Rachel Kick ( Rocket )

Adatok:

Név: Rachel Kick
Egyéb név(i): Rocket(Mindenki így hívja aki ismerős), Rocky
Faj: mutáns alfaj: szuperzseni
Nem: nő
Jellem: ember-barát; mutáns-barát Néha hallható hangjában az orosz akcentus enyhén
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2025 Oroszország, Moszkva
Kor: 23
Család: Anya. (Jinx)Gina Sign él, Apa: Ruslan Kick él, Nénikéje: Kisa Kick él
Foglalkozás: feltaláló és szerelő a Black-Phoenix Industries-nél
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: kékes zöld
Haja színe: vörös, fehér melír csíkokkal
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: haja, a tetoválás a jobb vállán, ha teheti mindig bőr és fémcuccokban jár, imád bőrkesztyűt hordani.
Repülési sebesség: még nincs
Egészségi állapot/ betegségek:egészséges(bár régebben volt problémája függőséggel)

Életrajza:
Az élet fura, ha az anyád egy volt amerikai Shield ügynök, az apád pedig egy örök utazó orosz KGB-s. Furcsa egy családmodellben nevelkedtem fel. Főleg azért mert számomra olyan volt, mintha két anyám és egy apám lett volna. Furcsán hangzik, de így volt.
Bár gyerek korából az ember ugye nem sokra emlékszik 4 éves kora előtt, de azért hallásból lehet tudni mi történt akkor, vagy esetleg még az előtt. Apa egyik útja találkozott anyával. És ha egy relitens amerikai SHIELDes és egy Orosz KGB-s találkozik akkor abból sokszor vagy vér folyik vagy gyerek születik, hát nálunk az utóbbi volt a tényállás. És mivel szerelmük a háború alatt is kitartott így apa magával vitte anyát oroszországba, és a háború alatt sokszor járkáltak le velem óvóhelyekre, mire végre eljött a béke. Anya pedig hamar újra munkába állt ezúttal a KGB oldalán.
Apa nem sokáig bírta a letelepedett életmódot velünk. Folyton utazni vágyott, és sokszor ment anyámmal, mivel Kisára, a nénikémre könnyű szívvel rábízhatott. Na jó a könnyű szívvel talán túlzás, de legalább megbízható volt és mindig fél szemmel figyelt rám, míg dolgozott a műhelyeben. Persze anyám sokszor üvöltözött is azért vele, hogy egy kisgyerekre olyan helyen vigyáz ahol simán baja eshetne. Bevallom igaz, hogy a fúrók és a csavarok nem túl biztonságosak egy gyereknek, de Kisa nénikém valahogy mindig meg tudta előzni a bajt. Kicsiként azt hittem varázs ereje van, de aztán kiderült, hogy mutáns és tele kinetikus ereje van. Így mindig időben elvehette a veszélyforrást tőlem, és ha sírtam vigaszdíjként, akkor magához reptetett én pedig csak kacagtam. Aztán később ha kértem is reptetett néha.
Anya sose votl annyi ideig távol, mint apa, így mikor hazajött egy egy munkaútról, mindig velem foglalkozott, és furcsa mód mindentől féltett, pedig Kisa nénikém történetei alapján pont ő volt az aki sokszor figyelembe se vette a szabályokat.
Anya sokat mesélt a kalandjairól, bajtársairól, és Kisa néniről is, akiről sok olyat is megtudtam amire nem is számítottam volna. Persze ha Kisa nénikém mesélt akkor meg pont anyámról tudtam meg ezt azt.
Ami apát illette csak két éves koromig bírta hogy ne utazgasson sehova, bár erre én már nem emlékezhetek. Csak az maradt meg, hogy sűrűn eltűnt, de mikor meglátogatott, mindig klassz ajándékokat hozott nekem és egy hétig utána csak velünk foglalkozott anyával.
Furcsa családi élet volt ez, de én hamar megszoktam. Igaz amikor Kisa néninek is gyereke született, akkor kicsit rosszul esett, hogy kevesebb figyelmet szentel nekem, de végül úgy megszerettem a kis csöppséget, hogy szinte már testvéremnek éreztem. Kisa nénikém pedig a szüleim útjai alatt pedig már kettőnkre vigyázott a műhelyben, bár rám már nem kellett figyelni, hogy lenyelek -e valamit.
