Rachel Wilcox
1 / 1 oldal • Megosztás
Rachel Wilcox
by Quentine Constantine Vas. 07 Aug. 2011, 19:08
Név: Rachel Wilcox
Egyéb név: Para
Faj: Mutáns
Nem: Nő
Jellem: Meglehetősen őrült, gyűlöli a természetfelettit
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 2028. július 4., Los Angeles
Kor: 17 év
Család: Quentine Constantine – apja, Curtis Weeden – nevelőapja, Emma Wilcox – anyja
Foglalkozás: Utcagyerek, pitiáner drogdíler
Testmagassága: 168 cm
Testsúlya: 50 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Fekete (rózsaszín festéssel helyenként)
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Szemöldök- és szájpirszing
Egészségi állapot / betegségek: Drogfüggőség, elvonási tünetként hallucináció, üldözési mánia, paranoia, súlyos lelki trauma, szorongás, félelem, enyhe szadizmus.
Előtörténet:
Rachel egy heves, meghitt, érzelmileg túlfűtött éjszaka eredménye. Életét leginkább az a tény határozza meg, mely az említett éjszaka után három héttel derült ki: anyja terhes, de nem akar gyereket, ráadásul még a nevét sem tudja a gyerek apjának. Hogy miért nem tette azt, amit bármelyik 19 éves lány tett volna az ő helyében? A szülei hithű katolikusok voltak, és nem engedték, hogy elvetesse a gyereket. A jó hír az lett volna, hogy legalább segítenek felnevelni a gyereket. A rossz hír ellenben az lett, hogy a szülei a mutánsokat is ugyan úgy elítélték, mint az abortuszt, és épp a terhesség utolsó heteiben derült ki a lányról, hogy nincs minden rendben vele.
Eltelt tehát a kilenc hónap, és megszületett Rachel, Emma Wilcox lánya, aki kénytelen volt nevelőintézetbe adni őt, mivel szülei nélkül még önmagáról sem tudott gondoskodni. Mivel csak érettségije volt, nem kapott túl jól fizető állást, épp csak egy szobát tudott bérelni, és a morcos főbérlő nem hagyott annyit a zsebében, hogy még egy éhes szájat etessen – nem beszélve egy gyerek egyéb költségeiről. Rachel tehát a nevelőotthonba került, de anyja nem mondott le róla, rendszeresen látogatta, és remélte, hogy egyszer visszafogadhatja majd, ha már lesz elég pénze. Azonban amíg az anya lelkesen dolgozott, és próbált kifogni egy gazdag pasit, addig odabenn Rachel sorsa a legkevésbé sem volt könnyű.
Épp elég történetet hallottunk már kisgyerekek hányattatott sorsáról az árvaházban, az, hogy valaki úgy kerül be, hogy utána az anyja időről időre meglátogatja, csak ront a helyzeten. Ő lett a kislány, aki csak jókedvéből van itt, akinek van anyja, foglalkozik is vele, csak aztán itt hagyja, mint valami napköziben. Ebben a történetben viszont nem az a rész jön, hogy megvédte magát, és ő lett a legkeményebb az intézetben. Sokkal inkább az, hogy állandóan piszkálták, csúfolták, elvették a holmiját, keresztbe tettek neki, ahol csak lehet, és rendszeresen verték. Ennek eredményeképp kényelmes szorongás alakult ki benne, nem szólhatott senkinek, hisz akkor csak még jobban „rászolgál” a verésre, és nem tudta magát megvédeni.
Mikor anyja talált egy idősödő üzletembert, aki kellően gazdag és hülye volt, hogy összeálljon vele, Rachel kikerült az intézetből – persze csak addig, amíg a fickó észhez nem tért, mert akkor faképnél hagyta a kis családot, Rachel pedig pénz híján ismét az intézetbe kényszerült. Elég sokszor zajlott le ez a folyamat, néha csak egy napra ment haza, máskor hónapokig nem tért vissza az intézetbe, de végül mindig ott kötött ki. Mondani sem kell, hogy ez kellőképpen tovább feszítette a húrt a többi gyereknél, és Rachel életét válogatott módszerekkel tették pokollá – ha még nem lett volna így is az.
Tizenhárom éves korában anyja ismét kivette az árvaházból, a gondozók pedig ezzel be is zárták az ajtót, és kijelentették, ide többet ne hozza, ez nem gyermekmegőrző, foglalkozzon ő a saját gyerekével. Ezzel nem is volt gond, csak mikor két hét után ismét lelécelt a pénzes pasi. Rachel kénytelen volt nélkülözni – nagyjából mindent. Alig evett, csont sovány volt, ruhái főképp az anyja gyerekkori göncei voltak, melyeket ő is szüleitől hozott el, iskolába nem tudott járni, nem volt pénze tankönyvre, legtöbbször még cipőre sem. Ami ennél is sokkal aggasztóbb volt, hogy Rachel tizenhárom éves korára gyakorlatilag teljesen megnémult, csaknem három éve nem szólt egyetlen szót sem a stressz, szorongás és félelem miatt. Mindentől félt, megijedt egy pohár eltörésétől, egy csattanó tapstól, még egy hangosabb dobbantástól is, mert mindenben a veszélyt látta, attól tartott, a pohár az ő fején törik el, pofon csattan az arcán, vagy valaki épp a falhoz vágja, hogy még a szoba is beleremeg. Valójában anyja soha nem emelt rá kezet, mi oka is lett volna rá, hisz a gyerek csak ült egyhelyben szó nélkül naphosszat.
Majdnem egy év telt el, mikor újabb férfi lépett a szánalmas család tagjai közé, és ezúttal kissé más volt a helyzet. A pasi korábban házas volt, váláskor nála maradt a gyerek, aki azonban később autóbalesetben meghalt, mikor a pasi ittasan vezetett. Leülte az idejét, megbánta amit tett, azóta is bűntudata van, és talán emiatt is maradt Rachelékkel, azt gondolta, ha jót tesz ezzel a családdal, megválthatja bűnét. A lány anyja és közte nem volt szerelem, bár a férfi igyekezett mindig úgy tenni, a nő pedig örült, hogy valaki segít. A fickó nem volt éppenséggel egy pénzeszsák, de rendesen dolgozott, volt félretett pénze, így hamar megváltozott az élet. A nyolc négyzetméteres szobából átköltöztek a férfi lakásába, Rachel kapta a halott gyerek szobáját és ruháit. A változás rohamos volt, Rachelt pszichiáterhez majd iskolába küldték, miután két hónap elteltével újra beszélni kezdett – meglepően folyékonyan, választékosan, és gyakran olyan szavakat használt, melyeket még szülei sem értettek.
