most semmi sincs a kezemen. A fickóra nézve megkapom a választ, ugyanis a szétszabdalt felsőjét letépi magáról és egy olyan meglepetés ér, hogy az nem igaz. Az ipse egy robot. Lehet hogy egy új drone lehet, vagy esetleg valami őrrobot. Ezekkel nem törődve neki ugrok, mire ő egy hatalmasat lekever, amitől a falnak tántorodom. Kiszámolta a támadásomat. Mégis mit gondoltam? Ez egy robot és mindent elnézve nem túl gyengusz. Miközben éppen egy ironikus megjegyzést tesz, én felkapom a pisztolyát és az egész tárat megpróbálom a fejébe üríteni. Ha eltalálom, biztos hogy nem éli túl, de ha nem akkor én nem élem túl.