Sőt rám már azért kellett inkább figyelni, hogy ne szereljek szét és össze dolgokat, amiket nem kéne. Egyszerűen annyira megnyugtatott az a hely és a sok alkatrész közelsége, hogy mindig be akartam segíteni a munkában. Néha néhány tervrajz alapján összeraktam kisebb méretű dolgokat is. Kisa pedig mikor észrevette guvadt szemekkel nézett rám, én meg nem értettem miért.
Egyszer kihallgattam anya és Kisa beszélgetését, ami érdekes válaszokat adott az én még ekkor 8 éves fejemnek.
- Jinx a lányod olyan mint Mozart gépész verzióban. Egy tök bonyolult generátort összerakott egy tervrajz alapján.
- Ez furcsa. Azt hittem azért szerel, mert segíteni akar neked, és nem azért mert annyira a vérében lenne.
- Úgy tűnik mégis, még nekem is fél napba telt összerakni azt a cuccot, amit a lányod összerakott két óra alatt. Két óra alatt, érted? Úgy érzem Rachelben több van mint látszik. Csak aztán ne kerüljön rossz társaságba mint te, vagy csináljon 15 évesen akkora vakmerőséget, mint én.
- Ezt én is csak remélni tudom.
Mondta, majd megindult az ajtó felél, ahol hallgatóztam, így el kellett mennem onnan, így nem hallhattam a beszélgetés végét, ennek ellenére szöget vert a fejemben a kérdés, hogy mire célozhattak.
Ami a sulit illette. Nem nagyon szerettem. A legtöbb óra untatott, a fizikán és a matekon állítólag brillíroztam, meg a tesin, de a többi már más tészta volt. Bukni nem buktam, de anya többször unszolt, hogy tanuljak, pedig a sztorik szerint pont ő volt az aki nem tanult. Mindenesetre a humán tantárgyakból át- át csusszantam míg a reálokban kitűntem. Nem is nagyon csíptek emiatt at osztályban néhányan, de nemcsak ezért. A többi lány sokszor szóba se állt velem, a fiús öltözködésem miatt. Csak azért mert én nem akartam kitenni mindenemet, meg úgy kinézni, mint akit leöntöttek egy vödör málnaszörppel, ezért már kapásból fiússá váltam. Nem volt sok fiús csaj a suliban, de velük jól kijöttem, meg persze a fiúkkal is, akik sokszor alábecsülték a képességeimet, főleg a sportok terén. Imádtam focizni lány létemre és mindig beálltam a fiúk közé, hol a pályára, hol a kapuba. Bár az utóbbi jobban ment. De sajnos a képességem jelentkezésével eltiltottak a focitól, pedig becsszó én nem használtam az erőm csalásra egyszer sem.
13 éves voltam és épp egy meccset játszottunk, pont egy szép védés után voltunk, Készem álltam, hogy kidobjam a labdát a srácoknak, mikor hirtelen akkor át tüsszentettem, hogy a labda a félpályáig repült, a széllökés ütőereje pedig engem a kapuba lökött és ha nincs a háló akkor nem állok meg három méterig. Ezek után én nagyon elpirultam, mire a pályára hullott falevelek kis tornádó módjára kezdtek el keringeni körülöttem, én pedig nem értettem mi a fene van. A szél csak nem akart csillapodni, erre az edző leküldött a pályáról, beállított helyemre egy tartalékost és hazavitt. A levelek egész az autóig követtek, majd ahogy az  ajtó becsapódott hirtelen leestek az ölembe. Én csak értetlenül bámultam magam elé.
Mikor hazaértünk Kisa nénikém már odakint várt rám a műterem előtt, kézen fogva a sokadik ági uncsi tesómmal.
Mikor közöltünk az edző közölte mi történt és közölte velem, hogy többé nem játszhatok abban a csapatban, hanem át kell mennem a mutáns ligába, ha focizni akarok továbbra is, mert olyan erőim vannak amik miatt előnyben vagyok a társaimmal szemben.