Tizennégy volt tehát, amikor iskolába került, és személyisége elkezdhetett fejlődni, ahogy az lenni szokott, a körülötte lévők voltak rá legnagyobb hatással. Az állami iskola nem volt rossz környéken, a diákok javarészt rendes gyerekek voltak, de a továbbra is elég hallgatag és félénk lány nem igazán tudott beilleszkedni. Ahhoz képest, hogy látszólag senkivel nem érintkezett, stílusa és személyisége folyamatosan kezdett átalakulni, elkezdte maga vásárolni és válogatni a ruháit, melynek szülei számára elég meglepő vége lett. Mikor megkérdezték, miért öltözködik úgy, mint egy punk, csak annyit mondott, tetszenek neki ezek a ruhák.
Azért akárhogy is nézzük, az árvaházban eltöltött évek, a koplalás és a kemény élet meghozta az eredményét, mikor végre rendesen tudott enni, egész formás lett, szálkás, vékony testalkatára még irigykedni is lehetett. Külsejével hamar a diákok egy eddig távoli csoportjának keltette föl érdeklődését, akik közé nem minden gyanú nélkül illeszkedett be. Szülei nem tudtak új barátairól, ahogy arról sem, mire veszik rá ezek a cseppet sem jó lelkű suhancok Rachelt. A lány ugyanis egy iskolakerülő, drogos, bűnöző társaságba került, mindez neki viszont nem sokat mondott, fél éve járt mindössze iskolába, nem látott rá okot, miért kéne ezt olyan sokáig, rendszeresen csinálnia. A bűnözés, mint olyan, megszokott volt a számára, az árvaházban vele szemben csinálták, elvették a holmiját, megverték, most ő csinálta ugyan ezt – jobban mondva, csak egy részét, mert verekedni nem szeretett, és nem is nagyon tudott.
Van itt még egy apróság, amiről eddig nem beszéltem, köze van ahhoz, hogy Rachel miért hagyta abba a beszédet korábban, és ahhoz is, miért vették be olyan jó szívvel a bandába. Rachel telepatikus képességgel bír, így nem csoda, hogy soha nem kérdezett semmit anyjától, és nem mondott neki semmit. A dolog érdekessége, hogy soha sem üzent anyjának, a kéréseit, kívánságait úgy ültette mások fejébe, hogy azok úgy érezzék, saját szándékukból teszik meg a dolgokat. Nem kért enni, helyette keltett egy érzést anyja gondolataiban, hogy enni kéne adni, nem kérdezte hány óra, inkább rávette a mellette álló férfit a buszmegállóban, hogy felsóhajtva kijelentse: Ó, már negyed kettő lenne?! Ezzel a módszerrel keltette fel a punkok figyelmét is – na meg persze öltözködésével –, és így érte el azt is, hogy be akarják venni. Valójában nem vett rá senki olyan dologra, amit nem akart megtenni, csak felvetette az emberekben a lehetőségeket, amiken aztán elgondolkodhattak. Hogy miért éppen a punkokat választotta? Ők voltak azok, akik leginkább családként viselkedtek, megvédték egymást, kiálltak egymásért, és neki csak ez számított, hogy valaki megvédje.
Ami a drogokat illeti, eleinte nem akarta kipróbálni őket – félt tőlük, mint minden mástól. Idővel azonban nem tudott ellenállni a kísértésnek – ez volt talán első emberi cselekedete –, és hamar elszaladt vele a ló. Ezt már természetesen szülei is észrevették rajta, és óriási veszekedés lett a vége. Amikor a dolgok kezdtek eldurvulni, Rachel úgy érezte, elveszti az irányítást, nem így kellett volna történnie az egésznek, soha nem veszett össze korábban szüleivel, és most sem akart. Így aztán olyat tett, amit korábban soha: manipulálta az embereket. Anyja úgy emlékezett, Rachelnek a fáradtságtól karikásak a szemei, mert késő estig tanult, apja pedig megdicsérte, mert jó jegyeket hozott, így el is mehetett játszani a barátaival.
Ahogy rákapott a drogokra, úgy gyűlölte meg egyre jobban képessége efféle használatát, de úgy érezte, kénytelen néha beavatkozni, hogy úgy élhessen, ahogy szeretne. Egyre inkább kezdte átvenni a társasága stílusát, a rablás, lopás, drogozás már megszokott volt számára, és bár eleinte nem érezte ezt különleges dolognak, úgy viselkedett, mintha vagány lenne a bűn elkövetése miatt, hiszen a többiek is ezt csinálják.
Tizenhat felé közeledett, mikor először támadták meg, egyedül volt, hazafelé tartott, este volt, tökéletes körülmények egy rajtaütéshez. Ami azonban egészen más volt, mint általában, hogy egy tagbaszakadt férfi, vagy egy sunyi késes helyett egy púpos öregember tűnt fel, aki veszélyről sutyorgott, és egy kést nyomott Rachel kezébe. Percekkel később tűnt fel egy ébenfekete bőrű, kénszagú férfi, aki hatalmas karmokkal támadott Rachelre. A lány képessége segítségével vette rá az alakot, hogy játszadozzon el vele, így közel került hozzá, és időt nyert, hogy a kést a férfi oldalába döfhesse – tizennyolcszor. A legérdekesebb, hogy ezután a támadója egyszerűen elfüstölgött, csak némi fekete, bűzölgő vért hagyott a késen.
Rachel egy napra eltűnt, azóta sem tudja senki, hová mehetett, végül másnap úgy tért haza, mintha mi sem történt volna, új ruhák, új cipő, új haj, mintha csak kiruccant volna egy bevásárló körútra – mondhatni, hisz valójában annyira félt, hogy egész éjjel rohant, egy hajléktalan szállón lezuhanyozott, aztán minden ruháját a szemetesbe dobta, és újakat vett helyette, amik nem bűzlenek haláltól. Az a mondat járt mindvégig a fejében, melyet a támadójától hallott, mielőtt megölte volna: Apád hogy van?
