Aktuális pályázat: Egészségügyi miniszter (ingyen JK)

1976. augusztus. 11. Úgy tartják, hogy ez az egyik olyan dátum amikor a misztikumnak és a tudománynak gyermeke született. Vagy legalábbis a nagyszülők hasonlót mondtak mindig. Az apám erőssen spirituális beállítottságú volt, ő hozta a családi örökséget. Houngan volt, mint előtte sokan mások. Fiatalkorában katólikus papként is tevékenykedett, de aztán ezt a hivatását abba hagyta annak érdekében, hogy családja lehessen és természetgyógyászként folytatta életét. Az anyám orvos volt, a tudomány és a racionalizmus embere. Azt senki sem tudja, hogy mi az ami szoros kapcsolatot alakított ki közöttük, de gyümölcsöző lett. Megszülettem a családba.
Nevelésben bőven volt részem. Az anyámtól megtanultam mindent ami a fizikai léttel kapcsolatos. Írni és olvasni már az iskolakezdés előtt tudtam. A rajzolás is jól ment, bár eleinte a pálcikaembereim nem sokban hasonlítottak az anyám által felskiccelt emberi testekre. Az apám a lelki fejlődés útján indított el, mint tanárom és mentorom. A dolgozószobája maga volt a misztikum és a tudás tárháza. Amit nem lehetett tudománnyal magyarázni arra itt mind megvolt a válasz. Habár tizenéves koromig leginkább csak ősi meséket és mondákat hallottam tőle, meg némi magyarázatot bizonyos dolgokra amik történtek velem. Elmondása alapján a különös dolgok amiket láttam vele is megtörténtek mikor akkora volt mint én.
Az iskolába való beilleszkedés is könnyen ment, habár voltak rosszakaró diáktársaim, de őszintén kinek nem? A tanáraim nagy százaléka született zseninek tartott, pedig mindössze csak elszánt voltam és fektettem időt a tanulásra.
Volt egy életcélom amit mindenképp el akartam érni és az ehhez szükséges támaszok megadattak számomra. Feladatomnak éreztem, hogy megmentsem az emberek életét ilyen vagy olyan módon. Mégis két évre cserben kellett hagynom az elméleti tanulást.
A középiskola befejeztével jelentkeztem a tengerészgyalogsághoz. Ez amolyan becsületbeli ügy volt, mintsem hivatás változtatás. Az iskolai „bandával” egyeztünk meg benne, még a középiskolai évek elején. Aki nem tette meg azt hivatalosan is gyáva féregnek nyílvánítottuk és minden kapcsolatot megszakítottunk vele. Természetesen ilyen személy nem került, bár voltak ketten akik a légierőhöz csatlakoztak, de az nem számított szabályszegésnek.
Nem volt könnyű két év. A katonaság még békés időben sem gyerekjáték. A férfiasság igazi próbája, hogy ki tudod-e bírni mind fizikálisan, mind pedig mentálisan. Itt nincs kiskapu, nincs bocsánat és nincs irgalom. Sikerült kibírnom.
Két év után otthagytam. Szép előremenetellel, gazdag karrierrel kecsegtettek, de nemet kellett mondanom. Elvi kérdés volt. Én megmenteni akarom az embereket, nem pedig megölni. Tisztelem azokat az embereket akik a hazánkat védik, de számomra csak két fajta ember létezik. Az egészséges és a beteg.
Sikeres felvételt nyertem az orvosi egyetemre, de az utolsó próba még hátra volt. Az apám elintézte, hogy anyám egy hétvégére relaxáló kirándulásba vehessen részt, így mindössze ketten voltunk otthon. Elérkezett a beavatásom ideje. Hosszú rítusok, mentális és fizikai megpróbáltatások vártak rám és egészen az utolsó pillanatig úgy éreztem, mintha az a két nap hosszabb lett volna annál, mint amit addig leéltem összesen. De a mentorral való tanulási fázist legalább lezárhattam. Innentől kezdve a magam szakállára kellett tanulnom és kutakodnom az okkultizmus világában.
Az egyetemi évek zsúfoltak voltak. Minden csepp szabadidőmet tanulásra és önképzésre fordítottam. Egyszerre tanultam a hivatalos gyógyászatot és az alternatív gyógymódot amit a különböző növények válthattak ki. A hat év mégis hamar elszállt és pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy rohamosan tartok a szakvizsga irányába. A hétköznapokat készüléssel és képzésekkel töltöttem, a hétvégéket pedig a pihenés jegyében az olvasásnak és a kutatásoknak szenteltem. Mindezt aztán vizsga követte és végre ott találhattam magam ahol lennem kellett. A célhoz vezető egyenes úton.
Mégis nagy változások következtek az életemben. New Yorkba költöztem annak érdekében, hogy üres lappal kezdhessem a munkámat és az életemet. Itt munkát kaptam és hamarosan az istenek is rámmosolyogtak (vagy még jobban, hogyha eddig is ezt tették) és életem párját is megtaláltam egy gyönyörű nő személyében. Asszisztensnő volt a kórházban haol dolgoztam. Először csak fél szavakat váltottunk, majd következtek az ebédszüneti hosszas beszélgetések, aztán az ebédek és a vacsorák. Aztán már azon találtuk magunkat, hogy összeköltöztünk ésa közös jövőt tervezgetjük.
2015-ben összeházasodtunk, rá egy évre pedig megszületett az első gyerekünk. Az élet New Yorkban nem volt könnyű. Hamar rá kellett jönnöm, hogy sok történésnek az epicentruma vagy célpontja, így az sem volt meglepő, hogy munkában nem volt hiány.
A legnehezebb mégis hátravolt.  A mágikus köd idejében nagy fejetlenség alakult ki a városban. Az elektromos szerkezetek nem működtek, így a munkám is nehezebb volt, mint előtte, arról nem is beszélve, hogy a betegek száma is megnőtt és a családomra is kellett vigyáznom. Mindent megtettem annak érdekében, hogy mind otthon, mind a betegek mellett helyt tudjak álni, és napról-napra imádkoztam azért, hogy ez a lehetetlen állapot minél hamarabb megszünjön. Szerencsére ennek az időszaknak is vége szakadt és némiképp könnyebb idők következtek.
2023 volt a második fontos mérföldkő két szempontból is. Egyrészt megszületett a szívem harmadik csücske is a kislányom személyében. Egy tüneményes angyalka volt és immáron hét éves bátyja is jól viselte az új családtagot. A második változás karrier szempontjában történt velem. Az AIMville Corporation vált az új munkahelyemmé. Tisztában voltam a név múltjával, de meggyőztek, hogy valóban segíteni akarnak az embereken, így nem volt semmi okom visszautasítani az állásajánlatot.
Közben reménykedtem, hogy a sorscsapások végre véget értek, ám a démoninvázió ezt megcáfolta, de ezt is átvészeltük. Ezután már nyugodtabb idők következtek. Végre ismét teljes odaadással tudtam végezni a munkámat abban a tudatban, hogy a családom is biztonságban van. A cég is sokat fejlődött, és ismét belevethettem magam a tanulásba és kutatásba is.
A legangyobb változás mégis az utóbbi napokban-hetekben történt. Új kinevezést kaptam, előléptetést. Nem vagyok fiatal, egy ideje már dolgozom, de ez mégis meglepett némiképp. Egy új elvárásnak kell eleget tennem és az időbeosztásomat is át kell alakítanom...