Én dühbe gurultam erre, mire a beton nem messze tőlünk egyszerűen kiemelkedett a földből és megcsavarodott, mint a fagyi. Erre már persze mindenki ismét guvadt szemekkel nézett, az én dühöm pedig hamar elszállt, és átvette a helyén a döbbenet.
Kisa besietett a műhelyébe és pár perc múlva egy furcsa kinézetű nyakörvvel tért vissza, amit miután rám adott. A beton abbahagyta a csavarodást és visszanyerte eredeti formáját.
Kisa ezek után bekísért az edző pedig elbúcsúzott. Odabent Kisa elmondta, hogy mutánsok vagyunk, és én is az vagyok, ezért tudom azt amit. Arról már eddig is tudtam, hogy vannak különleges adottságú emberek, de arra nem számítottam, hogy konkrétan én is egy leszek majd közülük. A nénikém megpróbált nekem segíteni uralmam alá hajtani az erőmet, persze kint az udvaron, nem a műhelyben, ahol túl sok kárt okozhatnék. A kísérletezés során kiderült, hogy uralmam alá tudom vonni a szelet minimálisan. Képes voltam húsz kilóig bármit felemelni a gondolataimmal, meg ütés erejű szelet leadni. Ha nem lett volna az a betoncsavaró mutatványom, akkor azt hittük volna én is telekinetikus erőket kaptam, csak még gyengébben, de a jelek a későbbiek azt mutatták, hogyha kiborulok a többi elem is megbolondul körülöttem nemcsak a föld. Míg a szelet a jelek szerint az elmémmel tudatosan tudtam irányítani. Így sokszor vizsgákra vagy stresszesebb közegbe mindig képességblokkolóval mentem. Igaz nagy általánosságban nem hordtam, de volt ahol azért jól jött.
Ami a sulit illeti. A tanulás volt az első, mármint a szerelés és a szakközép iskola, hogy később egyetemre mehessek, amire anyáék már rég elkezdtek spórolni. Hamarosan elkezdtem önálló tákolmányokat is összerakni, amik közt volt ami tetszett a tanáraimnak, és volt ami annyira nem.
A középsulis évek úgy teltek, mint az átlag mutáns lányoké. Bulizással(mértékkel), pasizással, barátokkal való hülyéskedéssel és tanulással. Az egyik buli azonban olyan jól sikerült, hogy az egyik kedvenc firkálmányom a vállamon végezte tetoválás formályában, ami annyira nem volt rossz, bár a szülők persze nem díjazták odahaza. Meg mondjuk sokszor beálltam Kisa nénikém műhelyébe segédkezni.  Amiért egy idő után már fizetést is kaptam a tapasztalaton felül.
Végzős évemben megpályáztam a MIT-ra egy ösztöndíjat, amit szerencsére meg is nyertem, így kiutazhattam vagyis inkább kiköltözhettem Massachusetts-be. Igaz anyáék nem örültek az egyedül élés ötletének, de csak sikerült kialkudni, hogy elengedjenek. Persze emiatt folyton tartottuk a kapcsolatot a neten, így annyira mégsem éreztem magam odakint annyira egyedül eleinte.
Bár Massachusetts először furcsa volt nekem a hirtelen időjárás változás, de azért itt érezhetően melegebb volt mint otthon orosz országban, de hamar megszoktam ezt is, ahogy a sulit s a környezetet is. Bár azért hozzá kellett szoknom, hogy annyira itt még nem honol béke, mint a világ többi táján, de strapabíró orosz csaj voltam. Csak túlélem már az itt létet. Annyira beilleszkedtem egy idő után, hogy megint szerelgetni kezdtem, először részmunkaidőben dolgozni kezdtem egy műhelyben, majd elkezdtem szerelni a magam kis találmányait.
Az egyik ilyen találmányom miatt keresett fel később a Black-Phoenix Industries is. Ugyanis az egyetem egyik bemutatóján egy újfajta energia hasznosítási módot teszteltem, ami elnyerte az érdeklődésüket. Állásajánlatot is kaptam tőlük és a diploma megszerzése után azonnal fel is vettek. Azóta is ott dolgozom. Sok barátot szereztem a cégnél főleg a hasonló érdeklődési kör miatt.