Nem tudta, hogy van az apja, azt sem tudta, ki az apja, sohasem kérdezett róla, sohasem akarta, hogy anyja meséljen róla, most azonban változott a helyzet. Többször is „szóba hozta”, meglepő volt, anyja mennyire próbálja eltitkolni még önmaga elől is az igazságot. Végül rájött, hogy az apja nem más, mint a Bosszú Angyalainak egyik tagja, egész pontosan az, akiről köztudott a pletyka, hogy korábban ördögűző volt, és démonokra vadászott. Eszes lány volt, összerakta a képet, csak épp azt nem értette, miért őt támadta meg a démon, honnan tudta, hogy a démonvadász lánya – és ki volt a púpos öreg. Csak egy dologban volt ezután biztos, nem sodorhatja veszélybe a szüleit, mert ha egy démon megtalálta, megtalálhatja több is. Sokat gondolkodott, hogy anyja miért nem él az apjával, miért nem mondj el neki, hogy van egy lánya. Fogalma sem volt az igazságról, és nem akarta kiolvasni anyja fejéből, olyan dolog volt ez, ami túl személyes, hogy csak úgy turkáljon utána. Arra jutott, anyja talán büszkeségből maradt egyedül, talán más miatt, de akárhogy is, emiatt ő sem mehet apjához. Erre azonban csak olyankor jött rá, mikor tetemes összeget levéve nevelőapja számlájáról úton volt New Jersey-be. Egy cseppet talán sajnálta, hogy ott kellett hagynia mindkét családját, de sokkal jobban foglalkoztatta a saját sorsa. New Jersey helyett amolyan rögtönzött tervként utazott New Yorkba, ahol meglepően könnyen talált hasonló társaságot a korábbi barátaihoz – na jó, talán nem annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy megint a képességét használta hozzá. Egy paranoiás lány megtudja, hogy valóban vadásznak rá, méghozzá démonok az apja miatt, akivel soha életében nem találkozott. Az eredmény: menekülés a drogokba. Rachel nem értett semmihez az emberek manipulálásán, kirablásán, meglopásán kívül, így azt tette, amit tesznek az ő helyében általában: drogot kezdett árulni. Jól ment neki, tudta, ki akar vásárolni, kinek kell csak egy kis noszogatás, kinek kell csak feltenni a kérdést, és mikor. Nem érdekelt senkit, hogy csinálja, csak csinálja, kap anyagot, eladja, kap pénzt, egy részét feladja, és újra kap anyagot. A pénzből még több drogot vett, azt már magának, és az újdonsült barátainál lakott, egy keveset beleadott a lakbérbe is.
Csak idő kérdése volt, ezt ő is tudta, de az meglepte, hogy megint úgy kezdődött, mint a múltkor, a púpos öregemberrel. Ezúttal kés helyett egy vascsövet adott, nem is az volt a lényeges, Rachel már felkészülten várta a támadóját, és nem lepődött meg, mikor szembekerült vele. Ahogy a következő nyolc alkalommal sem. Mindig ugyan úgy, jön a púpos, aztán egy démon. A démonok sohasem tudtak a korábbiakról, nem küldték őket, nem bérelték fel őket, nem feladatként kapták, hogy álljanak bosszút, egész egyszerűen érezték a lány meglehetősen erős, és kissé különös eredetű kisugárzását, és felismerték benne azt a lelket, mely a démonvadászéból született. Rachel egyre inkább kezdett belejönni a gyilkolásba, más kérdés, hogy még sosem ölt embert, de a démonok jól mentek, mivel mindig alábecsülték, azt hitték, meg tudják lepni. Többször próbált kérdezősködni a púpostól, hogy kicsoda ő, de sosem maradt tovább a szokásos motyogásnál, és némi nevetséges fegyver átadásánál. Az igazán zavaró az volt, hogy Rachel képtelen volt képességét használni az öregemberen, elméje olyan erősen volt védve, hogy esélye sem volt behatolnia. Lassan belenyugodott, és beszerzett egy pisztolyt, egyszerűbbnek tűnt, mint arra hagyatkozni, hogy valami használható vackot ad a púpos. Szinte biztos volt benne, hogy az öreg is túlvilági, és abban is, hogy borzasztó erős, így inkább nem kötekedett vele, már csak azért sem, mert elég hasznos volt.
Az aggasztó az, hogy ennyi mocsok alig több, mint egy év alatt ömlött Rachel életébe, hiszen még csak most lesz tizenhét. Fogalma sincs, mit kéne kezdenie életével, véget érnek-e valaha a támadások, elmehet-e valaha apjához, hazamehet-e valaha szüleihez (akik azóta is azt gondolják, hogy lányuk kollégiumba ment), de még csak azt sem tudja, milyen egy normális család. Ellenben profi bot csinálta démonölő, tolvaj, rabló, drogdíler, utcagyerek, drogos, bolond és telepata. Legalább valamiben jó.
Képességek:
Rachel telepatikus képességgel rendelkezik, olvas más agyában, üzenetet küldhet, manipulálhat más embereket – csak éppenséggel nem szereti ezt csinálni. Legfeljebb olyan dolgokra szokta rávenni a körülötte lévőket, amik nem állnak szemben saját akaratukkal. Sosem tesztelgette képessége határait, de előfordult már, hogy egyszerre több emberre is hatott. Bedrogozott állapotban képességét jobban használja, más kérdés, hogy ilyenkor általában annyira nincs magánál, hogy fogalma sincs, mit olvas ki mások fejéből, illetve könnyen azt hiszi, csak a drog hatása miatt gondolja, amit látott. Nehéz eset.
Nem valódi képesség, de erős kisugárzása miatt könnyen megtalálják a természetfelettiek.
Szakértelmek:
Tűrhetően tud lövöldözni démonokra, a késsel sem vacakol sokat, ügyes zsebes, és elég félelmetesen tudja elkérni emberek pénztárcáját.
Kinézet:
Egyéb név: Para
Faj: Mutáns
Nem: Nő
Jellem: Meglehetősen őrült, gyűlöli a természetfelettit
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 2028. július 4., Los Angeles
Kor: 17 év
Család: Quentine Constantine – apja, Curtis Weeden – nevelőapja, Emma Wilcox – anyja
Foglalkozás: Utcagyerek, pitiáner drogdíler
Testmagassága: 168 cm
Testsúlya: 50 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Fekete (rózsaszín festéssel helyenként)
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Szemöldök- és szájpirszing
Egészségi állapot / betegségek: Drogfüggőség, elvonási tünetként hallucináció, üldözési mánia, paranoia, súlyos lelki trauma, szorongás, félelem, enyhe szadizmus.
Előtörténet:
Rachel egy heves, meghitt, érzelmileg túlfűtött éjszaka eredménye. Életét leginkább az a tény határozza meg, mely az említett éjszaka után három héttel derült ki: anyja terhes, de nem akar gyereket, ráadásul még a nevét sem tudja a gyerek apjának. Hogy miért nem tette azt, amit bármelyik 19 éves lány tett volna az ő helyében? A szülei hithű katolikusok voltak, és nem engedték, hogy elvetesse a gyereket. A jó hír az lett volna, hogy legalább segítenek felnevelni a gyereket. A rossz hír ellenben az lett, hogy a szülei a mutánsokat is ugyan úgy elítélték, mint az abortuszt, és épp a terhesség utolsó heteiben derült ki a lányról, hogy nincs minden rendben vele.
Eltelt tehát a kilenc hónap, és megszületett Rachel, Emma Wilcox lánya, aki kénytelen volt nevelőintézetbe adni őt, mivel szülei nélkül még önmagáról sem tudott gondoskodni. Mivel csak érettségije volt, nem kapott túl jól fizető állást, épp csak egy szobát tudott bérelni, és a morcos főbérlő nem hagyott annyit a zsebében, hogy még egy éhes szájat etessen – nem beszélve egy gyerek egyéb költségeiről. Rachel tehát a nevelőotthonba került, de anyja nem mondott le róla, rendszeresen látogatta, és remélte, hogy egyszer visszafogadhatja majd, ha már lesz elég pénze. Azonban amíg az anya lelkesen dolgozott, és próbált kifogni egy gazdag pasit, addig odabenn Rachel sorsa a legkevésbé sem volt könnyű.
Épp elég történetet hallottunk már kisgyerekek hányattatott sorsáról az árvaházban, az, hogy valaki úgy kerül be, hogy utána az anyja időről időre meglátogatja, csak ront a helyzeten. Ő lett a kislány, aki csak jókedvéből van itt, akinek van anyja, foglalkozik is vele, csak aztán itt hagyja, mint valami napköziben. Ebben a történetben viszont nem az a rész jön, hogy megvédte magát, és ő lett a legkeményebb az intézetben. Sokkal inkább az, hogy állandóan piszkálták, csúfolták, elvették a holmiját, keresztbe tettek neki, ahol csak lehet, és rendszeresen verték. Ennek eredményeképp kényelmes szorongás alakult ki benne, nem szólhatott senkinek, hisz akkor csak még jobban „rászolgál” a verésre, és nem tudta magát megvédeni.
Mikor anyja talált egy idősödő üzletembert, aki kellően gazdag és hülye volt, hogy összeálljon vele, Rachel kikerült az intézetből – persze csak addig, amíg a fickó észhez nem tért, mert akkor faképnél hagyta a kis családot, Rachel pedig pénz híján ismét az intézetbe kényszerült. Elég sokszor zajlott le ez a folyamat, néha csak egy napra ment haza, máskor hónapokig nem tért vissza az intézetbe, de végül mindig ott kötött ki. Mondani sem kell, hogy ez kellőképpen tovább feszítette a húrt a többi gyereknél, és Rachel életét válogatott módszerekkel tették pokollá – ha még nem lett volna így is az.
Tizenhárom éves korában anyja ismét kivette az árvaházból, a gondozók pedig ezzel be is zárták az ajtót, és kijelentették, ide többet ne hozza, ez nem gyermekmegőrző, foglalkozzon ő a saját gyerekével. Ezzel nem is volt gond, csak mikor két hét után ismét lelécelt a pénzes pasi. Rachel kénytelen volt nélkülözni – nagyjából mindent. Alig evett, csont sovány volt, ruhái főképp az anyja gyerekkori göncei voltak, melyeket ő is szüleitől hozott el, iskolába nem tudott járni, nem volt pénze tankönyvre, legtöbbször még cipőre sem. Ami ennél is sokkal aggasztóbb volt, hogy Rachel tizenhárom éves korára gyakorlatilag teljesen megnémult, csaknem három éve nem szólt egyetlen szót sem a stressz, szorongás és félelem miatt. Mindentől félt, megijedt egy pohár eltörésétől, egy csattanó tapstól, még egy hangosabb dobbantástól is, mert mindenben a veszélyt látta, attól tartott, a pohár az ő fején törik el, pofon csattan az arcán, vagy valaki épp a falhoz vágja, hogy még a szoba is beleremeg. Valójában anyja soha nem emelt rá kezet, mi oka is lett volna rá, hisz a gyerek csak ült egyhelyben szó nélkül naphosszat.
Majdnem egy év telt el, mikor újabb férfi lépett a szánalmas család tagjai közé, és ezúttal kissé más volt a helyzet. A pasi korábban házas volt, váláskor nála maradt a gyerek, aki azonban később autóbalesetben meghalt, mikor a pasi ittasan vezetett. Leülte az idejét, megbánta amit tett, azóta is bűntudata van, és talán emiatt is maradt Rachelékkel, azt gondolta, ha jót tesz ezzel a családdal, megválthatja bűnét. A lány anyja és közte nem volt szerelem, bár a férfi igyekezett mindig úgy tenni, a nő pedig örült, hogy valaki segít. A fickó nem volt éppenséggel egy pénzeszsák, de rendesen dolgozott, volt félretett pénze, így hamar megváltozott az élet. A nyolc négyzetméteres szobából átköltöztek a férfi lakásába, Rachel kapta a halott gyerek szobáját és ruháit. A változás rohamos volt, Rachelt pszichiáterhez majd iskolába küldték, miután két hónap elteltével újra beszélni kezdett – meglepően folyékonyan, választékosan, és gyakran olyan szavakat használt, melyeket még szülei sem értettek.