Szakértelmei:
- Jól ért az elektronikához, és ösztönösen ráérez a dolgok működési elvére, még ha nem is foglalkozott velük ezelőtt.(egyfajta gépész verziójú Mozart XD )
- Egész jó fizikai kondiban van a sok szerelés és emelgetés miatt.
- Jól ért a zárakhoz.
- Jól ért a fegyverekhez( Főleg az anyja tanította)
- beszél angolul és oroszul anyanyelvi szinten

Képességek:
elementálmanipuláció:
Egyenlőre egyféle anyagot képes irányítása alá vonni. A többi főleg stressz és félelmi állapotokban aktiválódik( KM dönt  hatásról)
Irányítása alatt tudja tartani a levegőt: 20kg-ig emelhet, dobálhat dolgokat a szél szárnyán, és ütés erejű széllökéseket tud előidézni. Akár kézmozdulatokkal, akár annélkül.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: igen

Igazából a sportolás kizárása nem igaz, ha elolvasod Raten karijának előtörijét is láthatod, hogy külön liga van a mutánsoknak és külön az embereknek.
Az fura volt, hogy a világháború semmilyen hatással nem volt rátok, főleg, hogy a Szövetséges Államok központi államában laktatok végig és NY is a szomszédban van, ahol a Köd volt, majd a bandaháborúk, folyamatos harcok stb.
Motorozás, nincsenek földi motorok, mm ha azzal mentél egyből lekapcsoltak, scifi, letapogatják ki vagy, szkenerrel, azonfelül mint írtam és játszol is elég ideje nincsenek földi járművek, minden a levegőben repül.
Nem kísérhetted el anyádat a SHIELD-hez és főleg nem adnak a kezedbe az előtöri alapján bűntetett előélettel fegyvert és egybként sem, amíg nincs fegyvertarátsid, a múltad fényében pedig nem kaphat a kari.
Ami a diplomát és a sulit illeti, az is kérdéses, a karid, ha ennyire jó, akkor kizárt, hogy valami utolsó rangú NJ-i isokába megy és nem az MIT-ra, szóval valszeg az utolóbbi éveidet nem ott töltötted, hanem Cambridge-ben, Massachusetts államban. Arról nem is beszélve, hogy 21 a karaktered, még nem végzett az egyetemen, max a BSC diplomát kapta meg, amivel semmit sem ér és még van jó 1-1,5 éve a Mester diplomáig. Nem beszélve arról, hogy a kihágások miatt mint a bandázás, illegális motorhasználat stb fel sem vesznek.
Magyar nyelv, nem kötözködésből, de egy szót sem említesz arról, hogy megtanulta volna a karaktered, vagy kapcsolata lett volna az apjával. Az egész előtöriből úgy jön le, hogy 2 éves koráig látta,utána soha többé. Így egy olyan nyelvet nem kéne erőltetni, amit kb 2 millióan beszélnek a teljes világon összesen, ugyanez a német, hol és mikor tanulta?
Magneto hatalomra jutása sincs benne, majd az, hogy mindenki mutáns sem abból semmi, amit már több karival játszottál, ismered a történéseket, ennek ellenére a full utóbbi 3-4 évet kihagytad az előtöriből.

A képesség neve továbbra is elementálmanipuláció

Így jó lesz, bár az MIT helyét elnézted, az az Amerikai Szövetséges Államokban van (Massachusetts államban), nem Nagy Britanniában.
De most csak ennyi volt a gond, elfogadva.

Javítottam, remélem így már jó lesz.

Igen, így már jó, tőled is kérek pár napot mire meglesz a kaland.

A kaland elkezdődött:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2615-black-phoenix-city-cape-may-new-jersey#52362