Tizennégy volt tehát, amikor iskolába került, és személyisége elkezdhetett fejlődni, ahogy az lenni szokott, a körülötte lévők voltak rá legnagyobb hatással. Az állami iskola nem volt rossz környéken, a diákok javarészt rendes gyerekek voltak, de a továbbra is elég hallgatag és félénk lány nem igazán tudott beilleszkedni. Ahhoz képest, hogy látszólag senkivel nem érintkezett, stílusa és személyisége folyamatosan kezdett átalakulni, elkezdte maga vásárolni és válogatni a ruháit, melynek szülei számára elég meglepő vége lett. Mikor megkérdezték, miért öltözködik úgy, mint egy punk, csak annyit mondott, tetszenek neki ezek a ruhák.
Azért akárhogy is nézzük, az árvaházban eltöltött évek, a koplalás és a kemény élet meghozta az eredményét, mikor végre rendesen tudott enni, egész formás lett, szálkás, vékony testalkatára még irigykedni is lehetett. Külsejével hamar a diákok egy eddig távoli csoportjának keltette föl érdeklődését, akik közé nem minden gyanú nélkül illeszkedett be. Szülei nem tudtak új barátairól, ahogy arról sem, mire veszik rá ezek a cseppet sem jó lelkű suhancok Rachelt. A lány ugyanis egy iskolakerülő, drogos, bűnöző társaságba került, mindez neki viszont nem sokat mondott, fél éve járt mindössze iskolába, nem látott rá okot, miért kéne ezt olyan sokáig, rendszeresen csinálnia. A bűnözés, mint olyan, megszokott volt a számára, az árvaházban vele szemben csinálták, elvették a holmiját, megverték, most ő csinálta ugyan ezt – jobban mondva, csak egy részét, mert verekedni nem szeretett, és nem is nagyon tudott.
Van itt még egy apróság, amiről eddig nem beszéltem, köze van ahhoz, hogy Rachel miért hagyta abba a beszédet korábban, és ahhoz is, miért vették be olyan jó szívvel a bandába. Rachel telepatikus képességgel bír, így nem csoda, hogy soha nem kérdezett semmit anyjától, és nem mondott neki semmit. A dolog érdekessége, hogy soha sem üzent anyjának, a kéréseit, kívánságait úgy ültette mások fejébe, hogy azok úgy érezzék, saját szándékukból teszik meg a dolgokat. Nem kért enni, helyette keltett egy érzést anyja gondolataiban, hogy enni kéne adni, nem kérdezte hány óra, inkább rávette a mellette álló férfit a buszmegállóban, hogy felsóhajtva kijelentse: Ó, már negyed kettő lenne?! Ezzel a módszerrel keltette fel a punkok figyelmét is – na meg persze öltözködésével –, és így érte el azt is, hogy be akarják venni. Valójában nem vett rá senki olyan dologra, amit nem akart megtenni, csak felvetette az emberekben a lehetőségeket, amiken aztán elgondolkodhattak. Hogy miért éppen a punkokat választotta? Ők voltak azok, akik leginkább családként viselkedtek, megvédték egymást, kiálltak egymásért, és neki csak ez számított, hogy valaki megvédje.
Ami a drogokat illeti, eleinte nem akarta kipróbálni őket – félt tőlük, mint minden mástól. Idővel azonban nem tudott ellenállni a kísértésnek – ez volt talán első emberi cselekedete –, és hamar elszaladt vele a ló. Ezt már természetesen szülei is észrevették rajta, és óriási veszekedés lett a vége. Amikor a dolgok kezdtek eldurvulni, Rachel úgy érezte, elveszti az irányítást, nem így kellett volna történnie az egésznek, soha nem veszett össze korábban szüleivel, és most sem akart. Így aztán olyat tett, amit korábban soha: manipulálta az embereket. Anyja úgy emlékezett, Rachelnek a fáradtságtól karikásak a szemei, mert késő estig tanult, apja pedig megdicsérte, mert jó jegyeket hozott, így el is mehetett játszani a barátaival.
Ahogy rákapott a drogokra, úgy gyűlölte meg egyre jobban képessége efféle használatát, de úgy érezte, kénytelen néha beavatkozni, hogy úgy élhessen, ahogy szeretne. Egyre inkább kezdte átvenni a társasága stílusát, a rablás, lopás, drogozás már megszokott volt számára, és bár eleinte nem érezte ezt különleges dolognak, úgy viselkedett, mintha vagány lenne a bűn elkövetése miatt, hiszen a többiek is ezt csinálják.
Tizenhat felé közeledett, mikor először támadták meg, egyedül volt, hazafelé tartott, este volt, tökéletes körülmények egy rajtaütéshez. Ami azonban egészen más volt, mint általában, hogy egy tagbaszakadt férfi, vagy egy sunyi késes helyett egy púpos öregember tűnt fel, aki veszélyről sutyorgott, és egy kést nyomott Rachel kezébe. Percekkel később tűnt fel egy ébenfekete bőrű, kénszagú férfi, aki hatalmas karmokkal támadott Rachelre. A lány képessége segítségével vette rá az alakot, hogy játszadozzon el vele, így közel került hozzá, és időt nyert, hogy a kést a férfi oldalába döfhesse – tizennyolcszor. A legérdekesebb, hogy ezután a támadója egyszerűen elfüstölgött, csak némi fekete, bűzölgő vért hagyott a késen.
Rachel egy napra eltűnt, azóta sem tudja senki, hová mehetett, végül másnap úgy tért haza, mintha mi sem történt volna, új ruhák, új cipő, új haj, mintha csak kiruccant volna egy bevásárló körútra – mondhatni, hisz valójában annyira félt, hogy egész éjjel rohant, egy hajléktalan szállón lezuhanyozott, aztán minden ruháját a szemetesbe dobta, és újakat vett helyette, amik nem bűzlenek haláltól. Az a mondat járt mindvégig a fejében, melyet a támadójától hallott, mielőtt megölte volna: Apád hogy van?
Nem tudta, hogy van az apja, azt sem tudta, ki az apja, sohasem kérdezett róla, sohasem akarta, hogy anyja meséljen róla, most azonban változott a helyzet. Többször is „szóba hozta”, meglepő volt, anyja mennyire próbálja eltitkolni még önmaga elől is az igazságot. Végül rájött, hogy az apja nem más, mint a Bosszú Angyalainak egyik tagja, egész pontosan az, akiről köztudott a pletyka, hogy korábban ördögűző volt, és démonokra vadászott. Eszes lány volt, összerakta a képet, csak épp azt nem értette, miért őt támadta meg a démon, honnan tudta, hogy a démonvadász lánya – és ki volt a púpos öreg. Csak egy dologban volt ezután biztos, nem sodorhatja veszélybe a szüleit, mert ha egy démon megtalálta, megtalálhatja több is. Sokat gondolkodott, hogy anyja miért nem él az apjával, miért nem mondj el neki, hogy van egy lánya. Fogalma sem volt az igazságról, és nem akarta kiolvasni anyja fejéből, olyan dolog volt ez, ami túl személyes, hogy csak úgy turkáljon utána. Arra jutott, anyja talán büszkeségből maradt egyedül, talán más miatt, de akárhogy is, emiatt ő sem mehet apjához. Erre azonban csak olyankor jött rá, mikor tetemes összeget levéve nevelőapja számlájáról úton volt New Jersey-be. Egy cseppet talán sajnálta, hogy ott kellett hagynia mindkét családját, de sokkal jobban foglalkoztatta a saját sorsa. New Jersey helyett amolyan rögtönzött tervként utazott New Yorkba, ahol meglepően könnyen talált hasonló társaságot a korábbi barátaihoz – na jó, talán nem annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy megint a képességét használta hozzá. Egy paranoiás lány megtudja, hogy valóban vadásznak rá, méghozzá démonok az apja miatt, akivel soha életében nem találkozott. Az eredmény: menekülés a drogokba. Rachel nem értett semmihez az emberek manipulálásán, kirablásán, meglopásán kívül, így azt tette, amit tesznek az ő helyében általában: drogot kezdett árulni. Jól ment neki, tudta, ki akar vásárolni, kinek kell csak egy kis noszogatás, kinek kell csak feltenni a kérdést, és mikor. Nem érdekelt senkit, hogy csinálja, csak csinálja, kap anyagot, eladja, kap pénzt, egy részét feladja, és újra kap anyagot. A pénzből még több drogot vett, azt már magának, és az újdonsült barátainál lakott, egy keveset beleadott a lakbérbe is.
Csak idő kérdése volt, ezt ő is tudta, de az meglepte, hogy megint úgy kezdődött, mint a múltkor, a púpos öregemberrel. Ezúttal kés helyett egy vascsövet adott, nem is az volt a lényeges, Rachel már felkészülten várta a támadóját, és nem lepődött meg, mikor szembekerült vele. Ahogy a következő nyolc alkalommal sem. Mindig ugyan úgy, jön a púpos, aztán egy démon. A démonok sohasem tudtak a korábbiakról, nem küldték őket, nem bérelték fel őket, nem feladatként kapták, hogy álljanak bosszút, egész egyszerűen érezték a lány meglehetősen erős, és kissé különös eredetű kisugárzását, és felismerték benne azt a lelket, mely a démonvadászéból született. Rachel egyre inkább kezdett belejönni a gyilkolásba, más kérdés, hogy még sosem ölt embert, de a démonok jól mentek, mivel mindig alábecsülték, azt hitték, meg tudják lepni. Többször próbált kérdezősködni a púpostól, hogy kicsoda ő, de sosem maradt tovább a szokásos motyogásnál, és némi nevetséges fegyver átadásánál. Az igazán zavaró az volt, hogy Rachel képtelen volt képességét használni az öregemberen, elméje olyan erősen volt védve, hogy esélye sem volt behatolnia. Lassan belenyugodott, és beszerzett egy pisztolyt, egyszerűbbnek tűnt, mint arra hagyatkozni, hogy valami használható vackot ad a púpos. Szinte biztos volt benne, hogy az öreg is túlvilági, és abban is, hogy borzasztó erős, így inkább nem kötekedett vele, már csak azért sem, mert elég hasznos volt.
Az aggasztó az, hogy ennyi mocsok alig több, mint egy év alatt ömlött Rachel életébe, hiszen még csak most lesz tizenhét. Fogalma sincs, mit kéne kezdenie életével, véget érnek-e valaha a támadások, elmehet-e valaha apjához, hazamehet-e valaha szüleihez (akik azóta is azt gondolják, hogy lányuk kollégiumba ment), de még csak azt sem tudja, milyen egy normális család. Ellenben profi bot csinálta démonölő, tolvaj, rabló, drogdíler, utcagyerek, drogos, bolond és telepata. Legalább valamiben jó.
Képességek:
Rachel telepatikus képességgel rendelkezik, olvas más agyában, üzenetet küldhet, manipulálhat más embereket – csak éppenséggel nem szereti ezt csinálni. Legfeljebb olyan dolgokra szokta rávenni a körülötte lévőket, amik nem állnak szemben saját akaratukkal. Sosem tesztelgette képessége határait, de előfordult már, hogy egyszerre több emberre is hatott. Bedrogozott állapotban képességét jobban használja, más kérdés, hogy ilyenkor általában annyira nincs magánál, hogy fogalma sincs, mit olvas ki mások fejéből, illetve könnyen azt hiszi, csak a drog hatása miatt gondolja, amit látott. Nehéz eset.
Nem valódi képesség, de erős kisugárzása miatt könnyen megtalálják a természetfelettiek.
Szakértelmek:
Tűrhetően tud lövöldözni démonokra, a késsel sem vacakol sokat, ügyes zsebes, és elég félelmetesen tudja elkérni emberek pénztárcáját.
Kinézet:
_________________
You want sympathy? You'll find it between "shit" and "syphilis" in the dictionary.
Reneszánsz: The Restless Son of Sins!
Outsiders: Városi legenda, az isteni segítő
Nestor Stratos Rachel Wilcox Daria Akbal Rehm
Quentine Constantine- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 779
Hozzászólások régi : 1163
Korábbi szint/kredit : 11.szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 12.szint - 30 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Rachel Wilcox
by Quentine Constantine Vas. 07 Aug. 2011, 19:11
Akkor Rachel meg is kapta az ajándékot a kalandban.
Először is, nemrég kiderült róla, hogy nem éppen csak mutáns, hanem félig angyal.
Ehhez pedig most jöttek elő a képességei a telepátián felül.
- Angyali mivoltából szárnyakkal rendelkezik, amiket akarata szerint tart fenn és tüntet el. Amennyiben láthatóak használni is tudja őket és ez 50-60 km/óra sebességet jelent számára.
- A másik képessége pedig, a Szent fény, hogy a telepátiáját felhasználva mások szép emlékeiből, boldog érzéseiből felvértezi magát. Ezt a pozitív energiát pajzsként, és csapásként tudja felhasználni a démonok ellene. Ha használja a kezei hófehér fényben világítanak.
És egy kép angyal formában Rachel-ről.
Kiegészítés
Rachel a vírus elterjedése után örömmel vette tudomásul, hogy mivel félig mutáns, nem hat rajta a szer. Külön gondja volt rá, hogy Morsus és Melissa ne csak a csapat régebbi tagjait, de Ka-Zart is gyógyítsa ki a betegségből. Miután sikerrel jártak, Rachel továbbra is nagy figyelemmel volt a férfi iránt, aki nagyra értékelte az érte tett erőfeszítéseket, és szintén megkedvelte a lányt. Rachel rámenősségének köszönhetően hamar viszonylag komoly kapcsolatuk lett.
Ami az akciókat illeti, Rachel nem mondható túlságosan kalandvágyónak, jobb szeret az X-ek mágia által védett házában megbújni, mint Magneto őrült mutánsai elől rohanni egy-egy bevetésen. Ennek ellenére persze nem utasít vissza minden felkérést, hiszen tudja, hogy kevesen vannak.
Számára a változások nem voltak annyira megrázóak, korábban sem bízott túlságosan az emberekben, elzárkózó személyiség volt, ennek most még hasznát is veszi. Az antidepresszáns gyógyszereket továbbra is szedi, bár már kisebb mennyiségben, mentálisan valamivel stabilabb lett, és hangulatingadozásai is enyhültek.
Először is, nemrég kiderült róla, hogy nem éppen csak mutáns, hanem félig angyal.
Ehhez pedig most jöttek elő a képességei a telepátián felül.
- Angyali mivoltából szárnyakkal rendelkezik, amiket akarata szerint tart fenn és tüntet el. Amennyiben láthatóak használni is tudja őket és ez 50-60 km/óra sebességet jelent számára.
- A másik képessége pedig, a Szent fény, hogy a telepátiáját felhasználva mások szép emlékeiből, boldog érzéseiből felvértezi magát. Ezt a pozitív energiát pajzsként, és csapásként tudja felhasználni a démonok ellene. Ha használja a kezei hófehér fényben világítanak.
És egy kép angyal formában Rachel-ről.
Kiegészítés
Rachel a vírus elterjedése után örömmel vette tudomásul, hogy mivel félig mutáns, nem hat rajta a szer. Külön gondja volt rá, hogy Morsus és Melissa ne csak a csapat régebbi tagjait, de Ka-Zart is gyógyítsa ki a betegségből. Miután sikerrel jártak, Rachel továbbra is nagy figyelemmel volt a férfi iránt, aki nagyra értékelte az érte tett erőfeszítéseket, és szintén megkedvelte a lányt. Rachel rámenősségének köszönhetően hamar viszonylag komoly kapcsolatuk lett.
Ami az akciókat illeti, Rachel nem mondható túlságosan kalandvágyónak, jobb szeret az X-ek mágia által védett házában megbújni, mint Magneto őrült mutánsai elől rohanni egy-egy bevetésen. Ennek ellenére persze nem utasít vissza minden felkérést, hiszen tudja, hogy kevesen vannak.
Számára a változások nem voltak annyira megrázóak, korábban sem bízott túlságosan az emberekben, elzárkózó személyiség volt, ennek most még hasznát is veszi. Az antidepresszáns gyógyszereket továbbra is szedi, bár már kisebb mennyiségben, mentálisan valamivel stabilabb lett, és hangulatingadozásai is enyhültek.
_________________
You want sympathy? You'll find it between "shit" and "syphilis" in the dictionary.
Reneszánsz: The Restless Son of Sins!
Outsiders: Városi legenda, az isteni segítő
Nestor Stratos Rachel Wilcox Daria Akbal Rehm
Quentine Constantine- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 779
Hozzászólások régi : 1163
Korábbi szint/kredit : 11.szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 12.szint - 30 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Rachel Wilcox
by Thorhalla Vas. 07 Aug. 2011, 22:55
Ismételten elfogadva.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Rachel Wilcox
by Thorhalla Hétf. 29 Júl. 2013, 10:16
Akkor mint beszéltük, a gyerkőcöd fog megszületni, neki a faja a Homo Superior lesz, azaz minden X gén által okozott dologra teljesen immunis.
Amennyiben végül úgy döntesz, hogy tanulsz mágiát, akkor Te csak azt tanulsz és képességet nem fejlesztesz és mivel a képességeid mutáció+angyali mivolt, ha mágiaérzékeny leszel, akkor az egyik képességedtől a háromból meg kell válnod, rád bízom melyiktől.
Amennyiben végül úgy döntesz, hogy tanulsz mágiát, akkor Te csak azt tanulsz és képességet nem fejlesztesz és mivel a képességeid mutáció+angyali mivolt, ha mágiaérzékeny leszel, akkor az egyik képességedtől a háromból meg kell válnod, rád bízom melyiktől.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Rachel Wilcox
by Quentine Constantine Csüt. 08 Aug. 2013, 18:43
Az elmúlt egy évben Rachel teherbe esett Kevintől (Ka-Zar), és Vadföldre költözött vele, hogy megkímélje magát a folyamatosan változó status quo okozta izgalmaktól. Mivel Vadföldre nem ér el Magneto keze, itt békében töltötte a kilenc hónapot, csak Lorna esküvője alkalmával hagyta el a helyet. A fia születése után szembesült a ténnyel, hogy ő is egy az új faj tagjai közül, akik immúnisak a mutánsok képességeire. Ezáltal Rachel képtelen olvasni az ő fejében is, akárcsak Kevinében. Mivel pontosan tisztában van vele, hogy a fia húszas éveinek környékén meghal majd, és feltámad angyalként, meglepő könnyedséggel vette az anyai szerepet az első hónapokban. Legtöbb idejét a fiával, Jasonnel tölti, de amikor nem vele, vagy Kevinnel van (akivel még mindig nem házasodtak össze), akkor a nagyvilág híreit böngészi, az Ifjú Bosszú Angyalairól érdeklődik, és várja a napot, hogy Magneto birodalma végre összeomoljon. Persze nem kevésbé szeretné Apokalipszist és a titokzatos Sinistert is holtan látni, de ha az egész listán végigmennénk...
Az egy év alatt párszor meglátogatta nővérét a pokolban. Mivel már szabadon járhat át az alvilág kapuján, úgy döntött, élni is fog a lehetőséggel, és bár a legtöbbször kevés időt töltött el, így is sikerült időről időre összefutnia Mephistoval is. Viszonyuk nem voltázott sokat, nővérével pedig továbbra is jól kijönnek, élvezettel mesél neki a gyereknevelés mindennapos nehézségeiről.
Az egy év alatt fejlődött Rachel telepátiája, már korábban is sokat gyakorolta a védekezést mentális támadások ellen, és ennek meg is lett az eredménye. Immáron az erősebb telepaták támadásait is vissza tudja verni, jobban képes védeni elméjét, gondolatait, és legyengítve bár, de másokra is ki tudja ezt terjeszteni.
Az egy év alatt párszor meglátogatta nővérét a pokolban. Mivel már szabadon járhat át az alvilág kapuján, úgy döntött, élni is fog a lehetőséggel, és bár a legtöbbször kevés időt töltött el, így is sikerült időről időre összefutnia Mephistoval is. Viszonyuk nem voltázott sokat, nővérével pedig továbbra is jól kijönnek, élvezettel mesél neki a gyereknevelés mindennapos nehézségeiről.
Az egy év alatt fejlődött Rachel telepátiája, már korábban is sokat gyakorolta a védekezést mentális támadások ellen, és ennek meg is lett az eredménye. Immáron az erősebb telepaták támadásait is vissza tudja verni, jobban képes védeni elméjét, gondolatait, és legyengítve bár, de másokra is ki tudja ezt terjeszteni.
_________________
You want sympathy? You'll find it between "shit" and "syphilis" in the dictionary.
Reneszánsz: The Restless Son of Sins!
Outsiders: Városi legenda, az isteni segítő
Nestor Stratos Rachel Wilcox Daria Akbal Rehm
Quentine Constantine- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 779
Hozzászólások régi : 1163
Korábbi szint/kredit : 11.szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 12.szint - 30 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Rachel Wilcox
by Thorhalla Csüt. 08 Aug. 2013, 18:53
Elfogadva, mehetsz jelentkezni a kalandra.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Rachel Wilcox
by Quentine Constantine Pént. 15 Aug. 2014, 10:23
Bővítés
A szigeti SEAR akció után Rachel alaposan elbeszélgetett Kevinnel, ennek fő oka az volt, hogy a nő megelégelte, hogy rangjának ellenére nem értesítik az ország ügyeiről. Kevin persze arra hivatkozott, hogy védeni próbálja őt, hogy az anyaságra koncentrálhasson, és ráadásul hivatalosan nem is házasok, így a rangja inkább csak megelőlegezett, mint valódi. Ennek természetesen egy több órás veszekedés lett a következménye, végül pedig megegyeztek, hogy ideje esküvőt szervezni. A következő egy hónap főleg azzal telt, hogy Rachel elkezdte a szervezést, az időpont és helyszín választását, és rengeteg egyéb apróságot. Az anyaság okozta nehézségeket egyre jobban viseli eközben, de ebben nagy szerepe van a a birtok készséges és jól képzett személyzetének is.
Mindezek alatt nem feledkezett meg a SEAR-ről sem, innentől kezdve figyelemmel kísérte a napi híreket, és igyekezett minél többet megtudni az új államról. Elfoglaltságai miatt mostanában nem látogatta meg nővérét és Mephistot a pokolban, de úgy tervezi, hogy őket is meghívja majd a nagy napra, ezzel megtéve talán az első gesztusértékű nyitást a pokol – és nővére révén a menny – felé.
A szigeti SEAR akció után Rachel alaposan elbeszélgetett Kevinnel, ennek fő oka az volt, hogy a nő megelégelte, hogy rangjának ellenére nem értesítik az ország ügyeiről. Kevin persze arra hivatkozott, hogy védeni próbálja őt, hogy az anyaságra koncentrálhasson, és ráadásul hivatalosan nem is házasok, így a rangja inkább csak megelőlegezett, mint valódi. Ennek természetesen egy több órás veszekedés lett a következménye, végül pedig megegyeztek, hogy ideje esküvőt szervezni. A következő egy hónap főleg azzal telt, hogy Rachel elkezdte a szervezést, az időpont és helyszín választását, és rengeteg egyéb apróságot. Az anyaság okozta nehézségeket egyre jobban viseli eközben, de ebben nagy szerepe van a a birtok készséges és jól képzett személyzetének is.
Mindezek alatt nem feledkezett meg a SEAR-ről sem, innentől kezdve figyelemmel kísérte a napi híreket, és igyekezett minél többet megtudni az új államról. Elfoglaltságai miatt mostanában nem látogatta meg nővérét és Mephistot a pokolban, de úgy tervezi, hogy őket is meghívja majd a nagy napra, ezzel megtéve talán az első gesztusértékű nyitást a pokol – és nővére révén a menny – felé.
_________________
You want sympathy? You'll find it between "shit" and "syphilis" in the dictionary.
Reneszánsz: The Restless Son of Sins!
Outsiders: Városi legenda, az isteni segítő
Nestor Stratos Rachel Wilcox Daria Akbal Rehm
Quentine Constantine- 9. szint - 20 kredit
- Hozzászólások száma : 779
Hozzászólások régi : 1163
Korábbi szint/kredit : 11.szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 12.szint - 30 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: Rachel Wilcox
by Thorhalla Kedd 19 Aug. 2014, 09:08
Elfogadva.
Az új játék itt kezdődött:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1775p175-ausztralia#46366
Az új játék itt kezdődött:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1775p175-ausztralia#46366
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
Re: Rachel Wilcox
by Thorhalla Pént. 13 Feb. 2015, 08:40
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|